Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52013DC0820

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése

    /* COM/2013/0820 final */

    52013DC0820

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése /* COM/2013/0820 final */


    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

    Előrehaladás a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó uniós ütemterv megvalósítása terén – az európai büntető igazságszolgáltatási térség megerősítése

    A közismert mondás szerint „nem elég igazságosnak lenni, annak is kell látszani”. Az európai igazságszolgáltatási térségben ennek az a megfelelője, miszerint nem elegendő, hogy a polgárokat megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog, hanem meg is kell bízniuk ebben, amikor élnek az Európai Unión belüli szabad mozgás jogával. A tagállamok igazságügyi hatóságainak szintén képesnek kell lenniük arra, hogy megbízzanak egymás igazságszolgáltatási rendszerének tisztességes működésében.

    A kölcsönös elismerésen és bizalmon alapuló igazságszolgáltatási rendszer kialakítása érdekében, a Bizottság a Stockholmi Programban[1] felkérést kapott arra, hogy terjesszen elő javaslatokat a gyanúsítottak és a vádlottak eljárási jogainak megerősítésére[2]. Ez a politikai megbízatás, amely arra irányult, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak az Európai Unió egész területén történő garantálása érdekében komoly hangsúlyt fektessenek a polgárokat a büntetőeljárások folyamán megillető jogokra, a Bizottság eljárásjogi ütemtervében öltött testet.

    A jelenlegi csomag egy sikeres jogalkotási program folytatása, amely fokról fokra haladva, rendkívül jó előrehaladást ért el; így az Európai Unió elfogadott három irányelvet az eljárási jogokról.

    · A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló irányelv elfogadására 2010-ben került sor, és a jogszabályt 2013. október 27-ig kellett átültetni.[3] A vádlottak számára nem csupán a tárgyalás folyamán, hanem a rendőrségi kihallgatáson és az ügyvéddel való fontos találkozásokkor is biztosítják majd az ingyenes tolmácsolást, valamint a védelemhez való jog gyakorlása szempontjából alapvető iratok írásbeli fordítását.

    · Ezt követte 2012-ben a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló irányelv, amelyet 2014. június 2-ig kell átültetni.[4] A letartóztatott gyanúsítottaknak minden esetben át kell adni az egyszerű, mindennapi nyelven megfogalmazott jogokról tájékoztató levelet, amely a gyanúsítottak jogaira vonatkozó információkat tartalmazza. A levelet szükség esetén le fogják fordítani.

    · Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról szóló irányelvet 2013 októberében fogadták el.[5] Ez az intézkedés az eljárási jogokra vonatkozó ütemterv alapvető elemét képezi. Minden gyanúsított számára garantálják, hogy az eljárás legkorábbi szakaszától annak lezárásáig jogosult legyen ügyvéddel konzultálni. Ezenfelül bárkinek, akinek a szabadságát elvonták, lehetősége van kommunikálni a családjával, ha pedig másik uniós országban tartóztatták le, akkor a konzulátussal.

    Ezek az irányelvek fontos mérföldköveket jelentenek az uniós polgárok eljárási jogainak megerősítése útján. Ezek a jövőbe mutató jogi aktusok az intézmények közös erőfeszítésének gyümölcsei, amelyek a Lisszaboni Szerződésnek a büntetőjog területét érintő új elemei – a Tanács-beli minősített többségi szavazás és az Európai Parlament társjogalkotói szerepe – következtében születtek meg.

    Emellett 2011 júniusában közzétették a fogva tartásra vonatkozó uniós büntetőjogi jogszabályok alkalmazásáról szóló zöld könyvet, amely feltérképezte a fogva tartás és az EU-n belüli kölcsönös bizalom közötti kapcsolatokat. A fogva tartás körülményei közvetlen hatást gyakorolhatnak a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének zavartalan működésére, ugyanis a kifogásolható fogvatartási körülmények következtében előfordulhat, hogy a bíróság – pl. az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban – megtagadja a keresett személy átadását.[6] A Bizottság honlapján közzétették a válaszokat és ezeknek a válaszoknak az elemzését. Az a következtetés fogalmazódott meg, hogy bár fontos kérdést jelent a tagállamok és a civil társadalom által említett, tárgyalást megelőző fogva tartás és az annak alternatívájául szolgáló megoldások előmozdítása, mégis a meglévő uniós jogszabályok kellő időben történő végrehajtását kell előnyben részesíteni.[7]

    Ez a közlemény egy öt jogi intézkedésből álló csomagot vezet be, amely az eljárásjogi ütemterv előrevitelére, valamint az európai büntető igazságszolgáltatási térség további erősítésére irányul. E csomag az eljárási jogokról szóló három irányelv sikeres közelmúltbeli elfogadását követő intézkedés.

    A csomagot az alábbiakat érintő három irányelvjavaslat alkotja:

    (1) az ártatlanság vélelme és a büntetőeljárás során a tárgyaláson történő jelenléthez való jog bizonyos vonatkozásainak erősítése,

    (2) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádolt gyermekek különleges biztosítékai, valamint 

    (3) a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentessége, továbbá az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentesség.

    Mivel az intézkedéseknek arányban kell állniuk az uniós intézkedés céljával, a következő két bizottsági ajánlás is a csomag részét képezi:

    (4) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádolt kiszolgáltatott személyek eljárási biztosítékai, valamint

    (5) a büntetőeljárás során a gyanúsítottak és vádlottak költségmentességhez való joga.

    1.           Az uniós szintű intézkedés indoka:

    · A közös alap: az EU Charta és az EJEE

    Az EU komoly hagyományokkal rendelkezik az alapvető jogok fejlesztése és elősegítése terén. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: EU Charta). valamint az emberi jogok európai egyezménye (a továbbiakban: EJEE) képezi az alapját a gyanúsítottakat és vádlottakat megillető jogok védelmének az Európai Unió büntető igazságszolgáltatási rendszereiben. A Szerződés jogilag kötelezővé teszi[8] a Chartát, és rendelkezik arról, hogy az Európai Unió csatlakozik az EJEE-hez,[9] amelyet minden tagállam aláírt. Az uniós igazságszolgáltatási térségben érvényt kell szerezni az EU Charta 47. és 48. cikkében, valamint az EJEE 6. cikkében előírt, hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jognak, az ártatlanság vélelmének, valamint a védelemhez való jognak. Ez azt jelenti, hogy a csomag lefedi az e jogokra vonatkozó, a tagállamok elismert lényegi jogi keretet.

    A hangsúly áthelyezése: a kölcsönös elismerés feltételeként a biztonság eljárási jogokkal és kölcsönös bizalommal egészül ki

    Egy évtizeddel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt az uniós jogszabályok a bűnözéssel szembeni küzdelem elősegítésére összpontosultak, és ennek eredményeként rendkívül jelentős számban születtek olyan igazságügyi együttműködési és a kölcsönös elismerésre vonatkozó jogi aktusok, amelyek az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására irányultak. A legismertebb az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat, amely lehetővé teszi a keresett személyek tagállamok közötti gyors átadását. A cél elsősorban annak biztosítása, hogy a polgárok uniós határokon keresztüli szabad mozgása ne akadályozza a határokon átnyúló bűnüldözést.

    Az említett uniós jogi aktusok lehetővé teszik, hogy a nemzeti igazságügyi hatóságok kölcsönösen, könnyen és gyorsan elismerjék a terheltekkel szembeni nyomozati intézkedéseket és büntető határozatokat. Biztosítják a megkeresések elismerését és végrehajtását, mivel minden tagállam igazságszolgáltatása viszonylag hasonló szinten garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogokat.

    A kölcsönös elismerés rendszere csak akkor működhet megfelelően, ha a tagállamok megbíznak egymás igazságszolgáltatási rendszereiben. A gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogainak védelme azonban még mindig jelentősen különbözik a tagállamok között. Ez a helyzet hiányosságokat eredményez az uniós tagállamok közötti szükséges bizalom megvalósítása terén. Az említett hiányosságok megszüntetése érdekében az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy valamennyi tagállam biztosítja az eljárási jogok közös minimumszintjét, és e jogok érvényesíthetők az uniós jog révén.

    Ezért a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének b) pontjában lehetővé teszi az uniós szintű intézkedést a személyeket a büntetőeljárásban megillető jogok vonatkozásában. Az Európai Tanács által a Bizottságnak adott, a 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozó megbízásban szintén kimondták ezt: „...jelentős eredményt sikerült elérni az igazságügyi és rendőrségi együttműködés terén a büntetőeljárást elősegítő intézkedésekkel kapcsolatban. Most javítani kell az ezen intézkedések és az egyének eljárási jogainak védelme közötti egyensúlyon. Erőfeszítéseket kell tenni az eljárási garanciák megerősítése, valamint a büntetőeljárások során a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében, függetlenül attól, hogy a polgárok az Európai Unióban hová kívánnak utazni, illetve hol kívánnak tanulni, dolgozni vagy élni.”[10]

    · A polgárok bizalma az azonos szintű eljárási jogok iránt

    A gyanúsítottak és vádlottak tisztességes eljáráshoz való jogainak védelme iránti igény egyértelmű határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik. Mintegy 14,1 millió uniós polgár állandó lakóhelye a hazáján kívül található,[11] az uniós polgárok 10 %-a élete során valamikor már élt és dolgozott külföldön, 13 %-uk pedig oktatási és képzési céllal költözött külföldre.[12] Mivel a polgárok folyamatosan utaznak és költöznek az Európai Unió belső határain keresztül, és fennáll a kockázata, hogy a hazájukon kívül vonják őket büntetőeljárás alá, az Európai Uniónak gondoskodni kell arról, hogy egyenlő feltételek érvényesülnek a büntetőeljárások folyamán az eljárási jogok tekintetében.

    2.           Itt az ideje, hogy alaposan átgondolt intézkedéseket tegyünk az Európai Unió eljárásjogi ütemtervének előrevitelére

    · Miért van szükség további, uniós szintű intézkedésre?

    A tagállamok általi végrehajtásuk esetén, a közelmúltban elfogadott, eljárási jogokról szóló irányelvek biztosítani fogják, hogy a gyanúsítottak és vádlottak széles körű, alapvető garanciákhoz jussanak. Mindazonáltal az eljárásjogi ütemtervet meg kell erősíteni.

    · A gyanúsítottak és vádlottak gyors tájékoztatást kapnak majd a hallgatáshoz való jogról, de mit történik, ha élnek ezzel a joggal? Előfordulhat, hogy egyes tagállamokban az igazságügyi hatóságok a hallgatást az érintettekkel szembeni bizonyítékok megerősítéseként értékelik. Szilárd alapra kell helyezni a tisztességes eljáráshoz való jogokat, és az egész EU-ban biztosítani kell az ártatlanság vélelmét.

    · Tolmácsolást és fordítást biztosítanak majd mindazok számára, akik nem értik, vagy nem beszélik a büntetőeljárás nyelvét, viszont kérdéses, hogy mi történik azokkal, akik például fiatal koruk vagy szellemi fogyatékosságuk miatt nem képesek megfelelően követni a büntetőeljárást, és részt venni abban? A gyanúsítottak és vádlottak biztosítékairól szóló, meglévő uniós irányelvek a gyermekekre is alkalmazandók. Az érdekelt felek és a tagállamok azonban széles körben elismerték, hogy a gyermekek – állapotukból adódó kiszolgáltatottságuk miatt – különleges, fokozott védelmet igényelnek, például kötelező ügyvédi segítségre van szükségük, ha érintkezésbe kerülnek a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással.[13] Az Unióban jelenleg nem garantálják megfelelően a gyermekek és egyéb kiszolgáltatott személyek tisztességes eljáráshoz való jogait – nem létezik átfogó jogvédelem. A Stockholmi Program kifejezetten előirányozza, hogy különleges intézkedéseket kell elfogadni a kiszolgáltatott személyekre vonatkozó közös minimumszabályok biztosítása céljából. E minimumszabályok erősítik majd a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát, így hozzájárulnak a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismeréséhez. Különleges biztosítékokra van szükség ahhoz, hogy eleget tegyenek a gyermekek és kiszolgáltatott személyek büntetőeljárás során felmerülő különleges szükségleteinek.

    · Az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló irányelv az eljárások legkorábbi szakaszától, vagyis a rendőrségi kihallgatás időpontjától fogva minden gyanúsított és vádlott számára biztosítja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot. De mi a helyzet, ha az érintettek nem rendelkeznek anyagi eszközökkel az ügyvéd megfizetéséhez? Költségmentességre lesz szükségük ahhoz, hogy biztosítani tudják az ügyvédi segítség igénybevételéhez való joguk hatékony érvényesülését.

    · A kiegyensúlyozott intézkedés szükségessége

    A Bizottság kiegyensúlyozott intézkedéscsomagot terjeszt elő, amely az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint figyelembe veszi és tiszteletben tartja a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket, a kölcsönös bizalom előmozdítására törekszik, miközben tiszteletben tartja az arányosság elvét (az EUSZ 5. cikke). Mindegyik elemet – ideértve a tagállamok esetleges költségeit – gondosan mérlegeltük annak eldöntése céljából, hogy az adott intézkedést uniós szinten kell-e meghozni, és amennyiben igen, mely szinten és formában. A költségvetési konszolidáció idején különösen nyilvánvaló, hogy óvatosságra van szükség a költségvonzatok gondos mérlegelése során. Ezért a Bizottság – például a költségmentesség terén – a csomagban nem tesz javaslatot jogilag kötelező paraméterekre az irányelvbe foglalt költségmentességre való jogosultsági vizsgálat tekintetében. A tagállamok korlátozott költségeket viselnek majd az ideiglenes költségmentesség biztosítása és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentesség tekintetében.

    · Tágabb perspektíva: az eljárási biztosítékok és az Európai Ügyészség

    Ez a csomag hozzájárul továbbá az Európai Ügyészség eljárásaiban az egyéneket megillető jogi biztosítékok erősítéséhez. A tanácsi rendeletre irányuló, nemrég előterjesztett javaslat[14] tisztázza, hogy a terheltet megilleti az uniós jogszabályok, az EU Charta és az alkalmazandó nemzeti jog által biztosított valamennyi jog, továbbá kifejezetten említést tesz a költségmentességhez való jogról és az ártatlanság vélelméről. A megerősített jogok bevezetése megszilárdítja az Európai Ügyészség által irányított eljárásokban alkalmazandó eljárási biztosítékokat, valamint előmozdítja az Ügyészség megfelelő működésébe vetett közbizalmat.

    3.           A javaslatok fő elemei

    3.1.        A tisztességes eljáráshoz való jogok szilárd alapja – az ártatlanság vélelme

    · Az ártatlanság vélelme – az igazságszolgáltatás alapvető elve

    A büntetőeljárások egyik legrégebbi és legfontosabb elve, hogy a bűnösséget megállapító jogerős ítélet megszületéséig vélelmezni kell a vádlottak ártatlanságát, a bűnösséget pedig a vádhatóságnak kell bizonyítania. Ezt az elvet valamennyi fontos nemzetközi és regionális emberi jogi okmányba belefoglalták. Az EJEE 6. cikkének (2) bekezdéséből, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 11. cikkének (1) bekezdéséből merítve, az EU Charta 48. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy: „Minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.”

    Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az évek során pontosította az ártatlanság vélelmének terjedelmét. Az EJEE 6. cikkének (2) bekezdése három alapvető kérdést ölel fel:[15] azt a jogot, hogy a jogerős ítélet megszületéséig a hatóságok senkit sem nevezhetnek bűnösnek,[16] azt, hogy a bizonyítás a vádhatóságot terheli, és a bűnösséggel kapcsolatos bármely ésszerű kételyt a vádlott javára kell figyelembe venni,[17] valamint a vádra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogot.[18] Az ártatlanság vélelme a tisztességes eljárás alapvető előfeltétele, az EJEB pedig kimondta, hogy az ártatlanság vélelmének megsértése veszélyezteti a tisztességes eljáráshoz való jogot.[19] Ez kiváltképpen az önvádra kötelezés tilalmára, az együttműködés megtagadásához való jogra és a hallgatáshoz való jogra vonatkozik.[20]

    Az ártatlanság vélelme eltérő igényeket és védelmi szinteket ölel fel a természetes személyek, illetve a jogi személyek esetében, amint azt a Bíróságnak az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata elismerte.[21] Az irányelvjavaslat figyelembe veszi ezeket az eltéréseket, és ezért kizárólag a természetes személyekre alkalmazandó.

    · Az ártatlanság vélelme, mint az eljárási jogokról szóló irányelvekbe foglalt jogok alapja és összetartó eleme

    Tehát a meglévő uniós jogi aktusokban említett, tisztességes eljáráshoz való jogok – ideértve a tájékoztatáshoz való jogot, az eljárás megértéséhez és követéséhez való jogot, valamint az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot – a tisztességes eljárás és a kölcsönös bizalom biztosítása terén kiegészítik az ártatlanság vélelmét és elválaszthatatlanok attól.

    A Stockholmi Program felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak és a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és külön is említette az ártatlanság vélelmét. A Bizottság javaslatot tesz egy irányelvre, hogy a büntetőeljárások folyamán megerősítse az ártatlanság vélelmének egyes olyan vonatkozásait, amelyek elengedhetetlenek és szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy az eljárási jogokra és a kölcsönös elismerésre vonatkozó jogi aktusok a kölcsönös bizalom légkörében működjenek. Az irányelv elősegíti a szakemberek közötti együttműködés kultúrájának további kibontakozását, és korlátozza az olyan intézkedések alkalmazását, mint például az előzetes letartóztatás.

    · Az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak uniós szintű megerősítése

    A javasolt irányelv az ártatlanság vélelmének – az EJEB ítélkezési gyakorlatából származó – egyes olyan vonatkozásaira összpontosít, amelyek tekintetében a kölcsönös bizalom kialakításához közös minimumszabályok meghatározására van szükség. A jogszabály szilárd alapot biztosít a már elfogadott és az ezen irányelvvel együtt javasolt egyéb, eljárási jogokra vonatkozó jogi aktusok számára.

    Ezenfelül, mivel a vádlottnak a tárgyaláson való jelenléthez való joga a védelemhez való jog lényeges eleme és az EJEB által értelmezett[22] tisztességes eljáráshoz való jog részét képezi, e jog megerősítése hozzájárul a – javaslatban is tárgyalt – tisztességes eljáráshoz való jog megerősítéséhez.

    A tagállami jogszabályokba foglalt biztosítékok szintje általában véve elfogadható, és a jelek szerint e területen nem mutatkozik semmiféle rendszerszintű probléma. Mindazonáltal vannak olyan pontok, ahol mégis erősíteni kell a jogi biztosítékokat. Emellett Unió-szerte még mindig túl gyakran kerül sor az ártatlanság vélelmének megsértésére.

    (a) A bűnösség nyilvános kimondásának tilalma az elítélést megelőzően

    Ha a rendőrség vagy az igazságügyi hatóságok által tett nyilvános közlemény egy jogerősen nem elítélt személy bűnösségét sugallja, az károsítja az érintett jó hírét, és befolyásolhatja az ügyet elbíráló esküdtszéket vagy bíróságot.

    Az EJEB ítélkezési gyakorlatának irányvonalával összhangban,[23] az irányelv szilárd elvként szögezi le, hogy az elítélést megelőzően például a rendőrség vagy az igazságügyi hatóságok által megfogalmazott hivatalos határozatokban és nyilatkozatokban a gyanúsított vagy vádlott nem mutatható be bűnösként. A fentiek révén a jogszabály védelmet nyújt a büntetőeljárás alá vont személy jó híre és magánélete számára.

    (b) A bizonyítási teher – a bűnösséggel kapcsolatos bármely kétséget a gyanúsított vagy vádlott javára kell értelmezni

    A büntetőeljárások során a bizonyítás terhét a vádhatósághoz kell telepíteni, továbbá – a bíróság függetlenségének sérelme nélkül – bármely kétséget a gyanúsított vagy vádlott javára kell értelmezni az érintett bűnösségének értékelése során. Az ítéletnek a bíróság elé terjesztett bizonyítékokon, nem pedig vádakon és feltételezéseken kell alapulnia. Az EJEB mindazonáltal úgy vélte, hogy különleges és korlátozott esetekben a bizonyítás terhe a védelemhez telepíthető. Az irányelv tükrözi ezt a normát, és egyensúlyt alakít ki a hatékony büntetőeljárás iránti közérdek, valamint a védelemhez való jogok között. [24]

    (c) A hallgatáshoz való jog – senki sem kényszeríthető önvádra vagy együttműködésre

    A hallgatáshoz való jog, az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog „olyan általánosan elismert nemzetközi normák, amelyek a tisztességes eljárás fogalmának lényegéhez tartoznak.”[25] E jogok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat ne kényszeríthessék bizonyíték bemutatására, megsértve azt az elvet, hogy a bizonyítás a vádhatóság feladata.

    A javasolt irányelv nem pusztán érvényesíti ezen elveket a természetes személyek vonatkozásában, hanem különleges jogorvoslatot is biztosít. Kizárja az említett jogok megsértésével szerzett bármely bizonyíték felhasználását, olyan rendkívüli esetek kivételével, amikor az ilyen bizonyíték felhasználása összességében véve nem sérti az eljárások tisztességes lefolytatását.

    (d) A tárgyaláson történő jelenléthez való jog – közös minimumszabályok és jogorvoslat

    Ha a tárgyalást „in absentia”, vagyis a gyanúsított vagy vádlott megjelenése nélkül folytatják le, sérül a védelemhez való jog: a vádlottaktól megtagadják azt a lehetőséget, hogy a bíróságon előadják a tények saját értelmezését, és cáfolják a bizonyítékokat.

    A 2009/299/IB kerethatározat[26] – azáltal, hogy bizonyos közös minimum szabályok nem teljesülése esetére meghatározta az igazságügyi együttműködés lehetséges indokát – az EJEB normáinak megfelelően[27] javította e vádlottak védelmét a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó különféle egyéb uniós jogi aktusok keretében.

    A javasolt irányelv ennek megfelelően rendelkezik a vádlott tárgyaláson történő jelenléthez való – az EJEB által elismert – alapvető jogáról, amelyet a tagállami büntetőeljárásokban is alkalmazandó minimális uniós normaként határoz meg. E jog vonatkozásában rendkívül szűk körben tehető kivétel annak érdekében, hogy a rosszhiszeműen eljáró vádlottak indokolatlanul ne késleltessék az igazságszolgáltatást. Az EJEB által megállapítottaknak[28] megfelelően, újratárgyalás formájában konkrét jogorvoslatot biztosítanak azokban az esetekben, amikor megsértik a tárgyaláson történő jelenléthez való jogot.

    3.2.        A leginkább rászorultak védelme – a kiszolgáltatott személyeket megillető különleges biztosítékok

    · Ki szorul különleges védelemre, és miért?

    A Stockholmi Program hangsúlyozza, hogy szükség van a büntetőeljárások folyamán a kiszolgáltatott egyének jogainak megerősítésére. „különös figyelmet kell fordítani az olyan gyanúsítottakra és vádlottakra, akik például az életkoruk, szellemi vagy fizikai állapotuk miatt nem képesek megérteni vagy követni az eljárás tartalmát vagy értelmét.”[29]

    A nemzetközi normák és az EJEB ítélkezési gyakorlata elismerik ezeket a különleges szükségleteket. Az érintett kiszolgáltatottá válhat amiatt, hogy nem képes ténylegesen részt venni a büntetőeljárásban: „a «tényleges részvétel» ebben az összefüggésben azt előfeltételezi, hogy a vádlott nagy vonalakban érti a bírósági eljárás jellegét és azt, hogy mi forog kockán a számára, ideértve az esetlegesen kiszabható bármely büntetés jelentőségét.”[30]

    A gyermekek fiatal koruk, fizikai és pszichikai fejlődésük befejezetlensége és érzelmi éretlenségük miatt természetszerűen kiszolgáltatottnak tekintendők.[31] A gyermekek esetében a többi vádlottnál és gyanúsítottnál nagyobb a kockázata a rossz bánásmódnak és az egészségügyi problémáknak; továbbá az is előfordulhat, hogy nem tudják megfelelően elmagyarázni a nehézségeiket vagy egészségügyi problémáikat. Ezért valamennyi tagállam köteles különleges biztosítékokat és védelmet nyújtani a gyermekeknek a büntetőeljárásokban.

    A nagykorúak esetében eltérő a helyzet. Annak, hogy egy nagykorú személy miért nem képes ténylegesen részt venni az eljárásokban, sokféle oka lehet (például mentális betegség, testi fogyatékosság vagy tanulási zavar). Nem létezik olyan egységes meghatározás, amely megállapítaná, hogy ki tekinthető kiszolgáltatott nagykorú személynek az uniós tagállamokban folytatott büntetőeljárásokban.

    · A gyermekeket megillető alapvető biztosítékokra összpontosító irányelv

    A már elfogadott három eljárásjogi irányelv valamennyi gyanúsítottra és vádlottra – köztük a gyermekekre is – vonatkozik. Mindazonáltal, bár előírnak bizonyos, kifejezetten a gyermekeknek szánt biztosítékokat, nem kellően veszik figyelembe a gyermekek esetleges különleges szükségleteit, például azt, hogy nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek találják az eljárások megértését és követését, kiszolgáltatottságuk miatt pedig esetükben nagyobb a rossz bánásmód kockázata.

    A javasolt irányelv biztosítja, hogy:

    · az eljárási biztosítékok megilletik a gyermekeket attól az időponttól fogva, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket (hatály);

    · szüleik vagy más megfelelő személyek segítséget nyújtanak a letartóztatott gyermekeknek, továbbá hogy mind a gyermekeket, mind a szüleiket tájékoztatják a gyermekek jogairól;

    · a gyermekek nem mondhatnak le az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, mivel nagy a kockázata, hogy nem értenék meg cselekedeteik következményeit; az ügyvédi segítség kötelező igénybevétele a javasolt irányelv lényegi intézkedése;

    · az ítélet meghozatala előtt megfelelően értékelik személyes és családi helyzetüket, és szükségleteiket, valamint hogy a gyermekeket orvosi vizsgálatnak vetik alá, ha elvonják a szabadságukat, továbbá az egész eljárás folyamán olyan körülmények között végzik a kihallgatásokat, amelyek figyelembe veszik a gyermek életkorát és érettségét, valamint a rendőrségi kihallgatásokat audiovizuális eszközzel rögzítik, kivéve ha ez nem volna arányos intézkedés;

    · a gyermekek megjelenése nélkül nem tartható tárgyalás; annak érdekében, hogy a gyermekek bűnösségét ne lehessen úgy megállapítani, hogy nincs lehetőségük cáfolni az elítélés indokait, és megérteni az esetleges ítélet okait, hogy ezáltal megelőzzék a gyermekek bűnismétlését és elősegítsék társadalmi beilleszkedésüket;

    · a gyermekekkel foglalkozó igazságügyi hatóságok különleges képzésben részesülnek; tiszteletben tartják a gyermek magánéletének védelmét annak érdekében, hogy elősegítsék a társadalomba való visszailleszkedését, például azáltal, hogy az eljárások főszabály szerint nem nyitottak a nagyközönség számára;

    · a gyermekek szabadságát kizárólag végső eszközként vonják el, továbbá a gyermekeket a felnőttektől elkülönítve tartják fogva.

    A nemzetközi normákból következik, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszerrel szembekerült gyermekeknek jogosultnak kell lenniük a szabadságvesztés alternatíváját képező intézkedésekre, továbbá hogy kizárólag rendkívüli körülmények között foszthatók meg a szabadságuktól. A gyermekek a fizikai, szellemi és szociális fejlődésükben rejlő kockázatok miatt különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ha megfosztják őket a szabadságuktól. Szabadságelvonás alkalmazása esetén elő kell irányozni egyes védelmi intézkedéseket a rossz bánásmód és a visszaélés megakadályozása érdekében. A gyermekek említett különleges szükségleteire tekintettel az irányelv különös szabályokat tartalmaz – szabadságelvonás esetén – a gyermekekkel való konkrét bánásmódot illetőn.

    Tehát az irányelv – amely az EU gyermekjogi ütemtervének[32] részét képezi – elősegíti a gyermekek jogait, szem előtt tartva a gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó nemzetközi iránymutatásokat és ajánlásokat. Az irányelv nem érinti a büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó nemzeti szabályokat[33].

    · A kiszolgáltatott személyek elismerésére és szükségleteik figyelembevételére irányuló bizottsági ajánlás

    A jelenlegi szakaszban nem határozható meg hogy az adott személy – az életkortól eltérő okokból – miért válhat kiszolgáltatottá a büntetőeljárás folyamán, továbbá bármely meghatározással szemben megfogalmazható akár az a kritika is, hogy megbélyegzi az érintetteket. Ez derült ki az érintettekkel és a tagállamokkal folytatott több konzultáció és találkozó során.

    Az érdekeltek ugyanakkor általában elismerik, hogy egyes személyek számára különleges biztosítékokat kell nyújtani a büntetőeljárásokban ahhoz, hogy megértsék és gyakorolják a jogaikat. Ha az érintettek – akár azért mert nem ismerték el a kiszolgáltatottságukat, akár azért, mert nem állnak rendelkezésre különleges biztosítékok – nem értik meg az eljárásokat vagy az olyan cselekmények következményeit, mint például a vallomástétel, akkor „fegyveregyenlőtlenség” alakul ki, ami csökkenti annak esélyét, hogy tisztességes eljárásban részesülnek, és veszélyezteti a bírósági eljárás integritását. Amennyiben nem hoznak uniós szintű intézkedést, Unió-szerte fennmarad az egyenlőtlen szintű védelem. Ezért az arányossági és szubszidiaritási megfontolások, valamint a kiszolgáltatott személyek védelmi szintjének fokozása iráni igény összeegyeztetése tekintetében egy bizottsági ajánlás jelenti az egyedüli kiegyensúlyozott megközelítést, amely előmozdítja a büntetőeljárások során a kiszolgáltatott személyeket megillető legfontosabb jogokat.

    · Az ajánlás lényege olyan értékelési mechanizmusok meghatározása, amelyek biztosítják, hogy a büntetőeljárások során azonosítják és elismerik a kiszolgáltatott személyeket, és eleget tesznek különleges szükségleteiknek. Kívánatos, hogy független szakértői értékelés készüljön, hogy megfelelően megállapítsák a kiszolgáltatottság mértékét, és elismerjék az érintett személy különleges szükségleteit.

    · A kiszolgáltatott személyeket megillető megfelelő biztosítékok megállapítása: az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy az értékeléstől függően nyújtsanak konkrét biztosítékokat, mint például az ügyvédi segítség kötelező igénybevétele, megfelelő harmadik személy által nyújtott segítség, a rendőrségi kihallgatás audiovizuális felvételen való rögzítése, valamint orvosi segítségnyújtás.

    Bár az ajánlás az irányelvnél nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, mindazonáltal hozzájárul a kiszolgáltatott nagykorú személyek eljárási jogaira vonatkozó normák emeléséhez, valamint a kölcsönös bizalom erősítéséhez. A Bizottság négy évvel az ajánlás közzétételét követően értékelni fogja, hogy a tagállamok milyen mértékben hoztak intézkedéseket annak érvényesítésére, és szükség esetén jogalkotási intézkedéseket javasol a kiszolgáltatott személyek eljárási jogainak erősítésére.

    3.3.        Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való tényleges jog – a költségmentességhez való jog

    Az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján az EU Charta 47. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.”

    A költségmenteséghez való jog szervesen kapcsolódik az ügyvédi segítség igénybevételéhez való joghoz. Az anyagi forrásokkal nem rendelkező személyek ténylegesen nem tudnak ügyvédi segítséget igénybe venni, amennyiben az állam nem biztosít költségmentességet a jogi segítségnyújtás érdekében. Tehát költségmentességet kell biztosítani a rászorulók számára ahhoz, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog ténylegesen érvényesüljön, és tovább erősödjön az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom.

    A költségmentesség egyes vonatkozásaira összpontosító irányelv

    · Az ügyvédi segítség igénybevételéhez szükséges költségmentesség garantálása, amikor arra a leginkább szükség van – az „ideiglenes költségmentesség”

    A gyanúsított vagy vádlott különösen kiszolgáltatott az eljárás korai szakaszaiban, kiváltképpen abban az esetben, ha elvonják a szabadságát. A tisztességes eljáráshoz való jogok védelme – köztük az EJEE-ben megállapított önvádra kötelezés tilalma – szempontjából rendkívül lényeges, hogy az említett szakaszokban igénybe lehessen venni ügyvédi segítséget. Az EJEB 6. cikk előírja, hogy főszabály szerint a gyanúsítottak és vádlottak számára a rendőrségi őrizetbe vételük vagy előzetes letartóztatásuk időpontjától biztosítani kell a jogi segítségnyújtást, amelyet szükség esetén hivatalból kell nyújtani. Az említett személyek a költségmentesség iránti kérelmük feldolgozásáig és jogosultságuk elbírálásáig nem mondhatnak le az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukról.

    Ezért a költségmentességhez való jogról szóló, javasolt irányelv biztosítja a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak számára, hogy az eljárás említett korai szakaszaiban ideiglenes költségmentességet vegyenek igénybe, amely mindaddig megilleti őket, amíg az illetékes hatóság nem hozta meg a költségmentesség iránti kérelemre vonatkozó jogerős határozatot.

    · Az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló személyeknek szentelt különleges figyelem

    Az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló irányelv az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom erősítése érdekében kettős – vagyis a végrehajtó és a kibocsátó tagállamban egyaránt rendelkezése álló – védelmet biztosít az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban. Ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan érvényesüljön, garantálni kell a költségmentesség igénybevételét az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban.

    Az európai elfogatóparancs alapján keresett személyek számára szintén biztosítani kell az ideiglenes költségmentességet, amennyiben a végrehajtó tagállamban megfosztják őket a szabadságuktól. Így a jogi tanácsadással nem kell megvárni a költségmentesség iránti kérelem feldolgozását.

    A büntetőeljárások során biztosítandó költségmentesség egyes további kérdéseiről szóló ajánlás.

    · A költségmentességhez való jog elbírálására vonatkozó kritériumok közelítése felé.

    Az EU Charta 47. cikkének (3) bekezdéséből és az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjából következően a tagállamok dönthetnek arról, hogy egy adott személy jogosult-e költségmentességre, ha nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel (az „anyagi helyzet vizsgálata”), és/vagy az igazságszolgáltatás érdeke megköveteli, hogy például az ügy bonyolultságára vagy a gyanúsított személyes helyzetére, a bűncselekmény súlyára vagy a lehetséges szankció súlyosságára tekintettel (a „megalapozottság vizsgálata”) költségmentességet biztosítsanak.

    Tagállamonként jelentősen eltérő a szóban forgó jogosultsági kritériumok kombinálásának és értékelésének módja. Egyes tagállamok kizárólag az anyagi helyzet vizsgálatát, mások pedig a megalapozottsági vizsgálatot, bizonyos tagállamok pedig mind a kettőt alkalmazzák. Szintén nagyon különböző módon fogják fel és értelmezik a vagyoni helyzet és a megalapozottság vizsgálatát.

    Ajánlásban tárgyaltuk ezt a kérdést, mivel a költségmentességi rendszerek rendkívül sokfélék, és – különösen a gazdasági és pénzügyi kihívások idején – meg kell őrizni az intézkedések arányosságát. Az ajánlás olyan objektív, közös kritériumokat határoz meg, amelyeket figyelembe kell venni a költségmentességre való jogosultság értékelésekor. Az EJEB ítélkezési gyakorlatában kidolgozottaknak megfelelően pontosítja az értékelés keretét, és a kölcsönös bizalom erősítése érdekében elősegíti a különböző jogrendszerek közelítését.

    · A jogsegély-szolgáltatások minőségének és hatékonyságának biztosítása

    Az EJEB kimondta, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtás biztosítására vonatkozó állami kötelezettség nem teljesíthető pusztán egy államilag finanszírozott védő kirendelésével.[34] Gondoskodni kell arról, hogy a kirendelt védők konkrét és tényleges jogi segítséget nyújtsanak. Ezért az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat a magas színvonalú jogsegély-szolgáltatások biztosítására, az ügyvédek akkreditációs rendszereinek, valamint a jogsegély-szolgálati szakemberek és ügyvédek szakmai továbbképzésének elősegítésére. Ennek az ajánlásnak a végrehajtása javítja majd a jogsegély-szolgáltatások minőségét és hatékonyságát, valamint erősíti a más tagállamok igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmat.

    Az ajánlás hatásának és alkalmazásának elősegítése céljából a Bizottság igénybe veszi majd a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel foglalkozó, meglévő szakértői csoport munkáját. A csoport segítséget nyújthat a Bizottságnak az ajánlás alkalmazására vonatkozó iránymutatás kidolgozásához, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének elősegítéséhez. A Bizottság négy évvel annak közzétételét követően értékelni fogja, hogy a tagállamok milyen mértékben hoztak intézkedéseket az ajánlás érvényesítésére, és szükség esetén jogalkotási intézkedéseket javasol a büntetőeljárásokban igénybe vehető költségmentességhez való jog erősítésére.

    4.           Következtetés

    Ez a csomag a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó, Európai Unión belüli közös minimumszabályokat jeleníti meg, és előrelépést jelent a Bizottság eljárásjogi ütemtervében. A határokon átnyúló igazságügyi együttműködésnek a kölcsönös bizalom légkörében történő megvalósítására irányuló, már rendelkezésére álló összes jogi eszközzel együtt, a csomag előmozdítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség kialakítását.

    A Lisszaboni Szerződés által bevezetett új szabályozás hamarosan teljes mértékben hatályba lép. 2014. november 30-án hatályát veszíti a korábbi harmadik pillérbe tartozó igazságügyi és belügyi területre vonatkozó, a Szerződésben rögzített átmeneti szabályozás. Ettől az időponttól kezdve a Bizottság jogérvényesítési hatáskörrel rendelkezik az igazságügyi és belügyi vívmányok teljes területén, az Európai Bíróság pedig teljes joghatóságot kap a Lisszaboni Szerződést megelőző, a kölcsönös elismerésére vonatkozó jogi aktusok tekintetében. Mindez – valamint az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás elleni küzdelemre szolgáló, az egész EU-ra kiterjedő vádhatósági rendszer létrehozása – megváltoztatja majd az európai büntető igazságszolgáltatás helyzetét.

    Tekintve, hogy a bűnözés nemzetközivé válik, minden bizonnyal emelkedni fog a nyomozás lefolytatása és a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása iránti, EU-n belüli megkeresések száma annak következtében, hogy számos kölcsönös elismerési intézkedés kerül végrehajtásra. Ez még inkább indokolttá teszi, hogy ennek az új csomagnak a gyors elfogadása révén előrehaladást érjünk el az európai eljárásjogi ütemterv megvalósítása terén.

    Hosszabb távon az eljárási jogok szóban forgó uniós szintű keretét át kell ültetni a nemzeti jogba. Gondosan megvizsgáljuk majd a szabályozásnak a tisztességes eljáráshoz való jog gyakorlati érvényesítésére gyakorolt hatását és a feltárt hiányosságokat, adott esetben azzal a céllal, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogokról szóló konszolidált javaslatot dolgozzunk ki.

    [1]               HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

    [2]               HL C 291., 2009.12.4., 1. o.

    [3]               A 2010. október 20-i 2010/64/EK irányelv, HL L 280., 2010.10.26., 1. o.

    [4]               A 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelv, HL L 142., 2012.6.1., 1. o.

    [5]               A 2013. október 22-i 2013/48/EU irányelv, HL L 294., 2013.11.6., 1. o.

    [6]               A Tanács 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról, HL L 190., 2002.7.18., 1. o.

    [7]               http://ec.europa.eu/justice/newsroom/criminal/opinion/110614_en.htm.

    [8]               Az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése.

    [9]               Az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése.

    [10]             (10) preambulumbekezdés, HL C 291., 2009.12.4., 1. o.

    [11]             Eurostat, Migration and migrant population statistics (Migráció és a migráns népesség statisztikai adatai) (2013. március).

    [12]             337/2010. sz. Eurobarométer felmérés.

    [13]             Lásd pl. az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó iránymutatásait.

    [14]             Javaslat – A Tanács rendelete az Európai Ügyészség létrehozásáról COM(2013) 534 final, 2013.7.17.

    [15]             Barberà, Messegué és Jabardo kontra Spanyolország, 10588/83., 10589/83. és 10590/83. sz. keresetek, az 1988. december 6-i ítélet.

    [16]             Minelli kontra Svájc, 8660/79. sz. kereset, az 1983. március 25-i ítélet.

    [17]             Lásd a 14. lábjegyzetet.

    [18]             Ezt a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelv tárgyalta.

    [19]             John Murray kontra Egyesült Királyság, 18731/91. sz. kereset, az 1996. január 26-i ítélet.

    [20]             Murray kontra Egyesült Királyság, lásd fent, Funke kontra Franciaország, 10828/84. sz. kereset, az 1993. február 25-i ítélet, Saunders kontra Egyesült Királyság, 19187/91. sz. kereset, az 1996. december 17-i ítélet.

    [21]             Lásd többek között a C-301/04 P. sz. Bizottság kontra SGL Carbon ügyet [EBHT 2006., I-5915 o.], valamint a T-112/98. sz. Mannesmannröhren-Werke kontra Bizottság ügyet [EBHT 2001., II-732. o.]

    [22]             Colozza kontra Olaszország, 9024/80. sz. kereset, az 1985. február 12-i ítélet.

    [23]             Minelli kontra Svájc, 8660/79. sz. kereset, az 1983. március 25-i ítélet, Allenet de Ribemont kontra Franciaország, 15175/89. sz. kereset, az 1995. február 10-i ítélet; Pandy kontra Belgium, 13583/02. sz. kereset, a 2006. szeptember 21-i ítélet, Garlicki kontra Lengyelország, 36921/07. sz., a 2011. június 14-i ítélet.

    [24]             Salabiaku kontra Franciaország, 10519/83. sz. kereset, az 1988. október 7-i ítélet, Barberà, Messegué és Jabardo kontra Spanyolország, 10590/83. sz. kereset, az 1988. december 6-i ítélet.

    [25]             Heaney és McGuiness kontra Írország, 34720/97. sz. kereset, a 2000. december 21-i ítélet.

    [26]             A 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a 2008/909/IB és a 2008/947/IB kerethatározat módosításáról szóló, 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározat, HL L 81., 2009.3.27., 24–36. o.

    [27]             Colozza kontra Olaszország, 9024/80. sz. kereset, az 1985. február 12-i ítélet.

    [28]             Lásd a 25. lábjegyzetet.

    [29]             HL C 291., 2009.12.4., 1. o.

    [30]             S.C. kontra Egyesült Királyság, 60958/00. sz. kereset, a 2004. november 10-i ítélet.

    [31]             Az összes uniós tagállam és az EU által is ratifikált, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikke alapján minden 18 év alatti személy gyermeknek tekintendő.

    [32]             A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, 2011.2.15., COM(2011) 60 végleges.

    [33]             Ez az az életkor, amikortól a gyermekek büntetőjogilag felelőssé válnak a cselekedeteikért.

    [34]             EJEB – Pavlenko kontra Oroszország ügy, 42371/02. sz. kereset, a 2010. október 4-i ítélet 99. pontja.

    Top