22.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/49

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére, és különösen annak 9. és 151. cikkére, valamint 153. cikke (1) bekezdésének e) pontjára,

—

tekintettel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak a 121. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 136. cikkére,

—

tekintettel a 2013. évi éves növekedési jelentésről szóló 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0032/2013),

A.

mivel az euróövezet egésze recessziót él át a túlzott mértékű államadósság okozta és a pénzügyi válság következtében;

B.

mivel a foglalkoztatottságra vonatkozó hivatalos statisztikák tanúsága szerint a válság katasztrofális következményekkel járt az európaiak millióinak életére nézve: az Unión belül 2008 óta több mint nyolcmillióan vesztették el az állásukat; jelenleg több mint 25 millió európainak nincs munkája, akik közül majdnem 11 millióan egy évnél hosszabb ideje munkanélküliek; a munkanélküliség problémája jelenleg majdnem tízmillió fiatalt érint; csak az elmúlt évben kétmillióan vesztették el a munkájukat;

C.

mivel számos tagállamban a munkaerő-piaci szabályozás merevsége nem teszi lehetővé a jelenlegi válsághoz hasonló sokkokkal szembeni hatékony ellenállást; mivel a jelenlegi munkaerő-piaci jogszabályok aránytalanul védik a bennfenteseket és hátrányosan érintik a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését;

D.

mivel a munkanélküliségi ráták tagállamok közötti egyenlőtlensége drámaian nőtt;

E.

mivel emlékeznünk kell arra, hogy 2007-ben, a válság kezdetén az euróövezetben jellemző átlagos államháztartási hiány csupán 0,7 % volt;

F.

mivel emlékeznünk kell arra, hogy 2007-ben, a válság kezdetén azok az országok, amelyek most a legsúlyosabb nehézségekkel küzdenek, túlzott hiányt halmoztak fel a folyó fizetési mérleg tekintetében;

G.

mivel az euróövezetben jellemző átlagos államháztartási hiány 2009-ben tetőzött (6,3 %), és azóta ez a tendencia megfordult: az átlagos államháztartási hiány 6,2 % volt 2010-ben, 4,1 % 201-ben és tovább csökkent 2012 első két negyedévében;

H.

mivel a legtöbb tagállam túlzott adósságát és költségvetési hiányát orvosló minden fenntartható megoldásnak előfeltétele a növekedésnek kedvező konszolidációs intézkedések iránti szavahihető elkötelezettség;

I.

mivel a válság alátámasztja azt, hogy kulcsfontosságú elindítani vagy befejezni a kiegyensúlyozott, differenciált és a fenntartható növekedést elősegítő strukturális reformokat;

J.

mivel az egységes piac a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás egyik fő mozgatóereje Európában, és mivel a szolgáltatási irányelvek ambiciózusabb végrehajtása már önmagában további 1,8 %-os GDP-növekedést tudna biztosítani; mivel különösen a jelenlegi gazdasági körülmények között az Unió nem teheti meg, hogy egy ilyen azonnali növekedési potenciált kiaknázatlanul hagyjon; mivel az egységes piaci rendelkezések szigorú átültetése, végrehajtása, alkalmazása és érvényesítése elengedhetetlen a még kihasználatlan és azonnali potenciálban rejlő előnyökből való részesüléshez;

K.

mivel a fenntarthatatlan adósságszint romboló hatással van a gazdaság általános állapotára; mivel a fiskális és makroönonómiai fegyelmet és a koordinációt szigorúan be kell tartani, illetve bővíteni kell az utolsó évtizedben Európában tapasztalt általános költségvetési hiányok és hasonló adósságszintek megelőzése érdekében, mivel azok számos tagállamban katasztrofális hatást gyakoroltak a fenntartható növekedésre, a pénzügyi stabilitásra és a foglalkoztatásra;

L.

mivel ez a megszorító költségvetési stratégia arra törekszik, hogy a közkiadások növekedését a középtávú GDP-növekedés rátája alatt tartsa;

M.

mivel Európa jövőbeni gazdasági jóléte alapvetően attól függ, hogy képes-e teljes mértékben kihasználni munkaerőforrásait, a nők és a fiatalok munkaerő-piaci részvételének növelését is beleértve;

N.

mivel a fokozatos és zökkenőmentes költségvetési konszolidáció kedvezőbb az államháztartási egyensúlytalanságok túl gyors és hirtelen visszaszorítására törekvő stratégiánál, de néhány tagállam gazdasági helyzete nem hagy alternatívát a piaci hozzáférés visszaszerzésére és az újbóli beruházások ösztönzésére;

O.

mivel a súlyosan eladósodott szegény országok mutatói jelentős különbségeket mutatnak a GMU-ban;

P.

mivel a több tagállam által is elfogadott konszolidációs intézkedések eddig soha nem látott méreteket öltöttek;

Q.

mivel az euróövezet államadósságkötvény-piacai a tagállami reform- és konszolidációs törekvések ellenére bajban vannak, ami magas felárakban és a kamatok nagyfokú volatilitásában mutatkozik meg; mivel a korábban nem tapasztalt eltérések egyik azonnali kiváltója és alapvető oka több tagállam esetében a pénzügyi piacok által a köz- és magánszféra pénzügyi helyzetének stabilitásával szemben tanúsított bizalmatlanság volt;

R.

mivel az euróövezet versenyképességének hiánya az állampapírok után fizetett kamatok közötti eltérésben tükröződik;

S.

mivel a magas állampapírkamatok bizonyos euróövezetbeli tagállamokban annak tudhatók be, hogy a strukturális reformok lefolytatásához szükséges képességük tekintetében hitelességi problémákba ütköznek;

T.

mivel az euróövezeten belül nem használták fel az euró bevezetésének első tíz évében bekövetkezett általános állampapírkamat-csökkenést a versenyképességi hátrány megszüntetésére, ami néhány tagállamban többek között tartósan magas fizetésimérleg-hiányban és gyorsan emelkedő fajlagos munkaköltségben tükröződött;

U.

mivel a jelenlegi kiigazítás könnyebb lenne bizonyos országokban politikai, gazdasági és társadalmi szempontból, ha az euró bevezetésének első tíz évében kialakult pozitív gazdasági környezetet a kiigazításra használták volna;

V.

mivel a magánszférát érintő – a reálgazdaság finanszírozásához kulcsfontosságú – hitelezés továbbra is gyenge és a magánhitelezés több tagállamban visszaszorult, az EKB által létrehozott különböző likviditási programok ellenére;

W.

mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) képezik az európai gazdaság motorját, és a tagállamoknak támogatniuk kell ezeket a rájuk nehezedő adminisztratív terhek csökkentése révén;

X.

mivel a kiigazításnak érzékelhetően hitelesnek kell lennie ahhoz, hogy újra beinduljanak a beruházási folyamatok;

Y.

mivel az adófizetők hozzájárulási képessége több tagállamban súlyos nyomás alatt áll; mivel a becslések szerint a feketegazdaság Európában az összes gazdasági tevékenység 22,1 %-át képviseli, és minden évben körülbelül egybillió euró adóbevétel-kiesést eredményez; mivel az egyszerű, kiszámítható és alacsony adókat alkalmazó adórendszerek javítják az adózási fegyelmet;

Z.

mivel a 2013. évi növekedési jelentés (AGS 2013) igyekszik meghatározni a 2013-as gazdasági prioritásokat;

AA.

mivel a növekedésbarát költségvetési konszolidáció pillérét minden egyes tagállamban a növekedést ösztönző strukturális reformokkal, valamint a szolidaritás és a demokrácia pillérével összhangban kell kialakítani;

AB.

mivel az egységes piac az Unió kulcsfontosságú motorja a növekedés és a munkahelyteremtés méretgazdaságosság és nagyobb verseny révén való elősegítésében, ám a tagállamok elbizakodottságról tesznek tanúbizonyságot a belső piaci jogszabályok végrehajtása, különösen pedig a szolgáltatási irányelv végrehajtása terén;

AC.

mivel minden egyes tagállamban nemzeti egyetértésre kell találniuk a reformstratégiáknak, hogy az emberek és a különböző gazdasági szereplők megértsék őket és tartsák magukat hozzájuk, ezáltal pedig elkerülhető legyen a megosztottság, az ellenállás és a pusztán rövid távú személyes érdekeken alapuló cselekvés, ami veszélyezteti a kitűzött célok elérését;

AD.

mivel a nyitott piacok elvére és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a korlátok nélkül működő egységes piac alapköve;

1.

üdvözli a Bizottság által benyújtott 2013. évi éves növekedési jelentés irányvonalát; úgy véli, hogy az általában véve a 2012. évi európai szemeszternek, és konkrétabban a 2012. évi növekedési jelentésnek megfelelő folytatása; különösen üdvözli az országspecifikus stratégiák egyértelműbbé válását, ami a Bizottságnak köszönhető, mivel prioritássá tette az euróövezetbe tartozó országok fejlődését, illetve a nominális értelemben vett előrelépés helyett a strukturális előrelépést;

2.

üdvözli, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés elismeri, hogy a fenntartható növekedést elősegítő és zöld munkahelyekben gazdag ágazatok felé való átfogó váltásra van szükség a válságból való kilábaláshoz, hangsúlyozza, hogy a kifejezetten a jelenlegi államadóssági és pénzügyi válság leküzdését célzó megoldásokkal – nevezetesen a megfelelő strukturális reformokkal – párhuzamosan intézkedéseket kell hozni a versenyképesség hosszú távú javítása, valamint az európai gazdaság eredményes működésének biztosítása és a bizalom visszaszerzése érdekében;

3.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy növekedésbarát költségvetési konszolidációra van szükség a válságból való kilábaláshoz; emlékeztet arra, hogy a növekedés és a konszolidáció közötti kapcsolatnak kulcsfontosságú eleme a konszolidáció összetétele; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kiadási és bevételi oldali intézkedések megfelelő kombinációja a körülményektől függ, mindazonáltal a bevétel növelésén alapuló konszolidációval szemben a kiadásalapú konszolidáció általában tartósabb és középtávon jobban előmozdítja a növekedést, rövid távon viszont inkább lassítja;

4.

üdvözli a „kettős csomag” rendelkezésének tervezetét az államháztartások minőségibb felügyelete és értékelése, illetve az állami beruházások költség-haszon értékelése tekintetében;

5.

üdvözli a „kettős csomag” tervezett rendelkezéseit, amelyek elősegítik a gazdasági párbeszédet és a nemzeti parlamentek, illetve az Európai Parlament vezette szemeszter általános ellenőrzését;

6.

sajnálja, hogy a tagállamok az uniós szinten elhatározott politikákat és fellépéseket nem hajtják végre, ami megakadályozza az intézkedésekben rejlő lehetőségek teljes kibontakozását;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy legyen továbbra is óvatos politikai irányvonala tekintetében, és igazítsa ki azt az Unió-szerte végrehajtott politikák kombinációja átfogó költség-haszon értékelésének függvényében, illetve a jövő évre vonatkozólag szükség esetén végezze el szakpolitikai ajánlásainak felülvizsgálatát és további egyértelműsítését, a növekedési jelentésben foglaltaknak megfelelően;

8.

sürgeti a tagállamokat, hogy a túlzott költségvetési hiányokat a Tanács által megszabott határidőre igazítsák ki, és emlékeztet rá, hogy a „hatos csomag” rugalmassági szintet is meghatároz;

9.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredményes és fenntartható költségvetési politikák előmozdítása érdekében erősítsék meg nemzeti költségvetési kereteiket;

10.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak költségvetési helyzetük függvényében differenciált stratégiákat kellene követniük, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok a közkiadásaik növekedését szigorúan a középtávú GDP-növekedés rátája alatt tartsák;

11.

üdvözli az egységes piac szerepének és annak elismerését, hogy szükség van a szolgáltatási ágazatban még mindig fennálló számtalan akadály felszámolására; emlékeztet rá, hogy még mindig sok a tennivaló a valóban egységes európai piac megvalósulásáig;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok helyzetét azoknak a körülményeknek a fényében, amelyekkel a felülvizsgált Növekedési és Stabilitási Paktum szerinti súlyos gazdasági visszaesés miatt szembesülni kénytelenek;

13.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egyeztessék össze a produktív magán- és közberuházás iránti igényt és a költségvetési konszolidációra vonatkozó célkitűzéseket azáltal, hogy körültekintően értékelik a növekedést célzó beruházásokat a stabilitási és konvergenciaprogramok értékelése során, az uniós jogszabályok rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a növekedésbarát költségvetési konszolidáció az államháztartásokat fenntartható útra terelheti, és egyben visszaszerezheti a befektetők bizalmát;

14.

ebben a vonatkozásban bizakodva várja a közkiadások minőségéről szóló bizottsági jelentést és a beruházási programok minősítéséhez az uniós kereten belül rendelkezésre álló lehetséges intézkedések hatályának felülvizsgálatát;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a költségvetési fegyelem elemeit párhuzamosan kövessék a növekedésről és munkahelyteremtésről szóló konkrét javaslatok, amelyek egyaránt ösztönzik a növekedés elemeit megteremtő magánberuházásokat, a tagállamok közötti szolidaritást és a demokratikus legitimitást, valamint az olyan szükséges strukturális reformokat, amelyek nevezetesen a fiatalok képesítéseit a munkaerő-piaci igényekhez jobban igazítják és ezáltal az ifjúsági munkanélküliséget csökkentik, a munkaerő-piaci szegmentáció leküzdésére irányulnak, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának fejlesztését célozzák, növelik az adórendszer hatékonyságát és a szolgáltatói ágazaton belüli versenyt, segítik a hitelhez való hozzáférést, csökkentik a bürokráciát, megszüntetik a fölösleges kormányzati szinteket és küzdelmet folytatnak az adócsalás ellen; örömmel fogadja az európai szemeszteren belüli javult demokratikus legitimitást; emlékeztet arra, hogy az európai szemeszteren belül tovább kell javítani a demokratikus legitimitást;

16.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folyamatosan és megfelelően finomítsák és javítsák tovább az országspecifikus ajánlásokat a minőség, a nemzeti sajátosságok és a megfelelőség tekintetében;

17.

megismétli, hogy annak érdekében, hogy megőrizzék az éves növekedési jelentés és a szemeszter folyamata egészének hitelességét, a Tanácsnak indokolnia kell az éves növekedési jelentésen alapuló bizottsági ajánlások esetleges elutasítását; üdvözli a „hatos csomaggal” bevezetett, az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos „kövesd vagy indokold” elvet, amelynek értelmében a Tanács nyilvánosan elszámoltatható azokért a módosításokért, amelyeket a bizottsági javaslatokhoz fűz, és véleménye szerint ezt az elvet a gyakorlatban is fokozottan érvényesíteni kell;

18.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy a kutatásokba, fejlesztésekbe és innovációba való befektetések nagyobb intenzitással és akadálymentesen valósuljanak meg, és az eredményeket minél hamarabb az európai köz- és magánszféra előnyére és a megnövekedett termelékenység elérésére fordítsák;

19.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az energia- és nyersanyagimporttól való függés csökkentésének érdekében, hogy ezáltal környezettudatosabb, gazdaságosabb és társadalmilag fenntarthatóbb Európa jöhessen létre;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen jussanak megállapodásra a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban, biztosítva annak megerősített, a fenntartható növekedést elősegítő és munkahelyekben gazdag szektorokba és tevékenységekbe történő nagyon is szükséges hosszú távú beruházások forrásaként betöltött szerepét; hangsúlyozza az uniós költségvetések struktúrájának jelentőségét, amelynek ösztönöznie kell a beruházást a hozzáadott értékkel rendelkező területeken;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon átfogó megközelítést az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését szolgáló fenntartható növekedés kérdésének megoldására, amelynek a belső piac kiteljesítését, a verseny növelését, valódi európai iparpolitikát, azaz egy erőteljes és megfelelően célzott kohéziós politikát kell magában foglalnia, valamint garanciát arra, hogy Európa minden erejét és befolyását latba veti a külkereskedelmi kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy aknázza ki a növekedés külföldi befektetések bevonzásában és a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben rejlő minden lehetőségét, nevezetesen a transzatlanti gazdasági kapcsolat elmélyítése és kiterjesztése révén; egy ilyen ütemtervnek tartalmaznia kell a transzatlanti piac megújításával és megnyitásával, illetve a nemzetközi gazdasági rend alapvető szabályainak erősítésével kapcsolatos célokat, valamint a szabályalapú multilaterális rendszer kiterjesztését úgy, hogy az új tagokat és a gazdasági lehetőségek új területeit foglalja magába; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a tárgyalási alatt lévő szabadkereskedelmi egyezmények megkötését;

22.

üdvözli az egységes piac szerepének és annak elismerését, hogy szükség van a szolgáltatási ágazatban még mindig fennálló számtalan akadály felszámolására; emlékeztet, hogy még mindig sok a tennivaló a valóban egységes európai piac megvalósulásáig; felhívja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a belső piaci jogszabályok végrehajtásának érvényesítésére; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a belső piaci jogszabályokat, különösen a szolgáltatási irányelvet;

23.

üdvözli az éves növekedésről szóló felmérést kísérő és kiegészítő 2013. évi egységes piaci integráció helyzetéről készített első jelentést; hangsúlyozza, hogy az egységes piac kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió versenyképességének visszaállításában, ezáltal erősítve a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő módon kezeljék az országspecifikus ajánlásokban szereplő hiányosságokat, és hogy erősítsék az egységes piaci rendelkezések végrehajtását és érvényesítését a fokozottabb gazdasági növekedés érdekében;

24.

aggódik amiatt, hogy számos tagállam lemarad a termelékenység tekintetében; külön kihangsúlyozza a strukturális reformok szerepét e probléma megoldásában; kéri a Bizottságot, hogy a következő éves növekedési jelentésében számoljon be a tőke- és erőforrás-termelékenység alakulásának nyomon követéséről;

25.

hangsúlyozza, hogy a nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika erőteljes érvényesítése a sikeres belső piac alapköve, valamint a fenntartható és tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele;

26.

hangsúlyozza, hogy szükség van a tagállamoknak az államháztartások fenntartására irányuló, megfelelő ütemben végrehajtott elkötelezett erőfeszítéseire, de ezek csak akkor működhetnek, ha csökkentik a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányokat; megjegyzi, hogy ezek a célkitűzések egyszerre csak az euróövezet egészének növekedésével érhetők el;

27.

tudomásul veszi az új mutató hozzáadását a pénzügyi szektorra vonatkozó makrogazdasági egyensúlyhiányra vonatkozó eredménytáblához; helyteleníti, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az 1176/2011/EU rendeletben megállapított eljárást, amely szerint: „[a] Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az eredménytábla elkészítése, illetve a tagállamok makrogazdasági és -pénzügyi mutatóinak megállapítása során”, és különösen amely szerint „[a] Bizottságnak a mutatók és küszöbértékek megállapítására és kiigazítására vonatkozó tervekkel kapcsolatos javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Parlament illetékes bizottságainak és a Tanácsnak véleménynyilvánítás céljából”;

28.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az intézményközi párbeszéd és a jó minőségű gazdasági párbeszéd kiépítése érdekében kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a jövőben hűebben kövessék az 1176/2011/EU rendeletben megállapított eljárást;

29.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy cselekedjenek körültekintően és gyorsan annak érdekében, hogy valódi tartalommal töltsék meg és hatékonysággal ruházzák fel a 2012. június 28–29-én az Európai Tanács által elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot;

30.

felszólít az úgynevezett „kettes csomag” gyors elfogadására;

31.

tudomásul veszi a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (költségvetési paktum) hatálybalépését; úgy véli, hogy a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján és az EUSZ, illetve az EUMSZ értelmében a költségvetési paktumot mielőbb át kell ültetni másodlagos uniós jogszabályokba;

32.

üdvözli a Bizottság adócsalással és adókikerüléssel szembeni harcra vonatkozó cselekvési tervét, „a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekre” és az „agresszív adótervezésre” vonatkozó ajánlásokat, amelyeket a Bizottság 2012. december 6-án elfogadott; támogatja a Bizottság és különösen az adó- és vámügyért, a csalás elleni küzdelemért, az ellenőrzésért és a statisztikákért felelős biztos által magáévá tett proaktív irányt; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a Bizottság ajánlásait, azonnal és összehangolt módon lépjenek fel az adóparadicsomok és az agresszív adótervezés ellen, s ezáltal garantálják a költségvetési erőfeszítések tisztességesebb elosztását és a tagállami bevételek növelését;

33.

úgy véli, pozitív, hogy végre „valamennyi tagállam elismeri az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelem terén hozandó hatékony intézkedések jelentőségét a költségvetési megszorítások és a gazdasági válság idején is”, ahogy az a Gazdasági és Monetáris Ügyek Tanácsának 2012. november 13-i következtetéseiben szerepel;

34.

emlékeztet, hogy a tagállamok költségvetési kereteiről szóló közös jogszabály célja annak biztosítása, hogy a tagállamok elkötelezettek maradjanak a közösen elfogadott szabályok mellett, nem pedig az, hogy előírják a tagállamok szakpolitikai választásait;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy 2013. november 4–5-tõl kezdődően minden év novembere elején jelenjen meg a Parlament illetékes bizottságai előtt az éves növekedési jelentés benyújtása céljából, hogy a Parlamentnek elegendő ideje legyen véleménye bemutatására a soron következő európai szemesztereken;

36.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „2013. évi éves növekedési jelentés” című közleményben (COM(2012)0750) a Bizottság nem foglalkozott kellőképpen az uniós költségvetés európai szemeszter folyamatában betöltött szerepével; különösen azt sajnálja, hogy az Európai Bizottság, miközben fő prioritásokat javasolt, elmulasztott tényszerű és konkrét adatokat közölni arról, hogy az uniós költségvetés miképpen játszhat folyamatindító, katalizátor, szinergia-előmozdító és kiegészítő szerepet az e prioritások végrehajtására indított helyi, regionális és nemzeti szakpolitikák és beruházások vonatkozásában;

37.

meggyőződése, hogy az uniós szintű finanszírozás megtakarítást eredményezhet valamennyi tagállami költségvetés számára, és hogy ezt hangsúlyozni kell; úgy véli, hogy az uniós költségvetés Unió-szerte alapvető szerepet játszik a növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtés ösztönzésében és a makrogazdasági egyensúlyhiány sikeres csökkentésében, és tulajdonképpen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében is; ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak az éves növekedési jelentésről szóló közleményében nem sikerült kezelnie ezt a kérdést;

38.

elismeri a Bizottság azon értékelését, hogy az állami és magánszereplők által felhalmozott adósságszint korlátozza a tagállamokban az új tevékenységek és beruházások lehetőségét; mindazonáltal felhívja a tagállamokat, hogy ne tekintsék az uniós költségvetéshez való saját nemzeti GNI-hozzájárulásukat a konszolidációs erőfeszítéseiktől függően kiigazítható változónak, illetve a legmagasabb szinteken tett politikai kötelezettségvállalásaik ellenére ne törekedjenek az uniós költségvetés növekedésfokozó kiadásai nagyságrendjének mesterséges csökkentésére; teljes mértékben tudatában van azonban az államháztartások rövid távú konszolidálásának igénye és az egyes tagállamok GNI-alapú hozzájárulásának az uniós költségvetés kifizetési szintjeinek emelkedése által előidézett növekedése közötti gazdasági feszültségnek; ezért újfent megerősíti határozott felhívásait az uniós költségvetés finanszírozásának reformjára – amelyről a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kell megállapodni –, amelynek során a tagállami GNI-alapú hozzájárulásokat 2020-ra az uniós költségvetés 40 %-ára kell csökkenteni, ezzel hozzájárulva a tagállami konszolidációs erőfeszítésekhez (1);

39.

emlékeztet arra, hogy az európai költségvetés elsődlegesen beruházási költségvetés, melynek teljes összegéből 94 %-ot fektetnek be a tagállamokban;

40.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson friss információkat a tagállamok arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseiről, hogy átprogramozzák és felgyorsítsák az uniós strukturális és kohéziós alapok felhasználását a növekedés és a társadalmi kohézió támogatása érdekében, nevezetesen a kkv-k vonatkozásában és a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem érdekében;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.