13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/12

—

tekintettel az 1975-ös Helsinki Záróokmányra, az 1990-es Párizsi Chartára és Koppenhágai Dokumentumra, az 1999-es Bécsi Dokumentumra, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet/Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBEÉ/EBESZ) más kulcsfontosságú dokumentumaira,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 1999. december 15-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló 2005. április 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Kimagasló Személyek Bizottságának „Közös célok – A hatékonyabb EBESZ felé” című 2005. június 27-i zárójelentésére és ajánlásaira,

—

tekintettel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem külső dimenziójáról szóló 2007. február 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlatok és jövőbeni kihívások” című, 2008. május 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel 2009. szeptember 17-i állásfoglalására Jevgenyij Zsovtisz ügyéről Kazahsztánban (5),

—

tekintettel „Az EBESZ jogi keretének megerősítése” című, 2008. december 5-i 4/08. sz. miniszteri tanácsi határozatra, valamint az EBESZ jogképességére, kiváltságaira és mentességeire vonatkozó korábbi határozatokra,

—

tekintettel Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2008. június 5-i berlini beszédére, amelyben az Európa biztonságáról tanácskozni hivatott páneurópai konferencia szükségességéről szólt, továbbá egy európai biztonsági szerződésre vonatkozó 2009. november 29-i javaslatára,

—

tekintettel a 2008. december 11–12-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amely jóváhagyta a Tanács főtitkára/közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselő 2008. december 11-i„Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című jelentését,

—

tekintettel az EBESZ Miniszteri Tanácsának a korfui folyamatról szóló „A biztonság és együttműködés megerősítése, áttekintése és fellendítése Vancouvertől Vlagyivosztokig” című nyilatkozatára és a korfui folyamat továbbviteléről szóló 2009. december 2-i, 1/09 számú határozatára,

—

tekintettel a NATO új stratégiai koncepciójával foglalkozó szakértői csoport 2010. május 17-i, „NATO 2020: maradéktalan biztonság; dinamikus alkalmazás” című elemzésére és ajánlásaira,

—

tekintettel az EBESZ soros elnökének ideiglenes jelentésére, amelyben összefoglalja a korfui folyamatban részt vevő államok 2010. június 21-én tett javaslatait,

—

tekintettel az EBESZ Állandó Tanácsának az Almatiban július 16–17-én tartott informális miniszteri tanácsi találkozóján elért megállapodás után hozott határozatára, mely szerint 2010 decemberében Astanában EBESZ-csúcstalálkozóra, illetve ezt előkészítő felülvizsgálati konferenciára is sor kerül,

—

tekintettel az Európai Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton által az Almatiban rendezett informális találkozón tartott, az astanai csúcstalálkozón az EU által képviselt prioritásokkal foglalkozó beszédre (10/393. sz. beszéd),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az EBESZ szerves része az euroatlanti és eurázsiai biztonsági szerkezetnek és megkülönböztető jegyei az átfogó biztonsági koncepció – amelybe egyformán beletartozik a politikai-katonai, a gazdasági és környezetvédelmi, valamint a humán dimenzió –, a széleskörű tagsági rendszer – amely Vancouvertől Vlagyivosztokig elhelyezkedő országokat egyesít –, és mechanizmusainak változatossága és rugalmassága,

B.

mivel az EU és az EBESZ eltérő jellegük és struktúráik ellenére ugyanazokat az elveket és értékeket vallják; mivel valamennyi uniós tagállam egyúttal az EBESZ-ben is részt vesz; mivel mindkét szervezet szerepet vállal az intézményépítésben, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában, valamint a konfliktusmegelőzés és -kezelés terén, teljes mértékben elismerve az ENSZ Biztonsági Tanácsának elsődleges szerepét a nemzetközi béke és biztonság kérdéseiben,

C.

mivel az – idén 35 éves – Helsinki Záróokmányon alapuló helsinki folyamat jelentős demokratikus változásokat indított el Európában,

D.

mivel a legutóbbi – Isztambulban, 1999-ben tartott – EBESZ-csúcstalálkozó eredményeképpen elfogadásra került az Európai Biztonsági Charta; mivel azóta jelentős változások mentek végbe az EBESZ földrajzi területén és az EBESZ szerepe csökkent,

E.

mivel az EBESZ az egyetlen az európai térség biztonsági kérdéseivel foglalkozó szervezetek közül, amely nem rendelkezik nemzetközi jogi személyiséggel; mivel ennek számos politikai és gyakorlati jogi következménye van; mivel 2007 októberében véglegesítésre került az EBESZ jogállását, kiváltságait és mentességeit meghatározó egyezmény, cikkeinek szövegét pedig azóta sem támadta meg egyik részes állam sem,

F.

mivel a korfui folyamat kiindulópontját Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2008. június 5-i, az európai biztonság kérdésének megvitatására és ennek eredményeként jogilag kötelező érvényű európai biztonsági szerződés megszövegezésére irányuló javaslata jelenti; mivel az EBESZ jelentős fórum e javaslat megvitatására,

G.

mivel a korfui folyamat új lendületet adott az EBESZ-nek, a csúcstalálkozónak ismételten meg kell erősítenie a Helsinki Záróokmány elvei és szelleme melletti elkötelezettséget, és világos stratégiai elképzeléseket kell meghatároznia a jövőre vonatkozóan, beleértve a létező eszközök javítását és naprakésszé tételét,

H.

mivel erőfeszítéseket kell tenni a döntéshozatali mechanizmus reformjára, mivel az nem mindig tette lehetővé az EBESZ számára, hogy idejében reagáljon a válsághelyzetekre; mivel hatékonyabb válságkezelési eszközöket kell kifejleszteni, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a konfliktusokban való közvetítésre és a konfliktusmegoldásra,

I.

mivel az EBESZ – az euroatlanti és eurázsiai térség legtöbb felet magában foglaló konzultációs fórumaként – továbbra is alapvető szerepet játszik számos kérdésben, például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában, a leszerelésben, a gazdasági együttműködésben, valamint az emberi jogok és a jogállamiság védelmében és előmozdításában,

J.

mivel a Lisszaboni Szerződés határozottabb és erősebb hangot kölcsönöz az EU-nak globális szinten, és ösztönzi a jelentős nemzetközi és regionális szervezetekkel, többek között az EBESZ-szel folytatott, kölcsönösen előnyös uniós együttműködés minden fajtáját,

1.

hangsúlyozza az EBESZ-en, a NATO-n és az EU-n belül az európai biztonságról jelenleg zajló intenzív megbeszélések fontosságát, mivel a közös értékek és a megerősítő mechanizmusok ismételt megszilárdítása révén fokozható a kölcsönös bizalom az euroatlanti és eurázsiai régióban, és ez erősebb európai biztonsági szerkezetet eredményezhet;

2.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EBESZ három dimenziója közötti egyensúlyt, és azokat koherensen és átfogóan, és az eddig elért eredményekre építve kell fejleszteni; rámutat, hogy a dimenziók egyike sem erősíthető a többi rovására; hangsúlyozza, hogy a tényleges hatékonyság érdekében mindhárom dimenzió irányából foglalkozni kell a biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal, többek között az olyan új területeken, mint a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kiberfenyegetések, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem, az energiabiztonság, valamint az előrejelző mechanizmusok, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás;

3.

hangsúlyozza, hogy az EBESZ megerősítése nem történhet a jelenlegi intézmények és mechanizmusok gyengítése árán vagy ezek függetlenségének kárára, ameddig nem esnek át reformon, vagy amíg nem születik megegyezés az alternatívákat illetően, különös tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által végzett munkára;

4.

felhívja az EBESZ-t képességeinek további erősítésére a részt vevő államok által vallott elvek betartásának és az általuk tett vállalások végrehajtásának biztosítása céljából mindhárom dimenzió tekintetében, beleértve a nyomon követésre szolgáló mechanizmusok erősítését is;

5.

úgy véli, hogy az interakció javítása és az egyéb fontos regionális szervezetekkel megvalósuló szinergiák támogatása az EBESZ munkájának csak a javára válhat, és kéri olyan világosabb és rugalmasabb együttműködési keretek kialakítását, amelyek elősegítik és felgyorsítják ezeket a szinergiákat;

6.

úgy véli, hogy az EBESZ alapvető szerepet töltött be a biztonság előmozdításában egy olyan – szerződésekből, kötelezettségvállalásokból, normákból és intézkedésekből álló – különleges hálózat létrehozásával, amelybe beletartozik az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés (CFE), a Nyitott Égbolt Szerződés, és a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló 1999-es Bécsi Dokumentum; egyszersmind elismeri, hogy a politikai-katonai dimenzió területén nem történt előrelépés, ami különösen megnyilvánult a 2008-as grúziai konfliktus kapcsán, valamint azzal, hogy hiányzik az elhúzódó kaukázusi és transznisztriai konfliktusok hatékony kezelésére való képesség, Oroszország pedig felfüggesztette a CFE szerződést, illetve a NATO tagállamai mindmáig elutasítják a módosított CFE szerződés ratifikálását; sürgeti a NATO-tagállamokat és az Orosz Föderációt, hogy ratifikálják és hajtsák végre a meglévő szerződéseket, valamint teljesítsék kötelezettségeiket az 1999-es isztambuli vállalások végrehajtásával egyetemben;

7.

úgy véli, hogy az EBESZ biztosítja a megfelelő keretet a felelősségi körébe tartozó regionális konfliktusokról folytatandó tárgyalásokhoz; sajnálja, hogy az EU és tagállamai tartózkodnak az EBESZ lehetőségeinek hatékonyabb kihasználásától az említett területen; kiáll az EBESZ konfliktusmegelőzésre szolgáló eszközeinek erősítése mellett; sajnálatát fejezi ki a békefolyamatokkal szemben alkalmazott nem innovatív megközelítések miatt, és megjegyzi, hogy az ezek megoldása terén történő előrelépés jelentősen hozzájárulna az EBESZ hitelességének növeléséhez, és erről a korfui folyamat során nem szabad megfeledkezni; ennek megfelelően úgy véli, hogy ennek a célnak be kell kerülnie a csúcstalálkozó következtetéseibe;

8.

tudomásul veszi, hogy EBESZ-misszió működik Transznisztriában (Moldova); sajnálja a misszió tevékenységének visszaesését és a colbasnai fegyverraktárban zajló leszerelési tevékenység 2004 óta tartó megszakadását; emlékeztet az EU azon szilárd elhatározására, hogy megoldást keres a Dnyeszteren túli konfliktusra a Moldovai Köztársaság területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartásával; kéri a tárgyalások 5+2 formában történő mielőbbi és előfeltételek nélküli folytatását; összehangolt uniós erőfeszítéseket kér a német-orosz Meseberg-kezdeményezés és az EBESZ Transznisztriában működő missziójának egymáshoz igazítására;

9.

emlékeztet az EU-nak a 2008-as grúziai konfliktus során az ellenségeskedések megszüntetésével és a tűzszüneti megállapodások tárgyalásával kapcsolatos fontos szerepvállalására, és e tekintetben úgy ítéli meg, hogy az EU-nak együtt kell működnie az EBESZ-szel az EBESZ térségén belüli etnikai konfliktusok és feszültségek megelőzésében és mérséklésében; hangsúlyozza, hogy e konfliktusok nemcsak helyi és regionális szinten bírnak nagy jelentőséggel, hanem közvetlen hatást gyakorolnak az EU biztonságára is; új megállapodásra szólít fel, amelynek célja újabb EBESZ békemegfigyelő misszió felállítása Grúziában a további erőszak megakadályozása, a kisebbségek védelme és a dél-kaukázusi régióban a biztonságot és stabilitást garantáló tárgyalások előmozdítása érdekében;

10.

tudomásul veszi az EBESZ hegyi-karabahi konfliktusban játszott szerepét, különös tekintettel a tűzszünetre és a folyamatban lévő tárgyalásokra; megállapítja, hogy – bár az EU nem vesz részt közvetlenül az EBESZ Minszk-csoportjában a hegyi-karabahi konfliktus megoldásáról folytatott béketárgyalásokon – gyakorlati és politikai szempontból fontos támogatást nyújthat annak tevékenységéhez, beleértve azt, hogy uniós megbízást ajánl fel a csoport francia társelnökének, ahogy azt a Parlament a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló állásfoglalásában kifejtette;

11.

kéri a hagyományos fegyverzet korlátozására és a leszerelésre irányuló folyamat felélesztését az EBESZ keretében; támogatja a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére irányuló további lépésekkel (CFE II) kapcsolatos tárgyalások megnyitását, valamint kéri az EU-t és tagállamait, hogy az EBESZ keretében indítsanak megfelelő kezdeményezéseket;

12.

kéri az EU-t és tagállamait, hogy az EBESZ keretein belül bocsássák rendelkezésre a fegyverzetátalakítással kapcsolatos tapasztalataikat és kapacitásaikat, illetve aktívan mozdítsák elő a megfelelő EBESZ-megállapodásokat;

13.

hangsúlyozza a kölcsönös bizalom és a közös cél érzése újbóli kiépítésének rendkívüli jelentőségét; megjegyzi, hogy a bizalom- és biztonságépítő intézkedések terén további fejlesztésre, a hagyományos fegyverzet ellenőrzése terén pedig erős és hatékony rendszerre van szükség, és ennek érdekében hangsúlyozza a CFE válsága megoldásának és a Bécsi Dokumentum aktualizálásának alapvető fontosságát; üdvözli az Obama elnök és Medvegyev elnök által 2010 júniusában a hagyományos fegyverzet ellenőrzése és a CFE szerződés jövőjéről tett nyilatkozat tartalmát; üdvözli, hogy az USA kormánya 2010 januárjában úgy döntött, hogy kinevez egy, a CFE szerződésért felelős különmegbízottat; támogatja az EBESZ által a terrorizmus elleni küzdelem, a határigazgatás és a rendőrséget érintő munka területén végzett értékes tevékenységet; hangsúlyozza, hogy ez a tevékenység alapvető fontosságú nem utolsósorban Közép-Ázsiában, ahol hozzájárul az egész térség biztonsági helyzetének stabilizálásához;

14.

megjegyzi, hogy az EU kapacitásépítését nem szabad az EBESZ szerepét csökkentő tényezőként felfogni, hanem arra úgy kell tekinteni, mint az EBESZ részes államai közötti együttműködést is javító, szükséges lépésre, valamint hangsúlyozza, hogy az EU és az EBESZ között a legmagasabb szinten tartandó rendszeres találkozók, illetve az állandó kölcsönös tájékoztatás, információcsere és konzultáció tovább erősítené ezt a szemléletet;

15.

hangsúlyozza, hogy az EBESZ Miniszteri Tanácsának a gazdasági és környezetvédelmi dimenzióról szóló stratégiai dokumentumra vonatkozó következtetései, amelyek elismerik, hogy hatékonyabb együttműködésre van szükség az EBESZ-ben részt vevő államok között a gazdasági és környezetvédelmi tényezők miatt fennálló fenyegetések és kihívások kezeléséhez, jelentősen hozzájárulhatnak a régióban a stabil biztonsághoz, a demokráciához és a jóléthez, hangsúlyozza továbbá, hogy a konfliktusok mögött gazdasági és környezetvédelmi tényezők lehetnek a hajtóerők;

16.

szilárd meggyőződése, hogy az együttműködés és a gazdasági és környezetvédelmi kérdések – mint például az energiaügy, a kereskedelem, az éghajlatváltozás vagy a vízellátás biztonsága – terén a korai figyelmeztetés támogatása eszközt jelenthet a feszültségek csökkentéséhez, a konfliktusmegelőzéshez, a bizalomépítéshez és az EBESZ-térségben a jószomszédi viszony támogatásához és a multilaterális regionális együttműködéshez, ezért arra biztatja az EBESZ gazdasági fórumát, hogy ezekre a kérdésekre a tanácsadási és segítségnyújtási kapacitás megerősítése révén találjon megoldást, valamint azáltal, hogy hatékonyan mobilizálja más nemzetközi szervezetek szakértelmét és erőforrásait, és megkönnyíti azok felhasználását; kéri a Tanácsot, hogy a korfui folyamat és a csúcstalálkozó során ezt képviselje;

17.

úgy véli, hogy mivel nemcsak az EU és az Orosz Föderáció, hanem az EBESZ valamennyi tagállama kölcsönös függőségi viszonyban van egymással mint energia- és nyersanyagimportőr és -exportőr, illetve mivel az elmúlt években az EBESZ egész térségében nőtt az energiaellátással kapcsolatos olyan konfliktusok száma, amelyek a civil lakosságot érintik, központi jelentőségűként kellene kezelni az egész térségre érvényes energiapolitikai párbeszédet;

18.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás kihívásai az élet minden területén hosszan tartóak lesznek, terhei pedig súlyosak, bizonyos régiókban sokkal inkább, mint másutt; kéri az EBESZ-t, hogy fokozza erőfeszítéseit az emberiség globális felmelegedéshez való hozzájárulásának mérséklése, valamint a stabilitás és a tartós biztonság azon helyeken történő előmozdítása érdekében, ahol a legvalószínűbb, hogy az éghajlatváltozás hatásai érezhetők lesznek;

19.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az alapvető szabadságjogok az EBESZ átfogó biztonsági koncepciójának szerves részét képezik, amiről a fennálló kötelezettségek kiterjedt sora és maradéktalanul megvalósítandó mechanizmusok tanúskodnak; hangsúlyozza, hogy a korfui folyamatnak és a csúcstalálkozónak törekednie kell e kötelezettségvállalások és mechanizmusok nyomon követésének és végrehajtásának további javítására;

20.

elismeri az ODIHR alapvető szerepét a választási megfigyelésben, az emberi jogok és a demokratizálódás, a kisebbségek, valamint a romák és szintik jogainak támogatásában; hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek főbiztosának szerepét és feladatait a kisebbségi közösségek békés egymás mellett élésének erősítése és az etnikai konfliktusok valamennyi szükséges előrejelző mechanizmussal történő megakadályozása terén; üdvözli a média szabadságával foglalkozó képviselő és az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős különleges képviselő és koordinátor munkáját; az Európai Parlament aktív részvételét kéri az ODIHR tevékenységében;

21.

különös tekintettel a választási megfigyelésre, amelyet meg kell erősíteni és a bizalom jeleként kell fogadni minden egyes EBESZ-tagállamban, felhívja az EBESZ-t, hogy újra erősítse meg és tartsa fenn az ODIHR függetlenségét, valamint erősítse meg az EBESZ választási megfigyelésért felelős vezető intézményeként betöltött szerepét és lehetőségeit, amellyel az Európai Parlament szilárd és hatékony együttműködést alakított ki ezen a területen; az EBESZ ODIHR és az Európai Parlament közötti együttműködés és koordináció erősítését kéri az EBESZ-országokba irányuló nemzetközi választási megfigyelő missziók előkészítése és lebonyolítása során, valamint ezeket követően;

22.

annak biztosítására kéri az EU Tanácsát, hogy az EBESZ tovább fokozza és diverzifikálja az e dimenzióhoz tartozó munkát, figyelembe véve a rendelkezésre álló szakértelemmel kezelhető kérdéseket is, mint például a terrorizmus elleni küzdelmet és a népességvándorlás hatásait, beleértve a belső és egyéb menekülteket;

23.

kéri a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák az EBESZ helyszíni misszióinak jelentőségét, amelyek során jelentős szakismeret gyűlt össze, és amelyek az uniós küldöttségek kiegészítéseként a demokratizálódást és a reformfolyamatokat a háborús bűnösök tárgyalásainak nyomon követése révén előmozdítva, a nemzeti megbékélést elősegítve és a civil társadalom kialakulását támogatva alapvető szerepet játszanak a három dimenzión belüli előrelépés támogatásában, és kulcsfontosságú eszközt jelentenek az korai figyelmeztetés és a konfliktusmegelőzés terén, valamint biztosítsák, hogy ne csökkenjenek a helyszíni missziók pénzügyi forrásai; sürgeti az EU-t, hogy saját helyszíni missziói során tanuljon ebből a szakismeretből;

24.

tudomásul veszi az EBESZ kirgizisztáni erőfeszítéseit, amelyek bizonyítják, hogy válsághelyzetek esetén rendelkezik az azonnali válaszadásra való képességgel ott, ahol helyszíni képviselete is van; e tekintetben üdvözli az EBESZ Állandó Tanácsának 2010. július 22-i, tanácsadó rendőrségi misszió elindítására vonatkozó határozatát; hangsúlyozza, hogy a stabilitás ebben az országban tapasztalható folyamatos hiánya szilárdabb és jelentősebb nemzetközi jelenlétet kíván, amelynek célja a helyi erők segítése és támogatása, valamint a rendőrségi fellépés fokozása; úgy véli, hogy az EBESZ vezető szerepet játszhatna Közép-Ázsiában és helyreállíthatná szerepét Grúziában; sajnálja, hogy a tanácsadó politikai missziót a kirgiz kormány ellenállása miatt nem indították el a tervek szerint 2010. szeptember elején; sürgeti az EBESZ tagállamait és a kirgiz kormányt, hogy tegyék lehetővé semleges nemzetközi rendőri erők azonnali állomásoztatását az országban, jelentősen növeljék ezek személyzetének létszámát, és biztosítsák, hogy megbízatásuk ne csupán tanácsadó, hanem végrehajtó jellegű is legyen;

25.

üdvözli az EBESZ görög elnöksége által elindított és az EBESZ kazah elnöksége által azonnal átvett korfui folyamatot, amelynek célja a bizalom helyreállítása és az EBESZ elvei melletti elkötelezettség megújítása, továbbá a biztonsági kihívások többoldalú párbeszéd és együttműködés, valamint annak révén történő kezelése, hogy az EBESZ minden részes állama tekintetében megoldást keres az általuk érzékenynek, illetve aggasztónak tartott kérdésekre;

26.

emlékeztet arra, hogy a folyamat a páneurópai biztonságról szóló párbeszéd megújítására irányuló 2008. júniusi felhívást, és az európai biztonság EBESZ keretében történő megújítására irányuló 2008. október 8-i felhívást követi, továbbá arra is, hogy az EBESZ az új biztonsági szerződésre vonatkozó javaslatban szereplő kérdések megvitatásának fontos fóruma; azon a véleményen van, hogy Oroszországgal összehangoltabb és szorosabb együttműködést kell folytatni, mivel döntő szerepet játszik Európa biztonsága tekintetében;

27.

úgy véli, hogy a korfui folyamat végső célját az EBESZ megerősítésében kell megjelölni, építve a fennálló kötelezettségvállalásokra és a Helsinki Záróokmány alapelveire és szellemére, annak biztosítása érdekében, hogy jelentős szerepet tudjon játszani a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal való szembenézés során – beleértve a rugalmasabb döntéshozatali eljárást is –, valamint az euroatlanti és eurázsiai térség biztonsági kérdéseinek átfogóbb megvitatása, az azok megoldásához való konkrét hozzájárulás, valamint saját láthatóságának javítása terén;

28.

üdvözli az EBESZ soros kazah elnökségének arra irányuló kezdeményezését, hogy tartsanak EBESZ-csúcstalálkozót, amely módot ad arra, hogy politikai lendületet adjanak a folyamatban lévő belső biztonsági megbeszéléseknek, és megerősítsék az EBESZ-t, felhívja a Bizottságot és az EBESZ tagállamait, hogy a csúcstalálkozó előtt sürgessék Kazahsztánt arra, hogy tegyen konkrét lépéseket az EBESZ alapvető értékei, így az emberi jogok, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága – beleértve a szabadságjogok büntethetőségének megszüntetését – és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítására és tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozó napirendjén kulcsszerepet kell kapnia a hagyományos fegyverekre vonatkozó ellenőrzési keret megerősítésének, a humán dimenzióval kapcsolatos kötelezettségvállalások megerősítésének és az EBESZ azon képességei megerősítésének, hogy mindhárom dimenzióban előmozdítsa a konfliktusmegelőzést, a válságkezelést és a konfliktusok utáni helyreállítást, különösen az elhúzódó konfliktusokkal kapcsolatban;

29.

felhívja az EU tagállamait, a Bizottságot és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy a 2010. decemberi EBESZ-csúcstalálkozón működjenek együtt az EBESZ tagállamaival egy olyan cselekvési terv kidolgozásában, amely ütemtervet körvonalaz az EBESZ térségében egy biztonsági közösség chartájának elkészítésére, és adjon megbízást egy következő, mostantól számítva kettő vagy négy év múlva sorra kerülő csúcstalálkozó előkészítésére;

30.

felhívja az EBESZ és az EU tagállamait, hogy vegyék fel a csúcstalálkozó napirendjére Biden amerikai alelnök azon javaslatát, hogy az EBESZ hozzon létre válságmegelőzési mechanizmust; támogatja, hogy az Egyesült Államok kezdeményezésére a korfui folyamat keretében az EBESZ által folytatott válságkezelés során növekedjen az EBESZ főtitkára és az EBESZ elnöksége, illetőleg az aktuális, az azt megelőző és azt követő elnökségekből álló hármas szerepe;

31.

mivel az EBESZ munkáját rendkívül értékesnek tekinti, ezért kéri, hogy komolyan gondolják át, hogyan vállalhatna az EU nagyobb felelősséget, és hogyan vehetne részt hatékonyabban a közös célok elérésében, amelynek során az állandó párbeszéd rendszerének megvalósítása, közös kezdeményezések elfogadása, valamint a helyi tevékenységek összehangolása megfelelő eszközök lehetnek az EBESZ és az EU közötti hivatalos megállapodás keretében; felhívja a Külügyek Tanácsát, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EBESZ Állandó Tanácsát, hogy dolgozzanak ki a két szervezet közötti együttműködésre, összehangolt fellépésükre és egymás közötti tanácskozásaikra irányuló mechanizmust; felhívja az EU tagállamait, a Bizottságot és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy terjesszenek elő javaslatokat az EU azon hajlandóságával és képességével kapcsolatban, hogy részt vegyen az EBESZ megbízása alapján zajló missziókban;

32.

felhívja a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt/alelnököt annak megfontolására, hogy a jövőbeli Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) miként tudna megfelelő együttműködési eljárásokat kialakítani az ODIHR-rel annak érdekében, hogy – az átfedések elkerülésével – erősítse az EU szerepét az EBESZ térségében zajló választási megfigyelés tekintetében;

33.

úgy véli, hogy az EU-nak külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, tagállamai és az Európai Tanács elnöke révén az EBESZ-reformokkal kapcsolatos uniós közös álláspont időben történő elfogadásával biztosítania kell, hogy a csúcstalálkozó eredményeként cselekvési terv szülessen az EBESZ megerősítésére vonatkozó további elkötelezettségekről, különös tekintettel a konfliktusmegelőzésre, a válságkezelésre és a konfliktusok utáni helyreállításra, biztosítva egyebek mellett, hogy rendszeres időközönként tartsanak magas szintű csúcstalálkozókat, hogy politikai lendületet adjanak az EBESZ munkájának; üdvözli azt a gyakorlatot, hogy újabban informális miniszteri találkozókat tartanak;

34.

üdvözli és támogatja, hogy az EU világosan kifejti és meghatározza a prioritásokat az EBESZ-en belül, alapvető fontosságúnak tartva a kulcsterületekre való összpontosítást a csúcstalálkozó lehetőségeinek teljes kiaknázása érdekében;

35.

arra biztatja az EU tagállamait és az EU bécsi küldöttségét, hogy továbbra is jelentősen járuljanak hozzá a korfui folyamathoz; kéri Litvániát, az EBESZ következő soros elnökét, hogy biztosítsa a folytonosságot és az előrelépést az EBESZ megerősítésének folyamata terén;

36.

felhívja az EU-t, tagállamait és az EBESZ jelenlegi és következő elnökségét, hogy folytassák az EBESZ jogi keretéről szóló párbeszédet, és újólag álljanak ki meg a nemzetközi jogi személyiségről, a jogképességről, valamint a kiváltságokról és mentességekről szóló egyezménytervezet gyors elfogadásának szükségessége mellett, amely megállapodás nem érinti az EBESZ kötelezettségvállalásainak meglévő típusait, de erősíti annak önazonosságát és profilját, ezáltal megoldva személyzete számos gyakorlati problémáját is, különösen azokban az esetekben, amikor válságok térségében foglalkoztatják őket;

37.

úgy véli, hogy az elnököt fel kell kérni a csúcstalálkozón való részvételre, és kéri az Európai Tanácsot, hogy biztosítsa számára a meghívást;

38.

úgy ítéli meg, hogy az EBESZ-szel fenntartott kapcsolatok erősítése érdekében meg kell fontolnia az EBESZ parlamenti közgyűlésében való részvételét, és meg kell vizsgálnia az EBESZ parlamenti közgyűlésébe delegált állandó küldöttség létrehozásának lehetőségét az EBESZ és az EBESZ parlamenti közgyűlése által végzett tevékenység szorosabb nyomon követése érdekében;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBESZ tagállamainak és az EBESZ főtitkárának.