52012DC0385

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról........ 3

1................ Általános információk............................................................................................................................................. 3

1.1............. Bevezetés.................................................................................................................................................................. 3

1.2............. A 2003/59/EK irányelv – alapvető elemek........................................................................................................... 3

1.3............. A 2003/59/EK irányelv átültetése.......................................................................................................................... 3

2................ A 2003/59/EK irányelv végrehajtása.................................................................................................................... 4

2.1............. Az irányelv alkalmazási köre – 1. cikk................................................................................................................... 4

2.2............. Mentességek – 2. cikk............................................................................................................................................ 4

2.3............. Képesítés és továbbképzés – 3. cikk.................................................................................................................... 5

2.3.1.......... Kötelező alapképesítés........................................................................................................................................... 5

2.3.1.1....... A tanfolyamon való részvétel és vizsga együttese............................................................................................ 5

2.3.1.2....... Csak vizsga............................................................................................................................................................... 6

2.3.1.3....... Gyorsított alapképzés............................................................................................................................................. 7

2.3.2.......... Kötelező továbbképzés.......................................................................................................................................... 7

2.3.3.......... A képzés megszervezése........................................................................................................................................ 7

2.3.4.......... A képzési központok jóváhagyása....................................................................................................................... 8

2.4............. Szerzett jogok — 4. cikk.......................................................................................................................................... 8

2.5............. Alapképesítés — 5. cikk......................................................................................................................................... 9

2.6............. Az alapképzést tanúsító SZAB — 6. cikk.......................................................................................................... 10

2.7............. Továbbképzés — 7. cikk...................................................................................................................................... 11

2.8............. Továbbképzést tanúsító SZAB — 8. cikk......................................................................................................... 11

2.9............. A képzés helye — 9. cikk..................................................................................................................................... 12

2.10........... Közösségi kód — 10. cikk.................................................................................................................................... 12

2.11........... A képesítés és a továbbképzés minimumkövetelményei — I. melléklet........................................................ 13

3................ Következtetések és ajánlások.............................................................................................................................. 14

3.1............. A 2003/59/EK irányelv végrehajtásának általános értékelése........................................................................ 14

3.2............. Az irányelv javításra szoruló fontosabb elemei és a vonatkozó ajánlások................................................... 14

MELLÉKLET............................................................................................................................................................................. 16

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról

1.           Általános információk

1.1.        Bevezetés

A 2003/59/EK irányelv[1] 13. cikke értelmében a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, amelyben kezdeti értékelést ad a szóban forgó irányelv végrehajtásáról, különös tekintettel a 3. cikkben előírt alapképesítési rendszerek egyenértékűségére és hatékonyságára.

Ez a jelentés a nemzeti hatóságokhoz 2011 februárjában eljuttatott kérdőívekre a tagállamok és Norvégia által adott válaszokon alapul.

A tagállamok többsége hiánytalanul megválaszolta a feltett kérdéseket, néhányuknak azonban nem álltak rendelkezésére a pontos tájékoztatáshoz szükséges adatok.

1.2.        A 2003/59/EK irányelv – alapvető elemek

A teherautó- és autóbuszvezetők alapképzésére és továbbképzésére vonatkozó 2003/59/EK irányelv elfogadására Európa közúti biztonságának növelése jegyében, e gépjárművezetők egységes képzési szintjének biztosítása érdekében került sor.

Az irányelv meghatározza azon hivatásos gépjárművezetők kötelező alapképzését és továbbképzését, akik vagy valamely tagállam állampolgárai, vagy az Európai Unióban székhellyel rendelkező vállalkozás alkalmazásában állnak. A szabályozásnak az a célja, hogy valamennyi hivatásos gépjárművezető rendelkezzen a járművek vezetéséhez szükséges képesítéssel. Az alapképzés és a továbbképzés elvégzését a gépjárművezető részére kiállított bizonyítvány, az úgynevezett szakmai alkalmassági bizonyítvány (SZAB) tanúsítja.

A tanfolyamokat a tagállamok által jóváhagyott szakképzési központok szervezik.

1.3.        A 2003/59/EK irányelv átültetése

A 14. cikk alapján az irányelv átültetésének határideje 2006. szeptember 10-én lejárt.

Az alapképzésre vonatkozó rendelkezések végrehajtásának határideje a D1, D1 + E, D vagy D + E kategóriájú járművekhez (autóbuszok) vezetői engedéllyel rendelkező gépjárművezetők esetében 2008. szeptember 10-én, a C1, C1 + E, C és C + E kategóriájú járművekhez (teherautók) vezetői engedéllyel rendelkező gépjárművezetők esetében pedig 2009. szeptember 10-én járt le.

Valamennyi tagállam átültette és végrehajtotta az irányelvet.

2.           A 2003/59/EK irányelv végrehajtása

2.1.        Az irányelv alkalmazási köre – 1. cikk

Az irányelvet az olyan járművezetésre kell alkalmazni, amelyet egy tagállam állampolgára vagy egy tagállami székhellyel rendelkező vállalkozás által foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgár végez olyan járművel, amelynek esetében C vagy D kategóriájú vezetői engedély szükséges.

A becslések szerint Európában mintegy hatmillió gépjármű vezetője tartozik az irányelv hatálya alá[2].

A harmadik országbeli gépjárművezetőkre vonatkozó információk hiányosak vagy nem megfelelőek. Ahol az említett adatok rendelkezésre állnak, e gépjárművezetők száma az összes gépjárművezetőhöz képest igen alacsony[3].

A tagállamok többsége esetében több, alapképzést igazoló szakmai alkalmassági bizonyítványt állítanak ki a C kategóriájú vezetői engedélyek mellé, mint a D kategóriájú vezetői engedélyekhez.

2.2.        Mentességek – 2. cikk

Az irányelv nem vonatkozik néhány meghatározott típusú jármű vezetőire[4].

A tagállamok döntő hányada teljes mértékben alkalmazza a 2. cikkben meghatározott mentességeket. Románia ugyanakkor nem biztosít mentességet a 2. cikk e), f) és g) pontjában szereplő járművekre. Norvégia a 2. cikk f) pontja, azaz „a nem kereskedelmi célú árufuvarozásra és személyszállításra használt, személyes használatban lévő járművek” kivételével valamennyi mentességet átültette.

A 2. cikk g) pontja alapján az irányelv nem vonatkozik azon járművek vezetőire, amelyek a gépjárművezető munkája során használandó anyagot vagy felszerelést szállítanak, feltéve hogy e járművek vezetése nem tartozik a gépjárművezető elsődleges feladatához. E mentesség végrehajtása bizonyos kategóriájú gépjárművezetők vonatkozásában[5] (pl. darukezelők, meghibásodott mezőgazdasági gépek szállítását végző járművek vezetői, stb.) többféle értelmezést eredményezett: az érintett járművezetők kérelmezik mentesítésüket, a közigazgatási szervek azonban alkalmazni kívánják rájuk az irányelvet. Célszerű lenne iránymutatások kidolgozásával egyértelművé tenni a kérdést.

2.3.        Képesítés és továbbképzés – 3. cikk

A 3. cikknek megfelelően a járművezetési tevékenység a kötelező alapképesítés megszerzéséhez és a kötelező időszakos továbbképzésben való részvételhez kötött.

Az I. melléklet 1. szakasza ismerteti a tanfolyamokon oktatott tantárgyakat.

E tantárgyak három főbb téma köré csoportosulnak: „Haladó képzés a biztonsági szabályokon alapuló ésszerű vezetés terén”, „Az előírások alkalmazása” és „Egészségügyi, közúti közlekedés- és környezeti biztonság, szerviz, logisztika”.

E témák a vezetői engedély típusától függően megállapított célkitűzésekre épülnek.

2.3.1.     Kötelező alapképesítés

A tagállamoknak gondoskodniuk kell egy olyan alapképesítési rendszer kialakításáról, amely vagy tanfolyamon való részvétellel jár és vizsgával zárul, vagy elméleti és gyakorlati vizsgákból áll.

2.3.1.1.  A tanfolyamon való részvétel és vizsga együttese

Az alapképesítés megszerzésének első típusa esetében a tanfolyamnak ki kell terjednie valamennyi, az I. melléklet 1. szakaszában felsorolt tantárgyra. A tanuló gépjárművezetőnek legalább 20 órát kell vezetnie önállóan az adott kategóriának megfelelő gépjárművön, amely megfelel a 91/439/EGK irányelvvel[6] a vizsgajárművekre meghatározott követelményeknek. Az alapképzés időtartama 280 óra. Hangsúlyozni kell, hogy ezt a képzést nem lehet egyszerre elvégezni más típusú képesítés megszerzésére irányuló képzéssel (pl. veszélyes anyagok szállítása).

A gépjárművezetőket a képzés végén az illetékes hatóságok írásban vagy szóban levizsgáztatják. A vizsgának az I. melléklet 1. szakasza szerinti tantárgyjegyzékben felsorolt célkitűzések mindegyikével kapcsolatban tartalmaznia kell legalább egy kérdést.

2.3.1.2.  Csak vizsga

Az alapképesítés megszerzésének második típusa esetében az illetékes hatóságok elméleti és gyakorlati vizsgákat szerveznek annak ellenőrzése céljából, hogy a tanuló gépjárművezető tudása eléri-e az I. melléklet 1. szakaszában előírt szintet az ott felsorolt tantárgyak és célkitűzések tekintetében.

Az I. melléklet 2.2. pontjának megfelelően az elméleti vizsga legalább két részből áll: feleletválasztásos kérdések, kifejtendő kérdések vagy ezek kombinációja, valamint esettanulmányok. Az elméleti vizsga minimális időtartama 4 óra.

A gyakorlati vizsga két részből áll: egy 90 perces járművezetési vizsga, amelynek célja a biztonsági szabályozásokon alapuló ésszerű vezetésre vonatkozó képzés során megszerzett ismeretek értékelése, továbbá egy gyakorlati vizsga, amely kiterjed legalább annak megállapítására, hogy a gépjárművezető képes-e a járművet berakodni (C és D kategóriájú vezetői engedélyek esetében), képes-e az utasok kényelmét és biztonságát biztosítani (D kategória), képes-e bűncselekményeket megakadályozni (C és D kategória), képes-e fizikai kockázatokat megelőzni (C és D kategória), valamint képes-e szükséghelyzeteket felmérni (C és D kategória).

E vizsga minimális időtartama 30 perc.

Tizenöt tagállam és Norvégia döntött a tanfolyamon való részvétel és vizsga együttese mellett, míg 11 tagállam választotta az elméleti és gyakorlati vizsgák rendszerét. Németország mindkét típust átültette a nemzeti jogba, és a gépjárművezetők dönthetik el, melyik alapképesítési formában kívánnak részt venni (1. táblázat).

1. táblázat — Alapképzési rendszer a tagállamokban és Norvégiában

Csak vizsga || Ausztria, Belgium, Ciprus, Görögország, Írország, Lettország, Málta, Hollandia, Portugália, Románia, Egyesült Királyság

Tanfolyam és vizsga || Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Norvégia, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország

Mindkettő || Németország

A tagállamok együttműködnek különböző, az alapképzéshez és a továbbképzéshez kapcsolódó információkat megőrizni hivatott szervezetekkel, például nemzeti és regionális hatóságokkal[7], közigazgatási hivatalokkal[8], ügynökségekkel[9], igazgatóságokkal[10], a közlekedésért és a közúti biztonságért felelős minisztériumokkal[11], állami vállalatokkal[12] és a külön az erre a célra felállított központokkal[13].

2.3.1.3.  Gyorsított alapképzés

Lehetőség van gyorsított alapképzésre is, amely egy 140 órás tanfolyamon való kötelező részvétellel jár és vizsgával zárul, és amelyet – sikeres vizsga esetén – szakmai alkalmassági bizonyítvány tanúsít.

Minden tanuló gépjárművezetőnek legalább 10 órát kell önállóan vezetnie.

A gépjárművezetőket a képzés végén az illetékes hatóságok írásban vagy szóban levizsgáztatják. A vizsgának az I. melléklet 1. szakasza szerinti tantárgyjegyzékben felsorolt célkitűzések mindegyikével kapcsolatban tartalmaznia kell legalább egy kérdést.

A továbbra is szabadon választható gyorsított alapképzésre 19 tagállamban és Norvégiában van lehetőség (lásd 2. táblázat).

2. táblázat — Gyorsított alapképzés a tagállamokban és Norvégiában

Gyorsított alapképzést biztosító tagállamok || Bulgária, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország és Norvégia

Gyorsított alapképzést nem biztosító tagállamok || Ausztria, Ciprus, Görögország, Írország, Lettország, Málta, Hollandia, Egyesült Királyság

Az irányelvnek megfelelően a tagállamok engedélyezhetik a gépjárművezetőknek, hogy az ország területén már a szakmai alkalmassági bizonyítvány megszerzése előtt vezessenek.

2.3.2.     Kötelező továbbképzés

A tagállamoknak olyan továbbképzési rendszert kell kialakítaniuk, amely kötelező tanfolyamon való részvétellel jár, és a képesítést szakmai alkalmassági bizonyítvány tanúsítja.

2.3.3.     A képzés megszervezése

A képzést nyújtó intézmények általában az autósiskolák, de előfordul, hogy nonprofit szervezeteknél, szakképző intézményekben, szakiskolákban, középiskolákban[14] vagy más középfokú oktatási intézményekben[15] folyik az oktatás.

Néhány tagállam esetében a képzés finanszírozása részben állami forrásokból történik[16].

2.3.4.     A képzési központok jóváhagyása

Az I. melléklet 5. szakaszának megfelelően az alapképzéssel és továbbképzéssel foglalkozó képzési központokat a tagállamok illetékes hatóságainak kell jóváhagyniuk. Jóváhagyás csak írásbeli kérelem alapján adható. A kérelemhez csatolni kell a képzési programot és az oktatási módszereket tartalmazó dokumentumokat, az oktatók képesítését igazoló dokumentumokat, továbbá tájékoztatást kell adni a tanfolyamok helyszínéről, az oktatáshoz használt járműállományról és a résztvevők számáról.

Az illetékes hatóság az írásbeli jóváhagyást attól függően adja meg, hogy a képzés lebonyolítása a kérelemhez csatolt dokumentumoknak megfelelően történik-e.

Az illetékes hatóságnak jogában áll, hogy általa felhatalmazott személyek jelen legyenek a tanfolyamokon.

2.4.        Szerzett jogok — 4. cikk

Az irányelv mentességet biztosít az alapképesítés megszerzésének követelménye alól azon gépjárművezetőknek, akik 2008 szeptembere előtt kiállított D kategóriájú vagy 2009 szeptembere előtt kiállított C kategóriájú vezetői engedéllyel rendelkeznek.

A végrehajtó hatóságok nem számoltak be különösebb nehézségről a belföldi és külföldi gépjárművezetők szerzett jogainak hatósági elismerésével kapcsolatban.

A tagállamok közigazgatási szervei tájékoztatás nyújtásával – többek között az irányelv és az átültető jogszabályok megismertetésével, ad hoc jellegű képzések és rendőrségi tisztségviselőkkel tartott találkozók szervezésével, a kapcsolattartás biztosításával, közigazgatási rendelkezések továbbításával és iránymutatások interneten történő közzétételével stb. – járultak hozzá a jogérvényesítési rendszerhez. Néhány tagállamban a rendeleteket nyilvános konzultációra bocsátották, ahol a meghallgatásokon a tanácsadó szervek egyike maga a rendőrség volt[17]. Romániában és Norvégiában a végrehajtó hatóság állítja ki a szakmai alkalmassági bizonyítványt.

A bűnüldöző hatóságok több eszközt is igénybe vehetnek a belföldi vagy külföldi gépjárművezetők szerzett jogairól való megbizonyosodás céljára, elsősorban a vezetői engedély kiállítási időpontjának vagy hitelességének ellenőrzésével. Lehetőségük van felvenni a kapcsolatot a kiállító hatósággal is, és betekintést nyerhetnek az alapképzésre és továbbképzésre vonatkozó információkat tartalmazó adatbázisba is, ha van ilyen.

A tagállamok véleménye szerint az irányelvnek ez a vonatkozása nem vet fel jelentősebb problémát. Nehézséget okozhat azonban, ha megújítása után a vezetői engedély már nem tünteti fel az első kiállítás időpontját. A rendelkezések érvényesítésének módja szintén bizonytalan, mivel az egyes tagállamok és Norvégia az irányelv átültetésének különböző szakaszainál tartanak. A problémás helyzet azonban csak néhány gépjárművezetőt érint, és azt a nemzeti hatóságok közötti közvetlen információcsere révén könnyen meg lehet oldani.

2.5.        Alapképesítés — 5. cikk

Az irányelv a vezetői engedély kategóriájától, az alapképesítés megszerzésére irányuló képzés időtartamától és a megtett távolságtól függően meghatározza az árufuvarozásra vagy személyszállításra szánt járművek vezetőinek alsó korhatárát.

3. táblázat — A kezdő gépjárművezetők alapképzésére vonatkozó követelmények összefoglalása (5. cikk)

Jármű || A vezetői engedély követelményei || Az SZAB-re vonatkozó követelmények || Életkor

Árufuvarozás || C — C+E || Hagyományos || 18 év

C1 — C1+E || Gyorsított || 18 év

C — C+E || Gyorsított || 21 év

Személyszállítás || D — D+E Menetrend szerinti útvonal ≤ 50 km || Hagyományos || 18 év A tagállam területén történő vezetés esetében.

Gyorsított || 21 év

D — D+E || Hagyományos || 21 év

A tagállam területén történő vezetés esetében 20 év. Utasok nélküli vezetés esetében 18 évre csökkenthető.

Gyorsított || 23 év

|| D1 — D1+E || Hagyományos || 18 év A tagállam területén

|| || Gyorsított || 21 év

Az alapképesítés megszerzéséhez nem szükséges a megfelelő vezetői engedély előzetes megszerzése.

Tizenhárom tagállamban és Norvégiában[18] ezért lehetőség van az alapképzés és a vezetői engedély megszerzésére irányuló képzés egyidejű elvégzésére (lásd: 4. táblázat).

4. táblázat — A C vagy a D kategóriájú vezetői engedély megszerzésére irányuló képzés és az alapképzés együttes elvégzése a tagállamokban és Norvégiában

A C vagy a D kategóriájú vezetői engedély megszerzésére irányuló képzés és az alapképzés egy időben történő folytatására lehetőséget biztosító tagállamok || Ausztria, Belgium, Dánia, Észtország, Németország, Görögország, Írország, Lettország, Litvánia, Málta, Hollandia (részben), Norvégia, Svédország, Egyesült Királyság

A C és D kategóriájú vezetői engedély megszerzésére irányuló képzés és az alapképzés egy időben történő folytatására lehetőséget nem biztosító tagállamok || Bulgária, Cseh Köztársaság, Finnország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország

Azon tagállamok némelyike, amelyek lehetőséget biztosítanak a vezetői engedély megszerzésére irányuló képzés és az alapképzés egy időben történő folytatására, amellett döntött, hogy a C és D kategóriájú vezetői engedélyek megszerzésére irányuló képzést mind az alapképzéssel, mind pedig a gyorsított alapképzéssel egyszerre el lehet végezni. A képzések párhuzamos elvégzését engedélyező tagállamok másik csoportja elvárja a tanfolyamok résztvevőitől, hogy bizonyos szintű előrehaladást érjenek el a vezetői engedély megszerzésére irányuló képzésen, mielőtt hozzákezdenek az alapképzéshez.

A szakmai alkalmassági bizonyítványnak a vezetői engedély megszerzése előtt történő kiállítására a tagállamok többsége esetében nincs lehetőség. Belgiumban azonban a két képzés párhuzamos elvégzése esetén erre lehetőség van, Ausztriában csak az elméleti vizsga előzetes letétele előfeltétel, Litvániában pedig a B kategóriájú vezetői engedély megszerzésétől teszik függővé az alapképzésen való részvételt. Norvégia a szakmai alkalmassági bizonyítvány kiadását ugyan a vezetői engedély meglétéhez köti, a szakmai gyakorlaton vagy gyakornoki képzésen részt vevő gépjárművezetőket azonban mentesíti ez alól.

2.6.        Az alapképzést tanúsító SZAB — 6. cikk

A tagállamok az alapképzés választott típusától függően azon gépjárművezetőknek állítanak ki szakmai alkalmassági bizonyítványt, akik vagy tanfolyamon vettek részt és sikeres vizsgát tettek, vagy az elméleti és a gyakorlati vizsgákat teljesítették.

A tanfolyamon való részvétel és vizsga rendszerét, illetve a gyorsított alapképzési formát alkalmazó tagállamokban a tanfolyam az irányelv I. mellékletének 1. szakaszában említett tárgyakra terjed ki, és a képzés írásbeli vagy szóbeli vizsgával zárul.

Amennyiben a tagállam kizárólag vizsgák letételétől teszi függővé a szakmai alkalmassági bizonyítvány kiállítását, a gépjárművezetőknek az I. melléklet 2.2. pontjában említett elméleti és gyakorlati vizsgákat kell teljesíteniük.

A tagállamok nem számoltak be e cikk végrehajtásával kapcsolatos nehézségekről.

2.7.        Továbbképzés — 7. cikk

A továbbképzésnek az a célja, hogy a gépjárművezetők felfrissítsék a munkájukhoz alapvetően szükséges ismereteket, ennek megfelelően ki kell terjednie az I. melléklet 1. szakaszában említett tárgyak némelyikének bővebb tárgyalására és ismétlésére.

Az I. melléklet 4. szakaszában foglaltaknak megfelelően a tanfolyamok időtartama ötévente 35 óra, legalább hétórás szakaszokra lebontva.

A tagállamok többsége engedélyezi, hogy a gépjárművezetők hétórás szakaszokban végezzék a képzést. Egyedi követelményeket állapítanak meg azonban elsősorban arra az időtartamra vonatkozóan, amelyen belül a 35 órás képzést teljesíteni kell.

Tagállamtól függően ez lehet 12, 6 vagy 3 hónap, de akár egy hét is[19]. Más tagállamok meghatározzák azt is, hogy összesen hány alkalommal megtartott hétórás szakaszokból épüljön fel a képzés: például kétszer hétórás szakaszból álló tanfolyam, három hétórás képzési napot vagy két hétórás képzési napot magában foglaló külön modulok, illetőleg öt egymást követő napon tartott vagy egy három és egy kétnapos szakaszból álló képzés[20].

2.8.        Továbbképzést tanúsító SZAB — 8. cikk

A tagállamok azon gépjárművezetők részére állítják ki a szakmai alkalmassági bizonyítványt, akik elvégezték a továbbképzést.

Az alapképesítést tanúsító SZAB-vel rendelkező gépjárművezetőknek annak kiállításától számított öt éven belül kell részt venniük a továbbképzésen, a szerzett jogok révén alapképesítés megszerzése alól mentességet élvező gépjárművezetőknek pedig a tagállamok által megállapított ütemezésnek megfelelően.

Az irányelv mentességet biztosít az alapképesítés megszerzésének követelménye alól azon gépjárművezetőknek, akik 2008 szeptembere előtt kiállított D kategóriájú vagy 2009 szeptembere előtt kiállított C kategóriájú vezetői engedéllyel rendelkeznek. A szerzett jogokkal rendelkező gépjárművezetőknek a tagállamok által megállapított nemzeti ütemezés szerint kell teljesíteniük a továbbképzés első szakaszát, amelynek határideje 2015 (a D kategóriájú vezetői engedélyek esetében), illetve 2016 (a C kategóriájú vezetői engedélyek esetében).

Megállapodás született a tagállamok megállapította egyes átmeneti időszakok kölcsönös elismerésére vonatkozóan[21]. Ennek megfelelően a fenti határidők (2015 a D kategóriájú vezetői engedélyek és 2016 a C kategóriájú vezetői engedélyek esetében) lejárta előtt a továbbképzés nem teljesítése miatt egyik tagállamban sem büntethetők a gépjárművezetők.

A tagállamok különböző kritériumokat vezettek be a szerzett jogokkal rendelkező gépjárművezetőknek nyújtott továbbképzés nemzeti ütemezésének kidolgozásához. Az ütemezés alapjául szolgálhat például a vezetői engedély kiállításának, a gépjárművezető születésének és a vezetői engedély lejártának időpontja, a gépjárművezető életkora vagy a vezetői engedély száma.

Az egyes nemzeti ütemezéseket a melléklet ismerteti.

2.9.        A képzés helye — 9. cikk

Az alapképesítést azoknak a gépjárművezetőknek, akik uniós tagállamok állampolgárai, a szokásos lakóhelyük szerinti tagállamban kell megszerezniük. Amennyiben a gépjárművezető egy harmadik ország állampolgára, a képesítést abban a tagállamban kell megszereznie, amelyikben a munkát adó vállalkozás bejegyzett székhelye található, vagy amelyikben munkavállalási engedélyét kiállították.

A továbbképzést a gépjárművezetőknek abban a tagállamban kell elvégezniük, amelyikben szokásos lakóhelyük található, vagy amelyikben dolgoznak.

Ha a gépjárművezető lakóhelye vagy munkavégzési helye szerinti ország megváltozott, a tagállamok többsége a korábban elvégzett képzéseket kizárólag az azt tanúsító bizonyítvány vagy okmány bemutatása mellett ismeri el[22].

A tagállamok nem számoltak be a cikk végrehajtásával kapcsolatos nehézségekről. Néhány egyedi esetben ugyanakkor a tagállamok kizárólag a belföldön teljesített képzéseket ismerik el, azokat pedig, amelyeket a gépjárművezető korábban részben egy másik tagállamban folytatott, nem minden esetben fogadják el.

2.10.      Közösségi kód — 10. cikk

Az illetékes hatóságok vagy a vezetői engedélyen, vagy a gépjármű-vezetői képesítési igazolványon feltüntetik a 95-ös kódot, amely azt igazolja, hogy a gépjárművezető megfelel az előírt képesítési követelményeknek.

A szóban forgó kódot tizenhárom tagállam a gépjármű-vezetői képesítési igazolványon, tizenkettő pedig a vezetői engedélyen tünteti fel. Finnországban mindkettőre van lehetőség, míg Luxemburgban a kód a vezetői engedélyen mindig, külföldi illetőségű járművezetők esetében pedig a képesítési igazolványon is szerepel.

Norvégia a szakmai alkalmassági bizonyítványon tünteti fel a 95. kódot, de a későbbiekben a vezetői engedélyen is látható lesz (5. táblázat).

5. táblázat — 95. kód

A 95. kódot a vezetői engedélyen feltüntető tagállamok || Ausztria, Belgium, Németország, Görögország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Lengyelország, Szlovénia

A 95. kódot a gépjármű-vezetői képesítési igazolványon feltüntető tagállamok || Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Franciaország, Magyarország, Írország, Portugália, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság

Finnország || Mindkettő lehetséges

Luxemburg || A kód a vezetői engedélyen szerepel. A kód a gépjármű-vezetői képesítési igazolványon csak a külföldi illetőségű járművezetők esetében van feltüntetve.

Norvégia || A 95-ös kód a szakmai alkalmassági igazolványon szerepel, a jövőben pedig a vezetői engedélyen is látható lesz.

2.11.      A képesítés és a továbbképzés minimumkövetelményei — I. melléklet

A fent említetteknek megfelelően (2.3. szakasz) az alapképzés és továbbképzés meghatározásakor a tagállamok által figyelembe veendő ismereteknek az I. melléklet 1. szakaszában felsorolt tantárgyakat kell felölelniük.

A 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelező alapképesítés vonatkozásában a 2. szakasz előírja, hogy valamennyi tanuló gépjárművezetőnek legalább 20 órát kell vezetnie önállóan, oktató kíséretében. Azoknak az árufuvarozással foglalkozó gépjárművezetőknek, akik tevékenységi körüket bővíteni kívánják, hogy személyszállítással is foglalkozzanak, illetve fordított esetben, 5 óra önálló levezetése mellett csupán az új képesítésre jellemző területekkel kell foglalkozniuk, tekintve, hogy már rendelkeznek szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal. A gyorsított alapképesítési rendszerben a tanuló gépjárművezetőknek 10, illetve két és fél óra önálló vezetést kell teljesíteniük.

Az I. melléklet 2. szakasza (2.1. pont) alapján a 20 órás önálló vezetésből minden gépjárművezető legfeljebb 8 órát vezethet speciális terepen vagy korszerű szimulátoron. Gyorsított alapképzés esetében a 10 órás önálló vezetésből a tanuló gépjárművezetők legfeljebb 4 órát vezethetnek speciális terepen vagy korszerű szimulátoron.

A tagállamok többségében nem kötelező speciális terepen vagy szimulátoron vezetni, noha néhány országban megvan rá a lehetőség.

Összességében elmondható, hogy a tagállamok számára nem jelentett problémát az I. mellékletben rögzítettek végrehajtása. Ausztria és Szlovénia részéről érkezett bejelentés a gyakorlati képzés iránti igény, illetve az elméleti oktatás megfelelősége vonatkozásában. Érdemes megemlíteni, hogy Belgium véleménye szerint az I. mellékletben foglaltak sokkal inkább a nemzetközi szállításban részt vevő gépjárművezetőkre irányulnak, semmint azokra, akik rövid távolságokat tesznek meg.

3.           Következtetések és ajánlások

3.1.        A 2003/59/EK irányelv végrehajtásának általános értékelése

A 2003/59/EK irányelv elfogadásának célja a hivatásos gépjárművezetők egységes képzési szintjének biztosítása az Európai Unió közúti biztonságának növelése jegyében.

Az értékelés megállapításai alapján eltéréseket lehet megfigyelni a tagállamok között az irányelv alkalmazása tekintetében.

Először is, az irányelv megadja a választási lehetőséget a tagállamoknak, hogy az alapképzést tanfolyamon való részvétel és vizsga, vagy kizárólag vizsgák teljesítésének függvényében lehessen elvégezni. A továbbképzés szerkezete is különböző, hiszen néhány tagállamban a gépjárművezetőknek egyetlen tanfolyamon kell részt venniük, míg más országokban a 35 órás továbbképzés több évre elosztva lehet teljesíteni.

Másodszor, nincsenek egységesítve a képzési programok és az oktatási módszerek: a tanfolyamok felépítése különböző az egyes tagállamokban, mint ahogy eltérések tapasztalhatók a képzés módját illetően is; néhány országban a hagyományos oktatás mellett számítógépes képzési modulok alkalmazása is engedélyezett.

Nem egységesek továbbá az oktatókkal és a tanfolyamok helyszínével szemben támasztott követelmények sem.

Végül pedig a csoportok létszáma, az oktatáshoz használt járműállomány és a korszerű szimulátorok megléte vagy éppen hiánya a képzési központtól függ.

Mindazonáltal a képzési rendszerek egyenértékűségét és az előírt képzés biztosításának hatékonyságát az egyes nemzeti képzési rendszerek garantálják, azoknak ugyanis meg kell felelniük az oktatott tantárgyakra és a vizsgák felépítésére vonatkozóan az I. mellékletben meghatározott követelményeknek. A képzési központoknak a nemzeti hatóságok által történő nyomon követése szintén nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a képzések minden esetben az irányelv célkitűzéseihez igazodjanak.

3.2.        Az irányelv javításra szoruló fontosabb elemei és a vonatkozó ajánlások

Az irányelv alkalmazásával kapcsolatos megállapítások alapján néhány területen további erőfeszítésekre lehet szükség.

Az irányelv 2. cikkében felsorolt mentességek eltérő tagállami értelmezése problémákat okozhat az Unión belüli nemzetközi forgalomban.

Annak ellenére, hogy a Bizottságnak nincs tudomása ilyen esetről, a hivatásos gépjárművezetőknek és az őket alkalmazó vállalkozásoknak célszerű tisztában lenniük azzal, hogy a tagállamok különbözőféleképpen alkalmazzák az irányelv 2. cikkét.

A 2. cikkben rögzített mentességek alkalmazási körének pontosítása érdekében ezért középtávon indokolt lehet néhány bizottsági iránymutatást kidolgozni.

Ami a továbbképzésre vonatkozó nemzeti ütemezések eltéréseit illeti, az ütemezéseknek a tagállamok közötti megosztása segíthet legyőzni azokat az akadályokat, amelyekkel a végrehajtó hatóságoknak a külföldi gépjárművezetők ellenőrzése során kell szembenézniük. A megosztás feladatával meg lehetne bízni a 12. cikkben meghatározott bizottságot.

Tekintettel arra, hogy az irányelv nem érinti ezt a kérdést, alapvető fontosságú, hogy a tagállamok szorosan együttműködjenek egymással és különösen a hivatásos gépjárművezetők képzésével foglalkozó bizottsággal.

A Bizottság mindezek fényében a tagállamok közötti együttműködés elősegítésére jegyzéket állított össze a meglévő nemzeti kapcsolattartó pontokról.

Végül a jövőben hasznos lenne fokozottan bevonni a szociális partnereket, és rendszeresen konzultálni velük.

MELLÉKLET

A szerzett jogokkal rendelkező gépjárművezetők továbbképzési programjának végrehajtására vonatkozó nemzeti ütemezések (az első tanfolyamon való részvétel határideje)

Ausztria || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Belgium || D kategória: 2015. szeptember 10. C kategória: 2016. szeptember 10.

Bulgária || A D kategóriájú vezetői engedély kiállításának időpontjától függően: 1970. december 31. előtt: 2009. december 31. 1971. január 1. és 1980. december 31. között: 2010. december 31. 1981. január 1. és 1990. december 31. között: 2011. december 31. 1991. január 1. és 2000. december 31. között: 2012. december 31. 2001. január 1. és 2008. szeptember 10. között: 2013. szeptember 10.

A C kategóriájú vezetői engedély kiállításának időpontjától függően: 1970. december 31. előtt: 2010. december 31. 1971. január 1. és 1980. december 31. között: 2011. december 31. 1981. január 1. és 1990. december 31. között: 2012. december 31. 1991. január 1. és 2000. december 31. között: 2013. december 31. 2001. január 1. és 2009. szeptember 10. között: 2014. szeptember 10.

Ciprus || Egységesen: 2012. január 26.

Cseh Köztársaság || Egységesen: 2011. augusztus 1.

Dánia || D kategória: Születési idő:                                          Határidők 1., 2. vagy 3.                                           2009. június 30. 4., 5. vagy 6.                                           2009. december 31. 7., 8. vagy 9.                                           2010. június 30. 10., 11. vagy 12.                                     2010. december 31. 13., 14. vagy 15.                                     2011. június 30. 16., 17. vagy 18.                                     2011. december 31. 19., 20. vagy 21.                                     2012. június 30. 22., 23. vagy 24.                                     2012. december 31. 25., 26. vagy 27.                                     2013. június 30. 28., 29., 30. vagy 31.                             2013. december 31. C kategória: Születési idő:                                           Határidők 1., 2. vagy 3.                                            2010. június 30. 4., 5. vagy 6.                                            2010. december 31. 7., 8. vagy 9.                                            2011. június 30. 10., 11. vagy 12.                                      2011. december 31. 13., 14. vagy 15.                                      2012. június 30. 16., 17. vagy 18.                                      2012. december 31. 19., 20. vagy 21.                                      2013. június 30. 22., 23. vagy 24.                                      2013. december 31. 25., 26. vagy 27.                                      2014. június 30. 28., 29., 30. vagy 31.                               2014. december 31.

Észtország || Egységesen: 2011. szeptember 1.

Finnország || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Franciaország || D kategória: 2011. szeptember 10. C kategória: 2012. szeptember 10.

Németország || D kategória: 2015. szeptember 10. C kategória: 2016. szeptember 10.

Görögország || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Magyarország || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Írország || D kategória: 2009. szeptember 10. C kategória: 2010. szeptember 10.

Olaszország || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Lettország || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Litvánia || D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Luxemburg || D kategória: 2015. szeptember 10. C kategória: 2016. szeptember 10.

Málta || D kategória: 2013. szeptember 9. C kategória: 2014. szeptember 9.

Hollandia || D kategória: 2015. szeptember 10. C kategória: 2016. szeptember 10.

Lengyelország || Egységesen: 2014. szeptember 12.

Portugália || D kategória: A gépjárművezető életkorától függően: 30 éves: 2011. szeptember 10-ig 31 és 40 év közötti: 2012. szeptember 10-ig 41 és 50 év közötti: 2013. szeptember 10-ig 50 évesnél idősebb: 2015. szeptember 10-ig C kategória: A gépjárművezetők életkorától függően: 30 éves: 2012. szeptember 10-ig 31 és 40 év közötti: 2013. szeptember 10-ig 41 és 50 év közötti: 2014. szeptember 10-ig 50 évesnél idősebb: 2016. szeptember 10-ig

Románia || 2003-ban került bevezetésre a rendszer

Szlovénia Szlovákia || D kategória: 2008. október 1. C kategória: 2009. október 1. D kategória: 2013. szeptember 10. C kategória: 2014. szeptember 10.

Spanyolország || a) A D kategóriájú vezetői engedély számának utolsó számjegyétől függően: 1 vagy 2: 2011. szeptember 10. 3 vagy 4: 2012. szeptember 10. 5 vagy 6: 2013. szeptember 10. 7 vagy 8: 2014. szeptember 10. 9 vagy 0: 2015. szeptember 10. b) A C kategóriájú vezetői engedély számának utolsó számjegyétől függően: 1 vagy 2: 2012. szeptember 10. 3 vagy 4: 2013. szeptember 10. 5 vagy 6: 2014. szeptember 10. 7 vagy 8: 2015. szeptember 10. 9 vagy 0: 2016. szeptember 10.

Svédország || D kategória: 2015. szeptember 10. C kategória: 2016. szeptember 10.

Egyesült Királyság || D kategória: 2013. szeptember 9. C kategória: 2014. szeptember 9.

Norvégia || A 2011. szeptember 10. és 2015. szeptember 10. között érvényes D kategóriájú vezetői engedélyek esetében az engedély lejáratának időpontja. A D kategóriájú vezetői engedély lejáratának időpontja: 2008: 2011 2009: 2012 2010: 2013 2011: 2011. szeptember 10. 2015. szeptember 11-től kezdődően: 2015 2016: 2014 2017: 2015 2018: 2014 A 2012. szeptember 10. és 2016. szeptember 10. között érvényes C kategóriájú vezetői engedélyek esetében az engedély lejáratának időpontja. A D kategóriájú vezetői engedély lejáratának időpontja: 2009: 2012 2010: 2013 2011: 2014 2012. szeptember 10. előtt: 2012 2016. szeptember 11-jétől kezdődően: 2016 2017: 2015 2018: 2016

[1]               HL L 226., 2003.9.10., 4-17. o., módosított.

[2]               A menetíró készülékek rendszerének hatékonyságát és eredményességét növelő intézkedésekre vonatkozó hatásvizsgálati jelentés megállapításai alapján, SEC 2011(948), DG MOVE.

[3]               A nemzeti hatóságok által rendelkezésre bocsátott becslések: Magyarországon 15 000 gépjárművezetőből mindössze 510, Lengyelországban 11 000-ből 100–200, Portugáliában 3 042-ből 190, Romániában 9 571-ből 185, Szlovákiában 9 638-ból 24, az Egyesült Királyságban: 10 136-ból 23, Bulgáriában 8 606-ból egy sem és Litvániában 615-ből 3.

[4]               A 2. cikk értelmében az irányelv nem vonatkozik az alábbi járművek vezetőire:        a) olyan járművek, amelyek maximális engedélyezett sebessége nem haladja meg a 45 km/h-t;             b) olyan járművek, amelyek a fegyveres erők, a polgári védelem, a tűzoltóság és a közrend fenntartásáért felelős erők használatában vagy ellenőrzése alatt állnak;             c) a műszaki fejlesztési, javítási vagy karbantartási célú közúti vizsgálatoknak alávetett járművek, továbbá a forgalomba még nem helyezett új vagy felújított járművek;               d) olyan járművek, amelyeket szükséghelyzetben használnak vagy mentési akciókra jelöltek ki;          e) olyan járművek, amelyeket bármely, a vezetői engedélyt vagy az SZAB-t megszerezni kívánó személy részére tartott járművezetési oktatás során használnak, a 6. cikkben és a 8. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint;             f) nem kereskedelmi célú árufuvarozásra és személyszállításra használt, személyes használatban lévő járművek;             g) olyan járművek, amelyek a gépjárművezető munkája során használandó anyagot vagy felszerelést szállítanak, feltéve hogy e járművek vezetése nem tartozik a gépjárművezető elsődleges feladatához.

[5]               Ez az információ nem a tagállamok által a kérdőívre adott válaszokból származik, hanem az egyes nemzeti hatóságok bocsátották a Bizottság rendelkezésére.

[6]               HL L 237., 1991.8.24., 1-24. o.

[7]               Ausztria, Dánia, Németország, Magyarország, Írország, Románia.

[8]               Norvégia.

[9]               Finnország, Svédország.

[10]             Görögország, Olaszország, Lettország.

[11]             Ciprus, Cseh Köztársaság, Luxemburg, Lengyelország.

[12]             Litvánia.

[13]             Szlovénia.

[14]             Bulgáriában például így történik a képzés.

[15]             Például Svédországban.

[16]             Luxemburg mellett, ahol az alapképzést az állami szektor finanszírozza, néhány tagállamban a munkaügyi hivatalok biztosítanak valamilyen formájú támogatást a képzéshez.

[17]             Málta és Norvégia esetében.

[18]             Norvégiában a vezetői engedély megszerzésére irányuló képzésen részt vevőknek el kell érniük egy bizonyos szintet ahhoz, hogy megkezdhessék az alapképzést.

[19]             Dánia, Norvégia, Franciaország, illetőleg Lettország.

[20]             Luxemburg, Románia, illetve Franciaország.

[21]             Megállapodás a bizottság 2009. május 27-én tartott ülésén született, amelyet követően a Bizottság szolgálatai információszerzés céljából feljegyzést készítettek és juttattak el a tagállamokhoz.

[22]             Luxemburgban e kérdésben a közlekedési miniszter dönt eseti alapon, figyelembe véve a fenntartható fejlődési és infrastrukturális minisztérium felelős bizottsági képviselőjének véleményét. Máltán a hatóságok ellenőrző vizsgálatot végeznek és adatot cserélnek a gépjárművezető származási országának illetékes hatóságával.