52012DC0006

1. Bevezetés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke elismeri, hogy az állatok érző lények, és előírja, hogy egyes uniós politikák kialakításánál és végrehajtásánál teljes mértékben figyelembe kell venni az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket.

Az állatjólétért és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott, a Bizottság által elfogadott közösségi cselekvési terv[1] 2006-ban első ízben foglalta össze az állatok milliárdjainak gazdasági célból történő uniós tartását szabályozó uniós állatjóléti politika különböző szempontjait. Az Unióban mintegy kétmilliárd szárnyast[2] és háromszázmillió emlőst tartanak tenyésztés céljából. Becslések szerint évente mintegy tizenkétmillió állaton végeznek állatkísérletet. A kutya- és macskaállomány mintegy százmillióra tehető[3]; ezek az állatok főként magántulajdonban vannak. Az EU-ban kedvtelésből tartott állatok kereskedelmének volumenét nehéz megbecsülni. Az állatkertekben és akváriumokban élő állatok számára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre uniós adatok.

A haszonállatok jólétének különböző szempontjait egy horizontális irányelv[4] szabályozza. Konkrét kérdésköröket szabályoznak az állatok szállításáról[5] és leöléséről[6] szóló uniós jogszabályok. A borjak[7], sertések[8], tojótyúkok[9] és brojlercsirkék[10] tartására egyedi uniós előírások terjednek ki. A kísérleti célokra felhasznált állatokra[11] szintén egyedi állatjóléti szabályok vonatkoznak. Az állatkerti tartásra vonatkozó uniós előírások[12] középpontjában a fajok védelme áll, de állatjóléti szempontokat is figyelembe vesznek. A kedvtelésből tartott állatok jólétét illetően nem létezik uniós szabályozás. A biogazdálkodásra vonatkozó uniós szabályok szigorú állatjóléti normákat írnak elő a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztésre[13] vonatkozóan.

A jelen közlemény a 2006–2010 közötti időszakra szóló cselekvési terv végrehajtása során szerzett tapasztalatokra támaszkodik, és célja, hogy a tudományos és technológiai fejlődést felhasználva javaslatokat tegyen az elkövetkező négy év uniós fellépésének módjaira vonatkozóan azzal a céllal, hogy a hatályos jogi rendelkezések végrehajtása során összehangolható legyen az állatok jólétének biztosítása a valós gazdasági viszonyokkal. E stratégia, mely a konzultációkban részt vett érdekelt felek nagy többségének és az Európai Parlamentnek az ajánlásai alapján készült, a cselekvési terv folytatása.

Az uniós állattartás éves volumene 149 milliárd EUR, míg a kísérleti állatok felhasználása a becslések szerint évi 930 millió EUR értéket képvisel.

2. Miért van szükség állatjóléti stratégiára?

Az Unió az elmúlt években[14] évente átlagosan közel 70 millió EUR-t fordított az állatjólét támogatására, amelynek 71 %-át a termelők kapták az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból juttatott állatjóléti kifizetések formájában. A vidékfejlesztési kiadásokat a tagállamok társfinanszírozzák, amelyek a jogszabályi előírásokon túlmutató egyedi állatjóléti intézkedések mellett – nemzeti prioritásaiknak megfelelően – további intézkedéseket hozhatnak például a gazdasági üzemekbe történő beruházások, a képzések, a tanácsadó szolgáltatások és a minőségbiztosítási rendszerekben való termelői részvétel támogatása céljából. Az összeg fennmaradó része az összes többi, a szakpolitikai döntéshozatal szempontjából releváns uniós tevékenység finanszírozását szolgálja, úgymint: kutatás (21%), gazdasági tanulmányok, kommunikáció, oktatás, képzés és nemzetközi kérdések, végrehajtás stb.

Az évek során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ugyanazon ágazatspecifikus szabályoknak az állatjólétre történő alkalmazása nem minden esetben hozza meg a várt eredményeket. Az ágazatspecifikus szabályoknak való megfelelés terén felmerülő problémák azt jelzik, hogy mérlegelni kell, hogy vajon a szabványmegoldások Unió-szerte jobb eredményekhez vezetnek-e az állatjólét terén. Az egyes tagállamok gazdálkodási rendszereinek, éghajlati viszonyainak és területi adottságainak sokfélesége miatt igen nehéz volt egységes szabályokat megállapítani, és e szabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása ennél is nagyobb nehézségekkel járt. Ennek végső soron az a következménye, hogy az Unióban fennálló állatjóléti feltételek nem biztosítanak mindenkinek egyenlő versenyfeltételeket, ami viszont elengedhetetlen lenne az Európai Unióban tartott állatokkal való bánásmódot döntően meghatározó kiterjedt gazdasági tevékenység fenntartásához.

Emellett, noha néhány egyedi jogszabálynak köszönhetően előrelépések történtek az állatjóléttel kapcsolatos döntéshozatalban, bizonyos területeken nem létezik egyedi, uniós szintű szabályozás, a meglévő általános előírások pedig nehezen alkalmazhatók. Egyes esetekben egyszerűsítéseket lehetne végrehajtani: ennek érdekében pontosabb, az állatjólét közös alapjait figyelembe vevő előírásokkal lehetne kiegészíteni az általános szabályokat.

Az uniós állatjóléti politika értékelése során megállapítást nyert, hogy az állatjóléti normák járulékos költségekkel terhelik a kísérleti és tenyészállatokkal foglalkozó ágazatokat; a becslések szerint ezek a költségek az ágazatokban megvalósuló össztermelés értékének mintegy 2%-át teszik ki. Eddig nem volt bizonyíték arra, hogy ez veszélyeztette volna az említett ágazatok gazdasági fenntarthatóságát. Meg kell azonban ragadni minden lehetőséget, és számszerűsítve, gazdasági szempontból is ki kell fejezni az állatjóléti politika által teremtett hozzáadott értéket, ezáltal növelve az uniós mezőgazdaság versenyképességét, beleértve a kistermelőket is.

A megállapítások szerint az Unióban tartott állatok jólétét az alábbi legfontosabb általános tényezők befolyásolják:

1.      Számos területre továbbra is jellemző, hogy a tagállamok nem hajtják végre az uniós előírásokat.

Egyes tagállamok nem hoznak megfelelő intézkedéseket az érdekelt felek tájékoztatása, a hatósági ellenőrök képzése, az ellenőrzések végrehajtása és a szankciók alkalmazása érdekében[15]. Ennek következtében számos uniós jogszabályi előírást nem hajtanak végre teljes körűen, így ezek az előírások nem hozták meg a várt eredményeket az állatok jóléte terén.

Az állatjóléti normák betartása sokszor járulékos költségeket von maga után, ám ezek nem minden esetben oszlanak el arányosan az élelmiszerlánc mentén. Léteznek azonban uniós eszközök a termelők magasabb termelési költségeinek a kiegyenlítésére. Az uniós jogszabályok többéves átmeneti időszakokat tesznek lehetővé, hogy egyes gazdálkodási rendszerek esetében megkönnyítsék a szerkezeti átalakítások végrehajtását; ez a megközelítés azonban nem minden esetben eredményezett időbeni átállást. Az állatjólét szempontjainak kulturális beágyazódása lényeges szerepet játszik abban, hogy a jogszabályok szellemiségét és konkrét előírásait egyaránt tiszteletben tartsák.

2.      A fogyasztókat nem tájékoztatják megfelelően az állatjólét szempontjairól.

Egy uniós felmérés szerint a lakosság 64%-a számára fontos az állatjólét kérdése. Tanulmányokból[16] viszont kiderül, hogy az állatjóléttel kapcsolatos aggodalom csupán egyike a fogyasztói döntéseket befolyásoló tényezőknek, és e szempont gyakran nem is érvényesül, mivel a fogyasztók sokszor nem megfelelően tájékozottak a termelési módszereket és e módszerek állatjólétre gyakorolt hatását illetően. A fogyasztók alapvetően az élelmiszerek ára és közvetlenül ellenőrizhető tulajdonságai alapján döntenek.

3.      Számos érdekelt fél nem rendelkezik kielégítő ismeretekkel az állatjólét terén.

Noha az állatjóléttel kapcsolatos kutatásra irányuló uniós források legnagyobb részét az állatkísérleteket helyettesítő alternatív módszerek kifejlesztésére fordítják, az eredmények terjesztése nem megfelelő, és a tagállamokban folytatott kutatási tevékenységek összehangoltsága sem kielégítő. A termelési rendszerekben alkalmazható alternatív módszerekkel kapcsolatos tájékozatlanság gyakori velejárója, hogy az érdekelt felek nem nyitottak az állatok jólétét javító változtatásokra.

4.      Egyszerűsíteni kell és egyértelművé kell tenni az állatjólétet szabályozó alapelveket.

A tenyésztés céljából tartott állatok jólétét szabályozó általános irányelv és a vadon élő állatok állatkertben tartásáról szóló irányelv rendelkezései túl általánosak ahhoz, hogy gyakorlati hatást fejtsenek ki; ilyen például a 98/58/EK irányelv mellékletének rendelkezése: „minden állat számára hozzáférést kell biztosítani az élettani szükségleteinek megfelelő időközökben a takarmányhoz” vagy a vadon élő állatok állatkertben tartásáról szóló 1999/22/EK irányelv rendelkezése: „az állatok olyan körülmények között történő elhelyezése, amely megfelel az egyes fajok biológiai és védelmi szükségleteinek, amelybe – többek között – az elkerített terület nagyságának faj szerinti meghatározása tartozik”.

Néhány egyedi uniós jogszabály[17] követelményeket határoz meg az állatok kezelésével foglalkozók szakértelmére vonatkozóan. Ezek a követelmények azonban nem terjednek ki valamennyi érintett állatra (nincsenek meghatározott követelmények a szárnyasok vagy borjak tartására irányuló szakértelmet illetően), és a termelési rendszerek kialakításával kapcsolatos egyes állatjóléti problémákat sem szabályozzák előírások.

Noha kutatók és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) számos problémára rámutattak[18], nem léteznek egyedi uniós jogszabályok a haszonállatok egyéb fajaira (például a tejelő tehenekre, a húsmarhákra vagy a nyulakra) vonatkozóan.

3. Stratégiai fellépés

A fentiekre tekintettel a stratégia két, egymást kiegészítő megközelítésre támaszkodik:

Először is néhány közös problémát eltérő, holisztikus módon kell kezelni. Az Unió a különböző problémákra vonatkozóan éveken keresztül egyedi jogszabályokat fogadott el vagy módosított. Egy egységes szerkezetbe foglalt, átdolgozott uniós jogi keret azonban általános alapelvek meghatározását tenné lehetővé, ami hozzájárulna az állatok jólétére vonatkozó jogszabályok egyszerűsítéséhez, és nagymértékben megkönnyítené a végrehajtásukat.

Egy hatásvizsgálat eredményeitől függően a Bizottság meg fogja vizsgálni az uniós jogi keret átdolgozásának szükségességét, amely holisztikus megközelítésen alapulna. A Bizottság mérlegelni fogja a tudományos mutatók bevezetésének megvalósíthatóságát és elfogadhatóságát, amelyek nem az eddig alkalmazott állatjóléti normákon, hanem konkrét állatjóléti tényeken alapulnak majd; emellett a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy az új megközelítés a jogi keret egyszerűsítését szolgálja-e, és hozzájárul-e az uniós mezőgazdaság versenyképességének növeléséhez. A mutatók bevezetésére előirányzott területeken (brojlercsirkék, állatok leölése) szerzett tapasztalatok lényegesek lesznek a jövőbeli lépések mérlegelése szempontjából.

Másodsorban léteznek olyan intézkedések, amelyeknek a bizottsági végrehajtása már folyik, ám ezek megerősítést vagy jobb alkalmazást igényelnének. Ezért a Bizottság – a jogi keret tervezett egyszerűsítése mellett – a következőket javasolja:

· eszközök kifejlesztése – beleértve adott esetben a megfelelő megvalósítási tervek kidolgozását – annak érdekében, hogy a tagállamok jobban megfeleljenek az előírásoknak;

· a nemzetközi együttműködés támogatása;

· a fogyasztók és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása;

· a jelenlegi közös agrárpolitikából eredő szinergiahatások optimalizálása;

· a tenyésztett halak jólétének vizsgálata.

A jelen stratégia keretében hozott intézkedéseknek az alapvető jogokra gyakorolt hatása megfelelő átfogó értékelés tárgyát képezi majd, különös tekintettel a vallásszabadságra[19]. Ebben az összefüggésben a Bizottság foglalkozni fog a címkézés kérdéskörével is, amint azt az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló jogalkotási javaslattal kapcsolatban elért megállapodás is előirányozza[20].

3.1. Az állatok jólétére vonatkozó uniós jogi keret egyszerűsítése

A Bizottság mérlegelni fogja egy olyan uniós egyszerűsített jogi keret bevezetésének megvalósíthatóságát, amely állatjóléti alapelveket tartalmaz valamennyi állatra vonatkozóan[21]; a Bizottság ennek során figyelembe veszi a gazdasági tevékenységek összefüggéseit, beleértve adott esetben a kedvtelésből tartott állatokat is, különös figyelmet fordítva az egyszerűsítésre, az adminisztratív terhek csökkentésére és az állatjóléti normák felértékelésére, hogy növelje az Unió élelmiszeriparának versenyképességét, beleértve az állatjóléti normákban rejlő potenciális hozzáadott értéket is.

A Bizottság mérlegelni fogja:

a)      a tudományos állatjóléti mutatók alkalmazását, amelyek adott esetben lehetővé tennék a jogi keret egyszerűsítését, és az állattenyésztők versenyképességének növelése érdekében rugalmasságot biztosítanának;

b)      egy új uniós jogi keret létrehozását, amely a fogyasztói döntések megkönnyítése érdekében növelné az átláthatóságot és a fogyasztóknak szolgáltatott, állatjóléttel kapcsolatos információk helytállóságát;

c)      a referenciaközpontok európai hálózatának létrehozását;

d)      az állatok kezelésével foglalkozók szakértelmére vonatkozó közös előírások kidolgozását.

a)      Eredményalapú állatjóléti mutatók alkalmazása

A Bizottság szükség esetén megvizsgálja a tudományosan alátámasztott eredményalapú állatjóléti mutatók alkalmazásának lehetőségét – az uniós előírások kiegészítéseként –, különös figyelmet fordítva arra, hogy az új megközelítés hogyan járulhat hozzá az uniós jogszabályok egyszerűsítéséhez. Állatokra vonatkozó tudományos mutatókat két nemrégiben elfogadott állatjóléti uniós jogszabály vezetett be (a hústermelés céljából tartott csirkék védelmét szolgáló minimumszabályok megállapításáról szóló 2007/43/EK irányelv és az állatok leölésük során való védelméről szóló 1099/2009/EK rendelet).

Vizsgálat tárgyát fogják képezni a Welfare Quality® projekt[22] keretében kidolgozott, kockázatértékelési rendszerekhez kapcsolódó és az élelmiszer-biztonság területén alkalmazott kritériumok (lásd: élelmiszerjog[23]). A megfelelő kockázatkezelési javaslatok mérlegelése során figyelembe kell venni az EFSA által az állatjóléti mutatók kidolgozásával kapcsolatban készített tudományos véleményeket és a társadalmi-gazdasági tényezőket.

Az eredményalapú állatjóléti mutatók alkalmazását olyan nemzetközi szervezetek is elismerik, mint például az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE)[24].

b)      Egy új uniós jogi keret létrehozása, amely a fogyasztói döntések megkönnyítése érdekében növelné az átláthatóságot és a fogyasztóknak nyújtott, állatjóléttel kapcsolatos információk helytállóságát

Az állatok jólétére vonatkozó átdolgozott uniós jogi keret célkitűzése lehetne egy olyan eszköz létrehozása, amely biztosítja a fogyasztók számára az állatjólétre vonatkozó állítások átláthatóságát és tudományos megalapozottságát.

A tudatos fogyasztói magatartás kialakítása érdekében a Bizottság meg fogja vizsgálni a más, releváns politikai területeken zajló hasonló uniós kezdeményezésekkel szinergiákat és hasonlóságokat mutató tevékenységeket.

c)      Referenciaközpontok európai hálózata

Az állatjóléti referenciaközpontok európai hálózatának gondolatát a Bizottság már egy előző közleményben[25] részletezte. Ennek legfőbb célja annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok következetes és egységes technikai tájékoztatást kapjanak az uniós jogszabályok végrehajtásának módjáról, különösen az eredményalapú állatjóléti mutatók tekintetében.

A hálózat létrehozásához társfinanszírozást lehetne igénybe venni, amelyet az állatjólét terén létező nemzeti tudományos és technikai erőforrások biztosítanának. E hálózat szerepe az lehetne, hogy kiegészítse az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak és az EU Közös Kutatóközpontjának a tevékenységét, nem pedig az, hogy azokkal párhuzamos tevékenységet végezzen[26].

A hálózat felépítését úgy lehetne kialakítani, hogy az tükrözze az uniós jogalkotás[27] jelenlegi szerkezetét annak érdekében, hogy uniós szinten biztosíthatók legyenek a következők:

– a Bizottságnak és a tagállamoknak technikai szakértelem formájában biztosított támogatás, különösen az eredményalapú állatjóléti mutatók alkalmazásával összefüggésben;

– az illetékes hatóságok munkatársainak és adott esetben harmadik országbeli szakértőknek nyújtott képzések lebonyolítása;

– megfelelő hozzájárulás a kutatási eredmények és technikai innovációk megismertetéséhez az uniós érdekeltek és a nemzetközi tudományos közösség körében;

– a kutatás koordinálása, adott esetben a meglévő uniós finanszírozású kutatási struktúrákkal[28] együttműködésben;

d)       Az állatok kezelésével foglalkozók[29] szakértelmére vonatkozó közös előírások

Az állatok jólétére vonatkozó egyszerűsített uniós jogi keret egyetlen szövegben foglalná egységes szerkezetbe és szigorítaná az egyes uniós jogszabályokban már megfogalmazott, szakértelemre vonatkozó követelményeket. Egy hatásvizsgálat alapján kidolgozásra kerülnek majd a szakértelem igazolására vonatkozó általános alapelvek.

Az állatok kezelésével foglalkozók szakértelmére vonatkozó közös uniós követelmények célja annak biztosítása lenne, hogy az állatok kezelésével foglalkozók képesek legyenek felismerni, megelőzni vagy mérsékelni az állatok fájdalmát, szenvedését és az őket érő stresszt, továbbá ismerjék az állatok védelmével és jólétével kapcsolatos jogi kötelezettségeket.

Emellett mérlegelni lehetne annak előírását, hogy az állatokat érintő eljárások, létesítmények vagy eszközök megtervezésével foglalkozó személyeknek megfelelő szintű szakértelemmel kell rendelkezniük.

Egy az állatjóléti oktatásról készítendő tanulmány meg fogja határozni azokat az állatjóléttel kapcsolatos témaköröket, amelyeket fel kell venni az állatokkal foglalkozó szakmákra felkészítő tantervekbe, továbbá azokat az intézkedéseket, amelyekkel növelhető az e szakmákat gyakorlók tudatossága.

3.2. A tagállamoknak nyújtott támogatás és az előírásoknak való megfelelést elősegítő intézkedések

A Bizottság prioritásként kezeli majd az előírásoknak való megfelelés témakörét. Az előírások betartása kizárólag a tagállamok által vagy felelősségük mellett hozott végrehajtási intézkedésekkel biztosítható. A Bizottság ugyanakkor fontos szerepet tölt be, mivel Unió-szerte gondoskodik a megfelelőség egyforma szintjéről. Rendkívül lényeges, hogy valamennyi uniós termelőre ugyanolyan feltételek vonatkozzanak, és hogy az állatok megfelelő bánásmódban részesüljenek. A stratégia keretében javasolt intézkedések a következők:

· A Bizottság képviseletében az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal továbbra is látogatásokat tesz a tagállamokban. A hivatal ezután is szigorúan él majd a Szerződés biztosította előjogaival, amennyiben eljárást kell indítania az Európai Unió Bírósága előtt. Ezek lényeges intézkedések, amelyekkel a Bizottság – különösen az állatjólét területén jelenleg vagy a jövőben megmutatkozó kihívások fényében – gondoskodik az előírások betartásáról.

· A Bizottság emellett úgy véli, hogy egy megfelelő oktatási stratégia hatékony eszköz lehet egy, a szabályok tiszteletben tartásán alapuló szemléletmód megerősítésében mind a vállalkozók, mind a tagállamok körében. Az esetlegesen létrehozandó európai referenciaközpont-hálózat biztosíthatná ezt.

· Eközben a Bizottság – a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” program keretében – fokozni fogja az állat-egészségügyi ellenőrök képzése terén tett erőfeszítéseit. Egyúttal megvizsgálja majd annak szükségességét és módozatait, hogy a képzési tevékenységek a kísérleti és vadon élő állatok jólétére is kiterjeszthetők legyenek.

· A Bizottság emellett kiterjeszti feladatkörét: tanácsadással szolgál a tagállamok illetékes hatóságai számára és ösztönzi az együttműködést, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a közös célkitűzések és iránymutatások meghatározását, amelyekre tematikus munkacsoportokban és rendezvényeken kerül sor.

· A Bizottság ezért az elkövetkező négy évben egyedi iránymutatásokat vagy végrehajtási szabályokat fog kidolgozni az egyes uniós állatjóléti jogszabályok tekintetében[30].

Az állatjólét egyúttal technikai kérdés is a gazdasági tevékenység keretében állatokkal foglalkozó vállalkozók számára. Ezért nagyon fontos hozzásegíteni őket annak megértéséhez, hogy mi is az uniós követelmények értelme, és hogy – jobb tervezés vagy gyakorlati eljárások révén – mi módon felelhetnek meg jobban az előírásoknak.

3.3. A nemzetközi együttműködés támogatása

Az uniós vállalkozók globális versenyképessége csak akkor biztosítható, ha az állatjólét terén nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek uralkodnak. Az Unió már számos két- és többoldalú intézkedést dolgozott ki, amelyek azonban az értékelés szerint optimalizálásra és támogatásra szorulnak.

Ennek érdekében a Bizottság:

– kétoldalú kereskedelmi megállapodások vagy együttműködési fórumok keretében[31] továbbra is ki kíván térni az állatjólét kérdéseire annak érdekében, hogy több stratégiai lehetőséget teremtsen a konkrétabb együttműködés kialakítására harmadik országokkal;

– a többoldalú kapcsolatok terén továbbra is tevékeny kíván maradni, különösen az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) keretében; az OIE nemzetközi normákat fogadott el, és mindkét szervezet kezdeményezéseket dolgozott ki az állatok jóléte érdekében[32];

– meg fogja vizsgálni, hogy az állatjólét hogyan illeszthető be jobban az európai szomszédságpolitikába;

– megfelelő időben nagy horderejű nemzetközi rendezvényeket szervez, hogy népszerűsítse az Unió állatjóléttel kapcsolatos álláspontját.

Ezek az intézkedések lehetőséget adnak arra, hogy az EU a nemzetközi szereplőkkel is megossza az állatok jólétéről alkotott álláspontját. Fontos ezért, hogy a lehető legnagyobb mértékben, a kihívásoknak megfelelően kihasználjuk a rendelkezésre álló, nemzetközi állatjóléti tevékenységekkel kapcsolatos erőforrásokat, hogy azok hozzásegítsék az európai állattenyésztőket versenyképességük növeléséhez a globalizált világban. A Bizottság ezért felül fogja vizsgálni az említett intézkedéseket, hogy megállapítsa, hogy azok milyen előnyökkel járnak többek között az uniós mezőgazdasági ágazat számára, majd jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

3.4. A fogyasztók és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása

Az állatok jóléte széles rétegeket megmozgató társadalmi kérdés. Az állatokkal való bánásmód, melynek etikai vonatkozásai vannak, az Unió értékrendjének részét képezi. Nagyon fontos ezért a gyerekek, a fiatal felnőttek és a széles nyilvánosság tájékoztatása: ezáltal tudatosítható az emberekben az állatok tiszteletének fontossága és ösztönözhető a felelősségteljes állattartás.

Az állatok jóléte a fogyasztók ügye is. Állati termékek széles körben felhasználásra kerülnek – különösen az élelmiszergyártásban –, és a fogyasztókat aggasztja az állatokkal való bánásmód. Ugyanakkor a fogyasztók általában nincsenek abban a helyzetben, hogy döntésükkel reagálhassanak a szigorúbb állatjóléti előírásokra.

Nagyon fontos ezért tájékoztatni az uniós fogyasztókat az élelmiszer-termelés céljából tartott állatokkal kapcsolatos uniós jogról, és gondoskodni arról, hogy a fogyasztókat ne vezessék félre az állatjólétre vonatkozó megtévesztő állításokkal.

A tagállamokban számos tájékoztatási és oktatási célú tevékenység zajlik. Az uniós helyzet feltérképezése lehetővé tenné azon hiányosságoknak a feltárását, amelyek tekintetében az Unió hozzáadott értéket teremthetne.

Az ilyen célkitűzések mind kiegészítő jellegűek, és adott esetben különleges eszközöket igényelnek. Egyes tevékenységek megvalósítása már folyamatban van: ilyen például a „Farmland” kezdeményezés (általános iskolások és tanárok számára) vagy a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” nevű program (hatósági ellenőrök számára). Ezenkívül a Bizottság rendszeres találkozókat szervez, így ösztönözve az uniós jogszabályok jobb megértését és végrehajtását. Adott esetben e rendezvények hatékonysága növelhető, és azok új kommunikációs eszközökkel is kiegészíthetők.

Ezért a Bizottság első lépésként tanulmányt kíván készíteni, hogy feltérképezze a széles nyilvánosságnak és a fogyasztóknak szóló jelenlegi oktatási és tájékoztató tevékenységeket az állatjólét terén. Az intézkedések közé tartozhatna például támogatások nyújtása azon nemzetközi állatjóléti tájékoztató kampányok vagy oktatási kezdeményezések számára, amelyek sikerrel működnek.

3.5. A közös agrárpolitikával fennálló szinergiák optimalizálása

Az állatjólét a szociális irányultságú mezőgazdaság része; az Unióban már ma szoros kapcsolat áll fenn a mezőgazdaság és az állatjólét között. Az állatjólétre fordított uniós költségvetés legnagyobb része – vidékfejlesztési programok keretében – a termelőkhöz kerül. Azonban különösen gazdasági megszorítások idején az intézkedések racionalizálása és az eredmények optimalizálása érdekében nagyobb összehangoltságra van szükség.

A Bizottság speciális szolgálatközi megállapodást kíván elfogadni annak érdekében, hogy megvizsgálja, hogyan optimalizálhatók a jelenlegi KAP-mechanizmusokból adódó szinergiahatások különösen a kölcsönös megfeleltetés, a vidékfejlesztés, ösztönző intézkedések, a minőségpolitika, az ökológiai gazdálkodás stb. eszközeivel.

3.6. A tenyésztett halak jólétének vizsgálata

A tenyésztett halak az állatok szállítás közbeni védelméről, illetve az állatok leölésük során való védelméről szóló uniós jogi aktusok hatálya alá tartoznak; egyedi szabályozás nem vonatkozik rájuk. A Bizottság folytatja a tudományos szakvélemények bekérését az egyes fajokra vonatkozóan, és értékeli az akvakultúrában tartott halak jólétének szempontjait annak érdekében, hogy az értékelés eredményei alapján megfelelő intézkedéseket hozhasson.

MELLÉKLET

Tervezett intézkedés || Év

A tojótyúkok védelmére irányuló végrehajtási intézkedések (1999/74/EK irányelv) || 2012

A kocák csoportos tartására irányuló végrehajtási terv és végrehajtási intézkedések (2008/120/EK irányelv) || 2012

Az állatok leöléséről szóló rendeletre irányuló végrehajtási terv (1099/2009/EK tanácsi rendelet) || 2012

Az állatok szállítás közbeni védelmére irányuló uniós végrehajtási szabályok vagy iránymutatások || 2012

Az Európai Parlament és a Tanács jelentése a genetikai kiválasztásnak a hústermelés céljából tenyésztett és tartott csirkék jólétére gyakorolt hatásáról* || 2012

Az Európai Parlament és a Tanács számára készített jelentés a macska- és kutyaprém forgalomba hozatalának tilalmáról szóló 1523/2007/EK rendelet alkalmazásáról* || 2012

Tanulmány a tenyésztett halak leöléskor való kíméletéről || 2013

Az Európai Parlament és a Tanács számára készített jelentés a baromfi esetében alkalmazott különböző kábítási módszerekről* || 2013

A Tanács számára készített jelentés a 98/58/EK irányelv végrehajtásáról* || 2013

A sertések védelmére vonatkozó uniós iránymutatások || 2013

Tanulmány a széles nyilvánosságot és a fogyasztókat célzó állatjóléti oktatási és tájékoztató tevékenységekről || 2013

Tanulmány az állatok elkábítására vonatkozó megfelelő fogyasztói tájékoztatás lehetőségéről* || 2013

Esetleges jogalkotási javaslat az állatok jólétére vonatkozó uniós jogi keret egyszerűsítéséről || 2014

Jelentés a nemzetközi állatjóléti tevékenységeknek az európai állattenyésztők globális versenyképességére gyakorolt hatásáról || 2014

Az Európai Parlament és a Tanács számára készített jelentés a szarvasmarhákat megfordítással vagy más természetellenes helyzettel féken tartó rendszerekről* || 2014

Tanulmány a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyák és macskák jólétéről || 2014

Az állatok leölésük során való védelmére vonatkozó uniós iránymutatások vagy végrehajtási szabályok || 2014

Az Európai Parlament és a Tanács számára készített jelentés a halak leöléskor való védelmére vonatkozó bizonyos előírások bevezetésének lehetőségéről* || 2015

Az Európai Parlament és a Tanács számára készített jelentés a 2007/43/EK irányelv alkalmazásáról és a hústermelés céljából tenyésztett és tartott csirkék jólétére gyakorolt hatásáról* || 2015

Tanulmány a tenyésztett halak szállítás közbeni jólétéről || 2015

*            Az uniós jogi szabályozásból eredő kötelezettség

[1]               COM(2006) 13 végleges, 2006.1.23.

[2]               793 millió csirkét hústermelés céljából, 453 millió tojótyúkot és 197 millió pulykát. Pulykákra, kacsákra és libákra vonatkozó adatok nem minden tagállamban álltak rendelkezésre.

[3]               „Az uniós állatjóléti politika értékelése és szakpolitikai alternatívák a jövőre nézve” (“Evaluation of the EU policy on animal welfare and possible policy options for the future”), 2010. december. Lásd az A1.7. mellékletet és a http://www.eupaw.eu/ honlapot.

[4]                      A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.). Ezenkívül az Unió a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről szóló 78/923/EGK határozattal (HL L 323., 1978.11.17., 12. o.) az uniós joganyag részévé tette az egyezményt.

[5]               A Tanács 2005/1/EK rendelete az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről (HL L 3., 2005.1.5., 1. o.).

[6]               A Tanács 93/119/EK irányelve az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről (HL L 340., 1993.12.31., 21. o.). 2013.1.1-jén az állatok leölésük során való védelméről szóló 1099/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 303., 2009.11.18., 1. o. ) lép a helyébe.

[7]               A Tanács 2008/119/EK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 10., 2009.1.15., 7. o.).

[8]               A Tanács 2008/120/EK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 47., 2009.2.18., 5. o.).

[9]               A Tanács 1999/74/EK irányelve a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 203., 1999.8.3., 53. o.).

[10]             A Tanács 2007/43/EK irányelve a hústermelés céljából tartott csirkék védelmét szolgáló minimumszabályok megállapításáról (HL L 183., 2007.7.12., 19. o.).

[11]             Az Európai Parlament és a Tanács 2010/63/EU irányelve a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről (HL L 276., 2010.10.20., 33. o.).

[12]             A Tanács 1999/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben tartásáról (HL L 94., 1999.4.9., 24. o.).

[13]             A Tanács 834/2007/EK rendelete (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.) és a Bizottság 889/2008/EK rendelete (HL L 250., 2008.9.18., 1. o.).

[14]             Az értékelő jelentés adatai a 2000–2008 közötti időszakra vonatkoznak.

[15]             Egyes tagállamokban nagy számban ölnek le állatokat kábítás nélkül, mivel hatóságaik az uniós jogszabályokban előírt minőségi és mennyiségi indokok vizsgálata nélkül engedélyezik az elkábítástól való eltérést.

[16]             Lásd az élelmiszerlánc-értékelő konzorcium (FCEC) tanulmányát: „Megvalósíthatósági tanulmány az állatjóléti címkézésről, valamint az állatok védelmével és az állatjóléttel foglalkozó közösségi referenciaközpont létrehozásáról”, 2009.1.26., http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/farm/labelling_en.htm

[17]             A sertésekről szóló irányelv, az állatok szállításáról szóló rendelet, az állatok leöléséről szóló rendelet, a kísérleti állatokról szóló irányelv.

[18]             Az állatjóléttel kapcsolatos tudományos vélemények jegyzéke az e közleményt kísérő hatásvizsgálati jelentésben található.

[19]             Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia, COM (2010) 573 végleges, 2010.10.19.

[20]                    A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.) (50) preambulumbekezdése szerint: „Az Európai Unió fogyasztói részéről egyre növekvő érdeklődés övezi az uniós állatjóléti szabályok vágás során történő betartását, többek között azt, hogy az állatot a vágást megelőzően elkábították-e. E tekintetben a jövőbeli uniós állatvédelmi és állatjóléti stratégia kidolgozásakor fontolóra kell venni egy, az állatok elkábítására vonatkozó megfelelő információk feltüntetésének lehetőségéről szóló tanulmány készítését.” "

[21]             A kezdeményezés nem terjed ki az akvakultúrákban tartott gerinctelenekre, valamint a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre. A tenyésztett halakra vonatkozóan külön értékelések készülnek majd.

[22]             http://www.welfarequality.net/everyone/26536/5/0/22

[23]             Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK rendelet.

[24]             A Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexének állatjóléti irányelvei. Lásd: www.oie.int.

[25]             COM(2009) 584 végleges, 2009.10.28.

[26]             Az állatkísérleteket helyettesítő alternatív módszerekkel foglalkozó uniós referencialaboratórium (European Union Reference Laboratory on Alternative Methods to Animal Testing, ECVAM), amely a Közös Kutatóközpont (JRC) Főigazgatóság keretében működik, nem közvetlenül az állatjóléttel, hanem alternatív kísérleti módszerekkel foglalkozik.

[27]             Borjak tartása, sertések tartása, tojótyúkok tartása, brojlercsirkék tartása, egyéb haszonállatok tartása, állatok szállítása, állatok leölése, állatok kísérleti célú felhasználása és vadon élő állatok fogságban tartása.

[28]             Ilyen például az Állategészségügyi és Állatjóléti Kutatás Együttműködési Munkacsoportja, mely az Agrárkutatási Állandó Bizottság (Standing Committee on Agricultural Research, SCAR) kezdeményezésére jött létre, valamint az Állategészségügyi és Állatjóléti EKT-hálózat (ERA-Net ANIHWA).

[29]             Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK rendelet.

[30]             Különösen az állatok elkábításától való eltérés tekintetében, amelyet rituális vágásoknál alkalmaznak.

[31]             Az állatjóléti szempontokat figyelembe vevő szabadkereskedelmi megállapodások száma 2011-ben megkétszereződött.

[32]             Jelenleg kilenc OIE-szabvány létezik az állatjólét területén (lásd: http://www.oie.int). A FAO találkozókat szervezett annak érdekében, hogy az állatjóléttel kapcsolatos különféle területek szakértői kapcsolatba léphessenek egymással, elősegítve a kapacitásépítést. Emellett a haszonállatok jólétével foglalkozó weboldalt is létrehozott (http://www.fao.org/ag/againfo/themes/animal-welfare/en/).