27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/159

—

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely az EGAA 2013 utáni folytatására irányul, és különösen a 2009-ben bevezetett felülvizsgált hatály és intervenciós kritériumok egyes elemeinek megtartását támogatja;

—

sajnálattal veszi tudomásul a Tanács döntését, hogy 2011. december 31. után nem folytatja a válsághoz kapcsolódó derogációs intézkedéseket;

—

azt ajánlja, hogy az EGAA vállalkozási pillérének keretében nyújtott támogatás a többi pillér esetében nyújtott támogatásoknál nagyobb arányú társfinanszírozásból részesüljön, hogy ezáltal is ösztönözzük a vállalkozások létrehozását és élénkítsük a vállalkozó kedvet;

—

ellenzi, hogy – a javaslat értelmében – az EGAA-t a gazdákra is kiterjesszék, és hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során biztosítani kell a koherenciát a közös agrárpolitika céljaival;

—

rámutat, hogy a jelenlegi rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállamok kijelöljenek olyan régiókat, amelyek EGAA-támogatás iránti közvetlen kérelmet nyújthatnak be; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ezt a lehetőséget rendszeresebben használják ki

—

úgy véli, hogy a javaslat hasznára válna, ha a helyi és regionális önkormányzatokat még több helyen külön megemlítenék, különösen a 8. cikk (2) bekezdésében, ahol a kérelemnek információkat kellene tartalmaznia a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott konzultációra vonatkozó eljárásokról, illetve meg kellene határoznia azokat az ügynökségeket, amelyek megvalósítják az intézkedéscsomagokat, és a 11. cikk (4) bekezdésében, a helyi/regionális önkormányzatoknak az EGAA felhasználásáról nyújtott iránymutatással kapcsolatban.

Előadó

Gerry BREEN (IE/EPP), Dublin városi tanácsának és Dublin regionális önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Javaslat az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre

COM(2011) 608/3 final

1.

úgy véli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) fontos eszköz, amellyel jelentős mértékű elbocsátások esetén közbe lehet lépni annak érdekében, hogy egy olyan időszakban, amelyre nehéz munkaerő-piaci feltételek jellemzők, el lehessen kerülni a hosszú távú munkanélküliséget, továbbá abban a tekintetben is jelentős uniós mechanizmus, hogy kifejezi az elbocsátott munkavállalók iránti szolidaritást;

2.

méltányolja, hogy a 2009–2010-es időszakban az EU-ban elbocsátott munkavállalók körülbelül 10 %-ának támogatást tudott nyújtani az EGAA, és hogy az alap által támogatott munkavállalók 40 %-a sikeresen visszajutott a munkaerőpiacra (1), de ismételten kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az EGAA végrehajtására irányuló együttműködést a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint más érdekelt körökkel;

3.

helyesli az Európai Szociális Alap (ESZA) azon tevékenységét, amelyet a hosszú távú aktív munkaerő-piaci szakpolitikák támogatásával, valamint a munkanélküliség megelőzésével és a korai beavatkozással kapcsolatban végez, de úgy véli, hogy a munkanélküliségi válságok idején történő segítségnyújtáshoz szükség van egy olyan gyors intervenciós mechanizmusra, amilyen az EGAA;

4.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely az EGAA 2013 utáni folytatására irányul, és különösen a 2009-ben bevezetett felülvizsgált hatály és intervenciós kritériumok egyes elemeinek megtartását támogatja. Megjegyzi, hogy a kérelmek azóta növekvő száma azt jelzi, hogy már 500 vagy annál kevesebb fő elbocsátása esetében is egyértelmű igény van a közbelépésre, de elfogadja, hogy az EGAA eddigi felhasználása messze elmarad az indikatív költségvetési plafontól;

5.

támogatja az EGAA eljárásmódjának javítására és egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, de úgy véli, hogy az EGAA-nak a jövőben is szembe kell néznie az alábbi fő kihívásokkal:

6.

úgy véli, hogy az EGAA javasolt kiterjesztése a kereskedelmi megállapodások által sújtott gazdálkodókra jól példázza az EU kereskedelmi és mezőgazdasági politikájának alapvető inkoherenciáját;

7.

úgy véli, hogy az EGAA kiterjesztése a mezőgazdasági ágazatra az alap jellegét érintő, nagyon radikális változást jelent, és attól tart, hogy a javaslat nyomán gyakorlatilag két EGAA jönne létre: egy a mezőgazdaságban dolgozók, egy másik pedig a többi munkavállaló számára, eltérő kritériumokkal, pályázati eljárásokkal, valamint igazgatási és pénzügyi ellenőrzési mechanizmusokkal;

8.

bár érti a döntés logikáját, mégis felteszi a kérdést, vajon helyes-e, hogy az EGAA és a többi javasolt válságkezelő mechanizmus nem része a többéves pénzügyi keretnek;

9.

sajnálattal veszi tudomásul a Tanács döntését, hogy 2011. december 31. után nem folytatja a válsághoz kapcsolódó derogációs intézkedéseket (2), éppen egy olyan időszakban, amikor számos gazdaság kétségbeesett küzdelmet folytat a szűnni nem akaró „államadósság-válsággal” szemben, ami nyomást gyakorol a foglalkoztatásra és kedvezőtlenül hat a szociális helyzetre. Ugyancsak sajnálja, hogy ezt a döntést akkor hozták meg, amikor az EGAA-hoz benyújtott kérelmek száma – a 2009-ben bevezetett derogációk eredményeképpen – jelentősen megnőtt, és amikor az alap jó eredményeket tud felmutatni;

10.

hangsúlyozza, hogy a Tanács döntésének nem szabad befolyásolnia a 2014–2020 közötti időszakra javasolt EGAA-ról folyatott tárgyalások kimenetelét;

11.

üdvözli, hogy az EGAA-t a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások tulajdonos-ügyvezetőire, valamint az önálló vállalkozókra is kiterjesztik, ám úgy véli, hogy az EGAA-nak az önálló vállalkozók számára történő alkalmazásáról talán egyértelműbben kellene rendelkezni, mivel e személyek munkanélküli státuszának terén eltérések vannak a tagállamok között;

12.

üdvözli azt a rugalmasságot, amely abban nyilvánul meg, hogy az EGAA kisméretű munkaerőpiacokon vagy kivételes helyzetekben is igénybe vehető, de azt javasolja, hogy Európai Bizottság adjon további iránymutatásokat az ilyen körülmények esetén alkalmazandó kritériumokra vonatkozóan; kiemeli, hogy az elbocsátások által egy településen vagy régión belül gyakorolt hatás mértékét kell figyelembe venni, nem pedig egyszerűen az elbocsátások abszolút értelemben vett számát;

13.

támogatja, hogy az önálló vállalkozással és vállalkozásalapítással kapcsolatos tárgyi eszközökbe történő beruházásokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás bekerüljön az EGAA-ba, mivel így értékesebbé válik az alap által támogatható szolgáltatási csomag; egyben azt ajánlja, hogy az EGAA vállalkozási pillérének keretében nyújtott támogatás a többi pillér esetében nyújtott támogatásoknál nagyobb arányú társfinanszírozásból részesüljön, hogy ezáltal is ösztönözzük a vállalkozások létrehozását és élénkítsük a vállalkozó kedvet;

14.

kiemeli, hogy a főiskolai képzésre irányuló támogatáshoz való hozzáférést az egyetemi ciklus jelenleg korlátozza, mivel az elbocsátás időpontja csökkenti annak lehetőségét, hogy az EGAA két teljes évig támogassa az érintett munkavállalók tanulmányait; ezért azt javasolja, hogy a jelenlegi korlátozások enyhítésével vagy a támogatás előrehozásával lehetségessé váljon az elbocsátott munkavállalók tanulmányainak az EGAA keretében történő, két teljes évig tartó támogatása;

15.

kiemeli, hogy az EGAA-nak kizárólag olyan intézkedéseket szabad támogatnia, amelyek kiegészítik, de nem helyettesítik a tagállami vagy közösségi szintű jogszabályok, illetve kollektív szerződések által előírt intézkedéseket; kiemeli, hogy az EGAA céljai több esetben összeütközésbe kerültek néhány tagállam rugalmatlan keretszabályozásával, ami csökkentheti az EGAA hatékonyságát; arra bátorítja a tagállamokat, hogy az EGAA-t lehetőségnek tekintsék arra, hogy új, dinamikus megközelítésmódokat dolgozzanak ki az elbocsátott munkavállalók támogatására;

16.

üdvözli azt a javaslatot, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen a munkavállalók támogatását célzó szolgáltatási csomagot módosítani, más támogatható tevékenységekkel kiegészíteni; egy maximális időszak (például egy hónap) meghatározását kéri, amelyen belül az Európai Bizottságnak hozzájárulását kell adnia az ilyen módosításokhoz;

17.

nagyra értékeli, hogy az uniós intézmények fel szeretnék gyorsítani a kérelmezési és jóváhagyási eljárásokat, de sajnálja, hogy a javaslat nem teljesen megfelelő ahhoz, hogy az EGAA valóban gyors intervenciós mechanizmussá váljék;

18.

úgy véli, hogy az EGAA hatékonyságának növelését célzó intézkedések némelyike valójában nagyobb adminisztratív terheket és költségeket jelenthet a végrehajtást végző hatóságok számára; aláhúzza, hogy a nagyobb terhet jelentő ellenőrzési és jelentéstételi követelmények azzal a következménnyel járhatnak, hogy foglalkoztatási válságok esetén a tagállamok kevésbé vonzó eszköznek fogják tekinteni az EGAA-t;

19.

úgy véli, hogy az elbocsátásokra vonatkozó tagállami rendelkezések hiányában a kérelmezési folyamatnak hasznára válna a munkavállalók és képviselőik közvetlen és korai bevonása, és megítélése szerint a hatóságoknak – annak demonstrálásával, hogy az EGAA révén további (a munkajogilag járó támogatáson túli) támogatásokhoz juthatnak – ösztönözniük kell a munkavállalók ilyen irányú aktivitását;

20.

egyben azt is javasolja, hogy a 8. cikk (2) bekezdése rendelkezzen arról, hogy a kérelmek tartalmazzák az elbocsátott dolgozók készségprofilját, illetve oktatási és képzési igényeiknek, valamint vállalkozásalapítási lehetőségeiknek első felmérését, hogy a munkavállalók igényeit és az alap elvárásait figyelembe véve lehessen kialakítani a megfelelő, személyre szabott támogatási csomagokat;

21.

javasolja, hogy a szociális partnerekhez hasonlóan a tagállamoknak az illetékes helyi és regionális önkormányzatokkal is konzultálniuk kelljen a kérelmezési folyamat során, és hogy a kérelmekben világosan fejtsék ki a végrehajtási eljárásokat, így az ügynökségek közötti koordinációt, a munkavállalókkal való kommunikáció és a nekik szánt, a hozzáférhető támogatásokról és a kérelmezési eljárásokról szóló tájékoztatás módozatait;

22.

javasolja, hogy a kérelmek benyújtásával kapcsolatos útmutatás keretében utaljanak a munkaerő-piaci adatokra, így különösen az uniós „készségkörképre” (3), hogy az EGAA keretében támogatott intézkedések jobban illeszkedjenek az EU munkaerő-piaci igényeihez; továbbá úgy véli, hogy az EGAA-rendelet rendelkezései között szereplő mobilitási támogatás felhasználható lenne arra, hogy hozzásegítsük a munkavállalókat az Unió más részein jellemző a munkaerő-piaci készséghiányok betöltéséhez;

23.

üdvözli a költségek elszámolhatóságának egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, azonban jelzi, hogy a tapasztalatok szerint a tagállamok vonakodnak költségeket vállalni, mielőtt döntés születne egy EGAA-kérelemmel kapcsolatban; rámutat, hogy ez szükségtelen késésekhez és az érintett munkavállalók elkedvetlenedéséhez vezet, csökkenti az EGAA hatékonyságát és hitelességét; véleménye szerint nagyobb bizonyosságra van szükség ahhoz, hogy a munkavállalókat gyors támogatásban lehessen részesíteni;

24.

ajánlja, hogy a következő intézményközi megállapodás keretében gyorsítsák fel a jóváhagyási folyamatot, illetve ha ez nem történik meg, javasolja, hogy az Európai Bizottság egy adott kérelem előzetes értékelését és ellenőrzését követően eszközöljön egy időközi kifizetést az érintett tagállamnak, hogy így nagyobb bizonyosságot nyújtson, hozzájáruljon az elbocsátások esetén kritikus időtényező kezeléséhez, és csökkentse az elbocsátott dolgozók EGAA-támogatásának folyósításában jelentkező késést;

25.

reméli, hogy az EGAA-val kapcsolatos ismeretek bővülésével párhuzamosan javulni fog a benyújtott kérelmek színvonala, és e tekintetben arra biztatja a tagállamokat, hogy gyűjtsék az alappal és annak végrehajtásával kapcsolatos közös ismereteket; továbbá azt javasolja, hogy az Európai Bizottság jelöljön ki az EGAA kérelmezési eljárásában tapasztalt szakértőket, akiket tanácsadóként ki lehetne küldeni a kérelmek benyújtását megelőzően, és akik kicserélhetnék tapasztalataikat a lehetséges új kérelmezőkkel;

26.

figyelembe véve az 50 %-os támogatási arányt (2012. január 1-jétől) visszaállító tanácsi határozatot, továbbra is támogatja, hogy az EGAA társfinanszírozási aránya a javasoltnál nagyobb legyen, hogy kezelni lehessen a társfinanszírozási források hiányából adódó nehézségeket, és hogy vonzóbbá lehessen tenni az EGAA-t;

27.

úgy véli, hogy a társfinanszírozási arány modulálásának javasolt modellje (50 %-65 %) nem megfelelő;

28.

üdvözli, hogy bizonyos pénzügyi hozzájárulás nyújtható az EGAA-ra irányuló kérelmet feldolgozó hatóságok előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységeivel kapcsolatos költségeihez (7. cikk (3) bekezdés), és azt javasolja, hogy ez ne lehessen több, mint az összes költség 5 %-a;

29.

ellenzi, hogy – a javaslat értelmében – az EGAA-t a gazdákra is kiterjesszék, és hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során biztosítani kell a koherenciát a közös agrárpolitika céljaival;

30.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági ágazatra való kiterjesztés, azáltal, hogy lehetővé teszi a gazdáknak, hogy a mezőgazdaságon belüli és/vagy kívüli tevékenységüket átalakítsák, részben ellentmond a közös mezőgazdasági politika azon kinyilvánított céljainak, hogy minden területen megőrizzük a mezőgazdaságot, valamint annak a törekvésnek, hogy európai szinten megőrizzük az ágazat sokféleségét;

31.

a csökkentett költségvetési plafon, a kedvezményezettek körének bővülése és az EGAA hozzáférhetőségének/vonzerejének növelésére irányuló erőfeszítések kontextusában felteszi a kérdést, hogy a javasolt költségvetési forráselosztás aránya – melynek alapján (a teljes 3 milliárd eurós költségvetésből) legfeljebb 2,5 milliárd eurót irányoznak elő a mezőgazdasági ágazat számára – megfelel-e az alap célkitűzésének; úgy véli, hogy ez túl magasnak tűnik az EGAA mint gyorssegélyt nyújtó beavatkozási eszköz számára, és egyben túl alacsonynak ahhoz, hogy ellentételezze a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat várható tényleges veszteségeit, ha bizonyos kétoldalú kereskedelmi megállapodások megkötésre kerülnek;

32.

ezeken az alapvető, az alap hatályának a mezőgazdasági ágazatra történő kiterjesztésére vonatkozó fenntartásokon túl az RB néhány további megjegyzést kíván fűzni a javaslat ezen aspektusához:

33.

nyugtázza, hogy az alapot nem szabadna arra fordítani, hogy jövedelmi támogatást nyújtson a kereskedelmi megállapodások által hátrányosan érintett mezőgazdasági termelők számára; úgy véli, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) való kapcsolat kidolgozására nem fordítottak kellő figyelmet a javaslatban, és javasolja, hogy az Európai Bizottság több részletet közöljön ebben a tekintetben;

34.

rámutat arra, hogy a tagállamok nem aknázták ki teljes mértékben a helyi és regionális önkormányzatokban rejlő lehetőségeket az EGAA használatát illetően, és felhívja a figyelmet a partnerség és a többszintű kormányzás elvére (4) az EGAA-kérelmek előkészítése és végrehajtása, valamint az alap hatékonyságának monitorozása és értékelése tekintetében;

35.

az eddigi tapasztalatokra alapozva úgy ítéli meg, hogy az EGAA hatékonyabb, ha a munkavállalók számára kialakított intézkedéscsomag kidolgozása és végrehajtása a helyi ügynökségek összehangolt munkájára alapozott megközelítés szerint történik, és amikor vannak olyan helyi kapcsolattartók, akik világos és koherens tanácsokat és útmutatást tudnak nyújtani az elbocsátott dolgozóknak;

36.

rámutat, hogy a jelenlegi rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállamok kijelöljenek olyan régiókat, amelyek EGAA-támogatás iránti közvetlen kérelmet nyújthatnak be; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ezt a lehetőséget rendszeresebben használják ki, különösen a képzésben és oktatásban illetékes és/vagy a vállalkozások támogatásában és fejlesztésében szerepet játszó régiók esetében; úgy véli, hogy ez csökkentené a kérelmezés során tapasztalt késedelmeket és a nemzeti szintű kapacitási problémákat, hiszen a tagállami minisztériumoknak gyakran nincsenek meg a megfelelő képességeik és forrásaik arra, hogy helyi/regionális támogatási szolgáltatásokat alakítsanak ki, illetve nyújtsanak;

37.

javasolja, hogy az Európai Bizottság állítson össze adatbázist a végrehajtás legjobb gyakorlatairól, és hogy a kérelmek benyújtására vonatkozó útmutatás (amelyre a 12. cikk (2) bekezdésében hivatkoznak) a többszintű partnerségre vonatkozó kritériumokat is foglaljon magában;

38.

úgy érzi, hogy a jelenleg fennálló államadósság-válság és az államháztartásokra ebből adódóan gyakorolt nyomás időszakában megfontolandó lenne az EGAA kiterjesztése olyan esetekre, ahol a közszféra bocsát el jelentős számú munkavállalót, és ahol ez – bizonyos helyi/regionális gazdaságok esetében – negatív hatással van a munkaerőpiacra;

39.

úgy véli, hogy a javaslat hasznára válna, ha a helyi és regionális önkormányzatokat még több helyen külön megemlítenék, különösen a 8. cikk (2) bekezdésében, ahol a kérelemnek információkat kellene tartalmaznia a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott konzultációra vonatkozó eljárásokról, illetve meg kellene határoznia azokat az ügynökségeket, amelyek megvalósítják az intézkedéscsomagokat, és a 11. cikk (4) bekezdésében, a helyi/regionális önkormányzatoknak az EGAA felhasználásáról nyújtott iránymutatással kapcsolatban;

40.

úgy véli, hogy a következők révén javítani kell a kommunikációs csatornákat: (a) világosabb kommunikáció az EGAA irányításáért felelős hatóságok között, az Európai Bizottságtól a tagállami, ill. helyi/regionális szervekig; (b) hatékonyabb, személyre szabottabb kommunikáció a kedvezményezett munkavállalókkal; ebben a tekintetben azt javasolja, hogy a kérelmet benyújtóknak legyen egy weboldala, amely általános tájékoztatást tartalmaz, illetve egy olyan portál is kapcsolódik hozzá, amely lehetővé teszi a személyes információk zártkörű áramlását az elbocsátott dolgozók és a támogató ügynökségek között.