22.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/8

—

tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, majd a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további intézkedésekről és kezdeményezésekről a 2000. június 9-i Peking + 5 és a 2005. március 11-i Peking + 10 rendkívüli ENSZ-ülésszakon elfogadott dokumentumokra,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” című, 2006. március 1-jei bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

—

tekintettel a „Peking + 15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című 2010. február 25-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és áttekintéséről szóló 2011. április 5-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményére,

—

tekintettel a nők elleni erőszakra, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó, az Általános Ügyek Tanácsa által 2008. december 8-án elfogadott uniós iránymutatásokra, valamint a Tanács 2010 júniusában, a millenniumi fejlesztési célokról elfogadott következtetéseinek mellékletét képező, a fejlesztés terén a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről és a nők szerephez juttatásáról szóló cselekvési tervre (Külügyek Tanácsa),

—

tekintettel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak megelőzésével foglalkozó szakértői csoport 2012. szeptember 17. és 20. között Bangkokban tartott üléséről szóló jelentésre,

—

tekintettel az érdekelt felek által az ENSZ székházában 2012. december 13–14-én tartott, a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és kiküszöböléséről szóló fórum eredményéről szóló jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölésével és megelőzésével foglalkozó 57. ülésszakával kapcsolatos, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000004/2013 – B7-0111/2013),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak világszerte továbbra is az emberi jogok megsértésének egyik legsúlyosabb strukturálisan létező formája, és olyan jelenség, amely az áldozatok és elkövetők tekintetében korosztálytól, iskolázottságtól, jövedelemtől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit érint, és amely a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség következménye és egyben oka is;

B.

mivel a nőkkel szembeni erőszak a világ összes országában továbbra is az emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb formája, valamint a nemek közötti egyenlőség megvalósulásának és a nők felemelkedésének legnagyobb akadálya; mivel az erőszak a világ összes részén élő nőket és leányokat is érinti, függetlenül életkoruktól, társadalmi vagy anyagi helyzetüktől, károkat okoz a családokban és közösségekben, súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár, továbbá korlátozza és aláássa a gazdasági növekedést és a fejlődést;

C.

mivel a nőkkel szembeni erőszak minden formáját – azaz a Pekingi Cselekvési Platformban meghatározottak szerinti testi, nemi és pszichikai erőszakot – kezelni kell, mivel megakadályozza, hogy a nők teljes mértékben gyakorolhassák emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat;

D.

mivel a nőkkel szembeni erőszak és zaklatásuk az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve többek között a következőket: szexuális visszaélés, nemi erőszak, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és zaklatás, prostitúció, nőket és lányokat érintő emberkereskedelem, a nők szexuális és reproduktív jogainak megsértése, nők ellen munkahelyen elkövetett erőszak, nők ellen konfliktushelyzetekben elkövetett erőszak, nők ellen börtönben vagy gondozó intézményekben elkövetett erőszak, a leszbikusok elleni erőszak, a szabadságtól való önkényes megfosztás, továbbá számos egyéb ártalmas hagyományos gyakorlat, például a női nemi szervek megcsonkítása, a becsület nevében elkövetett bűncselekmények és a kényszerházasságok; mivel e bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket, fizikai vagy szexuális sérülést vagy szenvedést okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést és kényszert, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket, és bizonyos esetekben halált is okozhat;

E.

mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek és a hátrányos megkülönböztetés növelik az erőszak kockázatát, a hátrányos megkülönböztetés egyéb – fogyatékosságon vagy kisebbségi csoporthoz való tartozáson alapuló – formái növelhetik a nők erőszaknak vagy kizsákmányolásnak való kitettségének kockázatát; mivel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszakra adott jelenlegi válaszok és az ezekhez kapcsolódó megelőzési stratégiák nem terjednek eléggé ki a hátrányos megkülönböztetés több formájával is szembesülő nőkre és leányokra;

F.

mivel a nőkkel szembeni erőszak számos strukturálisan létező formája létezik: a nők választáshoz, saját testükhöz és testi épségükhöz, az oktatáshoz, az önrendelkezéshez való jogának korlátozása, valamint polgári és politikai jogaik teljes körétől való megfosztásuk; emlékeztet arra, hogy az a társadalom, amelyik a nők és a férfiak számára nem biztosít egyenlő jogokat, állandósítja a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak strukturálisan létező formáját is;

G.

mivel a helyi és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek – például érdekképviseleti csoportok, a női menedékházakat, telefonos segélyhívó és az áldozatokat segítő szolgálatokat működtető csoportok – alapvető fontosságúak a nőkkel szembeni és a nemi alapú erőszak felszámolása terén tett előrelépés vonatkozásában;

H.

mivel a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében tett hatékony erőfeszítésekhez nemzetközi együttműködésre és lépésekre, a politikai vezetők részéről pedig minden szinten szilárd elkötelezettségre, illetve jelentősebb finanszírozásra van szükség;

I.

mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak kiküszöbölésére irányuló uniós politikák és fellépések rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy e kérdéseket a nemzetközi politikai döntéshozatal és fellépések során előtérbe helyezzék, valamint abban, hogy az uniós tagállamok a nőkkel szembeni erőszak kérdésével módszeresen foglalkozzanak;

1.

megerősíti elkötelezettségét a Pekingi Cselekvési Program és az abban foglalt, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fellépések iránt; ismételten hangsúlyozza, hogy a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében tett erőfeszítésekhez az összes érdekelt fél részvételével összehangolt és több ágazatot átfogó megközelítésre van szükség, amely az erőszak kiváltó okaival – például a közvetlen és közvetett megkülönböztetéssel, az uralkodó nemi sztereotípiákkal és a férfiak és nők közötti egyenlőség hiányával – szemben lép fel;

2.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 2013. március 4–15. között tartandó 57. ülésszaka pozitív eredménnyel záruljon, köztük olyan előremutató elfogadott következtetésekkel, amelyek jelentősen hozzájárulnak majd a nőkkel és lányokkal – köztük a fogyatékkal élő, az őslakos, a migráns nőkkel, a serdülő lányokkal, valamint a HIV/AIDS-vírussal fertőzött nőkkel – szembeni erőszak felszámolásához, ezáltal világszerte előrelépést érve el;

3.

úgy véli, hogy a nők és lányok elleni erőszakkal szembeni fellépés legfontosabb prioritásai között azon hátrányosan megkülönböztető társadalmi-kulturális attitűdök felszámolásának kell szerepelnie, amelyek megerősítik a nők társadalmilag alárendelt szerepét, és amelyek a magán- és a közszférában, otthon és a munkahelyeken, illetve az oktatási intézményekben a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak tolerálását eredményezik; e tekintetben reményét fejezi ki, hogy felgyorsul azon nemzetközi jogi normák, szabványok és politikák kidolgozása, amelyek javítják az áldozatoknak nyújtott szolgáltatásokat és védelmüket, a magatartások és attitűdök megváltoztatására hívják fel a figyelmet, és mindenekelőtt a világ valamennyi részén biztosítják megfelelő és következetes alkalmazásukat;

4.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy az Unió és tagállamai világszerte hatékonyabb szereplőkké válhassanak, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak, valamint a nemi alapú erőszak kiküszöbölése érdekében fokozniuk kell belső erőfeszítéseiket; ezért ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó uniós stratégiára, amely magában foglalna egy minimumkövetelményeket meghatározó irányelvet is; e tekintetben felszólítja az EU-t és az egyes tagállamokat az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének aláírására és ratifikálására;

5.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Unión belüli és kívüli erőszakkal szembeni küzdelemmel kapcsolatos politikáikat, programjaikat és az ehhez rendelkezésükre álló forrásokat, valamint arra, hogy korszerűbb eszközökkel és nagyratörő célkitűzésekkel erősítsék meg stratégiájukat;

6.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy helyi, országos, európai és globális szinten is növeljék a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megállítására szánt forrásaikat, valamint támogassák a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak megfékezése terén tevékenykedő szereplőket, elsősorban az e téren aktív nem kormányzati szervezeteket;

7.

határozott támogatását fejezi ki az ENSZ nőügyi szervezetének (UN WOMEN) munkája iránt, amely az ENSZ rendszerén belül központi szerepet vállal a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolása terén, és amely lehetővé teszi, hogy a politikai változás előidézése és a fellépések összehangolása érdekében az összes érintett fél találkozzon; felszólítja az ENSZ összes tagállamát és az Uniót is, hogy növeljék a UN WOMEN-nek nyújtott finanszírozásukat;

8.

felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők és lányok emberi jogai védelmének biztosítására, és hogy ezekre az összes fellépés és párbeszéd kiterjedjen, valamint arra, hogy gyorsítsa fel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, és az uniós fejlesztési együttműködési keret segítségével alakítson ki szorosabb kapcsolatot a nők és lányok elleni erőszakkal szemben kifejtett munkával, ugyanakkor támogassa a nőjogi, emberi jogi és az LMBT személyek jogait védőket is;

9.

szorgalmazza a programok és intézményi mechanizmusok nemzetközi és regionális szintű fejlesztését annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakkal kapcsolatos, a konfliktushelyzetekben és azt követően, valamint a természeti katasztrófák következtében kialakult humanitárius válságokra való reakcióra kidolgozott megelőzési stratégiák valamennyi nemzetközi fellépés középpontjában álljanak;

10.

kéri, hogy az Unió teljes mértékben támogassa a szakértői csoport ajánlását – amelyet a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2013. évi ülése is várhatóan jóváhagy –, hogy egy olyan, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megállítását célzó globális végrehajtási tervet lehessen kidolgozni, amelynek középpontjában az erőszak megelőzése, valamint a hatályos nemzetközi kötelezettségekkel (CEDAW és Pekingi Cselekvési Platform) kapcsolatos ellenőrzés biztosítása és operatív iránymutatások állnak, és amelyet az összes ENSZ-tagállam aláír, és várhatóan 2015-ben elindít útjára;

11.

kéri, hogy az Unió támogassa a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésével kapcsolatos globális támogató kampány elindítását, hogy további lépéseket lehessen tenni annak érdekében, hogy közösségeink és országaink biztonságossá váljanak és világszerte maradéktalanul tiszteletben tartsák a nők és a lányok emberi jogait; úgy véli, hogy a kampánynak az egyes országok és az egyéb érintett szereplők – többek között civil társadalmi és női szervezetek – közötti partnerségeken kellene alapulnia;

12.

felhívja az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos jelentéseket és javaslatokat;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének.