52012DC0314

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Belgium 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és a Belgium 2012-2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2] és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[3],

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira[4],

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)(1)   Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)(2)   A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot[5], melyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)(3)   A Tanács 2011. július 12-én ajánlást fogadott el Belgium 2011. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményt adott ki Belgium 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, aktualizált stabilitási programjáról.

(4)(4)   A Bizottság 2011. november 23-án elfogadta a második éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció második európai szemeszterét. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. február 14-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[6], amelyben Belgiumot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(5)(5)   Az Európai Tanács 2012. március 2-án jóváhagyta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy a differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációnak prioritást kell élveznie, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás normál feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(6)(6)   Az Európai Tanács 2012. március 2-án arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(7)(7)   Belgium 2012. április 30-én benyújtotta a 2012-2015 közötti időszakra vonatkozó, 2012. évi stabilitási programját, valamint 2012. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. A Bizottság a 1176/2011/EU rendelet 5. cikke alapján végzett alapos felülvizsgálat révén azt is megvizsgálta, hogy Belgiumban tapasztalhatók-e makrogazdasági egyensúlyhiányok. A Bizottság alapos felülvizsgálata során[7] arra a következtetésre jutott, hogy Belgiumban külső egyensúlyhiány tapasztalható, bár ennek mértéke nem súlyos.

(8)(8)   Az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti 2012-es stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya 2012-re és 2013-ra vonatkozóan megalapozott, 2014-re és 2015-re vonatkozóan pedig optimista, mivel a Bizottság 2012. tavaszi előrejelzései alapján a potenciális növekedésre vonatkozóan kirajzolódó legfrissebb becsléseknél sokkal jelentősebb GDP-növekedést irányoz elő. A programban szereplő költségvetési stratégia célja, hogy a 2012-ben a hiány a GDP 3 %-a alá kerüljön (a 2011. évi 3,7 %-os értékről a GDP 2,8 %-ára), 2015-ben pedig nulla legyen. A program megerősíti a strukturális értelemben vett költségvetési pozícióra vonatkozó középtávú célkitűzést, amely a GDP 0,5 %-át kitevő hiány. Ez megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. A 2012-re tervezett költségvetési hiány megfelel a Tanács által a túlzott hiány kiigazítására vonatkozóan meghatározott határidőnek, a tervezett költségvetési erőfeszítés pedig megfelel a túlzotthiány-eljárás keretében tett ajánlásban szereplő, átlagosan évente legalább a GDP 0,75 %-át kitevő (strukturális szinten vett) kiigazításnak. A kormányzati kiadások növekedésének mértéke – a diszkrecionális bevételi intézkedéseket figyelembe véve – 2013 és 2015 között megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási referenciaértékeinek, 2012-ben azonban nem. Az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg[8] alapján a program előrejelzései szerint 2012-re a strukturális egyenleg a GDP 1,1 százalékpontjával, a 2013–2015-ös időszakra pedig a GDP mintegy 0,8 százalékpontjával javul. Ugyanakkor kockázatok adódnak abból, hogy a 2013-tól végrehajtandó további intézkedések nincsenek még meghatározva és a makrogazdasági forgatókönyv 2014-től kezdve túlzottan optimista. A 2011-ben a GDP 98 %-át kitevő államadósság – amely jóval meghaladja a 60 %-os küszöböt – a program tervei szerint stabilizálódik, majd 2015-ben 92,3 %-ra csökken; ez megfelelő előrehaladást jelentene a Stabilitási és Növekedési Paktum adósságcsökkentési célszáma felé. Ezenfelül a pénzügyi ágazatnak nyújtott garanciákból adódó rejtett kötelezettségek különösen nagy mértékűek. Az államháztartás szabályokon alapuló, többéves kerete szempontjából – különös tekintettel a kiadásokra – előnyös lenne végrehajtási mechanizmusokat és/vagy kötelezettségvállalásokat bevezetni a régiók és közösségek szintjén, valamint helyi szinten, a rájuk vonatkozóan meghatározott hiánycélnak való megfelelés érdekében.

(9)(9)   A népesség elöregedésével járó költségeket kezelni kell, továbbá a magas államadósság csökkentése érdekében meg kell valósítani a hiány strukturális csökkentését. Az új szövetségi kormány 2011 decemberében a belga öregségi szociális biztonsági rendszer reformjában állapodott meg. Most a kezdeményezett jogszabályi reformok eredményes végrehajtására és nyomon követésére van szükség a tényleges nyugdíjkorhatár megemelése érdekében. Az belga öregségi szociális biztonsági rendszer reformját alapvetően fontos olyan intézkedésekkel alátámasztani, amelyek az aktív idősödést és a hosszabb ideig való munkavállalást ösztönzik, továbbá e cél elérését további reformokkal – így például a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazításával – is elősegíthetnék.

(10)(10)           A belga pénzügyi rendszer továbbra is jelentős kihívásokkal néz szembe. A belga bankok szerkezetátalakítása még folyamatban van, és a 2008–2009 folyamán a pénzügyi válság miatt nyújtott állami támogatást még nem fizették vissza hiánytalanul. Ráadásul a garanciák jelentős mértéke miatt a bankszektort és a közszférát terhelő kockázatok összefüggenek egymással.

(11)(11)           A folyó fizetési mérleg fokozatosan romlik. A szolgáltatások egyenlegének javulása nem ellensúlyozza a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének romlását. A belga áruexport visszaszorult, nem csupán a világkereskedelem bővüléséhez képest, hanem az euróövezet más országaihoz és az euróövezet átlagához viszonyítva is, ami a fajlagos munkaerőköltségek kedvezőtlen belföldi alakulására utal, Belgium fő kereskedelmi partnereivel (Hollandia, Franciaország, Németország) és az euróövezet egészével összevetve. Az automatikus bérindexálás rendszerének fennállása mellett a reálbérek növekedésének 0,3 % alatt tartására irányuló kormányzati erőfeszítések a 2011–2012-es időszakban valószínűleg nem tudták megakadályozni, hogy a nominálbérek növekedése meghaladja a szomszédos országokban jellemző szintet. Bár a termelékenység szintje magas, növekedése gyenge, és a közbenső inputok – főként az energia – költségei szintén magasak. A kiskereskedelmi gáz- és villamosenergia-árakat befagyasztották az infláció visszafogása érdekében, ám nem történtek konkrét lépések a béralku és a bérindexálás rendszerének reformja tekintetében. A magánszektorban a K+F intenzitása az elmúlt években stagnált, és a szakképzett munkaerő hiánya – különösen természettudományos és műszaki téren – jelentősen akadályozhatja majd a belga gazdaság innovációs teljesítményének további fejlesztését.

(12)(12)           Történtek bizonyos strukturális intézkedések a fiatalabb és idősebb munkavállalók foglalkoztatásának javítása és a munkanélküliek nagyobb arányú munkába állítása érdekében. Belgium átfogó reformot indított a munkanélküli ellátások rendszerére vonatkozóan. Ennek ellenére továbbra is strukturális problémák tapasztalhatók a munkaerőpiacon, és többet is lehetne tenni ezek kezelése érdekében. Az egész életen át tartó tanulásban való részvételi arány fokozása, valamint a szakoktatás és -képzés területére irányuló reformok alapvetően fontosak az aktív munkaerő-piaci intézkedések eredményességéhez, különösen az idősebb munkavállalók és a hátrányos helyzetű csoportok, így a migráns háttérrel rendelkező személyek esetében. Nem történt jelentős előrelépés a munkaerő adóterhének csökkentése terén. A legalacsonyabb bérekre vonatkozóan 2011 júniusában új adójóváírást vezettek be, ám ez nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy orvosolja a legalacsonyabban fizetetteket érintő munkanélküliségi csapdákat. Nem történt elmozdulás a munkaerő adóterhei felől a fogyasztást terhelő adók és/vagy környezetvédelmi adók irányába.

(13)(13)           A kiskereskedelemben és a hálózatos iparágakban jellemző visszafogott versenyből, valamint a felügyeleti keret gyengeségeiből fakadóan Belgiumban számos áru és szolgáltatás általában drágább, mint más tagállamokban. A kiskereskedelemi ágazatban még mindig jelentősek a belépési akadályok és a működési korlátozások. Versenykorlátozó rendelkezések szabják meg továbbra is a nyitvatartási időt, védik a már piacon lévőket az új belépőktől, és gátolják az új üzleti modellek és technológiák elterjedését. A versenyt érintően a hálózatos iparágaknál jellemző közös probléma Belgiumban a piacon lévők erős pozíciója és a többi tagállamhoz képest magas belépési korlát, aminek eredményeképp ezekben az ágazatokban a korábban monopóliummal rendelkezők továbbra is magasabb árakat szabnak, mint amire egy versenypiacon lehetőségük lenne. A belga versenyhatóság reformja folyamatban van, ám nem egyértelmű még, hogy az új hatóság kellőképpen független lesz-e és rendelkezik-e majd a szükséges forrásokkal.

(14)(14)           Bár Belgium jól halad a megújuló energiaforrások gazdaságban való arányának növelésére vonatkozó célkitűzés megvalósítása felé, a kibocsátás-kereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban[9] az üvegházhatású gázok (ÜGH) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 15 %-os célkitűzés irányában az előrejelzés szerint gyakorlatilag nem történik előrelépés. E helyzet kezelésére 2011-ben Belgium nem fogadott el megfelelő intézkedéseket vagy szakpolitikai kezdeményezéseket.

(15)(15)            Belgium számos kötelezettségvállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. E kötelezettségvállalások, és a 2011-ben bemutatott kötelezettségvállalások teljesítése terén elért eredmények a versenyképesség fokozására, a foglalkoztatási ráta növelésére, az államháztartás fenntarthatóságának javítására és a pénzügyi stabilitás erősítésére irányulnak. A Bizottság értékelte az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalások teljesítését. Az ajánlások figyelembe veszik az említett értékelés eredményeit.

(16)(16)           A Bizottság az európai szemeszter keretében átfogó elemzést készített Belgium gazdaságpolitikájáról, értékelte a stabilitási programot, valamint a nemzeti reformprogramot, és részletes felülvizsgálatot terjesztett elő. Figyelembe vette nemcsak a programok Belgium fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy összhangban állnak-e az uniós szabályokkal és iránymutatásokkal, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását. Az európai szemeszter keretében tett bizottsági ajánlások az alábbi 1–7. ajánlásban tükröződnek.

(17)(17)           Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Belgium 2012. évi stabilitási programját, arról alkotott véleményét[10] különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)(18)           A Bizottság részletes felülvizsgálatának és ezen értékelésnek az eredményeit figyelembe véve a Tanács megvizsgálta Belgium 2012. évi nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak a 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait különösen az alábbi 1., 4., 5. és 6. ajánlások tükrözik,

AJÁNLJA, HOGY Belgium a 2012-2013 közötti időszakon belül tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.1.        Hajtsa végre a 2012. évre vonatkozó költségvetést, biztosítva azt, hogy a túlzott hiányt 2012-ig kiigazítsák. Emellett határozza meg a 2013. évre és az azt követő időszakra vonatkozó költségvetési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedéseket, biztosítva ezáltal a túlzott hiány tartós kiigazítását és a középtávú célkitűzés felé való megfelelő előrelépést, beleértve a kiadási célszámnak való megfelelést és biztosítva az adósságcsökkentési célszámnak való megfelelés felé haladást. Módosítsa a költségvetési keretet annak érdekében, hogy a költségvetési célkitűzések a szövetségi és a szövetségi alatti szinten kötelező erejűek legyenek, továbbá fokozza a kormányzati szintek tekintetében a tehermegosztás és az elszámoltathatóság átláthatóságát.

2.2.        Folytassa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítását az elöregedéssel kapcsolatos kiadások megfékezésével, beleértve az egészségügyi kiadásokat is. Hajtsa végre az előnyugdíj- és a nyugdíjrendszer reformját és vezessen be intézkedéseket a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazítása érdekében.

3.3.        Emelje a leggyengébb bankok tőkéjét a bankszektor erejének megalapozása érdekében, hogy az ágazat be tudja tölteni szokásos szerepét a gazdaságnak történő hitelnyújtásban.

4.4.        A munkahelyteremtés és a versenyképesség erősítése érdekében tegyen lépéseket – a nemzeti gyakorlatnak megfelelően a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően – a béralku és a bérindexálás rendszerének reformja irányába. Első lépésként biztosítsa, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását i. a ”bérnormában” meghatározott utólagos korrekciós mechanizmusok alkalmazásának biztosításával, és a költségek tekintetében való versenyképesség javítása érdekében az átfogó megállapodások előtérbe helyezésével, valamint ii. az ágazati kollektív szerződések mentességi záradékai alkalmazásának elősegítésével, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének helyi szintű alakulását.

5.5.        Valósítson meg jelentős átcsoportosítást a munka adóterhei felől a növekedést kevésbé torzító adóformák, ezen belül például a környezetvédelmi adók irányába. Folytassa a munkanélküli ellátások rendszerének megkezdett reformját a foglalkoztatást visszafogó tényezők csökkentése érdekében, és a foglalkoztatás támogatását és az aktivizálást szolgáló politikákat összpontosítsa erőteljesebben a hátrányos helyzetű csoportokra, különösen a migráns háttérrel rendelkező személyekre. Használja ki a munkaerő-piaci hatáskörök tervezett további regionalizációját arra, hogy erősödjön a munkaerő régióközi mobilitása és fokozódjon a koherencia az oktatás, az életen át tartó tanulás, a szakképzés és a foglalkoztatás területére vonatkozó politikák között. Terjessze ki az aktivizálást célzó jelenlegi intézkedéseket valamennyi korcsoportra.

6.6.        A belépési korlátok csökkentésével és a működési feltételek enyhítésével tegyen további intézkedéseket a kiskereskedelmi ágazatban folyó verseny erősítése érdekében. A szabályozási korlátok felülvizsgálatával és az állami támogatási szabályok hatékony érvényesítését szolgáló intézményi megállapodások megerősítésével tegyen intézkedéseket a hálózatos iparágakban (villamos energia és gáz, távközlés, postai szolgáltatások és közlekedés) folyó verseny erősítésére.

7.7.        Tegyen lépéseket a kibocsátáskereskedelmi rendszer által nem érintett ágazatokban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére meghatározott célkitűzések megvalósítása terén való lemaradás ellensúlyozására, különösen annak biztosításával, hogy a közlekedési ágazat jelentősen hozzájáruljon e célhoz.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               HL L 209., .1997.8.2., 1. o.

[2]               HL L 306., .2011.11.23., 25. o.

[3]               COM(2012) 314 végleges.

[4]               P7_TA(2012)0048 és P7_TA(2012)0047.

[5]               A Tanács 2012. április 26-i 2012/238/EK határozata.

[6]               COM(2012) 68 végleges.

[7]               SWD(2012) 150 végleges.

[8]               A Bizottság szolgálatai által a programban megadott információk alapján a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

[9]               Belgiumban a kibocsátásnak csupán 37,9 %-a származik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) alá tartozó ágazatokból. A legfontosabb ETS-en kívüli ágazatok közül az országban a közúti közlekedés (21,5 %) és az energiafelhasználás (38,9 % ) az ÜGH-kibocsátás legjelentősebb forrása. .

[10]             Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.