22.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/94

—

Az uniós szinten elérendő általános foglalkoztatási célkvóta kiegészítéseként a jövőben elő kellene írni olyan uniós szintű, mérhető célszámokat, amelyek külön célcsoportokra vonatkoznak, így például a tartós munkanélküliekre, nőkre, idősekre, és főként fiatalokra (munkanélküliség leküzdése, a foglalkoztatási helyzet javítása). A foglalkoztatáspolitikában eddig nem sok eredményt hozott az, hogy a konkrét célok megfogalmazásának feladatát nagymértékben a tagállamokra ruházták át.

—

Ezzel összefüggésben elsősorban egy olyan mutatóra kell gondolni, amely az olyan fiatalok számának jelentős csökkentésére vonatkozik, akik nem dolgoznak, de nem is tanulnak (úgynevezett NEET-ek).

—

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság ún. „Ifjúsági garancia” javaslatát, amelynek értelmében a tagállamoknak garantálniuk kell, hogy az iskolai tanulmányok befejezését követő négy hónapon belül valamennyi fiatal munkát találjon, továbbtanuljon vagy munkaerő-piaci aktivizáló és integrációs intézkedésben vegyen részt. A nemzeti reformprogramok keretében konkrét idevonatkozó intézkedéseket kell kidolgozni.

—

Azoknak a tagállamoknak, amelyekben különösen súlyos a fiatalok munkaerő-piaci helyzete, és amelyeknek egyszersmind költségvetési megszorításokat is véghez kell vinniük, könnyebb hozzáférést kell biztosítani az uniós alapokból származó forrásokhoz az „Ifjúsági garanciával” kapcsolatos intézkedésekhez (a forrásfelhasználás egyszerűsítésétől a nemzeti társfinanszírozás ideiglenes megszüntetéséig).

—

A tagállamok nehéz költségvetési helyzete ellenére továbbra is nemzeti és európai forrásokat kell biztosítani a fiatalok és a tartós munkanélküliek képzéséhez és foglalkoztatásához, illetve ahol szükséges, ott növelni is kell ezeket az eszközöket. Ennek szellemében a 2014-től esedékes új pénzügyi tervben elegendő eszközt kell előirányozni az ESZA-ból és más uniós alapokból is a fiatalokkal foglalkozó speciális kezdeményezésekhez.

—

Valamennyi uniós országban felül kell vizsgálni, illetve adott esetben javítani kell a támogatásokhoz való hozzáférés feltételeit az olyan fiatal és tartós munkanélküliek esetében, akik munkahelyet keresnek, vagy valamilyen képzésben akarnak részt venni. Szerencsés lenne megfelelő célszámokat felvenni a nemzeti reformprogramokba.

—

Az EGSZB szerint a fiatalok munkaerő-piaci integrációja terén nem szerencsés, ha túlzottan elterjednek a rövid távú és jövőképet nem nyújtó megoldások: a bizonytalan foglalkoztatás és bizonytalan munkaszerződések helyett olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják, hogy nem a határozott idejű foglalkoztatás és az alacsony fizetést és szociális biztonságot nyújtó munkahelyek válnak mintává.

—

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok fordítsanak különös figyelmet olyan inkluzív, köztes munkaerőpiacok kialakítására, amelyek keretében közpénzből megfelelő számú és minőségű munkahelyet hoznának létre, amelyek biztosítanák, hogy a tartós munkanélküliek megőrizzék a munkához kapcsolódó szokásaikat, és fejlesszék készségeiket és ismereteiket. Ez gátat vet a munkavállalói szegénység növekedésének, és a válság elmúltával az érintettek számára lehetővé teszi a nyílt munkaerőpiacra való zökkenőmentes visszatérést.

—

A gyakornoki képzéssel kapcsolatos európai bizottsági kezdeményezés kapcsán az EGSZB támogatja egy megfelelő európai minőségi keret bevezetését, hogy így lehessen ösztönözni a tanulást serkentő és kötelező szerződéseket adó foglalkoztatási helyzeteket. Meg kellene vizsgálni, hogy miként lehetne akár részlegesen is átvenni a gyakorlati oktatást, valamint az általános és szakképzést is magában foglaló és néhány tagállamban már hosszabb ideje sikerrel alkalmazott duális rendszert.

—

megvizsgálja, előre lehet-e mozdítani a kitűzött célok elérését az aktuális munkaerő-piaci trendek és az EU-ban jelenleg erőltetett, a válságkezelésre irányuló politikai elképzelések ismeretében,

—

górcső alá vegye mindenekelőtt a fiatalok körében egyre növekvő munkanélküliséget, illetve a tartós munkanélküliek egyre súlyosabb helyzetét, és sürgősen szükséges politikai ajánlásokat fogalmazzon meg ebben a témában.

—

a válság fényében az iránymutatások nem tükrözik eléggé, hogy a munkanélküliség elleni küzdelem az egyik legfontosabb cél,

—

az új iránymutatásokat egyértelműen az európai megközelítés legyengítése jellemzi: a foglalkoztatáspolitikai célok megfogalmazása – néhány kiemelt európai cél mellett – teljességgel a tagállamok hatáskörébe kerül,

—

az uniós szinten elérendő általános foglalkoztatási célkvóta kiegészítéseként elő kellene írni olyan uniós szintű, mérhető célszámokat, amelyek külön célcsoportokra vonatkoznak, így például tartós munkanélküliekre, nőkre, idősekre és fiatalokra,

—

ezen túlmenően uniós szintű célokra van szükség a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban, illetve a tartós munkanélküliség, a nem megfelelő szociális biztonságot kínáló munkakörülmények, a fiatalokat sújtó munkanélküliség, valamint a gyermekek és fiatalok szegénysége elleni küzdelem terén is,

—

az iránymutatások semmiféle konkrét megállapítást nem tartalmaznak a munka minőségével kapcsolatban.

—

A válság során az egyre növekvő munkanélküliség különösen súlyosan érintette a fiatalokat és az alacsonyan képzetteket, pedig körükben már a válság előtt is egyértelműen átlag feletti volt a munkanélküliek száma.

—

Az alacsony képzettséggel rendelkezők körében a munkanélküliség aránya 2011 második negyedévében 16,3 % körül mozgott, a közepesen és magasan képzettek körében ez az arány 8,6 %, illetve 5,3 % volt.

—

A munkanélküliek aránya mind a nők, mind pedig a férfiak körében valamennyi korcsoportban növekedett. 2011 második negyedévében ez 9,4 %, illetve 9,5 % volt. A válság első szakaszában a férfiak körében nőtt gyorsabban a munkanélküliség, mivel ez az időszak súlyosabban érintette a férfiak által dominált ágazatokat (például a feldolgozó- és építőipart). A második szakaszban a nők körében emelkedett meredekebben a munkanélküliség aránya, mivel a válság akkor már – különösen a bevezetett megszorító intézkedések következtében – a nők által dominált ágazatokban (például a szolgáltatásokban és a közszférában) is éreztetni kezdte hatását.

—

A munkanélküli bevándorlók körében – akiknél már a válságot megelőzően is az átlagot meghaladó volt a munkanélküliség aránya – aránytalanul megnőtt az állástalanok száma. Munkanélküliségi rátájuk 2011 második negyedévében 16,3 % volt.

—

A tartós (12 hónapnál hosszabb) munkanélküliség aránya, amely a friss munkanélküliek nagy száma miatt statisztikailag átmenetileg erőteljesen csökkent, 2011 második negyedévére – 43 %-os uniós átlaggal – visszatért a válság előtti szintre. A válság által súlyosan és már korai szakaszban érintett országokban (Spanyolországban, Írországban és a balti államokban) 2008-hoz képest igen nagymértékben növekedtek ezek a ráták. A közeljövőben ez a csoport jelentősen nőni fog, mivel stagnál a munkaerő-kereslet.

—

A fiatalok munkanélkülisége miatti aggodalmat két mutató: a munkanélküliségi ráta (8) és a NEET-ráta is megerősíti. Mindkét érték emelkedett. A NEET-mutató különösen érdekes, mivel tájékoztatást ad a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő („Not in Employment, Education or Training”) 15 és 24 év közötti fiatalokról.

—

Az egyes tagállamok között jelentős különbségek mutatkoznak: legjobban Dánia, Hollandia, Szlovénia és Ausztria teljesít – ezekben az országokban az arány 7 % alatt marad –, a legrosszabb helyzet pedig – 19,1 % és 21,8 % között mozgó arányokkal – Olaszországban és Bulgáriában figyelhető meg. A 27 tagú EU-ban 2010-ben az átlag 12,8 % volt. Úgy tűnik, hogy a válság leginkább Spanyolországban, Írországban, Litvániában, Észtországban és Lettországban rontotta a NEET-rátákat.

—

Alacsony iskolai teljesítményük miatt az iskolából kimaradók csoportját is komolyan fenyegeti a munkanélküliség. Annak ellenére, hogy egyes országokban (például Spanyolországban, Portugáliában, Észtországban, Lettországban és az Egyesült Királyságban) a válság alatt csökkent az iskolából kimaradók aránya, ez a szám 2010-ben európai átlagban 14,1 % volt, amely továbbra is jóval az Európa 2020 stratégiában meghatározott 10 %-os cél fölött van. (9) Nagy különbségek vannak az egyes országok között: Portugáliában és Spanyolországban 28 % fölött van az érték, Máltán pedig majdnem 37 %-os az iskolából kimaradók aránya. Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban és Szlovéniában azonban 5 % alatt van arányuk. (10)

—

A nők jelentősen felülreprezentáltak a részmunkaidő területén: 2011 második negyedévében 31,6 % volt az arányuk szemben a férfiaknál mért 8,1 %-kal.

—

A fiatal munkavállalókra a középkorúaknál és időseknél jóval nagyobb mértékben jellemző a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése.

—

A részmunkaidős foglalkoztatás a legalacsonyabban képzett munkavállalók körében is erőteljesebben növekedett.

—

A válság idején a részmunkaidős foglalkoztatás lehetővé teszi az embereknek, hogy kapcsolatban maradjanak a munkaerőpiaccal, és jó kiindulási helyzetet teremt számukra ahhoz, hogy a válság után teljes munkaidőben dolgozzanak.

—

A válság alatt azonban számottevően növekedett a nem önkéntesen vállalt részmunkaidős foglalkoztatás  (12) aránya is. A válság által legkomolyabban sújtott országokban (a balti államokban, Spanyolországban és Írországban) 2008 és 2010 között az átlagosnál jóval gyorsabban nőtt a nem önkéntesen vállalt részmunkaidős foglalkoztatás aránya. A gyermeknevelés vagy keresőképtelen felnőttek ellátása miatt számos országban továbbra is magas a nők aránya a részmunkaidős foglalkoztatásban.

—

A határozott időre szóló foglalkoztatás mértékét illetően országonként igen nagy különbségek mutatkoznak. Míg egyes közép- és kelet-európai tagállamokban, például Romániában, Bulgáriában, Litvániában és Észtországban az ilyen munkák aránya még az 5 %-ot sem éri el, Portugáliában, Spanyolországban és Lengyelországban az arány 23–27 %.

—

Az ideiglenes munka valószínűsége egyértelműen a fiatal (15–24 éves) munkavállalók körében a legnagyobb (2010-ben 42,2 %). Ez szinte minden országra érvényes. Bizonyos fokig számos foglalkozás esetében általánossá vált, hogy a fiatalok első munkahelye ideiglenes munkahely. Ez azonban gyakran nem önként alakul így. Ez az egyik oka annak, hogy a válság idején miért romlott drámaian a fiatalok munkaerő-piaci helyzete.

—

Megemlítendő még, hogy az alacsonyan képzett munkavállalók mintegy 20 %-át foglalkoztatják határozott időre szólóan. Ez az arány jóval magasabb, mint a közepesen vagy magasan képzettekre jellemző érték (kb. 12–13 %).

—

A nem önkéntesen vállalt határozott időre szóló foglalkoztatás aránya 2008 és 2010 között mintegy 2 %-kal növekedett – különösen a válság által legsúlyosabban érintett országok közül Litvániában és Írországban, de a Cseh Köztársaságban, Dániában és Nagy-Britanniában is.

—

A fiatal (18–24 éves) munkavállalók körében jóval nagyobb a kockázata annak, hogy „dolgozó szegénnyé” válnak, (14) mint számos tagállamban átlagosan a 25–64 évesek körében.

—

A gyermeküket egyedül nevelőkre – akik gyakran kénytelenek részmunkaidőben dolgozni – és az alacsonyan képzett munkavállalókra is aránytalanul nagymértékben jellemző mind az ideiglenes, mind pedig a részmunkaidős foglalkoztatás, és ezek a csoportok a teljes munkaidős, de alacsonyan fizetett munkahelyeken is felülképviseltek, ami a „dolgozó szegények” nagyobb arányában tükröződik.

5.1.1

A jelenlegi iránymutatások tartalmaznak egy mutatót az olyan fiatalok számának csökkentésre, akik sem munkával nem rendelkeznek, sem pedig oktatásban vagy képzésben nem részesülnek (NEET-fiatalok). A tagállamok diverzifikálták ugyan intézkedéseiket a NEET-alcsoportok különféle sajátosságainak megfelelően, és figyelmet fordítottak a különösen hátrányos helyzetben lévőkre is, (17) ennek ellenére továbbra sincsenek konkrét célkitűzések a fiatalok munkanélküliségének felszámolására és foglalkoztatási helyzetük javítására. Az EGSZB megismétli, hogy ennek a központi kérdésnek sokkal egyértelműbben kifejezésre kell jutnia az iránymutatásokban, mindenekelőtt a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos mérhető európai célok kiegészítése révén: 1.) célkitűzés a fiatalok munkanélküliségének jelentős csökkentésére, valamint 2.) 4 hónapos maximális határidő a munkát vagy gyakornoki állást kereső fiatalok aktiválására. Nem sok eredményt hozott az, hogy tagállami szinten hagytuk a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos speciális célok kidolgozását, csupán néhány ország határozott meg megfelelő célokat nemzeti reformprogramjában. (18)

5.2.1

Az EGSZB örömmel veszi, hogy a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezésbe „Ifjúsági garancia” javaslat formájában (19) belevették azt a kérését, amelynek értelmében a tagállamoknak garantálniuk kell, hogy az iskolai tanulmányok befejezését követő négy hónapon belül valamennyi fiatal munkát találjon, továbbtanuljon vagy munkaerő-piaci aktivizáló és integrációs intézkedésben vegyen részt. Ennek kapcsán az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal az európai bizottsági kéréssel, hogy a tagállamok haladéktalanul tárják fel az ezzel kapcsolatos akadályokat. Ezek felszámolására konkrét intézkedéseket kell kidolgozni a nemzeti reformprogramok keretében. Ehhez sok országban arra lesz szükség, hogy széleskörűen kiépítsék az állami munkaügyi központok által biztosított speciális támogatási rendszert, melynek során külön figyelmet kell szentelni a hátrányos helyzetben levőknek (különösen, ha azok bevándorlók és romák).

5.2.2

Ennek összefüggésében fontos, hogy a tagállamok a fiatalokat illetően is ténylegesen megvalósítsák a foglalkoztatási iránymutatásokban általánosságban elfogadott prioritásokat, és megfelelően ambiciózus elvárásokat és célokat tűzzenek ki maguk elé, amelyek többek között a következőkre terjednek ki: kiegyensúlyozott intézkedések a rugalmasság és a biztonság fokozására, a munkaerő mobilitásának támogatása, megfelelő szociális biztonsági rendszerek létrehozása a munkaerő-piaci átmenet biztosítására, a vállalkozások támogatása, illetve megfelelő keretfeltételek a munkahelyek megőrzéséhez és új munkahelyek létrehozásához, különösen a kkv-kban.

5.3.1

A fiatalok és a tartós munkanélküliek munkanélküliségének rövid távú csökkentéshez az EGSZB speciális intézkedéseket szorgalmaz a szociál-, az oktatási és a foglalkoztatáspolitika terén, még költségvetési nehézségek idején is. Az Európai Bizottság „Több lehetőséget a fiataloknak” elnevezésű kezdeményezésének (20) keretében nemrégiben értelemszerűen leszögezte, hogy gyors és bürokráciamentes segítségre van szükség, főként azokban az országokban, amelyeket a legnagyobb mértékben érint a fiatalok munkanélkülisége. (21) Azoknak a tagállamoknak, amelyekben különösen súlyos a fiatalok és a tartós munkanélküliek munkaerő-piaci helyzete, és amelyeknek egyszersmind költségvetési megszorításokat is véghez kell vinniük, könnyebb hozzáférést kell biztosítani az uniós alapokból származó forrásokhoz főként az „Ifjúsági garanciával” kapcsolatos intézkedések, valamint a munkahelyteremtő befektetések tekintetében. Gyakorlatias és rugalmas eljárásokra és egyszerűsítésekre van szükség az eszközfelhasználás adminisztrációja terén, egészen odáig, hogy az ESZA-ból, illetve egyéb európai alapokból származó források elkülönítése révén akár ideiglenesen megszüntethetik a nemzeti társfinanszírozást.

5.4.1

Az EGSZB már korábban is hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy – a költségvetési prioritásoknak a gazdasági válság miatt valamennyi uniós tagállamban szükségessé vált újraértékelése ellenére is – továbbra is biztosítsák, illetve ahol szükséges, növeljék is a fiatalok és a tartós munkanélküliek oktatására, szakképzésére és foglalkoztatására szolgáló nemzeti és európai forrásokat. (22) Ennek szellemében az EGSZB azt kéri, hogy 2014-től az új pénzügyi tervezés során biztosítsanak elegendő pénzeszközt az ESZA számára a fiatalokra és a tartós munkanélküliekre irányuló kezdeményezésekhez.  (23) Ezen túlmenően az EGSZB szerint többek között azt is meg kellene vizsgálni, hogy miként lehet felhasználni egyéb uniós alapokat is a fiatalok és a tartós munkanélküliek munkanélkülisége elleni küzdelemhez.

5.5.1

Az uniós tagállamok között komoly eltérések vannak a szociális biztonsági szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az ilyen szolgáltatások körét illetően – nem csak a fiatalok vonatkozásában. A foglalkoztatási iránymutatásokban a tagállamokat – helyesen – szociális biztonsági rendszereik olyan módon való átalakítására szólították, hogy rugalmasabb munkaerő-piaci körülmények között ne alakulhassanak ki hiányosságok a szociális biztonság terén. Ez minden korcsoportot egyformán érint. Az EGSZB szerint azonban eddig túl keveset foglalkoztak azzal a tagállamok többségében megfigyelhető jelenséggel, hogy a fiatalok csak igen korlátozott mértékben férnek hozzá a munkanélküliség esetén igénybe vehető támogatásokhoz. (24) Egyes országok megfelelő feltételek mellett a válság alatt jobb hozzáférést biztosítottak a munkanélküliség esetén igénybe vehető támogatásokhoz hátrányos helyzetű csoportok – így a fiatalok – számára. Ideiglenes, illetve a tervezett megszorítócsomagok keretében akár vissza is vonható intézkedésekről van azonban szó.

5.5.2

Az EGSZB kéri, hogy valamennyi tagállamban vizsgálják felül, illetve adott esetben javítsák a támogatásokhoz való hozzáférés feltételeit a munkanélküli fiatalok és a tartós munkanélküliek esetében, akik készek dolgozni, és munkahelyet keresnek, vagy valamilyen képzésben akarnak részt venni. Szerencsés lenne megfelelő célszámokat is felvenni a nemzeti reformprogramokba. Ez komoly segítséget jelentene abban, hogy javítsunk sok olyan fiatal bizonytalan helyzetén, aki éppen most lépne ki a munkaerőpiacra.

5.6.1

A 15–24 évesek korosztályában nemcsak munkanélküliből van kétszer annyi, mint a felnőttek körében, hanem bizonytalan munkahelyekből (egyes országokban ennek az aránya a 60 %-ot is meghaladja), szabályozatlan képzési és gyakornoki helyekből (különösen a déli országokban), (25) illetve a szakképesítés alatti szintű munkából is. Az EGSZB szerint a munkaerő-piaci integráció terén nem szerencsés, ha túlzottan elterjednek a rövid távú és jövőképet nem nyújtó megoldások: a bizonytalan foglalkoztatás és bizonytalan munkaszerződések helyett olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják, hogy nem a határozott idejű foglalkoztatás és az alacsony fizetést és kevés szociális biztonságot nyújtó munkahelyek válnak mintává a fiatalok számára.

5.6.2

Az EGSZB már több véleményben megfogalmazta álláspontját az oktatás és képesítés átalakításához szükséges intézkedésekről, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok olyan képzésben részesüljenek, amely iránt valóban van munkaerő-piaci kereslet. (26) A munkaerő-piaci kereslet és kínálat között jelenleg sok az aránytalanság, aminek hátterében többek között a hiányos képesítések, a korlátozott földrajzi mobilitás és a nem megfelelő javadalmazás áll. (27) Ezeknek az aránytalanságoknak a megszüntetése érdekében fontos, hogy a képzési intézmények a munkaerő-piaci követelményekhez igazítsák tanterveiket, a munkaadók bővítsék az új munkavállalók toborzását szolgáló csatornáikat, a hatóságok pedig fektessenek be hatékony és aktív munkaerő-piaci intézkedésekbe. Maguk a diákok is felelősséggel tartoznak későbbi foglalkoztathatóságukért.

5.6.3

Ami a szakmai gyakorlati helyekkel kapcsolatos európai bizottsági kezdeményezést illeti, az EGSZB támogatja egy megfelelő európai minőségi keret bevezetését, melyet a vállalatok körében is népszerűsíteni kellene, hogy azok tanulást ösztönző és kölcsönösen kötelező érvényű szerződésekkel járó munkahelyeket kínáljanak a fiatalok, különösen a szakképzést illetően hátrányos helyzetben levők számára. A gyakorlati oktatást és az általános és szakképzést is magában foglaló duális rendszer több országban is kedvező eredményeket mutat, ezért meg kellene vizsgálni, hogy miként lehetne azt akár részlegesen is átvenni.

5.7.1

Az EGSZB intézkedéseket javasol a fiatalok munkanélküliségének kezelésére, mégpedig az alábbi alapelvek szerint: a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása az oktatási rendszer olyan jellegű átalakítása révén, hogy az elsajátított készségek jobban megfeleljenek a munkaerő-piaci keresletnek – többek közt partnerségek létrehozása az oktatási intézmények, a gazdaság és a szociális partnerek között; aktív munkaerő-piaci intézkedések – többek közt a fiatalok jobb támogatása és ösztönzése arra, hogy munkába álljanak; a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok (employment protection legislation, EPL) hatásainak felmérése; valamint a vállalkozói szellem előmozdítása a fiatalok körében.

5.8.1

A válsághoz kapcsolódó, folytatódó stagnálás a munkaerő-piaci kereslet terén a tartós munkanélküliség növekedéséhez vezet, ami jelentős nehézségeket eredményez a munkaerő-piacra való bejutás és következésképpen a munkavállalói szegénység terén. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok fordítsanak különös figyelmet olyan inkluzív, köztes munkaerőpiacok kialakítására, amelyek keretében közpénzből megfelelő számú és minőségű munkahelyet hoznának létre, amelyek biztosítanák, hogy a tartós munkanélküliek megőrizzék a kapcsolatot a munka világával, és fejlesszék ismereteiket. Ez gátat vet a munkavállalói szegénység növekedésének, és a válság elmúltával az érintettek számára lehetővé teszi a nyílt munkaerőpiacra való zökkenőmentes visszatérést.