52011DC0013

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.1.19.

COM(2011) 13 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiárólSEC(2011) 70 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiáról

BEVEZETÉS

Az EU hulladékpolitikája hozzájárul az uniós erőforrás-hatékonyság növekedéséhez és az erőforrások teljes életciklusa során felmerülő kedvezőtlen környezeti és egészségügyi hatások csökkentéséhez. A 2005-ben elfogadott, a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia (a továbbiakban: „a stratégia”)[1] hosszú távú célja, hogy az EU olyan újrahasznosító társadalommá váljon, amely azon túlmenően, hogy a hulladékkeletkezés minimalizálására törekszik, erőforrásként is használja a hulladékot. Ennek érdekében a stratégia kulcsintézkedéseket állapít meg a meglévő jogi keret korszerűsítésére, valamint a hulladékkeletkezés megelőzésének, a hulladékok újrahasznosításának és újrafeldolgozásának, illetve – végső esetben – ártalmatlanításának előmozdítására.

Ez a közlemény áttekinti a stratégia céljainak megvalósítása felé tett lépéseket, és alapul szolgál a hatodik környezetvédelmi cselekvési program[2] értékeléséhez.

A közleményt bizottsági szolgálati munkadokumentum is kíséri, mely a 2. pontban ismertetett kulcsintézkedésekhez háttérinformációkat nyújt, a 3. pont adatai és a hivatkozott jogszabályok tekintetében pedig részletes referenciákkal szolgál, illetve összefoglalja az érdekeltekkel folytatott konzultáció legfontosabb megállapításait.

ELőRELÉPÉS A Fő STRATÉGIAI INTÉZKEDÉSEK TERÉN

A stratégia hét fő intézkedés mentén látja elérhetőnek a kitűzött célokat. Ebben a pontban megvizsgáljuk, milyen előrehaladást sikerült elérni ezen intézkedések végrehajtása terén.

A hulladékokra vonatkozó jelenlegi európai uniós jogi szabályozás végrehajtása és érvényesítése

A Bizottság 2005-től kezdve fokozottabb erőfeszítéseket tett a európai uniós hulladékjog nemzeti szintű végrehajtásának és érvényesítésének javításáért. Az egyes tagállamokban hatvannál több ülést és több mint negyven tudatosságnövelő és információs rendezvényt szervezett. A hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok alapfogalmainak értelmezésére és alkalmazására vonatkozóan öt európai uniós iránymutatást tett közzé.

Az a tízezernél is több, hulladékszállítással kapcsolatos közös vizsgálat, amelyet a nemzeti ellenőrző szervekkel együttműködésben, 22 tagállam és a környező országok bevonásával végeztünk, kimutatta, hogy a határokon átnyúló hulladékszállítás 19%-a sérti a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat. A hulladékgazdálkodás javítására a kohéziós politika pénzügyi forrásai álltak rendelkezésre. 2005–2006-ban mintegy 4,1 milliárd eurót fordítottunk az illegális hulladéklerakók felszámolásának vagy rendbetételének támogatására, a hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztésére, valamint a szelektív hulladékgyűjtési és a hulladék-újrafeldolgozási rendszerek előmozdítására.

Egy közelmúltbeli bizottsági jelentés megerősíti, hogy a nem megfelelő végrehajtás továbbra is akadályát képezi a kitűzött környezetvédelmi célok gyakorlati megvalósulásának, illetve rámutat a tagországok közötti jelentős különbségekre. Egy 2009 végi adat szerint a folyamatban lévő környezetvédelmi jogsértési ügyek átlagosan 20%-a hulladékgazdálkodási ügy volt.

Egyszerűsítés és korszerűsítés

A stratégia elfogadása óta a Bizottság a hulladékgazdálkodásra vonatkozó európai uniós szabályozás költséghatékonyságát növelő intézkedések sorát foganatosította, alapot teremtve ezzel a fenntartható növekedéshez.

A 2007-ben hatályba lépett felülvizsgált hulladékszállítási rendelet[3] a meglévő hulladékszállítás-ellenőrzési eljárások megerősítését és egyszerűsítését, valamint a tagállamok közötti együttműködés javítását célozta. A titán-dioxid iparból származó hulladékról szóló irányelvek beépültek az ipari kibocsátásokról szóló új irányelvbe[4], ami EU-szinten 32 millió EUR-val csökkenti a hatálya alá tartozó intézkedések adminisztratív terheit.

2008-ban a Bizottság az elektronikai hulladékokról szóló irányelvek (az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló[5], illetve a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó[6] irányelvek) további korszerűsítését és ésszerűsítését, valamint olyan újabb jogszabályokkal való összehangolását javasolta, mint a REACH[7] és a felülvizsgált hulladék-keretirányelv[8]. A Bizottság által – az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv keretében – javasolt nyilvántartási rendelkezések révén 66 millió EUR-val csökkenhetnek az adminisztratív terhek.

A hulladék-keretirányelv tovább korszerűsítette és egyszerűsítette a hulladékjogot. A veszélyes hulladékról és a hulladékolajokról szóló irányelvek például beépültek a hulladék-keretirányelvbe, a nemzeti hulladékgazdálkodási tervekre vonatkozó előírások pedig ésszerűsödtek. Egy 2011-ben kezdődő utólagos értékelés keretében a Bizottság tovább fogja vizsgálni annak lehetőségét, miként volna még egységesebbé tehető az EU hulladékjog. Végezetül: figyelembe vettük az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport számos ajánlását.

Az életciklus-szemlélet bevezetése a hulladékgazdálkodási politikába

Az életciklus-szemlélet egy termék környezetre gyakorolt hatásait veszi figyelembe annak teljes életciklusa alatt, azaz az erőforrások kitermelésétől a hulladék ártalmatlanításáig. A hulladékhierarchiában első helyen a hulladékkeletkezés megelőzése áll, ezt követi a hulladékok újrahasználata, újrafeldolgozása, újrahasznosítása, illetve – végső megoldásként – ártalmatlanítása. Ugyanakkor mivel a különböző hulladékkezelési módszerek környezeti és egészségügyi hatása nem azonos, a tagállamok eltérhetnek a hulladékhierarchiától, ha azt az életciklus-szemlélet indokolja. A Bizottság a nemzeti hulladékgazdálkodási terv értékelése során ezt a szemléletet kívánja érvényesíteni, 2011-ben pedig iránymutató dokumentumcsomagot készül közzé tenni arról, miként alkalmazandó ez a szemléletmód a hulladékpolitikában.

A hulladék-keretirányelv az életciklus-szemlélet érvényesülése érdekében korszerűsítette a „hulladék” fogalmát, tisztázva a különbséget a hulladék és a „melléktermék” között, illetve bevezette „a hulladékstátusz megszűnése” fogalmat, mellyel egyértelműsíthető, hogy a hulladékok mikor szűnnek meg hulladéknak lenni. A jól körülírt energiahatékonysági küszöbérték bevezetésével egyszerűsödött és korszerűsödött az „energetikai hasznosítás” fogalma is, gördülékenyebbé téve a belső piac működését. A környezetbarát tervezésről szóló irányelv[9] már alkalmazza az életciklus-szemléletet, amikor a termékek környezeti teljesítményének javítása érdekében környezetbarát tervezési intézkedésekről rendelkezik.

A hulladékkeletkezés megelőzése

A hulladékkeletkezés megelőzése továbbra is egyértelműen kiemelt szerepet kap a hulladékgazdálkodásban. A stratégia elfogadása óta a hulladék-keretirányelv számos új rendelkezést vezetett be, melyek a hulladékkeletkezés megelőzésére tett erőfeszítések maximalizálását célozzák, mindenekelőtt a nemzeti megelőzési programok révén. A Bizottság megelőzési iránymutatásokat készül közzétenni, és frissíteni fogja a bevált gyakorlatok példatárát EU-szerte.

Egyéb jogszabályok, például az akkumulátorokról szóló[10] és az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló[11] irányelv (mindkettőt 2006-ban fogadták el), a REACH, az ipari kibocsátásokról szóló, valamint a környezetbarát tervezésről szóló irányelv ugyancsak hozzájárulhatnak a hatékonyabb hulladékkeletkezés-megelőzéshez. A fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozó cselekvési terv[12] 2008. évi elfogadása révén további, a tervezést, a termelést és a fogyasztást érintő kezdeményezések indultak.

2009-ben a Bizottság támogatásával életre hívták az EU-ban a hulladékkeletkezés megelőzésének európai hetét.

A tudásalap szélesítése

A Bizottság a tényekkel alátámasztott politikai döntéshozatali gyakorlathoz kívánja tartani magát egy olyan összetett területen is, mint amilyen a hulladékgazdálkodási politika. A életciklus-szemlélethez és az azon alapuló értékeléshez szükséges szakértelmet a Közös Kutatóközpont keretében működő különleges platform fogja biztosítani. A Bizottság együttműködik az Eurostattal, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EKÜ) és nemzetközi szervezetekkel is. Az Eurostat ad otthont annak a hulladékgazdálkodási adatkezelő központnak, amelyben a hulladékgazdálkodással kapcsolatos adatokat összegyűjtik és elemzik. Az EKÜ – témaközpontja segítségével – rendszeresen közzé teszi a hulladékgazdálkodást és az újrafeldolgozást érintő fejleményeket.

A nemzeti jelentéstétel minőségének javítása érdekében a Bizottság 2010-ben bevezetett egy eljárást az elhasználódott járművekről szóló irányelvvel[13] összefüggésben. A jövőben előfordulhat hasonló, a jelentéstételi kötelezettségre vonatkozó eljárások bevezetése a hulladékkal kapcsolatos más jogszabályokat érintően is.

Újrafeldolgozási szabványok létrehozása

A stratégia számos intézkedést javasol az újrafeldolgozásra vonatkozó uniós minimum-előírások megállapítására annak érdekében, hogy EU-szerte biztosítva legyen a belső piac megfelelő működése az újrafeldolgozás és a bevált gyakorlatok terjesztése tekintetében, különösen, ami a biohulladékokból nyert termékeket illeti.

2006-ban megjelent egy referenciadokumentum a hulladékkezelési ágazat számára rendelkezésre álló legjobb technikákról[14]. A Bizottság 2007. évi javaslata az ipari kibocsátásokról szóló irányelvről[15] részletes előírásokat tartalmaz a hulladékkezelő létesítmények engedélyezésére vonatkozóan.

A Bizottság megkezdte „a hulladékstátusz megszűnése” fogalom kidolgozását olyan hulladékokra nézve (kezdve az acél- és alumíniumtörmeléktől a rézen, üvegen és papíron át egészen a komposztig), amelyek – az újrahasznosítást követően – már nem minősülnek hulladéknak.

Az EU újrafeldolgozási politikájának további kialakítása

Az újrafeldolgozás belső piacát 2005-től tovább erősítették új vagy felülvizsgált EU-szintű hulladékgyűjtési és -újrafeldolgozási célkitűzések.

Az elhasználódott járművekről szóló irányelv újrafelhasználási, újrafeldolgozási és újrahasznosítási célkitűzéseinek 85%-át – melyeket kiegészítenek a piacon értékesített gépjárművek újrafelhasználhatóságával és újrafeldolgozhatóságával kapcsolatos, jogszabályban rögzített tervezési követelmények[16] – 2006-ban felülvizsgáltuk és megtartottuk anélkül, hogy a rájuk vonatkozó követelményszinteket csökkentettük volna. Az akkumulátorokról szóló, 2006-ban elfogadott irányelv gyűjtési és újrafeldolgozási célokat fogalmaz meg minden akkumulátortípusra nézve.

2008-ban a felülvizsgált hulladék-keretirányelv legalább a papírt, fémet, műanyagot és üveget tartalmazó kommunális hulladék esetében 50%-os, az építési és bontási hulladékok esetében 70%-os újrafeldolgozási célt tűzött ki (mindkettő 2020-ig teljesítendő). Ugyanebben az évben a Bizottság javaslatot tett az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos gyűjtési és újrafeldolgozási célok felülvizsgálatára, beleértve az újrahasználatot is.

A hulladéklerakókról szóló irányelv[17] végrehajtása hozzájárult a hulladékból származó erőforrások újrahasznosításának előmozdításához, hiszen bizonyos hulladékokból kisebb mennyiség kerül elhelyezésre a hulladéklerakó helyeken 2006-ig (néhány, eltéréssel rendelkező tagállam esetében 4 évvel később) a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebontható hulladékok mennyiségét az 1995-ös szint 75%-ára kellett csökkenteni, 2009-ig pedig az említett szint 50%-ára. Az EU biohulladék-gazdálkodása még korántsem merített ki minden lehetőséget. Ezért az EU biohulladék-gazdálkodásáról szóló 2010-es közlemény[18] további fellépést javasol, mindenekelőtt egy iránymutatás kidolgozását a biohulladék keletkezésének megelőzéséről és az életciklus-szemléletnek a biohulladék-gazdálkodás terén való alkalmazásáról. Készülőben van egy tanulmány, mely a biohulladék-gyűjtéssel és/vagy -újrafeldolgozással kapcsolatos célokra vonatkozó további európai uniós lehetőségeket elemzi. Az elkövetkezendő kezdeményezések a hulladékstátusz megszűnésével kapcsolatos komposzt-előírásokat fogják érinteni, valamint minőségi követelményeket kívánnak megfogalmazni a komposzt földeken való alkalmazásáról a szennyvíziszap-irányelv[19] felülvizsgálata keretében.

ELőRELÉPÉS A HOSSZÚ TÁVÚ CÉLOK TERÉN

A stratégiától várt főbb eredmények egyike az volt, hogy közelebb jussunk a hulladékok elkerülésére törekvő és azokat erőforrásként használó „újrahasznosító társadalom” megvalósulásához. Nagyobb arányú és hatékonyabb feldolgozás, kevesebb hulladék a lerakókban, több komposzt és intenzívebb energetikai célú hulladékhasznosítás: ezektől vártunk jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi előnyöket. Ebben a pontban megvizsgáljuk, milyen előrelépés történt a stratégia hosszú távú céljainak megvalósítása terén.

Úgy tűnik, a legtöbb tagállamban növekszik, de a legjobb esetben is csak stagnál a hulladéktermelés szintje. Ezzel együtt – négy tagállam jó eredményeinek köszönhetően – az EU-27 teljes éves hulladéktermelése 2006 és 2008 között 10%-kal csökkent. További elemzésekre van szükség annak megállapítására, hogy ezért a csökkenésért mennyiben felelősek a gazdasági válság hatásai, a módosított jelentéstételi eljárások és/vagy a megelőzés terén történt előrelépés. Az EU-27 kommunális szilárdhulladék-termelése (a teljes hulladéktermelés 7%-a) 2008-ban körülbelül 524 kg/év/fő értéken állandósult. A hulladéktermelés és a hulladékfelhasználás tendenciái nagyjából függetlenednek egymástól (az utóbbi 1999 és 2007 között 16,3%-kal nőtt). A tagállamok között jelentős különbségek mutatkoznak, a mennyiségek mintegy 400 kg/főtől 800 kg/főig váltakoznak. Összehasonlításképpen: az USA-ban 750 kg/fő, míg Japánban 400 kg/fő a jellemző érték.

Bár a mennyiségi hulladékprevenció terén kevés kézzelfogható eredmény látszik, a minőségi megelőzésben azért értünk el némi haladást. Például a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv alkalmazásának köszönhetően 2006 óta éves szinten 110 000 tonnával csökkent a potenciálisan ártalmas anyagok mennyisége az EU piacán forgalmazott elektronikus berendezésekben.

A veszélyes anyagok mennyisége (az összes hulladék 3%-a) továbbra is csökken az EU-12-ben, mindenekelőtt a környezetkímélőbb technológiák bevezetésének és a bányabezárásoknak köszönhetően, ugyanakkor az EU-27 tekintetében egyelőre évi 0,5%-os növekedés regisztrálható. Az említett tendenciák viszonylag függetlenek a GPD-növekedéstől.

A gyártásihulladék -termelés (a teljes hulladéktermelés 12%-a) 5,4%-kal csökkent 2004 és 2006 között. Ugyanebben az időszakban a bányászatból és kőfejtésből származó hulladék mennyisége (az összes hulladék 25%-a) 14%-kal csökkent. Ennek hátterében az iparban meghozott hatékonysági intézkedések állhatnak, vagy azok az EU-n belüli gazdasági változások, amelyeket a szolgáltatások előtérbe kerülése jellemez, szemben olyan ipari ágazatokkal, mint a feldolgozóipar és a bányászat. Ezzel párhuzamosan 6,2%-kal megnövekedett az egyéb gazdasági ágazatok ( szolgáltatások ) hulladéktermelése.

Az újrahasználati piacok számos területen hatósági támogatásban részesülnek. A hulladék-keretirányelv egyértelműen meghatározza az „újrahasználat” fogalmát, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat pedig újabb újrahasználati célokat jelöl meg. A következő években tehát már rendelkezésünkre fognak állni erre vonatkozó adatok. Az újrahasználat más előnyökkel is jár, például a munkahelyteremtés, a túlfogyasztás csökkentése vagy az elérhető árú használt termékek kínálatának megteremtése tekintetében.

Ha a különféle hulladékfajták újrafeldolgozási aránya el is tér egymástól, összességében az EU-ban nőtt a hulladék-újrafeldolgozás szintje. 2008-ban a hulladék-újrafeldolgozás arányát 38%-ra becsülték, ami 2005-höz képest 5%-os, 1995-höz képest 18%-os fejlődés. 2008-ban a kommunális hulladék 40%-a került újrafeldolgozásra vagy komposztálásra: ez 11,4%-os növekedés, ha a 2005 és 2008 közötti időszakkal hasonlítjuk össze (a tagállamok között jelentős eltérések voltak, néhány százaléktól 70 százalékig).

A hulladékok energetikai célú újrafeldolgozása is növekedést mutatott (a 2005-ös 96 kg/főről 2008-ig 102 kg/főre). Ennek következtében nőtt az energiatermelés: az EU-27 teljes energiatermelésében a kommunális szilárdhulladék elégetésének részaránya mintegy 1,3%. Becslések szerint az EU kommunálishulladék-égetőinek 50-60%-a meg fog felelni a hulladék-keretirányelv új energiahatékonysági kritériumainak.

A stratégia elfogadása óta kevesebb hulladékot helyeztek el hulladéklerakók ban: 2008-ban a teljes hulladékmennyiség 40%-át; 2005-ben ez az arány 49%, 1995-ben pedig 65% volt. A hulladékjog korszerűsítése és egyszerűsítése költséghatékonyabbá teszi ezt a folyamatot. Ugyanakkor a tagállamok között továbbra is óriási különbségek állnak fenn e jog végrehajtása és érvényesítése terén. Egyes célkitűzések, illetve hulladékfajták tekintetében néhány tagállam jóval meghaladta a hulladék újrafeldolgozásával és lerakóhelyektől való eltérítésével kapcsolatos minimális európai követelményeket, míg másoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az európai uniós előírások betartására. A jó közigazgatáson és az erős politikai akaraton túlmenően a fejlett tagállamok jobb feltételeket is biztosítottak az újrafeldolgozási piacok számára olyan jogi és gazdasági eszközök megfelelő alkalmazásával, mint amilyen a hulladéklerakás tilalma, a hulladékhierarchiához igazodó adó- és illetékrendszer alkalmazása vagy a gyártói felelősség elvének érvényesítése az egyes hulladékfajták tekintetében. Mindennek eredményeként a hulladékgazdálkodási költségek fokozatosan beépültek a termékek és szolgáltatások árába.

A hatékonyabb hulladékgazdálkodás csökkenti a hulladékártalmatlanításból származó levegő-, talaj- és vízszennyező kibocsátások, valamint az üvegházhatású gázkibocsátások (ÜHG-kibocsátások) okozta kedvezőtlen környezeti és egészségügyi hatásokat . Az EU-27-ben a hulladékgazdálkodási ágazat számlájára írható ÜHG-kibocsátás (ez 2007-ben az összes kibocsátás 2,8%-át tette ki) több mint 30%-kal csökkent 1995 és 2007 között.

Az előírásoknak meg nem felelő hulladéklerakók és hulladékégetők bezárása jelentősen csökkentette a víz-, talaj- és levegőszennyezést a stratégia elfogadását követően. Az előírásoknak meg nem felelő hulladéklerakók közül sok került bezárásra (2004 és 2006 között 3300). Ennek ellenére még körülbelül 1000 olyan, előírásoknak meg nem felelő hulladéklerakót tart számon a Bizottság, amelyet mielőbb fel kell javítani vagy be kell zárni.

Az újrafeldolgozás utat nyit új gazdasági lehetőségek előtt; változó mértékben, de hozzájárul az uniós gazdaság számára nélkülözhetetlen értékes nyersanyagkínálat bővítéséhez. A fémhulladék például jelenleg 40% és 56% közötti arányban szolgáltat alapanyagot az EU fémáru-termeléséhez. Ugyanakkor bizonyos fémek esetében, melyek egyes fontosabb alkalmazási területeken döntő jelentőséggel bírnak, az uniós újrafeldolgozási arány továbbra is alacsony. 2009-es becslések szerint az EU hulladékgazdálkodása és újrafeldolgozó ipara 95 milliárd eurós forgalmat bonyolít. Az ágazat 1,2–1,5 millió munkahellyel járul hozzá az EU 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatottsági arányra irányuló célkitűzésének eléréséhez, miközben a GDP 1%-áért felelős. A hulladékkeletkezés megelőzése mellett az újrahasználat más előnyökkel is jár többek között a munkahelyteremtés, a túlfogyasztás csökkentése vagy az elérhető árú használt termékek kínálatának megteremtése tekintetében.

NEMZETKÖZI VONATKOZÁSOK

A hulladékgazdálkodás nemzetközi vonatkozásainak egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. A globalizációs folyamat előrehaladása és az Európai Unió gazdaságában történt változások miatt a nyersanyagok és félig feldolgozott anyagok behozatala nőttön nőtt. Ezzel egy időben nagyobb arányúvá vált a másodlagos nyersanyaggá átalakítható, tehát nyersanyagszükségletünk mérséklésére alkalmas hulladékok kivitele is. Mindez kérdéseket vet fel az EU nyersanyagellátásával és a környezeti problémák harmadik országokba való esetleges kivitelével kapcsolatban: gondoljunk azokra az esetekre, amikor a forrásokat vagy a félig feldolgozott anyagokat előírásoknak meg nem felelő termelőlétesítményekből importáljuk, vagy amikor az exportált hulladék útja az előírásoknak meg nem felelő hulladékgazdálkodási létesítményekben végződik.

A Bizottság több kezdeményezéssel is élt a környezetbarát hulladékkezelés előmozdítására, mindenekelőtt a környezetvédelemmel és természetes erőforrásokkal foglalkozó tematikus program (ENRTP) keretében. Ezenkívül a környező európai országokban több olyan intézkedést finanszírozott, amelyek az EU hulladékjogához való közelítést segítették.

Hasonló kérdésekkel foglalkozik a Bizottság egyrészt a nyersanyag-politikai kezdeményezés[20] keretében is, amelyben fontos szerepet játszanak az újrafeldolgozási politikák, másrészt a hulladékszállításról szóló uniós rendelet hatékonyabb végrehajtásának támogatása révén. Az említett erőfeszítések ellenére állandó problémát jelent az illegális hulladékexport, melynek volumene – lényegénél fogva – nehezen megállapítható. A Bizottság aktív részese a veszélyes hulladékok OECD-n kívüli országokba történő exportjára vonatkozó bázeli tilalomról szóló nemzetközi vitának is.

A stratégia elfogadása óta már harmadik országok is követnek az Unióéhoz hasonló hulladék- és újrafeldolgozási politikákat, ami az uniós ipart – előnye révén – meghatározó szerephez juttatja. Például Kína, az Egyesült Államok és India hasonló szigorító rendelkezéseket léptettek életbe az elektronikus berendezésekben felhasznált veszélyes anyagok tekintetében.

A VÁRHATÓ FEJLőDÉSI IRÁNY

A Föld népességének folyamatos növekedésével és a nagy ütemben felemelkedő gazdaságok miatt a világ fogyasztása várhatóan jelentősen növekedni fog. Mindez intenzívebb erőforrás-kiaknázáshoz és a kapcsolódó környezeti és egészségügyi hatások fokozódásához vezet, különösen a szerves anyagok, ásványok és fémek tekintetében. Tekintettel arra, hogy az EU nyersanyag-szükséglete folyamatosan nő, az EU pedig számos nyersanyag vonatkozásában importfüggő, az újrafeldolgozás jelentősége fokról fokra nagyobb lesz.

A jövő hulladéktermelési és hulladékkezelési tendenciái ra vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy kiegészítő hulladékkeletkezés-megelőzési politikák nélkül 2008 és 2020 között a hulladéktermelés várhatóan 7%-kal fog növekedni. A REACH és a nemzeti megelőzési politikák együttes alkalmazása vélhetően hozzájárul majd a veszélyeshulladék-termelés csökkenéséhez. A jelenlegi vívmányok teljes körű végrehajtásával az újrafeldolgozás aránya a 2008-as 40%-ról 2020-ig 49%-ra emelkedhet, míg a hulladéklerakás aránya 10%-kal csökkenhet, és 28%-on állandósulhat. Az elkövetkező években növelni kellene a lerakóktól eltérített biohulladék mennyiségét, új növekedési perspektívát nyitva a komposztálás és a gáztermelés előtt.

A hulladéklerakókról szóló irányelv várt hatásain túlmenően a hatékonyabb megelőzés és újrafeldolgozás további jelentős előnyökkel járhat. Az EU hulladékgazdálkodási jogszabályainak teljes körű végrehajtása, valamint az eredményesebb megelőzés és az intenzívebb újrafeldolgozás az ÜHG-kibocsátás további csökkenését eredményezheti, ami elősegítené az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésével kapcsolatos 2020-as európai célkitűzések jelentős részének megvalósulását. Az újrafeldolgozás nemcsak újabb gazdasági lehetőségeket nyit meg, de hozzájárul az EU gazdaságának erőforrás-hatékonyságához is. Becslések szerint a hulladék-újrafeldolgozó ágazatban akár félmillió új munkahely is teremthető.

Mindaddig, amíg EU-szinten nem kerül sor további, a tagállamokat támogató intézkedésekre és – különösen a nemzeti felügyelet tekintetében – egyenlő feltételek kialakítására, nem várható, hogy megszűnnek az egyes tagállamok között a szabályozás végrehajtása és érvényesítése terén mutatkozó óriási különbségek . Továbbra is kiemelt ügy marad a hulladékok gyűjtésével, újrafeldolgozásával és lerakóktól való eltérítésével kapcsolatos európai uniós célok elérése, és néhány tagállamnak komoly erőfeszítéseket kell majd tennie ennek érdekében.

KÖVETKEZTETÉSEK

A stratégia fontos irányadó szerepet játszott a politikai koncepciók kidolgozásában. Jelentős előrelépés történt számos területen. Ezek különösen: a szabályozás jobbítása és egyszerűsítése, olyan központi fogalmak meghatározása és terjesztése, mint a hulladékhierarchia vagy az életciklus-szemlélet, a hulladékprevencióra való összpontosítás, az ismeretek bővítésére tett erőfeszítések koordinálása, valamint új európai hulladékgyűjtési és -újrafeldolgozási célok kitűzése.

Általában véve javult az újrafeldolgozási arány, csökkent a lerakókban elhelyezett hulladék mennyisége és visszaszorult a veszélyes anyagok felhasználása néhány hulladékfajta tekintetében. A jelenlegi koncepciók következtében csökkent az egy tonnányi kezelt hulladékra jutó viszonylagos környezeti hatás mértéke. Mindezt azonban felülírják a hulladékkeletkezés várható fokozódásával járó kedvezőtlen környezeti hatások.

További, az eddigieket kiegészítő kezdeményezések nélkül el fogjuk mulasztani az ÜHG-kibocsátás és általában a környezeti hatások mérséklésének, a munkahelyek teremtésének és a jövőbeli erőforrásszükséglet kielégítésének lehetőségét.

A tudásbázis gyarapítása folyamatos munkát igényel: új mutatókra van szükség az újrahasznosító társadalom felé tett elmozdulás méréséhez, valamint a hulladék-, anyag- és erőforrásáramok feltérképezéséhez. Pontosabb hulladékpolitikai információk és előrejelzések kellenek a teljes életciklus során felmerülő környezeti és egészségügyi hatásokra vonatkozóan, különös tekintettel az erőforrás- és éghajlatpolitikákra.

A jelenlegi EU-hulladékjog megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének továbbra is kiemelt ügynek kell maradnia. Különösen szükséges biztosítani a fő uniós célkitűzések figyelembe vételét, valamint a hulladék-keretirányelv és a hulladékszállításról szóló rendelet teljes körű végrehajtását. Éppen ezért a nemzeti hulladékgazdálkodási tervek alapján kidolgozásra kerül majd egy proaktív hitelesítési eljárás, melyhez illeszkedik egy, a fő uniós célkitűzések teljesítéséhez kapcsolódó korai előrejelző rendszer. A Bizottság intézkedéseket fog elfogadni a nemzeti hulladékkeletkezés-megelőzési politikák további támogatására, ideértve a biohulladék-megelőzést és az élelmiszer-pazarlás csökkentését.

A Bizottság új eszközöket kíván kidolgozni a szabályozást végrehajtó és érvényesítő intézkedések támogatására, különösen a közeltmúltbeli magyarországi katasztrófa fényében. Külön hangsúlyt kell helyezni a nemzeti felügyeleti tevékenységek eredményorientált stratégiákon nyugvó uniós koordinálására, valamint a kölcsönös felülvizsgálatokra és a független ellenőrzési rendszerekre – mindenekelőtt az esetleg határokon átnyúló hatással bíró létesítmények esetében.

A jelenlegi európai uniós hulladékgyűjtési és -újrafeldolgozási célok jelentős meghaladására még bőven van lehetőség. Ezért erőteljesen szorgalmazni kell a jól teljesítő tagállamok által alkalmazott eszközök bevezetését, mindenekelőtt a rosszabbul teljesítő tagállamokban. Egy egységes európai koncepció alapján elő kell segíteni a gazdasági és jogi eszközök optimális kombinációját, különösen a hulladéklerakás tilalma és a gyártói felelősség elvének az egyes hulladékfajták tekintetében való érvényesítése révén.

Az európai munkahelyteremtés szempontjából fontos az uniós újrafeldolgozási ipar versenyképességének javítása . Ezzel kapcsolatban a Bizottság fő prioritásai közé tartozik annak biztosítása, hogy ez a verseny magas környezetvédelmi szint fenntartása mellett folyjon. Ezenkívül a Bizottság meg fogja vizsgálni, miként lehet hatékonyabban megakadályozni az illegális hulladékexportot , egyúttal biztosítani, hogy a harmadik országokba kivitt hulladékot jó minőségű létesítményekben kezeljék, különös tekintettel a hajóbontás esetére.

A hulladékpolitika elősegítheti a másodlagos nyersanyagok piacának fejlődését és hozzájárulhat az EU nyersanyagkínálatának bővítéséhez, javítva ezzel az uniós gazdaság költséghatékonyságát. Másodlagos nyersanyagokat előtérbe helyező új piaci mechanizmusokat kell kidolgozni, köztük különösen olyan piaci ösztönzőket, amelyek jobban figyelembe veszik az újrafeldolgozással elérhető ÜHG-kibocsátáscsökkentésben rejlő jelentékeny potenciált. További ambiciózus megelőzési és újrafeldolgozási célok kidolgozásával, valamint anyagspecifikus célkitűzésekre való áttéréssel közvetlenül is elősegíthető az Európa 2020 stratégia erőforrás-hatékony gazdaság előmozdítására vonatkozó céljának elérése és az ezzel kapcsolatos kiemelt kezdeményezés megvalósulása. Hatékonyabb célmeghatározásra van szükség olyan anyagok tekintetében, amelyek kedvezőtlen környezeti és egészségügyi hatásokkal járnak teljes életciklusuk során (az ideértve energiafelhasználási vagy az éghajlatváltozási szempontokat is). Ezeket a célokat bele lehetne foglalni a tagállamoknak az erőforrás-hatékony növekedés irányában megtett haladását nyomon követő, az Európa 2020-re vonatkozó nemzeti jelentésekbe. Mivel a nagyratörő újrafeldolgozási és megelőzési célok megvalósítása az egész civil társadalom részvételét megkövetelik, folyamatosan dolgozunk az érdekeltek hatékonyabb bevonásán és az említett célok közvéleményben való tudatosításán .

Különös figyelmet érdemelnek azok az új kezdeményezések, amelyek a keretprogram és az innovációs partnerségek révén előmozdítják az innovációt, és alkalmasak az életciklus-szemlélet politikai koncepciókban való megjelenítésére. Ehhez a hulladékgazdálkodási és a terméktervezési koncepciók jobb összehangolására volna szükség, ideértve olyan szabályok figyelembe vételét, mint bizonyos kiemelt termékek minimális újrafeldolgozottanyag-tartalma, a termékek újrafeldolgozhatósága és tartóssága vagy a veszélyes anyagok felhasználásának csökkentése. Bátorítani fogjuk a strukturális és kohéziós alapoknak a hulladékhierarchia figyelembe vételével és a rendelkezésre álló legjobb technológiák alkalmazása céljából történő felhasználását.

A stratégia fő célkitűzései öt év elteltével változatlanul érvényben vannak. Intézkedéseink elsősorban a szabályozás hatékonyabb végrehajtására és érvényesítésére összpontosultak: a hulladékhierarchián való felfelé mozdulásra, a megelőzés valamennyi aspektusának támogatására, és egy olyan, holisztikusabb és konszolidáltabb erőforrás-politikára való áttérésre, amely a hulladékgazdálkodást egy átfogó rendszer elemeként értelmezi. A Bizottság szükségét látja a hulladékpolitikák további megerősítésének. 2012-ben újabb javaslatokat tesz többek között azokra a konkrét lépésekre, amelyek meglátása szerint szükségesek ahhoz, hogy az Európai Unióból erőforrás-hatékony újrahasznosító társadalom váljon.

[1] COM(2005) 666.

[2] Az 1600/2002/EK határozat.

[3] Az 1013/2006/EK rendelet.

[4] COM(2007) 843.

[5] 2002/96/EK.

[6] 2002/95/EK.

[7] Az 1907/2006/EK rendelet.

[8] 2008/98/EK.

[9] 2009/125/EK.

[10] 2006/66/EK.

[11] 2006/21/EK.

[12] COM(2008) 397.

[13] 2000/53/EK.

[14] Lásd: http://eippcb.jrc.es/reference/wt.html

[15] COM(2007) 844.

[16] A 2005/64/EK irányelv.

[17] 99/31/EK.

[18] COM(2010) 235.

[19] 86/278/EK.

[20] COM(2008) 699.