15.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 332/69

—

tekintettel a Kínáról és Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2011. október 27-i (1) és 2010. november 25-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a nepáli száműzetésben levő tibeti kormánynak a választásokból történő kizárásáról szóló korábbi, 2011. április 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—

tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és(4) bekezdésére,

A.

mivel az emberi jogok tiszteletben tartása, az identitás, a kultúra és a vallás, valamint az egyesülés szabadsága az EU és az uniós külpolitika alapelvei;

B.

mivel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd 2012. május 29-én, Brüsszelben tartott 31. fordulóján az EU felvetette a tibeti kisebbség jogainak kérdését; mivel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd nem hozott számottevő javulást a tibeti emberek emberi jogi helyzete tekintetében;

C.

mivel Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei felvették a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal annak érdekében, hogy békés és mindkét fél számára kedvező megoldás szülessen a tibeti kérdésben; mivel a két fél közötti megbeszélések nem hoztak konkrét eredményeket, és jelenleg be is fagyasztották őket;

D.

mivel a 2008-as tibeti tiltakozások során a Kínai Népköztársaság hatóságai aránytalan mértékű erőszakot alkalmaztak, és azóta számos olyan megszorító biztonsági intézkedést vezettek be, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülés szabadságát és a vallási meggyőződés szabadságát;

E.

mivel a 2008-as tiltakozások áldozatainak száma elérheti a 200-at, és a fogva tartottak száma pedig legalább 4 434 volt, de 6 500 felé is emelkedett, és 2010 végére 831 ismert politikai fogoly volt Tibetben, akik közül 360-at bíróság elítélt, 12 pedig életfogytiglani szabadságvesztését tölti;

F.

mivel jelentések szerint tibeti börtönökben a Kínai Köztársaság hatóságai kínzást, többek között tettleges bántalmazást, elektrosokkot, hosszú időre magánzárkában való elzárást, éheztetést és más hasonló módszereket alkalmaztak beismerő vallomások kikényszerítése céljából;

G.

mivel jelentések szerint 2009 óta 38 tibeti ember – többségükben szerzetesnők és szerzetesek – gyújtotta fel magát, tiltakozásul a Tibetben alkalmazott elnyomó kínai politikával szemben, valamint támogatva a Dalai Láma visszatérését és a vallás szabadságához való jog érvényesítését a Szecsuan tartományban található Aba/Ngaba autonóm prefektúrában és a Tibeti-fennsík más részein;

H.

mivel a magát tiltakozásul felgyújtó számos ember – név szerint Csimej Palden, Tenpa Dardzsi, Dzsamjand Palden, Lobszang Gjatszó, Szona Rabjang, Dava Tszering, Kelszang Vangcsuk, Lobszang Kelszang, Lonszang Kuncsok és Tape – jelenlegi egészségi állapota és holléte továbbra is ismeretlen vagy bizonytalan;

I.

mivel Gedün Csöki Nyimát, a 11. pancsen lámát a Kínai Népköztársaság hatóságai letartóztatták, és 1995. május 14-e óta nem látta őt senki;

J.

mivel a tibeti azonosságtudat, nyelv, kultúra és vallás, egy gazdag történelmű civilizáció öröksége veszélyben forog a han népcsoport tagjainak Tibet történelmi területére történő betelepítése és a tibeti emberek hagyományos nomád életmódjának felszámolása következtében;

K.

mivel az EU-ban jelenleg folyamatban van az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének kinevezése és megbízatásának meghatározása;

L.

mivel az Európai Parlamentnek az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez /a Bizottság alelnökéhez intézett, a tibeti helyzetnek a kínai féllel közösen történő rendezésére irányuló korábbi felhívásai nem hozták meg a várt eredményeket;

1.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és a Kínai Népköztársaság közötti stratégiai partnerségnek közös elveken és értékeken kell alapulnia;

2.

felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy az EU-Kína emberi jogi párbeszéd keretében fokozza erőfeszítéseit a tibeti emberi jogi helyzet megoldása érdekében;

3.

sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben amiatt, hogy a kínai hatóságok nem hajlandók évente kétszer üléseket tartani, továbbá az ülések módozataival és gyakoriságával kapcsolatban elfoglalt álláspontjuk miatt, különösen a civil társadalom megerősítése és a párbeszédbe történő bevonása tekintetében; nyomatékosan kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi párbeszéd hatékonyabb és eredményorientáltabb legyen;

4.

üdvözli az Őszentsége, a Dalai Láma által az emigráns tibeti kormányzaton belül megvalósított rendkívül fontos és sikeres demokratizálódási folyamatot, és hogy a közelmúltban átadta politikai hatalmát és jogköreit a demokratikusan megválasztott Kalon Tripának, a Központi Tibeti Adminisztráció első emberének, aki a tibeti nép elvárásait képviseli;

5.

elismerését fejezi ki amiatt, hogy a demokratikusan megválasztott új tibeti politikai vezetés továbbra is kitart Őszentsége, a Dalai Láma középutas politikája mellett, amelynek célja a tibetiek tényleges autonómiájának megvalósítása a Kínai Népköztársaságon belül és a kínai alkotmány keretei között;

6.

egyetért a „Tényleges autonómiát a tibeti népnek!” című memorandumban megfogalmazott – Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei által 2008-ban kínai tárgyalópartnerei számára javasolt – elvekkel, amelyek megteremtik az alapot a tibeti kérdés reális és fenntartható megoldásához;

7.

elutasítja a Kínai Népköztársaság kormányának érvelését, amely szerint a kormányok megbeszélései Őszentségével, a Dalai Lámával és a megválasztott tibeti vezetőkkel, valamint a kormányok által tett, a tibeti kérdés párbeszédek és tárgyalások útján történő, békés megoldásának támogatására vonatkozó nyilatkozatok sértik „az egy Kína” politikáját;

8.

felhívja a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy biztosítsanak érdemleges autonómiát Tibet történelmi területe számára;

9.

csalódását fejezi ki amiatt, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nem kívánja folytatni Őszentsége, a Dalai Láma küldötteivel 2010 januárjában megkezdett párbeszédet, és szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok kezdjenek érdemi vitát a Központi Tibeti Adminisztráció képviselőivel Tibet jövőjéről;

10.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai tiszteletben tartsák a tibeti emberek véleménynyilvánításának szabadságát, egyesülésének szabadságát és vallási meggyőződésének szabadságát;

11.

nyomatékosan kéri a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy tegyék lehetővé nemzetközi vizsgálat lefolytatását a 2008-as tiltakozásokkal és azok következményeivel kapcsolatban, és felszólít a politikai foglyok szabadon bocsátására;

12.

elítéli a fogva tartott személyek kínzásának minden formáját, valamint felhívja a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy engedjék meg független nemzetközi vizsgálat lefolytatását a tibeti börtönökben és büntetés-végrehajtási intézetekben;

13.

ismételten elítéli, hogy a kínai hatóságok újból és újból lerohanják a tibeti kolostorokat, és felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy garantálja a vallási meggyőződés szabadságát mind a tibeti nép, mind valamennyi állampolgára számára;

14.

ragaszkodik ahhoz, hogy a kínai hatóságok feltárják az önmagát Tibetben felgyújtása révén önfeláldozó valamennyi ember sorsának alakulását és hollétét;

15.

ismételten felszólít arra, hogy a kínai hatóságok tárják fel Gedün Csöki Nyima, a 11. pancsen láma sorsának alakulását és hollétét;

16.

felszólítja a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a tibeti emberek nyelvi, kulturális, vallási és egyéb alapvető szabadságait, tartózkodjanak Tibet történelmi területének a han népcsoport tagjainak kedvező és a tibetiek számára kedvezőtlen betelepítésére irányuló politikáktól, valamint ne kényszerítsék a tibeti nomádokat hagyományos életmódjuk elhagyására;

17.

felszólítja a kínai hatóságokat, hogy szüntessenek meg minden korlátozó intézkedést, és tegyék lehetővé a független média, az újságírók és emberi jogi megfigyelők akadálytalan bejutását Tibetbe és szabad mozgását Tibet egész területén;

18.

elvárja, hogy az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője kinevezésétől kezdve tegyen rendszeres jelentéseket az emberi jogok helyzetéről a Kínai Népköztársaságban, különös tekintettel Tibetre;

19.

nyomatékosan felkéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét arra, hogy nevezzen ki különleges koordinátort és bízza meg rendszeres jelentések készítésével Tibetről annak érdekében, hogy előmozdítsa a tibeti nép emberi jogainak tiszteletben tartását, ideértve a tibeti emberek azon jogát is, hogy megőrizzék egyedi azonosságtudatukat és vallási meggyőződésüket, valamint kulturális és nyelvi megnyilvánulásaikat, továbbá hogy támogassa a Kínai Népköztársaság kormánya és Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei közötti építő párbeszédet és tárgyalásokat, és hogy nyújtson segítséget a tibeti menekültek számára, különösen Nepálban és Indiában;

20.

felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőivel tartandó valamennyi találkozóján vesse fel a tibeti emberi jogi helyzet kérdését;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az emigráns tibeti kormánynak, az emigráns tibeti parlamentnek és Őszentségének, a Dalai Lámának.