12.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 55/23

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 19. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 sz. határozatára (ENSZ BT 1325. sz. határozat),

—

tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020) (1),

—

tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá a Pekingi Cselekvési Platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i (2), a Nők Negyedik Világkonferenciája cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i (3), valamint a „Peking + 15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i (4) parlamenti állásfoglalásokra,

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel a „A Bizottság véleménye Albánia európai uniós tagság iránti kérelméről” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0680), amely kifejti, hogy a nemek közötti egyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül teljes mértékben, különösen a foglalkoztatás és a gazdasági segítséghez való hozzáférés terén,

—

tekintettel „A Bizottság véleménye Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0670), amely kifejti, hogy a nemek közötti egyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül teljes mértékben,

—

tekintettel a Bizottság tagjelölt vagy potenciális tagjelölt országokról szóló 2012. évi országjelentéseire, amelyek a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012-2013” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményt (COM(2012)0600) kísérték,

—

tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásról szóló megvalósíthatósági tanulmányról szóló 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0602),

—

tekintettel a Horvátország uniós tagságra való felkészültségéről szóló átfogó ellenőrzési jelentés főbb megállapításairól szóló 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0601),

—

tekintettel a „Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése” című, 2008. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0127),

—

tekintettel „A nyugat-balkáni országok az Európába vezető úton: a stabilitás megszilárdítása és a jólét megteremtése” című, 2006. január 27-i bizottsági közleményre (COM(2006)0027),

—

tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot felkérik a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményközi mechanizmusok megerősítésére, valamint a Pekingi Cselekvési Platform végrehajtásának értékelésére szolgáló keret kialakítására a folyamat következetesebb és módszeresebb ellenőrzése érdekében,

—

tekintettel a Tanács 2006. november 30-i és december 1-jei következtetéseire a Pekingi Cselekvési Platform tagállamok és uniós intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről – Az intézményi mechanizmusra vonatkozó mutatók,

—

tekintettel a Tanács 2009. szeptember 30-i következtetéseire a Pekingi Cselekvési Platform tagállamok és uniós intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről,

—

tekintettel a nők Balkánon betöltött szerepéről szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0136/2013),

A.

mivel hét nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság és Szerbia – az Európai Unió tagállamává válása felé vezető út eltérő szakaszain van; mivel ezeknek az országoknak át kell venniük és végre kell hajtaniuk a nemek közötti egyenlőség terén létező uniós vívmányokat és más uniós kötelezettségeket a folyamat során;

B.

mivel a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések végrehajtásához szükség van a közvélemény fokozott felvilágosítására ezekről a jogokról, e jogok bírósági és nem bírósági érvényesítésére, valamint arra, hogy a kormányzati és a független intézmények kezdeményezzék, elvégezzék és felügyeljék a végrehajtási folyamatot;

C.

mivel a nők alapvető szerepet játszanak a békére, a stabilizációra és megbékélésre irányuló erőfeszítésekben, és mivel hozzájárulásukat el kell ismerni és ösztönözni kell az ENSZ BT 1325 sz. határozatának és az azt követő határozatoknak megfelelően;

1.

megjegyzi, hogy a nyugat-balkáni csatlakozásra váró országok átvették az uniós felvételi eljárás során megkövetelt jogszabályok nagy részét, ezeket a jogszabályokat azonban sok esetben nem megfelelően hajtják végre;

2.

hangsúlyozza, hogy a nyugat-balkáni nőknek a politikai, gazdasági és társadalmi élet valamennyi szintjén való aktív részvétel és képviselet révén kell kiemelkedő szerepet betölteniük a társadalomban; rámutat, hogy rendkívül fontos a nők döntéshozatalban való egyenlő részvételének megvalósítása felé a kormányzat valamennyi szintjén (a helyi szinttől a nemzeti szinten át a jogalkotási és végrehajtási hatáskörökig) való előrehaladás;

3.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a legtöbb országban a lakosság nem ismeri teljes mértékben a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai előmozdítása terén létező jogszabályokat és szakpolitikákat, és hogy ezek a jogok ritkán érnek el a társadalom kiszolgáltatott vagy marginalizált tagjaihoz, különösen a roma nőkhöz; felhívja a Bizottságot és a csatlakozásra váró országok kormányait, hogy a médián és nyilvános kampányokon keresztül, a nemi sztereotípiák felszámolását és a női példaképek, valamint a nőknek az élet valamennyi területén – köztük a döntéshozatalban – való tevékeny részvételének előmozdítását célzó oktatási programok által támogassák a tudatosítást; felhív mindenekelőtt a kormánytagok és a köztisztviselők részéről személyes elkötelezettség vállalására;

4.

hangsúlyozza a tudatosság növelésére irányuló kampányoknak a sztereotípiák, a megkülönböztetés (nemi alapú, kulturális, vallási alapú) és a családon belüli erőszak elleni harcban, illetve általában a nemek közötti egyenlőség megteremtésében játszott szerepének fontosságát; megjegyzi, hogy ezeket a kampányokat a médián és reklámokon, oktatási anyagokon és az interneten keresztül közvetített pozitív női példaképekkel kell kiegészíteni; hangsúlyozza, hogy fontos javítani a vidéken élő nők – különösen a megkülönböztető hagyományokkal és sztereotípiákkal szembeni – helyzetét;

5.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, valamint a gazdasági és politikai döntéshozatalban; üdvözli a kvótákat, és felszólítja azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mozdítsák elő a nők képviseltségét, és szükség esetén hatékonyan alkalmazzák a kvótákat a politikai pártokban és a nemzetgyűlésekben, és ösztönzi azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy folytassák ezt a folyamatot annak érdekében, hogy a nők részt vehessenek a politikai életben, és megszűnhessen az alulképviseltségük; megjegyzi, hogy ahol nemi kvótákat vezettek be a politikai döntéshozatalba, azokat megfelelően végre kell hajtani, hatékony jogi szankciókkal kiegészítve; ezzel összefüggésben üdvözli a közelmúltban a nők Pristinában „Partnerség a változásért” címmel Atifete Jahjagának, a régió egyetlen női államfőjének védnöksége alatt tartott 2012. októberi nemzetközi konferenciáját;

6.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nők foglalkoztatási aránya a nyugat-balkáni országokban továbbra is nagyon alacsony; rámutat, hogy az esélyegyenlőségi politikák támogatása fontos a balkáni csatlakozó országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából; felszóltja a kormányokat, hogy tegyenek intézkedéseket a nemek közötti bérszakadék és az ebből eredő nemek közötti nyugdíj-szakadék csökkentése, illetve a magas arányú munkanélküliség kezelése érdekében, és ennek során vegyék figyelembe főként a nőket és különösen a vidéki nőket; felkéri a balkáni országok kormányait, hogy hozzák létre a férfiak és nők egyenlő díjazásának jogi keretét, nyújtsanak segítséget a nők számára a magánélet és a hivatás összeegyeztetésében, biztosítsák a jobb munkakörülményeket, az egész életen át tartó tanulást és a rugalmas munkaidő-beosztást, továbbá teremtsenek a nők vállalkozó kedvét ösztönző környezetet;

7.

aggodalommal állapítja meg, hogy e régió néhány országában a női vállalkozókat gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, amikor megpróbálnak kölcsönt vagy hitelt felvenni vállalkozásuk számára, és még mindig gyakran szembesülnek nemi sztereotípiákon alapuló akadályokkal; felhívja a régió államait, hogy fontolják meg mentorhálózatok és támogatási programok létrehozását, amelyek hasznosíthatják a vállalkozó szakemberek tanácsait és tapasztalatait; felszólítja a nyugat-balkáni országokat, hogy hozzanak létre a nők körében meglévő munkanélküliség megfékezésére irányuló aktív munkaerő-piaci rendszereket; sürgeti a hitelrendszerek létrehozását, és a finanszírozás kezdő vállalkozások számára való rendelkezésre bocsátását;

8.

hangsúlyozza, hogy fontos felvenni a harcot a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, ideértve a nemi alapú megkülönböztetést is a munkaerő-felvétel, az előléptetés és javadalmazás tekintetében;

9.

hangsúlyozza, hogy a megfelelően működő demokratikus intézmények kiépítésének folyamata során a demokratikus kormányzás szempontjából elengedhetetlen a nők – akik a balkáni országok lakosságának több mint a felét alkotják – aktív részvételének biztosítása; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a legtöbb országban nem áll elég pénzügyi és emberi erőforrás a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések, és különösen a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló politikák kezdeményezésével és végrehajtásával megbízott kormányzati és független intézmények rendelkezésére; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat – többek között megfelelő női személyzetet – az intézkedések és a cselekvési tervek végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA) fel lehet és fel is kell használni a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos projektekhez, és hangsúlyozza, hogy az egyes országokban a hatóságok viselik a teljes felelősséget a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mechanizmusok jól működő végrehajtásáért; felszólítja a Bizottságot, hogy a kiadások hatékonyságának ellenőrzésekor kellő körültekintéssel járjon el;

10.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem léteznek a végrehajtás felügyeletéhez szükséges olyan standardizált statisztikai információk a nemek közötti egyenlőségről, a nőkkel szembeni erőszakról, a fogamzásgátláshoz való hozzáférésről és annak elérhetőségéről, illetve a fogamzásgátlás iránti nem kielégített igényekről, amelyeket fel lehet használni a csatlakozásra váró országok közötti, illetve a csatlakozásra váró országok és az uniós tagállamok közötti időbeli összehasonlításra; felhívja a balkáni csatlakozásra váró országok kormányait, hogy hozzanak létre közös módszertant a statisztikai információk gyűjtésére az Eurostat, az EIGE és más releváns intézetekkel együtt; hangsúlyozza, hogy a halmozott megkülönböztetéssel szembesülő nők – például a roma, leszbikus, biszexuális vagy transznemű, fogyatékossággal élő, etnikai kisebbséghez tartozó és az idősebb nők – helyzetének javítása érdekében konkrét stratégiákat kell kidolgozni, a meglévő stratégiákat pedig végre kell hajtani;

11.

úgy véli, hogy a nők alapvető szerepet játszanak az egész térségben való béketeremtéshez elengedhetetlenül szükséges stabilizációban és konfliktuskezelésben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a háborús bűncselekmények és különösen a nemi erőszak női áldozatai hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz; emlékeztet valamennyi tagállam azon felelősségére, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények – ide értve a nőkön és fiatal lányokon elkövetett szexuális erőszakot – elkövetői ellen, és ezeket a bűncselekményeket ismerjék el, mint emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények; hangsúlyozza, hogy ezeket a bűncselekményeket ki kell zárni a közkegyelmi intézkedésekből; üdvözli a Regionális Női Lobbihoz hasonló hálózatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassák a nőket a béketeremtésben, valamint lehetővé tegyék a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését a konfliktus után lévő országokban; hangsúlyozza, hogy továbbra is foglalkozni kell a múlttal, és rendszeresen biztosítani kell a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak áldozatainak rehabilitációját; sürgeti a megfelelő állami tanúvédelmi programok elfogadását és végrehajtását, valamint hogy az ilyen bűncselekményeket büntetőeljárás alá vonják;

12.

elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemi alapú erőszak és a szóbeli erőszak továbbra is jelen van a balkáni országokban; felkéri a balkáni országok kormányait, hogy erősítsék meg a bűnüldözési szerveket annak érdekében, hogy megfelelően foglalkozhassanak olyan ügyekkel, mint a nemi alapú erőszak, a családon belüli erőszak, a kényszerprostitúció és a nőkereskedelem, emellett a családon belüli erőszak múltbéli és jelenlegi áldozatai számára hozzanak létre menedékotthonokat, valamint biztosítsák, hogy a végrehajtó intézmények, a jogi hatóságok és a köztisztviselők érzékenyebbek legyenek e jelenség tekintetében; ösztönzi a régióban a nemzeti hatóságokat, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatban hozzanak létre figyelemfelkeltő programokat;

13.

mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az EU-ban a határokon átnyúló emberkereskedelem áldozatainak 30 %-a a balkáni térség állampolgárai közül kerül ki, a felderített bűncselekmények áldozatainak többségét pedig nők és lányok alkotják; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség, a tudatosságnövelő kampányok, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni intézkedések mind létfontosságúak az emberkereskedelem megakadályozásában és a lehetséges áldozatok védelmében; felhívja a régióban a nemzeti hatóságokat, hogy működjenek együtt egy egységes front kialakítása céljából;

14.

felhívja a balkáni csatlakozó országok kormányait, hogy biztosítsanak fenntartható finanszírozást az emberkereskedelem elleni küzdelem tekintetében, növeljék tovább kapacitásaikat annak érdekében, hogy proaktív módon azonosítsák és megvédjék a kiszolgáltatott lakosság köréből kikerülő áldozatokat, biztosítsák jogrendjükben, hogy e kereskedelem azonosított áldozatait nem büntetik olyan bűncselekmények miatt, amelyeket az emberkereskedelem közvetlen eredményeként követtek el, tartsák fenn az áldozatvédelemre irányuló erőfeszítéseiket, biztosítsanak képzést a bűnüldözési tisztviselők számára, illetve fejlesszék tovább a befogadó központok és a menedékotthonok kapacitását; felhívja továbbá az érintett kormányokat, hogy javítsák a hatályos jogszabályok végrehajtását annak érdekében, hogy az emberkereskedők számára olyan visszatartó erejű környezetet hozzanak létre, amelyben az emberkereskedelemmel kapcsolatos eseteket megfelelően kivizsgálják, és az elkövetők ellen büntetőeljárást indítanak és elítélik őket; felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a csatlakozásra váró balkáni országokat arra, hogy javítsák a büntetőeljárásokra és büntetésekre vonatkozó nyilvántartásaikat, és támogassák az emberkereskedelem – családon belüli erőszakhoz és a nők korlátozott gazdasági lehetőségeihez hasonló – alapvető okainak kezelésére irányuló helyi kezdeményezéseket;

15.

úgy véli, hogy a nemek közötti valódi egyenlőség a szexuális irányultság vagy nemi identitás egyenlőségén és az azok alapján történő megkülönböztetés tilalmán is nyugszik; ösztönzi a csatlakozásra váró országok kormányait, hogy többek között a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos jogalkotás, a rendőrök képzése és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok révén kezeljék jogi és szakpolitikai téren, valamint a gyakorlatban a tartósan tapasztalható homofóbiát és transzfóbiát, és kéri az a régió nemzeti hatóságait, hogy ítéljék el a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi önkifejezésen alapuló gyűlöletet és erőszakot;

16.

üdvözli a határokon átnyúló regionális kezdeményezéseket a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén; felhívja a kormányokat és a Bizottságot, hogy támogassák ezeket a kezdeményezéseket, és ösztönözzék az azok nyomán kialakuló bevált gyakorlatok cseréjét és népszerűsítését, például az előcsatlakozási alapok felhasználásával és azáltal, hogy elegendő támogatást tesznek elérhetővé e kezdeményezések számára a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés szempontjából is;

17.

felszólítja Montenegró, Szerbia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Albánia kormányait, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése után kössenek keretmegállapodást a parlamentjükkel, politikai pártjaikkal és a civil társadalommal a civil társadalmi, többek között a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezetek bevonásáról a csatlakozási tárgyalásokba és az e tárgyalások eredményeként megszülető, reformot célzó cselekvési tervek kidolgozásába, emellett biztosítsák e szervezetek hozzáférését a csatlakozási folyamat részét képező kapcsolódó dokumentumokhoz;

18.

felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy ismerjék el és támogassák azt a szerepet, amelyet a civil társadalom és a női szervezetek játszanak egyes területeken, például az LMBT személyek jogai előmozdításának, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, a nők politikai részvételének és képviseletének fokozása és a béketeremtésre irányuló erőfeszítések előmozdítása terén; határozottan támogatja a nők szerepvállalásának, valamint az érintett társadalmakban elfoglalt helyzetének megerősítését célzó tevékenységeket;

19.

aggodalommal állapítja meg, hogy a romák társadalmi integrációjának folyamata a csatlakozásra váró balkáni országok többségében lelassult, és néhány esetben meg is torpant; felhívja az érintett kormányokat, hogy a roma állampolgárok integrációjának fokozása és a romákkal – különösen a többszörös, összetett és interszekcionális megkülönböztetéssel sújtott nőkkel és lányokkal – szembeni megkülönböztetés és előítélet valamennyi formája kiküszöbölésének biztosítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a bővítés által érintett országokat a csatlakozási folyamat bármely szakaszában bevonja, valamint hogy mozgósítsa az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA) és a stabilizációs és társulási folyamatot (SAA);

20.

aggodalommal állapítja meg, hogy rendszerint gyűlöletbeszéd, fenyegetés és fizikai támadás célpontjai azok az LMBT személyek jogaiért küzdő és azok az emberi jogi aktivisták, akik hangsúlyozzák a múlt feldolgozásának fontosságát, és felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az emberi jogi jogvédőnőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a nők jogait, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a családon belüli erőszakkal szembeni folytonos küzdelmet a nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamata során azáltal, hogy továbbra is foglalkozik ezekkel a témákkal az országjelentésekben és felügyeli azok végrehajtását és be is számol róluk, valamint hangsúlyozza a fontosságukat a hatóságokkal való kapcsolattartás során, emellett pedig mutasson jó példát azáltal, hogy a találkozókon és a médiában a saját delegációi, tárgyalócsoportjai és képviseletei összetételében kiegyensúlyozott a nemek részvétele;

22.

felkéri az Unió balkáni országokban tevékenykedő delegációit, hogy a jövőbeli uniós tagságra való felkészülés során szorosan kísérjék figyelemmel a nők jogai és az esélyegyenlőség terén elért előrehaladást, valamint felhívja az egyes delegációkat, hogy – a balkáni régió bevált gyakorlatai megosztásának elősegítése érdekében – a személyzet egyik tagját nevezzék ki a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák felelősévé;

23.

ösztönzi a térségbeli nemzeti hatóságokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőséget az iskolai és egyetemi oktatás révén; megjegyzi, hogy már fiatal kortól sok lányt eltántorítanak az alapvetően „férfiasnak” vélt iskolai és egyetemi tárgyak – például a természettudományok, a matematika és a technológia – tanulásától; ajánlja az alapozó foglalkozások bevezetését és a lányok előtt nyitva álló tárgyak és karrierlehetőségek sorának kiszélesítését, hogy képesek legyenek megszerezni a választásuk szerinti bármely sikeres életúthoz szükséges tudásalapot és a készségek teljes tárházát;

24.

hangsúlyozza, hogy minden nőnek szabadon kell rendelkeznie saját szexuális és reproduktív jogaival, ideértve a megfizethető, jó minőségű fogamzásgátláshoz való hozzáférést is; aggodalmát fejezi ki a csatlakozásra váró balkáni országokban a nemi és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést korlátozó tényezők miatt;

25.

felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat és szakpolitikákat, amelyek biztosítják a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést és előmozdítják a reproduktív jogokat, valamint hogy szisztematikusan gyűjtsék a szexuális és reproduktív egészségügyi helyzet előmozdításához szükséges adatokat;

26.

felhívja az albán kormányt, hogy támogassa több nő részvételét a politikai döntéshozatalban, különös tekintettel a 2013-as parlamenti választásokra,

27.

felhívja az albán kormányt, hogy hajtsa végre a nemzeti integrációs és fejlesztési stratégiát és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó biztos hivatalának megerősítése révén a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló törvényt egy fellebbviteli intézmény létrehozásával, különösen egy a nemi alapon történő megkülönböztetés eseteivel foglalkozó biztos kinevezésével egy olyan környezet elősegítése érdekében, ahol a lánygyermeknek életet adó nőket nem éri hátrányos megkülönböztetés;

28.

felhívja az albán kormányt a nemzeti és helyi hatóságok körében folytatott együttműködés javítására, különösen a családon belüli erőszak elleni küzdelem tekintetében, és megjegyzi, hogy a nőket fokozottabban be kell vonni az albániai nemzeti és helyi szintű döntéshozatali folyamatokba;

29.

felhívja az albán kormányt, hogy tegyen javaslatot a nemi szempontokra kiterjedő reformokra a tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályok, a büntető törvénykönyv, valamint a választási és a munkaügyi jogszabályok terén;

30.

elismerését fejezi ki Albániának a bíráknak a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályok és a nők elleni erőszakkal szembeni intézkedések végrehajtásával kapcsolatos képzéséért, valamint a megkülönböztetés vagy erőszak áldozatainak nyújtott, államilag finanszírozott jogsegély lehetőségéért;

31.

elismerését fejezi ki Albániának a nemek közötti egyenlőség valamennyi szakminisztérium középtávú költségvetési programjában történő érvényesítésére vonatkozó döntésért, és örömmel várja e döntés végrehajtásának eredményeit;

32.

felhívja az albán kormányt, hogy hajtsa végre, és ha szükséges, módosítsa a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések végrehajtását megfigyelő teljesítménymutatókat;

33.

felhívja az albán parlamentet, hogy hozzon létre kifejezetten a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó parlamenti bizottságot;

34.

felhívja az albán kormányt, hogy – főként helyi szinten – fokozza a nők jogainak elősegítését célzó, a nemek közötti egyenlőség, a családon belüli erőszakkal és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem nemzeti stratégiájához (2011–2015) hasonló politikai eszközök végrehajtását;

35.

elismerését fejezi ki az albán hatóságoknak a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító intézkedések végrehajtását nyomon követő teljesítménymutatók létrehozásáért, valamint a nők és a nemek közötti egyenlőség albániai helyzetéről szóló 2012. évi nemzeti jelentés közzétételéért;

36.

felhívja Bosznia-Hercegovina kormányát, hogy hangolja össze a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályokat és a különböző szintű joggyakorlatokat annak érdekében, hogy egységes jogi helyzet alakuljon ki az országban, emellett pedig erősödjön a nemek közötti egyenlőségért felelős központi szerv annak érdekében, hogy kezeljék a nőknek a kormányzás legmagasabb szintjén jelenleg tapasztalható hiányát, és hogy kövessék nyomon e végrehajtás elmulasztása által eddig okozott problémákat; felhívja a Bizottságot, hogy használjon fel minden rendelkezésre álló mechanizmust annak érdekében, hogy nagyobb elszámoltathatóságot és erőteljesebb intézkedéseket érjen el e tekintetben a bosznia-hercegovinai hatóságok részéről; felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt Bosznia-Hercegovina nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályának és a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabály végrehajtására és más jogszabályokkal való állami szintű harmonizálására;

37.

különös aggodalommal állapítja meg a várandós és a gyermekágyas nők munkaerő-piaci megkülönböztetését és az anyasággal járó szociális biztonsági jogoknak a különböző entitások és kantonok körében eltérő jellegét; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy valamennyi állampolgár számára egységes helyzetet teremtve igazítsa magas szintre a szociális biztonsági jogokat a szülési, apasági vagy szülői szabadságot országszerte igénybe vevő személyek tekintetében;

38.

aggodalommal veszi tudomásul, mennyire kevéssé ismertek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, illetve a nőkkel szembeni erőszak elleni jogszabályok nemcsak a lakosság, hanem a bűnüldözésben dolgozók körében is; felhívja a hatóságokat, hogy hajtsanak végre cselekvési tervet a tudatosság növelésére és a bűnüldöző szervek tagjainak képzésére;

39.

komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak védelmére vonatkozó jogszabályokat még mindig harmonizálni kell az entitásokra vonatkozó jogszabályokkal – ami a családon belüli erőszakot bűncselekményként ismerné el mindkét bosznia-hercegovinai entitás büntető törvénykönyvében –, ennélfogva azok nem biztosítanak megfelelő jogbiztonságot ezen áldozatok számára; felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy az áldozatok védelmének fokozása érdekében a lehető leghamarabb oldja meg e kérdést;

40.

elismerését fejezi ki a bosznia-hercegovinai parlament képviselőnői által a nemi alapú erőszakról az érintett miniszterekkel folytatott, pártokon átívelő vitáért; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy e vita folytatásaként tegyenek konkrét intézkedéseket a nemi alapú erőszak elleni küzdelem elősegítésére;

41.

felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy rendőrségi jelentésekből, szociális ellátó központoktól és igazságügyi intézményektől gyűjtött adatok révén gondoskodjon hivatalos statisztikákról a jelentett erőszakos cselekmények számára vonatkozóan, és hogy tegye nyilvánosan elérhetővé e statisztikákat; ugyancsak felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy a családon belüli erőszak áldozatai védelmének biztosítását célzó védintézkedésekre vonatkozóan gyűjtsön adatokat és tegye azokat közzé;

42.

felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy a döntéshozatal valamennyi – önkormányzati, kantoni, entitási és állami – szintjén a kormányzati végrehajtó szervek összetételére vonatkozóan hangolja össze Bosznia-Hercegovinának a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályát a választási jogszabállyal;

43.

elismerését fejezi ki Bosznia-Hercegovinának azért a jogszabályáért, amely előírja mindkét nem legalább 40 %-os arányát az állami és helyi kormányzati szervek közigazgatási funkcióiban, de megállapítja, hogy a gyakorlatban ez nem eredményezte a nők 40 %-os arányát a közigazgatásban; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy e jogszabály végrehajtása érdekében dolgozzanak ki egyértelmű határidőket tartalmazó és a felelősségi köröket egyértelműen megosztó cselekvési tervet;

44.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy nincs elég pénzügyi és emberi erőforrás az ENSZ Biztonsági Tanács 1325 sz. határozatához kapcsolódó cselekvési terv végrehajtására, a nemek közötti egyenlőséget biztosító intézményi mechanizmusokra, az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő hozzáférésre, illetve a családon belüli erőszak áldozatai számára menedékotthonok létrehozására; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat minden szinten, hogy biztosítsanak elegendő forrásokat ezekre a célokra a költségvetésükben;

45.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bosznia-hercegovinai hatóságok a háborús bűncselekményekkel és a szexuális erőszakkal kapcsolatos eseteket mindezidáig csak korlátozott számban vizsgálták ki és ítélték el; komoly aggodalommal állapítja meg, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői közül sokan büntetlenül menekültek meg az igazságszolgáltatás elől; ugyancsak megállapítja, hogy a bosznia-hercegovinai hatóságok nem gondoskodnak megfelelő tanúvédelmi programokról az áldozatok számára; felhívja ezért a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy biztosítsanak biztonságos és megfelelő hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a háborús bűncselekmények és a szexuális erőszak valamennyi áldozata számára, és hogy a háborús bűncselekményekkel foglalkozó valamennyi napvilágra került esetet kezeljék gyorsan és hatékonyan;

46.

felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy egyértelmű célkitűzéseknek a szakpolitikákba és a cselekvési tervekbe történő felvétele, valamint a végrehajtásért felelős állami intézmények egyértelmű megnevezése révén javítsa a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén hatályos jogszabályok nyomon követését; felhívja továbbá a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy működjenek együtt valamennyi szinten a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos átfogó statisztikai adatok gyűjtésében az ország teljes egészére vonatkozóan;

47.

ösztönzi a horvát kormányt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozását követően folytassa jogszabályainak az uniós vívmányokhoz való hozzáigazítását a nemek közötti egyenlőség területén;

48.

felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a nőknek a helyi és a regionális önkormányzati szervek, a parlament és az Európai Parlament választási listáin való 40 %-os arányát előíró jogszabályt, tekintettel arra, hogy a 2011-es parlamenti választások során a politikai pártok kétharmada nem tett eleget az előírt célnak;

49.

elismerését fejezi ki Horvátországnak a nemek esélyegyenlőségéért felelős ombudsman hivatalának létrehozásáért, valamint a nők jogainak e hivatal láthatósága nyomán kialakult nagyobb ismertségéért, és a nemek közötti egyenlőséget támogató intézkedésekért; azt ajánlja minden országnak a régióban, hogy fontolják meg, hogy bevált gyakorlatként követik ezt a példát; ösztönzi a horvát kormányt, hogy továbbra is biztosítson elegendő forrásokat az ombudsman hivatala részére, és kövesse annak ajánlásait;

50.

üdvözli a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó helyi cselekvési terveket különösen az isztriai térségben, felhívja a horvát kormányt, hogy országszerte mozdítsa elő az ilyen jellegű cselekvési tervek elfogadását és végrehajtását;

51.

felhívja a horvát kormányt, hogy indítson strukturált párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, különös tekintettel a csatlakozás utáni helyzetre;

52.

üdvözli a Horvátországban a nők elleni erőszakkal és a nemi alapú megkülönböztetéssel kapcsolatos esetek megfelelő kezelése tekintetében a rendőrség által a rendőrök e területtel kapcsolatos célzott oktatását követően elért előrehaladást, és ösztönzi a hatóságokat, hogy folytassák ezen intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a bírák egyes eseteket azonban még mindig nem kezelnek megfelelően, és felhívja a hatóságokat, hogy vezessenek be a bírák fogékonnyá tételét és képzését célzó intézkedéseket is; felhívja továbbá a horvát kormányt, hogy a nemi alapú erőszak és megkülönböztetés áldozatai számára tegye lehetővé az ingyenes jogsegélyt;

53.

kéri a horvát hatóságokat, hogy a családon belüli erőszakkal szembeni védelemre vonatkozó nemzeti stratégiában (2011–2016) tisztázza, hogy mely hatóság mely intézkedésekért felelős, és hogy a stratégia végrehajtásához biztosítson kellő finanszírozást a hatóságok és a civil társadalmi szervezetek számára;

54.

üdvözli a Koszovói Nemzetgyűlés szerepét a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó program elfogadásában, felülvizsgálatában és ellenőrzésében; az ellenőrzési jelentésekből kialakult ajánlások végrehajtására szólít fel;

55.

felhívja a koszovói kormányt, hogy mozdítsa elő egy országos segélyhívó forródrót létrehozását a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak áldozatai számára, illetve tudatosítsa az esetek jelentésére és kezelésére rendelkezésre álló lehetőségeket;

56.

elismerését fejezi ki a koszovói kormánynak a nemek egyenlőségével foglalkozó ügynökségnek a miniszterelnöki hivatal alá történő sorolásáért, és felhívja a kormányt, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabály politikai beavatkozástól mentes végrehajtása és nyomon követése tekintetében biztosítsa az ügynökség még hatékonyabb működését;

57.

felhívja a koszovói kormányt, hogy mihamarabb hozza létre a javasolt egyenlő bánásmód központot;

58.

elismerését fejezi ki Koszovónak a nemi alapú erőszak eseteiben eljáró rendőrök képzéséért, illetve speciális szobák létrehozásáért a rendőrőrsökön az áldozatok és gyermekeik számára; felhívja a koszovói kormányt, hogy nyújtson képzést az ilyen esetekben eljáró bírák számára is, emellett növelje az áldozatok rendelkezésére álló menedékotthonok számát, illetve az ott eltölthető idő hosszát;

59.

sürgeti a koszovói kormányt, hogy a nők 2012 októberében Koszovóban megrendezett csúcstalálkozóján bevezetett pristinai elveket ismerje el és tegyen azok végrehajtásáért;

60.

hangsúlyozza a fogamzásgátlók használata, kínálata és az azokhoz való hozzáférés további elősegítésének szükségességét, mivel bár növekedett a fogamzásgátló módszereket alkalmazó nők száma, a fogamzásgátlók használata a koszovói nők körében még mindig nem általános;

61.

felhívja a koszovói kormányt, hogy jogrendjében külön kategóriaként ismerje el az 1998–1999-es konfliktus alatt szexuális erőszakot átélt áldozatokat a Koszovói Felszabadítási Hadsereg mártírjainak, rokkantjainak, veteránjainak és tagjainak, valamint a háború civil áldozatainak és azok családjainak státuszáról és jogairól szóló 04/L-054 sz. jogszabály módosítása révén;

62.

felhívja a koszovói kormányt, hogy a végrehajtás és a nyomon követés elősegítése érdekében a nemek közötti egyenlőségről és megkülönböztetésről szóló jogszabályhoz kapcsolódó közigazgatási utasítások keretében egyértelműen határozzon meg a megfelelésre és annak hiányára vonatkozó mutatókat; felhívja továbbá a kormányt, hogy a nemi alapú megkülönböztetéssel és erőszakkal kapcsolatos esetekre vonatkozóan gyűjtsön adatokat és hozzon létre nemzeti nyilvántartást;

63.

elismerését fejezi ki a macedón kormánynak a szexuális zaklatás vagy a munkahelyi zaklatás elleni, köztük az elkövetőkre kirótt büntetésekre vonatkozó új jogszabályra irányuló javaslatért, és felhív e jogszabálynak a büntető törvénykönyvvel való harmonizálására; üdvözli a macedón kormány szándékát a jogszabályok annak biztosítására irányuló módosítására, hogy mindkét szülőnek legyen lehetősége szülői vagy családi szabadságot kivenni a beteg családtagok gondozására, valamint a munkajog arra vonatkozó módosításainak nemrégiben történt elfogadására, hogy nyújtson jobb jogi védelmet a munkaerőpiacon a várandós vagy gyermekágyas nők számára;

64.

aggodalommal állapítja meg, hogy a roma nőket nemi alapú és etnikai alapú, kettős megkülönböztetés sújtja; felhívja ezért a macedón kormányt, hogy fogadjon el megkülönböztetés elleni átfogó keretet, amely lehetővé tenné a roma nők számára, hogy megszilárdítsák jogaikat;

65.

elismerését fejezi ki a macedón hatóságoknak azért, hogy kiegészítőleg visszatartó erejű szankciókat állapított meg a politikai döntéshozatalban mindkét nem legalább 30 %-os képviseletét előíró jogszabálynak való megfelelés hiányának esetére; felhívja a macedón kormányt, hogy szorosan kísérje figyelemmel, hogy ennek következtében megvalósul-e a nők legalább 30 %-os aránya a döntéshozatalban, főként helyi szinten;

66.

elismerését fejezi ki a macedón parlamentnek az aktív „női klubért”, amelyben a különböző pártok parlamenti képviselőnői többek között nyilvános viták, konferenciák és nemzetközi események révén működnek együtt a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdításáért, együttműködve a civil társadalommal – az általános iskolai szexuális neveléshez, a családon belüli erőszakhoz, a HIV-hez, a méhnyakrákhoz, a gyűlöletbeszédhez és a vidéki nők helyzetéhez hasonló – kényes vagy háttérbe szorult témákat érintve;

67.

megjegyzi, hogy nem működnek megfelelően a munkaügyi és szociálpolitikai minisztériumban az esélyegyenlőséggel foglalkozó osztályon belül a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlőtlen bánásmód eseteiben jogsegély nyújtásáért felelős jogi képviselő mechanizmusai; felhívja a macedón kormányt, hogy tegyen lépéseket e mechanizmusok működésének javítására;

68.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy csak részben hajtották végre a nemek közötti egyenlőséget célzó cselekvési terveket és stratégiákat, és hogy hiányoznak az átfogó koordinált erőfeszítések; felhívja a macedón kormányt, hogy növelje a nemek közötti egyenlőség minisztériumának rendelkezésére álló pénzügyi és emberi erőforrásokat, és hogy gondoskodjon az esélyegyenlőségi koordinátorok nemzeti és helyi szintű kinevezéséről és hatékony tevékenységéről;

69.

üdvözli a nemi alapú erőszakkal szembeni küzdelem terén elért előrehaladást, többek között a jelentések számának figyelemfelkeltő kampányok, szakosodott rendőrök képzése és a jelentések kezelésére vonatkozó intézményközi protokollokkal kapcsolatos megállapodás révén történő növekedését; mindazonáltal aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái áldozatainak nyújtott menedékhelyek száma nem elegendő;

70.

felhívja a macedón kormányt, hogy számolja fel a nőket a fogamzásgátláshoz való hozzáférésben akadályozó, meglévő kulturális és pénzügyi akadályokat;

71.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elmúlt évtizedek alatt alig növekedett a nők részvétele a politikai döntéshozatalban; felhívja a montenegrói kormányt, hogy reformálja meg ezen a területen a jogszabályokat, és biztosítsa a teljesítésüket;

72.

felhívja a montenegrói kormányt, hogy növelje a nemek közötti egyenlőség minisztériuma, a nemek közötti egyenlőség érvényesülését segítő jogi és intézményi keret megvalósítása, illetve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv rendelkezésére álló pénzügyi és emberi erőforrásokat;

73.

elismerését fejezi ki a montenegrói kormánynak a nemek közötti egyenlőség megvalósítását célzó nemzeti új cselekvési tervnek a civil társadalommal való együttműködésben létrehozott tervezetéért, valamint a stratégiai és operatív célok e tervbe történő bevonásáért; felhívja a kormányt, hogy bocsásson rendelkezésre elegendő emberi és pénzügyi erőforrást ennek végrehajtásához, valamint a civil társadalommal a végrehajtás szakaszában való folyamatos együttműködés keretének kialakításához;

74.

üdvözli, hogy nemek közötti egyenlőségi intézkedéseket is belefoglaltak a montenegrói csatlakozást megelőző reformprogramba; felhívja a montenegrói kormányt, hogy az „Igazságszolgáltatás és alapvető jogok” című 23. fejezet és más fontos fejezetek (beleértve a „Szociálpolitika és foglalkoztatás” című 19. fejezet, a „Jogérvényesülés, szabadság és biztonság” című 24. fejezet és a „Statisztikák” című 18. fejezet) csatlakozási tárgyalásai során kezelje elsőbbséggel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó előírások végrehajtásának eszközeit;

75.

elismerését fejezi a montenegrói kormánynak a családon belüli erőszak kezelése terén az összehangolt intézményi reagálásra vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos magatartási kódex elfogadása révén elért előrehaladásért; mindazonáltal aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak továbbra is komoly probléma Montenegróban, és felhívja a kormányt, hogy a kapcsolódó jogszabályok és a magatartási kódex végrehajtásához, egy országos segélyhívó forródrót bevezetéséhez és az adatgyűjtéshez biztosítson elegendő finanszírozást és ezek érdekében tegyen megfelelő erőfeszítéseket;

76.

aggodalommal veszi tudomásul a nemi alapú megkülönböztetéssel és erőszakkal kapcsolatos panaszok alacsony számát; felhívja a montenegrói kormányt, hogy tegye meg a nők jogaival és az erőszakkal szembeni hatályos jogszabályokkal, valamint a jogsértések jelentésének és kezelésének lehetőségeivel kapcsolatos tudatosság növeléséhez szükséges lépéseket;

77.

üdvözli a montenegrói parlament által az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának módszeres vizsgálatára irányulóan megtett erőfeszítéseket;

78.

felhívja a szerb kormányt, hogy a nemzeti uniós integrációs program végrehajtásának részeként erősítse meg a megkülönböztetést tiltó törvény alkalmazását ellenőrző mechanizmusokat, illetve hogy javítsa a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervek – köztük az egyenlőség védelmével foglalkozó biztos és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó helyettes ombudsman – igazgatási kapacitását;

79.

elismerését fejezi ki a szerb kormánynak a választási törvényért, amely előírja, hogy a parlamenti választási listákon minden harmadik jelöltnek az alulreprezentált nemet kell képviselnie, valamint ezen előírás teljes körű végrehajtásáért, aminek eredményeképpen a parlamenti képviselőnők aránya 34 %-ra nőtt;

80.

felhívja a szerb kormányt, hogy szilárdítsa meg a rendőrségi bűnüldöző szervek tagjai és a bírák részére nyújtott képzést a nemi alapú megkülönböztetés és erőszak eseteinek megfelelő kezelése és a tudatosságnövelés terén, tegye lehetővé az ingyenes jogsegélyt az áldozatoknak, és oldja meg a bíróságok előtt felhalmozott esetek általános problémáját;

81.

elismerését fejezi ki a családon belüli erőszakkal szembeni küzdelemben a családon belüli erőszakkal és a partneri kapcsolaton belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekben való együttműködési eljárásokra vonatkozó általános protokoll elfogadása révén elért előrehaladásért, egy telefonos segélyszolgálat létrehozásáért és egy új menedékhely megnyitásáért; megállapítja azonban, hogy a családon belüli erőszak még mindig igen nagy aggodalomra ad okot Szerbiában; felhívja a kormányt, hogy a jogszabály és a protokoll végrehajtásához, az esetek jelentésének támogatásához, valamint az információk és adatok gyűjtéséhez és az egyes intézmények, ügynökségek és a nőket képviselő civil társadalmi szervezetek közötti cseréjéhez biztosítson elegendő finanszírozást, és ezek érdekében tegyen megfelelő erőfeszítéseket;

82.

elismerését fejezi ki a szerb kormánynak és parlamentnek a civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködéséért az ENSZ Biztonsági Tanács 1325 sz. határozatát végrehajtó átfogó cselekvési terv megfogalmazása és nyomon követése során; felhívja a kormányt, hogy biztosítson elegendő pénzügyi és emberi erőforrást a megvalósítására;

83.

felhívja a szerb hatóságokat, hogy – különösen helyi szinten, a helyi önkormányzatok és a helyi civil társadalmi szervezetek között – javítsák a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködést a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályok és politikák kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése terén, és hogy biztosítsanak strukturális finanszírozást a nemi alapú erőszakkal foglalkozó szervezetek munkájához;

84.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a csatlakozásra váró balkáni országok kormányainak.