31.7.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 229/72

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az Európai Unióban élő harmadik országbeli állampolgárok családegyesítési jogáról (2003/86/EK irányelv)

(COM(2011) 735 final)

2012/C 229/14

Előadó: Cristian PÎRVULESCU

2011. november 15-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az Európai Unióban élő harmadik országbeli állampolgárok családegyesítési jogáról (2003/86/EK irányelv)

COM(2011) 735 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. április 18-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. május 23–24-én tartott, 481. plenáris ülésén (a 2012. május 23-i ülésnapon) 131 szavazattal 5 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1   A Stockholmi Program és az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum is olyan területként jelölte meg a családegyesítést, ahol az uniós szakpolitikákat tovább kell fejleszteni, különös tekintettel a beilleszkedési intézkedésekre. 2003-ban jóváhagyták azokat a közös európai bevándorlási szabályokat, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat uniós szinten megillető családegyesítési jog gyakorlásának feltételeit rendezik.

1.2   Az irányelv meghatározza a valamely tagállam területén már jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárhoz csatlakozó harmadik országbeli állampolgár családtagok beutazásának és tartózkodásának feltételeit. Ez az irányelv az uniós polgárokra nem vonatkozik.

1.3   Maga az Európai Bizottság az irányelv végrehajtásáról szóló első jelentésében (COM/2008/610 final) azonosította az irányelv tagállami végrehajtása terén jelentkező problémákat és hiányosságokat.

1.4   Az Európai Bizottság nyilvános vita kezdeményezését tartotta szükségesnek a családegyesítéssel kapcsolatban, kiemelve az irányelvben tárgyalt bizonyos kérdéseket. A jelen zöld könyv ezt a célt szolgálja. Minden érdekelt fél válaszát várták az uniós szintű családegyesítési szabályok hatékonyabbá tételével kapcsolatos különböző kérdésekre.

1.5   Az Európai Bizottság e konzultáció eredménye alapján fogja eldönteni, hogy szükség van-e valamilyen konkrét szakpolitikai válaszra (pl. az irányelv módosítása, értelmező iránymutatás készítése vagy a status quo fenntartása).

2.   Általános megjegyzések

2.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy a családegyesítési irányelv témájában széles körű és nyilvános konzultációt kíván tartani. A szervezett civil társadalom képviselőjeként az EGSZB segíti majd e konzultációk megszervezését, a felgyűlt tapasztalatok alapján pedig közzé fogja tenni véleményét.

2.2   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság aggodalommal figyeli, hogy a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi kontextusban a bevándorlással kapcsolatos kérdések megvitatása igen érzékeny témának bizonyul. A pénzügyi és gazdasági válság befolyásolta az egyének közötti szolidaritási kapcsolatokat, és megnyitotta az utat a politikai beszédek és intézkedések radikalizálódása előtt. Ki kell emelni, hogy az európai demográfiai és gazdasági kilátások szükségessé teszik a nyitást azok felé a harmadik országbeli állampolgárok felé, akik az EU-ban kívánnak élni. Az európai társadalomnak nyitottnak kell maradnia, még akkor is, ha ingadozások mutatkoznak a munkaerőpiacon. Bár szükséges a családegyesítésnek a bevándorlási politika keretében történő megvitatása, ez megkérdőjelezheti a meglévő szabályokat és gyakorlatokat, amelyek közül számos fontos lépést jelent a politikai célok elérésének irányába.

2.3   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatja ezt a vitát, ezenfelül pedig lépni fog annak érdekében, hogy a szervezett civil társadalom hangja konstruktív tényező legyen ennek a menetrendnek az előmozdításában. Bármilyen politikai és gazdasági kihívásokkal szembesüljenek is az európai társadalmak, meg kell őrizni és erősíteni kell az európai integráció alapját, nevezetesen az alapvető jogok tiszteletben tartását.

2.4   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság nyitott a civil társadalom és a tudományos élet felé, melyeknek képviselői több alkalommal is kritikával illeték az irányelv tartalmát és alkalmazását. Ezzel összefüggésben megemlíti az Európai Integrációs Fórum pozitív szerepét, amely elősegíti az európai intézmények, valamint a migráció és beilleszkedés kérdésével foglalkozó különböző szereplők közötti strukturált párbeszédet.

2.5   Az EGSZB szerint az irányelv és az általa kifejtett hatás megvitatásának a végrehajtás gyakorlati szempontjaira kell irányulnia, egy későbbi szakaszban pedig az érdekelt szereplőkkel folytatott újabb konzultáció révén meg lehet majd határozni az intézkedések formáját és eszközeit.

2.6   Az irányelvről szóló vitát a magánéletet, a családot, annak tagjait és különösképpen a gyermekeket védelemben részesítő számos nemzetközi szerződés és egyezmény tükrében kell lefolytatni. A magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog alapvető jog, és annak is kell tekinteni, függetlenül az érintett személy nemzetiségétől. A családegyesítés kérdése közvetlenül és közvetve is számos dokumentumnak része: ilyen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (12., 16. és 25. cikk), az Egyezmény a Gyermek Jogairól, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelmének Európai Egyezménye (7. cikk), az Európai Alapjogi Charta (8., 9., 24. és 25. cikk), valamint az Európai Szociális Charta (16. cikk).

2.7   Az EGSZB úgy véli, hogy szükséges és helyénvaló az irányelv megvitatása, tekintettel a családegyesítésre vonatkozó empirikus adatok felhalmozódására, és azért is, hogy lépést lehessen tartani azokkal a technológiai eszközökkel, amelyek a tartózkodási engedélyek megadásának folyamatában alkalmazhatóak (például DNS-vizsgálatok). Ezenkívül egy másik szempontot, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát is figyelembe kell venni.

2.8   Bár a migrációra vonatkozóan több adat is létezik, az EGSZB megjegyzi, hogy a csalásokhoz és a kényszerházasságokhoz hasonló érzékeny kérdésekben nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat a politikák tervezésének irányításához. Ezért ezeken a nagyon érzékeny és fontos területeken ajánlottak az adatok – és különösen a minőségi jellegű adatok – gyűjtésére irányuló további erőfeszítések.

3.   Részletes megjegyzések

3.1   Hatály. Az irányelv értelmében ki kaphatja meg a családegyesítő státusát?

1.   kérdés

—

Ezek a feltételek (a 3. cikk szerint a kérelem benyújtásakor megalapozott kilátások a letelepedési jogosultság megszerzésére, valamint a 8. cikk szerinti várakozási idő, mielőtt a családegyesítésre valóban sor kerülhet) jelentik-e a megfelelő megközelítést és a családegyesítők meghatározásának legjobb módját?

3.1.1   Az EGSZB úgy véli, hogy a megalapozott kilátás feltételének fogalma jogi szempontból egyáltalán nem egyértelmű, és korlátozott értelmezéshez vezethet. Ezért kívánatosnak tartja, hogy maradjon fenn az egy évre vagy annál hosszabb időre szóló tartózkodási engedély birtoklásának feltétele, de töröljék a megalapozott kilátásra vonatkozó második feltételt.

3.1.2   Hasonlóképpen problematikusnak bizonyulhat a minimális várakozási idő kérdése. A családi és a magánéletre vonatkozó jog alapvető jog. Az EGSZB szerint ennek a jognak a gyakorlása jogalapot teremt majd az egyesítés támogatóinak arra, hogy az irányelv értelmében családegyesítési eljárásokat kezdeményezzenek a tartózkodási engedély megszerzésének pillanatától kezdődően, és úgy véli, hogy a minimális tartózkodási idő kritériumát törölni kellene.

3.1.3   Az EGSZB megérti a magasan képzett és a kevésbé képzett migránsok közötti különbségtételt az általuk élvezett státus és védelem tekintetében. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az európai gazdaságnak azonos mértékben van szüksége ezekre a személyekre, és a jogok tekintetében – vonatkozzanak azok akár a magán-, akár a családi élet védelmére – nem lehet a képzettség alapján különbséget tenni.

3.2   Családegyesítésre jogosult családtagok. Kötelező rendelkezések – a szűk család (családmag).

2.   kérdés

—	Helyénvaló-e a házastárs esetében olyan minimális életkort előírni, amely eltér a nagykorúság valamely tagállamban érvényes korhatárától?

—	Vannak-e más módjai a családegyesítéssel kapcsolatos kényszerházasságok megelőzésének, és ha igen, melyek ezek?

—	Rendelkezik Ön a kényszerházasságok problémájára vonatkozó egyértelmű bizonyítékokkal? Ha igen, milyen nagyságrendű a probléma (statisztika), és a családegyesítési szabályokhoz köthető-e (a nagykorúság korhatárától eltérő minimális életkor meghatározása)?

3.2.1   Az EGSZB úgy véli, hogy a kényszerházasságok elleni küzdelem vonatkozásában a minimális életkor szabályozása nem kielégítő eszköz, és természeténél fogva befolyásolja a családi élethez való jogot. Egyik lehetőség az lenne, hogy a családnak egy tagállam területén történő egyesítése után vizsgálatokkal/elbeszélgetésekkel értékeljék a házasság jellegét. A – majdnem kizárólag a nőket érintő – kényszerházasságok azonosításának nagyobb esélye érdekében egy olyan személyeket ösztönző rendszer kidolgozása ajánlott, akik elismerik, hogy kényszerítették őket a házasságra. Hasonló – de távolról sem egyedüli – megoldás az lenne, ha egy legalább egyéves tartózkodásra jogosító engedélyt ajánlanának ezeknek a személyeknek. Az EGSZB nem rendelkezik világos bizonyítékokkal a kényszerházasságokat illetően, és az Európai Bizottság, valamint más, a vonatkozó adatok megszerzésére szakosodott ügynökségek bevonását ajánlja.

3.   kérdés

—	Az Ön álláspontja szerint indokolt-e fenntartani a tagállamok által nem alkalmazott „standstill” klauzulákat, például a 15. életévüket betöltött gyermekekre vonatkozó rendelkezést?

3.2.2   Az EGSZB úgy véli, hogy nem szükséges a két klauzula fenntartása. Az elsővel, amely szerint a 12. életévét betöltött gyermeknek meg kell felelnie a beilleszkedési feltételeknek, csak egyetlen tagállam élt. Ezen túlmenően az is előfordulhat, hogy a szükséges beilleszkedési feltételek meghatározása nem egységes és önkényes, ami befolyásolhatja a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek – például a kiskorúak – jogait. A 15. életévüket betöltött gyermekekre vonatkozó második klauzula szintén problematikus. Eddig egyetlen tagállam sem alkalmazta. Etikai szempontból kifogásolható, hogy a 15. életévüket betöltött gyermekektől a családegyesítésen kívüli okokat követeljenek meg, tekintettel arra, hogy a családegyesítés egy olyan jog alapján történik, amelyet a gyermekek védelméről szóló valamennyi nemzetközi egyezmény tartalmaz.

3.3   Nem kötelező rendelkezés – egyéb családtagok

4.   kérdés

—	Megfelelőek és eléggé széles hatókörűek-e a családegyesítésre jogosult családtagokkal kapcsolatos szabályok ahhoz, hogy figyelemmel legyenek a család fogalmának különböző létező – a családmagtól eltérő – meghatározásaira?

3.3.1   Ezek a szabályok nem elégségesek, mivel sem a harmadik országokban, sem a tagállamokban nem alkalmazzák a család fogalmának egységes meghatározását. Az EU-nak nincs jogalapja arra, hogy meghatározza a család fogalmát, de eszközökkel rendelkezik a diszkrimináció megelőzésére. A családegyesítésre vonatkozó szabályoknak rugalmasnak kellene lenniük, a nemzeti szinten elismert többféle családszerkezeti típus felölelése (ideértve az azonos neműek közötti házasságot, az egyszülős családokat, a bejegyzett partnerségeket stb.), illetve a másfajta rokonsági kapcsolatok bevonása érdekében.

3.3.2   Tekintettel arra, hogy a tagállamok több mint fele alkalmazta a nem kötelező rendelkezést, és bevonták a férj/feleség szüleit is a családegyesítésre jogosultak körébe, az EGSZB hasznosnak tartja ezeknek a nem kötelező rendelkezéseknek a megőrzését. Ezzel a tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy saját belátásuk szerint további személyeket is bevonjanak a családegyesítés körébe. Például bevonhatók a házastárs szülei, akik kedvező szerepet játszhatnak az unokák érzelmi és szellemi fejlesztésében.

3.4   A családegyesítési jog gyakorlására vonatkozó követelmények – Beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések

5.   kérdés

—	Hatékonyan szolgálják-e ezek az intézkedések a beilleszkedés célját? Hogyan értékelhető ez a gyakorlatban?

—	Mely beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések a leghatékonyabbak e tekintetben?

—	Ön hasznosnak tartaná ezen intézkedések további, uniós szintű meghatározását?

—	Ön ajánlana beutazás előtti intézkedéseket?

—

Ha igen, hogyan vezethetők be biztosítékok annak érdekében, hogy ezek az intézkedések ténylegesen ne jelentsék a családegyesítés indokolatlan akadályait (például aránytalan díjak vagy követelmények) és figyelembe vegyék az olyan egyéni adottságokat, mint az életkor, az írástudatlanság, a fogyatékosság és az iskolai végzettség?

3.4.1   Az EGSZB üdvözlendőnek tartja a beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedéseket, ha ezeket a családegyesítőnek és azon család tagjainak érdekében dolgozzák ki és alkalmazzák, amelyben ez előbbi él, nem pedig a családegyesítés útjában álló akadályokként. Az EGSZB úgy véli, hogy a beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedéseket az uniós tagállam, és nem a harmadik ország területén kell meghozni.

3.4.2   A harmadik országbeli állampolgárok integrációjának programja egy sor alkalmazható eszközt (Integration Toolbox) határoz meg. Az EGSZB úgy véli, hogy az eszközök ezen csomagjában a hangsúlyt a nyelvi, valamint a formális és informális oktatásra kell helyezni. Az EGSZB számos esetben hangot adott azon véleményének, hogy az oktatás a beilleszkedés kulcsfontosságú dimenziója. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazását a család tagjainak demográfiai és társadalmi-gazdasági sajátosságaihoz kell igazítani. Ajánlott, hogy a kiskorúakat is vonják be a formális és informális oktatási programokba, ahogy a felnőtteket és az időseket is a nyelvtanulási, valamint a szakképzési és az e-befogadási programokba. Ezek az intézkedések hozzásegíthetik a családtagokat ahhoz, hogy hozzájáruljanak mind a befogadó, mind a származási ország gazdaságához és társadalmához.

3.4.3   Az EGSZB úgy véli, hogy el kell kerülni a beutazás előtti intézkedéseket. Ideális esetben az unió területén egyesített család tagjai rendelkeznek nyelvi ismeretekkel vagy a beilleszkedést elősegítő kulturális-oktatási alapokkal. Abban az esetben azonban, ha a fenti ismeretek hiányoznak, ezt nem kellene az egyesítés feltételévé tenni. Az indokolatlan akadályok (pl. díjak) mellett lehetséges, hogy a tagállamok és a harmadik országok intézményi infrastruktúrája nem teszi lehetővé ezeket az előzetes intézkedéseket. A beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedéseknek a tagállam területén való megszervezése biztosíthatja a családtagok magasabb szintű védelmét, a családegyesítő részéről megnyilvánuló nagyobb támogatást, valamint a beilleszkedésre való nagyobb esélyt. Az NGO-k jelentős szerepet játszhatnak a beilleszkedésben, a fő szerepet azonban a hatóságoknak kell vállalniuk, amelyek jogi felelősséggel bírnak, és rendelkeznek a beilleszkedéshez szükséges forrásokkal.

3.5   A befogadóképességgel kapcsolatos várakozási idő

6.   kérdés

—	Alkalmazására tekintettel szükséges és indokolt-e az irányelvben tartani egy ilyen eltérést, amely alapján a kérelem benyújtásától számítva hároméves várakozási idő írható elő?

3.5.1   Tekintettel arra, hogy ezzel az eltéréssel csak egy tagállam élt, az EGSZB úgy véli, hogy nem indokolt ennek fenntartása. Ezen túlmenően, a tartózkodási engedély megadására vonatkozó döntésnek az egyedi körülményeket, és nem a befogadóképességet kell figyelembe vennie. A befogadóképesség változó, és egy olyan politika eredménye, amely szükség esetén módosítható.

3.6   A családtagok beutazása és tartózkodása

7.   kérdés

—	Kell-e külön szabályokkal rendezni azt a helyzetet, amikor a családegyesítő tartózkodási engedélyének érvényességéből hátralévő idő egy évnél kevesebb, de azt meg fogják újítani?

3.6.1   A családegyesítő és a családtagok tartózkodási engedélyeinek időtartama azonos kell, hogy legyen. Az összes tartózkodási engedély lejárta előtt, és hogy elkerülhető legyen az időtartambeli különbség, a család tagjai közös kérelmet nyújthatnak be.

3.7   Menedékjoggal kapcsolatos kérdések. A kiegészítő védelem kizárása

8.   kérdés

—	Kell-e vonatkozniuk a családegyesítési irányelv szabályainak a kiegészítő védelemben részesülő harmadik országbeli állampolgárok családegyesítésére?

—	Kell-e vonatkozniuk a családegyesítési irányelv kedvezőbb – a menekülteket bizonyos követelmények (szálláshely, betegbiztosítás, állandó és rendszeres források) teljesítése alól mentesítő – szabályainak a kiegészítő védelemben részesülő személyekre?

3.7.1   Az EGSZB úgy véli, hogy a kiegészítő védelem élvezőinek a családegyesítési irányelvben előirányzott kedvezőbb szabályozásban kellene részesülniük, és azt ebből következően rájuk is ki kellene terjeszteni. A kiegészítő védelem élvezői olyan államokból és régiókból származnak, amelyeket biztonságuk és jóllétük tekintetében veszélyesnek ismernek el. Ez a tény még inkább szükségessé teszi a két státus egységesítése felé történő haladást.

3.8   Menedékjoggal kapcsolatos egyéb kérdések

9.   kérdés

—	Továbbra is biztosítani kell-e a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy az irányelv kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazását azokra a menekültekre korlátozzák, akiknek családi kapcsolatai a tagállam területére történő beutazásuk előtt jöttek létre?

—	Kell-e biztosítani a családegyesítést a családtagoknak a menekültek által eltartott, tágabb kategóriái számára, és ha igen, milyen mértékig?

—	Továbbra is meg kell-e követelni a menekültektől a szálláshellyel, betegbiztosítással és forrásokkal kapcsolatos követelményeknek való megfelelés igazolását, ha a családegyesítési kérelmet nem a menekült jogállás megadását követő három hónapon belül nyújtják be?

3.8.1   Az EGSZB úgy véli, hogy a család fogalmának nem kell az időkritériumra is kiterjednie. Vannak olyan személyek, akik nem a harmadik országokban, hanem a tagállamokban alapítanak családot. A családegyesítésre a családalapítás időpontjától és helyétől függetlenül is sor kerülhet. A családegyesítést oly módon kellene kiterjeszteni, hogy a származási országban fellépő kockázati elemeket és a kulturális tényezőket figyelembe véve többféle kategóriát is felöleljen, különös tekintettel a 18. életévüket betöltött gyermekekre vagy a fiú-/lánytestvérekre. Másodsorban meg kellene szüntetni a családegyesítési kérelem benyújtására vonatkozó határidőket, vagy pedig lehetővé kellene tenni ezek oly módon történő meghosszabbítását, hogy a lehetséges családegyesítők kapcsolatba léphessenek az esetleg nagyon messze fekvő területeken tartózkodó családtagokkal, illetve elégséges legyen az idő a családegyesítési folyamathoz szükséges teljes dokumentáció előkészítésére. Az ideiglenes tartózkodási engedély lejárati határidejének függvényében megállapítható egy határidő (pl. 6 hónap).

3.9   Csalás, visszaélés, eljárási kérdések. Meghallgatások és vizsgálatok

10.   kérdés

—	Rendelkezik Ön a csalással kapcsolatos problémákra vonatkozó egyértelmű bizonyítékokkal? Mekkora nagyságrendű a probléma (statisztika)? Véleménye szerint a meghallgatásokra és vizsgálatokra – köztük a DNS-vizsgálatokra – vonatkozó szabályok segíthetnek e problémák megoldásában?

—	Ön hasznosnak tartaná-e meghallgatások vagy vizsgálatok pontosabb uniós szintű szabályozását? Ha igen, milyen típusú szabályokat tartana megfelelőnek?

3.9.1   Az EGSZB nem rendelkezik a csalással kapcsolatos problémákra vonatkozó világos bizonyítékokkal. Úgy véli, hogy mindaddig, amíg nem lehetetlenítik el a családegyesítéshez való jogot, a meghallgatások és a vizsgálatok jogosak.

—

Az EGSZB ellenzi a DNS-vizsgálatot. Bár az tudományosan bizonyított módszer a személyek közötti biológiai kapcsolatok megállapítására, nem fedi le azoknak az érzelmi, társadalmi és kulturális kapcsolatoknak az összességét, amelyek egy család nem feltétlenül biológiai kapcsolatban álló tagjai között is létrejöhetnek. Az örökbe fogadott személyek esetén a DNS-vizsgálat nem releváns. Ezen túlmenően a DNS-vizsgálatok olyan rendkívül érzékeny családi helyzeteket is feltárhatnak, mint a hallgatás leple alatt zajló örökbefogadások vagy akár a hűtlenségek. Ezért a DNS-vizsgálat nyilvánvalóan megsérti a magánélethez való jogot, és olyan személyes drámákat okozhat, amelyekért egyetlen hatóság sem vállalhatja a felelősséget. Az EGSZB következésképpen úgy véli, hogy a vizsgálatokra és a meghallgatásokra vonatkozóan olyan szabályokat kell felállítani, amelyek a létező jogi eszközök és technológiák teljes spektrumát lefedik. Ennek érdekében hasznos lenne az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének bevonása. Ezeknek a szabályoknak a megfogalmazása céljából az EGSZB nyitott az európai intézményekkel, illetve más intézményekkel és szervezetekkel való együttműködésre. Az EGSZB az arányosság elvére is felhívja a figyelmet. A családegyesítés nem kezelhető büntetőjogi kérdésként.

3.10   Névleges házasság

11.   kérdés

—	Rendelkezik Ön a névleges házasságok problémájára vonatkozó egyértelmű bizonyítékokkal? Rendelkezik Ön statisztikákkal az ilyen (észlelt) házasságokról?

—	Kapcsolódnak ezek az irányelv szabályaihoz?

—	Lehetne-e javítani az ellenőrzésekre és vizsgálatokra vonatkozó irányelvi rendelkezések végrehajtásának hatékonyságát, és ha igen, hogyan?

3.10.1   Az EGSZB nem rendelkezik a névleges házasságokra vonatkozó világos bizonyítékokkal. Az ellenőrzésekre, felülvizsgálatokra és meghallgatásokra vonatkozó jövőbeli szabályozások elősegíthetik e jelenség korlátozását. Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a megfelelő szabályokat az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével együttműködésben fogalmazzák meg annak biztosítása végett, hogy azok ne befolyásolják az érintett személyek alapjogait.

3.11   Díjak

12.   kérdés

—	Kell-e szabályozni az eljárásban fizetendő igazgatási díjakat?

—	Ha igen, ezt biztosítékok formájában kell-e tenni vagy pontosabb előírásokra van szükség?

3.11.1   Az EGSZB jogellenesnek tartja az eltérő szintű díjakat. Ezért meg kell határozni azokat a pénzügyi felső határértékeket, amelyek még nem teszik semmissé az irányelv célkitűzését. Az EGSZB vagy egy egységes és minimális felső határ megállapítását, vagy pedig valamennyi díjnak a harmadik ország egy főre jutó jövedelmének vagy más mutatóinak függvényében való meghatározását javasolja. Tekintettel az egyedi kérelemre, egy másik előnyben részesítendő lehetőség az egyes kérelmezők jövedelmének függvényében megállapított felső határérték kijelölése (pl. az éves jövedelem része). A kiskorúak esetében minimális díjakat kell fizetni, vagy díjmentességet kell bevezetni.

3.12   Az eljárás hossza – a közigazgatási határozat meghozatalára vonatkozó határidő

13.   kérdés

—	Indokolt-e a kérelmek elbírálására az irányelvben meghatározott igazgatási határidő?

3.12.1   Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvet módosítani kellene a gyakorlatok tagállami szintű összehangolása és egységesítése érdekében. Ezért a 9 hónapos határidő 6 hónapra való csökkentését javasolja.

3.13   Horizontális rendelkezések

14.   kérdés

—	Hogyan lehetne megkönnyíteni és biztosítani e horizontális rendelkezések gyakorlati alkalmazását?

3.13.1   Az EGSZB úgy véli, hogy mind a kiskorú gyermekek elsőrendű érdekét, mind az egyes esetek egyedi megvizsgálását, mind pedig a családegyesítés egyéb problematikus kérdéseinek megoldását tekintve a horizontális rendelkezések végrehajtásának legmegfelelőbb módszere a lehetséges vizsgálatokra, ellenőrzésekre és nyomozásokra vonatkozó specifikus és egységesített szabályok kidolgozása. Ezeknek a szabályoknak arányosaknak kell lenniük, és tiszteletben kell tartaniuk az alapvető emberi jogokat.

---