This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013DC0820
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Making progress on the European Union Agenda on Procedural Safeguards for Suspects or Accused Persons - Strengthening the Foundation of the European Area of Criminal Justice
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése
/* COM/2013/0820 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése /* COM/2013/0820 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és
vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az
európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése A közismert mondás szerint „nem elég
igazságosnak lenni, annak is kell látszani”. Az európai igazságszolgáltatási
térségben ennek az a megfelelője, miszerint nem elegendő, hogy a
polgárokat megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog, hanem meg is kell
bízniuk ebben, amikor élnek az Európai Unión belüli szabad mozgás jogával. A
tagállamok igazságügyi hatóságainak szintén képesnek kell lenniük arra, hogy
megbízzanak egymás igazságszolgáltatási rendszerének tisztességes
működésében. A kölcsönös elismerésen és bizalmon alapuló
igazságszolgáltatási rendszer kialakítása érdekében, a Bizottság a Stockholmi
Programban[1]
felkérést kapott arra, hogy terjesszen elő javaslatokat a gyanúsítottak és
a vádlottak eljárási jogainak megerősítésére[2]. Ez a politikai
megbízatás, amely arra irányult, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak az
Európai Unió egész területén történő garantálása érdekében komoly
hangsúlyt fektessenek a polgárokat a büntetőeljárások folyamán
megillető jogokra, a Bizottság eljárásjogi ütemtervében öltött testet. A jelenlegi csomag egy sikeres jogalkotási
program folytatása, amely fokról fokra haladva, rendkívül jó előrehaladást
ért el; így az Európai Unió elfogadott három irányelvet az eljárási jogokról. ·
A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz
és fordításhoz való jogról szóló irányelv elfogadására 2010-ben került sor,
és a jogszabályt 2013. október 27-ig kellett átültetni.[3] A vádlottak számára nem
csupán a tárgyalás folyamán, hanem a rendőrségi kihallgatáson és az
ügyvéddel való fontos találkozásokkor is biztosítják majd az ingyenes
tolmácsolást, valamint a védelemhez való jog gyakorlása szempontjából
alapvető iratok írásbeli fordítását. ·
Ezt követte 2012-ben a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz
való jogról szóló irányelv, amelyet 2014. június 2-ig kell átültetni.[4] A letartóztatott
gyanúsítottaknak minden esetben át kell adni az egyszerű,
mindennapi nyelven megfogalmazott jogokról tájékoztató levelet, amely a
gyanúsítottak jogaira vonatkozó információkat tartalmazza. A levelet szükség
esetén le fogják fordítani. ·
Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a szabadságelvonáskor történő
tájékoztatásához való jogról szóló irányelvet 2013 októberében fogadták el.[5] Ez az intézkedés az
eljárási jogokra vonatkozó ütemterv alapvető elemét képezi. Minden
gyanúsított számára garantálják, hogy az eljárás legkorábbi szakaszától annak
lezárásáig jogosult legyen ügyvéddel konzultálni. Ezenfelül bárkinek, akinek a
szabadságát elvonták, lehetősége van kommunikálni a családjával, ha pedig
másik uniós országban tartóztatták le, akkor a konzulátussal. Ezek az irányelvek fontos mérföldköveket
jelentenek az uniós polgárok eljárási jogainak megerősítése útján. Ezek a
jövőbe mutató jogi aktusok az intézmények közös erőfeszítésének
gyümölcsei, amelyek a Lisszaboni Szerződésnek a büntetőjog területét
érintő új elemei – a Tanács-beli minősített többségi szavazás és az
Európai Parlament társjogalkotói szerepe – következtében születtek meg. Emellett 2011 júniusában közzétették a fogva
tartásra vonatkozó uniós büntetőjogi jogszabályok alkalmazásáról szóló
zöld könyvet, amely feltérképezte a fogva tartás és az EU-n
belüli kölcsönös bizalom közötti kapcsolatokat. A fogva tartás körülményei
közvetlen hatást gyakorolhatnak a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének
zavartalan működésére, ugyanis a kifogásolható fogvatartási körülmények
következtében előfordulhat, hogy a bíróság – pl. az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban – megtagadja a keresett személy
átadását.[6] A Bizottság honlapján közzétették a válaszokat és ezeknek a
válaszoknak az elemzését. Az a következtetés fogalmazódott meg, hogy bár fontos
kérdést jelent a tagállamok és a civil társadalom által említett, tárgyalást
megelőző fogva tartás és az annak alternatívájául szolgáló megoldások
előmozdítása, mégis a meglévő uniós jogszabályok kellő
időben történő végrehajtását kell előnyben részesíteni.[7] Ez a közlemény egy öt jogi
intézkedésből álló csomagot vezet be, amely az eljárásjogi ütemterv
előrevitelére, valamint az európai büntető igazságszolgáltatási
térség további erősítésére irányul. E csomag az eljárási jogokról
szóló három irányelv sikeres közelmúltbeli elfogadását követő intézkedés. A csomagot az alábbiakat érintő három
irányelvjavaslat alkotja: (1) az ártatlanság vélelme és a
büntetőeljárás során a tárgyaláson történő jelenléthez való jog
bizonyos vonatkozásainak erősítése, (2) a büntetőeljárás során gyanúsított
vagy vádolt gyermekek különleges biztosítékai, valamint (3) a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak
és vádlottak ideiglenes költségmentessége, továbbá az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentesség. Mivel az intézkedéseknek arányban kell állniuk
az uniós intézkedés céljával, a következő két bizottsági ajánlás is
a csomag részét képezi: (4) a büntetőeljárás során gyanúsított
vagy vádolt kiszolgáltatott személyek eljárási biztosítékai, valamint (5) a büntetőeljárás során a
gyanúsítottak és vádlottak költségmentességhez való joga. 1. Az uniós szintű
intézkedés indoka: ·
A közös alap: az EU Charta és az EJEE Az EU komoly hagyományokkal rendelkezik az
alapvető jogok fejlesztése és elősegítése terén. Az Európai Unió
Alapjogi Chartája (a továbbiakban: EU Charta). valamint az emberi jogok európai
egyezménye (a továbbiakban: EJEE) képezi az alapját a gyanúsítottakat és
vádlottakat megillető jogok védelmének az Európai Unió büntető
igazságszolgáltatási rendszereiben. A Szerződés jogilag kötelezővé
teszi[8]
a Chartát, és rendelkezik arról, hogy az Európai Unió csatlakozik az EJEE-hez,[9] amelyet minden tagállam
aláírt. Az uniós igazságszolgáltatási térségben érvényt kell szerezni az EU
Charta 47. és 48. cikkében, valamint az EJEE 6. cikkében előírt, hatékony
jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jognak, az ártatlanság
vélelmének, valamint a védelemhez való jognak. Ez azt jelenti, hogy a csomag
lefedi az e jogokra vonatkozó, a tagállamok elismert lényegi jogi keretet. A hangsúly áthelyezése: a kölcsönös
elismerés feltételeként a biztonság eljárási jogokkal és kölcsönös bizalommal
egészül ki Egy évtizeddel a Lisszaboni Szerződés
hatálybalépése előtt az uniós jogszabályok a bűnözéssel szembeni
küzdelem elősegítésére összpontosultak, és ennek eredményeként rendkívül
jelentős számban születtek olyan igazságügyi együttműködési és a
kölcsönös elismerésre vonatkozó jogi aktusok, amelyek az elkövetők
büntetőjogi felelősségre vonására irányultak. A legismertebb az
európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat, amely lehetővé teszi a
keresett személyek tagállamok közötti gyors átadását. A cél elsősorban
annak biztosítása, hogy a polgárok uniós határokon keresztüli szabad mozgása ne
akadályozza a határokon átnyúló bűnüldözést. Az említett uniós jogi aktusok lehetővé
teszik, hogy a nemzeti igazságügyi hatóságok kölcsönösen, könnyen és gyorsan
elismerjék a terheltekkel szembeni nyomozati intézkedéseket és büntető
határozatokat. Biztosítják a megkeresések
elismerését és végrehajtását, mivel minden tagállam igazságszolgáltatása
viszonylag hasonló szinten garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogokat. A kölcsönös elismerés rendszere csak akkor
működhet megfelelően, ha a tagállamok megbíznak egymás
igazságszolgáltatási rendszereiben. A gyanúsítottak és vádlottak eljárási
jogainak védelme azonban még mindig jelentősen különbözik a tagállamok
között. Ez a helyzet hiányosságokat eredményez az uniós tagállamok közötti
szükséges bizalom megvalósítása terén. Az említett hiányosságok megszüntetése
érdekében az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy valamennyi tagállam
biztosítja az eljárási jogok közös minimumszintjét, és e jogok
érvényesíthetők az uniós jog révén. Ezért a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 82.
cikke (2) bekezdésének b) pontjában lehetővé teszi az uniós szintű
intézkedést a személyeket a büntetőeljárásban megillető jogok
vonatkozásában. Az Európai Tanács által a Bizottságnak adott, a 2010 és 2014
közötti időszakra vonatkozó megbízásban szintén kimondták ezt: „...jelentős
eredményt sikerült elérni az igazságügyi és rendőrségi együttműködés
terén a büntetőeljárást elősegítő intézkedésekkel kapcsolatban.
Most javítani kell az ezen intézkedések és az egyének eljárási jogainak védelme
közötti egyensúlyon. Erőfeszítéseket kell tenni az eljárási garanciák
megerősítése, valamint a büntetőeljárások során a jogállamiság
tiszteletben tartása érdekében, függetlenül attól, hogy a polgárok az Európai
Unióban hová kívánnak utazni, illetve hol kívánnak tanulni, dolgozni vagy
élni.”[10] ·
A polgárok bizalma az azonos szintű
eljárási jogok iránt A gyanúsítottak és vádlottak tisztességes
eljáráshoz való jogainak védelme iránti igény egyértelmű határokon átnyúló
dimenzióval rendelkezik. Mintegy 14,1 millió uniós polgár állandó
lakóhelye a hazáján kívül található,[11]
az uniós polgárok 10 %-a élete során valamikor már élt és dolgozott
külföldön, 13 %-uk pedig oktatási és képzési céllal költözött külföldre.[12] Mivel a polgárok
folyamatosan utaznak és költöznek az Európai Unió belső határain
keresztül, és fennáll a kockázata, hogy a hazájukon kívül vonják őket
büntetőeljárás alá, az Európai Uniónak gondoskodni kell arról, hogy
egyenlő feltételek érvényesülnek a büntetőeljárások folyamán az
eljárási jogok tekintetében. 2. Itt az ideje, hogy alaposan
átgondolt intézkedéseket tegyünk az Európai Unió eljárásjogi ütemtervének
előrevitelére ·
Miért van szükség további, uniós szintű
intézkedésre? A tagállamok általi végrehajtásuk esetén, a
közelmúltban elfogadott, eljárási jogokról szóló irányelvek biztosítani fogják,
hogy a gyanúsítottak és vádlottak széles körű, alapvető garanciákhoz
jussanak. Mindazonáltal az eljárásjogi ütemtervet meg kell erősíteni. ·
A gyanúsítottak és vádlottak gyors tájékoztatást
kapnak majd a hallgatáshoz való jogról, de mit történik, ha élnek ezzel a
joggal? Előfordulhat, hogy egyes tagállamokban az igazságügyi hatóságok a
hallgatást az érintettekkel szembeni bizonyítékok megerősítéseként
értékelik. Szilárd alapra kell helyezni a tisztességes eljáráshoz való jogokat,
és az egész EU-ban biztosítani kell az ártatlanság vélelmét. ·
Tolmácsolást és fordítást biztosítanak majd
mindazok számára, akik nem értik, vagy nem beszélik a büntetőeljárás
nyelvét, viszont kérdéses, hogy mi történik azokkal, akik például fiatal koruk
vagy szellemi fogyatékosságuk miatt nem képesek megfelelően követni a
büntetőeljárást, és részt venni abban? A gyanúsítottak és vádlottak biztosítékairól
szóló, meglévő uniós irányelvek a gyermekekre is alkalmazandók. Az
érdekelt felek és a tagállamok azonban széles körben elismerték, hogy a
gyermekek – állapotukból adódó kiszolgáltatottságuk miatt – különleges,
fokozott védelmet igényelnek, például kötelező ügyvédi segítségre van
szükségük, ha érintkezésbe kerülnek a rendőrséggel és az
igazságszolgáltatással.[13]
Az Unióban jelenleg nem garantálják megfelelően a gyermekek és egyéb
kiszolgáltatott személyek tisztességes eljáráshoz való jogait – nem létezik
átfogó jogvédelem. A Stockholmi Program kifejezetten előirányozza, hogy
különleges intézkedéseket kell elfogadni a kiszolgáltatott személyekre
vonatkozó közös minimumszabályok biztosítása céljából. E minimumszabályok
erősítik majd a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási
rendszereibe vetett bizalmát, így hozzájárulnak a büntetőügyekben hozott
határozatok kölcsönös elismeréséhez. Különleges biztosítékokra van
szükség ahhoz, hogy eleget tegyenek a gyermekek és kiszolgáltatott személyek
büntetőeljárás során felmerülő különleges szükségleteinek. ·
Az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló
irányelv az eljárások legkorábbi szakaszától, vagyis a rendőrségi
kihallgatás időpontjától fogva minden gyanúsított és vádlott számára
biztosítja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot. De mi a helyzet, ha
az érintettek nem rendelkeznek anyagi eszközökkel az ügyvéd megfizetéséhez? Költségmentességre
lesz szükségük ahhoz, hogy biztosítani tudják az ügyvédi segítség
igénybevételéhez való joguk hatékony érvényesülését. ·
A kiegyensúlyozott intézkedés szükségessége A Bizottság kiegyensúlyozott
intézkedéscsomagot terjeszt elő, amely az EUMSZ 82. cikkének (2)
bekezdésében előírtak szerint figyelembe veszi és tiszteletben tartja a
tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket, a kölcsönös
bizalom előmozdítására törekszik, miközben tiszteletben tartja az
arányosság elvét (az EUSZ 5. cikke). Mindegyik elemet – ideértve a tagállamok
esetleges költségeit – gondosan mérlegeltük annak eldöntése céljából, hogy az
adott intézkedést uniós szinten kell-e meghozni, és amennyiben igen, mely
szinten és formában. A költségvetési konszolidáció idején különösen
nyilvánvaló, hogy óvatosságra van szükség a költségvonzatok gondos mérlegelése
során. Ezért a Bizottság – például a költségmentesség terén – a csomagban nem tesz
javaslatot jogilag kötelező paraméterekre az irányelvbe foglalt
költségmentességre való jogosultsági vizsgálat tekintetében. A tagállamok
korlátozott költségeket viselnek majd az ideiglenes költségmentesség
biztosítása és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban
biztosított költségmentesség tekintetében. ·
Tágabb perspektíva: az eljárási biztosítékok és
az Európai Ügyészség Ez a csomag hozzájárul továbbá az Európai
Ügyészség eljárásaiban az egyéneket megillető jogi biztosítékok
erősítéséhez. A tanácsi rendeletre irányuló, nemrég előterjesztett
javaslat[14]
tisztázza, hogy a terheltet megilleti az uniós jogszabályok, az EU Charta és az
alkalmazandó nemzeti jog által biztosított valamennyi jog, továbbá kifejezetten
említést tesz a költségmentességhez való jogról és az ártatlanság
vélelméről. A megerősített jogok bevezetése megszilárdítja az Európai
Ügyészség által irányított eljárásokban alkalmazandó eljárási biztosítékokat,
valamint előmozdítja az Ügyészség megfelelő működésébe vetett
közbizalmat. 3. A javaslatok fő elemei 3.1. A tisztességes eljáráshoz
való jogok szilárd alapja – az ártatlanság vélelme ·
Az ártatlanság vélelme – az igazságszolgáltatás
alapvető elve A büntetőeljárások egyik legrégebbi és
legfontosabb elve, hogy a bűnösséget megállapító jogerős ítélet
megszületéséig vélelmezni kell a vádlottak ártatlanságát, a bűnösséget
pedig a vádhatóságnak kell bizonyítania. Ezt az elvet valamennyi fontos
nemzetközi és regionális emberi jogi okmányba belefoglalták. Az EJEE 6.
cikkének (2) bekezdéséből, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
11. cikkének (1) bekezdéséből merítve, az EU Charta 48. cikkének (1)
bekezdése kimondja, hogy: „Minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak
kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem
állapították.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az
évek során pontosította az ártatlanság vélelmének terjedelmét. Az EJEE 6.
cikkének (2) bekezdése három alapvető kérdést ölel fel:[15] azt a jogot, hogy a
jogerős ítélet megszületéséig a hatóságok senkit sem nevezhetnek
bűnösnek,[16]
azt, hogy a bizonyítás a vádhatóságot terheli, és a bűnösséggel
kapcsolatos bármely ésszerű kételyt a vádlott javára kell figyelembe
venni,[17]
valamint a vádra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogot.[18] Az ártatlanság vélelme
a tisztességes eljárás alapvető előfeltétele, az EJEB pedig kimondta,
hogy az ártatlanság vélelmének megsértése veszélyezteti a tisztességes
eljáráshoz való jogot.[19]
Ez kiváltképpen az önvádra kötelezés tilalmára, az együttműködés
megtagadásához való jogra és a hallgatáshoz való jogra vonatkozik.[20] Az ártatlanság vélelme eltérő igényeket
és védelmi szinteket ölel fel a természetes személyek, illetve a jogi személyek
esetében, amint azt a Bíróságnak az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó
ítélkezési gyakorlata elismerte.[21]
Az irányelvjavaslat figyelembe veszi ezeket az eltéréseket, és ezért kizárólag
a természetes személyekre alkalmazandó. ·
Az ártatlanság vélelme, mint az eljárási
jogokról szóló irányelvekbe foglalt jogok alapja és összetartó eleme Tehát a meglévő uniós jogi aktusokban
említett, tisztességes eljáráshoz való jogok – ideértve a tájékoztatáshoz való
jogot, az eljárás megértéséhez és követéséhez való jogot, valamint az ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jogot – a tisztességes eljárás és a kölcsönös
bizalom biztosítása terén kiegészítik az ártatlanság vélelmét és
elválaszthatatlanok attól. A Stockholmi Program felszólította a
Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak és a vádlottak minimális
eljárási jogainak további elemeit, és külön is említette az ártatlanság
vélelmét. A Bizottság javaslatot tesz egy irányelvre, hogy a büntetőeljárások
folyamán megerősítse az ártatlanság vélelmének egyes olyan vonatkozásait,
amelyek elengedhetetlenek és szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy az eljárási
jogokra és a kölcsönös elismerésre vonatkozó jogi aktusok a kölcsönös bizalom légkörében
működjenek. Az irányelv elősegíti a szakemberek közötti
együttműködés kultúrájának további kibontakozását, és korlátozza az olyan
intézkedések alkalmazását, mint például az előzetes letartóztatás. ·
Az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak
uniós szintű megerősítése A javasolt irányelv az ártatlanság vélelmének
– az EJEB ítélkezési gyakorlatából származó – egyes olyan vonatkozásaira
összpontosít, amelyek tekintetében a kölcsönös bizalom kialakításához közös
minimumszabályok meghatározására van szükség. A jogszabály szilárd alapot
biztosít a már elfogadott és az ezen irányelvvel együtt javasolt egyéb,
eljárási jogokra vonatkozó jogi aktusok számára. Ezenfelül, mivel a vádlottnak a tárgyaláson
való jelenléthez való joga a védelemhez való jog lényeges eleme és az EJEB
által értelmezett[22]
tisztességes eljáráshoz való jog részét képezi, e jog megerősítése
hozzájárul a – javaslatban is tárgyalt – tisztességes eljáráshoz való jog
megerősítéséhez. A tagállami jogszabályokba foglalt
biztosítékok szintje általában véve elfogadható, és a jelek szerint e területen
nem mutatkozik semmiféle rendszerszintű probléma. Mindazonáltal vannak
olyan pontok, ahol mégis erősíteni kell a jogi biztosítékokat. Emellett
Unió-szerte még mindig túl gyakran kerül sor az ártatlanság vélelmének
megsértésére. (a)
A bűnösség nyilvános kimondásának
tilalma az elítélést megelőzően Ha a rendőrség vagy az igazságügyi
hatóságok által tett nyilvános közlemény egy jogerősen nem elítélt személy
bűnösségét sugallja, az károsítja az érintett jó hírét, és befolyásolhatja
az ügyet elbíráló esküdtszéket vagy bíróságot. Az EJEB ítélkezési gyakorlatának
irányvonalával összhangban,[23]
az irányelv szilárd elvként szögezi le, hogy az elítélést megelőzően
például a rendőrség vagy az igazságügyi hatóságok által megfogalmazott
hivatalos határozatokban és nyilatkozatokban a gyanúsított vagy vádlott nem
mutatható be bűnösként. A fentiek révén a jogszabály védelmet nyújt a
büntetőeljárás alá vont személy jó híre és magánélete számára. (b)
A bizonyítási teher – a bűnösséggel
kapcsolatos bármely kétséget a gyanúsított vagy vádlott javára kell értelmezni A büntetőeljárások során a
bizonyítás terhét a vádhatósághoz kell telepíteni, továbbá – a bíróság
függetlenségének sérelme nélkül – bármely kétséget a gyanúsított vagy vádlott
javára kell értelmezni az érintett bűnösségének értékelése során. Az
ítéletnek a bíróság elé terjesztett bizonyítékokon, nem pedig vádakon és
feltételezéseken kell alapulnia. Az EJEB mindazonáltal úgy vélte, hogy
különleges és korlátozott esetekben a bizonyítás terhe a védelemhez telepíthető.
Az irányelv tükrözi ezt a normát, és egyensúlyt alakít ki a hatékony
büntetőeljárás iránti közérdek, valamint a védelemhez való jogok között. [24] (c)
A hallgatáshoz való jog – senki sem
kényszeríthető önvádra vagy együttműködésre A hallgatáshoz való jog, az önvádra
kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog „olyan
általánosan elismert nemzetközi normák, amelyek a tisztességes eljárás
fogalmának lényegéhez tartoznak.”[25]
E jogok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat ne kényszeríthessék
bizonyíték bemutatására, megsértve azt az elvet, hogy a bizonyítás a vádhatóság
feladata. A javasolt irányelv nem pusztán érvényesíti
ezen elveket a természetes személyek vonatkozásában, hanem különleges
jogorvoslatot is biztosít. Kizárja az említett jogok megsértésével szerzett
bármely bizonyíték felhasználását, olyan rendkívüli esetek kivételével, amikor
az ilyen bizonyíték felhasználása összességében véve nem sérti az eljárások
tisztességes lefolytatását. (d)
A tárgyaláson történő jelenléthez való
jog – közös minimumszabályok és jogorvoslat Ha a tárgyalást „in absentia”,
vagyis a gyanúsított vagy vádlott megjelenése nélkül folytatják le, sérül a
védelemhez való jog: a vádlottaktól megtagadják azt a lehetőséget, hogy a
bíróságon előadják a tények saját értelmezését, és cáfolják a
bizonyítékokat. A 2009/299/IB kerethatározat[26] – azáltal, hogy
bizonyos közös minimum szabályok nem teljesülése esetére meghatározta az
igazságügyi együttműködés lehetséges indokát – az EJEB normáinak
megfelelően[27]
javította e vádlottak védelmét a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére
vonatkozó különféle egyéb uniós jogi aktusok keretében. A javasolt irányelv ennek megfelelően
rendelkezik a vádlott tárgyaláson történő jelenléthez való – az EJEB által
elismert – alapvető jogáról, amelyet a tagállami büntetőeljárásokban
is alkalmazandó minimális uniós normaként határoz meg. E jog vonatkozásában
rendkívül szűk körben tehető kivétel annak érdekében, hogy a rosszhiszeműen
eljáró vádlottak indokolatlanul ne késleltessék az igazságszolgáltatást. Az
EJEB által megállapítottaknak[28]
megfelelően, újratárgyalás formájában konkrét jogorvoslatot biztosítanak
azokban az esetekben, amikor megsértik a tárgyaláson történő jelenléthez
való jogot. 3.2. A leginkább rászorultak
védelme – a kiszolgáltatott személyeket megillető különleges biztosítékok ·
Ki szorul különleges védelemre, és miért? A Stockholmi Program hangsúlyozza, hogy
szükség van a büntetőeljárások folyamán a kiszolgáltatott egyének jogainak
megerősítésére. „különös figyelmet kell fordítani az olyan
gyanúsítottakra és vádlottakra, akik például az életkoruk, szellemi vagy
fizikai állapotuk miatt nem képesek megérteni vagy követni az eljárás tartalmát
vagy értelmét.”[29]
A nemzetközi normák és az EJEB ítélkezési
gyakorlata elismerik ezeket a különleges szükségleteket. Az érintett
kiszolgáltatottá válhat amiatt, hogy nem képes ténylegesen részt venni a
büntetőeljárásban: „a «tényleges részvétel» ebben az összefüggésben azt
előfeltételezi, hogy a vádlott nagy vonalakban érti a bírósági eljárás
jellegét és azt, hogy mi forog kockán a számára, ideértve az esetlegesen
kiszabható bármely büntetés jelentőségét.”[30] A gyermekek fiatal koruk, fizikai és pszichikai fejlődésük
befejezetlensége és érzelmi éretlenségük miatt természetszerűen
kiszolgáltatottnak tekintendők.[31]
A gyermekek esetében a többi vádlottnál és gyanúsítottnál nagyobb a kockázata a
rossz bánásmódnak és az egészségügyi problémáknak; továbbá az is
előfordulhat, hogy nem tudják megfelelően elmagyarázni a
nehézségeiket vagy egészségügyi problémáikat. Ezért valamennyi tagállam köteles
különleges biztosítékokat és védelmet nyújtani a gyermekeknek a
büntetőeljárásokban. A nagykorúak esetében eltérő a helyzet.
Annak, hogy egy nagykorú személy miért nem képes ténylegesen részt venni az
eljárásokban, sokféle oka lehet (például mentális betegség, testi fogyatékosság
vagy tanulási zavar). Nem létezik olyan egységes meghatározás, amely
megállapítaná, hogy ki tekinthető kiszolgáltatott nagykorú személynek az
uniós tagállamokban folytatott büntetőeljárásokban. ·
A gyermekeket megillető alapvető
biztosítékokra összpontosító irányelv A már elfogadott három eljárásjogi irányelv
valamennyi gyanúsítottra és vádlottra – köztük a gyermekekre is – vonatkozik.
Mindazonáltal, bár előírnak bizonyos, kifejezetten a gyermekeknek szánt
biztosítékokat, nem kellően veszik figyelembe a gyermekek esetleges
különleges szükségleteit, például azt, hogy nehéznek vagy egyenesen
lehetetlennek találják az eljárások megértését és követését,
kiszolgáltatottságuk miatt pedig esetükben nagyobb a rossz bánásmód kockázata. A javasolt irányelv biztosítja, hogy: ·
az eljárási biztosítékok megilletik a gyermekeket
attól az időponttól fogva, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják
vagy vádolják őket (hatály); ·
szüleik vagy más megfelelő személyek
segítséget nyújtanak a letartóztatott gyermekeknek, továbbá hogy mind a
gyermekeket, mind a szüleiket tájékoztatják a gyermekek jogairól; ·
a gyermekek nem mondhatnak le az ügyvédi segítség
igénybevételéhez való jogról, mivel nagy a kockázata, hogy nem értenék meg
cselekedeteik következményeit; az ügyvédi segítség kötelező igénybevétele
a javasolt irányelv lényegi intézkedése; ·
az ítélet meghozatala előtt megfelelően
értékelik személyes és családi helyzetüket, és szükségleteiket, valamint hogy a
gyermekeket orvosi vizsgálatnak vetik alá, ha elvonják a szabadságukat, továbbá
az egész eljárás folyamán olyan körülmények között végzik a kihallgatásokat,
amelyek figyelembe veszik a gyermek életkorát és érettségét, valamint a
rendőrségi kihallgatásokat audiovizuális eszközzel rögzítik, kivéve ha ez
nem volna arányos intézkedés; ·
a gyermekek megjelenése nélkül nem tartható
tárgyalás; annak érdekében, hogy a gyermekek bűnösségét ne lehessen úgy megállapítani,
hogy nincs lehetőségük cáfolni az elítélés indokait, és megérteni az
esetleges ítélet okait, hogy ezáltal megelőzzék a gyermekek
bűnismétlését és elősegítsék társadalmi beilleszkedésüket; ·
a gyermekekkel foglalkozó igazságügyi hatóságok
különleges képzésben részesülnek; tiszteletben tartják a gyermek magánéletének
védelmét annak érdekében, hogy elősegítsék a társadalomba való
visszailleszkedését, például azáltal, hogy az eljárások főszabály szerint
nem nyitottak a nagyközönség számára; ·
a gyermekek szabadságát kizárólag végső
eszközként vonják el, továbbá a gyermekeket a felnőttektől
elkülönítve tartják fogva. A nemzetközi normákból következik, hogy a
büntető igazságszolgáltatási rendszerrel szembekerült gyermekeknek
jogosultnak kell lenniük a szabadságvesztés alternatíváját képező
intézkedésekre, továbbá hogy kizárólag rendkívüli körülmények között foszthatók
meg a szabadságuktól. A gyermekek a fizikai, szellemi és szociális
fejlődésükben rejlő kockázatok miatt különösen kiszolgáltatott helyzetbe
kerülnek, ha megfosztják őket a szabadságuktól. Szabadságelvonás
alkalmazása esetén elő kell irányozni egyes védelmi intézkedéseket a rossz
bánásmód és a visszaélés megakadályozása érdekében. A gyermekek említett
különleges szükségleteire tekintettel az irányelv különös szabályokat tartalmaz
– szabadságelvonás esetén – a gyermekekkel való konkrét bánásmódot
illetőn. Tehát az irányelv – amely az EU gyermekjogi
ütemtervének[32]
részét képezi – elősegíti a gyermekek jogait, szem előtt tartva a
gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó nemzetközi iránymutatásokat és
ajánlásokat. Az irányelv nem érinti a büntetőjogi felelősség
megállapítására vonatkozó nemzeti szabályokat[33]. ·
A kiszolgáltatott személyek elismerésére és
szükségleteik figyelembevételére irányuló bizottsági ajánlás A jelenlegi szakaszban nem határozható meg
hogy az adott személy – az életkortól eltérő okokból – miért válhat
kiszolgáltatottá a büntetőeljárás folyamán, továbbá bármely
meghatározással szemben megfogalmazható akár az a kritika is, hogy megbélyegzi
az érintetteket. Ez derült ki az érintettekkel és a tagállamokkal folytatott
több konzultáció és találkozó során. Az érdekeltek ugyanakkor általában elismerik,
hogy egyes személyek számára különleges biztosítékokat kell nyújtani a
büntetőeljárásokban ahhoz, hogy megértsék és gyakorolják a jogaikat. Ha az
érintettek – akár azért mert nem ismerték el a kiszolgáltatottságukat, akár
azért, mert nem állnak rendelkezésre különleges biztosítékok – nem értik meg az
eljárásokat vagy az olyan cselekmények következményeit, mint például a
vallomástétel, akkor „fegyveregyenlőtlenség” alakul ki, ami csökkenti
annak esélyét, hogy tisztességes eljárásban részesülnek, és veszélyezteti a
bírósági eljárás integritását. Amennyiben nem hoznak uniós szintű
intézkedést, Unió-szerte fennmarad az egyenlőtlen szintű védelem.
Ezért az arányossági és szubszidiaritási megfontolások, valamint a
kiszolgáltatott személyek védelmi szintjének fokozása iráni igény
összeegyeztetése tekintetében egy bizottsági ajánlás jelenti az egyedüli
kiegyensúlyozott megközelítést, amely előmozdítja a büntetőeljárások
során a kiszolgáltatott személyeket megillető legfontosabb jogokat. ·
Az ajánlás lényege olyan értékelési mechanizmusok
meghatározása, amelyek biztosítják, hogy a büntetőeljárások során
azonosítják és elismerik a kiszolgáltatott személyeket, és eleget tesznek
különleges szükségleteiknek. Kívánatos, hogy független szakértői értékelés
készüljön, hogy megfelelően megállapítsák a kiszolgáltatottság mértékét,
és elismerjék az érintett személy különleges szükségleteit. ·
A kiszolgáltatott személyeket megillető
megfelelő biztosítékok megállapítása: az ajánlás felszólítja a
tagállamokat, hogy az értékeléstől függően nyújtsanak konkrét
biztosítékokat, mint például az ügyvédi segítség kötelező igénybevétele,
megfelelő harmadik személy által nyújtott segítség, a rendőrségi
kihallgatás audiovizuális felvételen való rögzítése, valamint orvosi
segítségnyújtás. Bár az ajánlás az irányelvnél nagyobb
rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, mindazonáltal hozzájárul a
kiszolgáltatott nagykorú személyek eljárási jogaira vonatkozó normák
emeléséhez, valamint a kölcsönös bizalom erősítéséhez. A Bizottság négy
évvel az ajánlás közzétételét követően értékelni fogja, hogy a tagállamok
milyen mértékben hoztak intézkedéseket annak érvényesítésére, és szükség esetén
jogalkotási intézkedéseket javasol a kiszolgáltatott személyek eljárási
jogainak erősítésére. 3.3. Az ügyvédi segítség
igénybevételéhez való tényleges jog – a költségmentességhez való jog Az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja
alapján az EU Charta 47. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „azoknak,
akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell
biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre
szükség van.” A költségmenteséghez való jog szervesen
kapcsolódik az ügyvédi segítség igénybevételéhez való joghoz. Az anyagi
forrásokkal nem rendelkező személyek ténylegesen nem tudnak ügyvédi
segítséget igénybe venni, amennyiben az állam nem biztosít költségmentességet a
jogi segítségnyújtás érdekében. Tehát költségmentességet kell biztosítani a
rászorulók számára ahhoz, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog
ténylegesen érvényesüljön, és tovább erősödjön az Európai Unión belüli
kölcsönös bizalom. A költségmentesség egyes vonatkozásaira
összpontosító irányelv ·
Az ügyvédi segítség igénybevételéhez szükséges
költségmentesség garantálása, amikor arra a leginkább szükség van – az
„ideiglenes költségmentesség” A gyanúsított vagy vádlott különösen kiszolgáltatott
az eljárás korai szakaszaiban, kiváltképpen abban az esetben, ha elvonják a
szabadságát. A tisztességes eljáráshoz való jogok védelme – köztük az EJEE-ben
megállapított önvádra kötelezés tilalma – szempontjából rendkívül lényeges,
hogy az említett szakaszokban igénybe lehessen venni ügyvédi segítséget. Az
EJEB 6. cikk előírja, hogy főszabály szerint a gyanúsítottak és
vádlottak számára a rendőrségi őrizetbe vételük vagy előzetes
letartóztatásuk időpontjától biztosítani kell a jogi segítségnyújtást,
amelyet szükség esetén hivatalból kell nyújtani. Az említett személyek a
költségmentesség iránti kérelmük feldolgozásáig és jogosultságuk elbírálásáig
nem mondhatnak le az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukról. Ezért a költségmentességhez való jogról szóló,
javasolt irányelv biztosítja a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és
vádlottak számára, hogy az eljárás említett korai szakaszaiban ideiglenes
költségmentességet vegyenek igénybe, amely mindaddig megilleti őket, amíg
az illetékes hatóság nem hozta meg a költségmentesség iránti kérelemre
vonatkozó jogerős határozatot. ·
Az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó
eljárások hatálya alatt álló személyeknek szentelt különleges figyelem Az ügyvédi segítség igénybevételéről
szóló irányelv az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom erősítése
érdekében kettős – vagyis a végrehajtó és a kibocsátó tagállamban egyaránt
rendelkezése álló – védelmet biztosít az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó
eljárásokban. Ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan érvényesüljön, garantálni kell
a költségmentesség igénybevételét az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó
eljárásokban. Az európai elfogatóparancs alapján keresett
személyek számára szintén biztosítani kell az ideiglenes költségmentességet,
amennyiben a végrehajtó tagállamban megfosztják őket a szabadságuktól. Így
a jogi tanácsadással nem kell megvárni a költségmentesség iránti kérelem
feldolgozását. A büntetőeljárások során biztosítandó
költségmentesség egyes további kérdéseiről szóló ajánlás. ·
A költségmentességhez való jog elbírálására
vonatkozó kritériumok közelítése felé. Az EU Charta 47. cikkének (3)
bekezdéséből és az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjából
következően a tagállamok dönthetnek arról, hogy egy adott személy
jogosult-e költségmentességre, ha nem rendelkezik elegendő anyagi
eszközzel (az „anyagi helyzet vizsgálata”), és/vagy az igazságszolgáltatás
érdeke megköveteli, hogy például az ügy bonyolultságára vagy a gyanúsított
személyes helyzetére, a bűncselekmény súlyára vagy a lehetséges szankció súlyosságára
tekintettel (a „megalapozottság vizsgálata”) költségmentességet biztosítsanak. Tagállamonként jelentősen eltérő a
szóban forgó jogosultsági kritériumok kombinálásának és értékelésének módja.
Egyes tagállamok kizárólag az anyagi helyzet vizsgálatát, mások pedig a
megalapozottsági vizsgálatot, bizonyos tagállamok pedig mind a kettőt
alkalmazzák. Szintén nagyon különböző módon fogják fel és értelmezik a
vagyoni helyzet és a megalapozottság vizsgálatát. Ajánlásban tárgyaltuk ezt a kérdést, mivel a költségmentességi
rendszerek rendkívül sokfélék, és – különösen a gazdasági és pénzügyi kihívások
idején – meg kell őrizni az intézkedések arányosságát. Az ajánlás olyan
objektív, közös kritériumokat határoz meg, amelyeket figyelembe kell venni a költségmentességre
való jogosultság értékelésekor. Az EJEB ítélkezési gyakorlatában
kidolgozottaknak megfelelően pontosítja az értékelés keretét, és a
kölcsönös bizalom erősítése érdekében elősegíti a különböző
jogrendszerek közelítését. ·
A jogsegély-szolgáltatások minőségének és
hatékonyságának biztosítása Az EJEB kimondta, hogy az ingyenes jogi
segítségnyújtás biztosítására vonatkozó állami kötelezettség nem
teljesíthető pusztán egy államilag finanszírozott védő
kirendelésével.[34]
Gondoskodni kell arról, hogy a kirendelt védők konkrét és tényleges jogi
segítséget nyújtsanak. Ezért az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy
hozzanak létre mechanizmusokat a magas színvonalú jogsegély-szolgáltatások
biztosítására, az ügyvédek akkreditációs rendszereinek, valamint a jogsegély-szolgálati
szakemberek és ügyvédek szakmai továbbképzésének elősegítésére. Ennek az
ajánlásnak a végrehajtása javítja majd a jogsegély-szolgáltatások
minőségét és hatékonyságát, valamint erősíti a más tagállamok
igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmat. Az ajánlás hatásának és alkalmazásának
elősegítése céljából a Bizottság igénybe veszi majd a büntetőügyekben
folytatott igazságügyi együttműködéssel foglalkozó, meglévő
szakértői csoport munkáját. A csoport segítséget nyújthat a Bizottságnak az
ajánlás alkalmazására vonatkozó iránymutatás kidolgozásához, valamint a bevált
gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének elősegítéséhez. A Bizottság négy
évvel annak közzétételét követően értékelni fogja, hogy a tagállamok
milyen mértékben hoztak intézkedéseket az ajánlás érvényesítésére, és szükség
esetén jogalkotási intézkedéseket javasol a büntetőeljárásokban igénybe
vehető költségmentességhez való jog erősítésére. 4. Következtetés Ez a csomag a tisztességes eljáráshoz való
jogra vonatkozó, Európai Unión belüli közös minimumszabályokat jeleníti meg, és
előrelépést jelent a Bizottság eljárásjogi ütemtervében. A határokon
átnyúló igazságügyi együttműködésnek a kölcsönös bizalom légkörében
történő megvalósítására irányuló, már rendelkezésére álló összes jogi
eszközzel együtt, a csomag előmozdítja a szabadságon, a biztonságon és a
jog érvényesülésén alapuló európai térség kialakítását. A Lisszaboni Szerződés által bevezetett
új szabályozás hamarosan teljes mértékben hatályba lép. 2014. november 30-án
hatályát veszíti a korábbi harmadik pillérbe tartozó igazságügyi és belügyi
területre vonatkozó, a Szerződésben rögzített átmeneti szabályozás.
Ettől az időponttól kezdve a Bizottság jogérvényesítési hatáskörrel
rendelkezik az igazságügyi és belügyi vívmányok teljes területén, az Európai
Bíróság pedig teljes joghatóságot kap a Lisszaboni Szerződést
megelőző, a kölcsönös elismerésére vonatkozó jogi aktusok
tekintetében. Mindez – valamint az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás
elleni küzdelemre szolgáló, az egész EU-ra kiterjedő vádhatósági rendszer
létrehozása – megváltoztatja majd az európai büntető igazságszolgáltatás
helyzetét. Tekintve, hogy a bűnözés nemzetközivé
válik, minden bizonnyal emelkedni fog a nyomozás lefolytatása és a
büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása iránti, EU-n belüli
megkeresések száma annak következtében, hogy számos kölcsönös elismerési
intézkedés kerül végrehajtásra. Ez még inkább indokolttá teszi, hogy ennek az
új csomagnak a gyors elfogadása révén előrehaladást érjünk el az európai
eljárásjogi ütemterv megvalósítása terén. Hosszabb távon az eljárási jogok szóban forgó
uniós szintű keretét át kell ültetni a nemzeti jogba. Gondosan
megvizsgáljuk majd a szabályozásnak a tisztességes eljáráshoz való jog
gyakorlati érvényesítésére gyakorolt hatását és a feltárt hiányosságokat, adott
esetben azzal a céllal, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogokról szóló
konszolidált javaslatot dolgozzunk ki. [1] HL C 115., 2010.5.4., 1. o. [2] HL C 291., 2009.12.4., 1. o. [3] A 2010. október 20-i 2010/64/EK irányelv, HL L 280.,
2010.10.26., 1. o. [4] A 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelv, HL L 142.,
2012.6.1., 1. o. [5] A 2013. október 22-i 2013/48/EU irányelv, HL L 294.,
2013.11.6., 1. o. [6] A Tanács 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata
az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról, HL
L 190., 2002.7.18., 1. o. [7] http://ec.europa.eu/justice/newsroom/criminal/opinion/110614_en.htm. [8] Az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése. [9] Az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése. [10] (10) preambulumbekezdés, HL C 291., 2009.12.4., 1. o. [11] Eurostat, Migration and migrant population statistics (Migráció
és a migráns népesség statisztikai adatai) (2013. március). [12] 337/2010. sz. Eurobarométer felmérés. [13] Lásd pl. az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága
gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó iránymutatásait. [14] Javaslat – A Tanács rendelete az Európai Ügyészség
létrehozásáról COM(2013) 534 final, 2013.7.17. [15] Barberà, Messegué és Jabardo kontra Spanyolország,
10588/83., 10589/83. és 10590/83. sz. keresetek, az 1988. december 6-i ítélet. [16] Minelli kontra Svájc, 8660/79. sz. kereset, az
1983. március 25-i ítélet. [17] Lásd a 14. lábjegyzetet. [18] Ezt a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való
jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelv tárgyalta. [19] John Murray kontra Egyesült Királyság, 18731/91. sz.
kereset, az 1996. január 26-i ítélet. [20] Murray kontra Egyesült Királyság, lásd fent, Funke kontra
Franciaország, 10828/84. sz. kereset, az 1993. február 25-i ítélet, Saunders
kontra Egyesült Királyság, 19187/91. sz. kereset, az 1996. december 17-i
ítélet. [21] Lásd többek között a C-301/04 P. sz. Bizottság kontra SGL
Carbon ügyet [EBHT 2006., I-5915 o.], valamint a T-112/98. sz.
Mannesmannröhren-Werke kontra Bizottság ügyet [EBHT 2001., II-732. o.] [22] Colozza kontra Olaszország, 9024/80. sz. kereset,
az 1985. február 12-i ítélet. [23] Minelli kontra Svájc,
8660/79. sz. kereset, az 1983. március 25-i ítélet, Allenet de Ribemont kontra
Franciaország, 15175/89. sz. kereset, az 1995.
február 10-i ítélet; Pandy kontra Belgium, 13583/02. sz. kereset, a 2006. szeptember 21-i
ítélet, Garlicki kontra Lengyelország, 36921/07. sz., a 2011. június 14-i
ítélet. [24] Salabiaku kontra Franciaország, 10519/83. sz. kereset, az
1988. október 7-i ítélet, Barberà, Messegué és Jabardo kontra Spanyolország,
10590/83. sz. kereset, az 1988. december 6-i ítélet. [25] Heaney és McGuiness kontra Írország, 34720/97. sz.
kereset, a 2000. december 21-i ítélet. [26] A 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a 2008/909/IB
és a 2008/947/IB kerethatározat módosításáról szóló, 2009. február 26-i
2009/299/IB tanácsi kerethatározat, HL L
81., 2009.3.27., 24–36. o. [27] Colozza kontra Olaszország, 9024/80. sz. kereset,
az 1985. február 12-i ítélet. [28] Lásd a 25. lábjegyzetet. [29] HL C 291., 2009.12.4., 1. o. [30] S.C. kontra Egyesült Királyság, 60958/00. sz.
kereset, a 2004. november 10-i ítélet. [31] Az összes uniós tagállam és az EU által is ratifikált, a
gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikke alapján minden 18 év alatti
személy gyermeknek tekintendő. [32] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai
Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának, 2011.2.15., COM(2011) 60 végleges. [33] Ez az az életkor, amikortól a gyermekek
büntetőjogilag felelőssé válnak a cselekedeteikért. [34] EJEB – Pavlenko kontra Oroszország ügy, 42371/02.
sz. kereset, a 2010. október 4-i ítélet 99. pontja.