52012DC0128

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról

1. Bevezetés

A Balti-tenger továbbra is Európa egyik legveszélyeztetettebb térsége. Nyaranta alga burjánzik benne, és egyre több és nagyobb hajó halad át legszűkebb és legsekélyebb szorosain. A múltbeli megosztottság még mindig érezhető. Meg kell erősíteni a kutatási, innovációs és kereskedelmi kapcsolatokat, ráadásul a közlekedési és energia-összeköttetésekben nagy lefedettségi hiányosságok mutatkoznak – a térség keleti és északi részei még mindig túl gyakran szigetelődnek el az EU többi részétől.

A fentiek okán – az Európai Tanács kérésére – az Európai Bizottság 2009 júniusában uniós balti-tengeri stratégiát fogadott el. A stratégia a fenntartható környezetvédelem, jólét, megközelíthetőség, valamint a biztonság és a védelem fő kérdéseivel foglalkozik, valamint azon lehetőségekkel, hogy a térséget integrált, előretekintő, világszínvonalú térséggé, „európai csúcsrégióvá” tegye. Célja, hogy a térség hatékonyabb fejlődése érdekében koordinálja a tagállamok, a régiók és a települések, az EU, a pánbalti szervezetek, a pénzügyi intézmények és a nem kormányzati szervek tevékenységeit. A stratégia előírja az integrált tengerpolitika regionális végrehajtását is.

A Bizottság 2011 júniusában az elért eredményekről jelentést tett közzé[1]. Ezután az Általános Ügyek Tanácsa 2011. november 15-én következtetéseket fogadott el, melyekben felkérte az Európai Bizottságot, hogy „2012 elejéig vizsgálja felül az uniós balti-tengeri stratégiát”. Ez a közlemény ennek a kérésnek tesz eleget a következő javaslatokkal:

· a stratégia célzottabbá tétele,

· a szakpolitikák és a finanszírozás összehangolása,

· a különböző szereplők feladatainak egyértelműsítése,

· jobb kommunikáció.

A stratégiának tükröznie kell az Európa 2020 célkitűzéseit, azaz az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célokat, valamint az uniós szakpolitikák terén történt fejleményeket, ideértve a javasolt többéves pénzügyi kereten belül az együttműködésnek tulajdonított jelentőséget, a kohéziós politika javasolt reformjait (különösen a fokozottabb tematikus koncentrációt), valamint a makroregionális és a tengeri medencékre vonatkozó stratégiáknak a közös stratégiai keretben, a partnerségi szerződésekben és az operatív programokban biztosított szerepet.

A balti-tengeri térségben megvalósuló együttműködés hozzájárul más uniós szakpolitikák (mint pl. az éghajlat-változásra irányuló politika, a kutatással és innovációval foglalkozó Horizont 2020 program, a tanulás terén pedig az „Erasmus mindenkinek” program) megszilárdításához és gördülékenyebbé tételéhez, továbbá elősegíti az integrált tengerpolitika és a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) megvalósítását. A jelenleg folyó munka alapján megállapítható, hogy ez a makroregionális megközelítés az említett projektek előrehaladását új együttműködési és gyakorlati elemmel támogatja.

2. Úton egy új stratégiai keret felé

A jelenlegi költségvetési megszorítások mellett kulcsfontosságúak az olyan innovatív megközelítések, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló szakpolitikai lehetőségek és források legnagyobb mértékű hasznosulását. A makroregionális megközelítés integrált keretet kínál azokhoz a kihívásokhoz, amelyek túlmutatnak a nemzeti szinteken, az EU-27 számára viszont nem elég általánosak.

Ahhoz, hogy a stratégia célirányosabb legyen, egyértelműbben meg kell határozni a fő célkitűzéseket, valamint pontosítani kell végrehajtásuk mikéntjét. Ez a közlemény ezért a stratégián belül három általános célkitűzést állapít meg, amelyek mindegyikéhez mutatókat és célokat rendel:

· a tenger megmentése,

· a térség elszigeteltségének megszüntetése, továbbá

· a jólét növelése.

Mindez új keretet biztosít a Tanács ajánlásainak teljesítéséhez. 2.1. Politikai kötelezettségvállalás

A magas szintű politikai kötelezettségvállalás fenntartása érdekében a stratégia eredményeinek mind tagállami, mind uniós szinten egyértelműbbnek kell lenniük. A Tanács kérésére a stratégiának indokolt esetben szerepelnie kell a Miniszterek Tanácsa különféle formációinak napirendjén. A stratégia szempontjait figyelembe kell venni a költségvetési és más megbeszéléseken.

A regionális és települési szereplőket jobban be kell vonni. Az új kohéziós politikai rendelkezések foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és javasolják, hogy új programok kidolgozásakor és végrehajtásakor vegyék figyelembe a makroregionális stratégiákat.

A politikai kötelezettségvállalásnak egyben igazgatási kötelezettségvállalást is kell jelentenie, amely elegendő személyzetet és a személyzeti állomány állandó feltöltöttségét biztosítja.

2.2. A szakpolitika összehangolása

A szakpolitikai válaszoknak tükrözniük kell a térség kihívásainak és lehetőségeinek a területi jellegét. A szakpolitikai kezdeményezéseknek koherensnek kell lenniük, és elő kell segíteniük a szinergiákat; erre jó példa a kohéziós politikában az éghajlat-változási szempontok érvényesítése. A Bizottság rendszeresen nyomon követi a szakpolitikai fejleményeket, hogy koherensek legyenek a makrorégió célkitűzéseivel.

A makroregionális szempontok szem előtt tartásával a releváns tanácsi munkacsoportok és a parlamenti bizottságok kedvezően tudnak hozzájárulni a kezdeményezésekhez a területi hatás és kohézió szempontjából egyaránt. A stratégia ágazatközi jellege miatt a tanácsi formációkban rendszeres nyomon követés javasolt.

Helyi, regionális, szubregionális és tagállami szinten is hasonló megközelítésre van szükség, és a szakpolitikai munkát minden szinten értékelő gyakorlatokkal kell kiegészíteni.

2.3. A finanszírozás összehangolása

A jelenlegi gazdasági helyzetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a meglévő uniós és tagállami költségvetési forrásokat hatékonyan kell felhasználni. A makroregionális finanszírozás hatásának maximalizálása érdekében a tagállamoknak és más finanszírozóknak a stratégia célkitűzéseivel összhangban (új) prioritásokat kell felállítaniuk.

Noha a Bizottság 2011 júniusi eredményjelentése jelentős előrelépést mutatott, további erőfeszítésekre van szükség. A stratégia csak akkor váltja be a tőle elvárt eredményeket, ha a rendelkezésre álló források valamennyiét – ideértve az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, az Európai Halászati Alapot[2], az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt, a LIFE-programot, valamint a kutatási és innovációs, oktatási, kulturális és egészségügyi programokat – átfogóan használja.

Fontos, hogy ebben az összehangolásban a pénzügyi és strukturális változás egyaránt előtérbe kerüljön. A térségben az operatív programok irányító hatóságainak rugalmasabb megközelítést kell alkalmazniuk, például hosszú távú projektek finanszírozásának lehetővé tételével és kezdőtőke biztosításával. A nemzeti és regionális programoknak erősebb transznacionális jelleget kell biztosítani, mivel nem elég csak a területi együttműködési programokra hagyatkozni. Tovább kell folytatni a munkát egy olyan végrehajtási eszközkeret kialakítása érdekében, amely lehetővé teszi nemzetközi pénzügyi intézmények, egyéb finanszírozók és a magánszféra bevonását, és növeli a rendelkezésre álló források ösztönző hatását.

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret kialakításánál jelentős törekvések történtek a makroregionális megközelítés támogatására. Míg a stratégia a programozási időszak közepén, 2009-ben kezdődött, és kevés lehetőség nyílt a programok tartalmának befolyásolására; a következő programozási időszakra a kohéziós politikai javaslatok már egyértelmű stratégiai és gyakorlati kapcsolódási pontokat tatalmaznak. Regionális, tagállami, határokon átnyúló és transznacionális szinten a partnerségi szerződések és operatív programok kidolgozásánál a makroregionális célkitűzéseknek és prioritásoknak jelen kell lenniük. Az a követelmény, hogy a finanszírozást a stratégia szempontjából releváns, korlátozott számú tematikus területre kell összpontosítani, szintén hozzájárul ahhoz, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek.

Elengedhetetlen, hogy a különböző szinteken lévő szereplők mindegyike idejekorán megfontolja, hogy – a cselekvési tervet, továbbá a stratégia és a kiemelt területek szintjén kitűzött célokat figyelembe véve – hogyan és milyen prioritások mentén kell összehangolnia a források igénybevételét az elkövetkező pénzügyi időszakban.

2.4. Irányítás

A stratégia kísérleti jellege miatt, és mivel az érdekelt felek (helyi és regionális hatóságok, a nemzeti minisztériumok, bizottsági szolgálatok, nemzetközi pénzügyi intézmények, a magánszféra képviselői és nem kormányzati szervezetek) köre igen széles, nyitott, de hatékony irányítási struktúrára van szükség.

Az eddigi tapasztalatok alapján a Tanács a Bizottságot és az érintett tagállamokat olyan együttműködésre szólítja fel, amely lehetővé teszi, hogy azok „egyértelműsítsék […] az uniós balti-tengeri stratégia fő végrehajtó érdekelt feleinek[3] a szerepét és felelősségi körét, ezáltal átlátható iránymutatást nyújtsanak feladataikról, és megkönnyítsék stratégiai végrehajtási munkájukat”.

Az említett érdekeltekkel együttműködve a Bizottság megállapította a négy fő csoport alapvető szerepeit és feladatait[4]. A stratégiához megfelelő igazgatási kapacitást kell biztosítania, de nem a többi prioritás rovására, hanem a koherensebb törekvések támogatására.

– A stratégia általános koordinálásáról a Bizottság gondoskodik. Megkönnyíti a releváns érdekeltek bevonását, és a tagállamokkal együttműködésben nyomon követi, jelenti és értékeli az eredményeket.

– A tagállamok által kijelölt nemzeti kapcsolattartó pontok saját országukban, de általánosan is gondoskodnak a stratégia végrehajtásának az általános koordinálásáról és támogatásáról.

– A stratégiai cselekvési terv széles körű konzultációt követően megállapított kiemelt területeket és horizontális intézkedéseket tartalmaz. A prioritások koordinálása és az időszerű eredmények biztosítása céljából a kiemelt területek koordinátorai és a horizontális intézkedések vezetői saját területükön felügyelik a projektek végrehajtását, miközben elősegítik, hogy azok kifejtsék makroregionális hatásukat, és biztosítják az eredmények megosztását.

– A helyszíni gyakorlati végrehajtásért a kiemelt projektek vezetői felelősek, akik egy adott kiemelt terület általános célkitűzéseit kijelölt vezetővel és időperspektívával rendelkező konkrét tevékenységekre képzik le.

Ezenkívül az összes uniós tagállam képviselőiből álló magas szintű csoport rendszeresen összeül, hogy a végrehajtási folyamatról tanácsokkal lássa el a Bizottságot, kulcsfontosságú vitákat bonyolítson le, és a stratégiát uniós szintre helyezze. A Bizottság a magas szintű csoporttal a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia kapcsán közös üléseket kezdeményez, hogy biztosítsa a helyes gyakorlatok egymással való megosztását. A Duna régióhoz, illetve az Atlanti-óceán, az Északi-tenger és más térségekben a regionális kezdeményezésekhez fűződő kapcsolatokat meg kell erősíteni. Az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnerségének (NDPTL) magas szintű csoportjával szintén lehet üléseket szervezni.

Az igazgatási fenntarthatóság megerősítése érdekében az európai területi együttműködési csoportosulások lehetőségeit akár stratégiai szinten, akár az egyes kiemelt területek szintjén szintén ki kell aknázni.

2.5. Az érdekeltek bevonása (ideértve a magánszférát is)

A siker érdekében a stratégiában minden releváns állami és magánszereplőnek részt kell vennie. A részvételnek egyrészt a koncepciót érintő síkon kell történnie, hatást gyakorolva a stratégia általános alakulására (ilyen pl. a belső piacról folytatott releváns párbeszédekben való részvétel), másrészt pedig gyakorlati síkon, ahol az érintettek a végrehajtáshoz járulnak hozzá (pl. a digitális piac projektjein keresztül).

Az ilyen részvételt fokozatosan kell kialakítani. A Bizottság, az érintett tagállamok, a kereskedelmi kamarák szövetségei, ipari szövetségek, regionális kutatási és innovációs csoportok és nem kormányzati szervezetek (pl. a Balti-tengeri Fejlesztési Fórum) közötti mélyebb párbeszédnek például jobban el kell jutnia a vállalkozási szféra szereplőihez. Ösztönözni kell a célirányos rendezvényeket, a stratégia és a magánszféra érdekeinek egyeztetését, valamint a stratégiai témákra összpontosító konzultációkat.

2.6. Szomszédok, regionális és nemzetközi szervezetek

Noha a stratégia fókuszában az Unió áll, a sikerhez a szomszédos országokkal folytatott szoros és gyümölcsöző együttműködésre is szükség van. A már meglévő platformok[5] alkalmazásával fokozni kell az együttműködést, különösen az Orosz Föderációval. Ezeken a platformokon keresztül és ugyanazon feladatok kétszeri elvégzésének elkerülése végett a közös prioritásokat konkrét intézkedésekké kell alakítani.

Az Északi Miniszterek Tanácsával folytatott párbeszéd például biztosítja az emberi és pénzügyi források koordinált használatát. A Helsinki Bizottsággal (HELCOM) folytatott együttműködés hasonlóképpen megerősíti a stratégia cselekvési terv és a HELCOM – Balti-tengeri cselekvési terv végrehajtását.

2.7. Figyelemfelkeltés és tájékoztatás

Javítani kell a stratégia által alkalmazott megközelítésről és a stratégiának köszönhetően kapott eredményekről szóló tájékoztatást. Ezt a célkitűzést mind a Bizottság, mind a Tanács egyaránt fontosnak tartja; a figyelemfelkeltés és tájékoztatás fejlesztése a Bizottság és az érintett tagállamok feladata, melyet a lehető legtöbb szereplő és kommunikációs csatorna bevonásával kell végrehajtaniuk. Ahhoz, hogy a finanszírozási információkhoz, az egyeztetési lehetőségekhez és a projektcsoportokhoz jobban hozzá lehessen férni, webes alapú tapasztalatcserére és a helyes gyakorlatok webes megosztására van szükség, pl. egy olyan webportál létrehozásával, amely összeköti a releváns honlapokat. A stratégia lényege azáltal is világosan megmutatkozik majd, hogy új hangsúly kerül az alábbiakban vázolt, a nyilvánosság számára jól ismert mutatókhoz és célokhoz kapcsolódó általános célkitűzésekre.

2.8. Nyomon követési rendszer

A Tanács „reális és megvalósítható célok és mutatók rendszerét” kérte. A Bizottság az említett három általános célkiűzést javasolja: a tenger megmentését, a térség elszigeteltségének megszüntetését és a jólét növelését.

Ezeket a célkitűzéseket számos mutató és cél kíséri. Ez utóbbiak – széles körű konzultációkat követően – új elemként kerültek be, de már meglévő szakpolitikákból és hosszú távú tervekből származnak, amelyek hatékonyabb nyomon követéshez és értékeléshez biztosítanak alapot. A Bizottság javaslata szerint be kell őket vezetni egy felülvizsgált cselekvési tervbe minden szükséges módosítással együtt, ideértve a célok részletes viszonyítási alapjait is, amelyeket a Bizottság jelentésében szorosan nyomon követnek.

A tagállamok szintén előterjeszthetnek mutatókat és célokat az egyes kiemelt területekhez, ideértve az általános célkitűzések teljesítéséhez vezető köztes célokat és teljesítménymutatókat is. Mindez megkönnyíti a nyilvánossággal folytatott kommunikációt, és stratégiai fókuszt ad a stratégia cselekvési tervének a felülvizsgálatához, a jó projektek kiválasztásának prioritásához és az értékeléshez, valamint a stratégia eredményeinek egyértelműbb kommunikálásához.

3. Az új keret működőképessé tétele

A legfőbb balti-tengeri és uniós szinten felvetődő kérdéseket, az Európa 2020 stratégia főbb témaköreit is beleértve, egyértelmű keretbe foglalja a három célkitűzés: a tenger megmentése, a régió elszigeteltségének megszüntetése és a jólét növelése.

3.1. A Balti-tenger megmentése

A Balti-tengerrel kapcsolatos átfogó környezetvédelmi célkitűzés az, hogy 2020-ra létrejöjjön a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv megkövetelte jó környezeti állapot, 2021-re pedig az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kedvező védettségi állapot, a biológiai sokféleségre vonatkozó európai uniós stratégiával és az ehhez kapcsolódó célkitűzésekkel összhangban, ahogyan a HELCOM balti-tengeri cselekvési terv előírja.

A Balti-tenger megmentéséhez alapvető a vonatkozó EU jogszabályok következetesebb végrehajtása, többek között a biológiai sokféleség, az élőhelyek, a halászat és az eutrofizáció tekintetében, ugyanis ezeken a területeken késedelmet szenvedett a települési szennyvízkezelésről szóló irányelv, a nitrát-irányelv és a vízügyi keretirányelv teljes körű alkalmazása.

2011-ben a WWF Balti tengerre vonatkozó eredménytáblája azt mutatta, hogy noha még mindig ez a világ egyik leginkább szennyezett tengere, amelynek siralmas állapota a körülötte élő 80 millió ember életminőségét veszélyezteti, az intenzívebb erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket, még ha nagyon sok tennivaló van is hátra.

A stratégiának köszönhető összehangoltabb megközelítés most elősegítheti ezeket az erőfeszítéseket.

· Tartós, magas szintű politikai elkötelezettségre van szükség annak biztosításához, hogy a közösen elfogadott környezetvédelmi prioritások intézkedések formájában megvalósuljanak, és hogy a meglévő jogszabályok jobban érvényesüljenek. Például a foszfátok tisztítószerekből való kivonására vonatkozó kiemelt projekt ajánlásait figyelembe kell venni a tagállamok új jogszabályaiban.

· A szakpolitikák és a stratégia összehangolása – azaz például biztosítani a környezetvédelmi és az éghajlatváltozásra vonatkozó szempontok egységbe foglalását (a kutatási eredményeket is beleértve) az összes vonatkozó szakpolitikai területen, köztük a szállítás, a mezőgazdaság és az ipar területén – szintén elősegíti a tenger egészségének helyreállítását és a partok megfelelő védelmét. A több ágazatot átfogó szakpolitikai tervezés célja az, hogy minden ágazat szem előtt tartsa a balti-tengeri régióval kapcsolatban kitűzött prioritásokat a területi szükségletekkel összhangban. Erre példák a közös mezőgazdasági politika keretében hozott mezőgazdasági-környezeti intézkedések, mint a folyóvizek és a vizes területek mentén védelmi sávok kialakítása, vagy az állati hulladék megfelelőbb kezelése. Az Európai Tanács a stratégia 2009-ben történt jóváhagyásakor arra szólított fel, hogy a stratégiát szorosan össze kell hangolni az integrált tengerpolitikával.

· Különösen fontos a finanszírozás jobb összehangolása a stratégia céljaival a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések elérése érdekében. A Balti-tenger olyan problémákkal küszködik, amelyeket egyetlen ország sem oldhat meg egymagában. Ahhoz például, hogy a tenger „holt zónáinak” számát csökkentsék – ezek ma már a tápanyag-feldúsulás eredményeképpen a tengerfenék mintegy hatodrészére terjednek ki – a szennyvíztisztító telepekbe (ideértve a foszfor- és a nitrogén-eltávolítást) kell összehangoltabb módon befektetni.

· Szorosabb partnerségek – például a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervek és kutatóintézetek, valamint egyéb érintettek, például hajótulajdonosok, kikötők, logisztikai cégek és nem kormányzati szervek között – szükségesek ahhoz, hogy megvalósuljanak a stratégia céljai, többek között a szennyezésmentes és biztonságos hajózás. Jelenleg az intenzív hajóforgalom csak növeli a túlzott tápanyagtartalom és a földi forrásokból érkező, a légszennyeződésen át terjedő veszélyes anyagok, az üvegházhatású gázok kibocsátása, az olaj- és egyéb hulladék kiömlése és a nem honos idegen szervezetek megjelenése által okozott problémákat. A közös erőfeszítések a magánszektorbeli érintettek számára jobban megvilágíthatják a szabályzatokat és a normákat, miközben a közszektornak megadják a lehetőséget, hogy első kézből értesüljön a piaci feltételekről és igényekről.

· Szorosabb együttműködésre van szükség a szomszédos országokkal, különösen Oroszországgal, például a stratégia olyan célkitűzéseinek megvalósításához, mint a hatékonyabb és összeegyeztetett tengeri ellenőrzés, valamint a tengeri vagy földi katasztrófák megelőzése, illetve az azokra való felkészülés és reagálás. Jó példa erre a Finn-öböl közös felügyelete, amelyet az egész Balti-tengerre ki kellene terjeszteni.

· A regionális és nemzetközi szervezetekkel (mint a HELCOM) közös prioritások feltárása segítheti például a stratégia keretében azon problémák kezelésére tett erőfeszítéseket, amelyeket a veszélyes anyagoknak és a pusztító hatású halászati módszereknek – köztük a jogellenes, szabályozatlan és be nem jelentett halászatnak – a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása és a halak és az emberek egészségére nézve káros következményei jelentenek. A veszélyes anyagok különösen nagy kárt tesznek a Balti-tenger ökoszisztémájában, mivel környezete brakkvíz és vízcserearánya alacsony (több mint 30 év). A vadállomány sokféleségének és egészségének támogatásánál az éghajlatváltozás hatásait is figyelembe kell venni.

Ezek a példák jól mutatják, hogyan mozdítja elő az új stratégia a tenger megmentésére irányuló erőfeszítéseket. Az így hozzáférhetővé váló lehetőségeket és eszközöket most teljes mértékben ki kell használni ebben a régióban.

A fent leírt szilárdabb keret szigorú betartása érdekében a Bizottság a következő mutatók és célok alkalmazását javasolja a tenger megmentésére irányuló lépések mérésére:

1. Tiszta víz, mely cél elérésének mércéje, hogy 2020-ig megvalósuljon – a felülvizsgálat előtt álló tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben, valamint a 2013-ban frissítendő HELCOM balti-tengeri cselekvési tervben szereplő célokkal és mutatókkal összhangban megállapítandó – jó környezeti állapot és azon belül a tápanyagterhelés csökkentése,

2. Gazdag és egészséges vadvilág megteremtése 2020-ig, amelynek mértéke a biológiai sokféleség javulása és az egészséges ökoszisztéma (a halállomány tekintetében is), a HELCOM 2013-ban rögzítendő új céljaival és a felülvizsgált tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel összhangban.

3. A HELCOM balti-tengeri cselekvési terv kellő időben való elfogadása 2013-ban és naprakésszé tett változatának teljes körű alkalmazása 2021-re.

4. A szennyezésmentes hajózás, mely cél elérésének mércéje a szennyezőanyagok törvénytelen tengerbe eresztésének 2020-ig történő fokozatos megszüntetése, valamint a biztonságos hajózás, amelynek terén a cél a balesetek számának 20%-os csökkentése 2020-ig a 2010-es szinthez képest.

5. Az ökoszisztémán alapuló, több országra kiterjedő tengeri terület-felhasználási tervek elkészítése a régió egészére 2015-ig;

6. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás integrált partvédelmi terv és program elkészítésével 2020-ig.

7. Nagyobb biztonság a tengeri felügyeleti hatóságok közötti fokozott együttműködés révén, jobb információ-megosztással és koordinált fellépésekkel a tengeri helyzetfelmérés és hatékonyság érdekében 2015-re.

3.2. A régió elszigeteltségének megszüntetése

A balti régió keleti részén, valamint Finnország és Svédország északi részén fekvő számos terület továbbra is a legkevésbé elérhető vidékek közé tartozik Európában, a hatalmas távolságok, rossz időjárási viszonyok és gyenge, ritka infrastruktúra miatt. Ez az elszigeteltség nemcsak költséges és kevéssé energia-hatékony, de a belső piac jó működését és a területi kohézió megvalósítását is akadályozza.

A stratégia „a térség elszigeteltségének megszüntetése” célkitűzéséhez tartozó kiemelt területeken az új stratégiai keret intelligens, fenntartható és inkluzív területi megoldásokat nyújthat.

· Különösen fontos a magas szintű politikai elkötelezettség, például ahhoz, hogy könnyebbé váljanak a balti energiapiacok összekapcsolási tervében előirányzott munkálatok; az említett terv regionális energetikai infrastruktúra létrehozását javasolja a belső piac megfelelő működése és az energiaellátás nagyobb biztonsága érdekében. Ez az időben történő befektetésekre és a piaci reformokra egyaránt vonatkozik.

· A szakpolitikák jobb összehangolása elő fogja segíteni a valódi multimodális és makroregionális közlekedési hálózat megteremtését. Az illetékes minisztériumoknak koherensebb közlekedési, tengeri, környezeti és éghajlat-változási politikát kell folytatniuk, együttműködve a Bizottsággal, az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnerségével (NDPTL) és más regionális testületekkel.

· A fenntartható és átfogó infrastruktúra-hálózat létrehozása, amely áthidalná a régió állandó keleti-nyugati és északi-déli megosztottságát, megköveteli a finanszírozás jobb összehangolását és a szorosabb kapcsolatokat a szomszédos országokkal. A prioritást élvező projektek kivitelezéséhez az infrastruktúrák fejlesztését és finanszírozását jobb tervezéssel és koordinációval kell elősegíteni. Ennek során a TEN-T-iránymutatások keretén belül, és többek között az NDPTL platform, valamint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a TEN-T-keretrendszer által rendelkezésre bocsátott összegek nyújtotta lehetőségek minél jobb kihasználásával kell eljárni.

Lévén, hogy a makroregionális szintű erőfeszítéseket az emberi erőforrás-potenciál fejlesztésére összpontosítja, és intelligensebb, erőforrás-hatékony közlekedési és energiarendszert hoz létre, „a térség elszigeteltségének megszüntetése” összhangban áll az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez kapcsolódó célkitűzéseivel és az ezekhez fűződő kiemelt kezdeményezésekkel. Teljes mértékben ki kell használnia az új kohéziós politikai javaslatok nyújtotta lehetőségeket, többek között a határokon átnyúló infrastruktúrák fejlesztése terén. A külső határokon modernizálni kell az uniós vámügyi infrastruktúrát, felszerelést és rendszereket, valamint fejleszteni az igazgatási kapacitást. Emellett figyelmet kell szentelni az infrastruktúra természeti vagy emberi tényezők által kiváltott katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének is.

A megfelelő nyomon követés céljából a Bizottság a következő mutatók és célok alkalmazását ajánlja a haladás mérésére:

1. A régió jobb és fenntarthatóbb belső és külső összeköttetése, amely csökkentené az utazással és a külső határoknál várakozással töltött időt: ezt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz is elősegíti. Az összeköttetés minőségének mércéje, ha a TEN-T-nek a régiót érintő hét kiemelt földi és tengeri projektje közül valamennyi teljesítésül; ilyen projekt például a Fehmarnbelt-szoroson áthaladó összeköttetés 2020-ig és a Rail Baltica (Balti vasút) 2024-ig tervezett kiépítése.

2. A balti államok energiapiacainak összekapcsolása a régió többi részével a balti energiapiacok összekapcsolási tervével összhangban; e cél megvalósulásának mércéje a gáz- és villamosenergia-piacok 2015-ig történő, teljes és környezetvédelmi szempontból fenntartható összekapcsolásának befejezése.

3. Megnövekedett együttműködés a közös, határokon átnyúló irányítás, valamint infrastruktúra-tervezés és -létrehozás terén, a tengeri területeket is beleértve.

3.3. A jólét növelése

Az Európai Unió továbbra is gazdasági nehézségekkel küzd. A 2011. évi régiós jelentés, a balti-tengeri régió versenyképességéről és együttműködéséről szóló éves értékelés[6] megállapítja, hogy a régió nagy részére kiterjedő egyéves növekedés után a kilátások romlanak. A jelentés hangsúlyozza az uniós gazdaságok egymástól való függését és annak fontosságát, hogy a tagállamok együttműködjenek a fenntartható gazdasági növekedés érdekében.

A megújult stratégiai keretben „a jólét növelése” célkitűzés megszilárdítja azokat az intézkedéseket, amelyek az Európa 2020 stratégiával összhangban a növekedés újraindulását célozzák. Támogatja a szakpolitikák kidolgozását és alkalmazását, nagyobb hangsúlyt fektetve a növekedésre és a foglalkoztatásra, és segíti a felelős politikusokat, hogy az összekapcsolódó és az ellentétes hatású tendenciákat jobban áttekinthessék. Fokozott politikai elkötelezettségre van szükség a jogszabályok gyors átültetéséhez, hogy jól működő belső piacot lehessen teremteni. Ez létfontosságú, mert a kereskedelem nagy része a makrorégión belül folyik.

· A szakpolitikák koordinálása biztosítja majd a kulcsfontosságú ágazatok – a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés (ezen belül az erdészet) és a halászat – egységes fejlődését. A szakpolitikák felülvizsgálatára jó példa a közös halászati politika reformja, amely – a stratégia ajánlását követve – decentralizált, terület-specifikus halászati gazdálkodás megteremtésére törekszik.

· A pánbalti régióban innovációs unió megvalósítására tett erőfeszítések programalapú keretet biztosítanak a finanszírozás összehangolásához. Több forrást kell juttatni a kutatásnak és az innovációnak, és a régióban elő kell mozdítani az intelligens specializációt az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban. Maximálisan ki kell használni a Horizont 2020 által teremtett lehetőségeket.

· Az érdekelt felek – köztük a Bizottság, a tagállamok, a kereskedelmi kamarák és az ipari szövetségek – közötti párbeszédnél a stratégiai hangsúlyt a régió iparpolitikájára kell fektetni. Az Európa 2020 stratégia „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kiemelt kezdeményezésével és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban a stratégia (tiszteletben tartva az állami támogatási szabályokat) támogatja a kkv-ket azzal, hogy hozzásegíti őket a finanszírozási forrásokhoz, jobb szabályozást kínál és elősegíti a globalizációhoz való alkalmazkodásukat. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezetvédelmi és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra, amelyek ugyan a régió erősségei, a szakpolitikáknak mégis szorosabban kellene követniük a piac fejlődését. A kulcsfontosságú tengeri ágazatok is hordoznak növekedési potenciált. A készségeknek, képesítéseknek és oktatási programoknak illeszkedniük kell ezekhez az igényekhez.

Az Európa 2020 stratégia „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kiemelt kezdeményezésével összhangban szükség van továbbá a szociális partnerek közötti elmélyültebb párbeszédre a munkaerőpiaccal kapcsolatos eljövendő kihívások, például a demográfiai változások tárgyában. A párbeszédnek ki kell terjednie a munka termelékenységének növelésére és a régión belüli strukturális különbségek csökkentésére, valamint a társadalmi befogadás és a közegészségügy makroregionális dimenziójára is.

A mobilitást és a készségfejlesztést a meglévő kezdeményezések – köztük a Nordplus csereprogram – révén, valamint olyan jelenlegi és jövőbeli eszközökkel kell elősegíteni, mint például az „Erasmus mindenkinek ” vagy a „Mozgásban az ifjúság ” program. Meg kell könnyíteni a kulturális cseréket. Maximálisan ki kell használni minden alkalmat a kutatók mobilitásának és az innováció terjedésének elősegítésére, például a BONUS balti-tengeri kutatási és fejlesztési program keretében. Minden korosztály és ágazat számára elő kell segíteni az oktatási és tudományos csere- és együttműködési programokban való részvételt. Legyen a „szellemi erőforrások mobilitása” az új paradigma, azonban védekezni kell az „agyelszívás” ellen. Mindenkinek együtt kell működnie a mobilitás kevésbé kívánatos aspektusaival kapcsolatban is, azaz küzdeni kell a szervezett bűnözés – többek között a tiltott kereskedelem és a csempészet – ellen.

A megújult kerettel összhangban a Bizottság a következő mutatók és célok használatát ajánlja a haladás mérésére:

1. a régión belüli kereskedelem és a határokon átnyúló szolgáltatások 15%-os növekedése 2020-ig;

2. a kulturális, oktatási, tudományos csere- és együttműködési programokban részt vevők számának 20%-os növelése 2020-ig;

3. A fent említett szakpolitikai mutatók mellett a következő összefüggés-mutatók lehetnek hasznosak (mivel a stratégiát a régió szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági fejlődésének kontextusában helyezik el):

(a) Az egyenlőtlenségek csökkenése, melynek mércéje, hogy a kevésbé fejlett tagállamoknak GDP tekintetében sikerül-e felzárkózniuk;

(b) A munkanélküliek arányának csökkenése, az Európa 2020 stratégia célkitűzésének elérésével, amely a 20–64 évesek 75 %-os foglalkoztatottságát kívánja megvalósítani

(c) A K+F általános költségek, amelyek a K+F és az innovációs befektetések arányával mérhetők, mely aránynak 2020-ra a régió egészében el kellene érnie legalább a 3 %-ot (az Európa 2020 stratégia célkitűzése);

(d) Az Európa 2020 stratégia éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos célkitűzésein alapuló nemzeti célok megvalósítása.

4. Konkrét lépésekkel a célok felé

A régió földrajzi jellemzőinek és makroregionális dinamikájának figyelembevétele érdekében tett gyakorlati lépésekkel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégia biztosítja az elérhető európai és nemzeti források jobb felhasználását. A politikai elkötelezettséget minden területen igyekszik a gyakorlati megvalósítás iránti elkötelezettséggé átlényegíteni.

A fentebb ismertetett felülvizsgált stratégiai keret ezt az erőfeszítést segíti elő. Mindhárom általános célkitűzés – a Balti-tenger megmentése, e nagykiterjedésű térség elszigeteltségének megszüntetése és jólétének növelése – terén megkönnyíti a cselekvést és eredményekhez vezet. Ennek érdekében ösztönzi a politikai elkötelezettséget, megkönnyíti a szakpolitikák és a finanszírozás szorosabb összehangolását, és tisztázza az érintettek felelősségi körét. Támogatja az érdekeltek fokozottabb bevonását, a szorosabb együttműködést a nem uniós államokkal és a magánszektorral, valamint a jobb kommunikációt. Mindehhez mutatókat és célokat használ fel, amelyek egységes nyomon követési és értékelési rendszerbe illeszkednek az előrehaladás mérése érdekében.

Fontos, hogy a részt vevő kormányok és régiók cserébe megfelelő forrásokat áldozzanak arra, hogy helyt tudjanak állni a stratégia végrehajtása jelentette kihívással szemben, és hogy minden szinten idejekorán fontolják meg a finanszírozás összehangolásának mikéntjét a következő pénzügyi periódus előkészítéséhez.

A Bizottságnak meggyőződése, hogy ez a keret integrált és fenntartható módon hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz és az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez kapcsolódó célkitűzéseihez. Ezért felkéri a Tanácsot, hogy ezt a közleményt annak tanulmányozását követően hagyja jóvá.

[1]               COM(2011) 381 végleges.

[2]               Az új pénzügyi időszakban a Bizottság javaslata szerint később Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak hívják majd.

[3]               Nemzeti kapcsolattartók, a kiemelt területek koordinátorai, a horizontális intézkedések vezetői, a kiemelt projektek vezetői.

[4]               Teljes körű információk a stratégia honlapján lesznek elérhetők.

[5]               Ilyen pl. az Északi Dimenzió, a Balti-tengeri Államok Tanácsa, az Északi Miniszterek Tanácsa, a Helsinki Bizottság, a VASAB-hálózat (Jövőképek és stratégiák a Balti-tenger térségében), Balti-tengeri Államok Szubregionális Együttműködése (BSSSC), a Balti Városok Uniója és a BONUS: balti-tengeri kutatási és fejlesztési program (kezdeményezés a 185. cikk értelmében).

[6]               A Balti-tengeri Fejlesztési Fórum, az Északi Miniszterek Tanácsa és az Európai Befektetési Bank kiadványa.