22.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/33

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5.,12., 14., 15., 16., 21., 23., 26., 27., 28., 29., 31.,32., 33., 34. és 36. cikkére,

—

tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak 5., 6. és 19. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkára vonatkozó alapelvekről és alapvető jogokról szóló, 1998-ban elfogadott nyilatkozatára, valamint a kényszermunka megszüntetésére (29 (1930) és 105 (1957)), az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés jogára (87 (1948) és 98 (1949)), a gyermekmunka megszüntetésére (138 (1973) és 182 (1999)), és a foglalkoztatásban történő megkülönböztetés-mentességre (100 (1951) és 111 (1958)) tekintettel egyetemes alap munkaszabványokat létrehozó ILO-egyezményekre,

—

tekintettel továbbá az ILO munkaügyi záradékokról (állami szerződésekről) szóló (94. számú) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló (154. számú) egyezményeire,

—

tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

—

tekintettel a Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című nyilatkozatra, amelyet az ILO 183 tagállama 2008. június 10-én egyetértéssel elfogadott,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az ENSZ más emberi jogi okmányaira, különösen a polgári és politikai (1966), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányaira (1966), a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (1965), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979) és a gyermek jogairól szóló egyezményre (1989), a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre (1990) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre (2006),

—

tekintettel az ENSZ által 2010 márciusában közzétett, a nők szerepvállalásával kapcsolatos elvekre, amelyek iránymutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy miként fokozható a nők munkahelyi, piaci és közösségi szerepvállalása, és amelyek a UN Women (az ENSZ Szervezete a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért) és az ENSZ „Globális Megállapodása” együttműködésének eredményeként születtek;

—

tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos információk közzétételére vonatkozó normákkal foglalkozó testület (Climate Disclosure Standards Board (CDSB)), a Globális Jelentés Kezdeményezés (Global Reporting Initiative (GRI)), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) együttműködéséből származó ún. „következetesség projektre” (Consistency Project), amelynek célja következetesebb megközelítést biztosítani az éghajlatváltozással kapcsolatos vállalati információk igénylésével és szolgáltatásával kapcsolatban;

—

tekintettel az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire (1),

—

tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira,

—

tekintettel az OECD korrupcióellenes egyezményére (1997),

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális jelentéstételi kezdeményezésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) felállására,

—

tekintettel a pénzügyi kimutatásról szóló dán törvényre (2008),

—

tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására,

—

tekintettel a Bizottság 2010 októberében elkészült, úgynevezett „edinburghi tanulmányára” (2), amelynek tárgyát egyrészt a nemzeti vállalkozások társadalmi felelősségvállalási eszközei, másrészt a szabványok és a meglévő európai jogszabályozás között fennálló irányítási hiányosságok képezték, és amelynek megállapításairól a Parlament emberi jogokról szóló 2011. évi, az Európai Tanács által is teljes mértékben elfogadott éves jelentése (3) beszámolt;

—

tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló 2012-es Rio+20 csúcstalálkozó záródokumentumának 46. és 47. paragrafusára,

—

tekintettel az ENSZ felelős befektetésekre vonatkozó elveire (UNPRI),

—

tekintettel a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó irányvonalakat tartalmazó ISO 26000 nemzetközi szabványra, amelyet 2010. november 1-jén tettek közzé,

—

tekintettel a 2009-ben készített „Green Winners” című, 99 társasággal foglalkozó tanulmányra (4),

—

tekintettel a 2002. október 16-án indított, a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásával foglalkozó, több érdekelt felet bevonó fórum felállására,

—

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0896),

—

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletre (6), amely a Dánia és a többi tagállam közötti kapcsolatok vonatkozása kivételével felváltotta az 1968. évi brüsszeli egyezményt,

—

tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló zöld könyv végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra (7),

—

tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalásra (8),

—

tekintettel a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára – Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249),

—

tekintettel „A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban – terv az előrelépéshez” című bizottsági közleményre (COM(2003)0284) (a vállalatirányításról szóló cselekvési terv),

—

tekintettel a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek: A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című közleményére (COM(2010)0612),

—

tekintettel a „»Felelősségteljes vállalkozások« csomag” című bizottsági közleményre (COM(2011)0685),

—

tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményére (COM(2012)0173),

—

tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a „Vállalatok társadalmi felelőssége: A vállalkozások hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az EU 2020-ról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására, amely kimondja, hogy elválaszthatatlan összefüggés van a vállalati felelősség és a vállalatirányítás között (13),

—

tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2012. november 20-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményről szóló, 2012. május 24-i véleményére (15),

—

tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0023/2013),

A.

mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalma nem szolgálhat a nemzetközileg elfogadott és alkalmazandó minimumszabványok újrameghatározásának ürügyéül, hanem e szabványok végrehajtásának ellenőrzésére kell használni, valamint annak jobb megértésére, hogy miként lehetne azokat könnyen és közvetlenül alkalmazhatóvá tenni bármely méretű vállalkozások számára;

B.

mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás uniós intézmények által használt fogalma jórészt nem választható el az etikus üzleti magatartás fogalmától, a környezet, a társadalom és a kormányzás globális koncepciójától, illetve a fenntartható fejlődés és a vállalatok elszámoltathatósága elvétől;

C.

mivel továbbra is a több érdekelt felet bevonó megközelítésnek kell a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos valamennyi uniós hátterű kezdeményezés sarokkövét képeznie, és ezen kell alapulnia a maga az üzleti világ által kezdeményezett, leginkább hiteles vállalati társadalmi felelősségvállalásnak, a helyi szintről kiindulva;

D.

mivel a Globális Jelentés Kezdeményezés nyújtja a nemzetközileg legszélesebb körben elfogadott módszert az üzleti világ átláthatóságát illetően, és mivel az elszámoltathatósági normák kialakításával foglalkozó legnagyobb globális testületeket összefogó Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) felállítása arra utal, hogy egy évtizeden belül az lesz a globális norma, hogy a vállalkozások fenntarthatósági jelentéseit integrálják a számviteli nyilvántartásokba;

E.

mivel a „Prince’s Accounting for Sustainability Project”, a „TEEB” (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által végzett úttörő munka lehetővé tette, hogy a vállalkozások teljes mértékben és pontosan megértsék külső társadalmi és környezeti hatásaik pénzben kifejezett értékét, és így beépíthessék azt a vállalkozások pénzügyi irányításába;

F.

mivel alapvető változás következett be a befektetési közösségen belül azzal, hogy 1 123 befektető (akik együtt mintegy 32 billió dollár értékű kezelt vagyont képviselnek) fogadta el az ENSZ felelősségteljes befektetési elveit (UNPRI); mivel az Európai Fenntartható Befektetési Fórum becslései szerint a társadalmilag felelős befektetések piaca 2010 szeptemberére elérte a 7 billió eurót, és mivel az Aviva Global Investors által vezetett 82 befektetői csoport, amelyek összesen 50 billió dollárnyi vagyont kezelnek, arra szólította fel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-csúcstalálkozót, hogy tegyék kötelezővé a vállalatok fenntarthatósági jelentését;

G.

mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó, több érdekelt felet bevonó európai platform létrehozása, számos kísérleti és kutatási projekt beindítása, valamint a hajdani Alliance for Business szervezet tevékenységei mind jelentős eredményeket hoztak a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos európai fellépéseket illetően, amihez jelentős mértékben hozzájárult a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó európai szervezetek „családja”, amelybe beletartozik a European Academy of Business in Society (EABIS), az Európai Fenntartható Befektetési Fórum (Eurosif) és a European Coalition for Corporate Justice (ECCJ);

H.

mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás bizonyos közös normái elsődleges fontossággal bírnak, mivel a „lényegesség” különbségei differenciált megközelítéseket is szükségessé tesznek az ipar részéről, és mivel egy szabad társadalomban a vállalati társadalmi felelősségvállalás sohasem teheti a jótékonykodást kötelezővé, ami csökkenthetné az emberek adakozási hajlandóságát;

I.

mivel a vállalati magatartási kódexek fontos szerepet játszottak a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezésekben és a figyelem felhívásában, azonban nem jelentenek elégséges választ, mivel gyakran nem elég egyediek, hiányzik az összhang a hatályos nemzetközi normákkal, olykor kerülik az anyagi kérdéseket, alkalmazásuk pedig nem összehasonlítható és nem átlátható;

J.

mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-elveket egyhangúlag fogadták el az ENSZ-ben, az EU-tagállamok, a munkaadók nemzetközi szervezete és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara teljes támogatása mellett, és mivel ezen elvek közé tartozik a szabályozás által előírt és az önkéntes fellépés intelligens kombinációja;

K.

mivel az ENSZ főtitkárának az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó volt különmegbízottja, John Ruggie a svéd elnökség által összehívott konferencia keretében felszólította az EU-tagállamokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában pontosítsák az instabil harmadik országokban elkövetett vállalati jogsértésekre vonatkozó területen kívüli joghatóság kérdését, és támogassák ennek megvalósítását; mivel e felszólítást később az Európai Tanács következtetései is átvették, de mindmáig nem történt lépés ez ügyben;

L.

mivel a Bizottság 2010 októberében elkészült, úgynevezett „edinburghi tanulmánya”, amelynek tárgyát egyrészt a nemzeti vállalkozások társadalmi felelősségvállalási eszközei, másrészt a szabványok és a meglévő európai jogszabályozás között fennálló irányítási hiányosságok képezték, és amelynek megállapításairól az emberi jogokról szóló 2011. évi, az Európai Tanács és a Parlament által teljes mértékben elfogadott éves jelentés beszámolt;

M.

mivel a multinacionális vállalatokról szóló OECD-iránymutatások számítanak a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos leghitelesebb nemzetközi normának, és mivel ezek 2011. márciusi kiegészítése komoly lehetőséget kínál a vállalati társadalmi felelősségvállalás végrehajtása terén történő előrelépésre;

N.

mivel számos nemzetközi kezdeményezés történt annak érdekében, hogy kötelezővé váljon a vállalatok fenntarthatósági jelentéstétele, ideértve az állami tulajdonú kínai vállalatok jelentéstételére és az indiai kormány által kidolgozott vállalati társadalmi felelősségvállalási iránymutatások végrehajtására vonatkozó jelentéstételre vonatkozó előírásokat is, amellett, hogy a vállalatoknak közzé kell tenniük fenntarthatósági teljesítményüket, ahogyan azt a tőzsdei bevezetés feltételeként Brazília, Dél-Afrika és Malajzia, valamint az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete is előírja;

O.

mivel a pénzügyi nyilatkozatokról szóló 2008. évi dán törvény, amely egyedi kiegészítő jelentéstételi rendelkezéseket tartalmaz az éghajlatváltozással és az emberi jogokkal kapcsolatos hatásokat illetően, rendkívül népszerűnek bizonyult a dán vállalkozások körében, amelyek 97 %-a – a hatálybalépéstől számított első három évre kiterjedő „tartsd be vagy indokold meg” követelmény ellenére is – a jelentéstételt választotta;

P.

mivel Franciaország és Dánia azon négy ENSZ-tagállam közé tartozik, amelyek megállapodtak abban, hogy vezetni fogják az ENSZ Rio+20 konferenciáján a vállalati fenntarthatósági jelentéstétellel kapcsolatban vállalt kötelezettség teljesítését;

Q.

mivel a multinacionális vállalatokról szóló OECD-iránymutatások Hollandia által vezetett frissítése a nemzeti kapcsolattartási pontok rendszere révén nagyobb láthatóságot és fontosabb státust biztosított ezen iránymutatások számára, véget vetett az ún. „befektetési kapcsolatnak”, amely akadályozta az ellátási láncra való teljes körű alkalmazásukat és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-alapelvek maradéktalan integrálását;

R.

mivel a Parlament Európa 2020 stratégiáról szóló állásfoglalása szerint a vállalati felelősségvállalás és a vállalatirányítás szorosan összefügg egymással;

S.

mivel a „Green Winners” (zöld győztesek) című, 2009-ben 99 vállalat által készített tanulmány azt mutatta, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalási stratégiával rendelkező vállalkozások 16 különböző ipari szektorban az átlagosnál legalább 15 %-kal jobb eredményeket értek el, ami vállalkozásonként 498 millió eurós (650 millió dolláros) piaci tőkeértéktöbbletet jelent;

T.

mivel az Európai Vállalatfigyelő Szervezet 2012. évi globális felmérése szerint az üzleti szféra elismeri, hogy a növekedés szoros együttműködést tesz szükségessé a helyi lakossággal; mivel például a megkérdezett vállalkozások 60 %-a tervezi, hogy az elkövetkező három évben fokozza beruházásait a munkaerő egészségének megőrzése érdekében;

1.

elismeri, hogy a Bizottság közleménye politikai nyilatkozatok sorozatának részét képezi, amelyek rendeltetése annak biztosítása, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szélesebb körben elterjedjen, beépüljön az EU politikáiba és az európai fellépés elfogadott elvévé váljon; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás 2014–2020 közötti stratégiájára alapozva hozzanak gyakorlati intézkedéseket a vállalatok részvételének ösztönzésére;

2.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségre való aktív odafigyelés fokozza az üzleti vállalkozásokba vetett bizalmat és azok társadalmi elfogadottságát;

3.

egyetért ugyanakkor a nyilatkozat megállapításával, amely szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos gyakorlati fellépések hatása továbbra is főként nagyvállalatok kis hányada esetében mutatkozik csak meg annak ellenére, hogy a Bizottság 2001-es és 2006-os közleményeiben közvetlen felhívásokat tett arra vonatkozóan, hogy még több vállalkozás sorakozzon fel a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvének zászlaja alá; úgy véli mindazonáltal, hogy a vállalkozások mindig is bekapcsolódtak a működésüknek keretet adó társadalom életébe, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás bármely méretű vállalkozásnál bevezethető; megjegyzi továbbá, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásról folytatott vitába be kell vonni a kis- és középvállalkozásokat, amelyek közül sok informálisabb és ösztönösebb megközelítés alapján fogadja el e felelősségvállalást, ami minimális igazgatási kiadásokat jelent és nem jár költségnövelő hatással;

4.

emlékeztet a kkv-k stratégiai szerepére, amelyek működési területük közelségének köszönhetően megkönnyíthetik a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjesztését; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt feleket tömörítő platformokkal közösen fejlessze ki a kkv-k között az ágazati együttműködés különböző formáit, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi és környezeti problémákkal való közös szembenézést;

5.

sajnálatosnak tartja, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás továbbra is a környezeti normákra összpontosít a társadalmi normák helyett, holott ez utóbbiak alapvető fontosságúak a gazdasági növekedéshez és a szociális konvergenciához vezető társadalmi légkör helyreállítása tekintetében;

6.

úgy véli, hogy a globális pénzügyi válság azzal a tényleges kockázattal fenyeget, hogy a politikaalkotók – az EU-ban is – megsínylik majd saját súlyos rövidlátásukat, azt, hogy kizárólag a pénzügyi piacok szűk értelemben meghatározott átláthatóságára és elszámoltathatóságára összpontosítottak, valamint elhanyagolták azt a szempontot, hogy a pénzügyi és minden ipari ágazatnak sürgősen integrált választ kell találnia a környezetpusztulás és a társadalmi dezintegráció egyre súlyosabb kihívására;

7.

figyelmeztet, hogy az üzleti vállalkozások csak akkor maradhatnak fenntarthatók a jövőben, ha fenntartható gazdaságon belül működnek, és hogy nincs alternatívája az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőhöz való alkalmazkodásnak, ami magában foglalja a világ társadalmi és környezeti tőkéjének megóvását is, és e folyamatban döntő szerepet kell játszania a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak;

8.

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás mozgatórugói: a globális vállalati társadalmi felelősségvállalási eszközökre való összpontosítás; a vezető üzleti vállalkozások friss húzóereje a többi vállalkozás körében; a szociális és környezeti jellegű információk vállalati közzététele; megfelelő iránymutatások alkalmazása; a közigazgatás támogatása a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz vezető feltételek megteremtéséhez és megfelelő eszközök, például ösztönzőrendszer rendelkezésre bocsátása; a meglévő vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések hatásainak beható elemzése; a szociális téren tett új kezdeményezések segítése; a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a kis- és középvállalkozások igényeihez igazítása; valamint az Európa és a világ előtt álló globális társadalmi és környezetvédelmi kihívások gazdag skálájának egyre erőteljesebb tudatosítása az üzleti közösségen belül és a társadalom széles rétegeiben egyaránt;

9.

támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy iránymutatások összeállítása és az egyes ipari ágazatokra vonatkozó, több érdekelt felet bevonó kezdeményezések támogatása révén elmélyítse Európában a vállalati társadalmi felelősségvállalást, továbbá felszólítja a vezető vállalatokat és szervezeteket, hogy maguk is támogassák ezt a kezdeményezést;

10.

ismételten hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az eljárásról az eredményekre kell áthelyeznie a hangsúlyt;

11.

üdvözli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a Bizottság közleményében használt meghatározása – amely a Bizottság által először 2009-ben, a több érdekelt felet bevonó fórumon elfogadott új megközelítés szellemében fogant – biztosítja a befogadáshoz és a konszenzusépítéshez elengedhetetlenül szükséges lehetőséget, és megfelelően tükrözi azt az új egyetértést, amelyet az ENSZ irányelvei, illetve egyéb eszközök, például a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány egyhangú elfogadásának köszönhetően sikerült ebben a kérdésben elérni az üzleti szereplők és egyéb érdekelt felek között; üdvözli a társadalmi, környezeti, etikai és emberi jogi aggodalmak integrálását az üzleti műveletekbe; ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság tegyen jobban különbséget (1) a vállalati társadalmi felelősségvállalás eredeti koncepciója, vagyis a társadalmi felelősség gyakorlása érdekében történő jótékony vállalati tevékenység, (2) a törvények, a jogszabályok és a nemzetközi normák alapján végzett vállalati társadalmi tevékenység, valamint (3) a vállalkozások antiszociális tevékenységei – például a gyermekmunka vagy a kényszermunka – között, amelyek sértik a törvényeket, a jogszabályokat és a nemzetközi normákat, bűncselekményeket valósítanak meg és kizsákmányoló jellegűek, és amelyeket határozottan el kell ítélni;

12.

megerősíti, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a harmadik országokkal kapcsolatos tevékenységeikre is ki kell terjednie;

13.

érdeklődéssel jegyzi meg, hogy a Bizottság elkezdett világos utalásokat tenni a vállalati társadalmi felelősségvállalásra az uniós kereskedelmi megállapodásokban; annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek keretében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek a kereskedelmi politika keretében történő végrehajtására;

14.

úgy véli, hogy a társadalmi felelősségvállalásnak tiszteletben kell tartania az alapvető elveket és jogokat, például az ILO által rögzített elveket és jogokat, ideértve különösen az egyesülési szabadság elvét, a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka tilalmát, a gyermekmunka megszüntetését és a munkahelyi diszkrimináció felszámolását;

15.

igen nagyra értékeli a foglalkoztatásért, a vállalkozásokért és a belső piacért felelős biztosok és személyi állományuk hozzájárulását a bizottsági közleményben elfogadott előremutató és konstruktív megközelítéshez; elismeri a Bizottság más szervezeti egységeinek hozzájárulását is, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó szolgálatközi csoport révén valósult meg; felszólítja azonban a Bizottság elnökét, hogy személyesen irányítsa a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén folytatott tevékenységeket, valamint biztosítsa a Bizottság e kérdéskör iránti teljes elkötelezettségét, elsősorban a környezetvédelemért és a külkapcsolatokért felelős főigazgatóságok részéről;

16.

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak ki kell terjednie a szakképzéssel, a munka és a magánélet egyensúlyával, valamint a megfelelő munkakörülményekkel kapcsolatos szociális intézkedésekre is; újra kifejezésre juttatja a vállalati társadalmi felelősségvállalás „üzleti tervezésébe” vetett hitét, de ismételten kijelenti, hogy ha valamely adott helyzetben vagy társaságnál nem kerül sor ilyen terv rövid távon megvalósított alkalmazására, akkor e tervezésre nem lehet hivatkozni a felelőtlen és antiszociális magatartás felmentéséül; úgy véli, hogy máris elegendő kutatás bizonyítja az „üzleti tervezést”, és hogy az ilyen kutatások számának gyarapítását prioritásnak kell tekinteni; kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos új kutatások a felelősségvállalás miatt megváltozott üzleti magatartás kumulatív hatásaira összpontosítsanak az olyan átfogó európai és globális kihívások kezelésére irányuló erőfeszítésekkel összefüggésben, mint a szén-dioxid-kibocsátás, a vizek savasodása, a mélyszegénység, a gyermekmunka és az egyenlőtlenség, továbbá kéri, hogy a leszűrt tapasztalatokat építsék be a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos globális kezdeményezésekhez való európai hozzájárulásokba;

17.

elismeri, hogy mély törés keletkezik a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezésekben, ha a magukat a vállalati társadalmi felelősségvállalás híveként beállító társaságok el tudják kerülni a kritikus érdekcsoportokat vagy az üzleti tevékenységükhöz és globális ellátási láncukhoz kapcsolódó érzékeny témákat; kéri a Bizottságot, hogy a pénzügyi hatóságokkal és a szociális partnerekkel együttműködve építse tovább a vállalati társadalmi felelősségvállalás „laboratóriumaival” korábban elkezdett munkát annak jobb azonosítása érdekében, hogy a társaságok és érdekelt feleik miként tudják objektív módon összpontosítani erőiket olyan társadalmi és környezeti kérdésekre, amelyek a szóban forgó üzleti tevékenység „tárgykörébe”esnek, és kéri továbbá a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdéseibe bevont érintett felek tisztességes és kiegyensúlyozott kiválasztását;

18.

úgy véli, hogy a fogyasztók egyre inkább odafigyelnek a vállalkozások társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységeire, ezért sürgeti a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak átlátható megközelítést, különösen az etikai, szociális és környezeti aggodalmakhoz kapcsolódó vállalati tevékenységeket illetően;

19.

hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás csak akkor lehet életképes, ha fenntartják a hatályos jogszabályi rendelkezéseket és a szociális partnerekre vonatkozó helyi adórendeleteket;

20.

úgy véli, hogy egy vállalkozás vállalati társadalmi felelősségvállalásának értékelésekor figyelembe kell venni az adott vállalat szállítói láncában részt vevő vállalatok, illetve az esetleges alvállalkozók magatartását is;

21.

támogatja, hogy a Bizottság közleménye elismeri: „a jelenlegi válság társadalmi hatásainak enyhítéséhez való hozzájárulás” és a fenntartható üzleti modellek megtalálása a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának részét képezi; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkavállalók képviselőivel együttműködve segítsék a vállalkozások bekapcsolódását a vállalati társadalmi felelősségvállalásba; kéri az üzleti vállalkozásokat, hogy vegyenek fontolóra olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a munkahelyek megőrzése és teremtése – kiváltképpen fiatalok és nők esetében – minden területen (pl. menedzsment és képzés, piacok, munkaerőfelvétel, környezet és társadalom), különös tekintettel a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyekre, így a romákra és a fogyatékossággal élőkre, létrehozva például egy olyan rendszert, amelynek révén az egyetemi diplomát szerzők gyakornokként dolgozva szerezhetnek munkáltatók által a magánszférában elvárt munkatapasztalatot;

22.

úgy véli, hogy a vállalkozásokat be kell vonni a gazdasági válság miatt súlyosabbá vált szociális problémák, például a lakáshiány és a szegénység megoldásába, valamint a nekik otthont adó közösségek fejlesztésébe;

23.

elismeri, hogy a gazdasági válság velejárója volt az alkalmi munka terjedése (különösen a nők esetében), a munkakörülmények változása (amely részben alvállalkozások következményeképpen jelentkezik), a teljes munkaidőben dolgozni szándékozók sok esetben részmunkaidőre kényszerítése, az olykor kizsákmányoló jellegű munka és munkahelyi gyakorlatok terjedése, valamint a nem hivatalos gazdaság térhódítása; felszólítja az Európai Bizottságot és a több érdekelt felet bevonó európai fórumot, hogy vizsgálják meg az alvállalkozás jelenségének a terjedését; nyomatékosan kéri, hogy ez a munka az ENSZ ellátási rendszerre alkalmazandó irányelveire, és különösen a hatásvizsgálat koncepciójára alapuljon, függetlenül a különböző ellátói szintektől;

24.

megjegyzi, hogy a fizikai munkafeltételekkel, a toborzásra és az elbocsátásra vonatkozó eljárások és politikák kidolgozásával, a munkavállalók adatainak és magánéletének védelmével, valamint a bérek és egyéb jövedelmek időben történő kifizetésével kapcsolatos jogszabályok betartása is a vállalati társadalmi felelősségvállalás részét képezi, ezért kéri ezen vonatkozások tiszteletben tartását;

25.

elismeri, hogy a válság kihat a társadalom szerkezetére, és üdvözli bizonyos vállalkozások számos lépését annak érdekében, hogy integrálják a munkaerőpiacra a sérülékeny és hátrányos helyzetű csoportokat; kéri a vállalkozásokat, hogy a jövőben is folytassák ilyen típusú kezdeményezéseiket; hangsúlyozza azonban, hogy a vállalkozások megszűnése és a megszorítások veszélyeztetik a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak köszönhetően például a sérülékeny társadalmi csoportok, különösen a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása, az ilyen munkavállalók képzésének és jogi helyzetének javítása, a társadalmi szempontból hasznos termelés és szolgáltatás innovatív új formáinak (például hitelszövetkezetek) kifejlesztése, valamint a szociális üzleti vállalkozások, szövetkezetek vagy tisztességes kereskedelem révén megvalósuló új foglalkoztatási modellek előmozdítása terén elért bizonyos eredményeket; úgy véli, hogy ezért alapvető fontosságú a szociális intézkedések referenciaértékeinek meghatározása; kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen nagyszabású elemzést a válság által az ilyen kezdeményezésekre gyakorolt társadalmi hatásról, a nemi alapú megközelítést beépítve és a dél-európai országokra összpontosítva, valamint hogy ennek eredményeiről teljes körűen konzultáljon a szociális partnerekkel és a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában érintett felekkel;

26.

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nem csupán a társadalom egésze számára hasznos, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a vállalat javítsa a róla kialakult képet a fogyasztók szemében, ezáltal pedig hosszú távon növelje gazdasági életképességét;

27.

megállapítja, hogy a munkavállalóknak kínált, a készségek fejlesztésére és az élethosszig tartó tanulásra irányuló programok, a munkavállalók rendszeres egyéni értékelése, a tehetséggondozó programok, valamint az egyes munkavállalók számára kitűzött egyéni üzleti és fejlődési célok növelik a munkavállalók motivációját és elkötelezettségét, és a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapvető részét képezik;

28.

hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvei szerint működő vállalkozásoknak – különösen válság idején – hozzá kellene járulniuk régiójuk innovációs kapacitásaihoz azzal, hogy innovatív és környezetbarát technológiai megoldásokat vezetnek be termelőegységeikben, illetve új befektetéseket eszközölnek és modernizálást hajtanak végre; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemmel – többek között a biológiai sokféleséggel, az éghajlatváltozással, a forráshatékonysággal, a környezet-egészségügyi vonatkozásokkal – kapcsolatos szempontok beépítése az üzleti műveletekbe lehetőséget kínál a fenntartható fellendülésre;

29.

úgy véli, hogy a pénzügyi válság bizonyos esetekben megingathatta a munkavállalók abba vetett bizalmát, hogy a társaságok a válság után eleget tesznek majd a hosszú távú magánnyugdíj-jogosultságoknak, figyelembe véve az uniós nyugdíjrendszerek közötti különbségeket is; felszólítja a felelős vállalatokat, hogy a Bizottsággal és a társadalmi partnerekkel együttműködve oldják meg ezt a problémát, többek között nyílt, befogadó és a nyugdíjbefektetésekre vonatkozó szabályokra alapozott megállapodások révén, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás részeként, a demográfiai változások korában az aktív idősödéssel kapcsolatos tágabb kihívás összefüggésrendszerében; megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági talpraálláshoz alapvetően szükséges a bizalom helyreállítása az alkalmazottak és a vállalatok között;

30.

kifejezetten elismeréssel szól arról, hogy a Bizottság közleménye hangsúlyozza nemzetközi szabványok megerősítésének és alkalmazásának jelentőségét, és az OECD iránymutatásai, valamint az ENSZ irányelveivel kapcsolatos megállapodás 2011-es frissítésére tekintettel úgy véli, hogy az EU fellépése során most nagyobb nyomatékot kell adni ezen iránymutatások és elvek támogatásának és alkalmazásának az európai üzleti életben; hangsúlyozza, hogy az OECD-iránymutatásokat nemzetközi szinten határozták meg és ismerték el, hogy a nyílt, tisztességes és felelős üzleti gyakorlat világszerte történő előmozdításával egyidejűleg egyenlő feltételeket teremtsenek és tartsanak fenn; javasolja, hogy a Bizottság évente készítsen jelentést mind a Parlament, mind a Tanács számára az OECD-iránymutatások teljesítéséről;

31.

hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák fejlesztésének fontosságát oly módon, hogy azok kiegészítsék a nemzetközi szabályozás fejlődését annak érdekében, hogy az értelmezési különbségek és a versenyből eredő előnyök és hátrányok kockázata nemzeti vagy nemzetközi szinten elkerülhető legyen;

32.

ragaszkodik ahhoz, hogy a 27 tagállam mindegyike gyorsítsa fel a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó nemzeti cselekvési terveik felülvizsgálatát, és a vonatkozó OECD-iránymutatások és az ENSZ alapelveinek végrehajtását megvalósító nemzeti tervek kialakítását, amelyeket legkésőbb 2013 decemberére véglegesíteni kell; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a terveket minden e területen érdekelt fél részvételével alakítsák ki, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a szakszervezeteket, a foglalkoztatói szervezeteket és a nemzeti emberi jogi intézményeket is; felszólítja az EU-t, hogy könnyítse meg azon tagállamok tapasztalataiból való tanulást, amelyeknél már elkezdődött a folyamat; arra biztatja a tagállamokat, hogy merítsenek ihletet az ISO 26000-es szabványban foglalt iránymutatásokból, a Global Reporting Initiative legfrissebb iránymutatásaiból és a nemzeti emberi jogi intézmények európai csoportja által kidolgozott iránymutatásból;

33.

arra szólít fel, hogy valósítsák meg a politikák koherenciájának fokozását uniós szinten azáltal, hogy a közbeszerzésre, az exporthitelekre, a felelősségteljes kormányzásra, a versenyre, a fejlesztésre, a kereskedelemre, a beruházásra vonatkozó és egyéb politikákat összehangolják az OECD és az ENSZ megfelelő iránymutatásaiban és alapelveiben foglalt nemzetközi emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal és alapelvekkel; felszólít ennek kapcsán, hogy tegyenek erőfeszítéseket a munkavállalói, munkáltatói és fogyasztói képviseletekkel való együttműködésre, és ezzel együtt vegyék figyelembe az nemzeti emberi jogi intézmények ide vonatkozó tanácsait, például az európai csoport által az emberi jogok és a közbeszerzés tekintetében a Bizottság elé terjesztett dokumentum kapcsán; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az ENSZ alapelveivel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében;

34.

különösen üdvözli, hogy az IKT-ágazatot beillesztették az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó egyedi európai iránymutatásokba; elismeri, hogy tényleges dilemmák fakadtak egyrészt a magánélet védelmének szükségességéről és a jogellenes tartalom elleni küzdelemből, másrészt a véleménynyilvánítás szabadságának megoltalmazására irányuló célkitűzésből, miként azt a YouTube-on elhelyezett iszlámellenes videofelvétel kapcsán kialakult nézeteltérések egyértelművé tették; kéri, hogy sokkal több európai társaság kötelezze el magát az e tekintetben létrejött vezető többoldalú kezdeményezés, a Globális Hálózati Kezdeményezés mellett, amelynek tagságát jelenleg zömmel az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező társaságok alkotják;

35.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU beruházási eszközei, az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által a „kereskedelemhez és fejlesztéshez” a magánszektor számára kínált finanszírozásnak szerződéses záradékokat kell tartalmaznia, amelyek előírják az összhangot a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD- iránymutatásokkal és az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó ENSZ- irányelvekkel, amelyekhez az elszámoltathatásra vonatkozó rendelkezések és világos panasztételi mechanizmusok tartoznak; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek ugyanígy az exporthitelek üzleti vállalkozásoknak történő kibocsátása tekintetében;

36.

üdvözli a Bizottságnak az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó ENSZ- irányelvek végrehajtását célzó nemzeti cselekvési tervekre vonatkozó kezdeményezését; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy játsszon nagyobb szerepet a magas szintű alkalmazás vezetésének segítésében, valamint a hatékony ellenőrzés és beszámolás ösztönzésében; kéri kölcsönös értékelési folyamat bevezetését a tagállamok között, a végrehajtás előmozdítása érdekében; kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy végezzék el a cselekvési tervek végrehajtásának értékelését, valamint mérjék fel az uniós szinten tett intézkedéseket, és erről 2014 végéig készítsenek jelentést az Európai Tanácsnak és a Parlament számára;

37.

elismeri, hogy a vállalatok fokozzák tevékenységeiket a törékeny biztonságú államokban, és hogy kötelességük megvédeni személyi állományukat a konfliktusok, a terrorizmus és a szervezet bűnözés jelentette fenyegetésekkel szemben; határozott véleménye szerint ugyanakkor a vállalatoknak éppúgy kötelességük gondoskodni arról, hogy biztonsági intézkedéseik ne ártsanak a békének vagy a helyszínen tartózkodó más személyek biztonságának tevékenységeik során, és ne adjanak alapot az emberi jogok megsértésének eseteiben való cinkosság vádjainak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi önkéntes biztonsági elveknek biztosítsanak sokkal nagyobb elfogadottságot, és törekedjenek megállapodásra a katonai és biztonsági magánvállalatok tevékenységeit szabályozó, ellenőrző és felügyelő nemzetközi szabályozási keret tekintetében;

38.

kéri a vállalatokat és egyéb érdekelt feleket, hogy vegyenek részt építő módon a Bizottság ágazatspecifikus emberi jogi iránymutatás kidolgozására irányuló törekvéseiben, és az ennek alapján véglegesen elkészült iránytatást használják is fel;

39.

kéri a Bizottságot, különösen Jogérvényesülési Főigazgatóságát, hogy terjesszen elő javaslatot az EU bíróságai joghatóságához való hozzáférés megkönnyítésére az emberi vagy munkaügyi jogok EU-ban székhellyel rendelkező üzleti vállalkozások és azok leányvállalatai, alvállalkozásai vagy üzletfelei által elkövetett legkirívóbb, súlyos megsértésének eseteiben, amint azt Az Egyesült nemzetek Szervezete főtitkárának az emberi jogok üzleti vállalkozásokban való védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízottja ajánlotta;

40.

megjegyzi továbbá, hogy mechanizmusokat kell kidolgozni és életbe léptetni az emberi jogok megsértéseinek az egyes vállalatokon belül történő bejelentése tekintetében;

41.

úgy véli, hogy a „Green Matters” tanulmány egyértelműen kimutatja, hogy pozitív összefüggés áll fenn a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit követő társaságok és a jobb pénzügyi teljesítmény elérése között, mivel e vállalatok képesek túllépni a válságon; támogatja a „felelősségteljes versenyképesség” elképzelését, és hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szempontból hasznos termékek és szolgáltatások potenciális piaca továbbra is kulcsfontosságú piaci lehetőség a vállalkozások sikere és a társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából egyaránt;

42.

osztja a „Global CEO Survey 2012” című dokumentumban kifejtett üzleti megfontolást, amely szerint a fenntartható üzleti növekedés feltétele a helyi lakossággal, kormánnyal és üzletfelekkel való szoros együttműködés, valamint a helyi közösségekbe való beruházás; támogatja a munkahelyteremtéssel, a szakmai továbbképzéssel, a forrásgazdálkodási kényszerek kezelésének segítésével és az egészséges megoldásokhoz való hozzájárulással kapcsolatos üzleti kezdeményezéseket, és felhív azok fokozására;

43.

kéri az Európai Bizottságot, különösen Kereskedelmi Főigazgatóságát, hogy az OECD iránymutatásainak „passzív” megközelítése felől mozduljon el az „aktív” megközelítés felé, többek között csatlakozva a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló, az OECD iránymutatásait is tartalmazó OECD-nyilatkozathoz, biztosítva az OECD iránymutatásainak előmozdítását és folyamatos támogatását az EU harmadik országokba delegált küldöttségein keresztül, finanszírozást nyújtva a harmadik országokban működő üzleti vállalkozásokat, szakszervezeteket és a civil társadalmat bevonó kapacitásépítő kezdeményezésekhez, és biztosítva, hogy ezen iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, közötük minden kereskedelmi és beruházási egyezményben; kéri, hogy az EU tegyen hathatós diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy még több ország győződjön meg ezen elvek nemzetközi szintű aláírásának helyességéről, és a tagállamokkal együttműködve nyújtson kézzelfogható támogatást a civil társadalmi csoportosulások számára az állítólagos jogsértésekre vonatkozó „különös szabályok” tekintetében;

44.

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontos segítőeszköz lehet az EU számára a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) megállapodások nemzetközi végrehajtásának támogatása terén; kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat az európai szervezeteket és szociális partnereket, amelyek célja kísérleti projektek megvalósítása az OECD iránymutatásainak megfelelően a vállalati társadalmi felelősségvállalás más nemzetközi szabványaival kapcsolatban, harmadik országokban történő kapacitásépítés céljával; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki egyedi célkitűzést a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos témákra vonatkozó új keretmegállapodás megkötése tekintetében, és kérje fel a szociális partnereket, hogy e megállapodásokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás új, ágazatalapú megközelítésének összefüggrendszerében kössék meg; kéri a Bizottságot, különösen Foglalkoztatási Főigazgatóságát, hogy a munkaügyi szabványokat építse be a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, a tisztességes munka tárgykörében kísérleti projekteket folytatva le harmadik országok kormányaival;

45.

egyetért „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleménnyel abban, hogy „az alkalmazandó jogszabályok betartása, illetve a szociális partnerek között létrejött kollektív megállapodások tiszteletben tartása a vállalati társadalmi felelősségvállalás teljesülésének előfelététele”; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kiegészítheti, de semmiképpen sem helyettesítheti a hatályos jogszabályokat, a kollektív tárgyalásokat vagy a szakszervezetekbe tömörült munkavállalókkal folytatott párbeszédet; úgí véli továbbá, hogy a vállalatoknak el kell kötelezniük magokat amellett, hogy a mukavállalókkal és képviselőikkel megvitassák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukat, valamint olyan témákat, mint például a tevékenységeik táradalmi és környezeti hatásairől szóló éves társasági jelentés elkészítése; úgy véli, hogy egy, az EFA-kra vonatkozó opcionális szabályrendszert kellene létrehozni – egy ilyen keretre vonatkozó lehetséges megállapodás alapján –, amint azt a Bizottság e tárgyban készített szolgálati munkadokumentuma leírja;

46.

felkéri az EU-t, és elsősorban a Bizottságot, hogy

47.

üdvözli, hogyaz üzleti élet egyes képviselői az ENSZ Rio+20 csúcstalálkozóját arra használták fel, hogy síkra szálljanak a vállalati felelősségvállalással kapcsolatos új globális megállapodásnak az ENSZ rendszerébe történő felvétele mellett; úgy véli, hogy jóllehet egy ilyen megállapodásra valószínűleg csak évek múltán kerülhet sor, az EU-nak épító módon kell bekapcsolódnia a vitába; úgy véli ugyanakkor, hogy ezek a viták nem vonhatják el az üzleti élet és a kormány döntéshozóit attól, hogy sürgős jelleggel intézkedéseket tegyenek a vállalati társadalmi felelősségvállalás meglévő eszközeinek végrehajtása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás globális kormányzásának új formáit különböző modellek szerint, valamint az ENSZ rendszerén keresztül lehet érvényesíteni, például az OECD iránymutatásainak népszerűsítése révén a nem-tagok körében, vagy a hasonló gondolkodásó kormányoktól származó önálló kezdeményezéseken keresztül; kéri az EU-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és törekedjenek érvényre juttatni egyedi javaslatokat a konkrét és ellenőrizhető üzleti hozzájárulás tekintetében, amelyről az ENSZ által javasolt, 2015 utáni időszakra vonatkozó, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések részeként kell magállapodni;

48.

támogatja a több érdekelt felet bevonó fórum 2004 júniusában készült első jelentésében kifejtett nézetet, amely szerint az állami hatóságok – közvetítő és ösztönző szerepet töltve be – jelentősen hozzájárulhatnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításához, nem utolsósorban a közbeszerzésekben, és kéri a tagállamokat, hogy a magasszintű csoporton és egyéb csatornákon keresztül adjanak nagyobb nyomatékot ezeknek az erőfeszítéseknek;

49.

kéri, hogy ahol az EU vagy a tagállamok üzleti vállalkozások partnerei (pl. közbeszerzés, állami vállalatok, közös vállalkozások, exporthitel-garanciák, harmadik országokban végrehajtott nagyszabású projektek), az OECD és az ENSZ iránymutatásai és alapelvei jelentsenek prioritást, és ezt egyes záradékok is tükrözzék, továbbá járjon következményekkel, ha a vállalatok nyilvánvalóan megsértik a szociális, ökológiai és emberi jogi normákat;

50.

kitart a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer fontossága mellett, és úgy véli, hogy ennek három pillérét, az államnak az emberi jogok megsértésével szembeni védelemre vonatkozó felelősségét, a vállalatoknak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségét és a jogorvoslathoz való hatékonyabb hozzáférést az azok megvalósítását lehetővé tevő megfelelő intézkedésekkel kell támogatni;

51.

hangsúlyozza, hogy a vállalatok, azok leányvállalatai és alvállalkozói a nemzetközi kereskedelemi súlyuknál fogva alapvető szerepet játszanak a szociális és munkaügyi normák támogatása és terjesztése terén az egész világon; elismeri, hogy a külföldön működő európai uniós vállalkozásokkal szembeni sérelmek helyszínen történő megoldása gyakran hatékonyabbnak bizonyul; elismerését fejezi ki annak kapcsán, hogy az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai az államokban elérhető olyan nem jogi mechanizmusok, amelyek közvetíthetnek számos üzleti és emberi jogi vitában; azonban fokozott erőfeszítésekre szólítja fel a vállalatokat a panaszkezelési mechanizmusoknak az ENSZ-alapelvekben felsorolt hatékonysági kritériumoknak megfelelő kidolgozása terén, valamint hogy keressék a nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások által biztosított további mértékadó útmutatásokat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra és az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra;

52.

hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozására hív fel az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

53.

a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel a fokozott ellenőrzés, illetve annak biztosítása érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában;

54.

úgy véli, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kellene a vállalatok elszámoltathatóságáról olyan elvek és proaktív politikák elfogadása tekintetében, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetés felszámolása, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a mindenkit megillető alapvető jogok tiszteletben tartása;

55.

a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos többoldalú megközelítésre tekintettel felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a megfigyelői jelenlét szélesítésének lehetőségét a magas szintű csoport kétévente összehívott ülésein, a megfigyelők közé delegálva az Európai Parlament adott kérdéssel foglalkotó bizottságainak két előadóját, az ENSZ környezetvédelmi programjának képviselőit, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselőit, valamint az európai üzleti élet, szakszervezetek és civil társadalom egy-egy kijelölt, a többoldalú fórum egyeztető bizottsága által jóváhagyott képviselőjét;

56.

elismeri a laekeni nyilatkozatban 2001-ben hangsúlyozott szükségszerűséget, hogy az EU intézményeinek közelebb kell kerülniük az Unió polgáraihoz; támogatja ezért a szolidaritásra vonatkozó javaslat hivatalos megfontolását az uniós intézmények intézményközi humánerőforrás-programja keretében, megkönnyítendő az intézményekben dolgozó személyzet és gyakornokok számára a közösségi felelősségvállalást jótékony humanitárius és pozitív szociális tevékenységekben való részvétel révén, mind a személyzeti továbbképzés, mind pedig önkéntesi tevékenységük részeként; kiemeli, hogy a javasolt program egyrészt költséget takarít meg és jelentős hozzáadott értéket teremt, másrészt hozzájárul az uniós szakpolitikák és programok előmozdításához és végrehajtásához; nyomatékosan kér minden tagállamot, hogy a munkahelyi önkéntességet építse be nemzeti cselekvési tervébe; kéri, hogy az Európai Önkéntes Központ (CEV) révén jöjjön létre platform az Európa minden részéből érkező civil társadalmi szervezetek bevonásával annak érdekében, hogy az üzleti világ szereplőit meg lehessen nyerni e célnak;

57.

felszólítja a vállalatokat, hogy ösztönözzék alkalmazottaik nemzetközi önkéntes tevékenységét annak érdekében, hogy megkönnyítsék a köz- és magánszféra közötti szinergiát a fejlesztési együttműködésben; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest révén támogassa a vállalatok ezirányú kezdeményezéseit;

58.

úgy véli, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kelle a vállalkozásokat politikák kidolgozására és intézkedések foganatosítására alkamazottaik magánélete és családi élete tiszteletben tartásának szükségessége tekintetében; úgy véli, e politikáknak és intézkedéseknek összhangban kellene állniuk az egyenlőség elvével, és a tárgyalásokat ki kellene terjeszteni a munkaidő hosszára és szervezésére, a fizetési besorolásokra, bizonyos gyakorlati könnyítéseket téve lehetővé a dolgozók számára, továbbá a rugalmas munkakörülményekre, ideértve a munkavállalói szerződések természetét és a munkától való tartós távollét lehetőségének rendelkezésre bocsátását is;

59.

elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó számos kezdeményezés esetében a gazdasági értékelés és az általános jellemzők tekintetében a szociális mutatók a környezetvédelmi mutatók mögött állnak; a szociális közbeszerzésre vonatkozó kézikönyv ellenére úgy véli, hogy az Európai Unió túlságosan korlátozta magát e téren; kéri a „szociális tőkét értékelő” tanulmány elkészítését, amely széleskörű, Európa által vezetett vitát indít a fenntartható üzleti irányítás szociális hatásainak jobb integrálásáról; támogatja a szociális mutatók kidolgozására, a szociális minősítő intézetek létrehozására és a szociális ellenőrzési gyakorlatok bevezetésére irányuló, egyes tagállamokban és üzleti ágazatokban indított kísérleti projektek finanszírozását;

60.

üdvözli azon szerep elismerését, amelyet a közbeszerzés játszhat a gyakorlatban a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában, ideértve a továbbképzés lehetőségének biztosítását, az egyenlőséget, a tisztességes kereskedelmet, valamint a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő munkavállalók társadalmi beilleszkedését annak érdekében, hogy ösztönzőt jelentsen az üzleti élet számára társadalmi felelősségvállalásuk fokozására; úgy véli azonban, továbbra sem világos, hogy az EU közbeszerzései szabályanak egymást követő módosításai ténylegesen mennyire jelennek meg a közhatóságok által alkalmazott gyakorlatokban, és hogy milyen általános hatást sikerült elérni az üzleti élet környezetvédelmi és szociális tejesítményének javításával, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás ösztönzésével; további kutatásra és hatásértékelésre hív fel, amely világos ajánlásokhoz vezet abban a tekintetben, hogy miként kellene könnyen érthető ösztönzőket biztosítani az üzleti élet számára; kéri ennek érdekében olyan elemzés elkészítését is, amelynek tárgya a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok alapján történő üzleti építkezés egyre növekvő gyakorlata a saját magánbeszerzések terén – az üzleti szereplők egymással kötött szerződéseiben –, és felhív a megfelelő gyakorlatok azonosítására e tekintetben;

61.

támogatja az információs és kommunikációs technológiák és a szociális média felhasználását az olyan szereplők ösztönzésére, akik általában érdeklődnek a többoldalú konzultációkban való aktívabb részvétel iránt;

62.

elismeréssel szól arról, hogy számos tagállam – számos országban több érdekelt fél platformjával konzultálva – jelentős erőfeszítéseket tett a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása érdekében; aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy sok különféle állami politikai intézkedés egyelőre még nem éreztetett jelentős hatást a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása terén; kéri ezért, hogy fokozzák az eupai szintű kutatást és az értékelést a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos állami politikai intézkedések tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy felelősségteljes munkaadóként saját példájával járjon élen, jelentést téve közzé társadalmi felelősségvállalásáról a Globális Jelentés Kezdeményezésének közszférára vonatkozó kiegészítésével összhangban, a Bizottság alkalmazottjainak fizetett szabadságot kínálva önkéntességi kezdeményezések megvalósításához, és a nyugdíjalap-beruházások felhasználásának etikai kritériumok alapján történő felülvizsgálata révén;

63.

kéri, hogy 2013-ban, a polgárság európai évében a polgári érzület üzleti életben való érvényesítése legyen önálló kezdeményezés, a vállalkozók és az üzletemberek kapjanak felkérést a vállalati társadalmi felelősségvállalás meglévő kezdeményezéseiben való szerepvállalásra tagállami és uniós szinten egyaránt, a „jó vállalkozó polgár” fogalmának előmozdítása és továbbfejlesztése érdekében;

64.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az új odaítélési rendszert az e téren követett meglévő gyakorlatokra építi majd; úgy véli, hogy az odaítélés ösztönzést jelenthet a vállalati társadalmi felelősségvállalás szempontjából, de csak akkor, ha a szerződés elnyerői ténylegesen a legjobb gyakorlatokat képviselik az adott nemzeti, európai vagy globális szinten; kéri a Bizottságot, hogy állítson fel független szakértői csoportot ennek értékelésére és a rendszer „ellenőrzésére” a következő években és a későbbiekben is folyamatosan; kéri, hogy az odaítéléssel kapcsolatos hirdetések tükrözzék a kihívások tényleges összetettségét, és hasznos tanulságot szolgáltassanak minden társaság – ne csak a nyertes – számára;

65.

alapvetőnek tartja, hogy a Bizottság az életciklus alatti költségek alapján a lehető legrövidebb időn belül fejlessze ki az általa kilátásba helyezett közös módszereket a környezetvédelmi telejsítmény tekintetében; az ilyen módszerek hasznosaknak bizonyulhatnak mind a társaságra vonatkozó információk átláthatósága, mind pedig társaság környezetvédelmi teljesítményének a hatóságok által elvégzett értékelése szempontjából;

66.

kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa meg azon erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy munkaprogramjában új javaslatokat terjesszen elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi szabványai tekintetében fennálló irányítási fogyatékosságok orvoslása tekintetében, amint azt a megrendelésére készült „edinburghi tanulmány” ajánlotta;

67.

kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalást előmozdító politikák hatékonyságának javítása érdekében, beruházási politikai ösztönzők formájában jutalmazva meg például a felelősségteljes vállalati magatartást tanúsító vállalatokat, valamint hozzáférést adva a közbeszerzésekhez;

68.

elismeréssel szól a Bizottság azon tervéről, hogy előmozdítja a kezdeményezéseket a felelősségteljes termelés és fogyasztás terén; úgy véli, hogy az EU építhet a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén szerzett azon tapasztalatokra, amelyek a vállalatoknál megvalósított specifikus képzések és kapacitásépítés során halmozódtak fel; úgy véli, hogy az átláthatóságra vonatkozó tervezett kezdeményezés az etikus fogyasztói mozgalom erőteljes mozgatórugója lehet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, vizsgálják meg annak megvalósíthatóságát és kívánatosságát, hogy európai szociális címkét dolgozzanak ki a vállalati társadalmi felelősségvállalásban részt vevő valamennyi társaság számára annak érdekében, hogy erőfeszítéseik láthatók legyenek a fogyasztók és a beruházók számára, továbbá hogy a meglévő címkézési kezdeményezésekre építve továbbra is támogassák az alulról jövő kezdeményezéseket a Nemzetközi Szociális és Környezeti Akkreditációs és Címkézési Szövetség égisze alatt; javasolja, hogy az ilyen európai címkével rendelkező társaságokat rendszeresen ellenőrizzék a címke kapcsán meghatározott, a szociális vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartása tekintetében;

69.

megjegyzi, hogy a társadalmilag és a fenntarthatóság szempontjából is felelősségteljes beruházási piac motorja továbbra is az intézményi beruházói kereslet, de az elsődleges figyelmet a továbbiakban már nem a környezetvédelmi vonatkozásokra kell fordítani; megjegyzi erre tekintettel, hogy a beruházók és a fogyasztók tájékoztatása a vállalati társadalmi felelősségvállalás kulcsfontosságú mozgatórugója, amit könnyen alkalmazható és mérhető szociális és környezetvédelmi elvekre kell alapozni üdvözli, hogy a Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését a beruházók közösségével együtt kezelje; kéri, hogy ez a törekvés határozottan épüljön a felelősségteljes befektetésre vonatkozó ENSZ-elvekre és az integrált beszámolás elvére;

70.

megjegyzi, hogy a hoszú távú befektetők kedvezményezettjei, például a nyugdíjalapok érdekeltek a fenntartható megtérülésben és a felelősségteljes vállalati magatartásban; fontosnak tartja, hogy a befektetési intézmények ösztönzői ténylegesen igazodjanak a kedvezményezettek érdekeihez, és ne csupán ezen érdekek szűk értelmezésére korlátozódjanak, egyedül a rövid távú megtérülésre összpontosítva; támogatja az e célt szolgáló jogi keret létrehozását; üdvözli, hogy a Bizottság javaslatokat dolgoz ki a hosszú távú beruházásra és az e kérdések kezelését segítő vállalatirányításra vonatkozóan;

71.

támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javaslatot terjesszen elő a vállalatok „nem pénzügyi információinak közzétételéről”; elismerően nyilatkozik arról, hogy ez a javaslat egy széles körű nyilvános konzultáción és az érdekelt felek részvételével tartott munkaértekezlet-sorozaton alapul; figyelmeztet, hogy a „nem pénzügyi” kifejezés használatának nem szabad elrejtenie a társadalmi, környezetvédelmi és emberi jogi hatások vállalatokra gyakorolt nagyon is valós pénzügyi következményeit; úgy véli, a javaslat lehetővé teszi az EU számára, hogy ösztönözze az európai vállalatokat az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-alapelvek és az ENSZ Globális Megállapodás alkalmazására, és ezeket össze kell hangolni az integrált beszámolással, amelynek kidolgozását jelenleg végzi a nemzetközi integrált beszámolással foglalkozó bizottság (IIRC); hangsúlyozza ugyanakkor, hogy olyan megoldásokra van szükség, amelyek rugalmasak, nem járnak túlzott adminisztratív terhekkel és kiadásokkal;

72.

megjegyzi, hogy a vállalkozói magatartás hitelességének növelése érdekében a szociális tárgyban tett beszámolót független testület ellenőrzése alá kellene vetni;

73.

támogatja, hogy folyamatos vezető szerepet kell adni a több érdekelt felet bevonó fórum számára a Bizottság közleményében szereplő javaslatok megvalósításának támogatása tekintetében; rámutat, hogy ha a vállalati társadalmi felelősségvállalás jobban igazodna a kis- és középvállalkopzásokhoz, akkor szélesebb körben elterjedhetne Európa minden részén; felhív minden érintett szereplőt, hogy rugalmas, nyílt és konszenzusra törekvő megközelítést követve, a vállalati társadalmi felelősségvállalás igazi szellemében vegyen részt a fórum munkájában;

74.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti jogok és szabadságok, valamint a munkavállalók demokratikusan megválasztott érdekképviseleti testületei a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó valamennyi stratégia középpontjában állnak; elismeréssel szól az ágazati és ágazatközi párbeszéd struktúráinak jelenlegi uniós keretéről, továbbá konzultációra szólít fel a képviseleti szervekkel, köztük a szakszervezetekkel, illetve kéri teljes körű és tevékeny bevonásukat – a munkáltatókkal valódi partnerségben együttműködve – a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával összefüggő folyamatok és struktúrák kifejlesztésébe, működtetésébe és ellenőrzésébe; felhívja a Bizottságot, hogy a szakszervezetek és a személyi állomány képviselőit, e fontos szereplőket az üzleti és egyéb felek mellett kezelje partnerekként a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekben folytatott párbeszéd során; véleménye szerint a szociális partnerek jelentős szerepet játszhatnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában, ami hozzájárul a társadalmi párbeszédhez és megkönnyíti azt;

75.

kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikák foglaljanak magukba egyedi intézkedéseket a feketelistázás, valamint bizonyos személyek foglalkoztatáshoz való hozzáférésének – gyakran szakszervezeti tagsággal, illetve egészség- vagy biztonságügyi képviseleti szerepvállalással összefüggő – megtagadása törvénytelen gyakorlatainak felszámolására is;

76.

ragaszkodik ahhoz, hogy zárjanak ki az uniós támogatások igénybe vétele és az uniós pályázati felhívásokra való jelentkezés, illetve a nemzeti vagy közhatósági szintű közbeszerzési szerződésekben való részvétel lehetőségéből minden olyan vállalatot, amelyről bebizonyosodott, hogy a munkavállalókról feketelistát vezet, vagy hogy megsértette az emberi jogokat és a munkaügyi normákat;

77.

megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit nemcsak a fő vállalatnak vagy szerződő félnek kell tiszteletben tartania, hanem az általa bevont összes alvállalkozónak vagy ellátási láncnak is, legyen az áruellátó, munkaerő-közvetítő vagy szolgáltató, és akár az EU-ban, akár harmadik országban van a székhelye, gondoskodva ezáltal a tisztességes feltételeken és rendezett munkakörülményeken alapuló, illetve szakszervezeti jogokat és szabadságokat garantáló egyenlő versenyfeltételekről;

78.

egyetért a sértettek jogaira vonatkozó minimumszabályokat tartalmazó bizottsági irányelvvel, és kéri, hogy az érintett ágazatokban (utazás, biztosítás, vendéglátás, távközlés) működő vállalatok vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikái foglaljanak magukban olyan proaktív és gyakorlati stratégiákat és struktúrákat, amelyek a sértettek és családjaik válsághelyzet során történő támogatására szolgálnak, és hogy a vállalatok vezessenek be célzott politikákat a munkahelyi vagy egyéb sérelem áldozatává váló munkavállalók támogatása érdekében;

79.

egyetért azzal, hogy differenciálatlan „egyenmegoldás” nem alkalmazható a vállalati társadalmi felelősségvállalás esetében, azonban elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos különféle kezdeményezések rohamos terjedése felesleges költségeket generálhat, akadályozhatja az elv végrehajtását, és alááshatja a bizalmat és a méltányosságot annak ellenére, hogy egyszersmind az ilyen jellegű politikák iránti figyelem növekedését is mutatja; úgy véli, megfelelő rugalmasságot kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalására vonatkozó iránymutatások végrehajtásakor annak érdekében, hogy igazodni lehessen az egyes tagállamok és régiók egyedi követelményeihez, különösen a kkv-k kapacitásai tekintetében; üdvözli ugyanakkor, hogy a Bizottság az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal karöltve aktívan együttműködik más nemzetközi testületekkel annak érdekében, hogy megvalósuljon a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések alapvető „konvergenciájára” irányuló hosszú távú célkitűzés, alőmozdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalási tekintetében követett jó vállalati gyakorlatok cseréjét, valamint elmélyítsék az ISO 26000 nemzetközi szabvány iránymutatásait, biztosítva a vállalati társadalmi felelősségvállalás egységes általános, koherens és átlátható meghatározását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá hatékonyan az EU-tagállamok politikáihoz nyújtott útmutatáshoz és azok összehangolásához, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve annak kockázatát, hogy a több tagállamban tevékenységet folytató üzleti szereplőknek az egymástól eltérő rendelkezések miatt töbletköltségei keletkeznek;

80.

úgy véli, hogy az a felfogás, amely szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás az üzleti élet által csak gazdaságilag kedvezp időszaken támogatott „luxustermék”, végérvényesen a múlté, mivel az üzleti élet elkötelezettsége e felelősségvállalás terén folyamatos és magas szintű; úgy véli, hogy a fent említett felfogás régimódi feltételezés volt, amely nem ismerte fel sem a jó hírnév, sem a külső kockázat jelentőségét a korszerű üzleti vállalkozások megtérülése szempontjából; kér minden európai döntéshozót, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást minden szinten építsék be a gazdaságpolitikába, többek között az „Europe 2020” stratégia keretei között is megerősítve azt;

81.

hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a teljes ellátási láncra érvényesnek kell lennie, ideértve az alvállalkozói szerződések valamennyi szintjét, továbbá az áruellátás, a munkavégzés vagy a szolgáltatásnyújtás terén egyaránt olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek a védelmet kiterjesztik a migráns munkavállalókra, az ügynökségek alkalmazottaira és a kihelyezett dolgozókra, valamint igazságos fizetést és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítania és garantálnia kell a szakszervezeti jogokat és szabadságokat; véleménye szerint az ellátási lánc felelősségteljes igazgatásának fogalmát a vállalati társadalmi felelősségvállalás megvalósítására alkalmas eszközzé kell fejleszteni;

82.

őszintén elismeri egyes üzleti iskolák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában betöltött szerepét, de megjegyzi, hogy ezek vannak kisebbségben; kéri a magas szintű csoportot és a tagállamokat, hogy a Bizottsággal, és szükség esetén egyetemekkel együttműködve egyengessék az utat ahhoz, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a felelős vállalatvezetés és a felelős polgári magatartás kérdése hangsúlyos pontként szerepeljen a menedzsmentoktatásban és a vállalatvezetők szakmai képzésében annak érdekében, hogy később mindez kulcsfontosságú tényezővé váljon a stratégiai vállalatirányításban és fokozza a fenntartható fogyasztásra irányuló figyelmet; úgy véli, ez kiterjedhetne arra is, hogy a gyermekeket is bevonják a fiatalok vállalkozói szerepvállalását célzó rendszerekbe; kéri a Bizottságot, hogy az EU „Egész életen át tartó tanulás” valamint a „Cselekvő ifjúság” cselekvési programok keretében biztosítson további pénzügyi támogatást a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos oktatási és képzési projektekhez;

83.

megismétli, hogy a tisztességes és egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást valamennyi vállalatra alkalmazni kell; rámutat azonban, hogy a nyersanyag-termelő iparágak fejlődő országokban alkalmazott működési módszerei miatt túl kell lépni az önkéntességi megközelítésen; hangsúlyozza jó példaként a nigériai olajipari beruházást, ahol korlátozásokat vezettek be arra az esetre, ha a társaságok nem tesznek a vállalati társadalmi felelősségvállalás körébe tartozó kezdeményezéseket fenntartható üzleti gyakorlatok létrehozására, illetve nem járulnak hozzá a fogadó állam fejlődéséhez; határozottan támogatja az országonkénti jelentésre irányuló jogalkotási javaslatot, amely a korrupció elbátortalanítása és az adókikerülés megelőzése érdekében beszámolási kötelezettséget ír elő az eladások és a nyereségek, valamint az adók és a jövedelem tekintetében; kéri továbbá a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

84.

arra szólít fel, hogy uniós szinten dolgozzanak ki az emberi jog és az ellátási lánc terén a kellő gondosságra vonatkozó standardokat, amelyek megfelelnek többek között az OECD által a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára vonatkozó, a kellő gondosságról szóló útmutatásokban foglalt előírásoknak, és amelyek egyéb kérdések mellett foglalkoznak az olyan potenciálisan magas emberi jogi hatásokkal és kockázati területekkel, mint a globális és helyi ellátási láncok, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsek, a kiszervezés, a földek elvétele és az olyan régiók, ahol a munkajog és a munkavállalók védelme nem kielégítő és ahol a környezetre és az egészségre veszélyes termékeket állítanak elő; üdvözli az EU által már kialakított programokat, nevezetesen az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) programot az erdészet területén, és támogatja az olyan magánkezdeményezéseket, mint a bányászati ágazat átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI);

85.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalás potenciális lehetőségeinek kiaknázása és gyarapítása céljával az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése terén (összekapcsolva ezt a forrás- és energiahatékonysággal), például a társaságok nyersanyag-beszerzési eljárásaiban;

86.

hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás és az ehhez járuló jótékony ellenőrzési rendszerek bevezetéséhez harmadik országok számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

87.

javasolja, hogy a tagállamok kormányai szólítsák fel az EBB-t, hogy műveleteibe illesszen be a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékot;

88.

felszólítja a Bizottságot, hogy sokoldalú fórumokon népszerűsítse a vállalati társadalmi felelősségvállalást azáltal, hogy támogatja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és más, a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyével foglalkozó sokoldalú fórumok, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fokozott együttműködését;

89.

felszólít az EU és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat aláíró harmadik országok közötti jogi együttműködés rendszerének felállítására annak érdekében, hogy ha a multinacionális cégek vagy közvetlen leányvállalataik megsértik a szociális ügyekre vagy a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat, illetve ha a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket nem tartják tiszteletben, az áldozatok számára tényleges hozzáférést biztosítsanak az igazságszolgáltatáshoz a jogsértés helyszíne szerinti országban, valamint támogassák a vállalatok általi jogsértések megbüntetését célzó nemzetközi jogi eljárás létrehozását;

90.

kéri, hogy lehetőség szerint már a kutatási és kidolgozási fázis idején mérjék fel az új technológiáknak az emberi jogokra nézve gyakorolt hatásait, és kéri, hogy az ilyen felmérések tartalmazzanak többek között forgatókönyv-elemzést és fontolják meg az „emberi jogokra figyelő tervezés” standardjainak meghatározását;

91.

megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan mechanizmus, amelynek segítségével a munkáltatók támogathatják a fejlődő országokban a munkavállalóikat és a helyi közösségeket, illetve, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a munkaügyi standardok tiszteletben tartása az ilyen országok számára előnyössé teheti a további nemzetközi kereskedelmet, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás biztosíthatja a nyereség méltányos módon való elosztását a fenntartható gazdasági és szociális jólét megteremtése, valamint még több ember szegénységből való kiemelése érdekében, különösen pénzügyi válság idején;

92.

ösztönzi az EU-t, hogy aktív szerepet játszva növelje a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok hogyan segíthetik a társadalmat a kultúra, az oktatás, a sport és az ifjúság területén a vállalati társadalmi felelősségvállalás révén;

93.

ösztönzi a médiatársaságokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukba illesszék bele az átlátható újságírói normákat, többek között az információforrás védelmének biztosítását és a bejelentők jogainak védelmét;

94.

kéri a Bizottságot, hogy óvja meg a már létrehozott és jól működő vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseket egy olyan teszt bevezetésével, amelynek rendeltetése a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jövőbeli jogalkotási és közigazgatási kezdeményezések hatásainak értékelése, és az ebből fakadó mérvadó eredményeket vegye tekintetbe a javaslatok kialakításakor;

95.

a fenntarthatóság szempontjára tekintettel üdvözli a piaci szereplőkkel szemben támasztott kötelezettségeket, és kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze és értékelje a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseket.

96.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.