14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/15

1.1

A tengeri kalóztevékenység járványszerű terjedésének súlyossága még nem tudatosodott teljesen az európai civil társadalomban. Az EGSZB szeretné fogékonyabbá tenni a civil társadalmat és az európai közvéleményt erre a problémára, hogy annak felszámolására irányuló konkrét fellépésre lehessen ösztönözni a tagállamokat és az uniós intézményeket. 2011-ben a Tengerészet Világnapját is a kalóztevékenység elleni küzdelemnek szentelték. Sokrétű jellege miatt holisztikus megközelítésre van szükség, nem itt-ott egy-egy eseti beavatkozásra. A kalózok nem távoli problémát jelentenek, amely valahol az Indiai-óceánon jelentkezik, és csak a megtámadott hajókat és a rajtuk szolgáló tengerészeket érinti. Tevékenységük az európai fogyasztókra és adófizetőkre is sok szempontból kihat, és nem „olyan tünet, amellyel együtt lehet élni”.

Az EGSZB szeretné, ha az EU-intézmények és a tagállamok részéről meglenne a politikai akarat arra, hogy tartós megoldást dolgozzanak ki a kalózproblémára.

1.2

Az EU-nak a megoldások egyedülálló tárháza áll rendelkezésére, a kereskedelmi és fejlesztési segélyektől kezdve egészen a katonai jelenlétig, az államépítésig és az újjáépítésig.

1.3

Az EGSZB örömmel fogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az EU-nak azt a döntését, hogy az EU/NAVFOR–ATALANTA műveletet 2014. decemberig hosszabbítsák meg, illetve a műveleti területet terjesszék ki az Indiai-óceán keleti és déli térségére, valamint a szomáliai partokra. Úgy véli, hogy az EU NAVFOR-nak erőteljesebb megbízatást kellene adni, határozottabb művelet-végrehajtási szabályokkal. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az uniós tagállamok továbbra is erősen kötelezzék el magukat amellett, hogy kellő számú hajót biztosítanak a művelethez.

1.4

Fontos esemény továbbá az ázsiai hajók ellen elkövetett kalóztámadások és fegyveres rablások leküzdésére létrejött regionális együttműködési megállapodás (ReCAAP) közelmúltbeli összekapcsolása a Dzsibuti Magatartási Kódexszel, valamint az, hogy az EU kétoldalú megállapodást kötött Kenyával, a Seychelle-szigetekkel, Mauritiusszal és más országokkal a kalózok elleni büntető eljárásokról.

1.5

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) regionális tengeri kapacitásépítést célzó európai uniós missziót hoz létre. Az „EUCAP NESTOR” a Szomáli-félsziget országainak nyújt segítséget a kalóztevékenység elleni küzdelemre irányuló főterv kialakításában, az erre vonatkozó jogszabályok megszövegezésében, valamint a parti őrség kapacitásainak támogatásában.

1.6

Az EGSZB arra kéri az uniós tagállamokat és azokat az államokat, amelyek csatlakozása folyamatban van, illetve amelyek társulási megállapodást kötöttek az EU-val, hogy az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének 105. cikkében foglaltak alapján tegyenek jogi lépéseket a kalóztevékenység ellen, és folytassanak büntetőeljárást a tengeri kalózok ellen.

1.7

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a hajózási iparág a hajók fedélzetén való önvédelmi intézkedések tekintetében alkalmazza az ágazat legjobb irányítási gyakorlatainak átdolgozott változatában (BMP 4) leírtakat. A kiszolgáltatott hajókon megfelelően képzett fegyveres személyi őrök igénybevételét tervező tagállamoknak azt ajánlja, hogy tartsák be a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) idevonatkozó iránymutatásait, és határozzanak meg szigorú jogi keretet, amely többek között rögzíti a hajó parancsnokának felelősségét, különös tekintettel a tűzharc esetére. A fegyveres személyi őrök alkalmazása önmagában nem megoldás – és nem is szabad, hogy általános gyakorlattá váljon –, csak kiegészíti a legjobb irányítási gyakorlatot. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szervezzenek katonai kísérettel ellátott konvojokat, az ENSZ égisze alatt bocsássanak rendelkezésre olyan szárazföldi katonai egységeket (hajóvédelmi különítményeket), amelyek a magas kockázatú területeken való áthaladás alatt a hajók fedélzetén tartózkodhatnak.

1.8

Az EGSZB ellenzi a váltságdíjak kifizetésének korlátozását, mivel annak visszás hatásai lehetnek, és csak még nagyobb veszélybe sodorná a túszokat. Pillanatnyilag a váltságdíj továbbra is olyan eszköz, amellyel biztosítani lehet az élő pajzsként használt tengerészek biztonságos hazatérését. Az EGSZB elítéli a kalózoknak azt a gyakorlatát, hogy tengerészeket végeznek ki vagy kínoznak meg, hogy így kényszerítsék ki a váltságdíjak megfizetését.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a kalózprobléma megoldásának kulcsa a pénzmozgások feltérképezésében és leállításában rejlik. Örömmel fogadja a tőkefinanszírozókra való összpontosítást és az adatbázisoknak a kalózok üzleti modelljének jobb megértése érdekében történő összehangolását. Az EU-n belül létre kellene hozni a kalóztevékenységből származó pénzek illegális eredetének elfedésében részt vevő pénzügyi intézmények feketelistáját. E tekintetben az Europol és az Eurojust munkája dicséretre méltó.

1.10

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az uniós intézmények találjanak megoldást az Afrika nyugati partjainál és a Guineai-öbölnél elkövetett fegyveres tengeri rablások és olajlopások fokozódására. Mivel ezeket a rablásokat teljesen más módon hajtják végre, mint a szomáliai kalóztámadásokat, külön erre a térségre irányuló egyedi intézkedéseket kellene támogatni. Az Indiai-óceánon naponta hárommillió hordó olaj és a világ konténeres kereskedelmének 50 %-a halad keresztül a kalózok lepte területeken.

1.11

Az EGSZB kiemeli, hogy sürgősen ki kell szabadítani a jelenleg túszként fogva tartott 218 tengerészt, továbbá a tengerészek számára önvédelmi célú kalózellenes szakképzést, a túszként fogva tartott tengerészek számára pedig egészségügyi klinikák létrehozását szorgalmazza. Három nemzetközi egyezmény (a 2010. évi, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény; a 2004. évi, a hajók és kikötői létesítmények mindenkor hatályos nemzetközi biztonsági szabályzata; valamint a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény) nyújt jogalapot a hajóra szállás előtti képzéshez, a fedélzeti rutin- és felkészítő gyakorlatokhoz, a hazaszállításhoz, a kártérítéshez, a családi kapcsolatok megállapításához, valamint a tengerészek szabadon engedésük utáni ápolásához. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az EU erősítse meg ezeket az egyezményeket, és dolgozzon ki új átfogó iránymutatást a kalóztámadásnak ténylegesen vagy feltehetően áldozatul esett tengerészek és családjaik jóléte érdekében. Az EU-nak vezető szerepet kellene játszania az említett nemzetközi egyezmények módosításában, hogy számba lehessen venni a túszul ejtett tengerészek érdekében megteendő intézkedéseket.

1.12

A 2012. augusztus 20-i választások döntő eseményt jelentettek a bukott szomáliai állam történelmében. Az EGSZB kész elkötelezetten együttműködni a Szomália civil társadalmának kiépítését elősegítő jövőbeli uniós fellépésekben a többi afrikai országra irányuló hasonló fellépések mintájára.

1.13

Az EGSZB kéri, hogy az EU a fejlesztési segélyek, illetve egyéb erőforrások egy részét összehangolt fellépés útján fordítsa olyan, a halászattal foglalkozó fiatalokat célzó képzési programokra, amelyek a fenntartható mezőgazdaságot és vállalkozói tevékenységet helyezik előtérbe. A tisztességes életkörülményekre való kilátás csökkentheti a kalózpálya vonzerejét a szomáliai fiatalok számára.

2.1.1

Azok után, hogy öt éven át egyre szaporodtak a kereskedőhajók elleni kalóztámadások az Ádeni-öbölben, a Szomáliai-medencében, az Arab-tengeren és az Indiai-óceánon, a statisztikai adatokból jelenleg tévesen arra lehetne következtetni, hogy a kalózproblémát sikerült megfékezni. Ez a feltételezés hibás, mert sem azt nem veszi figyelembe, hogy esetleg mások is követik a kalózok példáját, sem azt, hogy Nyugat-Afrikában terjed a kalóztevékenység. A kalózprobléma sajnos világszintű jelenség, amely Indonéziában, Szingapúrnál a Malaka-szorosban, a Dél-kínai-tengeren és Dél-Amerikában is előfordul. A legfrissebb (2012. szeptember 24-i) adatok szerint 50 támadás történt Szomáliában, 34 a Guineai-öbölben és 51 Indonéziában.

2.1.2

A kalózok ún. „anyahajók” használatával nagyobb sikereket érnek el. Taktikájuk folyamatos változtatásával, a célpont azonosítását megkönnyítő berendezéseikkel és a hajók fedélzetén levő pánikhelyiségekbe való behatolást szolgáló eszközeikkel agresszívebbé, kifinomultabbá és erőszakosabbá váltak, támadásaik olykor még halálos áldozatokkal is járnak a tengerészek között.

2.1.3

A kalóztevékenység tengerészeti problémaként indul, innen fejlődik tovább humanitárius, kereskedelmi, majd globális gazdasági problémává, amely világszerte érinti a fogyasztókat. Mindez még magasabb árat követelhet, ha a világ társadalma nem tudja hatékonyan megoldani a kalóztevékenység problémáját, illetve ha a tengerészszövetségek nem hajlandóak a kalózok lepte területeken hajózni, és így megszakad az áru- és energiaellátási lánc. Az érintett területeken évente mintegy tizennyolcezer hajó halad át. Az Ádeni-öbölben, illetve a Szomáli-félszigetnél elkövetett kalózcselekmények stratégiai jelentőségű veszélyforrást jelentenek az EU számára, mivel befolyásolják az Európát és Ázsiát összekötő fő közlekedési folyosón áthaladó forgalmat. A társaságok egyre inkább a Jóreménység fokán áthaladó tengeri útvonalat veszik igénybe, hogy elkerüljék a Szuezi-csatornát. A kalóztevékenység igen jövedelmező üzletággá vált, és a térség fiataljai számára vonzó pályát kínál. A kalóztevékenység által okozott költségek viszont aránytalanul magasak a kalózok számához képest (Szomáliában körülbelül 1 500). A támadások megakadályozzák, hogy az uniós élelmiszersegélyek eljussanak az afrikai aszály áldozataihoz, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Az Indiai-óceánon a hadihajók jelenléte ahhoz hasonlítható, mintha „egész Európa területén 20 rendőrautó cirkálna”.

2.1.4

Tarthatatlan, hogy a kalózok büntetlenül végzik tevékenységüket és aláássák a nemzetközi jogrendet (az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezményét), ezért az EU-nak a kalóztevékenység felszámolására irányuló erős politikai szándékot kell felmutatnia. Az ENSZ-nek a Szomália partjainál tapasztalható kalóztevékenységgel foglalkozó kapcsolattartó csoportja ösztönözte egy olyan globális stratégia kialakítását, amely megelőző és elrettentő intézkedéseket, valamint a haditengerészeti erők jobb együttműködésére, a kalózok elleni eljárásra, illetve pénzügyi erőforrásaik felkutatására vonatkozó operatív iránymutatásokat is tartalmaz.

2.1.5

Mivel az EU irányítja a világ szállításának 40 %-át, nem engedheti meg magának a kalóztevékenység elharapódzását. Siim Kallas közlekedésért felelős biztos is kijelentette: „A tengeri kalóztevékenység valódi veszélyt jelent az EU közlekedéspolitikájára”. Veszély fenyegeti továbbá az EU külkereskedelmét, az energiaellátást és annak biztonságát, a tengerészek jólétét, valamint a humanitárius segélyek célba juttatását is.

2.2.1

2011 folyamán a kalózok hét tengerész életét oltották ki, és 39-et megsebesítettek. 2012-ben (a szeptember 24-i adatok szerint) a kalózok 225 támadás és 24 hajóeltérítés során hat tengerész életét oltották ki és 448-at ejtettek túszul. 2012. június 30-án Szomáliában 11 hajót foglaltak el és rajtuk 218 tengerészt ejtettek túszul. 2007 óta több mint 43 tengerészt öltek meg és 2 653-at ejtettek túszul kalózok a szomáliai partok mentén.

2.2.2

Nemzetközi hajótulajdonosi és tengerészszövetségek (pl. a Nemzetközi Hajózási Kamara [ICS], az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége [ECSA], az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége [ETF], az Ázsiai Hajótulajdonosok Fóruma [ASF], valamint a nemzetközi tengerészeti ágazat 31 szervezetéből álló SOS – „Mentsük meg tengerészeinket” – csoport) összefogtak, hogy a médián keresztül, illetve a politikusok és az ipar legmagasabb szintű képviselői révén felhívják a figyelmet arra, mibe is kerül a kalóztevékenység gazdaságilag és emberéletekben kifejezve. Az ASF (2012. május 24.) közölte, hogy az elmúlt hét év során 62 tengerész vesztette életét kalóztámadás miatt, és 4 000-en estek túszul a szomáliaiak által eltérített mintegy 200 hajón. Az Indiai-óceánon öt év óta (2007 és 2012 között) ugyan most először ritkultak a kalóztámadások, az elmúlt két évben azonban megháromszorozódott a meggyilkolt tengerészek száma (AHMED BIN SULAYEM szultán, a DP World elnöke, 2012. 6. 30.). Vagyis semmi okunk az elégedettségre.

2.2.3

A kalóztevékenység megfékezésének kulcsa az, hogy elérjük, hogy a bűntettet lehetőleg el se kövessék, nem pedig az, hogy megakadályozzuk a bűncselekmény áldozatainak szabadságát jelentő pénzösszegek kifizetését. A tengerészek halálát nem szabad a kalóztevékenység elleni küzdelem során „járulékos veszteségként” elfogadni (Nautilus International).

2.3.1

A kalóztevékenység gazdasági vetületéről két jelentést érdemes kiemelni:

2.3.2

„A tengeri kalóztevékenység gazdasági ára” (2010. december) a közvetlen költségeket méri fel: váltságdíjak, biztosítási díjak, kerülő útvonal a Jóreménység fokának megkerülésével, elrettentő biztonsági intézkedések, fegyveres őrök, három haditengerészeti küldetés indítása, eljárások folytatása, kalóztevékenység-ellenes szervezetek alapítása, humanitárius költségek. A jelentés becslése szerint az összesített éves költség 7 és 12 milliárd USD közé tehető. Ezenkívül a One Earth alapítvány becslése szerint a váltságdíjak költsége 2009 és 2010 között 830 millió USD-ra, az elrettentésre szolgáló berendezések és a fegyveres személyi őrök becsült éves költsége pedig 360 millió és 2,5 milliárd USD közé tehető.

2.3.3

„A kalóztevékenység gazdaságtana” (2011. május) pedig a kalózok, a finanszírozók, a könyvelők és a fegyverszállítók közötti „értékláncot” elemzi. Kimutatja, hogy a kalóztevékenység a szomáliai egy főre eső GDP-hez képest sokkal jövedelmezőbb választás (a kalózok a szomáliai átlagjövedelem 67–157-szeresét is megkereshetik). Kiemeli, hogy fel kell térképezni a Hawala informális pénztovábbítási rendszert, és az éves költségeket 4,9 és 8,3 milliárd USD közötti összegre becsüli.

3.1.1

Az Európai Unió és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) az Indiai-óceán nyugati térségében folyó tengeri kalóztevékenység és fegyveres rablás elleni partnerségről szóló közös nyilatkozatukban (London, 2012. május 15.) ismételten kinyilvánították, hogy készek fokozni kapacitásaikat az Indiai-óceán nyugati térségében a tengeri kalóztevékenység és a fegyveres rablás elleni fellépés, valamint a tengerészeti irányítás javítása érdekében. A „Dzsibuti Magatartási Kódex” fontos eszközzé vált, amelynek segítségével 18 kelet-afrikai állam regionális választ tudott megfogalmazni a problémára. Ezenkívül az EU három éven át anyagilag is támogatta a Nemzetközi Tengerészeti Hivatalt (IMB), közelebbről a hivatal kalózcselekmények bejelentésére szolgáló központjának tevékenységeit. A központ elkötelezett célja a kalóztevékenység és a hajók ellen elkövetett rablások felszámolása.

3.1.2

A Nemzetközi Kalóztevékenységekkel Foglalkozó Kapcsolattartó Munkacsoport feltárja, hogy milyen módszerekkel lehet szigorúan fellépni a pénzösszegek végső haszonélvezői ellen, ugyanis a szomáliai hálózatok vezetői 300–500 millió eurós váltságdíjakat kapnak kézhez, és a pénzt letétbe helyezik – esetleg éppen EU-s bankokban. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az ilyen váltságdíjakat kövessék nyomon, és kobozzák el, hogy a kalóztevékenység többé ne legyen vonzó üzletág.

3.1.3

A Szomáli-félsziget térségére vonatkozó stratégiai keret elfogadását követően a térségben az uniós fellépés koordinálásáért felelős különmegbízott kinevezése a helyes irányba tett lépés.

3.1.4

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Parlament tengeri kalózkodásról szóló állásfoglalását (2012. május 10.), amelynek célja az uniós intézmények jobb összehangolása annak érdekében, hogy fokozott erővel lehessen küzdeni a kalózok ellen, és szuverén államként lehessen újjáépíteni Szomáliát.

3.1.5

Az EGSZB 2008 óta seregnyi véleményben fejezte ki aggodalmát a fegyveres rablások és kalóztámadások Délkelet-Ázsiában és Afrikában történő elburjánzása miatt. (1) Szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság mozdítsa elő megfelelő igazságszolgáltatási szervek létrehozását a kalózok jelenlegi büntetlenségének felszámolására, és határozottan ellenezte a tengerészek felfegyverzését. Sürgette, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, a tagállamokban kapnak-e kalózok elleni kiképzést a tengerészek.

3.1.6

A tengerészeti szakmák vonzerejéről szóló konferenciáján (2010. március 7.) az EGSZB a kalóztevékenységet nevezte meg a tengerészeti szakma egyik elriasztó tényezőjeként, amely a szakmát népszerűsítő kampányok hatását is tönkreteszi.

3.2.1

Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) (2012. július 31.) közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy sikeres nemzetközi és európai erőfeszítések ellenére újra és újra előfordulnak támadások. A két szövetség a kalóztevékenység felszámolását kiemelt pontként tűzte a tengeri közlekedés ágazati párbeszédéért felelős bizottság (SSDC) napirendjére.

4.1

A kalóztevékenység összetett, sokrétű problémát jelent, amelyet a szárazföldön és a tengeren egyaránt csak holisztikus és összehangolt megközelítéssel lehet megoldani. Az EU egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy ilyen megközelítést alkalmazzon, mivel diplomáciai, kereskedelmi, közlekedési, katonai és humanitárius szempontból is köztiszteletben álló szereplő a térségben.

4.2

A tengerészek továbbra is borsos árat fizetnek. Minden erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy az ő testi, szellemi és pszichológiai épségük ne kerülhessen veszélybe. A Nemzetközi Hajózási Kamara (ICS) a helyes gyakorlatok alapján iránymutatásokat állított össze a hajózási társaságok számára, amely az érintett tengerészeknek és családjaiknak nyújt segítséget.

4.3

Mivel a kalóztevékenység gyökerét csak hosszú távú, szárazföldi megoldással lehet kiirtani, fontos a kapacitásépítés Szomáliában a büntetlenség felszámolásához és a jogállamiság visszaállításához. Az uniós lobogó szerinti államok részéről nagyobb elköteleződésre van szükség a haditengerészeti erők jobb összehangolásához és a kalózok elleni büntetőeljárásokhoz.

4.4

2007 óta, amióta a kalózok tevékenysége újra felélénkült, most már csak politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy a kalózkérdés az EU politikai napirendjének élére kerüljön, és hogy több forrás álljon rendelkezésre a katonai repülőgépek és hadihajók számának növeléséhez. Az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) és az Európai Bizottságnak az Európai Tanáccsal együtt kellene működnie annak feltérképezéséhez, hogy milyen hatáskörökben lehet fellépni a kalóztevékenység elleni küzdelem és a szomáliai kapacitásépítés terén. A váltságdíjak nyomon követésében a Világbank, az Interpol és az Europol is segítségünkre lehet.

4.5

Az EU-tagállamok kalózellenes jogszabályait korszerűsíteni kell: