This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0147
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on measures to reduce the cost of deploying high-speed electronic communications networks
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről
/* COM/2013/0147 final - 2013/0080 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről /* COM/2013/0147 final - 2013/0080 (COD) */
INDOKOLÁS Ez az indokolás a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére
irányuló intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre
vonatkozó javaslatot mutatja be. 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. A
javaslat célkitűzései A rendeletjavaslat célkitűzései a
következők: a nagy sebességű elektronikus hírközlési infrastruktúra
kiépítési költségeinek csökkentése és hatékonyságának javítása az Unió-szerte
meglévő bevált módszerek összehangolásával, ezáltal javítva a belső
piac létrehozásának és működésének feltételeit egy olyan területen, amely
gyakorlatilag minden gazdasági ágazat fejlődését támogatja. Tulajdonképpen széles körben elfogadott tény,
hogy a hálózatkiépítés összköltségének túlnyomó részét – az alkalmazott
technológiától függetlenül – a közművesítési munkák jelentik[1]: becslések szerint egyes
technológiák esetében akár a költségek 80 %-át is kiteszik. Az infrastruktúra-kiépítés különböző
szakaszaiban közvetlenül alkalmazandó számos jog és kötelezettség biztosítása
jelentős költségcsökkentést eredményezhet. A beruházás és a piacra lépés
előtti akadályok a meglévő fizikai infrastruktúrák intenzívebb
használatának lehetővé tételével, a tervezett építési munkák terén
folytatott együttműködés javításával, az engedélyezési eljárások
egyszerűsítésével, valamint a nagy sebességű technológia fogadására
alkalmas, épületen belüli infrastruktúrát gátló akadályok felszámolásával
mérsékelhetők. Ez a kezdeményezés ezért a következő négy
fontosabb problématerülettel foglalkozik: (1) a meglévő passzív
infrastruktúra (például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák,
szekrények, oszlopok, tartóoszlopok, antennák, tornyok és egyéb
támasztószerkezetek) használata tekintetében felmerülő hatékonysághiány vagy
szűk keresztmetszetek, (2) a közös kiépítéssel kapcsolatos szűk
keresztmetszetek, (3) az adminisztratív engedélyezés tekintetében
felmerülő szűk keresztmetszetek, valamint (4) az épületen belüli
kiépítés tekintetében felmerülő szűk keresztmetszetek. Mivel az egyes problématerületek a kiépítési
folyamat konkrét szakaszához kapcsolódnak, e problématerületek együttes
kezelése következetes és egymást erősítő intézkedéssorozatot tesz
szükségessé. Egy tanulmány becslései szerint abban az esetben, ha a
meghatározott problématerületeken intézkedések történnének, az üzemeltetők
az összes beruházási költség 20–30 %-át,[2]
azaz 2020-ig akár 63 milliárd EUR-t is meg tudnának takarítani.[3] Az ágazatközi szinergiák maximalizálása
érdekében a rendelet nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatóihoz, hanem bármely, elektronikus hírközlő hálózati elem
fogadására alkalmas fizikai infrastruktúra tulajdonosához, például a
villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a szennyvízelvezetési, a fűtési és a
közlekedési szolgáltatókhoz is szól. 1.2. Háttér-információk Az egységes piacról szóló 2010. évi
jelentés[4]
szerint az uniós távközlési szolgáltatások és infrastruktúrák továbbra is erősen
fragmentáltak a nemzeti határok mentén. A távközlési ágazatban az európai
egység hiányából fakadó költségekről szóló közelmúltbeli jelentés[5] rámutatott arra, hogy az
egységes piac kiaknázatlan potenciálja a GDP 0,9 %-ának, évente
110 000 milliárd eurónak felel meg. A nagy sebességű széles sávú
infrastruktúra a digitális egységes piac gerince, és – például az elektronikus
kereskedelem területén előfeltétele a globális versenyképességnek. A
második egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményben[6] foglaltaknak megfelelően a
széles sávú hozzáférés elterjedtségének 10 %-os bővülése
1–1,5 %-os éves GDP-növekedést eredményezhet és a munka termelékenysége
1,5 %-kal javulhat,[7]
a széles sáv eredményezte vállalati innováció pedig 2 millió új
munkahelyet teremthet.[8] E kiaknázatlan potenciál jelentős hányada
a hálózati infrastruktúrák szintjén található: a hálózatkiépítés különböző
szabályozási megközelítései növelik a nemzeti piacokhoz való hozzáférés
költségét, akadályozzák a méretgazdaságosság kiaknázását a szolgáltatások és a
berendezések szintjén, továbbá gátolják azoknak az innovatív szolgáltatásoknak
a fejlődését, amelyek a határokon átnyúló, zavartalanul működő
nagy sávszélességű hálózatokon jelenhetnek meg. Bár a hozzáférési
hálózatok kiépítése gyakran helyi szinten igazgatott rendelkezéseket és
eljárásokat von maga után, ezek az intézkedések – többek között helyi szintű
másodlagos jogszabályok – közvetett módon érinthetik a szolgáltatásnyújtás
szabadságát és indokolhatják az Unió fellépését.[9]
Ezenkívül az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján korábban jogszabályt
alkotott a helyi hálózati infrastruktúrának a helyi hurok átengedésével
történő támogatása érdekében.[10]
Az Unió nem teheti meg, hogy a polgárokat és a
vállalkozásokat ezen infrastruktúrák lábnyomán kívül hagyja, és elkötelezte
magát az európai digitális menetrend következő ambiciózus széles sávú
célkitűzései mellett: 2013-ig minden európai polgár alapszintű széles
sávú internetkapcsolattal rendelkezzen, továbbá 2020-ig i. minden európai
polgár legalább 30 Mb/s sebességű internet-hozzáféréssel, és ii. az
európai háztartások legalább 50 %-a 100 Mb/s-os sávszélességet meghaladó
internetkapcsolattal rendelkezzen. Ezek a célok csak akkor valósulnak meg, ha
az infrastruktúra-kiépítési költségek az Unió egész területén csökkennek. 1.3. Szakpolitikai
háttér Az európai digitális menetrend az
Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, és az a célja, hogy a
nagy sebességű és szupergyors internetre és interoperábilis alkalmazásokra
épülő egységes digitális piac révén fenntartható gazdasági és társadalmi
hasznot teremtsen. Az
európai digitális menetrend különösen azt állapította meg, hogy az Unió egész
területén csökkenteni kell a széles sávú hálózatok kiépítésének költségeit,
többek között megfelelő tervezéssel és koordinációval, illetve az
adminisztratív terhek mérséklésével.[11] Az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetéseiben
uniós szintű fellépésre szólított fel a jobb széles sávú lefedettség
többek között a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra költségének
csökkentésével történő biztosítására.[12]
„A második egységes piaci intézkedéscsomag –
Együtt egy újfajta növekedésért” című közlemény a kezdeményezést az
egységes piacon belüli növekedést, foglalkoztatást serkentő és bizalmat
erősítő, valamint kézzelfogható, valós hatást kifejtő 12
kulcsintézkedés egyikeként határozta meg[13].
A második egységes piaci intézkedéscsomag 2013 első negyedévére bizottsági
javaslat előterjesztését irányozza elő. Az Európai Tanács 2012.
december 13–14-i ülése felszólította a Bizottságot arra, hogy
2013 tavaszáig minden kiemelt javaslatot terjesszen elő.[14] 2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ
EREDMÉNYEI, HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Nyilvános
konzultáció az érdekeltekkel A Bizottság szolgálatai 2012. április 27. és
július 20. között nyilvános konzultációt tartottak, amelynek során felkérték az
érdekelteket, hogy ismertessék álláspontjukat a hálózatkiépítés teljes
folyamatára (a tervezési szakasztól a végfelhasználók csatlakoztatásáig) kiterjedő
öt kérdéskörről.[15]
26 uniós és EFTA-tagállam különböző
típusú érdekeltjei több mint száz választ küldtek be. A legnagyobb válaszadói
csoportok a következők voltak: elektronikus hírközlési szolgáltatók (27)
és szakmai szövetségeik (14), valamint közigazgatási szervek, ezen belül
központi hatóságok (22, melyek között 6 nemzeti szabályozó hatóság is volt) és
helyi hatóságok (9). Más közüzemi vállalkozások (7) leginkább szakmai
szövetségeken keresztül juttatták el véleményüket. Berendezésgyártók (5), valamint
mérnöki és ikt-szakmai szövetségek (6) is válaszoltak. A válaszadók általában helyeselték, hogy a
Bizottság a széles sávú hálózatok egységes piacon belüli kiépítésének
közművesítési költségeivel foglalkozó kezdeményezést kíván
előterjeszteni. A válaszadók többsége megerősítette a fennálló hatékonyság
hiányát, a szűk keresztmetszeteket, valamint a költségcsökkentési
potenciált. Az érdekeltek egyértelműen elismerték, hogy léteznek problémák
és szükség van fellépésre. Számos megoldást javasoltak, melyek között egyaránt
voltak nagyon és kevésbé ambiciózusak is. A nyilvános konzultáción túl a Bizottság
szolgálatai közösségi ötletbörzére szolgáló internetes vitafórumot hoztak létre
az érdekelt felek számára.[16] A Bizottság szolgálatai rendszeres kapcsolatot
tartottak fenn az érintett ágazatok magán- és állami szektorbeli főbb
érdekeltjeivel. 2.2. Tanulmányok
és egyéb információforrások A Bizottság szolgálatai két tanulmányt
rendeltek meg, az egyiket a Deloitte társaságtól a széles sávú passzív
infrastruktúra kiépítésére vonatkozó költségcsökkentési gyakorlatok tárgyában[17], a másikat pedig az Analysys
Mason társaságtól az e javaslatot kísérő hatásvizsgálat támogatása
érdekében[18]. A Bizottság szolgálatai további
információforrásokat, tanulmányokat és nemzeti bevált gyakorlatokat is igénybe
vettek (többek között németországi, spanyolországi, franciaországi,
olaszországi, litvániai, hollandiai, lengyelországi, portugáliai, szlovéniai,
svédországi és egyesült királysági bevált gyakorlatokat)[19]. Az illetékes bizottsági
szolgálatok részletes információkat szereztek be a nemzeti szabályozó hatóságok
közreműködésével is. 2.3. A
rendeletjavaslat hatásának vizsgálata A Bizottság szolgálatai hatásvizsgálatot
készítettek.[20]
Az alábbi négy szakpolitikai lehetőséget választották ki további
vizsgálatra: 1. szakpolitikai lehetőség – Szabályozás
nélküli forgatókönyv: a jelenlegi nyomonkövetési, végrehajtási és útmutatási
megközelítés fenntartása. 2. szakpolitikai lehetőség – A
hatékonyságnövekedés előmozdítása a távközlési ágazatban: az elektronikus
hírközlésre vonatkozó szabályozási keret nemzeti szabályozó hatóságok általi
következetesebb és összehangoltabb alkalmazását célzó intézkedések ajánlása. 3. szakpolitikai lehetőség – Ágazatközi
hatékonyságnövekedés lehetővé tétele: az ágazatközi együttműködésben
rejlő lehetőségek kiaknázását célzó rendeletjavaslat (két
allehetőség, a 3a. allehetőség csak rendeletet irányoz elő,
a 3b. allehetőség pedig egy rendelet és egy ajánlás kombinációját
irányozza elő). 4. szakpolitikai lehetőség –
Hatékonyságnövelésre vonatkozó felhatalmazás: a jelenlegi szabályozási keretet
kiegészítő jogszabályra irányuló javaslat a 3. szakpolitikai
lehetőségen túlmutató intézkedésekre vonatkozó felhatalmazás érdekében,
például infrastruktúraatlaszok, infrastruktúrákhoz való költségorientált
hozzáférés, felhatalmazáson alapuló együttműködés a közművesítési
munkák terén még abban az esetben is, ha azokat nem közpénzből
finanszírozzák, valamint a nagy sebességű technológia fogadására kész
infrastruktúra telepítése a régi épületekben is. A szakpolitikai lehetőségek vizsgálata
különösen a közvetlen érdekeltek költségeire és hasznára, a hálózati
beruházásokra és a széles sávú hálózatok kiépítésére várhatóan kifejtett
hatásokra, valamint a fogyasztói jólétre, a növekedésre, a versenyképességre és
az egységes piacra gyakorolt hatások szélesebb körű makrogazdasági
elemzésére összpontosít. A hatásvizsgálati jelentés azt állapítja meg,
hogy a meghatározott célkitűzések megvalósítása szempontjából vett
eredményesség, a költség-haszon elemzés, az uniós szakpolitika általános
célkitűzéseiben rejlő költségcsökkentési potenciál kiaknázása
tekintetében vett hatékonysága és következetessége miatt – az arányosság és a
szubszidiaritás elvének megfelelően – a 3a. lehetőség a
rendelkezésre álló legjobb lehetőség. A javasolt jogi aktus típusának megválasztása
tekintetében lásd az alábbi 3.4. szakaszt. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A javaslat az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 114. cikkén alapul. Ezt a
javaslat célkitűzései indokolják, amelyek a belső piac létrehozási és
működési feltételeinek javítására törekszenek. Ezen túlmenően, ahogyan az ítélkezési
gyakorlat is megerősíti, az említett cikk a kívánt eredmény elérése
céljából – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos
körülményei függvényében – mérlegelési jogkört biztosít az uniós jogalkotó
számára a közelítés legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban
a tárgykörökben, amelyeket összetett műszaki sajátosságok jellemeznek.[21] 3.2. Szubszidiaritás
A nagy sebességű elektronikus hírközlési
infrastruktúra kiépítési költségének csökkentését célzó javasolt uniós
beavatkozást a szubszidiaritás elve indokolja. A szubszidiaritás elve két célt követ.
Egyrészt lehetővé teszi az Unió fellépését abban az esetben, ha egy adott
problémát a tagállamok saját hatáskörükben eljárva nem tudnak megfelelően
megoldani. Másrészt arra törekszik, hogy fenntartsa a tagállamok hatáskörét
azokon a területeken, amelyeket uniós fellépéssel nem lehet eredményesebben
kezelni. A kitűzött cél az, hogy az Unión belüli döntéshozatal a
polgárokhoz lehető legközelebbi szintre kerüljön. A rendeletjavaslat a
fizikaiinfrastruktúra-kiépítés, valamint az építési munkák megtervezése és
kivitelezése érdekében közvetlenül alkalmazandó egyedi jogok és kötelezettségek
meghatározására összpontosít, és többek között olyan kísérő
rendelkezéseket tartalmaz, amelyek biztosítják a vonatkozó információk
átláthatóságát és az adminisztratív eljárások összehangolását. Ezen
túlmenően az új épületek és a jelentősen felújított épületek esetében
épületen belüli fizikai infrastruktúrára vonatkozó követelményekről is
rendelkezik. A tervezett intézkedések több tagállam
meglévő, bevált módszerein alapulnak, ilyenek például a meglévő
fizikai infrastruktúrák újrafelhasználására vonatkozó litvániai és portugáliai
bevált módszerek, a meglévő infrastruktúra átláthatóságára vonatkozó
belgiumi és németországi bevált módszerek, a közös kiépítésre vonatkozó
finnországi és svédországi bevált módszerek, a szolgalmi jogok és az
adminisztratív eljárások egyszerűsítésére vonatkozó hollandiai és
lengyelországi bevált módszerek, valamint az új épületeken belül kiépített nagy
sebességű széles sávú infrastruktúrára vonatkozó spanyolországi és
franciaországi bevált módszerek.[22]
Egyes tagállamok olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek még a javasoltakon
is túllépnek, mint a görögországi egyablakos ügyintézés. A rendeletjavaslat nem
sérti ezeket a részletesebb nemzeti jogszabályi rendelkezéseket. A rendeletjavaslat egyetlen egyedi
szabályozási intézkedést sem sért, ideértve a jelentős piaci erővel
rendelkező vállalkozások számára a nemzeti szabályozó hatóságok által az
elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret alapján előírt
korrekciós intézkedéseket is. A javasolt intézkedések meghozatalára uniós
szinten van szükség a belső piac létrehozási és működési
feltételeinek javítása céljából, a következők érdekében: –
az egységes piac működésében a nemzeti és a
nemzeti szint alatti szabályrendszer és közigazgatási gyakorlatok
széttöredezettsége miatt kialakult akadályok felszámolása; ez a
széttöredezettség gátolja az európai vállalatok fejlődését és növekedését,
negatív hatást gyakorol Európa versenyképességére, továbbá akadályokat gördít a
határokon átnyúló beruházás és működés elé, miáltal gátolja az
elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának és az elektronikus
hírközlő hálózatok működtetésének a hatályos uniós jogszabályokban
garantált szabadságát; A hálózatkiépítés szórványos és nem átlátható
megközelítései például növelik az egyes nemzeti piacokra jutás költségét. Ez a
széttöredezettség akadályt jelent azon multinacionális és a nemzeti vállalatok
számára is, amelyek az egyre inkább kiéleződő globális versennyel
szemben méretgazdaságosságot kívánnak elérni európai szinten. A
széttöredezettség gátolja azoknak az innovatív szolgáltatásoknak a
fejlődését is, amelyek a határokon átnyúló, zavartalanul működő
nagy sávszélességű hálózatokon jelenhetnek meg. –
A teljes széles sávú lefedettség ösztönzése, amely
a digitális egységes piac előfeltételeként hozzájárul az egységes piac
kiteljesítése előtti egyik jelentős akadály felszámolásához, miközben
a területi kohéziót is segíti. Ezek a célok csak akkor valósulnak meg, ha az
infrastruktúra-kiépítési költségek az Unió egész területén csökkennek. –
A jelentős költségcsökkentési potenciál
megvalósítása és a széles sávú hálózatok kiépítésének elősegítése, többek
között az Unió-szerte meglévő bevált módszerek összehangolásával. –
A hatékony tervezési és beruházási folyamatok nagy
léptékű ésszerűsítése, elősegítve a páneurópai szereplők
fejlődését. –
A vállalkozásokra és a befektetőkre
alkalmazott egyenlő bánásmód biztosítása, az uniós jogszabályokban már
előírt több jogszabály tárgyához szorosan kötődő célokkal és
feladatokkal[23]
összhangban, különösen az elektronikus hírközlési ágazat tekintetében,[24] de más ágazatok tekintetében
is (például a fizikai infrastruktúrájuk, illetve az intelligens hálózatok
telepítése területén jelentkező szinergiák hasznosítására törekvő
közüzemi vállalatok). E javaslathoz számos olyan intézkedésre került
sor, amely a szubszidiaritás elvének teljesítésére irányult. –
Először is a tagállamok fenntarthatnak vagy
elfogadhatnak rendeletjavaslatban előírt kötelezettségeket tovább
pontosító vagy kiegészítő részletesebb rendelkezéseket, például a
meglévő infrastruktúrákhoz való hozzáférésre, az építési munkákra és a
közös kiépítésre vonatkozóan. –
Ezenkívül, míg a rendeletjavaslatban létrehozott
feladatokat az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret szerint
alapértelmezetten a nemzeti szabályozó hatóság látja el, e hatóság
szakértelmére és függetlenségére tekintettel a tagállamok a hatáskör-és
jogkörelosztás hazai alkotmányos rendszerével összhangban kijelölhetnek
különböző, hatáskörrel rendelkező szerveket[25] olyan, optimális aggregációs
szinten, ahol értékes hatásfok biztosítható a kiosztott feladatokhoz. Ez
érvényes a rendeletben előirányzott feladatok mindegyikére: az
engedélyezés területén létrehozandó információs pontra, az átláthatóságra és a
vitarendezésre egyaránt. –
Másodszor: ami a meglévő fizikai
infrastruktúra átláthatóságát illeti, több tagállam indított ugyan
különböző feltérképezési kezdeményezéseket olyan GIS-alkalmazások (GIS:
Geographic Information System – földrajzi információs rendszer) formájában,
amelyek egyes tagállamokban nemcsak az elektronikus hírközlési infrastruktúrát,
hanem más közüzemi vállalkozások fizikai infrastruktúráit is tartalmazzák, ez a
javaslat azonban nem ír elő ilyen feltérképezési kötelezettséget a
tagállamok számára. A javaslat azt sem írja elő, hogy az adatokat
egyablakos ügyintézési ponton kell összesíteni vagy tárolni. A tagállamok
számára előírt kötelezettség az, hogy ezeket az adatokat egyablakos
információs ponton rendelkezésre kell bocsátaniuk, ami más helyszínekre utaló
hiperhivatkozások megadásával is történhet. Hasonlóképpen, ez a javaslat nem ír
elő olyan általános kötelezettséget sem, hogy a tervezett építési munkákat
előzetesen be kellene jelenteni. Ehelyett lehetővé teszi az
elektronikus hírközlési szolgáltatók számára, hogy ezeket az információkat –
nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére
tekintettel – a hálózatszolgáltatóktól igényeljék. –
Harmadszor: ami az engedélyezést illeti, ez a
javaslat nem érinti a tagállamok saját hatáskörmegosztásra vonatkozó eljárási
autonómiáját. Míg a különböző engedélyezési eljárásokra vonatkozó információkat
hozzáférhetővé kell tenni az ügyintézési ponton, és a kérelmeket is ott
kell benyújtani, az ügyintézési pont szerepe a különböző engedélyek
elintézésére és az engedélyezési folyamat koordinálására korlátozódik. Ezen
túlmenően a különböző határidők összehangolása csak
alapértelmezésben történik meg, ezzel szemben a tagállamok megtarthatják egyedi
határidőiket vagy bevezethetnek egyedi határidőket, amennyiben
tiszteletben tartják a nemzeti, illetőleg az európai uniós jogban az
alkalmazandó eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított konkrét
határidőket és kötelezettségeket. –
Végezetül ami az épületen belüli infrastruktúrát
illeti, a rendeletjavaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a
rendeletben előírt kötelezettségeket a nemzeti és helyi sajátosságokhoz
igazítsák, hatálya alól mentesítve egyes épületkategóriákat – például
egylakásos épületeket vagy felújított épületeket –, a szubszidiaritás és az
arányosság elvének maradéktalan betartása mellett. 3.3. Arányosság
A javasolt intézkedések az arányosság elve
alapján is indokoltak. A javasolt költségcsökkentési intézkedések a
koordináció és az átláthatóság fokozására, valamint a minimális eszközök
összehangolására összpontosítanak, és a megfelelő érdekeltek számára
lehetővé teszik a szinergiák kiaknázását és a kiépítési hatékonyság hiányának
csökkentését. Hasonlóképpen, míg a javasolt intézkedések a fizikai
infrastruktúrához való hozzáférés akadályainak mérséklését célozzák,
indokolatlanul nem veszélyeztetik a tulajdonjogokat, és továbbra is a
kereskedelmi tárgyalást tekintik elsődlegesnek. A
javasolt intézkedések nem írnak elő konkrét üzleti modelleket. A
tagállamok számára a részletesebb rendelkezések elfogadásának lehetőségét
is nyitva hagyják, és így inkább kiegészítik, mint befolyásolják a folyamatban
lévő nemzeti kezdeményezéseket. Ezek az intézkedések ugyanakkor
lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy hatályos intézkedéseikre
hagyatkozzanak és kiválasszák bármely meglévő vagy új intézkedésnek a
sajátosságaikhoz leginkább igazodó megszervezését, további költségek szükségtelen
felszámítása nélkül. Míg a rendeletjavaslat bizonyos mértékig
érinti a tulajdonjogokat, ezt az arányosság elvének tiszteletben tartásával
teszi. A javaslat a fizikai infrastruktúrához való
hozzáférés esetében lehetővé teszi a kereskedelmi tárgyalásokat, és nem
előre meghatározott vagy költségorientált feltételek mellett biztosít
hozzáférési felhatalmazást. A javaslat rendelkezik olyan esetekre utaló
indokokról, amikor a hozzáférés megtagadása ésszerűnek ítélhető,
ilyen az elektronikus hírközlő hálózatok bármely elemének fogadása
érdekében hozzáférési kérelem tárgyát képező fizikai infrastruktúra
műszaki alkalmassága, az elemek fogadására való hely hiánya, vagy a
hálózat integritása és biztonsága. Bár a javaslat a hozzáférés ésszerűtlen
megtagadása esetére vitarendezésről rendelkezik, a hozzáférés több
árképzési paraméterét figyelembe veszi, például a kérelmezett hozzáférés által
a hálózatüzemeltető beruházásait alátámasztó üzleti tervre kifejtett
hatást, különösen a nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatások
nyújtására használt, nemrég kiépített fizikai infrastruktúrák esetében. Ami a meglévő fizikai infrastruktúra
átláthatóságát illeti, a javaslat az általában vett fizikai infrastruktúra
helyett a nagy sebességű hálózatok kiépítésére alkalmas infrastruktúrára
vonatkozik. Azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az erre
műszakilag alkalmatlan infrastruktúra tekintetében általános mentességekről
rendelkezzenek. A javaslat továbbá arra törekszik, hogy az információk
rendelkezésre bocsátása a legalacsonyabb költség mellett történjen. Ezért
fokozatos kötelezettségeket tartalmaz, ezáltal lehetővé teszi a már
rendelkezésre álló információkhoz való hozzáférés megszervezését, valamint azt,
hogy vizsgálatokra csak akkor kerüljön sor, ha ezek az információk nem állnak
könnyen rendelkezésre a közigazgatási szerveknél vagy az elektronikus
hírközlési szolgáltatóknál. Ami a közművesítési munkák
összehangolását illeti, a javaslat nem korlátozza a vállalkozások gazdasági
szabadságát, és különösen nem kötelez arra, hogy olyan felek végezzenek közös
kiépítést, amelyek nem ezt a kereskedelmi modellt választották, hacsak nem
közfinanszírozásból végrehajtott projektről van szó. Épp
ellenkezőleg, a közös kiépítésre irányuló kereskedelmi megállapodások elősegítésére
törekszik, lehetővé téve a jövőbeni közművesítési munkákra
vonatkozó információk eredményesebb terjesztését. Ami az épületen belüli fizikai infrastruktúrát
illeti, az épületek nagy sebességű technológia fogadására kész fizikai
infrastruktúrával való felszerelésére vonatkozó kötelezettség az új és a
jelentősen felújított épületekre korlátozódik. Ennek oka, hogy ezekben az
esetekben a költség többletköltség, szemben a meglévő, ilyen
infrastruktúra nélküli épületek passzív infrastruktúrával való utólagos felszerelésének
magas költségével, és e többletköltséget valószínűleg ellensúlyozza az
eszköz magasabb értéke. A javaslat ezenkívül e kötelezettség hatályát még
tovább korlátozza az építési engedélyt igénylő jelentős
felújításokra. A javaslat az arányosság érdekében a tagállamok által
biztosítható általános mentességeket is előirányoz. 3.4. Alapvető jogok A javasolt intézkedések alapvető jogokra
gyakorolt hatása is vizsgálat tárgyát képezte. Míg a hálózatüzemeltetők azon
kötelezettsége, hogy eleget kell tenniük a fizikai infrastruktúrájukhoz való
hozzáférésre irányuló ésszerű kérelmeknek, korlátozhatja a vállalkozáshoz
való jogukat és a tulajdonjogukat is, ennek a kedvezőtlen hatását enyhíti
az a rendelkezés, hogy a hozzáférést tisztességes feltételek – többek között
méltányos árak – mellett kell megadni. Ez a korlátozás továbbá a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének
csökkentésére irányuló cél szempontjából azért nem tekintendő indokoltnak
és arányosnak, mert csökkentené a hálózatkiépítés költségének csaknem
80 %-át kitevő közművesítési munkák elvégzésének szükségességét.
Ami a hálózatüzemeltetők azon kötelezettségét illeti, hogy szolgáltassanak
minimális információkat a meglévő infrastruktúrákról, a javaslat a
magánélet tiszteletben tartásához való jogot és az üzleti titkok védelmét
érintő biztosítékokról rendelkezik a működési és az üzleti titkokhoz
kapcsolódó mentességek előírásával. A részben vagy teljes egészében
közpénzből finanszírozott építési munkákat végző vállalkozások azon
kötelezettsége, hogy nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok
elemeinek kiépítésére tekintettel minden ésszerű hozzáférési kérelemnek
eleget kell tenniük, korlátozhatja a vállalkozáshoz való jogukat és a
tulajdonjogukat is. Ez a kötelezettség azonban csak akkor lenne alkalmazandó,
ha nem lenne többletköltsége az eredetileg tervezett építési munkák
szempontjából, és ha az összehangolási kérelmet mielőbb, de minden esetben
legkésőbb a végleges projektnek az illetékes hatóságokhoz engedélyezésre való
benyújtása előtt egy hónappal beadják. Ez a korlátozás továbbá a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének
csökkentésére irányuló cél szempontjából azért tekintendő indokoltnak és
arányosnak, mert lehetővé tenné, hogy az elektronikus hírközlő
hálózatok üzemeltetői a közművesítési munkák költségének csak egy
részét fedezzék. Az összes új építésű épület nagy
sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai
infrastruktúrával való felszerelésére vonatkozó kötelezettség hatással lehet az
érintett ingatlan tulajdonosainak tulajdonjogára. Ez a korlátozás a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének
csökkentésére irányuló cél szempontjából indokoltnak és arányosnak
tekintendő, ugyanis kizárná az épületek fizikai infrastruktúrával való
utólagos felszerelésének szükségességét. A nyilvános hírközlő hálózatok
szolgáltatójának azon joga, hogy – nagy sebességű technológia fogadására
kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre tekintettel –
hálózatának végpontját a koncentrációs ponton helyezze el, hatással lehet az
érintett magántulajdon tulajdonosainak tulajdonjogára. Ezeknek a
korlátozásoknak azonban határt szab az a kötelezettség, hogy a nyilvános
hírközlő hálózatok szolgáltatóinak minimálisra kell csökkenteniük a
magántulajdonra kifejtett hatást, és fedezniük kell bármely felmerülő
költséget. Ez a korlátozás továbbá a nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózatok kiépítési költségének csökkentésére irányuló cél
szempontjából azért tekintendő indokoltnak és arányosnak, mert az
elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői a hálózatuk kiépítése
során méretgazdaságosságot érhetnének el. A nyilvános hírközlő hálózatok
szolgáltatóinak azon joga, hogy hozzáférjenek a nagy sebességű technológia
fogadására kész, épületen belüli, bármely meglévő fizikai
infrastruktúrához, érintheti az épületen belüli fizikai infrastruktúra
használatára jogosult személy tulajdonjogait. Ez a korlátozás azonban nem
számottevő, ugyanis a hozzáférést ésszerű feltételek mellett kellene
megadni, és csak olyan esetekben lenne alkalmazandó, amikor a kétszerezés
műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony. A fent vázolt korlátozások által érintett
felek számára a hatékony jogorvoslathoz való jogot az a lehetőség
garantálja, hogy illetékes nemzeti vitarendezési testülethez lehet fordulni,
ami nem sértheti egyik fél azon jogát sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja. 3.5. A
jogi aktus típusának megválasztása A Bizottság rendeletre irányuló javaslatot
tesz, mivel a rendelet egy átfogó, közvetlenül alkalmazandó megoldás, többek
között a hálózatok kiépítéséhez szükséges engedélyek esetében. A rendelet
biztosítja a költségcsökkentési eszközök gyors rendelkezésre állását, megtartva
az európai digitális menetrend 2020-ig teljesítendő céljainak lendületét. Az irányelvvel ellentétben, amely azt
jelentené, hogy még időt kellene biztosítani a tagállamok általi
átültetésre, a rendelet gyorsan bevezeti az egységes piac egészében a
hálózatkiépítésre vonatkozó alapvető jogokat és kötelezettségeket. Az
irányelv ráadásul – jellegéből adódóan – jelentős mértékű
eltéréseket tenne lehetővé e jogok és kötelezettségek végrehajtásában,
ezzel állandósítaná a kialakulófélben lévő széttöredezettséget. Ezzel
szemben egy közvetlenül alkalmazandó jogi aktus csökkenti és megakadályozza a
további széttöredezettséget – azáltal, hogy az elektronikus hírközlő
hálózatok egységes piaca kialakulását gátló, kiválasztott számú akadály
felszámolására összpontosít, a bevált módszerekre építve, de a szervezési kérdéseket
sokkal inkább a tagállamok mérlegelési jogkörére bízva. A szolgáltatóknak a
hálózatok valamennyi tervezési és kiépítési szakaszával kapcsolatban
közvetlenül alkalmazandó jogokat kell biztosítani, amelyekre nemzeti bíróságok
előtt hivatkozhatnak, nemcsak tagállamokkal szemben, hanem más
magánfelekkel – például infrastruktúra-tulajdonosokkal – szemben is. Figyelemmel arra, hogy a javaslat központi
elemét olyan jogok és kötelezettségek alkotják, amelyek a belső piac
teljes egészében alkalmazandók lesznek, a jogi aktust rendeletként
célszerű elfogadni, nem irányelvként, hiszen a rendelet egyértelműen
előnyös módja a hatékonyság és az eredményesség, illetve a polgárok és a
vállalkozások közötti egyenlő bánásmód biztosításának, miközben a
magánjogi jogérvényesítésnek is nagyobb teret enged.[26] Ennek megfelelően az
irányelvvel szemben, amely nemzeti jogi átültetést igényel, a közvetlenül
alkalmazandó rendelet alkalmasabb arra, hogy rövid távon elősegítse a
digitális menetrendben a széles sávú hozzáférés rendelkezésre állására
vonatkozóan 2020-ra kitűzött célok teljesülését. A költségcsökkentési intézkedések
jelentős előnyei – a gazdasági haszon és a társadalmi előnyök
tekintetében egyaránt – minden adminisztratív terhet felülmúlnak. 3.6. A
javaslat felépítése, valamint a főbb jogok és kötelezettségek 1. cikk –
Tárgy és hatály –
Az 1. cikk a rendelet tárgyát és hatályát határozza
meg. 2. cikk –
Fogalommeghatározások –
Ez a cikk az elektronikus hírközlésre vonatkozó
uniós szabályozási keretet kiegészítő fogalommeghatározásokat tartalmaz. 3. cikk – A
meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés –
A 3. cikk bevezeti a hálózatüzemeltetők
számára a fizikai infrastruktúrájukhoz való hozzáférésre vonatkozó általános
jogot, valamint azt a kötelezettséget, hogy eleget kell tenniük a fizikai
infrastruktúrájukhoz való hozzáférésre irányuló – nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére tekintettel
benyújtott – ésszerű kérelmeknek. –
A 3. cikk vitarendezési testületet irányoz
elő a hozzáférés bármely megtagadásának vagy a feltételekkel kapcsolatos
jogvitának a felülvizsgálatára; ezzel a feladattal alapértelmezetten a nemzeti
szabályozó hatóságot ruházná fel. 4. cikk – A
fizikai infrastruktúra átláthatósága –
A 4. cikk hozzáférési jogot ír elő a
meglévő fizikai infrastruktúrá(k)ra, valamint a tervezett építési munkákra
vonatkozó minimális információkhoz. –
Ehhez kapcsolódik a hálózatüzemeltetők azon
kötelezettsége, hogy eleget kell tenniük a fizikai infrastruktúrájuk konkrét
elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti ésszerű kérelmeknek. –
A 4. cikk a helyszíni vizsgálatokra vagy az
információkhoz való hozzáférésre vonatkozó vitarendezést egy vitarendezési
testületre, alapértelmezetten a nemzeti szabályozó hatóságra bízná. 5. cikk – Az
építési munkák összehangolása –
Ez a cikk az építési munkák összehangolásának
tárgyalására vonatkozó jogot tartalmaz. –
A közpénzből finanszírozott építési munkákat
végző vállalatok számára továbbá előírja azt a kötelezettséget, hogy
átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett tegyenek eleget az
építési munkák összehangolására irányuló megállapodások iránti ésszerű
kérelmeknek. 6. cikk –
Engedélyezés –
Ebben a cikkben konkrét építési munkákra
alkalmazandó feltételekre és eljárásokra vonatkozó bármely információhoz
elektronikus úton és egyablakos információs ponton keresztüli hozzáférési jog,
valamint az engedélykérelmek e ponton keresztüli benyújtására vonatkozó jog
szerepel. Az információs pont elősegíti és összehangolja az engedélyezési
folyamatot, és nyomon követi a határidők betartását. –
Ez a cikk továbbá általános maximális
határidőt állapít meg arra az esetre, ha a nemzeti vagy az uniós
jogszabályok nem írnak elő határidőt, és megállapítja az
engedélykérelmekkel kapcsolatos határozat kellő időben történő kézhezvételéhez
való jogot. 7–8. cikk –
Épületen belüli berendezések –
A 7. cikk bevezeti azt a kötelezettséget, hogy
az új épületeket és a jelentős felújítás alatt álló épületeket fel kell
szerelni nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli
fizikai infrastruktúrával, továbbá azt a kötelezettséget, hogy az új,
többlakásos épületeket és a jelentős felújítás alatt álló régi épületeket
fel kell szerelni épületen belül vagy kívül található koncentrációs ponttal. –
A 8. cikk az elektronikus hírközlő
hálózatok szolgáltatói számára létrehozza azt a jogot, hogy hálózati
berendezéseiket az épületek koncentrációs pontjáig vigyék, továbbá azt, hogy
tárgyalhassanak a nagy sebességű technológia fogadására kész épületen
belüli meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésről, nagy
sebességű technológia fogadására kész házon belüli infrastruktúra
hiányában pedig arról, hogy hálózati berendezéseiket – saját költségükre – az
előfizető magánterületéig kiépítsék, feltéve hogy minimális szinten
tartják a magántulajdonra kifejtett hatást. 9–11. cikk –
Ezek a cikkek a záró rendelkezéseket tartalmazzák,
többek között a hatáskörrel rendelkező szervek kijelölését, valamint a
rendelet hatálybalépését követő három éven belül annak felülvizsgálatára
vonatkozó kötelezettséget. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK A javasolt rendeletnek nincsenek az Unió
költségvetését érintő vonzatai. 2013/0080 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló
intézkedésekről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak
114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[27], tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére[28], a rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A digitális gazdaság
alapjaiban változtatja meg az egységes piacot. Innovatív volta, sebessége és
több országra kiterjedő jellege révén lehetővé teszi az egységes
piaci integráció új szintjének elérését. Az Unió célja egy olyan, modern online
szolgáltatásokon és gyors internetkapcsolaton alapuló digitális gazdaság
létrehozása, amely tartós gazdasági és társadalmi előnyöket nyújt. A kiváló
minőségű digitális infrastruktúra a modern és innovatív gazdaságnak
gyakorlatilag minden ágazatát támogatja, a társadalmi és a területi kohézió
szempontjából pedig stratégiai jelentőségű. Ezért minden polgárnak és
vállalkozásnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy a digitális gazdaságnak
része legyen. (2) A tagállamok a nagy
sebességű széles sávú hálózatok kiépítése jelentőségének elismerése
mellett jóváhagyták „Az európai digitális menetrend – európai növekedés
digitális alapokon” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai
Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett
bizottsági közleményben[29]
(a továbbiakban: digitális menetrend) a széles sávú infrastruktúra területén
meghatározott ambiciózus célokat: 2013-ig 100 %-os széles sávú
lefedettséget kell elérni és minden háztartás esetében 30 MB/s-ra kell
növekednie a hozzáférési sebességnek, 2020-ig pedig a háztartások legalább
50 %-ának 100 MB/s-nál gyorsabb internetkapcsolatot kell biztosítani. (3) A digitális menetrend azt is
megállapította, hogy a szakpolitikáknak csökkenteniük kell a széles sávú
technológiák rendszerbe állításának költségeit az Unió egész területén,
ideértve a megfelelő tervezést és koordinációt, illetve az adminisztratív
terhek mérséklését is. (4) Tekintettel arra, hogy a jobb
széles sávú lefedettség biztosítása érdekében uniós szintű fellépésre van
szükség, többek között a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra
költségének csökkentésével[30],
a második egységes piaci intézkedéscsomag[31]
hangsúlyozza, hogy – egyebek mellett a nagy sebességű hálózatra irányuló
beruházások jelentette kihívás kezelésével – további erőfeszítések
szükségesek az európai digitális menetrendben meghatározott célkitűzések
mielőbbi teljesítéséhez. (5) A nagy sebességű
vezetékes és vezeték nélküli elektronikus hírközlő hálózatok Unión belüli
kiépítése jelentős beruházásokat igényel, amelyek jelentős hányadát
az építés költségei teszik ki. (6) E költségek túlnyomó része a
meglévő passzív infrastruktúra (például alépítmények, kábelcsatornák,
ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, antennatornyok,
antennaszerkezetek, más tornyok és egyéb alátámasztó szerkezetek) nem eléggé
hatékony kihasználásának, az építések összehangolásával kapcsolatos szűk
keresztmetszeteknek, az adminisztratív szempontból megterhelő
engedélyezési eljárásoknak, valamint az épületeken belüli hálózatkiépítéssel
kapcsolatos akadályoknak tulajdonítható. (7) A meglévő infrastruktúra
hatékonyabb használatát, valamint az új infrastruktúra kiépítése során
felmerülő költségek és akadályok csökkentését célzó intézkedéseknek
érdemben kell hozzájárulniuk a nagy sebességű hírközlő hálózatok
mielőbbi széles körű kiépítésének biztosításához. (8) Egyes tagállamok a széles
sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentését célzó intézkedéseket
fogadtak el. E bevált módszerek Unión belüli összehangolása érdemben
hozzájárulhat a digitális egységes piac létrehozásához. Ezek a módszerek
azonban továbbra is ritkák és szórványosak. Ezen túlmenően a szabályozási
követelmények eltérései időnként akadályozzák a közüzemi vállalkozások
közötti együttműködést, és akadályokat gördíthetnek az új
hálózatüzemeltetők és új üzleti lehetőségek elé, gátolva a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok esetében a fizikai
infrastruktúrák használata és kiépítése egységes piacának kialakulását.
Végezetül a tagállami szintű intézkedések nem mindig tűnnek
átfogónak, holott a kiépítési folyamat során és az egyes ágazatokban a fellépés
alapvető fontosságú a következetes és jelentős hatás eléréséhez. (9) E rendeletnek az a célja,
hogy az Unió egész területén alkalmazandó minimális jogokat és
kötelezettségeket biztosítson a nagy sebességű elektronikus hírközlő
hálózatok kiépítésének és az ágazatközi koordinációnak az elősegítése
érdekében. Az egyenlő versenyfeltételek minimális szintjének biztosítása
mellett ez – a szubszidiaritás elvével összhangban – nem sértheti a
részletesebb rendelkezéseket és feltételeket eredményező, nemzeti és helyi
szinten létező bevált módszereket és elfogadott intézkedéseket, valamint
az említett jogokat és kötelezettségeket kiegészítő intézkedéseket sem. (10) A lex specialis elv
fényében amennyiben az uniós jognak megfelelően több egyedi szabályozási
intézkedés alkalmazandó, ezeknek elsőbbséget kell élvezniük az e
rendeletben foglalt minimális jogokkal és kötelezettségekkel szemben.
Ennélfogva ez a rendelet nem sértheti az uniós jogot és különösen az egyedi
szabályozási intézkedéseket, ideértve az elektronikus hírközlésre vonatkozó
uniós szabályozási keretnek (az elektronikus hírközlő hálózatok és
elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002.
március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
[„Keretirányelv”][32],
az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési
szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [„Engedélyezési irányelv”][33], az elektronikus hírközlő
hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok
összekapcsolásáról 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek [„Hozzáférési irányelv”][34],
az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő
hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó
felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvnek [„Egyetemes szolgáltatási irányelv”][35], valamint az elektronikus
hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain
belüli versenyről szóló, 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK bizottsági
irányelvnek[36])
megfelelően a jelentős piaci erővel rendelkező
vállalkozások számára előírt bármely különleges korrekciós intézkedést. (11) Az elektronikus hírközlő
hálózatok üzemeltetői, különösen az új belépők számára jóval
hatékonyabb lehet a meglévő fizikai infrastruktúrák – többek között más
közüzemi vállalkozások infrastruktúrái – elektronikus hírközlő hálózatok
kiépítéséhez történő újrafelhasználása, különösen az olyan területeken,
ahol nem áll rendelkezésre megfelelő elektronikus hírközlő hálózat,
vagy ahol egy új fizikai infrastruktúra kiépítése esetleg gazdaságilag
megvalósíthatatlan. Ezen túlmenően az ágazatközi szinergiák az
elektronikus hírközlő hálózatok miatt jelentősen csökkenthetik az
építési munkák szükségességét, és ennélfogva az azokhoz kapcsolódó társadalmi
és környezeti költségeket, például a szennyezés, az ártalmak és a
forgalomtorlódás költségeit. Ezt a rendeletet ezért nemcsak az elektronikus
hírközlő hálózatok szolgáltatóira, hanem az elektronikus hírközlő
hálózati elemek – például a villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a
szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatások nyújtására
szolgáló fizikai hálózatok – fogadására alkalmas, széles körben elterjedt és
mindenütt megtalálható fizikai infrastruktúrák tulajdonosaira vagy azok
használatára jogosult személyekre is. (12) Alacsony fokú
differenciáltságuk miatt a szóban forgó hálózatok fizikai létesítményei – a
technológiasemlegesség elvével összhangban, a fő szolgáltatás
befolyásolása nélkül és minimális alkalmazkodási költségek mellett – gyakran
igen sokféle elektronikus hírközlő hálózati elemet fogadhatnak, többek
között a legalább 30 MB/s sebességű széles sávú szolgáltatásra
alkalmas elemeket. Ezért az a fizikai infrastruktúra, amelyet kizárólag
valamely hálózat más elemeinek fogadására szántak, de amely maga nem válik
hálózati elemmé, tényleges használatától, illetve tulajdonosától függetlenül
elvileg elektronikus hírközlési kábelek, berendezések vagy elektronikus
hírközlő hálózatok bármely más elemének fogadására használható. A fő
szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó konkrét általános érdek érvényesítésének
sérelme nélkül ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők közötti szinergiákat
annak érdekében, hogy ezzel egyidejűleg hozzá lehessen járulni a digitális
menetrend céljainak teljesítéséhez. (13) Bár ez a rendelet nem sértheti
a hálózatok biztonságának és integritásának garantálásához, valamint a
hálózatüzemeltető által nyújtott fő szolgáltatás integritásának
biztosításához szükséges egyedi biztosítékokat, a nemzeti jogszabályok azon
általános szabályai, amelyek a hálózatüzemeltetők számára megtiltják az
elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóinak a fizikai
infrastruktúrához való hozzáférést, megakadályozhatják e hozzáférés piacának
létrehozását, ezért azokat hatályon kívül kell helyezni. Az ebben a rendeletben
foglalt intézkedések ugyanakkor nem sérthetik a tagállamok azon
lehetőségét, hogy az infrastruktúrák közüzemi vállalkozások általi működtetését
vonzóbbá tegyék azzal, hogy – az alkalmazandó uniós jogszabályoknak
megfelelően – a fő tevékenységükre vagy tevékenységeikre vonatkozó
végfelhasználói díjszabás kiszámítási alapja esetében az e szolgáltatásból
származó bevételeket figyelmen kívül hagyják. (14) A hálózatüzemeltető
konkrét fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférést objektív okok miatt
megtagadhatja. Előfordulhat különösen az, hogy egy fizikai infrastruktúra
– a hozzáférési kérelem tárgyát képező infrastruktúrákra vonatkozó egyedi
körülmények miatt – műszakilag alkalmatlan, ideértendő a helyhiány
is. Hasonlóképpen, egyedi körülmények között az infrastruktúra megosztása
veszélyeztetheti a hálózat integritását vagy biztonságát, illetve az ugyanazon
infrastruktúrán elsődlegesen biztosított szolgáltatások nyújtását.
Ezenkívül, ha a hálózatüzemeltető már biztosít olyan nagykereskedelmi
fizikai hálózathoz való hozzáférést, amely megfelelne a hozzáférés
igénylője szükségleteinek, a mögöttes fizikai infrastruktúrához való
hozzáférés kedvezőtlen gazdasági hatást gyakorolhat üzleti modelljére és
beruházási ösztönzőire, ugyanakkor a hálózati elemek
hatékonyságcsökkentő párhuzamosságával járhat. A fizikai infrastruktúrához
való hozzáférés tekintetében az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós
szabályozási keret alapján előírt – például a jelentős piaci
erővel rendelkező vállalkozásokat terhelő – kötelezettségek
esetében erre már olyan egyedi szabályozási kötelezettségek vonatkoznának,
amelyeket ez a rendelet már nem érinthet. (15) Amikor az elektronikus
hírközlő hálózatok szolgáltatói meghatározott területen hozzáférést
kérnek, a hálózatüzemeltetőknek ajánlatot kell rendelkezésre bocsátaniuk
létesítményeik tisztességes feltételek – többek között méltányos árak –
melletti megosztott használatáról, kivéve ha objektív okok alapján a
hozzáférést megtagadják. A hozzáférés megadásának feltételeit a
körülményektől függően több tényező befolyásolhatja, például a
következők: bármely karbantartási és alkalmazkodási költség; a hálózat
biztonságára és integritására kifejtett kedvezőtlen hatások korlátozása
érdekében elfogadandó bármely megelőző célú biztosíték; káresetekre
kialakított bármely egyedi felelősségvállalási megállapodás; az
infrastruktúra kiépítésére nyújtott bármely állami támogatás igénybevétele,
ideértve a támogatáshoz kapcsolódó, illetve az uniós jogszabályoknak
megfelelően a nemzeti jogszabályok alapján biztosított feltételeket is; a
környezet, a közegészség, a közbiztonság védelmét célzó, illetve város- vagy
vidéktervezési célkitűzések teljesítését célzó nemzeti
rendelkezésekből fakadó bármely korlátozás. (16) Amennyiben a műszaki és
kereskedelmi feltételekre irányuló kereskedelmi tárgyalás során nem jön létre
megállapodás, indokolatlan elutasítás vagy ésszerűtlen feltételek
előírásának elkerülése érdekében a felek számára lehetőséget kell
biztosítani arra, hogy számukra megoldást előíró nemzeti vitarendezési
testülethez fordulhassanak. A hozzáférés megadásához kapcsolódó árak
meghatározásakor a vitarendezési testületnek figyelembe kell vennie a fizikai
infrastruktúrán végrehajtott beruházásokat. Az elektronikus hírközlő
hálózatok üzemeltetőinek fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés
egyedi esetében az infrastruktúrán végrehajtott beruházások közvetlenül
hozzájárulhatnak az európai digitális menetrend célkitűzéseihez, a
szolgáltatási lánc alacsonyabb szintjein folyó (downstream) versenyt pedig a „potyázás”
befolyásolhatja. Ennélfogva a hozzáférési kötelezettségnek a beruházás
megtérülésére vonatkozó bármely időbeli ütemezés, a hozzáférés downstream
versenyre gyakorolt bármely hatása, a hozzáférés kérelmezésekor a hálózati
eszközök bármely értékcsökkenése, a különösen a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatások nyújtásához használt, nem
sokkal korábban kiépített fizikai infrastruktúrán végrehajtott beruházást
alátámasztó bármely üzleti eset, valamint a hozzáférés igénylője számára
biztosított bármely közös kiépítési lehetőség alapján figyelembe kell
vennie e beruházások gazdasági életképességét. (17) A nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének eredményes megtervezése és az
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére alkalmas meglévő
infrastruktúrák leghatékonyabb kihasználása érdekében az elektronikus
hírközlő hálózatok működtetésére jogosult vállalkozásoknak hozzá kell
férniük a kiépítés területén rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrákra
vonatkozó minimális információkhoz. E minimális információknak lehetővé
kell tenniük a meglévő infrastruktúra adott területen való
használhatóságának értékelését, valamint bármely meglévő fizikai infrastruktúrában
keletkező károk csökkentését. Az érintett érdekeltek száma miatt és az
említett információkhoz való – többek között ágazatközi és nemzetközi –
hozzáférés megkönnyítése érdekében ezeket a minimális információkat egyablakos
információs ponton keresztül kell rendelkezésre bocsátani. Ennek az információs
pontnak – a hálózat biztonsága és integritása, illetve a jogszerű
működés és az üzleti titkok védelme érdekében – korlátozások mellett
lehetővé kell tennie az elektronikus formában már rendelkezésre álló
minimális információkhoz való hozzáférést. (18) Bár ez a rendelet nem ír
elő új feltérképezési kötelezettséget a tagállamok számára, rendelkezik
arról, hogy a közigazgatási szervek által már összegyűjtött és a nemzeti
kezdeményezések alapján, valamint az uniós jogszabályok (például az Európai
Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra [INSPIRE] kialakításáról szóló,
2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[37]) értelmében elektronikus
formában rendelkezésre álló minimális információkat például hiperhivatkozás
segítségével az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátani
ahhoz, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói összehangolt
módon hozzáférhessenek a fizikai infrastruktúrára vonatkozó információkhoz, és
egyúttal biztosított legyen az érintett információk biztonságos kezelése és
integritása. Ez az információszolgáltatás nem sértheti a közszféra
információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv[38]
szerint a közszféra információinak további felhasználására már alkalmazandó
átláthatósági követelményeket. Amennyiben a közszféra nem biztosít
megfelelő ismereteket egy adott területen található vagy bizonyos típusú,
meglévő fizikai infrastruktúrákról, a hálózatüzemeltetők – kérésre –
kötelesek az információkat az egyablakos információs pont rendelkezésére
bocsátani. (19) Az elektronikus hírközlő
hálózatok üzemeltetői számára akkor is biztosítani kell, hogy az érintett
területen működő bármely hálózatüzemeltetőtől közvetlenül
kérhessenek ilyen egyedi információt, ha egyablakos információs ponton
keresztül nem állnak rendelkezésre minimális információk. Ezenkívül, amennyiben
a kérelem ésszerű, különösen abban az esetben, ha a meglévő fizikai
infrastruktúrák megoszthatósága vagy az építési munkák összehangolhatósága
miatt szükséges, az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői
számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy – átlátható, arányos és
megkülönböztetésmentes feltételek mellett, illetve a hálózat biztonságának és
integritásának biztosítása érdekében elfogadott biztosítékok sérelme nélkül,
továbbá a működés és az üzleti titkok védelme mellett – helyszíni
vizsgálatokat végezhessenek és információt kérhessenek a tervezett építési
munkákról. Ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők saját tervezett építési
munkáinak fokozott átláthatóságát, illetve azt, hogy a proaktív egyablakos
információs pontok jogosultak legyenek ilyen információk kérésére, különösen az
erre leginkább rászoruló területek esetében, az engedéllyel rendelkező
üzemeltetők ilyen információkhoz irányításával, amennyiben azok
rendelkezésre állnak. (20) A nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése miatt a fizikai
infrastruktúrákra vonatkozó információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos
jogviták felmerülése esetén az egyablakos információs pontnak lehetőséget
kell biztosítani arra, hogy az ilyen jogvitákat kötelező erejű
határozattal rendezze, nem sértve a felek lehetőségét arra, hogy az ügyet
bíróság elé utalják. (21) A fizikai infrastruktúrákon
végzett építési munkák összehangolása jelentős megtakarításokat
eredményezhet és minimálisra csökkentheti az új elektronikus hírközlő
hálózatok kiépítése által érintett területnek okozott kellemetlenséget. Ezért
tilosak az olyan szabályozási korlátozások, amelyek általában megakadályozzák a
hálózatüzemeltetők között az ilyen munkák összehangolására irányuló,
szintén nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése
érdekében folytatott tárgyalást. A nem közpénzből finanszírozott építési
munkák esetében ez azonban nem sértheti az érdekeltek jogát arra, hogy saját
beruházási és üzleti tervüknek és előnyben részesített ütemezésüknek
megfelelően köthessenek építési munkák összehangolására irányuló
megállapodásokat. (22) A részben vagy teljes egészében
közpénzből finanszírozott építési munkáknak a pozitív összeredmény
maximalizálására kell irányulniuk, e munkák pozitív externáliáinak az egyes
ágazatokon belüli kiaknázásával, valamint – az elektronikus hírközlő
hálózatok kiépítésére tekintettel – esélyegyenlőséget biztosítva a
rendelkezésre álló és a tervezett fizikai infrastruktúra megosztásához. Bár ez
nem befolyásolhatja negatívan a közpénzből finanszírozott építési munkák
elsődleges célját, a nagy sebességű elektronikus hírközlő
hálózati elemek – például a további költségek fedezését és az eredeti tervek
minimális változtatásait biztosító – kiépítésére vonatkozó, időben
benyújtott és ésszerű kérelmek nyomán az érintett építési munkákat
kivitelező vállalkozásnak arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható
feltételek mellett, az alkalmazandó állami támogatási szabályok sérelme nélkül kell
kiviteleznie. Az említett koordinációs megállapodások arányos,
megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek melletti tárgyalására vonatkozó
jogviták mielőbbi rendezése érdekében egyedi vitarendezési eljárásoknak
kell rendelkezésre állniuk. Ezek a rendelkezések nem sérthetik a tagállamok azon
jogát, hogy a fizikai infrastruktúra iránti jövőbeli igényekre való tekintettel
még egyedi kérelmek hiánya esetén is kapacitást tartsanak fenn az elektronikus
hírközlő hálózatok céljára, és ily módon maximalizálják az építési munkák
értékét, vagy hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek hasonló
építéskoordinációs jogokat ruháznak más típusú hálózatok, például a gáz- vagy a
villamosenergia-hálózatok üzemeltetőire. (23) Az általános nemzeti és uniós
érdekek védelme érdekében szükség lehet számos különböző, az elektronikus
hírközlő hálózatok vagy hálózati elemek kiépítésére vonatkozó engedélyre,
többek között építési, várostervezési környezetvédelmi és egyéb engedélyekre.
Az elektronikus hírközlő hálózatok különböző típusainak kiépítéséhez
szükséges engedélyek száma és a kiépítés helyi jellege változatos eljárások és
feltételek alkalmazásával járhat. Az egyes illetékes hatóságok ugyan a
továbbiakban is jogosultak arra, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban
részt vegyenek a döntéshozatalban és fenntartsák döntéshozatali
előjogaikat, az építési munkákra alkalmazandó eljárásokra és általános
feltételekre vonatkozó információkat szolgáltató egyablakos információs pont
létrehozása egyszerűsítheti az eljárásokat, emellett fokozhatja a
hatékonyságot és az átláthatóságot, különösen az új belépők és az adott
területen tevékenységet nem folytató kisebb gazdasági szereplők számára.
Ezenfelül az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésével foglalkozó
vállalkozásoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy engedély iránti
kérelmüket olyan egyablakos ügyintézési ponton keresztül nyújtsák be, amely a
különböző eljárások összehangolásáért, valamint annak nyomon követéséért
felel, hogy a határozatok elfogadása a jogszabályban foglalt határidőn
belül történjen. Ennek az ügyintézési pontnak egyablakos ügyintézési helyként
kell működnie, és nem feltétlenül kell döntéshozatali jogkört gyakorolnia,
amennyiben a nemzeti jogszabályok ezzel a jogkörrel nem ruházták fel. (24) Annak érdekében, hogy az
engedélyezési eljárások ne akadályozzák a beruházásokat, és ne gyakoroljanak
kedvezőtlen hatást az egységes piacra, minden esetben legkésőbb hat
hónapon belül határozatot kell hozni az engedély iránti kérelmekről, tiszteletben
tartva ugyanakkor a nemzeti, illetőleg az európai uniós jogban az engedélyezési
eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított konkrét
határidőket és kötelezettségeket. Ez a határozat jellegét tekintve lehet
hallgatólagos vagy kifejezett, függően az alkalmazandó jogszabályi
rendelkezésektől. Ezenfelül az engedélyezési határozatok meghozatala
tekintetében felmerülő bármely késedelemnek a kérdéses engedélyeket
kérelmező vállalkozások kártalanításhoz való jogát kell maga után vonnia,
ha e vállalkozások bizonyítani tudják, hogy a késedelem miatt szenvedtek kárt.
Ezt a jogot a nemzeti jogszabályokban előírt eljárási és érdemi
biztosítékoknak megfelelően kell gyakorolni. (25) Annak érdekében, hogy ezek az
engedélyezési eljárások ésszerű határidőn belül lezáruljanak, a
tagállamok több biztosítékot hozhatnak létre, például rendelkezhetnek
hallgatólagos jóváhagyásról, vagy az engedélyezési eljárások
egyszerűsítésére irányuló intézkedéseket hozhatnak, csökkentve többek
között az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítéséhez szükséges
engedélyek számát vagy mentesítve bizonyos kisebb vagy szabványosított építési
munkák kategóriáit az engedélyezés alól. A nemzeti, a regionális, illetve a
helyi szintű hatóságok a szóban forgó engedélyek megadásának megtagadását
saját hatáskörükben, átlátható, megkülönböztetésmentes, objektív és arányos
kritériumok és feltételek mellett kötelesek megindokolni. Ez nem sértheti a
tagállamok által azzal a céllal elfogadott intézkedéseket, hogy az elektronikus
hírközlő hálózatok bizonyos – akár aktív, akár passzív – elemeit
mentesítsék az engedélyezés alól. (26) A digitális menetrend
céljainak teljesítése szükségessé teszi, hogy az infrastruktúra kiépítése a végfelhasználókhoz
helyileg közel történjen, ugyanakkor az érvényesített általános érdek miatti
bármely tulajdonjog-korlátozás tekintetében maradéktalanul tiszteletben tartsa
az arányosság elvét. Elő kell segíteni, hogy a végfelhasználó szintjéig
létezzenek nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok, ugyanakkor
– különösen a nagy sebességű technológia fogadására alkalmas, épületen
belüli fizikai infrastruktúrával – biztosítani kell a technológiasemlegességet.
Tekintettel arra, hogy az épület felépítése során a mini-alépítmények
biztosításának csak elenyésző többletköltsége van, míg az épületek nagy
sebességű infrastruktúrával való utólagos felszerelése a nagy
sebességű hálózat kiépítési költségének jelentős részét kiteheti,
valamennyi új vagy jelentősen felújított épületet fel kell szerelni olyan
fizikai infrastruktúrával, amely lehetővé teszi a végfelhasználók nagy
sebességű hálózatokra csatlakoztatását. A nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózatok kiépítése érdekében ezenfelül a többlakásos új épületeket,
valamint a jelentősen felújított többlakásos épületeket fel kell szerelni
olyan hozzáférési vagy koncentrációs ponttal, amelyen keresztül a szolgáltató
hozzáférhet az épületen belüli hálózathoz. A gyakorlatban ez azt jelentené,
hogy az épületfejlesztőknek elő kellene irányozniuk, hogy minden
lakásból biztosítsanak üres alépítményeket az épületen belül vagy azon kívül
elhelyezett koncentrációs pontig. Egyes esetekben, például elszigetelt
területeken kivitelezendő egylakásos új épületek vagy jelentős felújítások
esetében a nagy sebességű összeköttetés lehetősége objektív indokok
alapján túlságosan távoli lehet ahhoz, hogy igazolja a nagy sebességű
technológia fogadására kész, házon belüli fizikai infrastruktúra kiépítésének
és/vagy a koncentrációs pontnak a többletköltségét. (27) Ha a nyilvános hírközlő
hálózatok szolgáltatói valamely adott területen nagy sebességű hálózatokat
építenek ki, jelentős méretgazdaságosság valósul meg azzal, ha hálózatuk
végpontját el tudják vinni az épület koncentrációs pontjáig, függetlenül attól,
hogy a tulajdonosok, a társasház vagy a lakók kifejezett érdeklődést
nyilvánítottak-e az adott időpontban a szolgáltatás iránt, ennek azonban
az a feltétele, hogy a magántulajdonra gyakorolt hatás minimális legyen, a meglévő
fizikai infrastruktúra igénybevétele és az érintett terület helyreállítása
mellett. Azt követően, hogy a hálózat végpontja eljutott a koncentrációs
pontig, a további előfizetők csatlakoztatása jóval alacsonyabb
költséggel valósítható meg, különösen a nagy sebességű technológia
fogadására kész, épületen belüli vertikális szegmenshez való hozzáféréssel, ha
ez már létezik. (28) A digitális társadalmi
befogadásból fakadó társadalmi előnyöket és a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének gazdaságtanát figyelembe véve
ha nincs olyan meglévő, a nagy sebességű technológia fogadására kész
passzív vagy aktív infrastruktúra, amely a végfelhasználói helyiséget
kiszolgálná, és nincsenek olyan alternatívák sem, amelyekkel nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatokat lehetne biztosítani a
végfelhasználók számára, a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak
jogosultnak kell lenniük arra, hogy hálózatuk végpontját saját költségükön
eljuttassák a magántulajdonú helyiségig, amennyiben megszerezték az előfizető
beleegyezését, és feltéve, hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra
gyakorolt hatást, lehetőség szerint például azáltal, hogy az épületben
rendelkezésre álló meglévő fizikai infrastruktúrát veszik igénybe, vagy
biztosítják az érintett területek teljes helyreállítását. (29) Az elektronikus hírközlés
uniós keretszabályozása értelmében a nemzeti szabályozó hatóságok számára
kijelölt feladatok sérelme nélkül az illetékes szerv tagállam általi külön
kijelölése hiányában a következetes vitarendezés biztosítása érdekében az e
rendeletben előírt ilyen feladatköröket – a rendelkezésre álló szaktudás,
valamint a függetlenség és a pártatlanság garanciájának figyelembevétele
mellett – a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében előírt feladatokat
ellátó hatóságok hatáskörébe indokolt utalni. A szubszidiaritás elvével
összhangban azonban ez a rendelet nem sértheti a tagállamok lehetőségét
arra, hogy – a hatás- és jogkörök megosztásának nemzeti alkotmányos
rendszerével és az e rendeletben foglalt követelményekkel összhangban – az e
rendeletben előírt szabályozási feladatokat az ellátásukra alkalmasabb
hatóságokhoz utalják. (30) A tagállam által
vitarendezésre kijelölt szervnek pártatlanságot és függetlenséget kell
biztosítania az érintett felekkel szemben. A kijelölt hatóságoknak
megfelelő erőforrásokkal és az elfogadott határozatok végrehajtásának
elmulasztása esetére megfelelő szankcionálási hatáskörökkel kell
rendelkezniük. (31) Az e rendelet szerinti
információs pontok hatékonyságának biztosítása érdekében azok a tagállamok,
amelyek a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében előírt feladatokat ellátó
nemzeti szabályozó hatóságoktól eltérő testületek kijelölése mellett
döntenek, kötelesek megfelelő erőforrásokat biztosítani, továbbá
gondoskodni arról, hogy ezeken az információs pontokon egy adott területre
vonatkozóan a releváns információk optimális aggregációs szinten álljanak
rendelkezésre, oly módon, hogy az ugyanott végzett más feladatokkal (például
kataszteri nyilvántartás) fennálló szinergiák hatékonyan kihasználhatók legyenek.
E tekintetben a tagállamok – a meglévő struktúrák kihasználása és a
végfelhasználói előnyök maximalizálása érdekében – mérlegelhetik a
belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK
irányelv (a szolgáltatási irányelv) 6. cikke szerinti egyablakos
ügyintézési pontokkal kialakítható szinergiákat és az ebből adódó
méretgazdaságossági előnyöket. (32) Mivel a tervezett intézkedés
célkitűzését: a nagy sebességű elektronikus hírközlő
hálózatokhoz alkalmas fizikai infrastruktúrának az Unió egész területén
történő kiépítése elősegítését a tagállamok nem tudják
kielégítően megvalósítani és ezért az intézkedés terjedelme és hatásai
miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, az Unió a Szerződés
5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően
intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek
megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges
mértéket. (33) Ez a rendelet tiszteletben
tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió
Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen a magánélet tiszteletben
tartásához és az üzleti titkok védelméhez való jogot, a vállalkozás
szabadságát, a tulajdonhoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot.
Ezt a rendeletet a tagállamoknak e jogokkal és elvekkel összhangban kell
alkalmazniuk, ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET: 1. cikk
Tárgy és hatály (1) E rendelet célja a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének elősegítése és ösztönzése,
ennek érdekében pedig a meglévő infrastruktúra közös használatának
előmozdítása és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítéséhez
szükséges feltételek megteremtése oly módon, hogy a szóban forgó hálózatok
kiterjesztése kisebb költségek mellett legyen megvalósítható. (2) Ezt a rendeletet a 2. cikkben található
fogalommeghatározásoknak megfelelően valamennyi építési munkára és fizikai
infrastruktúrára alkalmazni kell. (3) Ez a rendelet nem sérti a tagállamok jogát
arra, hogy az uniós joggal összhangban olyan intézkedéseket tartsanak fenn vagy
vezessenek be, amelyek az e rendeletben foglaltaknál részletesebb
rendelkezéseket tartalmaznak. (4) Ez a rendelet nem sérti a 2002/21/EK
irányelvet, a 2002/20/EK irányelvet, a 2002/19/EK irányelvet, a 2002/22/EK
irányelvet és a 2002/77/EK irányelvet. 2. cikk
Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában a 2002/21/EK
irányelvben, a 2002/20/EK irányelvben, a 2002/19/EK irányelvben, a 2002/22/EK
irányelvben és a 2002/77/EK irányelvben megállapított fogalommeghatározásokat
kell alkalmazni. E rendelet alkalmazásában továbbá: 1. „hálózatüzemeltető” elektronikus
hírközlő hálózat szolgáltatója, valamint a következő szolgáltatások
nyújtására szánt fizikai infrastruktúrát biztosító vállalkozás: gáz, villamos
energia (ezen belül közvilágítás), fűtés, víz előállítása, szállítása
vagy elosztása (ideértve a szennyvízelvezetést vagy -tisztítást is);
közlekedési szolgáltatások (ezen belül vasúti, közúti, kikötői és
repülőtéri szolgáltatások is); 2. „fizikai infrastruktúra”: egy hálózat
bármely nem aktív eleme, például csővezetékek, tartóoszlopok,
alépítmények, ellenőrzőkamrák, ellenőrzőaknák, szekrények,
épületek vagy épületek bejáratai, antennaszerkezetek, tornyok és oszlopok,
valamint az azokhoz kapcsolódó létesítmények; 3. „nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózat”: legalább 30 Mb/s sebességű széles sávú
hozzáférési szolgáltatások nyújtására képes elektronikus hírközlő hálózat; 4. „építési munkák”: építési, illetve
közművesítési munkák bármely olyan összesített eredménye, amely önmagában
elegendő gazdasági vagy műszaki feladat ellátására, és amely egy
fizikai infrastruktúra legalább egy elemét érinti; 5. „közigazgatási szerv”: az állam, területi
vagy települési önkormányzat, közjogi intézmény, illetve legalább egy ilyen
önkormányzat vagy legalább egy ilyen közjogi intézmény szövetsége; 6. „közjogi intézmény”: bármely olyan
intézmény, a) amely kifejezetten olyan közérdekű célra
jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű; b) amely jogi személyiséggel rendelkezik; c) amelyet teljes egészében vagy többségi részben
az állam, vagy a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi
intézmény finanszíroz; vagy amelynek irányítása ezen intézmények felügyelete
alatt áll; vagy amelynek olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő
testülete van, amely tagjainak többségét az állam, a területi vagy a települési
önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki; 7. „épületen belüli fizikai infrastruktúra”: a
végfelhasználói helyen található fizikai infrastruktúra, ideértve a vezetékes,
illetve a vezeték nélküli hozzáférési hálózatok fogadására szánt, közös
tulajdonban lévő elemeket is, amennyiben ezek a hozzáférési hálózatok
alkalmasak elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására és az épület
koncentrációs pontjának a hálózat végpontjával való összekapcsolására; 8. „nagy sebességű technológia fogadására
kész, épületen belüli infrastruktúra”: elektronikus hírközlő hálózatok
elemeinek fogadására szánt, épületen belüli fizikai infrastruktúra; 9. „jelentős felújítási munkák”: a
végfelhasználói helyen végzett olyan építési vagy közművesítési munkák,
amelyek magukban foglalják az épületen belüli fizikai infrastruktúra szerkezeti
változtatásait, és építési engedélyt igényelnek; 10. „engedély”: valamely illetékes hatóság
olyan eljárást követően hozott hivatalos vagy hallgatólagos határozata,
amelynek értelmében egy adott személy köteles lépéseket tenni az építkezési
vagy közművesítési munkák jogszerű végrehajtása érdekében. 3. cikk
A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés (1) Minden hálózatüzemeltető jogosult
arra, hogy nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati elemek
kiépítésére való tekintettel hozzáférést biztosítson fizikai
infrastruktúrájához. (2) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására jogosult vállalkozás kifejezett írásbeli kérésére bármely
hálózatüzemeltető köteles a nagy sebességű elektronikus hírközlő
hálózatok elemeinek kiépítése érdekében tisztességes feltételek – többek között
méltányos árak – mellett teljesíteni a fizikai infrastruktúrájához való
hozzáférésre vonatkozó ésszerű kérelmeket. (3) A hozzáférés megtagadásának minden esetben
objektív kritériumokon kell alapulnia, amelyek különösen a következőkhöz
kapcsolódhatnak: a) azon fizikai infrastruktúra műszaki
alkalmassága, amelyhez a (2) bekezdésben említett elektronikus hírközlő
hálózatok bármely elemének fogadása érdekében hozzáférést kérelmeztek; b) az a) pontban említett elemek fogadására
rendelkezésre álló hely; c) bármely, már kiépített hálózat integritása
és biztonsága; d) a tervezett elektronikus hírközlési
szolgáltatások súlyos interferenciájának kockázata az ugyanazon fizikai
infrastruktúrán nyújtott egyéb szolgáltatásokkal; e) a nagykereskedelmi fizikai hálózati
infrastruktúrához a hálózatüzemeltető által biztosított, nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására alkalmas
alternatív eszközök rendelkezésre állása. A hálózatüzemeltető a megtagadás indokait
az írásbeli hozzáférési kérelemtől számított egy hónapon belül köteles
közölni. (4) Amennyiben a hozzáférést megtagadták vagy
az írásbeli hozzáférési kérelemtől számított két hónapon belül nem jött
létre megállapodás az egyedi feltételek – többek között az ár – vonatkozásában,
bármelyik fél jogosult az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé
utalni. (5) A (4) bekezdésben említett nemzeti
vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele
mellett a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben négy
hónapon belül a (4) bekezdés alapján kezdeményezett vitarendezésről –
többek között a tisztességes feltételek, illetve adott esetben a méltányos árak
meghatározásáról – szóló, kötelező erejű határozatot ad ki, nem
sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja. A
vitarendezési testület által megállapított árnak figyelembe kell vennie a
kérelmezett hozzáférésnek azon hálózatüzemeltető beruházásait alátámasztó
üzleti tervére gyakorolt hatását, amelyhez a hozzáférési kérelmet intézik,
különösen a nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására
használt, közelmúltban kiépített fizikai infrastruktúra esetében. 4. cikk
A fizikai infrastruktúrával kapcsolatos átláthatóság
(1) A fizikai infrastruktúrához való
hozzáférés 3. cikk szerinti kérelmezése érdekében az elektronikus
hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező összes
vállalkozás – kérelemre – jogosult egyablakos információs ponton keresztül
hozzáférni bármely hálózatüzemeltető meglévő fizikai
infrastruktúrájára vonatkozó, alábbi minimális információkhoz: a) földrajzi elhelyezkedés, útvonal és
georeferencia-koordináták; b) az infrastruktúra mérete, típusa és
aktuális felhasználása; c) a fizikai infrastruktúra tulajdonosának
vagy a használatára jogosultsággal rendelkező személynek, valamint egy
ügyintézési pontnak a neve. A hozzáférést kérelmező vállalkozásnak
pontosan meg kell határoznia azt a területet, amelyet a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. A meghatározott területre vonatkozó minimális
információkhoz való hozzáférést arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható
feltételek mellett, elektronikus formában haladéktalanul meg kell adni. A
minimális információkhoz való hozzáférést az egyablakos információs pont
kizárólag akkor korlátozhatja, ha az a hálózatok biztonságára és integritására,
illetve működési és üzleti titkokra tekintettel szükségesnek minősül.
Az egyablakos információs pont gondoskodik
arról, hogy a minimális információkhoz való, e bekezdés szerinti hozzáférés
legkésőbb [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a pontos dátumot: e rendelet
hatálybalépése + 12 hónap]-ig hozzáférhető legyen. (2)
Valamely hálózatüzemeltető fizikai infrastruktúrájára vonatkozóan az (1)
bekezdésben említett minimális információkat – a feladatai miatt – elektronikus
formában tároló közigazgatási szerveknek azokat [Kiadóhivatal: kérjük,
illesszék be a pontos dátumot: e rendelet hatálybalépése + 6 hónap]-ig
elektronikus úton az egyablakos információs pont rendelkezésére kell
bocsátania. Ezen információknak a közigazgatási szervhez beérkezett bármely
frissítését és a közigazgatási szervhez beérkezett, az (1) bekezdésben említett
bármely új minimális információt a beérkezéstől számított egy hónapon
belül az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátani. (3) Amennyiben a közigazgatási szervek az (1)
bekezdésben említett minimális információkat nem a (2) bekezdéssel összhangban
tárolják, az egyablakos információs pont kifejezett kérelmére a
hálózatüzemeltetők a kérelemtől számított egy hónapon belül
elektronikus formában rendelkezésre bocsátják a fizikai infrastruktúrájukra
vonatkozó, (1) bekezdésben említett minimális információkat. A
hálózatüzemeltető a fizikai hálózat minimális információkat megváltoztató
aktuális módosításától számított egy hónapon belül a benyújtott minimális
információk bármely frissítését az egyablakos információs pont rendelkezésére
bocsátja. (4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett
minimális információk az egyablakos információs ponton keresztül nem állnak
rendelkezésre, a hálózatüzemeltetők az elektronikus hírközlő
hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett
írásbeli kérelmére hozzáférést biztosítanak az említett információkhoz. A kérelemben
pontosan meg kell határozni azt a területet, amelyet a nagy sebességű
elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. Az
információkhoz való hozzáférést az írásbeli kérelemtől számított egy
hónapon belül arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett,
és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül kell megadni. (5) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli
kérelmére a hálózatüzemeltetők eleget tesznek a fizikai infrastruktúrájuk
konkrét elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti ésszerű kérelmeknek.
A kérelemben pontosan meg kell határozni a hálózat azon elemeit, amelyeket a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint.
A meghatározott hálózati elemek helyszíni vizsgálatát arányos,
megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés
szerinti korlátozások sérelme nélkül kell elvégezni. (6) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli
kérelmére bármely hálózatüzemeltető rendelkezésre bocsátja az azon fizikai
infrastruktúra kapcsán folyamatban lévő vagy tervezett építési munkákra
vonatkozó alábbi minimális információkat, amelyekkel kapcsolatban engedély
kiadására került sor, engedélyezési eljárás van folyamatban vagy tervezik, hogy
az elkövetkezendő hat hónapban első alkalommal nyújtanak be engedély
iránti kérelmet az illetékes hatóságokhoz: a) a munkák földrajzi helye és típusa; b) az érintett hálózati elemek; c) a munkák megkezdésének tervezett
időpontja, valamint azok időtartama; d) ügyintézési pont. Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kérelmében pontosan meg
kell határozni azt a területet, amelyet a nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. Az írásbeli kérelemtől
számított két héten belül a hálózatüzemeltetők arányos,
megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés
szerinti korlátozások sérelme nélkül átadják a kérelmezett információkat. (7) A hálózatüzemeltető a (6) bekezdés
értelmében elutasíthatja a kérelmet, ha: – a kérelmezett információkat elektronikus
formában nyilvánosan hozzáférhetővé tette, vagy – az említett információkhoz való hozzáférés
egyablakos információs ponton keresztül biztosított. (8) Külön kérelemre minden
hálózatüzemeltető egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátja a
(6) bekezdésben említett minimális információkat. (9) A (4)–(7) bekezdésben foglalt jogokkal és
kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogvita esetén bármelyik fél
jogosult azt nemzeti vitarendezési testület elé utalni. A vitarendezésért
felelős testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele
mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de minden
esetben két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű
határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az
ügyet bíróság elé utalja. (10) A nagy sebességű elektronikus
hírközlő hálózatok kiépítésére műszakilag alkalmatlannak
minősülő meglévő fizikai infrastruktúrák esetében a tagállamok
rendelkezhetnek az (1)–(5) bekezdésben foglalt kötelezettségek alóli
mentességekről. Ezeket az intézkedéseket kötelesek kellően
megindokolni ebben a tekintetben. Az érdekelt felek számára lehetőséget
kell biztosítani az intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek
ésszerű időn belüli megtételére. Bármely ilyen intézkedésről
értesíteni kell a Bizottságot. 5. cikk
Az építési munkák összehangolása (1) Minden hálózatüzemeltető jogosult
arra, hogy – nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek
kiépítésére tekintettel – elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására
engedéllyel rendelkező vállalkozásokkal építési munkák összehangolására
irányuló megállapodásokról tárgyaljon. (2) A részben vagy teljes egészében
közpénzből finanszírozott építési munkákat végző vállalkozások kötelesek
teljesíteni az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel
rendelkező vállalkozások bármely olyan ésszerű kérelmét, amely nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére
tekintettel, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett
kötendő, építési munkák összehangolására irányuló megállapodásra vonatkozik,
feltéve hogy ez nem jár többletköltséggel az eredetileg tervezett építési
munkák szempontjából, és hogy az összehangolás iránti kérelem mielőbb, de
minden esetben legkésőbb a végleges projekt illetékes hatóságokhoz
engedélyezésre történő benyújtása előtt legalább egy hónappal
iktatásra kerüljön. (3) Amennyiben az építési munkák (2) bekezdés
szerinti összehangolásáról a hivatalos tárgyalási kérelemtől számított egy
hónapon belül nem jön létre megállapodás, bármelyik fél jogosult az ügyet az
illetékes nemzeti vitarendezési testülethez utalni. (4) A (3) bekezdésben említett nemzeti
vitarendezési testület – az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele
mellett – a (3) bekezdés értelmében kezdeményezett jogvita lehető
legrövidebb határidőn belüli, de minden esetben két hónapon belüli
rendezése érdekében kötelező erejű határozatot ad ki, többek között a
tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételek és – adott esetben – díjak meghatározásáról,
nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé
utalja. (5) A tagállamok a csekély értékű építési
munkák esetében rendelkezhetnek az e cikkben foglalt kötelezettségek alóli
mentességekről. Ezeket az intézkedéseket kötelesek kellően
megindokolni ebben a tekintetben. Az érdekelt felek számára lehetőséget
kell biztosítani az intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek
ésszerű időn belüli megtételére. Bármely ilyen intézkedésről
értesíteni kell a Bizottságot. 6. cikk
Engedélyezés (1) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások jogosultak arra, hogy
elektronikus úton, egyablakos információs ponton keresztül – kérelemre –
hozzáférjenek a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok
elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek
megadására alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos bármely
információhoz, ideértve a nemzeti jog értelmében előírt egyes engedélyek
vagy minden engedély tekintetében ezekre az elemekre alkalmazandó mentességeket
is. (2) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások jogosultak arra, hogy
elektronikus úton, egyablakos információs ponton keresztül hozzáférjenek a nagy
sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez
szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek iránti kérelmekhez. Az
egyablakos információs pont elősegíti és összehangolja az engedélyezési
folyamatot. Biztosítja többek között azt, hogy a kérelmek eljussanak a szóban
forgó építési munkák engedélyezésében érintett bármely illetékes hatósághoz,
továbbá nyomon követi a (3) bekezdésnek megfelelően alkalmazandó
határidők betartását. (3) A nemzeti jogban és az Unió jogában az
engedélyezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított más
konkrét határidők és kötelezettségek sérelme nélkül az illetékes hatóságok
a kérelmek beérkezésétől számított hat hónapon belül adják meg az
engedélyeket vagy tagadják meg azok megadását. Az elutasítást objektív,
átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján, kellően
meg kell indokolni. (4) Az elektronikus hírközlő hálózatok
szolgáltatására engedéllyel rendelkező olyan vállalkozások, amelyeket a
(3) bekezdés szerint alkalmazandó határidők betartásának elmulasztása
miatt kár ért, jogosultak arra, hogy az elszenvedett kárért az illetékes
hatóságtól kártalanításban részesüljenek a nemzeti joggal összhangban. 7. cikk
Épületen belüli berendezések (1) A végfelhasználói helyen található új
építésű épületek mindegyikét, ideértve a közös tulajdonban lévő
elemeket is, amelyekre vonatkozóan [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e
rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti
kérelmet nyújtottak be, nagy sebességű technológia fogadására kész,
épületen belüli fizikai infrastruktúrával kell ellátni, egészen a hálózati
végpontokig. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon jelentős felújítási
munkák esetében, amelyekre [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet
hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti kérelmet
nyújtottak be. (2) Mindazokat az újonnan épített többlakásos
épületeket, amelyekre vonatkozóan [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e
rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti
kérelmet nyújtottak be, épületen belül vagy kívül elhelyezett, az elektronikus
hírközlő hálózatok szolgáltatói számára hozzáférhető koncentrációs
ponttal kell felszerelni, amellyel elérhetővé teszik a nagy sebességű
technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúrával való
összeköttetést. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon többlakásos épületek
jelentős felújítási munkái esetében, amelyekre [Kiadóhivatal: kérjük,
illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési
engedély iránti kérelmet nyújtottak be. (3) A tagállamok egyes épületkategóriák,
különösen egylakásos épületek vagy jelentős felújítási munkák tekintetében
rendelkezhetnek az (1) és (2) bekezdésben előírt kötelezettségek alóli
mentességről, amennyiben e kötelezettségek teljesítésének költsége
aránytalan. Ezeket az intézkedéseket kellően meg kell indokolni. Az
érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani az
intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek ésszerű időn belüli
megtételére. Bármely ilyen intézkedésről értesíteni kell a Bizottságot. 8.
cikk Hozzáférés
az épületen belüli berendezésekhez (1) A nyilvános hírközlő hálózatok
szolgáltatói jogosultak arra, hogy – nagy sebességű technológia fogadására
kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre tekintettel –
hálózatuk végpontját, saját költségükre, a koncentrációs pontig vigyék, feltéve
hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra kifejtett hatást. (2) A nyilvános hírközlő hálózatok
szolgáltatói jogosultak arra, hogy ésszerű feltételek mellett
hozzáférjenek nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli
meglévő fizikai infrastruktúrához, amennyiben a kétszerezés
műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony. Az épületen
belüli fizikai infrastruktúra használatára jogosult személy
megkülönböztetésmentes feltételek mellett biztosít hozzáférést. (3) Amennyiben az (1) és (2) bekezdés szerinti
hozzáférésre irányuló megállapodás a hivatalos hozzáférési kérelemtől
számított két hónapon belül nem jön létre, a felek jogosultak arra, hogy az
ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé utalják, hogy az
értékelje az említett bekezdésekben foglalt követelmények betartását. Ez a
nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan
figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn
belüli, de minden esetben két hónapon belüli rendezése érdekében –
kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon
lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja. (4) Nagy sebességű technológia fogadására
kész épületen belüli infrastruktúra hiányában a nyilvános hírközlő
hálózatok szolgáltatói jogosultak arra, hogy hálózati berendezéseiket – saját
költségükre – egy nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatás előfizetői
helyén zárják le, az előfizető beleegyezésére is figyelemmel, feltéve
hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra kifejtett hatást. 9. cikk
Hatáskörrel rendelkező szervek (1) A 3. cikk (4) bekezdésében, a
4. cikk (9) bekezdésében, az 5. cikk (4) bekezdésében és a
8. cikk (3) bekezdésében említett nemzeti vitarendezési testület feladatát
a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében foglalt feladatokat ellátó nemzeti
szabályozó hatóság látja el, amennyiben a tagállam nem jelöl ki más hatáskörrel
rendelkező szervet. (2) Bármely egyéb, a tagállamok által az (1)
bekezdés szerint kijelölt nemzeti vitarendezési testület jogilag elkülönül és
feladatait tekintve független valamennyi hálózatüzemeltetőtől.
Hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a jogvita eldöntésekor elfogadott
határozatokból fakadó kötelezettségek megszegése esetén megfelelő,
célravezető, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazzon. (3) A 4. és 6. cikkben említett
egyablakos információs pont feladatát a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében
foglalt feladatokat ellátó nemzeti szabályozó hatóság látja el, amennyiben a
tagállam nem jelöl ki más hatáskörrel rendelkező szervet. (4) Bármely egyéb, a tagállamok által a (3)
bekezdés szerint kijelölt egyablakos információs pont hatáskörrel rendelkezik
arra, hogy a 4. cikk (3) és (8) bekezdéséből fakadó kötelezettségek
megszegése esetén megfelelő, célravezető, arányos és visszatartó
erejű szankciókat alkalmazzon a hálózatüzemeltetőkkel szemben. (5) A tagállamok első alkalommal [Kiadóhivatal:
kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát]-ig, és
minden esetben legkésőbb a szóban forgó kijelölések, illetve változások
hatálybalépésének napjáig értesítik a Bizottságot azokról a hatáskörrel
rendelkező szervekről, amelyeket ezzel a cikkel összhangban kijelöltek
az e rendeletben előírt feladatok ellátására, valamint az ezekben az
adatokban bekövetkező változásokról. (6) Az e cikkben említett, hatáskörrel
rendelkező szervek határozatai elleni fellebbezés a nemzeti joggal
összhangban történik. 10. cikk
Felülvizsgálat A Bizottság legkésőbb [Kiadóhivatal:
kérjük, illesszék be a pontos dátumot: e rendelet hatálybalépése + 3 év]-ig
jelentést terjeszt e rendelet végrehajtásáról az Európai Parlament és a Tanács
elé. A jelentésnek tartalmaznia kell az e rendeletben foglalt intézkedések
hatásának összefoglalását, valamint a célkitűzései tekintetében elért
eredményeket. 11. cikk
Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] Analysys Mason, 2008, Analysys Mason 2012, WIK, 2008. [2] Analysys Mason, 2012. A becslés a következő
feltevéseken alapul: a kiépítési munkák 25 %-ára a meglévő
alépítményekben kerül sor, ez a rész a tőkekiadások 75 %-os
megtakarítását jelenti, a kiépítési munkák 10 %-a új építésű
lakásokhoz csatlakoztatja a hálózatot, a más üzemeltetőkkel/közüzemi
vállalkozásokkal végzett közös kiépítés 15–60 % közötti megtakarítást
eredményez, a kiépítési munkák 5 %-a pedig előre vezetékezett
többlakásos társasházakhoz csatlakoztatja a hálózatot, 20–60 %-os
megtakarítást eredményezve. Ezen túlmenően társadalmi, környezeti és
gazdasági haszon is várható. [3] A becslés az Analysys Mason és a Tech4i2 által „The
socio-economic impact of bandwidth” („A sávszélesség társadalmi-gazdasági
hatásai”) címmel 2013-ban elvégzett széles körű elemzésben felvázolt
beruházási forgatókönyvön alapul. Az elemzés azzal számol, hogy az európai
digitális menetrendben a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan kitűzött
célok csak akkor teljesíthetők, ha az ágazatban nagy (nevezetesen a
kormányzati szektoron kívül 211 milliárd EUR) összegű beruházásokat
eszközölnek. A várható megtakarításokat a jelzett százalékokat erre az összegre
alkalmazva határoztuk meg. [4] „Az egységes piac új stratégiája” – Mario Monti
jelentése az Európai Bizottság elnökének, 2010. május 9. [5] Steps towards a truly Internal Market for
e-communications in the run-up to 2020 (Lépések az elektronikus hírközlés
igazi belső piaca felé a 2020-ig tartó időszakban), Ecorys, TU Delft
and TNO, közzététel időpontja: 2012. február. [6] COM(2012) 573. [7] Booz and Company, Maximising the impact of
Digitalisation (A digitalizálás hatásának maximalizálása), 2012. [8] A Bizottság becslései tagállami tanulmányokon alapulnak
(Liebenau, J., Atkinson, R., Karrberg, P., Castro, D. és Ezell, S., 2009., The
UK Digital Road to Recovery [A gazdasági élénkülés digitális útja az
Egyesült Királyságban]; Katz R.L. et al, 2009., The Impact of Broadband on
Jobs and the German Economy [A széles sáv hatása a munkahelyekre és a német
gazdaságra]). [9] A Bíróság a C-17/00. sz., De Costner ügyben
hozott ítéletének (EBHT 2001., I-9445. o.) 37. pontjában
emlékeztetett arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő bármely
helyi szintű másodlagos jogszabálynak meg kell felelnie az arányosság
elvének. A műholdvevő antennák ugyanezen esetében az áruk és
szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó elveknek – a 28. és a
49. cikknek – a műholdvevő antennákra való általános
alkalmazásáról szóló közleményében (COM(2001) 351 végleges) a Bizottság
hangsúlyozta, hogy bár minden tagállam felelős a műholdvevő
antennák telepítésére és használatára vonatkozó belső jogrendszerében
teljesítendő feltételek megállapításáért, ennek ellenére egyes nemzeti
szabályozások befolyásolhatják azt, hogy mi fogható a műholdvevő
antennákkal. Ilyen módon befolyásolják a – jellegükből adódóan határokon
átnyúló – műholdon közvetített szolgáltatások, például televízió- és
rádióműsorok, valamint interaktív szolgáltatások („információs társadalmi
szolgáltatások”) széles körének elosztását. E nemzeti intézkedéseknek ezért meg
kell felelniük a Szerződésben foglalt alapelveknek, például az áruk
egységes piacon belüli szabad mozgásának és az egységes piacon belüli
szolgáltatásnyújtás szabadságának. [10] Az Európai Parlament és a Tanács 2887/2000/EK rendelete
(2000. december 18.) a helyi hurok átengedéséről (HL L 336.,
2000.12.30., 4. o.). [11] Az európai digitális menetrend, a Bizottság közleménye az
Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2010) 245, 2010. május 19.,
különösen a 2.4.1. szakasz. [12] Az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetései,
EUCO 4/2/12, http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/12/st00/st00004-re02.hu12.pdf,
15. következtetés. [13] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának, COM(2012) 573, 2012. október 3., 9. kulcsintézkedés. [14] Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetései,
EUCO 205/12, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/134368.pdf,
17. következtetés. [15] A nyilvános konzultáció eredményéről szóló jelentés a
javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentésben található (a jelentés
I. melléklete). [16] Lásd: http://daa.ec.europa.eu/content/special/crowdsourcing. [17] A Deloitte által készített tanulmányra épülő jelentés
egyéb forrásokkal alaposabban összevetett változata az e javaslatot kísérő
hatásvizsgálati jelentésben található (a jelentés II. melléklete). [18] Ez a jelentés az e javaslatot kísérő hatásvizsgálati
jelentésben található (a jelentés III. melléklete). [19] E források kimerítő jegyzéke a hatásvizsgálati
jelentés bibliográfiájában található. [20] A hatásvizsgálati jelentés e javaslat
kísérődokumentuma. [21] Lásd a C-66/04. sz. ügyben hozott ítélet
45. pontját és a C-2017/04. sz. ügyben hozott ítélet 43. pontját. [22] Lásd az Analysys Mason által a Tartalmak, Technológiák és
Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóság megbízásából készített
zárójelentést: European Commission Support for the preparation of an impact
assessment to accompany an EU initiative on reducing the costs of high-speed
broadband infrastructure deployment (Az Európai Bizottság által a nagy
sebességű széles sávú infrastruktúra kiépítési költségeinek csökkentésére
vonatkozó uniós kezdeményezést kísérő hatásvizsgálat előkészítéséhez
nyújtott támogatás) (SMART 2012/2013). [23] Lásd a C-2017/04. sz. ügyben hozott ítélet
47. pontját. [24] Lásd például a 2009/140/EK irányelv (a jobb szabályozásról
szóló irányelv) (8) preambulumbekezdését, a keretirányelv (22)
preambulumbekezdését, valamint a 2887/2000/EK rendelet (1) és (4)
preambulumbekezdését. [25] Lásd a 272/83. sz. ügyben hozott ítélet 25. és
27. pontját. [26] Az Európai Parlament „Az egységes piaci
intézkedéscsomagról: a növekedés érdekében teendő következő lépések”
címmel 2012. június 14-én elfogadott állásfoglalása, 2012/2663(RSP), 10. pont. [27] HL C […]., […]., […]. o. [28] HL C […]., […]., […]. o. [29] COM(2010) 245; lásd még a digitális menetrend
felülvizsgálatát: COM(2012) 784 final. [30] Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i
következtetései, EUCO 205/12., 17. pont. [31] COM(2012) 573 final. [32] HL L 108., 2002.4.24., 33. o. [33] HL L 108., 2002.4.24., 21. o. [34] HL L 108., 2002.4.24., 7. o. [35] HL L 108., 2002.4.24., 51. o. [36] HL L 249., 2002.9.17., 21. o. [37] HL L 108., 2007.4.25., 1. o. [38] HL L 345., 2003.12.31., 90. o.