18.3.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/5

---

A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársasága Luxembourgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság, kezdeményezése az európai védelmi határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából

(2010/C 69/02)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

tekintettel a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)	Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2)	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 82. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés az ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul.

(3)

Az Európai Tanács által 2009. december 10–11-i ülésén elfogadott stockholmi program szerint a kölcsönös elismerés kiterjedhetne a igazságszolgáltatási jellegű ítéletek és határozatok valamennyi típusára, amelyek a jogrendszertől függően büntető- vagy közigazgatási ítéletek és határozatok lehetnek. A program rámutat továbbá, hogy a bűncselekmények áldozatai olyan különleges védelmi intézkedésekben részesülhetnek, amelyeknek az egész Unióban hatályosaknak kell lenniük.

(4)

A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem jelenlegi helyzetéről és a további intézkedésekről szóló, 2006. február 2-i európai parlamenti állásfoglalás azt ajánlja, hogy a tagállamok alakítsák ki a nulla tolerancia politikáját a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a tényleges és lehetséges áldozatok hatékonyabb védelmének és támogatásának biztosítására.

(5)

A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben szükséges biztosítani, hogy a valamely tagállamban egy személynek biztosított védelem bármely más tagállamban is érvényben marad, amelybe az adott személy elutazik vagy elutazott. Biztosítani kell továbbá, hogy az uniós polgároknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának jogszerű gyakorlása – az EUSz 3. cikkének (2) bekezdésével és az EUMSz 21. cikkével összhangban – ne eredményezze a biztonságuk megszűnését.

(6)

E célkitűzések elérése érdekében ez az irányelv meghatározza azon szabályokat, amelyek révén az egyik tagállam („kibocsátó állam”) joga alapján elfogadott védelmi intézkedésen alapuló védelem kiterjeszthető azon másik tagállamra is, amelybe a védett személy elutazik („végrehajtó állam”), függetlenül az érintett védelmi intézkedésben foglalt kötelezettségek vagy tilalmak típusától és időtartamától.

(7)

Annak megelőzése érdekében, hogy a végrehajtó államban újabb bűncselekményt kövessenek el az áldozat ellen, a végrehajtó államnak jogalapot kell biztosítani a korábban a kibocsátó államban az áldozat javára elfogadott határozat elismeréséhez, elkerülve ezzel azt is, hogy az áldozatnak új eljárást kelljen indítania, vagy a végrehajtó államban ismét be kelljen mutatnia a bizonyítékokat, minthogyha a kibocsátó államban nem fogadtak volna el ilyen határozatot.

(8)

Ezt az irányelvet úgy kell alkalmazni és végrehajtani, hogy a védett személy a végrehajtó államban ugyanabban vagy azzal egyenértékű védelemben részesüljön, mint amelyet akkor élvezne, ha a védelmi intézkedést az eljárás szerinti államban hozták volna meg, tehát minden hátrányos megkülönböztetés nélkül elkerülve.

(9)

Mivel ezen irányelv hatálya olyan esetekre terjed ki, amelyekben a védett személy utazik el másik tagállamba, ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtása a veszélyeztető személyre kirótt fő-, felfüggesztett, alternatív, feltételes vagy mellékbüntetések, illetve biztonsági intézkedések tekintetében nem ruházza fel hatáskörrel a végrehajtó államot, ha a veszélyeztető személy továbbra is a védelmi intézkedést kibocsátó államban tartózkodik.

(10)	Adott esetben – a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal összhangban – lehetővé kell tenni elektronikus eszközök használatát az ezen irányelv alkalmazásában elfogadott intézkedések gyakorlati megvalósítása céljából.

(11)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a veszélyben lévő személyek védelmét a tagállamok egyoldalúan nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a szóban forgó helyzetek határokon átnyúló jellege, valamint az intézkedések léptéke és lehetséges hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az EUSz 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az EUSz 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

Ez az irányelv hozzájárul a veszélyben lévő személyek védelméhez, kiegészítve az e területen már meglévő eszközöket, így például a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározatot (2) és a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2009. október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározatot (3),

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„európai védelmi határozat” egy valamely tagállam által hozott védelmi intézkedéssel kapcsolatos bírósági határozat, és célja annak megkönnyítése, hogy egy másik tagállam adott esetben saját nemzeti joga alapján védelmi intézkedést hozhasson egy személy életének, lelki és testi épségének, szabadságának vagy nemi integritásának védelme érdekében.

2.

„védelmi intézkedés”: egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott, a veszélyeztető személyre a 2. cikk (2) bekezdésében foglalt kötelezettségek és tilalmak közül egyet vagy többet kirovó határozat, amennyiben ezen kötelezettségek és tilalmak megszegése a szóban forgó tagállam joga szerint bűncselekménynek minősül vagy az adott tagállamban szabadságvesztéssel másképpen büntethető;

3.	„védett személy”: azon személy, akinek élete, lelki és testi épsége, szabadsága vagy nemi integritása a kibocsátó állam által hozott védelmi intézkedésből fakadó védelem tárgyát képezi;

4.	„veszélyeztető személy”: azon személy, akire a 2. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek és tilalmak közül egyet vagy többet kiróttak;

5.	„kibocsátó állam”: azon tagállam, amelyben az európai védelmi határozat alapját képező védelmi intézkedést eredetileg meghozták;

6.	„végrehajtó állam”: azon tagállam, amelynek az európai védelmi határozatot elismerés céljából továbbították;

7.	„a felügyeletet gyakorló állam”: azon tagállam, amelynek a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot továbbították.

2. cikk

Az európai védelmi határozat hatálya

(1)   Európai védelmi határozat bármikor kiadható, amikor a védett személy úgy határoz, hogy elhagyja, vagy elhagyta a kibocsátó államot, és másik tagállamba utazik.

(2)   Európai védelmi határozat csak azon esetekben adható ki, amikor a kibocsátó állam korábban olyan védelmi intézkedést fogadott el, amely a veszélyeztető személyre az alábbi kötelezettségek és tilalmak közül egyet vagy többet kirótt:

a)	tilalom arra vonatkozóan, hogy az érintett személy belépjen bizonyos olyan helyekre, helységekbe vagy meghatározott területekre, amelyeken a védett személy tartózkodik vagy amelyeket látogat;

b)	kötelezés arra vonatkozóan, hogy az érintett személy – adott esetben – meghatározott időpontokban meghatározott helyen tartózkodjon;

c)	a kibocsátó állam területének elhagyásával kapcsolatos korlátozásokat tartalmazó kötelezettség;

d)	a védett személlyel való érintkezés tilalma; vagy

e)	tilalom arra vonatkozóan, hogy az érintett személy egy előre meghatározott távolságnál jobban megközelítse a védett személyt.

3. cikk

Kötelezettség az európai védelmi határozat elismerésére

(1)   A tagállamok elismerik az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő európai védelmi határozatokat.

(2)   Ez az irányelv nem módosítja az EUSz. 6. cikkében megfogalmazott alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét.

4. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságok kijelölése

(1)   Minden tagállam tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát arról, hogy a nemzeti joga szerint mely igazságügyi hatóság vagy hatóságok rendelkeznek hatáskörrel az európai védelmi határozat kibocsátására és annak ezen irányelv szerinti elismerésére, ha az adott tagállam a kibocsátó, illetve a végrehajtó állam.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok nem igazságügyi hatóságokat is kijelölhetnek az ezen irányelv szerinti határozathozatalra hatáskörrel rendelkező hatóságként, feltéve hogy e hatóságok az adott tagállam nemzeti joga és eljárásrendje szerint hasonló természetű határozatok meghozatalára hatáskörrel rendelkeznek.

(3)   A Tanács Főtitkársága a részére eljuttatott tájékoztatást valamennyi tagállam és a Bizottság rendelkezésére bocsátja.

5. cikk

Európai védelmi határozat kibocsátása

(1)   A kibocsátó államban meghozott védelmi intézkedés alapján az adott állam igazságügyi hatósága vagy a 4. cikk (2) bekezdésében említett más, hatáskörrel rendelkező hatósága kizárólag a védett személy kérésére európai védelmi határozatot bocsát ki, miután ellenőrizte, hogy a védelmi intézkedés a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek mindegyikének megfelel.

(2)   A védett személy vagy jogi képviselője a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságához vagy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságához nyújthatja be az európai védelmi határozat kibocsátására vonatkozó kérelmét.

Ha a végrehajtó államhoz ilyen kérelmet nyújtanak be, akkor hatáskörrel rendelkező hatósága a kérelmet a lehető legkorábban továbbítja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának, hogy az adott esetben kiadhassa az európai védelmi határozatot.

(3)   A 2. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek közül egyet vagy többet előíró védelmi intézkedést alkalmazó hatóság tájékoztatja a védett személyt arról, hogy ha másik tagállamban kíván utazni, lehetősége van európai védelmi határozat kibocsátását kérelmezni. A hatóság azt javasolja a védett személynek, hogy a kibocsátó állam területének elhagyása előtt nyújtsa be kérelmét.

6. cikk

Az európai védelmi határozat formája és tartalma

Az európai védelmi határozat megfelel az ezen irányelv I. mellékletében megtalálható mintának. A határozat különösen az alábbi információkat tartalmazza:

a)	a védett személy személyazonossága és állampolgársága, valamint jogi képviselőjének személyazonossága és állampolgársága, ha a védett személy kiskorú vagy cselekvőképtelen;

b)	adott esetben azon technológiai eszközök használata, amelyeket a védelmi intézkedés közvetlen végrehajtásának biztosítására bocsátottak a védett személy rendelkezésére;

c)	a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának neve, címe, telefon- és faxszámai, valamint e-mail címe;

d)	az európai védelmi határozat kibocsátásának alapjául szolgáló védelmi intézkedés megnevezése;

e)	azon tények és körülmények összefoglalása, amelyek a védelmi intézkedés kiszabását eredményezték a kibocsátó államban;

f)	a védelmi intézkedésben a veszélyeztető személyre kirótt kötelezettségek vagy tilalmak, a védelmi intézkedés időtartama és annak egyértelmű feltüntetése, hogy az intézkedés megszegése a kibocsátó állam joga szerint bűncselekménynek minősül vagy szabadságvesztéssel másképpen büntethető;

g)	a veszélyeztető személy személyazonossága és állampolgársága;

h)	adott esetben azon egyéb körülmények, amelyek befolyásolhatják a védett személyre veszélyeztetettségének értékelését;

i)

adott esetben annak egyértelmű megjelölése, hogy a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot már továbbították egy másik tagállamnak, valamint az adott ítélet vagy határozat végrehajtására hatáskörrel rendelkező hatóság meghatározása.

7. cikk

Továbbítási eljárás

(1)   A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága bármilyen módon, írásban továbbíthatja az európai védelmi határozatot a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára a határozat hitelességének megállapítását.

(2)   Ha a végrehajtó vagy a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága nem ismert a másik állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, ez utóbbi minden szükséges vizsgálatot lefolytat – az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 1998. június 29-i 98/428/IB tanácsi együttes fellépéssel (4) létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóinak, az Eurojust nemzeti tagjainak vagy az Eurojuston belüli koordinációval foglalkozó nemzeti rendszer tagjainak bevonásával végzett vizsgálatokat is ideértve– annak érdekében, hogy megkapja a szükséges tájékoztatást.

(3)   Amennyiben a végrehajtó államnak az európai védelmi határozatot kézhez vevő hatósága nem rendelkezik hatáskörrel a határozat elismerésére, akkor ez a hatóság hivatalból továbbítja az európai védelmi határozatot a hatáskörrel rendelkező hatóságnak.

8. cikk

A végrehajtó államban hozott intézkedések

(1)   A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága:

a)

a 7. cikkel összhangban továbbított európai védelmi határozat kézhezvételekor elismeri a határozatot és, adott esetben a nemzeti joga alapján hasonló esetben rendelkezésre álló minden intézkedést meghoz a védett személy védelmének biztosítására, kivéve, ha úgy határoz, hogy a 9. cikkben foglalt, az elismerés megtagadására vonatkozó indokok valamelyikére hivatkozik;

b)	adott esetben a végrehajtó államban hozott minden intézkedésről tájékoztatja a veszélyeztető személyt;

c)	meghoz minden szükséges sürgős és ideiglenes intézkedést a védett személy folyamatos védelmének biztosítására;

d)

azonnal értesíti a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és – ha az nem a felügyeletet gyakorló állam – a felügyeletet gyakorló állam hatáskörrel rendelkező hatóságát az európai védelmi határozat alapjául szolgáló és abban leírt védelmi intézkedés bármilyen megszegéséről. Az értesítéshez a II. mellékletben szereplő formanyomtatványt kell felhasználni.

(2)   A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és a védett személyt az ezen cikkel összhangban meghozott intézkedésekről.

9. cikk

Az európai védelmi határozat elismerése megtagadásának indokai

(1)   Az európai védelmi határozat elismerésének megtagadását minden esetben meg kell indokolni.

(2)   A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága az alábbi esetekben tagadhatja meg az európai védelmi határozat elismerését:

a)	az európai védelmi határozat hiányos vagy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága által megállapított határidőn túl állították ki;

b)	a 2. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények nem teljesülnek;

c)	a védelem olyan szankció vagy intézkedés végrehajtásából fakad, amelyet a végrehajtó állam joga szerint közkegyelemben részesítettek, és olyan cselekménnyel kapcsolatos, amelynek joga szerint az az adott állam hatáskörébe tartozik;

d)	a veszélyeztető személy a végrehajtó állam joga alapján mentességet élvez, aminek következtében nem lehet rá vonatkozóan felügyeleti intézkedéseket hozni.

(3)   Mielőtt az (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy határoz, hogy nem ismeri el az európai védelmi határozatot, megfelelő módon konzultál a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságával, és ha szükséges, megkeresi ez utóbbit valamennyi további szükséges tájékoztatás haladéktalan megadására.

10. cikk

A kibocsátó államban hozott későbbi határozatok

(1)   A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága joghatósággal rendelkezik az európai védelmi határozat alapjául szolgáló védelmi intézkedéssel kapcsolatos valamennyi későbbi határozat meghozatalára. E további határozatok közé tartozik különösen:

a)	a védelmi intézkedés meghosszabbítása, felülvizsgálata és visszavonása;

b)	a védelmi intézkedés módosítása;

c)	az elfogatóparancs vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat kibocsátása;

d)	új büntetőeljárás kezdeményezése a veszélyeztető személy ellen.

(2)   Az (1) bekezdés alapján hozott határozatokra a kibocsátó állam joga alkalmazandó.

(3)   Ha a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot már továbbították egy másik tagállamnak, a későbbi határozatokat az említett kerethatározatok rendelkezéseinek megfelelően kell meghozni.

11. cikk

Az európai védelmi határozat elismerése visszavonásának ó indokai

A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága visszavonhatja az európai védelmi határozat elismerését, ha bizonyíték van rá, hogy a védett személy véglegesen elhagyta a végrehajtó állam területét.

12. cikk

Határidők

(1)   Az európai védelmi határozatot haladéktalanul el kell ismerni.

(2)   A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága haladéktalanul határoz az európai védelmi határozat elismerését követően a nemzeti joga alapján – a 8. cikkel összhangban – meghozandó intézkedésekről.

13. cikk

Irányadó jog

A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának ezen irányelv értelmében hozott határozataira a végrehajtó állam nemzeti joga az irányadó.

14. cikk

Az érintett hatóságok kötelezettségei

(1)   Amennyiben a 10. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága módosítja az európai védelmi határozat alapjául szolgáló védelmi intézkedést, arról haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát. A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága adott esetben megteszi a módosított védelmi intézkedés hatályba léptetéséhez szükséges intézkedéseket, ha azok nemzeti joga szerint nem lennének lehetségesek, és erről tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát, a védett személyt és szükség szerint a veszélyeztető személyt, ha ez utóbbi a végrehajtó állam területén tartózkodik.

(2)   A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és a védett személyt a kibocsátó államban meghozott európai védelmi határozat alapjául szolgáló védelmi intézkedés időbeli hatályának lejártáról vagy az intézkedés visszavonásáról, és ezt követően a határozat visszavonásáról.

15. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti konzultációk

A kibocsátó állam és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai adott esetben konzultálhatnak egymással ezen határozat zökkenőmentes és hatékony alkalmazásának megkönnyítése érdekében.

16. cikk

Nyelvek

Az európai védelmi határozatot le kell fordítani a végrehajtó állam hivatalos nyelvére, illetve hivatalos nyelveinek egyikére.

Bármely tagállam ezen irányelv elfogadásakor vagy egy későbbi időpontban a Tanács Főtitkárságán letétbe helyezett nyilatkozatban kijelentheti, hogy kész elfogadni a határozatot az Unió intézményeinek más hivatalos nyelvén, illetve nyelvein készült fordításban is.

17. cikk

Költségek

Az ezen irányelv alkalmazásából eredő költségeket a végrehajtó állam viseli a kizárólag a kibocsátó állam területén felmerülő költségek kivételével.

18. cikk

Kapcsolat más megállapodásokkal és egyezményekkel

(1)   A tagállamok folytathatják az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában hatályban lévő két- vagy többoldalú megállapodások vagy egyezmények alkalmazását, amennyiben ezek lehetővé teszik ezen irányelv célkitűzéseinek kiterjesztését vagy bővítését, és hozzájárulnak a védelmi intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárások egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez.

(2)   A tagállamok az ezen irányelv hatálybalépése után is köthetnek két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy egyezményeket, amennyiben ezek lehetővé teszik ezen irányelv célkitűzéseinek kiterjesztését vagy bővítését, és hozzájárulnak a védelmi intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárások egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez.

(3)   A tagállamok …-ig (5) értesítik a Tanácsot és a Bizottságot azokról az (1) bekezdésben említett, meglévő megállapodásokról és egyezményekről, amelyeket továbbra is alkalmazni kívánnak. A tagállamok ezenfelül minden új – a (2) bekezdésben említett – megállapodásról vagy egyezményről az azok aláírását követő három hónapon belül értesítik a Tanács Főtitkárságát és a Bizottságot.

19. cikk

Végrehajtás

(1)   A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek …-ig (6) megfeleljenek.

(2)   A tagállamok továbbítják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak azon rendelkezések szövegét, amelyek az ezen irányelvből eredő kötelezettségeket nemzeti jogukba átültetik.

20. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság a tagállamoktól a 19. cikk (2) bekezdésével összhangban kapott információk alapján …-ig (7) jelentést készít.

(2)   A Tanács e jelentés alapján értékeli

a)	azt, hogy a tagállamok mennyiben hozták meg az e kerethatározatnak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket; és

b)	ezen irányelv alkalmazását.

(3)   A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatokat csatolnak.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  Az Európai Parlament …-i állásfoglalása (a Hivatalos lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL L 337., 2008.12.16., 102. o.

(3)  HL L 294., 2009.11.11., 20. o.

(4)  HL L 191., 1998.7.7., 4. o.

(5)  HL: kérem illessze be az időpontot, amely az ezen irányelv hatálybalépését követő három hónap.

(6)  HL: kérem illessze be az időpontot, amely az ezen irányelv hatálybalépését követő két év.

(7)  HL: kérem illessze be az időpontot, amely az ezen irányelv hatálybalépését követő négy év.

---

---

---