15.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 43/34

1.1

Az EGSZB üdvözli az EU gyermekjogi ütemtervéről szóló közleményt (továbbiakban: a Közlemény), amelyet az Európai Bizottság 2011. február 15-én tett közzé, és reményét fejezi ki, hogy ez elindítja majd az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye teljes körű alkalmazásának, valamint a gyermekjogok lehető legszélesebb körű érvényesítésének folyamatát. A Közlemény 4 éves előkészület után készült el, előzménye a 2006 júliusában készült „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” (Towards an EU Strategy on the Rights of the Child) bizottsági közlemény volt, amelyről az EGSZB véleményt készített (1).

1.2

A gyerekek az EU meghatározó népességcsoportját alkotják, akiknek jóléte (welfare) és jólléte (wellbeing) alapvető fontosságú, mind az ő közérzetük, életminőségük, mind pedig a jövőbe való befektetés szempontjából. A magas minőségű és jogokkal biztosított gyermekkor a garancia arra, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés biztosítható legyen, és az EU céljait minden területen sikeresen valósíthassa meg. Hangsúlyozni kell, hogy annak a szemléletnek, mely szerint a gyermek „befektetés a jövőbe”, együtt kell járnia az örömteli gyermekkor koncepciójával is, mivel a gyerekeknek és a társadalomnak nem csak a jövője, hanem jelene is fontos.

1.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése a gyermekjogok védelmét az Európai Unió célkitűzései közé emelte, és hogy ezt a jogvédelmet a kötelező érvényű Alapjogi Charta is lefekteti. A Charta minden uniós intézmény és szerv fellépésére, valamint az uniós jogszabályok végrehajtása során a tagállamokra is vonatkozik. Tehát minden új uniós jogalkotási javaslatot meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy milyen hatással van az alapvető jogokra, köztük a gyermekek jogaira.

1.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy a Közlemény szerény és korlátozott célokat fogalmaz meg. Az Európai Unió a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt ratifikálta (2), az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét azonban nem. Az EU-nak megoldást kellene találnia arra, hogy egyoldalúan csatlakozzon ehhez az egyezményhez (3). A tagállamoknak kétévenként átfogó jelentést kellene készíteniük a gyermekek helyzetéről, amely nemcsak a gyermekek gazdasági helyzetére térne ki, hanem a jólétükhöz hozzájáruló egyéb tényezőkre is, szisztematikus adatgyűjtés, kutatás és elemzések alapján. Ez megkönnyítené egy uniós adatbázis és értékelési eszköz létrehozását, kiegészítve a rendelkezésre álló információkat.

1.5

Az EGSZB álláspontja szerint fokozottan fel kell használni azokat a rendelkezésre álló adatokat, információkat, így a többi között az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához benyújtott kormányzati és civil jelentéseket, amelyek lehetővé teszik az összevetést a tagországokban megtett intézkedésekről a gyermeki jogok védelme és érvényesítése terén csakúgy, mint ahogy ösztönözni kell a különféle nemzetközi szervezeteket – Eurostat, OECD, Világbank stb. – hogy szisztematikus gyűjtő- és elemzőmunkával gyermekjogi megközelítésű adatokat gyűjtsenek, indikátorokat használjanak. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU szorosan működjön együtt az Európa Tanáccsal, hogy szinergiahatásokat érjenek el programjaik között (4).

1.6

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Közlemény nem tartalmaz hatékony alkalmazási – megvalósítási – stratégiát sem, noha az Alapjogi Ügynökség (FRA) által kidolgozott indikátorok és az UN CRC alkalmazásához készült átfogó mérőeszközök listája ehhez jó alapul szolgál, és ez lehet a biztosítéka a gyermekjogi stratégia érvényesülésének, számonkérhetőségének.

1.7

Fontos a gyerekek érdemi részvétele az őket érintő döntések előkészítésében, és a programok értékelésében is; ugyancsak hasznos volna elégedettségük mérése, véleményük értékelése. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit a gyermekek bevonására és az őket érintő valamennyi ügyben való részvételük támogatására. Ezenkívül a szakmai szervezetek és a gyermekekkel foglalkozó szakemberek nézeteinek figyelembevétele is alapvető.

1.8

Az EGSZB javasolja, hogy a gyermeki jogok érvényesülésére és védelmére készített programok és más uniós – oktatási, ifjúsági, roma integrációs, szegénység elleni küzdelem, gyermekbarát igazságszolgáltatás, generációk közötti szolidaritás, külkapcsolatokra vonatkozó – programok között legyen szinergikus és interaktív kapcsolat, és ezekben is láthatóan és hangsúlyosan kezeljék a gyerekek jogaira, jólétére, jóllétére vonatkozó kérdéseket. Azt is fontosnak tartja, hogy a gyermekek jogait integrált megközelítés segítségével garantálják, az Európai Bizottság egyes főigazgatóságai közötti szoros együttműködés és koordináció mellett.

1.9

Az EGSZB javasolja, hogy az Európa 2020 stratégia teljesülését mérjék a gyerekek jogainak, jóllétének érvényesülésén keresztül is, ami összhangban van a célkitűzésekkel, de önálló mérése lehetőséget teremt arra, hogy a hosszú távú tervek – a gyerek befektetés a jövőbe – szempontjából is áttekintsék ezeket.

1.10

Az EGSZB javasolja, hogy az EU a különösen védtelen (especially vulnerable) gyerekek minden csoportjának (szegénységben, illetve családjukon kívül, intézményes ellátásban élő, erőszakkal, kizsákmányolással veszélyeztetett, vagy azt elszenvedő, fogyatékos, etnikai kisebbségekhez tartozó, migráns, kíséretnélküli, menekült, szökött, hátrahagyott (left behind)) esetében kiemelt figyelmet szenteljen a gyermeki jogok védelmének és alkalmazásának tagországi és uniós szinten egyaránt. A gyermekjogok – akárcsak a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog – védelméből kifolyólag az EGSZB elítéli a gyermekek elleni erőszak minden megnyilvánulását, még ha az otthon, „nevelési célzattal” történik is, és arra kéri az összes tagállamot, hogy a gyermekek testi fenyítését jogszabályban tiltsa meg, továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van egy különleges megbízott kinevezésére.

1.11

Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyermeki jogokat, védelmük, érvényesítésük módját széles körben kell megismertetni és tanítani. A közvélemény jó színvonalú tájékoztatása mellett, kiemelt figyelmet kell fordítani a döntéshozók és jogi és egyéb gyakorlati szakemberek, uniós és nemzeti szakemberek és politikusok tájékoztatására, a gyerekekkel, családokkal dolgozók, a szülők és a gyerekek képzésére is, hogy ne csak ismerjék a gyermeki jogokat, de értsék is azok jelentőségét és hasznosságát, hogy az emberi jogok a gyerekekre is vonatkoznak – nem csupán „mini felnőttek mini jogokkal” – miközben védtelenségük, koruk és helyzetük miatt fokozott védelemre is szorulnak. A tagállamoknak minden lehetséges módon támogatniuk kellene a családokat, mivel ez a gyermekek legfőbb érdeke.

1.12

Miközben elismeri, hogy a gyermekjogokat nem elszigetelten, hanem holisztikus és összetett módon kell szemlélni, az EGSZB azt ajánlja, hogy bizonyos kérdések kapjanak kiemelt figyelmet – például a színvonalas, elérhető és ingyenes szülés előtti és utáni ellátás az anyák számára, amely köz- és gyermek-egészségügyi szempont, valamint a Közleményben tárgyalt kérdések, mint például a gyermekbarát igazságszolgáltatás, ideértve a fiatalkorú elkövetőkkel való bánásmódot (5).

1.13

Az EGSZB védett meghallgatási intézkedések elfogadását kéri mind a szexuális bűncselekmények áldozatává vált, mind pedig a szülők válóperes eljárásaiba bevont kiskorúak számára, egy olyan igazságszolgáltatás megteremtése érdekében, amely nem jár negatív hatással a kiskorúakra. Annak elkerülése érdekében, hogy a gyermekeket újabb traumáknak tegyék ki, a tanúvallomások összegyűjtését speciálisan képzett szakértők segítségének igénybevételével és lehetőség szerint a tárgyalások helyszínétől eltérő, „semleges” helyen kell lefolytatni.

1.14

A gyermekszegénység, a depriváció, diszkrimináció, kirekesztés a gyermeki jogok érvényesülésének egyik legfontosabb akadálya, ezért az EGSZB azt javasolja, hogy összhangban korábbi véleményeivel ezeken a területeken kiemelt figyelmet szenteljenek a programok megvalósításának, monitorozásának és értékelésének szoros összefüggésben az EU 2020 célkitűzéseivel a szegénység csökkentése és az oktatás valamennyi formája tekintetében. Ehhez megfelelő erőforrásokat kell rendelni. A gyermekekkel kapcsolatos politikáknak és fellépéseknek mindig elsőbbséget kell élvezniük.

1.15

Az EGSZB azt javasolja, hogy különös figyelem irányuljon a gazdasági válság, a pénzügyi megszorítások, a szűkös erőforrások miatt arra, hogy a meglévő problémák ne súlyosbodjanak, és a gyermeki jogok védelmét és érősítését célzó tevékenységek ne essenek áldozatul ezen intézkedéseknek.

2.1

Az Európai Unió valamennyi tagállama ratifikálta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét (6) (a továbbiakban: UN CRC), az országok többségében ez része a belső jogrendszernek, ennek értelmében alkalmazása kötelező. Az UN CRC a világon a legszélesebb körben ratifikált emberi jogi egyezmény, amely az elmúlt két évtizedben alapvetően átformálta a gyerekek helyéről, jogairól, szerepéről vallott elveket és a gyakorlatot.

2.2

Az Európai Bizottság a gyermeki jogokat kiemelt prioritásként definiálta 2005–2009-re vonatkozó stratégiai célkitűzései között, és önálló közleményt adott ki 2006 júliusában „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” (Towards an EU Strategy on the Rights of the Child) (7) címmel, amely átfogó gyermekjogi stratégia kialakítását célozta, minden területen a gyerekek jogainak védelmét és érvényesítését tartva szem előtt az EU bel- és külpolitikájában egyaránt, támogatva a tagállamok törekvéseit ezeken a területeken.

2.3

Az EGSZB támogatta egy átfogó, komplex, holisztikus szemléletű EU stratégia kidolgozását, amely teljes körűen és hatékonyan biztosíthatja a gyermekek jogainak érvényesülését – az UN CRC-vel összhangban – az EU bel- és külpolitikájában, valamint a tagországok erőfeszítéseit a gyermekjogi stratégia alkalmazása során (8).

2.4

Az EGSZB által 2006-ban megfogalmazott vélemény leszögezte, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, a hozzá tartozó két fakultatív jegyzőkönyvvel, valamint az ide tartozó Millenniumi Célkitűzések (9) az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel (ECHRC) együttesen kell, hogy képezzék a gyermeki jogi megközelítést az EU politikájában. Az utóbbi években az EGSZB számos olyan véleményt kiadott, amelyek a gyermekjogok különféle aspektusaival foglalkoztak (10).

2.5

Az EU Alapjogi Chartája, amelynek 24. cikke ugyancsak kimondja a gyermekek jogainak erősítését és védelmét, a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével kötelező érvényű jogi dokumentummá vált. Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke kifejezetten a gyermeki jogok védelméről beszél az EU történetében először (11). „A gyermeki jogok védelme és erősítése az EU egyik célkitűzése, amelynek értelmében minden szakpolitika és cselekvési program esetén meg kell vizsgálni a gyerekekre gyakorolt hatást, az alkalmazás és monitorozás során pedig a gyerekek legfőbb érdekét (best interest) kell tekintetbe venni” (12).

2.6

Az EU és az Európa Tanács (továbbiakban CoE), valamint az ENSZ gyermeki jogi programjaiban 4 közös területet találunk: a szegénység és társadalmi kirekesztés, a gyerekek elleni erőszak, a kiemelten védtelen (vulnerable) gyerekek csoportjai, és a gyerekek aktív részvétele az őket érintő kérdésekben, véleményük kikérése és meghallgatása. Az EU és a CoE további közös területe a gyermekbarát igazságszolgáltatás és a családpolitika.

2.7

A Régiók Bizottsága 2010. júniusi véleményében (13) kiemelte, hogy a gyermekjogok olyan horizontális, mindent érintő metszetben kell, hogy érvényesüljenek, amely többdimenziós kezelést tesz szükségessé, és ez a gyerek mainstreaming-en keresztül valamennyi európai és nemzeti szakpolitikát át kell, hogy hassa.

2.8

Az Európai Bizottság civil szervezeteket tömörítő Gyermekjogi Fórumot hívott életre, amely 5 alkalommal találkozott és véleményezte a készülő stratégiát. Ezen kívül két felmérés készült a gyerekek jogtudatosságáról és véleményéről, amelyek hozzájárultak a program elkészítéséhez (14). Ugyancsak támaszkodik a Közlemény az Európa Tanács gyermeki jogokkal, kiemelten a gyerekek elleni erőszak, illetve a gyermekbarát igazságszolgáltatás területén végzett munkára, illetve az ezekkel foglalkozó ajánlásokra, egyezményekre.

2.9

Jelentős civil szervezeti összefogás jött létre a Child Rights Action Group (15) keretében. A CRAG egy informális NGO-k alkotta csoport, amely célkitűzése szerint közösen munkálkodik az Európai Bizottság által kiadott „Egy európai gyermekjogi stratégia felé” című közlemény monitorozásán és végrehajtásán.

2.10

A gyermekjogokkal foglalkozó informális, pártokon átívelő európai parlamenti szövetség létesült 2011 tavaszán, amely kiemelt feladatának tekinti a gyermeket érintő ügyek összehangolását és konzisztens kezelését, kiemelt figyelmet szentelve a gyermekjogokra vonatkozó kérdéseknek (16).

3.1

AZ EGSZB üdvözli az Európai Bizottság 2011. március 31-én megjelentetett első beszámolóját az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról (17), mely kitér mind a 6 kategóriára (méltóság, szabadságjogok, egyenlőség, szolidaritás, állampolgári jogok és igazság), és ezen belül önálló rész a gyermeki jogokra vonatkozó, az „Egyenlőség” fejezetben. Az Alapjogi Charta révén az EU szilárd elkötelezettséget vállalt a gyermekjogok érvényesítésére, amely garantálja a gyerekek jogát az élethez, védelemhez, fejlődéshez és aktív részvételhez.

3.2

Az EGSZB megelégedéssel nyugtázza, hogy a FRA széleskörű szakmai és civil konzultációkat követően elkészítette a gyermeki jogok alkalmazásának eredményességét mérő indikátorokat (18), valamint az EU-ban élő gyerekek jóllétéről (wellbeing) információkat szolgáltató tanulmányt, mely utóbbi azonban csak a materiális javakkal és jóléti (welfare) ellátottsággal kapcsolatos adatokat dolgozta fel, másfajta adatok hiányában, és nem volt lehetősége összetett indikátorok kimunkálására, amelyek a gyerekek életminőségét és védelmének módját, mértékét mérhetnék (19).

3.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak védelme és érvényesítése csak átfogó partneri együttműködés keretében érhető el, ahol a tagállamok, kormányzatok, nemzeti és nemzetközi nem-kormányzati, valamint civil szervezetek, az érdekvédelem különféle fórumai, így kiemelten a gyerekek és az őket képviselők szervezetei, valamint a szociális partnerek, például a munkaadók, a szakszervezetek és az üzleti szféra szereplői együtt dolgoznak a célok elérése érdekében.

3.4

A gyermekszegénység, a különféle, kiemelten kiszolgáltatott, védtelen gyerekek csoportjaira a Közlemény kitér ugyan, de nem kezeli kiemelten ezt a kérdést, annak ellenére, hogy akár a gyerekek jelenbeli jólléte, akár a jövőbeni sikeres felnőtté válása és beilleszkedése szempontjából ennek felmérhetetlenül nagy a jelentősége, figyelembe véve az ismert európai demográfiai problémákat is. Ugyancsak kiemelt figyelmet kell fordítani a nemi alapú diszkrimináció minden formájának megelőzésére a gyermekek körében.

3.5

A gazdasági válság kockázati tényezőnek számít a gyermekek jóléte és jólléte szempontjából, és sokféle módon érinti a gyermekeket, különösen a legnehezebb körülmények között élőket: az őket segítő szolgáltatások és a velük foglalkozó szakemberek gyakran maguk is nehézségekkel küzdenek, illetve egyre több alapvető szolgáltatás hiányzik, vagy csak nagyon korlátozottan áll rendelkezésre.

3.6

Az EU külkapcsolataiban kiemelt jelentőséget tulajdonít azoknak a speciális kérdéseknek, amelyek a gyermekek jogainak védelme és érvényesülése érdekében kiemelt jelentőséggel bírnak, így a határokon átnyúló gyámsági ügyek, az eltűnt, migráns, kíséret nélküli gyerekek, fogvatartott illegális migráns, kizsákmányolt, szexuális visszaélésnek, szexturizmusnak kitett gyerek áldozatok (20), de nem tér ki az egyre nagyobb gondot jelentő „hátrahagyott” (left behind) gyermekcsoportra, akiknek az esetében a szülők EU tagországi munkavállalása esetén jelentős problémát okoz a felügyelet nélküliség, illetve azon nehézség, hogy a szülő megfelelő lehetőségek hiányában nem hozhatja magával gyermekét, noha az ő munkájára szükség van az adott országban, ott fizet járulékot és adót, miközben a gyermek jogai nem érvényesülnek, és e gyerekek súlyos veszélyeztetésnek vannak kitéve.

3.7

Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy megfogalmazódott egy első javaslat a gyermeki jogok és az üzleti világ kapcsolatára vonatkozóan (21), nevezetesen az UNICEF, az ENSZ Global Compact és a Save the Children elindított egy folyamatot azoknak az elveknek és útmutatóknak a kidolgozására, amelyek segítik az üzleti világot a gyermeki jogok védelme és segítése érdekében. Ez a pozitív cselekvési lehetőségek mellett a lehetséges negatív hatásokra is felhívja a figyelmet, így kiemelten pl. a (testi és mentális egészségre káros, illetve erőszakos, kockázatos vagy erotikus-pornográf viselkedést ösztönző termékek fogyasztására buzdító) reklám, a fogyasztási szokások – ideértve az egészségi és táplálkozási szempontokat is –, a turizmus, a gyermekmunka és a diszkrimináció területén. Minden szektornak meghatározó szerepe van e téren, így szorosan együtt kell működnie a kormányzati, nem kormányzati, civil és üzleti szervezeteknek és a szakszervezeteknek e célok megvalósításában az Európai Unióban és a tagországokban is.

3.8

Az EGSZB meglátása szerint jóllehet a gyerekekre vonatkozó programok többsége nemzeti kompetencia, számtalan területen egyre több uniós ajánlás, munka folyik – koragyermekkor, szakképzés, korai iskolaelhagyás, eltűnt gyerekek stb. – és a gyermeki jogok védelme és érvényesítése is e körbe tartozik. Ezek gyakran befolyásolják a tagállami politikákat, de gyakran nem világos, hogy ez a befolyás milyen mértékben hat a nemzeti szintű végrehajtásra.

3.9

A különféle európai uniós programokban, így pl. az ifjúságot, az élethosszig tartó tanulást, a roma integrációt, szegénység elleni küzdelmet, generációk közötti szolidaritást, a munka, családi és magánélet összehangolását, külkapcsolatokat, stb. érintőekben kiemelten kell kezelni a gyermekek jogainak védelmét és érvényesítésének lehetőségét, és kiemelt figyelemmel a különösen védtelen gyerekek különféle csoportjaira, ideértve a külföldön dolgozó szülők által a származási országban hátrahagyott (left behind) gyerekeket is.

3.10

Az EGSZB már korábban kérte az Európai Bizottságot (22), hogy nevezzen ki a gyermekjogok védelmével foglalkozó különleges megbízottat, és arra kérte a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájának felszámolása érdekében. Az EGSZB sajnálattal látja, hogy az Európai Bizottság mindemellett nem foglalt állást a gyermekek testi fenyítése ellen. A testi fenyítés sérti a gyermekek bántalmazásmentességhez való jogát. Azok a gyermekek, akiket vernek, az erőszak alkalmazását tanulják meg. A gyermekjogok – akárcsak a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog – védelméből kifolyólag az EGSZB elítéli a gyermekek elleni erőszak minden megnyilvánulását, még ha az otthon, „nevelési célzattal” történik is, és arra kéri az összes tagállamot, hogy a gyermekek testi fenyítését jogszabályban tiltsa meg. Továbbra is szükségesnek tartjuk egy különleges megbízott kinevezését, és ismételten arra kérjük az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek a gyermekek testi fenyítésének minden uniós tagállamban való felszámolására.

3.11

Az EGSZB támogatja, hogy a gyerekek véleményének meghallgatása, kikérése, bevonása az őket érintő valamennyi ügyben garantálja jogaik érvényesíthetőségét és egyben felkészítés az aktív állampolgárságra. Ehhez az is szükséges, hogy érthető, gyerekbarát nyelven is elérhetőek legyenek a különféle dokumentumok, és hogy olyan tájékoztatókat, weboldalakat, illetve speciális szekciókat hozzanak létre és működtessenek, amilyet a Jogérvényesülési Főigazgatóság tervez (23).

3.12

Egy olyan igazságszolgáltatás megteremtése érdekében, mely tiszteletben tartja a kiskorúakat és elkerüli azt, hogy pszichológiai értelemben káros legyen számukra, a következő intézkedéseket kell elfogadni az Unió valamennyi jogrendszerében:

3.13

A gyermekek jogairól való tájékoztatás hatékonyabbá tételében alapvető pozitív szerepe van a médiának, ezen belül a közösségi médiának is, amely meg tudja szólítani a szülőket, a szakembereket és magukat a gyermekeket.

3.14

Az EGSZB ajánlja, hogy egyéb lehetséges mechanizmusok mellett az OMC módszerét alkalmazzák mint jól bevált módszert, annak érdekében, hogy a tagországok közötti együttműködés és a jó gyakorlatok megismerése, alkalmazása is segítse a gyermeki jogok védelmét és érvényesítését, a gyermek mainstreaming-et.

3.15

Az EGSZB mint a civil társadalom kiemelkedő reprezentánsa szerepet kíván vállalni az elért eredmények rendszeres áttekintésében, és tagjain keresztül a gyermeki jogok megismertetésében és erősítésében.

3.16

Az EGSZB célszerűnek és szükségesnek látja a korábbinál szorosabb együttműködést és egyeztetést, a hatékonyabb és eredményesebb jogérvényesítés érdekében az ENSZ különféle szervezeteivel, a Gyermekjogi Bizottsággal, az Európa Tanáccsal és azokkal a nemzetközi gyermekeket képviselő, illetve gyermekszervezetekkel, amelyek célkitűzései és tevékenysége összefüggésben van a gyermeki jogok széleskörű, átfogó érvényesítésével.