52011DC0919

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A kisebb égei-tengeri szigeteknek szóló egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszerének 2006. évi reformját követő hatásokról szóló első jelentés

Bevezetés

Az Égei-tenger 61 „kisebb szigete”[1] nagyon szétaprózódott szigetvilágot képez, amelyet földrajzi és természeti szempontból igen jelentős hátrányok jellemeznek. A szóban forgó szigetek távoli fekvéséből, szigetjellegéből, kis területéből, hegyvidékes domborzati adottságaiból és kedvezőtlen éghajlati viszonyaiból adódó rendkívüli helyzete súlyos társadalmi-gazdasági problémák forrása a mindennapi fogyasztás, illetve a mezőgazdasági termelés szempontjából alapvető fontosságú élelmiszeripari és mezőgazdasági termékekkel való ellátás és a helyi mezőgazdasági termékek versenyképességének a fenntartása tekintetében.

A kisebb égei-tengeri szigetek az EU többi részéhez viszonyítva rendkívüli adottságaikra és hátrányos helyzetükre tekintettel ezért egyedi mezőgazdasági intézkedések kedvezményezettjei.

A szóban forgó egyedi intézkedések a közös agrárpolitika (KAP) keretébe tartoznak, és elsősorban kedvező feltételeket hívatottak teremteni annak alkalmazásához.

Ezen egyedi intézkedések révén, amelyek Görögországban kiegészítik a KAP első pillérének alkalmazását, a kisebb égei-tengeri szigetek a helyi termelés és az alapvető termékekkel való ellátás támogatására irányuló egyedi rendszer, a kisebb égei-tengeri szigetek támogatását célzó rendszer kedvezményezettjei.

ELőZMÉNYEK ÉS A RENDSZER Fő ELEMEI

Az Európai Tanács 1988. december 2-i és 3-i rodoszi ülésén elismerte, hogy az égei-tengeri szigetek egyedi társadalmi-gazdasági problémákkal küzdenek és így intézkedéseket kell bevezetni e problémák kezelésére.

1993-ban ezért az egyes mezőgazdasági termékek vonatkozásában a kisebb égei-tengeri szigetek javára hozott egyedi intézkedések bevezetéséről szóló, 1993. július 19-i 2019/93/EGK tanácsi rendelet[2] útján egyedi intézkedések kerültek bevezetésre a kisebb égei-tengeri szigetek részére, „ a kisebb égei-tengeri szigetek távoli fekvéséből és elszigeteltségéből adódó nehézségek orvoslására ” (az említett rendelet 1. cikke).

A rendelet alkalmazása kezdetben csak a „kisebb szigetekre” terjedt ki, vagyis azokra, amelyek állandó lakossága nem haladta meg a 100 000 főt. Az egyedi rendelkezések alkalmazási köre azonban a rendelet későbbi módosításai, nevezetesen az egyedi mezőgazdasági intézkedések kisebb égei-tengeri szigetek javára történő meghatározásáról szóló, 2006. szeptember 18-i 1405/2006/EK tanácsi rendelet[3] által, demográfiai korlátozás nélkül kiterjesztésre került a „kisebb szigetekre”, vagyis „Kréta és Evia szigete kivételével minden égei-tengeri szigetre ” (az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdése).

A 2019/93/EGK tanácsi rendelet fő célkitűzései a következők voltak:

- a kisebb égei-tengeri szigetek társadalmi-gazdasági problémáinak kezelése,

- az ellátással kapcsolatos természetes hátrány (távoli fekvés, sziget jelleg, kis méret) enyhítése,

- a termelési költségek, valamint az árak csökkentése a végfelhasználó szintjéig,

- a helyi termelés egyes formáinak (állattartás, gyümölcs- és zöldségtermékek, olajbogyó-termesztés, szőlőtermesztés, méhészet) támogatása.

E célkitűzések teljesítése érdekében meghatározásra kerültek a kisebb égei-tengeri szigetek rendszere keretében alkalmazandó eszközök:

a) egyedi ellátási szabályok az emberi fogyasztásra, a helyi feldolgozásra vagy mezőgazdasági inputanyagként való felhasználásra szánt termékekkel történő ellátás költségeinek enyhítésére egy olyan támogatás révén, amely a helyi piaci igények függvényében elősegíti a közösségi eredetű termékekkel való ellátást;

b) a helyi termékek támogatását célzó intézkedések, amelyek a hagyományos gazdasági tevékenységek ösztönzésére, a helyi termelés minőségi javítására és fejlesztésére, a kisebb égei-tengeri szigetek piaci követelményeihez történő igazítására, továbbá e kisebb szigeteken hagyományosan és természetszerűleg űzött egyes mezőgazdasági tevékenységek újjáélesztésére irányulnak. A szóban forgó intézkedések az érintett termékek termeléséhez, feldolgozásához és/vagy értékesítéséhez nyújtott támogatás formájában valósulnak meg;

c) a strukturális intézkedésekre alkalmazandó eltérések (a strukturális támogatás bizonyos formáinak odaítélését érintő korlátozó, illetve tiltó szabályoktól való eltérés).

Az említett egyedi intézkedések – azóta többször módosított – jogalapja a közös agrárpolitikára vonatkozó elsődleges jog, vagyis 2009. december 1-je és a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta az EUMSZ 42. és 43. cikke.

2006-ban sor került a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer reformjára. Az 1993. július 19-i 2019/93/EGK tanácsi rendelet hatályát vesztette és helyébe a 2006. december 18-i 1405/2006/EK tanácsi rendelet lépett.

A reform főbb okai a következők voltak:

1. a 2003. évi KAP-reform (a mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerekről szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet[4]), amely kifejezésre juttatta a KAP irányváltását és megnyitotta az utat a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer hivatkozási alapjául szolgáló közös piacszervezés reformja felé;

2. annak a programok kezelésében megmutatkozó rugalmatlanságnak a felismerése, amely nem tette lehetővé az ellátási mérlegek és a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések megfelelően gyors kiigazítását az érintett területek szükségleteinek megfelelően, valamint megnehezítette a részvételen alapuló megközelítésmód érvényesülését.

A rendszer alapvető célkitűzései és fő eszközei a 2006. évi reform során nem változtak. A reform legfontosabb újítása az, hogy bevezeti a programozási megközelítést, és a helyi igényekhez igazodó programok kialakítását[5] és módosítását[6], valamint ezek irányítását és nyomon követését a tagállamok felelősségi körébe utalja. Az újítás célja az volt, hogy az egyedi ellátási szabályok és helyi termékek támogatását célzó intézkedések irányításában a lehető legnagyobb rugalmasság érvényesüljön, valamint egyszerűsödjenek az azok módosítására vonatkozó eljárások.

Fontos megjegyezni, hogy bár a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer, valamint a POSEI (a legkülső régióknak szóló, a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programok) megközelítésmódja hasonló (egyedi intézkedések, célkitűzések, szerkezet) és ugyanazon költségvetési jogcím alá esnek, de a két rendszerre eltérő rendelkezések vonatkoznak.

A POSEI-rendszertől eltérően, amely a legkülső régiók vonatkozásában a KAP első pillérének felel meg és szabályozásában eltérések és egyedi intézkedések jellemzik, a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer kiegészíti (top-up) az egységes támogatási rendszert – amelynek a KAP első pillére keretében az égei-tengeri szigetek és Görögország fennmaradó része is kedvezményezettjei – a szigetek sajátos problémáinak megoldása érdekében (lásd a 2. mellékletben található áttekintést az egységes támogatási rendszer és a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer keretében nyújtott kifizetésekről).

Egy másik fontos eltérés továbbra is az, hogy amíg a POSEI-rendszer keretében a harmadik országokból származó termékek az egyedi ellátási szabályok értelmében vámmentességet élveznek[7], a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszerre nem érvényes ez az uniós vámeljárástól való eltérési mechanizmus.

A KAP 2003. évi reformja során Görögország úgy döntött, hogy a kisebb égei-tengeri szigeteket nem mentesíti az egységes támogatási rendszer alkalmazása alól, így az említett rendszer 2006 óta valamennyi ágazatra alkalmazandó.

Ugyanakkor a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszernek köszönhetően a kisebb szigetek esetében megmaradhat a termeléshez kötött támogatás, amely a környezetvédelem, a jobb minőség és az értékesítés szempontjából fontos különleges gazdálkodási típusok megőrzésére irányul.

Amennyiben nem lehetne a támogatást a termeléshez kötni, nagy lenne annak a kockázata, hogy a helyi kultúrák megszűnnének, és ez gazdasági, társadalmi és környezeti (tájmegőrzés) szempontból negatív következményekkel járna.

Ha például a szigeteken elsőleges fontosságú olívaolaj-ágazatot nézzük, azáltal, hogy a támogatás részben a termeléshez köthető, megakadályozható az olajfaültetvények felhagyása.

A JELENTÉS JOGALAPJA

Az 1405/2006/EK rendelet 17. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „ legkésőbb 2011. december 31-én, azt követően pedig ötévente, a Bizottság általános jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az e rendelet alapján végzett tevékenység hatásáról és ahhoz csatolja esetleges javaslatait ”.

E jelentés figyelembe veszi különösen 2010-ig az érintett piacokra, valamint a 2011. gazdasági évig a programok pénzügyi teljesítésére vonatkozó adatokat, valamint az Oréade-Brèche által a Bizottság megbízásából készített, 2010 februárjában közzétett, a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszer alkalmazásában 2001 óta megvalósított intézkedések értékelésére vonatkozó tanulmány adatait (a tanulmány elérhető az alábbi internetes oldalon:http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/posei/index_fr.htm).

A 2006. ÉVI REFORM HATÁSAI

Programozási és partnerségi megközelítésmód

Görögország és a gazdasági szereplők részéről egyaránt kedvező fogadtatást kapott, hogy a program meghatározása terén megnövekedett a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége és hatásköre, valamint hogy az intézkedések meghatározásába bevonták az érdekelteket.

Különösen pozitív visszhangot kapott az a megnövekedett rugalmasság, amelyet a programnak a valós helyi igényekhez való fokozatos hozzáigazítására irányuló éves módosítások jelentenek. Tekintettel az e régiókra jellemző piaci és éghajlati kockázatokból adódó kiszolgáltatottságra, az említett rugalmasság lehetővé teszi a támogatási intézkedések gyors hozzáigazítását a szigetekre jellemző valós követelményekhez. A kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó program 2006-os elfogadása óta kétszer módosult, 2008-ban, illetve 2010-ben.

Az értékelő tanulmány megállapítja, hogy az igazgatási terhek 2007 óta csökkentek. Ugyanakkor az igazgatási feladatokat a tagállami és helyi hatóságok – tekintettel a szigetek számára, valamint egyes szigeteken az igazgatási személyzet hiányára – még így is túl megterhelőnek és összetettnek ítélik (különösen nehéz az ellenőrzések elvégzése).

Általánosságban a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó programmal járó igazgatási terhek pénzügyi súlyukhoz képest még mindig jelentősek (különösen az egyedi ellátási szabályok és a kis szállítmányok esetében).

A programozási megközelítésmód így mind a nemzeti és regionális hatóságok, mind a Bizottság szolgálatai számára megterhelőnek bizonyul.

Egyedi ellátási szabályok

Az egyedi ellátási szabályok általános hatása

Az értékelő tanulmányból kitűnik, hogy az egyedi ellátási szabályokat a nemzeti és a helyi hatóságok, valamint a gazdasági szereplők valamennyi szigeten egyaránt alapvető fontosságúnak tartják. Ezért fontos, hogy ez az eszköz megmaradjon.

Az egyedi ellátási szabályozás összességében egész évben pozitív hatással van a szigetek ellátásának gyakoriságára és rendszerességére (rendszeres takarmányellátás), ugyan a korlátolt szállítási és tárolási kapacitás miatt időnként hiányosságok mutatkoznak.

Az értékelő tanulmány szerint ugyanakkor a rendszer a legtávolabbi szigetek (a B. csoportba tartozó szigetek) esetében kevésbé hatásos, mint a szárazföldhöz közelebb eső szigetek (az A. csoportba tartozó szigetek) esetében.

A 2006. évi reform óta a kisebb égei-tengeri szigeteken általánosságban visszaszorulóban van az egyedi ellátási szabályok alkalmazása. Ennek az a tagállami döntés az oka, amely az egyedi ellátási szabályozás keretében rendelkezésre álló forrásokat a helyi termékek támogatását célzó intézkedések javára korlátozta.

Az egyedi ellátási szabályok csökkenő alkalmazása különösen szembetűnő az emberi fogyasztásra szolgáló termékek (gabonafélék, liszt) esetében. A 2006. évi reform és azon kötelezettség bevezetése óta, hogy a támogatás kérelmezőjének a kisebb égei-tengeri szigeteken székhellyel kell rendelkeznie, sok kis gazdasági szereplő (pék) nem részesül támogatásban azért, mert egyfelől a pénzügyi előnyhöz képest túl magasak az egyedi ellátási szabályokkal járó igazgatási költségek, másfelől nem megfelelő a kedvezményezettek tájékoztatása.

Ezzel párhuzamosan a tanulmány rámutat arra, hogy az egyedi ellátási szabályokon belül a súlypont a takarmánytermékek felé tolódott. A tagállam feladata, hogy figyelemmel az állattartásnak a szigeteken betöltött jelentőségére, finomítsa az egyedi ellátási szabályok prioritásait.

Az alapvető termékekkel való ellátás garantálása

Az értékelő tanulmányból kiderül, hogy az egyedi ellátási szabályozás mind a kiválasztott termékek, mind a támogatható szigetek tekintetében egyenetlenül fedi le a kisebb égei-tengeri szigetek igényeit.

Az is látható, hogy az egyedi ellátási szabályok az alapvető emberi fogyasztási termékek iránti igényhez kevésbé, az állati takarmánytermékek iránti igényhez jobban illeszkednek.

Az egyedi ellátási szabályozás továbbá kielégítőbb módon fedi le a szárazföldi kikötőktől kevésbé távol eső szigetek (az A. csoportba tartozó szigetek) igényeit a legtávolabbi szigetekhez (a B. csoportba tartozó egyes szigetek) képest.

A többletköltségek ellentételezése

Az értékelő tanulmány megállapítja, hogy a szigetek széttagoltságából kifolyólag egyes szigetek nagyon távol esnek az ellátási kikötőktől. Ezért a távolság függvényében a viselendő költségek is nagyon különböznek az egyes szigetek esetében.

Az egyedi ellátási szabályozás révén tehát csak az A. csoportba tartozó szigetek esetében ellentételezhetők valamennyi kiválasztott termék esetében az ellátással járó többletköltségek.

A B. csoportba tartozó legtávolabbi szigetek esetében a sokkal nagyobb szállítási költségek miatt az egyedi ellátási szabályok csak a költségek 50 %-os fedezését teszi lehetővé.

Az előnyök megjelenése a végfelhasználók szintjén

Az értékelő tanulmány rámutatott arra, hogy az előnyök a szigetcsoportok között egyenlőtlenül érvényesültek a végfelhasználók szintjén.

Az egyedi ellátási szabályozás keretében nyújtott támogatás nagyon egyenőtlenül fedezi a szigetekre történő szállítás költségeit, és ez kihat a felhasználói árakra. A végfelhasználók szintjén megjelenő előny így jobban érvényesül az A. csoportba tartozó szigetek és a B. csoportba tartozó kevésbé távoli szigetek esetében, mint a B. csoportba tartozó legtávolabbi szigeteken.

Az árra gyakorolt hatás tekintetében az egyedi ellátási szabályok révén a takarmány ára 2007 óta jelentősen csökkent és megközelítette a görögországi árakat. Az élelmiszerek fogyasztói árára az egyedi ellátási szabályozás általánosságban nem volt hatással.

A feldolgozott termékek továbbszállítása és a versenytorzulás

Az 1405/2006/EK rendelet (5) preambulumbekezdése értelmében az egyedi ellátási intézkedések hatálya alá tartozó mennyiségek kizárólag a kisebb égei-tengeri szigetek ellátási igényének kielégítését szolgálják annak érdekében, hogy a szabályozás ne érintse hátrányosan a belső piac szabályszerű működését, valamint az érintett termékek esetében ne okozza a kereskedelem torzulását.

Ezért tilos e termékeknek a kisebb égei-tengeri szigetekről történő továbbszállítása vagy kivitele. E termékek továbbszállítása vagy kivitele megengedett azonban abban az esetben, ha az egyedi ellátási szabályokból eredő előnyöket visszatérítik, vagy a feldolgozott termékek esetében akkor, ha az a regionális kereskedelem vagy az említett rendelet 5. cikke szerinti hagyományos kereskedelem lehetővé tétele céljából történik.

Az értékelő tanulmány szerint az egyedi ellátási szabályozás hatálya alá tartozó termékek továbbszállítása nem következik be a kisebb égei-tengeri szigeteken, és ezért a regionális kereskedelem nem torzul.

Ugyanakkor ezen a szinten hiányosságok vannak a felügyelet terén. A tagállamok feladata, hogy javítsák a kisebb égei-tengeri szigetek földrajzi területére belépő, illetve azt elhagyó termékek nyomon követését.

A mezőgazdasági tevékenységek fenntartása és fejlesztése

Az egyedi ellátási szabályok lényeges szerepet töltenek be a helyi termelési struktúrák megőrzésében azáltal, hogy:

- támogatják a helyi állattenyésztés jövedelmezőségét,

- hozzájárulnak a pékségek és malmok (emberek élelmiszerrel való ellátása) fennmaradásához.

Az egyedi ellátási szabályozás így lehetővé teszi a takarmány árának és ezáltal az állattenyésztők termelési költségeinek csökkentését.

A helyi termelés támogatása

A helyi mezőgazdasági termelés fenntartása és fejlesztése

Az értékelő tanulmány a helyi termelés támogatása tekintetében három ágazatra, az olajbogyó, a méz és a híoszi masztix ágazatára összpontosított. Ezek a kisebb égei-tengeri szigetek reprezentatív ágazatai, amelyekre a helyi termékek támogatását célzó intézkedésekre szolgáló források kétharmada esik. A tanulmány ezért nem teljes körű, hiszen több ágazat vonatkozásában nem áll rendelkezésre statisztikai adat. A tagállam feladata, hogy lehetővé tegye a helyi termékek támogatását célzó intézkedések tekintetében valamennyi ágazatra vonatkozóan az adatok megbízható összegyűjtését.

A helyi termékek támogatását célzó intézkedéseknek a három ágazat versenyképességére gyakorolt hatásainak értékelése tekintetében az értékelő tanulmány azt mutatta, hogy a támogatás hatására javult a mezőgazdasági üzemek jövedelme. A helyi termékek támogatását célzó intézkedések a termelési költségeik részbeni fedezése révén a 2006. évi reform óta lehetővé tették, hogy a termelők jövedelme nem csökkent.

A kisebb égei-tengeri szigetek mezőgazdasága többnyire családi üzemekből áll és a helyi fogyasztási igények kielégítésére irányul. A mezőgazdaság középpontjában a hagyományos tevékenységek és a minőségi termékek állnak.

A kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program keretében a helyi termékek támogatását célzó intézkedések minőségi célkitűzések mentén a hagyományos tevékenységeket hivatottak támogatni, ezáltal pedig az említett, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból alapvető jelentőségű tevékenységek fenntartására irányulnak.

Olyan környezetben, ahol a gazdasági lehetőségek ritkák és a mezőgazdasági üzemek nagyon kis méretűek, a szóban forgó támogatás hozzájárul a tevékenység fenntartásához és elősegítéséhez. E támogatás nélkül e tevékenységek már nem lennének vonzóak a termelők számára.

Tekintettel a hagyományos termelési tevékenység és a nagy hozzáadott értékű minőségi termékek gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi (domborzati elemek megőrzése, öntözés) és kulturális (a szigetek identitását megtestesítő minőségi termékek) jelentőségére, Görögország úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlen a termeléshez kötött támogatás fenntartása.

A támogatás részleges termeléshez kötésének lehetősége nélkül nagy lenne a kockázata annak, hogy a program kedvezményezettjei felhagynak a termesztéssel, különösen a szigetek mezőgazdaságában meghatározó szerepet betöltő olivaolaj-ágazati termeléssel.

PÉNZÜGYI VÉGREHAJTÁS

A kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program 2007–2010. évi (2008–2011. pénzügyi évek) pénzügyi végrehajtásával kapcsolatos adatokat az 1. melléklet tartalmazza.

Az 1405/2006/EK rendelet 11. cikkének alkalmazásában nyújtott 547 000 EUR kiegészítő nemzeti finanszírozástól eltekintve a program keretében rendelkezésre álló támogatás 100 %-a uniós finanszírozásból áll (a szóban forgó rendelet 12. cikke).

Görögország a 2006. évi reformot követően úgy döntött, hogy az egyedi ellátási szabályozáshoz tartozó költségvetést korlátozza (a rendszer keretében támogatható termékmennyiségeket csökkenti) annak érdekében, hogy forrást jutasson a helyi termékek támogatását célzó intézkedések javára. Úgy tűnik, hogy e döntés ellenére az egyedi ellátási szabályozáshoz tartozó éves költségvetés felhasználása a szóban forgó időszakban nagymértékű volt (átlagos végrehajtási arány: 94 %).

Az elmúlt évben a helyi termékek támogatását célzó néhány intézkedés is kimerítette a rendelkezésre álló pénzügyi keretet. Ugyanakkor a 88 %-os átlagos végrehajtási arány mellett még mindig marad pénzügyi mozgástér.

A helyzet javítható azáltal, hogy a rendelkezésre álló költségvetés – bizonyos keretek között – az intézkedések között újra elosztásra kerül.

Az 1405/2006/EK rendelet 11. cikke továbbá lehetővé teszi Görögország számára, hogy a helyi termékek támogatását célzó intézkedésekhez kiegészítő nemzeti finanszírozást nyújtson.

Az egyedi ellátási szabályok tekintetében az 1405/2006/EK rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében a 2001–2003-as végrehajtás alapján meghatározott határérték azonban bizonyos fokú merevséggel jár.

A költségvetési semlegesség szellemében ezért a Bizottság javasolja az említett határértéket megnövelését, hogy az előirányzott költségvetésen belül rugalmasabban lehessen meghatározni a források újraelosztását a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések és az egyedi ellátási szabályok között (lásd a 7.1. pontot).

A KISEBB ÉGEI-TENGERI SZIGETEK TÁMOGATÁSÁT CÉLZÓ RENDSZER 2006-OT KÖVETő VÉGRAHAJTÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A Bizottság auditáló szolgálatai 2007-ben és 2010-ben megvizsgálták a kisebb égei-tengeri szigetekkel kapcsolatos számlák elszámolását.

Az ellenőrzések általánosságban az előző évekhez képest a helyzet javulását mutatják, habár van némi hiányosság az olajfaültetvényekre vonatkozó támogatás (2007. évi audit) tekintetében, valamint az igazgatás (2010. évi audit) terén.

A vizsgálat következményeivel a jelenleg folyó számlaelszámolás foglalkozik. Helyénvaló jelezni azonban, hogy az igen számos kis kedvezményezettet megcélzó támogatási programok nagy számuknál fogva a támogatássokkal járó előnyökhöz képest kedvezőtlenül magas igazgatási és pénzügyi ráfordítással járnak.

JAVÍTÓ CÉLZATÚ JAVASLATOK

Az uniós jogszabályokat érintő javasolt módosítások

Tekintettel a rendszer utóbbi években történt alakulására, valamint a Lisszaboni Szerződés nemrégiben történt hatálybalépésére, az Európai Bizottság 2010 decemberében már elfogadta az 1405/2006/EK rendelet átdolgozására vonatkozó tervezetet, egyes rendelkezéseinek frissítése és egyszerűsítése, valamint a rendeletnek az EUMSZ új követelményeivel való összehangolása végett.

A Bizottság elsősorban javasolta a 12. cikk (3) bekezdésének módosítását , hogy a meglévő pénzügyi elosztás mellett az egyedi ellátási intézkedésekre vonatkozó éves felső határérték megnövekedjen oly módon, hogy az egyedi ellátási szabályozásra elkülönített források ne korlátozódjanak bizonyos területekre, és az összköltségvetés megnövelése nélkül lehetővé váljon a források rugalmasabb újraelosztása a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések és az egyedi ellátási intézkedések között. Így a forrásokat újra lehetne osztani, és többek között megfelelőbb módon lehetne fedezni a legtávolabbi szigetek többletköltségeit (lásd a 4.2.3. pontot).

A Bizottság, hogy megkönnyítse a program megvalósításának tagállam általi értékelését, javasolta a szóban forgó rendelet 17. cikke (2) bekezdésének módosítását . A módosítás arra irányul, hogy a támogatási program keretébe tartozó intézkedéseknek az előző évben történő végrehajtásáról szóló éves jelentés Bizottságnak történő benyújtására előírt határidő június 30-ról július 31-re változzon, és ezáltal a görög hatóságok a jelentésükben figyelembe tudják venni a helyi termékek támogatását célzó intézkedésekkel kapcsolatos kiadások végső összegét.

A Bizottság által nemrégiben elfogadott KAP-reform egyébként nincs különösebb hatással a kisebb égei-tengeri szigetek támogatását célzó rendszer működésére.

A tagállamnak szóló ajánlások

Görögország döntő szerepet játszik a szóban forgó rendszer megvalósításában. Mérlegelnie kellene, hogyan lehetne megszűntetni az igazgatásbeli különbségeket e nagyon szétszórt szigetek között, hogy ezáltal a program keretében jogosult valamennyi kedvezményezett igényeit ki lehessen elégíteni, valamint a program megvalósítását szélesebb körű ellenőrzésnek lehessen alávetni (lásd a 4.1. pontot).

Az is alapvető fontosságú, hogy a tagállam olyan rendszert hozzon létre, amelynek révén a helyi termékek támogatását célzó intézkedések által érintett összes ágazat tekintetében megvalósul az adatok megbízható összegyűjtése , lehetővé téve mind a tagállami hatóságok, mind a Bizottság számára a rendszeres nyomon követést (lásd a 4.3.1. pontot).

A program által érintett valamennyi sziget közötti elbánásbeli különbség megelőzése érdekében a tagállamnak a távoli fekvéssel kapcsolatos valamennyi szempont (kétszeres, sőt háromszoros szigetjelleg) figyelembevételével finomítania kell a szigetek osztályozását . A meglévő osztályozást (A. csoport: kevésbé távoli szigetek, B. csoport: legtávolabbi szigetek) célszerű lenne kiegészíteni a nagyon távoli szigetek (a B. csoportba tartozó egyes szigetek) vonatkozásában egy vagy két szigetcsoporttal.

Az ily módon módosított osztályozás révén ugyanis jobban figyelembe vehetők a szállítási költségekben megmutatkozó különbségek, amelyek hatással vannak az ellátásra és a helyi termelés fejlesztésére. Ezenkívül az osztályozás jobban illeszkedne az igényekhez, valamint érezhetőbb hatással lenne a fogyasztói árakra is (lásd a 4.2.2–4.2.4. pontot).

Tekintettel az egyedi ellátási szabályozás termékcsoportok szerinti elosztására vonatkozó, 2006. óta megfigyelhető tendenciára – azaz Görögország azon döntésére, hogy az állati fogyasztásra szánt termékek ellátását részesíti előnyben –, a tagállam feladata, hogy az állattartás szigeteken betöltött szerepének, valamint a kisebb égei-tengeri szigetekre belépő, illetve onnan kilépő termékek jobb nyomon követésének figyelembe vételével a rendszer prioritásait pontosabban meghatározza (lásd a 4.2.1. pontot).

Mivel megállapítást nyert, hogy a rendszer nem gyakorol megfelelő mértékű hatást az élelmiszerek fogyasztói árára (lásd a 4.2.4. pontot), a tagállamnak mérlegelnie kellene azt, hogyan lehetne a rendelkezésre álló forrásokat jobban elosztani és ezáltal biztosítani e források hatékony felhasználását .

A tagállamot továbbá a Bizottság arra kérte, hogy rendszeresen készítsen jelentést azon fő mutatók alapján, amelyet a Bizottság szolgálatai kidolgoztak annak érdekében, hogy a kisebb égei-tengeri szigetek támogatását célzó rendszer alakulását az évek során átfogóan értékelni lehessen.

Végül ki kell emelni, hogy a kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program kezdeti meghatározása, valamint éves módosítása valamennyi érdekelt fél részvételételét szükségessé teszi. Az 1914/2009/EK bizottsági rendelet 34. cikkét érintő – az éves módosítások benyújtási határidejének meghosszabbítására vonatkozó – tervezett módosításnak köszönhetően több idő jut az érdekelt felekkel való konzultációra is.

KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság úgy véli, hogy a 2006. évi reform óta, valamint a decentralizált programozási megközelítésmód térnyerésével a kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program végrehajtása hatékony és a kisebb égei-tengeri szigetek sajátos igényeihez megfelelően illeszkedő módon történik.

A program keretében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott jövedelemtámogatás, valamint a többletköltségek mérséklése mellett az alapvető termékekkel történő ellátás révén biztosítható a hagyományos mezőgazdasági ágazatok fennmaradása.

A rendelkezésre álló elemzés és a jelenlegi helyzet alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó rendszerre elkülönítendő pénzügyi keret lehetővé tette a rendszer általános célkitűzéseinek megvalósítását.

A Bizottságnak és a tagállamoknak is folytatniuk kell az erőfeszítéseket a rendszer lehető legjobb végrehajtása, és különösen az ellátással járó többletköltségek mérséklésével, valamint a szigeteken folyó hagyományos tevékenységek fenntartásával összefüggő célkitűzések megvalósítása érdekében.

A szóban forgó rendszer lényeges céljai között kell szerepelnie a minőségi termelés biztosításának, a szigeteken az identitás megőrzésének és a környezet megóvásának is.

1. MELLÉKLET

A KISEBB ÉGEI-TENGERI SZIGETEK TÁMOGATÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK PÉNZÜGYI VÉTREHAJTÁSA 2007 és 2010 között (EUR-ban)[8]

2007 (2008-as pénzügyi év) | 2008 (2009-es pénzügyi év) | 2009 (2010-es pénzügyi év) | 2010 (2011-es pénzügyi év) |

Egységes támogatási rendszer és más közvetlen támogatások* | 57.995.090 | 61.952.513 | 60.502.718 |

A kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program (a helyi termékek támogatását célzó intézkedések)** | 16.618.664 | 15.441.855 | 17.835.324 |

Összesen | 74.613.754 | 77.394.368 | 78.338.042 |

A KISEBB ÉGEI-TENGERI SZIGETEK TÁMOGATÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK/Összesen | 22,3 % | 20,0 % | 22,8 % |

* Az egységes támogatási rendszer keretébe tartozó támogatásokkal (termeléstől függetlenített támogatások) kapcsolatos kiadások összege + különböző közvetlen támogatások (egyes növénytípusokra és minőségi termékekre nyújtott támogatás, átmeneti támogatás, árpára nyújtott támogatás, selyemhernyó-támogatás stb. ) kiadásai

** A kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program keretébe tartozó támogatásokkal (a helyi termékek támogatását célzó intézkedések) kapcsolatos kiadások összege

[1] A szigetek jegyzéke az 1405/2006/EK rendelet alkalmazásában Görögország által benyújtott és a Bizottság által jóváhagyott, a kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program 7. táblázatában szerepel.

[2] HL L 184., 1993.7.27., 1. o.

[3] HL L 265., 2006.9.26., 1. o.

[4] HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

[5] A Görögország által meghatározott, a kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program a 2006. december 22-i C(2006)6889 bizottsági határozattal került jóváhagyásra és megvalósítása 2007 óta folyik.

[6] A kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program módosítására kétszer került sor, a 2009. április 21-i C(2009)2880, valamint a 2010. december 20-i C(2010) 9189 bizottsági határozattal.

[7] Az EUMSZ 28. cikkétől való eltérés, amely kimondja, hogy „ az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban .”

[8] A pénzügyi végrehajtásra vonatkozó, e dokumentumban szereplő összegek az egyedi ellátási szabályokat illetően az 1405/2006/EK tanácsi rendelet 17. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok által a Bizottságnak benyújtott éves végrehajtási jelentésekből, a helyi termékek támogatását célzó intézkedések vonatkozásában pedig a támogatható támogatási kérelmekről és az érintett összegekről szóló értesítésekből (az 1914/2006/EK bizottsági rendelet 32. cikke (2) bekezdésének b) pontja) származnak. A szóban forgó összegek a referencia naptári évre (végrehajtási év) vonatkozó intézkedésenként felmerülő kiadásoknak felelnek meg, és előfordulhat, hogy nem egyeznek pontosan az Európai Bizottság által a gazdasági évre vonatkozóan rögzített kiadásokkal.