18.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 113/62

—

emlékeztet arra, hogy a közösségi módszer az európai döntéshozatali folyamat inkluzívabbá tétele és egy többszintű kormányzás révén újítandó meg;

—

üdvözli azt a politikai konszenzust, amely az európai kormányzásról általa kialakított felfogás tekintetében létrejött, továbbá az európai intézmények által az ő eljárása kapcsán kifejezett támogatást;

—

kezdeményezte a „Többszintű kormányzás eredményjelzője az Európai Unióban” elnevezésű mechanizmus bevezetését, amely éves rendszerességgel hozzájárul annak nyomon követéséhez, hogy mennyire veszik figyelembe e kormányzási mód főbb elveit és mechanizmusait az Európai Unió politikai ciklusainak keretében, az elemzett politikák és stratégiák területi dimenziójára összpontosítva;

—

véleménye szerint a Régiók Bizottsága nyomonkövetési tevékenységének megszilárdítása érdekében a többszintű kormányzás gyakorlatára különös súlyt kellene helyezni a következő szubszidiaritási találkozó alkalmával;

—

a következő hónapok folyamán konkrét formába önti az Európai Unió többszintű kormányzásra vonatkozó chartájának tervét, amely a helyi és regionális önkormányzatok nagyobb fokú részvételét kívánja elősegíteni az európai demokrácia megélésében. E charta kidolgozásának folyamata inkluzív és részvételi elvre épül, és azt kívánja elősegíteni, hogy a helyi és regionális képviselők is a magukévá tegyék törekvéseit.

Előadó

Luc VAN DEN BRANDE (BE/EPP), a Flandria–Európa kapcsolattartó ügynökség elnöke

1.

megújítja a 2009. június 17-én, a többszintű kormányzásról elfogadott fehér könyvében (1) megfogalmazott politikai kötelezettségvállalását, és miután politikai tervet javasolt „Európa partnerségben történő építésére”, mindenféle ellentétes tendenciával szemben törekszik az európai integrációs folyamatot szolgáló fenti célkitűzés teljesülésének biztosítására; (2)

2.

a többszintű kormányzás fogalmát az Uniónak, a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak a szubszidiaritás és arányosság elvein és a partnerségen alapuló olyan összehangolt cselekvéseként értelmezi, amely funkcionális és intézményesített együttműködésben valósul meg, és amelynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása;

3.

emlékeztet ezért arra, hogy a közösségi módszer az európai döntéshozatali folyamat inkluzívabbá tétele és egy többszintű kormányzás révén újítandó meg, amely növeli az uniós fellépés hatékonyságát, új intézményközi és politikai együttműködési kultúrát alakítva ki, amely ösztönzi a minden féle szintű választott képviselőknek az európai folyamatban való részvételét, azokét pedig mindenképp, akik jogalkotási hatáskörökkel bíró régiókat képviselnek;

4.

üdvözli azt a politikai konszenzust, amely az európai kormányzásról általa kialakított felfogás tekintetében létrejött, továbbá az európai intézmények által az ő eljárása kapcsán kifejezett támogatást, és meg van győződve arról, hogy a többszintű kormányzás valódi európai kultúrájának a kialakítása három előfeltételtől függ:

5.

felhívja a figyelmet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kétségbevonhatatlanul beágyazta a többszintű kormányzást az Európai Unió működésébe azzal, hogy megerősítette pozícióját az intézményi struktúrában, és elismerte a területi kohézió célkitűzését és a szubszidiaritás elvének nemzeti szint alatti dimenzióját;

6.

úgy véli ezért, hogy az általános európai érdek, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok érdeke érvényesítésének legjobb módja egyértelműen az, ha a szubszidiaritás elvét jelenleg az európai hozzáadott érték velejárójának tekintjük, a többszintű kormányzást pedig olyan rugalmas és részvételt elősegítő kormányzási módnak, amely az egyre inkább függő viszonyban lévő és versengő globalizálódott világ valós körülményeivel való megbirkózás érdekében megerősíti az Európai Unió értékeit, valamint annak felelősségvállalási és szolidaritási etikáját;

7.

úgy látja, hogy az európai kormányzással kapcsolatos minden észrevétel segít abban, hogy a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának központi kérdését egy dinamikus politikai és jogalkotási folyamat keretébe helyezzük vissza. Hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás elve egymástól elválaszthatatlan: az egyik a különböző hatalmi szintek hatásköreivel függ össze, a másik azok interakciójára helyezi a súlyt;

8.

véleménye szerint az, hogy a szubszidiaritást és az arányosságot a többszintű kormányzás kontextusában helyezzük el, egyben azt is jelenti, hogy elismerjük az európai politikai fellépés transzverzálissá és átjárhatóvá tételének szükségességét: a napjainkban az európai menetrend középpontjában álló átfogó stratégiák sikere ugyanis egyre inkább az európai megosztott kormányzás minőségétől és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásától függ, amely elv megakadályozza, hogy a döntéseket egyetlen hatalmi szintre összpontosítsák, és biztosítja, hogy a politikák kidolgozása és végrehajtása a legmegfelelőbb szinten történjen;

9.

javaslatait az európai integrációs folyamat jelenlegi kontextusába helyezi, amely fokozott felelősségvállalási és szolidaritási erőfeszítéseket kíván meg az uniós, nemzeti és területi szint politikai vezetőitől a kölcsönösség elve  (3) szerint;

10.

aláhúzza, hogy az intézményi egyensúly elve, (4) amely az Európai Unió struktúrájának a vázát alkotja, az európai demokrácia alapvető garanciája. Megítélése szerint az, hogy a Lisszaboni Szerződés a hatálybalépésével megerősítette az RB intézményi és jogi szerepét előjogainak az Európai Bíróság előtti védelmét illetően, magában foglalja az intézményi egyensúly elvének az RB tekintetében történő maradéktalan elismerését;

11.

úgy véli, hogy az Európai Unió többszintű kormányzásra vonatkozó chartájának kidolgozása, amelynek célja, hogy az európai kormányzás közös és egységes felfogását az Unió alapértékeinek egyikévé tegye, lényeges szakaszát jelenti majd politikai terve megvalósításának;

12.

megállapítja, hogy nem létezik olyan koherens európai közigazgatási jog, amely minimumnormákat garantálna a konzultációs, koordinációs és részvételi eljárásoknak a városok és régiók tekintetében történő alkalmazására vonatkozóan. Felkéri ezért az Európai Bizottságot, hogy idővel vegye fontolóra a közigazgatási eljárások európai okmányának kidolgozását, amely a részvételt jobban lehetővé tevő eljárásokba ültetné át e jövőbeli charta fő elveit és értékeit;

13.

úgy látja, hogy az Európai Bizottsággal kötött együttműködési megállapodás felülvizsgálatának, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások, jobban figyelembe kell vennie a helyi és regionális önkormányzatoknak az Európai Unió működésével kapcsolatos legitimitását és felelősségét, és a teljes európai döntéshozatali folyamat általános érdekét szolgálva garantáljuk ennek az Európai Unió fellépését vezérlő két elvnek, azaz a szubszidiaritás és az arányosság elvének a tiszteletben tartását, valamint a többszintű kormányzás strukturáló elvként való elismertetését;

14.

nézete szerint e felülvizsgálatot dinamikus folyamatnak kell majd kísérnie, amely egy olyan cselekvési tervnek az Európai Bizottsággal együtt történő elfogadásához vezet, amely meghatározná a legnagyobb eséllyel területi hatással bíró kezdeményezéseket, és azt az előzetes és utólagos elemzést, amelyet az RB tagjainak és az általa működtetetett önkormányzati platformoknak (Európa 2020 platform, szubszidiaritási platform, EGTC platform) a szakértelmére támaszkodva elvégezhetne; (5)

15.

arra kéri az Európai Parlamentet, hogy fokozza arra irányuló intézményi elkötelezettségét, hogy átültesse a gyakorlatba a többszintű kormányzás és az integrált megközelítés elveit és mechanizmusait; támogatja a többszintű kormányzás európai címének létrehozására vonatkozó európai parlamenti javaslatot; (6)

16.

üdvözli az Európai Unió Tanácsának kezdeményezését, amely 2010 márciusában először tartott informális miniszteri találkozót a többszintű kormányzás tárgyában, (7) és amelynek következtetései kifejezetten arra szólítják fel a Régiók Bizottságát, hogy „segítse elő a többszintű kormányzás eredményeinek folyamatos politikai értékelését az Európai Unióban”, ezért arra kéri a jövőbeli elnökségeket, hogy erősítsék meg ezt a lépést. Megállapítja egyébiránt, hogy a tanácsüléseken és kormányközi üléseken való rendszeresebb részvétele azt bizonyítja, hogy előrehaladás történt ennek a kormányzási módnak a figyelembevétele terén;

17.

üdvözli az Európai Tanács elnökségéhez való közeledés kilátásait és azt, hogy az elnökség figyelmet fordít az állam- és kormányfők szintjén hozott stratégiai döntések által a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásra. Helyesnek tartja ennek kapcsán, hogy minden tavaszi európai tanácsi ülést megelőzően találkozót szervezzenek;

18.

rendszeresebben kíván párbeszédet folytatni az Európai Bírósággal a szubszidiaritás és az arányosság elvének, valamint a területi kohézió célkitűzésének tiszteletben tartásáról az európai jog megfelelő átültetésével, valamint a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásával összefüggésben, továbbá a négy szabadságjog tiszteletben tartásáról; a Számvevőszékkel pedig az európai közfinanszírozás helyes irányításáról, csakúgy mint az uniós költségvetés kezelése által a területi kohézióra, valamint a városok és régiók versenyképességére kifejtett hatásról;

19.

egyetért az intelligens szabályozás koncepciójában rejlő új megközelítéssel, amely azon alapul, hogy az EU politikai ciklusa során a joganyagot folyamatosan hozzáigazítanák az aktuális körülményekhez és kihívásokhoz, és amelynek végrehajtását mélyrehatóan kielemeznék. Úgy véli azonban, hogy a végrehajtást a területi hatás nagyobb mértékű számításba vételének kell kísérnie; (8)

20.

ismét kifejezi arra irányuló kérését, hogy a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás következő felülvizsgálata során csatoljanak ahhoz bizonyos, olyan rendelkezésekre vonatkozó jegyzőkönyvet, amelyeket az RB teljes mértékben támogatna, nevezetesen a hatásvizsgálatokkal és a jogalkotás utólagos értékelésével leginkább összefüggőeket;

21.

fokozni kívánja a „Jobb jogalkotás” cselekvési terv nyomon követésében való részvételét, aminek keretében szeretné, ha a szubszidiaritás teljesüléséről szóló éves jelentését elismernék az Európai Bizottság „Jobb jogalkotás” c. éves jelentéséhez való hozzájárulásként;

22.

a területi hatásvizsgálatok Európai Bizottság által javasolt vezérelveinek olyan felülvizsgálatára hív fel, amely elősegítené az előzetes és az utólagos hatásvizsgálat rendszeressé válását, valamint az inkluzív kormányzásra vonatkozó és területi mutatók kidolgozását. Konkrét javaslatokat fog ezzel kapcsolatban előterjeszteni, amelyek az Európai Bizottsággal már megkezdett együttműködés tapasztalatain alapulnak;

23.

maradéktalanul egyetért azzal a célkitűzéssel, amely az adminisztratív költségek csökkentésével foglalkozó magas szintű csoport (Stoiber-csoport) munkájának irányát megszabja, és kiemeli a csoporton belül általa arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalást, hogy elősegíti a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő teher mérséklését;

24.

sajnálja, hogy az önkormányzatok nem vesznek részt kellőképpen a komitológiai tevékenységben, és nyomatékosan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy orvosolja ezt a hiányosságot, amely veszélyezteti az európai jog területi szintű megfelelő alkalmazását;

25.

üdvözli az Európai Tanács által azzal megbízott vitacsoport ajánlásait, hogy segítse az Európai Uniót a 2020–2030 távlatában felmerülő, hosszú távú kihívásokra való felkészülésben és ezek hatékonyabb leküzdésében. Ezen ajánlások új „egyezményt” javasolva alátámasztják a megalapozottságát a többszintű kormányzásnak, „amelyben a hatáskörök megoszlanak, nem pedig szétoszlanak”, és amely „áthathatja és át is kell hatnia az európai uniós szakpolitikai döntéshozatalt és a kapcsolatok minden szintjét: egyének és nemzedékek, települések, régiók és tagállamok között egyaránt”. Örömmel tapasztalja a Bölcsek Csoportjának arra való felhívását, hogy ösztönözzék „a vele való konzultációt és részvételét az európai politikai polgárság megerősítése, és ezáltal annak érdekében, hogy a polgárok magukénak érezzék az európai projektet”; (9)

26.

célszerűnek ítéli elkészíteni az Európai Unión belüli regionalizáció és decentralizáció állapotának éves helyzetfelmérését a helyi és regionális önkormányzatok politikai, jogi és adóügyi autonómiája kapcsán tapasztalt dinamika felmérésére, különösen a szubszidiaritás figyelemmel kísérésével kapcsolatban vállalt kötelezettségének alátámasztása érdekében. Erre a felmérésre az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusával folytatandó szoros együttműködés keretében kellene, hogy sor kerüljön;

27.

támogatja az „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” program elindítását, amelynek az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal való intézményi együttműködés részeként kellene megvalósulnia. Továbbá üdvözli, hogy az Európai Parlament javaslatának megfelelően biztosítják egy kísérleti projekt finanszírozását;

28.

kiemeli a hozzájárulást, amelyet a közvetlen demokrácia új eszköze, az uniós polgári kezdeményezés megvalósulásához kíván tenni, különösen a tekintetben, hogy az európai polgári kezdeményezés ismertté tétele érdekében felajánlja saját és tagjai információs csatornáinak és hálózatainak használatát, továbbá minden hasznosnak ítélt módon támogatni kívánja az Európai Bizottságot, például a javasolt kezdeményezések elfogadhatóságának azzal összefüggő előzetes ellenőrzése terén, hogy azok milyen hatással járnak a szubszidiaritási és arányossági elvek teljesülésére, továbbá hasznosnak bizonyulhat tervezett és a folyamatban lévő európai polgári kezdeményezésekre vonatkozó információk összegyűjtésében és terjesztésében, valamint a részvételt elősegítő viták megszervezésében Brüsszelben és máshol egyaránt; (10) végezetül szeretné, ha teljes mértékben bevonnák a sikeres európai polgári kezdeményezésekre válaszul rendezendő európai parlamenti meghallgatásokba, amelyekhez felajánlja támogatását;

29.

nyomatékosan kéri, hogy a többi intézménnyel azonos címen az Európai Bizottsággal is kezdődjön együttműködés e folyamat előrehaladása tárgyában, mivel a fenti eszköz alkalmazásának előmozdítására partnerségben kell, hogy sor kerüljön, elsősorban a helyi és regionális önkormányzatokon, valamint a regionális parlamenteken belüli vitát ösztönözve, továbbá a helyi és regionális médiát mozgósítva;

30.

úgy látja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Unió elsődleges jogába történő beépítése, továbbá annak kilátása, hogy az EU csatlakozik az emberi jogok európai egyezményéhez, jellegénél fogva elősegítheti az alapvető jogok többszintű védelmét. Kéri ezért, hogy vonják be abba az intézményközi párbeszédbe, amelyet az Európai Unió Tanácsa kezdeményezett az Európai Bizottság által a Charta végrehajtásáról készített éves jelentés tárgyában, amely szerint „a Charta eredményes végrehajtása az EU valamennyi intézményének, szervének, hivatalának és ügynökségének a fellépésén kell, hogy alapuljon”; (11)

31.

meg kívánja erősíteni az Alapjogi Ügynökséggel való együttműködést, különösen az alapvető jogok többszintű védelméről és előmozdításáról folytatott éves párbeszéd megszervezése keretében, valamint új kezdeményezéseket fog tenni a polgárság európai évének (2013) előkészítése kapcsán;

32.

szorgalmazza az európai településeken és régiókon belül az Európai Unió eredményeiről, illetve azoknak a polgárokra gyakorolt hatásáról indított decentralizált kommunikációs fellépéseket, valamint hangsúlyozza, hogy sürgősen elegendő pénzügyi eszközt kell biztosítani az Unió fellépésének a polgárok között széles körű közönségre találó regionális és helyi média körében történő támogatására;

33.

úgy ítéli meg, hogy az Európa 2020 stratégia irányításához javasolt felépítésnek, csakúgy, mint annak a felépítésnek, amelynek a kohéziós politika reformjában kell érvényesülnie, kettős paradigmaváltást kell biztosítania:

34.

megállapítja, hogy a napjainkban Európát sújtó költségvetési válsághelyzetben, amelynek gazdasági és társadalmi hatásai a polgárok legnagyobb gondját jelentik, különösen kulcsfontosságú az Európai Unió által biztosított hozzáadott érték és az ennek eléréséhez rendelkezésére álló eszközök kérdése;

35.

támogatja az Európai Parlament által javasolt és a lengyel elnökség által a gyakorlatba átültetett „konvent-alapú” megközelítést, amelybe őt is be kell vonni, hogy partnerségben lehessen meghatározni az Európai Unió kiadásainak politikai prioritásait, illetve azok finanszírozását a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra;

36.

részt kíván venni ebben a folyamatban, mivel – az Európai Unió GDP-jének 16 %-át, illetve Európában a közberuházások 58 %-át képviselő – helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulása nélkülözhetetlen az Unió gazdasági fellendüléséhez; (12)

37.

ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok számára rendelkezésre álló közfinanszírozás aggasztó helyzetére, mely hátrányosan hat az európai gazdaság fellendülésére, ennélfogva veszélyezteti az Európa 2020 stratégia sikerét, következésképpen úgy véli, hogy végre kellene hajtani a következő többéves pénzügyi kerethez kapcsolódóan a helyi és regionális közfinanszírozás állapotfelmérését;

38.

megállapítja, hogy valamennyi európai intézmény egyértelműen elismeri, hogy a többszintű kormányzás megteremtése szükséges az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú célkitűzéseinek és a stratégia hét kiemelt kezdeményezésének megvalósításához;

39.

ezzel kapcsolatban kifejezetten támogatja az Európai Tanács ajánlását, mely intézmény 2011. március 25-i következtetéseiben (13) elismeri, hogy az európai szemeszter megvalósításának fényében az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek támogatása – a többi politikai és gazdasági kulcsszereplő mellett – szükségessé teszi a régiók szoros bevonását;

40.

üdvözli, hogy néhány tagállamban a nemzeti reformprogramok jobban figyelembe veszik a különböző kormányzati szintek közötti partnerségben rejlő lehetőségeket; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy nyilvánvalóan nincsenek olyan hiteles mechanizmusok és eljárások, amelyek a politikák eredményes integrálása, valamint a különböző kormányzati szintek menetrendjének és költségvetésének a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával történő összehangolása érdekében a többszintű kormányzás elvét átültetnék a gyakorlatba;

41.

ezért kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a nemzeti reformprogramok kidolgozásának és megvalósításának folyamatába csakúgy, mint a stabilitási és konvergenciaprogramokba, mivel az Európa 2020 stratégia átfogó célkitűzései és a nemzeti reformprogramokban bejelentett hozzájárulások közötti eltérést csupán a különböző kormányzati szintek közötti partnerséggel lehet áthidalni; (14)

42.

kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy fokozottan kövesse nyomon a nemzeti reformprogramok „Kormányzat” fejezetét és a tagállamok elért eredményeiről szóló éves jelentéseit annak érdekében, hogy az Európai Unió Tanácsa kifejezett ajánlásokat fogadhasson el, melyekben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy terjesszék ki és erősítsék meg a különböző kormányzati szintek közötti partnerségeket a nemzeti reformprogramok megvalósításában;

43.

újra megerősíti a többszintű szerződéskötés célkitűzését, melynek a hét kezdeményezés megvalósítását, valamint az olyan innovatív mechanizmusok (15) létrehozását kellene kísérnie, mint a helyi digitális menetrendek, valamint „Az európai digitális menetrend” (16) keretében javasolt, az érdekelt felek közötti megállapodások (stakeholder arrangements), az Európai Bizottság által útjára indított „intelligens szakosodási platform”, vagy a „Mozgásban az ifjúság” és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek teljesítése, eközben valamennyi szinten fokozva az egyes szereplők és stratégiák közötti összhangot; (17)

44.

sajnálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nem vonják be közvetlenül a nyitott koordinációs módszer valamennyi szakaszába az Európa 2020 stratégia megvalósítása érdekében, és nyomatékosan kiáll amellett, hogy integrálják őket ebbe a folyamatba;

45.

emlékeztet az integrált megközelítés hozzáadott értékére, különösen a fenntartható fejlődést célzó európai uniós stratégia és az Európa 2020 stratégia, valamint a strukturális alapok energetikai beruházásokra történő felhasználása közötti szinergiahatásoknak a szubszidiaritási elv betartása mellett történő felerősítése tekintetében; emlékeztet továbbá arra, hogy fontos integrálni az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, valamint az ezekhez a változásokhoz való alkalmazkodásra irányuló célkitűzést az EU meglévő stratégiai kereteinek egészébe, és különösen az agrárpolitikába és a vidékfejlesztésbe;

46.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság kohézióról szóló ötödik jelentésével kapcsolatos konzultáció eredményei alátámasztják saját, illetve az összes helyi és regionális önkormányzat abbéli meggyőződését, hogy meg kell erősíteni a partnerség elvét; ezt a megközelítést a Tanács is támogatja, elismeri ugyanis a többszintű kormányzás jelentőségét az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében az új kohéziós politikán keresztül; (18)

47.

megelégedéssel állapítja meg, hogy a Tanács által 2011 májusában elfogadott „Területi menetrend 2020” a többszintű kormányzás alkalmazását ajánlja a területi kohézió megvalósítása érdekében, és kéri az Európai Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiban vegye figyelembe a területi dimenziót, biztosítva ezzel a helyi és regionális önkormányzatok részvételét;

48.

a 2013 utáni kohéziós politika kapcsán elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Bizottság az elvárásainak megfelelően átvette a többszintű kormányzás, valamint az integrált és multifunkcionális megközelítés bizonyos elveit és mechanizmusait (19) azáltal, hogy a strukturális alapokról és a kohéziós alapról szóló új, általános rendeletre vonatkozó tervezetében figyelembe vette az alábbi kéréseket:

49.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy alakítsanak ki közös stratégiai keretet, amely összefogná a területfejlesztést célzó különféle uniós fellépéseket (EMVA, strukturális alapok: ERFA és ESZA, kohéziós alap, EHA). Kéri, szintén ennek kapcsán, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be gyakorlati szempontból a partnerségi megállapodások kidolgozásába;

50.

kéri ezért az európai jogalkotót, hogy erősítse meg e rendelkezéseket elsősorban az alábbiak biztosítása érdekében:

51.

a területi együttműködést a regionális politika szerves részének tekinti, mivel az európai területi együttműködési csoportosulás a többszintű kormányzás valóságos laboratóriumaként működik; (20)

52.

üdvözli, hogy az EGTC-rendelet felülvizsgálatára irányuló, az Európai Bizottság által 2011 októberében előterjesztett javaslat a területi kohézió célkitűzésének teljesítése iránti eltökéltség jegyében fogant, és beépít néhány, az RB által már korábban megfogalmazott javaslatot, így például a harmadik országok szerveinek részvételével létrehozandó kétoldalú EGTC-k gondolatát. (21) Felhívja a figyelmet az EGTC-kben mint együttműködési struktúrákban rejlő lehetőségekre, a puszta regionális politikán túlmutató, más uniós ágazati politikák terén is;;

53.

hangsúlyozza az RB EGTC-platformjának szerepét ennek az eszköznek a népszerűsítésében és abban, hogy operatív támogatást nyújt az új EGTC-k létrehozásához, elsősorban a helyes gyakorlatok cseréjének köszönhetően

54.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a makroregionális stratégiák fejlesztésével kapcsolatban szenteljen kiemelt figyelmet:

55.

üdvözli a növekedés, a versenyképesség és a társadalmi haladás – az egységes piaci intézkedéscsomagban meghatározott – tizenkét mozgatórugóját, és támogatja a Tanács felhívását, amely rámutatott az egységes piac irányításának megerősítése iránti igényre és felszólította az Európai Bizottságot, hogy folytassa erre irányuló erőfeszítéseit; (22)

56.

megjegyzi, hogy az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló jelentésében az Európai Parlament jelezte, hogy „az egységes piaci szabályokat gyakran a helyi és regionális hatóságok hajtják végre; felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politikától az egységes piaci politikák felé haladva fejlesszék tovább és szélesítsék ki a helyi és regionális önkormányzatokkal kötött partnerségeiket”; (23)

57.

a fentiek fényében kéri, hogy a fellépés koherenciájának szavatolása és az egységes piac partnerségben történő megvalósítása érdekében biztosítsák az Egységes piaci intézkedéscsomag átfogó végrehajtásának nyomon követését. Úgy véli, hogy ez az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platform feladata kell, hogy legyen, hiszen a stratégiának része az egységes piac fellendítése;

58.

hangsúlyozza az „Európai Vállalkozói Régió” cím hozzájárulását az integrált területfejlesztés koncepciójának kialakításához, mely elsősorban a kisvállalkozói intézkedéscsomag elvei köré szerveződik; (24) és kéri egyébiránt, hogy hozzanak létre „kisvállalkozói intézkedéscsomag partnerségeket” a kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) regionális szintű megvalósítása érdekében, valamint nevezzenek ki nemzeti, regionális/területi kkv-megbízottakat (SME envoys), és javasolja, hogy vonják be az RB-t a létrehozandó SBA konzultatív csoportba;

59.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az egységes piaci szabályozás optimális átültetése és alkalmazása érdekében fontos a helyi és regionális önkormányzatok, és különösképpen a jogalkotási hatáskörökkel bíró régiók bevonása a részvételi mechanizmusokba;

60.

sürgeti a nemzetközi intézményeket és az Európai Uniót, hogy vegyék figyelembe azt a hozzáadott értéket, amit a helyi és regionális önkormányzatok nyújtanak a globális környezetvédelmi és fenntartható fejlődési irányítás kapcsán, ideértve a többoldalú környezetvédelmi megállapodások, például az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD), valamint a zöld gazdaság és a fenntartható gazdaságirányítás előmozdításáról szóló Rio+20 menetrend végrehajtását is; (27)

61.

úgy véli, hogy a helyi és a nemzeti szint konstruktív módon együttműködhet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos intézkedésekben, ha eredménycentrikus megállapodásokat kötnek, melyek keretében az egyes kormányzati szintek önkéntes alapon elkötelezhetik magukat bizonyos éghajlatvédelmi célok mellett, majd közösen vállalnak felelősséget a kitűzött cél eléréséhez való hozzájárulásaikért; (28)

62.

rámutat a régiók és a vállalkozások közötti, energetikai és éghajlattal kapcsolatos, ágazati vagy ágazatközi szövetségek növekvő jelentőségére. Ezeket a szövetségeket célirányosan támogatni kell annak érdekében, hogy a helyi és regionális szintű döntéshozók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) közötti partnerségek keretében mielőbb továbbfejlesszék és alkalmazzák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat;

63.

megjegyzi, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 75 %-a a városi területekről ered, és kiemeli, hogy a nemzetközi fellépés csak akkor lehet eredményes, ha többszintű kormányzáson alapul, amelynek keretében a szubszidiaritás elvéből kiindulva összehangolják a helyi, regionális, nemzeti és szupranacionális kormányzati szintek erőfeszítéseit; ezzel kapcsolatban kiemeli „a helyi és regionális hatóságoknak az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos területi megállapodására” vonatkozó javaslatát mint az éghajlatváltozás kezelésének hatékony eszközét;

64.

hangsúlyozza, hogy alaposan át kell gondolni, milyen hatással lehetnek az Energia 2020 stratégiához kapcsolódó stratégiai iránymutatások és jogalkotási intézkedések a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő adminisztratív és pénzügyi terhekre, illetve hogy ügyelni kell a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartására, továbbá erőteljesen támogatja a stratégia végrehajtását szolgáló innovatív eszközök kialakítását; (29)

65.

megerősíti elkötelezettségét a Polgármesterek Szövetsége mellett, melyet a résztvevők a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének közös célja érdekében hoztak létre, és javasolja a kezdeményezés kiterjesztését mind témájában, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésén túl a fenntartható gazdaság egyéb területeire, például a vízgazdálkodásra, mind pedig földrajzilag, egyrészről az Unió keretein belül a mediterrán térségre és a keleti partnerség régióira, az általa kezdeményezett politikai platformok – nevezetesen az ARLEM és a CORLEAP – bevonásával, másrészről globális szinten egy „Polgármesterek Világszövetsége” keretében;

66.

úgy véli, hogy a többszintű kormányzás kereteinek kialakítása a 2013 utáni KAP sikeres megújításának nélkülözhetetlen feltétele, mert csak így biztosítható a regionális és helyi önkormányzatok bevonása e közös politika irányvonalainak és végrehajtási feltételeinek meghatározásába, illetve így alakíthatók ki megfelelő szinergiák a vidékfejlesztési politika és az EU egyéb politikái – különösen a kohéziós politika – között; (30)

67.

a helyi és regionális önkormányzatoknak a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika kialakításába történő korai integrálásának biztosítása érdekében kéri, hogy teljes mértékben vonják be az Európai Bizottság konzultatív csoportjainak előkészítői munkájába;

68.

úgy véli, hogy az új halászati politikában a halászatok életképességének és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében az integrált megközelítésnek kell érvényesülnie; támogatja a döntéshozatal decentralizálását az európai mikroszintű irányítás által okozott következetlenségek csökkentése érdekében, ezen belül egyes esetekben a komitológiai eljárás alkalmazását, illetve azt, hogy a közösségi szabályozás keretein belül egyes halászati tevékenységek irányítását a tagállamokra, a régiókra, illetve magára az ágazatra bízzák;

69.

sürgeti a koordinációt minden olyan ágazati politika között, amelynek köze van a tengeri övezetek használatához, valamint egy európai alap kialakítását a tengerészeti ügyek és a halászat szolgálatában, amely egységes keretbe foglalná az ezekben az ágazatokban meglévő valamennyi eszközt; ezért támogatja egy európai tengerpolitikai platform létrehozását a területi önkormányzatok és az érintett szereplők részvételével, mely alkalmas eszköz lehet a hatáskörök megosztásának és a bevált gyakorlatok terjesztésének elősegítésére; (31)

70.

emlékeztet arra, hogy a helyi önkormányzatok szintjén megszerzett tapasztalatok megfelelő figyelembevételének biztosítása érdekében fontos, hogy részt vegyen a Stockholmi Programra vonatkozó cselekvési terv megvalósításában, illetve az értékelési módszerek kidolgozásában;

71.

úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzatok bevonása a legális bevándorlás európai szabályozási kereteinek kidolgozásába, az illegális bevándorlás elleni intézkedések meghatározásába, a bevándorlók alapvető jogainak védelmébe és a kiindulási országokkal való fejlesztési együttműködés megvalósításába megerősítené az Unió fellépésének legitimitását, amennyiben szigorúan betartják a szubszidiaritás elvét;

72.

sürgeti olyan területi hatástanulmányok megvalósítását, amelyek felmérik az európai vagy nemzeti szinten meghatározott jogalkalmazási intézkedések keretében a regionális és helyi önkormányzatok felé megfogalmazott elvárások hatásait;

73.

megelégedéssel állapítja meg, hogy az integrációról tartott éves tárcaközi konferenciákon való részvétele, illetve hozzájárulásai az Európai Integrációs Fórumhoz, az Európai Bizottság integrációról szóló kézikönyvéhez – melynek keretében ismertette a helyi és regionális önkormányzatok bevált gyakorlatait –, valamint az Európai Integrációs Alap éves és többéves prioritásainak meghatározásához elősegítették a többszintű megközelítés elismertetését a 2. európai integrációs menetrend keretében, (32) mely a következőket foglalja magában:

74.

támogatja az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) oly módon történő kiigazítását, hogy az megfeleljen a kedvezményezett országokban működő helyi és regionális önkormányzatok szükségleteinek és a területi együttműködés fejlesztésének, különös tekintettel az EGTC-re; ezek az eszközök létfontosságúak a többszintű kormányzás páneurópai vetületének megszilárdítása szempontjából;

75.

emlékeztet rá, hogy a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) és a keleti partnerség regionális és helyi önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP) az Európai Unió és a földközi-tengeri térségért létrehozott unió, illetve a keleti partnerség tagállamai helyi és regionális képviselőinek fórumaiként kiválóan kiegészítik e két folyamat intézményi kereteit;

76.

úgy véli, hogy a többszintű demokrácia és az inkluzív megközelítés elengedhetetlen feltételei e folyamatok sikerének, és megállapítja, hogy a szóban forgó két politikai kezdeményezés a szomszédsági politika területi dimenziójának megerősítése révén betöltheti azt a támogató szerepet, amely a régióközi együttműködés előnyeiből adódóan nyilvánvalóan szükséges a tartós helyi és regionális szintű politikai és közigazgatási struktúrák kialakításához, a pénzügyi eszközök hatékony kihasználásához, valamint a partnerországok gazdasági, társadalmi és területi fejlődésének elősegítését szolgáló mechanizmusok kialakításához;

77.

mindent megtesz azért, hogy az ARLEM szorosan részt vegyen a földközi-tengeri térségért létrehozott unió irányításában, elősegítve a három partvidék helyi és regionális önkormányzatainak aktív részvételét a különböző szervekben folytatott politikai párbeszédben, illetve hozzáférését az együttműködés megerősítése érdekében kialakított mechanizmusokhoz és eszközökhöz;

78.

kívánatosnak tartja az állandó párbeszéd kialakítását az Európai Bizottsággal és a partnerországokkal a CORLEAP-pal létrehozott intézményközi platform megszilárdításának keretében, olyan konkrét módozatok kialakítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak részvételét a partnerség négy platformjának munkájában, és bevonják az utóbbiakat a társulási megállapodások előkészületeibe és a stratégiai dokumentumok és cselekvési tervek kidolgozásába, különös tekintettel a nemzeti indikatív programok végrehajtására és kiértékelésére;

79.

síkraszáll amellett, hogy az európai fejlesztési politika felülvizsgálata során alkalmazzák a területi megközelítést, a millenniumi célkitűzések megvalósításában pedig biztosítsák a helyi és regionális önkormányzatok fokozott részvételét; (33) ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy növelni kell a partnerországok helyi és regionális önkormányzatainak rendelkezésére álló műszaki és pénzügyi kapacitások fejlesztéséhez nyújtott támogatást;

80.

megállapítja, hogy a decentralizált együttműködés hozzáadott értéket teremt, például olyan kezdeményezések révén, mint a „Decentralizált Együttműködés Kongresszusa”, melyek célja az EU és a fejlesztések partnerországainak helyi és regionális önkormányzatai és az EU-intézmények közötti tapasztalatcsere és párbeszéd elősegítése, vagy a decentralizált együttműködés portálja és a decentralizált együttműködési börze, melyeket európai szintű intézményi együttműködés keretében tovább kell fejleszteni;

81.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy több nemzetközi szervezet is jelentősen hozzájárult a többszintű kormányzásról szóló fehér könyv konzultációs folyamatához, (34) ami jól mutatja, milyen figyelem övezi az Európai Unióban kialakított koncepciót, és e szervezetek szándékát, hogy fejlesszék fellépéseik területi dimenzióját, olyan partnerségekre törekedve a világ többi régiójával, amely az ágazati politikák komplementer jellegét erősítheti;

82.

a helyi és regionális önkormányzatok globális kormányzási mechanizmusokban betöltött – mind jobban elismert – szerepének fényében hangsúlyozza:

83.

mindebből arra a következtetésre jut, hogy a napjainkban tapasztalható decentralizációs tendencia, valamint a szubnacionális szintű szereplők hatásköreinek növekedése a nemzetközi közösségben előbb-utóbb a globalizáció kormányzási mechanizmusaiba való bevonásukat eredményezi, és ösztönzi egy új típusú multilateralizmus kifejlődését;

84.

kezdeményezte a „Többszintű kormányzás eredményjelzője az Európai Unióban” elnevezésű mechanizmus bevezetését, amely éves rendszerességgel hozzájárul annak nyomon követéséhez, hogy mennyire veszik figyelembe e kormányzási mód főbb elveit és mechanizmusait az Európai Unió politikai ciklusainak keretében, az elemzett politikák és stratégiák területi dimenziójára összpontosítva; az eredményjelző első alkalmazása során az Európai Unió 2010-es politikai programjában meghatározó szerepet betöltő négy stratégia és politika – nevezetesen az Európa 2020 stratégia, a 2011/2020-as energiastratégia, a Stockholmi Program és a tavaszi menetrend – elemzése alapján számos előrelépést és akadályt sikerült azonosítani az európai döntéshozatali folyamatokban; (37)

85.

az első eredményjelző alapján a következőket állapítja meg:

86.

véleménye szerint a Régiók Bizottsága nyomonkövetési tevékenységének megszilárdítása érdekében a többszintű kormányzás gyakorlatára különös súlyt kellene helyezni a következő szubszidiaritási találkozó alkalmával, annak érdekében, hogy a résztvevők elemezzék az első eredményjelző által kimutatott tendenciákat, illetve azok hatását az európai döntéshozatali folyamatra;

87.

a következő hónapok folyamán konkrét formába önti az Európai Unió többszintű kormányzásra vonatkozó chartájának tervét, amely a helyi és regionális önkormányzatok nagyobb fokú részvételét kívánja elősegíteni az európai demokrácia megélésében; e charta kidolgozásának folyamata inkluzív és részvételi elvre épül, és azt kívánja elősegíteni, hogy a helyi és regionális képviselők is a magukévá tegyék törekvéseit.

—

a tagállamok kétharmadában (27-ből 19-ben) a helyi és regionális önkormányzatok szerepet játszottak a nemzeti reformprogramok kidolgozásának folyamatában;

—

a legtöbb tagállamban konzultáltak a helyi és regionális önkormányzatokkal, és nyolc tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok közvetlenül részt is vettek a nemzeti reformprogramok kidolgozásában;

—

tizenhárom (köztük az öt legnépesebb) tagállam nemzeti reformprogramjában tesznek említést a többszintű kormányzáson alapuló kezdeményezésekről;

—

két tagállam (BE, PT) differenciált célokat fogadott el régiónkénti bontásban;

—

egy tagállam (RO) bejelentette, hogy el fogja fogadni az RB területi paktumokkal kapcsolatos javaslatát, kifejezetten megemlítve azt;

—

egyes tagállamok azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy „integrált megközelítést” valósítanak meg, és eredményesebb koordinációs, illetve párbeszédstruktúrák révén megerősítik a „szinergiákat” a különböző kormányzati szintek között.