52011DC0864

1. Bevezetés

Az Európai Bizottság az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló „Európa 2020 stratégiájában”[1] kiemeli, hogy az EU gazdaságának újbóli fellendüléséhez lehetővé kell tenni az Unió polgárai számára, hogy az egységes piacon teljes részt vállalhassanak és ehhez kellő bizalommal rendelkezzenek.

Az Európai Unión belül minden állampolgár szabadon átlépheti a határokat, hogy egy másik európai uniós tagállamban éljen, munkát végezzen, tanulmányokat folytasson, nyugdíjas éveit töltse, vagyontárgyakat vásároljon vagy befektessen. Az egységes piai intézkedéscsomag[2] és az uniós polgárságról szóló jelentés[3] számos olyan jogi és gyakorlati akadályt tárt fel, amely visszatartja az embereket attól, hogy ténylegesen gyakorolják ezeket a jogokat az EU-n belüli, határon átnyúló ügyleteknél. Az említett dokumentumok foglalkoznak azokkal az intézkedésekkel is, amelyeket egy sor különböző területen meg kell hozni annak érdekében, hogy az uniós állampolgárok teljes mértékben élni tudjanak a jogaikkal. Az egyik ilyen terület az adózás. Az Európai Bizottság „Az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről” című, 2010. december 20-i közleményében[4] megvizsgálta a legsúlyosabb adózási problémákat, amelyekkel az állampolgárok az Európai Unión belüli, határokon átnyúló műveletek során szembesülnek, és megoldási javaslatokat is felvázolt ezekre a problémákra.

A 2010. december 20-i közlemény a külföldről származó örökségeket jelöli meg az egyik problématerületként. A problémák főleg a kettős adóztatáshoz és a diszkriminatív adóügyi elbánáshoz kapcsolódnak. Az állampolgárok és vállalkozások belső piaccal kapcsolatos problémáiról idén augusztusban kiadott áttekintés megerősítette, hogy a határon átnyúló ügyletekben érintett állampolgárok és vállalkozások számára az öröklési adók kérdése a 20 legfontosabb probléma között van[5].

A Bizottság a „Kettős adóztatás az egységes piacon” című közleményében[6] megállapította, hogy a jövedelmek és a tőke kettős adóztatása alóli mentesítést szolgáló, meglévő, illetve tervezett intézkedések nem képesek hatékonyan kezelni az öröklési adó határon átnyúló eseteit, és az adóztatás ezen területén külön megoldásokra van szükség.

Ebből kifolyólag a mostani, egy ajánlással[7] és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumokkal[8] együtt elfogadott közlemény megoldásokat vázol fel az öröklési adó határon átnyúló ügyleteivel kapcsolatban felmerülő problémákra.

A ma elfogadott csomag szerinti megközelítés a Bizottságnak azon álláspontját tükrözi, hogy az adóztatás egyes határon átnyúló problémáit hatékonyan meg lehet oldani a nemzeti szabályozás koordinációján keresztül (valamint a jogszabály-érvényesítés területén történő együttműködéssel). Néhány évvel ezelőtt a Bizottság rámutatott[9], hogy a diszkrimináció és a kettős adóztatás megszüntetéséhez, valamint a vállalkozásoknak és az állampolgároknak az egynél több adórendszerrel való kapcsolatából fakadó megfelelési költségek csökkentéséhez a tagállamok számára sok esetben elég lehet az is, ha a Szerződésben megállapított szabályok szerint járnak el, és bizonyos jól körülírt megoldásokat hajtanak végre egyoldalúan. Ez a fajta koordináció egyben meg is erősítené a tagállamokat az adóbevételeik megvédésének képessége és az egyedi szabályozásokkal összefüggő jogviták elkerülése tekintetében.

E kezdeményezés további célja az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló, a Bizottság által 2009 októberében elfogadott rendeletjavaslatnak[10] a kiegészítése. A javasolt rendelet egy olyan mechanizmust biztosítana, amely alapján eldönthető, hogy határokon átnyúló – megfelelő mechanizmus hiányában több, adott esetben egymásnak ellentmondó nemzeti szabályozás hatálya alá tartozó – öröklési ügyletek esetében melyik tagállam öröklési joga az irányadó. A rendelet tervezete nem érinti a határon átnyúló öröklési ügyletek kapcsán felmerülő adózási kérdéseket.

2. Az öröklési adóztatás hatályos szabályai

Az öröklési adóztatás területén nincs az EU egészére vonatkozó jogszabály[11], így a tagállamok saját belátásuk szerint alakíthatják szabályaikat ezen a területen, feltéve, hogy a szabályozás nem diszkriminatív az állampolgárság tekintetében, továbbá nem korlátozza indokolatlanul az Európai Unió működéséről szóló szerződés által garantált szabadságok gyakorlását.

Jelenleg a tagállamok egymástól jelentősen eltérő szabályokat alkalmaznak az öröklés adóztatására. Kifejezetten az elhalálozáshoz kapcsolódóan 18 tagállam vet ki adót, míg 9 tagállam (Ausztria, Ciprus, Észtország, Lettország, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia és Svédország) nem alkalmaz ilyen adót, de e 9 ország egy része más adónemek alatt, például jövedelemadóként megadóztatja az örökségeket. Az öröklési adót alkalmazó tagállamok különböznek a tekintetben is, hogy a hagyatékot vagy az örököst adóztatják-e, azaz, hogy az örökösnek vagy az elhunytnak vagy mindkettőnek az adott tagállamhoz fűződő személyes kapcsolata alapján adóztatnak-e. Személyes kapcsolatként kezelhetik az elhunyt vagy az örökös tartózkodási helyét, lakóhelyét vagy állampolgárságát[12], egyes tagállamok pedig többet is alkalmaznak ezen tényezők közül. A fogalmak jelentése ugyancsak eltérhet tagállamonként. Másrészről a tagállamok többsége akkor is kivet öröklési adót a joghatóságuk alá tartozó területen található vagyontárgyak után, ha sem az elhunytat, sem az örököst nem fűzik személyes kapcsolatok az adott joghatósághoz. Jóllehet az öröklési adó tényleges mértéke alacsony lehet azokban az esetekben, amikor az örökség az elhunyttal közeli rokoni kapcsolatban álló örökösre száll, az adómérték akár 60-80% is lehet néhány tagállamban, ha az elhunyt és a kedvezményezett nem áll rokoni kapcsolatban. Az öröklési adót nem alkalmazó kilenc ország némelyike az utóbbi néhány évben törölte el azt. Ennek hátterében az ilyen adók bizonyos hátrányai állhatnak. Egyik ilyen hátrány, hogy a gazdagok az adótervezés igénybevételén keresztül gyakran elkerülik az adófizetést, így a terhet a kevésbé tehetősek viselik. Egy másik hátrány, hogy a közvélemény megítélése szerint az elhalálozás megadóztatása igazságtalan a tekintetben, hogy olyan vagyonra kivetett adóról van szó, amely után már fizettek adót. Ez a kezdeményezés viszont nem kérdőjelezi meg az öröklési adók létét, ehelyett azon nehézségekre összpontosít, amelyekkel az uniós állampolgárok szembesülhetnek, amikor határokon átnyúló öröklési ügylet részeseivé válnak.

3. A problémák és azok nagysága

Tanulmányok szerint élete folyamán egyre több uniós állampolgár költözik egyik országból egy másikba az Európai Unión belül, hogy ott éljen, tanulmányokat folytasson, munkát vállaljon vagy nyugdíjas éveit töltse. A 27 tagú EU-ban a származási országától eltérő tagállamban tartózkodó uniós állampolgárok száma 2010-ben megközelítette a 12,3 millió főt, ami 3 milliós növekedést jelent 2005-höz képest[13]. Tanulmányok arra is rámutattak, hogy a külföldi ingatlantulajdonlás 2002[14] és 2010 között közel 50%-kal emelkedett az EU-ban, és erőteljes növekvő tendencia figyelhető meg a határon átnyúló portfólió-befektetések terén is[15].

Ezen statisztikák alapján valószínűsíthető, hogy a jövőben több vagyontárgyat fognak külföldről örökölni, és így több kérdés merül majd fel az öröklési adóval kapcsolatban. Óvatos becslések jelenleg éves szinten 290 000 és 360 000 közé teszik azon esetek számát, amelyek adott esetben határon átnyúló örökléssel járnak[16]. A kkv-k szervezetei gyakran rámutatnak az öröklési adóknak a kisvállalkozásokat különösen sújtó hatásaira, és hangot adnak véleményüknek, mely szerint a kettős adóztatás alkalmazása tovább súlyosbítaná a problémákat[17]. Vannak már arra utaló jelek, hogy a határon átnyúló öröklés adóztatásával kapcsolatban felmerülő problémák száma növekedésnek indult az elmúlt években. Ezzel a területtel összefüggésben az uniós állampolgárok az elmúlt évtizedben sokkal több panaszt juttattak el Bizottsághoz, mint korábban. Másrészt az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) az öröklési adóval kapcsolatban 2003 óta már tíz esetben is döntést hozott, jóllehet azt megelőzően egyetlen ilyen ügyet sem tárgyalt. A határon átnyúló esetekben a következő nehézségek fordulhatnak elő:

(1) A tagállamok különbséget tehetnek a határon átnyúló öröklési ügyletek és a határon átnyúló elemet nem tartalmazó öröklési ügyletek között. Ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a vagyontárgyak, az elhunyt személyek és/vagy az örökösök másik országban találhatók, illetve másik országban tartózkodnak/tartózkodtak, magasabb öröklési adót vethetnek ki a teljes mértékben hazai elemeket tartalmazó esetekhez képest (azaz az olyan örökösödéshez képest, amikor az adót kivető tagállam területén található vagyontárgyakat az előzőleg hazai tartózkodási hellyel rendelkező elhunyt hazai tartózkodási hellyel rendelkező örökösökre hagyja).

(2) Amikor ugyanazon örökség tekintetében kettő vagy több ország rendelkezik adókivetés jogával, felmerülhetnek a kettős vagy többszörös adóztatás mentesítés nélküli esetei, mivel a jövedelemadók és a tőkeadók eseteitől eltérően, az ilyen kettős/többszörös adóztatatás alóli hatékony mentesítésre elenyésző számú nemzeti vagy nemzetközi megoldás van érvényben.

Az Európai Unióról szóló szerződés alapelvei között szerepel a megkülönböztetés tilalma, a Bíróság pedig a 2003 óta megvizsgált tíz esetből nyolcnál megkülönböztető szempontokat talált a különböző tagállamok öröklési adóról szóló jogszabályaiban. Sok olyan diszkriminációs eset lehet ugyanakkor, amelyek nem jutottak el a Bíróságra, többek között azért, mert a bírósági esetek jelentős költséggel járhatnak az adófizetők számára. A Bíróság mindazonáltal úgy találta, hogy a kettő vagy több tagállam adóztatási jogkörének egyidejű gyakorlása által okozott kettős adóztatás nem sérti a Szerződést[18].

Fentiek alapján a külföldi hagyaték örököse adott esetben rendkívül magas öröklési adót eredményező adózási problémákkal szembesülhet. Egyes külföldről kapott hagyatékok esetében a teljes adófizetési kötelezettség akár olyan magas is lehet, hogy a kötelezettség rendezéséhez az örökösnek kölcsönt kell felvennie vagy el kell adnia a örökölt vagyontárgyat. Ezzel összefüggésben előfordulhat, hogy az egynél több tagállam által kivetett adók felhalmozódása olyan eredményre vezet – egyes tagállamokban legalábbis –, amelyet kizsákmányolónak és így jogellenesnek tekintenének, ha ezeket az eredményeket egyetlen ország rendelkezései váltanák ki. A határon átnyúló öröklés kettős adóztatását bemutató alábbi példa alapját egy olyan eset képezi, amelyet a Bizottság által működtetett „Európa Önökért” szolgálaton keresztül jelentettek[19]:

Példa: Egy Franciaországban dolgozó holland állampolgár egy franciaországi vagyontárgyat örökölt az elhunyt élettársától, aki szintén holland állampolgár volt, és aki az előző 6 évben Franciaországban élt. Kapcsolatuk nem volt hivatalos. A holland állampolgárnak a francia öröklési adót kellett megfizetnie tekintettel franciaországi tartózkodására, továbbá arra a tényre, hogy az érintett vagyontárgy Franciaországban található. Meg kellett azonban fizetnie az öröklési adót Hollandiába is, mivel úgy tekintették, hogy az élettársa ottani lakos volt. A holland állampolgárokat ugyanis az öröklési adó szempontjából attól számítva, hogy Hollandiát külföldi letelepedés céljából elhagyják, 10 évig úgy tekintik, mintha még az ország területén tartózkodnának. A Franciaország által kivetett adó a vagyontárgyak nettó értékének közel 60%-át tette ki. A Hollandia által kivetett adó további 12,5%-ot jelentett. A Hollandia által alkalmazott szabályok értelmében a külföldi adók kötelezettségként leírhatók a kapott örökségből, és így a Franciaország által kivetett adó csökkentette a Hollandiában figyelembe vett adóalapot. A kettős adóztatást ugyanakkor nem zárták ki teljes mértékben, és az érintett vagyontárgyra kivetett adó magasabb volt, mint amekkora akkor lett volna, ha az örökösödés az érintett két tagállam valamelyikére korlátozódott volna.

Miközben az egyén szintjén a kettős adóztatatás súlyosan érintheti a polgárokat, a hazai és külföldi öröklésekre kivetett adókból befolyó bevételek az uniós tagállamok teljes adóbevételének csak nagyon kis részét, kevesebb, mint 0,5 %-át adják. Önmagukban a határon átnyúló esetek még ennél a számnál is sokkal kisebb összeget jelentenek.

Megjegyzés: A mintában szereplő nyolc új tagállam: Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. A másik négy új tagállamra vonatkozóan az adatok nem álltak rendelkezésre.

Forrás: A nemzeti adókimutatások alapján a Copenhagen Economics által készített tanulmány: http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_structures/article_5985_en.htm.

4. Javasolt megoldások

A Bizottság úgy véli, hogy a határon átnyúló öröklés adóztatásával kapcsolatos problémákat meg lehet oldani az öröklési adóra vonatkozó tagállami szabályok harmonizációja nélkül, és így a szabályozás az egyes tagállamok szakpolitikai hatáskörében marad. Elegendő lehet egyszerűen azt biztosítani, hogy a tagállamok szabályai koherensebb módon kerüljenek kölcsönhatásba egymással, hogy így kisebb legyen az előfordulása az öröklés kettős vagy akár többszörös adóztatásának. Másrészről a Szerződésekben rögzített alapvető szabadságokból kifolyólag a tagállamoknak minden körülmények között tartózkodniuk kell olyan öröklési adóztatás alkalmazásától, amely hátrányosan megkülönbözteti a határon átnyúló eseteket. Az említett szabadságjogoknak való megfelelést segítené az is, ha minden érintett jobban ismerné az alkalmazandó szabályokat.

A kettős adóztatás tekintetében a kapcsolódó bizottsági ajánlás javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a tagállamok miként tudnánk együttműködni annak érdekében, hogy az Európai Unión belüli, határon átnyúló öröklési eseteknél átfogó mentesítést biztosítsanak a kettős adóztatás alól. Tekintettel arra, hogy a tagállamok csak néhány kétoldalú szerződést kötöttek az öröklés kettős adóztatatásának megszüntetése érdekében[20], és úgy tűnik, nem kezdeményeznek további ilyen szerződésekről folytatandó tárgyalásokat, az ajánlás inkább a tagállamoknak az öröklés kettős adóztatása alóli mentesítését szolgáló, meglévő intézkedéseinek javítására összpontosít. Rövid távon, a kettős adóztatással kapcsolatos kétoldalú vagy többoldalú megállapodások jövőbeli megkötésének sérelme nélkül, a Bizottság ösztönözni kívánja a kettős adóztatás problémájára kidolgozott tagállami megoldások szélesebb körű és rugalmasabb alkalmazását.

Az ajánlás megoldásokat vázol fel azokra az esetekre, amikor az öröklés által érintett vagyontárgyak helye, továbbá az elhunytnak és/vagy az örökösnek egyes tagállamokhoz fűződő személyes kapcsolata miatt több tagállam is rendelkezik az adókivetés jogával. Az ajánlás ezen felül foglalkozik a többszörös személyes kapcsolat esetével is, ami vagy az elhunyt és az örökös eltérő helyzetéből, vagy pedig abból fakad, hogy egy adott személyt egynél több tagállamhoz fűz személyes kapcsolat (pl. az egyik államban tartózkodik és egy másikban van az állandó lakóhelye).

A tagállamok felkérést kapnak, hogy mutassák be azokat a jogszabályi vagy igazgatási intézkedési javaslataikat, amelyek a meglévő rendelkezések rugalmasabb értelmezését eredményezhetik. Az ilyen intézkedések végső célja, hogy a határon átnyúló öröklési ügyletek teljes adóterhe többé ne legyen magasabb, mint az egyik vagy másik tagállam szempontjából hazainak tekinthető esetekben. Tekintettel az öröklési adóknak a tagállamok teljes bevételében képviselt alacsony részarányára, ezen megoldások valószínűsíthetően nem járnak komolyabb költségvetési hatásokkal a tagállamok bevételeit illetően, az érintett egyéneknél azonban jelentős pozitív hatások jelentkezhetnek.

Ami az adóügyi megkülönböztetést illeti, a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentum[21] felvázolja az uniós esetjognak a megkülönböztetéstől mentes öröklési adóztatásra vonatkozó elveit, továbbá részletesen kifejti és bemutatja az alapvető szabadságok működését. Az uniós állampolgárok így jobban fogják ismerni azokat a szabályokat, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a határon átnyúló öröklések adóztatásakor. Egyben segítség lehet a tagállamok számára is az öröklési adóra vonatkozó rendelkezéseik és az uniós jog közötti összhang megteremtésekor[22], és ilyen formán támogathatja és kiegészítheti a Bizottságnak az öröklési adó diszkriminatív rendelkezéseivel szemben a kötelezettségszegési eljárás keretében tett lépéseit. Ilyen körülmények között kevésbé lenne valószínű, hogy az uniós állampolgárok a jövőben megkülönböztető adóztatással szembesülnének.

A javasolt megoldások azok tekintetében is alkalmazandók lennének, akik kkv-kat örökölnek határon átnyúló öröklési ügylet során, így a megoldások előnyeit ők is élveznék.

Jóllehet a Bizottság a kettős adóztatással kapcsolatban egyelőre semmilyen jogalkotási javaslatot nem tesz, a későbbiekben megteheti ezt, ha ez szükségesnek bizonyul. A Bizottság tehát szorosan nyomon fogja követni a tagállami jogszabályokat és gyakorlatokat az öröklés adóztatása terén, és vizsgálni fogja, hogy tesznek-e, illetve milyen változtatásokat tesznek a tagállamok az itt javasolt megoldások eredményeként, valamint, hogy ezek a változtatások tényleges megoldást nyújtanak-e a felvázolt problémákra.

5. Következtetések és nyomon követés

Az öröklési adó szabályait nem azzal a céllal alkották meg, hogy kezeljék napjaink valóságának azon vetületét, hogy az állampolgárok ma már gyakrabban változtatják meg tartózkodási országukat, és külföldön vásárolnak, illetve ott fektetnek be. Megfelelő megoldásokat kell találni a határon átnyúló öröklés adójával kapcsolatban felmerülő problémákra, amelyek beavatkozás nélkül a jövőben vélhetően csak sokasodni fognak. A Bizottság ezért:

· ajánlást fogadott el az öröklés kettős adóztatás alóli mentesítését szolgáló európai uniós, átfogó rendszerről, és párbeszédet kezd a tagállamokkal az ajánlás megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében;

· készen áll arra, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak abban, hogy az öröklési adóra vonatkozó jogszabályaikat összhangba hozzák az Európai Unióról szóló szerződéssel, és egyben, mint a „szerződések őre” megteszi az általa szükségesnek ítélt lépéseket az öröklési adóra vonatkozó tagállami jogszabályok diszkriminatív elemeivel szembeni fellépés érdekében;

· a tagállamokban alkalmazott gyakorlatok és a ma előterjesztett kezdeményezések eredményeképp tett változtatások nyomon követése alapján három éven belül értékelő jelentést készít;

· amennyiben a jelentés azt mutatja, hogy a határon átnyúló öröklés adóztatásával kapcsolatos problémák továbbra is fennállnak – a hatásvizsgálat eredményeinek figyelembevételével – megfelelő javaslatot dolgozhat ki a fennmaradó akadályok megszüntetésére.

A Bizottság felkéri a Tanácsot, az Európai Parlamentet, a nemzeti parlamenteket és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy tanulmányozzák ezt a közleményt és a kapcsolódó dokumentumokat, és adják teljes támogatásukat ezen kezdeményezéshez.

I. MELLÉKLET: AZ ÖRÖKLÉSEKRE AZ EGYES TAGÁLLAMOKBAN KIVETETT ADÓK JEGYZÉKE

Ország || Adók/illetékek

Belgium || Droits de succession et de mutation par décès / Rechten van successie en van overgang bij overlijden, (öröklési adó és átruházási illeték elhalálozás esetén)

Bulgária || Данък върху наследствата (öröklési adó)

Cseh Köztársaság || Daň dědická (öröklési adó)

Dánia || Afgift af dødsboer og gaver (elhunyt személyek hagyatéka utáni adó és ajándékozási adó)

Németország || Erbschaftsteuer (öröklési adó)

Észtország || nincs öröklési adó || bizonyos esetekben különböző terhek jövedelemadó és tőkenyereség-adó formájában

Írország || Inheritance and gift tax (öröklési és ajándékozási adó)

Görögország || Φόρος κληρονομιάς, δωρεών και γονικών παροχών (öröklési és ajándékozási adó, szülői juttatások adója )

Spanyolország || Impuesto sobre sucesiones y donaciones (örökösödési és ajándékozási illeték)

Franciaország || Droits de mutation entre vifs (donations) et par décès (successions), (örökösödési illeték – átruházási illeték)

Olaszország || Imposta sulle successioni e donazioni (örökösödési és ajándékozási illeték)

Ciprus || nincs öröklési adó || Αποθανόντων Προσώπων (földterület átruházását terhelő adó)

Lettország || nincs öröklési adó ||

Litvánia || Paveldimo turto mokesčio (öröklési adó)

Luxemburg || Droits de succession (öröklési adó)

Magyarország || Örökösödési illeték (öröklési adó)

Málta || nincs öröklési adó || Átruházási illeték bizonyos esetekben

Hollandia || Schenk- en erfbelasting (öröklési és ajándékozási adó )

Ausztria || nincs öröklési adó || Stiftungseingangssteuer, Grundwerbsteuer (földterület átruházását és a magánalapítványokhoz való hozzájárulást terhelő adó)

Lengyelország || Podatek od spadków i darowizn (öröklési és ajándékozási adó))

Portugália || nincs öröklési adó || Imposto do selo (bélyegilleték)

Románia || nincs öröklési adó ||

Szlovénia || Davek na dediščine in darila (öröklési és ajándékozási adó)

Szlovákia || nincs öröklési adó ||

Finnország || Perintövero/Arvsskatt (öröklési adó)

Svédország || nincs öröklési adó || bizonyos esetekben különböző terhek jövedelemadó és tőkenyereség-adó formájában

Egyesült Királyság || Inheritance tax (öröklési adó)

Forrás: Taxes in Europe Database (2011) és IBFD (2011)

II. MELLÉKLET: AZ ÖRÖKLÉS TEKINTETÉBEN A KETTŐS ADÓZTATÁSRA VONATKOZÓ EGYEZMÉNYEK AZ UNIÓS TAGÁLLAMOK KÖZÖTT

Megjegyzés: √: 2000. január 1-jét megelőző időponttól hatályban; √*: 2000. január 1-jét követően lépett hatályba. Az északi országok közötti szerződések egy, az északi országok között 1983-ban megkötött többoldalú megállapodás részét képezik: Nordiska skatteavtalet (skandináv egyezmény), amelyet 1983. március 22-én írtak alá Helsinkiben. A táblázatban minden szerződés kétszer szerepel, az Egyesült Királyság és Svédország között kötött szerződés például szerepel a SE-UK és UK-SE relációban is.

Forrás: Copenhagen Economics az IBFD adómegállapodásokat tartalmazó adatbázisa (Tax treaties database) alapján.

[1]               COM(2010) 2020.

[2]               COM(2011) 206.

[3]               COM(2010) 603.

[4]               COM(2010) 769. és a SEC(2010) 1576. sz. bizottsági munkadokumentum

[5]               Az egységes piac az emberek szemével: pillanatfelvétel a polgárok és vállalkozások észrevételeiről és aggodalmairól – SEC(2011) 1003. sz. bizottsági szolgálati munkadokumentum

[6]               COM(2011) 712.

[7]               C(2011) 8819.

[8]               SEC(2011) 1488., SEC(2011) 1489., és SEC(2011) 1490.

[9]               A Bizottság közleménye „A tagállamok közvetlenadó-rendszereinek a belső piacon való összehangolásáról”, COM(2006) 823 végleges, 2006. december 19.

[10]             COM(2009) 154.

[11]             Az öröklési adó fogalma azon adókat takarja, amelyeket természetes személyek elhalálozásához kapcsolódóan vetnek ki, függetlenül az adó elnevezésétől, az adókivetés módjától, továbbá attól, hogy nemzeti, regionális vagy helyi szinten alkalmazzák, illetve, hogy a hagyatékra vagy az örökösre vetették-e ki. E fogalom alá tartoznak az ajándékokra kivetett adók is, ha az ajándékozást később öröklés követte, és ha az ajándékozás adóztatása az öröklésével megegyező vagy ahhoz hasonló rendelkezések alapján történik. Az egyes tagállamokban alkalmazott megfelelő adók nem teljes körű listáját az I. melléklet tartalmazza.

[12]             Az egyik ország lehet egy természetes személy „lakóhelye” (azaz ahol a szoros kötelékek miatt állandó lakosnak tekintett), míg egy másik országban „szokásos tartózkodási hellyel” rendelkezhet, állampolgárságát tekintve pedig egy harmadik országhoz is tartozhat.

[13]             Az Eurostat adatai és a Copenhagen Economics által az uniós tagállamokban alkalmazott öröklési adókról és az öröklési adóztatás terén előforduló kettős adóztatás okozta problémák lehetséges megoldási mechanizmusairól készített, 2010. augusztusi tanulmány alapján (Copenhagen Economics Study on Inheritance Taxes in EU Member States and Possible Mechanisms to Resolve problems of Double Inheritance Taxation).

[14]             Az említett tanulmányok részleteire vonatkozóan lásd a Copenhagen Economics tanulmányát; 63-64. o.

[15]             Lásd az öröklési adó határon átnyúló problémáira kidolgozott megoldásokról készített hatásvizsgálatot – SEC(2011) 1489.

[16]             Lásd az öröklési adó határon átnyúló problémáira kidolgozott megoldásokról készített hatásvizsgálatot – SEC(2011) 1489. Figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott módszertan vélhetően alábecsüli a tényleges számokat, mivel az itt szereplő adatok csak az ingatlantulajdonlás határon átnyúló eseteit tudták számba venni, de az egyéb eseteket, például a bankszámlán lévő megtakarításokat nem.

[17]             Lásd a European Family Businesses - GEEF (európai családi vállalkozások szervezete) észrevételét a határon átnyúló öröklésnek az Európai Unión belüli adóztatásával kapcsolatban felmerülő akadályok kezelésének lehetséges megoldásairól a Bizottság által indított konzultáció keretében: http://www.efb-geef.eu/documents/EFB-EEF%20contribution%20to%20EU%20consultation%20on%20inheritance%20tax.pdf.

[18]             A C-67/08. számú Block ügy

[19]             A valós életből vett további példákért lásd az öröklési adó határon átnyúló problémáira kidolgozott megoldásokról készített hatásvizsgálatot; 21-22. o.

[20]             A öröklés kettős adóztatásáról kötött hatályos szerződésekről a közlemény II. melléklete nyújt áttekintést.

[21]             SEC(2011) 1488.

[22]             Figyelembe kell venni, hogy amennyiben az öröklés üzleti vagyont is érint, és amennyiben az öröklési adó tekintetében differenciált elbánás formájában szelektív kedvezményt nyújtanak, az ilyen intézkedéseknek az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal is összhangban kell lenniük, de ezekkel a bizottsági szolgálati munkadokumentum nem foglalkozik részletesen.