52010DC0668

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.11.18.

COM(2010) 668 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az egyes szomszédos országoknak az egységes árutovábbítási eljárásról, illetőleg az áruforgalom alakiságainak egyszerűsítéséről szóló 1987. évi EK–EFTA egyezményekhez való csatlakozása előkészítésével összefüggésben követendő stratégiáról

EN

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az egyes szomszédos országoknak az egységes árutovábbítási eljárásról, illetőleg az áruforgalom alakiságainak egyszerűsítéséről szóló 1987. évi EK–EFTA egyezményekhez való csatlakozása előkészítésével összefüggésben követendő stratégiáról

1. AZ EGYEZMÉNYEK KITERJESZTÉSE: CÉLOK ÉS ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK

1.1. Az egységes árutovábbítási eljárásról, illetőleg az áruforgalom alakiságainak egyszerűsítéséről 1987-ben elfogadott két egyezménynek[1] jelenleg négy szerződő fele van (az Európai Unió, Izland, Norvégia, Svájc[2]), melyek együttesen 30 országot képviselnek. Elfogadásuk óta az egyezmények bebizonyították, hogy értékes eszközként segítik a kereskedelmi áruforgalmat azáltal, hogy a vámfelügyelet alatt álló áruk forgalmára vonatkozóan közös eljárásokat állapítanak meg, és ezzel hozzájárulnak a határátlépési pontokban fellépő torlódások megszüntetéséhez, illetőleg azáltal, hogy összehangolják a kivitel, a behozatal és az árutovábbítás esetében benyújtandó vámáru-nyilatkozatok formátumát.

1.2. A közösségi árutovábbítással foglalkozó európai parlamenti vizsgálóbizottság 1997. februári ajánlásai nyomán a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy nem terjeszt elő javaslatot az egyezmények újbóli kiterjesztésére mindaddig, amíg a közösségi és az egységes árutovábbítási eljárás reformja és számítógépesítése meg nem történt. Az árutovábbításra irányadó szabályok reformjának jogszabályi komponense 2001. július 1-jén hatályba lépett. A megfelelő operatív keret megvan, az árutovábbítási eljárás számítógépesítése megtörtént, és elfogadásra került az a jogszabályi háttér,[3] amelyben már megjelenik, hogy a rendes árutovábbítási eljárás lefolytatása elektronikus úton történik.

1.3. A Bizottság 2001-ben javaslatot[4] tett egy, az akkori EU-tagjelölt országok[5] egy részének az egyezményekhez való csatlakozására vonatkozó stratégiára, és ebben meghatározta azokat a feltételeket, amelyeket a csatlakozást megelőzően minden egyes országnak képesnek kell lennie teljesíteni. A közlemény az EU-tagjelölt országokra összpontosított, mert úgy ítélte meg, hogy az egyezményekhez való csatlakozásnak egy átfogó EU-tagsági stratégiába kell illeszkednie, és különös figyelemben részesítette azt a körülményt, hogy az új számítógépesített árutovábbítási rendszer (New Computerised Transit System – NCTS) létrehozása akkor még korai fázisában volt.

Az EU 2004. évi bővítése nyomán a jelen pillanatban az egyezményekhez való közelgő csatlakozására készülő Törökország maradt az egyetlen olyan ország, amelyre a 2001. évi közlemény jelenleg vonatkozik.

1.4. Az egyezményekhez való csatlakozás lehetőségét indokolt kilátásba helyezni egyfelől azon EU-tagjelölt országok számára, amelyekre a 2001. évi közlemény nem vonatkozott (Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság), másfelől pedig a potenciális tagjelölt országok számára.

1.5. A 2001. évi közleményben meghatározott előfeltételekkel összhangban a teljes mértékben üzemkész, az operatív kockázatok ellenőrzés alatt tartását nagyobb mértékben lehetővé tévő számítógépesített árutovábbítási rendszer megvalósulásával mára lehetségessé vált, hogy a kereskedelmi áruforgalom megkönnyítése érdekében további szomszédos országok is csatlakozzanak az egyezményekhez.

Nyilvánvaló, hogy az Uniónak és az európai gazdasági szereplőknek egyaránt érdekében áll az egyezmények kiterjesztése olyan további országokra, amelyek képesek azt végrehajtani, és ez a kiterjesztés egyben azt is biztosítja, hogy a régió teljes egészében javuljon a szabályozásnak az EU-joggal való összhangja. Az egyezmények regionális jellegének megőrzése érdekében indokolt e közleményben meghatározni olyan országokat, amelyek potenciális szerződő feleknek tekinthetők, továbbá indokolt előirányozni, hogy a Bizottság e közlemény tartalmának felülvizsgálata keretében öt év elteltével meg fogja vizsgálni, hogy további országok nem tekinthetők-e potenciális szerződő feleknek.

1.6. A Bizottság a továbbiakban is segítséget nyújt annak előkészítésében, hogy ezek az országok csatlakozzanak az egyezményekhez, valamint annak biztosításában, hogy erre a csatlakozásra a lehető legkedvezőbb feltételek mellett kerülhessen sor. Amikor majd dönteni kell arról, hogy egy adott ország készen áll-e a csatlakozásra, különös figyelmet kell fordítani a korszerűsített Közösségi Vámkódex bevezetése terén az Unióban addig bekövetkező fejleményekre és e fejleményeknek az egyezményekre való lehetséges hatásaira, valamint az adott országgal egy mély és átfogó szabad kereskedelmi megállapodás létrehozása érdekében folytatott tárgyalások ebből a szempontból releváns vonatkozásaira.

2. Az egyezmények kiterjesztésére vonatkozó stratégia körvonalai

2.1. Az egységes árutovábbítási eljárásról, illetőleg az áruforgalom alakiságainak egyszerűsítéséről 1987-ben elfogadott EK–EFTA egyezmények új partnerekre való kiterjesztése egyaránt érdeke az Uniónak és az európai kereskedelmi áruforgalomnak: ösztönzőleg hat az árukereskedelemre, és csökkenti az államhatárokon bekövetkező torlódásokat.

Az egyezmények kiterjesztése összhangban van az európai szomszédságpolitikáról szóló közleményben[6] felvázolt elvekkel. A közlemény hangsúlyozza, hogy a vámjogi szabályozás közelítése, a kapacitásépítés és a korszerűsítés – beleértve a számítógépesítést is – hozzájárul a kereskedelem elősegítéséhez.

2.2. Az egyezmények regionális jellegének megőrzése érdekében indokolt e közleményben meghatározni azon országok körét, amelyek potenciális szerződő feleknek tekinthetők, továbbá indokolt előirányozni, hogy a Bizottság e közlemény tartalmának felülvizsgálata keretében öt év elteltével fontolóra fogja venni további országok potenciális szerződő felekként való figyelembevételét.

2001-hez hasonlóan most is törekedni kell arra, hogy az egyezmények kiterjesztése egy olyan, kellően kézben tartott folyamat keretében menjen végbe, amely a lehető legjobban hasznosítja a rendelkezésre álló erőforrásokat, és figyelembe veszi az egységes árutovábbítási eljárás nagyobb földrajzi területen történő alkalmazásából levonható tanulságokat. Ennek érdekében a Bizottság egy olyan szűk országcsoport meghatározására tesz javaslatot, amelynek az egységes árutovábbítási rendszerbe való bekapcsolásával az Unió a legtöbbet nyerhet, természetesen azzal a feltétellel, hogy az érintett országoknak a csatlakozás valamennyi kritériumát teljesíteniük kell.

Ennek a csoportnak az EU-tagjelölt és a potenciális EU-tagjelölt országokat, az egyezményekhez való csatlakozáshoz vezető útiterv kidolgozását kifejezetten előirányzó „Keleti partnerség” elnevezésű kezdeményezéssel[7] érintett országokat (Azerbajdzsán, Fehéroroszország,[8] Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna), valamint Oroszországot indokolt tartalmaznia, melynek esetében a kereskedelmi áruforgalom megkönnyítése – az EU és Oroszország között létrejött megállapodásnak megfelelően – szerves része a közös gazdasági térség kialakítására vonatkozó útitervnek.[9]

2.3. Amint azt a 2001. évi közlemény is hangsúlyozza,[10] egy adott ország csak akkor kérhető fel az egyezményekhez való csatlakozásra, ha e felkérés időpontjában – mind a jogi szabályozás, mind az operatív szint, mind pedig a számítógépes alkalmazások tekintetében – képes maradéktalanul alkalmazni az egységes árutovábbítási eljárásra és az alakiságok egyszerűsítésére vonatkozó hatályos joganyagot. Feltétel tehát, hogy erre az időpontra megtörténjék a nemzeti jogi rendelkezések hozzáigazítása az egyezményekhez, a vámszerveknek pedig egyrészről képesnek kell lenniük arra, hogy teljesítsék a gyakorlati és a pénzügyi követelményeket, másrészről pedig rendelkezniük kell a szükséges számítógépesített árutovábbítási rendszerrel (NCTS).

2.4. Ezen túlmenően a Bizottság – az Unió nevében, az egyezmények többi szerződő felével együttműködve – olyan intézkedéseket is ki fog dolgozni, amelyek biztosítani hivatottak az előkészületek és egyfelől jogi szinten a vámjogi szabályozás, másfelől igazgatási szinten az integrált jogalkalmazás közötti összhangot.

2.5. Ilyen intézkedés, hogy az érintett országok nem hivatalos megfigyelőként részt vehetnek az egységes árutovábbítási eljárással és az alakiságok egyszerűsítésével foglalkozó vegyes bizottságok és munkabizottságok munkájában (néhány érintett ország[11] esetében ez már ma is így van). Ez segíteni fogja a kérdéses országok felkészülését az egységes árutovábbítási eljárással és az alakiságok egyszerűsítésével összefüggő joganyag alkalmazására való felkészülésükben, és – különösen az elektronikus vámigazgatásra vonatkozó uniós projekttel összefüggésben – jótékony hatással lesz az egyezmények továbbfejlesztésére is. A szóban forgó országok részt vehetnek a „Vám 2013” program keretében az árutovábbítással kapcsolatban szervezett kezdeményezésekben (továbbképzések, szakembercsere). A folyamat magában foglalja az egyezmény alapján a vámigazgatás számítógépesítése tárgyában létrejött joganyag áttekintését is, ami segíteni fog a szükséges további lépések meghatározásában és a teljesítendő követelmények azonosításában.

3. Következtetés

3.1 A Bizottság arra kéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy biztosítsák támogatásukról az egységes árutovábbítási eljárásról, illetőleg az áruforgalom alakiságainak egyszerűsítéséről elfogadott két EK–EFTA egyezménynek az EU-tagjelölt és a potenciális EU-tagjelölt országokra, a „Keleti partnerség” elnevezésű kezdeményezéssel érintett országokra, Oroszországra, valamint – amennyiben a Fehéroroszország, Oroszország és Kazahsztán részvételével létrehozandó vámunió szükségessé teszi – Kazahsztánra való kiterjesztésével összefüggésben javasolt fenti stratégiát.

3.2 Ennek megfelelően azt megelőzően, hogy az EK–EFTA vegyes bizottság bármely országot felkérne az egyezményekhez való csatlakozásra, az egységes árutovábbítási rendszer jelenlegi, számítógépesített formájának bevezetésében a jelenlegi szerződő felek által elért eredmények tükrében értékelni kell az adott ország felkészültségét.

[1] Az egyezmények szövege: HL L 226., 1987.8.13., 1. o. és HL L 134., 1987.5.22., 2. o.

[2] Az egyezmények alkalmazásában Liechtensteint a svájci vámterület részének kell tekinteni.

[3] A Bizottság 1192/2008/EK rendelete, HL L 329., 2008.12.6., 1. o.; az EK–EFTA egységes árutovábbítási vegyes bizottság 1/2008. határozata, HL L 274., 2008.10.15., 1. o.

[4] COM(2001) 289 végleges.

[5] Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia, Szlovénia és Törökország.

[6] COM(2004) 373 végleges.

[7] Lásd a Keleti partnerségről szóló bizottsági közleményt (COM(2008) 823) kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

[8] Ha Fehéroroszország, Kazahsztán és Oroszország vámuniót hoz létre, az azt teheti szükségessé, hogy ezek az országok egyidejűleg csatlakozzanak az egyezményekhez.

[9] Sajtóközlemény, XV. EU–Oroszország csúcstalálkozó, 2005. május 10., 8799/05 (Presse 110).

[10] Lásd az 1.2. pontot.

[11] Ilyen státusszal jelenleg a következő országok rendelkeznek: Fehéroroszország, Grúzia, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Moldova, Oroszország, Szerbia, Törökország és Ukrajna.