23.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/18

—

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok aktívabb részvétele a szomszédságpolitikában elősegítheti, hogy a polgárok odafigyeljenek erre a politikára, részt vegyenek benne és támogassák céljait, illetve leküzdheti azt a tévhitet, hogy kontinensünk ügyeiért kizárólag az egyes államok kormányai és a brüsszeli intézmények felelnek. Ilyen értelemben az önkormányzatok segíthetnek az elszigetelődés vagy a renacionalizáció veszélyes tendenciáinak megfékezésében is, amelyek különben aláaknázhatják a régiók és országok stabilitását mind az EU-n belül, mind pedig azon kívül,

—

nagyra értékeli a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) által végzett munkát és az ebből adódó lehetőségeket, az ARLEM ugyanis lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy részt vegyenek az euromediterrán vitában, és területi vetületet biztosít az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) főtitkársága által kiválasztott projekteknek. Az ARLEM lehetőséget teremt a bevált gyakorlatok cseréjére is, és hozzájárul az ENP céljainak megvalósításához,

—

támogatja a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciáját is (CORLEAP), amely az EU és a keleti partnerség országainak helyi és regionális önkormányzatai közötti multilaterális együttműködési hálózatként tovább ösztönzi ezeket az önkormányzatokat az európai szomszédságpolitika megvalósításában való részvételre. A keleti partnerségben részt vevő országok helyi és regionális önkormányzataival karöltve tenni kíván annak érdekében, hogy állandó intézményi együttműködési keret jöjjön létre,

—

azt ajánlja, hogy a teljes fekete-tengeri térségben tegyék intenzívebbé a szomszédságpolitikát. Ki kell emelni e régió tartós geopolitikai súlyát, így a fekete-tengeri szinergia jelentőségét is az EU számára. A szóban forgó területtel határos uniós tagállamoknak érdemi támogatást kellene kapniuk az EU-tól a szomszédságpolitikával összefüggő intézkedéseikhez.

Előadó

Jacek PROTAS (PL/EPP), a Varmia-Mazúri vajdaság közgyűlésének elnöke

Referenciaszöveg

Közös közlemény az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az átalakuló szomszédság új megközelítése

COM(2011) 303 végleges

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság javaslatát, és különösen az abban foglalt átfogó célokat, amelyek révén nagy hangsúlyt kap annak fontossága, hogy a partnerországok mélyreható demokratikus és politikai reformokra irányuló erőfeszítései támogatást nyerjenek. Az uniós helyi és regionális önkormányzatok demokratikus és politikai intézményként játszott szerepe vitathatatlan, és a demokrácia építése szempontjából központi jelentőségű. A helyi és regionális önkormányzatok ezért készségesen hozzájárulnak a szomszédságpolitikai törekvésekhez;

2.

határozottan üdvözli az európai szomszédságpolitika (ENP) eddigi fejlődését, amelyben egy minél differenciáltabb, a konkrét igényekhez és helyzetekhez igazodó politikára való törekvés tükröződik. A Régiók Bizottsága kedvezően értékeli, hogy az eredeti, egységes megközelítést alkalmazó 2004-es projekt egyre specifikusabb, testre szabott (tailor-made) eszközök irányába mozdult el;

3.

üdvözli, hogy az európai szomszédságpolitika egyre inkább specializálódik a keleti partnerség, az Unió a Mediterrán Térségért és a kialakulóban levő fekete-tengeri szinergia irányába;

4.

úgy véli, hogy folytatni kell az ENP differenciálását, és a szomszédságpolitikának egy ambiciózus és koherens európai külpolitika szerves részévé és egyre kifinomultabb eszközévé kell válnia;

5.

kiemeli, hogy a régiókban és a régiók által folytatott szomszédságpolitika sikeres eszköz lehet az Európai Unió alapját képező értékek – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok és azon belül a kisebbségi jogok – tiszteletben tartásának a népszerűsítésére;

6.

azt ajánlja, hogy az összes uniós régiót kérjék fel szomszédságpolitikában való részvételre, és használják ki a regionális és a helyi önkormányzatoknak a külkapcsolatok terén meglévő szakértelmét és tapasztalatát;

7.

különösen fontosnak tartja, hogy felhívják a regionális közvélemény figyelmét a szomszédságpolitikára;

8.

kiemeli, hogy a szomszédságpolitikában egyaránt kell fejleszteni a kormányzati és a társadalmi (people-to-people) szintet. A helyi és regionális önkormányzatok különösen fontos szerepet tölthetnek be a célzott és felelős együttműködés kiépítésében a civil szervezetekkel, közhatóságként azonban ki kell venniük részüket a közigazgatási/hivatalos szintű kapcsolatépítésből is;

9.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok aktívabb részvétele a szomszédságpolitikában elősegítheti, hogy a polgárok odafigyeljenek erre a politikára, részt vegyenek benne és támogassák céljait, illetve leküzdheti azt a tévhitet, hogy kontinensünk ügyeiért kizárólag az egyes államok kormányai és a brüsszeli intézmények felelnek. Ilyen értelemben az önkormányzatok segíthetnek az elszigetelődés vagy a renacionalizáció veszélyes tendenciáinak megfékezésében is, amelyek különben aláaknázhatják a régiók és országok stabilitását mind az EU-n belül, mind pedig azon kívül;

10.

kiemeli az uniós és nem uniós, egymással nem szomszédos régiók együttműködésének fontosságát;

11.

javasolja, hogy ne csak magát a gazdasági növekedést, hanem a fenntartható fejlődést is támogassák a szomszédos országokban, különös tekintettel a regionális és társadalmi különbségek csökkentésére;

12.

egyetért az Európai Bizottság arra irányuló javaslatával, hogy ösztönözni és támogatni kell a partnerségeket. A társadalom különböző szereplői közötti hosszú távú együttműködés előmozdítja a pluralizmust és a többszintű szerepvállalást, ami pedig javítja a fenntartható gazdasági, szociális és demokratikus fejlődés feltételeit;

13.

úgy véli, hogy a régiókra jellemző munkamódszer és működés különösen hasznos lehet az európai szomszédságpolitikában, mivel támogatja az ENP olyan eszközeit, mint a TAIEX, a SIGMA, a regionális és városi ikerintézményi programok és az ENP cselekvési tervek;

14.

megerősíti és támogatja az európai bizottsági javaslatnak azt az állítását, hogy olyan együttműködési területeken működhet hatékonyan egy regionális partnerség, mint a kkv-k, a környezetvédelem, a képzés, az ifjúságügy, a kultúra, a közlekedés, a kutatás, a vidékfejlesztés és a foglalkoztatás. Az uniós helyi és regionális önkormányzatok hosszú időre visszanyúló tapasztalattal és konkrét ismeretekkel rendelkeznek a fent említett együttműködési területeken, és készségesen vesznek részt partnerségekben;

15.

támogatja a „Határozott európai szomszédságpolitika” című saját kezdeményezésű vélemény főbb elképzeléseit, és emlékeztet e vélemény jelentőségére és aktualitására;

16.

felhívja a figyelmet az uniós intézmények szerepére abban, hogy a partnerországok ténylegesen hasznosítsák a rendelkezésre álló forrásokat, és javasolja, hogy a konkrét eredményekhez vezető gyakorlati együttműködésre helyezzék a hangsúlyt;

17.

határozottan kiemeli, hogy az EU 2014–2020-as költségvetésében garantálni kell az ENP megvalósításához szükséges forrásokat;

18.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság egyszerűsíteni szándékozik és jobban össze kívánja hangolni a különböző finanszírozási eszközöket, és hangsúlyozza ennek várható hatásait és hasznát;

19.

meggyőződése, hogy a szomszédságpolitikát nem csupán formális jelleggel – egy déli és keleti dimenzióra történő földrajzi felosztás révén – kell differenciálni;

20.

ajánlja, hogy a szomszédságpolitikát a demokrácia működésének mértéke (azaz a demokratizálódás folyamatai), az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság helyzete, illetve annak alapján differenciálják, hogy az adott országokban miként haladnak a szerkezetváltás és a gazdasági átalakulás folyamatai (különös hangsúlyt fektetve a szabad piac elveinek érvényesítésére). A szomszédságpolitika mennél célirányosabb, annál sikeresebb lesz;

21.

helyesnek tartja olyan politikai eszközök létrehozását, amelyek lehetővé teszik a társadalmi, önkormányzati és kormányzati cselekvések megfelelően differenciált, a sajátosságokkal és lehetőségekkel összhangban történő kezelését. Fontos, hogy e különféle területekkel kapcsolatos intézkedések összhangban legyenek egymással, de nem szükséges és gyakran nem is ajánlatos párhuzamosan végrehajtani őket;

22.

a kormányzati szintű szomszédságpolitikában érthetőnek és megalapozottnak tartja a „többért többet” elvet;

23.

úgy véli, hogy társadalmi szinten a „többért többet” elv kevéssé érthető és túlságosan formális, alkalmazása akár a kívánttal ellentétes hatást is kiválthat, akadályozva a meglévő, alulról felfelé építkező kapcsolatokat. Az emberek közötti kapcsolatok sikere ugyanis folyamatosságukon és minél közvetlenebb jellegükön múlik;

24.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepvállalása nem helyettesítheti a társadalmi csoportok és a harmadik szektor szerepvállalását;

25.

kiemeli, hogy a harmadik szektor részvételét a szomszédságpolitika alapvetően fontos tényezőjének kell tekinteni, amelyhez speciális eszközökre van szükség;

26.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, és úgy véli, hogy a szorosabb gazdasági integráció a társadalmi és politikai változások katalizátora lehet. Ezen túlmenően az ENP-országokat szabadkereskedelmi övezetek létrehozására ösztönzi;

27.

nagyra értékeli a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) által végzett munkát és az ebből adódó lehetőségeket, az ARLEM ugyanis lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy részt vegyenek az euromediterrán vitában, és területi vetületet biztosít az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) főtitkársága által kiválasztott projekteknek. Az ARLEM lehetőséget teremt a bevált gyakorlatok cseréjére is, és hozzájárul az ENP céljainak megvalósításához;

28.

támogatja a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciáját is (CORLEAP), amely az EU és a keleti partnerség országainak helyi és regionális önkormányzatai közötti multilaterális együttműködési hálózatként tovább ösztönzi ezeket az önkormányzatokat az európai szomszédságpolitika megvalósításában való részvételre. A keleti partnerségben részt vevő országok helyi és regionális önkormányzataival karöltve tenni kíván annak érdekében, hogy állandó intézményi együttműködési keret jöjjön létre;

29.

kéri, hogy az Európai Unió, az Unió a Mediterrán Térségért, a tagállami kormányok és a nemzetközi szereplők szorosabban működjenek együtt az ARLEM-mel, amelyet a Régiók Bizottsága és a helyi és regionális önkormányzatok szövetségei hoztak létre annak érdekében, hogy a Földközi-tenger medencéjében végrehajtott fellépések összehangoltabbak és eredményesebbek legyenek;

30.

azt ajánlja, hogy a társadalmi szintű kapcsolatokban az emberek közötti közvetlen találkozásokat részesítsék előnyben. A résztvevők személyes szerepvállalása is fontos, nem csak az intézményi feladatokba és tevékenységekbe való bevonásuk;

31.

véleménye szerint fel kell kelteni a városok és régiók érdeklődését a kulturális csereprogramok iránt. Olyan terület ez, amelyen a harmadik szektor különösen sikeres lehet. Ehhez azonban a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a nemzeti kormányzatok határozott támogatására van szükség;

32.

úgy véli, ki kell egyensúlyozni az egyes regionális csoportok között az eltérő földrajzi elhelyezkedésből adódó érdekellentéteket. Az EU külpolitikája átfogó koordinációjának biztosítania kell, hogy e különbségek ne vezessenek versengéshez dél és kelet között, a szomszédságpolitika adott területein a régiók szerinti különbségtételnek pedig nem szabad esetleges érdekellentéteket vagy rossz értelemben vett rivalizálást kiváltania vagy szítania;

33.

úgy véli, hogy a szomszédságpolitika intézményesítésével lehetővé kell tenni és támogatni kell, hogy az egymástól távol eső régiók megkeressék egymást és közösen lépjenek fel (például a közép-európai régiók együttműködhetnek a földközi-tengeri térségben, illetve a nyugat-európai régiók Kelet-Európában). Ez megerősítené a régiók közös felelősségérzetét az ENP egészéért;

34.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni az EU érzékeny keleti és déli határai mentén fekvő régiók különleges szerepét. Ezeket a régiókat közvetlenül érintik az európai szomszédsággal kapcsolatos gondok. Semmiképpen sem szabad előfordulnia annak, hogy az európai szomszédságpolitikáról e régiók feje fölött döntenek: mindig figyelembe kell venni specifikus érdekeiket;

35.

ajánlja, hogy az Európai Unió határ menti régiói külön támogatást kapjanak az európai szomszédságpolitika keretében;

36.

úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikának figyelembe kell vennie az – elsősorban keleti – harmadik országokkal, így főként Oroszországgal már fenntartott kapcsolatokat. A régiók figyelmét fel kell hívni az ENP-nek erre a szempontjára, és megfelelő együttműködési formák kialakítását kell támogatni valamennyi érintett harmadik országgal;

37.

kifejezi arra irányuló szándékát, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusával továbbra is közösen szervezendő választásmegfigyelő missziók révén támogassa az EU-val szomszédos országok demokratizálódási folyamatait;

38.

úgy véli, hogy a kaukázusi térségben figyelembe kell venni a keleti partnerséghez és a szomszédságpolitikához tartozó tevékenységek különleges feltételeit;

39.

megjegyzi, hogy a 2008. évi konfliktus következményeire való tekintettel Grúziának folyamatos és szisztematikus támogatásra van szüksége a keleti partnerség keretében;

40.

ajánlja, hogy a teljes fekete-tengeri térségben tegyék intenzívebbé a szomszédságpolitikát. Ki kell emelni e régió tartós geopolitikai súlyát, így a fekete-tengeri szinergia jelentőségét is az EU számára. A szóban forgó területtel határos uniós tagállamoknak érdemi támogatást kellene kapniuk az EU-tól a szomszédságpolitikával összefüggő intézkedéseikhez;

41.

különleges esetnek tekinti Moldovát. Mivel itt a szomszédságpolitika és a keleti partnerség jelentős előrelépésekhez vezetett, minél szélesebb körben ösztönözni kellene az érdeklődést az ország fejlődése iránt. Még a részleges sikerek is igen fontosak lehetnek a szomszédságpolitika és az európai külpolitika népszerűsítése szempontjából;

42.

fel szeretné hívni a figyelmet a Kalinyingrádi Terület specifikus helyzetére. Ez a terület különleges fekvése ellenére sem képezi a szomszédságpolitika tárgyát, pedig rendkívül fontos és érzékeny térség: nem egyszerűen határos az EU-val, hanem minden oldalról uniós terület veszi körül. Az EU közvetlen szomszédságára irányuló politikában nem szabad figyelmen kívül hagyni e régió jellegzetességeit;

43.

úgy véli, hogy a Fehéroroszország változatlanul aggasztó helyzetéből adódó csalódottság ellenére ebben az országban is támogatni kell a szomszédságpolitikában való részvételt;

44.

elismeri, hogy az ukrajnai demokratikus, politikai, gazdasági és társadalmi átalakulási folyamatokhoz nélkülözhetetlen a következetes támogatás;

45.

ajánlja, hogy az „arab tavasz” fényében a szomszédságpolitika jelentős szerepet játsszon a társadalmak közötti kapcsolatok kiszélesítésében. A következő időszakban kiemelt és igen intenzív figyelmet kell fordítani erre a térségre. A szóban forgó régióban történő szerepvállalást az uniós tagok – államok, régiók és társadalmak – felelősségérzetének próbájaként kell kezelni;

46.

emlékeztet arra, hogy a Földközi-tenger déli partvidékének minden országa más, és hogy az EU-nak minden esetben testre szabott, az adott helyzethez igazított megközelítést kell alkalmaznia. A demokrácia kiépítését és a demokratikus átmenetet azonban univerzális folyamatként nem lehet felülről előírni, hanem mindenekelőtt a polgárok szintjén kell megkezdeni, ha azt akarjuk, hogy stabil és erős gyökeret verjen a társadalomban;

47.

úgy véli, hogy az eurorégiók fontos tapasztalatokkal gazdagíthatják a szomszédságpolitikát. A közép-európai országok számára hasznos eszköznek bizonyultak egyfelől a csatlakozási folyamatban, másfelől – az uniós csatlakozás után – az EU-n kívüli szomszédokkal fenntartott kapcsolatok kezelésében;

48.

ezért felajánlja támogatását tartós decentralizált politikai és adminisztratív struktúrák kialakításához, abból kiindulva, hogy a helyi és regionális önkormányzatok adminisztratív és intézményi kapacitásai megkönnyítik a szubnacionális szinten folyó együttműködést, fokozzák a hatékonyságot, javítják a helyes kormányzást, és nélkülözhetetlenek a demokratizálódási folyamathoz;

49.

azt ajánlja, hogy tárják fel annak lehetőségeit, miként lehetne az Európai Területi Együttműködési Csoportosulás eszközével megerősíteni a meglévő eurorégiókat, mivel ez növelné a jogbiztonságot az érintett felek számára, és fokozná a létrehozott struktúrák átláthatóságát. Megismétli arra irányuló kérését, hogy bilaterális alapon váljon lehetővé EGTC-k kialakítása harmadik országokkal, és kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg a szükséges lépéseket a csoportosulások létrejöttének és kiteljesedésének elősegítéséhez, hogy pótolják ezt a hiányosságot;

50.

aláhúzza a bővítési és az európai szomszédsági politika keretén belül zajló kapacitásépítési programok gyakorlati hasznosságát, és a helyi közigazgatást támogató eszközhöz (LAF) kapcsolódó kísérleti program konkrét példáját alapul véve (1) ismételten azt javasolja, hogy ennek megfelelő kezdeményezéseket dolgozzanak ki a Földközi-tenger déli partvidékének országai számára is, a helyi és regionális szintű kapacitásépítés támogatása érdekében;

51.

megjegyzi, hogy az eurorégió intézménye a tevékenységek széles skáláját teszi lehetővé a gazdasági szférától egészen a kultúráig. Megkönnyíti, hogy a harmadik szektor részvételével spontán együttműködési kezdeményezések induljanak. Az eurorégió rugalmas és rendkívül hatékony cselekvési eszköznek bizonyult Közép- és Kelet-Európa határai, azaz az Európai Unió külső határa mentén;

52.

ajánlja különféle projektek támogatását és további eurorégiók létrehozásának kezdeményezését (kihasználva a már régóta működő eurorégiók tapasztalatait), különösen egyes algériai, tunéziai, líbiai és egyiptomi területek összekötését Dél-Európa megfelelő térségeivel;

53.

úgy véli, hogy az Európai Unió déli határának különleges jellegét – vagyis azt, hogy tengeri határról van szó – nem szabad akadálynak tekinteni az eurorégiók létrehozása szempontjából. Kiemelendő az Andalúzia–Gibraltár–Marokkó, a dél-égei-szigetek–Törökország, az észak-égei-szigetek–Törökország és a Polis–TrakiaKent eurorégiók létrehozására irányuló kezdeményezések jelentősége akkor is, ha még csak kezdeti szakaszban vannak;

54.

úgy véli, hogy sürgősen szükség van egy megfelelően működő fekete-tengeri eurorégióra;

55.

úgy véli, hogy az eurorégiók intézménye eredményesen támogathatja az ENP eszközöket (ENPI), például a TAIEX-et, a SIGMA-t, az ikerintézményi programokat és az ENP cselekvési terveit;

56.

hangsúlyozza az európai területi együttműködési csoportosulásoknak (EGTC) és a makroregionális stratégiának mint a régióközi és a nemzetek feletti területi együttműködés újszerű eszközeinek hozzáadott értékét, mivel a földközi-tengeri és a fekete-tengeri térség tágabb környezetében a többszintű kormányzás elvei alapján, valamint a civil szervezetek széles körű együttműködésével erősíthetik a kohéziót és a különféle területekre vonatkozó politikai intézkedések koordinációját, ésszerűsítve a pénzügyi források elosztását és előtérbe helyezve a helyi és regionális önkormányzatok szerepét;

57.

ajánlja, hogy a nemzeti kormányok vagy akár regionális önkormányzatok közötti kapcsolatok ne helyettesítsék a társadalmak közötti szélesebb körű és behatóbb kapcsolatokat. Az eurorégióknak az összes földközi-tengeri országot össze kell kötniük, megkönnyítve a harmadik szektor és a polgárok közötti kapcsolatokat;

58.

az eurorégiókra jellemző intézkedésekhez hasonló eszközöket ajánl, mivel ezek révén sikeresen szembe lehet szegülni az uniós határok menti migrációból adódó sztereotípiákkal és félelmekkel. Úgy véli továbbá, hogy az együttműködés és eszmecsere alapján szerzett közvetlen tapasztalat segíthet abban is, hogy megszűnjön az Európáról és a Nyugatról számos – az Unióval határos – országban elterjedt sztereotip kép;

59.

úgy véli, hogy az aktív szomszédságpolitika jó módszer lehet az ellenőrizetlen migráció megfékezésére;

60.

úgy véli, hogy az Európai Unióval határos régiókban és országokban a legaktívabb egyéneknek és csoportoknak nyújtott segítségen alapuló szomszédságpolitika elősegíti a politikai és gazdasági átalakulás folyamatait;

61.

megállapítja, hogy a demokratikus átalakulás és a gazdasági reformok érdekében tevékenykedő egyéneknek és csoportoknak nyújtott segítség erősítheti valamennyi tevékenység hatékonyságát;

62.

kiemeli annak fontosságát, hogy a szomszédságpolitika keretében különféle ifjúsági és diákcsereprogramokat, illetve tudományos együttműködési projekteket szervezzenek;

63.

hangsúlyozza, hogy fontos a kapacitáserősítés a partnerországokban, ezért üdvözli az olyan nemzeti programok megszilárdítását, mint az adminisztratív kapacitásokra összpontosító Keleti Partnerség Észt Központja és a Keleti Partnerség Varsói Közigazgatási Akadémiája. Ez utóbbiakat arra kéri, hogy helyi és regionális szinten is támogassák az adminisztratív reformokat és a kapacitásépítést;

64.

ajánlja, hogy a déli eurorégiók (a régiókhoz hasonlóan) rendelkezzenek partnerekkel a kontinens más részein. Ilyen kapcsolatokat főként az EU déli határvidékén és a Kelet-Európával határos, Közép- és Észak-Európában elhelyezkedő eurorégiók között kellene létrehozni. Az ENP-nek nem szabad elszigetelt csoportokra osztódnia; fontos, hogy az Európai Unió regionális politikája ennek megelőzésére törekedjen. A szóban forgó kapcsolatok megteremtéséhez az európai területi együttműködési csoportosulás bizonyul a legjobb eszköznek;

65.

úgy véli, hogy az EU vízumpolitikáját rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy támogatni lehessen a vízumkönnyítéseket az ENP-országok polgárai számára, mivel ez megkönnyíti a társadalmak közötti párbeszédet;

66.

kiemeli, hogy előnyökkel járhat, ha az Európai Unió egyes határain bevezetik a kishatárforgalmat.