22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 51/9

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2. és 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 19. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21., 23. és 25. cikkére,

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel „Az Unióban az idősödő népesség hatásának kezelése (2009-es jelentés az idősödésről)” című, 2009. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2009)0180),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra (2008/867/EK) (1),

—

tekintettel a Bizottság megbízásából készült, „Az egészségügyi ellátáshoz és a hosszú távú gondozáshoz való hozzáférés – Van-e egyenlőség a nők és a férfiak között?” című, 2010. július 22-i jelentésre,

—

tekintettel a Bizottság megbízásából készült, „A nemek közötti egyenlőséget érvényesítő aktív befogadási szakpolitikák” című, 2009. november 24-i jelentésre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a munkaerő és a népesség öregedése által a foglalkoztatáspolitikákra gyakorolt hatásról szóló, 2010. december 6-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az aktív időskorról szóló, 2010. június 7-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az egészségben és méltóságban töltött időskorról szóló, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség: aktív és méltóságteljes időskor” című, 2009. június 8-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „Az öregedő munkaerő munkakörülményei” című, 2008. május 1-jei jelentésére,

—

tekintettel az időskorról szóló második világtalálkozón (A/CONF.197/9 8) 2002. április 12-én elfogadott, az időskorra vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési tervre,

—

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0291/2011),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség és a – többek között az életkoron alapuló –megkülönböztetésmentesség az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített egyik uniós alapelv, valamint a Közösség egyik célkitűzése és feladata,

B.

mivel az Európa 2020 stratégia kiemelt célul tűzte ki a 75 %-os foglalkoztatási rátát a nők és a férfiak számára egyaránt, és célkitűzései között szerepelt az is, hogy 20 millióval csökkentse a szegénységtől fenyegetettek számát; mivel a rájuk jellemző nagyfokú szegénység és munkanélküliség miatt az 50 év feletti nők csoportja ezért döntő fontosságú korcsoport mindkét cél eléréséhez,

C.

mivel állandósultak a nemekhez kötődő sztereotípiák, amelyek az idősekre a munkaerőpiacon váró, az életkoron alapuló megkülönböztetéssel együtt különösen az idősebb nők munkavállalási, képzési és előrelépési esélyeit csökkentik, és részben növelik az időskori szegénység kockázatát,

D.

mivel a nemen alapuló megkülönböztetés a megkülönböztetés egy sajátos típusa annyiban, hogy szisztematikus és átfogó, valamint a megkülönböztetés összes más formáját áthatja és azokhoz hozzáadódik,

E.

mivel napjaink munkaerőpiaca minden eddiginél dinamikusabb és változékonyabb, aminek eredményeképpen az egyazon területen belüli foglalkoztatás többé nem garantált egy egész életre; mivel ebből kifolyólag a gazdasági válság rámutatott arra, hogy a nők fontos szerepet töltenek be a munkaerőpiacon,

F.

mivel Európa jövőbeni jóléte és befogadó jellege attól függ, hogy képes-e hathatósan javítani a munkaerejében rejlő erőforrások kihasználását, azzal, hogy olyan munkakörülményeket és szociális biztonsági rendszereket hoz létre, amelyek támogatják a munka- és életkörülmények javítását, egyúttal pedig figyelembe veszik a gazdaságot; mivel ez a munka, a családi és magánélet összeegyeztetésére, továbbá a közvetett és közvetlen megkülönböztetés és a nemek között a munkaerőpiacon aránytalanságokat eredményező nemi sztereotípiák kezelésére irányuló megfelelő politikákat is magában foglal,

G.

mivel a munkaképes korú népesség (20–64 évesek) az EU-27 területén 1990 és 2010 között 1,8 %-kal emelkedett, míg az idősebb (65 év feletti) népesség körében 3,7 % volt a növekedés, a fiatalok (0–19 évesek) aránya ellenben 5,4 %-kal csökkent; mivel a népesség 65 év feletti része az előrejelzések szerint a 2010-es 17,4 %-ról 2060-ra 30 %-ra fog nőni (3),

H.

mivel a szegénység kockázatát az idősebb nők körében 2008-ban 22 %-nak mérték, szemben az idősebb férfiak között mért 16 %-kal (4),

I.

mivel az elszigetelten élő idősek között a nők gyakran és egyre inkább túlzott arányban vannak jelen, ami az emelkedő válási rátáknak és a férfiak rövidebb várható élettartamának a következménye; mivel az özvegyek és az egyedülálló idős asszonyok általában jobban ki vannak téve a szegénység, az elszigetelődés és a társadalmi kirekesztés veszélyének,

J.

mivel az 55–64 éves nők foglalkoztatási rátája 2009-ben 37,8 % volt, szemben az ugyanilyen korú férfiak 54,8 %-ával (5),

K.

mivel a nők munkanélküliségi rátája 21 tagállamban magasabb a férfiakénál, és bár a tartós munkanélküliség aránya 12 országban a férfiak körében magasabb, a női munkanélküliséget nagyobb valószínűséggel álcázzák „inaktivitásnak”, ha az illető házas vagy gyermekei vannak,

L.

mivel a 30 év alatti nők átlagos órabére 92 %-a a férfiakénak, az 50–59 éves korcsoportban pedig 67,5 % ez az arány (6), továbbá a nemek közötti bérszakadék uniós átlaga eléri a 17,5 %-ot,

M.

mivel a társadalmi-gazdasági helyzet nemek szerinti különbségei nagyrészt a nemek közötti hagyományos szerepmegosztásból erednek, ahol elsődlegesen a férfiak felelnek a kenyérkeresetért, a nők pedig a fizetés nélküli házimunkáért és a család gondozásáért, beleértve a szélesebb családot is, ami nagy mértékben kihat arra, hogy a nők a férfiakhoz képest – például a nyugdíj terén – mennyi társadalombiztosítási jogosultságot tudnak felhalmozni, és ennélfogva hatással van időskori helyzetükre, különösen az elváltak, külön élők vagy özvegyek esetében,

N.

mivel a nőknél nagyobb valószínűséggel fordul elő a lassabb, rövidebb és/vagy félbeszakított pályafutás és az alacsonyabb átlagjövedelem, mint a férfiaknál, amit a nemek közötti nagyobb bérszakadék is tükröz, és ez az egyéni nyugdíjszámlára befizetett járulékokat tekintve különbséget okoz a két nem között, ezáltal növeli a nők időskori szegénységének kockázatát,

O.

mivel a nemek közötti aránytalanság mértéke kisebb a családalapítás előtt, és annak szintje a párkapcsolat alapítását követően növekszik; mivel a nők foglalkoztatási rátája az első gyermek születésekor csökken, és munkaerő-piaci hátrányuk életük korai szakaszában tovább halmozódik a gyermekgondozás, a későbbiekben pedig az idősek gondozása miatt, ami gyakran az aktív keresők elszegényedéséhez vezet,

P.

mivel az idősebb nők a férfiakhoz képest gyakrabban vállalnak vagy kényszerülnek vállalni részmunkaidős állást, és gyakrabban hagyják el vagy kényszerülnek elhagyni a munkaerőpiacot az előrehozott öregségi nyugdíjjal élve,

Q.

mivel szinte mindegyik európai országban széles körben elismerik az aktív munkaerő-piaci politikák vonatkozásában a nemek szerinti megközelítés fontosságát, ugyanakkor az aktív munkaerő-piaci politikák értékelése azt jelzi, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése nem egyenletes és meglehetősen szűk hatókörű,

R.

mivel az 50 év feletti nők a nemen és életkoron alapuló sztereotípiák miatt gyakran kétszeres vagy többszörös megkülönböztetéssel néznek szembe, amit rendszerint a korukra jellemző munkavégzési és életviteli minták tovább súlyosbítanak (pl. megszakítások a pályafutásban, részmunkaidős foglalkoztatás, ismételt munkába állás egy bizonyos időtartamú munkanélküliséget követően, a munkahelyük feladása a család ellátása miatt vagy a család elsősorban kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalkozásában, fizetés és társadalombiztosítási járulékfizetés nélkül végzett munka miatt és a nemek közötti bérszakadék); mivel a nők ezért jellemzően sokkal inkább halmozottan hátrányos helyzetűek, mint az azonos csoportokba tartozó férfiak; mivel ráadásul válság idején ezeket a nőket még inkább veszélyezteti az elszegényedés,

S.

mivel a nőket a munkaerőpiacon gyakran sokkal fiatalabb korban kezdik „öregnek” tekinteni, mint a férfiakat; mivel az életkoron alapuló megkülönböztetés az európaiak 58 %-a szerint elterjedt jelenség (7),

T.

mivel az idősebb nőkkel szembeni erőszak kérdése rendkívül csekély figyelmet kap, tekintve, hogy az érintett nők különösen elzárkóznak a bántalmazás bejelentésétől, a szolgáltatók sztereotip hozzáállása miatt pedig – akik úgy vélik, hogy az idős nők kevésbé vannak kitéve az erőszak kockázatának – csak szűkös választási lehetőségek állnak a bántalmazás áldozatává vált idősebb nők rendelkezésére,

U.

mivel már kora gyermekkortól az egyenlőségre történő nevelés, valamint a szakképzési orientációs politikák és a nők munkavállalását előmozdító politikák jelentik a célravezető eszközt e megkülönböztetések tartós felszámolásához,

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a határozatát, hogy a 2012-es év az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás európai éve lesz, és a Bizottságot és a tagállamokat megfelelő és célravezető lépésekre hívja fel a megkülönböztetés leküzdése érdekében, többek között az életkoron és nemen alapuló megkülönböztetéssel együtt járó sztereotípiák leküzdésével és a generációk közötti szolidaritás ösztönzésével;

2.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az 50 év feletti nőkkel szembeni többszörös megkülönböztetés jobban tükröződjön – és hatékonyan küzdjenek ellene – a nyitott koordinációs módszerben a nyugdíjak, a társadalmi integráció, a foglalkoztatás, a nemi sztereotípiák megváltoztatása és a nők politikai és gazdasági döntéshozatalba való bevonása terén;

3.

felhívja a tagállamokat, hogy a nyugdíjreform előkészítésében és végrehajtásában valósítsa meg a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését – ezt a kérdést a nyugdíjrendszerekről szóló, a közeljövőben megjelenő fehér könyvben és más társadalombiztosítási reformok során is figyelembe kell venni –, hogy ösztönözze az egyenlőséget jobban elősegítő biztosításmatematikai számításnak az alkalmazását a nők és a férfiak esetében, hogy támogassa a szegénység kockázatának csökkentésére irányuló lépéseket, hogy küzdje le a jelenlegi időskori szegénységet, hogy javítsa az (egészségügyi) ellátás minőségét, megfizethetőségét és az ahhoz való hozzáférést, és hogy vessen véget a kötelező nyugdíjazás gyakorlatának, ezzel egyidejűleg a megkülönböztetés kezelésével lehetővé téve a munkaerő-piaci részvételt az idősebb nők számára;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy az idősebb nők körében a szegénység kockázatának csökkentés érdekében egészítsék ki a nyugdíjakra vonatkozó jogi szabályozást az özvegyi nyugdíjellátás lehetőségével;

5.

hangsúlyozza a nők legkiszolgáltatottabb csoportjainak, azaz a bevándorló, kisebbségekhez tartozó, fogyatékkal élő, alacsony képzettségű, munkahelyi tapasztalattal nem rendelkező, börtönviselt stb. nők integrációjára irányuló intézkedések végrehajtásának fontosságát, a méltányos élethez való joguk biztosítása érdekében;

6.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a méltóságteljes időskort, az idős nőket érő megaláztatás, megkülönböztetés vagy erőszak bármilyen formájától mentesen;

7.

hangsúlyozza, hogy az idősebb nők gazdasági erőforrást, valamint tapasztalatok tárházát képviselik, továbbá kulcsfontosságú támogatást jelentenek a közösség és a család számára mint a rászorulók gondozását ellátó személyek, illetve – tekintettel gazdag szakmai tapasztalataikra – mint foglalkoztatási szakértők, továbbá hozzájárulnak a vidék fenntartásához;

8.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az időskorú női lakosság esetében fennálló digitális szakadék felszámolása, valamint a társas, kommunikációs, autonómia- és érdekérvényesítő képességek növelése érdekében mozdítsanak elő olyan konkrét kezdeményezéseket, amelyek az új technológiákhoz kapcsolódó nyelvezet és kultúra elsajátítására irányulnak;

9.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével szoros együttműködésben készítsenek tanulmányt az 50 év feletti nők helyzetéről, különös figyelmet fordítva a munkaerőpiacon és gondozóként szerzett tapasztalataikra, a nők és a férfiak időhasználatának mikéntjére, az egészségügyi kérdésekre, valamint olyan egyéb kihívásokra, amelyekkel szembe kell nézniük;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás európai éve keretében teremtsenek olyan feltételeket, amelyek lehetővé teszik az idősebb nők számára és segítik őket, hogy a munkaerőpiacon maradjanak és/vagy oda visszatérjenek, hogy potenciáljukat fel tudják használni a munkaerőpiacon és a jogaikat tiszteletben tartsák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyúttal érvényesítsenek olyan intézkedéseket, amelyek arra ösztönzik a munkaadókat, hogy javítsák az esélyegyenlőségre vonatkozó politikáikat az idősebb nők felé irányuló, korral kapcsolatos negatív hozzáállások kezelése érdekében, valamint azért hogy az idősebb női munkavállalóknak ugyanolyan hozzáférésük legyen a képzésekhez, előléptetéshez és szakmai előmenetelhez;

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul alakítsanak ki átfogó, többdimenziós, nemek szerint differenciált és az életkornak megfelelő megközelítést a foglalkoztatási és szociálpolitikákban, hogy biztosítsák a nők foglalkoztatását és társadalmi integrációját; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a már most szegénységben élő idősebb nők generációjának helyzetét is alaposan értékeljék, és sürgősen hozzanak megfelelő és célravezető intézkedéseket, amelyekkel ezeket a nőket kivezetik a szegénységből;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő módon kezeljék az idősebb nők által az álláskeresés során tapasztalt többszörös megkülönböztetést;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább és javítsa a pontos, releváns, összehasonlítható, nem és életkor szerinti európai adatok gyűjtését és elemzését, különösen az idősebb, köztük a migráns és fogyatékkal élő nők foglalkoztatási és munkanélküliségi rátájáról, az idősebb nőknek a (fizetés nélküli) családi gondozásban való (informális) részvételéről, valamint az eltartott idősek arányáról és az idősekkel szembeni rossz bánásmódról, aminek a tagállamok valamennyi jelenlegi adatvédelmi jogszabályával összhangban kell történnie;

14.

örömmel látja, hogy a tagállamok már felismerték, hogy a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenség mintái és okai szoros kapcsolatban vannak az életciklus adott szakaszával, ezért hangsúlyozza, hogy támogatni kellene az életcikluson alapuló megközelítést a munka területén; szorgalmazza ugyanakkor, hogy a tagállamok – az életciklussal járó kihívások megfelelő kezelése érdekében – célzott intézkedésekkel kezeljék a fiatal, illetve idősebb nőknek az azonos korú férfiakéhoz képest hátrányos helyzetét az aktív munkaerő-piaci politikáikban, és ezekkel ne csak a felnőtt nőket és férfiakat célozzák meg;

15.

felhívja a tagállamokat az idősebb nők munkakörülményeinek javítását célzó legjobb gyakorlatok cseréjére annak érdekében, hogy fenntartható és egészséges munkahelyeket teremtsenek számukra;

16.

szorgalmazza, hogy a tagállamok vonják be az idősebb nőket az egész életen át tartó tanulás folyamatába, és a foglalkoztathatóságuk növelése, továbbá a független és aktív életvitel fenntartásának, valamint megszerzett tapasztalataik és tudásuk fiatalabb generációkkal történő megosztásának támogatása érdekében fejlesszék tovább, illetve támogassák az idősebb nőknek megfelelő rugalmas átképzési programokat, figyelembe véve sajátos szükségleteiket és képességeiket;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a nők által a munkaerőpiacon tapasztalt hátrányok – különösen a gondozási feladataikból eredők – ne hozzák hátrányos helyzetbe őket sem a nyugdíjjogosultságuk, sem egyéb társadalombiztosítási jogosultságuk szempontjából;

18.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ha eddig még nem tették meg, a társadalombiztosítási rendszerek esetében alkalmazzák az összevonás rendszerét az alkalmazotti és önfoglalkoztatói járulékok, illetve különböző munkahelyeken elszámolt járulékok együttes elszámolásához;

19.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új függőségi csapdák létrejöttének elkerülése érdekében alakítsanak ki és ösztönözzenek nemi szempontok szerint értékelt nyugdíjrendszereket, amelyek védelmet és garanciát nyújtanak az idősebb nőket fenyegető szegénység nagyobb kockázata ellen, figyelembe véve, hogy gondozási kötelezettségeik miatt kénytelenek megszakítani szakmai pályafutásukat;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti bérszakadék felszámolása érdekében haladéktalanul tegyenek hatékony intézkedéseket az egyenlő munkáért egyenlő fizetés elvének végrehajtására (pl. kötelező munkaértékelési rendszerek és a munkahelyi egyenlőséget előmozdító cselekvési terv), ami szintén hozzásegíthet a nyugdíjak közötti különbség csökkentéséhez és a későbbiekben leépítéséhez, és mérsékelheti a – többnyire idősebb – nőket fenyegető szegénység nagyobb kockázatát;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő szakpolitikákat a munka, a családi és magánélet összeegyeztetése érdekében, és a korosztályok közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvén keresztül a különböző életszakaszokat szem előtt tartva az öregedés dimenzióját építsék be az összes vonatkozó politikába; felszólítja a vilniusi Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzen e tekintetben hatásvizsgálatokat és kutatásokat;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben és hatékonyan használják ki a meglévő uniós eszközöket és programokat – köztük az Európai Szociális Alapot és az Európai Regionális Fejlesztési Alapot – az idősebb nők munkaerő-piaci részvételének növelése és az idősebb nők hátrányos megkülönböztetésének valamennyi területen történő leküzdése érdekében;

23.

kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idősebb nők aktív részvételét az üzleti szektorban, valamint a férfiak és a nők egyenlő képviseleti arányát a gazdasági döntéshozatali szervekben, köztük a vállalati igazgatótanácsokban, és ennek érdekében bátorítsák és támogassák az új vállalkozást indító nőket és biztosítsák számukra a forrásokhoz való hozzáférését, különösen mikrohitelek révén;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy politikájukba, különösen a nyugdíjpolitikájukba, építsék be az életkorkezelés elveit és eszközeit a munkahelyi „korbarát és nemek szerint differenciált” politika kialakítása, idősebb női munkavállalóik felhalmozott tudásának és tapasztalatának nagyobb elismerése és tiszteletben tartása, valamint egy olyan megbízható és átlátható tájékoztatási politika kialakítása érdekében, amely biztosítja az idősebb munkavállalók számára azt a lehetőséget, hogy teljes körű információkkal ellátva készüljenek fel a nyugdíjazásra; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorítsák az idősebb női munkavállalók munkaadók által történő hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó szankcionálási szabályokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezeket a politikákat beépítsék a kisvállalkozói intézkedéscsomagba;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az olyan családok szükségleteinek kielégítésére irányuló erőfeszítéseiket, amelyek eltartottakért felelnek, és felhívja a Bizottságot, hogy a strukturális alapok felhasználásával továbbra is támogassa a gondozási rendszerek kialakítását;

26.

felkéri a tagállamokat, hogy segítsék elő a minőségi gondozási szolgáltatások biztosítását (beleértve az idősek otthoni ápolását is), hogy biztosítsák az ilyen jellegű minőségi gondozási szolgáltatások hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, hogy javítsák a hivatásos gondozók által végzett munka megbecsülését, és támogassák az idős, eltartott személyeket gondozó családokat azáltal, hogy többek között anyagilag kompenzálják őket hozzájárulásukért, valamint tanácsokat adnak nekik és képezik őket annak érdekében, hogy magas színvonalú informális gondozást tudjanak nyújtani;

27.

ismét rámutat arra, hogy biztosítani kell a megfelelő, jó minőségű, megfizethető és a teljes munkaidős foglalkozatással összeegyeztethető, a gyermekgondozást és más eltartott személyek gondozását ellátó szolgáltatások rendelkezésre állását, hogy a nőknek ne kelljen megszakítaniuk, szüneteltetniük vagy lerövidíteniük munkaviszonyukat azért, hogy az eltartott személyeket ellássák;

28.

rámutat arra, hogy a gyermekek és eltartottak felügyelete és gondozási szolgáltatásai jelentős foglalkoztatási potenciált képviselnek, amelyet idősebb nők tölthetnének be, akik körében jelenleg az egyik legalacsonyabb a foglalkozatási ráta;

29.

felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a képzésről és a kapacitás növeléséről, hogy magas színvonalú gondozási szolgáltatásokat tudjanak garantálni, és lépjenek fel a demográfiai tendenciák által a „fehérköpenyes” ágazatban (a gondozásban és az egészségügyben) okozott személyzeti létszámhiány ellen;

30.

szorgalmazza, hogy a tagállamok a szülői szabadsághoz való hozzáférést terjesszék ki a nagyszülőkre és a szüleiket gondozó gyermekekre is, ismerjék el az eltartott személyek gondozását – mérlegelve ugyanakkor a gondozói szabadság bevezetésének lehetőségét –, és biztosítsanak szolgáltatásokat, képzést és tanácsadást a gondozóknak;

31.

elismeri, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők gyakran nagyszülők is egyben; elismeri azonban, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nőkre nem szabadna kizárólag gondviselőként tekinteni; ezért felkéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék a gyermekgondozási létesítmények nyújtotta lehetőségeket, amelyek választási szabadságot biztosítanak a nagyszülők számára – amennyiben igénylik –, hogy más tevékenységekben is részt vegyenek;

32.

szorgalmazza, hogy a tagállamok a kezdeményezések és rendszerek finanszírozása révén támogassák az idősebbek polgári szerepvállalását és a generációk közötti projekteket;

33.

felhívja a tagállamokat, hogy minden szinten – az érintett nem kormányzati szervezetek támogatásával is – tegyenek intézkedéseket az idősebbek, különösen az egyedül élő idősebb nők sajátos igényeinek kezelése érdekében, hogy csökkentsék az elszigeteltségüket és kiszolgáltatottságukat, egyúttal támogassák az egyenlőségüket, biztonságukat és jólétüket;

34.

kéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék a különféle elhelyezési lehetőségek feltárását és a közösségi csoportok és szervezetek támogatását, hogy csökkentsék az idősebb nők elszigeteltségét, és kedvező környezetet teremtsenek a generációk közötti szolidaritáshoz;

35.

elismeri, hogy az idősebb nők számára biztosítani kell a méltóságteljes döntés lehetőségét ahhoz, hogy kívánságuk szerint – akár egyedül, akár közösségben – folytassák életvitelüket,

36.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy az egészségügy nemi dimenziója alapvető része az uniós egészségpolitikának, és ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák tovább az irányú erőfeszítéseiket, hogy az uniós és nemzeti egészségpolitikába beépítsék a nemek és a korosztályok közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos különleges intézkedéseket;

37.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek és korosztályok szerint differenciált gyógyító és palliatív ellátás fontosságát ismerjék el, felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek a nemekhez kapcsolódó betegségekre, illetve azok okaira, esetleges megelőzésére és kezelési módjaira kiterjedő kutatást;

38.

elismeri a szűrés és a preventív kezelés létfontosságú szerepét az egészségügyi ellátásban, és szorgalmazza, hogy a Bizottság a nyitott koordinációs módszer segítségével gondoskodjon az eszmecseréről, ösztönözze a szűrések harmonizálását az EU egész területén, nevezze meg a legjobb gyakorlatokat és dolgozzon ki iránymutatásokat;

39.

üdvözli egyes tagállamok arra tett erőfeszítéseit, hogy ingyenes hozzáférést biztosítsanak a nemekhez kapcsolódó betegségek megelőzéséhez, és ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy erősítsék meg az idősebb nőknek szóló preventív egészségügyi ellátást, például a hozzáférhető, rendszeres mammográfia, valamint PAP-tesztek biztosításával, valamint hogy töröljék el a betegségmegelőző szolgáltatások, például a mellrákszűrés igénybevételére vonatkozó korhatárokat, és hívják fel a figyelmet a szűrések fontosságára;

40.

ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák tovább az irányú erőfeszítéseiket, hogy az egészségpolitikákba beépítsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének stratégiáját, továbbá biztosítsanak egyenlő hozzáférést a megfizethető egészségügyi ellátáshoz és hosszú távú gondozáshoz – különösen az idősebb – nők és férfiak, valamint a többszörösen hátrányos helyzetű személyek részére;

41.

szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki jobb munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet biztosító intézkedéseket, ami által megőrzik a munkavállalók foglalkoztathatóságát és képességeit, és gondoskodnak a jobb időskori egészségi állapotról;

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel az idős nőkkel szembeni erőszak minden formája ellen, elismerve, hogy ez a probléma rendkívül csekély figyelmet kap, kezelve a társadalmi sztereotípiákat és biztosítva, hogy a szolgáltatók figyelembe veszik az erőszak áldozatává vált idős emberek sajátos szükségleteit, hogy biztosítsák az emberi jogok teljes körű érvényesülését, a nemek közötti egyenlőség megvalósulását és a DAPHNE program teljes mértékű kiaknázását;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.