52010DC0605

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.27.

COM(2010) 605 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Jelentés az európai parlamenti képviselők választásáról (a 2002/772/EK, Euratom határozattal módosított 1976. évi okmány), valamint az Európai Unió polgárainak a lakóhelyük szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon való részvételéről (93/109/EK irányelv)

{COM(2010) 603 végleges}

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Jelentés az európai parlamenti képviselők választásáról (a 2002/772/EK, Euratom határozattal módosított 1976. évi okmány), valamint az Európai Unió polgárainak a lakóhelyük szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon való részvételéről (93/109/EK irányelv)

1. BEVEZETÉS

Az uniós polgárok számára biztosított politikai jogok megerősítik európai identitásukat. Az uniós polgárok azon joga, hogy – bármelyik tagállamot is választják lakóhelyükül – szavazhatnak az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon, alapvető jelentőségű az Unió demokratikus életében való részvételük szempontjából.

Az európai parlamenti választások szabályait a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal[1] módosított, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. évi okmány[2] rögzíti, amely valamennyi tagállam tekintetében megállapít néhány közös elvet, így például az arányos képviselet alkalmazásának kötelezettségét, és annak biztosítását, hogy a választás napjának ugyanarra a csütörtökkel kezdődő és a következő vasárnappal bezáródó időszakra kell esnie. A 93/109/EK irányelv[3] állapította meg azon részletes szabályokat, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok részvételét az európai parlamenti választásokon a választott lakóhelyük[4] szerinti tagállamban. A választói névjegyzékbe történő felvételre, valamint a kettős szavazás és jelöltség megelőzésére irányuló szabályok mellett az irányelv eltérést engedélyez azon tagállamoknak, ahol a más tagállami állampolgársággal rendelkező lakosok száma meghaladja az adott tagállamban lakó választókorú uniós polgárok összlétszámának 20%-át[5]. A Bizottság minden európai parlamenti választás előtt tizennyolc hónappal jelentést készít arról, hogy alkalmazzák-e az eltérést. A Bizottság legutóbbi jelentését 2007. december 20-án fogadták el[6].

A legutóbbi európai parlamenti választást 2009 júniusában tartották. Ekkor a Nizzai Szerződés rendelkezései szerint 736 volt az európai parlamenti képviselői helyek száma. Ennek megfelelően 2009-ben 736 európai parlamenti képviselőt választottak meg. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-i hatálybalépésével a képviselői helyek száma 751-re nőtt. A Tanács 2010. június 23-án hozta meg[7] az említett rendelkezések végrehajtásához szükséges előkészítő intézkedéseket. A Lisszaboni Szerződés az Európai Parlament összetételének meghatározása tekintetében is módosítást vezetett be. Az új rendelkezés szerint az intézmény ezután „a Közösségben egyesült államok népeinek képviselői”[8] helyett „az Unió polgárainak képviselőiből áll”[9].

A 2009. évi európai parlamenti választásokról szóló mostani jelentés az alábbi dokumentumot kíséri és ahhoz nyújt hozzájárulást: „2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesülése előtt álló akadályok lebontása”. E jelentés azokat a problémákat – és azok kezelési módjait – állítja a középpontba, amelyekkel a polgároknak még mindig meg kell küzdeniük, különösen, ha határokon átnyúlóan próbálnak vásárolni vagy szolgáltatásokat igénybe venni.

A jelentés célja, hogy értékelje az uniós polgárok választási jogainak érvényesülését a 2009. évi európai parlamenti választások során. Először is megvizsgálja a választásokra és az ahhoz kapcsolódó jogokra vonatkozó ismeretek szintjét, a tagállamok és az uniós intézmények által e tekintetben meghozott intézkedéseket, valamint a választásokon való tényleges részvételt. Másodsorban bemutatja, hogy a tagállamok hogyan ültették át és hajtották végre az e területre vonatkozó uniós jogot. A jelentés végezetül körvonalazza a részvétel javítása és az uniós polgárok választási jogai érvényesítésének garantálása érdekében meghozandó intézkedéseket

E jelentés az alábbi forrásokra épül: a közelmúltbeli Eurobarométer felmérések, a 2010. június 15-én lezárult nyilvános konzultáció eredményei, a 2010. július 1–2-án sorra került, „Az uniós polgárok jogai: a további teendők” című konferencia, a tagállami választási szakértők által nyújtott információk, valamint az 1976. évi okmány és a 93/109/EK irányelv tagállamok általi átültetésének és végrehajtásának bizottsági értékelése.

2. A VÁLASZTÁSOKKAL KAPCSOLATOS ISMERETEK ÉS AZ AZOKON VALÓ RÉSZVÉTEL

2.1. Általános részvételi arány és a részvételt ösztönző fellépés

A szavazáson való részvételi arány az 1979-es első közvetlen európai parlamenti választások óta folyamatosan csökken. A 2009 eleji Eurobarométer adatok azt mutatták, hogy az uniós polgárok mindössze 34%-a szavazna biztosan az európai parlamenti választásokon.

Az említett alacsony részvételi aránnyal szembesülve az Európai Parlament, az Európai Tanács és a Bizottság a választásokat jelölték meg a 2009. év legfontosabb intézményközi kommunikációs prioritásaként, és úgy döntöttek, hogy a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” elnevezésű politikai megállapodás[10] szellemében közösen hívják fel a figyelmet az európai parlamenti választásokra. A Bizottság tevékenyen részt vállalt a 2009. évi európai parlamenti választások jelentőségét bemutató, figyelemfelhívó tevékenységben[11]. A Bizottság fellépése több mint ezer, az összes lehetséges kommunikációs fórumot igénybe vevő tevékenységgel és eseménnyel egészítette ki az Európai Parlament kampányát. Külön erőfeszítéseket tettünk a nők, a fiatalok és az első választók megszólítására, mivel a kampány során végzett közvélemény-kutatások szerint e csoportok részvétele látszott a legkisebbnek az európai parlamenti választásokon. A Bizottság kampánytevékenysége során felhasználta az audiovizuális és az új médiát. Ennek részét képezte az „MTV-kampány”, valamint a „TH!NK ABOUT IT” elnevezésű blogverseny projekt. Számos különféle szórólapot terjesztettünk, így pl. az „Európa a nők egyenlőségért” című füzetet, amelyben elmagyaráztuk, hogy miként van jelen az Unió a polgárok mindennapi életét érintő területeken, továbbá a „Miért vegyünk részt az európai parlamenti választásokon?” elnevezésű különleges kiadványt. A kampánytevékenység a meglévő nyilvános eseményekre is épült, és a célközönség kiforrott hálózatait – így pl. az európai kamarák nőtagjainak hálózatait – is igénybe vette. A tapasztalatok szerint ezek a fellépések, és az Európai Bizottság képviseletei által a nagyközönség számára szervezett viták és nyilvános események kedvező hatást gyakoroltak az embereknek az Unióról kialakított elképzelésére.

Jóllehet az embereket szavazásra ösztönző uniós kampány ismertsége kedvező (67%), úgy tűnik, hogy korlátozott hatást gyakorolt a részvételre. Az általános részvételi arány 43%-ot ért el, szemben a 2004. évi 45%-kal, ami a csökkenő részvételi tendencia folytatódását jelenti. A 2009. évi választásokon azonban viszonylag kis mértékben csökkent a részvételi arány.

[pic]

Forrás: www.europarl.europa.eu

A Bizottság a választást követően is végzett közvélemény-kutatást[12], hogy felmérje a választási részvételt növelő esetleges tényezőket. Az alábbi három intézkedés erősítené leginkább a polgárok részvételi hajlandóságát: ha bővebb tájékoztatást kapnának az Európai Uniónak a mindennapi életükre gyakorolt hatásáról (84%), az európai parlamenti választások jelöltjeiről és az induló pártokról (83%), valamint magáról a választásról (80%). Az említett három legnépszerűbb javaslatot mindegyik tagállamban a válaszadók többsége támogatta: 61%-uk egyetértett azzal, hogy nagyobb valószínűséggel vennének részt a választásokon, ha ugyanazon a napon tartanák azokat az egész Unióban.

2.2. Az uniós polgárok tájékozottsága és választási részvétele a lakóhelyük szerinti tagállamban

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy növekszik azoknak a választókorú uniós polgároknak a száma, akik más tagállamban laknak, mint amelynek az állampolgárságával rendelkeznek. Például az állampolgársággal nem rendelkező, választókorú uniós polgárok száma Spanyolországban a 2004. évi 700 000 -ről 2009-re 2 millióra , Cipruson pedig 45 000 -ről 77 000-re növekedett. A statisztikai adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy az uniós polgárok politikai jogai egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert azzal arányban, ahogy egyre nagyobb mértékben élnek a szabad mozgás és letelepedés jogával.

A választók létszámának emelkedése akkor is megmutatkozik, amikor a lakóhely szerinti tagállamokban feliratkoznak a választói névjegyzékbe. 2009-ben az előző választásokhoz képest majdnem mindenütt több uniós polgárt vettek fel a választói névjegyzékbe a lakóhelyük szerinti tagállamban. E polgárok száma például Franciaországban a 2004. évi 145 000-ről 2009-re 200 000 fölé; Spanyolországban 130 000-ről 284 000-re; a Cseh Köztársaságban pedig 99 -ről 2009-ben 703 szavazóra nőtt. A tagállamok által szolgáltatott adatok alapján a más tagállamban élő és a választói névjegyzékbe felvett polgároknak az Unió egészére vetített aránya a 2009-es európai parlamenti választásokon elérte a 11,6 %-ot[13], szemben az irányelv első ízben történő alkalmazásakor, 1994-ben mért 5,9%-kal.

[pic]

Ugyanakkor néhány tagállamban 2009-ben nem növekedett arányosan a választói névjegyzékbe felvett személyek aránya 2004-hez képest, jóllehet a területükön élő, állampolgársággal nem rendelkező válaszókorú népesség létszáma emelkedett. Például a Dániában élő, állampolgársággal nem rendelkező, választókorú uniós polgárok száma a 2004. évi 58 148-ról 2009-re 96 783-ra nőtt (66%-os növekedés). A választói névjegyzékbe felvett személyek száma viszont csak 15 572-ről 16 776-ra növekedett (7%-kal). Litvániában 2004 és 2009 között majdnem 80%-kal emelkedett az országban lakó, állampolgársággal nem rendelkező válaszókorú uniós polgárok száma, a választói névjegyzékbe is felvett személyek száma pedig csupán 10%-kal nőtt.

Több oka van, hogy a más tagállamban élő uniós polgárok általában – létszámuk növekedése ellenére sem – élnek nagyobb mértékben az európai parlamenti választásokon való részvételi jogukkal. Először is a választási részvétel általában véve – a származási tagállamukban lakó uniós polgárok körében is – csökken. Ennek a tendenciának megvannak a maga sajátos okai. További tényező, hogy az emberek kevéssé ismerik a politikai jogaikat, pedig ez az előfeltétele, hogy részt vehessenek a lakóhelyük szerinti tagállam politikai életében. A 2010-ben végzett Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt az ismeretszint[14], de még további felvilágosításra van szükség. Amíg 2007-ben csupán a résztvevők 54%-ának volt tudomása arról, hogy az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok a lakóhelyük szerinti tagállamban választójoggal rendelkeznek az európai parlamenti választásokon, 2010-ben 69%-ra nőtt azok aránya, akik ismerték ezt a jogot. Ami az egyes tagállamokat illeti, az összes tagállam közül az ír (79%), a spanyol (76%), valamint a lett (75%) állampolgárok voltak százalékarányban a leginkább tisztában ezzel a joggal.

Az is befolyásolhatta az európai parlamenti választásokon a lakóhely szerinti tagállamban való részvétel arányát, hogy a kettős szavazás tilalma miatt az uniós polgároknak el kell dönteniük, hogy a származási tagállamukban szavaznak, vagy pedig abban a tagállamban, ahová elköltöztek (vagyis különböző jelöltekre). Az Eurobarométer felmérés rámutatott, hogy a megkérdezettek rendkívül megosztottak abban a tekintetben, hogy mely jelöltekre és listákra szavazzanak inkább az európai parlamenti választásokon. Körülbelül 44%-uk úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamban lakna, akkor inkább ennek a tagállamnak a listájára szavazna, a megkérdezettek hasonló százaléka (46%) viszont azt jelezte, hogy szívesebben gyakorolná választójogát a saját tagállamában.

Úgy tűnik, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokon való részvételre vonatkozó, rendelkezésünkre álló indikatív statisztikai adatok megerősítik a nyilvános felmérés eredményét. Előfordult, hogy egy adott tagállam más tagállamban lakó állampolgárainak többsége inkább az állampolgársága szerinti tagállam listáira szavazott. 36 294 spanyol állampolgárt vettek választói névjegyzékbe más tagállamokban, viszont 68 008 más tagállamokban lakó spanyol állampolgár a spanyol listákra való szavazást választotta. Más esetekben az érintett állampolgárok többsége inkább feliratkozott a lakóhelye szerinti tagállam választói névjegyzékébe, és az ottani listákra szavazott. Például 51 344 lengyel állampolgárt vettek nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállamokban, és csupán 10 093-an döntöttek úgy, hogy a lengyel listákra szavaznak.

Az uniós jog nem csupán az aktív, hanem a passzív választójogot is megadja az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak. Ezt a tagállami állampolgárokéval azonos feltételekkel gyakorolhatják. A jelek szerint nem sok polgár él ezzel a joggal, mivel a 2009. évi választásokon mindössze 81-en jelöltették magukat a lakóhelyük szerinti tagállamokban (1999-ben 62, 2004-ben pedig 57 nem-állampolgár jelölt indult). A jelentés 3.2. fejezetében megvizsgáljuk az e jog gyakorlása előtt álló egyes akadályokat.

2.3. Tájékoztatási intézkedések az uniós állampolgárok lakóhelyük szerinti tagállamban való választási részvételének ösztönzésére

Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást a más tagállamokból származó uniós polgároknak arról, hogy milyen módon gyakorolhatják aktív és passzív választójogukat.

A más tagállamokból származó uniós polgárok tájékoztatása céljából meghozott tagállami intézkedések áttekintése eltérő megközelítésekre világít rá. A tájékoztatás néhány tagállamban megfelelően célzott és figyelembe veszi a más tagállamokból származó uniós polgárok sajátos igényeit, viszont más esetekben csak a teljes választóközönségnek szóló, általános tájékoztató kampányt folytatnak az európai parlamenti választásokról.

A legjobb gyakorlatok között említhető az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak szóló egyéni levelek küldése, amelyekben tájékoztatják őket választójoguk gyakorlásának szabályairól. A legutóbbi választások óta kiterjedtebbé vált ez a gyakorlat, amelyet ma már tíz tagállam alkalmaz[15].

A tagállamok széles körben használnak egyéb eszközöket, így pl. újság-, televíziós és rádiós hirdetéseket, valamint a nemzeti hatóságok weboldalain megjelenített tájékoztatást.

A Bizottság fontosnak tartja, hogy tájékoztassák az uniós polgárokat a jogaikról, és a választói részvétel ösztönzése érdekében meghozott intézkedésekről. A Stockholmi Program[16] keretében az uniós intézményeknek gondosan mérlegelniük kell, hogy milyen módon ösztönözzék szavazásra a polgárokat a 2014. évi európai parlamenti választásokon. Ezzel összefüggésben a Bizottság az „Alapvető jogok és polgárság” egyedi program révén lehetőséget nyújt a nem kormányzati és egyéb szervezetek számára, hogy finanszírozást szerezzenek az e területre vonatkozó ismeretterjesztő tevékenységeket tartalmazó projektjeikhez. A Bizottság célja az ilyen finanszírozási lehetőségek előmozdítása, továbbá azok kiterjesztése a választási folyamatban a nők szavazóként és jelöltként való részvételét célzó fellépésekre. Végezetül a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó 2010–2015. évi stratégia előírja, hogy az Európai Parlament nemi egyensúlyának javítása érdekében intézkedéseket kell hozni a női jelöltek részvételének elősegítésére az európai parlamenti választásokon.

3. A 2009. ÉVI VÁLASZTÁSOKAT SZABÁLYOZÓ UNIÓS JOG TAGÁLLAMOK ÁLTALI ÁTÜLTETÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

3.1. Az uniós polgárok jogainak számbavétele – a 93/109/EK irányelv átültetése

A 93/109/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy az uniós polgároknak kérniük kell felvételüket az adott tagállam választói névjegyzékeibe ahhoz, hogy aktív és passzív európai parlamenti választójogukat a lakóhelyük szerinti tagállamban gyakorolhassák. Mivel a származási és a lakóhely szerinti tagállamban egyidejűleg nem lehet szavazni, illetve jelöltként indulni, az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok kötelesek nyilatkozatot tenni arról, hogy kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban fogják gyakorolni aktív vagy passzív választójogukat. A kettős szavazás és jelöltség megakadályozása érdekében a tagállamok – a lakóhely szerinti és a származási tagállamban egyaránt nyilvántartásba vett jelöltek és választók kiszűrése érdekében – kicserélik az adatokat. A jelölteknek a származási tagállamuk hatóságai által kiállított olyan igazolást is be kell nyújtaniuk, amely tanúsítja, hogy nem fosztották meg őket passzív választójoguktól. A tagállamok kötelesek a területén lakó, más tagállamokból származó uniós polgároknak egyedi tájékoztatást adni arról, hogy aktív és passzív választójogukkal milyen részletes szabályok szerint élhetnek az adott tagállamban, valamint arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak a választói névjegyzékben való felvételük, illetve jelöltként való indulásuk iránti kérelmük tekintetében.

A 2004. május 1-jén az Uniót alkotó államok esetében a Bizottság már az irányelv 1994. évi hatálybalépésétől kezdve értékelte a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetőségét, és meghozta a szükséges intézkedéseket. Az irányelv végrehajtásáról szóló – 1998-ban[17] és 2000-ben[18] közzétett – korábbi jelentések áttekintették az átültetés és a végrehajtás érdekében indított jogsértési eljárások állását. Ezen eljárások eredményeként az érintett tagállamok helyes ültették át és hajtották végre az irányelvet[19].

A Bizottság nemrégiben vizsgálta az irányelvnek a 2004. május 1-jét követően uniós tagállammá vált államokban történő átültetését. E vizsgálat azt mutatta, hogy egészében véve teljesülnek azok a jogi feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy az uniós polgárok gyakorolhassák aktív és passzív választójogukat a lakóhelyük szerinti tagállamban. A 2009. évi választások során tíz tagállamban nem volt közvetlen akadálya, hogy az uniós polgárok részt vegyenek az európai parlamenti választásokon. Úgy tűnik azonban, hogy két tagállamban – Szlovéniában és Máltán – az uniós polgárokra kiszabott feltételek komoly akadályt képeztek e joguk gyakorlása előtt. Szlovéniában a más tagállamokból származó uniós polgárok csak az e tagállamban való legalább ötéves tartózkodást követően kapták meg az aktív és a passzív választójogot az európai parlamenti választásokon.

A máltai jogszabály még mindig úgy rendelkezik, hogy a más tagállamokból származó uniós polgároknak máltai személyi igazolványt[20] kell bemutatniuk ahhoz, hogy felvegyék őket a választói névjegyzékbe. Emellett a választási hatóság „ha szükségesnek ítéli bármikor” előírhatja az uniós polgárok számára a választói névjegyzékbe való felvételükkor tett nyilatkozat megújítását. Következtetésképpen a más tagállamokból származó uniós polgárok akkor is kizárhatók a választásokon való részvételből, ha már felvették őket a választói névjegyzékekbe.

Ezen felül több tagállamban[21] a nemzeti jog további követelményeket támaszt azokkal az uniós polgárokkal szemben, akik fel kívánnak iratkozni a választói névjegyzékbe vagy jelöltként kívánnak indulni (pl.: a bejelentkezési dokumentum benyújtásának előírása, a helyben lakás tanúsítása céljából, vagy a nyilvántartásba vétel megújítása mindegyik európai parlamenti választáskor). Ezek a követelmények szintén ellentétesek az irányelvvel.

Végül pedig úgy tűnik, hogy több tagállam nem ültette át helyesen azt a kötelezettséget, miszerint tájékoztatást kell adni a polgároknak arról, hogy milyen részletes szabályok szerint élhetnek aktív és passzív választójogukkal[22]. Az alacsony választási részvételnek az az egyik oka, hogy nem nyújtanak elegendő információt a polgároknak.

3.2. A származási tagállamuktól eltérő lakóhelyük szerinti tagállamban politikai pártot alapítani kívánó vagy abba belépni szándékozó uniós polgárok előtt álló akadályok

További akadályt jelent az uniós polgárok európai parlamenti választásokon való részvételi jogának gyakorlása vonatkozásában, hogy korlátozzák a politikai pártok tagságának elnyerését, és feltételeket támasztanak a politikai pártok alapítása tekintetében.

A passzív választójog gyakorlása szorosan a politikai párttagsághoz kapcsolódik. A jelöltek a legtöbb esetben a politikai pártok által összeállított és azok tagjaiból álló listákon indulnak. Azok a tagállami jogszabályok, amelyek saját állampolgáraikra korlátozzák a politikai párttagság lehetőségét, megakadályozzák, hogy egyéb uniós polgárok politikai pártok tagjaiként indulhassanak az európai parlamenti választásokon. Következtetésképpen az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok – a hatályos nemzeti szabályozásnak megfelelően – csak független jelöltként vagy pedig a politikai pártoktól eltérő szervezetek jelöltjeiként indulhatnak a választásokon. Az ilyen jogszabályok értelmében az állampolgársággal nem rendelkező személyek az állampolgárokétól eltérő feltételekkel gyakorolhatják a szóban forgó jogukat.

Ezen felül, amennyiben az uniós polgároknak nincs joguk politikai pártot alapítani, hanem csak a meglévőkhöz csatlakozhatnak, megtagadják tőlük annak lehetőségét, hogy a már létező pártokétól eltérő irányvonalat képviseljenek.

A nemzeti jogszabályok vizsgálata azt mutatja, hogy a Cseh Köztársaságban, Litvániában és Lengyelországban a más tagállamokból származó uniós polgárok nem rendelkeznek a politikai párt alapítás jogával vagy nem válhatnak a meglévő pártok tagjává. Meg kell jegyezni, hogy e korlátozás ellenére a más tagállamokból származó uniós polgárok előtt nincs teljesen elzárva a jelöltség lehetősége. A Cseh Köztársaságban és Litvániában a politikai pártok független jelölteket is felvehetnek a listáikra. Lengyelországban a politikai pártok mellett választói csoportoknak is jogukban áll jelölteket indítani. Mindazonáltal az ilyen jogszabályok megakadályozzák a más tagállamokból származó uniós polgárokat abban, hogy az állampolgárokéval azonos feltételek szerint gyakorolhassák passzív választójogukat.

Bulgáriában, Görögországban, Lettországban, Spanyolországban és Szlovéniában a más tagállamokból származó uniós polgárok tagjaivá válhatnak a meglévő pártoknak, de nincs joguk pártot alapítani. Németországban és Finnországban állampolgári kvótát határoznak meg a politikai párt alapításhoz, tehát az állampolgársággal nem rendelkező uniós állampolgárok csak akkor alapíthatnak új politikai pártokat, ha e két tagállam állampolgáraival együtt lépnek fel.

3.3. A választások eredményeinek közzététele – az 1976. évi okmány átültetése és végrehajtása

Az európai parlamenti képviselők választásáról szóló 1976. évi okmányt legutóbb a 2002/772/EK határozat módosította, amely bevezetette a választások megszervezésének jelenleg alkalmazandó közös elveit. A 2002. évi módosítás óta nem készült jelentés az említett okmány átültetéséről.

A Bizottság vizsgálata azt mutatja, hogy a legtöbb tagállamban szinte teljes mértékben megtörtént az okmány egészének átültetése. Az átültetés egyetlen említésre méltó hiányossága a 10. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos, amely megtiltja a választások eredményének korai – vagyis a szavazás összes tagállamban való lezárását megelőző – közzétételét. Tizenkét tagállam[23] a jelek szerint nem ültette át helyesen ezt a követelményt. Hollandiától eltekintve e tagállamok egyike sem tette közzé korán az eredményeket. Mindazonáltal nincs jogi garanciája, hogy a jövőbeni választások alkalmával sem fogják ezt megtenni.

E cikk célja annak biztosítása, hogy az egy tagállam eredményeinek korai közlése semmiféleképpen se befolyásolja a többi tagállamban még folyamatban lévő szavazást. Ezzel kívánják szavatolni a választás szabadságát, amely – az 1976. évi okmány 1. cikkének (3) bekezdése szerint – az európai parlamenti választásokon védelmezendő demokratikus alapelv.

3.4. Az uniós ítélkezési gyakorlat fejleményei

Az Európai Bíróság a Gibraltár (C-145/04. sz., Spanyolország kontra Egyesült Királyság ) és az Aruba (C-300/04. sz. Eman en Sevinger ) ügyben hozott, az európai parlamenti választásokkal összefüggő két közelmúltbeli ítéletében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik az európai parlamenti választás uniós szinten nem harmonizált vonatkozásainak szabályozása, tiszteletben kell tartaniuk az uniós jog általános elveit, amelyek a Bíróság ellenőrzése alatt állnak. A Gibraltár ügyben hozott ítéletében a Bíróság kifejtette, hogy az uniós jog nem akadályozza meg, hogy valamely tagállam saját állampolgárain és a területén lakó uniós polgárokon kívül kiterjessze a választójogot a személyek meghatározott, hozzá szorosan kapcsolódó kategóriáira. Hasonlóképpen, az Aruba ügyben hozott ítéletében a Bíróság rámutatott, hogy az uniós jog nem akadályozz meg egy adott tagállamot abban, hogy megvonja az európai parlamenti választásokon való választójogot a nem a területén lakó saját állampolgáraitól. A tagállamok azonban kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, így annak általános elveit is. Ezek közé tartozik különösen az egyenlő bánásmód és a megkülönbözetés tilalmának elve.

4. AZ UNIÓ DEMOKRATIKUS ÉLETÉBEN VALÓ RÉSZVÉTELHEZ FűZőDő UNIÓS POLGÁRI JOG GARANTÁLÁSÁRA IRÁNYULÓ ERőFESZÍTÉSEK

4.1. A 93/109/EK irányelv és az 1976. évi okmány átültetése

A Bizottság fokozta erőfeszítéseit a 93/109/EK irányelv helyes átültetésének és végrehajtásának biztosítására. A nemzeti jogszabályok elemzéséből levont következtetések alapján megtesszük a szükséges intézkedéseket a választójog gyakorlását gátló akadályok eltávolítására, beleértve azt is, hogy az összes tagállam teljes mértékben köteles tájékoztatni a polgárokat a jogaikról. A Bizottság prioritásként kezeli továbbá azon akadályok lebontását, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a polgárok a lakóhelyük szerinti tagállamban teljes mértékben élhessenek passzív választójogukkal az európai parlamenti választásokon. Az 1976. évi okmány átültetése vonatkozásában a Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket a 10. cikk (2) bekezdése végrehajtásának biztosítására.

4.2. A kettős szavazás megakadályozása – a jelenlegi mechanizmus javítására irányuló erőfeszítések

A Bizottság 2006-ban az irányelv módosítására irányuló javaslatot fogadott el, mivel úgy ítélte meg, hogy a kettős szavazás és jelöltség megakadályozására irányuló jelenlegi mechanizmus[24] nem kielégítő. A javaslat a rendszer egyszerűsítésére és hatékonyságának növelésére irányul: a jelenlegi előzetes mechanizmust a leadott szavazatok utólagos ellenőrzésével helyettesíti, és emellett súlyosabb bírságokat alkalmaz. A javaslat még mindig a Tanács előtt van, mivel a vitáját 2008-ban felfüggesztették.

Ezért a 2009. évi választásokon ismét a jelenlegi mechanizmust alkalmazták. Az e választásokat előkészítő valamennyi munka ellenére sem következett be érdemi javulás. Hasonló problémák jelentkeztek a mechanizmus kapcsán, mint az előző választásokon. Az összehangolatlan választási menetrend és a tagállamok által a választók azonosítására használt adatok eltérései miatt gyakran nem használhatók fel azok az információk, amelyeket a lakóhely szerinti tagállam eljuttatott a származási tagállamnak. Ezért nem valósítható meg teljes mértékben a mechanizmus célja, vagyis az, hogy a lakóhely szerinti tagállamban nyilvántartásba vett személyeket töröljék a származási ország névjegyzékeiből.

Az említett nehézségekből kifolyólag számos állampolgársággal nem rendelkező uniós állampolgárt nem képesek azonosítani az információcsere mechanizmus segítségével. Például a cseh hatóságok mindössze 2 500 személyt tudtak beazonosítani a többi tagállam által bejelentett 3 800 cseh állampolgár közül, mivel nem állt rendelkezésre elegendő adat. Írországban 208 állampolgárt azonosítottak a bejelentett 4 795 közül; Portugália pedig 38 619 állampolgárt azonosított a bejelentett 83 556-ból.

Az irányelv szerint csak kevés adatot kell nyilvántartásba venni, amikor az állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárokat felveszik a választói névjegyzékbe[25]. Az irányelv nem írja elő a születési idő megadását, ami pedig a legtöbb tagállamban szükségesnek látszik a választói névjegyzékekben szereplő állampolgárok azonosításához. Megállapítható, hogy az összegyűjtendő adatoknak az irányelv rendelkezései szerinti jelenlegi listája nem elegendő ahhoz, hogy a mechanizmus megfelelően működjön.

Ami a határidő kérdését illeti, az irányelv csupán annyit ír elő, hogy az adatokat „a választás napja előtt kellő időben” kell megküldeni. A mostani helyzet áttekintése mindazonáltal azt mutatja, hogy az egyik tagállam által elküldött információk sok esetben túl későn érkeznek ahhoz, hogy a másik tagállam feldolgozhassa azokat[26]. Például a görög hatóságok egyáltalán nem dolgozták fel a görög állampolgárok lakóhelye szerinti többi tagállam által küldött információkat, mivel azok 2009. március 3. után érkeztek, amikor az előbbi tagállamban már a módosítás lehetősége nélkül lezárták a választói névjegyzékeket. A választók nyilvántartásba vételére és az adatok megküldésére vonatkozó közös határidő hiányát a mechanizmus működését gátoló tényezőnek lehet tekinteni.

A tagállamok a következő további problémákat azonosították: egyetlen kapcsolattartó pont helyett számos decentralizált szerv között oszlanak meg az információk; problémát jelent az elektronikus úton megküldött és különböző biztonsági eszközökkel védett adatokhoz való hozzáférés; valamint a nagyszámú, papíralapú bejelentés kezelése.

A Bizottság a mechanizmussal kapcsolatos, és a 2009. évi választások alkalmával továbbra is jelentkező problémák fényében megvizsgálja, hogy milyen módon javíthat a helyzeten, ideértve a 2006. évi javaslat esetleges visszavonását, illetve módosított változattal való helyettesítését. Az alábbi két követelménynek kell teljesülnie: a választások törvényességének biztosítása érdekében javítani kell a kettős szavazás felderítésének hatékonyságát, valamint olyan jelzőrendszert kell biztosítani, amely a kettős szavazás problémájához és nagyságrendjéhez képest nem jelent aránytalan adminisztratív terhet. Úgy tűnik, hogy a mechanizmus hatékonyságának fokozása több közös szabályt tesz szükségessé (pl.: a választási menetrendek és az összegyűjtendő adatok tekintetében). A tovább intézkedéseket az Európai Parlament reformjának ütemtervét szem előtt tartva kell meghozni. E reform kihathat a 93/109/EK irányelv rendelkezéseire.

4.3. Az 1976. évi okmány módosítása (az Európai Parlament kezdeményezése) – a Bizottság hozzájárulása az Európai Parlament kezdeményezéséhez

Az Európai Parlament 2007 óta dolgozik az uniós polgárok európai parlamenti választásokon való alacsony részvételével kapcsolatos kérdés orvoslásán[27]. A viták arra irányultak, hogy új közös elveket honosítsanak meg a választási eljárások során abból a célból, hogy közelebb hozzák a polgárokat a döntéshozatalhoz, és erősítsék e választások európai dimenzióját. Az említett célkitűzést az európai parlamenti választások új szabályai révén szándékoztak elérni. Ilyen lehet pl. egy egész Unióra érvényes lista, amely tekintetében az Unió egésze egyetlen választókerületnek számítana, ahonnan meghatározott számú parlamenti képviselőt választanának a Szerződésben rögzített jelenlegi 751-en felül. A transznacionális listák célja az európai szintű politikai pártok szerepének erősítése, továbbá olyan kampánytevékenységek beindítása, amelyek a nemzeti érdekeket meghaladó kérdésekre fókuszálnának, és az európai kérdéseket és vitákat állítanák a középpontba. A 20 milliót meghaladó lakosságú tagállamokban kialakítandó regionális választókerületek azt szolgálnák, hogy közelebb hozzák az európai parlamenti képviselők tevékenységét a választókhoz. Néhány európai politikai párt politikai programokat (platformokat) népszerűsít, mások pedig azzal az elképzeléssel hozakodnak elő, hogy az egyes európai politikai pártok választási listáján induló jelöltet állítanának az Európai Bizottság elnöki tisztségére. Az Európai Parlament maga is rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy kezdeményezze a valamennyi tagállamban alkalmazott választási eljárások módosítását[28]. Jóllehet e tekintetben a Bizottságnak nincs hivatalos szerepe, egy 2010-ben lezárásra kerülő összehasonlító tanulmány előterjesztése révén mégis hozzájárulást kíván nyújtani. A tanulmány meghatározza a választási szabályozás azon aspektusait, amelyek tekintetében mód van további közös elvek kialakítására. Az alábbiak tartoznak ide: a külföldi szavazást lehetővé tévő technikák kialakítása, amelyek segítségével a külföldön élő állampolgárok a választásokon a származási tagállamuk listáira adhatják le szavazatukat; a küszöbök alkalmazására vonatkozó jelenlegi lehetőség megszüntetése, hogy javítsák a kisebb pártok mandátumszerzésének esélyeit; a több tagállamban a politikai pártok vagy egyéni jelöltek választásokon való indulásának előfeltételeként előírt pénzügyi letét eltörlése; a választók nyilvántartásba vételére vonatkozó határidő előrehozatala, a tagállamok által nyilvántartása vett választók kölcsönös ellenőrzésének megkönnyítése érdekében.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

Egyre több uniós polgár gyakorolja a szabad mozgáshoz való jogát, és esetleg a választójogukkal is a lakóhelyük szerinti tagállamban kívánnak élni. Azonban úgy tűnik, hogy az európai parlamenti választásokon a lakóhelyük szerinti tagállam választási névjegyzékeibe feliratkozó polgárok száma elmarad a potenciális választókétól, vagyis a sajátjukétól eltérő tagállamban élő választókorú uniós polgárok létszámától. Ez azt jelzi, hogy van lehetőség a polgárok választójoggal kapcsolatos ismereteinek a bővítésére, és az Unió demokratikus életében való részvételük ösztönzésére.

A megfelelően tájékozott uniós polgárok nagyobb valószínűséggel vállalnak szerepet a politikai életben. Az európai parlamenti választások után a Bizottság meghatározta azokat a helyes gyakorlatokat, amelyeket a 2014-es választásokra figyelemmel érvényre kíván juttatni. A Bizottság javasolni fogja, hogy 2013-at nyilvánítsák a Polgárok Európai Évének, hogy így az Európai Parlamenti választásokra is felhívják a figyelmet Ennek következtében 2014-ben várhatóan nagyobb mértékben mozgósíthatják a választókat.

A Bizottság továbbra is finanszírozást szándékozik kínálni nem kormányzati és más szervezetek számára is annak érdekében, hogy a polgárok megismerjék a választójogukat és késztetést kapjanak ahhoz, hogy éljenek azzal.

A polgárok választójogra vonatkozó tájékoztatása mellett a megfelelő jogi feltételek is fontos előfeltételét képezik az említett jog gyakorlásának. A Bizottság gondosan megvizsgálja, hogy a tagállamok milyen módon ültették át és hajtották végre a vonatkozó uniós jogot, és szükség esetén intézkedéseket hoz a hiányosságok orvoslására.

2009-ben továbbra is fennálltak az azonos európai parlamenti választásokon két tagállamban való szavazás tilalmára vonatkozó mostani mechanizmussal kapcsolatos nehézségek, amelyet a Bizottság már az előző választáskor is megállapított, és az említett mechanizmus módosítására irányuló 2006-os javaslatában tárgyalt. A Bizottság megvizsgálja, hogy fel kell-e váltani a 2006. évi javaslatot a 93/109/EK irányelv további módosításával. Úgy látszik, hogy egy hatékonyabb mechanizmushoz további közös szabályokra van szükség. Ugyanakkor bármely új szabályozásnak arányosnak kell lennie a problémával és a kettős szavazás elterjedtségével.

A Bizottság szintén nyomon követi és hatáskörén belül hozzájárul ahhoz az Európai Parlamentben zajló mérlegelési folyamathoz, amely arra irányul, hogy miként teremthető nagyobb érdeklődés a polgárok körében. A Bizottság támogatni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a választások európai dimenziójának erősítésére és olyan módon történő megreformálására irányulnak, hogy az európai parlamenti képviselők választása révén a polgárokat közelebb hozzák a politikai pártokhoz és a döntéshozatali folyamathoz, és megerősítsék az intézmény működésének demokratikus alapjait.

[pic]

[1] HL L 283., 2002.10.21., 67. o.

[2] Az okmányt az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozathoz mellékelték (HL L 278., 1976.10.8., 67. o).

[3] Az 1993. december 6-i 93/109/EK irányelv (HL L 329., 1993.12.30., 34. o).

[4] Az uniós polgárok az EUMSz. 22. cikke alapján elnyerték az aktív és a passzív választójogot az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon a lakóhelyük szerinti tagállamban, anélkül hogy rendelkeznének állampolgársággal. Ezt a jogot az állampolgárokéval megegyező feltételekkel gyakorolhatják.

[5] Ezek a tagállamok feltételül szabhatják a más tagállamokból származó uniós polgárok számára, hogy egy minimális időszakot a területükön kell tartózkodniuk, mielőtt elnyernék az aktív és passzív választójogot.

[6] Lásd a COM(2007) 846 jelentést.

[7] Lásd az Európai Unió Tanácsának 11192/10. dokumentumát.

[8] Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 189. cikke.

[9] Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdése

[10] A „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” elnevezésű politikai megállapodást 2008. október 22-én írták alá.

[11] Jelentés – Az Európai Bizottságnak a 2009. évi európai parlamenti választások során végzett figyelemfelhívó tevékenységei:

http://www.cc.cec/home/dgserv/comm/european_elections/report_european_elections_2009.html.

[12] Az Eurobarométer 292. sz. gyorsjelentése.

[13] Ezek a számok, a tagállamok többsége által rendelkezésre bocsátott adatokat tükrözik. A Bizottság azonban nem rendelkezik elegendő információval arról, hogy hány uniós állampolgár él Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban, Máltán, Hollandiában, Lengyelországban, Szlovéniában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban.

[14] Az előző felmérést 2007-ben végezték – az Eurobarométer 213. sz. gyorsjelentése.

[15] Ausztria, Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lettország és Luxemburg.

[16] Az EU Tanácsának 2009. december 2-i, 17024/09. sz. dokumentuma.

[17] COM(97) 731.

[18] COM(2000) 843.

[19] Jogsértési eljárást folytattunk Ausztriával, Belgiummal, Németországgal, Spanyolországgal, Olaszországgal, Luxemburggal, Hollandiával és Svédországgal szemben.

[20] A 2004/38/EK irányelv eltörölte az uniós polgárok tartózkodási engedélyeit, és bejelentkezésről szóló igazolásokat léptetetett azok helyébe.

[21] Bulgária, Csehország, Ciprus, Észtország, Magyarország, Lettország, Málta, Románia és Szlovénia.

[22] A 12 uniós tagállam közül csak a Cseh Köztársaság, Ciprus, Észtország és Litvánia ültette át helyesen ezt a követelményt.

[23] Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Finnország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Svédország és az Egyesült Királyság.

[24] A mechanizmus abból áll, hogy a tagállamok kicserélik a lakóhely szerinti tagállamban a választói névjegyzékbe felvett uniós polgárokra vonatkozó adatokat. A lakóhely szerinti tagállam által megküldött adatok alapján a származási tagállamnak el kell távolítania az érintett polgárokat a választói névjegyzékéről (vagy más eszközökkel kell megakadályoznia, hogy leadják szavazatukat).

[25] A 9. cikk az alábbi adatok írja elő: név, állampolgárság, lakcím és a származás szerinti tagállamnak az a települése, amelynek választói névjegyzékébe a polgárt legutóbb felvették.

[26] Ezt a problémát Litvánia, Magyarország, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Görögország, Franciaország és Írország állapította meg.

[27] Az 1976. évi okmány módosítási javaslatáról szóló jelentéstervezet (2007/2207(INI).

[28] Az EUMSz. 223. cikkének (1) bekezdése.