Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a pénzügyi szektor megadóztatásáról

(COM(2010) 549 végleges)

2011/C 248/11

Előadó: Stasys KROPAS

Az Európai Bizottság 2010. október 7-én úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A pénzügyi szektor megadóztatása

COM(2010) 549 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. május 31-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. június 15–16-án tartott, 472. plenáris ülésen (a június 15-i ülésnapon) 102 szavazattal 16 ellenében, 28 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság átfogó kezdeményezéseit, amelyek a növekedés, az ellenálló képesség és a pénzügyi stabilitás helyreállításának előmozdítására irányulnak. A pénzügyi szektor stabilitását és hatékonyságát és így a túlzott kockázatvállalás korlátozását, valamint a megfelelő ösztönzők létrehozását a pénzügyi szektor intézményei számára megfelelő szabályozással és felügyelettel kellene biztosítani. Ebben a tekintetben az EGSZB a közelmúltban kifejezésre juttatta támogatását egy bankszanálásialap-rendszernek a válságkezelési keret részeként történő kidolgozásával kapcsolatban.

1.2   A válságot követően a kormányoknak erőfeszítéseket kellett tenniük költségvetésük konszolidációja érdekében, hogy meg tudjanak birkózni a krízis költségeivel, valamint a szélesebb körű szociális és gazdasági következményekkel. Az EGSZB nézete szerint a pénzügyi szektornak tisztességes és érdemi módon kellene hozzájárulnia az állami költségvetésekhez.

1.3   Ahogyan azt az Európai Bizottság közleménye is hangsúlyozta, már számos tagállam hozott egyoldalú intézkedéseket a pénzügyi szektor megadóztatásával kapcsolatban. A szóban forgó tagállamok különböző adózási rendszereket vezettek be, amelyeknek adóalapjai, tényleges adókulcsai és alkalmazási hatályai is eltérőek. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen költségvetési mechanizmusok adóalapját harmonizálni kellene, és szükség van a kettős adózással kapcsolatos tehermentesítő intézkedések koordinációjára is. Ha az Európai Bizottság ilyen értelmű kezdeményezéseket fogadna el, figyelembe kellene vennie ezeknek az egyes tagállamokra gyakorolt eltérő hatását, a nemzeti pénzügyi piacok jelentőségét és stabilitását, a hatályos nemzeti adókeretet, és a pénzügyi szektorra kivetett esetleges új adót, amelyet az adott tagállam bevezethetett a válságot követően.

1.4   Az új illetékek, követelmények és szabályozások számos következménnyel járhatnak a pénzügyi rendszerre és a gazdaság egészére nézve. Ezért gondosan fel kell mérni, hogyan hatnak a bankok és pénzügyi intézmények tőkealapjára, valamint hogyan befolyásolják ezeknek az intézményeknek azt a képességét, hogy ellássák a gazdaság és különösen a kkv-k finanszírozásában betöltött szerepüket. Az EU pénzügyi szektorának teljes adó-hozzájárulását össze kell hasonlítani egyéb szektorokkal. Figyelembe kell venni azt a hatást is, amelyet további adók bevezetése gyakorolna az EU pénzügyi intézményeinek globális versenyhelyzetére.

1.5   Mivel a likviditással és fizetőképességgel kapcsolatos feszültségek meghatározó tényezőt jelentettek a válság kialakulásában, az EGSZB azt ajánlja, hogy a pénzügyi intézményekre kivetendő bármilyen új adó kidolgozásakor vegyék figyelembe az intézmények fizetőképességét, és azt, hogy mennyire tudnak megfelelni az új tőkekövetelményeknek.

1.6   Hatásvizsgálatában az Európai Bizottságnak különös figyelmet kellene szentelnie az arányosság elvének. Ez az jelenti, hogy a megfelelési követelmények eredményeképpen a piaci szereplőkre és pénzügyi intézményekre nehezedő adminisztratív terhet arányban kellene tartani a szóban forgó új adó alapvető célkitűzésével. Amennyiben az Európai Bizottság az új adót a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó (FTT) modelljének keretében képzeli el, összhangra kellene törekednie azzal a politikával, amelyet a kereskedés utáni időszak akadályaiként számon tartott adóeljárások egyszerűsítése érdekében dolgoztak ki az elmúlt években. Amennyiben az Európai Bizottság egy pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó (FAT) bevezetését tervezi, akkor az adóalapot úgy kell megtervezni, hogy az összeegyeztethető legyen azzal az információval, amelyhez a pénzügyi intézmények a jelenlegi pénzügyi beszámolási keretben könnyen hozzáférnek.

1.7   Megerősítve a pénzügyi tranzakciók adójának (FTT) bevezetését támogató 2010. július 15-i véleményében (1) megfogalmazott következtetéseket és ajánlásokat, az EGSZB egyúttal azt is hangsúlyozni szeretné, hogy – tekintettel annak kockázatára, hogy ellenkező esetben ösztönzést kapna a pénzügyi tevékenységek nem uniós pénzügyi központokba való áthelyezése – az FTT globális szintű bevezetését előnyben kellene részesíteni az FTT uniós szintű bevezetésével szemben. Azonban ha kiderül, hogy az FTT globális szintű bevezetése nem kivitelezhető, az EGSZB egy uniós szintű FTT bevezetését irányozná elő, figyelembe véve az Európai Bizottság hatásvizsgálatának eredményét.

1.8   A pénzügyi tevékenységekre kivetendő adónak (FAT) számos, az FTT-hez hasonló hiányosságai lehetnek, ideértve az áthelyezési hatást. E problémakör vizsgálata részét kell, hogy képezze az Európai Bizottság előzetes hatásvizsgálatának.

1.9   A pénzforgalmon alapuló és a héa hatályán kívül tervezett új adó bevezetése, valamint a nem kielégítő héa-mentességi rendszer változatlanul hagyása rendkívül összetett adórendszert teremthet a pénzügyi intézmények számára. Ezért – az Európai Bizottság által folytatandó hatásvizsgálat eredményétől függően – az EGSZB úgy véli, hogy ha egy új pénzügyiszektor-adó alapjául a pénzforgalmat vagy hasonló tényezőket választanák, az Európai Bizottságnak fel kellene mérnie a szóban forgó adó héa-rendszeren belüli kidolgozásának előnyeit, hogy a szektor számára egy igazgatásilag könnyebb megközelítést biztosítsanak, és enyhítsék a vissza nem igényelhető héa által okozott veszteséget. Figyelmet kell szentelni azoknak a nem szándékolt következményeknek is, amelyekkel az adó bevezetése járhat a pénzügyi szektor számára, pontosabban olyan alternatív rendszerek alakulását illetően, amelyek nem esnek szabályozás, felügyelet vagy ellenőrzés alá, és így komoly problémákat okozhatnak.

1.10   Nem szabad figyelmen kívül hagyni az új adók bankszektorra gyakorolt versenyképességi következményeit, sem a bankszektor nem bankszektorral való versenyképességét, sem pedig a bankszektor azon képességét illetően, hogy továbbra is kielégítse a reálgazdaság pénzügyi igényeit. Ez különösen fontos, mivel a gazdaság éppen kilábalófélben van a válságból.

2.   Háttér

2.1   A válságot követően a nemzeti kormányok komoly kettős problémával néznek szembe. Egyrészt sürgősen végre kell hajtaniuk a pénzügyi és bankrendszer reformját. Másrészt új bevételi forrásokra kell szert tenniük.

2.2   Többszörös adópolitikai célkitűzésekről van szó, ide tartozik a negatív externáliák csökkentése, az államháztartás konszolidációja, a pénzügyi szektor hozzájárulása a költségek visszafizetéséhez, a fejlődő világra és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségvállalások tiszteletben tartása, és – feltételezve, hogy a pénzügyi szektort túl kevés adó terheli – annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektor tisztességes és érdemi módon járuljon hozzá az állami költségvetésekhez. Mindeddig a pénzügyi szektor megadóztatásának célja igen tágan értelmezett, a szóban forgó adók jellege és mechanizmusa pedig még mindig vizsgálat tárgyát képezi.

2.3   2010. október 7-én az Európai Bizottság közleményt bocsátott ki a pénzügyi szektor jövőbeli megadóztatásáról (2), amelyet egy olyan személyzeti munkadokumentum is megerősített, (3) amelyben két új eszközt irányoztak elő:

2.4   A pénzügyi válság globális és rendszerjellegének vonatkozásában az Európai Bizottság azt is felveti, hogy a bankadó gátló hatást fejthet ki a túlzott kockázatvállalásra. Nézete szerint egy ilyen adó a pénzügyi piacok hatékonyságának, ellenálló képességének és stabilitásának fokozása, valamint volatilitásának csökkentése révén megfelelően kiegészítené a szabályozói és felügyeleti reformokat.

2.5   Válságkezelési keretének részeként az Európai Bizottság kezdeményezéseket is javasolt, ideértve egy bankszanálási alap (BRF) (4) megvalósítását, amelyről az EGSZB már véleményt dolgozott ki. (5)

3.   A pénzügyi szektor tisztességes és érdemi hozzájárulása az államháztartáshoz

3.1   Annak a szerepnek köszönhetően, amelyet a pénzügyi szektor szereplői játszottak a válság alakulásában, amikor is a kormányoknak a pénzügyi intézmények segítségére kellett sietniük, széles körben elfogadott az a nézet, hogy a kapcsolódó költségeket nem a polgároknak vagy az egyéb szektoroknak kellene viselniük. Ez a nézet abban a törekvésben jelenik meg, hogy „a pénzügyi szektor tisztességes és érdemi módon járuljon hozzá az állami költségvetésekhez”. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság gazdasági tanulmányába egy mélyreható hatásvizsgálatot is be kíván vonni, amelyben különböző lehetőségeket vizsgálna az adóztatással kapcsolatban annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott javaslat jöjjön létre.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy végezzen felmérést az uniós pénzügyi szolgáltatási szektor teljes adó-hozzájárulásáról, feltérképezve az összes különböző adót, amelyet a pénzügyi szolgáltató vállalatok már most is fizetnek. Ez a tanulmány átfogó képet nyújthat a társaságiadó-befizetésekről, a vissza nem igényelhető héá-ról, valamint a bankok mint munkaadók által befizetett által foglalkoztatási járulékokról. A szélesebb körű gazdasági hozzájárulás mércéjeként a munkavállalókra vonatkozó adókat külön figyelembe kellene venni. A fő elképzelés annak ellenőrzése lehetne, hogy megfelelő arányban áll-e a bankszektor megadóztatása annak hozzáadott értékével, illetve hogy a bankszektor adóbevételekhez való általános hozzájárulása milyen mértékű az többi kulcsfontosságú szektorhoz képest. Végezetül fel lehetne mérni az új bankadóból és a jelenleg fizetendő teljes adó-hozzájárulásból adódó együttes adóterhet.

3.2   Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben sor kerülne egy pénzügyi szektorra kivetendő adó bevezetésére, egy ilyen tanulmány segítene mértékének kiszámításában, mind alkalmazási hatályát, mind pedig a tényleges adókulcsot illetően. Fontos, hogy a tanulmány megvizsgálja a bankoknak azt a képességét, hogy újraépítsék és erősítsék tőkealapjukat, illetve hogy háztartásokat és vállalatokat, különösen pedig kkv-kat finanszírozzanak az EU-ban.

3.3   Az EGSZB szerint az arra vonatkozó javaslatokat, hogy a pénzügyi szektor hogyan tudna hozzájárulni bármilyen esetleges jövőbeli válság költségeihez, nem lehet elválasztani a szabályozási rendszer átfogóbb változásairól, valamint a pénzügyi összeomlás valószínűségének és kihatásának csökkentésére irányuló intézkedések széles skálájáról folytatott vitától.

3.3.1   A pénzügyi ágazat adóztatása abban az esetben lenne optimális, ha kiegyensúlyozott arányban felelne meg egyrészről a bevételi források teremtésével kapcsolatos pénzügyi célnak, másrészről pedig a kockázatvállalás korlátozásával kapcsolatos célkitűzésnek.

4.   A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó (FTT)

4.1   Az FTT-t többszörös célra tervezték, konkrétan arra, hogy a spekuláció és a volatilitás csökkentése révén gátat vessen a nem értékteremtő tevékenységeknek a pénzügyi piacokon, és egyidejűleg növelje az állami bevételeket.

4.2   Az Európai Parlament 2010 márciusában állásfoglalást fogadott el a tranzakciókra kivetett adókról, 2011 márciusában pedig jelentést a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról. (6)

4.3   Az FTT alkalmazásával a hatóságok arra törekszenek, hogy csökkentsék a kockázatos, spekulatív („társadalmilag felesleges”) (7) pénzügyi tranzakciók számát. Az FTT-ben olyan eszközt is láthatnak, amely megakadályozza, hogy a bankok „túl nagyok legyenek”, vagy hogy túl sok és túl kockázatos tranzakciót hajtsanak végre a jövőben.

4.4   Az EGSZB az FTT-vel kapcsolatos nézeteit a „Pénzügyi tranzakciók adója” című saját kezdeményezésű véleményében juttatta kifejezésre, többek között a következő következtetések és ajánlások formájában:

4.5   Mivel egyes érintett felek aggodalmuknak adnak hangot az áthelyezési hatás kockázatával kapcsolatban az adó földrajzilag korlátozott bevezetése esetén, az FTT-t elsősorban globális szinten kellene elképzelni, ahogyan azt az Európai Bizottság is támogatja. Azonban, ha ez lehetetlennek bizonyulna, az EGSZB egy uniós szintű FTT bevezetését támogatná, figyelembe véve az Európai Bizottság hatásvizsgálatának eredményét.

4.6   Az EGSZB úgy véli, hogy az FTT-t oly módon kellene kialakítani, hogy a központi értéktéri rendszerek általi beszedése könnyen megvalósítható legyen. Figyelembe kellene venni a széles körben alkalmazott FTT beszedésével és az FTT-nek való megfelelés érvényesítésével kapcsolatos kérdéseket és költségeket, valamint azoknak a szerveknek a jogbizonytalanságát, amelyek a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok és derivatívák tőzsdén kívüli kereskedésében (OCT) végrehajtott tranzakcióira kivetett adók behajtásáért felelősek.

4.7   Végül az EGSZB megjegyzi, hogy még mindig sok olyan, offshore pénzügyi központként működő joghatósági terület van, amelyet a banktitokkal és az alacsony vagy nullakulcsos adóval összefüggő átláthatatlanság jellemez. Tekintettel arra, hogy ezeken a helyeken milyen könnyű pénzügyi kirendeltségeket nyitni és azokat az interneten keresztül üzemeltetni, alapvető, hogy az FTT bevezetése mellett kötelezővé tegyék az átláthatóság, valamint a tényleges jogi és adóügyi együttműködés javítását.

5.   A pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó

5.1   A FAT egyik fő vonása a FTT-hez képest, hogy a pénzügyi szektor vállalatait adóztatja meg, míg az FTT pénzügyi piaci résztvevőkre vet ki adót. Ezenkívül az FTT a kereskedési tevékenységet adóztatja, amely csak néhány pénzügyi központban zajlik, ezzel szemben a FAT az egyenletesebben eloszló pénzügyi ágazatbeli nyereségekre és fizetésekre koncentrál.

5.2   Az IMF jelentésére hivatkozva az Európai Bizottság úgy véli, hogy a pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó (FAT) szintén megfelelő eszköz lehet a pénzügyi szektor megadóztatásának javításához és az esetleges negatív külső hatások enyhítéséhez.

5.3   A FAT kidolgozásakor az Európai Bizottság az adóalapot a pénzügyi kimutatás függvényében határozhatná meg.

5.4   A választott koncepciónak értelmezhetőnek kell lennie a jelenlegi számviteli keretek között, legyen szó a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról (IFRS) vagy helyi szintű, általánosan elfogadott számviteli elvekről (helyi GAAP), amennyiben a pénzügyi intézmények nem alkalmazhatják az IFRS-t.

5.5   Ha a pénzforgalmat választják alapjául, a FAT bevezetése befolyásolhatja a likviditást, és költségesebbé teheti a pénzforgalmat, pedig éppen a likviditással kapcsolatos feszültségek jelentettek meghatározó tényezőt a válság kialakulásában. Ezért a FAT adóalapjának meghatározásakor tanácsos különös figyelmet szentelni az intézmények fizetőképességének, annak, hogy mennyire tudnak megfelelni az új tőkekövetelményeknek, valamint a FAT és héa közötti kölcsönhatásnak.

6.   HÉA

6.1   Az Európai Bizottság szerint az új adó bevezetését többek között alátámasztja a pénzügyi szolgáltatásoknak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a „héa-irányelv”) keretében meghatározott héa-mentessége.

6.2   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy e mentesség legfőbb okát a bankok által nyújtott pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó érték meghatározásának konceptuális és gyakorlati nehézségei jelentik. Ez különösen igaz a betétekhez és hitelekhez kapcsolódó hagyományos pénzügyi közvetítő szolgáltatásokra. Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó elgondolások a hitelkamatok és a betétek után fizetett kamatok közötti eltérést veszik figyelembe. Ez a kamatmarzs egy adott bank által a betéteseknek és a hitelfelvevőknek nyújtott közvetítői szolgáltatások olyan általános és összetett mértéke, amely csak nehezen számszerűsíthető egyedi tranzakciók formájában a héa vagy bármely más tranzakció-alapú fogyasztói adó alkalmazásának céljából. Nehézségeket okozott egy olyan módszer kidolgozása, amely ezt a kamatmarzsot a hozzáadottérték-adó számla alapú módszer keretében történő kiszámítása érdekében egyedi tranzakciókhoz tudja rendelni. Hasonló problémák adódnak a biztosítások és a pénzügyi szolgáltatások egyéb típusainak megadóztatásakor, például a valuta- és az értékpapír-kereskedésben.

6.3   A pénzügyi szolgáltatások héa-mentessége a héára vonatkozó jogalkotásban ahhoz a jogálláshoz kapcsolódik, hogy az előzetesen felszámított hozáadottérték-adó levonása nem vagy csak korlátozott mértékben lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézmények a saját kiadásaikra kivetett hozzáadottérték-adót nem tudják teljes mértékben levonni, így ez nettó költségként jelentkezik. Ennek a „rejtett héa-költségnek” a mértéke igen jelentős is lehet, mivel a kihelyezett szolgáltatások és a csoporton belüli tranzakciók adóhatása áttételes.

6.4   2007-ben az Európai Bizottság irányelvjavaslatot dolgozott ki a pénzügyi szolgáltatások jelenlegi héa-besorolásának három pillérre alapuló felülvizsgálata céljából, amely tartalmazott egy, a pénzügyi szolgáltatások megadóztatásának lehetőségére vonatkozó javaslatot is. Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzügyi szektor megadóztatásáról folyó vitát nem szabad elkülöníteni a javasolt héa-reformtól. (8)

6.5   Az EGSZB-nek vannak kételyei a FAT hatályával, valamint az adó és a vissza nem igényelhető héa-összegek együttes terhével kapcsolatban is. Bár lehet úgy alakítani, hogy specifikusan a gazdasági járadékokat és/vagy kockázatokat célozza, a FAT legátfogóbb formájában (addíciós módszerrel számított FAT) a teljes nyereségre és bérekre terjed ki. Ha az új adó alapjául a pénzforgalmat vagy hasonló tényezőket választanák, az Európai Bizottságnak fel kellene mérnie a szóban forgó adó héa-rendszer hatályán belüli kidolgozásának előnyeit, hogy csökkentse a vissza nem igényelhető héa által okozott hatást, és így elkerülje a gazdasági költségeknek az Európában tevékenykedő valamennyi gazdasági szereplőt érintő növekedését.

(1)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Pénzügyi tranzakciók adója”, HL C 44., 2011.2.11., 81. o.

(2)  COM(2010) 549/5.

(3)  SEC(2010) 1166/3.

(4)  COM(2010) 254 végleges.

(5)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Bankszanálási alapok”, HL C 107., 2011.4.6., 16. o.

(6)  Az Európai Parlament 2010. március 10-i állásfoglalása a pénzügyi műveletekre vonatkozó adókról – működőképessé tételükről és Jelentéstervezet a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról (2010/2105(INI)).

(7)  Taxing the Speculators [A spekulánsok megadóztatása], http://www.nytimes.com/2009/11/27/opinion/27krugman.html.

(8)  COM(2007) 746 végleges és 747 végleges.