2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/47

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a tágan értelmezett tengergazdaság nem korlátozódik a tengerekhez és óceánokhoz közvetlenül kapcsolódó régiókra és szereplőkre, hanem meghatározó módon érint a tengerparttól és kikötőktől távol fekvő régiókat is – többek között a hajófelszerelések gyártása, a szállítási és logisztikai terület, valamint a kutatás-fejlesztés révén,

—

amellett foglal állást, hogy a kék gazdasági fejlődés során használják ki és vegyék figyelembe a megvalósítása céljából Európa tengermedencéinek regionális sajátosságait,

—

szükségesnek tartja, hogy az akvakultúrát uniós pénzügyi eszközökkel támogassák, ugyanakkor elutasítja a vízi organizmusok genetikai módosításával kapcsolatos javaslatokat, melyek célja a betegségekkel és környezetszennyezéssel szemben ellenállóbb új fajok kitenyésztése,

—

felhívja a figyelmet a világháborúk és a hidegháború időszakából megmaradt katonai eszközökre, valamint a korábban a tengerekbe ürített radioaktív hulladékokra, és létfontosságúnak tartja, hogy európai uniós szinten intézkedéseket dolgozzanak ki és eszközöket különítsenek el a szóban forgó veszélyes maradványok biztonságos elhelyezésére,

—

kéri, hogy a Régiók Bizottságát mint a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjét rendszeresen vonják be a „kék növekedés” koncepciójával kapcsolatos további munkákba, beleértve azokat is, amelyek a tengermedencékre irányuló stratégiák kifejlesztésére és kialakítására vonatkoznak, amelyeket fontos eszköznek tart a „kék növekedés” lényeges elemeinek a végrehajtásához.

Előadó

Előadó: Adam BANASZAK (PL/EA), Kujávia-Pomeránia vajdaság közgyűlésének tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei

COM(2012) 494 final

1.

kiemeli, hogy a kék növekedés koncepciója azon a feltevésen alapul, hogy a tengerek, tengerpartok és óceánok korunk számos kihívásának kezelésében kulcsszerepet tölthetnek be. Fontos ugyanakkor, hogy a koncepció a fenntartható fejlődés és az „intelligens szakosodás” elveire épüljön;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tágan értelmezett tengergazdaság nem korlátozódik a tengerekhez és óceánokhoz közvetlenül kapcsolódó régiókra és szereplőkre, hanem meghatározó módon érint a tengerparttól és kikötőktől távol fekvő régiókat is – többek között a hajófelszerelések gyártása, a szállítási és logisztikai terület, valamint a kutatás-fejlesztés révén;

3.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy növekedjen az EU versenyképességét nemzetközi viszonylatban is javítani képes kék gazdaság;

4.

úgy véli, hogy a kék növekedésnek a biológiai sokféleség, valamint a tengeri környezet és ennek ökoszisztémái védelméből kell kiindulnia, mert így megerősödnek az egészséges és ellenállóképes tengeri és parti ökoszisztémák természetes funkciói;

5.

üdvözli az EU jelenlegi, illetve a 2014–2020 közötti időszakra tervezett kezdeményezéseit, amelyek célja a kék gazdaság növekedésére irányuló tagállami vagy helyi és regionális önkormányzati intézkedések támogatása;

6.

támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek Európai Unió-szerte a tengeri területrendezés egyezményes keretének a kialakítására irányulnak. Ez a keret fontos eszköze lesz a kék gazdaság különböző ágazatai közötti érdekegyeztetésnek, és hozzájárul az értékes tengeri erőforrások hatékony és fenntartható felhasználásához;

7.

úgy véli, hogy Európában nincs egységes tengerpolitika. Megjegyzi egyben, hogy a közlemény figyelmen kívül hagy néhány tengergazdasági ágazatot, például a tengeri szállítást és a hajógyártást;

8.

egyetért azzal, hogy a tágan értelmezett megújuló tengeri energiaforrásokra épülő ipar erős gazdasági ágazat, és olyan elektromos energiához biztosít hozzáférést, amely csak elhanyagolható mértékben terheli a természeti környezetet, ugyanakkor fellendíti az érintett régiók fejlődését;

9.

kiemeli, hogy e gazdasági ágazat előmozdításában fontos szerepet játszanak az uniós eszközök, amelyekből az ilyen jellegű beruházásokat, a kutatási-fejlesztési tevékenységeket és az emberi erőforrás képzését finanszírozzák;

10.

fontosnak tartja, hogy kiemelt figyelmet kapjon, hogy a megújuló energia előállításával összefüggésben létrejött struktúrák milyen hatással vannak a természetes környezetre;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló tengeri energiával foglalkozó iparág fejlesztése kedvező hatást gyakorolhat a kisebb tengeri kikötők fejlődésére, amelyek logisztikai szempontból képesek lesznek megfelelni a szóban forgó tengergazdasági ágazat igényeinek;

12.

úgy véli, hogy a tengerészeti és kikötői hatóságok képviselőit és a helyi és regionális önkormányzatokat fel kell kérni arra, hogy további megbeszéléseket folytassanak a megújuló tengeri energia jövőjéről;

13.

megjegyzi, hogy a közszférának különleges szerepet kell majd betöltenie az erre a területre irányuló jövőbeli kezdeményezések támogatásában;

14.

úgy véli, hogy a természeti környezet, az ökológiai egyensúly és a biológiai sokféleség tiszteletben tartásán alapuló akvakultúra-fejlesztés és termelésnövelés kedvező hatást gyakorol a halak és más vízi organizmusok fogyasztásának növekedésére. Ez segíti a társadalom egészségi állapotának javítását, megerősíti az akvakultúrával foglalkozó gazdasági szereplők helyzetét, csökkenti a halfehérje-helyettesítők arányát, illetve fellendíti a foglalkoztatást a kék gazdaság szóban forgó ágazatában;

15.

szükségesnek tartja, hogy az akvakultúrát uniós pénzügyi eszközökkel támogassák, ami növeli a halászati ágazat és a halászati tevékenységek jelentőségét a part menti régiók számára;

16.

elutasítja a vízi organizmusok genetikai módosításával kapcsolatos javaslatokat. Ezek célja a betegségekkel és környezetszennyezéssel szemben ellenállóbb új fajok kitenyésztése;

17.

támogatja a halászhajók hajtóműcseréjét, illetve olyan új, energiahatékony halászhajók piaci bevezetését, amelyek lehetővé teszik a szelektív halászatot, valamint a hajók biztonságának és kényelmének javítását;

18.

emlékeztet „A közös halászati politika reformja” című véleményben megfogalmazott álláspontjára, mely szerint szükség van egy akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület létrehozására, amely egybegyűjti a feldolgozóipar képviselőit;

19.

kiemeli a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) mint olyan tudományos testület szerepét, amely támogatja az Európai Bizottság munkáját a fenntartható halászati gazdálkodás terén;

20.

úgy véli, hogy üdüléséhez egyre több uniós polgár részesíti előnyben az európai uniós országok tengerpartjait. Az ilyen üdülések növekvő népszerűségének hátterében áll az is, hogy az érintett gazdasági ágazatban egyre színvonalasabbak a szolgáltatások;

21.

támogatja a tengeri kikötői, rakodóparti és tág értelemben vett szállítási infrastruktúra stratégiai megközelítését, és igen fontosnak tartja e beruházási tevékenységek pénzügyi támogatását a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap eszközeiből;

22.

úgy véli, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó új pénzügyi tervben támogatást és ösztönzést érdemelnek a tengerpartok védelmét és a környezetet tiszteletben tartó idegenforgalmi tevékenységeket összekapcsoló kezdeményezések;

23.

kiemeli a védett tengeri területek szerepét a tengeri ökoszisztémák megőrzésében és védelmében, valamint a búvárkodáson alapuló, fenntartható idegenforgalmi tevékenységek fejlesztésében, a tengeri környezet megismerésének és a közvélemény azzal kapcsolatos figyelemfelkeltésének stratégiai eszközeként;

24.

üdvözli a regionális és helyi önkormányzatok eddigi szerepvállalását a környezetvédelem támogatásában, ösztönzésében és népszerűsítésében, a turizmus fellendítését célzó kezdeményezésekben és az érintett gazdasági ágazat személyzeti állományának magas szintű képzésében;

25.

elismeri a tengerészeti főiskolák és tudományos-oktatási intézmények különös jelentőségét, amelyek nemcsak felsőfokú végzettséggel, hanem a tengergazdasághoz kapcsolódó magas szintű szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat is képeznek. Támogatni kell a tengerészeti szakmákra irányuló oktatási együttműködés platformjait is;

26.

egyetért azzal, hogy a nyersanyagszükséglet emelkedésével párhuzamosan növekedhet az érdeklődés a tengerek és óceánok medrében található erőforrások kiaknázása iránt, valamint hogy ez súlyos terhet jelenthet az – esetenként még nagymértékben ismeretlen – tengeri ökoszisztémák egyensúlyára, súlyos romlást idézve elő a területen, illetve a természeti és emberi környezetben (süllyedés, erózió, tengervíz beáramlása stb.) ott, ahol a kiaknázott meder a part közelében van. Ezért az RB fenntartható fejlődésről szóló véleményében kifejtetteknek megfelelően e gazdasági nyomás csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni a szóban forgó nyersanyagoknak a használatot követő újrafelhasználását és újrahasznosítását;

27.

úgy véli, hogy a kutatási-fejlesztési munkákat támogató eszközök, a tudományos intézetek és kutatások finanszírozása, a tudományos programok és az ösztöndíjak a szóban forgó gazdasági ágazat fejlődésének motorjai lehetnek;

28.

kiemeli a hajógyártásra, a hajófelszerelés-gyártásra és a tengerben található nyersanyagok magas környezetvédelmi normák mellett történő kiaknázását szolgáló berendezések (köztük kitermelőgépek) előállítására irányuló szakágazat támogatásának jelentőségét;

29.

felhívja a figyelmet egy olyan kérdésre, amely igen fontos lehet a kék gazdasági fejlődés minden említett ágának szempontjából: a világháborúk és a hidegháború időszakából megmaradt katonai eszközökről, valamint a korábban a tengerekbe ürített radioaktív hulladékokról van szó. E tekintetben európai uniós szinten intézkedéseket kell kidolgozni, és eszközöket kell elkülöníteni a szóban forgó veszélyes maradványok biztonságos elhelyezésére;

30.

egyetért azzal, hogy a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológia egészére egyelőre alacsony fejlettség jellemző. A közleményben ismertetett bevált gyakorlati megoldásokból kiindulva (tengeri organizmusokból készített gyógyszerek) elmondhatjuk, hogy az ezen a területen végzett kutatások igen jó kilátásokkal kecsegtetnek;

31.

úgy véli, hogy a tudományos kutatások nyomon követése elősegítheti új, innovatív technológiák kifejlesztését, amelyek – ipari méretekben alkalmazva – jelentősen fellendíthetik a gazdaságot;

32.

kiemeli, hogy a kék gazdaság fejlesztése során gondoskodni kell a természeti környezet és a fenntartható fejlődés elveinek tiszteletben tartásáról. Igen fontos azonban az is, hogy a természetvédelmi szempontokat figyelembe vegyék e fejlődésben;

33.

úgy véli, hogy a kék növekedéssel összefüggésben alapvetően fontos a nélkülözhetetlen infrastruktúrák – különösen a tengeri kikötők, rakodópartok és közlekedési hálók – kiépítése. Ezért az ilyen tervekhez mindenfajta támogatást – különösen a kutatási-fejlesztési programokról van szó – kiemelten és stratégiai jelleggel kell kezelni;

34.

amellett foglal állást, hogy a kék gazdasági fejlődés során használják ki és vegyék figyelembe a megvalósítása céljából Európa tengermedencéinek regionális sajátosságait;

35.

kéri, hogy a Régiók Bizottságát mint a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjét rendszeresen vonják be a „kék növekedés” koncepciójával kapcsolatos további munkákba, beleértve azokat is, amelyek a tengermedencékre irányuló stratégiák kifejlesztésére és kialakítására vonatkoznak, amelyeket fontos eszköznek tart a „kék növekedés” lényeges elemeinek a végrehajtásához.