52010PC0094

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.3.29.

COM(2010)94 végleges

2010/0064 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

- A javaslat okai és céljai

A gyermekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása különösen súlyos bűncselekmények, mivel a különleges védelemre és gondoskodásra jogosult gyermekek sérelmére követik el azokat. Hosszan tartó fizikai, pszichológiai és szociális károsodást okoznak az áldozatoknak, előfordulásuk pedig megrendíti a modern társadalom alapvető értékeit, amelyek a gyermekek különleges védelmével és a megfelelő állami intézményekbe vetett bizalommal kapcsolatosak. Annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre pontos és megbízható statisztikai adatok, egyes tanulmányok szerint Európában a gyermekek jelentős kisebbségét érheti szexuális támadás gyermekkoruk során. A kutatásokból továbbá az is kiderül, hogy ez a jelenség nemhogy csökkent volna az elmúlt időszakban, hanem a szexuális erőszak bizonyos formái éppenhogy egyre inkább teret nyernek.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikke alapján az Unió e területre vonatkozó általános politikai célkitűzése magas szintű biztonság megteremtése az ilyen bűncselekmények – így a gyermekek szexuális zaklatásának és a gyermekek szexuális kizsákmányolásának – megelőzése és az ezek elleni küzdelem révén. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke szerint ezt elsősorban úgy kell elérni, hogy a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumokat állapítanak meg a gyermekek szexuális kizsákmányolása terén. A hatékony bűnüldözés érdekében a következő konkrét célokat kellene megvalósítani; a sértettek jogainak védelme, valamint a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának megelőzése.

- Háttér-információk

Az áldozattá váló gyermekek tekintetében a különféle tényezőkből fakadó sebezhetőségük a legfőbb oka az említett jelenségnek. A bűnüldözési mechanizmusok elégtelen válaszlépései is hozzájárulnak a tárgyalt jelenségek gyakoriságához, és fokozza a nehézségeket, hogy bizonyos bűncselekményfajták átlépik a tagállamok határait. A sértettek vonakodnak bejelenteni a zaklatást, a tagállami büntetőjogok és büntető eljárásjogok eltérései különbségekhez vezethetnek a nyomozati és büntetőeljárás során, továbbá előfordulhat, hogy az elítélt elkövetők büntetésük letöltése után is veszélyt jelentenek. Az informatika fejlődése tovább súlyosbítja ezeket a problémákat azáltal, hogy megkönnyíti a gyermekek szexuális zaklatásáról készített képek előállítását és terjesztését, miközben lehetőséget kínál az elkövetők névtelenségének megőrzésére, és megosztja a felelősséget a bíróságok között. Az utazás könnyebbé válása és a jövedelmi különbségek elősegítik az úgynevezett gyermekszexturizmus térnyerését, amelynek következtében a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetői külföldön büntetlenül követhetik el a bűncselekményeket. A bűnvádi eljárás lefolytatásával kapcsolatos nehézségek mellett a szervezett bűnözés is kevés kockázattal juthat jelentős nyereséghez.

A tagállami jogszabályok az említett problémák egy részét többé-kevésbé lefedik. Ugyanakkor nem elég határozottak és egységesek ahhoz, hogy erőteljes társadalmi választ adjanak erre a nyugtalanító jelenségre.

Az Európa Tanács közelmúltban elfogadott, a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 201. CETS számú egyezménye (a továbbiakban: az Európa Tanács egyezménye) alátámaszthatóan a gyermek szexuális zaklatás és kizsákmányolás elleni korszerű védelmének legszigorúbb nemzetközi előírását képviseli. Világszinten a gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló 2000. évi fakultatív jegyzőkönyve a legfontosabb nemzetközi előírás. Ehhez az egyezményhez azonban még nem csatlakozott az összes tagállam.

- Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

Az Európai Unió szintjén a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat minimális mértékben közelíti a tagállami jogszabályokat annak érdekében, hogy büntethetővé tegye a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának legsúlyosabb formáit és kiterjessze a belső joghatóságot, továbbá hogy előírja a sértett támogatásának minimumszintjét. Bár általában teljesültek a követelményei, a kerethatározatnak számos hiányossága van. Csak kevés bűncselekmény esetén közelíti a jogszabályokat, nem foglalkozik a zaklatás és kizsákmányolás informatikát felhasználó új formáival, nem távolítja el a bűncselekmények nemzeti határokon túli üldözése előtt álló akadályokat, nem felel meg a kiskorú sértettek valamennyi különleges szükségletének, továbbá nem tartalmaz megfelelő intézkedéseket a bűncselekmények megelőzésére.

Egyéb hatályos vagy folyamatban lévő uniós kezdeményezések részben szintén foglalkoznak néhány olyan problémával, amelyek érintik a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeket. Az alábbiak tartoznak e jogszabályok közé: a Tanács 2000/375/IB határozata (2000. május 29.) az Interneten megjelenő gyermek-pornográfia elleni küzdelemről, a Tanács 2002/584/IB határozata (2002. június 13.) előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról, a Tanács 2005/222/IB kerethatározata (2005. február 24.) az információs rendszerek elleni támadásokról, az Európai Parlament és a Tanács 854/2005/EK határozata (2005. május 11.) az internet és az új online technológiák biztonságosabb használatát elősegítő többéves közösségi program létrehozásáról, a Tanács 2008/947/IB kerethatározata (2008. november 27.) a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról.

- Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A célkitűzések teljes mértékben összhangban állnak azzal az uniós politikával, amely a gyermekek jogainak az EU belső és külső politikáiban való előmozdítására, védelmére és megvalósítására irányul. Az EU az Európai Unió Alapjogi Chartájában, közelebbről annak 24. cikkében, kifejezetten elismerte a gyermekek jogainak védelmét. Emellett a Bizottság Az EU gyermekjogi stratégiája felé című közleményében azt a célt tűzte maga elé, hogy maximálisan használja ki jelenlegi politikáit és eszközeit, részint abból a célból, hogy az Unión belül és kívül megvédje a gyermekeket az erőszaktól és a szexuális kizsákmányolástól. A célkitűzések a biztonságosabb internet programmal is összhangban állnak. E programot azért hívták életre, hogy biztonságosabbá váljon – különösen a gyermekek számára – az internet és az új online technológiák használata, valamint fellépjenek a jogellenes tartalom ellen. A biztonságosabb internet program számos intézkedés – így a kiskorúak helyzetének megerősítése és védelme, figyelemfelhívás és oktatás, önszabályozás és biztonsági eszközök – révén járul hozzá a gyermekek szexuális zaklatásának megelőzéséhez.

Az említett célkitűzések teljes mértékben összhangban állnak a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló bizottsági irányelvjavaslattal.

A célkitűzések megfelelnek továbbá az EU ifjúsági stratégiájának (2009. november 27-i tanácsi állásfoglalás), amely a 13–20 éves korcsoportba tartozó gyermekekre és fiatal felnőttekre irányul, és szilárdan a nemzetközi emberi jogi rendszerbe ágyazza az európai ifjúságpolitikai együttműködést. Az EU ifjúsági stratégiája kiemeli, hogy a fiatalok életét és kilátásait jelentős mértékben meghatározza a gyermekkorban kapott lehetőségek, támogatás és védelem mértéke, valamint mozgósítja a helyi szintű érdekelt feleket a veszélyeztetett fiatalok megtalálása és felkarolása, valamint szükség esetén más szolgáltatásokhoz való irányításuk érdekében, továbbá megkönnyíti a fiatalok hozzáférését az egészségügyi létesítményekhez.

Ezt a javaslatot tüzetesen megvizsgáltuk azzal a céllal, hogy meggyőződjünk arról, hogy rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők-e az alapvető jogokkal, nevezetesen az emberi méltósággal, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmával, a gyermekek jogaival, a szabadsághoz és biztonsághoz való joggal, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával, a személyes adatok védelmével, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveivel.

Különös figyelmet fordítottunk az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére, amely azt a tevőleges kötelezettséget állapítja meg, hogy fel kell lépni a gyermekek szükséges védelmének biztosítása céljából. A Charta kinyilvánítja, hogy a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Előírja továbbá, hogy a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie, amint ez a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben is szerepel.

A magán- és a családi élet tiszteletben tartásának joga, valamint a személyes adatok védelme szempontjából (az EJEE 8. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke) különös vizsgálatnak vetettük alá azokat a rendelkezéseket, amelyek az internet felhasználásával elkövetett visszaélések új formáinak bűncselekménnyé nyilvánítására, a különleges nyomozati technikák elismerésére, egyes tevékenységek tilalmára, továbbá az egész Unióban való végrehajtás biztosítása céljából folytatott információcserére vonatkoznak. Elsősorban a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából (az EJEE 10. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke) ellenőriztük azon rendelkezéseket, amelyek a gyermekekkel való szexuális visszaélésről készült anyagok közzétételével és terjesztésével, a gyermekpornográfia reklámozásával, vagy a gyermekek szexuális zaklatásának ösztönzésével szembeni bűnüldözés javítására, továbbá a gyermekpornográfiát tartalmazó internetes oldalakhoz való hozzáférés letiltására irányuló mechanizmusokra vonatkoznak.

Szükség esetén megfelelő módon felhasználhatók az Európai Unió szintjén rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek a tagállamok azon erőfeszítéseinek támogatására, hogy ezen irányelv követelményeinek megfeleljenek.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

- Konzultáció az érdekeltekkel

A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános jellemzői

A Bizottság a terület számos szakértőjével konzultált azon a három különböző megbeszélésen, ahol a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása, valamint az emberkereskedelem egyaránt szóba került. E konzultációban különösen a tagállamok kormányainak képviselői, a Bizottság emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoportja, nemzetközi szervezetek, konkrétan az Európa Tanács és az UNICEF, nem kormányzati szervezetek, egyetemek és kutatóközpontok, valamint egyéb közintézmények vettek részt. Több szakértő és szervezet ezt követően küldte meg észrevételeit és nyújtott információkat.

Az e tárgyú kerethatározatra irányuló bizottsági javaslatról folytatott tanácsi vita információkat nyújtott a tagállami jogszabályokról és jelenlegi gyakorlatokról. Ezek nagymértékben megerősítették, hogy a tagállami jogszabályokat közelítő új uniós keretre van szükség.

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A konzultáció elsősorban a következőkre hívta fel a figyelmet:

- be kell építeni az Európa tanácsi egyezmény javításait,

- büntethetővé kell tenni a visszaélés azon formáit – így különösen az információtechnológia felhasználásával elkövetetett bűncselekmények új formáit –, amelyek nem szerepelnek a jelenlegi kerethatározatban,

- meg kell szüntetni a határokon átnyúló ügyekben folytatott nyomozás és bűnvádi eljárás akadályait,

- átfogó védelmet kell biztosítani a sértettek számára, különösen a nyomozás és a büntetőeljárás során,

- bűnmegelőzési programok és eljárások révén meg kell előzni a bűncselekményeket,

- biztosítani kell, hogy az összes tagállamban érvényre jutassák a veszélyes bűnelkövetőkkel szemben az országok egyikében kiszabott büntető ítéleteket és biztonsági intézkedéseket.

A hatásvizsgálatban figyelembe vettük a konzultáció során kapott hozzászólásokat. A különféle érdekelt felek konzultációs eljárás során tett javaslatainak némelyikét nem építettük bele a mostani javaslatba, ennek különböző okait a hatásvizsgálat fejti ki.

- Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

- Hatásvizsgálat SEC(2009)355, valamint A hatásvizsgálat összefoglalása SEC(2009)356

A célkitűzés elérésének eszközeként a Bizottság különféle szakpolitikai lehetőségeket vizsgált meg a kerethatározatra irányuló korábbi javaslat keretében.

- 1. szakpolitikai lehetőség: az új európai uniós fellépés mellőzése

Az EU nem hoz új intézkedéseket (jogszabályok, nem politikai eszközök, pénzügyi támogatás) a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása elleni küzdelemben, a tagállamok pedig folytatják az Európa tanácsi egyezmény aláírási és ratifikációs folyamatát.

- 2. szakpolitikai lehetőség: a meglévő jogszabályok kiegészítése nem jogalkotási intézkedésekkel

A meglévő uniós jogszabályokat, elsősorban a 2004/68/IB kerethatározatot, nem módosítják. Viszont nem jogalkotási intézkedéseket vezetnek be a tagállami jogszabályok összehangolt végrehajtásának elősegítésére. Ezek az alábbiakat ölelhetnék fel: információ- és tapasztalatcsere a büntetőeljárás során, védelem és megelőzés, tudatosságerősítés, együttműködés a magánszektorral, továbbá az önszabályozás ösztönzése, illetve adatgyűjtési mechanizmusok felállítása.

- 3. szakpolitikai lehetőség: a bűnelkövetőkkel szembeni bűnvádi eljárásról, a sértettek védelméről és a bűncselekmények megelőzéséről szóló új jogszabály

Új jogalkotási aktust fogadnak el, amely tartalmazza a meglévő kerethatározatot, az Európa tanácsi egyezmény egyes rendelkezéseit, valamint tartalmaz ezekben nem szereplő további elemeket. A jogszabály hatálya kiterjedne az elkövetőkkel szembeni bűnvádi eljárásra, a sértettek védelmére, valamint a tárgyalt jelenség megelőzésére.

- 4. szakpolitikai lehetőség: a bűnelkövetők üldözésének, a sértettek védelmének és a bűncselekmények megelőzésének erősítéséről szóló új, átfogó jogszabály (a 3. lehetőség szerint), amelyhez nem jogalkotási intézkedések (a 2. lehetőség szerint) járulnak

A 2004/68/IB kerethatározat meglévő rendelkezéseit olyan uniós fellépés egészíti ki, amely – a 3. lehetőségnek megfelelően – az anyagi büntetőjog és a büntető eljárásjog módosítására, a sértettek védelmére, valamint a bűncselekmények megelőzésére irányul, és amelyhez a 2. lehetőségnél megjelölt, a tagállami jogszabályok végrehajtásának javítását célzó nem jogalkotási intézkedések járulnának.

A gazdasági, társadalmi és az alapvető jogokra gyakorolt hatás elemzését követően a 3. és a 4. lehetőség bizonyult a problémák legmegfelelőbb megközelítésének, valamint alkalmasnak a javaslat célkitűzéseinek elérésére. A 4. lehetőséget részesítenénk előnyben, amelyet a 3. lehetőség követ.

A Bizottság a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2009. március 25-i korábbi kerethatározati javaslathoz kapcsolódóan hatásvizsgálatot végzett, amely a jelenlegi irányelvjavaslatra is értelemszerűen érvényes. A hatásvizsgálati jelentés megtekinthető a következő internetcímen:

http://ec.europa.eu/governance/impact/ia_carried_out/cia_2009_en.htm#jls.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

- A javaslat összefoglalása

Az irányelv hatályon kívül helyezi és magába foglalja a 2004/68/IB kerethatározatot, az alábbi új elemekkel együtt:

- Általában az anyagi büntetőjog vonatkozásában

Büntethetővé nyilvánítja a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának azokat a súlyos formáit, amelyek jelenleg nem tartoznak az uniós jogszabályok hatálya alá. Ilyen például a szexuális zaklatás elkövetése céljából szervezett utazás. Ez különösen – bár nem kizárólag – a gyermekszexturizmus kapcsán lényeges. Módosítja a gyermekpornográfia fogalmát, hogy közelítse azt az Európa Tanács egyezményéhez és a gyermek jogairól szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyvéhez. Rendkívüli figyelmet szentel a különösen veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknek.

Először is emeli a büntetőjogi szankciók mértékét, hogy azok hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek. A súlyosság fokának meghatározása és az azzal arányos szankciók kiszabása érdekében figyelmet fordít azokra a tényezőkre, amelyek igen eltérő bűncselekmények során is előfordulhatnak, így pl. az áldozat sérelmének mértékére, az elkövető bűnösségének fokára, valamint a társadalmi veszélyesség szintjére.

Ennek megfelelően számos kapcsolat állapítható meg a bűncselekmények között. Általában véve a szexuális érintkezéssel járó cselekmények súlyosabbak, mint amelyeknél ez nem fordul elő; a kizsákmányolás megvalósulása súlyosbítja a bűncselekményt, annak hiányához képest; a kényszer, erőszak vagy fenyegetés súlyosabb, mintha az elkövető hatalmi helyzetével vagy az áldozat gyengeségével él vissza, amely viszont az áldozat önkéntes hozzájárulásánál súlyosabb. A szexuális cselekmények és pénz közrehatásával megvalósuló prostitúció súlyosabb, mint a pornográf előadások, amelyekben ezek esetleg szerepet játszhatnak, esetleg nem; a kerítés hasonló súlyú, vagy súlyosabb, mint a puszta elkövetés, mivel a gyermekek áruba bocsátására irányuló aktív törekvést von maga után. A gyermekpornográfia esetében az előállítás – amely általában a gyermek kerítésével és a vele való szexuális érintkezéssel jár – súlyosabb egyéb bűncselekményeknél, pl. a terjesztésnél vagy felajánlásnál, amelyek viszont a birtoklásnál vagy hozzáférésnél súlyosabbak.

E különböző kritériumok együttes alkalmazása alapján tehát súlyosságuk fokától függően öt eltérő bűncselekménycsoportot különböztet meg, amelyek ennek megfelelően az alapbűncselekmények esetében is különböző szintű szankciókat eredményeznek.

- Az informatikai környezetben elkövetett bűncselekmények vonatkozásában

Büntethetővé nyilvánítja a szexuális zaklatás és kizsákmányolás új, az informatika alkalmazásával lehetővé vált formáit. Ezek közé tartoznak az online pornográf előadások, vagy a gyermekpornográfiához való hozzáférés tudatos megszerzése, amely azokra az esetekre is kiterjed, amikor képek letöltése vagy tárolása nélkül látogatnak gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalakat, ami nem meríti ki a gyermekpornográfia „birtoklásának” vagy „megszerzésének” bűncselekményét. A szexualitásra való felhívást („grooming” ), mint új bűncselekményt szintén az Európa Tanács egyezményének megfogalmazását szorosan követve emelték be a jogszabályszövegbe.

- A bűnügyi nyomozás és a büntetőeljárás megindítása vonatkozásában

Számos rendelkezést vezet be a bűncselekmények kivizsgálásának és a vádemelésnek az elősegítésére.

- A külföldön elkövetett bűncselekmények üldözése vonatkozásában

Módosítja a joghatósági szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának az Unióból származó elkövetői – az állampolgárok és az állandó lakosok egyaránt – akkor is eljárás alá vonhatók legyenek, ha bűncselekményeiket az EU-n kívül, az úgynevezett szexturizmus során követik el.

- A sértettek védelme vonatkozásában

Az áldozatok védelmével (tág értelemben) foglalkozó új rendelkezéseket vezet be abból a célból, hogy az áldozatok könnyen hozzájussanak a jogorvoslatokhoz, és ne szenvedjenek sérelmet a büntetőeljárásban való részvétel során. E rendelkezések az áldozatok segítésére és támogatására, valamint az áldozatok számára kifejezetten a bűnügyi nyomozás és a büntetőeljárás során biztosított védelemre vonatkoznak.

- A bűncselekmények megelőzése vonatkozásában

Módosításokat vezet be annak érdekében, hogy elősegítse a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának megelőzését olyan intézkedések révén, amelyek a korábbi bűnelkövetők bűnismétlésének megelőzését, és a gyermekpornográfiához való internetes hozzáférés korlátozását helyezik előtérbe. Az ilyen hozzáférés korlátozásának az a célja, hogy a nyilvánosan hozzáférhető világháló felhasználásának megnehezítésével mérsékelje a gyermekpornográfia terjesztését. Ez nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek a tartalom forrásánál való eltávolítására és az elkövetők üldözésére vonatkoznak.

A fentiek következtében a javaslat többféle módon ki is egészítené az Európa Tanács egyezményében meghatározott védelmi előírást. Érdemi szempontból a javaslat olyan elemeket is tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az Európa Tanács egyezményében; ilyen például az elkövetővel szemben kiszabott, gyermekekkel folytatott tevékenységtől való eltiltás végrehajtása az egész Unióban, a gyermekpornográfiához való internetes hozzáférés letiltása, a gyermekek harmadik féllel való szexuális kapcsolatra kényszerítésének büntethetővé tétele, a gyermekek online pornográf előadások révén történő szexuális zaklatásának tilalma, valamint a kiskorú sértettel szembeni szankciók kiszabásának mellőzéséről szóló cikk. A javaslat az alábbi szempontokból meghaladja az Európa Tanács egyezménye által előírt kötelezettségeket: a szankciók mértéke, a kiskorú sértettek számára nyújtandó térítésmentes jogi tanácsadás, valamint a zaklatást és a gyermekszexturizmust bátorító tevékenységekkel szembeni megtorló intézkedések. Alaki szempontból az egyezmény rendelkezéseinek az uniós jogba való beillesztése elősegíti, hogy a tagállami ratifikációs eljárásokhoz képest gyorsabban elfogadják a nemzeti intézkedéseket, továbbá biztosítja a végrehajtás hatékonyabb nyomon követését.

- Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 82. cikkének (2) bekezdése és 83. cikkének (1) bekezdése.

- A szubszidiaritás elve

Az Európai Unió fellépései esetén a szubszidiaritás elve érvényesül.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következők miatt nem tudják kielégítően megvalósítani:

A gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása jelentős határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik, ami a gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus esetén a legkézenfekvőbb, de abban az igényben is testet ölt, hogy a gyermekeket az összes tagállamban meg kell védeni a tagállamokból származó elkövetőktől, akik számára a helyváltoztatás nem okoz nehézséget. Ez uniós fellépést tesz szükségessé, különösen a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat és a 2000/375/IB tanácsi határozat[1] nyomon követése céljából, mivel a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem képesek megfelelően megvalósítani azt a célkitűzést, hogy hatékony védelmet biztosítsanak a gyermekek számára.

A javaslat célkitűzései az uniós fellépéssel a következő okokból valósíthatók meg jobban:

A javaslat a jelenlegi kerethatározatnál szélesebb körben közelíti a tagállamok anyagi büntetőjogát és az eljárási szabályokat, ami kedvező hatást gyakorol majd az említett bűncselekmények elleni küzdelemre. Először is ily módon elkerülhető, hogy a bűnözők előszeretettel kövessék el cselekményeiket a legenyhébb szabályozással rendelkező tagállamokban; másodsorban a közös fogalommeghatározások lehetővé teszik a hasznos közös információk és tapasztalatok cseréjének előmozdítását, és elősegítik az adatok összehasonlíthatóságát; harmadrészt pedig könnyebbé válik a nemzetközi együttműködés. A javaslat a kiskorú sértettek védelmét is javítaná. Ez az emberiesség követelménye, és annak is feltétele, hogy a sértettek kellő bizonyítékot szolgáltassanak a bűncselekmények felderítéséhez. Az egész EU-ban fokoznák továbbá megelőzési intézkedések hatékonyságát.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

Ez az irányelv – szem előtt tartva a büntetőjogi jogszabályok pontosságának szükségességét – a célkitűzések európai szinten történő eléréséhez szükséges minimumkövetelményekre szorítkozik, és nem lépi túl a célhoz szükséges mértéket.

- A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: Irányelv.

A gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem szükségessé teszi a tagállamok büntetőtörvényeinek és szabályozásainak közelítését a büntetőjogi együttműködés elmélyítése érdekében. Az EUMSz. e célból kifejezetten csak irányelvek elfogadását irányozza elő.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

5. KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓ

- Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi.

- Területi hatály

A javaslat elfogadásának címzettjei a tagállamok lesznek. Az elfogadott irányelvnek az Egyesült Királyságra, Írországra és Dániára történő alkalmazását az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt (21. és 22. sz.) jegyzőkönyvek rendelkezései szerint fogják meghatározni.

2010/0064 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésére, valamint 83. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

rendes jogalkotási eljárás keretében[4],

mivel:

(1) A gyermekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása – így a gyermekpornográfia – különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemre és gondoskodásra való jogát, amelyet a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája állapít meg.

(2) A gyermekpornográfia, vagyis a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek, valamint a gyermekek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának más különösen súlyos formái az új technológiák és az internet használata révén egyre növekvő méreteket öltenek, és egyre terjednek.

(3) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározat[5] közelíti a tagállami jogszabályokat annak érdekében, hogy büntethetővé tegyék a gyermek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának legsúlyosabb formáit, és kiterjesszék a belföldi joghatóságot, továbbá hogy előírják a sértettek számára nyújtandó támogatás minimumszintjét. A büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat[6] számos jogot biztosít a sértettek számára a büntetőeljárások folyamán, beleértve a védelemhez és kárenyhítéshez való jogot. Emellett a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló 2009/948/IB tanácsi kerethatározat[7] elfogadása elősegíti a büntetőeljárás összehangolását a gyermekek szexuális zaklatását, a gyermekek szexuális kizsákmányolását és gyermekpornográfiát érintő ügyekben.

(4) A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 34. cikke szerint a részes államok vállalják, hogy a gyermeket megvédik a szexuális zaklatás valamennyi formájától. A gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a gyermekek eladásával, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos fakultatív jegyzőkönyve, továbbá különösen Európa Tanács közelmúltban elfogadott, a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezménye[8] alapvető fontosságú lépések az e területen folytatott nemzetközi együttműködés erősítésének útján.

(5) A súlyos bűncselekmények – így a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia – olyan átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely kiterjed a bűnelkövetőkkel szembeni bűnvádi eljárás lefolytatására, a kiskorú sértettek védelmére, valamint a jelenség megelőzésére. A Európai Unió Alapjogi Chartájának és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie az e bűncselekmények elleni küzdelem érdekében tett bármely intézkedés végrehajtása során. A 2004/68/IB kerethatározatot olyan új jogi aktussal kell felváltani, amely átfogó jogi keretet nyújt a tárgyalt célkitűzés megvalósítása érdekében.

(6) Hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtani a gyermekek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának súlyos formáit. Ezek közé tartoznak különösen a szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás olyan különféle formái, amelyeket megkönnyít az informatikai és kommunikációs technológia alkalmazása. Világossá kell tenni a gyermekpornográfia meghatározását is, és közelíteni kell azt a nemzetközi okmányokban található fogalommeghatározásokhoz.

(7) Ez az irányelv nem irányadó azokra tagállami szakpolitikákra nézve, amelyek az esetleg gyermekek bevonásával folytatott, beleegyezésen alapuló, az emberi fejlődés során a szexualitás normális felfedezésének tekinthető szexuális cselekményekre vonatkoznak, figyelembe véve az eltérő kulturális és jogi hagyományokat, valamint a gyermekek és a fiatal felnőttek közötti kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás új formáit – ideértve az informatikai és kommunikációs technológiák útján megvalósulókat is.

(8) Annak figyelembevétele érdekében, hogy a kiskorú sértettek nehezen tesznek feljelentést a zaklatás miatt, az elkövetők pedig megőrzik névtelenségüket a virtuális térben, meg kell könnyíteni a bűncselekmények kivizsgálását és a büntetőeljárás során a vádemelést. Az ezen irányelvben említett bűncselekmények esetén folytatott sikeres nyomozás és bűnvádi eljárás érdekében hatékony nyomozati eszközöket kell az ilyen bűncselekmények kinyomozásáért és a vádhatósági eljárásáért felelős személyek rendelkezésére bocsátani. Az említett eszközök felölelhetik a fedett nyomozást, a kommunikációs eszközök lehallgatását, a leplezett megfigyelést, beleértve az elektronikus megfigyelést is, a bankszámlák ellenőrzését vagy egyéb pénzügyi nyomozást.

(9) Módosítani kell a joghatósági szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása esetén akkor is eljárás alá vonhatók legyenek az Európai Unióból származó elkövetők, ha a bűncselekményeket az Európai Unión kívül, különösen az úgynevezett szexturizmus során követik el.

(10) Figyelembe véve a szükségleteiket, gyermekvédelmi intézkedéseket kell elfogadni a gyermekek elsődleges érdekében. A kiskorú sértetteknek könnyen hozzá kell jutniuk a jogi segítségnyújtáshoz, beleértve a térítésmenetes jogi tanácsadást és jogi képviseletet, valamint az összeférhetetlenség kezelését, amennyiben a zaklatásra a családon belül kerül sor. Emellett a kiskorú sértetteknek védelmet kell kapniuk – például a tagállami bevándorlási vagy üzletszerű kéjelgésre vonatkozó jogszabályok alapján kiszabható – szankcióktól, amennyiben az illetékes hatóságok figyelmét felhívják az ügyükre. Továbbá a büntetőeljárásban való részvétel – a kihallgatás vagy az elkövetővel történő szembesítés – nem okozhat további traumát a kiskorú sértetteknek.

(11) A bűnismétlés megelőzése, illetve minimálisra korlátozása érdekében fel kell mérni az elkövetők által jelentett veszélyt és a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázatát, továbbá önkéntes alapon hozzáférést kell biztosítani számukra a hatékony bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez.

(12) Amennyiben az elkövetők által jelentett veszély és a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázata indokolttá teszi, az elítélt elkövetőket adott esetben átmenetileg vagy tartósan el kell tiltani a gyermekekkel való rendszeres kapcsolattartással járó tevékenységek gyakorlásától. Az ilyen tilalmak EU-n belüli érvényesítését meg kell könnyíteni.

(13) A szexuális zaklatást ábrázoló képekből álló gyermekpornográfia olyan különleges típusú tartalom, amely nem tekinthető véleménynyilvánításnak. A gyermekpornográfia elleni küzdelem érdekében korlátozni kell a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok forgalmát annak révén, hogy megnehezítik ilyen képek feltöltését a nyilvánosan hozzáférhető világhálóra. Ezért intézkedésre van szükség a tartalomnak a forrásnál való eltávolítása, valamint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek terjesztésében vagy letöltésében bűnös személyek kézre kerítése érdekében. Helyénvaló az EU-nak az a törekvése, hogy a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott megerősített együttműködés révén elősegítse, hogy a harmadik országok hatékonyan eltávolítsák a területükön található, gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalakat. Mindazonáltal, az ilyen erőfeszítések ellenére nehéznek bizonyul a gyermekpornográf tartalom forrásnál történő eltávolítása – különösen amennyiben az eredeti pornográf anyag nem az EU-n belül található –, ezért mechanizmusokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy letiltsák a hozzáférést az Unió területéről az azonosított gyermekpornográfiát tartalmazó vagy terjesztő internetes oldalakhoz. E célból – adott esetben – különféle mechanizmusok alkalmazhatók, így olyanok, amelyek megkönnyítik az illetékes rendőri vagy igazságügyi hatóságok számára az említett letiltás elrendelését, vagy pedig olyanok, amelyek támogatják és ösztönzik az internetszolgáltatókat, hogy önkéntességi alapon dolgozzanak ki magatartási kódexeket és iránymutatásokat az ilyen internetes oldalakhoz történő hozzáférés letiltására. A gyermekek zaklatását ábrázoló tartalom eltávolítása és letiltása céljából egyaránt a hatóságok közötti együttműködés megvalósítására, illetve erősítésére van szükség, kiváltképpen a munkafeladatok megkettőződésének elkerülése érdekében, és azért hogy a lehető legteljesebb körűek legyenek gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalakra vonatozó tagállami listák. Valamennyi ilyen fejlesztés során figyelembe kell venni a végfelhasználók érdekeit, be kell tartani a hatályos jogi és bírósági eljárásokat, továbbá az emberi jogok európai egyezményével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kell eljárni. A biztonságosabb internet programnak forródróthálózatot kell létrehoznia, amelynek célja az információgyűjtés, továbbá az illegális online tartalmak főbb típusaira vonatkozó jelentések előállítása és cseréje.

(14) Mivel ezen irányelv célját, azaz a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása, és a gyermekpornográfia elleni küzdelmet a tagállamok egyedül nem képesek kielégítően megvalósítani, és e cél – nagyságrendjét és hatásait tekintve – az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 3. és 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvének megfelelően, amelyet az utóbbi cikk rögzít, ez az irányelv nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.

(15) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szem előtt tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen az emberi méltóságot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, a gyermekek jogait, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a személyes adatok védelmét, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit. Ez az irányelv mindenekelőtt az említett jogok teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és ennek megfelelően kell végrehajtani.

(16) [Az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1., 2., 3. és 4. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentette az ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában történő részvételre irányuló szándékát] VAGY [Az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó][9]. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk Tárgy

Ezen irányelv célja a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumok megállapítása a gyermekek szexuális kizsákmányolása terén. A jogszabály további célja, hogy közös rendelkezéseket vezessen be a bűncselekmények megelőzése és azok áldozatainak védelme érdekében.

2. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „gyermek”: bármely 18 évesnél fiatalabb személy;

b) „gyermekpornográfia”:

i. bármely adathordozó, amely kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító gyermeket ábrázol; vagy

ii. gyermek nemi szerveinek bármely, elsődlegesen a nemi vágy felkeltése céljából történő ábrázolása; vagy

iii. kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító, gyermeknek látszó személyt ábrázoló adathordozó, vagy gyermeknek látszó személy nemi szerveinek bármely, elsődlegesen a nemi vágy felkeltése céljából történő ábrázolása; vagy

iv. kifejezetten szexuális magatartást tanúsító gyermek valószerű képei, vagy gyermek nemi szerveinek valószerű képei, függetlenül a gyermek tényleges létezésétől, amelyek elsődlegesen a nemi vágy felkeltésére szolgálnak;

c) „gyermekprostitúció”: gyermek szexuális tevékenység céljára való felhasználása, amennyiben a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetségképpen pénzt vagy egyéb díjazást, illetve ellenértéket adnak vagy ígérnek, függetlenül attól, hogy ezt a fizetséget, ígéretet vagy ellenértéket a gyermeknek vagy harmadik személynek nyújtják;

d) „pornográf előadás”: az alábbiak – többek között informatikai és kommunikációs technológiák révén történő – élő bemutatása:

i. kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító gyermek; vagy

ii. a gyermek nemi szervei elsődlegesen a nemi vágy felkeltése céljából;

e) „jogi személy”: a hatályos jog értelmében jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államokat, illetve a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket.

3. cikk Szexuális zaklatással kapcsolatos bűncselekmények

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) –(5) bekezdésben említett szándékos magatartások büntetendők legyenek az alábbiak szerint:

2. A nemzeti jog szerinti belegyezési korhatárt el nem érő gyermek a nemi vágy felkeltése céljából szexuális zaklatás vagy szexuális tevékenység megtekintésére történő rábírása – akkor is, ha abban a gyermek nem vesz részt – miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

3. A nemzeti jog szerinti belegyezési korhatárt el nem érő gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

4. A gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt, amennyiben:

i. a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi, hatalmi vagy befolyási helyzettel élnek vissza, a kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább nyolc évig terjedjen; vagy

ii. a gyermek különösen veszélyeztetett helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával, vagy eltartotti helyzetével élnek vissza, a kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább nyolc évig terjedjen; vagy

iii. kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak, a kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább tíz évig terjedjen.

5. Gyermek harmadik féllel való szexuális tevékenységre kényszerítése miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább tíz évig terjedjen.

4. cikk Szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2)–(11) bekezdésben említett szándékos magatartások büntetendők legyenek az alábbiak szerint:

2. Gyermek pornográf előadáson való részvételre való rábírása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

3. A gyermek pornográf előadáson való részvételéből történő haszonszerzés vagy a gyermek egyéb kizsákmányolása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

4. Gyermek részvételével folytatott pornográf előadáson való szándékos részvétel miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

5. Gyermek pornográf előadáson való részvétele érdekében végzett kerítés miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

6. Gyermek prostitúcióra való rábírása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

7. A gyermekprostitúcióból történő haszonszerzés vagy a gyermek egyéb kizsákmányolása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

8. Gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt, amennyiben gyermekprostitúció valósul meg, a kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

9. Gyermek pornográf előadáson való részvételre kényszerítése miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább nyolc évig terjedjen.

10. Gyermekprostitúció érdekében végzett kerítés miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább nyolc évig terjedjen.

11. Gyermek prostitúcióra kényszerítése miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább tíz évig terjedjen.

5. cikk Gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) –(6) bekezdésben említett szándékos magatartások büntetendők legyenek az alábbiak szerint:

2. Gyermekpornográfia megszerzése vagy birtoklása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább egy évig terjedjen.

3. Gyermekpornográfiához való hozzáférés informatikai és kommunikációs technológia útján történő tudatos megszerzése miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább egy évig terjedjen.

4. Gyermekpornográfia megosztása, terjesztése vagy továbbítása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

5. Gyermekpornográfia felajánlása, nyújtása vagy annak hozzáférhetővé tétele miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább két évig terjedjen.

6. Gyermekpornográfia előállítása miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa legalább öt évig terjedjen.

6. cikk Gyermekek szexualitásra való felhívása

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alábbi szándékos magatartások büntetendők legyenek:

A nagykorú személy által a nemzeti jog szerinti belegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel a 3. cikk (3) bekezdésében és a 5. cikk (6) bekezdésében említett bűncselekmények valamelyikének céljából történő találkozásra – informatikai és kommunikációs technológia útján – tett ajánlat miatt, amennyiben az ajánlatot az ilyen találkozás létrejöttét eredményező tényleges cselekmény követi, a kiszabható szabadságveszés felső határa legalább két évig terjedjen.

7. cikk Felbujtás, bűnsegély, kísérlet és előkészületi cselekmények

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3–6. cikkben említett bűncselekményekre való felbujtás és az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegély büntetendő legyen.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3.cikk (3)–(5) bekezdésében, valamint – a gyermek jelenlétében elkövetett szexuális zaklatás tekintetében – (2) bekezdésében, a 4. cikk (2)–(3) és (5)–(11) bekezdésében, továbbá az 5. cikk (2) és (4)–(6) bekezdésében említett bűncselekmények kísérlete büntetendő legyen.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alábbi szándékos magatartások büntetendők legyenek:

a) a 3–6. cikkben említett bűncselekmények bármelyike elkövetésének lehetőségét hirdető anyagok terjesztése;

b) utazásszervezés a 3–6. cikkben említett bűncselekmények bármelyike elkövetésének céljából.

8. cikk Egykorúak közötti, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenység

A 3. cikk (2) bekezdésnek gyermek jelenlétében folytatott szexuális tevékenységgel kapcsolatos rendelkezései, valamint a 3. cikk (3) bekezdésének, a 4. cikk (2) és (4) bekezdésének rendelkezései és az 5. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a gyermek, valamint életkor, pszichológiai és fizikai fejlettség és érettség tekintetében hozzá közel álló személy részvételével folytatott, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységre, amennyiben annak során zaklatás nem valósul meg.

9. cikk Súlyosbító körülmények

1. Ezen irányelv alkalmazásában súlyosbító körülményeknek kell tekinteni az alábbi körülményeket, amennyiben nem tartoznak eleve a 3–7. cikkben említett bűncselekmények tényállási elemei közé:

a) a gyermek nem érte el a nemzeti jog szerinti beleegyezési korhatárt;

b) a bűncselekményt szellemi vagy testi fogyatékossága, illetve eltartotti helyzete miatt különösen veszélyeztetett gyermek sérelmére követték el;

c) a bűncselekményt családtag, a gyermekkel közös háztartásban élő, vagy felügyeleti jogával visszaélő személy követte el;

d) a bűncselekményt több személy együtt követte el;

e) a bűncselekmények elkövetésére a 2008/841/IB kerethatározat[10] szerinti bűnszervezet keretében került sor;

f) az elkövetőt korábban már elítélték hasonló jellegű bűncselekményért;

g) a bűncselekmény veszélyeztette a gyermek életét;

h) a bűncselekmény során súlyos erőszakot alkalmaztak vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek.

2. Ha az (1) bekezdésben említett súlyosbító körülmények közül legalább egy megvalósul, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3–6. cikkben említett bűncselekményeket, az azok alapeseteire előírtnál súlyosabb, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék.

10. cikk Elítélés miatti eltiltás

1. A bűnismétlés elkerülése érdekében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az a természetes személy, akit a 3–7. cikkben említett bűncselekmények valamelyikéért elítéltek, átmenetileg vagy tartósan eltiltható legyen a gyermekekkel való rendszeres kapcsolattartással járó tevékenység gyakorlásától.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedést bejegyezzék az ítélethozatal szerinti tagállam bűnügyi nyilvántartásába.

3. A bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló 2009/315/IB kerethatározat[11] 7. cikkének (2) bekezdésétől, valamint 9. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – az adott személy gyermekekkel való rendszeres kapcsolattartással járó tevékenység gyakorlásától való, átmeneti vagy tartós eltiltására irányuló intézkedés hatékony végrehajtása céljából, különösen amennyiben a megkereső tagállam egyes tevékenységek gyakorlását attól a feltételtől teszi függővé, hogy a jelölteket nem ítélték el az ezen irányelv 3–7. cikkében említett bűncselekmények miatt – továbbítsák az irányelv 3–7. cikkében említett bűncselekmények bármelyike miatti elítélésből származó eltiltással kapcsolatos információkat, amennyiben azt az érintett személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága a kerethatározat 6. cikke alapján kéri, és amennyiben a szóban forgó eltiltásra vonatkozóan a kerethatározat 7. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján megadott információk valamennyi esetben az említett célra használhatók fel.

4. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elismerjék és végrehajtsák az (1) bekezdésben említett olyan intézkedést, amelyet másik tagállamban szabtak ki.

11. cikk A jogi személyek felelőssége

1. A tagállamok megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek az 3–7. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

a) a jogi személy képviseleti jogosultsága;

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatalra irányuló jogosultság;

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

2. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen, ha az e cikk (1) bekezdésében említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé a 3–7. cikkben említett bűncselekmények valamelyikének az érintett jogi személy javára a neki alárendelt személy általi elkövetését.

3. A jogi személyeknek az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján fennálló felelőssége nem érinti a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik az 3–7. cikkben említett bűncselekmények valamelyikét tettesként vagy bűnsegédként követik el.

12. cikk A jogi személyek elleni szankciók

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 11. cikk (1) bekezdése értelmében felelősnek talált jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntetendő legyen, amelyek magukban foglalnak büntetőjogi és nem büntetőjogi pénzügyi szankciókat, valamint egyéb szankciókra is kiterjedhetnek, mint például:

a) kizárás az állami kedvezményekből és támogatásokból;

b) kereskedelmi tevékenység folytatásától való átmeneti vagy végleges eltiltás;

c) bírósági felügyelet alá helyezés;

d) bíróság által elrendelt felszámolás;

e) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 11. cikk (2) bekezdése alapján felelősségre vont jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéssel vagy intézkedésekkel legyen büntethető.

13. cikk A sértettel szembeni büntetőeljárás vagy büntetés kiszabásának mellőzése

A tagállamok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a 4. cikkben és az 5. cikk (4)–(6) bekezdésében említett bűncselekmények kiskorú sértettjei mentesüljenek a büntetőeljárás, illetve a büntetés kiszabása alól olyan jogellenes cselekményekben való részvételük miatt, amelyre annak a közvetlen következményeként került sor, hogy az említett bűncselekmények áldozataivá váltak.

14. cikk Nyomozás és büntetőeljárás

1. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásra és büntetőeljárásra a sértett bejelentésétől vagy vádemelésétől függetlenül kerüljön sor, továbbá hogy a büntetőeljárás abban az esetben is folytatódjon, ha a sértett visszavonta a vallomását.

2. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – kellő idővel a sértett nagykorúvá válását követően és az érintett bűncselekmény súlyának megfelelően – lefolytathassák a büntetőeljárást a 3. cikkben, a 4. cikk (2)–(3) és (5)–(11) bekezdésében, valamint 5. cikkének (6) bekezdésében említett bűncselekmények esetében.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy hatékony nyomozati eszközök álljanak a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében a nyomozás és a büntetőeljárás lefolytatásáért felelős személyek, csoportok vagy szolgálatok rendelkezésére, lehetővé téve fedett nyomozás alkalmazását legalább az informatikai és kommunikációs technológia felhasználásával elkövetett cselekmények esetén.

4. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék a nyomozócsoportok vagy szolgálatok számára, hogy megkíséreljék a 3–7. cikkben említett bűncselekmények sértettjeinek azonosítását a gyermekpornográfiát tartalmazó anyagok, pl. az informatikai és kommunikációs technológia segítségével továbbított vagy hozzáférhetővé tett fényképek és audiovizuális felvételek elemzése révén.

15. cikk A szexuális kizsákmányolás vagy szexuális zaklatás gyanújának bejelentése

1. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekekkel való kapcsolattartásra köteles szakemberek számára a nemzeti jogban előírt titoktartási szabályok ne jelenthessék annak akadályát, hogy bejelentést tegyenek a gyermekvédelemért felelős hatóságok számára az olyan helyzetetekről, amikor alapos okuk van azt feltételezni, hogy a gyermek a 3–7. cikkben említett bűncselekmények sértettje.

2. A tagállam meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a 3–7. cikkben említett bűncselekményekről tudomással bíró vagy azok elkövetését jóhiszeműen feltételező személyeket, hogy tegyenek bejelentést ezekről a tényekről a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára.

16. cikk A joghatóság és a büntetőeljárás összehangolása

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 3–7. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozó joghatóságát megalapozza, amennyiben:

a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területén követték el; vagy

b) az elkövető az adott tagállam állampolgárainak egyike vagy szokásos tartózkodási helye a tagállam területén van; vagy

c) a bűncselekményt az adott tagállam állampolgárainak egyike vagy olyan személy sérelmére követték el, akinek a szokásos tartózkodási helye a tagállam területén van; vagy

d) a bűncselekményt a tagállam területén székhellyel rendelkező jogi személy javára követték el.

2. Minden tagállam biztosítja, hogy joghatósága kiterjed azon helyzetekre, amikor a 5. és 6. cikkben és – amennyiben alkalmazható – a 3. és a 7. cikkben említett bűncselekményeket a területéről elért informatikai és kommunikációs technológia segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a tagállam területén található-e.

3 A tagállam határozhat úgy, hogy nem alkalmazza, illetve csak bizonyos esetekben vagy körülmények között alkalmazza az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett joghatósági szabályokat, amennyiben a bűncselekményt nem a területén követték el.

4. A 3–7. cikkben említett és az érintett tagállam területén kívül elkövetett bűncselekmények ügyében folytatott büntetőeljárás esetében a tagállamok – az (1) bekezdés b) pontja tekintetében – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságukat ne rendeljék alá az alábbi feltételnek:

a) a cselekmények az elkövetésük helyén bűncselekménynek minősülnek; vagy

b) büntetőeljárás megindítására kizárólag a sértettnek a bűncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentése után vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti államtól érkezett feljelentést követően kerülhet sor.

17. cikk A sértettek segítésére, támogatására és védelmére vonatkozó általános rendelkezések

1. A gyermek mindenek fölött álló érdekének figyelembevételével segítséget, támogatást és védelmet kell nyújtani a 3–7. cikkben említett bűncselekmények sértettjeinek.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a 3–7. cikkben említett bűncselekmények sértettjének bizonytalan az életkora, és alapos okkal feltételezhető, hogy az említett személy gyermek, akkor életkorának ellenőrzéséig vélelmezzék ezt annak érdekében, hogy haladéktalanul hozzájuthasson a 18. és 19. cikk szerinti segítséghez, támogatáshoz és védelemhez.

18. cikk A sértetteknek nyújtott segítség és támogatás

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a sértetteknek segítséget és támogatást nyújtsanak a büntetőeljárást megelőzően, annak folyamán és megfelelő ideig azt követően, hogy lehetővé tegyék számukra a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározatban[12], továbbá ebben az irányelvben meghatározott jogaik érvényesítését.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a sértettek segítésére és támogatására, azok fizikai és pszichoszociális gyógyulási folyamata során tett egyes rövid és hosszú távú intézkedéseket minden egyes kiskorú sértett sajátos körülményeinek egyedi értékelését követően, valamint a gyermek véleményének, szükségleteinek és aggodalmainak kellő figyelembevételével fogadják el.

3. A 3–7. cikkben említett bűncselekmények sértettjei különösen veszélyeztetett sértetteknek tekintendők a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdése, 8. cikkének (4) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése alapján.

4. A tagállamok adott esetben és lehetőség szerint intézkedéseket tesznek, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak a sértett családjának. A tagállamok – adott esetben és lehetőség szerint – alkalmazzák a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkét az említett családra.

19. cikk A kiskorú sértettek védelme a bűnügyi nyomozásban és a büntetőeljárásban

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az igazságügyi hatóságok különleges képviselőt nevezzenek ki a sértett számára, amennyiben a szülői felelősséget gyakorlókat a büntetőeljárás során – a köztük és a sértett közötti érdekellentét miatt – kizárták a gyermek képviseletéből, vagy amennyiben a gyermeknek nincs kísérője vagy elszakadt a családjától.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiskorú sértettek haladéktalanul térítésmenetes jogi tanácsadáshoz és jogi képviselethez jussanak többek között a kártérítési igény céljából is.

3. A védelemhez való jog sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott bűnügyi nyomozások során:

a) a kiskorú sértett kihallgatására a tényállásnak a hatáskörrel rendelkező hatóság számára történő bejelentését követően indokolatlan késedelem nélkül sor kerüljön;

b) a kiskorú sértett kihallgatására – szükség esetén – az e célra kialakított vagy alkalmassá tett helyiségben kerüljön sor;

c) a kiskorú sértett kihallgatását erre kiképzett szakemberek által vagy révén végezzék;

d) lehetőség szerint és indokolt esetben minden alkalommal ugyanaz a személy folytassa a kiskorú sértett kihallgatását;

e) lehetőség szerint korlátozzák a kihallgatások számát, és ezeket kizárólag akkor folytassák le, ha a büntetőeljárás céljából feltétlenül szükséges;

f) a kiskorú sértettet elkísérhesse jogi képviselője, vagy – indokolt esetben – a választása szerinti nagykorú személy, hacsak az adott személy tekintetében nem hoztak ezzel ellentétes, indokolással ellátott határozatot.

4. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott bűnügyi nyomozások során a sértett vagy – adott esetben – a kiskorú tanú valamennyi kihallgatását videofilmre rögzítsék és a videofilmre rögzített kihallgatást – a nemzeti jog szabályainak megfelelően – bizonyítékként használhassák fel a büntetőeljárás során.

5. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak elrendelhetők legyenek a 3–7. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások során:

a) a tárgyalásra a nyilvánosság kizárásával kerüljön sor;

b) a kiskorú sértettet a megfelelő kommunikációs technológiák felhasználása útján meghallgathassák anélkül, hogy jelen lenne a tárgyalóteremben.

20. cikk Bűnmegelőzési programok és intézkedések

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bűncselekmények miatt elítélt személyeket az általuk jelentett veszélyre, és a 3–7. cikkben említett bűncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázatára vonatkozó értékelésnek vessék alá a megfelelő bűnmegelőzési programok és intézkedések meghatározása céljából.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékony bűnmegelőzési programok és intézkedések álljanak rendelkezésre abból a célból, hogy minimálisra korlátozzák a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális jellegű bűncselekmények megismétlésének kockázatát. E programoknak és intézkedéseknek bármikor elérhetőeknek kell lenniük a büntetőeljárás során, a büntetés-végrehajtási intézetben és azon kívül, a nemzeti jogban megállapított feltételeknek megfelelően.

Az említett programokat és intézkedéseket úgy kell kiigazítani, hogy azok megfeleljenek a gyermekkorú szexuális bűnelkövetők – köztük az életkoruk miatt büntetőjogi felelősségre nem vonhatók – sajátos fejlődési szükségleteinek.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – indokolt esetben az (1) bekezdésben említett értékelés mérlegelésével – a 3–7. cikkben említett bűncselekmények miatt elítélt személyek:

a) hozzáférhessenek az (1) és (2) bekezdésben említett programokhoz és intézkedésekhez;

b) számára hozzáférést ajánljanak a különleges programokhoz és intézkedésekhez;

c) számára teljes körű tájékoztatást nyújtsanak a különleges programokhoz vagy intézkedésekhez való hozzáférésre irányuló javaslat indokairól;

d) a tények teljes ismeretében hozzájáruljanak a különleges programokban vagy intézkedésekben való részvételhez;

e) visszautasíthassák azokat, és tisztában legyenek a visszautasítás esetleges következményeivel.

4. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akikkel szemben a 3–7. cikkben említett bűncselekmények valamelyike miatt folyik büntetőeljárás, olyan feltételekkel férhessenek hozzá az e cikk (1) és a (2) bekezdésében említett programokhoz vagy intézkedésekhez, amelyek nem sértik a védelemhez való jogot, valamint a pártatlan és tisztességes tárgyalás követelményét, vagy nem ellentétesek azokkal, továbbá figyelembe veszik az ártatlanság vélelmének elvére vonatkozó szabályokat.

5. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy elkövethetik a 3–7. cikkben említett bűncselekmények egyikét, indokolt esetben hozzáférhessenek olyan hatékony bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék bűncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelőzzék azok bekövetkezését.

21. cikk A gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalakhoz való hozzáférés letiltása

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy kikényszerítsék az internet-felhasználók gyermekpornográfiát tartalmazó vagy terjesztő internetes oldalakhoz való hozzáférésének letiltását. A letiltást megfelelő biztosítékok mellett kell elrendelni, elsősorban annak biztosítása céljából, hogy az a szükséges mértékre korlátozódjék, a felhasználókat tájékoztassák a letiltás indokáról, valamint a tartalomszolgáltatókat – amennyiben lehetséges – tájékoztassák a jogorvoslat lehetőségétől.

2. A fentiek sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elérjék a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy terjesztő internetes oldalak eltávolítását.

22. cikk A 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezése

A nemzeti jogba való átültetés határidejére vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül, a 2004/68/IB kerethatározat hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett kerethatározatra vonatkozó hivatkozásokat ezen irányelvre vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni.

23. cikk Átültetés a nemzeti jogba

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [AZ ELFOGADÁSTÓL SZÁMÍTOTT KÉT ÉV]en belül megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

24. cikk Jelentéstétel

1. [AZ ELFOGADÁSTÓL SZÁMÍTOTT NÉGY ÉV]en belül, valamint azt követően háromévente a Bizottság – bármely szükséges javaslatot is ideértve – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

2. A tagállamok megküldik a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett jelentések elkészítéséhez szükséges valamennyi információt. Az információk tartalmazzák az ezen irányelv alapján elfogadott jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések részletes ismertetését.

25. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

26. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, […]-án/én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] A Tanács határozata (2000. május 29.) az Interneten megjelenő gyermek-pornográfia elleni küzdelemről (HL L 138., 2000.6.9., 1. o).

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] HL C […]., […]., […]. o.

[4] HL C […]., […]., […]. o.

[5] HL L 13., 2004.1.20., 14. o.

[6] HL L 82., 2001.3. 22., 1. o.

[7] HL L 328., 2009.12.15., 42. o.

[8] Az Európa Tanács Egyezménye a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről, Lanzaroteban, 2007.10.25-én hozták létre, az Európa Tanács Szerződéseinek (CETS) 201. Egyezménye.

[9] Az irányelv e preambulumbekezdésének végeleges szövege az Egyesült Királyságnak és Írországnak a (21. sz.) jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban elfoglalt tényleges álláspontjától függ majd.

[10] HL L 300., 2008. 11. 11., 42. o.

[11] HL L 93., 2009.4.7., 23. o.

[12] HL L 82., 2001.3.22., 1. o.