26.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 56/31

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 196. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikkére (szolidaritási klauzula), amely kimondja, hogy „ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikkére,

—

tekintettel a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazásáról szóló, 1994. évi, 2001-ben felülvizsgált oslói iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által 2007. december 18-án aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra,

—

tekintettel „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2010. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0600),

—

tekintettel a Bizottság 2008. március 5-i közleményére az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről (COM(2008)0130),

—

tekintettel Michel Barnier 2006. májusi, „Az európai polgári védelmi erőért: Europe Aid” című jelentésére,

—

tekintettel a Tanács 2010. december 14-i következtetéseire, amelyben üdvözölte a Bizottság 2010. október 26-i közleményét, amely egy kiszámíthatóbb, eredményesebb, hatékonyabb, koherensebb és láthatóbb uniós katasztrófareagálás megvalósítására irányul,

—

tekintettel a Tanács 2007. decemberi következtetéseire, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a lehető legjobban használja ki a közösségi polgári védelmi mechanizmust, és erősítse meg még jobban a tagállamok közötti együttműködést,

—

tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozatra (1) és a közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus kialakításáról szóló, 2007. november 8-i 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló, 2010. december 14-i (3), a közelmúltbeli haiti földrengésről szóló, 2010. február 10-i (4), a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről szóló, 2009. szeptember 16-i (5), az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 19-i (6) és a természeti katasztrófákról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Külügyi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0283/2011),

A.

mivel az Európai Uniónak és tagállamainak számos kockázattal kell szembenézniük: földrengések és szökőárak, tűzvészek, beleértve az erdőtüzeket is, árvizek és földcsuszamlások, ipari és nukleáris balesetek, terrortámadások, természeti katasztrófák és nagy, általános járványok; mivel az Uniót és polgárait, valamint a világ más országait és régióit érintő ezen természeti és ember okozta katasztrófák száma és súlyossága drámaian megnövekedett – ezt a tényt megrázó módon igazolja az a súlyos katasztrófa, amely a közelmúltban Japánt érte, amelyet egyszerre sújtott földrengés, szökőár és nukleáris katasztrófa –, ami ennek megfelelően egyre több emberéletet követel, valamint növekvő gazdasági, társadalmi, környezeti és a kulturális örökséget is érintő károkkal jár, és mivel nem zárhatjuk ki, hogy ilyen szélsőséges, előre nem látható léptékű események bármikor bekövetkezhetnek, amely esetben az európai katasztrófareagálás lenne a leghasznosabb, mivel a nemzeti képességek határai végesek;

B.

mivel a rendkívüli aszályok és az erdőtüzek gyakorisága és mértéke fokozódott Európában, és ezért elengedhetetlen a kockázatelemzési mechanizmusok, a megelőzésre szolgáló rendszerek és az említett jelenségek leküzdésére irányuló eszközök javítása érdekében e téren végzett tudományos kutatás továbbfejlesztése,

C.

mivel az egyre nagyobb mértékű éghajlatváltozás és a természeti tőke kimerítése tovább fogja növelni a gyakoribb és intenzívebb természeti katasztrófák valószínűségét;

D.

mivel 2008-ban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) felei a bali cselekvési tervben elismerték a katasztrófakockázatok csökkentése és az éghajlatváltozás közötti összefüggést,

E.

mivel 2010-ben az UNFCCC cancúni alkalmazkodási kerete hivatalosan elismerte, hogy a katasztrófakockázatok csökkentése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás alapvető elemét képezi, és arra ösztönözte a kormányokat, hogy mérlegeljék az alkalmazkodásra irányuló intézkedések és a hjógói cselekvési keret összekapcsolását,

F.

mivel a közelmúltbeli tragédiák, mint például a haiti földrengés és a pakisztáni áradások megmutatták, hogy a katasztrófákra való reagálás céljából az EU rendelkezésére álló fő eszközök (a humanitárius segítségnyújtás és az EU polgári védelmi mechanizmusa) rendeltetésüknek megfelelően és a körülményekhez képest jól működő eszközöknek bizonyultak, de mivel tovább kell fokozni az Európai Unió katasztrófákra adott válaszlépéseinek összehangolását az Unió határain belül és kívül is, valamint még van javítanivaló az uniós segítségnyújtás egészének eredményessége, hatékonysága, koherenciája és láthatósága tekintetében,

G.

mivel emellett számos válság – különösen a 2004. december 26-i szökőár – idején sok probléma merült fel azzal kapcsolatban, hogy nincsenek uniós szintű, szisztematikus forgatókönyvek és protokollok a kockázatokkal kapcsolatos reagálásra, valamint a megtett összes erőfeszítéshez képest Európa fellépései nem eléggé láthatók,

H.

mivel az Európai Parlament által kezdeményezett kísérleti rendszerek keretében sikeresen teszteltek különböző, előre meghatározott tagállami eszközökön és uniós finanszírozású eszközökön alapuló megoldásokat (8),

I.

mivel az Európai Parlament következetesen sürgette a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a szubszidiaritás elvét teljes mértékben tiszteletben tartó és ily módon a tagállami erőfeszítéseket az EUMSZ 196. cikkének megfelelően kiegészítő uniós polgári védelmi erő felállítására,

J.

mivel az EUMSZ 222. cikke szerinti szolidaritási klauzula arra kötelezi a tagállamokat, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén nyújtsanak segítséget egymásnak az EU területén,

K.

mivel döntő fontosságú az Unión belüli és a nemzetközi szereplőkkel megvalósuló közvetlen koordináció, koherencia és kommunikáció; mivel a több, különböző parancsnoki lánccal rendelkező csapat jelenlegi európai helyszíni koordinációja elkerülhetetlenül átfedéseket és párhuzamos erőfeszítéseket idéz elő, és a humán erőforrások, a koordináció és a hatékonyság szempontjából költségesnek bizonyul; végül, mivel a gazdasági és pénzügyi válsággal szemben az Európai Uniónak a meglévő eszközök megosztásán és racionalizálásán alapuló védelmi rendszert kell kialakítania az összkiadások növelése nélkül;

L.

mivel a Japánra a közelmúltban lesújtó katasztrófa után a japán kormány arra kérte az Európai Uniót, hogy egyetlen, az Európai Bizottság által koordinált kis polgári védelmi csoportot alakítson ki a segély elosztására ahelyett, hogy a különböző tagállamokból több polgári védelmi csapatot küldene különböző időpontokban; mivel az operatív koordináció megerősítésének köszönhetően e katasztrófa során összességében javult az EU segítségnyújtása a költséghatékonyság, a koherencia és a láthatóság szempontjából,

M.

mivel a politikai összhangot uniós szinten kell biztosítani, tekintetbe véve a vonatkozó intézményi szerepköröket, a katasztrófareagálási műveletek akadályozása vagy lelassítása nélkül, és mivel ennek a meglévő mechanizmusokra kell épülnie, új struktúrák létrehozása nélkül,

N.

mivel a katasztrófamegelőzés és -elhárítás kultúráját érvényesíteni kell a fejlesztési politikákban, tervekben és programokban a katasztrófák egyes alapvető okainak kezelése érdekében,

O.

mivel tovább kell fejleszteni a valós idejű megelőzést minden műveleti szakaszban: a megfigyelés – ideértve a műholdas adatok révén történő megfigyelést is –, a korai figyelmeztetés, a riasztás és az arra adott válasz, valamint a potenciálisan veszélyeztetett lakosságnak történő segítségnyújtás során,

P.

mivel az EU támogatja az Egyesült Nemzetek, különösen az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának központi szerepét a nemzetközi segítségnyújtás harmadik országokban történő koordinációja terén,

Q.

mivel a katasztrófák kezelésére a leghatékonyabb stratégia a válságokra az életciklusuk valamennyi szakaszában reagáló, integrált európai összveszély-megközelítés; mivel ennek a megközelítésnek össze kell kapcsolnia a katasztrófamegelőzést (ideértve a katasztrófák hatásainak enyhítését és a kockázatok csökkentését is), a felkészülést, a reagálást és a helyreállítást; mivel kiemelt fontosságú az operatív eszközök, például egy referenciaeljárásokat és tervezési eszközöket is magában foglaló operatív kockázatmegelőzési terv bevezetése; mivel az Európai Uniónak tényleges beruházásokat kell végrehajtania a kockázatok megelőzése és előrejelzése terén, és mivel az Uniónak egyformán ambiciózus megközelítést kell követnie a katasztrófamegelőzés és -elhárítás, valamint a katasztrófareagálás tekintetében,

R.

mivel a Szolidaritási Alapot létrehozó rendelet olyan, a támogatható költségek összegét és jellegét meghatározó előzetes feltételeket, valamint annyira rugalmatlan határidőket és eljárásokat határoz meg, amelyek bizonyos katasztrófahelyzetekben megnehezítik és lelassítják mobilizálását,

S.

mivel válság idején elengedhetetlen, hogy a mentőcsapatok a lehető legrövidebb időn belül pontos tájékoztatást kapjanak annak érdekében, hogy kioszthassák az alapvető létszükségleti cikkeket, a felszereléseket és a kritikus erőforrásokat, és mivel ennek következtében a távközlés a válságkezelési lánc legfontosabb eleme;

T.

mivel válsághelyzetben a hagyományos kommunikációs kapcsolatok és erőforrások túlterheltek lehetnek vagy megsemmisülhetnek,

U.

mivel a Bizottság és a tagállamok már elismerték az európai űrpolitika hasznosságát, valamint az Európai Bizottság által a műholdas adatok és információk felhasználása érdekében elindított globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (GMES), továbbá annak a polgári védelem területén és a vészhelyzeti reagálási szolgálaton (ERCS) keresztül történő gyakorlati alkalmazásának pozitív eredményeit;

1.

üdvözli az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló, „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című bizottsági közleményt és annak célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy a közleményben körvonalazott javaslatok további vizsgálatára van szükség a jobb, koordinált, következetes, eredményes, költséghatékony és látható, egységes és átfogó európai katasztrófareagálásra vonatkozó elvárások teljesítése érdekében;

2.

hangsúlyozza, hogy szükség van a jelenlegi európai katasztrófareagálás működésének racionalizálására és egyszerűsítésére és a közös érdekek szolgálatára rendelkezésre álló erőforrások optimalizálására, ösztönözve ugyanakkor minden tagállamot az európai szolidaritás garantálását célzó hozzájárulás megtételére; ennek megfelelően úgy véli, hogy az Európai Unió reagálási képességének egy integrált összveszély-megközelítés részét kell képeznie; emellett alulról felfelé irányuló erőforrás- és információkezelést kell megvalósítania: más szóval, a kezdeményezés jöhetne a tagállamoktól, amelyek biztosítanák az önkéntes erőforrásokat és szakértelmet;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy az uniós katasztrófaelhárítási képesség kialakításakor vegye figyelembe a szolidaritási klauzulát és annak sürgősen elfogadandó és az EU-n kívüli és belüli katasztrófákra hatékonyabb és koherensebb választ adó végrehajtási rendelkezéseit;

4.

ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Szolidaritási Alapról szóló rendeletet felülvizsgálják a jogosultsági kritériumoknak az egyes régiók és katasztrófák jellemzőihez való hozzáigazítása – ideértve az olyan lassú lefolyású katasztrófákat is, mint az aszályok –, valamint a rugalmasabb és kellő időben történő mozgósítás biztosítása érdekében;

5.

kiemeli, hogy a katasztrófákra való felkészülés, a megelőző intézkedések és a reagálás nem függetleníthetőek egymástól, és hogy ezért indokolt megszilárdítani egy katasztrófaelhárításra vonatkozó integrált megközelítést;

6.

egyetért a jelenlegi eseti koordinációt egy kiszámítható és előre tervezett rendszerrel felváltó minőségi váltás szükségességével az EU polgári védelmi mechanizmusán belül, amely az EU katasztrófaelhárítási műveletei során azonnal bevethető, előre meghatározott eszközökön, valamint egyéb – a tagállamok által a bevetéshez szükségesnek tartott – eszközökön és erőforrásokon alapul; hangsúlyozza egy olyan mechanizmus alkalmazásának szükségességét, amely lehetővé teszi az EU katasztrófaelhárítási tevékenységének nyomon követését, ellenőrzését és fejlesztését;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat az EU polgári védelmi mechanizmusán alapuló uniós polgári védelmi erő felállítására, amely képessé teszi az Uniót arra, hogy összevonja az áldozatok számára nyújtott polgári védelemhez és azonnali veszélyhelyzeti segítségnyújtáshoz szükséges erőforrásokat; úgy véli, hogy az EU reagálásának az európai polgári védelmi erők meglévő szerepköreire és kapacitásaira kell épülnie, és biztosítania kell a jelenlegi hiányosságok és szűk keresztmetszetek kezelését;

8.

egyetért azzal, hogy a katasztrófákra adott uniós válaszra vonatkozó stratégiának a 2010. október 26-i közleményben foglaltaknak megfelelően két sarokkőre, az előre kijelölt és ezáltal kiszámítható tagállami vészhelyzeti eszközök képességén és rendelkezésre állásán alapuló európai vészhelyzeti reagálási kapacitásra – az európai polgári védelmi mechanizmus erősítése révén – és az európai vészhelyzeti reagálási központra kell épülnie; hangsúlyozza, hogy e fejlesztéseknek az összes jelentős szereplőt – különösen a civil társadalmat, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és az önkénteseket is – összehangolt fellépés keretében összefogó összveszély-megközelítést kell követniük, és hasznosítaniuk kell a különböző meglévő eszközök közötti szinergiákat;

9.

úgy véli, hogy az összveszély-megközelítésnek nagyobb rugalmassággal kell párosulnia a különböző kockázati kategóriákra való reagálás során, amelyeket eseti alapon kell vizsgálni; ez ugyanakkor szükségessé teszi olyan decentralizált elemzési és tervezési kapacitás kialakítását, amely a meghozandó intézkedéseket a kockázatok fajtája, valószínűsége és súlyossága függvényében vizsgálja;

10.

emellett szorgalmazza, hogy az EU katasztrófaelhárítási képessége használja ki a legkülső régiókat és a tengerentúli országokat és területeket, amelyek támaszpontként megkönnyíthetik a logisztikai műveleteket és az uniós erőforrások előzetes telepítését az összes óceánon;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Tanács által az EU-n belüli katasztrófamegelőzés közösségi keretéről szóló következtetéstervezetben (15394/09. sz. dokumentum, 2009. november 12.) megfogalmazott kérésnek megfelelően készítse el és adja át a Parlamentnek a katasztrófamegelőzési tevékenységek támogatására jelenleg rendelkezésre álló közösségi eszközök jegyzékét a katasztrófamegelőzésnek a már meglévő uniós finanszírozási programokba való jobb beillesztése lehetőségének értékelése érdekében;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai katasztrófa-elhárítási rendszernek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét mind a tagállamok (amelyeknek képesnek kell lenniük saját eszközeik felhasználására, különösen az esetlegesen ütköző nemzeti szükségletek esetén), mind az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintetében, azaz tiszteletben kell tartania egyrészt minden egyes tagállam nemzeti, regionális és helyi hatáskörét – figyelembe véve e hatóságoknak a katasztrófakezelési ciklusban játszott döntő szerepét, különös tekintettel arra hogy sok tagállamban helyi vagy regionális szinten gyakorolják a jogalkotási hatásköröket –, másrészt az Egyesült Nemzetek Szervezetének katasztrófaelhárítási műveletek keretében betöltött koordináló szerepét az Unión kívüli fellépések során; rámutat arra, hogy e stratégiának ki kell egészítenie az ENSZ stratégiáját, amely egyértelműen hozzáadott értéket lát egy beavatkozási képességgel rendelkező európai pólus létrehozásában;

13.

hangsúlyozza, hogy mivel a katasztrófák nem vesznek tudomást a határokról, az Európai Uniónak gondoskodnia kell az eszközök összehangolásáról és a harmadik államokkal – elsősorban az Unió a Mediterrán Térségért szomszédos országaival – való együttműködésről;

14.

támogatja az európai vészhelyzeti reagálási kapacitás létrehozására és a tagállamok kulcsfontosságú eszközeinek kiszámíthatóbb hozzáférését biztosító intézkedésekre irányuló bizottsági javaslatot, többek között egy előre meghatározott eszköztár létrehozása révén, amelyet előre megállapított válaszadási időn belül rendelkezésre bocsátanak, és amelynek a használata a tagállamok azon önkéntes kötelezettségvállalásán alapul, hogy ezen eszközöket az Unión belüli és kívüli uniós katasztrófaelhárítási beavatkozások céljára önkéntes alapon rendelkezésre bocsátják nemzeti, regionális és helyi szinten; úgy véli, hogy ily módon és a természeti katasztrófák, mint nagyobb tüzek, árvizek, földrengések, vulkánkitörések, hurrikánok és szökőárak, illetve tengeri balesetek, valamint olajszivárgások és nukleáris kockázatok által sújtottak megsegítése révén jelentősen javul az EU beavatkozásainak hozzáadott értéke;

15.

rámutat néhány terület, mint a parti, a szigeti és a hegyvidéki régiók földrajzi helyzetükből adódó rendkívüli sebezhetőségére, és kéri, hogy szenteljenek különleges figyelmet e területeknek;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió határain fekvő európai régiókat érinthetik harmadik országokhoz tartozó régiókban történő katasztrófák, amely esetekben a beavatkozás még nehezebb; javasolja, hogy dolgozzanak ki különleges intézkedéseket ezen régiók támogatására, és szenteljenek különleges figyelmet az ember vagy ipari balesetek által okozott katasztrófáknak, amelyek esetében eltérő stratégiákat kell alkalmazni;

17.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a tűzvészekre, amelyek célzott stratégiákat és fellépéseket tesznek szükségessé;

18.

megerősíti, hogy be kell tartani „a szennyező fizet” elvet a környezeti károkért való felelősség és a katasztrófareagálással kapcsolatos költségeknek a károkért felelős magánjogi személyek általi megtérítése tekintetében;

19.

véleménye szerint az uniós katasztrófaelhárítási képesség magját az Unión belüli és kívüli uniós katasztrófaelhárítási beavatkozások céljára önkéntes alapon rendelkezésre bocsátott, előre meghatározott képességek, források és eszköztár képezi, amelyeket a tagállamoktól érkező további eseti felajánlások egészítenek ki; javasolja egy olyan világos és részletes ösztönzőrendszer kialakítását, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok teljes kiadásaik növelése nélkül ajánlhassanak fel elegendő kapacitást az önkéntes eszköztárba;

20.

kéri, hogy a jövőbeni uniós polgári védelmi erőn belül hozzanak létre olyan külön mechanizmusokat, amelyek képessé teszik az Uniót a part menti olaj- és gázkitermelő létesítmények által előidézett súlyos szennyezések kezelésére;

21.

emlékeztet az Egyesült Nemzetek központi szerepére a nemzetközi közösség által tett katasztrófaelhárítási erőfeszítések összehangolása terén.

22.

kiemeli, hogy egy erőteljesebb uniós katasztrófareagálási képesség egységes uniós hozzájárulást biztosít az ENSZ által irányított, átfogó segélyműveletekhez és koordinációs szerepkörhöz;

23.

megerősíti, hogy a katasztrófaelhárítási műveletekre rendelkezésre álló tagállami eszközöket a tagállamok által kezelt uniós finanszírozású eszközökkel kell kiegészíteni; rámutat arra, hogy ezeknek a közelmúltbeli, európai és Európán kívüli vészhelyzetekben sikeresen tesztelt előkészítő fellépések során kialakított olyan modellekre kell épülniük, mint amilyen a balti országok közötti multinacionális modul az árvíz elleni küzdelem terén és a légi tűzoltási kapacitást kiegészítő taktikai tartalék;

24.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a meglévő kapacitásbeli hiányosságokat; meg kell vizsgálni az uniós szintű eszközök létrehozásának lehetőségét – a nemzeti eszközökkel való bármiféle verseny és/vagy átfedés nélkül – annak érdekében, hogy kitöltsék a meglévő kapacitásbeli hiányosságokat azokban az esetekben, ahol ez jelentős megtakarítást eredményezne az EU egésze számára, vagy hogy lehetővé tegyék a hozzáférést az egyedül fellépő tagállamok számára nem elérhető eszközökhöz, így jó tehermegosztási modellt kínálva;

25.

úgy véli, hogy fontos az erőforrások területén meglévő hiányosságok feltárása, valamint annak tisztázása is, hogy az EU miként járulhatna hozzá a tagállamok készültségük javítására irányuló erőfeszítéseihez; az a véleménye, hogy a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználása meg fogja gátolni a további pénzügyi és adminisztratív bürokráciát, különösen a regionális és helyi adminisztráció szintjén;

26.

felkéri a Bizottságot, hogy az erőforrások, a kapacitások és a koordináció tekintetében törekedjen uniós szerepvállalásra az olyan esetekben, amikor a katasztrófa az EU-ban történik és közvetlen hatással van a polgárokra;

27.

úgy véli, hogy elsősorban a rendelkezésre álló pénzügyi források teljes és megfelelő időben történő kihasználására és e források mobilizálásához szükséges valamennyi adminisztratív eljárás egyszerűsítésére kell összpontosítani; véleménye szerint lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a sürgősségi humanitárius segítség késedelem nélkül eljusson a katasztrófa által sújtottakhoz;

28.

véleménye szerint a műveletek referencia-forgatókönyvek kidolgozása, az uniós katasztrófaelhárítási műveletekben potenciálisan bevethető tagállami eszközök feltérképezése és a vészhelyzeti tervezés révén történő előzetes tervezése és előkészítése a továbbfejlesztett uniós katasztrófareagálás kulcsfontosságú elemeit jelentik, és a gyors beavatkozás, valamint az egyes vészhelyzetekre való megfelelő azonnali reagálás szempontjából elengedhetetlenek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul és a többi intézkedés sérelme nélkül hajtsák végre ezeket az intézkedéseket; végül felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a bioterrorizmus elleni fellépéssel és az áldozatok azonosításával foglalkozó európai referencialaboratóriumok létrehozásáról, valamint ezeknek az európai kutatási költségvetésből történő finanszírozásáról és minősítéséről;

29.

különösen felhív az olajszennyeződésekkel és nukleáris létesítményekkel kapcsolatos, illetve a szárazföldön és tengeren veszélyes anyagok kibocsátásával járó, ember okozta katasztrófákra való reagálásra vonatkozó megfelelő készenléti tervezésre;

30.

a jó irányba tett lépésként üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy tervezési és koordinációs platformként egy valódi, folyamatos szolgálatot ellátó vészhelyzeti reagálási központ létrehozása érdekében összevonja a megfigyelési és tájékoztatási központot (MIC) és az ECHO humanitárius segélyeket irányító válságközpontját, valamint kéri, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – mindezt tegyék meg a nyomon követés, korai figyelmeztetés kiadása és riasztás vonatkozásában is a tagállamok valós időben történő közreműködésével; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a központot annak érdekében, hogy az valamennyi európai természetbeni segítségnyújtás és a pénzbeli humanitárius segítségnyújtási hozzájárulások gyors és hatékony koordinációjának irányító elemeként szolgálhasson; megállapítja, hogy az egységes uniós reagálás érdekében a központnak a természeti és ember okozta katasztrófák valamennyi típusával összefüggő segélykérések kizárólagos belépési pontjaként kell működnie;

31.

szorgalmazza, hogy az ECHO válságközpontot és a megfigyelési és tájékoztatási központot (MIC) megfelelő finanszírozás biztosítása mellett ténylegesen vonják össze;

32.

kéri a Bizottságot, hogy az új Európai Vészhelyzeti Reagálási Központot tevőlegesen kapcsolja össze az erdőknek az erdőtüzek elleni védelmére szolgáló két közösségi eszközzel, az EFFIS-szel és az EFFICS-szel,

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja a fellépéseket vészhelyzet esetén, egyszerűsítve és optimalizálva a meglévő egyetemes szolgáltatást és a 112-es segélyhívószámot;

34.

ragaszkodik ahhoz, hogy az áldozatoknak történő kiszámítható, azonnali és hatékony segítségnyújtás biztosítása és a késedelmek, párhuzamosságok és átfedések kiküszöbölése érdekében a Vészhelyzeti Reagálási Központ a tagállamokkal együttesen gyorsan hozza meg az eszköztár eszközeinek bevetésére vonatkozó döntéseket;

35.

úgy véli, hogy azonosítani kell és fel kell térképezni azon kulcsfontosságú eszközök jegyzékét, amelyeket a tagállamok az e forgatókönyvek esetén végrehajtott uniós vészhelyzeti reagálás rendelkezésére bocsáthatnak;

36.

szorgalmazza az uniós fellépés egyértelműségét és koherenciáját az Európai Bizottság és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megfelelő intézményi szerepkörei tekintetében, és ennek során tekintetbe kell venni az egyes szereplők hatásköreit és egymás mandátumának korlátait; felhívja ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a meglévő mechanizmus alapján, új struktúrák létrehozása vagy a katasztrófaelhárítási műveletek lelassítása nélkül dolgozzanak ki megfelelő munkarendet és átlátható szabályokat annak érdekében, hogy lehetőség szerint biztosítsák a szoros együttműködést és a koordinációt az uniós katasztrófareagálással összefüggő kérdésekben; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szolgálatok közötti koordináció rugalmas, egyszerű és gyors legyen, amely kizárólag az illetékes szolgálatokat foglalja magában, és rendkívül rövid határidőn belül, a bürokráciát elkerülve kell reagálnia; hangsúlyozza, hogy az EU humanitárius segítségnyújtását mindennemű politikai megfontolástól függetlenül, a nemzetközi megállapodásokban foglalt humanitárius elveket betartva kell biztosítani;

37.

hangsúlyozza, hogy az erdőtüzekből eredő katasztrófák kockázata egyre nagyobb, különösen az éghajlatváltozás következtében, amely elősegíti a nagy erdőtüzek kitörését; kéri a Bizottságot, hogy az új Európai Vészhelyzeti Reagálási Központon belül hozzon létre külön egységet e kockázatok kezelésére;

38.

hangsúlyozza, hogy a katonai eszközök polgári ellenőrzés alatt történő felhasználása – végső eszközként és az oslói iránymutatásokkal összhangban – gyakorta fontos hozzájárulást jelent a katasztrófákra való reagálás terén, különös figyelemmel a speciális felszerelésekre, a stratégiai légi szállításra vagy a nehézgépészetre; kiemeli, hogy a költséges megkettőzések megelőzése érdekében bővíteni szükséges a rendelkezésre álló valamennyi – polgári és katonai – kapacitás, valamint a tagállamok válságkezelésre alkalmas eszközállománya igénybevételének összehangolását;

39.

elismeri, hogy a katonai eszközök – szállítás, logisztika, biztosítás – humanitárius műveletek támogatására való igénybevétele lényegi segítséget jelenthet, kiváltképpen súlyos természeti katasztrófák esetén; emlékeztet arra, hogy a katonai eszközöket – az ENSZ ajánlásainak megfelelően – csak a legritkább esetekben és csak végső megoldásként szabad alkalmazni;

40.

közös, hatékony logisztikai megoldásokat kér, ezen belül különösen olyan uniós finanszírozású univerzális műszaki segítségnyújtási és támogató csoportok felállítását, amelyek támogatást nyújthatnának a helyszínen dolgozó valamennyi uniós vagy tagállami tisztviselőnek és csoportnak, különösen a helyi infrastruktúra összeomlása esetén;

41.

szorgalmazza a technikai segítségnyújtási és támogató csoportok mozgósítását vészhelyzetek esetén, és kéri ajánlások megfogalmazását az érintetteknek e csoportok által történő hatékonyabb támogatási módjaira vonatkozóan;

42.

a meglévő kapacitások hatékonyságának maximalizálása és megfelelő felhasználása céljából javasolja a tagállamok konzuli erőforrásai összevonásának fontolóra vételét annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a nemzetközi reagálás gyorsaságának és minőségének javítása révén optimálisan lehessen kihasználni; ezzel kapcsolatban javasolja a különböző tagállamok konzuli erőforrásai értékelésének elkészítését azon eszközök számbavétele érdekében, amelyekkel az Európai Unió jelenleg világszerte rendelkezik;

43.

kéri az Egyesült Nemzetek Szervezete által koordinált meglévő katasztrófaelhárítási rendszerek figyelembevételét, továbbá szorgalmazza a természetbeni segítségnek a katasztrófák helyszínére elsősorban racionalizált, egyszerűsített eljárásokon keresztül történő eredményesebb, megerősített, költséghatékonyabb és megfelelően összehangolt eljuttatását, a társfinanszírozási arány növelését, valamint a további szállítási kapacitásokhoz való hozzájutást lehetővé tevő új módszerek esetlegesen keretszerződések révén történő bevezetését;

44.

emlékeztet arra, hogy a meglévő megfigyelő és megelőző eszközök (különösen a helyi megfigyelő eszközök), például az Európai Unió globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési programja (GMES) vagy az INSPIRE és a GALILEO program által biztosítottak nyomon követhetnék a potenciálisan veszélyeztetett térségeket, így hatékonyabbá válhatna az áldozatoknak biztosított segítségnyújtásra való felkészülés; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az EU külön célhoz rendelt és biztonságos távközlési kapacitással, valamint a megelőzéstől a helyreállításig terjedő, integrált válságkezelési megoldásokkal való ellátásának lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy a közbiztonság és a katasztrófaelhárítás terén a polgároknak nyújtott szolgáltatások fejlesztésének elősegítése érdekében az Európai Űrügynökséggel, a tagállamokkal és az érdekelt felekkel (magánszolgáltatók, ipar) együttműködve a lehető legjobban aknázza ki a távközlési műholdak meglévő és jövőbeli megoldásait és kapacitásait;

45.

felszólítja a Bizottságot egy kommunikációs és tájékoztatási célú hálózat létrehozására – feltárva különösen a távközlési, köztük műholdas képességek igénybevételének lehetőségeit – annak érdekében, hogy a mentőcsapatok hozzájussanak azokhoz a gyors és pontos információkhoz, amelyek a katasztrófákat követően lehetővé teszik az alapvető fontosságú javak és a társadalom újjászervezéséhez elengedhetetlenül szükséges felszerelések hatékony elosztását;

46.

az összes uniós intézmény, a tagállamok, a szociális partnerek és a civil társadalom közreműködésével megvalósuló olyan kommunikációs stratégiát szorgalmaz, amely általában véve javítani fogja az uniós fellépések láthatóságát és átláthatóságát a kedvezményezett országokban és az európai polgárok körében egyaránt, ugyanakkor garantálja, hogy a katasztrófaelhárítást soha ne rendeljék alá a kereskedelmi vagy politikai és stratégiai szempontoknak; úgy véli, hogy ennek a stratégiának a kommunikációs módszerek és eszközök egyszerűsítésére és egységesítésére kell törekednie; e célból javasolja például, hogy a teljes európai személyzet részére hozzanak létre egy nemzeti jelvények mellett alkalmazott egységes öltözködési szabályzatot és logót, valamint nevezzenek ki egy, a vészhelyzeti reagálással kapcsolatos kommunikációért felelős szóvivőt; szorgalmazza, hogy a kommunikációs stratégia garantálja a humanitárius segítségnyújtás és a katonai tevékenységek közötti egyértelmű különbségtételt;

47.

hangsúlyozza, hogy az információ az eredményes katasztrófaelhárítási és reagálási politika másik elengedhetetlen eleme minden szinten, és a változó kockázati forgatókönyv a katasztrófák előfordulási gyakoriságával, kockázataival és járulékos következményeivel kapcsolatos ismeretek folyamatos frissítését, megbízható és összehasonlítható adatokat, valamint kapcsolódó analitikai eszközöket igényel; ezért szorgalmazza az összehangolt fellépést, a műszaki és tudományos információk és szakértelem fokozottabb rendelkezésre állását és rendszeres terjesztését, valamint a legjobb gyakorlatok, köztük a tanulmányok megosztását és a levont tanulságok, például a Közösség INTERREG kezdeményezése keretében a múltban megvalósított projektekből nyert tapasztalatok gyakorlati megvalósítását;

48.

hangsúlyozza a katasztrófahelyzetekben követendő eljárásokra irányuló figyelemfelhívás szükségességét, már az iskoláskortól kiemelt figyelmet szentelve a fiatalok képzésének; felszólítja a Bizottságot, hogy az iskolák és a speciális önkéntes szervezetek bevonásával támogassa a polgári védelmi munka szempontjából elengedhetetlen tervezés, a megelőzés és az ellenálló képesség kultúráját;

49.

rámutat a katasztrófa bekövetkeztekor a frontvonalban levő regionális és helyi hatóságok kulcsszerepére – mindenekelőtt a határokon átnyúló katasztrófák esetében –, amelyek részvétele növelheti az EU láthatóságát a polgárok körében; ezért felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok bevonják a regionális és helyi hatóságaikat a katasztrófahelyzetek kezelésére való felkészülésbe annak korai szakaszaiban, a kohéziós politikában alkalmazott többszintű kormányzás modelljére építve, a reagálási mechanizmus minden szereplője számára előnyös kommunikációs stratégia által;

50.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egy Unión belüli és tagállamokon kívüli utazás esetén is elérhető, egyértelmű tájékoztatási és megelőzési rendszert valamennyi európai polgár számára; ezért javasolja, hogy az uniós útlevelekben tüntessék fel a 112-es segélyhívószámot, egyértelműen jelezve annak elérhetőségét az EU teljes területén, hogy azt az Unión belül utazók igénybe vehessék, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikkét, amely kimondja, hogy „olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni”;

51.

kéri, hogy javítsák a 112-es páneurópai segélyhívószámmal kapcsolatos kommunikációt az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli polgárok körében, elsősorban az írott és audiovizuális médiumok, valamint nyilvános plakátelhelyezés igénybevételével annak érdekében, hogy azt minden polgár automatikusan használni tudja az EU területén bekövetkező bármilyen katasztrófa bejelentésére;

52.

úgy véli, hogy az európai tisztviselők és szakértők katasztrófaelhárítással kapcsolatos célzott képzése a képzések és a specializációs modulok „közös magja” révén lehetővé tenné a közös európai módszerekkel és beavatkozási eljárásokkal kapcsolatos ismeretek kialakítását; ennek keretében közös katasztrófareagálási gyakorlatokat javasol a polgári és katonai logisztikai egységek részvételével;

53.

megjegyzi, hogy a katasztrófák megelőzése gyakran költséghatékonyabb, mint a katasztrófák elleni küzdelem; ezért hangsúlyozza, hogy az Európai Unió vészhelyzeti reagálási képességének megerősítésére irányuló politikát feltétlenül ki kell egészíteni az uniós és tagállami kockázat-előrejelzési és -megelőzési politikák megerősítésével, és arra buzdítja a Bizottságot, hogy állítson össze átfogó és innovatív uniós katasztrófakockázat-csökkentési stratégiát; kéri megfelelő erőforrások elkülönítését a lehetséges katasztrófák korai azonosítására, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a strukturális alapok és a Szolidaritási Alap felülvizsgálatát az e területekkel kapcsolatos politikák és befektetések fejlesztésének ösztönzésére használják fel; felszólít továbbá a katasztrófamegelőzéssel kapcsolatos oktatás javítására, a katasztrófa- és éghajlatváltozás-megelőzésbe történő beruházásra, a vízgazdálkodással és a hatékony kockázatkezeléssel kapcsolatos megfelelő jogszabályok megalkotására, valamint az árvizekről szóló irányelv regionális és helyi szintű végrehajtásának szoros nyomon követésére; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a regionális és helyi hatóságok kulcsszerepet játszanak a katasztrófamegelőzésben a kockázatmegelőzési stratégiák területi szintű megvalósítása révén, ideértve a különböző országok készenléti csapatainak közös beavatkozási fellépéseit is;

54.

fenntartja álláspontját, amely szerint tekintettel az aszályok, az erdőtüzek és az elsivatagosodás jelenségei között fennálló összefüggésekre, a Bizottságnak ki kell dolgoznia egy olyan, az árvizekről szóló irányelvhez hasonló javaslatot, amely támogatja a vízhiányra, aszályokra és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló európai uniós politika elfogadását; ennek fényében ismételten hangsúlyozza az európai aszálymegfigyelő központ mint az aszályok hatásait vizsgáló, azokat enyhítő és figyelemmel kísérő tudásközpont felállításának fontosságát;

55.

hasonlóképpen megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, amelyben kéri, hogy a Bizottság fogadjon el egy, a tüzek megelőzéséről és kezeléséről szóló irányelvet, amely magában foglalja a rendszeres adatgyűjtést, térképek készítését és a veszélyeztetett területek azonosítását, tűzkockázat-kezelési tervek kidolgozását, az ehhez rendelt erőforrások és a rendelkezésre álló létesítmények azonosítását, amelyet a tagállamok állítanak össze, a különféle apparátusok összehangolását, a személyzet képzésére vonatkozó minimumkövetelményeket, valamint a környezetvédelmi felelősség és a megfelelő szankciók megállapítását;

56.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés összefüggésében kínálkozó lehetőségek további kiaknázása alapvető fontosságú; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) fontos eszköze lehet a nemzeteken, határokon és régiókon átívelő együttműködés további erősítésének, még olyan országok esetében is, amelyek nem uniós tagállamok; úgy véli, hogy a határokon átnyúló, régiók közötti együttműködés fejlődése azt bizonyítja, hogy a régiók hozzájárulása alapvető fontosságú, amikor a polgári védelem tekintetében gyors segítségnyújtásról van szó; úgy véli, hogy ez az eredményes együttműködés magában foglalja többek között a kockázatok feltérképezésére és a lehetséges veszélyek felmérésére irányuló közös célt is, és ez az a terület, ahol az Unió értékes és látható módon tud hozzájárulni a még hatékonyabb és hatásosabb együttműködéshez, mindenekelőtt a koordináció javításával;

57.

rámutat arra, hogy az önkéntesség európai évében szimbolikus jelentéssel bírna és hasznos lenne támogatni azokat az országokat, amelyek ilyen tevékenységek és szervezetek előmozdítására törekszenek;

58.

felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2011 végéig terjesszen elő ilyen irányú, ambiciózus jogalkotási javaslatokat;

59.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.