52010PC0662

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.11.12.

COM(2010) 662 végleges

2010/0325 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 17. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint „[a] Végrehajtó Bizottság meghozza a szükséges határozatokat az alábbiakkal kapcsolatban is: […] úti okmányok, amelyekbe vízum illeszthető”. E cikk alapján 1998-ban és 1999-ben két végrehajtó bizottsági határozat született „a vízummal ellátható okmányok kézikönyvének összeállításáról” (SCH/Com-ex (98) 56 és SCH/Com-ex (99) 14), és elkészült a jelenlegi, „Harmadik országbeli állampolgárok vízumkibocsátásra, valamint határátlépésre jogosító úti okmányainak táblázata” című összeállítás. A Közös Konzuli Utasítás (KKU) 11. melléklete kritériumokat sorolt fel „annak meghatározásához, hogy egy úti okmányba lehet-e vízumot illeszteni”. 2010. április 5-én azonban a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Vízumkódex”) hatályon kívül helyezte az SMVE 17. cikkének (3) bekezdését (amely az SCH/Com-ex (98) 56 és az SCH/Com-ex (99) 14 jogalapjául szolgált), valamint a KKU-t.

A 789/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondta, hogy „[v]alamennyi tagállam közli a Tanács főtitkárával az általa […] a vízummal ellátható dokumentumokat tartalmazó kézikönyvben […] tervezett módosításokat”. A rendelet 3. cikke úgy rendelkezett, hogy „[a] Tanács Főtitkársága felelős […] a vízummal ellátható dokumentumokat tartalmazó kézikönyv […] javított változatainak az elkészítéséért […]”. Viszont a Vízumkódex a 789/2001/EK rendeletet is hatályon kívül helyezte.

A „Harmadik országbeli állampolgárok vízumkibocsátásra, valamint határátlépésre jogosító úti okmányainak táblázata” (a továbbiakban: a táblázat) jelenleg öt részből áll:

I: Vízummal ellátható úti okmányok, ahol az alábbi dokumentumok felsorolása található: mindazon harmadik államok által kibocsátott dokumentumok, amelynek állampolgáraival szemben vízumkötelezettség áll fenn; az olyan harmadik államok által kibocsátott dokumentumok, amelynek állampolgáraival szemben nem áll fenn ilyen kötelezettség; valamint a schengeni vívmányokat teljes egészükben még nem alkalmazó tagállamok által kibocsátott dokumentumok.

II: A schengeni államok által külföldiek számára kibocsátott, vízummal ellátható útlevelek, ahol az alábbi dokumentumok felsorolása található: külföldiek úti okmányai (külföldi személy útlevele vagy belföldi állampolgársággal nem rendelkező személy útlevele); menekültek úti okmányai (1951. július 28-i genfi egyezmény) és hontalan személyek úti okmányai (1954. szeptember 28-i New York-i egyezmény).

III: A nemzetközi szervezetek által kibocsátott úti okmányok listája, ahol az alábbi található: nemzetközi szervezetek által kibocsátott 12 úti okmány felsorolása.

IV: Az eredeti iratok másolatait tartalmazó dokumentumtár fokozatos összeállítása (ez a rész sosem készült el).

V: Ismert hamis útlevelekre vonatkozó információk.

A táblázatot a tagállamok által a Tanács Főtitkárságának küldött értesítések alapján rendszeres időközönként frissítik. Az egységes szerkezetbe foglalt változatokat általában évente egyszer teszik közzé.

A táblázat kettős célt szolgál. egyrészt a határellenőrző hatóságok számára lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy egy adott dokumentumot elismernek-e a külső határok átlépésére jogosító dokumentumként, másrészt a konzulátusi személyzet számára lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy egy adott dokumentumot a közös vízumpolitikát alkalmazó valamennyi tagállam elismer-e vízummal ellátható dokumentumként. A kibocsátott és az úti okmányba beillesztett vízum csak az úti okmányt elismerő tagállamok területén lehet érvényes, ha tehát egy tagállam egy meghatározott úti okmányt nem ismer el, akkor az úti okmány birtokosa nem jogosult belépni e tagállam területére. A vízumok ilyen esetben történő kibocsátásának szabályait a Vízumkódex 25. cikkének (3) bekezdése tartalmazza.

A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a „harmadik országok állampolgárai […] érvényes, a határ átlépésére jogosító úti okmánnyal vagy okmányokkal rendelkez[ze]nek”.

A javaslat okai és céljai

Az úti okmányok jelenlegi táblázatát, amely a schengeni együttműködés kormányközi időszakára nyúlik vissza, hozzá kell igazítani az Európai Unió intézményi és jogi keretéhez. A vízumpolitikára, valamint a „[külső] határoknál a személyek ellenőrzése során […] követendő szabályok[ra] és eljárások[ra]” vonatkozó schengeni rendelkezések jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 77. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja.

A Vízumkódex egyes rendelkezései utalnak a harmadik államok által kibocsátott úti okmányok tagállamok általi elismerésére vagy elismerésének megtagadására. A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex csak egyetlen közvetett utalást tartalmaz a külső határokat átlépni kívánó harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak a tagállamok általi elismerésére vagy ezen elismerés megtagadására. A jelenlegi táblázat a külső határok átlépésére jogosító dokumentumokat is felsorolja.

A harmadik országok által kibocsátott úti okmányok listáinak módszeres ellenőrzése jelenleg nem megoldott. Következésképpen a tagállamoknak nem kell jelezniük álláspontjukat a listán szereplő valamennyi dokumentum elismerésével vagy az elismerés megtagadásával kapcsolatban. Ez jogbizonytalanságot eredményez bizonyos úti okmányok birtokosai számára, akik belépésük megtagadását kockáztatják, vagy akik olyan korlátozott területi érvényességű vízummal rendelkeznek, amellyel csak az úti okmányukat elismerő tagállamokba utazhatnak. Ráadásul a Táblázatban jelzett „elismerés megtagadásának” oka gyakran nem az érintett tagállam által hozott – az úti okmány elismerésének megtagadására irányuló – megfontolt döntés, hanem a szóban forgó úti okmánnyal kapcsolatos álláspont kialakításának elmaradása.

Tekintettel a tagállamoknak az úti okmányok elismerésére vonatkozó kizárólagos hatáskörére, nem lehetséges az úti okmányok elismerésével kapcsolatos harmonizációs szabályok meghatározása. E javaslat ezért arra szorítkozik, hogy a harmadik országok által kibocsátott úti okmányok listájának folyamatos frissítését biztosító eljárást alakítson ki, továbbá központosított eljárást alakítson ki ezen úti okmányok technikai értékelésére vonatkozóan, végül pedig biztosítsa a tagállamok álláspontjának kifejtését a listán szereplő valamennyi úti okmány elismerésével vagy elismerésének megtagadásával kapcsolatban. A javaslat azonban egy tanácsadó bizottságon belüli információcserét is előirányoz annak érdekében, hogy a tagállamok között közös álláspont alakulhasson ki bármely konkrét úti okmány elismerésére vagy elismerésének megtagadására vonatkozóan.

2. A javaslat jogi elemei

A javaslat célja, hogy a harmadik országok által kibocsátott úti okmányok listájának folyamatos frissítését biztosító eljárást alakítson ki, továbbá központosított eljárást alakítson ki ezen úti okmányok műszaki értékelésére vonatkozóan, végül pedig biztosítsa a tagállamok álláspontjának kifejtését ezen úti okmányok elismerésével vagy elismerésének megtagadásával kapcsolatban. Az úti okmányok listáját szerkezetileg korszerűsítették, és a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelethez kapcsolták.

A táblázat továbbá a következőkkel kapcsolatban fog információkat tartalmazni: azon tagállamok által kibocsátott úti okmányok, amelyek a schengeni vívmányokat nem alkalmazzák azokra az úti okmányokra, amelyeket a tagállamok bocsátanak ki harmadik országok állampolgárai számára, vagy az 1951. július 28-i genfi egyezmény alapján menekültek számára, vagy az 1954. szeptember 28-i New York-i egyezmény alapján hontalan személyek számára, valamint azokra az úti okmányokra, amelyeket nemzetközi szervezetek (pl. az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága) bocsátanak ki.

A Vízumkódexnek a helyi schengeni együttműködésre vonatkozó rendelkezéseihez is létrejött kapcsolódási pont (48. cikk). A 48. cikk (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy létre kell hozni „az úti okmányoknak a fogadó ország által kiadott teljes körű felsorolás[át]”. Ez elő fogja segíteni az adatok naprakésszé tételét.

A javaslat nem terjed ki a jelenlegi táblázat V. részére („Ismert hamis útlevelekre vonatkozó információk”). Az „el nem ismerhető” hamis úti okmányok listája nem tekinthető teljes körűnek, ezért kevés hozzáadott értékkel bír.

A javaslat jogalapja az EUMSz. 77. cikkének (2) bekezdése, mivel az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának meghatározásáról szóló, 1999. május 20-i 1999/436/EK tanácsi határozat[1] (C. melléklet, 4. cikk) e rendelkezést jelöli meg a Schengeni Végrehajtó Bizottság SCH/Com-ex (98) 56 határozatának és SCH/Com-ex (99) 14 határozatának EU-jogalapjaként.

A javasolt aktus eredményeképpen egyszerűsödnek az (uniós vagy nemzeti) hatóságokra vonatkozó igazgatási eljárások. A harmadik országok által kibocsátott úti okmányok, valamint az ezen úti okmányok biztonsági szintjének műszaki értékelésére jogosult tanácsadó bizottság útján kialakított központosított eljárás fogja osztani a terheket, mivel ezen értékelések eredményét valamennyi tagállammal közlik, és így elkerülhetők a párhuzamos erőfeszítések.

A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi.

3. Konzultáció az érdekeltekkel

2008. október 3-án a Bizottság alkalmazottai szakértői értekezletet szerveztek az úti okmányok táblázatának felülvizsgálatával kapcsolatban. Az értekezleten huszonhárom tagállam szakértői vettek részt.

A tagállamok olyan jogi aktus elfogadását szorgalmazták, amely:

o kialakítja az ahhoz szükséges eljárást, hogy a harmadik államok által kibocsátott úti okmányokra vonatkozó bejegyzések folyamatosan naprakészek legyenek;

o központosított eljárást hoz létre annak érdekében, hogy a tagállamok elvégezzék a harmadik államok által kibocsátott úti okmányok műszaki értékelését, elősegítendő az úti okmányok elismerésével kapcsolatos tagállami döntéshozatali folyamatokat;

o olyan mechanizmust hoz létre, amely kötelezi a tagállamokat a listán szereplő valamennyi úti okmánnyal kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére;

o lehetőség szerint gondoskodik a „hagyományos” típusú úti okmányokkal (közönséges, diplomáciai és szolgálati/hivatalos/különleges útlevelekkel) kapcsolatos harmonizált álláspont kialakításáról;

o a táblázatot a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet I. és II. listájára alapozza,

o megtartja a táblázat jelenlegi szerkezetét, de törli belőle az V. részt;

o biztosítja a táblázat „online” elérhetőségét és a Bizottság általi működtetését. Az elektronikus adatbázisnak tartalmaznia kell a listán szereplő valamennyi úti okmány mintapéldányát.

A Bizottság e javaslata figyelembe vette a szakértők valamennyi ajánlását, kivéve – a fenti jogi aggályokra tekintettel – az elismerés nagyobb fokú harmonizációjának, valamint az összes úti okmány mintapéldányát tartalmazó online adatbázis létrehozásának kívánalmát. Jóllehet a Bizottság teljes mértékben támogatja ez utóbbi javaslatot, úgy véli, hogy az úti okmányok jelenlegi táblázatával kapcsolatos legfőbb aggályokat a harmadik államok által kibocsátott okmányokra vonatkozó bejegyzések rendszertelen frissítése, valamint annak a mulasztásnak a működésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai jelentik (különösen az egységes vízumok kibocsátását illetően), hogy a tagállamok nem alakítják ki álláspontjukat az elismeréssel vagy az elismerés megtagadásával kapcsolatban. Ezért az elsődleges prioritást az e problémák megoldásával kapcsolatos csatornák és eljárások létrehozásnak kell jelentenie. Egy ilyen adatbázis létrehozása időt és erőforrásokat igényelne, és egyszerűen késleltetné a sürgetőbb problémák orvoslását szolgáló jogi aktusok elfogadását. Hosszú távon a FADO-val (a 98/700/IB együttes fellépés alapján létrehozott és a Tanács Főtitkársága által működtetett, a hamis és eredeti okmányokra vonatkozó információcserét elősegítő online rendszerrel) való együttműködés megvalósítható lenne egy úti okmányokat tartalmazó online táblázatnak a FADO bizonyos elemei (pl. az úti okmányok mintapéldányainak képei) alapján történő létrehozásával, és így el lehetne kerülni az egymást feleslegesen átfedő erőfeszítéseket. Az úti okmányok Bizottság által javasolt listája és a későbbi frissítések elektronikus formában a Circa adatbázisban lesznek elérhetők.

A 2008 októberében tartott szakértői találkozóra a Bizottság alkalmazottai által készített tárgyalási anyagban számos lehetőség szerepelt, amelyeket a tagállami szakértők megfontoltak.

Az úti okmányok folyamatosan (mind a harmadik államok által kibocsátott úti okmányokra vonatkozó információk, mind pedig ezen okmányok tagállamok általi elismerésének, illetve elismerése megtagadásának jelzése tekintetében) frissített listájának létrehozására irányuló eljárást szabályozó jogi aktus megalkotásának lehetőségét azért választották, hogy a harmonizációt úgy lehessen fokozni, hogy közben a tagállamok megőrzik kizárólagos hatáskörüket az úti okmányok elismerése terén.

4. Hatásvizsgálat

Mivel a javaslat célja az úti okmányok már létező táblázatának az Európai Unió intézményi és jogi kereteihez történő hozzáigazítása, továbbá a meglévő rendszer hatékonyabbá tétele, valamint a nemzeti szintű tagállami döntésekkel kapcsolatos információcsere kereteinek lefektetése, nincs szükség hatásvizsgálatra.

5. Az arányosság és a szubszidiaritás elve

Az úti okmányok táblázata a határokra és a vízumokra vonatkozó schengeni vívmányok nélkülözhetetlen részét képezi. A javaslat célja az úti okmányok már létező táblázatának az Európai Unió intézményi és jogi kereteihez történő hozzáigazítása, továbbá a meglévő rendszer hatékonyabbá tétele, valamint a nemzeti szintű tagállami döntésekkel kapcsolatos információcsere kereteinek lefektetése.

6. A jogi aktus típusának megválasztása

Az úti okmányok elismerése a meglévő uniós szabályozás (vagyis a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex és a Vízumkódex) végrehajtása szempontjából bír jelentőséggel: szorosan kapcsolódik a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyek a személyek külső határoknál történő ellenőrzésére, valamint a rövid idejű tartózkodásra jogosító vízumok kibocsátására vonatkoznak. Tekintettel azonban a tagállamoknak az úti okmányok elismerésével kapcsolatos kizárólagos hatáskörére, az aktus az Európai Parlament és a Tanács határozataként fog megszületni, mivel az úti okmányok táblázatának felülvizsgálatára és korszerűsítésére szorítkozik.

7. Költségvetési vonzatok

A javasolt határozatnak nincsenek az Európai Unió költségvetést érintő vonzatai.

2010/0325 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

1. Az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény[2] 17. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a SCH/Com-ex (98) 56 határozat[3] és az SCH/Com-ex (99) 14 határozat[4] létrehozta a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok kézikönyvét. E határozatokat hozzá kell igazítani az Európai Unió intézményi és jogi kereteihez.

2. A harmadik államok által kibocsátott úti okmányok listáját rendszeresen ellenőrizni kell annak érdekében, hogy a vízumkérelmek feldolgozásával és a határellenőrzéssel foglalkozó tagállami hatóságok pontos információkkal rendelkezzenek a harmadik országbeli állampolgárok által bemutatott úti okmányokkal kapcsolatban. A kibocsátott úti okmányokra és ezen úti okmányok tagállamok általi elismerésére vonatkozó, tagállamok közötti információcserét, valamint a teljes összeállítás nyilvánosságra hozatalát korszerűsíteni kell, és hatékonyabbá kell tenni.

3. A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[5] 48. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a helyi schengeni együttműködés keretében létre kell hozni a fogadó ország által kibocsátott úti okmányok teljes körű felsorolását.

4. Eljárást kell kialakítani annak érdekében, hogy az úti okmányok listáját folyamatosan frissítsék, és hogy adott esetben lehetséges legyen a listán szereplő úti okmányok közös műszaki értékelése, és a tagállamok kötelesek legyenek kifejteni álláspontjukat e dokumentumok elismerésével és elismerésének megtagadásával kapcsolatban.

5. A külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok elismeréséért jelenleg és a jövőben is a tagállamoknak kell felelősséget viselniük.

6. A tagállamoknak valamennyi úti okmánnyal kapcsolatban közölniük kell álláspontjukat, és törekedniük kell álláspontjuk harmonizálására a különböző típusú úti okmányokkal kapcsolatban.

7. Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[6] összhangban kell elfogadni.

8. Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[7] értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat[8] 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett területhez tartoznak.

9. Svájc tekintetében a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között megkötött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[9] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat[10] 3. cikkével.

10. Liechtenstein tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK tanácsi határozat[11] 3. cikkével.

11. Az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia álláspontjáról szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia e határozat elfogadásában nem vesz részt, ezért ez Dániát nem kötelezi, és rá nem alkalmazható. Mivel e határozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés V. címének rendelkezései szerint a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére irányul, Dánia, a jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően, az e határozat Tanács általi elfogadását követő hat hónapos határidőn belül határoz arról, hogy e határozatot nemzeti jogába átülteti-e.

12. E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek végrehajtásában az Egyesült Királyság – a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak[12] megfelelően – nem vesz részt; ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

13. E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország, az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak[13] megfelelően nem vesz részt; Írország ezért nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

14. Ciprus tekintetében ez a határozat a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy ahhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül.

15. E határozat a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy azokhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Tárgy és hatály

16. E határozat létrehozza a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listáját (a továbbiakban: úti okmányok listája), valamint meghatározza az e lista összeállítására irányuló eljárást.

17. E határozatot az olyan úti okmányokra kell alkalmazni, mint a nemzeti útlevél (közönséges, diplomáciai és szolgálati/hivatalos vagy különleges útlevél), ideiglenes úti okmány, menekült vagy hontalan személy úti okmánya, nemzetközi szervezetek által kibocsátott úti okmány vagy laissez-passer.

2. cikk

Az úti okmányok listájának összeállítása

18. A Bizottság a tagállamok segítségével és a helyi schengeni együttműködés keretében összegyűjtött információk alapján elkészíti az úti okmányoknak a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 48. cikke (1) bekezdése c) pontja szerinti listáját.

19. Az úti okmányok listáját a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elkészíteni.

3. cikk

A lista szerkezete

20. A lista három részből áll:

21. Az I. rész a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet[14] I. és II. mellékletében felsorolt harmadik államok és területi egységek által kibocsátott úti okmányokat tartalmazza;

22. A II. rész az Európai Unió tagállamai által kibocsátott következő úti okmányokat tartalmazza:

a) harmadik országok állampolgárai számára kibocsátott úti okmányok,

b) a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i ENSZ-egyezmény alapján a menekültek számára kibocsátott úti okmányok,

c) a hontalanok jogállásáról szóló, 1954. szeptember 28-i ENSZ-egyezmény alapján a hontalanok számára kibocsátott úti okmányok,

d) az Egyesült Királyság által az olyan brit polgárok számára kibocsátott úti okmányok, akik Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az uniós jog értelmében nem állampolgárai.

23. A III. rész a nemzetközi szervezetek által kibocsátott úti okmányokat tartalmazza.

24. Egy meghatározott úti okmány listára történő felvétele főszabály szerint az adott úti okmány valamennyi érvényes sorozatára vonatkozik.

25. Ha egy harmadik állam nem bocsát ki egy meghatározott típusú úti okmányt, ezt a listán a „nem bocsátja ki” szöveg feltüntetésével kell jelezni.

4. cikk

Értesítés a listán szereplő úti okmányok elismeréséről vagy elismerésének megtagadásáról

26. A tagállamok a 2. cikk (1) bekezdésében szereplő lista közlését követő egy hónapon belül értesítik a Bizottságot az úti okmányok elismerésével vagy elismerésének megtagadásával kapcsolatos álláspontjukról.

27. A 7. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében a tagállamok egy harmonizált álláspont kialakítása érdekében információkat cserélnek egymással egyes úti okmányok elismerésének vagy elismerése megtagadásának indokairól.

28. A tagállamok értesítik a Bizottságot egy meghatározott úti okmány korábban bejelentett elismerésével vagy elismerésének megtagadásával kapcsolatos valamennyi változásról.

5. cikk

Újonnan kibocsátott úti okmányok

29. A tagállamok értesítik a Bizottságot a 3. cikk (3) bekezdésének a)–c) pontjában említett új úti okmányokról.

30. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a harmadik országok, a tagállamok és a nemzetközi szervezetek által kibocsátott, a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésének d) pontjában és a 3. cikk (4) bekezdésében említett új úti okmányokról.

31. A Bizottság a beérkezett értesítések és információk alapján frissíti a listát, és felkéri a tagállamokat, hogy a 4. cikknek megfelelően jelentsék be az elismeréssel vagy az elismerés megtagadásával kapcsolatos álláspontjukat.

4. A frissített listát a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elkészíteni.

6. cikk

Az úti okmányok műszaki feltételeinek értékelése

32. Az úti okmányok műszaki feltételei tagállamok általi értékelésének elősegítése céljából a Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint elrendelheti ezen úti okmányok műszaki elemzését.

33. Az úti okmány műszaki értékelésének eredményét közölni kell a tagállamokkal.

7. cikk

Bizottsági eljárás

34. A Bizottság munkáját egy bizottság (a továbbiakban: útiokmány-bizottság) segíti.

35. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

8. cikk

A lista közzététele

A Bizottság a listát – a 4. cikk szerinti értesítéseket is beleértve – folyamatosan frissített elektronikus közzététel útján hozzáférhetővé teszi a tagállamok és a nyilvánosság számára.

9. cikk

Hatályon kívül helyezések

Az SCH/Com-ex (98) 56 határozat és az SCH/Com-ex (99) 14 határozat hatályát veszti.

10. cikk

Hatálybalépés

36. Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba.

37. E határozat valamennyi rendelkezését a határozat hatálybalépésének napjától kell alkalmazni, kivéve a 9. cikket, amely a 8. cikkben említett lista Bizottság általi első közzétételének napjától alkalmazandó.

11. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] HL L 176., 1999.7.10., 17. o.

[2] HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

[3] HL L 239., 2000.9.22., 207. o.

[4] HL L 239., 2000.9.22., 298. o.

[5] HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[6] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[7] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[8] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

[9] HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[10] HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

[11] HL L 83., 2008.3.26., 3. o.

[12] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[13] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

[14] HL L 81., 2001.3.21., 1. o.