TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem 2012. évi éves jelentés............................................. 5

Összefoglalás................................................................................................................................ 5

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 7

2........... Csalás és egyéb szabálytalanságok.................................................................................. 7

2.1........ Összes bejelentett szabálytalanság................................................................................... 7

2.2........ Az EU költségvetését érintő, csalárdként bejelentett szabálytalanságok............................ 7

2.2.1..... Bevételek....................................................................................................................... 9

2.2.2..... Kiadások..................................................................................................................... 10

2.2.2.1.. Természeti erőforrások (mezőgazdaság és vidékfejlesztés, halászat)............................... 12

2.2.2.2.. Kohéziós politika (a 2007–2013 és a 2000–2006 programozási időszak)...................... 13

2.2.2.3.. Előcsatlakozási politika (előcsatlakozási támogatás, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA))            13

2.2.2.4.. A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások................................................................. 14

3.2.2..... Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által elért eredmények.................................... 14

2.3........ Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok.............................................................. 14

2.3.1..... Bevételek..................................................................................................................... 15

2.3.2..... Kiadások..................................................................................................................... 16

3........... Visszafizettetés, valamint egyéb megelőző és korrekciós intézkedések............................ 17

3.1........ Kiadások: megelőző mechanizmusok............................................................................. 17

3.1.1..... Megszakítások 2012-ben............................................................................................. 17

3.1.2..... Felfüggesztések............................................................................................................ 18

3.2........ Kiadások: pénzügyi korrekciók és visszafizettetések 2012-ben...................................... 18

3.3........ Saját forrásokból származó bevételekhez kapcsolódó visszafizettetések......................... 19

3.3.1..... Tradicionális saját források........................................................................................... 19

4........... Uniós szintű csalás elleni politikák.................................................................................. 20

4.1........ A Bizottság csalás elleni kezdeményezései 2012-ben..................................................... 20

4.1.1..... Az OLAF reformjára irányuló javaslat (1073/1999/EK rendelet)................................... 20

4.1.2..... Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslat............................................................................................................. 20

4.1.3..... Az Európai Ügyészség (European Public Prosecutor’s Office – EPPO) létrehozását előkészítő munka  21

4.1.4..... A korrupció elleni küzdelemre irányuló kezdeményezések az EU-ban............................. 21

4.1.5..... Csalás elleni politika a vámügyben................................................................................. 21

4.1.5.1.. Kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás........................................................................ 21

4.1.5.2.. Közös vámügyi műveletek............................................................................................. 22

4.1.5.3.. A Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS)................................................................ 22

4.1.6..... A héacsalás elleni küzdelem.......................................................................................... 22

4.1.7..... Csalás elleni rendelkezések a nemzetközi megállapodásokban........................................ 23

4.1.8..... A dohánytermékek illegális kereskedelme elleni küzdelem.............................................. 23

4.1.8.1.. Az EU keleti határa mentén zajló cigaretta- és alkoholcsempészet elleni küzdelemre vonatkozó bizottsági cselekvési terv.............................................................................................................................. 23

4.1.8.2.. Dohány-ellenőrzési Keretegyezmény (FCTC): A dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv................................................................................................................. 24

4.1.8.3.. Cigarettagyártókkal kötött megállapodások................................................................... 24

4.1.9..... Közbeszerzési szabályok.............................................................................................. 24

4.1.10... A Bizottság csalás elleni stratégiája................................................................................ 25

4.1.11... A Hercule és a Periklész program................................................................................. 25

4.1.11.1............................................................... A Hercule II és a Periklész program végrehajtása     25

4.1.11.2................................................................................. Többéves pénzügyi keret 2014–2020     25

4.2........ A csalásmegelőzés koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF)......... 26

4.3........ Az Európai Parlament 2012. május 10-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2010............................................................................. 26

5........... A tagállamok által hozott intézkedések az EU pénzügyi érdekeit érintő csalással és más jogellenes tevékenységekkel szemben........................................................................................... 27

5.1........ Az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések.................................................................................................................................... 27

5.2........ Az EU pénzügyi érdekeit érintő, a mezőgazdaság területén történő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések......................................................................... 28

5.2.1..... Jogalkotási és közigazgatási intézkedések...................................................................... 28

5.2.2..... Új megelőzési és felderítési stratégiák............................................................................ 29

5.2.3..... Csalásmutatók alkalmazása........................................................................................... 29

5.2.4..... A jelentéstétellel kapcsolatos rendelkezések végrehajtása.............................................. 29

5.2.5..... A csalás felderítésére és üldözésére vonatkozó hiányos statisztikák, valamint az érintett visszafizettetések          30

5.3........ A Magna Grecia művelet.............................................................................................. 30

5.4........ A 2011-es ajánlások végrehajtása................................................................................. 31

6........... Következtetések és ajánlások....................................................................................... 32

6.1........ Két trend a politikai és operatív fejlemények vonatkozásában........................................ 32

6.2........ A csalás különböző megközelítései................................................................................ 32

6.3........ A csalásra vonatkozó közös szabályok elfogadása......................................................... 33

6.4........ A legjelentősebb kockázatok megerősítést nyertek........................................................ 33

6.5........ Továbbra is a csalás elleni szervek és a bűnüldőző hatóságok a leghatékonyabb szereplők a csalárd szabálytalanságok felderítésében................................................................................... 34

6.6........ A jogosultalan uniós kifizetések elleni védelem – amelyet az uniós rendeletekben lefektetett, meglévő megelőző és korrekciós mechanizmusok is megerősítenek – továbbra is megfelelő............................. 35

6.7........ Általános következtetések............................................................................................. 35

1. MELLÉKLET – Csalárdként bejelentett szabálytalanságok..................................................... 37

2. MELLÉKLET – Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok.............................................. 38

3. MELLÉKLET – A megosztott irányítás keretében 2012-ben végrehajtott pénzügyi korrekciók (millió EUR)  39

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem 2012. évi éves jelentés

Összefoglalás

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2012. évi éves jelentést a Bizottság a tagállamokkal közösen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének megfelelően készítette. A jelentés bemutatja a csalás elleni küzdelem érdekében végrehajtott bizottsági és tagállami intézkedéseket, valamint ezek eredményeit. Amennyiben ezen információk elemzése során problémát vagy kockázatot állapítottak meg, kezelésük céljából ajánlásokat dolgoztak ki.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló legutóbbi intézkedések

2012 folyamán a Bizottság számos intézkedést hozott vagy javasolt az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló jogi és közigazgatási keret fejlesztése céljából. Ezek közé tartoznak a következők:

– az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslatra irányuló javaslat;

– az Európai Ügyészség (European Public Prosecutor’s Office – EPPO) létrehozását előkészítő munka;

– az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményéhez (FCTC) csatolt, a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolását célzó jegyzőkönyv elfogadása; valamint

– csalás elleni rendelkezések beillesztése a nemzetközi megállapodásokba és a közigazgatási együttműködési megállapodásokba.

Az EU költségvetését érintő (csalárd és nem csalárd) szabálytalanságok felderítése és bejelentése

2012-ben 1 231 szabálytalanságot jelentettek be csalárdként (ez magában foglalja a gyanított és a megállapított csalási eseteket is), amelyek összesen 392 millió EUR-t érintettek – ez nagyjából megegyezik az előző évi adatokkal. Továbbra is jelentős különbségek vannak a tagállamok által bejelentett csalárd szabálytalanságok között, amelyek utalhatnak a jogi keret alkalmazása során érvényesített eltérő értelmezésekre és a csalásfelderítés eltérő megközelítéseire.

A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok növekedtek, különösen a mennyiség tekintetében. A növekedés főként a nagy összegeket érintő szabálytalanságoknak tudható be, ugyanakkor a programok lezárásakor bejelentett rendszerszintű szabálytalanságokra is visszavezethető.

Megelőző és korrekciós intézkedések

2012-ben a Bizottság több döntést hozott annak biztosítása érdekében, hogy az uniós forrásokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően költsék el, valamint megfelelően védelmezzék az EU pénzügyi érdekeit. A kohéziós politika terén 187 határozatot hoztak a kifizetések megszakításáról (ez több mint 5 milliárd EUR-t érintett). 2012 végén ezek közül 70 továbbra is lezáratlan volt (a megszakított kifizetéseket mintegy 1,7 milliárd EUR értékben érintik). Ezen túlmenően négy felfüggesztési határozat is született (az év végén fennálló állapot szerint még folyamatban vannak).

Több mint 3,7 milliárd EUR értékű pénzügyi korrekciót hajtottak végre (továbbra is elsősorban a 2000–2006 közötti programozási időszak vonatkozásában) és 615 millió EUR értékben adtak ki visszafizettetési felszólításokat.

A 2012-ben hozott intézkedések alátámasztják, hogy a működő mechanizmusok lehetővé teszik az EU pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét, ám a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésének elmulasztása jelentette végső kockázat a felelős tagállamokra hárul.

Csalás elleni rendszerek a mezőgazdaság terén

Az idei jelentés középpontjában a mezőgazdaság terén megvalósult intézkedések és szabálytalanságok állnak. Az elemzés javulást mutat a tagállamok általi pénzügyi ellenőrzésben és kockázatkezelési rendszereikben, többek között a jogi rendelkezések és iránymutatások, a nemzeti vagy regionális stratégiák, a kockázati mutatók használata, a közigazgatási eljárások és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés tekintetében.

A tagállamok által benyújtott statisztikai adatok a csalást kiszűrő vizsgálatokról, a büntetőeljárásokról és ezek eredményeiről azonban nem teljes körűek, ami megnehezíti, hogy elemezzék a csalások tagállami kivizsgálása és a csalási esetekben folytatott tagállami büntetőeljárások minőségét, illetve erre támaszkodjanak a jövőbeni szakpolitika kialakításakor.

1.           Bevezetés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem terén megvalósított intézkedésekről.

A Szerződés kimondja, hogy az Unió és a tagállamok egyaránt felelősek az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért és a csalás elleni küzdelemért. A nemzeti hatóságok kezelik az uniós kiadások 80 %-át, és ők szedik be a tradicionális saját forrásokat (TOR). E két területen a Bizottság általános felügyeletet gyakorol, normákat állapít meg és ellenőrzi azok betartását. A Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés tehát kulcsfontosságú az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme szempontjából. Következésképpen e jelentés egyik fő célja annak felmérése, mennyire volt hatékony ez az együttműködés 2012 során, és hogyan lehetne azt továbbfejleszteni.

A jelentés bemutatja a 2012-ben hozott uniós szintű intézkedéseket, és összefoglalja, illetve értékeli a tagállamok csalás elleni tevékenységét. Ezenkívül elemzést tartalmaz a nemzeti és az uniós szervek által elért legjelentősebb eredményekről, az uniós kiadásokkal és bevételekkel összefüggő csalási esetek vagy egyéb szabálytalanságok felderítése és a Bizottságnak történő bejelentése vonatkozásában. A hangsúly a csalásfelderítésen van – az eredmények azt jelzik, miként képesek a rendszerek és a csalás elleni hatóságok fellépni az uniós pénzforrásokra kártékony csalás és jogellenes tevékenységek ellen.

A jelentéshez öt bizottsági szolgálati munkadokumentum[1] kapcsolódik. A „Szabálytalanságok statisztikai elemzése” című dokumentumban találhatóak az egyes tagállamok csalás elleni tevékenységének legfontosabb eredményeit összefoglaló táblázatok.

2.           Csalás és egyéb szabálytalanságok

2.1.        Összes bejelentett szabálytalanság

2012-ben 13 436 (csalárd és nem csalárd) szabálytalanságot jelentettek be a Bizottságnak. Ezek összesen mintegy 3,4 milliárd EUR összeget érintettek, amelyből mintegy 2,9 milliárd EUR az uniós költségvetés kiadási ágazataira vonatkozik. A feltárt szabálytalanságok a kiadási oldalon a kifizetések 2,3 %-át, a beszedett bruttó tradicionális saját forrásoknak pedig a 2,1 %-át teszik ki.

2011-hez képest a szabálytalanságok az esetek száma tekintetében 6 %-kal, a pénzügyi érték tekintetében pedig 77 %-kal növekedtek. A növekedés különösen a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságokkal függ össze, bizonyos egyedi körülményekből adódóan (lásd a 2.3. fejezetet).

2.2.        Az EU költségvetését érintő, csalárdként bejelentett szabálytalanságok

A bejelentett csalárd szabálytalanságok száma, illetve a vonatkozó összegek a tágabban értelmezett csalás részét képezik, és nem tekintendőek a csalás szintjének mércéjeként.

2012-ben a tagállamok 1 194 szabálytalanságot jelentettek csalárd szabálytalanságként, amelyek összértéke 390 millió EUR-nak felelt meg. Ezen túlmenően 29 csalárd szabálytalanság kapcsolódott a közvetlen kiadások keretében kezelt forrásokhoz, 2 millió EUR-t érintve, végül pedig a tagjelölt országok 8 csalárd szabálytalanságot jelentettek be, amelyek 1 millió EUR körüli összeget érintettek.

A 2012 során bejelentett csalárd szabálytalanságok[2] száma és hatása gyakorlatilag az egy évvel korábbi szinten maradt. Az egyes ágazatok között azonban jelentős különbségek tapasztalhatóak, amint azt az 1. táblázat és az 1. ábra mutatja.

1. táblázat: A 2012-ben csalárdként bejelentett szabálytalanságok[3]

A 2012-ben bejelentett valamennyi csalárd szabálytalanság tagállamok és költségvetési ágazatok (bevétel és kiadás) szerinti bontása az 1. mellékletben található.

1. ábra: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és a kapcsolódó összegek – 2008–2012

2.2.1.     Bevételek

A 2012. évre a bevételi oldalon bejelentett csalási esetek száma (682) 20 %-kal elmarad a 2008–2012 közötti évek átlagától (851). A 2012-ben érintett tradicionális saját források megállapított teljes összege (77,6 millió EUR) 22 %-kal alacsonyabb, mint a 2008–2012 közötti időszak átlaga (100 millió EUR)[4].

A vámkezeléssel egyidejűleg végrehajtott vámellenőrzések eredményeként gyakrabban minősítették csalárdnak az eseteket, mint a vámkezelést követő ellenőrzések alkalmával. 2012-ben a csalási esetek jelentős részét (32 %) a vámkezeléssel egyidejűleg végrehajtott vámellenőrzések során derítették fel. A csalásban érintett tradicionális saját forrásokból származó összegek 51 %-át a csalás elleni szolgálatok által végzett vizsgálatok során tárták fel.

Az alábbi ábrán szemléltetett elemzés szerint a csalási esetek száma a 2008–2012 közötti időszakban csökkenő tendenciát mutat.

A legtöbb csalárd szabálytalanságot Spanyolország, Olaszország, Németország és Görögország jelentette (324 és 32 között), míg az érintett összegek tekintetében Spanyolország áll az élen (38 millió EUR és 10 millió EUR között)[5], utána pedig Belgium és Olaszország következik.

2. ÁBRA: Tradicionális saját források – Csalási esetek és a megállapított érintett összegek (2008–2012)

2.2.2.     Kiadások

A kiadási költségvetést illetően a csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának növekedése viszonylag csekély mértékű. Az érintett összegek ingadozása sem jelentős, mivel néhány nagyobb vizsgálat drasztikusan megváltoztathatja az eredményeket (például az előcsatlakozási támogatások vonatkozásában – lásd a 2.2.5. szakaszt).

A bejelentett szabálytalanságok gyakran vonatkoznak olyan műveletekre, amelyek nem a felderítés vagy bejelentés pénzügyi évében valósultak meg. Egy csalási eset elkövetése és a Bizottságnak való bejelentése között átlagosan 3,5 év telik el[6], így nehéz magyarázatot adni ezekre a fejleményekre (például a gazdasági válság lehetséges negatív hatásait illetően).

A 3. és a 4. ábra a bejelentett csalárd szabálytalanságok számát, illetve az érintett összegeket mutatja a kiadási ágazatokban.

Az előző évekhez hasonlóan a csalárd szabálytalanságok zömét a kohéziós politika terén derítették fel: ez az összes eset 50 %-át, illetve az érintett összegek 63 %-át jelenti.

3. és 4. ábra: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok költségvetési ágazatonként (kiadások) – az esetek száma és az összegek szerint

A felderített elkövetési módok nem mutatnak jelentős változást az előző évekhez képest. A leggyakrabban ismétlődő módszerek között szerepel a hamis vagy hamisított dokumentáció vagy nyilatkozatok felhasználása és a források hűtlen kezelése (a rendeltetésüktől eltérő célra történő felhasználásuk).

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok közül csupán nagyon kevés kapcsolódik korrupciós ügyhöz (összesen 9), az ilyen esetek száma azonban emelkedik. Négy tagállam jelentette ilyen esetek felderítését: Olaszország (6), Ciprus, Észtország és Spanyolország (1). Valamennyi felderített eset a kohéziós politika terén történt.

A 2012-ben csalárdként bejelentett szabálytalanságok felét csalás elleni szervek derítették fel vagy bűnügyi nyomozás, illetve egyéb külső ellenőrzés során tárták fel azokat. Az esetek másik felét az ágazati szabályozásokban meghatározott közigazgatási ellenőrzési rendszerek keretében derítették fel. Ez kiemeli a külső ellenőrzések jelentőségét a csalás elleni küzdelemben, valamint az irányító és ellenőrző hatóságokkal való szoros összehangoltság szükségességét. Arra is rámutat, hogy ez utóbbi jelentős javuláson ment keresztül, hiszen a felderítés korábban szinte kizárólagosan a rendőri szervekre és a bírói hatóságokra hárult. A csalás elleni vagy bűnügyi nyomozások sokkal nagyobb pénzösszegeket érintő lehetséges csalási eseteket derítenek fel, ami tükrözi az érintett szervek képességét tevékenységük célirányossá tételére csakúgy, mint kiterjedtebb nyomozati hatásköreiket.

A tagállamok által csalárdként bejelentett szabálytalanságok összetettségük mértéke szerint bonthatóak. 2012-ben a bejelentett esetek 2 %-a tekinthető összetettnek[7], 40 %-a egyszerűnek[8] és 58 %-a mérsékelten összetettnek[9]. Míg az összetett esetek aránya a korábbi évekhez képest változatlan, a nemzeti hatóságok a vizsgált évben több egyszerű és kevesebb mérsékelten összetett esetet derítettek fel. Az egyszerűbb csalási esetek irányába történt elmozdulás tükrözheti azon kedvezményezetteknek a gazdasági válság összefüggésében végrehajtott csalási kísérleteit, akik a megszokott körülmények között nem követtek volna el jogsértést. Ezt a trendet az elkövetkező években is nyomon kell követni, figyelembe véve a felderítés és a csalás elkövetése között eltelt időt.

5. ábra: Csalárdként bejelentett szabálytalanságok – összetettség

A tagállamok csalásfelderítési rátái továbbra is változóak (lásd az 1. mellékletet). Olaszország, Lengyelország, Románia, Dánia és Németország derítette fel és jelentette be a legtöbb csalárd szabálytalanságot (109 és 51 között). Az érintett összegek tekintetében Olaszország, Románia és a Cseh Köztársaság jelentette a legmagasabb adatokat (119 millió EUR és 54 millió EUR között). Görögország, Luxemburg, Málta és Finnország nem derített fel és nem jelentett be csalárd szabálytalanságokat. Belgium, Franciaország, Ciprus, Hollandia és Ausztria igen kevés (az összes kiadási ágazatra nézve kevesebb mint három) esetet jelentett be. A különbségek több tényezőben gyökereznek és jelentős megközelítésbeli különbségeket tükröznek nem csupán az egyes tagállamok, hanem egy adott ország különböző közigazgatási egységei között is. Egyes tagállamok jelentős erőforrásokat fordítanak a csalás elleni küzdelemre, mások a pénzügyi korrekció alkalmazását részesítik előnyben, mellőzve a lehetséges bűncselekmény további kivizsgálását.

Az elmúlt öt évben csalárdként bejelentett szabálytalanságok esetében 5 %-nál állapítottak meg csalást (a megállapított csalás aránya)[10].

2.2.2.1.  Természeti erőforrások (mezőgazdaság és vidékfejlesztés, halászat)

A 2012-ben csalárdként bejelentett szabálytalanságok ebben az ágazatban csaknem 50 %-os növekedést mutatnak 2011-hez képest (lásd az 1. táblázatot). Ez annak tulajdonítható, hogy Dánia 56 esetet jelentett be, amelyek elkövetési módja azonos volt és mind egyetlen vizsgálathoz kapcsolódott.

A Dánia által bejelentett valamennyi eredmény az Európai Mezőgazdasági Garanciaalaphoz (EMGA) kötődik, amely következésképpen a mennyiségek és összegek növekedését mutatja 2011-hez képest, míg az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) vonatkozó mutatók változatlanok.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok csaknem fele a korlátok, kvóták vagy küszöbértékek túllépésére, illetve túligénylésre vagy fiktív nyilatkozatokra vonatkozik.

A felderített összetett csalási esetek aránya alacsonyabb, mint más ágazatokban (1 % körül), míg az egyszerű esetek aránya magasabb (44 %). Más ágazatokkal ellentétben az egyszerű esetek aránya 2012-ben csökkent (59 %-ról 44 %-ra).

A mezőgazdaság terén megállapított csalások aránya némileg magasabb, mint az átlag: a 2008–2012 közötti időszakban bejelentett esetek mintegy 6 %-a.

2.2.2.2.  Kohéziós politika (a 2007–2013 és a 2000–2006 programozási időszak)

A kohéziós politika továbbra is a költségvetési kiadások azon területét jelenti, ahol a legmagasabb a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma, viszont ez a szám az utóbbi három évben nem változott.

A 2012-ben bejelentett csalárd szabálytalanságok túlnyomó része az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz (ERFA) kapcsolódott, míg az elmúlt öt évben e tekintetben az Európai Szociális Alap (ESZA) állt az élen. Az érintett összegeket illetően a támogatott projektek magasabb finanszírozási értékéből adódóan mindig is az ERFA-ra jutott a legnagyobb hányad.

Abban a tekintetben, hogy mely hatóságok derítették fel a csalárd szabálytalanságokat, a legnagyobb rész (59 %) első ízben esik az uniós jogban meghatározott ellenőrző rendszerre, amely ezáltal megelőzi a bűnügyi nyomozásokat és a csalás elleni szerveket. Ez feltűnő különbséget jelent az előző (2000–2006) programozási időszakhoz képest, amikor szinte kizárólag a csalás elleni vizsgálatok vagy a bűnügyi nyomozások eredményeként került sor felderítésre.

A Bizottság elmúlt néhány évben tett erőfeszítései, melyek az ágazatban előforduló csalások tudatosítását célozták, a jelek szerint meghozták gyümölcsüket a nemzeti hatóságok körében, bár ez a tendencia az elkövetkező években még megszilárdításra vár[11]. A pénzösszegeket tekintve a legkiemelkedőbb eredmények továbbra is a bűnügyi nyomozásokhoz és a csalás elleni vizsgálatokhoz fűződnek – ezek a teljes összeg 64 %-át teszik ki.

További jelentős fejlemény, hogy csökkent a csalási esetek felderítése és bejelentése közötti idő: ez átlagosan nyolc és fél hónap. Másfelől viszont a szabálytalan gyakorlatokat átlagosan a kezdetük után két év és hét hónap elteltével derítették fel.

A megállapított csalás aránya a kohéziós politikában az átlagosnál alacsonyabb: a 2008–2012 közötti időszakban bejelentett esetek mintegy 4 %-a.

2.2.2.3.  Előcsatlakozási politika (előcsatlakozási támogatás, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA))

Az előcsatlakozási támogatás terén 2012-ben tovább csökkent a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma, a 2009-től kibontakozó tendenciának megfelelően. Az EU 2004-ben csatlakozott 12 tagállama megkezdte az előcsatlakozási támogatás kiiktatását, ami az Újjáépítési, fejlesztési és stabilizációs közösségi támogatás (CARDS) néhány projektje és fennmaradó kifizetései kivételével majdnem le is zárult.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának mérséklődése az érintett összegek jelentős emelkedésével párosult, ami a Románia által bejelentett két – összesen 38,5 millió EUR értékű – esetre vezethető vissza. Ezt a két kivételes esetet leszámítva az összegek is alátámasztanák a csökkenő tendenciát.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma továbbra is a vidékfejlesztési támogatások terén a legmagasabb.

A jelenlegi programozási időszakot tekintve az IPA-t érintő bejelentett csalárd szabálytalanságok 2012-ben enyhe csökkenést mutattak. Ez a végrehajtásban tapasztalható lemaradásokból következhet.

2.2.2.4.  A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások

A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások elemzése a bizottsági szolgálatok által a központilag kezelt kiadásokkal kapcsolatban kiadott visszafizettetési felszólításokra vonatkozó adatok alapján történik.

2012-ben az eredményszemléletű számviteli rendszer (ABAC) alapján a bizottsági szolgálatok 26 visszafizettetés esetében állapították meg a csalás gyanúját, majd jelentést tettek róluk az OLAF-nak. További 1 648 visszafizettetést minősítettek szabálytalanságként. Ezen esetek pénzügyi hatása mintegy 2,7 millió EUR.

2.2.3.     Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által elért eredmények

2012-ben az OLAF 431 vizsgálati és 287 koordinációs ügyet indított, valamint 465 esetet zárt le (ezekből 100-at ajánlásokkal).

54 igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást küldtek a nemzeti hatóságoknak és mintegy 284 millió EUR visszafizettetésére tettek ajánlást, amelyből 165,8 millió EUR a bevételekhez, 118,2 millió EUR pedig a kiadásokhoz kapcsolódik (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat: Az OLAF vizsgálatai nyomán 2012-ben visszafizettetésre javasolt összegek

2.3.        Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok

2012-ben 12 137 nem csalárdként bejelentett (nem csalárd) szabálytalanságról értesítették a Bizottságot (ez körülbelül 6 %-kal több, mint 2011-ben), amelyek pénzügyi vonzata mintegy 2,9 milliárd EUR (a 2011-es adat több mint kétszerese). A legnagyobb növekedést a kohéziós politika, illetve a közvetlen kiadások terén észlelték (lásd a 2.3.2. bekezdést), amint azt a 3. táblázat is szemlélteti.

3. táblázat: Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok 2012-ben[12]

A 2. mellékletben található a 2012-ben bejelentett valamennyi nem csalárd szabálytalanság tagállamonkénti bontása a bevételek és kiadások szerint.

2.3.1.     Bevételek

A tradicionális saját forrásokat illetően a 2012-ben bejelentett nem csalárd szabálytalanságok száma változatlan maradt, ám a teljes megállapított összeg 20 %-kal magasabb a 2008–2012 közötti évek átlagánál.

6. ÁBRA: Tradicionális saját források – A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek (2008–2012)

2012-ben a vámkezelés utáni ellenőrzés volt a szabálytalanságok felderítésének legjelentősebb módszere, mind a felderített esetek számát, mind a tradicionális saját források megállapított összegét tekintve.

Az elmúlt néhány évben a tradicionális saját források bizottsági ellenőrzései a tagállamok vámellenőrzési stratégiájára, valamint a vizsgálatok során tett észrevételek nyomán végrehajtott tagállami intézkedések szoros nyomon követésére összpontosultak. A Bizottság elmozdulást tapasztalt a tagállamok stratégiájában az áruk vámkezelésével egyidejűleg végzett vámellenőrzésektől a vámkezelés utáni ellenőrzések irányába. Ezt a tagállamok által szolgáltatott adatok ugyancsak alátámasztják. A vámkezelés utáni vámellenőrzés a szabálytalanságok felderítésének hatékony módszere, azonban a vámkezeléssel egyidejűleg végzett vámellenőrzés továbbra is jelentős a csalási esetek felderítése szempontjából (lásd a 2.2.1. bekezdést).

2.3.2.     Kiadások

A költségvetés kiadási területein a nem csalárd szabálytalanságok mennyiségének növekedése főként a közvetlen kiadások ágazatában figyelhető meg, és csaknem teljes mértékben arra vezethető vissza, hogy a Bizottság főigazgatóságai jobban tudták használni az ABAC-rendszert, amely pontosabb információkkal szolgált. Megemlítendő, hogy a többi ágazattól eltérően a közvetlen kiadásokban az összes szabálytalanságot küszöbérték alkalmazása nélkül iktatják.

Az összegek emelkedése tekintetében két terület jelentős: i) a közvetlen kiadások, ahol egyetlen, 40 millió EUR értékű szabálytalanság (amelynek korrekciója és kezelése megtörtént) okozza a változást a 2011. évhez képest, valamint ii) a kohéziós politika, ahol a jelentős összeg részben a 2007–2013 programozási időszak fokozottabb végrehajtásának, túlnyomórészt viszont a Bizottság ellenőrzési szolgálatai által az elmúlt években feltárt, ám az illetékes nemzeti szolgálatok által csupán 2012-ben bejelentett bizonyos szabálytalanságoknak tudható be. Mintegy 1,5 milliárd EUR kapcsolódik a Cseh Köztársaság és Spanyolország által bejelentett nem csalárd szabálytalanságokhoz (a pénzügyi korrekcióról és a korrekciós intézkedésekről már megállapodtak és megtették a szükséges lépéseket). A Cseh Köztársaság esetében ezen összegek fele a Bizottság szolgálatai által végzett ellenőrzések nyomán végrehajtott pénzügyi korrekciókkal áll összefüggésben; Spanyolország esetében az összegek fele a 2000–2006 közötti programozási időszakra vonatkozó szabálytalanságokról szóló bejelentésekhez kapcsolódik, és a Bizottság a zárási folyamat kapcsán kérte azokat[13].

3.           Visszafizettetés, valamint egyéb megelőző és korrekciós intézkedések

Az EU pénzügyi érdekeinek védelmében fontos szempont a csalást és egyéb szabálytalanságokat megelőző és kiigazító mechanizmusok használata, ami biztosítja, hogy a költségvetés végrehajtása megfeleljen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek[14].

A közös igazgatás keretében a Bizottság az alábbi intézkedéseket fogadhatja el:

· Megelőző intézkedések: kifizetések megszakítása (a kifizetési határidő legfeljebb hat hónappal történő meghosszabbítása)[15]; a tagállamoknak történő időközi kifizetések teljes vagy részleges felfüggesztése[16].

· Korrekciós intézkedések: amennyiben az érintett tagállam nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a Bizottság pénzügyi korrekciót[17] írhat elő. Az alkalmazandó szabályoknak nem megfelelő kiadások visszafizettetési felhívás vagy a soron következő kifizetési kérelemből történő levonás tárgyát képezik.

A kedvezményezettektől való tagállami közvetlen visszafizettetésekre vonatkozó adatok csupán részben érhetőek el[18], és „A szabálytalanságok statisztikai értékelése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatóak.

A megosztott irányítástól eltérő irányítási típusokra vonatkozó adatok (különösen a közvetlen kiadások) főleg a Bizottság szolgálatai által kiadott visszafizettetési felszólításokat vagy a költségtérítési kérelmekből történő levonásokat érintik.

3.1.        Kiadások: megelőző mechanizmusok

3.1.1.     Megszakítások 2012-ben

2012-ben a Bizottság 187 olyan határozatot hozott, melyek a kifizetések megszakítására irányultak (ezek több mint 5 milliárd EUR-t érintettek) a kohéziós politika terén. A 2012 végén fennálló állapot szerint ezek közül 70 továbbra is lezáratlan (ezek több mint 1,7 milliárd EUR-t érintenek).

A 4. táblázat a 2012-ben kezelt megszakítási eseteket[19] tartalmazza, és erőteljes megelőző tevékenységet szemléltet, különösen az ERFA/Kohéziós Alap vonatkozásában, ami az esetek több mint 60 %-át, illetve az érintett összegek mintegy 80 %-át teszi ki.

4. táblázat: A Bizottság szolgálatai által kezelt megszakítási esetek 2012-ben

3.1.2.     Felfüggesztések

Két, németországi és olaszországi ERFA/Kohéziós Alap-programra vonatkozó felfüggesztési határozat 2012 végén továbbra is érvényben volt. 2012-ben két felfüggesztési határozatot fogadtak el az ESZA-kifizetésekkel kapcsolatban, a Cseh Köztársaságra (az év végén még folyamatban) és Szlovákiára vonatkozóan.

3.2.        Kiadások: pénzügyi korrekciók és visszafizettetések 2012-ben

2012-ben a Bizottság által elfogadott, a tagállamokkal szembeni korrekciós intézkedések jelentősen növekedtek (+30 % a „megerősített/jóváhagyott” és +137 % a „végrehajtott” szakaszban), elsősorban a kohéziós politika területén (lásd az 5. táblázatot).

5. táblázat: Pénzügyi korrekciók és visszafizettetések költségvetési ágazatok szerint – 2011–2012

A 3. melléklet a 2012-ben végrehajtott, megosztott irányítás alatt álló pénzügyi korrekciók tagállamonkénti bontását mutatja: a 3,7 milliárd EUR mintegy 58 %-a Spanyolországgal kapcsolatban végrehajtott pénzügyi korrekciókból adódik[20].

3.3.        Saját forrásokból származó bevételekhez kapcsolódó visszafizettetések

A saját forrásokból származó bevételek tekintetében, amelyek az uniós költségvetés pénzeszközeinek fő forrását jelentik, a visszafizettetések a következők nyomon követéséhez kapcsolódnak: a Bizottság vizsgálati jelentései, az Európai Számvevőszék ellenőrzései, a tagállamok közigazgatási hibáiból vagy visszafizettetési tevékenységükben tapasztalt gondatlanságukból fakadó, pénzügyi felelősséggel kapcsolatos ügyek, az Európai Bíróság döntései, valamint a spontán tagállami befizetésekből és a saját forrásokhoz kapcsolódó kamatfizetésekből vagy késedelmes fizetésekből származó összegek. Ezeket az összegeket a 6. táblázat tartalmazza.

6. táblázat: Saját forrásokból származó bevételekhez kapcsolódó visszafizettetések[21]

3.3.1.     Tradicionális saját források

A tradicionális saját forrásokat (TOR) elsősorban a nem uniós országokból behozott termékekre kiszabott vámok és kisebb mértékben a cukorilletékek alkotják. 2012-ben az összes uniós bevétel 13 %-át tették ki. A tradicionális saját források teljes megállapított összege körülbelül 98 %-ának beszedése problémamentesen zajlik. A fennmaradó 2 % csalási esetekhez és egyéb szabálytalanságokhoz kapcsolódik. A tagállamok kötelesek visszafizettetni és az OWNRES adatbázisban rögzíteni ezeket az összegeket. 2012-ben a visszafizetendő összeg[22] 444 millió EUR, amelyből 208 millió EUR-t a tagállamok már visszafizettettek (éves visszafizettetési ráta: 47 %). Ezentúl a tagállamok folytatták visszafizettetési tevékenységüket a korábbi évek eseteire vonatkozóan, és összesen mintegy 83 millió EUR-t fizettettek vissza az 1989 és 2011 között felderített csalási esetek és szabálytalanságok kapcsán. A korábbi (1989–2009) visszafizettetési ráta 77 %[23].

A csaláshoz kapcsolódó összegek visszafizettetése általában sokkal kevésbé sikeres, mint a szabálytalanságok esetében. Ebből következően egy eset csalásnak minősítése a jövőbeni visszafizettetési eredmények mutatójaként szolgál.

A tagállamoknak a tradicionális saját források visszafizettetésére irányuló tevékenységét helyszíni ellenőrzések során követik nyomon, valamint azon eljárás révén, amely kötelezővé teszi az 50 000 EUR-t meghaladó és a tagállamok által végül behajthatatlannak nyilvánított összegek bejelentését a Bizottság számára. A tagállamok pénzügyi felelősséget viselnek a tradicionális saját források visszafizettetésének elmulasztásáért azokban az esetekben, amikor visszafizettetési tevékenységükben hiányosságokat észlelnek.

4.           Uniós szintű csalás elleni politikák

4.1.        A Bizottság csalás elleni kezdeményezései 2012-ben

4.1.1.     Az OLAF reformjára irányuló javaslat (1073/1999/EK rendelet)

Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosítására, valamint az 1074/1999/Euratom rendelet[24] visszavonására irányuló módosított bizottsági javaslat arra összpontosul, hogy tisztázza az OLAF vizsgálataiban érintett személyek eljárási jogait, fokozza az OLAF vizsgálatainak hatékonyságát és javítsa a partnerekkel (más uniós intézményekkel és testületekkel, a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel) folytatott együttműködést. A javaslat egyúttal egyértelműsíteni kívánja az OLAF Felügyelő Bizottság szerepét, továbbá az uniós intézményekkel folytatandó időszakonkénti véleménycserét helyez kilátásba az OLAF szakpolitikai prioritásainak megvitatása céljából.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2011 októberétől 2012 júniusáig zajló informális megbeszélései megalapozták azt a széleskörű egyetértést, amely a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjában is tükröződik, amelyet 2013. február 25-én formálisan elfogadtak[25] és az Európai Parlament július 3-án jóváhagyott[26]. Az új rendelet várhatóan 2013. október 1-jén lép életbe.

4.1.2.     Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslat

2012-ben a Bizottság irányelvjavaslatot nyújtott be az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről.[27] Ennek célja az uniós költségvetés bűnügyi visszaélésektől való védelmére vonatkozó jogi keret megerősítése.

Az irányelvjavaslat arra irányul, hogy az Unió költségvetését érintő jogsértések vonatkozásában egyértelműsítse, összehangolja és megerősítse a büntetőjogot a tagállamokban. A tagállamok között jelentős különbségek vannak az uniós költségvetés (büntetőjogi) védelme tekintetében. Ennek egyik oka, hogy a meglévő jogszabályok[28] nem biztosítják az összehangolás és végrehajtás elégséges szintjét a tagállamokban. A javaslat elősegíti az elrettentést azáltal, hogy kezdeményezi a jogsértések és szankcionálási szintek további összehangolását a büntető anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően, az EU pénzügyi érdekeinek védelme érdekében. A kezdeményezések közé tartoznak:

– a jogsértések – csalás, korrupció, pénzmosás – tág meghatározása az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és az ehhez kapcsolódó jegyzőkönyvek alapján;

– a további bűncselekmények (közbeszerzési ajánlattevők tisztességtelen magatartása, pénzeszközök hűtlen kezelése és az engedélyezettől eltérő célokra való felhasználása) meghatározásának összehangolása;

– a különösen súlyos bűncselekményekre vonatkozó minimális szabadságvesztési időtartamokkal kapcsolatos szabályok kidolgozása;

– azon időtartam összehangolása, amelyen belül az adott ügyhöz kapcsolódó nyomozást, büntetőeljárást, tárgyalást és ítéletet le kell bonyolítani;

– kísérő intézkedések bevezetése az Unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi eszközökkel – köztük a jogi személyek felelősségéről és a rájuk vonatkozó joghatóságról szóló szabályokkal – történő védelme érdekében.

A javaslatot az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztették. A Tanács 2013 júniusában általános megközelítést fogadott el. Az Európai Parlament illetékes bizottságainak véleményét várhatóan 2013 második felében fogadják el.

4.1.3.     Az Európai Ügyészség (European Public Prosecutor’s Office – EPPO) létrehozását előkészítő munka

2012 során az OLAF és az Igazságügyi Főigazgatóság széles körű konzultációt folytatott a tagállamokkal, a szakértőkkel és más érintett szereplőkkel az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló Európai Ügyészség lehetséges létrehozásáról[29]. A jogalkotási javaslatot 2013. július 17-én terjesztették elő[30], és az EUROJUST reformjára irányuló javaslat[31] kíséri.

Az OLAF tapasztalatai alátámasztják az uniós szintű ügyészi hatóság iránti igényt az uniós csalási ügyekben végzett nyomozások javítása és a büntetőeljárások felgyorsítása érdekében. Egy központi szerv jobban tudja biztosítani a nyomozati és büntetőeljárási folyamat folytonosságát és hatékonyságát. Az EPPO valódi nyomozati és ügyészségi testület lesz, amely uniós szinten növeli majd az EU költségvetését érintő bűncselekmények elleni küzdelem hatékonyságát. Ez orvosolni fogja a nyomozások és büntetőeljárások alacsony szintjét, amely jelenleg akadályozza az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét.

4.1.4.     A korrupció elleni küzdelemre irányuló kezdeményezések az EU-ban

2011-ben a Bizottság korrupció elleni uniós átfogó politikát[32] mutatott be, és számos politikai területen szorgalmazta, hogy a korrupció témája nagyobb hangsúlyt kapjon, különös figyelmet szentelve a szorosabb együttműködésnek, a bűncselekményből származó vagyoni eszközök elkobzására vonatkozó szabályoknak, a felülvizsgált közbeszerzési jogszabályoknak, a bűnügyi statisztikák javításának, valamint a feltételek szigorúbb alkalmazásának az együttműködés és a fejlesztési politikák terén.

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy kétévente uniós korrupció elleni jelentést tesz közzé. A jelentés arra irányul, hogy fokozza a korrupció elleni intézkedéseket az EU-ban, és megerősítse a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat. Ezenkívül feltérképezi az uniós tendenciákat, ösztönzi a bevált gyakorlatok megosztását és előkészíti a terepet a jövőbeni uniós szakpolitikai intézkedések számára. Az első jelentés fő témája a közbeszerzéseket érintő korrupció lesz, és a dokumentum a tervek szerint 2013 második felében készül el.

4.1.5.     Csalás elleni politika a vámügyben

4.1.5.1.  Kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás

A vámcsalás elleni küzdelmet elősegítő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás az 515/97/EK tanácsi rendeleten[33] alapul. 2012-ben a Bizottság hatástanulmány készítésébe kezdett azzal a céllal, hogy korszerűsítse ezt a jogi keretet a felderítés és a vámcsalás elleni küzdelem további javítása érdekében az EU-ban. A várakozások szerint 2013-ben a Bizottság javaslatot fog elfogadni.

4.1.5.2.  Közös vámügyi műveletek

A közös vámügyi műveletek olyan összehangolt és célzott operatív intézkedések, amelyeket a tagállamok, valamint harmadik országok vámhatóságai korlátozott időtartamon belül hajtanak végre az áruk határokon átnyúló tiltott kereskedelme elleni küzdelem jegyében.

Az EU vámhatóságai és a Bizottság közötti kölcsönös segítségnyújtás összefüggésében az OLAF informatikai platformot, informatikai alkalmazásokat és irányítóhelyiséget biztosít a tagállamok számára a közös vámügyi műveletek végrehajtásához. 2012-ben az OLAF négy[34], a tagállamok által végrehajtott közös vámügyi műveletet támogatott.

4.1.5.3.  A Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS)

Az OLAF által kezelt AFIS fő célja a partnerekkel – köztük az egyéb intézményekkel, a tagállamokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a harmadik országokkal – folytatott együttműködés javítása az EU vámjogszabályainak helyes alkalmazása érdekében. A tagállamok a csalási esetek és szabálytalanságok bejelentésére használják az AFIS-t, és üdvözölték a rendszert a 2012 májusában Lisszabonban tartott AFIS-konferencián, ahol a rendszer továbbfejlesztését vitatták meg. Informatikai projektek valósultak meg a kommunikáció javítása és az adatok AFIS-ból történő kinyerésének megkönnyítése érdekében.

2012 végére az AFIS 10 180 nyilvántartott végfelhasználóval rendelkezett 1 750 tagállami szolgálat, harmadik országok, nemzetközi szervezetek, a Bizottság és egyéb uniós intézmények részéről, és a felhasználók 10 120 MAB mail (az AFIS biztonságos üzenetküldő szolgáltatása) üzenetet váltottak. Összesen 8 370 esetet tettek közzé az AFIS kölcsönös segítségnyújtási adatbázisaiban és moduljaiban.[35] A tranzitinformációs adatbázisba (ATIS) hétmillió új tranzitszállítmányról érkezett információ, ami összesen 35 millió árumozgást jelent. A szabálytalanságkezelő rendszerbe (IMS) 2012-ben 19 800 új bejelentés érkezett szabálytalanságokról a tagállamoktól és a tagjelölt országoktól. Az IMS-ben összesen 152 000 bejelentést tartanak nyilván.

4.1.6.     A héacsalás elleni küzdelem

Az Európai Tanács 2012. március 2-i felszólítása, valamint az Európai Parlament 2012. április 19-i határozata nyomán a Bizottság 2012. december 6-án közleményt fogadott el az adócsalásról és az adókikerülésről[36]. A közleményben bemutatták az adócsalás és adókikerülés elleni – harmadik országokra is kiterjedő – küzdelem cselekvési tervét. A cselekvési terv keretében arra ösztönzik a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek további előrelépést a meglévő kezdeményezések – köztük a gyorsreagálási mechanizmus és az áruk és szolgáltatások egyes kategóriáira vonatkozóan a fordított adózás alkalmazása – kapcsán. A Tanács nemrég politikai megállapodásra jutott ezekről a kezdeményezésekről. Ezen túlmenően a cselekvési terv eredményeként létrehozták az „EU VAT Forum” elnevezésű uniós héafórumot, amely támogatja az adófizetők önkéntes szabálykövető magatartását és hozzájárul a tagállamoknak biztosított technikai és kapacitásépítési segítségnyújtás fenntartásához, célja pedig egy közös kockázatelemzés bevezetése az Eurofisc (a célzott információ gyors cseréjét biztosító hálózat a héacsalás elleni küzdelemért) keretein belül, valamint a héa-val kapcsolatos kétoldalú közigazgatási együttműködési megállapodásokra irányuló tárgyalások folytatása harmadik országokkal.

4.1.7.     Csalás elleni rendelkezések a nemzetközi megállapodásokban

Az EU pénzügyi érdekeinek védelme, a szabálysértések elleni küzdelem, valamint a vámjogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az EU nemzetközi megállapodásai – mint például a preferenciális kereskedelmi megállapodások, az együttműködési megállapodások, a nem preferenciális megállapodások és a különálló vámügyi megállapodások – rendelkezéseket tartalmaznak a vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról és a preferenciális elbánás végrehajtására vonatkozó intézkedésekről.

2012 végén 44 megállapodás – ezen belül 62 ország vonatkozásában kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések – volt hatályban, valamint 88 további országgal (köztük az EU legnagyobb kereskedelmi partnerei közül néhánnyal[37]) kétoldalú vagy regionális tárgyalások voltak folyamatban. 2012-ben az EU szabadkereskedelmi megállapodást kötött a közép-amerikai régióval[38] és az Andok országaival.[39] A Szingapúrral folytatott szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások 2012 decemberében zárultak. További négy AKCS-állam[40] vonatkozásában gazdasági partnerségi megállapodások léptek hatályba. A fent említett megállapodások mindegyike tartalmaz a vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló rendelkezéseket, valamint a preferenciális elbánás végrehajtására vonatkozó intézkedéseket.

4.1.8.     A dohánytermékek illegális kereskedelme elleni küzdelem

4.1.8.1.  Az EU keleti határa mentén zajló cigaretta- és alkoholcsempészet elleni küzdelemre vonatkozó bizottsági cselekvési terv

A cigarettacsempészet jelentős bevételkiesést okoz az EU és tagállamai számára – ennek értéke évenként több mint 10 milliárd EUR vám- és adóbevételre becsülhető. A magas adótartalmú áruk – cigaretta és alkohol – csempészete az egyik legjellemzőbb bűnügyi jelenség az EU keleti határán. 2011 júniusában a Bizottság cselekvési tervet mutatott be, amely a cigaretta- és alkoholcsempészet elleni küzdelemre irányul ebben a régióban[41]. A Bizottság a keleti határ mentén fekvő szomszédos országokkal folytatott tárgyalások napirendjére tűzte a kérdést, összehangolta a tagállamok tevékenységét a régióban és technikai segítséget nyújtott a Hercule III programon[42] keresztül.

Az elemzések azonban arról tanúskodnak, hogy a cigarettacsempészet az Unió egészét érintő probléma. Ennek megfelelően a Bizottság 2013. június 6-án átfogó uniós stratégiát tett közzé a cigarettacsempészet elleni határozottabb fellépésről szóló közleményben[43]. A közleményt cselekvési terv kíséri, amely a keleti határra vonatkozó cselekvési terv égisze alatt egyesíti a folyamatban levő tevékenységeket.

4.1.8.2.  Dohány-ellenőrzési Keretegyezmény (FCTC): a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv

A Bizottság határozottan támogatja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohány-ellenőrzési Keretegyezményéhez (FCTC) csatolt, a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, amely összhangban áll a Bizottság felelősségvállalásával az EU pénzügyi érdekeinek védelme iránt, beleértve a cigarettacsempészet és –hamisítás elleni küzdelmet is.

A Bizottság összehangolta az EU álláspontját, és a Tanács elnökségével közösen képviselte az EU-t a jegyzőkönyvről szóló tárgyalásokon. A jegyzőkönyvet 2012 novemberében fogadták el. A dokumentum az FCTC szerződő felei számára 2014 januárjáig aláírásra nyitva áll. Hatálybalépése után várhatóan jelentősen hozzájárul majd az illegális dohánykereskedelem elleni küzdelemhez.

Kívánatos lenne, hogy az EU a tagállamokkal együtt a lehető leghamarabb aláírja és ratifikálja a jegyzőkönyvet.

4.1.8.3.  Cigarettagyártókkal kötött megállapodások

2012-ben a Bizottság és a tagállamok képviselői külön találkozókat tartottak négy cigarettagyártóval[44], amelyeken megbeszélték az együttműködési megállapodások végrehajtását. A PMI-vel megállapodásra jutottak, amely értelmében a gyártó kiegészítő (lefoglalási) kifizetéseket fog jóváírni a tagállamoknak, miután valamennyi tagállam, az EU és a vállalat aláírta a vonatkozó módosító megállapodást. Egyelőre nem minden tagállam írta alá a dokumentumot.

4.1.9.     Közbeszerzési szabályok

A csalások gyakran a közbeszerzéshez kapcsolódnak. Ebből adódóan a Bizottság új rendelkezéseket emelt be a 2011. december 20-án elfogadott, közbeszerzésről szóló irányelvjavaslataiba[45]:

– az összeférhetetlenség fogalmának bevezetése;

– az olyan ajánlattevők kizárása, amelyek igazgatóit korrupció vagy más súlyos csalás miatt elítélték; valamint

– átfogó, a nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségekre is kiterjedő irányítási keret a közbeszerzési csalások megfékezéséért, főként, ha azok uniós pénzforrásokat érintenek.

A Bizottság javaslatait az Európai Parlament és a Tanács alaposan megvitatta. A közbeszerzéssel foglalkozó nemzeti felügyeleti testület létrehozására irányuló korábbi javaslatot[46] a Tanács nem hagyta jóvá, helyette viszont bizonyos nyomonkövetési és a Bizottsággal szemben fennálló jelentéstételi kötelezettségeket vezettek be, különös tekintettel a korrupciós ügyekre. A javaslatok, amennyiben elfogadják őket, lényegesen javítanák az irányítást csakúgy, mint a közbeszerzési szabálysértések mérséklését és nyomon követését, különösen összeférhetetlenség felmerülése esetén.

4.1.10.   A Bizottság csalás elleni stratégiája

A Bizottság 2011 júniusában elfogadott csalás elleni stratégiájának[47] címzettjei elsősorban a Bizottság szervezeti egységei. Célja a költséghatékonyság és az egyszerűsítés közötti egyensúly kialakítása, a meglévő csalás elleni intézkedések adta lehetőségeket beágyazva az új csalási módszerek elleni küzdelembe. A Bizottság merít az OLAF tapasztalataiból, amelyeket az állítólagos csalások vizsgálata során szerzett.

A Bizottság csalás elleni stratégiájának végrehajtása jó úton halad, különösen a 2013 végéig megvalósítandó következő három prioritás tekintetében:

– megfelelő csalás elleni rendelkezések belefoglalása az új többéves pénzügyi keretbe illeszkedő kiadási programokról szóló bizottsági javaslatokba;

– csalás elleni stratégiák kidolgozása a Bizottság szolgálatainak szintjén;

– a közbeszerzési irányelvek[48] felülvizsgálata.

Ezen prioritási intézkedéseket az OLAF azzal egészíti ki, hogy más szervezetek számára belső csalás elleni weboldalt és iránymutatást, valamint képzést és koordinációt biztosít.

4.1.11.   A Hercule és a Periklész program

4.1.11.1.          A Hercule II és a Periklész program végrehajtása

2012-ben a Hercule II program támogatta a bűnüldöző hatóságok technikai és operatív kapacitásainak megerősítésére irányuló tevékenységet az EU-val szembeni csalás elleni küzdelem érdekében. Ezt technikai segítségnyújtás (7,35 millió EUR), képzési tevékenység, többek között digitális igazságügyi képzés (3,25 millió EUR), jogi képzés és tanulmányok (0,7 millió EUR), valamint a tagállami hatóságok számára hozzáférhetővé tett adatok és információk vásárlásához nyújtott informatikai segítség (2,95 millió EUR) révén valósította meg. A feltüntetett összegek a 2012-ben rendelkezésre álló költségvetést tükrözik.

2012-ben az euróbankjegyek csalással és hamisítással szembeni védelmére irányuló Periklész program keretében a Bizottság (OLAF) 16 tevékenységben vett részt, köztük konferenciákon, szemináriumokon és személyzetcserékben, amelyeket a tagállamok és/vagy a Bizottság (OLAF) szerveztek. Ezek az események különös hangsúlyt fektettek az illetékes hatóságokkal való együttműködés megerősítésére, és pályázók, tagállami szakértők, az Európai Központi Bank, valamint az Europol bevonásával sor került a programok megvitatására is. 2012-ben a Periklész program 1 millió EUR értékű költségvetésének 94,75 %-át kötötték le.

4.1.11.2.          Többéves pénzügyi keret 2014–2020

2011 decemberében a Bizottság – a többéves pénzügyi keret összefüggésében – két program folytatására irányuló javaslatokat fogadott el a csalásmegelőzés, illetve a csalás elleni küzdelem megerősítése céljából: Hercule III[49] és Periklész 2020.[50]

2012-ben az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága és a Tanács csalás elleni munkacsoportja mindkét javaslatot megvitatta. A csalás elleni tanácsi munkacsoport a dán elnökség alatt – a társfinanszírozási arány és a program összköltségvetése kivételével – sikeresen előkészítette a Bizottság két javaslatára vonatkozó megállapodást. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2012 novemberében elfogadta a javaslatokról szóló jelentéseket. A Parlament és a Tanács a mielőbbi megállapodásra törekedve 2013-ban, az ír elnökség alatt kezdte meg a tárgyalásokat.

4.2.        A csalásmegelőzés koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF)

Az EUMSZ 325. cikke szerint a tagállamok a Bizottsággal együtt megszervezik az illetékes hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést. Az összehangolási tevékenység fő fóruma a csalásmegelőzés koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF).[51]

2012-ben kétszer konzultáltak a COCOLAF-fal a csalás elleni küzdelemhez kötődő jogalkotási és politikai kezdeményezések legfontosabb fejleményeiről.

A COCOLAF véleményt nyilvánított azokról az uniós erőfeszítésekről, amelyek az EU pénzügyi érdekei védelmének megerősítését célozzák, és általánosságban egyetértett a jelenlegi kezdeményezésekkel, különösen az EU-val szemben elkövetett csalás elleni küzdelem jogi alapjának összehangolását illetően.

A tervek szerint 2013-ban felülvizsgálják a COCOLAF szerkezeti felépítését és számos meglévő szakértői csoportot, hogy javítsák a csoportok átfogó működését és világosabb áttekintést nyújtsanak a Bizottságot (OLAF), illetve a tagállamokat érintő tevékenységekről.

4.3.        Az Európai Parlament 2012. május 10-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2010

Az Európai Parlament 2012. május 10-én elfogadta a Bizottság 2010-es jelentésével kapcsolatos állásfoglalását.[52] Az állásfoglalás konkrét kéréseket, észrevételeket és javaslatokat fogalmaz meg a költségvetés valamennyi ágazata tekintetében. Címzettjei a Bizottság és a tagállamok, és a témák széles körét öleli fel, mint például vám- és héaveszteségek, szabálytalanságok tagállamok általi bejelentése valamennyi ágazatban, illetve közbeszerzés. Az Európai Parlament a dokumentumban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem elég részletes a csalást illetően, viszont a szabálytalanságokkal kiterjedten foglalkozik, továbbá az állásfoglalás bírálja a tagállamok által egyes ágazatokra vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok alacsony számát.

Az Európai Parlament üdvözölte a kohéziós politika pénzforrásaira vonatkozó visszafizettetési arány javulását és Bulgária jelentős előrelépését az előcsatlakozási alapok nemzeti ellenőrző rendszerének megerősítése terén. Ugyancsak üdvözölte a Sirocco közös vámügyi művelet sikerét, valamint az OLAF által koordinált Hercule II program hatékonyságát.

A Bizottság nyomonkövetési jelentést nyújtott be, amely körvonalazza a Parlament aggályainak nyomán végrehajtandó válaszintézkedéseket. A Bizottság kiemelte, hogy a 325. cikk értelmében készített jelentés nagyobb hangsúlyt fektetne a csalárd szabálytalanságok részletes elemzésére, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy valamennyi szabálytalanság (köztük a nem csalárd szabálytalanságok) bejelentésére szükség van ahhoz, hogy a jelentés be tudja tölteni szerepét és teljesebb képet nyújtson a csalárd szabálytalanságokról. A Parlament ajánlásának megfelelően a Bizottság a 2011-es jelentésben már fokozott figyelmet szentelt a csalárd szabálytalanságok elemzésének, és ugyanígy járt el a jelenlegi jelentésben is.

A Parlament azon aggályait illetően, melyek szerint egyes tagállamok kevés csalási ügyet jelentenek be bizonyos alapok vonatkozásában vagy egyáltalán nem is érkeznek tőlük ilyen bejelentések, a Bizottság további párbeszédet folytatott az érintett tagállamokkal a hiányos jelentéstétel problémájának orvoslása érdekében. A probléma részét képezi azonban az is, hogy a csalásfelderítést egyes tagállamokban még mindig javítani kell. Egy sor intézkedés született annak érdekében, hogy iránymutatást és támogatást nyújtsanak a tagállamoknak a csalásfelderítési és jelentéstételi teljesítményük javításához.

A Bizottság ellenőrzi a tagállamok visszafizettetési eljárásait, és jelentős hiányosságok észlelése esetén felfüggeszti a kifizetéseket. A mezőgazdaság terén javultak a visszafizettetési mutatók – ez részben annak tudható be, hogy jelenleg az időben történő visszafizettetés elmulasztása esetén a behajtatlan összegek felét, gondatlan kifizetések esetén pedig a teljes összeget a tagállamokra terhelik (ez az úgynevezett 50 %-os szabály). A 2012–2020 közötti többéves pénzügyi keret vonatkozásában a Bizottság a jogi keret további megerősítésére is javaslatot tett.

A Bizottság ezenkívül felvázolta azokat a kohéziós politikai pénzforrásokat érintő intézkedéseket, amelyeket a kohéziós politikai pénzforrásokra vonatkozó közös csalásmegelőzési stratégia részeként hajtana végre. A stratégia magában foglalja a csalás jelentette kockázatok értékelését, a csalásfelderítést, valamint a belső és külső csalással kapcsolatos éberséghez kötődő tevékenységet (a Bizottság kohéziós politika végrehajtásáért felelős szervezeti egységeiben és a tagállamokban).

5.           A tagállamok által hozott intézkedések az EU pénzügyi érdekeit érintő csalással és más jogellenes tevékenységekkel szemben

A tagállamok minden évben jelentést készítenek a Bizottság számára az EUMSZ 325. cikke alapján végrehajtott fő intézkedésekről, amelyek az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és más jogellenes tevékenységek leküzdésére irányulnak.

2012-ben a tagállamok számos, általános és konkrét intézkedést valósítottak meg az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás megelőzésének és visszaszorításának fokozása érdekében. Mégis csaknem a tagállamok fele által benyújtott információk arra mutatnak rá, hogy a csalás felderítésére és üldözésére, valamint a visszafizettetések végrehajtására való képességük korlátozott. Ezen túlmenően a csalások és szabálytalanságok bejelentésének gyakorlata eltéréseket mutat a tagállamok között és a tagállamokon belül is.

5.1.        Az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések

A tagállamok által bejelentett közigazgatási intézkedések elsősorban az irányító hatóságok, ügynökségek vagy szervek által végzett fokozott nyomon követésről, szigorúbb pénzügyi ellenőrzésről és korszerűsített iránymutatásokról vagy módszertani kézikönyvekről szólnak.[53] További intézkedéseket dolgoztak ki az illetékes hatóságok közötti együttműködés javításáért, az ellenőrzések megerősítéséért[54], a Bizottsággal a csalás és korrupció elleni küzdelem terén folytatott stratégiai együttműködés elősegítéséért[55], képzési lehetőségek biztosításáért[56] és a szerződésbiztonság javításáért[57].

Az általánosabb intézkedések a közbeszerzési törvények javítására[58] és a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére[59] irányulnak.

5.2.        Az EU pénzügyi érdekeit érintő, a mezőgazdaság területén történő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések

2012-ben kiemelt figyelmet fordítottak a mezőgazdaságra. A jelentéstétel magában foglalta az alábbiakkal kapcsolatos információkat: csalás elleni vizsgálatok, jogalkotási és közigazgatási intézkedések és stratégiák, csalásmutatók alkalmazása, a csalás elleni vizsgálatokkal összefüggésben visszafizettetett összegek, valamint a csalás elleni vizsgálatokkal megbízott és azokban részt vevő személyzetre vonatkozó adatok.

5.2.1.     Jogalkotási és közigazgatási intézkedések

2011–2012 között számos tagállam[60] tett jelentést új jogalkotási és közigazgatási intézkedésekről, amelyek lényegesen javították a csalásmegelőzést és a kockázatkezelést a mezőgazdasági pénzforrások vonatkozásában. Egyes tagállamok[61] a mezőgazdasági támogatások kezelésének egészét érintő intézkedéseket jelentettek be.

Ezek az intézkedések elsősorban a kiadások támogathatóságát, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) számára végzett helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat, a fiatal gazdálkodók és a kedvezőtlen adottságú területek (KAT) rendszerére vonatkozó kockázatértékelés eredményeként megvalósuló célirányosabb ellenőrzéseket, valamint a szigorúbb ellenőrzéseknek köszönhetően a tanúsítási eljárás javulását érintik. Néhány tagállam[62] a nemzeti jog felülvizsgálata nyomán a pénzügyi ellenőrzés javítását célzó intézkedéseket és a támogatási rendszerek (vidékfejlesztési politika, közvetlen támogatási rendszerek) továbbfejlesztését jelentette be. Egyes tagállamok[63] előrelépésekről számoltak be a nemzeti jog vagy az uniós joggal való összehangolás terén a szabálytalanságok kezelésére vonatkozó eljárások – köztük a szabálytalanság meghatározása, a jelentéstételi eljárás, a pénzügyi korrekció vagy a pénzforrások visszafizettetése – vonatkozásában, továbbá a csalárd bűncselekmények és a vizsgálati eljárások egyértelműbb meghatározását illetően. Négy tagállam[64] arról tett jelentést, hogy a keresztellenőrzés megkönnyítése érdekében fejlesztették nemzeti nyilvántartásaikat és az adatkezelést. Más tagállamok[65] kockázatkezelési rendszereik javításáról számoltak be, ami a jobb szervezeti felépítés, a belső ellenőrzési rendszerek és az ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások vagy a súlyos és szervezett adócsalás megelőzését szolgáló új kockázatelemzések segítségével valósult meg.

A hatékonyság és eredményesség tekintetében a tagállamok többségének[66] jelentései szerint az új jogi vagy közigazgatási intézkedések jobb eredményekhez vezettek, többek között korábbi felderítéshez, kevesebb jogosulatlan kifizetéshez, a kifizetést megelőzően felderített szabálytalanságok számának növekedéséhez és az elfogadott támogatható kiadások nagyobb arányához. Egyesek kiemelték a kevesebb helyszíni ellenőrzést, ezen belül pedig az új kockázatelemzéseknek köszönhetően az erőforrások fokozottabb kihasználását. A legtöbb tagállam bejelentette, hogy lépéseket tettek a pénzügyi jelentéstétel megbízhatóságának és következetességének javítása érdekében.

5.2.2.     Új megelőzési és felderítési stratégiák

A tagállamok zöme[67] arról számolt be, hogy az alábbiak közül egy vagy több eszközt már alkalmaznak: nemzeti stratégiák, regionális stratégiák, adott típusú kockázatcsökkentési műveletre épülő stratégiák, valamint a mezőgazdasági pénzforrások felhasználásához kapcsolódó csalás jobb megelőzése és felderítése.

5.2.3.     Csalásmutatók alkalmazása

Csaknem valamennyi tagállam[68] említést tett általános csalásmutatók alkalmazásáról, például a szabálytalanságok kategóriái, a műveletek, az elkövetési módok és az érintett ágazatok vagy földrajzi területek vonatkozásában.

Ezenkívül a tagállamok többsége[69] kijelentette, hogy saját speciális mutatókat is használnak, mint például a kedvezményezettek neve, az eljárások átláthatósága, a támogatási összegek változása a megelőző gazdasági évhez képest, hamis vagy gyanús adatok megadása vagy az információ elhallgatására tett kísérletek.

5.2.4.     A jelentéstétellel kapcsolatos rendelkezések végrehajtása

Számos tagállam[70] bejelentette, hogy iránymutatásokat fogadtak el a csalás és egyéb szabálytalanságok közötti különbségtételről, és képzéseket szerveztek az alkalmazottak számára a különbség tisztázása érdekében. Három tagállam[71] arról számolt be, hogy nem fogadtak el ilyen iránymutatásokat, mivel elégségesnek találták a meglévő szabályokat és eljárásokat.

Az 1848/2006/EK rendelet szerinti jelentéstételi gyakorlatokra vonatkozó válaszok arról tanúskodnak, hogy a gyakorlatok nem csupán tagállamonként, hanem ugyanazon tagállam egyes szervei között is különbségeket mutatnak. Ez utóbbi nem csak a szövetségi országokra, és nem csak az olyan szakpolitikai területekre igaz, mint például a mezőgazdaság, a halászat vagy a kohézió[72].

5.2.5.     A csalás felderítésére és üldözésére vonatkozó hiányos statisztikák, valamint a kapcsolódó visszafizettetések

A tagállamoknak csaknem fele[73] továbbra is korlátozott információkat szolgáltat a csalást kiszűrő közigazgatási vizsgálatok, illetve a csalás megállapítása érdekében kezdeményezett eljárások mennyiségére vonatkozóan. Bulgária, Dánia, Olaszország, Lengyelország és Románia kezdeményezte a legtöbb csalást kiszűrő vizsgálatot.

Hasonlóképpen, a tagállamok többsége nem szolgáltatott elegendő adatot a bírósági határozattal lezárt büntetőeljárások számát illetően. Ezen túlmenően a tagállamok csaknem fele[74] hiányos információkat adott azokról a csalással kapcsolatos összegekről, amelyeket a csalást kiszűrő közigazgatási vizsgálatok nyomán visszafizettettek. A helyzet a visszafizettetett összegekre vonatkozó adatokat[75] és a bűnügyi nyomozásokhoz kapcsolódó pénzbüntetéseket figyelembe véve még kevésbé kielégítő.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kohéziós politika terén a bűnügyi nyomozások eredményeinek nyomon követésére vonatkozó előző évi ajánlást csak részben hajtották végre.

5.3.        A Magna Grecia művelet

2011-ben és 2012-ben az olasz pénzügyőrség, a Guardia di Finanza (GDF) a dél-olaszországi Calabria régióban 23 vizsgálatot folytatott le azon kedvezményezettek vonatkozásában, akiknek a projektjeit a 2000–2006 közötti Strukturális Alapokon keresztül finanszírozták. Egy-egy vizsgálat nem csupán egyetlen projektre terjedt ki. 18 esetben állapítottak meg szabálytalanságot.

A vizsgálatok során a 23,5 millió EUR-nál magasabb értékű projekteket vették figyelembe, és csaknem 16 millió EUR-t érintő szabálytalanságokat állapítottak meg. Harminc személy, köztük négy köztisztviselő ellen indítottak büntetőeljárást csalás, nyilvános vagy magánjellegű cselekmények során elkövetett hamisítás, állami pénzeszközök hűtlen kezelése, hamis számlák használata, könyvelési bizonylatok rejtegetése vagy megsemmisítése és pénzmosás vádjával. A GDF összesen 4,5 millió EUR értékben kérelmezett árulefoglalást.

A vizsgálatokra egy alapos elemzés nyomán került sor, amelyet az OLAF 2010-ben indított, és 2011-ben a GDF-fel közösen hajtott végre a kockázati mutatók finomítása, illetve további adatok és a GDF helyismeretének beemelése céljából. A művelet szemléltette az innovatív megközelítés hatékonyságát, amely lehetővé tette a meghatározott kockázati mutatóknak megfelelő egyes kedvezményezetteket célzó intézkedések végrehajtását.

5.4.        A 2011-es ajánlások végrehajtása

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2011. évi jelentésben a Bizottság több ajánlást fogalmazott meg a tagállamoknak, különös tekintettel a bejelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságokra, a jogosulatlan összegek visszafizettetésére, a bűnügyi nyomozások eredményeinek nyomon követésére és a csalással kapcsolatos statisztikáik javítására. Az ajánlások végrehajtása – amit a 2012. évi jelentés részeként mutattak be – összességében megfelelő volt, ám egyes bizottsági aggályok kezelése nem volt teljes körű. A megosztott irányítás terén a tagállamok többsége arról tett jelentést, hogy csalásmegelőzési és -felderítési erőfeszítéseik célpontjait kockázatelemzés alapján határozzák meg. Azon tagállamok, amelyektől magyarázatot kértek a mezőgazdaság[76] vagy a kohéziós politika[77] terén felderített csalások alacsony szintjére, továbbra is csalásmegelőzési rendszereik minőségére és a ténylegesen elkövetett csalások alacsony szintjére hivatkoznak. Több tagállam annak köszönhetően javította ellenőrzési rendszerét, hogy az ajánlásoknak megfelelően a magas kockázatot jelentő területekre összpontosította intézkedéseit. A kohéziós politika összefüggésében Bulgária módosította jogszabályait, hogy lehetővé váljanak a magas kockázatot jelentő közbeszerzési szerződéseket célzó, új pénzügyi ellenőrzések. Románia jelenleg teszteli a csalás és összeférhetetlenség kiszűrésére irányuló utólagos ellenőrzési rendszert. Szlovákia arra törekedett, hogy a polgári panaszokat és a médiajelentéseket is beágyazza a kockázatelemzésbe.

Franciaország befejezte a kohéziós politikára vonatkozó szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) végrehajtását. Az uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében Horvátország már 2012 októberétől teljes körűen alkalmazza az IMS-t, így jelenleg a rendszer valamennyi tagállamban maradéktalanul működik.

A bevételeket illetően több tagállam[78] kedvezően fogadta a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy összpontosítsanak a magas kockázatú behozatalok vámvizsgálatára, és gyakran új informatikai eszközöket fejlesztettek ki e folyamat elősegítésére.[79]

A kohéziós politika összefüggésében a tagállamok 74 %-a számolt be olyan intézkedésekről, amelyeket az ajánlásoknak megfelelően, irányítási és ellenőrzési rendszereik javítása érdekében vezettek be.[80] A tagállamok általában kiemelt figyelemmel kezelték a közbeszerzés területét és a jogosultság kérdését, követve a Bizottság észrevételeit, amelyek szerint ezeken a területeken különösen sok hiányosságra volt példa.[81] Lettország és Litvánia módosította a vonatkozó közbeszerzési jogszabályokat, valamint a szabálytalanságok és visszafizettetések meghatározására, illetve minősítésére vonatkozó jogszabályokat. Finnország lépéseket tett a támogathatóság ellenőrzésének egyszerűsítése érdekében.

Az utolsó ajánlásban felkérték a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a bűnügyi nyomozások eredményeit és javítsák csalási statisztikáikat. Az idei év során bejelentett (vagy nem bejelentett) nyomon követés alátámasztja a Bizottság megalapozott aggályát, mely szerint a probléma megnyugtató megoldása még várat magára.

Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és az Egyesült Királyság informatikai vagy egyéb rendszereket vezetett be csalási statisztikáik javítása céljából, vagy ezek bevezetése folyamatban van. A többi tagállam látszólag elégedett meglévő rendszereivel.

6.           Következtetések és ajánlások

6.1.        Két tendencia a politikai és operatív fejlemények vonatkozásában

A tagállamok és a Bizottság csalás elleni küzdelme tekintetében a mostani jelentés két fő tendenciára világít rá: az egyik az új csalás elleni intézkedések elfogadására, a másik pedig az elért operatív eredményekre vonatkozik.

Politikai téren a Bizottság és a tagállamok számos jelentős intézkedést hajtottak végre 2012-ben, mind jogalkotási, mind közigazgatási szinten. Ez a pozitív lendület is aláhúzza, hogy az illetékes hatóságok egyre fokozottabb figyelmet fordítanak az uniós (és társfinanszírozás esetében a nemzeti) pénzügyi érdekekre káros csalásra és egyéb illegális tevékenységekre. Míg a nemzeti szinten hozott intézkedések már megvalósultak, az uniós szinten ösztönzött kezdeményezések – különösen az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló irányelvjavaslat, valamint az új közbeszerzési szabályokat tartalmazó csomag – továbbra is a jogalkotó jóváhagyására várnak, míg mások – mint például a 2014–2020 közötti új pénzügyi csomag – már a tárgyalások előrehaladott szakaszában vannak.

Operatív téren a 2012-ben csalárdként bejelentett szabálytalanságok szempontjából a helyzet általánosságban véve változatlannak tűnik 2011-hez képest, és csupán a mezőgazdasághoz kapcsolódó ügyek számában mutatkozott lényeges növekedés. Ez teljes mértékben egyetlen tagállam (Dánia) erőfeszítéseinek tudható be, és az előcsatlakozás területén tapasztalt, hasonló mértékű csökkenés kiegyenlítette azt.

A 2012-ben elfogadott intézkedések jótékony hatását a következő években lehet majd érzékelni.

6.2.        A csalás különböző megközelítései

A tagállami megközelítések továbbra is igen változatosak. A kiadások terén a csalásfelderítési képesség tekintetében egy hat országból álló csoport az első (Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Olaszország, Lengyelország és Románia[82]), a bevételi oldalon pedig öt ország (Belgium, Németország, Görögország, Olaszország és Spanyolország[83]) áll az élen.

A többi tagállam eredményei a bevételek terén egységesebbek, mint a kiadások terén – ahol az uniós források jelentős kedvezményezettjei, mint például Görögország, Franciaország és Spanyolország a jelek szerint igen korlátozott csalásfelderítési kapacitással rendelkeznek.

A tagállamok eltérő megközelítéseket és kezelési módokat alkalmaznak a csalásfelderítésben. Az eltérő hozzáállások magyarázata főként a jogi és szervezeti különbségekben keresendő – ezek nem csupán az egyes tagállamok között, hanem egy adott ország közigazgatási szervei között is eltéréseket mutatnak.

1. ajánlás

A csalás elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti koordinációs szolgálatok meghatározása növelné az alkalmazott megközelítések következetességét a tagállamok között és a tagállamokon belül.

A tagállamokat felkérik , hogy záros határidőn belül jelöljék ki vagy hozzák létre – amennyiben erre még nem került sor – saját csalásellenes koordinációs szolgálatukat.

6.3.        A csalásra vonatkozó közös szabályok elfogadása

Egyes tagállamokban jelenleg olyan alacsony a csalásra vonatkozó szankciók szintje, hogy egyáltalán nem beszélhetünk elrettentő hatásról. Az Unió pénzügyi érdekeit érintő számos csalás azért marad büntetlenül, mert eltelt a csalás kivizsgálására és a kapcsolódó büntetőeljárás lefolytatására a törvény által engedélyezett időtartam.

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről szóló irányelvjavaslat úgy kezeli ezt a problémát, hogy előírja az időbeli korlátozás minimális időtartamát. A súlyos csalási eseteket legalább hat hónapos minimális büntetéssel és legalább ötéves maximális büntetéssel kellene sújtani.

2. ajánlás

A tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy a csalásra vonatkozó szankciók elrettentő hatással rendelkeznek, valamint elegendő idő áll rendelkezésre a nyomozások és büntetőeljárások lefolytatására. A tagállamoknak mihamarabb el kellene fogadniuk és végre kellene hajtaniuk az EU pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, bűnügyi eszközökkel folytatott csalás elleni küzdelemről szóló irányelvet.

6.4.        A legjelentősebb kockázatok megerősítést nyertek

A korábbi évekhez hasonlóan a hatóságok által a felderített csalárd szabálytalanságokkal kapcsolatban meghatározott fő problémák egyike a közbeszerzési szabályok megsértése. Az ilyen típusú szabálysértésekkel összefüggésben korlátozott számú esetben korrupciót is megállapítottak.

3. ajánlás

A közbeszerzési irányelvekre vonatkozó reformcsomagot jóvá kellene hagynia a jogalkotónak, a tagállamoknak pedig mielőbb végre kellene hajtaniuk azt, az e területen megállapított megnövekedett kockázat kezelése céljából.

Az előző évek elemzéseivel összhangban továbbra is a kohéziós politika (különösen a konvergencia-célkitűzéshez kötődő operatív programok) képviseli azt a területet, ahol a legtöbb csalárd szabálytalanságot derítik fel.

4. ajánlás

Bizonyos tagállamokat illetően a kohéziós politikával kapcsolatos csalárd szabálytalanságok bejelentésének alacsony szintjére való tekintettel a Bizottság elsősorban Görögország, Franciaország és Spanyolország számára a csalásfelderítési erőfeszítéseik megerősítését javasolja.

Ugyancsak a kohéziós politika terén, a 2008–2012 közötti időszak vonatkozásában 2010-ig több csalárd szabálytalanságot derítettek fel az ESZA-val összefüggésben, mint az EMVA-val kapcsolatban. 2011 óta fordított a helyzet. Ezen esetek pénzügyi hatását tekintve a leginkább érintett prioritási területek azok, amelyeken a legnagyobb beruházásokat hajtották végre: közlekedés, környezet és szociális infrastruktúra.

5. ajánlás

Az illetékes hatóságoknak az ellenőrzések tervezése során figyelembe kellene venniük a jelentésben és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumokban található elemzés eredményeit.

A csalásfelderítési arány a vidékfejlesztés tekintetében 2011-hez képest nagyjából változatlan maradt, azonban alacsonyabb, mint az előző programozási időszakban (a strukturális alapok és az előcsatlakozási támogatás keretében) végrehajtott hasonló eszközökre vonatkozó adat. Úgy tűnik, hogy a hatóságok figyelme még mindig az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapra (EMGA) irányul.

6. ajánlás

A tagállamoknak fokozniuk kellene a vidékfejlesztési beruházási projektekre vonatkozó erőfeszítéseiket az előző programozási időszak hasonló megállapításaiban kiemelt kockázati elemek vonatkozásában.

6.5.        Továbbra is a csalás elleni szervek és a bűnüldőző hatóságok a leghatékonyabb szereplők a csalárd szabálytalanságok felderítésében...

A bevételi oldalon a vámellenőrzések fontosnak bizonyultak a csalási esetek vámkezeléssel egyidejűleg történő felderítésében.

7. ajánlás

A vámellenőrzési stratégiák kidolgozásakor, a vámkezelés utáni vámellenőrzési tevékenységükkel párhuzamosan a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy olyan hatékony kockázatértékelési rendszerrel rendelkeznek, amely a vámkezeléssel egyidejűleg is lehetővé teszi a magas kockázatot jelentő behozatalokat célzó ellenőrzések végrehajtását.

A kiadási oldalon a sikeres csalásfelderítés (különösen a nagy pénzügyi hatás esetében) továbbra is jelentős mértékben a csalás elleni szervek vagy bűnüldöző hatóságok által végzett nyomozások eredménye. Ezek kedvező hatása különösen az olyan tagállamokban nyilvánvaló, amelyek az uniós források kezeléséért elsősorban felelős közigazgatási szervek és a bűnüldöző hatóságok közötti strukturális együttműködés kialakítására törekedtek.

... az irányító és ellenőrző hatóságok szerepe azonban növekedik ...

A közigazgatási szervek általi csalásfelderítés egyre javul a tagállamokban, főleg a kevéssé összetett esetek tekintetében. Egyes tagállamok arról számoltak be, hogy kockázatértékeléseken és csalásfelderítést elősegítő informatikai eszközökön alapuló ellenőrzéseket vezettek be. A csalásra összpontosuló célirányos ellenőrzések különös jelentőséggel bírnak az ilyen típusú ellenőrzéshez kapcsolódó költségek szempontjából, a maximális hatékonyság elérése érdekében.

8. ajánlás

A Bizottság javasolja, hogy minden tagállam vezessen be és dolgozzon ki ellenőrzéseket, különösen az irányító hatóságok és a csalás elleni szervek közötti együttműködés strukturálása és javítása, valamint a kockázatelemzések és informatikai eszközök fejlesztése érdekében.

... különösen a csalásmegelőzés összefüggésében.

A költségvetési korlátozások jelenlegi időszakában nem szabad alábecsülni a csalásmegelőzésre irányuló intézkedések jelentőségét, továbbá meg kellene erősíteni az irányító hatóságok, ügynökségek és szervek szerepét a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretre vonatkozó szabályozási javaslatokban foglalt különös rendelkezések által.

9. ajánlás

A Bizottság javasolja, hogy a jogalkotó a jelenlegi formában fogadja el a többéves pénzügyi keret csalásmegelőzésre vonatkozó rendelkezéseit, és ezek nemzeti szintű végrehajtására mihamarabb és helyesen kerüljön sor.

6.6.        A jogosultalan uniós kifizetések elleni védelem – amelyet az uniós rendeletekben lefektetett, meglévő megelőző és korrekciós mechanizmusok is megerősítenek – továbbra is megfelelő

A visszafizettetések és a pénzügyi korrekciók elemzése alátámasztja, hogy valamennyi bevezetett megelőző és korrekciós intézkedés az EU pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét szolgálja. Ezek a mechanizmusok biztosítják, hogy az uniós forrásokat az engedélyezett projektekre költik, különösen azokban az ágazatokban, amelyekben a tevékenységeket társfinanszírozzák és a visszafizettetés elmaradásának kockázata a tagállami költségvetést terheli.

6.7.        Általános következtetések

A legnyilvánvalóbb és legjelentősebb probléma még mindig a csalással kapcsolatos tagállami megközelítések közötti különbségekben keresendő, amint azt a speciális kérdőív nyomán készített statisztika is igazolja. A bírói eljárások eredményének nyomon követését illetően a helyzet a jelentős átfogó javulás ellenére továbbra sem kielégítő. Ebből a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a kohéziós politika terén a bűnügyi nyomozások eredményeinek nyomon követésére vonatkozó előző évi ajánlást csak részben hajtották végre.

Az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozása lényegesen hozzájárul majd a csalás elleni küzdelemhez. Az EPPO a csalás felderítését követően áthidalja majd a nemzeti hatóságok korlátozott csaláskezelési kapacitásait, és biztosítja a következetességet és összehangoltságot. Az EPPO szisztematikusan nyomon követi a hatáskörébe tartozó eseteket mindaddig, amíg azokat bírósági útra nem terelik. Ennek eredményeként az elítélések száma és a visszafizettetett pénzek összege növekedni fog. Az elítélés nagyobb esélye elrettenti a lehetséges elkövetőket, és a csalások száma és az érintett összegek az évek során mérséklődni fognak.

1. MELLÉKLET – Csalárdként bejelentett szabálytalanságok

(A csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb illegális tevékenységek elleni tagállami erőfeszítések eredményeinek mércéje; nem tekintendő az adott tagállam csalási szintjeként.)[84]

2. MELLÉKLET – Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok

3. MELLÉKLET – A megosztott irányítás keretében 2012-ben végrehajtott pénzügyi korrekciók (millió EUR)[85]

 

[1]               i) a 325. cikk tagállami végrehajtása 2012-ben; ii) a saját források, természeti erőforrások, kohéziós politika és előcsatlakozási támogatás tekintetében 2012-re vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelése; iii) az EU pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2011. évi bizottsági jelentés nyomon követésére vonatkozó ajánlások; iv) a 2012-re vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelésének módszertana; v) éves áttekintés, amely a Hercule II program 2012-ben elért eredményeiről is tájékoztatást nyújt.

[2]               A meghatározásokat lásd a IV. mellékletben (Módszertan).

[3]               A csalárdként bejelentett szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek aránya az előcsatlakozási támogatás keretében folyósított teljes kifizetésekhez képest viszonylag magas (az 1. táblázat utolsó oszlopa), ami teljes mértékben abból adódik, hogy a kifizetések ezen ágazat számára 2012-ben igen korlátozottak voltak (ez 0,5 millió EUR-t jelent), ugyanis a támogatási programok már csaknem befejeződtek. A 2012-ben felderített és bejelentett csalárd szabálytalanságok a korábbi pénzügyi években támogatott műveletekhez kötődnek.

[4]               Az összehasonlíthatóság érdekében a 2008–2011 közötti időszakra vonatkozó adatok a tárgyévi jelentésben felhasznált adatokon alapulnak.

[5]               Lásd az 1. mellékletet.

[6]               A csalárd tevékenység kezdetétől a felderítés pillanatáig átlagosan két év és hét hónap telik el. Ezt követően átlagosan hét vagy nyolc hónap múltán jelentik be a szabálytalanságot a Bizottságnak.

[7]               Hosszabb időtartamot felölelő és legalább három jogalany által elkövetett jogsértés.

[8]               Egyetlen személy által elkövetett egyszeri jogsértés.

[9]               Több személy által elkövetett vagy időben elhúzódó, ám egyetlen jogalany által elkövetett egyszeri esemény.

[10]             A megállapított csalás aránya az összes megállapított csalási eset számaránya az összes csalárdként bejelentett szabálytalanság (gyanított vagy megállapított csalás) számához viszonyítva az adott ötéves időszakon belül.

[11]             A Bizottság kohéziós politikáért felelős szolgálatai az OLAF-fal együttműködve 2008-tól hajtják végre a csalás elleni közös stratégiát. Ennek fő célja a tagállamok csalásmegelőzési és -felderítési kapacitásának megerősítése.

[12]             Lásd a 3. lábjegyzetet.

[13]             Ezek túlnyomórészt a tanúsítványi nyilatkozatban fel nem tüntetett szabálytalan összegek, amelyek nem jelentenek potenciális veszteséget az uniós költségvetés számára.

[14]             Az ebben a szakaszban bemutatott adatok a Bizottság éves beszámolóiban – azaz az uniós beszámoló 6. magyarázó megjegyzésében – szereplő adatokat tükrözik, amelyek az Európai Számvevőszék által végzett ellenőrzéstől függenek.

[15]             A tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszereinek jelentős hiányosságaihoz fűződő esetek a 2007–2013 közötti programozási időszakban; vagy azok az esetek, amelyekben az igazolt kiadások súlyos szabálytalanságokhoz kapcsolódtak.

[16]             Három esetben alkalmazták: a) az irányítási és ellenőrzési rendszerben bizonyítottan komoly hiányosságok álltak fenn, és nem került sor korrekciós intézkedésre; b) az igazolt kiadások súlyos szabálytalansághoz kapcsolódtak; vagy c) a tagállam súlyosan megsértette irányítási és ellenőrzési kötelezettségeit.

[17]             A pénzügyi korrekció három fő szakasza: a) folyamatban: változtatható, a tagállam által formálisan nem elfogadott; b) megerősített/jóváhagyott: a tagállam által jóváhagyott vagy bizottsági határozat keretében meghatározott; c) végrehajtott: a pénzügyi korrekciót elvégezték, és megtörtént a jogosulatlan kiadások korrekciója.

[18]             A jogi keretet érintő sorozatos módosítások jelentősen megváltoztatták a jelenlegi programozási időszakra vonatkozó jelentéstételi szabályokat.

[19]             Az ERFA-t illetően a 2012-ben kezelt 116 eset közül 69 új megszakítás, amelyről az év folyamán döntöttek.

[20]             A Spanyolországgal kapcsolatban 2 172 millió EUR értékben végrehajtott pénzügyi korrekciók 90 %-a az ERFA által finanszírozott programokhoz kapcsolódik.

[21]             A saját források tőkeösszege nettó összeg.

[22]             Kizárólag a 10 000 EUR feletti értékű tradicionális saját forrásokat érintő esetek.

[23]             A számítás csupán azokat a lezárt eseteket veszi figyelembe, amelyek kapcsán a tagállamok teljes mértékben végrehajtották a visszafizettetést.

[24]             COM(2011) 135 végleges.

[25]             2013/C 89 E/01, ISSN 1977-091X.

[26]             P7_TA(2013)0308.

[27]             COM(2012) 363 final.

[28]             A pénzügyi érdekek védelméről szóló 1995-ös egyezmény és ennek 1996-os, illetve 1997-es jegyzőkönyvei.

[29]             A Lisszaboni Szerződés 86. cikke alapján.

[30]             COM(2013) 532.

[31]             Az EU határokon átnyúló, büntető igazságügyi együttműködési ügynöksége.

[32]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Unión belüli korrupció elleni küzdelemről (2011. június 6.) – COM(2011) 308 végleges.

[33]             http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/eu-revenue/consolidated_r515_97_en.pdf.

[34]             Három művelet a kábítószerekre, egy pedig a készpénzellenőrzésre irányult.

[35]             CIS, FIDE, CIGINFO, MARINFO, YACHTINFO.

[36]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Cselekvési terv az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére (2012. december 6.), COM(2012) 722 final.

[37]             Például: Kanada, India, Malajzia, a MERCOSUR-régió.

[38]             Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama.

[39]             Peru és Kolumbia.

[40]             Madagaszkár, Mauritius, Seychelle-szigetek és Zimbabwe.

[41]             SEC(2011) 791.

[42]             Lásd alább a 4.1.11. szakaszt.

[43]             COM(2013) 324 final.

[44]             Philip Morris International, Inc. (PMI), Japan Tobacco (JTI), British American Tobacco (BAT) és Imperial Tobacco Limited (ITL).

[45]             A közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat, COM(2011) 896 végleges – 2011/438 (COD), valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló irányelvjavaslat, COM(2011)895 végleges – 2011/439 (COD). http://ec.europa.eu/internal_market/publicprocurement/modernising_rules/reform_proposals_en.htm. .

[46]             Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, COM(2011) 897 végleges – 2011/0437 (COD).

[47]             COM(2011) 376 végleges.

[48]             Lásd a 4.1.9. bekezdést.

[49]             COM(2011) 914 végleges.

[50]             COM(2011) 913 végleges.

[51]             A Bizottság 2005. február 25-én módosított, 1994. február 23-i 94/140/EK határozata alapján jött létre.

[52]             http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2012-0196+0+DOC+XML+V0//HU.

[53]             Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Litvánia, Luxemburg, Románia, Szlovákia és Svédország.

[54]             Németország, Írország, Egyesült Királyság (Anglia és Skócia).

[55]             Olaszország.

[56]             Bulgária.

[57]             Dánia valamennyi állampolgár és vállalkozás számára digitális aláírást biztosít, amelyet az állami hatóságokkal való kapcsolattartás során használnak.

[58]             Bulgária, Cseh Köztársaság, Lettország és Lengyelország.

[59]             Bulgária, Cseh Köztársaság, Szlovénia és Svédország.

[60]             Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia.

[61]             Belgium (Vallónia), Cseh Köztársaság és Szlovákia.

[62]             Írország, Görögország, Spanyolország, Olaszország és Lettország.

[63]             Írország, Görögország, Spanyolország, Olaszország és Lettország.

[64]             Németország, Lettország, Magyarország és Lengyelország.

[65]             Belgium (Vallónia), Írország, Spanyolország és Litvánia.

[66]             Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Egyesült Királyság.

[67]             Belgium, Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovákia.

[68]             Luxemburg kivételével valamennyi tagállam.

[69]             Öt (Belgium, Dánia, Hollandia, Szlovénia és Svédország) kivételével valamennyi tagállam.

[70]             Bulgária, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Magyarország, Hollandia, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Svédország és Egyesült Királyság.

[71]             Belgium (ALV), Ausztria és Lengyelország.

[72]             Lásd a jelentést kísérő, a 325. cikk tagállamok általi végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum 2.2.9. pontját (11–12. o.), amely összefoglalja a tagállamok által bejelentett információkat.

[73]             Belgium, Írország, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lettország, Luxemburg, Málta, Portugália, Finnország és Egyesült Királyság.

[74]             Németország, Görögország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia és Szlovákia.

[75]             Csupán 8 tagállam szolgáltatott adatokat (Bulgária, Dánia, Németország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Egyesült Királyság).

[76]             Németország, Franciaország, Spanyolország és Egyesült Királyság.

[77]             Franciaország, Ciprus, Málta és Hollandia.

[78]             Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Írország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és Egyesült Királyság.

[79]             Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Magyarország, Írország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Málta, Hollandia és Svédország.

[80]             Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Görögország, Magyarország, Ciprus, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Finnország és Svédország.

[81]             Bulgária, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Portugália, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Finnország. .

[82]             Ezen országok eredményei teszik ki az összes csalárdként bejelentett szabálytalanság számának 75 %-át.

[83]             Ezen országok eredményei teszik ki az összes csalárdként bejelentett szabálytalanság számának 79 %-át.

[84]             A Hollandiával kapcsolatos, mezőgazdaságra vonatkozó összegeket lásd „A szabálytalanságok statisztikai értékelése” című bizottsági szolgálati munkadokumentum 3.4.1. bekezdésében.

[85]             A sorok és oszlopok összegei a kerekítés miatt nem minden esetben felelnek meg a feltüntetett értékek összegének.