26.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 56/104

—

tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2009. december 8-i, 2010. december 13-i és 2011. július 18-i következtetéseire,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

—

tekintettel az ENSZ vonatkozó határozataira, az ENSZ Közgyűlésének 181. (1947) és 194. (1948) számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 338. (1973), 1397. (2002), 1515. (2003), és 1850. (2008) számú határozatára,

—

tekintettel a közel-keleti kvartett nyilatkozataira, különösen a 2011. szeptember 23-i nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 66. ülése alkalmából a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász a Palesztin Állam elismerését és ENSZ-tagságát kérte,

B.

mivel Palesztina az ENSZ Közgyűlésében állandó megfigyelői státusszal vesz részt, de a Közgyűlésnek nem tagja,

C.

mivel az ENSZ Közgyűlésének 1947. november 29-i 181. sz. határozata a Palesztina fölötti volt brit mandátum területén két állam létrehozásáról döntött;

D.

mivel az EU ismételten megerősítette, hogy támogatja a két állam elvén nyugvó megoldást, amelynek értelmében Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, felszólított az Izrael és a palesztinok közti közvetlen béketárgyalások újraindítására, továbbá kijelentette, hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában csak a felek által elfogadott változtatásokat szabad elismerni, beleértve a Jeruzsálemet érintő változtatásokat is;

E.

mivel a Világbank, az IMF és az ENSZ értékelése szerint a Palesztin Hatóság a vizsgált kulcsfontosságú ágazatokban meghaladja a működőképes állam küszöbértékeit, valamint a palesztin intézmények a már elismert államok intézményeivel összehasonlítva kedvezőbb adatokat mutatnak;

F.

mivel a palesztinok jogát az önmeghatározásra és arra, hogy saját államuk legyen, éppúgy nem lehet megkérdőjelezni, mint Izrael jogát arra, hogy biztonságos határok közötti létezzen;

G.

mivel az „arab tavasz” még sürgetőbbé tette az izraeli–palesztin konfliktus megoldását, amely az érintett felek, a régió minden népe és a nemzetközi közösség alapvető érdeke;

H.

mivel az uniós tagállamok külügyminiszterei egy 2011. szeptember 2-i és 3-i nem hivatalos megbeszélésen eltérő álláspontokat fogalmaztak meg a közel-keleti békefolyamatról és az ENSZ-közgyűlés szeptemberi ülésére tervezett megfelelő diplomáciai kezdeményezésekről zajló vita során,

1.

felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, valamint az uniós tagállamok kormányait, hogy folytassák az erőfeszítéseket a Palesztin Hatóság ENSZ-tagság iránti kérelmére vonatkozó közös uniós álláspont kialakítása érdekében, és kerüljék el a tagállamok közötti megosztottságot;

2.

támogatja és kéri a tagállamokat, hogy egységesen kezeljék a palesztin nép legitim törekvését, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi 66. ülésén lezáruló tárgyalások eredményeképpen az ENSZ-ben államként képviseltethesse magát;

3.

ugyanakkor felszólítja a nemzetközi közösséget, beleértve az EU-t és tagállamait, hogy ismételten erősítsék meg Izrael Állam biztonsága iránti határozott elkötelezettségüket;

4.

ismét határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett;

5.

elismeri és üdvözli, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnök és Szalam Fajad miniszterelnök sikeres erőfeszítéseket tett egy új állam létrehozására, amelyeket támogatott az EU és helyeseltek a különféle nemzetközi szereplők;

6.

ismételten hangsúlyozza, hogy csak békés és erőszakmentes eszközökkel lehet az izraeli–palesztin konfliktust fenntartható módon rendezni;

7.

hangsúlyozza, hogy az elfogadhatatlan status quo felszámolása érdekében a kvartett által megszabott határidők szerint haladéktalanul folytatni kell az izraeliek és a palesztinok között zajló tárgyalásokat a két állam elvén alapuló megoldásról; ismételten hangsúlyozza, hogy el kell kerülni minden olyan intézkedést, amely egy esetleges tárgyalásos megegyezés kilátásait alááshatja, továbbá hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában csak a felek által egyeztetett változtatásokat szabad elismerni, beleértve a Jeruzsálemet érintő változtatásokat is; kitart amellett, hogy bármi legyen is a végső döntés, nem sértheti egyik fél méltóságát sem; felszólítja az izraeli kormányt, hogy állítsa le újabb telepek építését és növelését Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben; felszólít a Gázai-övezetből Izraelre kilőtt rakétatámadások leállítására, és kitart amellett, hogy tartós fegyverszünet megkötésére van szükség;

8.

sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy képviseljenek egységes álláspontot, és a kvartetten belül is továbbra is játsszanak aktívabb szerepet az izraeliek és palesztinok közötti méltányos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során; nyomatékosítja, hogy a kvartett központi szerepet tölt be e folyamatban, és maradéktalanul támogatja a főképviselőt arra irányuló törekvéseiben, hogy a kvartett valós távlatot teremtsen a békefolyamat újraindításához.

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjai kormányainak és parlamentjeinek, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.