This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011PC0594
Proposal for a COUNCIL DIRECTIVE on a common system of financial transaction tax and amending Directive 2008/7/EC
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról
/* COM/2011/0594 végleges - 2011/0261 (CNS) */
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról /* COM/2011/0594 végleges - 2011/0261 (CNS) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Bevezetés: Pénzügyi és
gazdasági válsággal kapcsolatos összefüggések, politikai célok és a belső piac
megfelelő működése biztosításának szükségessége A közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi
válságnak komoly hatása volt gazdaságainkra és az államháztartásokra. A
pénzügyi szektor vezető szerepet játszott a gazdasági válság kialakulásában,
ugyanakkor ennek árát jórészt az államok és az európai polgárok fizették meg.
Európán belül és nemzetközileg is határozott az egyetértés abban, hogy a
pénzügyi ágazatnak a válság kezelési költségeire és az ágazat jelenlegi
aluladóztatására tekintettel méltányosabb hozzájárulást kellene teljesítenie.
Számos uniós tagállam már hozott – egymástól eltérő – intézkedéseket a pénzügyi
szektor megadóztatása területén. E javaslat célja e kérdésben olyan közös
európai megközelítés nyújtása, amely összhangban van a belső piaccal. E
javaslat célja, hogy a múltbeli gyakorlatok megismétlődésének elkerülése
érdekében – a pénzügyi piacok egyes szegmenseiben mutatkozó különösen
kockázatos magatartás kezelése révén – kiegészítse a biztonságosabb pénzügyi
szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási keretet. Az Európai Bizottság már a pénzügyi szektor
megadóztatásáról szóló, 2010. október 7-i közleményében megvizsgálta azt az
elgondolást, hogy pénzügyi tranzakciós adót vezessen be[1]. A Bizottság által elvégzett
elemzésre figyelemmel, valamint az Európai Tanács[2], az Európai Parlament[3] és a Tanács számos felhívására
válaszolva, ez a javaslat az első lépés a következők érdekében: –
a pénzügyi szolgáltatások belső piacán a
felaprózódás elkerülése, szem előtt tartva a bevezetésre kerülő, nem
összehangolt nemzeti adóügyi intézkedések növekvő számát; –
annak biztosítása, hogy a pénzügyi intézmények
tisztességes mértékben járuljanak hozzá a közelmúltbeli válság költségeinek
fedezéséhez, valamint adózási szempontból más ágazatokéval egyenlő
versenyfeltételek biztosítása[4]; –
a jövőbeli válságok elkerülésére irányuló
szabályozási intézkedéseket kiegészítő, megfelelő visszatartó rendelkezések
kidolgozása olyan tranzakciókra vonatkozóan, amelyek nem fokozzák a pénzügyi
piacok hatékonyságát. A potenciálisan megadóztatandó ügyletek nagy
részének rendkívül magas mobilitását figyelembe véve igen fontos az olyan
torzulások kerülése, melyeket az egyoldalúan fellépő tagállamok által kigondolt
adózási szabályok okoznak. A pénzügyi piacok tevékenységek és határok mentén
történő felaprózódásának elkerülése, valamint a pénzügyi intézmények Unión
belül egyenlő kezelése és végső soron a belső piac megfelelő működése csak
uniós szintű intézkedések meghozatalával biztosítható. Ezért a javaslat –
az egységes piac zavartalan működésének biztosítása érdekében – a pénzügyi tranzakciókat
terhelő tagállami adók harmonizálásáról rendelkezik. Az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről
szóló tanácsi határozatra irányuló, 2011. június 29-i bizottsági javaslatnak[5] megfelelően e javaslat célja
továbbá új bevételi forrás képzése az uniós költségvetéshez való tagállami
hozzájárulások fokozatos felváltása céljából, ami csökkentené a nemzeti
költségvetések terhét. 1.2. Az uniós költségvetés
finanszírozása A pénzügyi ágazat
megadóztatása az EU költségvetési felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 19-i
bizottsági közleményben[6]
is szerepelt, amely kijelenti, hogy „a Bizottság véleménye szerint az alábbi
finanszírozási eszközök (nem kimerítő felsorolás) jöhetnek szóba a nemzeti
hozzájárulásokat fokozatosan leváltó, az államkincstárak terhét enyhítő saját
forrásként: - a pénzügyi ágazat uniós megadóztatása.” Ezt
követően az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi
határozatra irányuló, 2011. június 29-i javaslat[7]
a pénzügyi tranzakciós adót az EU költségvetésébe
felveendő új saját forrásként azonosítja. Ennek
megfelelően ezt a javaslatot saját forrásokra vonatkozó további javaslatok
fogják kiegészíteni, amelyek meghatározzák, hogy a Bizottság javaslata szerint
a pénzügyi tranzakciós adó milyen módon szolgál majd az uniós költségvetés
forrásaként. 1.3. Szabályozási háttér Az Európai Unió jelenleg ambiciózus
szabályozási reformprogramot hajt végre a pénzügyi ágazatban. A Bizottság ez év
vége előtt meg fogja tenni az európai pénzügyi piacok szabályozásának és
felügyeletének alapvető javításához szükséges összes fő elemre vonatkozó
javaslatokat. Az EU pénzügyi szolgáltatási reformja négy stratégiai cél köré
csoportosul, nevezetesen: a pénzügyi ágazat felügyeletének javítása; a pénzügyi
intézmények megerősítése, valamint szükség esetén keret biztosítása azok
helyreállításához; a pénzügyi piacok biztonságosabbá és átláthatóbbá tétele;
illetve a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók védelmének
fokozása. Várható, hogy ez a széles körű reform vissza fogja téríteni a
pénzügyi szolgáltatási ágazatot a reálgazdaság szolgálatához, kiváltképp a
növekedés finanszírozásához. A pénzügyi tranzakciós adóra irányuló javaslat
célja e szabályozási reformok kiegészítése. 1.4 Nemzetközi háttér Ez a javaslat a pénzügyi szektor
megadóztatásával és különösen egy globális szintű pénzügyi tranzakciós adó
kidolgozásával kapcsolatos, jelenleg folyó nemzetközi vitához is jelentősen
hozzájárul. A kockázatok minimálisra csökkentése érdekében a nemzetközi szinten
összehangolt megközelítés a legjobb választás. Ez a javaslat bemutatja, hogy
hogyan tervezhető meg és vezethető be egy hatékony, jelentős bevételt generáló
pénzügyi tranzakciós adó. A javaslat minden bizonnyal egyengeti az utat a
legfontosabb nemzetközi partnerekkel együtt megállapított összehangolt
megközelítés előtt. 2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL;
HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Külső konzultációk és
szakértelem A javaslat széles körben folytatott
egyeztetések során nyert külső észrevételek figyelembevételével készült. Ezek
az észrevételek a pénzügyi ágazat megadóztatásáról szóló nyilvános konzultáció
során adott visszajelzések, a tagállamokkal, szakértőkkel, és a pénzügyi ágazat
érdekeltjeivel folytatott célzott konzultációk, valamint hatásvizsgálat
céljából készült három különböző külső tanulmány formáját öltötték. A konzultációs folyamat és a külső
hozzájárulás eredményei visszaköszönnek a hatásvizsgálatban. 2.2. Hatásvizsgálat A javaslatot kísérő hatásvizsgálat a pénzügyi
ágazat további megadóztatásának hatásait elemzi (1) a pénzügyi ágazat állami
költségvetésekhez való hozzájárulása, (2) a nem kívánatos piaci magatartás
korlátozása és ezáltal a piacok stabilizálása, valamint (3) a belső piaci
torzulások elkerülése célkitűzésének tekintetében. A hatásvizsgálat két
alaplehetőséget vizsgált: a pénzügyi tranzakciós adót és a pénzügyi
tevékenységek adóját, valamint ezeknek számos kialakítási módját, és arra
következtetésre jutott, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó az előnyben
részesített megoldás. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi tranzakciós adó
magában hordozza a lehetőséget, hogy a pénzügyi ágazatból jelentős adóbevételek
származzanak, de csakúgy, mint a pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó
esetében, a GDP és a tranzakciók piaci volumenének csökkenése tekintetében
fennáll a negatív hatások kockázata is. Az áttelepülési kockázatok elkerülése
végett mind uniós szinten – a belső piac felaprózódásának elkerülése érdekében
–, mind pedig nemzetközileg összehangolt megközelítésre van szükség, a G20-as
együttműködés ambícióinak megfelelően. A piaci reakció és a növekedésre gyakorolt
hatás kockázataira adott válaszként továbbá az adó kialakítása – tekintettel az
adó gazdasági hatásaira és az adóteherre, valamint a lehetséges adókikerülési
stratégiákra és áthelyezési kockázatokra – egyedi enyhítő elemeket tartalmaz: ·
az adó tág értelemben meghatározott hatálya
termékek, tranzakciók, kereskedési típusok és pénzügyi szereplők, valamint egy
pénzügyi csoporton belül végrehajtott tranzakciók tekintetében; ·
az illetőség szerinti adózás elvének alkalmazása –
a pénzügyi szereplők letelepedésének helye szerinti tagállamban kell adózni,
függetlenül a tranzakciók helyétől. Az irányelv akkor is előírja az Európai
Unióban történő adózást, ha egy Unión kívüli pénzügyi intézmény egy uniós
féllel folytat pénzügyi tranzakciót, valamint ha az EU-ban működő egyik
fióktelepe vesz részt pénzügyi tranzakcióban; ·
a nem pénzügyi befektetési célokra szánt tőke
költségére gyakorolt esetleges hatások minimalizálása érdekében megfelelő
szintű adókulcsok meghatározása; ·
a következő tranzakciók kizárása a pénzügyi
tranzakciós adó hatálya alól: az elsődleges értékpapír-piacokon (részvények,
kötvények) – hogy ne gátolják az államok és társaságok tőkeszerzését – és a
devizapiacokon végrehajtott tranzakciók. Az elsődleges piacok kizárása
összhangban áll a 2008/7/EK irányelvben is rögzített, régóta fennálló uniós
szakpolitikai gyakorlattal; ·
a magánháztartások, vállalkozások és pénzügyi
intézmények hitelezési és hitelfelvételi tevékenységének, valamint napi szintű
egyéb pénzügyi tevékenységeinek – például jelzáloghitelezés, fizetési
tranzakciók – elhatárolása; ·
például az Európai Központi Bankkal (EKB) és a
nemzeti központi bankokkal folytatott pénzügyi tranzakciók kizárása a pénzügyi
tranzakciós adó hatálya alól annak érdekében, hogy az irányelv ne legyen
hatással a pénzügyi intézmények refinanszírozási lehetőségeire, illetve a monetáris
politika eszközeire. Figyelembe véve a pénzügyi tranzakciós adó
ténylegesen javasolt kialakításának jellemzői által biztosított enyhítő
intézkedéseket, a GDP-re gyakorolt negatív hatás hosszú távon az
alapforgatókönyvhöz képest várhatóan 0,5 %-ra korlátozódik. A hatásvizsgálatból kiderül, hogy a pénzügyi
tranzakciós adó hatással lesz a pénzügyi ágazatbeli piaci magatartásra és
üzleti modellekre. A tranzakciós költségek adó miatti növekedése hatással lenne
a pénzügyi piaci automatikus kereskedésre, mivel ezek a költségek jelentősen
elemésztenék a minimális hasznot. Ez különösen a nagy frekvenciájú kereskedés
üzleti modelljére igaz, amely fizikailag szorosan kapcsolódik azokhoz a
kereskedési platformokhoz, ahol a pénzügyi intézmények számos nagy összegű, de
kis haszonkulccsal járó tranzakciót folytatnak le. Ezeket olyan algoritmusokkal
kellene felváltani, amelyek kisebb számú, de magasabb haszonkulccsal
végrehajtott tranzakciókat váltanak ki (az adó előtt). A hatásvizsgálatból az is kiderül, hogy a
pénzügyi tranzakciós adónak progresszív elosztási hatásai lesznek, vagyis
hatása a jövedelem növekedésével arányosan fog növekedni, mivel a magasabb
jövedelmű csoportok nagyobb hasznot húznak a pénzügyi ágazat által nyújtott
szolgáltatásokból. Ez kifejezetten érvényes az olyan pénzügyi
instrumentumokkal, mint a kötvényekkel, részvényekkel és azok származékos
termékeivel kapcsolatos tranzakciókra korlátozódó pénzügyi tranzakciós adóra. A
pénzügyi tranzakciós adó tervezése során beépített elhatároló jellemzőknek köszönhetően
a javaslat alig érinti a pénzügyi piacokba aktívan be nem fektető
magánháztartásokat és kis- és középvállalkozásokat. Az adóbevétel földrajzi megoszlása az adó
technikai kialakításától függ. Ezen irányelv alapján a földrajzi eloszlás a
pénzügyi tranzakciókban részt vevő pénzügyi intézmények letelepedési helyétől,
nem pedig a pénzügyi instrumentumokkal folytatott kereskedés helyétől függ. Ez
valószínűleg az adóbevételek alacsonyabb fokú koncentrációját eredményezi,
különösen olyan helyzetekben, amikor pénzügyi intézmények egy másik tagállamban
letelepedett pénzügyi intézmény nevében járnak el egy kereskedési platformon. Az irányelv azt is biztosítja, hogy tagállami
szinten, valamint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal uniós szinten
speciális intézkedéseket határozzanak meg az adókikerülés, adócsalás és adóval
való visszaélés kezelésére. Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés teszi majd
lehetővé, hogy három évvel a végrehajtást követően megvizsgálják a pénzügyi
tranzakciós adónak a belső piac megfelelő működésére, a pénzügyi piacokra és a
reálgazdaságra gyakorolt hatását, figyelembe véve a pénzügyi ágazat
megadóztatása terén nemzetközi összefüggésben elért haladást. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A javasolt irányelvhez tartozó jogalap az EUMSZ
113. cikke. A javaslat célja a pénzügyi tranzakciók közvetett adózására
vonatkozó jogszabályok harmonizációja, ami a belső piac megfelelő működésének
biztosításához, valamint a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges. 3.2. Szubszidiaritás, arányosság A tranzakció és a piaci szereplők indokolatlan
áthelyezésének elkerülése, valamint az Unión belül a pénzügyi eszközök
helyettesítésének elkerülése érdekében szükséges a pénzügyi tranzakciós adó
alapvető jellemzőinek egységes, uniós szintű meghatározása. Másképp
megfogalmazva: az egységes uniós szintű meghatározás a belső piac megfelelő
működésének, valamint az EU-n belüli versenytorzulások elkerülésének
biztosításához szükséges. Ugyanerre a mintára, egy egységes uniós
fogalommeghatározás kulcsszerepet tölthet be a belső piac – a pénzügyi ágazat
gyakran közeli helyettesítőként szolgáló különböző termékei tekintetében is
fennálló – felaprózódásának mérséklésében. A pénzügyi tranzakciós adó
harmonizációjának mellőzése adózási arbitrázst és esetleges kettős adóztatást,
vagy az adóztatás elmaradását eredményezi. Ez nem csupán azt gátolja meg, hogy
a pénzügyi tranzakciókra egyenlő versenyfeltételek mellett kerüljön sor, de a
tagállami bevételeket is érinti. Ezenfelül ez a különböző adórendszerekből
adódó további megfelelési költségeket is jelent a pénzügyi ágazat számára. Ezt empirikus bizonyíték támasztja alá. A
pénzügyi tranzakciók nemzeti adói eddig vagy a tevékenységek és/vagy
intézmények áthelyezését eredményezték, vagy pedig ennek elkerülése érdekében
az adókat viszonylag helyhez kötött adóalapokra vetették ki, és a közvetlen
helyettesítőkre gyakran nem vonatkoztak. Ezért a kulcsfogalmak és a végrehajtás
uniós szintű összehangolása a pénzügyi tranzakciós adók alkalmazása sikerének
és a torzulások elkerülésének előfeltétele. Egy ilyen uniós fellépés a
kívánatos hozzáállás elérését is támogatja. Ezért ez a javaslat az adó és az adófizetési
kötelezettség közös szerkezetének meghatározására összpontosít. Így a javaslat
az adókulcsok pontos meghatározása, a számviteli és jelentési kötelezettségek,
valamint az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése tekintetében
elegendő mozgásteret enged a tagállamok számára. Ennélfogva az uniós
pénzügyi tranzakciós adó közös keretrendszere tiszteletben
tartja az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvét. A
javaslat célkitűzését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és
ezért azokat a belső piac megfelelő működésének biztosítása miatt uniós szinten
jobban meg lehet valósítani. A nem rendelet, hanem irányelv formájában
javasolt harmonizáció nem lépi túl a célkitűzések – mindenekelőtt a belső piac
megfelelő működése – eléréséhez szükséges mértéket. Ezért az megfelel az
arányosság elvének. 3.3. A javaslat részletes
magyarázata 3.3.1. I. fejezet (Tárgy, hatály és
fogalommeghatározások) Ez a fejezet az uniós pénzügyi tranzakciós adó
alapvető keretrendszerét határozza meg. A pénzügyi tranzakciós adó a nettósítás
előtti bruttó tranzakció megadóztatását írja elő. Az adó hatálya tág, mert célja a pénzügyi
eszközök valamennyi fajtájára vonatkozó tranzakciók megragadása, mivel azok sok
esetben egymás közeli helyettesítőiként működnek. Ennek értelmében a javaslat a
tőkepiacon forgalomba hozható eszközökre, pénzpiaci eszközökre (a
fizetőeszközök kivételével), kollektív befektetési vállalkozások befektetési
jegyeire és részvényeire (beleértve az ÁÉKBV-ket és az alternatív befektetési
alapokat[8]),
valamint származékos megállapodásokra vonatkozik. Ezenfelül az adó hatálya nem
korlátozódik az olyan szervezett piacokon folytatott kereskedésre, mint a
szabályozott piacok, a többoldalú kereskedési rendszerek, viszont kiterjed a
kereskedés más fajtáira, beleértve a tőzsdén kívüli kereskedést. A javaslat
ezen felül nem korlátozódik a tulajdonjog átruházására, hanem a vállalt
kötelezettségre vonatkozik, azt tükrözve, hogy az érintett pénzügyi intézmény
vállalja-e az adott pénzügyi eszközzel járó kockázatot vagy sem („vétel és
eladás”). Emellett abban az esetben, amikor származékos megállapodás pénzügyi
eszköz leszállítását eredményezi, az adóköteles származékos megállapodásokon
kívül a pénzügyi eszközök leszállítása is adóköteles, azzal a feltétellel, hogy
az adó minden egyéb feltétele teljesül. Mindazonáltal a pénzügyi intézmények
refinanszírozási lehetőségeire, valamint általánosságban a monetáris politikára
gyakorolt kedvezőtlen hatás elkerülése érdekében a javaslat hatálya nem terjed
ki az Európai Központi Bankkal, valamint nemzeti központi bankokkal folytatott
tranzakciókra. A vonatkozó uniós szintű szabályozási keret
egyértelmű, átfogó és elfogadott meghatározásokat biztosít[9] mind azon pénzügyi eszközökre,
amelyek eladása, vétele és átruházása adóköteles, mind pedig a származékos
megállapodások megkötésére és módosítására. Ami különösen az így említett
származékos megállapodásokat illeti, a befektetési célú származékos ügyletekről
van szó. Az alkalmazott fogalommeghatározásokból adódik, hogy az azonnali
devizatranzakciók nem számítanak adóköteles tranzakcióknak, míg a származékos
devizamegállapodások igen. Az árukra vonatkozó származékos ügyletek is ide
tartoznak, az árukra vonatkozó fizikai tranzakciók viszont nem. Pénzügyi tranzakció lehet a strukturált
termékek vétele/eladása vagy átruházása is, melyek forgalomképes értékpapírok,
vagy értékpapírosítás útján kínált más pénzügyi eszközök. Ezek a termékek
hasonlóak a többi pénzügyi eszközhöz, és így bele kell tartozniuk a pénzügyi
eszköz e javaslatban használt fogalmába. Ezeknek a pénzügyi tranzakciós adó
hatályából való kihagyása adómegkerülési lehetőségeket eredményezne. A termékek
e csoportjába tartoznak például a váltók, opciós utalványok és certifikátok,
csakúgy, mint a banki értékpapírosítás, amely általában az olyan eszközökhöz
kapcsolódó hitelkockázat piacra való áthárítására vonatkozik, mint a
jelzáloghitelek vagy kölcsönök, továbbá a biztosítási értékpapírosítás, amely
más típusú kockázatok áthárítását jelenti, mint például a jegyzési
garanciavállalás. Mindazonáltal az adó hatálya a pénzügyi
tranzakcióban részt vevő pénzügyi intézmények által végzett pénzügyi
tranzakciókra összpontosít, attól függetlenül, hogy a pénzügyi intézmények
saját számlára vagy más számlájára, illetve valamely tranzakciós fél nevében
járnak-e el. Ez a megközelítés biztosítja a pénzügyi tranzakciós adó átfogó
alkalmazását. A gyakorlatban ez rendszerint egyértelmű a kereskedési könyv
vonatkozó bejegyzéseiből. A pénzügyi intézmények fogalommeghatározása
igen tág, és alapvetően a befektetési vállalkozásokat, szervezett piacokat,
hitelintézeteket, biztosítókat és viszontbiztosítókat, kollektív befektetési
vállalkozásokat és azok alapkezelőit, nyugdíjalapokat és azok alapkezelőit,
holdingtársaságokat, pénzügyi lízingtársaságokat, különleges célú gazdasági
egységeket érinti, és ha lehetséges, utal a szabályozási céllal elfogadott,
vonatkozó uniós jogszabályban foglalt meghatározásra. Ezenkívül a bizonyos
pénzügyi tevékenységet jellemzően végző egyéb személyeket is pénzügyi
intézménynek kell tekinteni. A javasolt irányelv a további részletekre
vonatkozóan felhatalmazáson alapuló hatáskörökről rendelkezik. A központi szerződő felek, a központi
értéktárak és a nemzetközi központi értéktárak nem minősülnek pénzügyi
intézménynek annyiban, hogy ezek nem önmagában kereskedésnek minősülő
tevékenységeket folytatnak. Ezek az intézmények a pénzpiacok hatékonyabb és
átláthatóbb működése szempontjából is kulcsfontosságúak. A javasolt pénzügyi tranzakciós adó területi
alkalmazása, valamint a tagállamok adóztatási jogainak meghatározása az
illetőség szerinti adózás elve alapján történik. Annak érdekében, hogy egy
pénzügyi tranzakció az Unióban adóköteles legyen, a tranzakciós felek egyikének
egy tagállam területén letelepedettnek kell lennie. Az adóztatás abban a
tagállamban történik, amelyben a pénzügyi tranzakcióban érintett pénzügyi
intézmény letelepedett, azzal a feltétellel, hogy az intézmény saját számlára
vagy más számlájára eljáró ügyleti fél, illetve a tranzakciós fél nevében jár
el. Amennyiben a tranzakcióban félként részt vevő vagy
azok nevében eljáró pénzügyi intézmények különböző tagállamokban
letelepedettek, ezen tagállamok hatásköre lesz a tranzakciónak az általuk e
javaslatnak megfelelően meghatározott adókulcs szerinti adóztatása. Amennyiben
a pénzügyi intézmények olyan állam területén letelepedettek, amely nem tagja az
Európai Uniónak, a tranzakcióra nem vonatkozik az uniós pénzügyi tranzakciós
adó, kivéve, ha a tranzakcióban érintett egyik fél az Unióban letelepedett,
mely esetben a harmadik országbeli pénzügyi intézmény is letelepedettnek minősül
és a tranzakció az érintett tagállamban adókötelessé válik. Az olyan
tranzakciókra, amelyek az Unión kívüli kereskedési helyszínen köttetnek, abban
az esetben vonatkozik az adó, hogyha a pénzügyi tranzakciót végrehajtó, vagy
abban érintett legalább egyik fél az EU-ban letelepedett. Ha azonban az adó megfizetéséért felelős
személy bizonyítani tudta, hogy nincs kapcsolat a tranzakció gazdasági tartalma
és bármely tagállam területe között, a pénzügyi intézmény nem tekinthető egy
tagállamban letelepedettnek. Ezenfelül amennyiben egy csoportba tartozó
jogalanyok között létrejött tranzakció tárgya egy olyan pénzügyi eszköz,
amelynek vétele és eladása adóköteles, az átruházás adóköteles, még akkor is,
ha az ügylet nem feltétlenül vétel vagy eladás. Az előzőekből következik, hogy a pénzügyi
tranzakciós adó fent említett célkitűzéseket követő logikája szerint számos
pénzügyi tevékenység nem minősül pénzügyi tranzakciónak. A fent ismertetett
elsődleges piacok kizárásán túl a polgárok és vállalkozások számára jelentős
legtöbb mindennapi pénzügyi tevékenység kívül marad a pénzügyi tranzakciós adó
hatályán. Ez a helyzet a biztosítási szerződések megkötése, a
jelzáloghitelezés, fogyasztási hitelek, fizetési szolgáltatások, stb. esetében
is (noha az ezekkel strukturált termékeken keresztül történő későbbi
kereskedésre vonatkozik a pénzügyi tranzakciós adó). Egyben az azonnali
piacokon létrejött devizatranzakciók is a javaslat hatályán kívül esnek, ami
fenntartja a tőke szabad áramlását. Mindazonáltal a pénzügyi tranzakciós adó a
devizaügyleteken alapuló származékos megállapodásokra is kiterjed, mert azok
már nem devizaügyletek. 3.3.2. II. fejezet (az
adókötelezettség keletkezése, adóalap és adókulcs) Az adókötelezettség keletkezésének pillanata
az a pillanat, amikor a pénzügyi tranzakció létrejön. A tranzakció későbbi
visszavonása – a tévedések kivételével – nem jelenti az adókötelezettség
keletkezését kizáró okot. Mivel egyfelől az egyes pénzügyi eszközök
(beleértve a származékos eszközöket is) vétele/eladása vagy átruházása,
valamint másfelől a származékos megállapodások vétele/eladása, átruházása,
megkötése vagy módosítása különböző jellegű és eltérő jellemzőkkel bír, ezekhez
különböző adóalapokat kell rendelni. Egyes (nem származékos) pénzügyi eszközök
vételére és eladására ár vagy az ellenérték más formája kerül meghatározásra.
Értelemszerűen ezt kell adóalapként meghatározni. Mindazonáltal a piaci
torzulások elkerülése érdekében különleges szabályokra van szükség olyan
esetekben, amikor az ellenérték alacsonyabb a piaci árnál, illetve a csoport
tagjai között létrejött olyan tranzakcióknál, amelyek nem tartoznak sem a
vétel, sem az eladás fogalmába. Ilyen esetekben az adóalap meghatározásánál a
pénzügyi tranzakciós adó kivetésének időpontjában független módon meghatározott
piaci árat kell figyelembe venni. A származékos megállapodások vétele/eladása,
átruházása, megkötése és módosítása esetén a pénzügyi tranzakciós adó adóalapja
a származékos megállapodás vétele/eladása, átruházása, megkötése vagy
módosítása pillanatában érvényes fiktív érték. Ez a megközelítés lehetővé teszi
a pénzügyi tranzakciós adó származékos megállapodásokra vonatkozó egyértelmű és
egyszerű alkalmazását, a megfelelési és közigazgatási költségek alacsony
szintjének biztosítása mellett. Ez a megközelítés megnehezíti, hogy a
származékos ügyletre vonatkozó megállapodás esetében alkalmazott kreatív
szerződéstervezéssel mesterségesen csökkentsék az adóterhet, mivel
adószempontból nincs késztetés pl. arra, hogy csak az ár- vagy
értékkülönbözetre kössenek szerződést. Ezenfelül ez a vétel/eladás, átruházás,
vagy a megállapodás megkötése vagy módosítása pillanatában történő adózást
jelenti, szemben a megállapodás élettartama alatti különböző pénzmozgások
különböző időpontokban történő megadóztatásával. A megfelelő adóteher
meghatározása érdekében az ebben az esetben alkalmazandó adókulcsnak elég
alacsonynak kell lennie. Előfordulhat, hogy a tagállamoknak az
adóelkerülés, adóelhárítás és adócsalás megelőzése érdekében erre vonatkozó
külön rendelkezéseket kell majd hozniuk (lásd még a 3.3.3. szakaszt), például
azokban az esetekben, amikor a fiktív érték mesterségesen felosztásra kerül:
egy swapügylet fiktív értékét például el lehet osztani egy tetszőlegesen nagy
összeggel, és az összes kifizetést meg lehet szorozni ugyanezzel az összeggel.
Ez nem érinti az eszköz pénzmozgását, viszont önkényesen lecsökkenti az adóalap
összegét. Külön rendelkezéseket kell hozni azon
tranzakciók adóalapjának meghatározásához, amelyek adóalapja, vagy annak egy
része az értékelést végző tagállam devizájától eltérő devizában van
meghatározva. A nem származékos pénzügyi eszköz
vétele/eladása vagy átruházása, valamint a származékos megállapodások
vétele/eladása, átruházása, megkötése vagy módosítása különböző jellegű.
Ezenfelül valószínűleg a piacok is különbözőképpen reagálnak a pénzügyi
tranzakciós adó e két kategóriára való alkalmazására. Ezen okok miatt, valamint
az általánosságban egyenlő adóztatás biztosítása érdekében különböző
adókulcsokat kell alkalmazni a két kategória esetében. Az adókulcsoknak az adóalap összegének
meghatározásához használt módszerek különbözőségét is figyelembe kell venniük. Általánosságban javasolt,
hogy a minimális adókulcsok (amely fölött a nemzeti
politikáknak van mozgásterük) az irányelv harmonizációs céljának elérését
biztosító, kellően magas szinten kerüljenek meghatározásra. Ezzel együtt a
javasolt adókulcsok viszont elég alacsonyak az áttelepülés kockázatának
minimálisra csökkentéséhez. 3.3.3. III. fejezet (A pénzügyi
tranzakciós adó megfizetése, kapcsolódó kötelezettségek, valamint az adócsalás,
adókikerülés és visszaélés megelőzése) Ez a javaslat a pénzügyi tranzakciós adó
hatályát azokra a pénzügyi tranzakciókra való hivatkozással határozza meg,
amelyekben az érintett tagállam területén letelepedett (saját számlára vagy más
személy számlájára eljáró) pénzügyi intézmény félként vesz részt, vagy azokra a
tranzakciókra, amelyekben az intézmény a szerződő fél nevében jár el. Valójában
a pénzügyi intézmények igen nagy számú tranzakciót végeznek a pénzügyi
piacokon, így a pénzügyi tranzakciós adónak a polgárok helyett a pénzügyi
szektorra kell összpontosítania. Ennélfogva ezen intézmények kötelesek
megfizetni az adóhatóság felé az adót. Mindazonáltal a tagállamoknak
rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy másokra is egyetemleges
felelősséget rójanak az adó megfizetésével kapcsolatban, azokat az eseteket is
beleértve, amikor a tranzakcióban részt vevő egyik fél székhelye az Európai
Unión kívül található. Számos pénzügyi tranzakciót elektronikus úton hajtanak
végre. Ilyen esetekben a pénzügyi tranzakciós adónak az adófizetési
kötelezettség keletkezésekor azonnal esedékesnek kell lennie. Más esetekben a
pénzügyi tranzakciós adónak egy olyan időszakon belül kell esedékesnek lennie,
amely – miközben megfelelő hosszúságú a fizetés manuális feldolgozásához –
kerüli az érintett pénzügyi intézmények indokolatlan pénzforgalmi előnyének
biztosítását. Ilyen értelemben egy három munkanapos határidő megfelelőnek
tekinthető. A tagállamokat kötelezni kell arra, hogy a
pénzügyi tranzakciós adó megfelelő és időben történő kivetését biztosító,
valamint az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzését szolgáló
intézkedéseket hozzanak. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak fel kell
használniuk a pénzügyi piacokra vonatkozó, meglévő és a jövőben elfogadásra
kerülő uniós jogszabályokat, melyek a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos
adatszolgáltatási és -nyilvántartási kötelezettségeket tartalmaznak. Szükség esetén ugyanígy alkalmazniuk kell az
adók kivetésére és behajtására vonatkozó közigazgatási együttműködési
eszközöket, különösen az adózás területén történő közigazgatási
együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló,
február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvet[10]
(2013. január 1-jétől alkalmazandó), és az adókból, vámokból, illetékekből és
egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös
segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelvet[11] (2012. január 1-jétől
alkalmazandó). Szükség szerint és adott esetben egyéb eszközöket is használni
kell, például az OECD és az Európa Tanács adózási ügyekben történő kölcsönös
közigazgatási segítségnyújtásról szóló többoldalú egyezményét[12]. A javasolt irányelv a további részletekre
vonatkozóan felhatalmazáson alapuló hatáskörökről rendelkezik. A pénzügyi tranzakciós adó alapjául szolgáló
elméleti megközelítéssel egyetemben (széles hatály, illetőség szerinti adózás
elve, kivételek kizárása) a fentiekben meghatározott szabályok lehetővé teszik
az adócsalás, adókikerülés és visszaélés lehetőségének legkisebbre szorítását. 3.3.4. IV. fejezet (Záró
rendelkezések) A javaslat harmonizációs céljából eredően a
tagállamok nem tarthatnak fenn, és nem vezethetnek be a pénzügyi tranzakciókra
más adót, mint az ebben a javasolt irányelvben foglalt pénzügyi tranzakciós adó
vagy a héa. Valójában a héát illetően a közös hozzáadottértékadó-rendszerről
szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv[13] 137. cikke (1) bekezdésének a)
pontjában foglalt, az adózás lehetősége választásának a továbbiakban is
érvényesülnie kell. Az egyéb, például a biztosítási díjakat terhelő adók
természetesen más jellegűek, csakúgy, mint a pénzügyi tranzakciók
nyilvántartásba vételi díjára vonatkozó adók, amennyiben azok költségek valós
visszatérítését vagy a nyújtott szolgáltatás ellenértékét képviselik. Ezért a
javaslat nem vonatkozik ezekre az adókra és díjakra. Elviekben továbbra is teljes körűen
érvényesülnek a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12-i
2008/7/EK tanácsi irányelv[14]
rendelkezései. Ez például azt jelenti, hogy a részvények és egyéb, ugyanolyan
jellegű értékpapírok vagy az ilyen értékpapírokat képviselő certifikátok,
adóslevelek – beleértve az államkötvényeket –, valamint a kölcsönökhöz
kapcsolódó, más forgalomképes értékpapírok – a 2008/7/EK irányelv 5. cikke (2)
bekezdésének megfelelő – elsődleges kibocsátására nem vonatkozik az uniós
pénzügyi tranzakciós adó. A két irányelv közötti esetleges ellentmondás
elkerülése végett elő kell írni, hogy az irányelvjavaslatban foglalt
rendelkezések elsőbbséget élveznek a 2008/7/EK irányelvben foglalt
rendelkezésekkel szemben. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK Az előzetes becslések alapján a piaci
reakcióktól függően az adóbevételek az EU egészére nézve évente 57 milliárd
EUR-t tehetnek ki. Az Európai Unió saját forrásainak rendszerére
vonatkozó tanácsi határozatról szóló, 2011. június 29-i javaslatnak megfelelően
a javaslat a tagállamok, valamint az uniós költségvetés számára lényegében új
bevételi forrást hozna létre. Az uniós pénzügyi
tranzakciós adóból befolyó összeg teljes egészében vagy részben felhasználható
az uniós költségvetés saját forrásaként, kiváltva a
nemzeti költségvetésből fizetett bizonyos meglévő saját forrásokat, ami
hozzájárulna a tagállamok költségvetési konszolidációs erőfeszítéseihez. A
Bizottság külön kiegészítő javaslatokat fog benyújtani annak meghatározására,
hogy a pénzügyi tranzakciós adó milyen módon használható fel az uniós
költségvetés forrásaként. 2011/0261 (CNS) Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről
és a 2008/7/EK irányelv módosításáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló
szerződésre és különösen annak 113. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság
javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Parlament véleményére[15], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[16],
különleges jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)
A közelmúltbeli pénzügyi válság minden szinten
vitákat váltott ki a pénzügyi ágazat esetleges további, különösen pénzügyi
tranzakciós adó formájában történő megadóztatásáról. Ez a vita abból a
kívánalomból ered, hogy a pénzügyi ágazat járuljon hozzá a válság költségeinek
fedezéséhez, valamint hogy az ágazat adóztatása a jövőben a többi ágazathoz
viszonyítva tisztességesen történjen; hogy a pénzügyi intézményeket
visszatartsák a túlzottan kockázatos tevékenységektől; hogy kiegészítsék a
jövőbeli válságok elkerülését célzó szabályozási intézkedéseket, valamint hogy
kiegészítő bevételt teremtsenek az általános költségvetések vagy adott
politikai célok számára. (2)
A tagállamok által egyoldalúan hozott
intézkedésekből adódó torzulások megelőzése érdekében, valamint az érintett
pénzügyi tranzakciók többségének rendkívül magas mobilitását figyelembe véve,
és így a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából fontos, hogy a
tagállami pénzügyi tranzakciós adók alapvető elemei uniós szinten harmonizáltak
legyenek. Ezért kerülni kell az Unión belül az adózási arbitrázs ösztönzőit, és
az uniós pénzügyi piacok között allokációs torzulásokat, valamint a kettős
adózás, és az adózás elmaradásának lehetőségeit. (3)
A belső piac megfelelő működése érdekében a
pénzügyi tranzakciós adónak a pénzügyi eszközök széles skálájával – a
strukturált termékeket is beleértve – szervezett piacokon vagy tőzsdén kívül
folytatott kereskedésre, illetve a származékos ügyletek megkötésére és
módosítására kell vonatkoznia. Ugyanezen okból a pénzügyi tranzakciós adót a
pénzügyi intézmények tágan meghatározott körére kell alkalmazni. (4)
A pénzügyi eszközöknek a pénzügyi eszközök
piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv (MiFID)[17]
I. mellékletében szereplő fogalommeghatározásába a kollektív befektetési
vállalkozások befektetési jegyei is beletartoznak. Ez maga után vonja, hogy az
átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra
(ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések
összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv [18]
1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) részvényei és
befektetési jegyei, továbbá az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a
2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU
rendelet módosításáról szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv[19]
4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési
alapok (ABA) pénzügyi eszközök. Ennélfogva ezen eszközök jegyzése és
visszavásárlása olyan tranzakció, amelyre a pénzügyi tranzakciós adónak
vonatkoznia kell. (5)
A pénzügyi piacok hatékony és átlátható működésének
megőrzése érdekében ki kell zárni bizonyos jogalanyokat ezen irányelv személyi
hatálya alól, mivel azok olyan feladatokat látnak el, amelyek önmagukban nem
kereskedési tevékenységnek, hanem inkább a kereskedés elősegítésének
tekinthetők, vagy pedig a tagállamoknak történő pénzügyi segítségnyújtás
érdekében kötnek pénzügyi tranzakciókat. (6)
A pénzügyi intézmények refinanszírozási
lehetőségeire, valamint a monetáris politikára gyakorolt kedvezőtlen hatás
elkerülése érdekében a pénzügyi tranzakciós adó hatálya nem terjed ki a nemzeti
központi bankokkal, valamint az Európai Központi Bankkal folytatott
tranzakciókra. (7)
A származékos ügyletek kötését, illetve módosítását
kivéve az elsődleges piacon folytatott kereskedés nagy részét, valamint a
polgárokat és a vállalkozásokat érintő legtöbb ügyletet – például a biztosítási
szerződések kötését, a jelzáloghitelezést, a fogyasztási hiteleket, a fizetési
szolgáltatásokat – ki kell zárni a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alól annak
érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a kormányzatok és a társaságok tőkéhez
jutása, a háztartások pedig mentesüljenek a hatás alól. (8)
A belső piac torzulásainak elkerülése érdekében az
adókötelezettséget és az adóalapot harmonizálni kell. (9)
Az adókötelezettség keletkezésének időpontját nem
szabad indokolatlanul késleltetni, és annak egybe kell esnie a pénzügyi
tranzakció létrejöttével. (10)
Annak érdekében, hogy az adóalap meghatározása a
lehető legegyszerűbb legyen, és a költségek a vállalkozások és az adóhatóság
tekintetében egyaránt korlátozottak legyenek, a nem származékos megállapodásokhoz
kapcsolódó pénzügyi tranzakciók esetében rendszerint a tranzakcióval
összefüggésben nyújtott ellenértéket kell figyelembe venni. Abban az esetben,
amikor ellenérték nincs vagy a nyújtott ellenérték a piaci árnál alacsonyabb,
úgy az utóbbit kell a tranzakció valós értékének tekinteni. Ugyanígy a számítás
megkönnyítése érdekében a fiktív értéket kell a származékos megállapodások
eladása/vétele, átruházása, megkötése és módosítása esetén alkalmazni. (11)
Az egyenlő elbánás érdekében minden
tranzakciócsoporton belül – azaz egyrészről a nem származékos pénzügyi
eszközökkel folytatott kereskedés, másrészről a származékos megállapodások
eladása/vétele, átruházása, megkötése vagy módosítása tekintetében – egyetlen
adókulcsot kell alkalmazni. (12)
Annak érdekében, hogy az adóztatás a pénzügyi
ágazatra és ne a polgárokra összpontosuljon, és mivel a pénzügyi intézmények
végzik a pénzügyi piacokon a tranzakciók döntő többségét, az adó ezen
intézményekre alkalmazandó, attól függetlenül, hogy a pénzügyi intézmények
saját nevükben, más személyek nevében, saját számlára vagy más személyek
számlájára kereskednek-e. (13)
A pénzügyi tranzakciók magas mobilitása miatt,
valamint az esetleges adóelkerülés lehetőségének mérséklése érdekében a
pénzügyi tranzakciós adót az illetőség szerinti adózás elve alapján kell
alkalmazni. (14)
A minimális adókulcsokat az irányelv harmonizációs
céljának elérését biztosító, kellően magas szinten kell meghatározni. Ezzel
együtt az adókulcsoknak az áttelepülés kockázatának minimálisra csökkentéséhez
elegendően alacsonynak kell lenniük. (15)
A pénzügyi tranzakciós adó pontos és időben történő
kivetése érdekében a tagállamok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket.
Az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése érdekében a tagállamok
szükség szerint kötelesek alkalmazni az adóügyekben meglévő kölcsönös
segítségnyújtási eszközöket, valamint hasznosítani a vonatkozó jogszabályi
rendelkezések szerint a pénzügyi szektorra háruló adatszolgáltatási és
nyilvántartási kötelezettségeket. (16)
Annak érdekében, hogy lehetővé váljon részletesebb
szabályok elfogadása annak meghatározására vonatkozóan, hogy bizonyos pénzügyi
tevékenységek egy vállalkozás tevékenységének jelentős részét alkotják-e, azaz
a vállalkozás az irányelv alkalmazásában pénzügyi intézménynek minősül-e,
továbbá részletesebb szabályok elfogadása az adócsalás, adókikerülés és
visszaélés elleni védelemre, az ehhez szükséges intézkedések meghatározása
tekintetében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290.
cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására. Különösen
fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat
folytasson, beleértve a szakértői szintű konzultációt. A Bizottságnak a
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során
biztosítania kell a kapcsolódó dokumentumoknak a Tanács részére kellő időben
történő, megfelelő átadását. (17)
Az irányelv és a tőkeemelést terhelő közvetett
adókról szóló, 2008. február 12-i, 2008/7/EK tanácsi irányelv[20] közötti esetleges
ellentmondások elkerülése érdekében az említett irányelvet megfelelően
módosítani kell. (18)
Mivel ezen irányelv célkitűzését – nevezetesen a
pénzügyi tranzakciós adó alapvető elemeinek uniós szintű harmonizációját – a
tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az az egységes piac
megfelelő működésének biztosítása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az
Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében
foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt
arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez
szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. fejezet
Tárgy, hatály és fogalommeghatározások 1. cikk
Tárgy és hatály 1.
Ez az irányelv a pénzügyi tranzakciós adó közös
rendszerét határozza meg. 2.
Ez az irányelv valamennyi pénzügyi tranzakcióra
vonatkozik, azzal a feltétellel, hogy a tranzakcióban érintett felek legalább
egyike valamelyik tagállamban letelepedett, valamint hogy az egyik tagállam
területén letelepedett pénzügyi intézmény a tranzakcióban részt vevő fél, saját
számlára vagy más személy számlájára jár el, vagy a tranzakció valamely fele
nevében jár el. 3.
Az irányelv nem vonatkozik az alábbi jogalanyokra: (a)
az európai pénzügyi stabilitási eszköz; (b)
a (4) bekezdés c) pontjára is figyelemmel, két vagy
több tagállam által finanszírozás mobilizálása, valamint súlyos finanszírozási
problémákkal érintett vagy veszélyeztetett tagjai számára pénzügyi
segítségnyújtás céljából alapított nemzetközi pénzügyi intézmény; (c)
a központi szerződő felek a központi szerződő fél
funkciójának ellátásakor; (d)
a központi értéktárak és a nemzetközi központi
értéktárak, a központi értéktár vagy nemzetközi központi értéktár funkciójának
ellátásakor. Mindazonáltal, ha egy jogalany az első két
albekezdés értelmében nem adóalany, az nem zárja ki ügyleti partnere
adókötelezettségét. 4.
Az irányelv nem vonatkozik a következő
tranzakciókra: (a)
az 1287/2006/EK bizottsági rendelet[21] 5. cikkének c) pontjában
említett elsődleges piaci tranzakciók, a 2009/65/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[22]
1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), valamint a 2011/61/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelv[23]
4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési
alapok (ABA) részvényei és befektetési jegyei kibocsátásának és
visszaváltásának kivételével. (b)
tranzakciók az Európai Unióval, az Európai
Atomenergia-közösséggel, az Európai Központi Bankkal, az Európai Beruházási
Bankkal és az Európai Unió vagy az Európai Atomenergia-közösség által
létrehozott szervekkel, amelyekre a Jegyzőkönyv az Európai Unió kiváltságairól
és mentességeiről alkalmazandó, e Jegyzőkönyv és végrehajtási megállapodásai,
illetve a székhely-megállapodások keretein belül és feltételei szerint,
amennyiben ez nem torzítja a versenyt; (c)
tranzakciók a b) pontban említetteken kívüli
nemzetközi szervezetekkel vagy testületekkel, amelyeket a fogadó állam
hatóságai e minőségükben elismernek, a testületeket létrehozó nemzetközi
egyezményekben, illetve a székhely-megállapodásokban rögzített kereteken belül
és feltételek szerint; (d)
tranzakciók a tagállamok központi bankjaival. 2. cikk
Fogalommeghatározások 1.
Ezen irányelv alkalmazásában: (1)
„pénzügyi tranzakció”: (a)
pénzügyi eszköz nettósítást és kiegyenlítést
megelőző eladása és vétele, beleértve a visszavásárlási és fordított
visszavásárlási megállapodásokat, az értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi
megállapodásokat; (b)
pénzügyi eszközzel tulajdonosként való
rendelkezésre vonatkozó jog csoporton belüli jogalanyok közötti átruházása,
valamint az a) pont alá nem tartozó esetekben valamennyi olyan egyenértékű
művelet, amely a pénzügyi eszközhöz társuló kockázat átruházásával jár; (c)
származékos megállapodások megkötése és módosítása; (2)
„pénzügyi eszközök”: a 2004/39/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv[24]
I. mellékletének C. szakaszában meghatározott pénzügyi eszközök és a
strukturált termékek; (3)
„származékos megállapodás”: a 2004/39/EK irányelv
I. melléklete C. szakaszának (4)–(10) pontjában meghatározott pénzügyi eszköz; (4)
„visszavásárlási megállapodás” és „fordított
visszavásárlási megállapodás”: a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[25]
3. cikkében meghatározott megállapodás; (5)
„értékpapír-kölcsönzési megállapodás” és
„értékpapír-kölcsönvételi megállapodás” a 2006/49/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 3. cikkében meghatározott megállapodás; (6)
„strukturált
termék”: forgalomképes értékpapírok vagy a 2006/48/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[26]
4. cikkének (36) bekezdésében meghatározott értékpapírosítás útján kínált, egyéb pénzügyi eszközök, vagy a
hitelkockázattól eltérő kockázatok átruházásával járó, egyenértékű tranzakciók; (7)
„pénzügyi intézmény”: a következők bármelyike: (a)
a 2004/39/EK irányelv 4. cikkében meghatározott
befektetési vállalkozás; (b)
a 2004/39/EK irányelv 4. cikkében meghatározott
szabályozott piac, valamint valamennyi egyéb szervezett kereskedési helyszín és
platform; (c)
a 2006/48/EK irányelv 4. cikkében meghatározott
hitelintézet; (d)
a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[27]
13. cikkében meghatározott biztosító és viszontbiztosító; (e)
a 2009/65/EK irányelv 1. cikkében meghatározott
átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás
(ÁÉKBV), valamint a 2009/65/EK irányelv 2. cikkében meghatározott alapkezelő
társaság; (f)
a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[28] 6 cikkének a) pontjában
meghatározott nyugdíjalap vagy foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató
intézmény, valamint az ilyen alap vagy intézmény vagyonkezelője; (g)
a 2011/61/EU irányelv 4. cikkében meghatározott
alternatív befektetési alap (ABA) és alternatív befektetési alapkezelő (ABAK); (h)
a 2006/48/EK irányelv 4. cikkében meghatározott
különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység; (i)
a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének (26) bekezdésében meghatározott különleges célú
gazdasági egység; (j)
az alábbiak közül egy vagy több tevékenységet végző
bármely más társaság, amennyiben ezek a tevékenységek – a pénzügyi tranzakciók
mennyiségét vagy értékét tekintve – a társaság teljes tevékenységének jelentős
részét alkotják: i. a 2006/48/EK
irányelv I. mellékletének 1., 2., 3., 6. pontjában említett tevékenységek; ii. bármely
pénzügyi eszköz vonatkozásában saját számlára vagy ügyfél számlájára történő
kereskedés; iii. vállalkozásban
tulajdoni részesedés megszerzése; iv. pénzügyi
eszközökben való részvétel vagy azok kibocsátása; v. a iv.
pontban említett tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtása. (8)
„központi szerződő fél”: olyan jogi személy, amely
egy vagy több pénzügyi piacon folyó kereskedésben az ügyleti felek közé belép,
így minden eladó vevőjévé és minden vevő eladójává válik; (9)
„nettósítás”: a 98/26/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[29]
2. cikkében meghatározott jelentéssel bír; (10)
„fiktív érték”: egy adott származékos
megállapodásra kifizetett összegek kiszámítására használt, mögöttes névleges
vagy névérték. 2.
A Bizottság a 13. cikkel összhangban
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el részletes szabályok
meghatározása céljából, amelyek annak megállapítására irányadók, hogy az (1)
bekezdés 7. pontjának j) alpontjában említett tevékenységek a vállalkozás
teljes tevékenységének jelentős részét alkotják-e. 3. cikk
Letelepedés 1.
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a pénzügyi
intézményt akkor kell valamely tagállam területén letelepedettnek tekinteni, ha
az alábbi feltételek bármelyike teljesül: (a)
az adott tagállam hatóságai az engedély tárgyát
képező tranzakciók tekintetében engedélyezték, hogy ilyen minőségben eljárjon; (b)
székhelye az adott tagállamban van; (c)
állandó címe vagy a szokásos tartózkodási helye
ebben tagállamban van; (d)
az adott tagállamban fióktelepe van, a fióktelep
által folytatott tranzakciók tekintetében; (e)
az a), b) c) vagy d) pont szerint az adott
tagállamban letelepedett másik pénzügyi intézménnyel vagy az adott tagállam
területén letelepedett, nem pénzügyi intézmény szerződő féllel kötött pénzügyi
tranzakcióban saját számlára vagy más személy számlájára eljárva szerződő fél,
illetve a tranzakció szerződő fele nevében jár el. 2.
Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt listában
szereplő feltételek közül több is teljesül, a letelepedés helye szerinti
tagállam meghatározásához a listában korábban szereplő első teljesülő feltétel
bír jelentőséggel. 3.
Az (1) bekezdés ellenére a pénzügyi intézmény nem
tekinthető az említett bekezdés értelmében véve letelepedettnek, amennyiben a
pénzügyi tranzakciós adó megfizetéséért felelős személy bizonyítja, hogy nincs
kapcsolat a tranzakció gazdasági tartalma és bármely tagállam területe között. 4.
Az olyan személy, amely nem pénzügyi intézmény,
abban az esetben tekinthető valamely tagállamban letelepedettnek, amennyiben
székhelye, illetve természetes személy esetében állandó címe vagy szokásos
tartózkodási helye az adott államban található, vagy az adott államban fióktelepe
van, az adott fióktelep által végzett tranzakciók tekintetében. II. fejezet
Az adókötelezettség keletkezése, adóalap és adókulcsok 4. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének keletkezése 1.
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettsége
minden egyes pénzügyi tranzakció tekintetében a tranzakció létrejöttekor
keletkezik. 2.
A tranzakció későbbi visszavonása vagy helyesbítése
– a tévedés esetének kivételével – nem érinti az adókötelezettség keletkezését. 5. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó alapja a nem származékos megállapodásokhoz
kapcsolódó pénzügyi tranzakciók esetében 1.
A 2. cikk (1) bekezdése 1. pontjának c)
alpontjában, illetve a származékos megállapodások tekintetében a 2. cikk (1)
bekezdése 1. pontjának a) és b) alpontjában említett pénzügyi tranzakciók
kivételével a pénzügyi tranzakciók esetében az adó alapját képezi az
átruházásért cserébe az ügyleti partner vagy harmadik fél által megfizetett,
vagy tőle esedékes teljes ellenérték. 2.
Az (1) bekezdés ellenére az ott említett esetekben
az adóalap az abban az időpontban meghatározott piaci ár, amikor a pénzügyi
tranzakciós adó megfizetési kötelezettsége keletkezik: a) amennyiben az ellenérték a piaci árnál
alacsonyabb; b) a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában
említett esetekben. 3.
A (2) bekezdés alkalmazásában a piaci ár az a
teljes összeg, amelyet független felek közötti tranzakcióban az adott pénzügyi
eszközért ellenértékként fizettek volna. 6. cikk
Az adó alapja származékos megállapodásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók
esetében A 2. cikk (1) bekezdése 1. pontjának c)
alpontjában, illetve a származékos megállapodások tekintetében a 2. cikk (1)
bekezdése 1. pontjának a) és b) alpontjában említett pénzügyi tranzakciók
esetében a pénzügyi tranzakciós adó alapja a származékos megállapodás pénzügyi
tranzakció idején fennálló fiktív értéke. Amennyiben több fiktív értéket állapítanak
meg, az adóalap meghatározásához a legnagyobb összeget kell használni. 7. cikk
Az adóalapra vonatkozó közös rendelkezések Amennyiben az 5. és 6. cikk értelmében az
adóalap meghatározásában jelentőséggel bíró érték teljes egészében vagy részben
az adót kivető tagállamétól eltérő pénznemben van meghatározva, az alkalmazandó
átváltási árfolyam a pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének
keletkezési időpontjában az érintett tagállam legreprezentatívabb devizapiacán
jegyzett legutolsó eladási árfolyam, vagy pedig az erre a piacra való
hivatkozással az adott tagállam által megállapított szabályok szerint
meghatározott árfolyam. 8. cikk
Alkalmazás, szerkezet és az adókulcsok szintje 1.
A tagállamok a pénzügyi tranzakciós adónak az
adókötelezettség keletkezésekor hatályos kulcsait alkalmazzák. 2.
A tagállamok az adókulcsokat az adóköteles összeg
bizonyos százalékában határozzák meg. Az adókulcsok nem lehetnek alacsonyabbak a
következőknél: (a)
az 5. cikkben említett pénzügyi tranzakciók
esetében 0,1 %; (b)
a 6. cikkben említett pénzügyi tranzakciók esetében
0,01 %. 3.
A tagállamok azonos adókulcsot alkalmaznak
valamennyi, a (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében azonos kategóriába
tartozó összes pénzügyi tranzakcióra. III. fejezet
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetése, kapcsolódó kötelezettségek, valamint az
adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése 9. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó adóhatóságnak történő megfizetéséért felelős személy 1.
Az egyes pénzügyi tranzakciókat illetően a pénzügyi
tranzakciós adót minden olyan pénzügyi intézmény megfizeti, amelynek esetében
valamelyik alábbi feltétel teljesül: (a)
a tranzakcióban félként részt vesz, saját számlára
vagy más személy számlájára jár el; (b)
a tranzakció egyik fele nevében jár el; vagy (c)
a tranzakciót a saját számlájára folytatta le. 2.
Amennyiben a pénzügyi intézmény másik pénzügyi
intézmény nevében vagy számlájára jár el, az adó megfizetéséért kizárólag ez a
másik pénzügyi intézmény felel. 3.
A tranzakcióban részt vevő minden fél, a pénzügyi
intézményeken kívüli személyeket is beleértve, egyetemlegesen felelnek a
tranzakció után esedékes adó pénzügyi intézmény általi megfizetéséért,
amennyiben a pénzügyi intézmény a 10. cikk (4) bekezdésében megállapított
határidőn belül nem fizette meg a részéről esedékes adót. 4.
A tagállamok előírhatják, hogy az e cikk (1), (2)
és (3) bekezdésében említett pénzügyi tranzakciós adó megfizetéséért felelős
személytől eltérő személyt is egyetemleges felelősség terhel az adó
megfizetéséért. 10. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetésének határidejére, a fizetés biztosítását
szolgáló kötelezettségekre, valamint a fizetés ellenőrzésére vonatkozó
rendelkezések 1.
A tagállamok állapítják meg a nyilvántartásba
vételi, számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségeket, valamint az annak
biztosítását szolgáló más kötelezettségeket, hogy az adóhatóságok részére
esedékes pénzügyi tranzakciós adó ténylegesen megfizetésre kerüljön. 2.
A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak
biztosítására, hogy a pénzügyi tranzakciós adó megfizetéséért felelős
valamennyi személy olyan adóbevallást nyújtson be az adóhatósághoz, amely
tartalmazza a pénzügyi tranzakciós adó egyhónapos időtartam alatt keletkezett
megfizetési kötelezettségének kiszámításához szükséges valamennyi információt,
beleértve az egyes adókulcsokkal adózó tranzakciók összértékét. A pénzügyi
tranzakciós adóra vonatkozó bevallást az adókötelezettség keletkezésének
hónapját követő hónap tizedik napjáig kell benyújtani. 3.
A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a 2004/39/EK
irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem vonatkozik a pénzügyi intézményekre,
legalább öt éven keresztül az illetékes hatóságok rendelkezésére álljon az
intézmények által végzett valamennyi pénzügyi tranzakcióra vonatkozó lényeges
adat, függetlenül attól, hogy saját nevükben vagy más személy nevében, saját
számlájukra vagy más személy számlájára jártak-e el. 4.
A tagállamok biztosítják, hogy az esedékes pénzügyi
tranzakciós adó az alábbi időpontokban befizetésre kerüljön az adóhatóságokhoz: (a)
elektronikus úton végzett tranzakciók esetében az
adókötelezettség keletkezésének pillanatában; (b)
minden más esetben az adókötelezettség
keletkezésének pillanatát követő három munkanapon belül. 5.
A tagállamok biztosítják, hogy az ügyben illetékes
hatóságok ellenőrizzék, hogy az adókat megfelelően megfizették-e. 11. cikk
Az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzésére vonatkozó különös
rendelkezések 1.
A tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk az
adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából. 2.
A Bizottság a 13. cikkel összhangban
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek meghatározzák a
tagállamok által az (1) bekezdés értelmében megteendő intézkedéseket. 3.
A tagállamok szükség esetén igénybe veszik az
adóügyi közigazgatási együttműködés tekintetében elfogadott uniós
rendelkezéseket, és különösen a 2011/16/EU és 2010/24/EU tanácsi irányelvet.
Emellett kihasználják a pénzügyi tranzakciókra vonatkozóan már létező
adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeket. IV. fejezet
Záró rendelkezések 12. cikk
A pénzügyi tranzakciókra kivetett egyéb adók A tagállamok az ebben az irányelvben foglalt
pénzügyi tranzakciós adón és a 2006/112/EK tanácsi irányelvben[30] előírt hozzáadottérték-adón
kívül nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a pénzügyi tranzakciókat
terhelő más adót. 13. cikk
A felhatalmazás gyakorlása 1.
A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek
szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. 2.
A 2. cikk (2) bekezdésében, és a 11. cikk (2)
bekezdésében említett felhatalmazás a 18. cikkben említett időponttól számított
határozatlan időtartamra szól. 3.
A Tanács a 2. cikk (2) bekezdésében, valamint a 11.
cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A
visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott
felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való
kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép
hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok érvényességét. 4.
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot. 5.
A 2. cikk (2) bekezdése, és a 11. cikk (2)
bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor
lép hatályba, ha a Tanács nem emel ellene kifogást az azt követő két hónapon
belül, hogy a Bizottság tájékoztatta a jogi aktusról, illetve ha ezen határidő
lejárta előtt a Tanács tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván
kifogást emelni. Ez az időszak a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal
meghosszabbodik. 14. cikk
Az Európai Parlament tájékoztatása Az Európai Parlament tájékoztatást kap a
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadásáról, az ezekkel
kapcsolatban emelt kifogásokról, illetve a felhatalmazás Tanács általi
visszavonásáról. 15. cikk
A 2008/7/EK irányelv módosítása A 2008/7/EK irányelv a következőképpen
módosul: (1) A 6. cikk (1) bekezdésében az a) pontot
el kell hagyni. (2)
A szöveg a 6. cikk után a következő cikkel egészül
ki: „6a. cikk Kapcsolat a
.../.../EU irányelvvel Ez az irányelv nem érinti a .../.../EU tanácsi
irányelvet[31].” 16. cikk
Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés A Bizottság ötévenként, illetve első
alkalommal 2016. december 31-ig az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentést
terjeszt a Tanács elé, amelyet adott esetben kiegészít az irányelv módosítására
vonatkozó javaslattal. Ebben a jelentésben a Bizottság megvizsgálja
legalább a pénzügyi tranzakciós adónak a belső piac megfelelő működésére, a
pénzügyi piacokra és a reálgazdaságra gyakorolt hatását, valamint figyelembe
veszi a pénzügyi ágazat megadóztatásának nemzetközi összefüggésben történő
előrehaladását. 17. cikk
Átültetés a nemzeti jogba 1. A tagállamok legkésőbb 2013.
december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az
irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e
rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot
haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2014. január
1-jétől alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás
módját a tagállamok határozzák meg. 2. A tagállamok közlik a
Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az
ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 18. cikk
Hatálybalépés Ez az irányelv
az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik
napon lép hatályba. 19. cikk
Címzettek Ennek az
irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt a
Tanács részéről az
elnök MELLÉKLET PÉNZÜGYI KIMUTATÁS
1.
A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI
1.1.
A javaslat/kezdeményezés címe
A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelv.
1.2.
A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú
költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)
14 05 Adózási politika
1.3.
A javaslat/kezdeményezés típusa
A javaslat új intézkedésre irányul
1.4.
Célkitűzés(ek)
1.4.1.
A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves
bizottsági stratégiai célkitűzések
Pénzügyi stabilitás
1.4.2.
Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú
irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett
tevékenység(ek)
3. sz. konkrét célkitűzés Az EU politikai célkitűzéseit támogató új adózási kezdeményezések és intézkedések kidolgozása A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek) 14. cím Adóügyek és vámunió ABB 05 Adópolitika
1.4.3.
Várható eredmény(ek)
A pénzügyi szolgáltatások belső piaca felaprózódásának elkerülése, szem előtt tartva a bevezetésre kerülő, nem összehangolt nemzeti adóügyi intézkedések növekvő számát. Annak biztosítása, hogy a pénzügyi intézmények tisztességes mértékben hozzájáruljanak a közelmúltbeli válság költségeinek fedezéséhez, valamint ezen ágazat más ágazatokhoz képest egyenlő adózásának biztosítása. A túlzottan kockázatos tranzakcióktól megfelelően visszatartó szabályok létrehozása és a jövőbeli válságok elkerülését célzó szabályozási intézkedések kiegészítése.
1.5.
A javaslat/kezdeményezés indokolása
1.5.1.
Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)
Az Unió stabilitásra vonatkozó átfogó célkitűzéséhez való hozzájárulás a pénzügyi válság utóhatásai közepette.
1.5.2.
Az uniós részvételből adódó többletérték
A pénzügyi piacok tevékenységek és határok mentén történő felaprózódásának elkerülése, valamint a pénzügyi intézmények Unión belül egyenlő kezelése, és végső soron a belső piac megfelelő működése kizárólag uniós szintű intézkedések meghozatalával biztosítható.
1.5.3.
Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága
A széles alapú pénzügyi tranzakciós adó nemzeti szintű bevezetése a fenti három célkitűzés elérése mellett, komoly delokalizációs hatások nélkül szinte lehetetlennek bizonyult (svédországi példa).
1.5.4.
Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi
eszközökkel
Az adók a globális válságrendezési keret részét képezik. Ezenfelül a Bizottság javasolta a pénzügyi tranzakciós adóból befolyó bevételnek jövőbeli saját forrásként történő felhasználását.
1.6.
Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama
A javaslat határozatlan időtartamra vonatkozik
1.7.
Tervezett irányítási módszer(ek)
A javaslat pénzügyi hatással van az EU-ra az
igazgatási költségek növekedése révén. Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással: Az Európai Unióról szóló szerződés V. címe
értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési
rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott
személy. Megosztott irányítás a tagállamokkal Decentralizált irányítás harmadik országokkal Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze
meg)
2.
Irányítási intézkedések
2.1.
A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó
rendelkezések
A tagállamok megfelelő intézkedéseket kötelesek hozni a pénzügyi tranzakciós adó pontos és időben történő kivetése érdekében, beleértve az ellenőrzési intézkedéseket is. A tagállamok szabadon határozzák meg az adó megfizetésének, és a helyes megfizetés nyomon követésének és ellenőrzésének biztosítását célzó, megfelelő intézkedéseket.
2.2.
Igazgatási és kontrollrendszer
2.2.1.
Felismert kockázat(ok)
1. Az irányelv tagállami szinten történő átültetésének késedelme. 2. Az adócsalás, adókikerülés és visszaélés kockázata 3. Áttelepülés kockázata
2.2.2.
Tervezett ellenőrzési mód(ok)
Az irányelv 11. cikke megemlíti az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzésére vonatkozó különleges rendelkezéseket: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és adóügyi közigazgatási együttműködés. Az áttelepülés kockázatát megfelelő adókulcsok kialakításával, valamint az adóalap tág meghatározásával lehet kezelni.
2.3.
A csalások és a szabálytalanságok megelőzésre
vonatkozó intézkedések
Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző
és védintézkedéseket.
3.
A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA
3.1.
A kiadások a többéves pénzügyi keret mely
fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?
· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül
pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel Szám [Megnevezés………….] || diff./nem diff. ([32]) || EFTA[33] országokból || tagjelölt országokból[34] || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || [XX.YY.YY.YY] || diff./nem diff. || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM · Létrehozandó új költségvetési tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon
belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel Szám [Fejezet………….] || diff./nem diff. || EFTA országokból || tagjelölt országokból || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18 cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || [XX.YY.YY.YY] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM
3.2.
A kiadásokra gyakorolt becsült hatás
3.2.1.
A kiadásra gyakorolt becsült hatás összegzése
millió EUR (három tizedesjegyig) A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || [Megnevezés ……………...…………………………………………….] Főigazgatóság: <…….> || || || N. év[35] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN Operatív előirányzatok || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2) || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || || || || || || || || Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[36] || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || || (3) || || || || || || || || A[z] <…….> Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || (5) || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret <....> FEJEZETÉHEZ/ALFEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is
érint: Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (5) || || || || || || || || Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 1–4 FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások ” millió EUR (három tizedesjegyig) || || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően Főigazgatóság: TAXUD || Humánerőforrás || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 Egyéb igazgatási kiadások || 0.040 || 0.036 || 0.036 || 0.036 || 0.036 TAXUD Főigazgatóság ÖSSZESEN || || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 millió EUR (három tizedesjegyig) || || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 Kifizetési előirányzatok || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798
3.2.2.
Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás
–
X A
javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok
felhasználását
3.2.3.
Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült
hatás
3.2.3.1.
Összegzés
–
X A javaslat/kezdeményezés
az alábbiak igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után: millió EUR (három
tizedesjegyig) || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || Humánerőforrás || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 Egyéb igazgatási kiadások || 0.040 || 0.036 || 0.036 || 0.036 || 0.036 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[37] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || Humánerőforrás || || || || || Egyéb igazgatási kiadások || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A ÖSSZESEN || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798
3.2.3.2.
Becsült humánerőforrás-szükségletek
–
X A
javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár: || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) || || || || || 14 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 14 01 01 02 (a küldöttségeknél) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 14 01 05 01 (közvetett kutatás) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[38] || || || || || 14 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 14 01 02 02 (AC, AL, END, INT, és JED a küldöttségeknél) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. XX 01 04 yy [39] || - a központban[40] || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. - a küldöttségeknél || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. XX 01 05 02 (AC, END, INT közvetett kutatásban) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 10 01 05 02 (AC, END, INT közvetlen kutatásban) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || ÖSSZESEN || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb
egy tizedesjeggyel) kell kifejezni 14: az érintett
szakpolitikai terület vagy költségvetési cím. A humánerőforrás-igényeknek az adott
főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt és/vagy
az adott főigazgatóságon belüli személyzet-átcsoportosítással kell eleget
tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása
mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító
főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal. Az elvégzendő feladatok leírása: Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || A TAXUD Főigazgatóság jelenlegi személyzeti elosztása nem igazán veszi figyelembe a pénzügyi tranzakciós adós közös rendszerét, és belső átcsoportosítást fog igényelni. A kijelölt tisztviselők fő feladatai a következők lesznek: az adó gyakorlati működésére vonatkozó technikai részletek kidolgozása a tárgyalási folyamat támogatása érdekében, az ezt követő végrehajtás nyomon követése, jogi értelmezések és munkadokumentumok készítése, az adókerülés/visszaélés megelőzésére vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz való hozzájárulás, adott esetben jogsértési eljárások előkészítése, stb.
3.2.4.
A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való
összeegyeztethetőség
–
X A javaslat/kezdeményezés
összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.
3.2.5.
Harmadik felek részvétele a finanszírozásban
–
A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik
felek általi társfinanszírozást.
3.3.
A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás
–
X A javaslatnak/kezdeményezésnek
nincs pénzügyi hatása a bevételre. [1] COM(2010) 549 végleges
(http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0549:FIN:HU:PDF). [2] Különösen: az Európai Tanács 2011. március 11-i ülésén
az euróövezet állam- és kormányfői megállapították, hogy „az euróövezet és az
EU vonatkozásában, valamint nemzetközi viszonylatban a pénzügyi tranzakciókra
kivetendő adó bevezetésének lehetőségeit fel kell mérni és részletesebben ki
kell dolgozni.” Az Európai Tanács 2011. március 24–25-i, későbbi ülésén
megismételte korábbi következtetését, mely szerint a pénzügyi tranzakciókat
terhelő globális adó bevezetésének lehetőségét meg kell vizsgálni és részletesebben
ki kell dolgozni. [3] Az Európai Parlament 2010. március 10-én és március 25-én
elfogadott állásfoglalásaiban felhívta a Bizottságot, hogy végezzen
hatásvizsgálatot a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról, megvizsgálva annak
előnyeit és hátrányait. Ezenfelül felhívott annak felmérésére, hogy a különböző
pénzügyi műveletekre vonatkozó adók lehetőségei hogyan járulnak hozzá
potenciálisan az uniós költségvetéshez, valamint hogy milyen mértékben lehetne
a lehetőségeket innovatív pénzügyi mechanizmusként felhasználni ahhoz, hogy a
fejlődő országoknak, valamint a pénzügyi fejlesztési együttműködés számára
támogatást nyújtsanak az éghajlatváltozáshoz való igazodáshoz és annak
enyhítéséhez. [4] Jelenleg a legtöbb pénzügyi és biztosítási szolgáltatás
héamentes. [5] COM(2011) 510 végleges.
http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/proposal_council_own_resources_en.pdf [6] COM(2010) 700 végleges.
(http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0700:FIN:HU:PDF). [7] COM(2011) 510 végleges (http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/proposal_council_own_resources_en.pdf). [8] Hivatkozással a pénzügyi eszközöknek a pénzügyi eszközök
piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi
irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.) I.
mellékletében szereplő fogalommeghatározására. Ebbe a
fogalommeghatározásba beletartoznak a kollektív befektetési
vállalkozások befektetési jegyei. Következésképpen a 2009/65/EK irányelv (HL L 302.,
2009.11.17., 32. o.) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható
értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV)
részvényei és befektetési jegyei, valamint a 2011/61/EU irányelv (HL L 174., 2011.7.1.,
1. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív
befektetési alapok (ABA) pénzügyi eszközök. Emiatt ezeknek az eszközöknek a
jegyzése és visszaváltása a javaslat értelmében pénzügyi tranzakciónak minősül. [9] Nevezetesen a 2004/39/EK irányelv (vö. az előző
lábjegyzettel). [10] HL L 64., 2011.3.11., 1. o. [11] HL L 84., 2010.3.31., 1. o. [12] http://www.oecdilibrary.org/docserver/download/fulltext/2311331e.pdf?expires=1309623132&id=id&accname=ocid194935&checksum=37A9732331E7939B3EE154BB7EC53C41 [13] HL L 347., 2006.12.11., 1. o. [14] HL L 46., 2008.2.21., 11. o. [15] HL C […], […], […]. o. . [16] HL C […]., […], […]. o. [17] HL L 145., 2004.4.30., 1–44. o. [18] HL L 302.,
2009.11.17., 32–96. o. [19] HL L 174., 2011.7.1., 1–73. o. [20] HL L 46., 2008.2.21., 11. o. [21] HL L 241., 2006.9.2., 1. o. [22] HL L 302., 2009.11.17., 32. o. [23] HL L 174., 2011.7.1., 1. o. [24] HL L 145., 2004.4.30., 1. o. [25] HL L 177., 2006.6.30., 201. o. [26] HL L 177., 2006.6.30., 1. o. [27] HL L 335., 2009.12.17., 1. o. [28] HL L 235., 2003.9.23., 10. o. [29] HL L 166., 1998.6.11., 45. o. [30] HL L 347., 2006.12.11., 1–118. o. [31] HL L ….., …., o.
[32] Differenciált/nem differenciált előirányzat. [33] EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás. [34] Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni
potenciális tagjelölt országok. [35] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első
éve. [36] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint
uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási
kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [37] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint
uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási
kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [38] AC = szerződéses alkalmazott; AL = helyi alkalmazott;
END = kirendelt nemzeti szakértő; INT = átmeneti alkalmazott; JED = küldöttségi
pályakezdő szakértő. [39] Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre
részleges felső határérték vonatkozik (korábban: BA-tételek). [40] Elsősorban a strukturális alapok, az Európai
Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA)
esetében.