2.4.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 102/1

---

A TANÁCS 7/2011/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendelet módosításáról és a 87/250/EGK, a 90/496/EGK, az 1999/10/EK, a 2000/13/EK, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK irányelv és a 608/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

A Tanács által 2011. február 21-én elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

2011/C 102 E/01

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169. cikke előírja, hogy az Uniónak a Szerződés 114. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(2)	A biztonságos és megfelelő minőségű élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak, és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(3)

A fogyasztók magas szintű egészségvédelmének megvalósítása és a tájékoztatáshoz való jogának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy megfelelő tájékoztatáshoz jussanak az általuk fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatosan. A fogyasztói döntéseket többek között befolyásolhatják az egészséggel és a környezettel kapcsolatos, valamint gazdasági, szociális és etikai megfontolások.

(4)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően az élelmiszerjog egyik általános elve, hogy a fogyasztók számára lehetővé tegye a fogyasztott élelmiszerek megfelelő tájékoztatás alapján történő kiválasztását, és megelőzze a fogyasztókat félrevezető módszerek alkalmazását.

(5)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) a fogyasztók tájékoztatásának egyes szempontjaival foglalkozik, kifejezetten a megtévesztő tevékenységek és tájékoztatási mulasztások megelőzése céljából. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános elveit a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó egyedi szabályoknak kell kiegészíteniük.

(6)

Az élelmiszerek jelölésének valamennyi élelmiszerre alkalmazandó uniós szabályait az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) állapítja meg. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1978-ra nyúlik vissza, ezért azokat naprakésszé kell tenni.

(7)

Az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (6) megállapítja az előrecsomagolt élelmiszereken megjelenő, tápértékjelölés tartalmáról és megjelenítéséről szóló szabályokat. E szabályok értelmében a tápértékjelölés feltüntetése önkéntes, kivéve, ha az élelmiszerrel kapcsolatban a tápanyag-összetételre vonatkozó állítást tesznek. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1990-re nyúlik vissza, ezért azokat naprakésszé kell tenni.

(8)	Az általános jelölési előírásokat olyan rendelkezések egészítik ki, amelyeket bizonyos körülmények között minden élelmiszerre vagy az élelmiszerek bizonyos csoportjaira alkalmazni kell. Ezenfelül több egyedi, meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó szabály is létezik.

(9)

Annak ellenére, hogy a jelölésre vonatkozó jelenlegi jogszabályok eredeti célkitűzései és alapelemei még mindig érvényesek, ésszerűsítésük szükségessé vált annak biztosítása érdekében, hogy az érdekeltek számára megkönnyítsék az előírások betartását, azok világosabbak legyenek, továbbá hogy korszerűvé tegyék azokat, figyelembe véve az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás területének új fejleményeit.

(10)

Közérdeklődésre tart számot az étrend és az egészség közötti összefüggés, valamint az egyéni igényeknek megfelelő étrend kiválasztásának lehetősége. A Bizottság táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2007. május 30-i fehér könyve („a bizottsági fehér könyv”) megállapította, hogy a tápértékjelölés fontos eszköz ahhoz, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az élelmiszerek összetételéről, és segítsék őket a tájékozott választásban. A „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című 2007. március 13-i bizottsági közlemény hangsúlyozza, hogy mind a hatékony verseny, mind pedig a fogyasztók jóléte szempontjából fontos a fogyasztók megalapozott választásának lehetővé tétele. A táplálkozás alapelveinek ismerete és a tápértékre vonatkozó, az élelmiszereken szereplő megfelelő tájékoztatás jelentősen hozzájárulnának ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozottan választhassanak.

(11)

A jogbiztonság növelése, valamint a végrehajtás ésszerűségének és a következetességének biztosítása érdekében indokolt a 90/496/EGK és 2000/13/EK irányelvet hatályon kívül helyezni, és azokat egyetlen rendelettel felváltani, amely mind a fogyasztók, mind az iparág számára jogbiztonságot ad, és csökkenti az adminisztratív terhet.

(12)

Az egyértelműség érdekében indokolt más horizontális jogi aktusokat is hatályon kívül helyezni és beépíteni ebbe a rendeletbe, nevezetesen a végső fogyasztók részére értékesítendő alkoholtartalmú italok címkézésénél az alkoholtartalom térfogatszázalékos jelöléséről szóló, 1987. április 15-i 87/250/EGK bizottsági irányelvet (7), az élelmiszerek címkézéséről szóló 79/112/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének rendelkezéseitől való eltérésről szóló, 1999. március 8-i 1999/10/EK bizottsági irányelvet (8), a kinint és koffeint tartalmazó élelmiszerek címkézéséről szóló, 2002. július 18-i 2002/67/EK bizottsági irányelvet (9), a hozzáadott fitoszterolokat, fitoszterol-észtereket, fitosztanolokat és/vagy fitosztanol-észtereket tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-összetevők címkézéséről szóló, 2004. március 31-i 608/2004/EK bizottsági rendeletet (10), valamint a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírtaktól eltérő adatok bizonyos élelmiszerek címkézésén való kötelező feltüntetéséről szóló, 2008. január 30-i 2008/5/EK bizottsági irányelvet (11).

(13)	Közös fogalommeghatározásokat, elveket, követelményeket és eljárásokat kell meghatározni, hogy egyértelmű keretet és közös alapot alkossanak az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást szabályozó uniós és nemzeti intézkedésekhez.

(14)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára – az általuk elfogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban – nyújtott tájékoztatás terén átfogó és fejlődő megközelítés érvényesüljön, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályokra az általános és egyedi jellegű szabályokat egyaránt lefedő, tág fogalommeghatározást kell alkalmazni, és a címkétől eltérő eszközökkel nyújtott tájékoztatásra is vonatkozó, tág fogalommeghatározást kell alkalmazni az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra is.

(15)

Az uniós szabályok csak vállalkozásokra alkalmazandók, amely koncepció a tevékenységek bizonyos folyamatosságát és bizonyos fokú szervezettséget jelent. Az olyan tevékenységek, mint az élelmiszer időszakos kezelése, felszolgálása és értékesítése például jótékonysági rendezvényeken vagy helyi közösségi vásárokon és találkozókon, nem tartozik a rendelet hatálya alá.

(16)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályoknak elegendő rugalmasságot kell biztosítaniuk ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a fogyasztók új tájékoztatási igényeivel, és biztosított legyen az egyensúly a belső piac védelme és a tagállamokban a fogyasztók felfogásában mutatkozó különbségek között.

(17)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás előírásának elsődleges szempontja az kell hogy legyen, hogy lehetővé váljék a fogyasztók számára az élelmiszerek azonosítása és megfelelő felhasználása, valamint az, hogy egyéni étrendi igényeiknek megfelelően választhassanak. E célt szem előtt tartva az élelmiszer-vállalkozóknak meg kell könnyíteniük e tájékoztatásnak a látássérültek számára való elérhetőségét.

(18)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályoknak a fogyasztók változó tájékoztatási igényeihez való igazítása, az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás szükségességének mérlegelésekor mindig figyelembe kell venni a fogyasztók többsége részéről az egyes információk közlésével kapcsolatban széles körben mutatkozó érdeklődést is.

(19)	Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás tekintetében azonban csak akkor állapíthatók meg új, kötelező előírások, ha és amennyiben a szubszidiaritás, az arányosság és a fenntarthatóság elvével összhangban azokra szükség van.

(20)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályoknak tiltaniuk kell az olyan információk használatát, amelyek – elsősorban az élelmiszerek jellemzőit, hatásait vagy olyan tulajdonságait illetően, amelyek gyógyhatást tulajdonítanak neki – félrevezethetik a fogyasztókat, vagy az élelmiszereknek gyógyhatást tulajdonítanának. A hatékonyság érdekében, ezt a tilalmat az élelmiszerek reklámozására és megjelenítésére is alkalmazni kell.

(21)

Az élelmiszer-vállalkozók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályok felaprózsának elkerülése érdekében indokolt egyértelművé tenni az élelmiszer-vállalkozók e területen fennálló kötelezettségeit. Ennek a 178/2002/EK rendelet 17. cikkében meghatározott, a fogyasztó felé fennálló kötelezettségekkel összhangban kell történnie.

(22)

Listát kell készíteni minden olyan kötelező információról, amelyet a végső fogyasztóknak és a vendéglátásnak, illetve a közétkeztetés részére szánt összes élelmiszerre nézve elvileg meg kell adni. E listában meg kell hagyni a meglévő jogszabályok által már megkövetelt információkat, tekintve, hogy ezt általában a fogyasztói tájékoztatás értékes vívmányának tartják.

(23)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás terén bekövetkező változások és fejlemények figyelembevétele érdekében rendelkezni kell a Bizottság arra való felhatalmazásáról, hogy bizonyos adatok rendelkezésre állását alternatív eszközökkel biztosítsa. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációnak segítenie kell az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás követelményeinek kellő időben történő, célirányos megváltoztatását.

(24)

Élelmiszer előállításában történő felhasználásuk és abban való további jelenlétük esetén egyes összetevők és egyéb anyagok vagy termékek (például a technológiai segédanyagok) allergiás reakciót vagy intoleranciát válthatnak ki a fogyasztóknál, és az ilyen allergia vagy intolerancia esetenként veszélyt jelenthet az érintettek egészségére. Fontos, hogy az esetlegesen allergiát vagy intoleranciát okozó élelmiszer-adalékanyagok, technológiai segédanyagok és egyéb ilyen anyagok vagy termékek jelenlétéről tájékoztatást nyújtsanak, hogy az élelmiszer-allergiában vagy -intoleranciában szenvedő fogyasztók számára lehetővé tegyék a tájékozott és biztonságos választást.

(25)

Az élelmiszerek jelölésének világosnak és érthetőnek kell lenniük, hogy segítsék a fogyasztókat abban, hogy az élelmiszerekkel és étrendjükkel kapcsolatban tájékozottabban választhassanak. Tanulmányok azt mutatják, hogy az olvashatóság jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a címkén szereplő tájékoztatás a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni tudja a célközönséget, és az apró betűméret az egyik fő oka az élelmiszerek jelölésével kapcsolatos fogyasztói elégedetlenségnek. Mindazonáltal széles körű megközelítést kell kialakítani az olvashatóság minden szempontjának figyelembevételéhez.

(26)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás biztosítása érdekében az élelmiszerek fogyasztókhoz való eljuttatásának valamennyi módját figyelembe kell venni, beleértve az élelmiszerek távközlési eszközökkel végzett értékesítését is. Bár nyilvánvaló, hogy a távértékesítés révén szállított élelmiszernek ugyanazokat a tájékoztatási követelményeket kell teljesítenie, mint az üzletekben értékesített élelmiszereknek, egyértelművé kell tenni, hogy ilyen esetekben a vonatkozó, élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásnak a vásárlás befejezését megelőzően is rendelkezésre kell állnia.

(27)	A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása érdekében, ami a megalapozott választáshoz szükséges, a kevert, alkoholtartalmú italok esetében is tájékoztatást kell nyújtani azok összetételéről.

(28)

Az is lényeges, hogy a fogyasztók az egyéb alkoholtartalmú italokról is tájékoztatást kapjanak. A bor jelölésére már vonatkoznak külön uniós szabályok. A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (12) szabályokat állapít meg annak biztosítása céljából, hogy a fogyasztók védelemben és megfelelő tájékoztatásban részesüljenek. Ezért indokolt, ha a borra e szakaszban nem vonatkozik az összetevők felsorolásának feltüntetésére vonatkozó kötelezettség, illetve a tápértékjelölés. Ugyanígy biztosítja a fogyasztóvédelmet egyes alkoholtartalmú italok tekintetében az ízesített bor, ízesített boralapú italok és az ízesített boralapú koktélok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok meghatározásáról szóló, 1991. június 10-i 1601/91/EGK tanácsi rendelet (13) és a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14). Ezért ennek a mentességnek vonatkoznia kell az említett két rendelet hatálya alá tartozó italokra is.

(29)

A borhoz, ízesített borhoz, ízesített boralapú italokhoz, ízesített boralapú koktélokhoz és a szeszes italokhoz hasonló italokat ugyanúgy kell kezelni, és biztosítani kell, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást illetően ugyanazon jogszabályi előírások vonatkozzanak rájuk. Ezért az összetevők felsorolásának kötelezettsége és a kötelező tápértékjelölés alóli mentességnek az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, gyümölcs vagy zöldség erjesztésével előállított italokra, a mézborra és a sör valamennyi típusára is vonatkoznia kell.

(30)

A Bizottságnak azonban az e rendelet hatálybalépését követő öt éven belül jelentést kell készítenie arról, hogy egyes italcsoportokat mentesíteni kell-e, különösen az energiatartalomra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség alól, és az esetleges mentességek indokolásáról, figyelemmel az érintett uniós szakpolitikákkal való összhangra is. A Bizottság e rendelettel összefüggésben szükség esetén különleges előírásokat is javasolhat.

(31)

Az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének feltüntetését biztosítani kell minden olyan esetben, ha annak hiánya valószínűleg félrevezetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében. A származási országnak vagy az eredet helyének jelölését minden esetben az iparág számára egyenlő feltételeket biztosító, egyértelműen meghatározott kritériumok alapján kell biztosítani úgy, hogy az ne vezesse félre a fogyasztókat, annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók jobban értsék az élelmiszer származási országára vagy eredete helyére vonatkozó információkat. E kritériumok nem vonatkoznak az élelmiszer-vállalkozó nevével vagy címével kapcsolatos jelölésekre.

(32)	Bizonyos esetekben az élelmiszer-vállalkozók – annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét termékük minőségére – jelezni kívánják a termék származási helyét. Az ilyen jelöléseknek szintén harmonizált kritériumoknak kell megfelelniük.

(33)

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma által okozott válság óta az Unióban a marhahúst és a marhahúsból készült termékeket (15) kötelező eredetmegjelöléssel ellátni, és ennek révén a fogyasztókban kialakultak bizonyos elvárások. A Bizottság által végzett hatásvizsgálat megerősíti, hogy a fogyasztók számára a hús eredete a legfontosabb kérdés. Az Unióban más állatok – sertés, juh, kecske és baromfi – húsának fogyasztása is rendkívül elterjedt. Indokolt ezért e termékek esetében is kötelezővé tenni az eredetmegjelölést. Az eredettel kapcsolatos előírások az egyes húsfajtáknál az állatfaj sajátosságaitól függően eltérőek lehetnek. Indokolt ezért arról rendelkezni, hogy végrehajtási szabályok révén kötelező előírások kerüljenek megállapításra, amelyek hústípusonként eltérőek lehetnek, figyelembe véve az arányosság elvét, valamint az élelmiszer-vállalkozásokra és a végrehajtó hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket.

(34)

A kötelező eredetmegjelölésre vonatkozóan már kidolgozásra kerültek vertikális megközelítésen alapuló rendelkezések, például a méz (16), a gyümölcs és zöldség (17), a hal (18), a marhahús és a marhahúsból készült termékek (19) és az olívaolaj (20) esetében. Meg kell vizsgálni, hogy a kötelező eredetmegjelölést ki lehet-e terjeszteni más élelmiszerekre is. Indokolt ezért felkérni a Bizottságot, hogy készítsen jelentéseket az alábbi élelmiszerekről: a marhahúson, sertéshúson, juhhúson, kecskehúson és baromfihúson kívüli egyéb húsfajták; tej; a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej; az összetevőként felhasznált hús; feldolgozatlan élelmiszerek; egyetlen összetevőből álló termékek; a valamely élelmiszernek több mint 50 %-át kitevő összetevők. Tekintve, hogy a tej egyike azon termékeknek, melyek eredetének megjelölését különösen fontosnak tartják, a tejre vonatkozó bizottsági jelentésnek a lehető leghamarabb rendelkezésre kell állnia. A jelentések megállapításai alapján a Bizottság javaslatokat nyújthat be az érintett uniós rendelkezések módosítására vagy új kezdeményezéseket tehet, adott esetben ágazati alapon.

(35)

Az Unió nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (21), valamint annak a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletben (22) szereplő végrehajtási rendelkezések állapítják meg. Az élelmiszerek származási országának meghatározása ezeken a élelmiszer-vállalkozások és hatóságok által jól ismert szabályokon fog alapulni, ami megkönnyíti azok végrehajtását.

(36)

Az élelmiszerek tápértékjelölése az élelmiszerekben lévő energia és bizonyos tápanyagok jelenlétére vonatkozó tájékoztatás. A tápértékjelölés kötelező közlésének segítenie kell a táplálkozással kapcsolatos népegészségügyi oktatási tevékenységet, és támogatnia kell az élelmiszer tájékozott kiválasztását.

(37)	A bizottsági fehér könyv felhívta a figyelmet bizonyos egészségügyi szempontból fontos tápanyagokra, például a telített zsírokra, a cukrokra és nátriumra. Ezért indokolt, hogy a kötelező tápértékjelölés biztosítására vonatkozó követelmények figyelembe vegyék ezeket a tényezőket.

(38)	Mivel e rendelet egyik célja az, hogy a végső fogyasztó számára alapot nyújtson a tájékozott döntéshez, fontos biztosítani, hogy a végső fogyasztó könnyen megértse a jelölésen szereplő információkat. Célszerű ezért a jelölésen a „nátrium” helyett az ennek megfelelő „só” kifejezést használni.

(39)	A fogyasztók általában nincsenek tisztában azzal, hogy az alkoholtartalmú italok milyen tényleges szerepet játszanak étrendjükben. Ezért indokolt az ilyen italok – különösen a kevert, alkoholtartalmú italok – tápanyagtartalmára vonatkozó tájékoztatás feltüntetése.

(40)

Az uniós jog következetessége és koherenciája érdekében a tápanyag-összetételre vagy az egészségre vonatkozó állításoknak az élelmiszerek jelölésén való önkéntes feltüntetésének összhangban kell állnia az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (23).

(41)

Az iparág szükségtelen terhelésének elkerülése érdekében indokolt mentesíteni a tápértékjelölés kötelező szerepeltetése alól az élelmiszerek azon csoportjait, amelyek nincsenek feldolgozva, vagy amelyek esetében a tápértékjelölés nem játszik döntő szerepet a fogyasztói választásban, kivéve, ha az ilyen információ feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget más uniós szabályok írják elő.

(42)

A tápértékjelölésnek egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie, annak érdekében, hogy az átlagos fogyasztóhoz szóljon, és betöltse azt a tájékoztató szerepet, amelynek érdekében bevezették, figyelembe véve a táplálkozásra vonatkozó ismeretek jelenlegi szintjét. A tápértékjelölés részben a csomagolás elején, részben pedig a csomagolás hátoldalán való feltüntetése összezavarhatja a fogyasztókat. A tápértékjelölést ezért teljes egészében ugyanannak a látómezőnek kell tartalmaznia. Ezenfelül az információk egy része önkéntes alapon megismételhető például a csomagolás elején is. Annak szabad megválasztása, hogy mely információk ismételhetők meg, összezavarhatja a fogyasztókat. Ezért tisztázni kell, hogy mely információk ismételhetők meg annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók a tápértékjelölés lényeges információit az élelmiszerek megvásárlásakor azonnal láthassák.

(43)

Az élelmiszer-vállalkozók arra való ösztönzése érdekében, hogy a tápértékjelölésben szereplő információkat önkéntes alapon olyan élelmiszerek – például alkoholtartalmú italok és nem előrecsomagolt élelmiszerek – esetében is feltüntessék, amelyek mentesülhetnek a kötelező tápértékjelölés alól, biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a tápértékjelölésben szereplő összetevők közül csak korlátozott számú összetevőt tüntessenek fel. Indokolt azonban egyértelműen meghatározni, hogy mely információk tüntethetők fel önkéntes alapon, elkerülendő, hogy a fogyasztót az élelmiszer-vállalkozó tetszőleges választása félrevezesse.

(44)

A közelmúltban egyes tagállamokban és élelmiszer-ágazati szervezeteknél a tápértékjelölésnek a 100 g/100 ml/adag-tól eltérő kifejezési, illetve más megjelenítési formái is megjelentek, például grafikus formák vagy szimbólumok használata révén. E további kifejezési és megjelenítési formák segíthetik a fogyasztókat a tápértékjelölés jobb megértésében. Az Unió egészére vonatkozóan azonban nincs elegendő adat arról, hogy az átlagos fogyasztó hogyan értelmezi és használja az információ közlésének és megjelenítésének alternatív formáit. Ezért az e rendeletben megállapított kritériumok alapján indokolt lehetővé tenni más kifejezési és megjelenítési formák alkalmazását is, továbbá fel kell kérni a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a további kifejezési és megjelenítési formák használatáról, a belső piacra gyakorolt hatásukról, valamint arról, hogy ajánlott-e ezeknek a kifejezési és megjelenítési formáknak a további harmonizációja.

(45)

A tagállamoknak – a célból, hogy segítsék a Bizottságot a jelentés elkészítésében – tájékoztatniuk kell a Bizottságot a területükön lévő piacon a tápértékjelölés céljára felhasznált egyéb kifejezési és megjelenítési formákról. Ennek érdekében a tagállamoknak jogukban áll felkérni a területükön lévő piacon egyéb kifejezési és megjelenítési formákkal ellátott élelmiszereket forgalomba hozó élelmiszer-vállalkozásokat, hogy tájékoztassák a nemzeti hatóságokat az ilyen egyéb kifejezési formák használatáról, valamint igazolják az e rendelet által előírt követelményeknek való megfelelést.

(46)

A tápértékjelölés további kifejezési és megjelenítési formáinak kidolgozása során célszerű bizonyos szintű összhangot biztosítani. Indokolt ezért ösztönözni a legjobb gyakorlatoknak és tapasztalatoknak a tagállamok közötti, illetve a Bizottsággal való folyamatos cseréjét és megosztását, valamint elősegíteni az érdekelt felek részvételét e tapasztalatcserében.

(47)

Az ugyanazon látómezőben elhelyezkedő, a tápanyagok mennyiségét és összehasonlító mutatókat tartalmazó, az élelmiszer tápértékének értékelését lehetővé tevő, közérthető formában megjelenő tájékoztatást teljes egészében a tápértékjelölés részének kell tekinteni, és az nem kezelhető különálló állítások csoportjaként.

(48)

A tapasztalatok szerint az élelmiszerekkel kapcsolatos önkéntes tájékoztatás sok esetben az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás érthetőségének rovására történik. Ezért kritériumokat kell meghatározni, hogy segítsék az élelmiszer-vállalkozókat és a végrehajtó hatóságokat az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező és nem kötelező tájékoztatás közötti egyensúly megtalálásában.

(49)

A tagállamok számára a helyi gyakorlati feltételektől és körülményektől függően fenn kell tartaniuk a jogot, hogy a nem előrecsomagolt élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében szabályokat állapítsanak meg. Bár ilyen esetekben a fogyasztók egyéb információkkal kapcsolatos igénye korlátozott, a potenciális allergénekre vonatkozó tájékoztatást igen fontosnak tekintik. Az adatok arra utalnak, hogy az élelmiszer által okozott allergiás esetek nagy része nem előrecsomagolt élelmiszerre vezethető vissza. Ezért a potenciális allergénekre vonatkozó tájékoztatást mindig a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani.

(50)

Az e rendelet által konkrétan harmonizált témákban a tagállamoknak nem állhat módjában nemzeti rendelkezéseket elfogadni, kivéve, ha arra az uniós jog felhatalmazást ad. Ez a rendelet azonban az olyan témákban, amelyeket konkrétan nem harmonizál, nem tilthatja a tagállamok számára nemzeti rendelkezések elfogadását.

(51)	Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás szabályainak képesnek kell lenniük arra, hogy igazodjanak a gyorsan változó társadalmi, gazdasági és technológiai környezethez.

(52)

A tagállamoknak a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (24) összhangban hatósági ellenőrzéseket kell végezniük az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében.

(53)

A 90/496/EGK irányelvre való, az 1924/2006/EK rendeletben, valamint a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (25) található hivatkozásokat naprakésszé kell tenni e rendelet figyelembevételével. Az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(54)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatási követelmények rendszertelen időközönként történő, illetve gyakori aktualizálása jelentős adminisztratív terheket róhat az élelmiszer-vállalkozásokra, és különösen a kis- és középvállalkozásokra. Ezért indokolt biztosítani, hogy a Bizottság által az e rendelet által rá ruházott hatáskörök gyakorlása keretében elfogadható intézkedések minden naptári évben ugyanazon a napon váljanak alkalmazandóvá, egy megfelelő hosszúságú átmeneti időszakot követően. Sürgős esetben, ha az érintett intézkedések célja az emberi egészség védelme, engedélyezni kell az eltérést ettől az elvtől.

(55)	Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az élelmiszer-vállalkozások termékeik jelöléseit az e rendelet által bevezetett új követelményeknek megfelelően módosítani tudják, megfelelő átmeneti időszakokat kell megállapítani e rendelet alkalmazására.

(56)

Tekintettel arra, hogy e rendelet jelentős változtatásokat vezet be a tápértékjelöléshez kapcsolódó követelményekben, különösen a tápértékjelölés tartalmával kapcsolatban, indokolt megengedni az élelmiszer-vállalkozások számára, hogy e rendeletet már annak alkalmazási időpontját megelőzően elkezdjék alkalmazni.

(57)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(58)

A Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkével összhangban történő elfogadásra többek között bizonyos kötelező adatoknak a csomagoláson vagy a címkén való feltüntetésén kívüli egyéb módokon való rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban, azokra a termékekre vonatkozóan, amelyeken nem kötelező feltüntetni az összetevők felsorolását, az allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek újbóli megvizsgálásával kapcsolatban, valamint az önkéntes alapon feltüntethető tápanyagok listája tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten is.

(59)

Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételek alapján történjen, a Bizottságot meg kell bízni a végrehajtási szabályok elfogadásával, egyebek mellett az egy vagy több adat szavak és számok helyett piktogramok vagy szimbólumok segítségével való megjelenítésének lehetséges módjaira, a nyomtatott szöveg és a háttér közötti kontrasztra, a minőségmegőrzési idő jelzésének módjára, a hús esetében a származási országnak vagy az eredet helyének megjelölésére, a tápértékjelölésben közölt értékek pontosságára vagy a tápanyag-összetétel adagonkénti vagy fogyasztási egységenkénti közlésére vonatkozóan. Az EUMSZ 291. cikkével összhangban a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletben előre meg kell határozni. Az említett új rendelet elfogadásáig továbbra is a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatot (26) kell alkalmazni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet alapul szolgál az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, figyelembe véve a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeikben kialakult különbségeket, ugyanakkor biztosítva a belső piac zökkenőmentes működését.

(2)   Ez a rendelet megállapítja az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra, különösen az élelmiszerek jelölésére irányadó általános elveket, követelményeket és kötelezettségeket. Megállapítja a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának biztosítására szolgáló eszközöket és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás eljárásait, figyelembe véve annak szükségességét, hogy elegendő rugalmasságot biztosítson a jövőbeli fejlesztések és új tájékoztatási igények megválaszolásához.

(3)   Ez a rendelet valamennyi élelmiszer-vállalkozóra vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok az élelmiszerlánc mely szakaszában működnek, amennyiben azok tevékenységei összefüggenek a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával. Ezt a rendeletet a végső fogyasztóknak szánt összes élelmiszerre alkalmazni kell, beleértve a vendéglátás, illetve a közétkeztetés által szállított élelmiszereket és a vendéglátás, illetve a közétkeztetés részére szánt élelmiszereket is.

(4)   E rendelet a meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó külön uniós rendelkezésekben előírt jelölési követelmények sérelme nélkül alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)	az „élelmiszer”, „élelmiszerjog”, „élelmiszer-vállalkozás”, „élelmiszer-vállalkozó”, „kiskereskedelem”, „forgalomba hozatal” és „végső fogyasztó” fogalomnak a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében, valamint 3. cikkének 1., 2., 3., 7., 8. és 18. pontjában szereplő meghatározása;

b)	a „feldolgozás”, „feldolgozatlan termék” és „feldolgozott termék” fogalomnak az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 2. cikke (1) bekezdésének m), n) és o) pontjában szereplő meghatározása;

c)	az „élelmiszerenzim” fogalomnak az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározása;

d)

az „élelmiszer-adalékanyag”, a „technológiai segédanyag” és a „hordozó” fogalomnak az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 3. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában, illetve I. mellékletének 5. pontjában szereplő meghatározása;

e)	az „aroma” fogalomnak az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről szóló, 2008. december 16-i 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározása;

f)	a „hús” és „csontokról mechanikusan lefejtett hús” fogalomnak az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (31) I. mellékletének 1.1. és 1.14. pontjában szereplő meghatározása;

g)	a „távközlő eszköz” fogalmának a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (32) 2. cikkének 4. pontjában szereplő meghatározása;

h)	a „reklám” fogalmának a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) 2. cikkének a) pontjában szereplő meghatározása;

i)	a „mesterséges nanoanyagok” fogalmának az új élelmiszerekről szóló, …-i …/2011/EU rendelet (34)  (35) 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjában szereplő meghatározása.

(2)   A következő fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell:

a)   „élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás”: valamely élelmiszerre vonatkozó, és címke vagy kísérő dokumentum, illetve bármilyen egyéb eszköz – beleértve a modern technológiai eszközöket vagy a szóbeli közlést – segítségével a végső fogyasztó számára elérhetővé tett tájékoztatás;

b)   „élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok”: az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást, különösen a jelölést szabályozó uniós rendelkezések, beleértve az összes élelmiszerre különleges körülmények között vagy élelmiszerek meghatározott csoportjaira vonatkozó általános szabályokat és azokat a szabályokat is, amelyeket kizárólag meghatározott élelmiszerekre kell alkalmazni;

c)   „élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás”: az uniós rendelkezések által előírt adatok, amelyeket a végső fogyasztó számára meg kell adni;

d)   „vendéglátás, illetve közétkeztetés”: minden olyan létesítmény (beleértve a járműveket, illetve a helyhez kötött vagy mozgó árusítóhelyeket), mint például éttermek, étkezdék, iskolák és kórházak, ahol az üzleti tevékenység keretében a végső fogyasztónak történő eljuttatás céljából élelmiszereket készítenek, amelyek további elkészítés nélkül fogyasztásra készek;

e)   „előrecsomagolt élelmiszer”: a végső fogyasztónak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek való eljuttatásra szánt olyan egység, amely az élelmiszerből és az élelmiszer azon csomagolásából áll, amelybe az élelmiszert értékesítésre való felkínálás előtt csomagolták be – függetlenül attól, hogy a csomagolás teljes egészében vagy csak részben tartalmazza-e az élelmiszert –, oly módon, hogy a csomagolás tartalmát nem lehet megváltoztatni a csomagolás felnyitása vagy megváltoztatása nélkül;

f)   „összetevő”: minden anyag vagy termék, beleértve az aromákat, az élelmiszer-adalékanyagokat és élelmiszer-enzimeket is, vagy összetett összetevő bármely összetevőjét is, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben- akár megváltozott formában is – még jelen van; a szermaradványok nem tekinthetők összetevőnek;

g)   „eredet helye”: az a hely, amelyet az élelmiszer eredeteként feltüntetnek, és amely nem a 2913/92/EGK rendelet 23–26. cikkével összhangban meghatározott származási ország;

h)   „összetett összetevő”: olyan összetevő, amely már önmagában egynél több összetevőből áll;

i)   „címke”: valamely élelmiszer csomagolására vagy tárolóedényére írt, nyomtatott, másolt, azon jelölt, dombornyomott vagy bélyegzett, illetve a csomagoláshoz vagy a tárolóedényhez csatolt mindenfajta felirat, jelölés, jel, kép vagy más leíró jellegű anyag;

j)   „jelölés”: bármilyen szöveg, adat, védjegy, márkanév, ábra vagy szimbólum, amely az élelmiszerre vonatkozik, és amelyet az élelmiszer csomagolásán vagy az azt kísérő vagy arra utaló csomagoláson, dokumentumban, címkén, gyűrűn vagy galléron helyeznek el;

k)   „látómező”: a csomagolás összes olyan felülete, amely egy nézőpontból olvasható, ami lehetővé teszi a gyors és egyszerű hozzáférést a címkén szereplő információhoz, mivel a fogyasztók anélkül olvashatják el ezt, hogy a csomagolást oda-vissza kellene forgatniuk;

l)   „jogszerű név”: egy élelmiszernek a rá alkalmazandó uniós rendelkezésekben előírt neve, vagy ilyen uniós rendelkezések hiányában az abban a tagállamban alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben előírt név, amellyel az élelmiszert a végső fogyasztónak vagy a vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek értékesítik;

m)   „szokásos név”: az élelmiszer értékesítésének helye szerinti tagállamban az élelmiszer neveként a fogyasztók által elfogadott név, amely név nem igényel további magyarázatot;

n)   „leíró név”: az élelmiszerről és szükség szerint annak felhasználásáról leírást adó név, amely kellően világos ahhoz, hogy a fogyasztó megismerhesse annak valódi jellegét, és megkülönböztethesse más termékektől, amelyekkel esetleg össze lehetne téveszteni;

o)   „elsődleges összetevő”: valamely élelmiszer olyan összetevője vagy összetevői, amelyek az adott élelmiszer több mint 50 %-át teszik ki, vagy amelyet a fogyasztó rendszerint az adott élelmiszer nevével azonosít, és amely esetében legtöbbször mennyiségi jelölés szükséges;

p)   „az élelmiszer minőségmegőrzési ideje”: az az időpont, ameddig az élelmiszer megfelelő tárolás mellett megőrzi sajátos tulajdonságait;

q)   a „tápanyag”: az e rendelet XIII. mellékletében felsorolt fehérje, szénhidrát, zsír, rost, nátrium, vitamin és ásványi anyag, és a valamely ezen kategóriába tartozó vagy azok alkotórészét képező anyagok.

(3)   E rendelet alkalmazásában az élelmiszer származási országa az élelmiszernek a 2913/92/EK rendelet 23–26. cikkével összhangban meghatározott származását jelenti.

(4)   Az I. mellékletben szereplő külön fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell.

II.   FEJEZET

AZ ÉLELMISZEREKKEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS ÁLTALÁNOS ELVEI

3. cikk

Általános célkitűzések

(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekszik azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a megalapozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok célja, hogy az Unióban megvalósítsák a jogszerűen előállított és forgalomba hozott élelmiszerek szabad mozgását, adott esetben figyelembe véve, hogy szükség van az előállítók jogszerű érdekeinek védelmére, valamint a jó minőségű termékek előállításának ösztönzésére.

(3)   Amikor az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok új követelményeket állapítanak meg, mérlegelni kell az új követelmények hatálybalépését követő átmeneti időszak szükségességét, amelynek során az új követelményeknek meg nem felelő címkét viselő élelmiszereket forgalomba lehet hozni, és az ilyen élelmiszereknek az átmeneti időszak vége előtt forgalomba hozott készleteit azok kimerüléséig továbbra is értékesíteni lehet.

4. cikk

Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásra vonatkozó elvek

(1)   Amennyiben az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást írnak elő, ez elsősorban olyan, a következő csoportok valamelyikébe tartozó információkra vonatkozik, amelyek:

a)	az élelmiszer azonosítására, összetételére, tulajdonságaira vagy egyéb jellemzőire vonatkozó információk;

b)

a fogyasztók egészségének védelmére és az élelmiszer biztonságos használatára vonatkozó információk. Ez különösen az alábbiakról szóló információra vonatkozik: i. olyan összetételi jellemzők, amelyek károsak lehetnek a fogyasztók bizonyos csoportjainak egészségére; ii. eltarthatóság, tárolás és biztonságos használat; iii. az egészségre gyakorolt hatás, beleértve a valamely élelmiszer káros és veszélyes fogyasztásához kapcsolódó kockázatokat és következményeket;

c)	a táplálkozási jellemzőkre vonatkozó információk, hogy a fogyasztók – beleértve a különleges étrendi igényű fogyasztókat – megalapozott módon választhassanak.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás szükségességének mérlegelésekor figyelembe kell venni a fogyasztók többségénél megjelenő, bizonyos, általuk jelentős értékűnek ítélt információk iránti, széles körű igényeket, vagy a fogyasztók számára jelentett, általánosan elfogadott esetleges előnyöket, hogy megalapozott módon választhassanak.

5. cikk

Konzultáció az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal

A közegészségre feltehetően hatással lévő, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos intézkedéseket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal („a Hatóság”) folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

III.   FEJEZET

AZ ÉLELMISZEREKKEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI ÉS AZ ÉLELMISZER-VÁLLALKOZÓK KÖTELEZETTSÉGEI

6. cikk

Alapkövetelmény

A végső fogyasztóknak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek szánt valamennyi élelmiszert e rendeletnek megfelelő, élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak kell kísérnie.

7. cikk

Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok

(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet megtévesztő, különösen:

a)	az élelmiszer jellemzői, és különösen annak jellege, azonossága, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, eltarthatósága, származási országa vagy eredetének helye, előállításának vagy termelésének módja tekintetében;

b)	az élelmiszer olyan hatással vagy tulajdonsággal való felruházása révén, amellyel az nem rendelkezik;

c)	annak sugallása révén, hogy az élelmiszer különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik;

d)	oly módon, hogy a leírás vagy a képi ábrázolások a fogyasztó számára egy bizonyos élelmiszer vagy összetevő jelenlétét sugallják, noha valójában az élelmiszer egyik természetes alkotóelemét vagy szokásosan felhasznált összetevőjét más alkotóelemmel, illetve összetevővel helyettesítették.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie.

(3)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a természetes ásványvizekre és a különleges táplálkozási célú élelmiszerekre vonatkozó uniós jogi rendelkezésekben foglaltak figyelembevételével nem tulajdoníthat az élelmiszereknek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokat, és ilyen tulajdonságokra nem is utalhat.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdést az alábbiakra is alkalmazni kell:

a)	reklámozás;

b)	az élelmiszerek megjelenítése, különösen formájuk, megjelenésük vagy csomagolásuk, a használt csomagolóanyagok, elrendezésük módja és kiállításuk kellékei.

8. cikk

Felelősség

(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős élelmiszer-vállalkozó az a vállalkozó, akinek neve vagy cégneve alatt az élelmiszert forgalomba hozzák, vagy ha ez a vállalkozó nem letelepedett az Unió területén, akkor az élelmiszert az uniós piacra behozó importőr.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos információkért felelős élelmiszer-vállalkozónak biztosítania kell, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás feltüntetése és pontossága megfeleljen az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó alkalmazandó jogszabályoknak és a vonatkozó nemzeti előírásoknak.

(3)   Azon élelmiszer-vállalkozók, amelyek tevékenysége nem érinti az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást, nem értékesíthetnek olyan élelmiszert, amelyről tudják, vagy amelyről a birtokukban lévő szakmai információk alapján feltételezik, hogy az nem felel meg az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó, alkalmazandó jogszabályoknak és a vonatkozó nemzeti előírásoknak.

(4)   Az élelmiszer-vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban nem módosíthatják az élelmiszereket kísérő információkat, amennyiben ez a módosítás megtévesztené a végső fogyasztót, vagy más módon csökkentené a fogyasztóvédelem szintjét, valamint a végső fogyasztó lehetőségét arra, hogy megalapozottan választhasson. Az élelmiszer-vállalkozók felelősek az élelmiszereket kísérő információkban általuk tett bármilyen változtatásokért.

(5)   A (2)–(4) bekezdés sérelme nélkül az élelmiszer-vállalkozóknak az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban biztosítaniuk kell az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok és a vonatkozó nemzeti előírások által, az általuk végzett tevékenységekre előírt követelmények betartását, és ellenőrzik e követelmények teljesülését.

(6)   Az élelmiszer-vállalkozóknak az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban biztosítaniuk kell, hogy a végső fogyasztónak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek szánt, nem előrecsomagolt élelmiszerekkel kapcsolatos információkat az élelmiszert átvevő gazdasági szereplőnek továbbítsák, hogy szükség esetén lehetővé váljon az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás ismertetése a végső fogyasztóval.

(7)   Az alábbi esetekben az élelmiszer-vállalkozóknak az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban biztosítaniuk kell, hogy a 9. és 10. cikk szerint előírt kötelező adatok megjelenjenek az előre csomagolt élelmiszeren vagy az ahhoz rögzített címkén, vagy az élelmiszerekre vonatkozó kereskedelmi dokumentációban, amennyiben garantálható, hogy az ilyen dokumentációt vagy a tárgyukat képező élelmiszerekhez csatolják, vagy legkésőbb szállításának időpontjáig elküldik:

a)	amennyiben az előrecsomagolt élelmiszert a végső fogyasztóknak szánják, de azokat a végső fogyasztóknak való értékesítés előtti szakaszban forgalomba hozzák, feltéve, hogy ebben a szakaszban a vendéglátás, illetve közétkeztetés számára történő értékesítés nem szerepel;

b)	amennyiben az előrecsomagolt élelmiszert vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek szánják, hogy azok azt elkészítsék, feldolgozzák, szétdarabolják vagy felvágják.

Az élelmiszer-vállalkozóknak az első albekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül biztosítani kell, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének a), f), g) és h) pontjában megadott adatok a forgalmazásra szánt előrecsomagolt élelmiszerek külső csomagolásán szintén megjelenjenek.

(8)   Azon élelmiszer-vállalkozók, amelyek más élelmiszer-vállalkozók részére nem a végső fogyasztónak vagy vendéglátásban, illetve közétkeztetésben működő élelmiszer-vállalkozónak szánt élelmiszert értékesítenek, biztosítják, hogy ezen más vállalkozók megkapják az ahhoz szükséges információkat, hogy adott esetben a (2) bekezdés szerinti kötelezettségeiknek meg tudjanak felelni.

IV.   FEJEZET

ÉLELMISZEREKKEL KAPCSOLATOS KÖTELEZŐ TÁJÉKOZTATÁS

1.   SZAKASZ

Tartalom és megjelenés

9. cikk

A kötelező adatok felsorolása

(1)   A 10–34. cikknek megfelelően, és az e fejezetben foglalt kivételektől eltekintve a következő adatokat kötelező feltüntetni:

a)	az élelmiszer neve;

b)	az össztevők felsorolása;

c)

minden olyan, allergiát vagy intoleranciát okozó, a II. mellékletben szereplő, vagy a II. mellékletben szereplő anyagokból vagy termékekből származó összetevő vagy technológiai segédanyag, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár megváltozott formában is;

d)	bizonyos összetevők vagy összetevőcsoportok mennyisége;

e)	az élelmiszer nettó mennyisége;

f)	a minőségmegőrzési idő vagy fogyaszthatósági idő;

g)	a különleges tárolási és/vagy felhasználási feltételek;

h)	a 8. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszer-vállalkozás neve vagy cégneve és címe;

i)	a származási ország vagy az eredet helye, amennyiben azt a 25. cikk előírja;

j)	felhasználási útmutató, amennyiben ilyen útmutató hiányában nehéz megfelelően felhasználni az élelmiszert;

k)	az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok esetében a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban;

l)	tápértékjelölés.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adatokat betűvel és számmal kell jelezni. Azokban az esetekben, amelyekre vonatkozóan a Bizottság a (3) bekezdés alapján végrehajtási intézkedéseket fogadott el, az adatok szavak és számok helyett piktogramok vagy szimbólumok segítségével is kifejezhetők, az adott végrehajtási intézkedésekkel összhangban.

(3)   A Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban részletes szabályokat fogadhat el egy vagy több adatnak a szavak és számok helyett piktogramok vagy szimbólumok segítségével történő közlésének lehetséges módozataira vonatkozóan, figyelembe véve a fogyasztók általi egységes értelmezést igazoló bizonyítékokat is.

10. cikk

Egyes élelmiszerfajtákra vagy -csoportokra vonatkozó kötelező kiegészítő adatok

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében említett adatokon felül a III. melléklet állapítja meg a meghatározott élelmiszerfajtákra vagy -csoportokra vonatkozó kiegészítő kötelező adatokat.

(2)   A Bizottság a fogyasztók egyes élelmiszerfajtákkal, vagy -csoportokkal kapcsolatos tájékoztatása, valamint a legújabb technológiai ismeretek és tudományos eredmények figyelembevétele, a fogyasztók egészségének védelme vagy az élelmiszer biztonságos felhasználása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50., 51. és 52. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel módosíthatja a III. mellékletet.

11. cikk

Mértékegységek

A 9. cikk rendelkezései nem érintik a mértékegységekre vonatkozó külön uniós rendelkezéseket.

12. cikk

Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás elérhetősége és elhelyezése

(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásnak e rendeletnek megfelelően rendelkezésre kell állnia, és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie valamennyi élelmiszer esetében.

(2)   Előrecsomagolt élelmiszerek esetében az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásnak közvetlenül a csomagoláson vagy az arra rögzített címkén kell megjelennie.

(3)   Annak érdekében, hogy a fogyasztó egyes kötelező adatokról az adat jellegének jobban megfelelő módon értesüljön, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50. és 51. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel szabályokat írhat elő arra vonatkozóan, hogy egyes kötelező adatok a csomagoláson vagy a címkén kívüli, egyéb eszközökkel legyenek feltüntetve.

(4)   Nem előrecsomagolt élelmiszer esetében a 42. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

13. cikk

A kötelező adatok feltüntetése

(1)   A 42. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott szabályok sérelme nélkül, az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást feltűnő helyen kell megjeleníteni úgy, hogy könnyen láthatók, jól olvashatók és adott esetben letörölhetetlenek legyenek. Nem rejthetik el, tehetik kivehetetlenné, vonhatják el róluk a figyelmet vagy szakíthatják meg azokat más írott vagy képi anyaggal vagy bármilyen egyéb közbeiktatott anyaggal.

(2)   Bizonyos élelmiszerekre, a 9. cikk (1) bekezdésének a)–k) pontjában említett követelmények vonatkozásában alkalmazandó külön uniós rendelkezések sérelme nélkül, ha a 9. cikk (1) bekezdésében felsorolt kötelező adatokat a csomagoláson vagy az ahhoz rögzített címkén tüntetik fel, akkor azokat olyan betűméretben kell a csomagolásra vagy a címkére nyomtatni, amelynél a IV. melléklet szerint meghatározott x-magasság legalább 1,2 mm. A kötelező adatokat oly módon kell feltüntetni, hogy jelentős kontraszt legyen a nyomtatott szöveg és a háttér között.

(3)   Az (2) bekezdésben említett betűméret x-magassága legalább 0,9 mm abban az esetben, ha a csomagolás vagy tárolóedény legnagyobb felülete kisebb mint 60 cm2.

(4)   A Bizottság az e cikk (2) bekezdésének egységes végrehajtása érdekében a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban részletes szabályokat fogadhat el a nyomtatott szöveg és a háttér közötti kontrasztról.

(5)   E rendelet céljainak elérése érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50. és 51. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokon túl további kritériumokat fogadhat el az olvashatóságra vonatkozóan.

Az első albekezdésben említett okból a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50. és 51. cikkben megállapított feltételekre is figyelemmel kiterjesztheti az e cikk (6) bekezdésében említett követelményeket egyes meghatározott élelmiszerfajták- vagy csoportok kiegészítő kötelező adataira is.

(6)   A 9. cikk (1) bekezdésének a), e), f) és k) pontjában felsorolt adatokat ugyanazon látómezőben kell feltüntetni.

(7)   A 16. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott esetekben az e cikk (6) bekezdését nem kell alkalmazni.

14. cikk

Távértékesítés

(1)   A 9. cikkben megállapított tájékoztatási követelmények sérelme nélkül, a távközlő eszközzel értékesítésre kínált előrecsomagolt élelmiszerek esetében:

a)

az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást – a 9. cikk (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott adatok kivételével – a vásárlás befejezését megelőzően kell rendelkezésre bocsátani, és azokat fel kell tüntetni a távértékesítést elősegítő anyagban, vagy más megfelelő, az élelmiszer-vállalkozó által egyértelműen meghatározott eszközökkel kell azokat rendelkezésre bocsátani. Amennyiben más megfelelő eszközök kerülnek alkalmazásra, az élelmiszer-vállalkozónak az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást bárminemű kiegészítő költség felszámítása nélkül kell a fogyasztó rendelkezésre bocsátani;

b)	az átadás időpontjában valamennyi kötelező adatot rendelkezésre kell bocsátani.

(2)   Távközlő eszközzel értékesítésre kínált nem előrecsomagolt élelmiszerek esetében a 42. cikk értelmében szükséges adatokat kell rendelkezésre bocsátani e cikk (1) bekezdésének megfelelően.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontja nem vonatkozik az élelmiszer-automatákban és az automatizált értékesítő helyeken értékesítésre kínált élelmiszerekre.

15. cikk

Nyelvi követelmények

(1)   A 9. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatást az élelmiszer forgalmazásának helye szerinti tagállam fogyasztói által könnyen érthető nyelven kell megjeleníteni.

(2)   Az élelmiszer forgalmazása szerinti tagállam saját területén előírhatja, hogy az adatokat tüntessék fel az Unió hivatalos nyelvei közül egy vagy több nyelven.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki az adatok több nyelven történő feltüntetését.

16. cikk

Egyes kötelező adatok elhagyása

(1)   Újrafelhasználásra szánt, letörölhetetlenül megjelölt és ezért címkét, gyűrűt vagy gallért nem viselő üvegek esetében kizárólag a 9. cikk (1) bekezdésének a), c), e), f) és l) pontjában felsorolt adatok megadása kötelező.

(2)   Olyan csomagolás vagy tárolóedény esetében, amelynek legnagyobb felülete 10 cm2-nél kisebb, kizárólag a 9. cikk (1) bekezdésének a), c), e) és f) pontjában felsorolt adatok megadása kötelező a csomagoláson vagy a címkén. A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adatokat más eszközökkel kell megadni, vagy a fogyasztó kérésére rendelkezésre kell bocsátani.

(3)   A kötelező tápértékjelölést előíró egyéb uniós rendelkezések sérelme nélkül a 9. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett tájékoztatást nem kötelező feltüntetni az V. mellékletben felsorolt élelmiszerek esetében.

(4)   Az összetevők felsorolásának feltüntetését vagy a kötelező tápértékjelölést előíró egyéb uniós rendelkezések sérelme nélkül, a 9. cikk (1) bekezdésének b) és l) pontjában említett adatok feltüntetése nem kötelező az alábbiak esetében:

a)	az 1234/2007/EK rendelet XI. melléklete B. részének hatálya alá tartozó borok;

b)	az 1601/91/EGK rendelet hatálya alá tartozó termékek;

c)	az ezen bekezdés a) és b) pontjában említettekhez hasonló, legalább 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó gyümölcsök vagy zöldségek erjesztésével előállított italok;

d)

mézbor;

e)	a sör valamennyi típusa; valamint

f)	a 110/2008/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szeszes italok.

A Bizottság …-ig (36) jelentést készít a 18. cikknek és a 29. cikk (1) bekezdésének az e bekezdésben említett termékekre való alkalmazásáról és arról, hogy egyes italcsoportokat mentesíteni kell-e különösen az energiatartalomra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség alól, és az esetleges mentességek indokolását is belefoglalja a jelentésbe, figyelemmel az érintett uniós szakpolitikákkal való összhangra is.

A Bizottság e jelentést kiegészítheti egy olyan jogalkotási javaslattal, amely meghatározza az e termékekre vonatkozó, az összetevők felsorolásának feltüntetésére vagy a kötelező tápértékjelölésre vonatkozó szabályokat.

2.   SZAKASZ

A kötelező adatokra vonatkozó részletes rendelkezések

17. cikk

Az élelmiszer neve

(1)   Az élelmiszer megnevezése annak jogszerű neve. Ilyen név hiányában az élelmiszer megnevezése a szokásos neve, vagy amennyiben nincs szokásos neve, vagy a szokásos nevét nem használják, az élelmiszer leíró nevét kell feltüntetni.

(2)   A forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban megengedett az élelmiszer azon nevének használata, amely alatt a terméket az előállítás helye szerinti tagállamban jogszerűen gyártják és forgalomba hozzák. Ha azonban e rendelet egyéb rendelkezéseinek, különösen a 9. cikkben szereplő rendelkezéseknek az alkalmazása nem tenné lehetővé, hogy a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam fogyasztói megismerjék az élelmiszer valódi jellegét, és azt megkülönböztessék más élelmiszerektől, amelyekkel esetleg össze lehetne téveszteni, az élelmiszer nevét más leíró tájékoztatásnak kell kísérnie, amelynek az élelmiszer neve közelében kell megjelennie.

(3)   Az élelmiszernek az előállítás helye szerinti tagállamban használt neve kivételes esetekben nem alkalmazható a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban, ha az előállítás helye szerinti tagállamban az általa megjelölt élelmiszer az összetételét vagy előállítását tekintve annyira különbözik a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban az ilyen néven ismert élelmiszertől, hogy a (2) bekezdés nem elegendő annak biztosításához, hogy a fogyasztó a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban megfelelő tájékoztatást kapjon.

(4)   Az élelmiszer nevét nem helyettesítheti szellemi tulajdonként védett név, márkanév vagy fantázianév.

(5)   Az élelmiszer nevére vonatkozó külön rendelkezéseket és az azt kísérő adatokat az VI. melléklet állapítja meg.

18. cikk

Az összetevők felsorolása

(1)   Az összetevők felsorolását megfelelő kifejezés kezdi vagy előzi meg, amely az „összetevők” szóból áll, vagy azt tartalmazza. A felsorolásnak tartalmaznia kell az élelmiszer összes összetevőjét, az élelmiszer előállításakor való felhasználásuk időpontjában mért tömegük szerinti csökkenő sorrendben.

(2)   Az összetevőket saját nevük szerint kell feltüntetni, adott esetben a 17. cikkben és a VI. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően.

(3)   A mesterséges nanoanyag formájában jelen lévő valamennyi összetevőt egyértelműen fel kell tüntetni az összetevők felsorolásában. Ezen összetevők neveit a „nano” szó követi zárójelben.

(4)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó további szabályokat a VII. melléklet állapítja meg.

19. cikk

Az összetevők felsorolásának elhagyása

(1)   Az alábbi élelmiszereken nem kötelező szerepeltetni az összetevők felsorolását:

a)	friss gyümölcs és zöldség, beleértve a burgonyát, amelyet nem hámoztak meg, vágtak fel vagy kezeltek hasonló módon;

b)	szénsavas víz, amelynek jelölése jelzi, hogy az szénsavval dúsított;

c)	erjesztett ecetfélék, amelyek kizárólag egyetlen alapanyagból származnak, feltéve, hogy nem adtak hozzá más összetevőt;

d)	sajt, vaj, savanyú tej és tejszín, feltéve, hogy nem adtak hozzá az előállításukhoz szükséges tej eredetű alapanyagoktól, enzimektől és mikrobatenyészettől, illetve a friss vagy ömlesztett sajttól eltérő sajtfélék esetében az azok előállításához szükséges étkezési sótól eltérő összetevőt;

e)	egyetlen összetevőből álló élelmiszer, amennyiben: i. az élelmiszer neve megegyezik az összetevő nevével; vagy ii. az élelmiszer neve lehetővé teszi az összetevő jellegének egyértelmű azonosítását.

(2)   Annak figyelembevétele érdekében, hogy meghatározott élelmiszerfajták vagy -csoportok esetében a fogyasztók számára milyen jelentőséggel bír az összetevők felsorolása, a Bizottság kivételes esetekben, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban és az 50. és 51. cikkben foglalt feltételek betartása mellett kiegészítheti e cikk (1) bekezdését, feltéve, hogy az elhagyás nem eredményezi a végső fogyasztók, illetve a vendéglátás, illetve a közétkeztetés nem megfelelő tájékoztatását.

20. cikk

Az élelmiszer összetevőinek elhagyása az összetevők felsorolásából

A 21. cikk sérelme nélkül, az élelmiszerek alábbi összetevőit nem kötelező szerepeltetni az összetevők felsorolásában:

a)	az összetevő olyan alkotóelemei, amelyeket a gyártási folyamat során átmenetileg kivontak, majd később az eredeti aránynál nem nagyobb mértékben visszajuttattak;

b)

az olyan élelmiszer-adalékanyagok és élelmiszerenzimek, i. amelyek jelenléte az adott élelmiszerben kizárólag annak a ténynek tulajdonítható, hogy azokat az élelmiszer egy vagy több összetevője tartalmazta, de – az 1333/2008/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett átviteli elvvel összhangban – technológiai funkcióval a késztermékben már nem rendelkeznek; vagy ii. amelyeket technológiai segédanyagként használnak;

c)	azok az anyagok, amelyek nem élelmiszer-adalékanyagok, de amelyeket – a szigorúan szükséges mértékben – a hordozóanyagokkal megegyező módon és megegyező célra használnak;

d)	azok az anyagok, amelyek nem élelmiszer-adalékanyagok, de amelyeket a technológiai segédanyagokkal megegyező módon és megegyező célra használnak, és a késztermékben még jelen vannak, akár megváltozott formában is;

e)	víz: i. amennyiben a vizet kizárólag koncentrált vagy dehidratált formában lévő összetevő eredeti állapotba való visszaállításához alkalmazzák az előállítás során; vagy ii. olyan folyadékközeg esetében, amelyet általában nem fogyasztanak el.

21. cikk

Egyes allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok vagy termékek jelölése

(1)   A 42. cikk (2) bekezdésében elfogadott szabályok sérelme nélkül, a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett adatokat a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított szabályokkal összhangban az összetevők felsorolásában kell feltüntetni, a II. melléklet listájában szereplő anyag vagy termék nevének egyértelmű megjelölésével.

Az összetevők felsorolásának hiányában a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett adatok megjelölésének a „tartalmaz” szóból és a II. melléklet listájában szereplő anyag vagy termék nevéből kell állnia.

Amennyiben egy adott élelmiszernek több összetevője vagy technológiai segédanyaga is egy bizonyos, a II. melléklet listájában szereplő anyagból vagy termékből származik, a jelölésen ezt minden érintett összetevő vagy technológiai segédanyag tekintetében egyértelműen fel kell tüntetni.

Nem kell azonban feltüntetni a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett adatokat azokban az esetekben, amikor az élelmiszer neve egyértelmű utalást tartalmaz az érintett anyagra vagy termékre vonatkozóan.

(2)   A Bizottság a fogyasztók jobb tájékoztatása, valamint a legújabb tudományos eredmények és technológiai ismeretek figyelembevétele céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50., 51. és 52. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel szisztematikusan átvizsgálja és szükség esetén naprakésszé teszi a II. mellékletben szereplő listát.

22. cikk

Az összetevők mennyiségi jelölése

(1)   Az élelmiszer előállítása vagy elkészítése során felhasznált valamely összetevőnek vagy az összetevők ilyen csoportjának mennyiségét kötelező feltüntetni, amennyiben az érintett összetevő vagy összetevők csoportja:

a)	megjelenik az élelmiszer nevében, vagy a fogyasztó azt rendszerint társítja az említett megnevezéssel;

b)	szavakkal, képpel vagy grafikával hangsúlyozva van a jelölésen; vagy

c)	alapvetően jellemez egy élelmiszert, és megkülönbözteti azt olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető lenne neve vagy megjelenítése miatt.

(2)   A VIII. melléklet állapítja meg az (1) bekezdés alkalmazására vonatkozó technikai szabályokat, beleértve azokat az egyedi eseteket, amikor a mennyiségi jelölés bizonyos összetevők tekintetében nem kötelező.

23. cikk

Nettó mennyiség

(1)   Az élelmiszerek nettó mennyiségét literben, centiliterben, milliliterben, kilogrammban vagy grammban kell kifejezni az alábbiak szerint:

a)	folyékony termékek esetében térfogategységben;

b)	más termékek esetében tömegegységben.

(2)   Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára érthetőbbé váljanak az élelmiszerekre vonatkozóan a jelölésen feltüntetett információk, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50. és 51. cikkben foglalt feltételek betartása mellett egyes élelmiszerek vonatkozásában a nettó mennyiségnek az e cikk (1) bekezdésében előírtaktól eltérő formában való közlését is előírhatja.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazására vonatkozó technikai szabályokat a IX. melléklet állapítja meg, beleértve azokat az eseteket, amikor a nettó mennyiség feltüntetése nem kötelező.

24. cikk

Minőségmegőrzési és fogyaszthatósági idő

(1)   Olyan élelmiszerek esetében, amelyek mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandók, és ezért rövid idő elteltével valószínűleg közvetlen veszélyt jelentenek az egészségre, a minőségmegőrzési időt a fogyaszthatósági idő helyettesíti. A fogyaszthatósági idő lejártát követően az élelmiszer a 178/2002/EK rendelet 14. cikkének (2)–(5) bekezdésével összhangban nem minősül biztonságosnak.

(2)   A megfelelő időpontot a X. melléklettel összhangban kell kifejezni.

(3)   A Bizottság a minőségmegőrzési idő feltüntetésének a X. melléklet 1. pontjának c) alpontja szerinti egységes feltüntetésének biztosítása érdekében a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási szabályokat fogadhat el erre vonatkozóan.

25. cikk

Származási ország vagy az eredet helye

(1)   Ezt a cikket a vonatkozó uniós rendelkezésekben – különösen a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló, 2006. március 20-i 509/2006/EK tanácsi rendeletben (37) és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletben (38) – megállapított jelölési követelmények sérelme nélkül kell alkalmazni.

(2)   Kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét:

a)

abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, különösen, ha az élelmiszerrel kapcsolatos tájékoztatás vagy a címke egésze egyébként arra utalna, hogy az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye más;

b)	a XI. mellékletben felsorolt Kombinált Nómenklatúra („KN”) kódok alá tartozó hús esetében. Ezt a pontot a (6) bekezdésben említett végrehajtási szabályok elfogadására is figyelemmel kell alkalmazni.

(3)   Ha az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét feltüntetik, és az nem egyezik meg elsődleges összetevője vagy összetevői származási országával vagy eredetének helyével,

a)	akkor az érintett elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének helyét szintén meg kell adni; vagy

b)	akkor az elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének helyét az élelmiszer származási országától vagy eredetének helyétől eltérőként kell feltüntetni.

Ezt a bekezdést a (6) bekezdésben említett végrehajtási szabályok elfogadására is figyelemmel kell alkalmazni.

(4)   A Bizottság a (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának kezdetét követő öt éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az abban a pontban említett termékek származási országa vagy eredetének helye kötelező megjelölésének értékelése céljából.

(5)   A Bizottság…-ig (39) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbi termékek származási országának vagy eredetük helyének kötelező megjelöléséről:

a)	a marhahústól és a (2) bekezdés b) pontjában említettektől eltérő hústermékek;

b)

tej;

c)	a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej;

d)	az összetevőként felhasznált hús;

e)	feldolgozatlan élelmiszerek;

f)	egyetlen összetevőből álló termékek;

g)	a valamely élelmiszernek több mint 50 %-át kitevő összetevők.

E jelentéseknek figyelembe kell vennie a fogyasztók tájékoztatás iránti igényét, az első albekezdésben említett kötelező megjelölés megvalósíthatóságát és az ezen intézkedések bevezetéséből eredő költségek és előnyök elemzését, ideértve a belső piacra és a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatást is.

A Bizottság e jelentéseihez a vonatkozó uniós rendelkezések módosítására vonatkozó javaslatokat is csatolhat.

(6)   A Bizottság …-ig (40) a 46. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében elfogadja az e cikk (2) bekezdésének b) pontja és a (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályokat.

26. cikk

Felhasználási útmutató

(1)   Az élelmiszeren a felhasználási útmutatót úgy kell feltüntetni, hogy az tegye lehetővé az élelmiszer megfelelő felhasználását.

(2)   A Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadhat el az e cikk (1) bekezdésének egyes meghatározott élelmiszerek tekintetében történő végrehajtására vonatkozóan.

27. cikk

Alkoholtartalom

(1)   A 2204 KN-kód alá tartozó termékek esetében a térfogatszázalékban megadott alkoholtartalom feltüntetésére vonatkozó szabályokat az ilyen termékekre vonatkozó külön uniós rendelkezések állapítják meg.

(2)   Az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, az (1) bekezdésben említettektől eltérő italok térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalmát a XII. melléklettel összhangban kell feltüntetni.

3.   SZAKASZ

Tápértékjelölés

28. cikk

Kapcsolat más jogszabályokkal

(1)   E szakaszt nem kell alkalmazni a következő jogszabályok hatálya alá tartozó élelmiszerekre:

a)	az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/46/EK irányelve az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (41);

b)	az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 2009/54/EK irányelve a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról (42).

(2)   E szakaszt a különleges táplálkozási célú élelmiszerekről szóló, 2009. május 6-i 2009/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (43), valamint az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett egyedi irányelvek sérelme nélkül kell alkalmazni.

29. cikk

Tartalom

(1)   A kötelező tápértékjelölésnek a következőket kell tartalmaznia:

a)	energiatartalom; és

b)	a zsír- és telítettzsír-tartalom, a szénhidráttartalom, a cukortartalom, a fehérjetartalom, valamint a sótartalom.

A tápértékjelölés közvetlen közelében adott esetben fel lehet tüntetni egy arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az élelmiszer kizárólag a nátrium természetes jelenlétéből adódóan tartalmaz sót.

(2)   A kötelező tápértékjelölés (1) bekezdésben említett tartalma kiegészíthető az alábbiak közül egy vagy több további tápanyag mennyiségének megjelölésével:

a)	transzzsírok;

b)	egyszeresen telítetlen zsírok;

c)	többszörösen telítetlen zsírok;

d)

poliolok;

e)	keményítő;

f)

rost;

g)	a XIII. melléklet A. részének 1. pontjában felsorolt és a XIII. melléklet A. részének 2. pontjában foglalt meghatározás szerint jelentős mennyiségben jelen lévő vitaminok vagy ásványi anyagok.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti kötelező tápértékjelölésnek az előrecsomagolt élelmiszerek jelölésén való feltüntetésekor az energiatartalomra és a zsír- és telítettzsírsav-tartalomra, a cukortartalomra, valamint a sótartalomra vonatkozó információkat meg lehet ismételni a jelölésen.

(4)   A 35. cikk (1) bekezdésétől eltérően abban az esetben, ha a 16. cikk (4) bekezdésében említett termékek jelölése tartalmazza a tápértékjelölést, lehetőség van arra, hogy e tájékoztatás az energiatartalomra korlátozódjon.

(5)   A 42. cikk sérelme nélkül és a 35. cikk (1) bekezdésétől eltérően abban az esetben, ha a 42. cikk (1) bekezdésében említett termékek jelölése tartalmazza a tápértékjelölést, lehetőség van arra, hogy e tájékoztatás az alábbiakra korlátozódjon:

a)	az energiatartalom; vagy

b)	az energiatartalom és a zsír- és telítettzsír-tartalom, a cukortartalom, valamint a sótartalom.

(6)   Annak figyelembevétele érdekében, hogy az e cikk (2)–(5) bekezdésében említett információk a fogyasztók tájékoztatása szempontjából mennyire fontosak, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – a 49. cikkel összhangban és az 50. és 51 cikkben megállapított feltételek betartásával – elemek hozzáadásával vagy törlésével módosíthatja az e cikk (2)–(5) bekezdését.

30. cikk

Számítás

(1)   Az energiatartalmat a XIV. mellékletben felsorolt átszámítási együtthatók alkalmazásával kell kiszámítani.

(2)   A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – a 49. cikkel összhangban és az 50. és 51. cikkben foglalt feltételek betartásával– átszámítási együtthatókat fogadhat el a XIII. melléklet A. részének 1. pontjában említett vitaminok és ásványi anyagok tekintetében, lehetővé téve ezen vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekben található mennyiségének pontosabb kiszámítását. Ezeket az átváltási együtthatókat a XIV. mellékletbe kell beilleszteni.

(3)   A 29. cikk (1)–(5) bekezdésében említett energiatartalomnak és a tápanyagok mennyiségének az élelmiszer értékesítésre kerülő állapotára kell vonatkoznia.

Adott esetben ezen információk vonatkozhatnak az elkészített élelmiszerre is, feltéve, hogy elég részletes felhasználási utasításokat adnak meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak.

(4)   A megadott értékeknek az egyes esetek függvényében olyan átlagértékeknek kell lenniük, amelyek a következőkön alapulnak:

a)	az élelmiszer előállítója által végzett vizsgálatok;

b)	a felhasznált összetevők ismert vagy tényleges átlagértékeiből végzett számítások; vagy

c)	általánosan meghatározott és elfogadott adatokból kiinduló számítások.

E bekezdés egységes alkalmazása érdekében a Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadhat el a megadott értékek pontosságára vonatkozóan, például a megadott értékek és a hatósági ellenőrzések során meghatározott értékek közötti különbségeket illetően.

31. cikk

Mennyiségek kifejezése 100 g-ra vagy 100 ml-re

(1)   Az energiatartalmat és a 29. cikk (1)–(5) bekezdéseiben említett tápanyagok mennyiségét a XV. mellékletben felsorolt mértékegységek használatával kell kifejezni.

(2)   A energiatartalmat és a 29. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyiségét 100 g-ra vagy 100 ml-re vonatkozóan kell kifejezni.

(3)   A vitaminok és ásványi anyagok mennyiségét azok megadásakor a (2) bekezdésben említett formán kívül a XIII. melléklet A. részének 1. pontjában említett beviteli referenciaértékek százalékában is fel kell tüntetni, 100 g-ra vagy 100 ml-re kifejezve.

(4)   Az e cikk (2) bekezdésében említett kifejezési formákon kívül az energiatartalmat és a 29. cikk (1), (3), (4) és (5) bekezdésében említett tápanyagok mennyiségét adott esetben a XIII. melléklet B. részében említett beviteli referenciaértékek százalékában is meg lehet adni, 100 g-ra vagy 100 ml-re kifejezve.

32. cikk

Adatok megadása adagonként vagy fogyasztási egységként

(1)   Az alábbi esetekben az energiatartalom és a 29. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyisége a fogyasztók számára könnyen felismerhető adagonként és/vagy fogyasztási egységenként is megadható, feltéve, hogy az adag vagy fogyasztási egység mennyiségét, valamint az egy csomagban található adagok vagy fogyasztási egységek számát a jelölésen feltüntetik:

a)	a 31. cikk (2) bekezdésében említett 100 g-ra vagy 100 ml-re vetített kifejezési forma kiegészítéseként;

b)	a 31. cikk (3) bekezdésében a vitaminok és ásványi anyagok tekintetében említett, 100 g-ra vagy 100 ml-re vetített kifejezési forma kiegészítéseként;

c)	a 31. cikk (4) bekezdésében említett 100 g-ra vagy 100 ml-re vetített kifejezési forma kiegészítéseként vagy ahelyett.

(2)   A 31. cikk (2) bekezdésétől eltérően, a 29. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében említett esetekben az energiatartalom és a tápanyagok mennyiségének megadása és/vagy a XIII. melléklet B. részében felsorolt beviteli referenciaértékek százalékában való kifejezésük csak adagonként vagy fogyasztási egységenként is lehetséges.

(3)   A jelzett adag mennyiségét vagy a fogyasztási egységet a tápértékjelölés közvetlen közelében kell feltüntetni.

(4)   A tápértékjelölés adagonkénti vagy fogyasztási egységenkénti adatközlés egységességének, valamint a fogyasztók számára egységes összehasonlítási alapnak a biztosítása érdekében a Bizottság – a fogyasztók tényleges fogyasztási magatartásának és az étrendre vonatkozó ajánlásoknak a figyelembevételével – a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően szabályokat fogadhat el egyes különös élelmiszer-csoportok tekintetében a tápértékjelölés adagonkénti vagy fogyasztási egységenkénti adatközlésére vonatkozóan.

33. cikk

Megjelenítés

(1)   A 29. cikk (1) és (2) bekezdésében említett adatokat ugyanazon látómezőben kell feltüntetni. Ezeket az adatokat együtt, érthető formában, és adott esetben a XV. mellékletben előírt feltüntetési sorrendben kell megadni.

(2)   A 29. cikk (1) és (2) bekezdésében említett adatokat – amennyiben a rendelkezésre álló hely ezt lehetővé teszi – táblázatos formátumban és egymás alá igazított számokkal kell megadni. Amennyiben a rendelkezésre álló hely miatt ez nem lehetséges, az információkat folyamatosan egymás után sorba írva kell megadni.

(3)   A 29. cikk (3) bekezdésében említett adatokat fel lehet tüntetni együttesen:

a)	az e cikk (1) bekezdésében említettől eltérő látómezőben; valamint

b)	az e cikk (2) bekezdésében meghatározottól eltérő formátumban is.

(4)   A 29. cikk (4) és (5) bekezdésében említett adatokat az e cikk (2) bekezdésében meghatározottól eltérő formátumban is meg lehet jeleníteni.

(5)   Amennyiben a termék energiatartalma, vagy a tápanyagok mennyisége elhanyagolható, az említett alkotóelemekre vonatkozó információk helyett az „Elhanyagolható mennyiségű …-t tartalmaz” szöveg tüntethető fel. Amenynyiben ilyen tájékoztatás van, azt a tápértékjelölés közvetlen közelében kell szerepeltetni.

E bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően szabályokat fogadhat el arra vonatkozóan, hogy az energiatartalom és a 29. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyisége mikor minősül elhanyagolhatónak.

(6)   A Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási szabályokat fogadhat el a tápértékjelölés, az e cikk (1)–(4) bekezdése szerinti formákban történő egységes feltüntetésének biztosítása érdekében.

34. cikk

További kifejezési és megjelenítési formák

(1)   Az energiatartalmat és a 29. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyiségét a 31. cikk (2) és (4) bekezdésében, valamint a 32. cikkben említett kifejezési formákon, továbbá a 33. cikk (2) bekezdésében említett megjelenítési formákon kívül más kifejezési formákkal is meg lehet adni, illetve a szavakon és számokon kívül grafikus formákat és szimbólumokat is fel lehet használni azok megjelenítéséhez, feltéve, hogy a következő követelmények teljesülnek:

a)	a kifejezési formák nem megtévesztők a fogyasztók számára, ahogyan azt a 7. cikk is előírja;

b)	céljuk az, hogy a fogyasztó számára érthetőbbé váljon az adott élelmiszer szerepe, vagy jelentősége a napi étrenden belüli energia- és tápanyagbevitelt illetően;

c)	bizonyítékkal van alátámasztva, hogy az átlagfogyasztó megérti az ilyen kifejezési és megjelenítési formákat; és

d)	egyéb kifejezési formák esetében azok harmonizált beviteli referenciaértékeken, vagy ezek hiányában az energia- vagy tápanyagbevitelre vonatkozó, általánosan elfogadott tudományos ajánlásokon alapulnak.

(2)   A tagállamok a tápértékjelölést illetően olyan további kifejezési és megjelenítési formákat is ajánlhatnak az élelmiszer-vállalkozásoknak, amelyek szerintük a leginkább teljesítik az (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt követelményeket. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ilyen további kifejezési és megjelenítési formák részleteiről.

(3)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell a tápértékjelölés azon további kifejezési és megjelenítési formáinak megfelelő ellenőrzését, amelyeket a piacukon alkalmaznak.

A további kifejezési és megjelenítési formák használata ellenőrzésének megkönnyítése érdekében a tagállamok előírhatják, hogy az általuk a területükön lévő piacon forgalmazott élelmiszereken ilyen formákat alkalmazó élelmiszer-vállalkozások tájékoztassák a hatáskörrel rendelkező hatóságot az ilyen egyéb kifejezési és megjelenítési formák használatáról, és hogy a hatóság számára igazolják az (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt követelményeknek való megfelelést. Ilyen esetekben szintén előírható, hogy az élelmiszer-vállalkozások tájékoztassák a hatáskörrel rendelkező hatóságot a további kifejezési és megjelenítési formák használatának megszüntetéséről.

(4)   A Bizottság elősegíti és megszervezi az információcserét a Bizottság, a tagállamok és az érdekelt felek között a tápértékjelölés egyéb kifejezési és megjelenítési formáinak használatával kapcsolatos kérdéseket illetően.

(5)   A megszerzett tapasztalatok fényében a Bizottság legkésőbb …-ig (44) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a további kifejezési és megjelenítési formák használatáról, a belső piacra gyakorolt hatásukról, valamint arról, hogy ajánlott-e ezeknek a kifejezési és megjelenítési formáknak a további harmonizációja. Ennek érdekében a tagállamoknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a Bizottság részére a területükön a piacukon alkalmazott egyéb kifejezési és megjelenítési formákról. A Bizottság e jelentéséhez a vonatkozó uniós rendelkezések módosítására vonatkozó javaslatokat is csatolhat.

(6)   E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogad el az e cikk (1), a (3) és a (4) bekezdésének végrehajtására vonatkozóan.

V.   FEJEZET

ÉLELMISZEREKKEL KAPCSOLATOS ÖNKÉNTES TÁJÉKOZTATÁS

35. cikk

Alkalmazandó követelmények

(1)   Amennyiben az élelmiszerekkel kapcsolatos, 9. és 10. cikkben említett tájékoztatás megadása önkéntes alapon történik, úgy ezen tájékoztatásnak meg kell felelnie az e rendelet IV. fejezetének 2. és 3. szakaszában megállapított követelményeknek.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos, önkéntes alapon megadott tájékoztatásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a)	nem lehet megtévesztő a fogyasztók számára, ahogyan azt a 7. cikk is előírja;

b)	nem lehet bizonytalan értelmű vagy zavart keltő a fogyasztók számára;

c)	adott esetben vonatkozó tudományos adatokon kell alapulniuk.

(3)   A Bizottság a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási szabályokat fogadhat el az e cikk (2) bekezdésében említett követelményeknek az allergiát vagy intoleranciát okozó anyagoknak vagy termékeknek az élelmiszerben való esetleges szándékolatlan jelenlétére vonatkozó, önkéntes alapon megadott tájékoztatás alkalmazására vonatkozóan.

(4)   Amennyiben az élelmiszerekkel kapcsolatban önkéntes alapon megadott tájékoztatást az élelmiszer-vállalkozások egymástól jelentősen eltérő módon alkalmazzák, és ez megtévesztheti vagy megzavarhatja a fogyasztókat, a Bizottság a fogyasztók megfelelő tájékoztatásának biztosítása érdekében felhatalmazásokon alapuló jogi aktusokkal, a 49. cikkel összhangban, valamint az 50. és 51. cikkben foglalt feltételek betartásával az e cikk (3) bekezdésében említett önkéntes tájékoztatáson kívül az élelmiszerekkel kapcsolatos önkéntes tájékoztatás terén további rendelkezéseket is meghatározhat.

36. cikk

Megjelenítés

Az élelmiszerekkel kapcsolatos, önkéntesen megadott tájékoztatás feltüntetése nem történhet az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező információk szerepeltetéséhez rendelkezésre álló hely rovására.

VI.   FEJEZET

NEMZETI INTÉZKEDÉSEK

37. cikk

Nemzeti intézkedések

(1)   Az e rendelet által egyedileg harmonizált tárgykörökben a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak fenn nemzeti intézkedéseket, kivéve, ha azt uniós jog megengedi. Az ilyen nemzeti intézkedések nem gátolhatják az áruk szabad mozgását.

(2)   A tagállamok a 38. cikk sérelme nélkül az e rendelet által egyedileg nem harmonizált kérdésekre vonatkozóan elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket, feltéve, hogy azok nem tiltják, akadályozzák vagy korlátozzák az e rendelet előírásainak megfelelő áruk szabad mozgását.

38. cikk

A további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedések

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikkben említett kötelező adatok mellett a tagállamok a 43. cikkben meghatározott eljárással összhangban további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadhatnak el egyes meghatározott élelmiszerfajták vagy -csoportok esetében, az alábbi indokok legalább egyike alapján:

a)	közegészség védelme;

b)	fogyasztók védelme;

c)	csalás megelőzése;

d)	ipari és kereskedelmi tulajdonjogok, eredet megjelölése, bejegyzett földrajzi árujelzők védelme és a tisztességtelen verseny megelőzése.

(2)   Az (1) bekezdés értelmében a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között. A tagállamok a szóban forgó intézkedések Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.

39. cikk

Tej és tejtermékek

A tagállamok az újrafelhasználásra szánt üvegekben forgalmazott tej és tejtermékek esetében a 9. cikk (1) bekezdésétől és a 10. cikk (1) bekezdésétől eltérő intézkedéseket fogadhatnak el.

Az ilyen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

40. cikk

Alkoholtartalmú italok

A tagállamok a 16. cikk (4) bekezdésében említett uniós rendelkezések elfogadásáig az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok tekintetében fenntarthatják az összetevők felsorolására vonatkozó nemzeti intézkedéseket.

41. cikk

A nettó mennyiség kifejezése

A 23. cikk (2) bekezdése szerinti uniós rendelkezések hiányában a nettó mennyiségek konkrét élelmiszerek esetében történő, a 23. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő kifejezésére vonatkozóan, a tagállamok hatályban tarthatják az ... előtt (45) elfogadott vonatkozó nemzeti intézkedéseiket.

…-ig (46) a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az ilyen nemzeti intézkedésekről. A Bizottság felhívja a többi tagállam figyelmét e szabályokra.

42. cikk

A nem előrecsomagolt élelmiszerekre vonatkozó nemzeti intézkedések

(1)   Amennyiben az élelmiszereket előcsomagolás nélkül kínálják megvételre a végső fogyasztóknak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek, vagy ha az élelmiszereket az értékesítés helyén csomagolják a fogyasztó kérésére, vagy előrecsomagolják közvetlen értékesítés céljából,

a)	a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott adatokat kötelező megadni;

b)	a 9. és 10. cikkben említett egyéb adatok megadása nem kötelező, kivéve, ha a tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek előírják ezen adatok egy részének, mindegyikének vagy azok egyes elemeinek a megadását.

(2)   A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el arról, hogy az (1) bekezdésben meghatározott adatokat vagy azok elemeit milyen eszközök segítségével kell rendelkezésre bocsátani, valamint adott esetben arról, hogy azokat milyen formában kell közölni és megjeleníteni.

(3)   A tagállamok az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdésben említett intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

43. cikk

Értesítési eljárás

(1)   Amennyiben e cikkre történik hivatkozás, az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásról szóló új jogszabály elfogadását szükségesnek tartó tagállam előzetesen értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a tervezett intézkedésekről, és azokat megindokolja.

(2)   A Bizottság konzultációt folytat a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottsággal, amennyiben az ilyen konzultációt hasznosnak véli, vagy ha egy tagállam ezt kéri.

(3)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló új jogszabály elfogadását szükségesnek tartó tagállam a tervezett intézkedéseket csak három hónappal az (1) bekezdésben említett értesítés után hozhatja meg, amennyiben a Bizottságtól nem érkezett kedvezőtlen vélemény.

(4)   Ha a Bizottság véleménye kedvezőtlen, az e cikk (3) bekezdésében említett időszak letelte előtt a 46. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályozási bizottsági eljárást kezdeményezi annak eldöntése érdekében, hogy a tervezett intézkedések – szükség esetén a megfelelő módosításokkal – végrehajthatók-e.

(5)   A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (47) nem alkalmazandó azokra az intézkedésekre, amelyek az e cikkben meghatározott értesítési eljárás hatálya alá tartoznak.

VII.   FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI, MÓDOSÍTÓ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

44. cikk

A mellékletek módosításai

A műszaki és tudományos fejlődésnek vagy a fogyasztók egészségének és tájékoztatás iránti igényeinek figyelembevétele érdekében, továbbá a 10. cikk (2) bekezdésének és a 21. cikk (2) bekezdésének a II. és III. melléklet módosításával kapcsolatos rendelkezéseire is figyelemmel, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 49. cikkel összhangban és az 50. és 51. cikkben megállapított feltételek betartása mellett módosíthatja e rendelet mellékleteit.

45. cikk

A végrehajtási intézkedések és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében biztosított átmeneti időszak, valamint azok alkalmazási időpontja

(1)   E cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amikor a 46. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárás keretében az e rendelet által rá ruházott hatáskörök gyakorlásakor intézkedéseket, illetve a 49–52. cikk alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, a Bizottság:

a)

az új intézkedések alkalmazása tekintetében megfelelő átmeneti időszakot határoz meg, amelynek során az új intézkedéseknek meg nem felelő jelölést viselő élelmiszereket forgalomba lehet hozni, és az ilyen élelmiszereknek az átmeneti időszak letelte után forgalomba hozott készleteit azok kimerüléséig továbbra is értékesíteni lehet; és

b)	biztosítja, hogy az ilyen intézkedések bármely naptári év április 1-jétől legyenek alkalmazandók.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó sürgős esetben, amennyiben az abban a bekezdésben említett intézkedések célja az emberi egészség védelme.

46. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időtartam három hónap.

47. cikk

Az 1924/2006/EK rendelet módosításai

Az 1924/2006/EK rendelet 7. cikkének első és második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

48. cikk

Az 1925/2006/EK rendelet módosítása

Az 1925/2006/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

49. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság a ...-t (50) követő ötéves időszakra felhatalmazást kap a 10. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 23. cikk (2) bekezdésében, a 29. cikk (6) bekezdésében, a 30. cikk (2) bekezdésében, a 35. cikk (4) bekezdésében és a 44. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a felhatalmazást az 50. cikknek megfelelően, akkor az automatikusan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(2)   A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása esetén erről haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit az 50. és az 51. cikk határozza meg.

(4)   Amennyiben az emberi egészséget veszélyeztető, súlyos új kockázat felmerülése esetén a rendkívüli sürgősség megkívánja, a 10. cikk (2) bekezdése és a 21. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az 52. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

50. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 23. cikk (2) bekezdésében, a 29. cikk (6) bekezdésében, a 30. cikk (2) bekezdésében, a 35. cikk (4) bekezdésében és a 44. cikkben említett felhatalmazást.

(2)   A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt, ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazások visszavonásáról és milyen lehetséges indokok alapján kíván határozni.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

51. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elleni kifogások

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő két hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

(3)   Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett időtartamon belül kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

52. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)   Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (3) bekezdésnek megfelelően.

(2)   Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben közölni kell a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(3)   Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben az Európai Parlament vagy a Tanács az 51. cikkben említett eljárással összhangban kifogást emelhet. Kifogás esetén a jogi aktus a továbbiakban nem alkalmazható. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

53. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   A 87/250/EGK, a 90/496/EK, az 1999/10/EK, a 2000/13/EK, , a 2002/67/EK, a 2008/5/EK irányelv, valamint a 608/2004/EK rendelet …-tól/-től (51) hatályát veszti.

(2)   A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

54. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)   A … (52) előtt forgalomba hozott vagy jelöléssel ellátott azon élelmiszerek, amelyek nem felelnek meg a rendelet előírásainak, mindaddig forgalmazhatók, amíg a készlet tart.

A … (53) előtt forgalomba hozott vagy jelöléssel ellátott azon élelmiszerek, amelyek nem felelnek meg a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének l) pontjában foglalt előírásainak, mindaddig forgalmazhatók, amíg a készlet tart.

(2)   A … (52) és a … (53) közötti időszakban, amennyiben a tápértékjelölés önkéntes alapon történik, annak meg kell felelnie a 29–34. cikknek.

(3)   A 90/496/EGK irányelvtől, az 1924/2006/EK rendelet 7. cikkétől és az 1925/2006/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésétől eltérve, az e rendelet 29–34. cikkének megfelelően jelöléssel ellátott élelmiszerek … (52) előtt forgalomba hozhatók.

55. cikk

Hatálybalépés és az alkalmazás időpontja

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól/től (54) kell alkalmazni, kivéve a 9. cikk (1) bekezdésének l) pontját, amelyet …-tól/től (55) kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 77., 2009.3.31., 81. o.

(2)  Az Európai Parlament 2010. június 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2011. február 21-i álláspontja első olvasatban. Az Európai parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata.

(3)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(4)  HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(5)  HL L 109., 2000.5.6., 29. o.

(6)  HL L 276., 1990.10.6., 40. o.

(7)  HL L 113., 1987.4.30., 57. o.

(8)  HL L 69., 1999.3.16., 22. o.

(9)  HL L 191., 2002.7.19., 20. o.

(10)  HL L 97., 2004.4.1., 44. o.

(11)  HL L 27., 2008.1.31., 12. o.

(12)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(13)  HL L 149., 1991.6.14., 1. o.

(14)  HL L 39., 2008.2.13., 16. o.

(15)  Az Európai Parlament és Tanács 1760/2000/EK rendelete (2000. július 17.) a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.).

(16)  A Tanács 2001/110/EK irányelve (2001. december 20.) a mézről (HL L 10., 2002.1.12., 47. o.).

(17)  A Bizottság 1580/2007/EK rendelete (2007. december 21.) a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról (HL L 350., 2007.12.31., 1. o.)

(18)  A Tanács 104/2000/EK rendelete (1999. december 17.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről (HL L 17., 2000.1.21., 22. o.).

(19)  Az 1760/2000/EK rendelet.

(20)  A Bizottság 1019/2002/EK rendelete (2002. június 13.) az olívaolajra vonatkozó forgalmazási előírásokról (HL L 155., 2002.6.14., 27. o.)

(21)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

(22)  HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

(23)  HL L 404., 2006.12.30., 9. o.

(24)  HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

(25)  HL L 404., 2006.12.30., 26. o.

(26)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(27)  HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

(28)  HL L 354., 2008.12.31., 7. o.

(29)  HL L 354., 2008.12.31., 16. o.

(30)  HL L 354., 2008.12.31., 34. o.

(31)  HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

(32)  HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

(33)  HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

(34)  2008/0002 (COD).

(35)  HL L …

(36)  E rendelet hatálybalépésének időpontjától számított öt év.

(37)  HL L 93., 2006.3.31., 1. o.

(38)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(39)  E rendelet hatálybalépését követő három év.

(40)  E rendelet hatálybalépését követő két év.

(41)  HL L 183., 2002.7.12., 51. o.

(42)  HL L 164., 2009.6.26., 45. o.

(43)  HL L 124., 2009.5.20., 21. o.

(44)  Nyolc évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően.

(45)  E rendelet hatálybalépésének napja.

(46)  A rendelet hatálybalépésétől számított három év.

(47)  HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

(48)  HL L ….”

(49)  HL L ….”

(50)  E rendelet hatálybalépésének napja.

(51)  E rendelet hatálybalépésének napjától kezdődő három év.

(52)  E rendelet hatálybalépése után három évvel következő hónap első napja.

(53)  E rendelet hatálybalépése után öt évvel következő hónap első napja.

(54)  E rendelet hatálybalépése után három évvel következő hónap első napja.

(55)  E rendelet hatálybalépése után öt évvel következő hónap első napja.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---