TARTALOMJEGYZÉK

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés................................................................................................... 3

Polgárok....................................................................................................................................... 8

Polgári védelem.......................................................................................................................... 10

Éghajlat-politika.......................................................................................................................... 13

Versenyképesség és kkv............................................................................................................. 18

Vámunió és adózás..................................................................................................................... 23

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió...................................................................................... 26

Oktatás és kultúra....................................................................................................................... 31

Foglalkoztatási és szociális ügyek................................................................................................ 35

Környezetvédelem...................................................................................................................... 40

Külső fellépések......................................................................................................................... 45

Csalás elleni küzdelem................................................................................................................. 51

Egészség- és fogyasztóvédelem................................................................................................... 53

Belügyek.................................................................................................................................... 56

Infrastruktúra – európai összekapcsolódási eszköz....................................................................... 59

Innovatív pénzügyi eszközök....................................................................................................... 80

A jog érvényesülése.................................................................................................................... 83

Tenger- és halászati politika......................................................................................................... 85

Kutatás és innováció................................................................................................................... 88

Igazgatás.................................................................................................................................... 93

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

1. Szakpolitikai célkitűzések

Területeink legnagyobb részét mezőgazdasági és erdőterületek teszik ki, amelyek kulcsszerepet játszanak a vidéki gazdaság és a vidéki táj alakulásában. A termelők számos különböző feladatot látnak el, az élelmiszerek és más jellegű mezőgazdasági termékek termelésétől kezdve a tájgazdálkodáson és a természetmegőrzésen át az idegenforgalmi szolgáltatásokig.

A közös agrárpolitika (KAP) célja, hogy korszerű, fenntartható és hatékony mezőgazdaságot biztosítson Európa számára. Növelni kívánja az ágazat versenyképességét, biztosítani az élelmiszer-ellátás megfelelőségét és biztonságát, megóvni a környezetet és a tájat, ugyanakkor méltó megélhetést kíván biztosítani a mezőgazdaságból élőknek.

A KAP eredendően európai dimenziójú szakpolitika. A tagállamok ahelyett, hogy 27 különböző mezőgazdasági szakpolitikát és költségvetést vinnének, összevonják erőforrásaikat és egyetlen európai szakpolitikát hajtanak végre egyetlen európai költségvetésből. Ebből természetszerűleg adódik, hogy a KAP jelentős részét teszi ki az uniós költségvetésnek. Mindazonáltal hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a koordinálatlan tagállami megközelítések összessége.

A mai európai mezőgazdaság számos kihívással szembesül. Az elmúlt években a mezőgazdasági árak 50 %-kal emelkedtek, az energia és a műtrágya árának emelkedése viszont a 200, illetve a 150 %-ot is meghaladta. Ennek következménye a mezőgazdasági jövedelmek meredek, tartós csökkenése lett. Az ágazatnak emellett az éghajlatváltozással és a környezetkárosodással kapcsolatos problémákat, valamint az élelmiszerbiztonsággal, a területi egyensúllyal és a fenntartható növekedéssel kapcsolatban erősödő aggályokat is meg kell oldania.

A kihívások miatt a KAP az elmúlt években jelentős átalakuláson ment keresztül. A következő reform folytatja e folyamatot és korszerűbb, környezetbarátabb szakpolitikát eredményez, amely – azáltal, hogy felszabadítja a vidéki területek gazdasági potenciálját, fejleszti a helyi piacokat és munkahelyeket, segíti a mezőgazdaság szerkezetátalakítását és a fenntartható európai mezőgazdasági ágazat megóvása érdekében jövedelemtámogatást nyújt a termelőknek – tevékenyen hozzá tud majd járulni az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez.

A megreformált KAP célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása annak érdekében, hogy az erőforrás-hatékonyság növelése révén az Unió teljes területén fenntartsa az élelmiszerek, a takarmány és a megújuló energia termelési bázisát; az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések ösztönzése annak érdekében, hogy védje az ökoszisztémákat és küzdjön a biológiai sokféleség csökkenése ellen; valamint a vidéki területeken folytatott gazdasági tevékenységek diverzifikálásának támogatása annak érdekében, hogy egyensúlyba hozza Európa különböző területeinek fejlődését.

2. Eszközök

A Bizottság a KAP jelenlegi, kétpilléres szerkezetének fenntartását javasolja:

· Az I. pillér célja továbbra is a termelők közvetlen támogatása és a piaci intézkedések támogatása. A közvetlen támogatást és a piaci intézkedéseket teljes mértékben az uniós költségvetés finanszírozza annak érdekében, hogy biztosítsa a közös szakpolitika egységes piacon történő alkalmazását, és hogy lehetővé tegye egy integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer alkalmazását.

· A KAP II. pillére továbbra is konkrét környezeti közjavak előállítását, a mezőgazdasági és az erdészeti ágazat versenyképességének javítását, valamint a gazdasági tevékenység diverzifikálásának és a vidéki területek életszínvonalának előmozdítását szolgálja. A tagállamok a sajátos nemzeti és regionális igények alapján – de az uniós prioritásokat tükrözve – rugalmasan alakíthatják ki az intézkedéseket. A II. pillérbe tartozó intézkedéseket a tagállamok társfinanszírozzák, ami hozzájárul annak biztosításához, hogy teljesüljenek a mögöttes célok, és felerősíti a vidékfejlesztési politika tőkeáttételi hatását. Az EU szegényebb régióit érintő magasabb társfinanszírozási ráták révén a II. pillér az Unió kohéziós céljaihoz is hozzájárul.

A kétpilléres szerkezeten belül a szakpolitika átfogó korszerűsítésen és egyszerűsítésen megy át annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelő, tisztességesebb és környezetbarátabb szakpolitikává váljon.

A reform fő elemei közé tartozik:

· A közvetlen jövedelemtámogatás méltányosabb felosztása

Az uniós termelőknek juttatott hektáronkénti közvetlen támogatás történeti okokból jelentősen eltér az EU-n belül. A potenciálisan támogatható földterület után hektáronként és kedvezményezettenként járó átlagos közvetlen kifizetés mértéke 2013-ban Lettországban 94,7 EUR, Hollandiában pedig 457,5 EUR. Az EU-27 átlaga 269,1 EUR.

A megreformált KAP az ilyen különbségek csökkentése és a pénzügyi támogatás tisztességesebb elosztása céljából egyfajta „konvergenciarendszert” fog bevezetni. A támogatás kiegyensúlyozása a reform egyik fő eleme, célja, hogy a közvetlen kifizetések méltányosságának és célzottságának növelésével eredményesebbé tegye a költségvetési erőforrások felhasználását, illetve hogy a jövőben nagyobb összhangot biztosítson a vidékfejlesztési támogatások felosztása és a szakpolitikai célkitűzések között. Ez a következőképpen érhető el: ha egy tagállam esetében a közvetlen kifizetések szintje elmarad az EU-27 átlagának 90 %-ától, akkor a tagállam a tárgyidőszakban egyharmaddal csökkenti az uniós közvetlen kifizetések jelenlegi szintje és az uniós átlag 90 %-a közötti különbséget.

A vidékfejlesztési támogatások allokációja szintén korszerűbb lesz: a felosztás alapját olyan objektív területi és gazdasági kritériumok képezik majd, amelyek a jövőbeni gazdasági, társadalmi, környezeti és területi szakpolitikai célkitűzéseket tükrözik.

· A közvetlen kifizetések környezetbarátabbá tétele

A közvetlen kifizetések kötelező környezetbarátabbá tétele alapvető pillére a reformnak. Általa nőni fog az ágazat környezetvédelmi teljesítménye és rávilágít, hogy a megreformált KAP miként fog hozzájárulni az uniós prioritások tágabb körének megvalósításához.

A jövőben a közvetlen kifizetések 30 %-ának teljesítését a kölcsönös megfeleltetésen túlmenő, környezetkímélő gyakorlatok végrehajtásához kötik.

· Az aktív termelők támogatása

A KAP erőforrásainak hatékony felhasználása érdekében a közvetlen támogatásokat az aktív termelők számára tartják majd fenn.

· A legnagyobb termelőknek juttatott közvetlen kifizetések szintjének maximalizálása

Jelenleg a nagy mezőgazdasági üzemek aránytalanul nagy részben jutnak hozzá a KAP közvetlen jövedelemtámogatásaihoz. A megreformált KAP mérsékelt és progresszív ütemben maximalizálja majd a legnagyobb mezőgazdasági üzemeknek juttatott közvetlen támogatások szintjét, miközben figyelembe veszi a nagyobb rendszerek méretgazdaságossági előnyeit és az általuk teremtett közvetlen munkahelyeket is.

· Eredményorientált vidékfejlesztési politika

A vidékfejlesztési politika és az EU más területi fejlesztési alapjai közötti szinergia maximalizálása érdekében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) beépül a Bizottság és az egyes tagállamok közötti partnerségi szerződések rendszerébe. E szerződések az Európa 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok célkitűzéseit követik. Olyan integrált területi fejlesztési stratégiát alakítanak ki, amelyet minden vonatkozó uniós strukturális alap támogat, ideértve a vidékfejlesztést is. A szerződésekben megfogalmazott célkitűzések közösen megállapított mutatókon, stratégiai beruházásokon és különböző feltételeken alapulnak majd.

· Egyszerűsített programok a kistermelőknek

A közvetlen támogatások kedvezményezettjei sok esetben kistermelők; a támogatásukat szolgáló mechanizmusok egyszerűsítése jelentősen csökkenti a tagállamok és a termelők adminisztratív terheit, és az uniós költségvetés szempontjából semleges.

· Piaci kiadások és válságkezelő mechanizmusok

A mai európai mezőgazdaság számos kihívással szembesül: ide tartozik különösen a mezőgazdasági jövedelmet befolyásoló váratlan események kezelése, vagy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások miatt szükséges alkalmazkodás/átmenet végrehajtása.

Ezen okokból célszerű úgy átalakítani a jelenleg az I. pillérbe sorolt piaci intézkedéseket, hogy lehetővé váljon két eszköz létrehozása, illetve kiterjesztése a többéves pénzügyi kereten kívül. A (például élelmiszer-biztonsági problémából vagy hirtelen piaci fejleményekből eredő) válsághelyzetek megoldására létrejön egy sürgősségi mechanizmus, amely gyorsított eljárás keretében azonnali támogatást nyújt majd a termelőknek. Az alap igénybevételéhez alkalmazott eljárás megegyezik a sürgősségisegély-tartalék igénybevételéhez alkalmazottal.

Javasolt továbbá, hogy az Európai Globalizációs Alap beavatkozási hatóköre terjedjen ki a mezőgazdasági termelőknek nyújtott olyan átmeneti támogatásokra, amelyek célja, hogy elősegítsék alkalmazkodásukat a globalizáció közvetett hatásai miatt kialakuló új piaci körülményekhez. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem körébe tartozó intézkedések összevonása céljából a leginkább elesettek élelmiszer-támogatása kerüljön át az 1. fejezetbe, illetve hogy az élelmiszer-biztonság finanszírozása kerüljön át a közegészségügyi intézkedések körébe.

3. Végrehajtás

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) létrehozásával a KAP jogalapja megfelelő formát kapott a két pillér összehangolásához. A javaslat szerint a két alap összehangolását a 2013 utáni időszakban is a lehető legnagyobb mértékben folytatni kell.

A költségvetési rendelet megosztott igazgatással kapcsolatos új cikkére irányuló javaslat összhangban van az EMGA és az EMVA jelenlegi igazgatási és ellenőrző rendszereivel.

Megtörtént a mezőgazdasági piacok szervezésére vonatkozó uniós jogszabályok jelentős áramvonalasítása is: az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet (1234/2007/EK) egy rendeletbe sűríti a korábban az ágazati piacszervezési rendeletekben megfogalmazott rendelkezéseket.

A 2013 utáni időszak tekintetében a KAP minden jogalapját felülvizsgáljuk annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges és lehetséges mértékben folytatódjon az egyszerűsítés.

4. Javasolt allokáció

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon

A 2014–2020 közötti időszakra javasolt teljes költségvetés amelyből · I. pillér – közvetlen kifizetések és piaci kiadások · II. pillér – vidékfejlesztés · Élelmiszer-biztonság · A leginkább elesettek támogatása · Mezőgazdasági válságokra képzett tartalék · Európai Globalizációs Alap · Élelmiszerbiztonsággal, biogazdasággal és fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos kutatás és innováció (a kutatás és innováció közös stratégiai keretében) || 386,9 milliárd EUR 281,8 milliárd EUR 89,9 milliárd EUR 2,2 milliárd EUR 2,5 milliárd EUR 3,5 milliárd EUR maximum 2,5 milliárd EUR 4,5 milliárd EUR

Polgárok

1. Szakpolitikai célkitűzések

A Lisszaboni Szerződés felhatalmazza a polgárokat, hogy akár egyénileg, akár szervezetekbe tömörülve, teljes körűen részt vehessenek az EU demokratikus közéletében.

A polgárok részvétele és az európai identitás területén indított transznacionális projekteket az „Európa a polgárokért” program támogatja. Noha a különböző szakpolitikai területeken számos egyedi intézkedés létezik, az Európa a polgárokért program az egyetlen olyan eszköz, amelynek segítségével a polgárok általános európai ügyekben foglalhatnak állást, legyen szó intézményi – például az EU-Szerződéseket vagy az európai parlamenti választásokat érintő –, vagy átfogó kérdésekről.

A polgárok európai ügyekre, illetve jogaikra vonatkozó ismereteit kommunikációval, vagyis az uniós szakpolitikákat ismertető tájékoztatással is növelni lehet. A kommunikációs tevékenységek tehát növelik az uniós politikai prioritások ismertségét és támogatottságát.

2. Eszközök

Az Európa a polgárokért program legnagyobb részben a transznacionális testvérvárosi partnerségek kialakítását támogatja. A program emellett strukturális támogatást nyújt az uniós szintű civil társadalmi ernyőszervezetek és agytrösztök számára. A stratégiai partnerségek biztosítják, hogy az európai közérdekű szervezeteknek módjukban álljon hozzájárulni az uniós szintű vitákhoz, ami erősíti az uniós célkitűzések elfogadottságát a civil társadalomban és az uniós polgárok között, továbbá előmozdítja az EU és a tagállamok javát szolgáló civil részvételi kultúra kialakulását. A program emellett a megemlékezési projektek támogatása révén hozzájárul az európai történelem (különösen a holokauszt és a sztálinizmus) egységes megítéléséhez is.

· 2007 óta évente mintegy 1 millió európai polgár vesz részt közvetlenül a program által támogatott tevékenységekben.

· 2007 és 2010 között mintegy 800 civil társadalmi és megemlékezési projektre, továbbá több mint 4 000 testvérvárosi projektre került sor.

· A program emellett 50-nél több jelentős, uniós szintű agytrösztöt, ernyőszervezetet és hálózatot támogat, amelyek az uniós intézmények fő vitapartnerei és egyben véleményformálók.

Az egyedi programon túl az uniós politikai prioritások eredményes kommunikációja érdekében a nagyobb nyilvánosság felé irányuló kommunikációt is hatékonyabbá kell tenni és a Bizottság kommunikációs tevékenységei közötti szinergiákat is erősíteni kell. Ezért a 2014–2020 közötti új generációs jogi eszközök szerinti jogalapok mindegyikében szerepelni fog egy rendelkezés a kommunikációról, ideértve a szervezeti kommunikációt is.

3. Végrehajtás

Az „Európa a polgárokért” programot a Bizottság az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) segítségével központilag igazgatja. Munkájukat a tagállami kormányok képviselőiből álló programbizottság segíti. A részt vevő országok többségében az Európa a polgárokért program keretében kapcsolattartó pontokat hoztak létre annak érdekében, hogy tagállami szinten támogassák a kedvezményezetteket, és hogy visszajelzést adjanak a Bizottság számára a program végrehajtásáról. A program keretében rendszeres párbeszédet folytatnak az érdekeltekkel.

A szinergiákkal és a különböző kommunikációs jogalapokhoz tartozó erőforrások összevonásával jobb összhang, méretgazdaságosság és hatékonyabb erőforrás-felhasználás érhető el a nagyobb nyilvánosság felé irányuló kommunikációs tevékenységek terén.

4. Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 közötti időszakra javasolt költségvetés összesen || 203 millió EUR

Polgári védelem

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az uniós polgári védelmi együttműködés átfogó célkitűzése, hogy súlyos természeti, műszaki és ember okozta katasztrófák esetén jobb védelmet biztosítson a lakosság, a környezet, a vagyontárgyak és a kulturális örökség számára.

A természeti és az ember okozta katasztrófák számának és súlyának, illetve gazdasági következményének növekedése miatt európai szintű, összehangolt cselekvésre van szükség a felkészültség fokozására és a reagálási képesség javítására, az EU-n belül és kívül egyaránt. Az európai együttműködés és szolidaritás révén az EU egésze kollektívan készülhet fel a súlyos katasztrófákkal való szembenézésre, a tagállamok és más részt vevő országok (Norvégia, Liechtenstein, Izland és Horvátország) pedig összevonhatják erőforrásaikat és kollektívan reagálhatnak, ami maximalizálja a katasztrófareagálás hatását és minimalizálja az emberi és anyagi veszteséget. Ha az EU területén vagy egy harmadik országban katasztrófa történik, az érintett ország hatóságai az uniós polgári védelmi mechanizmus révén azonnali és kézzelfogható segítséget kaphatnak.

Az uniós polgári védelmi együttműködés célja:

– a katasztrófákra való gyors és hatékony reagálás elősegítése;

– a polgári védelmi szereplők veszélyhelyzetekkel kapcsolatos megfelelő felkészültségének biztosítása; továbbá

– a katasztrófák megelőzését szolgáló intézkedések kidolgozása.

Az EU által kidolgozott integrált katasztrófavédelmi megközelítés magában foglalja a reagálással, a felkészültséggel és a megelőzéssel kapcsolatos tevékenységeket. A Bizottság 2010-ben elfogadta az „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé” című közleményét[1], amelyet a Tanács jóváhagyott. A fő cél az uniós reagálás eredményességének, koherenciájának és láthatóságának javítása. Megvalósítása azokra a tanulságokra épül majd, amelyek a 2010-ben az EU területén belül és kívül történt természeti katasztrófákból vonhatók le (Xynthia vihar, kelet-európai áradások, dél-európai erdőtüzek, magyarországi vörösiszap-katasztrófa, haiti földrengés, pakisztáni áradások).

Az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás elsősorban a tagállamok meglévő kapacitásain alapul majd, így nem okoz többletköltségeket. Ami az uniós szintet illeti, a megerősített tervezési és koordinációs hatáskörökkel felruházott Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ létrehozása az EU egésze számára előnyökkel jár majd, és a tagállami szinten generált megtakarítások is meghaladják majd az uniós költségvetés többletterheit, noha a gyors és eredményes katasztrófareagálás megmentett emberéletekben mérhető hasznát pénzügyi értelemben természetesen nem lehet számszerűsíteni.

A bizottsági közleményben és tanácsi következtetésekben[2] is meghatározott, megelőzéssel és felkészültséggel kapcsolatos szakpolitikai intézkedések magukban foglalják a képzés és a gyakorlatok, a szakértőcsere, valamint a katasztrófakockázat csökkentésére irányuló új megközelítéseket tesztelő együttműködési projektek támogatását. Különböző szervezetek, például a Világbank, olyan független tanulmányokat készíttettek, amelyek alapján megállapítható, hogy a katasztrófamegelőzésre fordított beruházások megtérülése 400% és 700% közé esik.

2. Eszközök

A Bizottság a polgári védelmi pénzügyi eszköz (CPI) megújítását javasolja annak érdekében, hogy biztosítható legyen a katasztrófavédelmi ciklus különböző vetületeivel, például a veszélyhelyzetekre való reagálás összehangoltabbá és integráltabbá tételével, a katasztrófákra való felkészültség javításával, és a katasztrófakockázat csökkentését célzó innovatív intézkedésekkel kapcsolatos tevékenységek finanszírozása. A CPI-t az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás létrehozásakor is igénybe veszik, amely a tagállamok polgári védelmi eszközeinek önkéntes összevonására épül, azzal a céllal, hogy a polgári védelmi eszközök összehangolt rendelkezésre bocsátása révén fokozza a költséghatékonyságot.

A módosított CPI a kiszámítható és előre tervezett rendszerekre történő átállás révén tovább erősíti és fokozza majd az EU katasztrófavédelmi kapacitását. Ennek részeként több gondot fordítanak majd a valós idejű katasztrófainformációk gyűjtésére, pontosítják a tagállami polgári védelmi eszközökre vonatkozó nyilvántartásokat és olyan összehangolt megközelítést alkalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy a mentőcsapatok és felszereléseik gyorsan eljussanak a katasztrófa sújtotta területekre. A CPI a felkészültséggel kapcsolatos tevékenységeket is támogatni fogja, fő célja a képzési színvonal emelése és a képzés hatókörének kibővítése a megelőzésre, valamint a képzés és a mentőgyakorlatok integrálása. Támogatni fogja továbbá a tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek a kockázatkezelés tervezésének erősítésére és innovatív finanszírozási mechanizmusok (például a biztosítások regionális összevonása) kidolgozására irányulnak.

3. Végrehajtás

A CPI megújításakor figyelembe vesszük a polgári védelemben részt vevők helyzetértékelését, továbbá az eljárások és a finanszírozási mechanizmusok egyszerűsítésére vonatkozó javaslataikat, valamint a gyorsreagálással kapcsolatos kísérleti projektek és előkészítő intézkedések során szerzett tapasztalatokat.

A tagállami szervek polgári védelmi szervei által végrehajtott katasztrófavédelmi tevékenységeket uniós tevékenységek fogják támogatni és kiegészíteni, többek között az összehangolt fellépés elősegítésével. Ide olyan tevékenységek tartoznak majd, mint az erőforrások önkéntes összevonása, a képzés, és a mentéssel kapcsolatos szállítási költségek támogatása.

Mindezek – az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvét is szem előtt tartva – elősegítik a jelenlegi eszköz eljárásainak egyszerűsítését és karcsúsítják az adminisztratív eljárásokat, különösen a vissza nem térítendő támogatások területén. A vizsgált lehetőségek a támogatandó műveletek típusához kötődnek – képzés, mentőgyakorlatok, a tagállami szállítási költségek átvállalása veszélyhelyzet idején, katasztrófamegelőzéssel és ‑felkészültséggel kapcsolatos együttműködési projektek.

4. Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A polgári védelmi eszköz 2014–2020 közötti időszakra javasolt költségvetése összesen, amelyből || 455 millió EUR

Belső polgári védelem || 245 millió EUR

Külső polgári védelem és Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás || 210 millió EUR

Éghajlat-politika

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az éghajlatváltozás elleni fellépés egyike azon jelentős kihívásoknak, amelyekkel Európa és globális partnerei szembenéznek. Sürgős fellépésre van szükség: ezt egyértelműen tartalmazza az Európa 2020 stratégia és az EU ambiciózus 20/20/20 célkitűzései, melyek a következők:

– az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése 20 %-kal (a csökkentés mértéke megfelelő feltételek mellett a 30 %-ot is elérheti);

– az energiahatékonyság növelése révén az energiafogyasztás mérséklése 20 %-kal és

– energiaszükséglet 20 %-ának megújuló energiaforrásokból való fedezése.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlat-változással szemben ellenálló gazdaság megteremtése növelni fogja Európa versenyképességét, új és környezetbarátabb munkahelyeket teremt, erősíti az energiabiztonságot és a tiszta levegő révén egészségi előnyöket hoz.

A 2020-ra és az azt követő időszakra meghatározott éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez tartós erőfeszítésekre és beruházásokra lesz szükség. Az EU központi szerepet játszik e célok nyomon követésében és megvalósításában. Például a 20 %-os energiahatékonysági cél elérése érdekében jelentősen fokozni kell az erőfeszítéseket, (a jelenlegi becslések előrejelzései szerint kevesebb mint 10 % valósul meg), ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25%-os csökkenését eredményezheti. A Bizottság feltérképezte azon intézkedéseket, melyekkel az EU 2050-re elérheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80-95 %-kal történő csökkentését[3].

Az uniós költségvetésre fontos szerep hárul az éghajlat-politikai intézkedések előmozdításában az európai gazdaság összes ágazatában és az éghajlat-politikai célok eléréséhez szükséges beruházások katalizálásában, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóképesség biztosításában. Ezek a beruházások az energia-hatékonyságot javító technológiák széles köréhez, a megújuló energiaforrásokhoz és a kapcsolódó infrastruktúrákhoz, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló beruházásokhoz kapcsolódnak.

Az éghajlat-változás hatásait mérséklő beruházások költségei becslések szerint évente 125 milliárd EUR-t[4] tesznek ki, ezeket a 2014-2020 közötti időszakban elsősorban a magánbefektetőknek kell viselniük, azonban az uniós költségvetés ösztönzőleg hathat a nemzeti kiadásokra és a magánbefektetők számára hosszú távú kiszámíthatóságot kínál. A legbiztatóbb területek közé az épületek felújítása, a közlekedés terén megvalósuló innováció és az olyan új technológiák alkalmazása, mint az intelligens energiahálózatok, valamint a megújuló energia tartozik.

Az ilyen beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy Európa-szerte fellendítsék a versenyképességet és a növekedést. Az uniós költségvetés jelentős uniós hozzáadott értéket teremthet az olyan tagállamokban megvalósuló beruházások elősegítésével, melyekben potenciálisan költséghatékonyan csökkenthetők a kibocsátások, azonban beruházási kapacitásuk viszonylag alacsony. A valamennyi tagállamban megvalósuló energiahatékonysági beruházások az össztermelékenységet is növelik, valamint hozzájárulnak az energiabiztonsághoz és az energiaszegénységgel kapcsolatos kérdések megoldásához. E beruházások támogatásával az uniós költségvetés elősegítheti az EU éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérésével járó költségek jelentős csökkentését.

2. Eszközök 2.1. Az éghajlat-politikai szempontok érvényesítése

Napjainkban az éghajlat-politika több szakpolitikai terület részét képezi és végrehajtása számos olyan eszközzel történik, melyek többféle uniós célkitűzést támogatnak, pl. a biológiai sokféleséget és az éghajlatváltozás mérséklését szolgáló politikák. Az uniós költségvetés egy része már ma is az éghajlat-politikai szempontok érvényesítéséhez kapcsolódik, elősegítve Európa áttérését egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes társadalomba. A Bizottság ezt az arányt legalább 20 %-ra szándékozik növelni, a különböző szakpolitikai területekről érkező hozzájárulásokkal, melyek hatásvizsgálatok alapján kerülnek meghatározásra.

Az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések elérése és annak elősegítése érdekében, hogy a világ más részei fokozzák az éghajlatváltozás elleni erőfeszítéseiket, jelentősen meg kell növelni a jövőbeni uniós költségvetésben az éghajlathoz kapcsolódó összegeket, ideértve az olyan projektekbe történő beruházásokat is, amelyek nem kizárólag az éghajlathoz kapcsolódnak, viszont jelentős éghajlati komponenssel rendelkeznek.

E cél elérése érdekében az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések az összes jelentős uniós programban érvényre jutnak.

· A kohéziós, energia és közlekedési politikák az éghajlat tekintetében igen relevánsak. A kohéziós politika tekintetében a fokozott eredményközpontúság és a feltételrendszer megerősítése biztosítani fogja, hogy az uniós költségvetésből támogatott projektek aktívan hozzájárulnak az unió éghajlat-politikai célkitűzéseihez. A 20/20/20 célkitűzések felé tett előrelépés nyomon követésére a tagállamokkal kötendő partnerségi szerződések kerülnek alkalmazásra. Az érvényesítés célja az „éghajlat-biztos” beruházások előmozdítása. A kohéziós politika az EU-ban operatív programjain keresztül jelentős szerepet játszik a 20 %-ban meghatározott energiahatékonysági cél elérésére tett erőfeszítések fokozásában.

· Kutatás és innováció: Az éghajlat-politika kulcsfontosságú pillérét képezi a kutatás és innováció leendő közös stratégiai keretének, mely közvetlen vagy közvetett pozitív éghajlati hatásokkal járó intézkedéseket támogat az olyan területeken, mint a közlekedés, az energia, az anyagkutatás és a fenntartható biogazdaság. A stratégiai energiatechnológiai terv becslései szerint 2010-2020 között 50 milliárd EUR-ra lesz szükség az éghajlatváltozás kezelését szolgáló technológiafejlesztésre, az EU energiaellátásnak és a versenyképesség biztosítására. A költségvetés jelentős részét pénzügyi eszközök révén (hitel- és tőkeeszköz) kell befektetni azoknak a hiányosságoknak a kezelésére, amelyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású innovatív és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló technológiák piaci elterjedésében jelentkeznek[5].

· A termelőket célzó közvetlen kifizetések kizöldítése a közös agrárpolitika (KAP) reformjának egyik jelentős eleme. A kölcsönös megfeleltetés jelenlegi követelményein kívül a termelőket célzó kifizetések 30 %-a számos környezetvédelmi gyakorlatnak való megfelelés feltételéhez kötött, ami hozzá fog járulni egy éghajlatbarátabb mezőgazdasághoz. Ezáltal a megreformált KAP fontos hozzájárulást nyújt az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez, mind a mérséklés (pl. a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, a műtrágya és szerves trágya felhasználásból származó kibocsátás csökkentése) mind az alkalmazkodás (pl. a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség növelése, csökkent vízkészletekkel való gazdálkodás) tekintetében.

· Továbbá, a vidékfejlesztési politika erősebben kapcsolódik az éghajlat-politikához. Az éghajlat-politikai és környezetvédelmi szempontok érvényesítésével a termelők fokozottan ösztönözve lesznek arra, hogy uniós közjavakat szolgáltassanak és nagyobb mértékben alkalmazzák a hatékony technológiát egy környezetbarátabb, valamint éghajlatbarátabb és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesebb mezőgazdaság megteremtése érdekében.

2.2. LIFE + program

Az éghajlat-változási és környezetvédelmi célkitűzések érvényesítése mellett a Bizottság javasolja a LIFE+ program folytatását és annak jobb hozzáigazítását az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez, ideértve az éghajlatpolitikai intézkedések számának növelését. A LIFE+ továbbra is platformot nyújt a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjéhez és elősegíti a hatékonyabb beruházásokat. A program hozzájárul az alulról felfelé épülő éghajlat-politikai intézkedésekhez, mind a helyi/regionális szintű kapacitásépítési projektek fejlesztése, mind a magánszereplők támogatása tekintetében a kisléptékű, alacsony-szén-dioxid-kibocsátású és alkalmazkodási technológiák, különösen kkv-k általi tesztelése terén.

Magvető tőkére van szükség mind az alkalmazkodást, mind a mérséklést célzó kísérleti projektek számára a szakpolitika fejlesztésének biztosítása érdekében ezen új uniós prioritások számára. Az éghajlat-politikai alprogram kísérleti projektekre és demonstrációs kisprojektekre összpontosít. Integrált projektek is alkalmazásra kerülnek pl. a határokon átnyúló alkalmazkodási stratégiák előmozdítására az áradásoknak kitett térségekben.

Az éghajlat-politikai alprogram különösen a következő célkitűzésekre irányuló erőfeszítéseket támogatja:

(1) Mérséklés: Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének támogatása. Olyan kísérleti projektek kidolgozását célzó intézkedések, melyek felhasználhatók innovatív megközelítések tesztelésére, pl. kkv-k támogatása révén, a tudásalap javítása és az éghajlattal kapcsolatos jogi vívmányok végrehajtásának elősegítése érdekében.

(2) Alkalmazkodás: Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóképességet növelő erőfeszítések támogatása. Nemzeti/regionális/helyi alkalmazkodási stratégiák kidolgozását vagy végrehajtását támogató intézkedések. Olyan intézkedések, melyek lehetővé teszik a döntéshozók számára az éghajlat-változás hatásaival kapcsolatos tudás és adatok hatékony felhasználását, különösen az alkalmazkodáshoz kapcsolódó tervezéshez.

(3) Kormányzás és tudatosítás: A fokozott tudatosítást, kommunikációt, együttműködést és az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő intézkedések terjesztését elősegítő erőfeszítések támogatása. Az uniós polgárok és az érdekeltek körében történő tudatosítást szolgáló intézkedések, pl. a magatartás megváltoztatásával kapcsolatban.

2.3. A globális dimenzió

A Lisszaboni Szerződés az éghajlatváltozás elleni nemzetközi szintű küzdelmet uniós célkitűzéssé tette. Az EU a világ legnagyobb donoraként és a piaci alapú mechanizmusok előfutáraként ehhez egyedülálló szakértelemmel tud hozzájárulni. A pénzügyi hozzájárulások és a nemzetközi eszközök és alapok irányító szerveiben való részvétel biztosítani fogja, hogy az EU a jövőben is jelentős szerepet fog betölteni a nemzetközi éghajlatpolitika alakításában. Az EU elkötelezett az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi finanszírozására tett kötelezettségvállalásai teljesítése mellett.

Az éghajlat-változási politika a külső fellépések földrajzi eszközeiben jut fokozottan érvényre, melynek célja a külső fellépések fejezeten belül az éghajlat-politikával kapcsolatos finanszírozás jelentős növelése; tekintettel a DCI tematikus eszközeire az EU-nak a „Globális közjavak” program legalább 25 %-át kell az éghajlat-változással és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzésekre költenie. Az EU költségvetése hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi finanszírozásához, melyet az UNFCCC-tárgyalások 2020-ig irányoznak elő a fejlődő országok számára (évi 100 milliárd USD).

Az éghajlat-politika külső fellépések költségvetésében történő érvényesítése mellett a Bizottság mérlegeli a költségvetés részét nem képező olyan mechanizmus/alap létrehozását, mely összefogja a tagállamoktól és az uniós költségvetésből származó forrásokat.

3. Végrehajtás 3.1. Érvényesítés

Az érvényesítés maximalizálja az éghajlat-változási politikák és a más területek közötti szinergiákat, azonban láthatónak és határozottnak kell lennie. Az érvényesítést egyértelműen meghatározott átfogó kötelezettség kíséri: ennek értelmében azonosítani kell azokat a programokat, amelyek előmozdítják az éghajlatpolitikát vagy az energiahatékonyságot, így az EU világosan meg tudja határozni, hogy kiadásainak mekkora része kapcsolódik az éghajlatpolitikához.

A Bizottság az összes vonatkozó uniós politikai eszközt illetően világos teljesítménymutatók, nyomonkövetési és jelentéstételi szabályok meghatározását javasolja. A keretnek egyszerűnek és gyakorlatiasnak kell lennie, és két pillérre épül: 1) közös eljárások az éghajlathoz kapcsolódó kiadások nyomon követésére; és 2) célmeghatározás valamennyi érintett szakpolitikai területen és az eredmények nyomon követése.

Az éghajlat-politikához kapcsolódó kiadások nyomon követése beépítésre kerül az uniós programok esetében a teljesítményméréshez használt módszertanba. Az összes érintett eszköz tartalmazni fog egy, az éghajlathoz kapcsolódó specifikus célkitűzést, melyet egy eredménymutató kísér.

Az összes kiadás három kategóriába sorolható: kizárólag az éghajlathoz kapcsolódó (100 %), jelentősen az éghajlathoz kapcsolódó (40 %), nem éghajlathoz kapcsolódó (0 %). A felosztás az OECD módszertanán (Rio-i mutatók) alapul, de nem zárja ki a szakpolitikai területeken pontosabb módszerek alkalmazását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyenek.

Az eredmények elérésének nyomonkövetése biztosítani fogja az érvényesítést célzó erőfeszítések eredményességét a következő költségvetési ciklusban. Ez elősegíti a különböző kiadási programok és az azokhoz kapcsolódó feltételek hatékonyságának vizsgálatát is.

3.2. LIFE+

A jelenlegi LIFE+ programot a Bizottság közvetlen centralizált igazgatással kezeli. A Bizottság szerint a jövőbeni programot továbbra is központilag kell igazgatni, azonban az igazgatási feladatokat nagy mértékben már létező végrehajtó ügynökségre kell ruházni. A felhatalmazás feltételeinek figyelembe kell venniük, hogy a Bizottságnak az integrált projektek tekintetében fenn kell tartania a szoros szakpolitikai kapcsolódást.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Adatok 2011. évi változatlan árakon. Nem tartalmazzák az érvényesítésre fordítandó összegeket, ezeket az ágazati finanszírozási eszközökhöz rendelt összegek tartalmazzák.

LIFE + program (éghajlat-politikai alprogram) || 800 millió EUR

Versenyképesség és kkv

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az EU iparának, különösen pedig a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, valamint a gyártási és a szolgáltatási folyamatok alacsony szén-dioxid kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, erőforrás-hatékony gazdasághoz történő igazítása az Európa 2020 stratégia fő célkitűzéseit képezik. Az EU azon dolgozik, hogy javítsa az üzleti környezetet és támogassa egy erős és diverzifikált ipari háttér megteremtését, mely képes helytállni a globális versenyben.

Különösen a kkv-k fejlesztését előmozdító erőfeszítésekre van szükség. A kkv-k az EU-ban a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés jelentős forrásai, a magánszektorban a munkahelyek több mint 67 %-át, és az összforgalom több mint 58 %-át adják az EU-ban. Az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájának részét képezi a kkv-k felvirágoztatásához szükséges feltételek megteremtése, ahogy az az Európa 2020 iparpolitika kiemelt kezdeményezésről szóló bizottsági közleményben[6] is szerepel.

Az EU-ra fontos szerep hárul a kis- és középvállalkozásokban rejlő növekedési potenciál felszabadításában, pl. az uniós költségvetés célirányos felhasználásán keresztül. Az erre a területre irányuló tevékenységek a kkv-k növekedését korlátozó – pl. a finanszírozáshoz való hozzáféréshez kapacsolódó - piaci hiányosságok kezelésére összpontosítanak, továbbá annak biztosítására, hogy a kkv-k képesek legyenek teljes mértékben kihasználni az európai egységes piacban rejlő hatalmas potenciált.

Az uniós költségvetés stratégiai és innovatív felhasználása jelentősen hozzájárul ezekhez az erőfeszítésekhez. Az EU költségvetését arra használják fel, hogy innovatív pénzügyi eszközök alkalmazásával uniós szinten biztosítsák az oly szükséges sajáttőke- és hitelfinanszírozást a kkv-k fejlődését előmozdító intézkedések széles körének támogatása érdekében. Ezek az intézkedések együttesen járulnak hozzá a kis-és középvállalkozások jelentős fellendítéséhez.

2. Eszközök

Az ipari versenyképességre és a kis- és középvállalkozásokra irányuló európai stratégia a kkv-barát tevékenységek előmozdítására összpontosít az uniós politikák és kiadási programok széles körében, valamint a kkv-k igényeihez szabott célirányos támogatás és szolgáltatások nyújtására európai szinten.

2.1. Az ipari versenyképesség előmozdítása és a kkv-k támogatása

Döntő jelentőségű, hogy valamennyi uniós szakpolitika és finanszírozási program kialakítása során figyelembe vegyék a kkv-k sajátos érdekeit és helyzetét.

A következő pénzügyi keretet ezek figyelembevételével alakítják ki, ami elősegíti a kisvállalkozások részvételét a finanszírozási programokban, pl. a szabályok egyszerűsítésével, a részvétel költségeinek csökkentésével, az odaítélési eljárások felgyorsításával és egyablakos ügyintézéssel, megkönnyítve az uniós finanszírozás kedvezményezettjeinek működését.

2.2. Az ipari versenyképességet és a kkv-kat célzó program

A kkv-érdekek figyelembe vételén és a finanszírozási programok koordinációjának és egyszerűsítésének megerősítését szolgáló lépéseken túlmenően az EU költségvetése célirányos pénzügyi támogatást is nyújt a kkv-k számára. A Bizottság egy célirányos „Versenyképesség és kkv” program létrehozását javasolja, mely a jelenlegi „Versenyképességi és innovációs keretprogram” (CIP) nem-innovációs részének utódja lenne. A kkv-k számára nyújtandó összes kutatási és innovációs támogatást (a CIP innovációs részét is ideértve) a kutatás és innováció közös stratégiai kerete tartalmazza. A „Versenyképesség és kkv” program elsősorban a dinamikusabb és nemzetközi viszonylatban versenyképes kkv-k támogatását szolgáló intézkedésekre összpontosít. Ezen intézkedések közé tartoznak az alábbiak:

2.2.1. A finanszírozáshoz való hozzáférés: a növekedést szolgáló pénzügyi eszközök

A növekedést szolgáló pénzügyi eszközök elősegítik a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférést az innovatív pénzügyi eszközök használatán keresztül az olyan területeken, amelyeket a kutatás és innováció közös stratégiai kerete nem fed le. Ezek az eszközök teljes mértékben kihasználják az új sajáttőke- és hitelplatformok lehetőségeit, amelyek egyaránt kínálnak tőke és hitelgarancia eszközöket. Az induló vállalkozásokat és a növekedést célzó – különösen a kockázati tőke – beruházásokat illetően, a pénzügyi eszközöket a kutatás és innováció közös stratégiai keretében is nyújtják innovatív vállalkozások és kkv-k számára. A „Versenyképesség és kkv” program eszközei a következőket tartalmazzák:

(1) A sajáttőke-eszköz a növekedési szakasz beruházásait támogatja, piaci alapon nyújtott visszatérítendő tőkefinanszírozással, elsősorban kockázati tőke formájában pénzügyi közvetítőkön keresztül kkv-k számára. Az eszköz két intézkedést irányoz elő:

– Olyan kockázati tőke-alapokba történő befektetések, amelyek az EU-ban határokon átnyúlóan működnek és növekedésorientált vállalkozásokba fektetnek be, ezáltal támogatva egy európai szintű kockázatitőke-piac kialakítását.

– Az „alapok alapjának” (vagy: európai alap) létrehozása, mely határokon átnyúlóan fektet be kockázati tőke-alapokba, melyek ezt követően vállalkozásokba fektetnek be, különösen azok nemzetközi terjeszkedési fázisában.

(2) A hiteleszköz a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek fedezéséhez közvetlen vagy más kockázat-megosztási konstrukciókat kínál pénzügyi közvetítőkön keresztül. Az eszköz jelentős forrásbevonást eredményez, lehetővé teszi a határokon átnyúló vagy több országra kiterjedő hitelezést, ami nemzeti szinten csak nehezen lenne megvalósítható.

A komplementaritás biztosítása érdekében ezeket a tevékenységeket szorosan koordinálják a kohéziós politika keretében a megosztott igazgatás alá eső tevékenységekkel.

2.2.2. Az EU ipara versenyképességének és fenntarthatóságának javítása

A „Versenyképesség és kkv” program eme ága többek között a következő intézkedéseket támogatja:

· Az európai versenyképesség javítását szolgáló intézkedések: Az uniós intézkedések ezen a területen a koherens és konzisztens végrehajtásra összpontosítanak és hozzájárulnak uniós szinten a tudatos szakpolitikai döntéshozatalhoz. Az intézkedések javítani fogják a gazdasági és szabályozási környezetet teljesítménymutatók alkalmazásával, a legjobb gyakorlatok cseréjével és ágazati kezdeményezésekkel.

· A kkv-politika fejlesztése és a kkv-k versenyképességének előmozdítása az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag céljaival összhangban. Az uniós intézkedések elősegítik a „gondolkozz először kicsiben” elv alkalmazását az uniós és a tagállami szakpolitikai döntéshozatalban, a legjobb gyakorlatok azonosítását és cseréjét az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása érdekében, az uniós szakpolitikák eléréséhez egyetlen belépési pont, nevezetesen a kisvállalkozói portál fenntartásával, valamint a kkv-k támogatását, hogy képessé váljanak az egységes piac potenciáljának kiaknázására.

· Idegenforgalom: az EU turizmus-intézkedései többek között arra irányulnak, hogy álljon rendelkezésre megbízható információ a turizmuskereslet trendjeiről uniós szinten; a versenyképesség előmozdítása a turizmus iparban, valamint a turisztikai vállalkozások körében az IKT alkalmazásának előmozdítása; a szezonalitás leküzdése a turizmusban; fenntartható turisztikai termékek és úticélok hirdetése; az ágazat munkavállalói és munkáltatói számára készség-képesség keret kialakítása; a legjobb gyakorlatok cseréjének elősegítése és a partnerségteremtés. Összhangban a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel, az EU turizmussal kapcsolatos intézkedései ösztönözni fogják a tagállamok közötti együttműködést a transznacionális turizmuskínálat diverzifikációjához való hozzájárulással, valamint az olyan nemzeti erőfeszítések koordinálásával, amelyek Európa jelenlétét szolgálják a harmadik piacokon, és amelyek közösen hirdetik a feltörekvő, nem hagyományos európai úticélokat.

· Új üzleti koncepciók fenntartható, felhasználóvezérelt tervezésen alapuló termékek számára: ez a kezdeményezés a releváns koncepciók és ötletek üzleti alkalmazására összpontosít a textilágazatban, a cipőgyártásban, a sportágazatban és más fogyasztói termékeket előállító ágazatban.

2.2.3. Piacra lépés

Ezek a tevékenységek a következőkre terjednek ki:

· Növekedésorientált vállalkozásokat támogató szolgáltatások nyújtása az Enterprise Europe Network révén: a kkv-k egyablakos ügyintézési pontjaként az Enterprise Europe Network 49 országban működő 600 partnerrel és szervezettel a továbbiakban is átfogó és integrált szolgáltatásokat fog nyújtani kkv-k számára, melyek többek között a következők:

– tájékoztatás és tanácsadási szolgáltatások uniós kérdésekről,

– határokon átnyúló partnerségek előmozdítása együttműködési adatbázis üzemeltetésével, mely 13 ezer aktív, együttműködésre irányuló kérést és felajánlást tartalmaz,

– a vállalkozások nemzetközivé válását elősegítő szolgáltatások nyújtása az EU-ban, ami évente 2 500 üzleti együttműködési, technológiai és K+F partnerségi megállapodást eredményez,

– a kkv-k tájékoztatása az uniós jogszabályokról és az uniós finanszírozási programok hirdetése, ideértve a kutatás és innováció közös stratégiai keretét is

– kétirányú kommunikációs csatorna biztosítása a kkv-k és a Bizottság között, melyben 10 000 kkv vett részt,

– a kkv-k pénzügyi ismeretei javításának támogatása, és

– a kkv-k számára az energia-hatékonysággal, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos szaktanácsadáshoz való hozzáférés.

· Támogatás a kkv-k EU határain kívüli piacokon folytatott tevékenységeihez: a harmadik országokban való sikeres piacra lépéshez a kkv-knak megfelelő képességekkel kell rendelkezniük és ismerniük kell a harmadik országok jogszabályait. Az ezen a területen javasolt intézkedések közé tartozik a szolgáltatások iránti kereslet összehasonlítása a jelenlegi kínálattal, egy online portál létrehozása, és adott esetben uniós kkv-központok létrehozása és/vagy az ilyen központok további támogatása, a helyi európai és tagállami üzleti szervezetekkel való együttműködésben. Az uniós kkv-központok átfogó támogató szolgáltatásokat nyújtanak az EU határain kívül működő kkv-k számára.

· Nemzetközi ipari együttműködés: az intézkedések célja a szabályozási és az üzleti környezetek közötti különbségek csökkentése az EU és legfontosabb kereskedelmi partnerei, valamint az európai szomszédságpolitikában résztvevő országok között a következők révén: kormányközi szabályozási párbeszéd, vállalkozások közötti párbeszédek és harmadik országokkal végrehajtott olyan „közvetlen intézkedések”, mint pl. a tematikus műhelyek és konferenciák.

2.2.4. A vállalkozói készségek fejlesztése

Ezen a területen az intézkedések az igazgatási eljárások egyszerűsítésére, valamint a vállalkozói képességek és attitűdök fejlesztésére irányulnak, különösen az új vállalkozók, a fiatalok és a nők körében. Valamennyi intézkedés jelentős európai dimenzióval rendelkezik.

Az „Erasmus csereprogram vállalkozóknak” lehetőséget kínál az új vagy leendő vállalkozók számára arra, hogy legfeljebb hat hónapig együtt dolgozhassanak egy tapasztalt vállalkozóval egy másik EU-országban. Ez az európai mobilitási program az EU-ban a vállalkozói készségek fejlesztésének előmozdítását, valamint a mikro- és kisvállalkozások nemzetközivé válásának és versenyképességének támogatását szolgálja.

3. Végrehajtás

Az új „Versenyképesség és kkv” program igazgatását nagy mértékben külső szervekre ruházzák, nevezetesen a „Pénzügyi eszközök a növekedésért” részt az EBB csoportra, a kkv-khoz kapcsolódó egyéb tevékenységek tekintetében a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatalra (annak utódjára).

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

Versenyképesség és kkv program || 2,4 milliárd EUR

Vámunió és adózás

1. Szakpolitikai célkitűzések

A vámunió a belső piac egyik sarokköve. Lehetővé teszi egy határok nélküli belső piac működését annak biztosításával, hogy a harmadik országokból származó termékek a piacon való megjelenéssel vagy forgalomba kerüléssel megfelelnek az elfogadott szabályoknak, és ezáltal szabadon áramolhatnak a belső piacon. A vámunió a közös kereskedelempolitika operatív ága is, mely kétoldalú és multilaterális kereskedelmi megállapodásokat hajt végre, illetékeket szed be, kereskedelmi intézkedéseket (mint pl. származási szabályokat), embargókat és más korlátozásokat alkalmaz.

Ezen kívül a vámunió a határokon egyre inkább védelmi szerepet is betölt, pl. az ellátási lánc biztosításában, a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben (pl. pénzmosás, kábítószer-prekurzorok és az illegális fegyverkereskedelem terén), és a szellemi tulajdonjogok érvényre juttatásában. Hozzájárul az azonos feltételekhez annak biztosításával, hogy a behozott termékek megfelelnek az uniós termékekre irányadó ugyanazon műszaki, egészségi és biztonsági normáknak.

A nemzetközi kereskedelem folyamatosan bővül, ezért az EU gazdaságának versenyképessége szempontjából döntő jelentőséggel bírnak a hatékony import- és exportfolyamatok. Ezzel egyidejűleg azonban a biztonsági és védelmi kockázatok is nőnek. Az EU ezért kettős kihívással néz szembe, mely a jövőre nézve meghatározza prioritásait: az áruk áramlásának elősegítése a jogszerűen eljáró kereskedők számára, valamint ezzel egyidejűleg az uniós polgárok biztonsági és védelmi kockázatokkal szembeni védelme.

A nemzeti vámtisztviselők felelnek napi szinten a vámunió zökkenőmentes működéséért. Ez szükségessé teszi az intenzív operatív hálózatok kialakítását teszi szükségessé a vámhatóságok között, például olyan élvonalbeli IT-infrastruktúra és rendszerek alkalmazásával, melyek révén a vámhatóságok egyetlen világszintű vámhatóságként léphetnek fel. Gazdaságilag ésszerűbb bizonyos intézkedések uniós költségvetésből történő finanszírozása a külön nemzeti programokból történő finanszírozással szemben. Ez az oka annak, hogy egy uniós finanszírozású program – a vám-együttműködési program – többféle gyakorlati módon támogatja ezt a hálózatépítést és együttműködést.

Az uniós vállalkozások és polgárok számos, adózáshoz kapcsolódó akadállyal találják szembe magukat, amikor határokon átnyúló tevékenységeket folytatnak. Ezek az akadályok abból fakadnak, hogy a különböző tagállamokban ugyanazokat a műveleteket a legkülönbözőbb módokon kezelik. Ezen akadályok felszámolása és a tagállamok közötti adókoordináció előbbre vitele – a tagállamok ezzel a területtel kapcsolatos hatáskörének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – ezért egyike az egységes piac megerősítését és mélyítését célzó prioritásoknak.

Az adócsalás az EU és a tagállamok számára eddig is komoly kihívást jelentett és fog jelenteni, különösen az olyan időkben, amikor a költségvetési fegyelem döntő jelentőségű. Az adócsalás elleni küzdelem az egységes piacon emiatt kiemelt helyet foglal el az EU adópolitikai napirendjén. Az egységes piacon történő csalás elleni küzdelem szükségessé teszi a tagállamok adóhatóságai közötti igazgatási együttműködési megállapodásokat, valamint a műveletekre, a vállalkozásokra vagy a csalás módszereire vonatkozó információ hatékony megosztását. Például a héa- és a jövedékiadó-csalás elleni küzdelmet jelentősen elősegítik a hatóságok közötti gyors információcserét lehetővé tevő rendszerek.

Az EU nélkülözhetetlen szerepet tölt be a tagállamoknak a határokon átnyúló hatékony együttműködéshez szükséges rendszerek és folyamatok létrehozásához történő segítségnyújtásban. Ezen együttműködés elősegítésében különösen a Fiscalis együttműködési program játszik kulcsszerepet, kiegészítve a tagállamok ezen a területen tett saját erőfeszítéseit.

2. Eszközök

A Bizottság a vámügyi (Vám 2020) és az adózási programok (Fiscalis 2020) új generációját javasolja.

Mindkét program döntő fontosságú a belső piac elkövetkező évtizedben történő támogatása és megerősítése tekintetében. Az előnyökből valamennyi érdekelt profitál, a hatékonyabb és biztonságosabb üzleti környezetből, a polgárok fokozott biztonságából és védelméből, a kormányok pedig a közpolitikák hatékonyabb és eredményesebb végrehajtásából.

E programok segítséget nyújtanak a tagállamok adó- és vámhatóságainak a hatékonyabb együttműködéshez, amit az információcsere modern és hatékony rendszerei támogatnak, melyek elősegítik a jogszerű kereskedelmet és visszaszorítják a csalárd tevékenységeket. Az ilyen páneurópai eszközök a leghatékonyabban és leggazdaságosabban uniós szinten nyújthatók: például a vám- és adóhatóságokat összekapcsoló európai szintű biztonságos transzeurópai számítógépes hálózat a tagállamokban évente 35 millió EUR összegű megtakarítást eredményez, miközben központi uniós szinten csupán 11 millió EUR-ba kerül.

A programok a következők tevékenységeket támogatják:

· Transzeurópai IT-rendszerek az adatok és folyamatok nemzeti vám- és adóhatóságok közötti megosztására átjárható IT-alkalmazások révén, melyek lehetővé teszik a hatóságok közötti együttműködést és az „egyként” való fellépést, tovább javítva a vállalkozások és a polgárok számára az e-közigazgatást;

· Emberi kapcsolatrendszerek és a képességfejlesztés megerősítése a nemzeti vámtisztviselők, adótisztviselők és a kereskedelmi képviselők közötti gyakorlati együttműködés, a tudásmegosztás ösztönzése, valamint a legjobb gyakorlatok azonosítása és terjesztése, képzések nyújtása céljából;

· Infrastrukturális kapacitásépítés az olyan különleges operatív felszerelések beszerzésének társfinanszírozására, amelyek az unió külső határain a vámellenőrzési és ‑felügyeleti feladatok ellátásához szükségesek, ami az összes tagállam érdekében történik.

3. Végrehajtás

A Vám és Fiscalis programok végrehajtása prioritások alapján történik. Az érdekeltek bevonásával készített munkaprogramok tartalmazzák az adott időszakokra vonatkozó prioritásokat. E programok jogalapjai átalakításra kerülnek az éves munkaprogramokról többéves munkaprogramokra való áttérés és a jelenlegi szabályok egyszerűsítése céljából.

A jelenleg alkalmazott közvetlen centralizált igazgatás megmarad és azt teljes mértékben mindkét programhoz igazítják annak érdekében, hogy bizottsági és nemzeti szinten a lehető leghatékonyabb legyen a mindennapi igazgatáshoz nyújtott támogatás, és hogy valamennyi érdekelt jobban megértse a végrehajtási szabályokat.

A beszerzési szerződéseket, melyek a program költségvetésének legnagyobb részét teszik ki, elsősorban a Bizottság hajtja végre az uniós szabályokkal összhangban és a közös minőségbiztosítási és elfogadási szabályok alkalmazásával.

Mindkét programot úgy alakították ki, hogy az EU megfelelően és gyorsan tudjon reagálni a gyorsan változó helyzetekben. A programok rendelkezésére álló testreszabott eszköztár és a pályázatok benyújtására kialakított rugalmas mechanizmus lehetővé teszik a programintézkedések hatékony végrehajtását.

Kézenfekvő, hogy több alternatív finanszírozási módszert kell alkalmazni a részvételi és a szervezési költségek fedezésére. A Bizottság (legalábbis részben) a tényleges költségeken alapuló jelenlegi megközelítés helyett az átalányösszegű kifizetést fogja alkalmazni.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen a Vám 2020 és a Fiscalis 2020 programokra || 690 millió EUR

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az uniós kohéziós politika elsődleges célkitűzése, hogy csökkentse az Európa régiói között fennálló jelentős gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló intézkedés elmulasztása aláásná az EU egyes alapköveit, beleértve egységes piacát, illetve valutáját, az eurót.

A kohéziós politika az Európa 2020 stratégia uniós megvalósításában is kulcsszerepet játszik. A jól célzott kohéziós kiadások valódi hozzáadott értékeket, növekedési ösztönzőket és bővülő munkahelyeket jelenthetnek Európa régiói számára. Az 5. kohéziós jelentés[7] következtetéseinek megfelelően a Bizottság javaslata szerint az erőfeszítések középpontjába az eredményeket és az uniós hozzáadott értékeket kell állítani, a kohéziós politikát az eddigieknél szorosabb összefüggésbe hozva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel.

A Bizottság különösen a kohéziós politika kialakításának és végrehajtásának mikéntjét illetően javasol fontos változtatásokat. A finanszírozás kevesebb prioritásra fog összpontosulni, a megállapított célkitűzések megvalósulását szorosabb figyelemmel fogják kísérni, a tagállamokkal kötött partnerségi szerződések pedig szigorú feltételeket fognak előírni. Mindezek révén az uniós kohéziós politika a lehető legnagyobb hozzájárulást nyújthatja a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz, valamint a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

2. Eszközök 2.1. Közös Stratégiai Keret

A Bizottság javasolja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap a Közös Stratégiai Keretben egyesüljön, amely magában foglalná az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot is. Ez megnöveli a finanszírozási források közötti koherenciát és nagyobb összpontosítást tesz lehetővé az Európa 2020 stratégiára.

2.2. Fokozott figyelem az Európa 2020 stratégián

A kohéziós kiadások eredményességének növelése érdekében a finanszírozás a jövőben az Európa 2020 stratégia prioritásaihoz kötődő, korlátozott számú célkitűzésre fog összpontosítani.

A kohéziós finanszírozás továbbra is a kevésbé fejlett régiókra és tagállamokra összpontosul. A tagállamok által a strukturális finanszírozás igénybevételében és a szükséges társfinanszírozás biztosításában tapasztalt nehézségek miatt azonban a kohéziós allokáció összegét a GNI 2,5 %-ában maximalizálják.

A jelenlegi fokozatos kivonás és bevezetés rendszere helyett bevezetünk egy új régiókategóriát, az „átmeneti régiókat”. Ez a kategória minden olyan régiót magában foglal majd, amelyben az 1 főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75 és 90 %-a közé esik; ide tartoznak különösen:

· Azok a régiók, amelyek jelenleg a konvergencia-célkitűzés alapján támogathatók, de egy főre jutó GDP-jük az EU-27 átlagának 75 %-a fölé emelkedett. Ezek a régiók jelenlegi allokációjuk kétharmadát egyfajta biztonsági hálóként meg fogják tartani; továbbá

· Azok a régiók, amelyeknek – noha jelenleg a konvergencia-célkitűzés alapján nem támogathatók – egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagának 75 és 90 %-a közé esik. A támogatás szintje esetükben a GDP szintjéhez fog igazodni, így az uniós átlag 90 %-ához közeli GDP-vel rendelkező régiók a fejlett régiókéhoz hasonló intenzitású támogatásban fognak részesülni.

Az uniós átlag 90 %-a feletti GDP-vel rendelkező versenyképességi régiók korlátozott számú prioritás tekintetében továbbra is kapnak kohéziós politikai támogatást.

Az átmeneti régióknak és a versenyképességi régióknak (az ESZA nélküli) kohéziós finanszírozásból származó teljes allokációt elsősorban az energiahatékonyságra és a megújuló energiára, illetve a kkv-k versenyképességére és az innovációra kell fordítaniuk. Ezekben a régiókban az energiahatékonyságba és a megújuló energiába eszközölt beruházások legalább 20 %-ot tesznek majd ki. A konvergenciarégiók allokációjukat a célkitűzések szélesebb körére fordíthatják, mivel fejlesztési igényeik is tágabb körűek.

Végül, a területi együttműködés feladata továbbra is az lesz, hogy segítse a régiókat a belső vagy külső határok melletti fekvésükből eredő hátrányok leküzdésében, hogy hozzájáruljon az ambiciózus szomszédságpolitika megvalósításához, és hogy választ adjon a közös, határokon átnyúló és transznacionális problémákra.

A kohéziós eszközök különböző, de egymást kiegészítő célkitűzéseket szolgálnak:

· Európai Regionális Fejlesztési Alap

Az ERFA célja, hogy a régiók közötti egyenlőtlenségek kiigazítása révén megerősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót az Európai Unióban. Az ERFA beruházások társfinanszírozása útján regionális és helyi fejlesztéseket támogat a következő területeken: K+F és innováció; éghajlatváltozás és környezetvédelem; kkv-k üzleti támogatása; általános gazdasági érdekű szolgáltatások; telekommunikációs, energia- és közlekedési infrastruktúra; egészségügyi, oktatási és szociális infrastruktúra; fenntartható városfejlesztés.

A jelenlegi időszaktól eltérően a jövőben ezek a beruházások nem csak vissza nem térítendő támogatásokból, hanem pénzügyi eszközök (kockázatitőke-alapok, helyi fejlesztési alapok stb.) útján is finanszírozhatók.

· Európai Szociális Alap

Az Európai Szociális Alap célja, hogy megerősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót a következők révén: a foglalkoztatás ösztönzése; a készségekbe, az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba történő beruházások; társadalmi befogadás és küzdelem a szegénység ellen; valamint az intézményi kapacitások javítása és a hatékony közigazgatás elősegítése.

Az Európai Szociális Alap tekintetében minden egyes régiókategóriában minimális részarányt kell majd alkalmazni (25 % a konvergenciarégiók, 40 % az átmeneti régiók, 52 % a versenyképességi régiók esetében), az alap hatóköre pedig ki fog terjedni a szociális- és humántőke-beruházásokhoz kötődő berendezések költségeire.

· Kohéziós Alap

A Kohéziós Alap azon tagállamok számára nyújt segítséget a TEN-T közlekedési hálózatokba és a környezetvédelembe eszközölt beruházásokhoz, amelyek egy lakosra jutó GNI-je nem éri el az EU-27 átlagának 90 %-át. A Kohéziós Alap allokációjának egy része (10 milliárd EUR) az európai összekapcsolódási eszközhöz tartozó közlekedési törzshálózatok finanszírozására lesz elkülönítve. A Kohéziós Alap energiával kapcsolatos projekteket is finanszírozhat, amennyiben azok egyértelmű környezeti előnyökkel járnak, például energiahatékonyságra vagy a megújuló energiák használatára ösztönöznek.

3. Végrehajtás 3.1. Megosztott igazgatás

A kohéziós politika révén nyújtott támogatás továbbra is az Európai Bizottság és a tagállamok megosztott igazgatása alá fog tartozni (kivéve a központi igazgatás alá tartozó európai összekapcsolódási eszközt); a tagállamoknak társfinanszírozást kell biztosítaniuk. Az EUMSZ 136. vagy 143. cikke szerinti pénzügyi támogatásban részesülő országok magasabb társfinanszírozási rátával is élhetnek.

3.2. Partnerségi szerződések

A Bizottság és az egyes tagállamok közötti partnerségi szerződések meghatározzák a nemzeti és regionális szintű partnerek, valamint a Bizottság kötelezettségvállalásait. A szerződések az Európa 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok célkitűzéseit követik. Olyan integrált területi fejlesztési stratégiát alakítanak ki, amelyet minden vonatkozó uniós strukturális alap támogat, a bennük megfogalmazott célkitűzések pedig közösen megállapított mutatókon, stratégiai beruházásokon és különböző feltételeken alapulnak majd. A szerződések arra irányuló kötelezettségvállalást is tartalmazni fognak, hogy az éves kohéziós jelentésekben és más nyilvános beszámolókban évente be kell számolni az előrehaladásról.

3.3. Integrált programozás

A tagállamokat a jövőben arra bátorítjuk, hogy indítsanak közös előkészítő, tárgyalási, igazgatási és végrehajtási eljárásokkal rendelkező, több alapból finanszírozott programokat, különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van a humántőke- és infrastruktúra-beruházások fokozott koordinációjára.

Az ilyen programokhoz adott esetben „vezéralap” lesz kijelölve, amely azok szakpolitikai területéhez, vagy területeihez kötődik majd. A vezéralap intézkedéseit kiegészítik a többi strukturális alap intézkedései, hogy ezáltal biztosítva legyen a kohéziós politika szerinti különböző célkitűzések koherens támogatása.

3.4. Feltételrendszer

A feltételrendszer kapcsán új rendelkezéseket fogunk bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós finanszírozás eredményorientált legyen és erős ösztönzőket kínáljon a tagállamok számára az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és célszámainak a kohéziós politikán keresztül történő megvalósításához. Emellett annak biztosítása érdekében, hogy a kohéziós kiadások eredményességét ne ássák alá instabil makrofiskális politikák, az egyes szerződésekben az ágazatspecifikus előzetes feltételek helyébe az új gazdasági kormányzáshoz kötődő feltételek lépnek majd.

A feltételrendszerben egyaránt megtalálhatók lesznek „előzetes” feltételek, amelyeket már az alapból történő folyósítás előtt teljesíteni kell, és „utólagos” feltételek, amelyek a további részfolyósításokat előre meghatározott eredmények elérésétől teszik függővé. Ennek elősegítésére egyértelmű mérföldköveket és mutatókat fogunk meghatározni, az előrehaladást pedig éves beszámolók útján fogjuk szigorú figyelemmel kísérni. Az eredmények elmaradása a finanszírozás felfüggesztéséhez vagy visszavonásához fog vezetni.

3.5. Teljesítéshez kötött tartalék

Az eredményorientáltság erősítése és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a kohéziós költségvetés 5 %-át el fogjuk különíteni, majd a félidős értékelést követően azon tagállamok és régiók számára fogjuk allokálni, amelyek a mérföldköveket tekintve sikerrel teljesítik a programnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez és célszámaihoz kötődő célkitűzéseit. A mérföldköveket a kohéziós politikára vonatkozó szabályozásokkal összhangban fogjuk megállapítani.

3.6. Innovatív finanszírozás

A vissza nem térítendő támogatásokon alapuló finanszírozást kiegészítve a Bizottság azt javasolja, hogy a jelentős pénzügyi hozamokkal kecsegtető vállalkozások és projektek kohéziós támogatását elsősorban innovatív pénzügyi eszközök útján hajtsák végre. (Lásd még az innovatív pénzügyi eszközökről szóló szakaszt.)

4. Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 376 milliárd EUR

· Konvergenciarégiók · Átmeneti régiók · Versenyképességi régiók · Területi együttműködés · Kohéziós Alap · A legkülső és a ritkán lakott régiókra vonatkozó külön allokáció || 162,6 milliárd EUR 39 milliárd EUR 53,1 milliárd EUR 11,7 milliárd EUR 68,7 milliárd EUR 926 millió EUR

· Európai összekapcsolódási eszköz (közlekedés, energia és IKT) || 40 milliárd EUR + a Kohéziós Alapon belül elkülönített 10 milliárd EUR

Oktatás és kultúra

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az oktatás és a képzés döntő fontosságú az európai gazdaság fejlődése és növekedése számára és meghatározó szerepet tölt be az Európa 2020 stratégia céljainak közös elérésében. A humán tőkébe, valamint az oktatási és képzési rendszerek modernizálásába irányuló beruházások növelése elősegíti, hogy az EU intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá váljon.

E beruházások nagy része nemzeti szinten valósul meg. Mivel egyre növekszik a külföldi tanulási és képzési lehetőségeket kereső uniós polgárok száma, az EU-ra fontos szerep hárul annak biztosításában, hogy az egységes piac kínálta lehetőségek mindenki számára elérhetőek legyenek.

Az EU azon dolgozik, hogy sokféleképpen ösztönözze az oktatást és a képzést. A transznacionális oktatási mobilitást elősegítő programok – mint pl. az Erasmus program – sikeresnek bizonyultak és segítették az embereket abban, hogy szert tegyenek a jövő munkahelyeihez szükséges új készségekre. A megnövekedett mobilitás is hozzájárulhat az oktatási és képzési rendszerek reformjához azáltal, hogy megkönnyíti az ötletek és a legjobb gyakorlatok határokon átnyúló terjesztését. Célirányos támogatási programok kombinációjával és más finanszírozási forrásokkal – mint pl. a strukturális alapokkal – egyetemben az uniós költségvetés valódi hozzáadott értéket jelenthet a mobilitás, az együttműködés elősegítése, a legjobb gyakorlatok cseréje és a tagállamok oktatási és képzési rendszerei modernizálásának támogatása terén.

Európa kulturális sokszínűsége legnagyobb erősségeink egyike, mely gazdagítja és inspirálja polgárainkat, és valós gazdasági előnyöket nyújt. A kulturális és a kreatív iparágak gazdasági és társadalmi szerepe egyre kézenfekvőbb, 2008-ban az európai GDP 4,5 %-át adták és a munkaerő kb. 3,8 %-át foglalkoztatták. Az EU ezen a területen szorosan együttműködik a tagállamokkal a belső piacban rejlő potenciál kiaknázása, valamint a kulturális és a kreatív iparágak felvirágzásához szükséges megfelelő feltételek biztosítása érdekében.

Az uniós költségvetésből finanszírozott programok következő generációja az ágazat növekedési potenciálját korlátozó gyengeségeket kezeli, a következők révén: a piac széttöredezettségének megszüntetése, a versenyképesség erősítése a kulturális és az audiovizuális ágazatokban, a kapacitásépítést szolgáló intézkedésekre való összpontosítás, valamint a kulturális alkotások terjesztésének támogatása.

2. Eszközök

A Bizottság azt javasolja, hogy az uniós költségvetés két fő eszközön keresztül támogassa az oktatási és kulturális politikát:

2.1. Program az oktatás, a képzés és az ifjúság számára – „Európai oktatás”

Ez a program összefogja az egész életen át tartó tanulás programjának jelenleg különálló alprogramjait, a felsőoktatás nemzetközi szempontjait, ideértve az Erasmus Mundus és a Fiatalok lendületben programot. Ez nagyobb hatékonyságot eredményez, és lehetővé teszi a fokozottabb stratégiai összpontosítást és a program különböző területei közötti szinergiák kiaknázását.

Bár az innovatív munkahelyek és a kutatás tekintetében a mesterfokozat a leghatékonyabb, a mobilitást szolgáló jelenlegi uniós eszközök nem igazodnak a mesterképzéshez. A hallgatók e kategóriája elérésének legköltséghatékonyabb módja az uniós költségvetés igénybe vétele a magánszektorból, elsősorban a nemzeti bankoktól származó források bevonására a hallgatói hitelek és támogatások hordozhatóságának biztosítása érdekében.

A Leonardo program keretében jelenleg támogatott intézkedések részben a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések részét képezik, a Bizottság együttműködik az EBB-vel abban, hogy hitelgaranciát nyújtson a mesterképzésben résztvevő azon hallgatóknak, akik egy másik tagállamban kívánnak mesterfokozatot szerezni.

Az új program a következőkre összpontosít:

– célirányos transznacionális tanulási lehetőségek biztosítása;

– a készségek és a munkaerőpiaci kereslet összehangolása a foglalkoztathatóság, a vállalkozói szellem és a fiatalok részvételének felfuttatása érdekében;

– önkéntesség valamint nem formális és informális tanulás; és

– a széles körben elterjedt reformok, valamint az oktatási és képzési rendszerek modernizálásának támogatása Európa-szerte és Európa határain túl.

A program konkrétan három fő intézkedésből áll:

(1) Transznacionális tanulási mobilitás – évente kb. 800 000 uniós polgár, elsősorban hallgatók mobilitása lenne elősegíthető.

(2) Az oktatási intézmények és a munka világa közötti együttműködés támogatása az oktatás, az innováció és a vállalkozói készségek modernizálása érdekében.

(3) Szakpolitikai támogatás nyújtása az oktatásba irányuló befektetések hatékonyságát igazoló információgyűjtéshez és a tagállamok számára a hatékony szakpolitikák végrehajtásához.

A nagyon magas európai hozzáadott érték biztosításában döntő jelentőséggel bírnak a mobilitásra vonatkozó szigorú minőségi követelmények, a kritikus tömeg elérését lehetővé tevő kulcsfontosságú szakpolitikai prioritásokra való összpontosítás és a más uniós programokkal való komplementaritás.

Az Európai oktatás program egyetlen eszközben egyesíti az olyan létező nemzetközi programokat, mint az Erasmus Mundus, a Tempus, az Alfa, az Edulink és az iparosodott országokra irányuló együttműködési programok, és különböző célokat szolgál (európai felsőoktatási térség vonzóvá tétele, kiválóság, szolidaritás és méltányosság).

Ez a megközelítés véget vet a felsőoktatás terén a nemzetközi együttműködést támogató uniós eszközök jelenlegi széttöredezettségének, ami megnehezíti a hallgatók és az egyetemek számára, hogy hozzáférjenek az európai felsőoktatási lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz, az európai felsőoktatás számára pedig azt, hogy látható legyen a globális porondon.

2.2. Sport

Az Európai oktatás program részeként javasolt Sport-alprogram a következőkre összpontosít:

· a sportra jellemző olyan transznacionális veszélyek kezelése, mint a dopping, az erőszak, a rasszizmus és intolerancia, illetve a versenyek és a sportolók integritásához kapcsolódó kérdések;

· európai együttműködés előmozdítása a sport területén, pl. a sportolók kettős karrierjére vonatkozó iránymutatásokkal, vagy a sportszervezetek jó kormányzására vonatkozó teljesítménymutatókkal; és

· olyan tömegsportszervezetek támogatása, melyek szerepet játszhatnak az olyan tágabb társadalmi-gazdasági kihívások megoldásában, mint a társadalmi befogadás.

Ez a program uniós hozzáadott értéket teremt a sport természetéből adódó kérdések megoldásához, a sport területén tevékenykedő szereplőktől származó magánszektorbeli finanszírozás mobilizálásához, és a sport-piramis alsóbb szintjein működő szervezetek – nem a felső professzionális szint – támogatásához.

2.3. Program a kultúra és az audiovizuális ipar számára – „Kreatív Európa”

Ez a program összefogja a jelenlegi Kultúra, MEDIA és MEDIA Mundus programokat annak érdekében, hogy a támogatásokat az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére irányítsa, és hogy elősegítse a kulturális és kreatív ágazatokban rejlő munkahelyteremtési potenciál felszabadítását. A program más uniós programokat egészít ki azáltal, hogy kifejezetten a kulturális és kreatív ágazatok igényeire irányul. Célja a nemzeti határokon átnyúló működés elősegítése, mely szorosan kapcsolódik a kulturális és a nyelvi sokszínűség előmozdításához. A költségvetési összegek célirányos hozzárendelésekor sor kerül minden egyes ágazat sajátosságainak figyelembe vételére, emellett egy harmadik pillér innovatív pénzügyi eszközökkel nyújt horizontális támogatást a kreatív és kulturális ágazatok számára.

3. Végrehajtás

Jelentősen egyszerűsödik az új programok végrehajtása.

Az Európai oktatás új program az alprogramok megszüntetése, a tevékenységek számának csökkentése és a nagyobb mértékben történő átalányösszegű kifizetések révén jelentősen egyszerűsíti az intézkedéseket és a szabályokat.

A Kreatív Európa program központi igazgatását az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) látja el, akárcsak a jelenlegi Kultúra és a MEDIA program tekintetében. A Bizottság csak néhány kevés intézkedést igazgat központilag (pl. Európa Kulturális Fővárosai, EU kulturális díjak, nemzetközi intézményekkel közös fellépések).

A Kreatív Európa program Kultúra és MEDIA részeit az EBB csoport által irányított innovatív pénzügyi eszköz egészíti ki, mely a kulturális és a kreatív iparágak számára hitel- és sajáttőke-finanszírozást nyújt. Ez kezelni fogja a kulturális és a kreatív tartalomfejlesztés egyik legfőbb akadályát – a finanszírozáshoz való hozzáférést – és olyan kulturális és kreatív ágazatokat is elér, melyeket nem támogatnak más uniós programokból.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 16,8 milliárd EUR

· Európai oktatás || 15,2 milliárd EUR

· Kreatív Európa || 1,6 milliárd EUR

Foglalkoztatási és szociális ügyek

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az Európai Unió komoly kihívásokkal néz szembe a foglalkoztatási és szociális ügyek területén. Mintegy 23 millió lakosának nincs munkája, és a becslések szerint 113 milliónál is többnek pedig a szegénység vagy a kirekesztés árnyékában kell élnie[8]. A szociális és foglalkoztatási ügyek az európai polgárokat elsődlegesen érintő kérdések közé tartoznak, az Unióval szemben ezen a területen a legnagyobbak az elvárások. A gazdasági kilátások közelmúltbeli javulása ellenére a középtávú foglalkoztatási várakozások továbbra is vegyes képet mutatnak, többek között olyan okokból, mint a tagállamok egyenlőtlen helyzete, vagy a gazdasági szerkezetátalakítással kapcsolatban a globális gazdaság irányából várható nyomás.

A munkanélküliség és a tartósan magas szegénységi mutatók miatt átfogó fellépésre van szükség. A már megvalósítás alatt lévő szakpolitikákat korszerűsíteni és erősíteni kell, mivel az Unió előtt komoly kihívások állnak a következők miatt: hiányszakmák kialakulása, az aktív munkaerő-piaci intézkedések és az oktatási rendszerek nem megfelelő működése, a periférikus csoportok társadalmi kirekesztése és az alacsony munkaerő-mobilitás. E kihívások közül sokat tovább súlyosbított a pénzügyi és gazdasági válság, a demográfiai és migrációs trendek alakulása, és a technológiai változások gyors üteme. Megoldásukig ezek a problémák komoly veszélyt jelentenek a társadalmi kohézióra és a versenyképességre.

A munkaerő-piaci és a szociálpolitikai rendszerek korszerűsítése elsősorban a tagállamok feladata. Az EU azonban a reformok előmozdítása és megkönnyítése érdekében katalizátorként működve növeli erőfeszítéseik értékét, például az Európai Szociális Alap útján nyújtott finanszírozással, illetve a reform megvalósításában döntő szerepet játszó szociális partnerek, civil szervezetek és egyéb érdekeltek megerősítésével.

2. Eszközök

Az oktatás és a szakképzés, továbbá a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás területén végrehajtott együttes fellépés keretében egy európai foglalkoztatási és társadalmi befogadási kezdeményezést fogunk létrehozni. A terület finanszírozása lényegében három eszköz révén történik majd. Az eszközök teljes mértékben összhangban lesznek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, emellett végrehajtásuk is javulni fog a más eszközökkel való kiegészítő jelleg jobb kihasználása és a releváns eljárások egyszerűsítése révén.

2.1. Európai Szociális Alap

Az Európai Szociális Alap (ESZA) a gazdasági, társadalmi és területi kohézió strukturális intézkedéseit fogja finanszírozni. A finanszírozás az Európa 2020 stratégia kulcsprioritásaira fog összpontosítani, főként az alábbi négy „beruházási ablak” révén:

– a foglalkoztatás ösztönzése;

– a készségekbe, az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba történő beruházások;

– társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem; továbbá

– az intézményi kapacitások javítása és a hatékony közigazgatás elősegítése.

Az ESZA ezen ablakokon belül más szakpolitikai célokat is támogat, például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaság felé történő átmenetet, a kutatás és innováció ösztönzését – különösen a szociális területen –, a nemek közötti egyenlőség erősítését, és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet. A Bizottság javasolja, hogy a társadalmi befogadással kapcsolatos intézkedések összevonása céljából a leginkább elesettek élelmiszer-támogatása kerüljön át az ESZA alá.

A 2013 utáni időszakban az ESZA a strukturális alapok Közös Stratégiai Keretébe[9] fog tartozni. A finanszírozás programozására a tagállamokkal közösen kialakított partnerségi szerződések keretében fog sor kerülni. A célszámok a nemzeti reformprogramokkal összhangban lesznek megállapítva, és a közösen megállapított célkitűzéseket beruházási döntésekké alakítják.

Az eredményorientáltság erősítése céljából be fogunk vezetni egy olyan feltételrendszert, amelynek előzetesen meghatározott átfogó követelményei hozzájárulnak az uniós költségvetés hatásainak maximálisra növeléséhez és a szükséges tagállami reformok elindításához és támogatásához.

Annak érdekében, hogy az ESZA valódi hozzájárulást nyújthasson az Európa 2020 stratégia céljaihoz, a finanszírozásnak mind uniós szinten, mind az operatív programok szintjén el kell érnie a kritikus tömeget. Az ESZA-hoz allokált kohéziós politikai beruházások minimális részaránya az egyes régiókategóriákhoz fog igazodni, tükrözve az érintett régiók által kapott támogatások intenzitását és az előttük álló kihívásokat: ennek módja, hogy az ESZA strukturálisalap-támogatása tekintetében minden egyes régiókategóriában minimális részarányt kell majd alkalmazni (25 % a konvergenciarégiók, 40 % az átmeneti régiók, 52 % a versenyképességi régiók esetében, arra alapozva, hogy a Kohéziós Alap továbbra is egyharmadát adja a jogosult tagállamok kohéziós politikai allokációjának, a területi együttműködés nélkül). E részarányok alkalmazása azt fogja eredményezni, hogy az ESZA legalább 25 %-ban részesedni fog a kohéziós politikához allokált költségvetési forrásokból.

2.2. Foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási integrált program

A foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási integrált program hozzájárul az Európa 2020 stratégia és az abban foglalt, egymást kölcsönösen erősítő kiemelt célkitűzések megvalósításához azon fellépések támogatása révén, amelyek célja a magas szintű foglalkoztatás és a megfelelő szintű szociális védelem előmozdítása, a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem, vagy a munkakörülmények javítása. A program a tagállamokban előirányzott változások katalizátoraként fog működni és a következő elemekből áll:

· A kölcsönös tanulási folyamatok európai szintű platformjának létrehozása, amelynek célja a reformok tervezéséhez és végrehajtásoz szükséges tudásalap bővítése, és amely az uniós foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási célkitűzések iránti elkötelezettség erősítése érdekében elősegíti az érdekelteknek a szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását, a Progress program eredményeire építve;

· A tényeken alapuló alapú szociális innováció előmozdítása azon tagállami erőfeszítések ösztönzése érdekében, amelyek célja a tagállami szociál- és foglalkoztatáspolitikai rendszerek korszerűsítése, az innováció tervezésére, végrehajtására és értékelésére, valamint az információk hatékonyabb terjesztésére szolgáló bizonyított módszerek alkalmazásával;

· Az EU-n belüli munkaerő-mobilitás előmozdítása és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférés javítása, különösen a fiatalok számára, az EURES hálózat tevékenységeire építve;

· A vállalkozói készség és az önfoglalkoztatás támogatása a munkahelyteremtést és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló eszközként, mikrofinanszírozási lehetőségek rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének javítása a sebezhető csoportok, mikrovállalkozások és a szociális gazdaság számára, a Progress mikrofinanszírozási eszközre építve.

2.3. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap

A nagyobb strukturális változások miatt elbocsátott munkavállalók egyedi támogatása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) útján fog megvalósulni.

Az EGAA révén az EU továbbra is segíteni fogja a tagállamokat azon munkavállalók személyre szabott támogatásában, akiknek elbocsátását a termelés és a kereskedelem fokozódó globalizálódása miatt bekövetkező nagyobb strukturális változások idézték elő. Az EGAA segítséget nyújt azon tömeges elbocsátások esetében is, amelyeket a helyi, regionális vagy nemzeti gazdaság komoly zavara idéz elő valamely hirtelen és váratlan válság következtében. Az EGAA célja, hogy a támogatott munkavállalók 50 %-a 12 hónap elteltével már új és stabil állást találjon magának[10].

A Bizottság javasolni fogja, hogy az EGAA hatóköre bizonyos esetekben terjedjen ki egyes mezőgazdasági szektorok globalizáció miatti veszteségeinek kompenzálására is.

2.4. Önálló költségvetési tételek

A Bizottság az említett eszközök mellett, a Szerződés által ráruházott hatáskörrel élve folytatni fogja az önálló költségvetési tételek[11] alkalmazását, annak érdekében hogy:

– elősegítse az európai szociális párbeszédet, amely az európai szociális modell alapvető eleme;

– elemezze és értékelje a személyek szabad mozgására vonatkozó tagállami jogalkotás főbb tendenciáit, és előmozdítsa a tagállami szociális biztonsági rendszerek összehangolását; továbbá

– elemezze a szociális helyzetet és a demográfiai változások hatását.

3. Végrehajtás

A pénzügyi eszközök és a költségvetési tételek számának csökkentése, valamint az igazgatási és végrehajtási módszerek és rendszerek áramvonalasítása magasabb fokú integrációt tesz lehetővé az eszközök között, és jelentős egyszerűsítést jelent a kedvezményezettek számára.

3.1. Európai Szociális Alap

Az ESZA végrehajtása során arra fogunk összpontosítani, hogy az eredményorientáltabb megközelítést összeegyeztessük a tagállamokkal közösen kialakított partnerségi szerződésekkel, azáltal, hogy az ESZA az összes megosztott igazgatású eszközt magában foglaló Közös Stratégiai Keret részévé válik.

A végrehajtás emellett egyszerűsödni is fog. Többet fogjuk alkalmazni az egyszerűsített költségelszámolási lehetőségeket, különösen a kis projektek esetében, ezáltal csökkentjük a tagállamok és a régiók adminisztratív terhét, és elősegítjük a helyi kezdeményezések forráshoz jutását. Közös cselekvési tervek alapján az is lehetségessé válik majd, hogy a kifizetések szorosabban kötődjenek a partnerségi szerződésekben előzetesen meghatározott célszámok teljesüléséhez.

Végül, a sikeres programok és intézkedések jutalmazása, illetve az alulteljesítők ösztönzése érdekében be fogunk vezetni egy eredményalapú ösztönző mechanizmust.

3.2. Foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási integrált program (közvetlen igazgatás)

Az új foglalkoztatási és társadalmi befogadási integrált programot a Bizottság közvetlenül fogja igazgatni. A fő eljárások közé tartozik majd az ajánlati és a pályázati felhívások kiírása, illetve a közös igazgatás – különös tekintettel a mikrofinanszírozási eszköznek az Európai Beruházási Alappal együttműködésben történő végrehajtására. Az új program a szükséges kritikus tömeg elérése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében az egyértelmű uniós hozzáadott értékeket teremtő nagy projektekre fog összpontosítani. A program harmonizált és egyszerűsített szabályokat és eljárásokat fog alkalmazni annak érdekében, hogy elősegítse a hozzáférést, különösen a kis szervezetek számára.

A program emellett többéves programozási keretben fog működni annak érdekében, hogy az éves finanszírozási döntések mellett hosszú távú szakpolitikai célkitűzéseket is meg tudjunk határozni, ezzel biztosítva, hogy a program eredendően szakpolitikai alapú eszköz legyen. A programot eredményalapú igazgatási megközelítésben fogjuk végrehajtani, előrehaladását egyértelmű mutatók alapján szoros figyelemmel fogjuk kísérni.

3.3. Elbocsátott munkavállalók támogatása

Az EGAA igénybevételéhez a jövőben is szükség lesz a költségvetési hatóság jóváhagyására. A Bizottság biztosítani kívánja, hogy az EGAA működése a jövőben egyszerűbbé váljon, és jobban alkalmazkodjon a változó gazdasági körülményekhez.

3.4. Önálló költségvetési tételek

Az önálló költségvetési tételek végrehajtását az átfedések elkerülése és a szinergiák növelése érdekében teljes mértékben össze fogjuk hangolni a többi eszközzel. A tételek számát csökkentjük, a szükséges kritikus tömeg elérése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a nagy projektek prioritást fognak élvezni.

4. Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 88,3 milliárd EUR

· Európai Szociális Alap (a régiókategóriákra vonatkozó 25/40/52 képlet alapján, amely az európai összekapcsolódási eszközt nem számítva a kohéziós keret 25 %-át eredményezi) || 84 milliárd EUR

· Foglalkoztatási, szociálpolitikai és társadalmi befogadási integrált szakpolitika || 850 millió EUR

· Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap || 3 milliárd EUR

· Önálló költségvetési tételek || 400 millió EUR

Környezetvédelem

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az Európai Unió környezetvédelmi politikája hozzájárul az Európa 2020 stratégiában meghatározott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseihez. A környezetvédelmi beruházások a társadalmaink modernizálását szolgáló beruházások, melyek elősegítik Európa tudásalapú, erőforrás-hatékony gazdasággá való átalakítását. E beruházások elengedhetetlenek a környezet minőségének védelme és javítása tekintetében.

A gazdaság zöldebbé tétele magában foglalja a környezetvédelmi költségek csökkentését az erőforrások hatékonyabb felhasználásával, hozzájárulva ezáltal a növekedéshez, a versenyképességhez és a munkahelyteremtéshez. A természeti tőkénket jelentő biológiai sokféleség védelme, és az ökoszisztémák ellenállóképességének erősítése fontos hozzájárulást jelent a fenntartható növekedés célkitűzéseihez. Az ökoszisztémák élelmiszert, friss vizet, nyersanyagokat és számos más előnyt nyújtanak, hozzájárulva a termelékenységhez és az életminőséghez, valamint a közegészségügyi kiadások csökkentéséhez. Az ökoszisztémák és az ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítása új készségekkel, munkahelyekkel és üzleti lehetőségekkel, az innováció felfuttatásával és az éghajlat-változás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekkel járul hozzá a zöld gazdasághoz.

Széles körben elismert a közös környezetvédelmi célkitűzések elérése érdekében folytatott uniós szintű együttműködés jelentette hozzáadott érték, mivel a környezetvédelmi kérdések nem állnak meg az országhatároknál. Az EU szomszédaival és a feltörekvő gazdaságokkal való szoros együttműködés a zöldebb Európa előfeltétele. A környezeti fenntarthatóság egyike a millenniumi fejlesztési céloknak, melyek elérése mellett az EU elkötelezte magát.

Az európai környezetvédelmi jogszabályok nyújtotta előnyök mellett az uniós költségvetés hozzájárulhat a környezetvédelmi célkitűzésekhez, célirányos programokkal és annak biztosításával, hogy a környezetvédelmi célkitűzések megfelelően be legyenek ágyazva az uniós költségvetésből támogatott összes tevékenységbe.

2. Eszközök 2.1. Érvényesítés

A környezetpolitikai prioritások az összes jelentős uniós támogatási eszközben érvényesülnek, ideértve a kohéziós, a mezőgazdasági, a tengerpolitikai és halászati, a kutatási és innovációs, valamint a külső segélyprogramokat. Ez a megközelítés maximalizálni fogja a szinergiákat a környezetvédelmi politikák és más területek között, felismerve azt, hogy ugyanazon intézkedések számos kiegészítő célkitűzésre is irányulhatnak, sőt, kell, hogy irányuljanak. Ezzel a megközelítéssel elkerülhető a programok megsokszorozódása és minimalizálható az adminisztratív teher.

· Mezőgazdaság. A közös agrárpolitika reformjának egyik jelentős célkitűzése a környezetvédelmi célkitűzések előmozdítása a termelőknek történő közvetlen kifizetések zöldebbé tételével. A közvetlen kifizetések 30 %-a a környezetvédelem területén alkalmazott legjobb gyakorlatok egész sorának – mindenekelőtt a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos meglévő kötelezettségek – tiszteletben tartásának feltételéhez fog kötődni. Emellett a közös agrárpolitika keretében történő vidékfejlesztés súlypontja a közjavak nyújtására helyeződik át, pl. agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel. Ezek az intézkedések elősegítik az EU mezőgazdasági ágazata fenntarthatóságának biztosítását, és azt, hogy olyan környezeti közjavakat nyújtson, mint a tiszta víz, a biológiai sokféleség, a talaj-és éghajlatvédelem, a tisztább levegő és a tájvédelem. Ez hozzájárul az EU éghajlatpolitikai céljainak eléréséhez is, mind a mérséklés, mind az alkalmazkodás tekintetében.

· Tengerpolitika és halászati politika. A környezeti fenntarthatóság a jövőbeli tengerpolitika és halászati politika középpontjában áll. Ez többek között a túlhalászás és a túlkapacitások, a közvetlen hatások (mint pl. járulékos fogások, vagy a tengerfenékre gyakorolt hatások) csökkentésével, valamint a védett tengeri területek támogatásával érhető el. Az integrált tengerpolitika a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásának részeként meghatározza a tengeri környezetre hatást gyakorló emberi tevékenységek fenntarthatóságának határait.

· Kohéziós politika. A kohéziós politika jobban fog összpontosítani az Európa 2020 stratégia prioritásaira, pl. az EU erőforrás-hatékonyabb, zöld és versenyképes gazdasággá tételére. Ez az eredményekre és a feltételrendszerre való fokozott összpontosítással érhető el, pl. a környezetvédelmi célkitűzésékhez kapcsolódóan. E célkitűzések közé tartozik a környezetvédelmi vívmányok (víz, hulladék, tenger, nitrátok, ipari kibocsátásokról szóló irányelv, levegő minősége, árvíz-jogszabály) végrehajtásának előmozdítása és a kapcsolódó környezeti infrastruktúra finanszírozása; a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme és helyreállítása, pl. zöld infrastruktúrák fejlesztésén, valamint az elsivatagosodás csökkentésén és megelőzésén keresztül; a kohéziós politika részeként megerősítésre kerül a környezetvédelmi szempontú ellenőrzés.

· Kutatás és innováció. A kutatás és innováció közös stratégiai kerete hozzájárul az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenethez szükséges tudományos és technológiai áttörések katalizálásához. A tágabb értelemben vett öko-innováció további pénzügyi támogatása elősegíti az intelligens és fenntartható növekedést. Az innovációs partnerségek közvetlen hatást gyakorolnak az erőforrás-hatékonyságra, pl. a víz, az ökoszisztémák, a nyersanyagok és az intelligens városok tekintetében.

· A külső fellépések terén az előcsatlakozási eszköz segítséget nyújt a tagjelölt országok számára az uniós jogi vívmányoknak való megfeleléshez szükséges környezeti infrastruktúra és kapacitásépítés finanszírozásához. A Bizottság regionális és nemzeti szinten folytatott szakpolitikai párbeszéd révén folytatja a környezetvédelem támogatásának érvényesítését az európai szomszédsági eszköz keretében. A környezetvédelmet a fejlődő országokra kidolgozott segélyprogramokban is érvényesíteni kell. A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák kulcsfontosságú globális közjavak, melyek részét képezik a globális közjavak és kihívások tervbe vett tematikus programjának. A Lisszaboni Szerződés az EU-nak nagyobb szerepet szán a multilaterális környezetvédelmi megállapodásokban és a nemzetközi környezetvédelmi irányításban, ami a megnövelt finanszírozásban fog tükröződni.

2.2. A környezetvédelemre és éghajlat-politikára létrehozott eszköz

Az érvényesítésen kívül a Bizottság a jelenlegi LIFE+ program utódjaként célirányos környezetvédelmi program folytatását és annak jobb hozzáigazítását az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez javasolja. A jelenlegi programozási időszakhoz hasonlóan az új eszköz egyetlen programon belül számos intézkedésre terjed ki a környezetvédelem és az éghajlat-politika területén.

A környezetvédelmi alprogram[12] keretében az eszköz kétféle projekttípusra összpontosít: új integrált projektek, melyek száma és pénzügyi részesedése a program élettartamával fokozatosan növekszik; és a „hagyományos” projektek. A Bizottság szerint az integrált projektek meghatározó szerepet tölthetnek be katalizátorként az olyan célok elérésében, mint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása, a Natura 2000 hálózat hatékony irányítása, a környezetvédelmi irányítás ösztönzése, a hulladék- és vízgazdálkodás, valamint más forrásoknak az említett célokat szolgáló mobilizálása. A projekteket továbbra is az uniós hozzáadott értékük és a know-how transzferre való képességük alapján választják ki.

A LIFE integrált projektek célja bizonyítani, hogy a legfontosabb uniós környezetvédelmi irányelvekhez, pl. az élőhelyvédelmi irányelvhez vagy a víz-keretirányelvhez kapcsolódó környezetvédelmi cselekvési tervek[13] fenntarthatóan végrehajthatók. Az integrált projektek meghatározott tevékenységek és intézkedések egész sorát támogatják. E projektek további finanszírozása más uniós finanszírozási programokból, valamint nemzeti, regionális és magánszektorbeli forrásokból történik, melyeket a környezetvédelmi célkitűzésekhez rendelnek. A LIFE-finanszírozás ezért katalizátorként működne, biztosítva a következetességet, a stratégiai környezeti kérdésekre való összpontosítást, a szinergiák teljes mértékű kihasználását, valamint a más uniós alapokkal való strukturáltabb együttműködést a Közös Stratégiai Kereten keresztül.

A környezetvédelmi alprogram a következő prioritások szerint épül fel:

(a) A LIFE Biodiverzitás, miközben továbbra is a Natura 2000 programra, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos legjobb gyakorlatok fejlesztésére és megosztására összpontosít, az Európa 2020 biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai célkitűzéssel összhangban a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kihívások szélesebb körével is foglalkozik az ökoszisztémák és az ökoszisztéma-rendszerek megőrzése és helyreállítása érdekében;

(b) A LIFE-környezet az uniós környezeti szakpolitika köz- és magánszektor általi végrehajtásának támogatására összpontosít, különösen pedig az Európa 2020 stratégia erőforrás-hatékonysági célkitűzéseihez kapcsolódó környezetvédelmi jogszabályok végrehajtására (mint pl. a víz-keretirányelv és a hulladék-keretirányelv).

(c) A LIFE Irányítás a legjobb gyakorlatok cseréjét szolgáló platformok létrehozását támogatja, melynek célja az uniós környezetvédelmi politikai prioritásoknak való jobb megfelelés és azok végrehajtása, a szakpolitika-fejlesztés és a tudásalapú döntéshozatal (pl. a projekteredmények széleskörű terjesztése) biztosítása, a felelősségteljes kormányzás hangsúlyozása mellett. Az alprogram ezen ága támogatja a környezetvédelmi nem-kormányzati szervezeteket, elősegíti továbbá a tudatosítást, az érdekképviseletet és a környezettel kapcsolatos információk terjesztését, mivel ezek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a felelősségteljes kormányzáshoz, a teljes mértékű végrehajtáshoz és megfeleléshez.

2.3. A biológiai sokféleség finanszírozása

Az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiájának 2020-ig[14] történő finanszírozásához biztosítani kell a biológiai sokféleség érvényesülését az uniós költségvetésben, az EU-n belül a legfőbb finanszírozási eszközök révén, és a külső fellépések keretéből történő finanszírozáson keresztül. Az uniós kiadások hatékonyságának növelése érdekében fontos a szinergiák maximalizálása az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával olyan ökoszisztéma alapú, az alkalmazkodást és a mérséklést szolgáló projektek finanszírozásával, melyek az ökoszisztéma-szolgáltatások tágabb körét is nyújtják az EU-ban és azon kívül egyaránt.

A Natura 2000 védett területek hatékony igazgatása és helyreállítása meghatározó jelentőségű az Európa 2020 stratégiában a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozásában és visszafordításában meghatározott célkitűzés elérésben, melyet az Európai Tanács határozott meg 2010-ben. Uniós szinten a számos uniós ágazati alapot igénybe vevő – és azok Natura 2000 cselekvési keretek prioritásaival való konzisztenciáját biztosító – megerősített integrált megközelítés a biológiai sokféleséget szolgáló javított LIFE biodiverzitás-eszközzel egyetemben szilárd alapot nyújt az új Natura 2000 finanszírozási stratégia számára.

A biológiai sokféleségről szóló egyezményt aláíró felek 2010 októberében Nagoyában tartott 10. konferenciáján az EU más résztvevőkkel egyetemben vállalta, hogy 2020-ra jelentősen megnöveli a globális biológiai sokféleség megőrzését célzó pénzügyi források mobilizálását. Az uniós költségvetésből származó finanszírozás az EU külső fellépési programjainak földrajzi és regionális allokációiból, valamint a globális közjavak tematikus programjából származik.

A biológiai sokféleség szempontjainak külső fellépések költségvetésében történő érvényesítése mellett a Bizottság a költségvetésbe nem tartozó mechanizmus/alap létrehozását is javasolja, melynek célja a tagállamoktól és az uniós költségvetésből származó források összefogása.

3. Végrehajtás 3.1. Érvényesítés

Az érvényesítés az ágazati politikai adatlapokban ismertetett struktúrákkal és eszközökkel történik. Az eredmények elérésének biztosítása érdekében az összes érintett uniós szakpolitikai eszközre egyértelmű teljesítménymutatók, nyomonkövetési és jelentéstételi szabályok kerülnek meghatározásra, megfelelő mutatókkal.

A különböző szakpolitikai célkitűzések közötti szinergiák maximalizálása érdekében a környezetvédelemhez kapcsolódó kiadásokat illetően tervbe lehetne venni egy, az éghajlat-változáshoz kapcsolódó költségek nyomon követésére javasolt hasonló eljárást.

Az OECD által meghatározott és a Bizottság által a külső eszközökre már használt „Rio-i mutatók” beépülnek az EU-programok esetében a teljesítményméréshez jelenleg használt módszertanba. A mutatók elősegítik az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokkal járó előnyök alátámasztását, és az éghajlattal kapcsolatos kiadások REDD+ (az erdőirtás, az erdőpusztulás által okozott kibocsátások csökkentése) intézkedésekre a biológiai sokféleség szempontjából gyakorolt előnyös hatásainak kiemelését is.

3.2. Külön eszköz a környezetvédelemre és éghajlat-politikára

A jelenlegi LIFE+ programot a Bizottság közvetlen centralizált igazgatással kezeli. A Bizottság szerint a jövőbeni programot továbbra is központilag kell igazgatni, azonban az igazgatási feladatokat nagy mértékben már létező végrehajtó ügynökségre kell ruházni. A felhatalmazás mértékének és feltételeinek figyelembe kell venniük, hogy a Bizottságnak az integrált projektek tekintetében fenn kell tartania a szoros szakpolitikai kapcsolódást.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon. Nem tartalmazza az érvényesítésre fordítandó összegeket, ezeket az ágazati finanszírozási eszközökhöz rendelt összegek tartalmazzák.

A LIFE + program környezetvédelmi alprogramja || 2,4 milliárd EUR

Külső fellépések

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az Európai Unió lakosságának nagysága és gazdasági ereje révén globális szereplő. 500 millió lakossal a világ GDP-jének több mint 25 %-át, a világkereskedelemnek pedig egyötödét adja. Az Unió egyúttal aktív politikai szereplő is, regionális (különösen a vele szomszédos területeken) és globális biztonsági érdekekkel és felelősségekkel. Szolidaritását jól mutatja, hogy az összes nemzetközi fejlesztési támogatás több mint felét adja, és a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtója. Aktívan részt vesz az emberi jogok védelmében, hirdeti a méltányos munka programot, más univerzális értékeket, valamint a nemzetközi környezetvédelmi és szociális egyezmények tiszteletben tartását.

Az EU emellett egyre aktívabb a konfliktus-megelőzésben, a válságkezelésben és a békeépítésben, az EU vezette válságkezelési missziók, az uniós válságreagálási és stabilizációs eszközök révén. Az EU az ENSZ és az Afrikai Unió békefenntartó és békehelyreállító misszióit is támogatja a törékeny helyzetű vagy háború sújtotta országokban. Az EU emellett elkötelezetten támogatja a multilaterális rendszert és annak reformját, a dohai multilaterális kereskedelmi tárgyalásokat, az éghajlatváltozásról folytatott UNFCCC (az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye) tárgyalásokat, a biológiai sokféleségről szóló CBD-tárgyalásokat (Biológiai Sokféleség Egyezmény), az egyéb multilaterális megállapodásokról szóló tárgyalásokat, a G-8 és a G-20 reformokat és a globális kormányzás napirendjét.

A külpolitika ezért az EU fellépéseinek jelentős területe, melyet a Lisszaboni Szerződés új intézményi keretében megerősítettek.

Az EU a külkapcsolatok terén pénzügyi eszközökkel támogatja e külpolitikák végrehajtását, különösen a következők révén:

(1) Az uniós értékek hirdetése és védelme az EU határain kívül. A világ különböző részein a közelmúltban lezajlott események középpontba helyezték az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot, melyek alapján felül kell vizsgálni az átmenethez és a demokratikus folyamatokhoz, valamint a civil társadalomnak nyújtott uniós támogatást.

(2) Az uniós szakpolitikák fokozottabb összpontosítása az olyan jelentős globális kihívások kezelésének támogatására, mint az éghajlat-változás elleni küzdelem, valamint a globális közjavak és az erőforrások védelme. A Bizottság az EU és a harmadik országok közös érdekeire épülő proaktív menetrend kidolgozását javasolja, melynek középpontjában a stratégiai partnerek állnak.

(3) Az uniós fejlesztési együttműködés hatásának növelése, melynek elsődleges célja a szegénység felszámolásának elősegítése. Az EU a támogatásokat azokra a területekre irányítja, amelyekhez az EU különleges szakismerettel tud hozzájárulni. Ennek során biztosítja, hogy a különböző partnerországok és régiók a segélyekből igényeik, kapacitásaik, érdekeik és vállalásaiknak megfelelően részesüljenek; javítja a segélyek koordinációját és a fejlesztés számára a koherens szakpolitikát; és biztosítja a fejlesztés számára a megfelelő finanszírozást. A Közös Afrika–Európa Stratégia végrehajtására létrejön egy pán-afrikai eszköz, mely a régiókon és kontinenseken átnyúló tevékenységek egyértelmű hozzáadott értékére helyezi a hangsúlyt. Az eszköz elég rugalmas lesz ahhoz, hogy uniós tagállamoktól, afrikai államoktól, pénzügyi szervezetektől és a magánszektorból érkező forrásokat bocsásson rendelkezésre.

(4) Beruházás az EU szomszédságának tartós felvirágoztatásába és stabilitásába. A stabilitás, a jólét és a demokrácia térsége megteremtésének célja két eszközzel érhető el: a (potenciális) tagjelölt országok uniós tagságra történő felkészítésével és megújult szomszédságpolitikánk révén. Az EU aktívan támogatja a demokratikus értékeket és elveket a szomszédságpolitikai országokban, és elősegíti a növekedés hasznainak igazságosabb elosztását az Európa déli és keleti részét átfogó, nagyobb mértékű politikai együttműködés és a mélyebb gazdasági integráció révén.

(5) Az európai szolidaritás növelése természeti vagy ember okozta katasztrófákat követően. A humanitárius jog nemzetközileg elfogadott elveinek tiszteletben tartásával, valamint a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem területén kialakított kapacitásainak fejlesztésével az EU költségvetése támogatni fogja a katasztrófákra való felkészülést, az azok elhárítását és az azokra való gyorsabb reagálást elősegítő intézkedéseket, valamint a vészhelyzetekből való kilépést szolgáló fejlesztési fellépésekben való rugalmasabb részvételt, valamint a jövőbeni kihívásokat illetően a rugalmas reagálási képességek kiépítését.

(6) A válságmegelőzés és -megoldás javítása. Megnövelik az uniós fellépések számát a válságmegelőzés és -megoldás, a békefenntartás és a nemzetközi biztonság megerősítése terén, ideértve az EU válságkészültségi kapacitásainak megerősítését is.

Egy olyan Európa létrehozása, amely nyitott, és amely szabályokon alapuló nemzetközi keretek között működik, a legjobb útja azon előnyök kiaknázásának, amelyeket a globalizáció tartogat a növekedés és a foglalkoztatás számára.

2. Eszközök

A Bizottság az EU a külső fellépések jövőbeni eszközeire a következő struktúrát javasolja:

2.1. Fejlesztési együttműködés

A Bizottság azt javasolja, hogy a jelenlegi fejlesztési együttműködési eszközt (DCI) vegyék alapul földrajzi és tematikus hatályát illetően. A Bizottság javasolja, hogy az AKCS-országokkal (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) és a TOT-országokkal (tengerentúli országok és területek) való együttműködést lefedő Európai Fejlesztési Alap (EFA) továbbra sem képezi a költségvetés részét a következő többéves pénzügyi keret időszakában.

2.2. Program a bővítési politika országai számára

A Bizottság a bővítési stratégia pénzügyi pilléreként egyetlen integrált előcsatlakozási eszközt javasol, mely átfogja a belső politikák és a tematikus kérdések összes dimenzióját. A cél a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok teljes felkészítése a lehetséges csatlakozásra. A csatlakozásra való felkészítésben a hangsúly a társadalmi-gazdasági fejlődésen, a regionális együttműködésen, a jogi vívmányok elfogadásán és végrehajtásán, valamint a belső politikák irányítására való felkészítésen lesz. Végrehajtása a kedvezményezettekkel egyeztetett módon nemzeti vagy több kedvezményezettre kiterjedő programok révén történik, és a strukturális alapokat, a Kohéziós Alapot és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) fogja tükrözni. Ezeknek az alapoknak a fókuszát a közjavak nyújtására fogják irányítani. Szükség esetén továbbra is rendelkezésre állnak majd a bővítési országok számára a politikai és a pénzügyi válsághoz kapcsolódó eszközök (makroszintű pénzügyi támogatás, Stabilitási Eszköz).

2.3. Európai szomszédsági eszköz

Az európai szomszédsági eszköz az EU szomszédságpolitikájában résztvevő országokat támogatja az EU-val való mélyebb politikai együttműködés, szorosabb gazdasági integráció, valamint a demokráciába történő eredményes és tartós átmenet támogatás révén. Az EU szomszédságpolitikájában résztvevő országokkal való együttműködés a „többet többért” elvre épül, összhangban „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című bizottsági közlemény következtetéseivel. Az európai szomszédsági eszköz fogja biztosítani az EU szomszédság-politikájában résztvevő országoknak nyújtandó támogatás túlnyomó részét és adott esetben más külső eszközök fogják kiegészíteni[15].

2.4. Partnerségi eszköz

Ez az új program ad hoc támogatást nyújt az összes (nem fejlődő és fejlődő) harmadik országgal folytatott együttműködéshez, különösen a stratégiai partnerekre illetve a feltörekvő gazdaságokra összpontosítva. Az eszköz olyan tevékenységeket finanszíroz, melyek elősegítik az uniós szakpolitikák külföldön történő előmozdítását a következők révén: kétoldalú együttműködés és a kihívások kezelése során követett közös megközelítések, gazdasági partnerségek és üzleti együttműködés, közdiplomáciai tevékenységek és hálózatok, emberek közötti kapcsolatok; a partnerországokkal egyénileg folytatott szakpolitikai eszmecsere és közös tevékenységek; a kereskedelem és a beruházások előmozdítása, valamint a szabályozási konvergencia előmozdítása a stratégiai partnerekkel.

2.5. Az emberi jogok előmozdítása világszerte

A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) megerősítésre kerül és két tevékenységre összpontosít: először is, fokozódik az élénk civil társadalmak és azon szerepük támogatása, melyet a változás, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában töltenek be. Ez megerősíti az EU-nak az emberi jogi vészhelyzetekre való azonnali reagálási képességét, és nagyobb támogatást biztosít az emberi jogok érvényesülésének nemzetközi és regionális megfigyelése és mechanizmusai számára. Másodrészt, az eszköz támogatja a választási megfigyelői missziókat és a választási folyamatok javítását.

2.6. Szolidaritás és támogatás a természeti vagy ember okozta katasztrófák sújtotta lakosság számára

A humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem megerősítésre kerül és továbbra is igényekre és alapelvekre épülő megközelítést követ.

– A humanitárius segítségnyújtási eszköz a természeti és ember okozta katasztrófákra való reagálást szolgálja, a humanitárius jog nemzetközi elveire épülve és szakosodott szervezetek bevonása mellett.

– A polgári védelmi mechanizmus a természeti és ember okozta katasztrófákra való reagálást szolgálja harmadik országokban az uniós tagállamok polgári védelmi ügynökségeinek koordinációján keresztül

2.7. Válságmegelőzés és -kezelés

Az Unió ezen a területen folytatott tevékenysége több ágra oszlik:

· Válságokra való reagálás a Stabilitási Eszközön keresztül, ideértve a természeti katasztrófákat, valamint a konfliktusmegelőzésre, a békeépítésre és az államépítésre való összpontosítást. Hosszú távra kialakított kapacitásai révén kezeli a globális és régiókon átnyúló olyan fenyegetéseket, mint a tömegpusztító fegyverek proliferációja, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a tiltott kereskedelem megelőzése, stb.

· A stabilitási és kiigazítási programokban résztvevő országok rövid távú finanszírozási igényeinek fedezése a makroszintű pénzügyi támogatáson keresztül.

· A nemzetközi szabályozások támogatása érdekében a nukleáris biztonság előmozdítása a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszközön (INSC) keresztül. A cél a harmadik országokban a magas szintű nukleáris biztonság és a sugárvédelem előmozdításának, valamint a nukleáris anyagokra vonatkozó hatékony és eredményes biztonsági intézkedések alkalmazásának támogatása.

· Emellett a közös kül- és biztonságpolitika költségvetéséből nem katonai és védelmi jellegű intézkedéseket is támogatnak.

3. Végrehajtás

Az új programok végrehajtása tovább egyszerűsödik, különösen a segélyhatékonyság fokozása érdekében. Az új eszközök adott esetben tartalmazni fogják a kölcsönös elszámoltathatóságot a források allokációja és kifizetése terén. Kívánatos a szinergiák növelése a külső forrásoknak a több uniós szakpolitikai célkitűzés elérését szolgáló felhasználásában, pl. a szegénység felszámolására, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség megőrzésének finanszírozására irányuló uniós vállalások elérése céljából.

A Bizottság javasolni fogja a külső fellépések rugalmasabbá tételét. Megerősítésre kerülnek a jelentős, előre nem látható események kezelését szolgáló, a pénzügyi kereten kívüli költségvetési mechanizmusok (sürgősségisegély-tartalék, rugalmassági eszköz).

Az egyszerűsítés az eszközök egymástól való egyértelműbb elhatárolásával, és az azok közötti átfedések csökkentésével történik, ezáltal az egyes eszközökhöz egyértelműen azonosítható politikai célkitűzések rendelhetők. A Bizottság javasolni fogja az uniós támogatásnyújtásra vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítését, különösen a tagállamokkal közös fellépéseket előmozdító programozást illetően.

A Bizottság valamennyi eszközre (különösen: regionális beruházási eszközökön keresztül) vonatkozóan javasolja az innovatív pénzügyi eszközök további alkalmazását, ami lehetővé teszi a támogatások nagyobb részének hitelekkel való kombinálását. Ezáltal további források mobilizálhatók a partnerországok beruházási igényeinek fedezésére.

Végezetül a Bizottság úgy véli, hogy a külső segélyek demokratikus ellenőrzését javítani kell. Ez elérhető a programok bizonyos szempontjait illetően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, a Szerződés 290. cikkével összhangban, ami a társ-jogalkotókat nemcsak azonos szintre helyezi, de nagyobb rugalmasságot is nyújt a programozásban. Az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) illetően a Bizottság javasolja az ellenőrzés fejlesztési együttműködési eszközhöz való hozzáigazítását, szem előtt tartva ezen eszköz sajátosságait.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 70 milliárd EUR

· Fejlesztési Együttműködési Eszköz || 20,6 milliárd EUR

· Előcsatlakozási eszköz || 12,5 milliárd EUR

· Európai szomszédsági eszköz || 16,1 milliárd EUR

· Partnerségi eszköz || 1 milliárd EUR

· Stabilitási eszköz || 2,5 milliárd EUR

· A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze || 1,4 milliárd EUR

· Közös kül- és biztonságpolitika || 2,5 milliárd EUR

· Humanitárius segítségnyújtási eszköz || 6,4 milliárd EUR

· Polgári védelem és Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás || 0,2 milliárd EUR

· Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest || 0,2 milliárd EUR

· A nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz || 0,56 milliárd EUR

· Makroszintű pénzügyi támogatás || 0,6 milliárd EUR

· Külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap || 1,26 milliárd EUR

Sürgősségisegély-tartalék || 2,45 milliárd EUR

A 11. Európai Fejlesztési Alap keretében javasolt költségvetés összesen || 30,3 milliárd EUR

Csalás elleni küzdelem

1. Szakpolitikai célkitűzések

A csalás elleni uniós szakpolitika célja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme az uniós költségvetést érintő csalás megelőzése, megakadályozása, kivizsgálása és üldözése révén. A szakpolitika végrehajtója az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), amely a Bizottság része, de vizsgálatait teljesen függetlenül végzi.

Az OLAF a csalás elleni uniós szakpolitika keretében a Bizottság szolgálataként az alábbiakban ismertetett programokat igazgatja. A csalás elleni tevékenységek külön ága az euró védelme a bankjegy- és érmehamisítással szemben, ami alapvetően fontos az egységes valuta működéséhez.

2. Eszközök

A költségvetést érintő csalás elleni küzdelem keretében folytatott tagállami tevékenységek összehangolását három program hivatott elvégezni, az EUMSZ 325. cikkében előírt szoros és rendszeres együttműködésnek megfelelően.

· A Hercule II program a csalás elleni tevékenységeket mozdítja elő a következők révén: a transznacionális és multidiszciplináris együttműködés javítása, képzés, jogi szakképzés, csalás elleni egyéb szakosított szolgáltatások nyújtása a vonatkozó hatáskörökkel bíró tagállami hatóságoknak (rendőrség, vámhatóság, ügyészség stb.), szakmai hálózatok kiépítése a csatlakozó és a tagjelölt országok bevonásával, valamint a műszaki felszerelések finanszírozása a tagállamok számára. A Hercule programnak kiemelt szerepe van a cigarettacsempészet elleni küzdelemben.

· A Csalás Elleni Információ Rendszer (AFIS) biztonságos infrastruktúrát nyújt a csalással kapcsolatos információk tagállamok közötti, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti cseréjéhez. Az infrastruktúra azt is lehetővé teszi, hogy a tagállamok és harmadik országok olyan közös vámügyi műveleteket hajtsanak végre, amelyek a magas kockázatú közös problémák megoldásához összehangolják a különböző szolgálatok erőforrásait.

· Az euró hamisítással szembeni védelmét szolgáló Periklész program keretében a tisztviselők cseréjére kerül sor, illetve segítségnyújtási és képzési programokat hajtanak végre. Az euró hamisítással szembeni védelme eddig azért volt sikeres, mivel a végrehajtott összefüggő intézkedéscsomag nagy hangsúlyt fektetett a tagállami és az európai szintű résztvevők szoros együttműködésére, valamint a képzésre és a figyelemfelhívásra.

A csalás elleni küzdelemhez fűződő uniós vállalások eredményes végrehajtását a csalás elleni egyedi program mellett az is segítheti, ha növeljük a többi program csalás elleni rendelkezéseinek összhangját. Ezért a 2014–2020 közötti új generációs programokra vonatkozó jogalapok mindegyike tartalmazni fog majd csalás elleni rendelkezéseket.

3. Végrehajtás

A korábbi Hercule program értékelése alapján a program jelentős eredményeket ért el a tagállamok által alkalmazott műszaki berendezések színvonalának emelése, a határokon átnyúló műveletek elősegítése és a bizonyítékok minősége terén. A program szorosabbá tette a bűnüldözésben dolgozó tisztviselők közötti kapcsolatokat. A csalás elleni műveletek határokon átnyúló vetületeivel kapcsolatban készített jogi tanulmányok pedig megerősítették az együttműködés alapját.

Az AFIS rendszert a tagállamok az új technológia 2010-es bevezetése óta egyre növekvő mértékben alkalmazzák. A rendszer további tökéletesítése is tervbe van véve, főként a kockázatelemzés elősegítése céljából. Emellett növelni fogják a közös vámügyi műveletek végzésére irányuló kapacitásokat is.

A Periklész program hozzájárult ahhoz, hogy az euróbankjegyeket és ‑érméket viszonylag alacsony szinten hamisítják, valamint ahhoz, hogy sikerrel jártak a hamis pénzt még a forgalomba hozatal előtt kiszűrő intézkedések. A mintegy 110 végrehajtott intézkedés és a csaknem 6 000 kiképzett tisztviselő mutatja, hogy a program fontos része az euró hamisítás elleni védelmét szolgáló intézkedéscsomagnak.

Ezeket a programokat vissza nem térítendő támogatások és közbeszerzések útján hajtják végre.

A javaslat szerint a három program tekintetében meg kell tartani a jelenlegi megközelítést, de azt az eddigi tapasztalatok alapján javítani kell, összhangban a Bizottság csalás elleni stratégiájával, a megfelelő kiadási szintek fenntartása mellett.

4. Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A HERCULE, a PERIKLÉSZ és az AFIS 2014–2020 közötti időszakra javasolt költségvetése összesen || 150 millió EUR

Egészség- és fogyasztóvédelem

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az Európai Unió egészség- és fogyasztóvédelmi politikája olyan kérdésekre összpontosít, melyek valamennyi uniós polgár számára döntő fontosságúak – egészség és biztonság, valamint az élelmiszer és a fogyasztói termékek széles választéka, melyet egy hatékonyan működő és biztonságos belső piac biztosít. Ezen a területen az uniós szakpolitikák megerősítik az európai fogyasztók pozícióját, az európai polgárok egészségének védelmét és javítását, a biztonságos és egészséges élelmiszerek biztosítását, a növények egészségének, valamint az állatok jóllétének és egészségének védelmét.

A Bizottságra különös felelősség hárul a tekintetben, hogy elősegítse a Közösségben az állatok – különösen az élelmiszertermelő állatok – egészségi állapotának védelmét és javítását, miközben lehetővé teszi az állatokkal és állati eredetű termékekkel való Közösségen belüli kereskedelmet és azok importját, összhangban a megfelelő egészségügyi normákkal és nemzetközi kötelezettségekkel. Hasonlóképpen az EU felügyeli a növényvédelmi termékek értékesítését és használatát, és meghatározza a peszticid-szermaradványok monitoringjára és ellenőrzésére vonatkozó normákat. Az EU-ban preventív intézkedéseket hoz a növényekre vagy a növényi eredetű termékekre káros organizmusok behurcolása és elterjedése elleni védekezés céljából. Kiváló feltételeket teremt a magok és a szaporító anyagok értékesítésére az EU-ban. E feladat az EU költségvetésén keresztül hatékonyabban és gazdaságosabban hajtható végre, szemben a 27 különböző nemzeti költségvetésen keresztüli végrehajtással.

Az egészségügyi helyzet javítása integráns része az Európa 2020 stratégia intelligens és inkluzív növekedési célkitűzéseinek. A termelékenységre és a versenyképességre pozitív hatást gyakorol, ha az emberek egészségesek maradnak és hosszabb ideig aktívak. Az egészségvédelem terén történő innováció elősegíti az ágazatban a demográfiai változással járó fenntarthatósági kihívás kezelését.

Hasonlóképpen, a fogyasztóvédelmi politika jelentősen hozzájárul az európai gazdaság hatékonyságához azáltal, hogy képessé teszi a polgárokat, hogy az egységes piacon teljes értékű szereplőként vegyenek részt, és hogy megerősíti lehetőségeiket és bizalmukat az áruk és szolgáltatások határokon átnyúló vásárlásával kapcsolatban, különösen az interneten keresztül. Mivel a fogyasztói kiadások az EU GDP-jének 56 %-át teszik ki, a hatékony fogyasztóvédelmi politika aktívan hozzájárulhat az Európa 2020 célkitűzésekhez.

Az EU egészség- és fogyasztóvédelmi politikájának részeként finanszírozott programok hozzájárulnak az uniós polgárok jólétéhez. Az EU egészség- és fogyasztóvédelmi programjainak hozzáadott értéke abban rejlik, hogy e programokkal megoldhatók olyan kérdések, amelyeket az egyedül cselekvő tagállamok nem tudnának eredményesen kezelni. Például a határokon átnyúló vásárlásokat elősegítő intézkedések, vagy a jelentős kihívásokra, a különböző tagállamokat érintő betegségekre vagy járványokra való reagálás koordinált és koherens fellépést igényel. Hasonlóképpen az állat- és növénybetegségek sem állnak meg az országhatároknál. Az EU-ban egységesen magas szinten tartott állategészség és az élelmiszerbiztonság elősegíti az élőállatok és az állati eredetű termékek szabad mozgását, ami döntő az egységes piac működése szempontjából, valamint a nagyobb választék és a szorosabb verseny révén a fogyasztók javát szolgálja, és lehetővé teszi az EU élelmiszertermelőinek a méretgazdaságosság előnyeinek kiaknázását.

2. Eszközök

A Bizottság a következő programokat javasolja az EU egészség- és fogyasztóvédelmi politikája végrehajtásának támogatására.

2.1. Egészségvédelem 2.1.1. Egészségügy a növekedésért program

Az új „Egészségügy a növekedésért program” uniós hozzáadott értékkel rendelkező intézkedésekre irányul, összhangban az Európa 2020 célkitűzésekkel és az új jogi kötelezettségekkel. A fő cél a tagállamokkal együttműködve megvédeni a polgárokat a határokon átnyúló egészségügyi veszélyektől, az egészségügyi szolgáltatások fenntarthatóbbá tétele és a lakosság egészségi állapotának javítása, az egészségügy területén történő innováció előmozdítása mellett. A program például támogatni fogja az egészségügyi politikát azzal, hogy a ritka betegségek diagnózisára és kezelésére legjobb gyakorlatokat és iránymutatásokat dolgoz ki, valamint betegségekkel kapcsolatos európai referenciahálózatok támogatásával, a rákszűréssel kapcsolatos legjobb gyakorlatok és iránymutatások kidolgozásával, az egészségtechnológiai értékelések és az e-Egészségügy közös uniós megközelítésének kidolgozásával. Az egészségügy területén történő kutatási és innovációs intézkedéseket a kutatás és innováció közös stratégiai kerete támogatja.

2.1.2. Állat- és növényegészségügy és élelmiszer-biztonság

Az állat- és növény-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági program középpontjában az állatbetegségek felszámolása, az állat-egészségügyi sürgősségi alap és az olyan kapcsolódó intézkedések állnak, mint az uniós referencialaborok, a képzési programok és a vakcinabankok finanszírozása. Az új program folytatni fogja ezeket a tevékenységeket, miközben nagyobb hangsúlyt fektet az eredményekre. A program további szükséges intézkedéseket finanszíroz az EU-ban egyre inkább terjedő növényi kártevők és betegségek ellen.

2.2. Fogyasztóvédelem

Fogyasztóvédelmi program

A fogyasztóvédelmi program a fogyasztóvédelem magas szintjét fogja biztosítani az egységes piacon. A program a fogyasztók tájékoztatásának javítására és a fogyasztói érdekek képviseletére összpontosít. Támogatni fogja a fogyasztóvédelmi szabályok hatékony alkalmazását az azok végrehajtásáért felelős hatóságok és szervezetek közötti együttműködés, tájékoztatás, oktatás és jogvitarendezés révén. Az új program a jelenlegi program pozitív eredményeire épít, és új kulcsfontosságú prioritásokat helyez előtérbe. A Bizottság javasolja az alternatív jogvitarendezésre előirányzott források növelését és olyan kapacitások kiépítését, amelyek tanáccsal látják el a határokon átnyúlóan vásárló fogyasztókat.

3. Végrehajtás

Az egészség- és fogyasztóvédelmi költségvetés végrehajtása közvetlen és közvetett centralizált igazgatással történik. Az élelmiszerre és takarmányra elkülönített költségvetés végrehajtása közvetlen centralizált igazgatással történik, nevezetesen a tagállami hatóságoknak kifizetett támogatásokkal.

A Bizottság 2004-ben felállította az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséget a közegészségügyi program igazgatására. Az ügynökség mandátumát 2008-ban kiterjesztették a fogyasztóvédelmi program és az élelmiszerre és takarmányra elkülönített költségvetésből finanszírozott élelmiszerbiztonsági képzések végrehajtására. Ezen a területen számos más szabályozó ügynökség működik: a Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO), az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA). A CPVO a díjakból teljes mértékben finanszírozza önmagát. Az ECDC és az EFSA finanszírozása éves költségvetési támogatással történik, az EMA a költségvetési támogatás mellett a magánszektorból származó díjakból is részesül. A szakterületükbe tartozó új programokat ezek a szervek hajtják végre.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 2,75 milliárd EUR

· Élelmiszer-biztonság || 2,2 milliárd EUR

· Egészségügy a növekedésért program || 396 millió EUR

· Fogyasztóvédelmi program || 175 millió EUR

Belügyek

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az Európai Unió belügyi szakpolitikájának célja olyan belső határok nélküli térség megteremtése, amelybe az emberek úgy léphetnek be, mozoghatnak, élhetnek és dolgozhatnak szabadon, hogy közben biztosak lehetnek abban, hogy jogaikat teljes mértékben tiszteletben tartják és biztonságban vannak.

Az EU-ra döntő szerep hárul a súlyos és szervezett bűnözés, a számítástechnikai bűnözés és a terrorizmus jelentette veszélyek elleni fellépésben, az EU külső határainak hatékony igazgatásában, valamint az ember okozta vagy természeti katasztrófákra való gyors reagálásban. A globalizáció korában, amikor a veszélyek egyre növekednek és transznacionális dimenziót nyernek, egyetlen tagállam sem képes egyedül hatékonyan reagálni. Koherens és átfogó európai válaszra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a bűnüldöző hatóságok eredményesen működhessenek az országok és a joghatóságok között.

Az uniós szinten megvalósuló együttműködés és szolidaritás már lehetővé tette a jelentős előrelépést egy nyitottabb és biztonságosabb Európa megteremtése felé. Az EU továbbra is fontos kihívásokkal találja magát szemben, legalábbis a népességöregedés és a csökkenő munkaerő tekintetében. Egy előretekintő legális bevándorlási és integrációs politika döntő jelentőségű az EU versenyképességének javítása, társadalmaink gazdagítása szempontjából és lehetőségeket teremt mindenki számára. Kezelnünk kell az illegális migrációt és küzdenünk kell az emberkereskedelem és a modern rabszolgaság egyéb formái ellen. Az EU-nak ugyanakkor továbbra is ki kell fejeznie szolidaritását azok iránt, akik nemzetközi védelemre szorulnak. Továbbra is prioritást jelent egy biztonságosabb és hatékonyabb, az általunk vallott értékeket tükröző közös európai menekültügyi rendszer kiépítése.

Az uniós költségvetésből származó támogatás valódi hozzáadott értéket nyújthat ezen a területen. Az uniós finanszírozás kézzelfogható jele a szolidaritásnak és a közös felelősségvállalásnak, melyek elengedhetetlenül szükségesek a közös kihívásokra való reagáláshoz. Például, az EU külső határainak védelme alapfeltétele a szabad mozgásnak, e feladatot néhány tagállam látja el az EU egészének érdekében. Emellett az EU-nak abban a helyzetben kell lennie, hogy megfelelő támogatást nyújtson akkor, amikor egy tagállam kivételesen nagy nyomással találja magát szemben a határain. Ehhez hasonlóan azoknak a tagállamoknak, amelyeknél földrajzi helyzetükből adódóan aránytalanul magas költségek keletkeznek a migrációs áramlások miatt, az uniós költségvetésből megfelelő pénzügyi támogatásban kell részesülniük.

Az uniós finanszírozás a hatékonyságot is növelheti azáltal, hogy összefogja az erőforrásokat és megerősíti a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a harmadik országok közötti transznacionális gyakorlati együttműködést. Ez különösen fontos a belső biztonság területén, ahol az olyan közös műveletek, mint a közös nyomozócsoportok pénzügyi támogatása fokozza az együttműködést a rendőrség, a vámhatóságok, a határellenőrök és az igazságügyi hatóságok között.

A belügyi szakpolitikák belső szempontjainak támogatása mellett a belügyi szakpolitika külső dimenziójának megerősítése érdekében elégséges uniós finanszírozásnak kell rendelkezésre állnia, teljes összhangban az EU külső fellépéseivel; például a visszafogadási megállapodások és a mobilitási partnerségek végrehajtásához nyújtott támogatással, harmadik országoknak saját határőrizeti képességeik kiépítéséhez nyújtott segítséggel, vagy a nemzetközi bűnügyi hálózatok, az emberkereskedelem, a fegyver- és kábítószer-csempészet elleni küzdelemhez nyújtott finanszírozással.

2. Eszközök

A Bizottság egyszerűsíteni kívánja az erre a területre irányuló uniós finanszírozás struktúráját azáltal, hogy a finanszírozási programok számát kettőre csökkenti:

– Migrációs és Menekültügyi Alap, mely a menekültügyhöz és a migrációhoz, a harmadik országok állampolgárainak integrációjához és a visszatéréshez kapcsolódó intézkedésekhez nyújt támogatást.

– A Belső Biztonsági Alap a külső határokkal és a belső biztonsággal kapcsolatos kezdeményezésekhez nyújt pénzügyi támogatást.

Mindkét alapnak számottevő külső dimenzióval kell rendelkeznie annak biztosítása érdekében, hogy az EU megfelelő eszközökkel rendelkezzen belügyi szakpolitikai prioritásainak érvényre juttatásához a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban, valamint az EU érdekeinek védelméhez. Pénzügyi támogatás áll majd rendelkezésre az EU-ban kezdődő és a harmadik országokban folytatódó finanszírozás területi folytonosságának biztosítására. Például a menekültek integrálásához, a visszafogadási megállapodásokhoz, a regionális védelmi programokhoz, az illegális migráció elleni küzdelemhez, a határigazgatás megerősítéséhez, valamint a pl. szomszédos országokkal folytatott rendőrségi együttműködéshez kapcsolódóan.

Ezek az eszközök lehetővé teszik a vészhelyzetekre való gyors reagálást is, olyan alapokkal, amelyek kialakítása lehetővé teszi az EU számára a gyorsan változó helyzetekben történő megfelelő reagálást.

3. Végrehajtás

A programok számának és egyúttal a végrehajtási szabályaiknak csökkentése egyszerűsíti az eljárásokat és elősegíti valamennyi érdekelt számára e szabályok jobb megértését.

Ahol lehetséges, a közvetlen igazgatásról át kell térni a megosztott igazgatásra, ami felszámolja a szükségtelen bürokratikus terheket. A közvetlen igazgatás fennmarad meghatározott transznacionális vagy különösen innovatív projektek esetében és a nem állami szereplők, valamint rendezvények és tanulmányok támogatására. Közvetlen igazgatás alatt marad a rugalmas veszélyhelyzet- reagálási mechanizmus és a külső dimenzió.

A Bizottság a megosztott igazgatás alá tartozó forrásokra az éves programok helyett eredményvezérelt többéves programozási rendszer alkalmazását javasolja. Ez elősegíti a célokra és az eredményekre való jobb összpontosítást, csökkenti a munkaterhet valamennyi érdekeltnél és lerövidíti a nemzeti programok jóváhagyásához szükséges időt, ezáltal felgyorsítva a források felszabadítását.

Az EU munkáját ezen a területen számos ügynökség segíti, pl. az Europol, a Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, az Európai Rendőrakadémia, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja és az IT-ügynökség. Javítani kell a Bizottság és az ügynökségei tevékenységei közötti szinergiát és koherenciát annak érdekében, hogy az ügynökségek hatékonyan támogathassák a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést.

E terület költségvetésének jelentős részét a nagyléptékű IT-rendszerek (mint pl. a SIS II és a VIS) teszik ki. Ezek jelentős uniós hozzáadott értékkel rendelkeznek. Ezeket a rendszereket jelenleg a Bizottság irányítja, azonban az irányítási feladatok fokozatosan a jövőbeni IT-ügynökségre kerülnek átruházásra, mely 2012-ben kezdi meg működését. Az IT-ügynökség lesz felelős e terület jövőbeni IT-rendszereinek fejlesztéséért és irányításáért is.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből || 8,23 milliárd EUR

· Migrációs és Menekültügyi Alap || 3,4 milliárd EUR

· Belső Biztonsági Alap || 4,1 milliárd EUR

· IT-rendszerek || 730 millió EUR

Infrastruktúra – európai összekapcsolódási eszköz

1. Szakpolitikai célkitűzések

Európa gazdaságának jövőjéhez intelligens, fenntartható és egymáshoz teljes mértékben kapcsolódó közlekedési, energiaügyi és digitális hálózatokra van szükség. Ezek nélkülözhetetlen feltételt jelentenek az európai egységes piac végrehajtása tekintetében. Elősegítik továbbá az Európa 2020 stratégiában felvázolt, fenntartható növekedésre vonatkozó uniós célkitűzések, valamint az uniós energiaügyi és éghajlatváltozási politika terén kitűzött ambiciózus „20-20-20”-as célkitűzések megvalósítását[16].

Jóllehet a piac megfelelő beruházási és árképzési mechanizmusok révén várhatóan fontos szerepet játszik majd a kívánt infrastruktúra biztosításában, a szükséges állami beavatkozás – így az uniós költségvetésből való hozzájárulás – nélkül nem lehet végrehajtani néhány infrastrukturális beruházást, illetve azok olyan mértékű késedelmet szenvednek, hogy a 2020-as határidő nem lesz tartható.

Az energiaágazat terén a Bizottság 2010-ben kiemelt fontosságú folyosókat határozott meg: négy folyosót a villamos energia, hármat a gáz, egyet pedig az olaj szállítására. Becslések szerint 2020-ig mintegy 200 milliárd EUR összegű beruházásra van szükség az elektromos távvezetékek és gázvezetékek hálózatainak fejlesztéséhez. A teljes beruházásból 100 milliárd EUR-t a piacnak kellene állnia támogatások nélkül, míg a fennmaradó 100 millió EUR állami fellépést igényel a szükséges magántőke mozgósítása érdekében.

A közlekedés terén az infrastruktúrát oly módon kell kialakítani, hogy maximalizálják a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatást, ugyanakkor minimalizálják a környezetre kifejtett kedvezőtlen hatást. A közlekedési infrastruktúra eltérő fejlődési ütemet mutatott az Unió keleti és nyugati része között, ezért a kialakult egyenlőtlenségeket meg kell szüntetni. Európában olyan, közlekedési folyosókból álló páneurópai „törzshálózatra” van szükség, amely alacsony kibocsátás mellett nagyfokú hatékonysággal biztosítja az áru- és személyszállítást, széleskörűen kihasználja a meglévő infrastruktúrát, pótolja a hiányzó kapcsolódási pontokat, megszünteti a szűk keresztmetszeteket, valamint hatékonyabb szolgáltatásokat alkalmaz a multimodális kombinációk terén. Ezt a törzshálózatot az európai összekapcsolódási eszköz támogatja majd, és a tagállami infrastruktúrák átfogó hálózata egészíti ki (amely támogatásban részesülhet az EU strukturális alapjaiból). A törzshálózatot páneurópai tervezési módszertan alkalmazása révén alakítják majd ki. A meglévő eszközök fenntartásán túl az átfogó hálózat a jelenlegi TEN-T hálózaton alapulna és magában foglalja a tagállamokban tervezett és meglévő infrastruktúrákat. A közlekedési igényeknek megfelelő, uniós infrastrukturális fejlesztés költsége a becslések szerint a 2010–2030 közötti időszakban meg fogja haladni az 1,5 billió EUR-t. A TEN-T hálózat befejezése 2020-ig hozzávetőleg 500 milliárd EUR-t igényel, amelyből 250 milliárd EUR-t a főbb szűk keresztmetszetek megszüntetésére használnának fel.

Az intelligens növekedés főbb alapelemei a fizikai és szolgáltatás alapú digitális hálózatok. Az európai digitális menetrend részeként minden európai lakos számára 2013-ig alapvető, 2020-ig pedig gyors vagy nagyon gyors szélessávú hozzáférést kell biztosítani. A Bizottság 2010 szeptemberében felvázolta, hogy a Bizottság és a tagállamok milyen lépéseket tehetnek annak a 180–270 milliárd EUR összegű befektetésnek a megindításához, amely szükséges ahhoz, hogy 2020-ig valamennyi háztartás számára biztosított legyen a gyors szélessávú hozzáférés. A magánberuházások ösztönzése érdekében koncentrált állami beavatkozásra van szükség azokon a területeken, ahol a piaci fellépés gyenge. Európa korszerűsítésével párhuzamosan a digitális szolgáltatások közös architektúrái elősegítik a polgárok mobilitásának fokozását, lehetővé teszik a digitális egységes piac kialakulását, ösztönzik a határokon átnyúló szolgáltatások növekedését, valamint csökkentik a vállalkozások tranzakciós költségeit, különösen azon kkv-k esetében, amelyek hazai piacukon túli növekedési lehetőségeket keresnek.

2. eszközök

A Bizottság azt javasolja, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót támogató valamennyi fellépést magában foglaló fejezeten belül hozzák létre az európai összekapcsolódási eszközt annak érdekében, hogy ösztönözzék a „közlekedési törzshálózat”, a „kiemelt jelentőségű energiaszállítási folyosók” és a digitális infrastruktúra megvalósítását, az EU-nak ugyanis szüksége van minderre jövőbeli fenntartható versenyképessége érdekében. A szóban forgó eszköz az európai és egységes piaci dimenziókkal rendelkező infrastruktúrákat támogatja majd, és olyan, kiemelt fontosságú hálózatokra összpontosítja az uniós támogatást, amelyeket 2020-ra meg kell valósítani és amelyek terén az uniós fellépésre leginkább szükség van. Mivel a hálózatok egyre összetettebbek, csak európai szinten érhető el olyan hatékony koordináció, amely minimalizálja a valamennyi polgárt terhelő költségeket.

Ezen túlmenően a feladat egyrészt olyan környezet kialakítása, amely kedvező a magánberuházások számára, másrészt olyan eszközök kidolgozása, amelyek vonzó lehetőséget nyújtanak a specializált infrastrukturális beruházók számára. A tagállamoknak és az Európa Uniónak meg kell határozniuk a magánberuházások ösztönzésére vonatkozó feltételeket, valamint fokozniuk kell erőfeszítéseiket azon jelenlegi pénzügyi nehézségek ellenére és e nehézségek miatt egyaránt, amelyekkel valamennyi állami hatóság szembesül. A legnagyobb hatékonyság elérése érdekében az ilyen eszközöknek több ágazatot és több országot kell átfogniuk a diverzifikáció maximalizálása és ezáltal a kockázatok csökkentése céljából. Ez csak európai szinten, pontosan meghatározott folyosók és célzott beruházási területek alapján teljesíthető. A növekedést elősegítő, hosszú távú beruházásokhoz szükséges megtakarítások élénkítik a gazdaságot, munkahelyeket teremtenek, növelik a fogyasztást és támogatják azokat a célokat, amelyeket az Európa 2020 stratégia részeként minden fél elfogadott.

Az európai összekapcsolódási eszköz olyan páneurópai projekteket támogat majd, amelyeknél összehangolt és optimalizált megközelítés révén csökkentik a kollektív költségeket, illetve kezelik az egyenlőtlen nyereségek problémáját. Továbbá a pénzügyi eszközök együttes kialakításán keresztül előmozdítja majd a magánszektorból érkező források bevonzását az Unión belülről és azon kívülről egyaránt. A projektfinanszírozás ezáltal kiegészíti és fokozza az uniós források felhasználását. Az európai összekapcsolódási eszköz kiaknázza majd a materiális infrastruktúrákból (például a nagy közlekedési és a határokon átnyúló energiaügyi kapcsolatok közös megvalósításából), valamint a közlekedési és energiainfrastruktúra terén az intelligens információs technológiák alkalmazásából adódó szinergiákat.

3. végrehajtás

Az infrastrukturális eszköz a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan 40 milliárd EUR-s egyetlen alappal fog rendelkezni. Ezen összegen belül külön finanszírozzák majd az energia-, a közlekedési és a digitális hálózatokat. Az eszköz a Bizottság centralizált irányítása alatt áll majd, továbbá egy végrehajtó ügynökség (például a jelenlegi TEN-T végrehajtó ügynökség) és pénzügyi közvetítők fogják támogatni. A projektek helyszínen történő tényleges technikai lebonyolítását (például a közbeszerzést és a pályáztatást) a projektkezdeményezők végzik. Az eszközt további 10 milliárd EUR-val egészítik ki, amely összeget a Kohéziós Alapon belül a kapcsolódó közlekedési infrastrukturális beruházásokra különítik el.

Az ágazatoktól, a földrajzi elhelyezkedéstől és a projektek típusától függően különböző társfinanszírozási arányok alkalmazására kerül majd sor, így egyensúlyba lehet hozni annak igényét, hogy maximalizálják a tőkeáttételt, valamint jelentősen felgyorsítsák a projekt végrehajtását. A maximális társfinanszírozási arányokat az egyes projektek költséghaszon-elemzése, a költségvetési források rendelkezésre állása, valamint az uniós finanszírozás húzóerejének maximalizálása iránti igény alapján fogják meghatározni. A három ágazat vonatkozásában az alkalmazandó társfinanszírozási arány hatása nagymértékben függ az érintett országok gazdasági helyzetétől és fejlettségétől[17]. Ami különösen az energiaügyet illeti, Az európai gazdasági fellendülés terve ugyancsak megmutatta, hogy az ellátás biztonságát növelő projektek elősegítéséhez magasabb társfinanszírozási arányok szükségesek[18].

A finanszírozás hatásának optimalizálása érdekében az európai összekapcsolódási eszköz ötvözni fogja a piaci alapú eszközöket és a közvetlen uniós támogatást. Az innovatív pénzügyi eszközök magas tőkeáttételi hatásai (ami például akár 1:25 is lehet a projektkötvények esetében), valamint a közvetlen uniós támogatás sikeres felhasználása (amint azt Az európai gazdasági fellendülés terve, illetve a TEN-T program is bizonyította) jelentős hozzájárulnak ahhoz, hogy mérsékeljék a kockázatokat, valamint a hatalmas beruházási igények tekintetében megkönnyítsék a tőkéhez való hozzáférést.

Az egész Európát lefedő kulcsfontosságú hálózatokhoz kapcsolódó igényeket a Bizottság a TEN-T hálózatokról szóló, (2011 szeptemberében elfogadandó) felülvizsgált iránymutatásban, az Európai Tanács által 2011. február 4-én támogatott energiainfrastruktúra-csomagban (COM(2010) 677), valamint az európai digitális menetrendről szóló közleményben (COM(2010) 245) határozta meg.

A finanszírozandó kapcsolatok javasolt listáját a melléklet tartalmazza.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

Európai összekapcsolódási eszköz ebből: || 40 milliárd EUR

· Energiaügy || 9,1 milliárd EUR

· Közlekedés || 21,7 milliárd EUR

· IKT/digitális hálózatok || 9,2 milliárd EUR

A Kohéziós Alapban közlekedési infrastruktúrákra elkülönített összegek || 10 milliárd EUR

Összesen || 50 milliárd EUR

Európai mobilitási folyosók és a közlekedési törzshálózat projektjeinek előzetes jegyzéke

Horizontális prioritások

Innovatív irányítás és szolgáltatások || Egységes európai égbolt – SESAR

Innovatív irányítás és szolgáltatások || Közúti, vasúti és belvízi hajózási forgalomirányítási rendszerek (ITS, ERTMS és RIS)

Innovatív irányítás és szolgáltatások || A törzshálózat kikötői és repülőterei

|| || ||

Európai közlekedési folyosók

A TEN-T törzshálózati folyosók tervezett projektjei || 2020-ig finanszírozandó szakaszok || Közlekedési mód || Főbb dátumok

1. Baltikum–Adria folyosó - Helsinki – Tallinn – Riga – Kaunas – Varsó – Katowice - Gdynia – Katowice - Katowice – Ostrava – Brno – Bécs - Katowice – Žilina – Pozsony – Bécs - Bécs – Graz – Udine (Koralmmal együtt) – Velence - Graz – Maribor – Ljubljana – Trieszt / Koper – Velence - Velence – Bologna – Ravenna || || ||

|| Tallinn – Riga – Kaunas – Varsó || multimodális || a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, a meglévő vonalak korszerűsítésének befejezése 2015-ig, az új vonalak munkálatainak megkezdése 2020 előtt

Multimodális összeköttetés: Gdynia – Katowice || multimodális || az 160 km/h sebességhez szükséges korszerűsítés folyamatban

Katowice – Ostrava – Brno & Katowice – Žilina – Pozsony || vasút || korszerűsítés folyamatban

Vasúti összeköttetés: Pozsony – bécsi repülőtér – Bécs || vasút || a repülőterek közötti összeköttetés kiépítése folyamatban

Vasúti összeköttetés: Bécs – Graz – Klagenfurt (Semmering, Koralm) || vasút || részletes tanulmányok készülnek Semmering vonatkozásában, Koralm vonatkozásában folyamatban vannak az építési munkák 2024-ig

Vasúti összeköttetés: Klagenfurt – Udine (Pontebbana) || vasút || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni

Vasúti összeköttetés: Graz – Maribor || vasút || 2020 után kell befejezni

Vasúti összeköttetés: Maribor – Ljubljana – Trieszt || vasút || tanulmányok és részleges korszerűsítés folyamatban

Vasúti összeköttetés: Koper || vasút || korszerűsítés folyamatban

Velence – Bologna – Ravenna || vasút || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni, a modális összeköttetések korszerűsítése

|| || ||

2. Varsó – Berlin – Amszterdam folyosó - Amszterdam (Rotterdam) – Hannover – Berlin – Poznań – Varsó || || ||

|| Multimodális összeköttetés: Varsó – Poznań – német határ || multimodális || a közúti és vasúti összeköttetés korszerűsítése folyamatban, a nagy sebességű vasútra vonatkozó tanulmányok elkészítése folyamatban

Vasúti összeköttetés: lengyel határ - Berlin - Hannover - Amszterdam || vasút || tanulmányok készítése folyamatban, forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni

Amszerdami zárak || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

|| || ||

3. Mediterrán folyosó - Algeciras – Madrid – Tarragona - Valencia – Tarragona - Tarragona – Barcelona – Perpignan – Lyon – Torino – Milano - Milano – Venice – Ljubljana – Budapest – ukrán határ || || ||

|| Vasúti összeköttetés: Algeciras – Madrid || vasút || tanulmányok készítése folyamatban, a munkálatoknak 2015 előtt el kell kezdődniük és 2020-ra le kell zárulniuk

Vasúti összeköttetés: Valencia – Taragona – Barcelona || vasút || építés 2014–2020 között

Barcelona – Perpignan || vasút || munkálatok folyamatban, 2015-re el kell készülniük

Perpignan – Montpellier közvetlen vasúti összeköttetés || vasút || a Nîmes – Montpellier elkerülő szakasznak 2017-re, a Montpellier – Perpignan szakasznak 2020-ra kell működőképessé válnia

Vasúti összeköttetés: Lyon – Torino || vasút || a munkálatoknak 2025-re kell elkészülniük

Milano – Brescia || vasút || korszerűsítés folyamatban

Brescia – Velence – Trieszt || vasút || a munkálatoknak számos szakaszon meg kell kezdődniük 2014 előtt

Trieszt – Divača || vasút || tanulmányok és részleges korszerűsítés folyamatban

Maribor – Budapest – Záhony || vasút || munkálatok folyamatban

|| || ||

4. Hamburg – Rostock – Constanţa – Burgas – Piraeus – Lefkosia folyosó - Hamburg – Berlin - Rostock – Berlin Berlin – Prága – Brno – Pozsony – Budapest – Arad - Arad – Bukarest – Constanţa - Arad – Temesvár – Szófia – Burgas - Szófia – Tesszaloniki – Pireusz – Lefkosia || || ||

|| Hamburg – Berlin & Rostock – Berlin – Drezda || || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni

Drezda – Prága || || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni, a nagy sebességű vasútra vonatkozó tanulmányok elkészítése folyamatban

Děčín-i zárak || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

Multimodális összeköttetés: Pozsony – Budapest (a budapesti körgyűrűvel) || multimodális || munkálatok folyamatban

Multimodális összeköttetés: Budapest – Bukarest – Constanţa, Arad – Temesvár – Calafat || multimodális || a korszerűsítés Magyarország területén majdnem kész, Románia területén folyamatban

Multimodális összeköttetés: Calafat – Szófia – Burgas Szófia – Thessaloniki || multimodális || a Calafat – Szófia – Thessaloniki szakaszra vonatkozó tanulmányok készítése folyamatban, a Szófia – Burgas szakasz korszerűsítése folyamatban

Kikötői beruházások és multimodális összeköttetések Cipruson || multimodális || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni, a modális összeköttetések korszerűsítése

|| || ||

5. Helsinki – Valletta folyosó - Helsinki – Turku – Stockholm – Malmö – Koppenhága – Hamburg (a Fehmarnbelt-kapcsolattal) - Hamburg – Hannover – Nürnberg – München – Verona (Brenner-bázisalagút is) – Bologna – Róma – Nápoly – Bari – Valletta || || ||

|| Helsinki – Turku || multimodális || munkálatok folyamatban

Stockholm – Malmö (északi háromszög) || multimodális || munkálatok folyamatban

Fehmarnbelt-kapcsolat (önmagában) || multimodális || tanulmányok készítése folyamatban, a Fehmarnbelt-kapcsolat építési munkálataira 2014 és 2020 között kerül sor

Multimodális összeköttetés: Koppenhága – Hamburg a Fehmarnbelt-kapcsolaton keresztül: megközelítési útvonalak || multimodális || a dániai megközelítési útvonalaknak 2020-ra, a németországi megközelítési útvonalaknak két lépésben kell elkészülniük (2020–2027)

A Hamburg és München közötti vasúti szűk keresztmetszetek || vasút || a munkálatok elkészülte 2017 körül várható

München – Wörgl: a Brenner-bázisalagút megközelítési útvonalai és határon átnyúló szakasza || vasút || a tanulmányok készítése megkezdődött

Brenner-bázisalagút || vasút || a fő alagút munkálatai: 2010–2024

Brenner-bázisalagút megközelítési útvonalai Verona felé || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Verona – Bologna – Róma – Nápoly || vasút || a modális összeköttetések korszerűsítése

Nápoly – Bari – Valletta || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Kikötői beruházások és multimodális összeköttetések Máltán || multimodális || forgalomirányítási rendszereket kell telepíteni, a modális összeköttetések korszerűsítése

|| || ||

6. Genova – Rotterdam folyosó - Genova – Milano/Novara – Bázel – Mannheim – Köln - Köln– Düsseldorf – Rotterdam - Köln – Liège – Brüsszel – Zeebrugge || || ||

|| Terzovalico – Milano/Novara - Genova || vasút || tanulmányok és munkálatok folyamatban

Vasúti összeköttetés: Karlsruhe – Bázel || vasút || a munkálatokat 2020 végére kell befejezni

Vasúti összeköttetés: Frankfurt – Mannheim || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Vasúti összeköttetés: Rotterdam – Oberhausen || vasút || a munkálatokat 2017-re kell befejezni

Hajózsilipek Zeebruggénél || tengerhajózás || tanulmányok készítése folyamatban

|| || ||

7. Atlanti folyosó - Sines / Lisszabon – Madrid – Valladolid - Lisszabon – Aveiro – Oporto Aveiro – Valladolid – Vitoria – Bordeaux – Párizs || || ||

|| Sines/Lisszabon – Madrid nagy sebességű vasút || vasút || tanulmányok készítése és munkálatok folyamatban, a modális összeköttetések korszerűsítése

Porto – Lisszabon nagy sebességű vasút || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Vasúti összeköttetés: Aveiro – Spanyolország || vasút || a határon átnyúló munkálatok folyamatban

Vasúti összeköttetés: Bergara – San Sebastián – Bayonne || vasút || a munkálatok elkészülte Spanyolországban 2016-ra, Franciaországban pedig 2020-ra várható

Bayonne – Bordeaux || vasút || nyilvános konzultáció folyamatban

|| || ||

8. Dublin – London – Párizs – Brüsszel folyosó - Belfast – Dublin - Dublin – Holyhead - Holyhead – Birmingham – London – Lille – Brüsszel - Lille – Párizs (Szajna-csatorna – Escaut is) || || ||

|| Vasúti összeköttetés: Dublin – Belfast || vasút || munkálatok 2018-ig folyamatban

Multimodális összeköttetések Angliában (a 2. sz. nagy sebességű vonal is) || multimodális || 2025-ra kell befejezni

Szajna-csatorna – Escaut || belvízi hajózás || a tervek elkészültek, a versenypárbeszéd elkezdődött, teljes befejezés 2018-ra

Vallónia belvizeinek korszerűsítése || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

|| || ||

9. Antwerpen – Lyon – Bázel folyosó - Rotterdam – Antwerpen – Brüsszel – Luxembourg - Luxembourg – Dijon – Lyon - Luxembourg – Strasbourg – Bázel || || ||

|| A Maas korszerűsítése || belvízi hajózás || 2015-ra kell befejezni

A terneuzeni zárak korszerűsítése || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

Tengeri zárak Antwerpenben || tengerhajózás || tanulmányok készítése folyamatban

Eurocaprail || vasút || munkálatok folyamatban

Vasúti összeköttetések: Luxembourg – Dijon – Lyon (Rajna – Rhône TGV) || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Saône-csatorna – Mosel || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

Strasbourg – Mulhouse – Bázel || multimodális || tanulmányok és korszerűsítés folyamatban

|| || ||

10. Szajna – Duna folyosó - Le Havre – Párizs – Strasbourg – Stuttgart – München – Bécs || || ||

|| Nagy sebességű összeköttetés: Le Havre – Párizs || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Vasúti összeköttetés: Párizs – Strasbourg: LGV Est második szakasz || vasút || 2016-ra kell befejezni

Vasúti összeköttetés: Strasbourg – Kehl Appenweier || vasút || 2016-ra kell befejezni

Karlsruhe – Stuttgart – München || vasút || tanulmányok és munkálatok folyamatban

Vasúti összeköttetés: München – Salzburg || vasút || tanulmányok és munkálatok folyamatban

Vasúti összeköttetés: Wels – Bécs || vasút || a munkálatok elkészülte 2017-re várható

a Duna korszerűsítése || belvízi hajózás || tanulmányok és munkálatok folyamatban

|| || ||

A törzshálózat egyéb szakaszai

|| || ||

Határon átnyúló || Vasúti összeköttetés: Szófia – Plovdiv – Isztambul || vasút || korszerűsítés folyamatban

Határon átnyúló || Szófia – Bukarest közúti összeköttetés Rusén keresztül || közút || tanulmányok készítése folyamatban

Határon átnyúló || Szófia – Szkopje közúti és vasúti összeköttetés || multimodális || tanulmányok készítése folyamatban

Határon átnyúló || Temesvár –Belgrád közúti és vasúti összeköttetés || multimodális || tanulmányok készítése folyamatban

Határon átnyúló || Nürnberg – Prága vasúti összeköttetés || vasút || tanulmányok és munkálatok folyamatban

Határon átnyúló || Wrocław – Drezda közúti és vasúti összeköttetés || multimodális || korszerűsítés folyamatban

Határon átnyúló || Nürnberg – Linz multimodális összeköttetés || multimodális || munkálatok folyamatban

Szűk keresztmetszet || Északnyugat-Spanyolország és Portugália vasúthálózata || vasút || munkálatok folyamatban

Szűk keresztmetszet || Vasúti összeköttetés: Frankfurt – Fulda – Erfurt – Berlin || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Szűk keresztmetszet || Halle – Leipzig – Nürnberg || vasút || munkálatok folyamatban, 2017-re kell befejezni

Szűk keresztmetszet || HSL Provence – Côte d'Azur || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Szűk keresztmetszet || Egnathia vasútvonal (Görögország) || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Szűk keresztmetszet || Dunkerque – Lille belvízi hajóutak || belvízi hajózás || tanulmányok készítése folyamatban

Szűk keresztmetszet || Párizs – Lyon párhuzamos nagy sebességű vasútvonal || vasút || előzetes tanulmányok készítése folyamatban

Más törzshálózat || nagy sebességű törzshálózati összeköttetés: Zaragoza – Pamplona – Logrono, Valladolid – La Coruña || vasút || részleges munkálatok folyamatban

Más törzshálózat || Vasúti összeköttetés: Shannon – Cork – Dublin || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Más törzshálózat || A vasútvonal javítása és nagy sebességű összeköttetések a nagyobb lengyel városok között (többek közt: Varsó, Łódź, Wrocław, Poznań, Krakkó) || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

Más törzshálózat || Vasúti összeköttetés Wilhelmshavenbe és Bremerhavenbe || vasút || tanulmányok készítése folyamatban

A kiemelt jelentőségű energiaszállítási folyosók előzetes jegyzéke

Horizontális prioritások

Intelligens hálózatok kiépítése || Beruházás nagy méretű projektekbe az energiakereslet és ‑kínálat kiegyensúlyozása érdekében, intelligens hálózati megoldásokat alkalmazva a nagy‑ és középfeszültségű villamosenergia-hálózatok esetében olyan nagy területű határon átnyúló régiókban, ahol jelentős a változó hozamú energiatermelés.

|| || ||

Európai villamosenergia-átviteli folyosók

|| A 2020-ra elérendő célkitűzés || Érintett országok || A rövidtávon jelentkező legfontosabb szűk keresztmetszetek

1. Offshore villamosenergia-hálózat az Északi-tengeren || Integrált offshore hálózat az Északi-tengeren, amely összeköti a tervek szerint 40GW teljesítményt nyújtó megújuló energiaforrásokat, és a villamos energiát a fogyasztási központokba szállítja || BE, DE, DK, FR, IE, LU, NL, SE, UK (NO) || - Optimális hálózati megoldások, melyek tenger alatti radiális vagy gyűjtő összeköttetéseket alkalmaznak a partokhoz, és T-összeköttetéseket az Északi-tenger, az Ír-tengeri és a Csatorna-régió összekapcsoló rendszereihez

- a szárazföldi hálózatok megerősítése annak lehetővé tétele érdekében, hogy a villamos energia az Északi-tenger parti országainak fő fogyasztási központjai felé áramolhasson

- jobb hozzáférés a víztározóval és más módon történő energiatárolási kapacitásokhoz tartalékolás és kiegyenlítés céljával

|| || ||

2. Villamosenergia-összeköttetések Délnyugat-Európában || Összeköttetések a délnyugati régióban az uniós tagállamok és a mediterrán harmadik országok között || ES, FR, IT, MT, PT (CH, északi-afrikai országok) || - összeköttetések az Ibériai-félsziget és Franciaország között

- összeköttetések tovább Közép-Európa felé

- összeköttetések Olaszország/Spanyolország és az észak-afrikai országok között, hosszabb távú megújulóenergia-potenciáljuk fényében

- Málta és Olaszország megfelelő összekapcsolása

|| || ||

3. Villamosenergia-összeköttetések Középkelet- és Délkelet-Európában || A regionális villamosenergia-hálózat megerősítése az észak-déli és a kelet-nyugati áramlási irányokban, a belső piac teljes megvalósítása, valamint a megújuló energiaforrások integrálása érdekében, összekapcsoló rendszereken és belső vonalakon keresztül egyaránt || AT, BG, CZ, DE, GR, HU, IT, PL, RO, SI, SK (AL, BA, FYROM, HR, ME, SP) || - Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Románia, Szlovákia, Horvátország és Bulgária, valamint észak-déli irányban Ausztria és Németország belső hálózatainak megerősítése

- új összeköttetések Németország és Lengyelország, valamint Szlovákia és Magyarország között

- a Románia, Bulgária és Görögország, valamint az Energiaközösségről szóló szerződés országai közötti transzferkapacitások növelése

- összeköttetések Olaszország és az Energiaközösség országai között (különösen Montenegróval, de Albániával és Horvátországgal is)

|| || ||

4. A balti energiapiacok összekapcsolási terve a villamos energia területén (BEMIP) || A három balti állam elszigeteltségének megszüntetése, valamint az orosz villamosenergia-hálózattól való rendszerfüggetlenségük növelése Hosszabb távon szinkron módon kapcsolódás az európai kontinentális rendszerhez az ENTSO-E keretében || DE, DK, EE, FI, LT, LV, PL, SE (NO) || - villamosenergia-összeköttetések a három balti államtól Svédország, Finnország és Lengyelország felé

- a balti államok, különösen Lettország belső hálózatának megfelelő megerősítése

- további összeköttetések Lettország és Észtország között, a rendszerfüggetlenség felé tett további lépésként

- a lengyel hálózat megerősítése az észak-keleti területeken, valamint további határon átnyúló kapacitások Lengyelország és Litvánia között, a szinkron összeköttetés előkészítéseként

Európai gázszállítási folyosók

5. Déli gázszállítási folyosó || Egy negyedik gázellátási folyosó megnyitása az EU felé, amely összekötheti Európát a Kaszpi-tenger és a Közel-keleti-medence gázkészleteivel (90,6 billió köbméternyi kimutatott tartalék). || Közvetlenül: IT, EL, BG, RO, AT, HU Közvetetten: DE, CZ, PL, FR (AL, BA, FYROM, HR, ME, SP; Grúzia, Irak, Törökország és a Kaszpi-régió országai) || - olyan vezetékek, amelyek közvetlen összeköttetést tennének lehetővé az EU területe és a Kaszpi-tenger térsége, valamint a Közel-Kelet gázmezői között

- Többféle lehetőség és gázvezeték-konfiguráció lehetőségét vizsgálják, köztük egy külön vezetékét Törökország területén keresztül, valamint egy tenger alatti vezetékét, amelyet a Kaszpi-tenger és a Fekete-tengerben fektetnének le (Türkmenisztán–Azerbajdzsán és Grúzia–EU)

|| || ||

6. Észak-déli gázszállítási folyosó Nyugat-Európában || Új összeköttetések az észak-déli tengelyen Nyugat-Európában a Mediterrán-térség és az észak-nyugati gázrégiók jobb összekapcsolása érdekében, további diverzifikációt biztosítva Olaszország és Spanyolország felől, valamint fokozva a versenyt a térség egészében, mivel hozzáférhetővé válnának az afrikai, norvégiai és oroszországi készletek, ami növelné az egész uniós gázhálózat rugalmasságát || BE, CY, DE, ES, FR, IE, IT, LU, MT, NL, PT, UK (északi-afrikai országok) || - további összeköttetési kapacitások az Ibériai-félsziget és Franciaország között, valamint a belső szűk keresztmetszetek feloldása

- további összeköttetési kapacitások Olaszország északi részén Ausztriával, délen pedig az észak-afrikai régióval

- megfelelő LNG/CNG/csővezeték-megoldások Cipruson és Máltán

- további infrastruktúrafejlesztés az Egyesült Királyság és Írország kapacitásainak növelése érdekében (pl. tározók/LNG)

|| || ||

7. Észak-déli gázellátási összeköttetések Közép-kelet‑ és Délkelet-Európában || Gázellátási összeköttetések a Balti-tenger régiója, valamint az Adriai‑ és az Égei-tenger között, illetve tovább a Fekete-tenger felé az ellátásbiztonság növelése és az ellátási források diverzifikálása érdekében a régióban. Második lépésként ezt az integrációs folyamatot megfelelő összeköttetési kapacitások kialakításával az Energiaközösségről szóló szerződés országaira is ki kell majd terjeszteni. || BG, HU, CZ, PL, RO, SK, AT, GR, SI (HR, az Energiaközösség országai) || - észak-déli összeköttetések az országok között és az országokon belül, különös tekintettel a fejlesztésekre vagy új vezetékekre Lengyelországon, Bulgárián és Románián belül, összeköttetések Lengyelország és Szlovákia, valamint Szlovákia és Magyarország között

- megnövelt határon átnyúló kapacitások vagy kétirányú áramlások lehetővé tétele Lengyelország és a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Németország, valamint Románia és Magyarország között

- új infrastruktúrák az új forrásokból származó gázimport részére, és ezek összekapcsolása a regionális gázhálózattal északon és délen új vezetékek, valamint LNG-tározók kialakításával Lengyelországban, Horvátországban és Romániában, a tágabb régió kiszolgálása érdekében

|| || ||

8. A balti energiapiacok összekapcsolási terve a gáz területén (BEMIP) || A három balti állam és Finnország elszigeteltségének felszámolása, az egyetlen szállítótól való függés megszüntetése, valamint a Balti-tenger egész térsége ellátásbiztonságának javítása a Norvégiából érkező szállítmányok diverzifikálásának növelésével || DK, EE, FI, LT, LV, PL, SE, DE (NO) || - Finnországot és Észtországot, Lengyelországot és Litvániát összekapcsoló rendszerek, valamint regionális LNG-tározó a Balti-térség keleti részében

- a belső rendszerek fejlesztése elegendő kapacitás elérése érdekében, biztosítva, hogy a gáz minden irányba szabadon áramolhasson

- a Balti-térség nyugati részében további összeköttetési lehetőségek a norvégiai és a dániai rendszerek között, összeköttetés Lengyelország és Dánia között, valamint a Németország és Dánia közötti kétirányú kapacitások növelése

A szélessáv-fejlesztési célterületek és az európai digitális szolgáltatási infrastruktúra-folyosók előzetes jegyzéke

Horizontális prioritások

Innovatív irányítás és szolgáltatások || A páneurópai szélessávú infrastruktúra feltérképezésével kialakul majd a releváns helyszínek folyamatos részletes fizikai felmérése és dokumentációja, a szolgalmi jogok elemzése, a meglévő létesítmények korszerűsítési potenciáljainak értékelése stb.

Innovatív irányítás és szolgáltatások || Technikai támogatási intézkedések, köztük projektek és beruházások tervezése, megvalósíthatósági tanulmányok, a beruházási intézkedéseket és a pénzügyi eszközöket támogatva.

|| || ||

                                                 Szélessáv-fejlesztési célterületek

Tervezett projektek a szélessáv-fejlesztési célterületeken || A 2020-ig finanszírozandó célterületek leírása || Jelentőség / főbb dátumok

1. Szélessávú projektek földrajzilag diverzifikált portfóliójának kialakítása, ami hozzájárul az európai digitális menetrendben lefektetett célkitűzések megvalósításához || Földrajzilag diverzifikált projekt-portfólió a szélessáv-fejlesztési célterületeknek megfelelően, amelyeket túlnyomórészt külvárosi területekként azonosítottak. Ezek esetében a portfóliótársaságok külön pénzügyi eszközökhöz juthatnak hozzá, amelyeket az EU költségvetéséből származó 1 milliárd EUR pénzügyi hozzájárulás katalizál és/vagy segít hitelhez A pénzügyi hozzájárulás valószínűleg további alapokat vonz majd az állami vagy a magánszektorból, ami tovább erősítheti a szélessávú infrastruktúrákra irányuló 6–15 milliárd EUR bruttó beruházást, a szóban forgó beruházások finanszírozási szükségleteitől és kockázati profiljától függően. A szélessáv-fejlesztési célterületek projektjeinek első hullámában valószínűleg meglévő távközlési vállalatok (a piacon jelen lévők vagy üzemeltetők) azokba a területekbe fognak beruházni, amelyek tekintetében erős a kábeltársaságok irányából érkező nyomás. Más szolgáltató társaságok (víz, szennyvíz, villamos energia) várhatóan passzív szélessávú hálózatokba ruháznak majd be, akár egyedül, akár más üzemeltetőkkel partnerségben. Számos üzemeltető (amelyek jobbára a vezetékes és mobil piacokon tevékenykednek) egyesítheti erőit új generációs infrastruktúrák kiépítéséhez. A partnerségek természetükből fakadóan kockázatosabbak, mint az egyéni hitelfelvevők. || A nagyobb szélessávú sebességhez jelentős gazdasági és társadalmi előnyök kapcsolódnak. A foglalkoztatásra azonnali hatást gyakorol a nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítése és üzembe helyezése. A középtávú, közvetlen hatások az IKT-alapú szolgáltatások nagyobb és jobb költséghatékonyságához kapcsolódnak (pl. intelligens hálózatok, e-kormányzás, fogyasztói előnyök az egészségügyi szolgáltatások tekintetében). Egy OECD-tanulmány kimutatta, hogy a széles sávú szolgáltatások elterjedtségének 5 százalékpontnál magasabb növekedése több mint 0,07 százalékponttal magasabb növekedési rátát eredményez a munkatermelékenységben. Hosszú távon tartós hatást gyakorol a GDP-re.

|| || ||

                                           Európai digitális infrastruktúra-folyosók

A kiemelt jelentőségű infrastruktúrák tervezett projektjei || A 2020-ig finanszírozandó szolgáltatási infrastruktúrák leírása || Jelentőség / főbb dátumok

1. Hozzáférés biztosítása Európa kulturális örökségének digitális forrásaihoz (Europeana) || Szolgáltatási infrastruktúra Európa múzeumai, könyvtárai, archívumai és audiovizuális gyűjteményei digitális forrásainak megismeréséhez. Ennek az infrastruktúrának az a célja, hogy könnyen használható, egyablakos hozzáférést biztosítson Európa online kulturális tartalmaihoz, és Európa kulturális forrásait tartós értékké alakítsa a digitális gazdaság számára. Az infrastruktúrához megfelelő jogok kapcsolódnak majd, és központi szerepet fog betölteni a kreatív ipar szempontjából, valamint a kulturális anyagok innovatív újrahasznosításához. Az infrastruktúra az Europeanára épül, és kiterjed majd az összes tagállam korábban nem használt gyűjteményeire is. || Az Europeana elősegíti a tudáshoz, kulturális sokszínűséghez és kreatív tartalomhoz való hozzáférést, és célja, hogy megkönnyítse a kulturális munkák digitalizálását és terjesztését Európában. Az Europeana megerősítéséről a 2010. májusi tanácsi következtetésekben született megállapodás. A kulturális és kreatív iparág Európa egyik legdinamikusabb ágazatának számít, és az EU teljes GDP-jének 3,3%-át, foglalkoztatottságának pedig 3%-át adja. Európa jelentős kulturális öröksége szilárd alapot biztosít a tartalomágazatnak. Minden szabad felhasználású művészeti alkotás hozzáférhető lesz 2016-ra. 2016-ot követően a tartalmak és szolgáltatások további bővítése.

|| || ||

2. Interoperábilis biztonságos elektronikus azonosítás és hitelesítés Európa-szerte || Szolgáltatási infrastruktúra az elektronikus azonosítás (eID) és ezen belül a hitelesítés határon átnyúló használatának lehetővé tétele egész Európában, hogy a polgárok és vállalkozások bármely olyan tagállamban hozzáférjenek a digitális szolgáltatásokhoz, amelyekben élnek, vagy amelyekbe utaznak. Az elektronikus azonosítási és hitelesítési szolgáltatások kiterjesztése minden olyan tagállamra, amely részt vesz ebben a szolgáltatási infrastruktúrában, és e szolgáltatások további magasabb szintű szolgáltatásokba integrálása (elektronikus beszerzés, üzleti mobilitás, igazságügyi információk elektronikus cseréje) || Számos más olyan szolgáltatási infrastruktúra függene a határon átnyúló eID szolgáltatási infrastruktúra telepítésétől, mint például a szolgáltatási irányelv egyablakos ügyintézési lehetősége, bűnügyi nyilvántartások cseréje, betegek egészségügyi adatainak cseréje stb. A szolgáltatási koncepció korlátozottabb keretek közötti üzemeltetésére irányuló intézkedések 2014-ig tartanak. A teljes körű működésnek 2014-től kell kezdődnie.

|| || ||

3. Interoperábilis határon átnyúló elektronikus beszerzési szolgáltatások || Olyan szolgáltatási infrastruktúra, amely az unió bármely vállalkozása számára lehetővé teszi, hogy bármely tagállam által meghirdetett közbeszerzési eljárásra válaszolhasson, és amely a szerződések odaítélése előtti és utáni elektronikus szolgáltatási tevékenységekre is kiterjed. A szolgáltatási infrastruktúra valamennyi tagállamra való kiterjesztése, és olyan tevékenységek integrálása, mint a virtuális céginformációs dosszié, e‑katalógusok, e‑rendelések és e‑számlák. || Az elektronikus közbeszerzés kibővíti a piacot a vállalkozások és a közigazgatások számára, és fokozza a versenyt az ajánlattételi eljárás során, valamint a hatékonyabb és kompetitívebb beszerzési eljárásokkal potenciálisan 1–2 % közötti megtakarítást eredményez a 2000 milliárd EUR-s teljes közbeszerzési piacon. 2014-től kezdve a szolgáltatási infrastruktúrát minden tagállamra kiterjesztik az elektronikus közbeszerzési kapacitások belső piacon való összekapcsolásának módjáról szóló fehér könyv alapján.

|| || ||

4. Elektronikus eljárások vállalkozás indításához egy másik európai országban (a szolgáltatási irányelv keretében) || Szolgáltatási infrastruktúrák, amelyek olyan szolgáltatókat céloznak, akik saját országukon kívül is kínálnának szakmai szolgáltatásokat. A szolgáltatási infrastruktúra célja, hogy zökkenőmentes határon átnyúló elektronikus eljárásokat kínáljon egy másik európai országban való vállalkozásindításhoz, és ily módon az összes szükséges adminisztratív eljárást elektronikus úton, határokon átnyúlva lehessen intézni az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül, a szolgáltatási irányelvnek megfelelően. || Az interoperábilis szolgáltatási infrastruktúrákat a szolgáltatási irányelv írja elő. 2014-ig korlátozott keretek között kerül sor azokra az intézkedésekre, amelyek az európai vállalkozások előtt külföldön történő szolgáltatásnyújtás esetén álló adminisztratív akadályok lebontását célozzák. A teljes mértékű intézkedésekre, melyek valamennyi tagállamra kiterjednek majd, 2014-től kezdve fog sor kerülni.

|| || ||

5. Interoperábilis elektronikus támogatás az egészségügynek, bárhol az EU-ban || A szolgáltatási infrastruktúra célja, hogy összeköttetést teremtsen az egészségügyi intézmények között, leküzdve az e-egészségügyi megoldások előtt álló nyelvi, adminisztratív és technikai akadályokat. A szolgáltatások között szerepelne a betegek aktáinak cseréje és az elektronikus vények egész Európában, valamint a telemedicina szolgáltatások határon átnyúló telepítésének támogatása. || Az infrastruktúra hozzájárul majd a betegek határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz való jogáról szóló e-egészségügy irányelv 14. cikkében szereplő végrehajtási mechanizmushoz azzal, hogy közös szabályokat fogad el az egészségügyi nyilvántartások szemantikája és eljárásai vonatkozásában. A szolgáltatás korlátozott beállításokkal való működésére vonatkozó intézkedések hatálya 2015-ig tart. A teljes körű működésnek 2015-től kell kezdődnie.

|| || ||

6. Data.eu || A szolgáltatási infrastruktúra egyetlen hozzáférési ponton keresztül elérhető adatbázisban gyűjtené össze a tagállamok közigazgatási szervei által nemzeti, regionális vagy helyi szinten készített adatsorokat, valamint az európai intézmények adatait. Az adatok használata és újrahasználata különböző alkalmazásokkal is lehetséges lenne. A data.eu portálon a tagállami közigazgatási szervek által használt bármilyen nyelven rá lehetne keresni és hozzá lehetne férni az adatsorokhoz, lekérdezés és megjelenítés céljából. Nyílt eszközt kínálna mindenki számára az infrastruktúrával való interakciókhoz (adatok keresése, statisztikák gyűjtése, adatok letöltése) új vállalkozások fejlesztése céljából. || A közszférából származó információk (PSI) nem csupán elsődleges információforrásnak számítanak, de fontos eszközei az innovatív szolgáltatások kialakításának is (helyhez kötött szolgáltatások, pénzügyi szolgáltatások, marketing, környezeti nyomon követés). A PSI egyik ágazatát, a földrajzi információk világpiacát 2009-ben 5,3 milliárd USD-re becsülték. Folyamatban van egy korlátozott beállításokkal működő kísérleti portál kialakítása. A páneurópai nyílt adatok infrastruktúrájának fokozatos telepítése, majd az Európai Unió valamennyi közigazgatására való fokozatos kiterjesztése 2014-től kezdve valósul meg.

|| || ||

7. Biztonságosabb internet a gyermekek számára || Szolgáltatási infrastruktúra a fiatal felhasználók hatékonyabb védelmére az interneten. Unió-szerte elérhető platformot kínál majd a források, információs rendszerek és szoftver-eszközök megosztásához. Az összekapcsolt „biztonságosabb internet központok” oktatási tartalmat, internetes biztonsági információkat, tudatosságnövelő eszközöket, valamint integrációs technológiákat kínálnak majd a szülői ellenőrzési eszközökhöz való hozzáférés, a minimális életkor ellenőrzése, az ipari kódokkal és gyakorlattal összhangban álló besorolás (pl. online játékok), innovatív tartalomlétrehozó eszközök alkalmazása, továbbá interoperábilis fehérlisták létrehozása céljából, a fiatalabb gyermekek számára biztonságos internetkörnyezetek intenzívebb kifejlesztése és az életkornak megfelelő minőségi tartalmak ösztönzése érdekében. || Az infrastruktúra segít teljesíteni a Bizottság gyermekek online védelmére vonatkozó célkitűzését, az európai digitális menetrend szerint. A szolgáltatás különböző összetevőihez szükséges platformot és eszközöket 2014-től kezdve valósítják meg és működtetik. Integráció és kiterjesztés 2018-tól.

|| || ||

8. Többnyelvű szolgáltatások || Szolgáltatási infrastruktúra az e-vállalkozások (e-kereskedelmi szolgáltatók) számára: korlátlan hozzáférés az online fordításokon alapuló újra használható többnyelvű építőelemekhez, interaktív beszédalapú szolgáltatásokhoz, valamint többnyelvű tartalomkereséshez. Az infrastruktúra hozzáadott értékű hozzáférést biztosít uniós nyelvű adatforrásokhoz (pl. lefordított anyagok, többnyelvű korpuszok, lexikai és terminológiai adatbankok), a vonatkozó metaadatokhoz, eszközökhöz és szabványokhoz, és lehetővé teszi a nyelvi források (adatok és eszközök) összegyűjtését, megosztását és kereskedelmét, függetlenül attól, hogy azok a köz‑ vagy a magánszférából származnak-e. || A nyelvi akadályok leküzdése hozzájárul a zökkenőmentes és hatékony határon átnyúló digitális egységes piac megvalósításához. Egy 2009. évi jelentés az EU nyelvi iparának értékét 8,4 milliárd EUR-ra becsülte 2008-at illetően, amely magában foglalja a fordítást és tolmácsolást, a szoftverek lokalizálását, a nyelvi technológiai eszközök fejlesztését, konzultációt és tanítást. Ennek az iparágnak az éves növekedési ütemét legalább 10%-ra becsülték a következő évek tekintetében. Az infrastruktúra kialakítása a meglévő kezdeményezések (pl. TAUS, ELRA, LDC, illetve olyan uniós hálózatok, mint pl. a META-NET) összekapcsolásával és bővítésével kezdődne, és 2016-tól kezdve gyorsulna fel.

|| || ||

9. Nyilvános transzeurópai gerinchálózat („mid-mile”) || A szolgáltatási infrastruktúra arra szolgálna, hogy rákapcsolja a legfontosabb közigazgatási szolgáltatásokat a nagyon nagy sebességű páneurópai gerinchálózatra, amelyen más magas szintű szolgáltatásokat is lehet tervezni, és amelyekre transzeurópai közszolgáltatásokat is lehet építeni. Ezzel összeadódna a kereslet, csökkennének a költségek, és sokkal gyorsabban elérhető lenne a szolgáltatás nyújtásához szükséges kritikus tömeg. || Az elsődleges érintettek az olyan szolgáltatásokat működtető hatóságok, amelyek számára előnyt jelentene a nagy sebességű hálózat (pl. egészségügyi szolgáltatások, nyilvános adatraktárak, statisztikai hivatalok, környezetvédelmi felügyelő ügynökségek, polgári védelem, kulturális intézmények). 2014-től kezdve 2–4 év alatt lehetne megfelelő sűrűséggel üzembe helyezni egy ilyen páneurópai szolgáltatást. A második szakasz a földrajzi és/vagy tematikus területeken jelentkező konkrét hiányosságokat kezelné. E traszeurópai szolgáltatási infrastruktúra kiindulópontja az sTesta.

Innovatív pénzügyi eszközök

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az innovatív pénzügyi eszközök használata alternatívát jelent az uniós költségvetéshez kapcsolódó hagyományos, támogatás formájában történő finanszírozáshoz, és a stratégiai beruházások számára fontos új finanszírozási forrást jelenthet. Az innovatív pénzügyi eszközök egyik nagy előnye, hogy az uniós költségvetés számára multiplikátor-hatást generálnak azáltal, hogy az uniós érdekű projektek finanszírozását elősegítik és bevonják a köz- és magánfinanszírozást.

Az üzleti potenciállal rendelkező projekteket illetően az uniós források a magán- és a bankszektorral való partnerségben, különösen az Európai Beruházási Bankon keresztül vehetők igénybe az EU és az uniós polgárok stratégiai érdekeit szolgáló projektek és tevékenységek finanszírozása terén felmerülő piaci tökéletlenségek leküzdése érdekében.

Az ilyen eszközöket nagyobb mértékben is igénybe lehetne venni a szakpolitikák széles körének támogatása során. Több mint tíz évig az EU költségvetése a kkv-k számára olyan pénzügyi eszközöket nyújtott, mint a garanciák és a sajáttőke-befektetés. A jelenlegi pénzügyi keretben az Európai Beruházási Bank együttműködésében olyan újgenerációs pénzügyi eszközöket vezettek be, mint a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF) a 7. kutatási keretprogram keretében, vagy TEN-T projektek hitelgarancia eszköze (LGTT). Az EU határain kívül eső tevékenységek számára létrehozták a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapot, mely tőkebefektetéseket nyújt fejlődő országokban. A strukturális alapok terén pénzügyi eszközöket hoztak létre a vállalkozások, a városfejlesztés és az energia-hatékonyság támogatására rulírozó alapokkal.

Ezek az eszközök sikeresek voltak, kialakításuk azonban kísérleti jelleggel történt. Emiatt a jövőbeni pénzügyi keret részeként a Bizottság egy egyszerűbb és szabványosítottabb megközelítést javasol az innovatív pénzügyi eszközök használatára, mellyel biztosítható, hogy az uniós forrásokat a lehető legeredményesebben használják fel az EU szakpolitikáinak támogatására.

2. Eszközök

A Bizottság javasolja a meglévő pénzügyi eszközök ésszerűsítését annak érdekében, hogy a tőke- és hiteleszközökre közös szabályok vonatkozzanak, így a pénzügyi eszközök használata integrált megközelítéssel történhet uniós és nemzeti/regionális szinten. Az eszközök egyszerűsítik a kapcsolatokat a finanszírozó partnerekkel, különösen az Európai Beruházási Bankkal és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. A piacok felé biztosítják az átláthatóságot azzal kapcsolatban, hogy az EU hogyan alkalmazza a tőke- és hiteleszközöket, ami javítja az uniós beavatkozások láthatóságát.

A Bizottság új típusú eszközt javasol, nevezetesen az uniós projektkötvény kezdeményezést, mely a stratégiai európai érdekű infrastrukturális projektek beruházási forrásainak biztosítását szolgálja. A projektek támogatására az EU költségvetéséből is érkezik hozzájárulás, ami javítja a projekt hitelképességét, ezáltal elősegítve az Európai Beruházási Bank, más pénzintézetek és a magántőkepiaci-befektetők részéről történő finanszírozás bevonását. A pénzügyi eszközök nem járnak nagyobb kockázattal a támogatásoknál, mivel az EU költségvetése számára a kockázat minden esetben szigorúan a költségvetési hozzájárulásra korlátozódik. Az EU költségvetése nem lehet deficites.

A külső fellépések területét illetően fejlesztés alatt áll egy európai uniós külső együttműködési és fejlesztési platform, mely ötvözi a Bizottság, a tagállamok és a külső együttműködés és fejlesztés területén működő európai bilaterális és multilaterális pénzügyi intézmények (nevezetesen az EBB) erősségeit. A platform hozzájárul az EU koherenciájának, eredményességének, hatékonyságának és láthatóságának erősítéséhez a külső finanszírozás terén, miközben figyelembe veszi az EU külső partnereinek sajátosságait.

3. Végrehajtás

A pénzügyi eszközök az EU költségvetéséből finanszírozott beavatkozások részét képezik majd több szakpolitikai területen, különösen azokon, amelyek a következő célokat szolgálják:

(1) A magánszektor kapacitásának megerősítése a növekedés, a munkahelyteremtés és/vagy az innováció érdekében: induló vállalkozások, kkv-k, közepes méretű vállalkozások, mikrovállalkozások, tudástranszfer és a szellemi tulajdonba való beruházás támogatása.

(2) A PPP-rendszerek igénybevételével infrastruktúrák kiépítése az EU versenyképességének és fenntarthatóságának megerősítése céljából a közlekedési, energia és az IKT-ágazatokban.

(3) Magánberuházásokat mobilizáló mechanizmusok támogatása az olyan közjavak más területeken való megteremtésére, mint az éghajlat- és a környezetvédelem.

Az eszközök kialakítása a következő alapelvek szerint történik:

· Megbízható irányítási rendszerek: a hitel- és sajáttőke-platformok megbízható irányítási struktúrákkal rendelkeznek majd, ezáltal biztosítható az EU számára a megfelelő áttekintés a pénzügyi műveletek és beruházások, valamint a politikai célkitűzések elérése felett.

· Különböző költségvetési sorokból történő finanszírozás: a költségvetésben az ilyen eszközök finanszírozására nem lesz külön keretösszeg; a pénzügyi eszközöket ehelyett az adott szakpolitikai területek költségvetési soraiból finanszírozzák, a megfelelő tőke- vagy hiteleszközökkel kombinálva.

· A platformokat a pénzügyi szabályozás részeként hozták létre: a két platform alapelveit a költségvetési rendelet fogja tartalmazni, melyet jelenleg a Tanács és az Európai Parlament vizsgál felül. Ez jelentősen hozzá fog járulni az egyszerűsítéshez és a standardizáláshoz.

· a tőke- és a hiteleszközökre vonatkozó közös szabályok alkalmazása kötelező lesz a belső politikák területén, és horizontálisan alkalmazandók lesznek az eszközökre e szakpolitikai területeken. A meglévő innovatív pénzügyi eszközöket a közös szabályokhoz igazítják. A kohéziós politika esetében az igazgatás a tagállamokkal történő megosztott igazgatás elve alapján történik, az uniós modellek ezért választható legjobb gyakorlatként állnak a tagállamok rendelkezésére. Emellett komoly ösztönzők segítik elő, hogy a tagállamok az uniós megközelítést kövessék. A külső fellépések terén az uniós támogatások nagyobb részét (adott esetben regionális beruházási eszközökkel) ötvözik hitelekkel, vagy használják fel tőke- vagy kockázatmegosztó eszközökben; ez elősegíti a további – pl. a magánszektorból származó – finanszírozási forrásoknak az uniós prioritások támogatása és partnerországaink beruházási igényeinek fedezése érdekében történő mobilizálását. Ezt elősegíti a költségvetési rendelet pénzügyi eszközökre vonatkozó javasolt új rendelkezések hatálybalépése, valamint az is, hogy az ilyen eszközökre vonatkozó közös elvek meghatározásakor megfelelő mértékben figyelembe veszik a külső fellépések környezetét.

· Pénzügyi szervezetek általi igazgatás: a pénzügyi eszközök igazgatásával és végrehajtásával általában az EBB csoportot, más nemzetközi pénzügyi szervezeteket vagy állami pénzintézeteket bíznak meg, melyekben legalább egy tagállam részesedéssel rendelkezik. Az igazgatás történhet a nemzeti jog alapján létrehozott, befektetési célú társasági struktúrával is, valamint a köz- és a magánszektorból származó különböző erőforrások összefogásával. Lehetőség lesz a feladatok magánszektorbeli pénzügyi szereplőknek történő átruházására is.

A jog érvényesülése

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az EU jogérvényesüléssel, alapjogokkal, uniós polgársággal és egyenlőséggel kapcsolatos politikái az EU olyan alapvető értékein és elvein alapulnak, mint a demokrácia, a szabadság, a tolerancia, a megkülönböztetésmentesség és a jogállamiság. A szakpolitika a törvények, a jogok és a jogérvényesülés páneurópai térségének létrehozását támogatja, valamennyi uniós polgár javára.

Manapság Európában polgárok millió vesznek részt határokon átnyúló tevékenységekben – magánéletükben, munkájuk vagy tanulmányaik révén, vagy fogyasztóként. A Bizottság gyakorlatias megoldásokat keres a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt a határokon átnyúló problémákra: az olyan polgárok számára, akik szívesen élnének, utaznának vagy dolgoznának egy másik tagállamban, tudván azt, hogy védik jogaikat akárhol is tartózkodjanak az EU-ban; és az olyan vállalkozások számára, amelyek teljes mértékben ki akarják használni az egységes piac nyújtotta lehetőségeket.

A jogérvényesülés uniós térségének kiépítésében a legfőbb eszköz a jogalkotás. A Bizottság ambiciózus programmal rendelkezik az Unió-szerte alkalmazandó normák meghatározására, így az emberek, akárhol is tartózkodjanak Európában, ugyanabban az alapszintű igazságszolgáltatásban részesülnek, pl. ha bűncselekmény áldozatává válnak. A Lisszaboni Szerződés új lehetőségeket kínál a büntető- és polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre, és az EU-t azzal a feladattal bízza meg, hogy tegye könnyebbé az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést az EU-ban. Biztosítja továbbá a nemek közötti egyenlőség, valamint a faji vagy etnikai származás, a vallás vagy a hit, a fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapú diszkriminációmentesség szempontjainak valamennyi uniós politikában és tevékenységben történő érvényre juttatását.

Annak érdekében, hogy ezek a jogok és törvények a gyakorlatban érvényre jussanak, azokat megfelelően kell végrehajtani, az embereknek – a polgároktól a bírókig – pedig ismerniük kell azok tartalmát és azok alkalmazását. A Bizottság ezért kifejezetten erre irányuló finanszírozási programok egész sorával támogatja jogalkotását és szakpolitikáit. Ezek középpontjában olyan határokon átnyúló kérdések állnak, amelyek csak uniós szinten koordinált intézkedésekkel oldhatók meg megfelelően.

2. Eszközök

A Bizottság e terület programjait két programban kívánja összefogni, ezek a Jogérvényesülés program, valamint a Jogok és uniós polgárság program. Ez a megközelítés egyszerűsíteni fogja a finanszírozást és koherensebbé és következetesebbé teszi a finanszírozott tevékenységek egész. Az integrált programok tematikus prioritások egész sorára összpontosítanak, és egyértelműen uniós hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységeket finanszíroznak, mint pl.:

· Képzések jogi szakemberek számára (pl. bírók és ügyészek) olyan eszközökkel való felruházásuk érdekében, amelyekkel a gyakorlatban juttatják érvényre az uniós jogokat és igazságszolgáltatást és kölcsönös bizalmat teremtenek, ami a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés térségének alapja;

· Hálózatok megerősítése, pl. EU-szerte működő szervezetek bevonása ezen terület jövőbeni kezdeményezéseinek kidolgozásába, valamint e kezdeményezések következetes végrehajtásának előmozdítása Európában;

· Jogérvényesítést szolgáló határokon átnyúló együttműködés, pl. gyermekeltűnésekről értesítő rendszer bevezetése, operatív és határokon átnyúló kábítószer-ellenes együttműködés koordinációja terén; és

· Tájékoztatás és tudatosítás, ideértve azon nemzeti és európai kampányok támogatását, melyek az embereket felvilágosítják az uniós jogszabályokban garantált jogaikról, és azok gyakorlati érvényre juttatásának módjairól.

Ahol lehetséges, a programok lehetővé teszik a részvételt tagjelölt országoknak és potenciálisan harmadik országoknak.

3. Végrehajtás

A finanszírozási programok számának csökkentése és az összes finanszírozási prioritás koncentrálása lehetővé teszi, hogy azonos szabályokat alkalmazzunk az összes területen és hogy ésszerűsítsük az eljárásokat.

Ez a Bizottság és az uniós finanszírozásban részesülők számára egyaránt javítja a hatékonyságot. A jogalapok és a költségvetési sorok csökkentése nagyobb rugalmasságot eredményez, lehetővé téve az uniós szakpolitikai prioritásokra és a költségvetés jobb végrehajtására való fokozottabb összpontosítást.

A Bizottság javasolja a jog érvényesülése és az alapvető jogok területén jelenleg működő ügynökségek további finanszírozását, mivel ezek jelentősen hozzájárulnak a terület szakpolitikáinak fejlesztéséhez és végrehajtásához. Ezek közé az ügynökségek közé tartozik az Eurojust, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A 2014–2020 időszakra javasolt költségvetés összesen amelyből Jogérvényesülés program Jogok és uniós polgárság program || 802 millió EUR 416 millió EUR 387 millió EUR

Tenger- és halászati politika

1. Szakpolitikai célkitűzések

Az egészséges tengeri környezet fontos forrása a biológiai sokféleségnek, mely gazdasági, szociális és környezeti előnyök egész sorát kínálja. Ezen kívül biztosítja számunkra a tápláló és egészséges tengeri halakat, melyek étrendünk fontos és kedvelt részét képezik. A tengerparti közösségek, amelyekben a halászat fontos szerepet tölt be – az életmód, a kultúra, a hagyományok és az idők során felhalmozott tudás tekintetében – függenek a halászathoz kapcsolódó munkahelyektől a halászflottában, az akvakultúrában, az élelmiszer-feldolgozásban vagy a halászkikötőkben. A halászat és a tengerparti övezetek is különösen kitettek az éghajlatváltozás hatásainak, ideértve az áradásokat, a tengerparti eróziót és az emelkedő tengerszintet.

Az EU elkötelezett amellett, hogy halászata számára megteremtse a fenntartható, ökoszisztéma alapú igazgatást. Átfogó felülvizsgálatot követően a Bizottság hamarosan javasolni fogja a közös halászati politika radikális reformját, mely megváltoztatja a halászat jelenlegi igazgatását abból a célból, hogy Európában biztosítható legyen a halállomány fenntartható kiaknázása és a halászat jövője. Ezt a reformot a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika finanszírozásának jelentős átgondolása kíséri, mely a következőket tartalmazza:

· a nem hatékony flottatámogatások átcsoportosítása az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban, ideértve a halászati ipar számára a reformhoz, innovációhoz és a fenntartható módon történő halászathoz nyújtandó ösztönzőket;

· a halászat és a gazdaság más ágazatai közötti innovációs szakadék áthidalása, lehetővé téve az EU halászflottái számára, hogy életképessé és versenyképessé váljanak, és hogy hozzájáruljanak a halászattól függő közösségekben a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

· a környezetbarát halászatra való áttérés elősegítése, melyet a visszadobások megszüntetése és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kis hatás jellemez;

· a tengeri ökoszisztémák és az akvakultúrától függő ökoszisztémák fenntartható igazgatásához való hozzájárulás;

· a kollektív intézkedések fokozottabb támogatása, ideértve a marketinget és termelést, a termelői szervezetek fokozott bevonása mellett;

· a halászattól függő tengerparti és szárazföldi közösségek életképességére való fokozott összpontosítás, pl. a halászathoz kapcsolódó tevékenységek felértékelésén és a tengeri gazdaság más ágazatai felé történő diverzifikáción keresztül;

· versenyképes és fenntartható akvakultúra megteremtése, mely az EU fogyasztóit egészséges és magas tápértékű termékekkel látja el;

· az ellenőrzés és az adatgyűjtés megerősítése, biztosítva a jobb megfelelést és egy átfogó tudásalapú szakpolitikát;

· integrált tengerpolitika a fenntartható növekedés tengeri ágazatokban és régiókban történő előmozdítása érdekében.

2. Eszközök

A megreformált tenger- és halászati politika az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapra épül, melynek négy pillére:

· Intelligens zöld halászat (megosztott igazgatás) a fenntartható halászatra való áttérés előmozdítása érdekében, mely szelektívebb, visszadobásoktól mentes, kevesebb kárt okoz a tengeri ökoszisztémákban, és ezáltal hozzájárul a tengeri ökoszisztémák fenntartható kezeléséhez; az innovációra és a hozzáadott értékre összpontosuló támogatást nyújt, ami a halászati ágazatot gazdaságilag életképessé és ellenállóvá teszi a külső sokkhatásokkal és a harmadik országokkal való versennyel szemben.

· Intelligens, zöld akvakultúra (megosztott igazgatás) – gazdaságilag életképes, versenyképes és zöld akvakultúra megteremtése, mely képes helytállni a globális versenyben és magas tápértékű termékekkel látja el az EU fogyasztóit.

· Fenntartható és inkluzív területfejlesztés (megosztott igazgatás) – a halászattól függő számos tengerparti és szárazföldi közösség hanyatlásának visszafordítása, a halászat és a halászathoz kapcsolódó tevékenységek felértékelésén és a tengeri gazdaság más ágazatai felé történő diverzifikáción keresztül.

· Integrált tengerpolitika (közvetlen centralizált igazgatás) az olyan átfogó prioritások támogatása érdekében, melyek valós potenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy megtakarításokat és növekedést idézzenek elő, de a tagállamok ezeket önmaguk nem mozdítják elő, mint pl. a tengerrel kapcsolatos ismeretek, tengeri területtervezés, a tengerparti övezet integrált kezelése és az integrált tengerfelügyelet, valamint az éghajlatváltozás tengerparti övezetekre gyakorolt hátrányos hatásaihoz való alkalmazkodás.

A négy pillér mellett az Európai Tengerügyi és Halászati Alap kísérő intézkedéseket is tartalmaz az adatgyűjtés, valamint a tudományos tanácsadás, az ellenőrzés, a kormányzás, a halászati piacok (ideértve a legkülső régiókat), a regionális halászati gazdálkodási szervezetek részére történő önkéntes kifizetések és a technikai segítségnyújtás terén. Az alap a halászati és a tengerpolitikához kapcsolódó intézkedésekre épül és a kutatás és innováció közös stratégiai keretéből támogatják.

A szakpolitika két nemzetközi eszközt is tartalmaz:

· Halászati partnerségi megállapodások, melyek megteremtik az uniós halászhajók olyan harmadik országok vizein végzett halászati tevékenységeire irányadó jogi, gazdasági és környezetvédelmi keretet, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy halállományaikat önmaguk teljes mértékben fenntartható módon kiaknázzák.

· Regionális halászati gazdálkodási szervezetek, melyek államokból, regionális gazdasági integrációs szervezetekből (EU) és halászati szereplőkből állnak, és abból a célból hozták létre őket, hogy biztosítsák a nyílt tengeren a halászati erőforrások megőrzését és fenntarthatóságát.

3. Végrehajtás

Jelentősen egyszerűsödik a jogi aktusok szerkezete, amelyre a programok épülnek. Egységes Európai Tengerügyi és Halászati Alap jön létre, mely egyetlen keretben egyesíti az összes létező halászati és tengerpolitikai eszközt, ez alól kivételt képeznek a nemzetközi halászati megállapodások és az EU tagsága a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben. Ez a megközelítés nagyobb szinergiákat teremt és csökkenti az adminisztratív terheket a programozás, az igazgatás, a monitoring és az értékelés tekintetében a tagállamok és a Bizottság számára egyaránt. Továbbá, az összes strukturális alapot lefedő Közös Stratégiai Keret lehetővé teszi majd, hogy a tengerpolitikát és a halászati politikát támogató intézkedéseket a keret részét képező más alapokban programozzák.

A megosztott igazgatás alá eső kiadási területek száma növekszik, ami a tagállamoknak nagyobb rugalmasságot és hosszabb távú stratégiai kilátásokat biztosít. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot a Közös Stratégiai Keret és a partnerségi szerződések fedik le, mely kiterjed a megosztott igazgatás alá eső összes uniós forrásra.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

Európai Tengerügyi és Halászati Alap és nemzetközi halászati megállapodások / regionális halászati gazdálkodási szervezetek || 6,7 milliárd EUR

Kutatás és innováció

1. Szakpolitikai célkitűzések

Európának élvonalbeli, nemzeti határokon átnyúló kutatásra és innovációra van szüksége, mely ötvözi a különböző tudományágakat, technológiákat és az üzleti kompetenciákat, és a világ minden tájáról vonzza a tehetségeket. A kutatás és az innováció meghatározó jelentőséggel bír abban, hogy az EU helyt tudjon állni napjaink gyorsan változó globális piacain és a jövő kihívásaival szemben. Európában a kutatásba és az innovációba való beruházás új munkalehetőségeket teremt és biztosítani fogja hosszú távon Európa számára a fenntartható növekedést és a versenyképességet.

Tudományos eredményekre, új technológiákra és innovációra is szükség van az olyan sürgető társadalmi kihívások kezelésére, mint az éghajlatváltozás, a népesség öregedése és az erőforrások szűkössége. Ezek jelentős kihívások, melyek kezeléséhez komoly kutatási és innovációs eredményekre van szükség, ezeket azonban csak európai szinten koordinált intézkedésekkel lehet elérni. Az elmúlt években uniós forrásokból finanszírozott kutatás pl. összegyűjtötte a vezető európai központok szaktudását, ami az Alzheimer-kór kimutatásának és kezelésének újszerű módját eredményezte. Az ilyen eredmények alapjaiban érintik az uniós polgárok életét az egészségügyi ellátás minőségének javításával, a munka és a magánélet újszerű összeegyeztetésével, és a biztonságosabb megélhetéssel. Az említett kihívásokat kezelő sikeres innovációk óriási lehetőségeket kínálnak a vállalkozások számára a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

Alapvető jelentősége ellenére Európa kutatás és innováció terén nyújtott teljesítménye elmarad az USA és Japán teljesítménye mögött, Kína, Brazília és India pedig gyorsan hozza be lemaradását. A jelenlegi trend visszafordítása érdekében az Európa 2020 stratégia a K+F-kiadásokat a GDP 3 %-ára kívánja növelni 2020-ra. Az egyik prioritást a gazdaságorientált kutatás és innováció növelése, pl. a magánbefektetéseket megmozgatása érdekében közfinanszírozás igénybevétele révén.

A nemzeti és a magánfinanszírozással együtt az EU költségvetése jelentősen hozzájárulhat a célok eléréséhez és Európa kutatási és innovációs teljesítményének felfuttatásához.

2. Eszközök

A kutatást és innovációt szolgáló uniós programok modernizálásának egyik kulcslépését a három létező legfontosabb finanszírozási forrás egyetlen helyen, a kutatás és innováció közös stratégiai keretében történő összefogása jelenti:

– a hetedik keretprogram;

– a versenyképességi és innovációs keretprogram innovációs része; és

– az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT).

A Közös Stratégiai Keret meghatározza a stratégiai célokat a kutatást és innovációt érintő összes uniós finanszírozási intézkedés számára. A Közös Stratégiai Keret a jelenlegi finanszírozási rendszerekhez képest egyszerűbb lesz, végrehajtása harmonizált szabályokkal és eljárásokkal történik. Ily módon a kutatási és innovációs tevékenységek koherensen kapcsolódnak egymáshoz, az uniós finanszírozás hatása pedig növekedni fog. A közös stratégiai keret növelni fogja az uniós beavatkozások hozzáadott értékét azáltal, hogy létrehozza a források, a szakismeretek és a kutatási és innovációs kiválóságok kritikus szintjét, mely pusztán nemzeti szinten nem érhető el.

A kutatás uniós finanszírozásának egyszerűbbé és koherensebbé tételével a Közös Stratégia Keret kkv-barátabbá és új résztvevők előtt nyitottabbá válik. Javítani fogja az innovációhoz és a szakpolitikai döntéshozatalhoz szükséges know-how terjesztését. A Közös Kutatóközpont számára lehetővé teszi, hogy eredményesebben járuljon hozzá a szakpolitikai döntéshozatalhoz. A nemzetközi együttműködésnek stratégiai irányultságot ad és támogatja az Európai Kutatási Térséget.

Ebben az általános keretben a Közös Stratégia Keret a közvetlen és a közvetett kutatást fedi le, ezek mindegyike három különálló, de egymást erősítő blokkra épül, összhangban az Európa 2020 stratégia prioritásaival:

(1) Kiválóság a tudományos alapokban. Ez a blokk az EU világszínvonalú tudományos kiválóságát erősíti azáltal, hogy Európában kibontakoztatja a tehetségeket és vezető kutatókat vonz Európába. A hangsúlyt a következőkre kell fektetni: a felderítő kutatás fokozottabb támogatása (az Európai Kutatási Tanácson keresztül); jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák; készségfejlesztés, képzések és karrierfejlesztés kutatók számára (Marie Curie intézkedések); prioritást élvező kutatási infrastruktúrák összekapcsolása és fejlesztése, valamint az azokhoz való hozzáférés (ideértve az e-infrastruktúrákat).

(2) A társadalmi kihívások kezelése. Az Európa 2020 stratégiában meghatározott kihívásokra való közvetlen reagálás érdekében ez a blokk lefedi az összes támogató intézkedést a kutatástól egészen a piacig. A blokk integrálja az innovációs fellépéseket (kísérletek, demonstrációk, tesztelési környezetek, a közbeszerzések támogatása és az innováció piaci alkalmazása), a multidiszciplináris megközelítéseket, a társadalmi-gazdasági és humán tudományok területén végzendő kutatást. Ennek középpontjában a következők állnak majd: egészségügy, demográfiai változások és jólét; élelmiszer-biztonság és bioalapú gazdaság; biztonságos, tiszta és hatékony energia; intelligens, zöld és integrált közlekedés; nyersanyagok beszerzése; erőforrás-hatékonyság és az éghajlat-politikai intézkedések; valamint inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak (ideértve a kiberbiztonságot és az internet biztonságosabbá tételét). Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tudományos és innovációs közösségei révén jelentősen hozzájárul e kihívások kezeléséhez, jelentősen megnövelt költségvetéssel.

(3) Ipari vezető szerep és versenyképes keretek megteremtése. A blokk célja az alaptechnológiák terén a vállalkozások által végzett kutatás és innováció előmozdítása; a szolgáltatások és a feltörekvő ágazatok támogatása, különös figyelemmel a K+F-be irányuló, magánszektorból származó beruházások megmozgatására; valamint a kkv-kat jellemző problémák megoldása. A prioritási tevékenységek a következőkre terjednek ki: a stratégiai beruházások növelése és a vezető szerep fokozása a jelenlegi és a jövőbeni alaptechnológiákban, ipari technológiákban és szolgáltatásokban, a következő területek célirányos támogatásával: IKT (ideértve a mikro/nanoelektronikát és a fotonikát), nanotechnológia, korszerű anyagok, fejlett gyártási rendszerek, ipari biotechnológia, világűrkutatás, innovatív valamint alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alkalmazkodási technológiák, különös tekintettel az alaptechnológiák esetében alkalmazott integrált szemléletre; hozzáférés a kockázatfinanszírozáshoz és a kockázati tőkéhez (a hetedik keretprogram kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmusára és a versenyképességi és innovációs keretprogram pénzügyi eszközeire építve); és a nagy növekedési potenciállal rendelkező kkv-k innovatív tevékenységeinek támogatása Unió-szerte.

A megközelítés kiterjed a szakpolitikai stratégiák által meghatározott kutatásra és nagyobb mozgásteret teremt a pályázók számára, hogy innovatív projekteket és úttörő megoldásokat javasolhassanak.

3. Végrehajtás

A Közös Stratégia Keret koncepciójával összhangban a végrehajtás egyszerűsödik és standardizált lesz. Az egyszerűsítés egyaránt vonatkozik a finanszírozási rendszerre, valamint a részvételre és az eredmények terjesztésére vonatkozó igazgatási szabályokra. Az új egységes szabályrendszer a Közös Stratégia Keret három blokkjára alkalmazandó, az EIT (és a szabályozási kérdésekben való rugalmasság iránti igényei) és a kkv-k sajátosságainak figyelembe vétele mellett. A Közös Stratégia Keret működésének meghatározó jellemzői többek között a következők:

· Ésszerűsített finanszírozási rendszerek és eszközök egész sorának alkalmazása a Közös Stratégia Keretben, a jelenlegi programokból működők folytatásával, a hasonló célkitűzésűek összevonásával, és a céloknak már nem megfelelőek megszüntetésével. A támogatás formájában történő finanszírozáshoz hasonlóan nagyobb mértékben kerülnek alkalmazásra az innovatív pénzügyi eszközök. Megfontolásra kerül a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés és díjak bevezetése is.

· Az egész területre egységes szabályrendszer vonatkozik a támogathatóság, a számvitel, a jelentéstétel és az ellenőrzés tekintetében. Új egyensúly jön létre a bizalom és a kontroll, valamint a kockázatvállalás és a kockázatkerülés között. A kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív teher könnyítése céljából radikálisan egyszerűsített költségtérítési megközelítés kerül bevezetésre a kedvezményezettek (támogatásban részesülők) szokásos elszámolási és igazgatási gyakorlatainak lehető legjobb figyelembe vételével, és az átalányösszegű kifizetések gyakoribb használatával. A kedvezményezetteknek ki kell aknázniuk az eredményeket vagy azokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük megfelelő terjesztési csatornákon keresztül.

· A projektek hamarabb indulhatnak, mivel a kiválasztás és az értékelést követő tárgyalási szakaszok jóval rövidebbek lesznek. A pályázók és a résztvevők számára külön IT-portál biztosít egyszerű hozzáférést az iránymutatási és tanácsadási szolgáltatásokhoz. Emellett ésszerűsítésre kerülnek a tagállamokon belüli támogatási struktúrák a Közös Stratégia Keretbe tartozó valamennyi tevékenységre vonatkozó egyablakos, nemzeti nyelven történő ügyintézés biztosítása céljából. Külön intézkedések kerülnek bevezetésre az olyan tehetséges kutatók és innovátorok támogatására, akik nem rendelkeznek tapasztalattal az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés területén. A Közös Stratégia Keret egészében egységes ellenőrzési megközelítés kerül alkalmazásra.

· A Közös Stratégia Keret végrehajtásának minőségét, hatékonyságát és konzisztenciáját javítani fogja a nagymértékű kiszervezés, a jelenlegi programokban elért haladásra épülve. A jelenlegi programok keretében létrehozott végrehajtó ügynökségek bővítésre kerülnek a méretgazdaságossági előnyök érdekében. Továbbra is igénybe veszik az ipar tekintetében köz- és magánszféra közötti partnerségeket, valamint a közszférák közötti partnerségeket a tagállami programokkal, többek között a felülvizsgált költségvetési rendeletben előirányzott új lehetőségek alkalmazásával. Ezek a partnerségek valamennyi fél szilárd elkötelezettségére épülnek, melyek célja az erőforrások összefogása a stratégiai területekre irányuló beruházások felfuttatása, és az erőfeszítések széttöredezettségének elkerülése érdekében.

· Az uniós, a nemzeti és a regionális erőforrások tagállamokkal közös programozással történő stratégiai összehangolása növeli a beruházások hozzáadott értékét és hatását.

· Az innovatív pénzügyi eszközök gyakoribb alkalmazása elősegíti a magánszféra kutatási és innovációs beruházásait, ideértve az innovatív, csúcstechnológiai vállalkozásokba, különösen a kkv-kba irányuló kockázatitőke-beruházásokat. Ezeket külső intézmény, az Európai Beruházási Bank csoport vagy más nemzetközi pénzügyi szervezet vagy olyan állami pénzintézet igazgatja, melyben legalább egy tagállam részesedéssel rendelkezik, a hitelre és a tőkére vonatkozó közös szabályokkal összhangban.

Ily módon várható, hogy a Közös Stratégia Keret költségvetésének kb. kétharmada külső szereplőkkel kerül végrehajtásra (szemben a jelenlegi időszak kb. ötven százalékos szintjével), a különböző támogatási mechanizmusok között felosztva. A külső igazgatás mértékét és jellegét többek között a hatékonyságra gyakorolt hatás és az igazgatás alatt álló összköltségvetés alapján kell meghatározni, és a későbbiekben a külső igazgatásra alkalmazandó szabályok további egyszerűsítésével járhat. A Bizottság ettől függetlenül megőrizné a közvetlen igazgatási felelősséget különösen a kulcsfontosságú politikai hatáskörökhöz kapcsolódó területeken.

A kohéziós politika keretében finanszírozott kutatással és innovációval való komplementaritást és szinergiát a beavatkozások céljai és módjai közötti egyértelmű különbségtétel biztosítja. A kutatás és innováció valamennyi uniós régió felvirágzásának és jólétének központi kérdése. Emiatt az összes tagállam érdekében áll kiváló, erős és hatékony kutatási és innovációs rendszerek kiépítése. A Közös Stratégia Keretből finanszírozott beavatkozások ehhez úgy járulnak hozzá, hogy a kutatásba és innovációba irányuló összegek allokálása a kiválóság alapján történik, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. A regionális szintű kutatási és innovációs kapacitásépítést elősegítő legfontosabb eszközökként megerősítésre kerülnek a kohéziós politikai beavatkozások, ideértve a kutatási infrastruktúrák fejlesztését, a támogatható régiókra előzetesen meghatározott keretösszegekből történő finanszírozáson keresztül. A tagállamokkal kötendő partnerségi szerződések, együtt a Közös Stratégia Kerettel, támogatják a Közös Stratégia Keretben meghatározott, és a regionális/helyi adottságok értékelésén alapuló prioritásokra kidolgozott intelligens stratégiákat. Ez elősegíti a kiválóságot, és idővel nagyobb számban termel ki a régiókból (nevezetesen a konvergenciarégiókból) származó kiváló kutatókat és innovátorokat, akik képesek a Közös Stratégia Kerettel teljes mértékben összhangban álló programokat létrehozni, ezzel egyidejűleg pedig megerősíti valamennyi régió kapacitását innovációs potenciáljuk teljes kiaknázására. Megfelelő érintkezési felület kerül kialakításra a közös agrárpolitikával a mezőgazdaság területén történő kutatás és innováció támogatása céljából, valamint az oktatás és más uniós programok érintett tevékenységeivel, ideértve a biztonságot is.

4. Javasolt költségvetési allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

A kutatás és innováció közös stratégiai kerete || 80 milliárd EUR

Igazgatás

Az uniós költségvetés igazgatási fejezete finanszírozza az összes uniós intézmény tevékenységét – az Európai Parlamentét (mintegy 20 %), az Európai Tanácsét és a Tanácsét (7 %), a Bizottságét (40 %), valamint a többi intézményét – például a Bíróságét, a Külügyi Szolgálatét vagy az európai ombudsmanét – (15 %), továbbá a nyugdíjakat (16 %) és az Európai Iskolákat (2 %).

Az igazgatás az uniós költségvetés viszonylag kis részét képezi – a jelenlegi többéves pénzügyi keretben 5,7 %-át. Ez a részarány az utóbbi években nem változott jelentősen, pedig lezajlott az EU történetének legnagyobb bővítése, egyre szaporodik az EU egész területén elhelyezkedő intézmények és szervek száma, és a bővülő feladatkörök miatt természetszerűleg nő az alkalmazottak, és így a későbbiekben a nyugdíjasok száma is. A költségvetés igazgatási része fedezi a fizetéseket és a nyugdíjakat, a folyó költségeket, például az épületfenntartást, a szakértői találkozókat, a hivatali utakat, az IT-rendszereket és egyéb kapcsolódó kiadásokat. Fedezi továbbá a 23 nyelvű Unió fordítással és tolmácsolással kapcsolatos költségeit. A költségvetés ezen része biztosítja a több tagállamban iskolát működtető Európai Iskolák finanszírozását is.

Mivel a nyugdíjakra és az Európai Iskolákra fordított kiadások eltérő jellegűek és azokat hosszú távú trendek is befolyásolják, a Bizottság többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslata az uniós intézmények működéséhez szükséges igazgatási kiadásokat elkülönítve, az V. fejezet alfejezeteként mutatja be (a nyugdíjak és az Európai Iskolák nélkül).

A Bizottság szerint az, hogy a következő programozási időszak igazgatási költségeinek (a költségvetés V. fejezetének) növekedése ne haladja meg a 2013. évi felső határokat, nem könnyű, de megvalósítható feladat. A jövőbeni bővítések miatti többletköltségektől eltekintve ez azt jelentené, hogy a 2014–2020 közötti időszakban nem növekednének az operatív igazgatási kiadások.

Az Európai Unió 2004-ben teljesen átalakította közszolgálati rendszerét, személyzeti szabályzata korának egyik legkorszerűbb szabályzata lett. Az európai közszolgálati jog 1968 utáni első átfogó reformja többek között olyan változásokat hozott, mint az új, teljesítményorientált és érdemalapú karrierstruktúra, a nem alapvető feladatokat ellátó személyzet új szerződéses jogállása, a nyugdíjrendszer reformja, az új munkamódszerek és a családbarát munkafeltételek. A reform nem csak az intézményeket érintette, hanem az uniós szerveket és ügynökségeket is, amelyek csaknem minden tagállamban megtalálhatók. A reform révén az EU a mai napig mintegy 3 milliárd EUR-t takarított meg. A megtakarítás nagysága 2020-ra az 5 milliárd EUR-t is elérheti.

A világgazdaság közelmúltbeli eseményei és az ezekből fakadó államháztartási konszolidációs igény miatt minden közigazgatás jelentős erőfeszítésekre kényszerül, és a közszolgálatban dolgozóknak is növelniük kell hatékonyságukat és alkalmazkodniuk kell a változó gazdasági és társadalmi környezethez. Ezek az összefüggések az európai közszolgálatra és az európai intézmények igazgatására is érvényesek. A Bizottság mint igazgatási szerv az elmúlt években felelősségteljes magatartást tanúsított és betartotta a meghirdetett létszámstopot: az új politikai prioritásokat a személyzet belső átcsoportosításával oldotta meg, szervezeti felépítését és hatékonyságát megfelelő eszközök és eljárások bevezetésével javította, legújabban pedig javaslatot tett a 2012. évre vonatkozó igazgatási kiadások befagyasztására.

A Bizottság az igazgatási intézkedéseken túl úgy döntött, hogy olyan javaslatot terjeszt elő a jelenlegi személyzeti szabályzat reformjára, amely minden intézmény, szerv és ügynökség számára lehetővé teszi további hatékonyságnövekmények és megtakarítások elérését, ugyanakkor szavatolja az európai közszolgálat magas színvonalát és vonzerejét az összes tagállam állampolgárai számára.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy minden intézmény, szerv és ügynökség tekintetében további megtakarításokra van szükség és lehetőség. E célkitűzés teljesítése érdekében a Bizottság úgy döntött, hogy minden intézmény, szerv és ügynökség tekintetében 5 %-os létszámcsökkentést javasol. A létszámcsökkentés a megtakarítások elérésének egyik fő eleme, és egyben az intézmények hatékonyságnövelését célzó általános ösztönzés része: a létszámcsökkentés a személyzet munkaidejének növelésével lenne ellensúlyozható, amelyet nem kísérne bérnövekedés.

Az igazgatási kiadások növekedésének korlátozása azonban szükségessé teszi az EU személyzeti szabályainak további módosítását. A Bizottság különösen:

· Módosítani kívánja a fizetések kiigazításának módszerét, ugyanakkor a jelenlegi 5,5 %-os maximális szinten fenn kívánja tartani a tisztviselőkre kivetett „különleges illetéket”.

· Az európai demográfiai fejleményeket figyelembe véve a nyugdíjkorhatárt 63-ról 65 évre, a korkedvezményes nyugdíj korhatárát pedig 55-ről 58 évre kívánja emelni, emellett vonzóvá kívánja tenni a 67 éves korig történő munkavégzés lehetőségét.  A nyugdíjjárulék számításának módszertanát hozzá kell igazítani a nemzetközi növekedési standardokhoz. A módosítás révén az intézmények és a tagállamok a rövidtávú kamatlábak ingadozásaira kevésbé érzékeny, és így várhatóan kevesebb megrázkódtatásnak kitett, stabilabb mértékű nyugdíjjárulékkal számolhatnak.

· Egyértelmű kapcsolatot kíván teremteni a felelősség és a besorolás között: az AST besorolásúak karrierútja oly módon kerül átalakításra, hogy a besorolás két legfelső foka (AST 10 és 11) a kategória legmagasabb szintű (személyzeti, pénzügyi vagy koordinációs) felelősséget vállaló tisztviselői számára lesz fenntartva.

· Az irodai és titkársági alkalmazottakat nem tisztviselőként, hanem határozatlan idejű szerződéses munkaviszonyban kívánja foglalkoztatni. A szerződéses alkalmazottak és az azonos feladatokat ellátó tisztviselők közötti átfedések elkerülése érdekében az irodai feladatköröket gyorsított ütemben fokozatosan kivonják a tisztviselők feladatai közül.

· 37,5-ről 40 órára kívánja emelni a heti minimális munkaidőt, miközben megtartaná a 42 órás maximálisan ledolgozható időtartamot. A munkaidő növelése segíthet az 5 %-os létszámcsökkentés ellensúlyozásában.

· Módosítani kívánja az utazási támogatás kiszámításának módját.

A Bizottság az egységesebb és zökkenőmentesebb végrehajtás érdekében az ügynökségek – azok sajátosságait jobban figyelembe vevő – személyzeti szabályzatait is módosítani kívánja. Az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport következtetéseitől függően előfordulhat, hogy a jövőben olyan újabb – az uniós költségvetés megfelelő fejezetét érintő – intézkedések előterjesztésére is sor kerül, amelyek révén az ügynökségek tovább faraghatják igazgatási kiadásaikat.

A Bizottság javaslata szerint ezeket az intézkedéseket már 2013-tól kezdődően, vagyis a 2014–2020 közötti időszak előtt végre kell hajtani.

Javasolt allokáció a 2014–2020 közötti időszakra

Az összes adat 2011. évi változatlan árakon.

Igazgatás amelyből || 62,6 milliárd EUR

· Nyugdíjak és Európai Iskolák || 12,2 milliárd EUR

· Az intézmények igazgatási kiadásai || 50,45 milliárd EUR

[1]               COM(2010) 600 végleges, elfogadva 2010. október 26-án.

[2]               COM(2009) 82 végleges, illetve a Tanács 2009.11.30-i következtetései az EU-n belüli katasztrófamegelőzés közösségi keretéről és a Tanács 2008.11.14-i következtetései az európai katasztrófakezelési képzésről.

[3]               COM(2011)112: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve, 2011. március 8.

[4]               A 2050 menetrend hatásvizsgálata alapján.

[5]               A „NER 300 program” tapasztalataira építve, melytől 2011-2015 között kb. 10 milliárd EUR mobilizálását várják (ideértve a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó 4-5 milliárd EUR bevételt) a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektek valamint megújuló energia demonstrációs projektek támogatására.

[6]               COM(2010)614.

[7]               COM(2010) 642.

[8]               Az Eurostat 2011. május 10-i munkanélküliségi jelentése, és 2011. május 20-i adatai az Európa 2020 mutatóiról.

[9]               E keretbe az ESZA, az Európai Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap tartozik majd.

[10]             Az eddigi tapasztalatok alapján a 12 hónapos visszailleszkedési ráta mintegy 40 %, de hosszabb időszakot tekintve további kedvező hatások mutathatók ki.

[11]             A költségvetési rendelet alapján ezek a fellépések végrehajtásukhoz nem igényelnek egyedi jogalapot. Költségvetési előirányzataikat a költségvetési hatóság évente állapítja meg.

[12]             Az éghajlatpolitikai alprogramra javasolt részleteket lásd a külön éghajlat-politikai adatlapban.

[13]             A környezetvédelmi cselekvési tervek egy meghatározott környezetvédelmi politika végrehajtását szolgáló tervek vagy politikák, melyeket vagy uniós környezetvédelmi irányelvekben írnak elő (pl. az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kiemelt cselekvési keret, a víz-keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási terv, a hulladék-keretirányelv szerinti hulladékminimalizálási terv, a a Tiszta Levegőt Európának (CAFÉ) jogszabály levegő minőségére vonatkozó követelményeinek való megfelelést szolgáló légszennyezés-csökkentési terv), vagy a hatóságok dolgoznak ki uniós ajánlásokkal összhangban (pl. fenntartható városfejlesztési terv, a tengerparti övezet integrált kezelésére vonatkozó tervek stb.).

[14]             COM(2011)244.

[15]             Oroszország továbbra is az európai szomszédsági eszközből finanszírozott határokon átnyúló és regionális együttműködésből részesedik.

[16]             2020-ig 20 %-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, az uniós végfelhasználói energiafogyasztásban 20 %-ra növelik a megújuló forrásból származó energia részarányát, és 20 %-kal növelik az energiahatékonyságot.

[17]             A közlekedési projektek esetében a társfinanszírozási arány a projektfinanszírozás rendelkezésre állásától függően különböző lesz az egyes módozatok vonatkozásában. A határokon átnyúló projektek vonatkozásában magasabb társfinanszírozási arányokat fognak előirányozni. A konvergencia régiókban a társfinanszírozási arányok a Kohéziós Alapra és a strukturális alapokra vonatkozó új rendeletek értelmében előírt, beruházásokra alkalmazandó társfinanszírozási arányokon alapulnak.

[18]             Az európai gazdasági fellendülés tervéből szerzett tapasztalatok alapján a becslések szerint jellemzően akár 30 %-os társfinanszírozásra is szükség lehet ahhoz, hogy megszülessen a végső beruházási döntés és elinduljanak a határokon átnyúló bonyolult projektek. Ha egy projekt üzletileg nem életképes, viszont célja, hogy növelje az ellátás biztonságát vagy megszüntesse néhány tagállam elszigeteltségét, a szükséges társfinanszírozási arány még ennél is magasabb (akár 80 %-os is) lehet.

Előszó

Az Európai Unió nap mint nap azon dolgozik, hogy 500 millió lakójának törekvéseit valóra váltsa. Meggyőződésem, hogy az Unió mind Európában, mind világszerte az erőteljesen versengő szociális piacgazdaság megújulásának hajtóereje lehet. Ehhez innovatív költségvetésre van szükségünk. Olyan költségvetésre, amely a globalizáció jelentette új helyzetekre hangolt, amely választ ad a ma kihívásaira, és megalapozza a jövő lehetőségeit.

Költségvetésünk innovatív költségvetés. Ha a megszokott fejezeti csoportosítás mögé nézünk, azt láthatjuk, hogy az egész költségvetésen végighúzódik az Európa 2020 stratégia közösen kialakított céljainak elérésére irányuló törekvés. Ez az oka annak, hogy szakítunk a jogosultsági szemléletmóddal, amely alapján egyes hatóságok elvárták, hogy kívánságuk szerint használhassák fel a forrásokat. Mostantól minden igényt egyértelműen a közösen kialakított célokhoz és prioritásokhoz kell rendelni. Így szolgálhat majd minden egyes elköltött euró egyszerre több célt is. Ugyanaz az euró számos területen járhat jelentős emelőhatással: egyszerre erősítheti a kohéziót, növelheti az energiahatékonyságot, járulhat hozzá az éghajlatváltozás elleni harchoz, és ösztönözheti a szociális célok megvalósítását.

Napjainkban a kormányok, a vállalkozások és a családok Európában mindenütt jól megnézik, mire költik a pénzüket. Körültekintően fel kell mérnünk, mely területeken kell meghúznunk a nadrágszíjat, és mely területeken kell befektetnünk a jövőbe. Szigorúnak kell lennünk, ám ugyanakkor támogatnunk kell az európai növekedést.

Az Európai Unió, miközben a jövő érdekében kiadásokat hajt végre, nem nyújtózkodhat tovább lehetőségeinél. Viszonylag kis méretű, a (bruttó nemzeti jövedelem alapján mért) európai összvagyon csupán mintegy 1%‑át kitevő költségvetésből kell gazdálkodnunk, amely a tagállami költségvetések ötvenedrészének felel meg. Ebből az összegből kell jelentős hatást gyakorló lépéseket tennünk, minden egyes eurót a lehető leghatékonyabban használva fel.

E döntéseket, amelyek a 2014 és 2020 közötti évekre vonatkoznak, ma hozzuk meg.

Az általunk javasolt uniós költségvetés nem növeli az adófizetők terheit, viszont a korábbinál többet nyújt számukra. Korszerűbbé tesszük az európai költségvetést: egyes területeken megtakarításokat hajtunk végre, hogy többet fordíthassunk azokra a kiemelt területekre, amelyek valóban fontosak. Azokon a területeken, amelyeken Európa sokat tehet, ambiciózus költségvetést javaslunk. Költségvetési javaslatunk összeurópai logikán alapul, amely arra összpontosít, hol aknázhatjuk ki a szinergiákat a források összevonása révén, és amely azokat a fellépéseket támogatja, melyeket költségesebb lenne nemzeti szinten, külön-külön finanszírozni.

Az új költségvetés egyszerűbb, áttekinthetőbb és méltányosabb lesz a korábbiaknál. Képes lesz arra, hogy mobilizálja a magántőkét. A költségvetés finanszírozása érdekében továbbá új bevételi források létrehozását javasoljuk a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén alapuló hozzájárulások részleges kiváltására. Úgy gondoljuk, ez előnyös lesz mind a családok, mind a kormányzatok számára. Így lesz költségvetésünk valóban európai költségvetés – olyan költségvetés, amely elősegíti az integrációt, amely elkerüli, hogy az Unió és a tagállamok kétszer ugyanarra költsenek, és amely új értéket teremt európai szinten elhatározott, közös fellépések révén, melyek európai perspektíva híján nem lennének végrehajthatók.

A költségvetés jókora szelete irányul arra, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést előirányzó Európa 2020 stratégia céljaival összhangban növeljük a foglalkoztatást, és élénkítsük a gazdasági növekedést. Példának okáért, az energetikai, közlekedési és informatikai infrastruktúra hiányzó láncszemeinek finanszírozása érdekében európai összekapcsolódási eszközt hozunk létre. Ennek révén elősegítjük a belső piac integrációját, összekötjük keletet nyugattal, északot déllel, hogy – mindannyiunk előnyére – megteremtsük a valódi területi kohéziót. Az oktatásra, képzésre, kutatásra és innovációra fordított összegek növelésével a költségvetés Európa szellemi tőkéjét is növelni kívánja. E területek fejlesztése létfontosságú annak érdekében, hogy megőrizzük Európa globális versenyképességét, megteremtsük a jövő munkahelyeit, és támogassuk az újításokat. Egy olyan világban, ahol más országcsoportokkal versenyzünk, Európa leginkább akkor lehet sikeres, ha egyesíti a rendelkezésére álló erőforrásokat annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit elérő, messzemenően versenyképes szociális piacgazdaságot hozzon létre. Ma, amikor gazdaságaink minden korábbinál szorosabban függnek egymástól, közös érdekünk, hogy tagállamaink mindegyikében ösztönözzük a gazdaság fellendülését.

Hasonlóképpen, a költségvetésből a mezőgazdaságra fordított összegek igazi, stratégiai fontosságú, közös európai szakpolitika támaszát képezik. E területen a kiadások több mint 70%‑a ma már nem nemzeti szinten jelentkezik, és az uniós finanszírozás kevésbé költséges, mint 27 nemzeti agrárpolitika. Korszerűsíteni fogjuk a közös agrárpolitikát, hogy biztonságos és egészséges élelmiszerekkel láthassuk el az embereket, megvédjük a környezetet, és javítsuk a kistermelők helyzetét. Ez a terület jól szemlélteti, hogy egyetlen eurónak egyszerre sok célt lehet, és kell is szolgálnia.

A világ egyre kisebb lesz. A szövetségi kapcsolatrendszerek átrendeződései és az új hatalmak színre lépése nyomán Európának többet kell tennie, ha hallatni akarja szavát a nemzetközi porondon. Növelni fogjuk azt az összeget, amelyet Európa nemzetközi szerepvállalására fordítunk. Több jut majd szomszédságunk számára, és több a legszegényebbek megsegítésére vállalt kötelezettségeink teljesítésére. Ha mi ma nehéz időket élünk, akkor ők folyamatosan a legnehezebb időket élik.

Javaslatunkon vörös fonálként húzódik végig a szolidaritás témája – szolidaritás a legszegényebb tagállamokkal és régiókkal, szolidaritás a migráció kihívásainak közös megoldásában, szolidaritás az energiabiztonságban és szolidaritás az Unión kívüli országok népeivel.

Téves az a közkeletű elképzelés, hogy az Európai Unió a legtöbb pénzt tisztviselőire és ingatlanjaira költi. Valójában mindössze a költségvetés 6%‑át teszik ki az adminisztratív kiadások. Meggyőződésem viszont, hogy az európai intézményeknek is szolidaritást kell vállalniuk az európai polgárokkal egy olyan időszakban, amikor minden szinten elvárandó a szigorú költséggazdálkodás és a maximális hatékonyság. Ez az oka annak, hogy a következő hét évben nem növeljük az adminisztratív kiadásokat, és 5%‑kal csökkentjük az uniós alkalmazottak létszámát.

Úgy hiszem, hogy nagyra törő, ám felelős javaslatokat teszünk le az asztalra. A költségvetést egyes területeken kiadáscsökkentés, a kiemelt területeken pedig kiadásnövelés jellemzi. Ellenálltunk a kísértésnek, hogy változatlan jellegű költségvetést eredményező, csupán apró módosításokat javasoljunk. Legfontosabb célunk, hogy Európa polgárai pénzükért valódi ellenértéket kapjanak.

Most az Európai Parlamenten, a tagállamokon és a Bizottságon a sor, hogy összeüljenek, és megállapodásra jussanak e javaslatokról. A következő hónapokban kemény vitáknak nézünk elébe, ám úgy hiszem, hogy minden oldalon valódi európai szellemmel felvértezve meg tudunk majd állapodni egy nagyra törő, innovatív, az emberek életében valódi változásokat hozó költségvetésről.

José Manuel Durão Barroso

az Európai Bizottság elnöke

1. Háttér

Az Európai Unió jövőbeli költségvetésére vonatkozó javaslatának kidolgozása során a Bizottságnak azzal a dilemmával kellett szembenéznie, hogy miközben a tagállamok megszorításokat alkalmaznak és költségvetési konszolidációt hajtanak végre, egyre nő az olyan finanszírozandó szakpolitikai területek száma, ahol az uniós szintű cselekvés révén az EU hatékonyabban tud fellépni. Ennek eredményeként erőteljes összeurópai logikájú költségvetési javaslatot állított össze, amelynek célja, hogy lendületet adjon az Európa 2020 növekedési stratégiának. A javaslat innovatív a benne szereplő kiadási javaslatok minősége szempontjából, valamint a költségvetés javasolt jövőbeli finanszírozási módja tekintetében. Ez utóbbi várhatóan csökkenti majd a tagállamok költségvetésére nehezedő közvetlen hatást és valóban európaivá teszi az uniós költségvetést.

A gazdasági és pénzügyi válság nyomán a fellendülés alátámasztására az Európai Unió jelentős lépéseket tett a gazdaságirányítás koordinálásának javítására. Az Európai Parlament és a tagállamok felismerték, milyen előnyök rejlenek az EU kölcsönös függéseinek a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterében meghatározott, strukturált kezelésében. A következő pénzügyi keretet úgy tervezték, hogy támogassa e folyamatot. A keret az európai gazdaság hosszú távú, egyes tagállamok jelenlegi pénzügyi nehézségein messze túlmutató jövőképét vázolja fel. Az uniós költségvetés nem „Brüsszelnek” készül, hanem az uniós polgároknak. Méretét tekintve kicsi és a tagállamokban kerül felhasználásra, az Európai Unió és polgárai javát szolgálja. Erőteljes katalizátorhatása révén elősegíti az Unió növekedési stratégiájának megvalósítását, különösen, ha az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére használják fel.

A javaslat vezéreleme az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés. A Bizottság a kutatásra és innovációra, az oktatásra és a kkv-k fejlesztésére elkülönített összegek növelését javasolja. Az egységes piacban rejlő további potenciál felszabadítására tesz javaslatot azáltal, hogy a 21. században való működéséhez szükséges infrastruktúrával szereli fel. A javaslat értelmében erőforrás-hatékonyabbá kívánja tenni a közös agrárpolitikát, hogy az ne csak kiváló minőségű élelmiszerrel lásson el bennünket, hanem a környezetgazdálkodáshoz és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is hozzájáruljon. A szolidaritás témája ugyancsak végigvonul a javaslaton: a legszegényebb tagállamokkal és régiókkal szembeni szolidaritás megnyilvánulása, hogy a kohéziós kiadások legnagyobb részét e területek szükségleteire fordítják; a szolidaritás mutatkozik meg a migrációs kihívások és a katasztrófák közös kezelésében, az energiabiztonság területén, valamint azokkal a harmadik országbeli emberekkel szemben, akik azonnali humanitárius szükségleteik és hosszú távú fejlődésük tekintetében egyaránt rászorulnak a támogatásunkra.

A Bizottság osztja az Európai Parlament azon aggodalmát[1], miszerint „a saját források rendszerének alakulása … aránytalan hangsúlyt helyez a tagállamok közötti nettó egyenlegekre, így ellentmond az EU szolidaritási alapelvének, felhígítja az európai közös érdeket és nagy mértékben figyelmen kívül hagyja az európai hozzáadott értéket”. E javaslatokkal a Bizottság új pályára kívánja állítani az EU pénzügyeit: a bruttó nemzeti jövedelem alapján számított hozzájárulások által dominált költségvetéstől elmozdulva valóban „saját forrásokból” kívánja finanszírozni a költségvetés egy részét, ezáltal jobban összhangba kerülve a Szerződéssel is, amely kimondja, hogy az Unió költségvetését teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.

Az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat kidolgozása során a Bizottság megvizsgálta a jelenlegi kiadási eszközök és programok hatását, széles körben konzultált az érdekeltekkel[2], és elemezte az új többéves pénzügyi kereten belül megvalósítandó eszközök és programok kivitelezésére rendelkezésre álló lehetőségeket[3].

2. A javasolt többéves pénzügyi keret

A következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában javaslandó teljes összegről való döntéshozatal során a Bizottság figyelembe vette az Európai Parlament azon álláspontját, miszerint „a következő többéves pénzügyi keret befagyasztása a 2013. évi szinten …nem életképes opció … [és] … a következő többéves pénzügyi kerethez a források legalább 5%-os növelésére van szükség”[4]. Ugyancsak észben tartotta az Európai Tanács következtetéseit[5], amelyek értelmében alapvető fontosságú, hogy „a következő többéves pénzügyi keretben tükröződjenek azok a tagállami konszolidációs törekvések is, amelyek a hiány és az államadósság fenntarthatóbb pályára állítását célozzák. Tiszteletben tartva a különböző intézmények szerepét és az európai célkitűzések teljesítését, … [biztosítani kell], hogy az uniós szintű kiadások megfelelő mértékben járuljanak hozzá ezekhez az erőfeszítésekhez.”

A Bizottságnak meggyőződése, hogy az uniós szintű kiadások hozzáadott értéket képviselnek. A többéves pénzügyi keret kiadásai jelenleg az uniós GNI-nek csupán alig több mint 1%-át teszik ki – ez alacsony érték az Európai Parlament és a Tanács által rendszeresen azonosított összeurópai szükségletekhez képest. A Bizottság a kötelezettségvállalások vonatkozásában a GNI 1,05 %-át kitevő pénzügyi keretre tesz javaslatot, ami a GNI 1 %-ának megfelelő kifizetést von maga után. További 0,02 %, a többéves pénzügyi kereten kívüli lehetséges kiadással, valamint 0,04 %, a költségvetésen kívüli kiadással együtt a teljes összeg a GNI 1,11 %-át teszi ki; ez magában foglalja a válságokra és vészhelyzetekre (amelyeket nem lehet előre látni, pl. a humanitárius beavatkozások) elkülönített összegeket, valamint azon kiadásokat, amelyek a tagállamok ad hoc hozzájárulásaiból részesülnek (például az EFA, amelynek esetében a hozzájárulási kulcs eltér az uniós költségvetés hozzájárulási kulcsától). Az e pénzügyi keretre vonatkozó javaslat kidolgozása során a Bizottság próbálta megtalálni a megfelelő egyensúlyt az ambíciók és a realizmus között, tekintetbe véve a költségvetési tárgyalások időszakának körülményeit is.

A többéves pénzügyi keretre vonatkozó bevált gyakorlattal összhangban a Bizottság jövőbeli pénzügyi kötelezettségvállalásokban kifejezve terjeszti elő javaslatát. A javaslat részletesen bemutatja a kifizetések tervezett ütemét is, nagyobb előrejelezhetőséget biztosítva ezáltal. Az előrejelezhetőség különösen fontos a költségvetési konszolidáció idején, ami a kifizetési szintek szoros ellenőrzését követeli meg a következő időszak elején.

A Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre tesz javaslatot a 2014-2020 közötti időszakra:

3. Az uniós költségvetés finanszírozása

A pénzügyi keret korszerűsítésére nem csupán a kiadási prioritások és a kiadások megtervezése terén van szükség, hanem az uniós költségvetés finanszírozása vonatkozásában is – ezt ugyanis az elmúlt években egyre növekvő mértékben kérdőjelezték meg. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés megerősíti azt az eredeti szándékot, miszerint az uniós költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni. A valós helyzet azonban az, hogy jelenleg az uniós finanszírozás több mint 85 %-a a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) és a héából számított statisztikai aggregátumokon alapul. Ezeket széles körben a tagállamok által minimalizálandó nemzeti hozzájárulásnak tekintik. Ennek következtében egyre inkább erősödik a nettó befizetők „vissza a pénzemet” hozzáállása, ami megkérdőjelezi az uniós költségvetés létjogosultságát és az Unió egészén átívelő szolidaritási elvet. Mindez emellett a nettó kifizetésekre és egyenlegekre való túlzott összpontosításhoz is vezetett, és megakadályozta az uniós költségvetést abbéli szerepének kiteljesítésében, hogy az EU egésze számára nyújtson hozzáadott értéket.

Elérkezett az ideje, hogy ismét összehangoljuk az uniós finanszírozást az autonómia, az átláthatóság és a méltányosság elveivel, és felvértezzük az Uniót mindazzal, ami az egyeztetett szakpolitikai célkitűzések eléréséhez szükséges. Az új saját forrásokra vonatkozó javaslat célja nem a teljes uniós költségvetés növelése, hanem az, hogy elmozduljunk a „vissza a pénzemet!” felfogástól és nagyobb fokú átláthatóságot vigyünk a rendszerbe. Nem arra irányul, hogy költségvetési szuverenitást adjon az EU-nak, sokkal inkább arra, hogy visszatérjünk a szerződések eredeti szándékához közelebb lévő finanszírozási mechanizmusokhoz. Így a Bizottság javaslata a tagállami költségvetésekből származó közvetlen hozzájárulások csökkenését eredményezi.

A költségvetés felülvizsgálata[6] során a Bizottság összeállította azon lehetséges finanszírozási eszközök nem teljes körű jegyzékét, amelyek fokozatosan felválthatnák a nemzeti hozzájárulásokat, és csökkenthetnék a nemzeti államháztartásokra nehezedő terheket. Felsorolta emellett az egyes eszközök mérlegelése során alkalmazandó kritériumokat is. A Bizottság részletesen elemezte a lehetőségeket[7], és úgy határozott, hogy új, a pénzügyi szektorban kivetett adón alapuló sajátforrás-rendszert és új héa-alapú forrást javasol. Ezek az új saját források az uniós költségvetés részleges finanszírozását oldanák meg, és teljes egészében kiválthatnák a jelenlegi összetett héa-alapú forrásokat (a Bizottság ezek megszüntetését javasolja), és csökkenthetnék a GNI-alapú források arányát. Az új saját forrásokról szóló tanácsi határozatra vonatkozó bizottsági javaslat részleteit egy, e közleményt kísérő jogalkotási szöveg tartalmazza[8]. Ebben az összefüggésben a Bizottság támogatja az Európai Parlament azon felhívását, hogy a téma megvitatására a nemzeti parlamentek részvételével hívjanak össze parlamentközi konferenciát.

A fent bemutatott okokból a Bizottság javasolja továbbá a kedvezmények és korrekciók problémakörének jelentős egyszerűsítését. A tagállamok által az uniós költségvetésbe teljesített befizetések, illetve a különböző uniós kiadásokból kapott összegek közötti különbségek kiegyenlítésére tett kísérletek torzítják a költségvetést, és rontják annak hozzáadottérték-teremtő képességét. Ezért a Bizottság – az Európai Tanács 1984. évi fontainebleau-i ülésének vonatkozó következtetéseivel összhangban – azon tagállamok hozzájárulásainak korlátozását javasolja, amelyek máskülönben a relatív jóllétükhöz viszonyítva túlzott mértékű költségvetési teherrel szembesülnének.

4. Az uniós költségvetést alátámasztó alapelvek

Az uniós költségvetés különbözik a nemzeti költségvetésektől. Az EU nem finanszíroz közvetlenül sem egészségügyet, sem oktatást. Nem finanszírozza a rendőrséget, sem a honvédelmi erőket, mint a nemzeti költségvetések. Logikája összeurópai, nem nemzeti. Viszonylag kis mérete lehetővé teszi, hogy azokra a területekre összpontosítsák, ahol jelentős uniós hozzáadott értéket teremt[9]. Az uniós költségvetés nem kíván olyan beavatkozásokat finanszírozni, amelyekhez a tagállamok saját maguk is képesek a forrást biztosítani. Az uniós költségvetés azért létezik, mert vannak olyan tevékenységek, amelyek finanszírozása az EU működésének lehetővé tételéhez szükséges, továbbá olyanok, amelyek gazdaságosabban és hatékonyabban valósíthatók meg az uniós költségvetés általi kollektív finanszírozás révén. Az uniós költségvetés létezésének céljai:

(a) azon közös szakpolitikák finanszírozása, amelyek esetében a tagállamok megállapodtak, hogy uniós szinten kell kezelni őket (például a közös agrárpolitika);

(b) valamennyi tagállam és régió közötti szolidaritás kifejezése a leggyengébb régiók fejlődésének támogatása érdekében – ez lehetővé teszi az EU számára, hogy egyetlen gazdasági térségként működjön (például a kohéziós politika révén);

(c) a belső piac teljessé tételét célzó olyan fellépések finanszírozása, amelyeket még a leggazdagabb tagállamok sem tudnának saját maguk finanszírozni. Az uniós költségvetés a tisztán nemzeti perspektíva helyett összeurópai szemléletmódot tesz lehetővé (például páneurópai infrastruktúra-beruházások finanszírozása révén). Elősegíti a különböző, részben azonos célkitűzéseket követő tagállami programokkal való költséges párhuzamosságok kiszűrését;

(d) szinergiahatások és méretgazdaságosság biztosítása az együttműködés és a közös megoldások elősegítése révén azon kérdések esetében, amelyeket a tagállamok önmagukban nem tudnának kezelni (például a világszínvonalú kutatás és innováció, a belügyi együttműködés, a migráció és az igazságszolgáltatás terén);

(e) válaszadás azon tartós, illetve újonnan felmerülő kihívásokra, amelyek közös, páneurópai megközelítést tesznek szükségessé (például a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a humanitárius segítségnyújtás, a demográfiai változások és a kultúra területén).

Fentiek fényében a Bizottság az új többéves pénzügyi keret kidolgozása során végrehajtotta a 2010. évi költségvetési felülvizsgálatban rögzített elveket:

· összpontosítás a fő szakpolitikai prioritások érvényesítésére

· összpontosítás az uniós hozzáadott értékre

· összpontosítás a hatásokra és az eredményekre

· kölcsönös előnyök biztosítása szerte az Európai Unióban.

Az uniós költségvetés számokban fejezi ki a szakpolitikákat. Ennek megfelelően a finanszírozásnak összhangban kell lennie az érintett terület létező szabályozási környezetével és szakpolitikai prioritásaival. A finanszírozásnak az elvárt eredményre kell vezetnie – az állami hatóságok nem jogosultak tetszés szerint elkölteni a kapott forrásokat, azért részesülnek uniós finanszírozásban, hogy annak segítségével valósítsák meg a közösen megállapított uniós célkitűzéseket. Ezért a többéves pénzügyi keretre vonatkozó jelen javaslatban szereplő programokat és eszközöket úgy tervezték újra, hogy biztosítsák: eredményeik és hatásaik előreviszik az Unió fő szakpolitikai prioritásait. A finanszírozási programok és eszközök következő generációja az eredményekre, a feltételesség fokozott alkalmazására és a teljesítés egyszerűsítésére összpontosít:

· Az eredmények világosan kapcsolódnak majd az Európa 2020 stratégia végrehajtásához és céljainak eléréséhez. Ez a programok korlátozott számú, a kritikus tömeget elérő kiemelt prioritásra és cselekvésre összpontosítását jelenti. El kell kerülni a szétaprózódást és az összehangolatlan intervenciókat. Ahol lehetséges, az integrált programozás, valamint a végrehajtási, jelentéstételi és kontrollmechanizmusok egységes rendszerének biztosítása érdekében a meglévő programokat összevonják (például a belügyek, az oktatás és a kultúra területén) és/vagy újratervezik (például a kutatás és a kohézió esetében).

· Egyszerűsítés: a jelenlegi finanszírozási szabályok nem csupán a közpénzek elköltési módjával kapcsolatos elszámoltathatóság igényére adott válaszul alakultak ki, céljuk volt a múltbeli problémák figyelembe vétele is. Az eredmény szerteágazó és összetett, nehezen végrehajtható és nehezen ellenőrizhető. Ez az összetettség súlyos adminisztratív terhet ró a kedvezményezettekre éppúgy, mint a Bizottságra és a tagállamokra, továbbá azt a nem szándékolt hatást válthatja ki, hogy az érintetteket visszatartja a részvételtől és késedelmet szenved a végrehajtás. Jelenleg is folyamatban van az általános szabályok (költségvetési rendelet) és az egyes ágazatokra vonatkozó szabályok egyszerűsítését célzó munka.

· Feltételesség: Az inputok helyett az eredményekre való összpontosítás fokozása érdekében a programok és eszközök vonatkozásában bevezetésre kerül a feltételesség. Ez különösen a kohéziós politika és a mezőgazdaság nagy kiadási blokkjai esetében releváns – e területeken a kedvezményezetteknek és a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a kapott forrásokat az uniós szakpolitikai prioritások előmozdítására használják fel. Általánosabban szólva, a Bizottság biztosítani fogja az EU átfogó gazdaságpolitikája és az uniós költségvetés közötti koherenciát, elsősorban azon helyzetek elkerülése érdekében, ahol az uniós finanszírozás hatékonyságát aláássák az elhibázott makrofiskális politikák.

· Beruházásösztönzés: A magánszektorral történő, innovatív pénzügyi eszközökre vonatkozó együttműködés révén lehetővé válik az uniós költségvetés hatásának megnövelése, nagyobb számú stratégiai beruházást téve lehetővé és ezáltal fokozva az EU növekedési potenciálját. Az elsősorban az Európai Beruházási Bankkal (EBB), valamint a nemzeti és nemzetközi pénzügyi intézményekkel folytatott együttműködés tapasztalatai kedvezőek, így azokat továbbviszik az új többéves pénzügyi keretbe. A pénzügyi szektor számára garanciák és kockázatmegosztási megállapodások révén jelentősebb volumenű tőkebefektetés és nagyobb összegű hitelfolyósítás válik lehetővé az innovatív vállalatok részére és az infrastruktúraprojektekhez. Ily módon ezek a pénzügyi eszközök is hozzá tudnak járulni a pénzügyi piacok válságot követő átfogó fejlődéséhez.

5. A főbb új elemek

A Bizottság célja, hogy az új uniós költségvetés kiadásai másképpen kerüljenek elköltésre, nagyobb hangsúlyt fektetve az eredményekre és a teljesítményre, az Európa 2020 stratégia megvalósítására összpontosítva a kohéziós politikában a feltételesség szigorítása, illetve a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatások környezetbarátabbá tétele révén. A következő költségvetést korszerűsíteni kell a források olyan kiemelt területekre csoportosítása révén, mint a páneurópai infrastruktúra, a kutatás és az innováció, az oktatás és a kultúra, az EU külső határainak védelme és a külkapcsolati prioritások, többek közt az uniós szomszédságpolitika. A költségvetés minden fő eszköz és beavatkozás integráns részeként kezeli az olyan horizontális szakpolitikai prioritásokat, mint pl. a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Az egyes szakpolitikai területek esetében alkalmazott megközelítés részleteit a közlemény II. része tartalmazza. A következő szakasz a főbb kiadási területeken végrehajtandó legfontosabb változtatásokat tartalmazza.

5.1. Horizont 2020: a kutatás, az innováció és a technológiai fejlődés közös stratégiai kerete

Az EU jelentős innovációs szakadékkal[10] áll szemben, amelyet meg kell szüntetnie, ha versenyben kíván maradni más fejlett gazdaságokkal és a feltörekvő, fejlődő gazdaságokkal. Az EU, mint egész számos kulcsfontosságú mutató tekintetében lemaradásban van Japán és az Egyesült Államok mögött, például a bejegyzett szabadalmak száma, az exportált közepes és csúcstechnológiás termékek száma és a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások GDP-n belüli aránya tekintetében.

A kutatás és az innováció elősegítik a munkahelyteremtést, a jólétet és az életminőséget. Bár az EU számos technológia vonatkozásában világelső, a hagyományos versenytársak és a feltörekvő gazdaságok egyaránt egyre nagyobb kihívást támasztanak. A közös programok révén összevonhatók a kutatási erőfeszítések, és olyan eredmények érhetők el, amelyeket a tagállamok önállóan nem tudnának megvalósítani.

A feladat a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházás egész Unióra kiterjedő fokozásának ösztönzése, hogy megvalósuljon az Európa 2020 stratégiában szereplő kiemelt cél: a beruházások mértéke érje el a GDP 3%-át. Az EU-nak javítania kell azon képességét is, hogy a tudományos ismereteket olyan szabadalmaztatott eljárásokká és termékekké alakítsa, amelyek nem csupán a csúcstechnológiai iparágakban, hanem – ami talán még fontosabb – a hagyományos ágazatokban is felhasználhatók. Ehhez egyaránt szükség van az állami hatóságok, a magánszektor és a kutatói társadalom erőfeszítéseire. A Bizottság az Európai Kutatási Tanács létrehozásával kezdte meg az uniós kutatásirányítási struktúrák átfogó javítását, ez mostanra már pozitív eredményeket szül. A Bizottság javaslata szerint ennél is tovább kell lépni és át kell szervezni az EU jelenlegi kutatás- és innovációfinanszírozási eszközeit (nevezetesen a kutatási keretprogramokat és a versenyképességi és innovációs programot) annak érdekében, hogy erősebb kapcsolat jöjjön létre a meghatározott szakpolitikai célkitűzésekkel, és egyszerűsödjenek a végrehajtási eljárások. Mindez csökkenti a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terheket is.

A Bizottság azt javasolja, hogy a kutatás és az innováció jövőbeli finanszírozása az Európa 2020 stratégiában szilárdan rögzített három területen alapuljon, ezek a következők:

· kiválóság a tudományos alapok tekintetében;

· a társadalmi kihívások kezelése;

· ipari vezető szerep kialakítása és a versenyképesség fokozása.

Egy közös stratégiai keret (amelyet Horizont 2020-nak hívnak majd) megszünteti a széttöredezettséget és nagyobb fokú koherenciát biztosít, többek között a nemzeti kutatási programokkal. Szorosan kapcsolódik majd a fő ágazati szakpolitikai prioritásokhoz, mint például az egészségügy, az élelmezésbiztonság és a biogazdaság, az energiaügy és az éghajlatváltozás. Az Európai Technológiai Intézet a Horizont 2020 program részét képezi majd, és jelentős szerepet fog játszani a tudásháromszög három oldalának (oktatás, innováció és kutatás) a tudás- és innovációs közösségek révén történő közelítésében. A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus sikeres példája nyomán a kutatásfinanszírozás új megközelítésének egyik jellemzője az innovatív pénzügyi eszközök fokozottabb alkalmazása lesz.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 80 milliárd EUR allokálását javasolja a kutatás és innováció közös stratégiai kutatási keretéhez. Ezt a finanszírozást a strukturális alapok jelentős, kutatáshoz és innovációhoz nyújtott támogatása egészíti ki. A 2007-2013 közötti időszakban például mintegy 60 milliárd EUR-t költöttek kutatásra és innovációra Európa régióiban. A jövőben is hasonló szintű kiadások várhatók.

5.2. Szolidaritás és beruházás a fenntartható növekedésért és foglalkoztatásért

A kohéziós politika az EU szegényebb és leggyengébb régióival szembeni szolidaritás egyik fontos megnyilvánulási módja, azonban ennél többet foglal magában. Az EU egyik legnagyobb sikere azon képessége, hogy valamennyi polgárának életszínvonalát növelni tudta. Ezt nem csupán a szegényebb tagállamok és régiók fejlődéséhez és növekedéséhez nyújtott segítség révén érte el, hanem az egységes piaci integráció terén játszott szerepén keresztül is. Az egységes piac méretéből kifolyólag az EU teljes területén, gazdagnak és szegénynek, kicsinek és nagynak egyaránt jelentős méretű piacokat és méretgazdaságosságot biztosít. A múltbéli kiadások értékelése során a Bizottság számos példát talált olyan hozzáadott értékre és növekedést ösztönző és munkahelyteremtő beruházásokra, amelyek az uniós költségvetés támogatása nélkül nem valósultak volna meg. Az eredmények azonban bizonyos mértékű szétszóródásra és a prioritások hiányára is rámutatnak. A közpénzek szűkössége idején és egy olyan időszakban, amikor a növekedésösztönző beruházásokra minden eddiginél nagyobb szükség van, a Bizottság úgy határozott, jelentős változtatásokat javasol a kohéziós politika terén.

A kohéziós politika az EU egészében központi szerepet játszik az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és céljainak megvalósításában. A Bizottság a kohéziós kiadások eredményorientáltságának és hatékonyságának fokozását javasolja, a kohéziós politikának az Európa 2020 célkitűzéseihez való szisztematikusabb hozzákapcsolása révén. Ezenfelül javaslatot tesz még egy új régiótípus, az átmeneti régió bevezetésére, amivel kiváltható a jelenlegi fokozatos be-, illetve kivezetési rendszer. Ebbe a kategóriába tartozik majd minden olyan régió, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75 %-a és 90 %-a közé esik.

A munkanélküliség és a szegénység tartósan magas aránya mind uniós, mind nemzeti szinten cselekvést tesznek szükségessé. Mivel az Uniónak a képesítési szintek hiányosságaiban, az aktív munkaerőpiaci politika és az oktatási rendszerek alulteljesítésében, a marginalizálódott csoportok társadalmi kirekesztésében és a munkaerő kis mértékű mobilitásában megnyilvánuló, egyre súlyosbodó kihívásokkal kell szembenéznie, egyaránt szükség van szakpolitikai kezdeményezésre és konkrét támogató intézkedésekre. E kihívások közül többet is felerősített a pénzügyi és gazdasági válság, a demográfiai és migrációs tendenciák, valamint a technológiai változások gyors üteme. Hacsak nem kezeljük őket hatékonyan, jelentős akadályt képeznek a társadalmi kohézió és a versenyképesség előtt. Ezért létfontosságú, hogy az infrastruktúrába, a regionális versenyképességbe és a vállalkozásfejlesztésbe történő növekedésösztönző beruházásokat a munkaerőpiaci szakpolitikához, az oktatáshoz, képzéshez, a társadalmi befogadáshoz, a munkavállalók, a vállalkozások és vállalkozók alkalmazkodóképességéhez és az igazgatási kapacitáshoz kapcsolódó intézkedések egészítsék ki.

Ezen a területen központi szerep jut az Európai Szociális Alapnak (ESZA): a Bizottság azt javasolja, hogy írják elő a tagállamok számára annak meghatározását, hogyan járulnak hozzá a különböző finanszírozási eszközök az Európa 2020 stratégia kiemelt céljaihoz, többek között azáltal, hogy minden egyes régiótípus esetében meghatározzák az ESZA strukturális alapokból származó támogatáson belüli minimum arányát (25 % a konvergenciarégiók esetében, 40 % az átmeneti régiók esetében, 52 % a versenyképességi régiók esetében, arra alapozva, hogy a Kohéziós Alap továbbra is a kohéziós szakpolitikai allokációk egyharmadát teszi ki a támogatható tagállamokban, és a területi együttműködés nélkül). Ezen arányok alkalmazása az ESZA 25 %-os átfogó minimum-arányát eredményezi a kohéziós politikához allokált 84 milliárd EUR-s költségvetésből. Az ESZA-t számos, közvetlenül a Bizottság által irányított eszköz egészíti ki, például a PROGRESS és a munkahelyteremtést támogató EURES hálózat.

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a pénzügyi kereten kívüli rugalmas alap, amely a globális kereskedelmi viszonyok változása következtében állásukat vesztett munkavállalókat támogatja és segíti őket abban, hogy a lehető leggyorsabban új munkahelyet találjanak. Az ehhez szükséges összegek évről évre változnak, ezért javasolja a Bizottság, hogy az EGAA továbbra is maradjon a pénzügyi kereten kívül. Az EGAA azon mezőgazdaságból élők megsegítésére is felhasználható, akiknek a megélhetését befolyásolhatja a globalizáció.

Az uniós kiadások hatékonyságának növelése érdekében és a Lisszaboni Szerződés területi megközelítésével összhangban a Bizottság közös stratégiai keret létrehozását javasolja valamennyi strukturális alap számára, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit beruházási prioritásokká lehessen konvertálni. Ennek célja, hogy életet leheljen a Lisszaboni Szerződés területi kohézióra vonatkozó célkitűzésébe. Operatív szinten a Bizottság partnerségi szerződés megkötését javasolja minden egyes tagállammal. Ezek a szerződések rögzítik majd a partnerek nemzeti és regionális szintű, az allokált forrásoknak az Európa 2020 stratégia végrehajtására történő felhasználására vonatkozó kötelezettségvállalásait, vagyis olyan teljesítménykeretet alkotnak, amelyhez képest értékelhető a kötelezettségvállalások terén elért előrelépés.

Ezért szoros kapcsolatot kell teremteni a nemzeti reformprogramokkal és a tagállamok által összeállított stabilitási és konvergenciaprogramokkal, valamint az ezek alapján a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokkal. Annak biztosítására, hogy a kohéziós kiadások hatékonyságát ne ássák alá az instabil makrofiskális politikák, az új gazdaságirányításhoz kapcsolt feltételesség egészíti majd ki az egyes szerződésekben rögzített, ágazatspecifikus előzetes feltételességet.

A szerződések világos célkitűzéseket és mutatókat határoznak meg, és korlátozott számú feltételt állapítanak meg (mind előzetes, mind pedig az eredmények eléréséhez kötött feltételeket, hogy nyomon követhetők legyenek), továbbá kötelezettségvállalást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a kohéziós politikáról szóló éves jelentésben beszámolnak az elért előrehaladásról. A finanszírozás korlátozott számú prioritásra irányul – a versenyképességi és az átmeneti régiók az ESZA-n kívüli teljes költségvetési allokációjukat mindenekelőtt az energiahatékonyságra, a megújuló energiákra és a kkv-k versenyképességére és innovációjára fordítják, míg a konvergenciarégiók a prioritások valamivel szélesebb köréhez (szükség esetén az intézményi kapacitásépítést is beleértve) használják fel a hozzájuk rendelt összegeket.

A teljesítmény fokozása érdekében új feltételességi rendelkezések kerülnek bevezetésre azt biztosítandó, hogy az uniós finanszírozás eredményorientált és erőteljes ösztönzőket hoz létre a tagállamok számára az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és céljainak a kohéziós politika révén történő hatékony teljesítéséhez. A feltételesség mind előzetes, mind utólagos feltételek formájában megjelenik: előbbieknek a források kifizetése előtt teljesülniük kell, míg utóbbiak a teljesítménytől teszik függővé további források rendelkezésre bocsátását. Az előrehaladás hiánya e feltételek teljesítése terén a források felfüggesztéséhez vagy törléséhez vezet.

A feltételesség az eredményekre és a pénzügyi források hatékony felhasználásának biztosításához szükséges reformok végrehajtásának ösztönzésére alapul majd. Az eredményorientáltság és az Európa 2020 stratégia célkitűzései elérésének megerősítésére a kohéziós költségvetés 5 %-át elkülönítik, és a félidős értékelést követően azokhoz a tagállamokhoz allokálják, amelyeknek programjai elérték az Európa 2020 stratégia céljaihoz és célkitűzéseihez kapcsolódó program-célkitűzések elérésére vonatkozóan meghatározott mérföldköveket. A mérföldkövek a kohéziós politika szabályaival összhangban kerülnek meghatározásra.

A jelenlegi pénzügyi kerettel kapcsolatos tapasztalatok szerint számos tagállamnak okoz nehézséget jelentős uniós források korlátozott időtartamon belüli felhasználása. A jelenlegi finanszírozási időszak végén a fel nem használt előirányzatokból keletkezett számottevő hátralék a projektek előkészítése, a kötelezettségvállalások és a kiadások terén tapasztalható késedelmeknek tudható be. Ezenfelül egyes tagállamokban a költségvetési helyzet megnehezítette a források nemzeti társfinanszírozáshoz történő felszabadítását. A forrásfelvételi képesség javítása érdekében a Bizottság a következő lépéseket javasolja:

· a kohéziós allokációk felső korlátjának rögzítése a GNI 2,5 %-ában;

· a társfinanszírozási ráta átmeneti, 5-10 százalékpontos növelésének engedélyezése azokban az esetekben, amikor a tagállam az EUMSZ 136. vagy 143. cikkének megfelelő pénzügyi támogatásban részesül, így a nemzeti költségvetéssel szemben elvárt erőfeszítés a költségvetési konszolidáció idején úgy csökken, hogy közben az uniós finanszírozás teljes szintje változatlan marad;

· bizonyos, az igazgatási kapacitás javítására vonatkozó feltételek beemelése a partnerségi szerződésekbe.

Az új többéves pénzügyi eszköz esetében a Bizottság a kohéziós finanszírozás legszegényebb régiókra és tagállamokra összpontosítását javasolja. Javasolja továbbá a konvergenciarégió besorolásból kikerülő régióknak való segítségnyújtást a támogatási intenzitásnak a versenyképességi régióvá való esetleges közvetlen átsorolással szükségessé váló csökkentésének korlátozása révén. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy ezek a régiók a következő többéves pénzügyi keret időszakára tarthassák meg korábbi allokációik kétharmadát. Ezek a régiók más, hasonló GDP-szintű (az EU GDP-jének 75 és 90 %-a között) régiókkal együtt alkotnák az „átmeneti régiók” elnevezésű új kategóriát.

A Bizottság 376 milliárd EUR allokálását javasolja a 2014-2020 időszakra a kohéziós politika eszközeire. Ez az összeg a következőket foglalja magában: · 162,6 milliárd EUR a konvergenciarégióknak; · 38,9 milliárd EUR az átmeneti régióknak; · 53,1 milliárd EUR a versenyképességi régióknak; · 11,7 milliárd EUR a területi együttműködésre; · 68,7 milliárd EUR a Kohéziós Alapnak; és 40 milliárd EUR az európai összekapcsolódási eszköz számára (lásd az 5.3. pontot). Az Európai Szociális Alap (a régiótípusokra vonatkozó 25/40/52 képlet alapján) az európai összekapcsolódási eszköz nélkül vett kohéziós keretösszeg legalább 25 %-át teszi majd ki, azaz 84 milliárd EUR-t. A többéves pénzügyi kereten kívül: · 3 milliárd EUR az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak · 7 milliárd EUR az Európai Szolidaritási Alapnak

5.3. Európa összekapcsolódása

A teljes egészében működő egységes piac a korszerű, kiváló teljesítményű infrastruktúrától függ, amely mindenekelőtt a közlekedés, az energiaügy és az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén köti össze Európát.

Becslések szerint a 2014-2020 közötti időszakban mintegy 200 milliárd EUR-ra van szükség a transzeurópai energiahálózat befejezéséhez, 540 milliárd EUR-t kell beruházni a transzeurópai közlekedési hálózatba, és több mint 250 milliárd EUR-t az IKT-be. Miközben a piac képes a szükséges beruházások nagy hányadának megvalósítására, és ezt meg is kell tennie, vannak kezelendő piaci hiányosságok: meg kell szüntetni a tartósan fennálló réseket, a szűk keresztmetszeteket, és biztosítani kell a megfelelő határon átnyúló kapcsolatokat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a nemzeti költségvetések sosem fogják kellőképpen kiemelt területként kezelni a több országra kiterjedő, határon átnyúló beruházásokat, amelyek ellátnák az egységes piacot a számára szükséges infrastruktúrával. Ez egy újabb példa az uniós költségvetés hozzáadott értékére. Az uniós költségvetés biztosítani tudja a perifériákat a központtal összekötő, valamennyiünk javát szolgáló összeurópai projektek finanszírozását.

Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy az uniós szükségleteket kielégítő infrastruktúra-fejlesztések felgyorsítása érdekében javaslatot tesz egy európai összekapcsolódási eszközre. Ezek a növekedésösztönző kapcsolatok javítják a belső piachoz való hozzáférést és megszüntetik egyes területek gazdasági elszigeteltségét. Az EU azon részei például, amelyek még nem kapcsolódnak a fő villamosenergia- és gázhálózatokhoz, a más tagállamok által azok energiaellátása érdekében tett beruházásoktól függnek. Az európai összekapcsolódási eszköz ugyancsak létfontosságú hozzájárulás lesz az energiaellátás biztonságához, mivel páneurópai hozzáférést biztosít majd a különböző forrásokhoz és szolgáltatókhoz az Unión belül és kívül egyaránt. Emellett a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új koncepció, a területi kohézió végrehajtását is elősegíti. A nagysebességű IKT-hálózatok és a páneurópai IKT-szolgáltatások rendelkezésre állása Európa-szerte megszünteti továbbá az egységes piac töredezettségét, és segítséget nyújt a hazai piacukon kívül növekedési lehetőséget kereső kkv-knak.

Az európai összekapcsolódási eszköz előre meghatározott, uniós érdekű közlekedési, energiaügyi és kiemelt IKT-infrastruktúrákat, valamint a fenntartható fejlődési kritériumokkal összhangban lévő, fizikai és információtechnológiai infrastruktúrákat fog finanszírozni. A javasolt infrastruktúrák (a hiányzó kapcsolatok) előzetes listáját csatoltuk e javaslathoz.

Az európai összekapcsolódási eszköz irányítása központilag történik, finanszírozására pedig egy külön erre a célra létrehozott költségvetésből, valamint a Kohéziós Alap közlekedésre elkülönített összegeiből kerül sor. Az uniós költségvetésből történő társfinanszírozás mértéke nagyobb lesz a konvergenciarégiókban végrehajtott beruházások esetében, mint a versenyképességi régiókban végrehajtottak esetében. A helyi és regionális infrastruktúrákat összekötik a kiemelt uniós infrastruktúrákkal, összekapcsolva így szerte az EU-ban valamennyi polgárt. A helyi és regionális infrastruktúrák (társ)finanszírozhatók a strukturális alapokból (Kohéziós Alap és/vagy ERFA, az egyes tagállamok/régiók helyzetétől függően). Tekintettel az új tagállamok hiányos infrastruktúrájára, a Bizottság úgy határozott, hogy a Kohéziós Alap esetében nagyjából változatlan összegre tesz javaslatot. Ez elősegíti majd a közlekedési beruházások fellendítését a támogatható régiókban és támogatja a kapcsolatok létrehozását e régiók és az EU többi része között.

Az európai összekapcsolódási eszköz lehetőséget nyújt innovatív finanszírozási eszközök alkalmazására a csak közfinanszírozással megvalósítható nagyobb beruházások biztosítása és felgyorsítása érdekében. A Bizottság e projektek finanszírozásának összekapcsolása érdekében szorosan együttműködik az EBB-vel és más közszférabeli fejlesztési bankokkal. A Bizottság e fontos projektek megvalósításának előmozdítását szolgáló eszközként különösen az uniós projektkötvények[11] alkalmazását ösztönzi majd.

Néhány uniós érdekű infrastruktúra-projektnek szomszédos és csatlakozás előtt álló országokon is át kell haladnia. A Bizottság olyan egyszerűsített megoldásokat fog javasolni, amelyek révén e projektek összekapcsolhatók és az új eszközön keresztül finanszírozhatók lesznek, ezáltal megteremtődik a koherencia a belső és külső instrumentumok között. Ehhez olyan integrált szabályrendszerre van szükség, amellyel megoldható az érintett projekteknek az uniós költségvetés különböző címeiből történő finanszírozása.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 40 milliárd EUR allokálását javasolja az európai összekapcsolódási eszközre, ezt további 10 milliárd EUR egészíti ki a Kohéziós Alapon belül a kapcsolódó közlekedési beruházásokra elkülönített összegekből. Ez az összeg magában foglal 9,1 milliárd EUR-t az energiaszektor részére, 31,6 milliárd EUR-t a közlekedés javára (beleértve a Kohéziós Alapon belüli 10 milliárd EUR-t), valamint 9,1 milliárd EUR-t az IKT javára.

5.4. Erőforráshatékony közös agrárpolitika

A közös agrárpolitika (KAP) egyike a néhány valóban közös uniós szakpolitikának. Feladata fenntartható mezőgazdasági ágazat biztosítása Európa számára a versenyképesség javítása, megfelelő és biztonságos élelmiszerellátás biztosítása, a természet és a vidék megőrzése révén, miközben méltányos életszínvonalat biztosít a mezőgazdaságból élőknek. 27 különböző nemzeti agrárpolitikát váltott ki, és megtakarítást jelent a nemzeti költségvetések számára, mivel a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatásokat az uniós költségvetésből fizetik, nemzeti társfinanszírozás nélkül.

A KAP finanszírozása terén javasolt változtatások révén a Bizottság jobban integrálja a közös agrárpolitikát az Európa 2020 stratégiába, miközben stabil bevételi szintet biztosít az európai mezőgazdasági termelőknek. A jövőben a mezőgazdasági költségvetést nemcsak a mezőgazdaság termelékenységének növelésére, a mezőgazdaságból élők méltányos életszínvonalának biztosítására, a piacok stabilizálására, a kínálat elérhetőségének és annak biztosítására használják fel, hogy az áruk a fogyasztókhoz méltányos áron jussanak el, hanem a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, az éghajlatváltozási fellépések és az Európa-szerte kiegyensúlyozott területi fejlődés támogatására is. Az Európa 2020 stratégia három vezérfonalát (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés) beleszövik a KAP fejlesztésének következő fázisába.

A Bizottság által javasolt változtatások célja, hogy az Unió egészében igazságosabb és méltányosabb támogatási rendszer jöjjön létre, a vidék fenntartható kezelésében összekapcsolva a mezőgazdaságot és a környezetvédelmi politikát, és biztosítva, hogy a mezőgazdaság továbbra is hozzájáruljon a vidéki gazdaság életképességéhez. Az évek során számos olyan kötelességet és kötelezettséget integráltak a KAP-ba, amelyeknek sokkal inkább más szakpolitikai területben lenne a helyük. A Bizottság megragadja az új többéves pénzügyi keret nyújtotta alkalmat, hogy a közös agrárpolitikát ismét alapvető és új tevékenységeire összpontosítsa. Így például az élelmezésbiztonsághoz rendelt források átkerültek a 3. fejezetbe, a leginkább rászorulóknak nyújtott élelmiszersegély finanszírozása pedig a jövőben az 1. fejezetből történik, ahova jobban illik az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére irányuló célkitűzése kapcsán. A Bizottság javasolni fogja az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hatályának kiterjesztését az azon mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatásra, akiknek megélhetésére hatással lehet a globalizáció.

A KAP alapvető kétpilléres struktúrája továbbra is fennmarad. A Bizottság a következő főbb változtatásokat javasolja:

A közvetlen kifizetések környezetbarátabbá tétele: annak biztosítására, hogy a KAP segítséget nyújtson az Uniónak környezetvédelmi és éghajlatváltozási célkitűzéseinek teljesítéséhez, a jelenlegi jogszabályok kölcsönös megfeleltetési követelményein túl a közvetlen támogatások 30 %-át a környezetbarátabb gazdálkodás feltételéhez kötik. Ez azt jelenti, hogy minden mezőgazdasági termelőnek a jogszabályban meghatározásra kerülő és ellenőrizhető, a környezetvédelmet támogató gyakorlatot kell folytatnia. Ennek eredményeként a mezőgazdasági ágazat jelentős mértékben elmozdul a fenntarthatóság irányába, a mezőgazdasági termelők pedig azért kapnak támogatást, hogy közjavakat állítsanak elő a többi uniós polgár számára.

A kifizetések konvergenciája: a közvetlen kifizetések kiegyensúlyozottabb elosztásának biztosítása érdekében – a bérszínvonalban és az inputköltségek terén jelentkező különbségek figyelembevétele mellett – a hektáronkénti közvetlen támogatás szintje fokozatosan kiigazításra kerül. Ez a következőképpen kerül megvalósításra: az időszak során mindazon tagállamok, amelyek esetében a közvetlen kifizetések az átlag 90 %-a alatt vannak, megszüntetik a jelenlegi szintjük és a 90 %-os szint közötti rés egyharmadát. Ezt a konvergenciát arányosan elosztva azon tagállamok finanszírozzák, amelyek esetében a közvetlen kifizetések meghaladják az uniós átlagot. Hasonló módon, objektívabb kritériumok alapján felülvizsgálatra kerül a vidékfejlesztési források allokációja, és célzottabban kötődik majd a szakpolitika célkitűzéseihez. Ez biztosítja majd az azonos tevékenységeket folytató mezőgazdasági termelőkkel szembeni igazságosabb bánásmódot. Annak érdekében, hogy a KAP reagálni tudjon az európai mezőgazdaság 21. századi gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi és földrajzi sajátosságaihoz kapcsolódó kihívásokra, és eredményesen járuljon hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, a Bizottság javaslatot tesz a két pillér közötti rugalmasság engedélyezésére.

A közvetlen kifizetések szintjének korlátozása azon közvetlen jövedelemtámogatás alapvető szintjének korlátozása révén, amelyet a nagy mezőgazdasági holdingok kaphatnak, egyidejűleg figyelembe véve a nagyobb struktúrákból adódó méretgazdaságosságot és az e struktúrák által generált közvetlen foglalkoztatást. A Bizottság azt javasolja, hogy a megtakarításokat forgassák vissza a vidékfejlesztésre elkülönített költségvetési allokációba, és azok maradjanak annak a tagállamnak az elkülönített keretösszegében, ahol keletkeztek.

A Bizottság úgy véli, hogy ezek az új elemek beemelhetők a KAP jelenlegi kétpilléres struktúrájába. A közös agrárpolitika tehát a jövőben környezetbarátabb és igazságosabban elosztott első pillérből, és egy olyan második pillérből áll majd, amely erőteljesebben összpontosít a versenyképességre és az innovációra, az éghajlatváltozásra és a környezetvédelemre. A szakpolitika célzottabbá tétele a rendelkezésre álló pénzügyi források hatékonyabb felhasználását kell eredményezze. A vidékfejlesztést magában foglaló második pillér továbbra is hozzájárul a sajátos nemzeti és/vagy regionális igények kielégítéséhez, miközben az uniós prioritásokat tükrözi, és az Európa 2020 stratégia ugyanazon, teljesítményalapú feltételességi rendelkezéseinek tárgyát képezi, mint a többi strukturális alap. A 2013-at követő időszakban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) beemelik a valamennyi strukturális alapot felölelő közös stratégiai keretbe és az egyes tagállamokkal kötendő szerződésekbe. A társadalmi-gazdasági fejlődés területi dimenziójának hangsúlyozása és valamennyi rendelkezésre álló uniós forrás egyetlen szerződésbe történő összevonása révén a jövőben EU-szerte jobb lesz a vidéki területek gazdasági fejlődésének támogatása.

Végül a Bizottság a jelenleg a KAP első pillérében található piaci intézkedések újrastrukturálását javasolja. Napjainkban az európai mezőgazdaság kihívások széles skálája előtt áll, mindenekelőtt reagálnia kell az előre nem látható körülményekre és meg kell könnyítenie a nemzetközi kereskedelmi megállapodások által megkövetelt alkalmazkodást. Ezért a Bizottság két instrumentum létrehozását javasolja a többéves pénzügyi kereten kívül: egy vészhelyzeti mechanizmust a válsághelyzetekre (például élelmezésbiztonsági problémákra) való reagáláshoz, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hatályának kiterjesztését. Ezek ugyanolyan gyorsított eljárás tárgyát képeznék, mint a sürgősségisegély-tartalék.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 281,8 milliárd EUR allokálását javasolja a közös agrárpolitika I. pillére számára és 89,9 milliárd EUR-t a vidékfejlesztésre. Ezt a finanszírozást további 15,5 milliárd EUR egészíti ki: · 4,5 milliárd EUR az élelmezésbiztonság, a biogazdaság és a fenntartható mezőgazdaság terén végzett kutatásra és innovációra (a kutatás és az innováció közös stratégiai keretében); · 2,2 milliárd EUR az élelmezésbiztonságra a 3. fejezetben; · 2,5 milliárd EUR a leginkább rászorulóknak nyújtott élelmiszersegélyre az 1. fejezetben; · 3,5 milliárd EUR a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékra; · maximum 2,5 milliárd EUR az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak.

5.5. Befektetés a humán tőkébe

Az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott, a felsőfokú oktatásban részt vevők számának növelésére és a korai iskolaelhagyók számának csökkentésére irányuló kiemelt célok csak akkor valósulhatnak meg, ha fokozzuk a humán tőkébe történő befektetést. Az uniós költségvetésen belül az emberekbe történő befektetéshez a legnagyobb mértékű hozzájárulást az Európai Szociális Alap adja. Tevékenységein túl azonban van még tere az uniós támogatás növelésének a formális oktatás és képzés valamennyi szintje (iskola, felsőoktatás, szakképzés, felnőttképzés), valamint az informális és az iskolarendszeren kívüli oktatási és képzési tevékenységek terén. A jelenlegi egész életen át tartó tanulás, Erasmus Mundus és Ifjúság programok egyik hatalmas sikere a nemzetközi tanulási mobilitás növekedése. A képességek javítása és a sok tagállamban magas szintű fiatalkori munkanélküliség problémájának kezelése érdekében a jelenleg a Leonadro programból (amely a más tagállambeli oktatás és képzés lehetőségének – például a szakmai alapoktatás terén – kiaknázásához nyújt segítséget a polgároknak, valamint elősegíti innovatív szakpolitikák kifejlesztését és egyik tagállamból a másikba transzferálását) támogatott cselekvéseket a következő többéves pénzügyi keret időszakában fellendítik. Jelenleg igen kevés támogatás áll azok rendelkezésére, akik mesterképzésben kívánnak részt venni más tagállamban. A Bizottság olyan innovatív programnak az EBB bevonásával történő kidolgozására tesz majd javaslatot, amely garanciákat nyújt a külföldön mesterképzésben részt vevő hallgatóknak. Ezért a Bizottság az oktatásra és képzésre irányuló közösségi programok megerősítésére és az e tevékenységekre elkülönített források növelésére tesz javaslatot.

A kulturális és médiatevékenységek uniós finanszírozása támogatja az európaiak közös kulturális örökségét, és a kreatív európai alkotások Unión belüli és azon kívüli terjesztésének fokozására irányul. A jelenleg futó programok egyedülálló szerepet töltenek be a határon átnyúló együttműködés és tapasztalatcsere ösztönzése, valamint ezen ágazatok szakmai erősítése terén. A kulturális és kreatív iparágak növekvő gazdasági szerepe nagyon is összhangban van az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel.

A programok és eszközök jelenlegi struktúrája azonban töredezett: jellemző a kis méretű projektek elterjedése – ezek közül néhány nem éri el a kritikus tömeget, így nem tud hosszan tartó hatást kifejteni. Emellett a fellépések között átfedések is megfigyelhetők, ami megnövelte az igazgatási költségeket és zavart okozott a potenciális pályázók körében.

Ezért a Bizottság a jelenlegi struktúra ésszerűsítését és egyszerűsítését javasolja egyetlen, az oktatásra, a képzésre és az ifjúságra egyaránt vonatkozó, integrált program segítségével. A program középpontjában a képességek és a humán tőke mobilitásának fejlesztése áll majd. Ugyanezen okokból a kultúrához kapcsolódó programokba beépítésre kerülnek a szinergiahatások is.

Egyszerűsödnek a pályázati eljárások, valamint a projektek nyomon követése és értékelése, többek között a nemzeti ügynökségekhez kerülő projektkezelés által.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 15,2 milliárd EUR elkülönítését javasolja az oktatás és képzés számára, valamint 1,6 milliárd EUR-t a kultúra számára. Ezt a finanszírozást a strukturális alapok jelentős, oktatáshoz és képzéshez nyújtott támogatása egészíti ki. A 2007-2013 közötti időszakban például mintegy 72,5 milliárd EUR-t költöttek oktatásra és képzésre Európa régióiban. A jövőben is hasonló szintű kiadások várhatók.

5.6. A migrációval kapcsolatos kihívásokra adott válaszok

Az elmúlt években folyamatosan nőtt a biztonság, a migráció és a külső határok kezelésének témakörét felölelő belügyi szakpolitikák jelentősége. A Lisszaboni Szerződés ezen a területen is számottevő változásokat hozott. A változások fontosságát megerősítette a Stockholmi Program[12] és annak cselekvési terve[13].

Felbecsülhetetlen fontosságú az a cél, hogy olyan, belső határok nélküli térséget hozzunk létre, ahova az uniós polgárok és a belépésre és tartózkodásra törvényesen jogosult harmadik országbeli állampolgárok beléphetnek, ott szabadon mozoghatnak, élhetnek és dolgozhatnak annak biztos tudatában, hogy jogaikat teljes egészében tiszteletben tartják és biztonságukról gondoskodnak. Ezzel egyidejűleg nő a közvélemény illegális bevándorlással és integrációval kapcsolatos aggodalma. Az EU versenyképességének és társadalmi kohéziójának javításához, társadalmunk gazdagításához és ahhoz, hogy mindenki számára lehetőségeket teremthessünk, elengedhetetlen az előretekintő migrációs és integrációs politika. A biztonságosabb és hatékonyabb, értékeinket tükröző közös európai menekültügyi rendszer megvalósítása továbbra is kiemelt feladat. Összességében ez olyan terület, ahol az uniós költségvetés mobilizálása nyilvánvaló hozzáadott értéket teremt.

A következő többéves pénzügyi keret kapcsán a Bizottság a kiadási instrumentumok egyszerűsítését javasolja a programok számának egy kétpilléres struktúrára csökkentése révén: Migrációs és Menekültügyi Alapot, valamint egy Belső Biztonsági Alapot hozva létre. Mindkét alapnak lesz olyan külső dimenziója, amely az EU-ban kezdődő és harmadik országokban folytatódó programok, például a menekültek letelepítésére, visszafogadására és a regionális védelemre vonatkozó programok finanszírozásának folyamatosságát biztosítja.. A Bizottságnak szándékában áll továbbá áttérni az éves programozásról a többéves programozásra, ami a Bizottság, a tagállamok és a végső kedvezményezettek munkaterheit egyaránt csökkentené.

A Lisszaboni Szerződés uniós szintű együttműködést ír elő a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem, valamint a fegyver- és kábítószercsempészet elleni küzdelem, továbbá a polgári védelem terén az emberek és a környezet nagyobb fokú védelmének biztosítása érdekében jelentős természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén. Az európai polgárokat érintő katasztrófák számának növekedése szisztematikusabb uniós szintű fellépést tesz szükségessé. Ezért a Bizottság az uniós katasztrófavédelem hatékonyságának, koherenciájának és láthatóságának javítását javasolja.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 8,2 milliárd EUR allokálását javasolja a belügyek terén, és 455 millió EUR-t javasol a polgári védelemre és az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitásra.

5.7. Az EU mint globális szereplő

Az EU határain kívüli történések közvetlen hatással lehetnek (és vannak is) az uniós polgárok jólétére és biztonságára. Ezért az EU jól felfogott érdeke, hogy aktívan befolyásolja az őt körülvevő világot, többek között pénzügyi eszközök alkalmazása révén.

A Lisszaboni Szerződés új korszak kezdetét jelentette az EU-nak a világ többi részével fenntartott kapcsolatai tekintetében. A Bizottság alelnöki tisztét is betöltő és erőteljes koordináló szerepet ellátó főképviselői poszt létrehozását az az igény tette szükségessé, hogy a nemzetközi partnereinkkel folytatott párbeszéd során egységesen és hatékonyan tudjunk fellépni, fellépésünket a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, az emberi méltóság, az egyenlőség és a szolidaritás elveire, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartására alapozva. Az EU továbbra is kiáll az emberi jogok és a demokrácia, valamint a jogállamiság megteremtése és védelme mellett. Az EU külső fellépéseiben jelentős szerepet játszik értékeinek védelme.

Ugyancsak kiemelt feladat az EU azon formális kötelezettségvállalásának tiszteletben tartása, miszerint bruttó nemzeti termékének (GNP) 0,7 %-át tengerentúli fejlesztésekre fordítja, az EU mint egész által tett közös erőfeszítés részeként 2015-ig fenntartva az uniós költségvetés részesedését, ami határozott lépést jelent a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé. Az Afrika-EU közös stratégia végrehajtásának támogatására pánafrikai eszközt hoznak létre a fejlesztési és együttműködési eszköz keretében, a régiókon és kontinenseken átnyúló tevékenységek egyértelmű hozzáadott értékére koncentrálva. Az eszköz elég rugalmas lesz az uniós tagállamokból, afrikai államokból, pénzügyi intézményektől és a magánszektorból érkező hozzájárulások fogadására. Ezenfelül a fejlesztési és együttműködési eszköz a világ érintett régióiban a szegénység megszüntetésére és a millenniumi fejlesztési célok elérésére összpontosít majd.

Az EU részvételét mindig az egyedi körülményekhez kell igazítani. Partnereink köre a fejlett gazdaságoktól a legkevésbé fejlett országokig terjed, akiknek speciális segítségre van szükségük az Uniótól. Közelmúltbeli európai szomszédságpolitikai közleményével[14] összhangban az EU hosszú távon elkötelezett aziránt, hogy saját szomszédságában stabil, demokratikus jóléti térséget hozzon létre. Az arab világban bekövetkezett fejlemények ugyancsak tartós beruházást tesznek szükségessé azon átalakulás támogatására, amely egyértelműen éppúgy a mi érdekünk, mint az övék. A béke megőrzése és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében az Unió fokozni fogja a válságmegelőzésre irányuló munkáját.

Eszközeink emellett elősegíthetik az Unió harmadik országokkal közös részvételét olyan globális kérdésekben, mint például az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, az illegális bevándorlás és a regionális instabilitás, valamint lehetővé teszik az EU számára, hogy világszerte gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni a természeti és ember által okozott katasztrófákra egyaránt. Az EU elkötelezett aziránt, hogy pénzügyileg is hozzájáruljon az éghajlatváltozás és a biodiverzitás kapcsán tett nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez. 2003 során jelentős mértékben ésszerűsítették az eszközöket, ennek pozitív eredményei már érezhetők. A Bizottság az új többéves pénzügyi keret időszakára nem látja szükségesnek a jogszabályi architektúra újabb jelentős átalakítását, bár javaslatot tesz néhány javításra és a teljes beruházott összeg megemelésére.

A folyamatban lévő nemzetközi változásokkal összhangban a Bizottság a forrásoknak az iparosodott és a feltörekvő országokban folyó programokra való átcsoportosítását javasolja, valamint azt, hogy egy új partnerségi eszköz létrehozása helyett a világ többi részén támogassuk gazdasági érdekeinket. Ez a kereskedelem és a szabályozói konvergencia ösztönzése révén kibővítheti az uniós vállalkozások lehetőségeit azokban az esetekben, amikor a finanszírozás hozzájárulhat az EU világszerte fennálló gazdasági kapcsolatainak erősítéséhez. Biztosítani fogja, hogy az európai vállalkozások élvezhessék a világ számos pontján végbemenő gazdasági átalakulás előnyeit – az átalakulás példátlan lehetőségeket teremt, ugyanakkor a verseny is igen éles e területeken.

A Lisszaboni Szerződés az EU külső fellépéseinek területén önálló és magas szintű hozzáadott értéket teremtő szakpolitikaként ismeri el az EU humanitárius segítségnyújtását. A humanitárius segítségnyújtás koherens, kiegészítő jellegű és koordinált megközelítése biztosítja a szűkös források hatékony, a jól beazonosított szükségleteket kielégítő felhasználását, és ösztönzi a nemzetközi humanitárius fellépés hatékonyságának növelését. A természeti és ember okozta katasztrófák számának növekedése és azok gazdasági hatása a felkészültség és a reagálási kapacitás Unión belüli és kívüli fokozása érdekében szisztematikusabb uniós szintű fellépést tesz szükségessé. A Bizottság azt javasolja, hogy a vészhelyzeti reagálás, a válságmegelőzés és -kezelés a humanitárius segítségnyújtási eszközön, illetve a természeti és ember okozta katasztrófákra való reagálást szolgáló katasztrófavédelmi mechanizmuson keresztül történjen – katasztrófákkal a továbbiakban is számolni kell, ahogy az éghajlatváltozás hatásai érezhetővé válnak.

A Bizottságnak meggyőződése, hogy egyes belső szakpolitikai területek (például az oktatás és a migráció) finanszírozási eszközeit harmadik országbeli fellépések támogatására is fel kell használni, mindenekelőtt a megközelítés ésszerűsítéséből és egyszerűsítéséből származó, nyilvánvaló előnyök érdekében.

A Bizottság a 2014-2020 időszakra 70 milliárd EUR összegű költségvetés allokálását javasolja a külső fellépés eszközeire. A többéves pénzügyi kereten kívül: · Európai Fejlesztési Alap (AKCS-országok) 30 milliárd EUR · Európai Fejlesztési Alap (tengerentúli országok és területek) 321 millió EUR · Globális Éghajlatváltozási és Biodiverzitási Alap · Sürgősségisegély-tartalék 2,5 milliárd EUR

5.8. Különleges státuszú tételek

Az Unió nevében vagy valamely uniós szakpolitika részeként végrehajtott tevékenységek finanszírozására több mód is van. Számos okból egyes tevékenységek finanszírozása más költségvetési kulccsal történik vagy abban csak néhány tagállam vesz részt. A többéves pénzügyi keretre vonatkozó jelen javaslatában a Bizottság néhány különleges státuszú kiadási javaslatra is felhívja a figyelmet.

5.8.1. Az Európai Fejlesztési Alap

Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) az EU fejlődő partnerországainak nyújtott fejlesztési támogatást finanszírozza. Az Alapot hagyományosan az uniós költségvetésen kívül finanszírozzák, azon sajátos történelmi kapcsolatokat tükrözendő, amelyek egyes tagállamok és a világ különböző részei között állnak fenn. A Bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között, tekintettel a Cotonoui Megállapodás 2020-as lejáratára is (az EFA e megállapodás alapján nyújt támogatást az AKCS-országoknak), még nem teljesülnek az EFA költségvetésbe történő, teljes körű integrálásának feltételei. Mindazonáltal, a jövőbeni integrálás lehetőségének megteremtése érdekében a Bizottság mérlegeli majd, hogy javaslatot tegyen az EFA hozzájárulási kulcsának az uniós költségvetés esetében alkalmazott kulcshoz közelítésére. Ez a fejlesztési támogatásként nyújtott abszolút összegek láthatóságához is hozzájárul majd. A Bizottság emellett az EFA demokratikus ellenőrzésének javítását is javasolja, az eszköz sajátosságainak figyelembevétele mellett összhangba hozva azt a fejlesztési és együttműködési eszközzel.

5.8.2. Nagyprojektek

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az uniós érdekű nagyprojektek gyakran aránytalanul költségesek a kis méretű uniós költségvetés számára. Mivel sajátos jellegük miatt gyakran túllépik a kezdeti költség-előrejelzéseket, a pótlólagos források előteremtésének szükséglete a más prioritásokra már elkülönített források átcsoportosításához vezet. Ez nem fenntartható megoldás, ezért a Bizottság úgy határozott, alternatív javaslatokat terjeszt elő a nagy méretű tudományos projektek jövőbeli finanszírozására, megkülönböztetve ennek során a Galileót a többi projekttől.

A Galileo projekt kizárólagos tulajdonosa az EU; a Bizottság e csomag részeként a jövőbeli szükségleteket fedező költségvetésre tesz javaslatot. Továbbra is erőfeszítést kell tenni a költségek ellenőrzés alatt tartására. Ezt a többéves pénzügyi keretet létrehozó rendelet biztosítja majd. A projekt teljes üzembe helyezési és működési fázisát a következő többéves pénzügyi keret időszakának elejére kell elérni – ekkor át kell tekinteni majd egy új, hosszabb távra szóló irányítás megoldási lehetőségeit.

Az olyan projektek esetében, mint az ITER és a GMES, ahol a költségek és/vagy a költségtúllépések túl nagyok ahhoz, hogy azokat az uniós költségvetés egyedül viselje, a Bizottság azt javasolja, hogy a finanszírozás 2013 után a többéves pénzügyi kereten kívül történjen. Ez lehetővé teszi az EU számára, hogy továbbra is teljes egészében megfeleljen nemzetközi kötelezettségvállalásainak.

6. Eszközök és végrehajtás 6.1. Egyszerűsítés a megvalósítás javítása érekében

Az uniós programok végrehajtásának és az ellenőrzési követelményeknek hatékonyan kell biztosítaniuk az elszámoltathatóságot, és egyidejűleg költséghatékonynak is kell lenniük. Az évek során végbement változások egy olyan rendszert eredményeztek, amelyről mára széles körben az a nézet alakult ki, hogy túlságosan bonyolult és gyakran visszatart a részvételtől és/vagy hátráltatja a megvalósítást. Ennek figyelembevételével a Bizottság úgy döntött, hogy a következő többéves pénzügyi keret egészét átható, radikális egyszerűsítésekre tesz javaslatot. Emiatt fontos, hogy az ágazati programok jövőbeli jogalapjai megfelelő egyensúlyt teremtsenek a szakpolitikai célok, a megvalósítás eszközei, valamint az igazgatás és az ellenőrzés költségei között. Ennek érdekében a szakpolitikai célok elérésének feltételei a költséghatékonyság szempontjának figyelembevételével, egyúttal világos támogathatósági feltételek, az elszámoltathatóság és az ellenőrzés olyan megfelelő szintjének biztosítása mellett kerülnek megállapításra, amely elfogadható költségen ésszerű szintre korlátozza hibakockázatot és a csalásnak való kitettséget.

Az uniós finanszírozás felhasználásának bármilyen érdemi egyszerűsítéséhez szükség lesz a valamennyi intézmény együttes erőfeszítésére a költségvetési rendeletben rögzített általános szabályok felülvizsgálata és a kidolgozás alatt lévő ágazati szabályok megvitatása során. Az egyszerűsítés érdekében az EU szintjén tett erőfeszítések nem fejthetik ki teljes hatásukat akkor, ha azokat nem kísérik párhuzamos tagállami szintű erőfeszítések, például a megosztott irányítás területén. Az egyes ágazatokra vonatkozó javaslatok előterjesztését követően, 2011 végén a Bizottság egy kifejezetten az egyszerűsítés témakörével foglalkozó közleményt fog kiadni.

6.1.1. A programok számának csökkentése

Az egyszerűsítés elérésének legelső módszere az elkülönült programok és eszközök számának csökkentése; a sokfajta szakpolitikai cél elérhető a megvalósításukra szolgáló eszközök számának szaporítása és a programok lebonyolítási szabályai közötti jelentős eltérések nélkül is. A nem elég sikeresnek ítélt programokat egyszerűbb és hatékonyabb formában újratervezik, vagy megszüntetik. Egyes területeken – tengerügyek és halászat, jogérvényesülés és alapvető jogok, belügyek, oktatás és kultúra – ez a javasolt megközelítés.

6.1.2. Különböző eszközök egységes keretbe vonása

A programirányítás egyszerűsítésének egy másik lehetséges módja a programok egy közös szabályokat tartalmazó egységes keret alá vonása, minimális szinten tartva az esetleges kivételek és egyedi szabályok számát. Néhány példa:

· A Bizottság a kutatás és innováció számára rendelkezésre álló három fő finanszírozási forrásnak (azaz a jelenlegi hetedik keretprogramnak, az versenyképességi és innovációs program innovációs részének és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek (EIT)) a kutatás és innováció közös stratégiai keretében való összevonását javasolja.

· A közös irányítású források – az ERFA, az ESZA, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap – esetében a különböző eszközökhöz eltérő stratégiai iránymutatásokat rendelő jelenlegi gyakorlat helyébe közös stratégiai keret lép.

6.1.3. Kiszervezés

A Bizottság javaslatában szerepel a végrehajtó ügynökségek fokozottabb bevonása is. Az Európai Számvevőszék is megerősítette, hogy ezek az ügynökségek hatékonyabb szolgáltatásokat nyújtanak és javítják az EU ismertségét. Ez a megoldás különösen fontos azon már meglévő kisebb programok folytatása szempontjából, amelyeket egyelőre még nem szerveztek ki, és amelyek kritikus tömegű homogén vagy egységesített művelettel járnak, és amelyeknél így méretgazdaságossági előnyök realizálhatók. Ez nem új végrehajtó ügynökségek létrehozását, hanem a meglévők feladatkörének szükség szerinti felülvizsgálatát jelenti. Ez a megközelítés érvényesül többek között az oktatás és kultúra területéhez tartozó programokra vonatkozó javaslatokban.

6.1.4. A prioritások érvényesítése a szakpolitikákban

Egyes szakpolitikai területeken – például az éghajlat-politika, környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, az egészségügy és az alapvető jogok területén – a célkitűzések optimális elérése a prioritásoknak más szakpolitikai területekhez tartozó eszközökben való megjelenítésétől függ. A különböző eszközökben meg kell jeleníteni például az éghajlat-politikai és a környezetvédelmi célokat, így biztosítva azt, hogy azok hozzájárulnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony, az éghajlatváltozás hatásaihoz alkalmazkodó gazdaság kiépítéséhez. Egy olyan gazdaságéhoz, amely javítani fogja Európa versenyképességét, több és környezetbarátabb munkahelyeket teremt, erősíti az energiabiztonságot és egészségügyi előnyökkel jár. A fejlesztési együttműködés területén az éghajlat-politika és a környezetvédelem, mindenekelőtt a biodiverzitás minden releváns programban érvényesítésre kerül.

A prioritásoknak a főbb európai uniós politikákban (például a kohéziós politika, a kutatás és innováció, a mezőgazdaság és a külső együttműködés területén) való hatékony érvényesítésének eredményeképp az uniós költségvetés érintett része értelemszerűen növekedni fog. Mivel az egyes fellépések egyszerre több célt is képesek követni és kell követniük, a prioritások érvényesítése elősegíti a szinergiahatások kialakulását a prioritásokhoz nyújtott támogatások felhasználása során, egyúttal következetesebb és költséghatékonyabb forrásfelhasználást fog eredményezni.

6.1.5. Hatékonyabb igazgatás

Az igazgatási kiadások teszik ki jelenleg a költségvetés 5,7 %-át. Ez a költségvetés finanszírozza az Európai Unió összes intézményét – az Európai Parlamentet (20 %), az Európai Tanácsot és a Tanácsot (7 %), a Bizottságot (40 %) és a kisebb intézményeket és szerveket (15 %). A maga részéről a Bizottság az elmúlt tíz évben jelentős erőfeszítéseket tett emberi és költségvetési erőforrásai kezelésének megújítására, és hatékonyabb igénybevételük biztosítása érdekében. A 2004-es reform önmagában 3 milliárd EUR megtakarítást eredményezett 2004 óta, a reformfolyamat teljes kifutásával pedig 2020-ig további 5 milliárd EUR megtakarítás jelentkezik. Az európai uniós politikák igazgatási költségeinek korlátok között tartására vonatkozó kötelezettségvállalása alapján a Bizottság 2007 óta nem bővítette humán erőforrásait.

A Bizottság az európai uniós intézmények, ügynökségek és szervek igazgatásának további egyszerűsítését és racionalizálását javasolja annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak megfelelő korszerű, hatékony és dinamikus szervezet jöjjön létre. A tagállami költségvetésekre nehezedő nyomás szem előtt tartása és tagállami közigazgatásokat érintő megszorítások figyelembevétele mellett, a Bizottság a hatékonyság és a költségcsökkentés további lehetőségeinek feltérképezése céljából áttekintette az intézmények igazgatási kiadásait. A Bizottság úgy döntött, hogy a következő többéves pénzügyi keret részeként az összes intézmény/szolgálat, ügynökség és egyéb szerveknél foglalkoztatottak létszámának 5 %-os csökkentésére tesz javaslatot. Ezzel és a többi hatékonyságjavító intézkedéssel együtt a következő többéves pénzügyi keretben az igazgatási költségek részaránya a szükséges minimumra szorítható.

Nem megvárva a következő többéves pénzügyi keret 2014-es indulását, a Bizottság már most előterjesztett egy sor módosítási javaslatot az Európai Unió intézményeinél dolgozó tisztviselőkre vonatkozó személyzeti szabályzathoz. A javasolt módosítások többek között a bérkiigazítás számításának új módszerére, a munkaidő bérkompenzálás nélküli növelésére (37,5 órás munkahétről 40 órásra), a nyugdíjkorhatár növelésére, továbbá egyes idejétmúlt szabályoknak a tagállami közigazgatásokban zajlódó hasonló folyamatoknak megfelelő korszerűsítésére irányulnak. A Bizottság által készített rendelettervezet a szociális párbeszéd rendes gyakorlatának megfelelően elsőként a munkavállalók képviselőivel kerül megvitatásra, majd ezt követően – a lehető leggyorsabb elfogadás céljából – hivatalosan is benyújtásra kerül az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

7. A többéves pénzügyi keret időtávja, szerkezete és rugalmassága

Az Európai Parlament álláspontjának figyelembevételével, a Bizottság hét éves időkeretet javasolt a következő többéves pénzügyi kerethez. Ez megerősíti az időbeli kapcsolatot az Európa 2020 stratégia céljainak elérésével. A Bizottság 2016-ban elő fogja terjeszteni a pénzügyi keret végrehajtásáról készített értékelését, amelyhez adott esetben módosítási javaslatok is kapcsolódnak majd. A Bizottság a 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keret fejezeteinek átstrukturálását javasolja, hogy azok az Európa 2020 stratégia céljait türközzék.

A Bizottság egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség a költségvetési fejezeteken belül, illetve a költségvetési fejezetek között, hogy az Európai Unió képes legyen új kihívásokkal is megbirkózni, és könnyebb legyen az intézményeken belüli döntéshozatal. Ennek érdekében a Bizottság öt olyan eszközt javasol, amelyek a többéves pénzügyi kereten kívül vannak (sürgősségisegély-tartalék, rugalmassági eszköz, Szoldiaritási Alap és Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, valamint egy új eszközt a mezőgazdasági válságokra való reagálásra), kiegészítve néhány további módosítással, amelyek a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletre, illetve a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló új intézményközi megállapodásra vonatkozó javaslatokban kerülnek bemutatásra. Ezenfelül, a különböző eszközök készülő jogalapjaiban a szakpolitikáknak a finanszírozási periódus alatti rugalmasabb irányításának lehetővé tétele céljából, a jogalkotási hatóság két ágának előjogait tiszteletben tartva, a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok széles körű alkalmazását fogja javasolni.

Másrészről a programok irányításának jobban figyelembe kell vennie kiadások szigorúbb tervezésének szükségletét, és el kell kerülnie azt, hogy a teljesítendő kifizetések állománya túlságosan megemelkedjen. A Bizottság ezért olyan intézkedéseket fog javasolni, amelyekkel szigoríthatók az uniós finanszírozású programok és különösen a strukturális alapok pénzügyi tervezésére és irányításra vonatkozó szabályok, figyelembe véve egyúttal ezen alapok irányításában a tagállamok által viselt felelősséget is.

8. Következtetés

A kísérő jogszabálytervezetekben a Bizottság javaslatot tesz az új többéves pénzügyi keretről szóló rendeletre, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásra, és a saját forrásokról szóló határozatra (a megfelelő végrehajtási jogszabályokkal együtt).

A közleményben felvázolt megközelítést a Bizottság a 2011-ből hátralévő hónapok során részleteiben is előterjeszti az egyes szakpolitikai területekhez tartozó kiadási programokra és eszközökre vonatkozó jogalkotási javaslatokban.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy támogassák a közleményben felvázolt irányvonalakat, a tárgyalási folyamat során pedig tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a kapcsolódó jogalkotási aktusok, ideértve az egyes ágazatok kiadási programjaira és eszközeire vonatkozó szabályokat is, időben elfogadásra kerüljenek, hogy az új többéves pénzügyi keret végrehajtása zökkenőmentesen megindulhasson 2014. január 1-jén. Amennyiben Horvátország – a várakozásoknak megfelelően – a következő többéves pénzügyi keret hatálybalépését megelőzően az Európai Unió tagállamává válik, a Bizottság javaslatot tesz majd e keret szükségesnek ítélt kiigazítására.

[1]               Az Európai Parlament 2011. június 8-i állásfoglalása a következőről: Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért.

[2]               Az uniós költségvetés felülvizsgálatának elfogadását megelőzően lebonyolított konzultációs eljárás részleteit lásd például a következő címen: http://ec.europa.eu/budget/reform/issues/read_en.htm.

[3]               A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belüli kiadások Bizottság általi értékelésének részleteit, valamint a jelenlegi javaslat hatásainak elemzését a kapcsolódó szolgálati munkadokumentum (SEC(2011) 868) tartalmazza.

[4]               Az Európai Parlament 2011. június 8-i állásfoglalása a következőről: Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért.

[5]               Az Európai Tanács 2010. október 29-i ülésének következtetései.

[6]               COM(2010)700.

[7]               A részleteket lásd a közleményt kísérő, SEC(2011) 876 számú szolgálati munkadokumentumban.

[8]               COM(2011)510.

[9]               Az uniós kiadások által teremtett hozzáadott értékre példákat a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentum (SEC(2011) 867) tartalmaz.

[10]             Lásd az Innovatív Unió 2011. évi versenyképességi jelentését, SEC(2011) 739.

[11]             A további részleteket lásd a közleményt kísérő, SEC(2011) 868 számú szolgálati munkadokumentumban.

[12]             17024/09. sz. tanácsi dokumentum.

[13]             COM(2010) 171.

[14]             COM(2011) 303.