Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010PC0525

Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

/* COM/2010/0525 végleges */

52010PC0525




[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.29.

COM(2010) 525 végleges

2010/0279 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságok – többek között a versenyképesség tendenciái terén mutatkozó kiemelkedő és tartós eltérések – megjelenése nagyon veszélyesnek bizonyult az Európai Unióra és különösen az euróra nézve a válság kitörése idején. A válságot megelőző években az alacsony finanszírozási költségek a források rossz, gyakran alacsony termelékenységű felhasználások felé történő elosztását ösztönözték, ami fenntarthatatlan szintű fogyasztáshoz, ingatlanbuborékok kialakulásához és néhány tagállamban a külső és a belső adósság felhalmozódásához vezetett. Ezért fontos lenne új, strukturált eljárást kidolgozni a tagállamok káros makrogazdasági egyensúlytalanságainak megelőzése és megszüntetése céljából.

„A tízéves GMU: a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai” című közleményében[1] és jelentésében a Bizottság átfogó politikai menetrendet javasolt az EMU működésének javítása érdekében. Különösen a gazdasági felügyelet kiterjesztésének szükségességét hangsúlyozta a makrogazdasági egyensúlytalanságok korai szakaszban történő felismerése és kezelése érdekében. A fokozott felügyelet elsősorban a külső versenyképesség és fizetésimérleg-egyenlegek terén lenne fontos, ahol nem elhanyagolható különbségek alakultak ki a tagállamok között az euró bevezetése óta. E kihívások megoldása érdekében az eurocsoport 2008 júliusában az euroövezet versenyképességében bekövetkező fejlemények rendszeres felülvizsgálatát kezdeményezte, amely igen eredményesnek bizonyult.

Az Európa 2020 intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló ambiciózus és átfogó stratégiát vázol fel az EU gazdasága számára. A válsággal a háttérben a stratégia új hangsúlyt helyez a makropénzügyi és a strukturális kihívások felügyelete terén mutatkozó európai hiányosságokra. Figyelembe véve az euroövezeten belüli mély gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat és azoknak az egységes valutára gyakorolt hatását, az Európa 2020 stratégia egy egyedi politikai keret kidolgozását javasolja az euroövezet számára, amellyel az átfogóbb makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelhetők[2]. Ebből a szempontból olyan, jogszabályba ágyazott mechanizmusra van szükség, amely a makrogazdasági egyensúlytalanságok forrásait kíséri figyelemmel és szükség esetén korrekciós intézkedéseket biztosít. A megelőző és korrekciós intézkedések közötti kapcsolat alapvető fontosságú az egyensúlytalanságok elszabadulása esetén szükségessé váló fájdalmas gazdasági kiigazítások elkerüléséhez.

2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI

A korábban nem tapasztalt mértékű válságra az azonnali szükségletekre koncentráló sürgős intézkedéseken felül a Bizottság gyorsan, ambiciózus, ám reális reformok menetrendjével reagált. Ennek keretében 2010 május 12-én és június 30-án két közleményt nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Azáltal, hogy nyilvános jogi dokumentumokat választott kommunikációs csatornaként, a Bizottság a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és más érintett felekkel folytatott párbeszéd és a gyakorlati intézkedések melletti elkötelezettségéről adott tanúbizonyságot.

2010. május 12-i közleményében a Bizottság többpilléres megközelítést vázol fel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítésére. A közlemény a Szerződés keretében rendelkezésre álló felügyeleti eszközök teljes mértékű kihasználása mellett érvelt. A meglévő eszközöket szükség esetén módosítani kell és azokat ki kell egészíteni. A közlemény szükségesnek tartja a Stabilitási és Növekedési Paktum fokozott betartását és a felügyeletnek a gazdasági egyensúlytalanságokra való kiterjesztését. Ennek érdekében a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere lehetővé tenné a tagállamok számára az európai szintű előzetes koordináció előnyeinek kiaknázását. Végül a közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyekkel az euroövezeti tagállamok szilárd válságkezelési keretét alá kellene támasztani. A javaslatok többsége az EU egészére vonatkozik, de az euroövezet számára magasabb követelményeket állító megközelítést javasolt.

Eközben tovább fokozódott a feszültség a pénzügyi piacokon, és 2010. május 9-én a rendkívüli Ecofin Tanács a Bizottság javaslata alapján egy európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról döntött, valamint határozott kötelezettséget vállalt indokolt esetben a költségvetési konszolidáció felgyorsítására.

2010. június 30-án az Európai Bizottság aktualizált közleményt fogadott el, amely részletesebben meghatározta a május 12-i közleményben felvázolt gazdasági felügyelet alapelveit. A közlemény az alkalmazási és végrehajtási kérdésekre koncentrált. Kihangsúlyozta, hogy az EU-nak erősebb, minden vonatkozó gazdaságpolitikai területet összefogó makrogazdasági országfelügyeletre van szüksége. A makrogazdasági egyensúlytalanságokat az Európa 2020 keretei között, a költségvetési politikával és a növekedést serkentő reformokkal együtt kell vizsgálni. A fokozott felügyelet hátterét az „európai szemeszter” koncepciója adja, amelyet számos szankcióval egészítenének ki az olyan egyensúlytalanságok megelőzése vagy korrekciója érdekében, amelyek veszélyeztetnék az EU és az euroövezet pénzügyi stabilitását. A költségvetési oldalon a Stabilitási és Növekedési Paktum megelőző és korrekciós intézkedéseit egyaránt meg kell erősíteni. A tagállamok közötti makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelésére szolgáló átfogó koncepciót is bemutatták.

A Bizottság az említett közlemények formájában járult hozzá az Európai Tanács márciusi ülésén létrehozott, az Európai Tanács elnöke által vezetett gazdasági irányítási munkacsoport munkájához. A munkacsoport elismerte, hogy az egyensúlytalanságok nagy problémát okoznak, különösen az euroövezet tagjai számára. Felismerték, hogy a makrogazdasági fejleményeket szorosabban kellene figyelemmel kísérni kis számú alapvető mutató segítségével, különösen egy figyelmeztetési mechanizmuson keresztül. Megállapodtak abban, hogy a makrogazdasági felügyeletet a Stabilitási és Növekedési Paktum költségvetési felügyeletével párhuzamosan kellene alkalmazni.

Az Európai Tanács szorosan nyomon követte a munkacsoport tevékenységét. Az első iránymutatásokat az Európai Tanács június 17-i következtetései tartalmazzák, amelyben megállapodtak a fenntarthatatlan vagy veszélyes tendenciák korai felismerésére szolgáló eredménytábla kidolgozásáról. Az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i következtetései üdvözölték a fenntarthatatlan versenyképességbeli eltérések és az egyensúlytalanságok figyelemmel kísérésére és kiigazítására szolgáló új makro-felügyeleti keret kidolgozását.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésére és korrekciójára szolgáló teljes mechanizmus két rendeletjavaslatból áll. Az első javaslat a túlzott egyensúlytalansággal kapcsolatos eljárást (excessive imbalance procedure, EIP) körvonalazza, míg a második a kapcsolódó végrehajtási intézkedéseket tartalmazza. Az indokolás mindkét javaslatot bemutatja.

Az első javaslat a makrogazdasági egyensúlytalanságok – a versenyképesség romlását is beleértve – azonosítására és kezelésére szolgáló keretet határozza meg. Mint ilyen, ez kiegészíti az Európa 2020-ban található makrostrukturális országfelügyeleti folyamatot.

A túlzott egyensúlytalanságra vonatkozó eljárás a gazdasági felügyeleti folyamat teljesen új eleme. Ez az egyensúlytalanságok kockázatának rendszeres értékeléséből áll, többek között egy riasztási mechanizmusból, amelynek szabályai a költségvetési politikán túlmutató káros makrogazdasági egyensúlytalanságok esetén tennék lehetővé a korrekciós intézkedéseket. Az eljárás minden tagállamra vonatkozik.

A felügyelet egy olyan riasztási mechanizmussal indul, amelynek célja a potenciálisan problematikus szintű makrogazdasági egyensúlytalanságokkal rendelkező tagállamok azonosítása. A riasztási mechanizmus egy értékelésen és elemzésen alapuló eredménytáblából (3. cikk) áll. Az eredménytábla a kialakításánál fogva átlátható, a szükséges mértékben egyszerű és gazdasági törvényszerűségekkel alátámasztott. Ebből a célból mutatók biztosítják a gazdaság különböző ágazataiban kialakuló egyensúlytalanságok időben történő azonosítását. A mutatóknak eléggé átfogóknak kell lenniük ahhoz, hogy az esetlegesen bekövetkező súlyos egyensúlytalanságok minden fajtáját lefedjék, és megfelelően érzékenynek kell lenniük az egyensúlytalanságok korai szakaszban történő felismeréséhez. Az eredménytábla minden tagállam esetében számos mutatót fog tartalmazni.

Minden mutatóra vonatkozóan riasztási tűréshatárokat fognak meghatározni és közzétenni az átláthatóság és elszámoltathatóság növelése érdekében. Egyes mutatók esetében a határértékek szimmetrikusan lesznek, azok mind a különösen magas, mind a különösen alacsony szintek esetén riasztást váltanak ki. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a mutatók nem tekintendők sem politikai célnak sem politikai eszköznek. Például egy nagy beruházási igénnyel rendelkező felzárkózó ország esetében még elfogadható a 3 %-os fizetésimérleg-hiány, de egy gyorsan öregedő népességgel rendelkező fejlettebb országnál már nem. A határértékeket ezért az értékelés alapjául szolgáló tájékoztató jellegű értékként kell tekinteni, de azokat nem szabad a környezetükből kiragadva értelmezni; a mutatókat gazdasági elemzéssel és országspecifikus ismeretekkel kell kiegészíteni.

A Bizottság külön dokumentumban fogja közzétenni az eredménytábla mutatóit, azok értékeit és a kiszámításuk alapjául szolgáló módszereket, ezzel biztosítva a riasztási mechanizmus teljes átláthatóságát. Az eredménytábla szerkezete idővel változhat, figyelembe véve a makrogazdasági stabilitásra leselkedő veszélyek változását vagy a rendelkezésre álló adatok körének bővülését. A lehetséges mutatók között egyaránt találhatók külső és belső mutatók. A külső pozíciót (pl. a folyó fizetési mérleget és a külső adósságot), valamint az ár- és költségalapú versenyképességet (pl. az effektív reálárfolyamokat) tükröző mutatók használata elősegítené a külső egyensúlytalanságok észlelését. A belső mutatók (pl. az állami- és a magánszféra adóssága) használatát az indokolja, hogy a külső egyensúlyhiánynak szükségszerűen belső megfelelője is van. A belső mutatók figyelemmel kísérése már önmagában is indokolt, mivel a belső egyensúlytalanságok a pénzügyi piacokon keresztül más tagállamokra is átterjedhetnek. Ezek a mutatók összességükben a potenciális egyensúlytalanságok előzetes értékeléséhez szükséges elemzési igények nagy részét lefednék.

A Bizottság rendszeresen közzéteszi az eredménytábla eredményeit és a benne található különböző mutatók által adott esetlegesen ellentmondásos jelzések magyarázatára bizottsági jelentést készít (4. cikk). A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság listát állít össze azokról a tagállamokról, amelyekben megítélése szerint egyensúlytalanság kockázata áll fenn. A Tanáccsal és az eurocsoporttal folytatott előzetes megbeszélések lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy megfelelő visszajelzést kapjanak a tagállamoktól és ez biztosítja a Bizottság következtetéseinek átláthatóságát is. E megbeszéléseket követően a Bizottság országspecifikus részletes felülvizsgálatot tesz közzé azon tagállamokról, amelyekben a riasztási mechanizmus potenciális egyensúlytalanságot vagy annak kockázatát jelzi (5. cikk). Ezek a részletes felülvizsgálatok az adott tagállamban az egyensúlytalanság alapjául szolgáló problémák részletes elemzését tartalmazzák. A felülvizsgálatot szükség szerint az adott országba irányuló ellenőrző látogatással egészítik ki. Figyelembe veszik továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület korai figyelmeztetéseit és ajánlásait, valamint a vizsgált tagállam stabilitási vagy konvergenciaprogramjában és nemzeti reformprogramjában tükröződő politikai szándékokat is. A részletes bizottsági elemzésnek a 6. és 7. cikkel összhangban három különböző végeredménye lehet:

- Ha a makrogazdasági egyensúlytalanságok nem problematikusak, a Bizottság nem javasol további intézkedéseket.

- Amennyiben a Bizottság a részletes felülvizsgálat után úgy ítéli meg, hogy makrogazdasági egyensúlytalanságok (vagy azok kockázata) áll fenn, a Szerződés 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően javasolni fogja a Tanácsnak, hogy fogadjon el a szóban forgó tagállamnak címzett szükséges megelőző ajánlásokat. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal összhangban és az egyensúlytalanság jellegétől függően a megelőző ajánlások számos szakpolitikai terület kihívásaira vonatkozhatnak.

- Amennyiben a részletes felülvizsgálat súlyos, vagy olyan egyensúlytalanságokra derít fényt, amelyek egy adott tagállamban veszélyeztetik a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését, a Tanács, a Bizottság javaslatára a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdése szerinti ajánlásokat fogadhat el a túlzott egyensúlytalanság fennállásáról és ebben arra szólíthatja fel az érintett tagállamot, hogy megadott határidőn belül korrekciós intézkedést hajtson végre, valamint korrekciós intézkedési tervben mutassa be politikai szándékait. A túlzott egyensúlytalansággal kapcsolatos eljárás szerinti túlzott egyensúlytalansággal rendelkező tagállamokra a többi tagállam fokozott nyomást gyakorolna. Ezeket a túlzott egyensúlytalansággal kapcsolatos eljárás szerinti, a 6. cikk szerinti „megelőző” ajánlásokhoz képest részletesebb és előíróbb jellegű ajánlásokat célszerű lenne nyilvánosságra hozni. Az egyensúlytalanság jellegétől függően a szakpolitikai előírások az állami hatóságok felelősségi körébe tartozó költségvetési, bérezési, makrostrukturális és makroprudenciális politikai kérdésekkel foglalkozhatnak.

A túlzott egyensúlytalansággal kapcsolatos eljárás megindítását követően az érintett tagállam köteles a megadott határidőn belül a szakpolitikai intézkedések végrehajtásának menetrendjét tartalmazó, a 8. cikk szerinti korrekciós intézkedési tervet elfogadni. A korrekciós intézkedési terv megerősíti az érintett tagállam elkötelezettségét az egyensúlytalanságok megszüntetése mellett. A korrekciós intézkedési terv benyújtását követő két hónapon belül a Tanács a Bizottság jelentése alapján értékeli azt. Amennyiben megfelelőnek találja, a Tanács a Bizottság javaslata alapján a tervet jóváhagyó véleményt fogad el. Amennyiben a végrehajtott, vagy a korrekciós intézkedési tervben illetve a végrehajtási ütemtervben található intézkedések nem elegendőek az ajánlások végrehajtására, a Tanács a Bizottság javaslata alapján felkéri a tagállamot, hogy egy új határidőn belül módosítsa a korrekciós intézkedési tervet. Az eljárás rugalmassága lehetővé tenné a Tanács számára a megfelelő határidők kitűzését a túlzott egyensúlytalanság megszüntetésére vonatkozó ajánlások esetében, figyelembe véve az egyensúlytalanságok mértékét, a beavatkozás sürgősségét és a helyzet orvosolására szóba jöhető politikai lehetőségeket. Az egyensúlytalanságok kiigazítására vonatkozó lehetőségeket tekintve a költségvetési politikán kívül nem minden szakpolitikai terület áll a nemzeti kormányzatok közvetlen ellenőrzése alatt. Ezenkívül a korrekciós politikák jellegüktől függően késleltetett hatást gyakorolhatnak az egyensúlytalanságokra. A 2008-as válságot megelőző tíz évben például az euroövezet országainak versenyképességi pozíciója és a tagállamok folyó fizetési mérlege folyamatosan szétágazó tendenciát mutatott. A versenyképességi és külső egyensúlytalanságok kiigazításához lényeges változtatásokra van szükség a relatív árak és költségek, valamint belföldi fogyasztásra és az exportra termelő ágazatok közötti kereslet-kínálat viszonyok terén. Számos euroövezeti tagállam gazdaságát nagy mértékű munkaerő- és termékpiaci merevség jellemzi, ami megfelelő reformok hiányában valószínűleg meghosszabbítja a korrekció időtartamát. A Bizottság minden esetben figyelemmel fogja kísérni a korrekciós intézkedések tagállamok általi végrehajtását, amelyeknek a 9. cikknek megfelelően rendszeres helyzetjelentéseket kell benyújtaniuk. A gazdasági körülmények változása esetén a Bizottság javaslata alapján a túlzott egyensúlytalanság megszüntetésére vonatkozó ajánlás módosítható.

A Bizottság javaslata alapján a Tanács megállapítja, hogy az adott tagállam végrehajtotta-e az ajánlott korrekciós intézkedést. A vizsgálat feltételeit a 10. cikk határozza meg. Amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy az adott tagállam megfelelő intézkedést hajtott végre, az eljárást felfüggeszti. A felfüggesztés azt jelenti, hogy a tagállam megfelelő mértékű haladást ér el a korrekciós intézkedések terén. A korrekciós tevékenység elfogadása és a hatás kifejtése közötti potenciálisan hosszú késleltetési idő következtében a makrogazdasági egyensúlytalanság eredményes megszüntetése további időt vehet igénybe. Az érintett továbbra is felügyelet alatt álló tagállamról az EIP végleges lezárásáig rendszeres időközönként jelentés készül.

A fenntartott és sikeres korrekciós intézkedések segítenek az egyensúlytalanságok megszüntetésében. A 11. cikkben foglaltak szerint a túlzott egyensúlytalanság miatti eljárást akkor zárják le, ha a Tanács a Bizottság javaslata alapján arra a következtetésre jut, hogy az adott tagállamban már nem áll fenn túlzott egyensúlytalanság.

Amennyiben az adott tagállam nem hajtott végre megfelelő intézkedést, az eljárás tovább folytatódik. A Tanács ekkor új – valószínűleg rövidebb – határidővel felülvizsgált ajánlást fogad el a korrekciós intézkedések meghozatalára vonatkozóan. Az euroövezet tagállamai számára a végrehajtási mechanizmus a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezetben történő megszüntetésére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló rendeletben foglalt szankciók kiszabásához is vezethet. Ezen túlmenően az egyensúlytalanságok felülvizsgálatán alapuló ajánlások nem megfelelő teljesítése a költségvetési helyzetnek a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti értékelésekor is súlyosbító tényező lehet, ami egymást erősítő szinergiákat hoz létre a végrehajtás különböző politikai területeken.

A második rendeletjavaslat a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására irányuló intézkedések végrehajtásával foglalkozik. A javaslat a túlzott egyensúlytalansággal kapcsolatos eljárásról szóló rendeletet kíséri, és az euroövezeti tagállamokban történő végrehajtásra koncentrál. Kimondja, hogy amennyiben egy tagállam ismételten nem tartja be a Tanács ajánlásait a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság megszüntetésére vonatkozóan, évente pénzbírságot kell fizetnie addig, amíg a Tanács el nem ismeri a korrekciós intézkedések végrehajtását. A tanácsi ajánlás végrehajtásának a (…) rendelet 10. cikke (4) bekezdésével összhangban megállapított új határidőig történő elmulasztása ismételt mulasztásnak minősül. Ezenkívül a tagállamnak akkor is évente pénzbírságot kell fizetnie, ha ismételten elmulasztja benyújtani a Tanácsnak és a Bizottságnak a tanácsi ajánlás végrehajtására alkalmas korrekciós intézkedési tervet. Ebben az esetben a megfelelő korrekciós intézkedési tervnek a (…) rendelet 8. cikke (2) bekezdésével összhangban megállapított új határidőig történő benyújtásának elmulasztása minősül ismételt mulasztásnak. Az évente ismétlődően fizetendő pénzbírság az első pénzbírság kifizetése után is biztosítja az euroövezet tagállamai számára az ajánlások végrehajtásához és a megfelelő korrekciós intézkedési tervek benyújtásához szükséges ösztönzést.

A tagállam közötti egyenlő bánásmód érdekében célszerű, hogy a pénzbírság minden euroövezeti tagállam számára azonos legyen, mégpedig az érintett tagállam előző évi GDP-jének 0,1%-a. A bírság maximális összegére vonatkozóan a Bizottság tesz javaslatot, és amennyiben a Tanács minősített többséggel nem dönt ellenkezőképpen a Bizottság javaslatának benyújtásától számított tíz napon belül, a javaslat elfogadottnak tekintendő. A Tanács a Szerződés 293. cikkének (1) bekezdésével összhangban egyhangú döntésével módosíthatja a Bizottság javaslatát.

A Tanács, a Bizottság javaslata alapján a pénzbírság törlése vagy csökkentése mellett dönthet. A Bizottság erre vonatkozó javaslatát a tagállam indokolással ellátott kérésének értékelését követően nyújtja be, és ezáltal megfordítja a szankció alkalmazásához kapcsolódó bizonyítási terhet. Ezenkívül a Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktumban (1467/97/EK rendelet) meghatározott kivételes gazdasági körülmények esetén ugyanilyen javaslatot tehet.

A pénzbírságokra vonatkozó tanácsi határozatokat csak azon országokat képviselő tagok hozhatnak, amelyek hivatalos pénzneme az euró. A határozat által érintett tagállam tanácsi képviselőjének szavazatát nem veszik figyelembe.

A rendeletjavaslatban említett pénzbírságok a Szerződés 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek. A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának (1467/97/EK rendelet) gyakorlata alapján ezt a bevételt azon tagállamok között osztják el – a jogosult tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelméhez (GNI) való hozzájárulásuk arányában –, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és nem állnak a (…) rendelet szerinti túlzott egyensúlytalansági eljárás vagy a 1467/1997/EK rendelet szerinti túlzotthiány-eljárás alatt.

2010/0279 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 136. cikkére, összefüggésben 121. cikke (6) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A tagállami gazdaságpolitikák Unión belüli, a Szerződésben előírt koordinációjának magában kell foglalnia az árstabilitás, a rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg alapelveinek teljesítését.

(2) Figyelembe szükséges venni a gazdasági és monetáris unió működésének első évtizede során szerzett tapasztalatokat.

(3) Különösen a tagállamok gazdaságpolitikai felügyeletét indokolt a költségvetési felügyeleten túlmenően kiterjeszteni a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése érdekében és azért, hogy az érintett tagállamok számára még az eltérések megszilárdulása előtt segítséget lehessen nyújtani a vonatkozó korrekciós tervek elkészítéséhez. Ezt a költségvetési felügyelet elmélyítésével együtt lenne helyénvaló megvalósítani.

(4) Az említett egyensúlytalanságok kezelése érdekében jogszabályban meghatározott eljárásra van szükség.

(5) A Szerződés 121. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett többoldalú felügyeletet a makrogazdasági egyensúlytalanságok észlelésére, megelőzésére és korrekciójára szolgáló konkrét szabályokkal indokolt kiegészíteni. Az eljárást célszerű beágyazni az éves többoldalú felügyeleti ciklusba.

(6) A […/…]/EU rendelet[4] végrehajtását meg szükséges erősíteni azáltal, hogy az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamokra a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság kiigazításáról szóló ajánlás végrehajtásának ismételt elmulasztása esetén bírságot lehessen kiszabni.

(7) A makrogazdasági egyensúlytalanságok indokolatlan fluktuációkat okozhatnak az állami bevételekben és kiadásokban a teljes gazdasági ciklus során, befolyásolva az általános adatokat és torzítva a költségvetési tervezéshez és döntéshozatalhoz szükséges információkat. Az így torzított tendenciákon alapuló helytelen költségvetés-politikai döntések gyengíthetik és adott esetben ellehetetleníthetik az államháztartás fenntarthatóságát. A kezeletlen költségvetési és más makrogazdasági egyensúlytalanságok felerősíthetik egymást és akadályozhatják a gazdasági és monetáris unió működését. Ezért a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására szolgáló rendszer hozzájárulhat az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamok költségvetési fegyelmének megszilárdításához.

(8) Amennyiben egy tagállam ismételten nem tartja be a Tanácsnak a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság megszüntetésére vonatkozó ajánlásait, évente pénzbírságot kell fizetnie addig, amíg a Tanács el nem ismeri az ajánlásnak megfelelő korrekciós intézkedéseknek az adott tagállam általi végrehajtását.

(9) Ezenkívül a tagállamnak akkor is évente pénzbírságot kell fizetnie, ha ismételten elmulasztja benyújtani a Tanácsnak és a Bizottságnak a tanácsi ajánlás végrehajtására alkalmas korrekciós intézkedési tervet, addig, amíg a Tanács meg nem állapítja, hogy az adott tagállam megfelelő korrekciós intézkedési tervet nyújtott be az ajánlás végrehajtásához.

(10) A tagállamok közötti egyenlő bánásmód érdekében célszerű, hogy a pénzbírság minden, az eurót hivatalos pénznemként használó tagállam számára azonos legyen, mégpedig az érintett tagállam előző évi bruttó nemzeti termékének (GDP) 0,1%-a.

(11) A makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására vonatkozó eredményes végrehajtási intézkedéseket elmulasztó tagállamok megbírságolásának eljárását úgy szükséges kidolgozni, hogy a pénzbírság kiszabása szabályként és nem kivételként legyen előírva.

(12) A beszedett bírságot azon tagállamok között osztják el, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és nem állnak túlzott egyensúlytalansági vagy túlzotthiány-eljárás alatt.

(13) A rendeletben szereplő pénzbírság kiszabására vonatkozó egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra indokolt ruházni. A tagállamok gazdaságpolitikája kapcsán a Szerződés 121. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, Tanácson belüli koordináció részeként ezek az egyedi határozatok a Tanács által a Szerződés 121. cikkével és az […/…]/EU rendelettel összhangban elfogadott intézkedések figyelemmel kísérésének részét alkotják.

(14) Mivel e rendelet az […/…]/EU rendelet hatékony végrehajtására vonatkozó általános szabályokat tartalmazza, azt a Szerződés 121. cikke (6) bekezdése szerinti rendes jogalkotási eljárás keretével összhangban szükséges elfogadni.

(15) Mivel a makrogazdasági egyensúlytalanságok észlelésére és megelőzésére szolgáló hatékony kereteket a tagállamok a közöttük levő mély kereskedelmi és pénzügyi összekapcsolódások és a nemzeti gazdaságpolitikáknak az euroövezetbe és az egész Unióba továbbgyűrűző hatásai miatt nem tudják megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanebben a cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk Tárgy és hatály

1. A rendelet a makrogazdasági egyensúlytalanságok hatékony korrekciójára szolgáló pénzbírságok rendszerét határozza meg az euroövezetre vonatkozóan.

2. Ezt a rendeletet azon tagállamokban kell alkalmazni, amelyek pénzneme az euro.

2. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az […/…]/EU rendelet 2. cikke szerinti fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

E rendelet alkalmazásában továbbá:

- „kivételes gazdasági körülmények” olyan körülményt jelentenek, ahol a referenciaérték feletti államháztartási hiány az 1467/97/EK tanácsi rendeletben[5] meghatározottak szerint a Szerződés 126. cikke (2) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése értelmében minősült kivételesnek.

3. cikk Pénzbírságok

1. A Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva évente fizetendő pénzbírságot szab ki, amennyiben:

1. az […/…]/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban két egymás követő határidőt tűztek ki, és ezután a Tanács az említett rendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam még mindig nem hajtotta végre a szükséges korrekciós intézkedést, illetve amennyiben

2. az […/…]/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban két egymás követő határidőt tűztek ki, és ezután a Tanács az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam még mindig nem nyújtott be megfelelő korrekciós intézkedési tervet.

A határozatot a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve ha az minősített többséggel nem dönt Bizottság általi elfogadásától számított tíz napon belül annak elutasításáról. A Tanács a Szerződés 293. cikkének (1) bekezdésével összhangban módosíthatja a javaslatot.

2. Az évente fizetendő pénzbírságnak a Bizottság által javasolt összege az érintett tagállam előző évi GDP-jének 0,1 %-a.

3. A (2) bekezdéstől eltérve a Bizottság, kivételes gazdasági körülmények esetén vagy a tagállam által a Bizottsághoz az (1) bekezdésben említett tanácsi következtetések elfogadásától számított tíz napon belül benyújtott indokolással ellátott kérését követően javasolhatja a pénzbírság összegének csökkentését vagy annak elengedését.

4. Amennyiben egy tagállam egy naptári évre vonatkozóan befizette az éves pénzbírságot és ezután a Tanács az […/…]/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésével összhangban azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam a szóban forgó év során végrehajtotta a szükséges korrekciós intézkedést, az adott évre fizetett pénzbírság időarányos részét visszatérítik a tagállam számára.

4. cikk A pénzbírságok elosztása

A rendelet 3. cikkével összhangban beszedett pénzbírságok a Szerződés 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és ezt a bevételt azon tagállamok között osztják el – a jogosult tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelméhez (GNI) való hozzájárulásuk arányában –, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és nem állnak az […/…]/EU rendelet szerinti túlzott egyensúlytalansági eljárás vagy a Szerződés 126. cikkének (6) bekezdése szerinti túlzotthiány-eljárás alatt.

5. cikk Tanácson belüli szavazás

A 3. cikkben említett intézkedések esetében a Tanácsban csak azon országokat képviselő tagok szavaznak, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el.

A Tanács tagjainak az előző bekezdésben említett minősített többsége a Szerződés 283. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint értelmezendő.

6. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] European Economy 2/2008 sz., Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság.

[2] A Bizottság a múltban többször érvelt az euroövezeten belüli mélyebb és átfogóbb gazdasági koordináció mellett, többek között az euroövezetről szóló 2009. évi éves beszámolóban és a 2008. évi „A tíz éves GMU – a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai” című közleményében.

[3] HL C […], […], […]. o.

[4] HL L […], […], […]. o.

[5] HL L 209., 1997.8.2., 6. o.

Top