52010DC0547

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.8.

COM(2010) 547 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A SZUBSZIDIARITÁSRÓL ÉS AZ ARÁNYOSSÁGRÓL (a jogalkotás minőségének javítása 2009. – 17. jelentés)

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A SZUBSZIDIARITÁSRÓL ÉS AZ ARÁNYOSSÁGRÓL (a jogalkotás minőségének javítása 2009. – 17. jelentés)

BEVEZETÉS

Ez a 17. jelentés a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról, amelyet a Bizottság benyújt az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek a Szerződéshez csatolt, e kérdésekről szóló jegyzőkönyv alapján[1]. A jelentés a 2009. évre vonatkozik (amikor a Nizzai Szerződés még hatályban volt), és röviden kifejti a Lisszaboni Szerződés által bevezetett, 2009. december 1-jén hatályba lépett változásokat. A 2007. és a 2008. évi jelentéshez hasonlóan ez a jelentés sem foglalkozik az intelligens szabályozás olyan tágabb kérdéseivel, amelyek az intelligens szabályozásról szóló külön közlemény tárgyát képezik[2].

A JOGI ÉS INTÉZMÉNYI KERET

A szubszidiaritás és az arányosság elve

A szubszidiaritás és az arányosság az európai jog alapelvei, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 5. cikke határoz meg.

Az uniós hatáskörök keretein belül a szubszidiaritás az irányadó elv a tagállami és uniós hatáskörök határának meghatározása során – vagyis annak megállapításakor, hogy kinek kell eljárnia? Ha egy adott területen az Unió hatásköre kizárólagos, akkor egyértelmű, hogy az Uniónak kell eljárnia. Amennyiben az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek, akkor ez az elv egyértelműen a tagállamok eljárási jogkörének vélelmezését támasztja alá. Az Unió csak akkor járhat el, ha a tagállamok nem tudják megfelelően elérni a célokat, és e célokat – terjedelmük vagy hatásuk miatt – az Unió jobban meg tudja valósítani.

Az arányosság az irányadó elv annak meghatározása során, hogy az Uniónak hogyan kell gyakorolnia a hatásköreit a kizárólagos és a megosztott hatáskörök esetében - milyen formát és jelleget kell öltenie az uniós fellépésnek? Az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Minden döntésnél a legkevésbé korlátozó lehetőséget kell választani.

Alkalmazás, észrevételezési lehetőség és utólagos ellenőrzés

Mindegyik uniós intézménynek meg kell felelnie mindkét elvnek. A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv, valamint a szubszidiaritásról szóló 1993. évi intézményközi megállapodás[3] további részletes előírásokat tartalmaz a két elv alkalmazásával kapcsolatban. E keret legfontosabb elemeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A Bizottság köteles: a jogalkotásra irányuló javaslatok előterjesztését megelőzően széleskörű konzultációt folytatni; minden egyes jogalkotási javaslat esetében az indokolásban meghatározni azokat okokat, melyek miatt a javaslat megfelel a szubszidiaritásnak és az arányosságnak; továbbá figyelembe venni az Unióra, a tagállami kormányokra, a helyi hatóságokra, a gazdasági szereplőkre és a polgárokra háruló terheket. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szubszidiaritásra vonatkozó indokolást kell adnia, amennyiben az általuk elfogadott módosítás érinti az uniós fellépés terjedelmét[4]. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága konzultáció során, vagy saját kezdeményezésű véleményben fejti ki álláspontját.

Végül pedig az Európai Unió Bírósága megvizsgálhatja az intézmények jogi aktusainak jogszerűségét abban a tekintetben, hogy azok megfelelnek-e a szubszidiaritás elvének.

A Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások

A Lisszaboni Szerződés több változást vezetett be a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásával kapcsolatban.

A felülvizsgált jegyzőkönyv konkrétabb követelményt tartalmaz, amely szerint minden jogalkotási aktus tervezetéhez feljegyzést kell fűzni annak érdekében, hogy az elvek teljesülését értékelni lehessen. Jóllehet már nem említi a megfelelőség vizsgálatának irányadó szempontjait (mint amilyen a „szükségesség” és az „uniós hozzáadott érték” vizsgálata), a Bizottság továbbra is alkalmazni fogja e szempontokat, és a többi eljáró szervnek is ezt ajánlja.

A Lisszaboni Szerződés fokozott szerepet biztosít a nemzeti parlamenteknek, amelyek kifejthetik véleményüket azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotási javaslatok tervezetei szerintük megfelelnek-e a szubszidiaritás elvének. Ha úgy vélik, hogy a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének, akkor véleményüket megküldhetik a jogalkotást kezdeményező félnek. Az elutasító vélemények számától függően a Szerződés – mint azt a jegyzőkönyv 7. cikke rögzíti – kétféle mechanizmust biztosít: az ún. „sárga lapot”, illetve a „narancssárga lapot”. Ha a nemzeti parlamentektől beérkezett elutasító vélemények száma legalább az őket megillető összes szavazat egyharmadát (vagy – a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén benyújtott javaslatok tekintetében – egynegyedét) teszi ki[5], akkor a „sárga lap” mechanizmus alkalmazandó. Ha a rendes jogalkotási eljárásban az elutasító vélemények száma egyszerű többséget képvisel, akkor a „narancssárga lap” mechanizmus alkalmazandó. Mindkét mechanizmus a jogszabálytervezet felülvizsgálatát irányozza elő, és a javaslat módosításához vagy visszavonásához vezethet. A „narancssárga lap” mechanizmusban a jogalkotási eljárást az Európai Parlament vagy a Tanács is leállíthatja.

A felülvizsgált jegyzőkönyv a Régiók Bizottságának szerepével kapcsolatban is tartalmaz rendelkezést. Azokban az esetekben, amikor az EUMSz. értelmében meg kell hallgatni a Régiók Bizottságát, utóbbi immár az Európai Bírósághoz fordulhat, ha megítélése szerint sérült a szubszidiaritás elve. A tagállamok – maguk vagy nemzeti parlamentjük nevében – hasonló joggal rendelkeznek.

AZ ELVEK ALKALMAZÁSA

A Bizottság

Jogalkotási munkájában a Bizottság mindig is kiemelten szükségesnek tekintette a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását. A szakpolitikák kialakítása során jelenleg három fő szakaszban kerül sor ellenőrzésre:

- Az olyan ütemtervekben végzett előzetes elemzés, amelyeket a fontosabb kezdeményezések vonatkozásában a Bizottság munkaprogramjának elfogadásakor tesznek közzé. Ezen ütemtervek előzetes leírást tartalmaznak a tervezett bizottsági kezdeményezésről, és céljuk, hogy a tájékoztatás valamennyi érdekelt szereplőhöz időben eljuthasson. 2010-től a Bizottság azon jelentős hatású kezdeményezésekkel kapcsolatban is közzétesz ütemterveket, amelyek nem szerepelnek a Bizottság munkaprogramjában.

- A szubszidiaritás teljesebb elemzése a hatásvizsgálati folyamat részeként, figyelembe véve az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során kifejtett álláspontokat.

- Végül pedig a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos magyarázat az egyes jogszabályjavaslatok indokolásában és preambulumbekezdéseiben.

A szubszidiaritás és az arányosság legalaposabb elemzésére a hatásvizsgálatokban kerül sor. A hatásvizsgálati testület ellenőrzi ezen elemzés minőségét, és 2009-ben 79 hatásvizsgálat közül 27-ből adott ki a szubszidiaritásra és az arányosságra vonatkozó ajánlást (34%). 2009. évi jelentésében[6] a testület azt javasolta, hogy a Bizottság szolgálatai egységesebben használják a szubszidiaritásra és az arányosságra vonatkozó szerkesztett kérdéseket, amelyeket a felülvizsgált hatásvizsgálati iránymutatás tartalmaz[7].

A testület az elvekkel kapcsolatos elemzések minőségének javítását kérte olyan területeken, mint a menekültügy, a migráció, a fogyasztóvédelmi és az egészségügyi politikák, valamint a közlekedés és az energiaügy. A menedékkérők elismerésére és annak eljárásaira vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelvekre[8] vonatkozó javaslatok hatásvizsgálatát illetően például a testület arra kérte az illetékes szolgálatot, bizonyítsa alaposabban azt, hogy az intézkedések költségei arányosak voltak a kitűzött célokkal, és nem lépték túl a Szerződés és a nemzetközi jog által előírt kötelezettségeket. A fogyasztói jogokról szóló irányelv [9] hatásvizsgálata kapcsán a testület annak tisztázására kérte az illetékes szolgálatot, hogy a határon túli értékesítésen felül a belföldi értékesítésre is kiterjedő harmonizáció hogyan felel meg a szubszidiaritás elvének. A határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv vel[10] kapcsolatban megjegyezte, hogy olyan meghatározások alkalmazásánál, mint a „megfelelő ellátás” és az „ésszerű időn belül”, figyelembe kell venni a megfelelő cselekvési szintet. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv[11] kapcsán a testület a költség-haszon elemzés erősítését javasolta az illetékes szolgálatnak az olyan intézkedések hozzáadott értékének kimutatása érdekében, mint amilyen jelentős felújítások esetén a kötelező energia-előírások alacsonyabb küszöbértéke, valamint új épületek esetén a kötelező összehasonlító értékelési rendszer. A testület ajánlásai segítettek a Bizottság szolgálatainak a szubszidiaritásra vonatkozó elemzés javításában, és olyan esetek is előfordultak, amikor a testület javaslata alapján került sor a javaslatokban olyan változtatásokra, amelyek biztosították a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelést (lásd a 4. szakaszt).

A nemzeti parlamentek[12]

A Bizottság saját kezdeményezése alapján 2006 óta a nemzeti parlamentekhez továbbít minden új javaslatot, és az általuk kifejtett vélemények megválaszolásának eljárását is kialakította[13]. A 2007-ben beérkezett 115 véleménnyel szemben a Bizottság 2009-ben 250 véleményt kapott. Ezeknek mintegy 10%-a tartalmazott a szubszidiaritással és/vagy az arányossággal kapcsolatos észrevételt, és az esetek többségében csak a nemzeti parlamentek egyik háza fejtette ki álláspontját[14]. A szubszidiaritással kapcsolatos kérdések iránt különösen érdeklődő kamarák a francia Sénat, az osztrák Bundesrat , a német Bundesrat , valamint a holland, a portugál és a görög parlament voltak. Néhány vélemény nem önmagában a szubszidiaritás elvének a tiszteletben tartását kérdőjelezte meg, hanem azt jelezte, hogy a Bizottság indokolása nem elégséges.

A COSAC által a szubszidiaritásról készített felmérések

Az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (COSAC) az elmúlt három évben felméréseket készített a Lisszaboni Szerződés által bevezetett, a szubszidiaritással kapcsolatos ellenőrző mechanizmusok ösztönzése érdekében. Ez lehetővé tette, hogy a nemzeti parlamentek javítsák és megvizsgálják intézményi megoldásaikat. A COSAC 2009-ben három ilyen felmérést készített az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó előírásokkal[15] , a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való joggal[16] , valamint az öröklési ügyekben felhasználható okiratokkal[17] kapcsolatos bizottsági javaslatok tárgyában. A résztvevő kamarák nagy többsége valamennyi esetben megerősítette, hogy a javaslatok megfelelnek a szubszidiaritás elvének, és közülük csak nagyon kevesen láttak okot aggodalomra (az elutasító vélemények száma egy, három, illetve egy volt).

Az Európai Parlament és a Tanács

Az Európai Parlamentben a jogalkotási aktusok tervezeteinek a szubszidiaritás elvével való összhangját a konkrét jogalkotási ügyekért felelős bizottságok és a Jogi Bizottság együttesen biztosítják[18]. A Tanácsban az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) biztosítja a jogszerűség, a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását[19].

A Régiók Bizottsága

A Régiók Bizottságának szubszidiaritásfigyelő hálózata egy interaktív internetes oldalon[20] keresztül működik, tagjainak száma 2009-ben 20%-kal, 111-re nőtt. A hálózat lehetővé teszi tagjai számára, hogy részt vegyenek a Régiók Bizottságának az új uniós kezdeményezésekkel kapcsolatos egyeztetésein. A hálózat két egyeztetést is tartott annak érdekében, hogy a Bizottság hatásvizsgálati munkája során figyelembe vegyék a helyi és a regionális álláspontokat[21]. A hálózat 2009-ben beindította első cselekvési tervét annak érdekében, hogy Európa régióiban és városaiban, meghatározott politikai területeken (bevándorlás, éghajlatváltozás, szociálpolitika, egészségügyi politika és innováció) meghatározza a szubszidiaritás elve alkalmazásának legjobb gyakorlatát. Mivel a Lisszaboni Szerződés új szerepet biztosított a Régiók Bizottsága számára, az intézmény kiigazította eljárási szabályzatát[22], és 2010-től valamennyi véleménye kifejezett hivatkozást fog tartalmazni a szubszidiaritás és az arányosság elvére.

A Bíróság

A szubszidiaritásról szóló 2008. évi jelentés megemlítette a barangolási rendeletet[23] , amelynek tekintetében Anglia és Wales Felső Bírósága (High Court of Justice of England and Wales) azt a kérdést intézte az Európai Unió Bíróságához, hogy a rendelet sérti-e az arányosság és/vagy a szubszidiaritás elvét azáltal, hogy maximalizálja a másik tagállambeli tartózkodás során történő mobiltelefon-használat díját. A főtanácsnoki indítvány 2009 novemberében történt ismertetését követően a Bíróság 2010 júniusában hozta meg ítéletét. Megerősítette, hogy a rendelet arányos a fogyasztók magas díjszabás elleni védelmének célkitűzésével és a szubszidiaritás elve alapján indokoltnak tekinthető, mivel szükséges a barangolási szolgáltatások belső piaca akadálytalan működésének biztosításához. Megállapításai között a Bíróság kiemelte, hogy a rendelet javaslatának benyújtása előtt a Bizottság hatásvizsgálatában figyelembe vette a kiskereskedelmi piac, a nagykereskedelmi piac, avagy a kettő együttes szabályozásának hatékonyságát és gazdasági hatásait.

FONTOS ESETEK, AMELYEKBEN AGGÁLYOK MERÜLTEK FEL A SZUBSZIDIARITÁSSAL KAPCSOLATBAN

A jelentés e szakasza a Bizottság azon javaslatairól ad áttekintést, amelyek a társjogalkotók és az érintettek között a legtöbb vitát váltották ki a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatban. Ezen esetek némelyikét már a korábbi jelentések is említették, és megvitatásuk 2009-ben folytatódott.

A légiközlekedés-védelmi díjakról szóló irányelv[24]

A javaslat azokat a közös elveket fekteti le, amelyeket a tagállamoknak és a repülőtéri hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk a repülőterek biztonságával kapcsolatos költségviselés módjának meghatározásakor. A cél a verseny torzulásának elkerülése. A hatásvizsgálati folyamat részeként a Bizottság megvizsgálta a különböző intézkedések arányosságát, és ennek eredményeképpen egyes elemek (pl. a kötelező „egyablakos” biztonsági rendszer) kikerültek a végleges javaslatból. A javaslat a biztonsági intézkedések finanszírozásának módjára vonatkozóan sem tartalmazott szabályozást, és e kérdés eldöntését a tagállamokra bízta. Az Európai Parlament annak előírásával kívánta szigorítani az irányelvet, hogy a biztonsági intézkedéseket, és különösen azokat, amelyek célja a polgárok terrorcselekményekkel szembeni védelme, nem az utasok által fizetett díjakból, hanem állami forrásokból kell finanszírozni [25]. Ezenfelül valamennyi kereskedelmi repülőtér bevonását is javasolta, ám a Tanácsban több tagállam azt indítványozta, hogy a javaslat alkalmazási körét korlátozzák azon repülőterekre, amelyeken az éves utasforgalom egy meghatározott küszöbértéket meghalad, hogy az irányelvnek való megfelelés költségei arányosak legyenek a kezdeményezés célkitűzéseivel [26]. Politikai megegyezés még nem született.

Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv 6

2008 novemberében a Bizottság a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálat részeként az irányelv átdolgozását javasolta. Jóllehet általánosságban valamennyi intézmény üdvözölte a kezdeményezést, de abban a tekintetben eltértek a vélemények, hogy mit volna célszerű belefoglalni az uniós fellépésbe, és mennyire markáns célokat kellene megfogalmazni.

A Bizottság 2009-ben megkapta a holland parlament két kamarájának véleményét. Míg az első kamara egyetértett a kezdeményezéssel, a második kamara azzal érvelt, hogy a javaslat sérti a szubszidiaritás elvét, mert véleménye szerint a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy a nemzeti éghajlati célkitűzéseket hogyan és mely ágazatokban kell megvalósítani.

Az Európai Parlament markánsabb célokat kitűző módosításokat javasolt, és azt a feltételt is belefoglalta volna a javaslatba, hogy 2019-től az új épületeknek „nulla energiafelhasználásúaknak” kellene lenniük[27]. A Tanácsban több tagállam aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ambíciószint túl magas, és „az Európai Parlament által javasolt számos módosítással kapcsolatban, melyek első látásra túlzottan nagyra törők és nem realisztikusak”[28]. Úgy vélték, hogy az alacsony és a nulla szén-dioxid-kibocsátású épületek fogalmának, valamint a mennyiségi céloknak a meghatározása a szubszidiaritással kapcsolatos kérdéseket vet fel, és további kiadásokat, valamint aránytalanul nagy adminisztratív terhet eredményez. 2009 novemberében született egyezség: valamennyi új épületnek meg kell felelnie a magas energiateljesítményre vonatkozó előírásoknak, és 2020 végét követően energiaszükségletük jelentős részét megújuló energiaforrásokból kell biztosítaniuk. Az e célok elérésével kapcsolatos előírásokat az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk.

A munkahelyen kívüli egyenlő bánásmódról szóló irányelv[29]

A Bizottság 2008-ban fogadta el e javaslatot az életkoron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló, munkahelyen kívüli hátrányos megkülönböztetés elleni védelem kiterjesztése érdekében; a javaslatot a szubszidiaritásról szóló 2008. évi jelentés tárgyalta. A szubszidiaritás elvének való megfelelés érdekében a Bizottság egyértelmű különbséget tett az uniós és tagállami hatáskörök között, azzal a céllal, hogy az irányelv alkalmazási köréből kizárja azokat a kérdéseket, amelyeket adott esetben a nemzeti hatáskörbe tartozónak lehetne tekinteni. Habár a Bizottság javaslatában többek között az szerepelt, hogy „ez az irányelv nem érinti a házassági vagy családi állapotra és a reproduktív jogokra vonatkozó nemzeti törvényeket”, az Európai Parlament Jogi Bizottsága mindazonáltal úgy vélte, hogy a családjog, a házasság és a reproduktív jogok területén tovább kell pontosítani a közösségi jog és a nemzeti jog közötti határokat[30]. A Tanácsban egyes tagállamok kérdéseket vetettek fel a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban, mások pedig aggodalmukat fejezték ki az irányelv által okozott igazgatási és pénzügyi költségek miatt, figyelemmel annak lehetőségére is, hogy e költségek esetleg nem állnak arányban az elérni kívánt célokkal. A 2009-es svéd és a 2010-es spanyol elnökség alatt folytatott egyeztetések a cselekvési kör pontosabb meghatározása mellett a tagállami és az uniós hatáskörök megosztásával kapcsolatos részletesebb utalásokat eredményeztek, politikai megállapodás azonban még nem született.

A talajvédelemről szóló irányelv[31]

Az e javaslattal kapcsolatos vitákat a szubszidiaritásról szóló 2007., illetve 2008. évi jelentés már jelezte; a viták 2009-ben folytatódtak. A Bizottság javaslatát az Európai Parlament támogatta, a Tanácsban azonban a delegációk blokkoló kisebbsége leállította; egyes delegációk a szubszidiaritással kapcsolatos indokok alapján ellenezték a javaslatot, mások pedig a várható költségek és adminisztratív terhek miatt. Más tagállamok véleménye szerint uniós szintű fellépésre van szükség, nem utolsósorban azért, mert a talaj hatással van az éghajlatváltozásra és a – szintén határokon átnyúló hatásokat kifejtő – biodiverzitásra. A kérdés 2010 első felében, a spanyol elnökség alatt kiemelt jelentőségű volt, de megegyezést mindeddig nem sikerült elérni.

A határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv

A Bizottság 2008-ban nyújtotta be az irányelvre vonatkozó javaslatát. Noha elsősorban a tagállamok felelősek a saját egészségügyi rendszerükért, felmerült az uniós szintű fellépés igénye, miután az Európai Bíróság több ítéletet is elfogadott e területen. A Bizottsághoz hét vélemény érkezett be a nemzeti parlamentek kamaráitól, amelyek közül három vetett fel a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat, arra hivatkozva, hogy a javaslat adott esetben veszélyeztetheti a tagállamok képességét az egészségügyi szolgáltatások megtervezésére és finanszírozására. Noha az Európai Parlamentben folytatott viták során is hasonló kérdések merültek fel, a Parlament 2009 áprilisában az első olvasatban elfogadta a javaslatot.

A Tanácsban június 8-án született politikai megegyezés. A megállapodás azokat a rendelkezéseket erősíti, amelyek alapján a tagállamok „előzetes engedélyezési rendszereket” alakíthatnak ki a másik uniós tagállamban igénybe vett egészségügyi ellátással kapcsolatban, és meg is tagadhatják ezen engedélyek kiadását. Továbbá az elektronikus egészségüggyel kapcsolatos intézkedések tekintetében kikerült a javaslatból a bizottsági eljárás, amely a Bizottság eredeti javaslatában még szerepelt. Mindez a betegáramlás ellenőrzésének szükségességével, valamint az egészségügyi rendszerek tervezhetőségének és pénzügyi egyensúlyának biztosításával kapcsolatos tagállami aggályokat tükrözi[32].

Városi mobilitás

A Bizottság 2007-ben elfogadta a Zöld könyv - A városi mobilitás új kultúrája felé című dokumentumot[33], hogy kijelölje az Unió teendőit e területen. Az Európai Parlament a zöld könyvvel kapcsolatos állásfoglalásában kifejtette, hogy az EU-nak nem kell jogszabályt alkotnia, hanem az európai megközelítés kidolgozása mellett abban kell szerepet játszania, hogy a többi szakpolitikai területen is érvényesítse a városi közlekedés szükségleteit. 2009-ben a Parlament egy saját kezdeményezésű állásfoglalást is elfogadott, amelyben hangsúlyozta, hogy a helyi hatóságok európai szintű összehangolás nélkül gyakran nem tudnak megfelelni a városi mobilitás kihívásainak. Azt javasolta, hogy a Bizottság biztosítsa a vonatkozó tanulmányokat és a jogi keretet, finanszírozza a kutatást, és népszerűsítse a legjobb gyakorlatokat[34]. A német Bundesrat azonban a szubszidiaritásról szóló 2009. évi jelentésre vonatkozó véleményében [35] annak az álláspontjának adott hangot, miszerint a zöld könyvben szereplő egyes intézkedések nem felelnek meg a szubszidiaritás és az arányosság elvének, mivel elegendőek a tagállami szintű intézkedések. Ez ellentétben állt a német uniós elnökség által előterjesztett Lipcsei Chartával[36], amely – annak megállapítása mellett, hogy a városfejlesztési politikát nemzeti, regionális vagy helyi szinten kell meghatározni – a legjobb gyakorlatok összegyűjtésében és a városi kutatás támogatásában látta az uniós fellépés hozzáadott értékét.

A Bizottság 2009 szeptemberében fogadta el a városi mobilitásról szóló cselekvési tervet [37]. A hatásvizsgálati folyamat elősegítette, hogy az információcsere és a helyes gyakorlatok kerüljenek a cselekvés középpontjába. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság örömmel fogadta a tervet, de felhívta a figyelmet arra, hogy pontosítani kell az uniós feladat- és hatáskörök meghatározását [38]. A Régiók Bizottsága támogatta a cselekvési tervet, és megállapította, hogy az intézkedések nem sértik a szubszidiaritás elvét[39]. A Tanács megvizsgálta a szubszidiaritás elvét, üdvözölte a cselekvési tervet, továbbá arra kérte a Bizottságot, hogy az európai közlekedéspolitikáról készülő fehér könyvbe vegye fel a városi mobilitással kapcsolatos célokat és politikákat[40].

Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó előírásokról szóló irányelv 13

A Bizottság 2008-ban elfogadott javaslatának célja az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó alapvető minőségi és biztonsági előírások biztosítása volt. A COSAC ellenőrzést végzett a szubszidiaritás elvével kapcsolatban, és a hozzá beérkezett 27 vélemény közül 23 kedvező volt. Az osztrák Bundesrat úgy vélte, hogy sérül a szubszidiaritás elve. A német Bundestag, a brit House of Commons és a holland Tweede Kamer der Staten-generaal megjegyezték, hogy a Bizottság szubszidiaritásra vonatkozó elemzése számukra nem biztosított kellő döntési alapot. Ezenfelül a német Bundesrat és az olasz Senato della Repubblica úgy vélte, hogy egyes rendelkezések esetleg túllépik az uniós hatásköröket. A társjogalkotók azonban nem vetettek fel ilyen kérdéseket; a tagállamok a Tanácsban politikailag támogatták az irányelvet, és az Európai Parlament első olvasatban elfogadta azt.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv 6

A Bizottság javaslata egyszerűsíteni kívánta a fogyasztóvédelem uniós keretét azáltal, hogy négy, fogyasztói jogokról szóló irányelvet egyesít, és a jogi széttagoltság csökkentése érdekében teljes mértékben harmonizálja az alapvető fogyasztói jogokat.

A nemzeti parlamentek kamaráitól beérkezett hat vélemény közül öt arra a következtetésre jutott, hogy egyes jogok teljes harmonizációja ellentétes lenne a szubszidiaritás elvével, mivel nem tenné lehetővé azon nemzeti jogszabály alkalmazását, amely bizonyos esetekben a fogyasztók magasabb szintű védelmét biztosítja. Az Európai Parlamentben aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok közötti jogi széttagoltság mértéke indokolja-e az uniós szintű fellépést, és hogy a teljes harmonizáció túlságosan szigorú lenne-e[41]. A Tanácsban a tagállamok többsége a vegyes és rugalmas harmonizáció mellett foglalt állást[42]. A teljes harmonizációval kapcsolatos ellenállás leküzdése érdekében a Bizottság azt javasolta, hogy az előrelépés egyik útja adott esetben az lehetne, ha a teljes harmonizációt a legerősebb belső piaci dimenziókkal bíró kérdésekre, például a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó szabályokra korlátoznák[43].

KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság javaslatainak többségét anélkül fogadták el a társjogalkotók, hogy a szubszidiaritás és az arányosság kérdésével kapcsolatban jelentősebb vitákra került volna sor. E javaslatok tekintetében a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés vélelmezhetően nem volt kérdéses. A fenti elemzés azonban megmutatta, hogy amennyiben e megfelelést megkérdőjelezik, akkor jelentős eltérések mutatkoznak a vitában érintett szereplők álláspontjai között. Ez a helyzet nemcsak a különböző intézmények között áll fenn, hanem ezen intézményeken belül is, sőt, néha ugyanazon tagállam különböző szereplői között is.

A Lisszaboni Szerződés által a nemzeti parlamentekre ruházott szerep további színt visz majd a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos vitába. A Bizottság kész arra, hogy a 2006 óta kifejlesztett politikai párbeszéd keretében tovább erősítse a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokat. A szubszidiaritás elvének érvényesülésével kapcsolatos ellenőrző mechanizmus e folyamat alapvető elemét jelenti. A mechanizmus működési módját a szubszidiaritásról szóló következő jelentés fogja áttekinteni[44].

I. MELLÉKLET

Azon bizottsági kezdeményezések listája, amelyekre vonatkozóan a nemzeti parlamentek által benyújtott vélemények a szubszidiaritás és az arányosság elemzésével kapcsolatos észrevételt tartalmaztak

1. Irányelv a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról (COM(2008) 414)

2. Irányelv a fogyasztói jogokról (COM(2008) 614)

3. Irányelv a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről (COM(2008) 543)

4. Határozat a kritikus infrastruktúráról (COM(2008) 676)

5. Irányelv a nukleáris biztonságra vonatkozó közösségi keretről ( COM(2008) 790)

6. Irányelv a menedékkérők befogadásának minimumszabályairól (COM(2008) 815)

7. Zöld könyv a kollektív jogorvoslatról (COM (2008) 794)

8. Irányelv az épületek energiateljesítményéről (COM(2008) 780)

9. Közlemény a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzésről (COM(2008) 400)

10. Irányelv a késedelmes fizetésekről (COM(2009) 126)

11. Határozat a szexuális visszaélések és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről (COM(2009) 135)

12. Stockholmi Program (COM(2009) 262)

13. Közlemény az európai uniós statisztikák előállításának módszeréről ( COM(2009) 404)

14. Zöld könyv a tanulási mobilitásról (COM (2009) 329)

15. Rendelet a polgári légiközlekedési balesetek megelőzéséről ( COM(2009) 611)

16. A városi mobilitás cselekvési terve (COM(2009) 490)

17. Irányelv az egészségügyi ágazatban előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megelőzéséről (COM(2009) 577)

18. Közlemény a közös kutatási programozásról (COM(2008) 468)

[1] A 2009. november 30-ig alkalmazandó, az Európai Közösséget létrehozó szerződés (30.) jegyzőkönyve és a 2009. december 1-jétől alkalmazandó, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) (2.) jegyzőkönyve

[2] A Bizottság közleménye – Intelligens szabályozás az Európai Unióban

[3] HL C 329., 1993.12.6., 132. o.

[4] A szubszidiaritásról szóló 1993. évi intézményközi megállapodás 2. szakaszának 3. pontja.

[5] Mindegyik nemzeti parlamentnek két szavazata van, kétkamarás rendszerekben mindkét kamara egy-egy szavazattal rendelkezik.

[6] SEC(2009) 1728

[7] SEC(2009) 92

[8] COM(2009) 551 és COM(2009) 554

[9] COM(2008) 614.

[10] COM(2008) 414.

[11] COM(2008) 780.

[12] Lásd még a Bizottság jelentését az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek kapcsolatairól (COM(2010) 291)

[13] COM(2006) 211.

[14] A kezdeményezések listája megtalálható az I. mellékletben.

[15] COM(2008) 818.

[16] COM(2009) 338.

[17] COM(2009) 154.

[18] Az Európai Parlament eljárási szabályzata, http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+RULES-EP+20100705+TOC+DOC+XML+V0//HU

[19] A Tanács 2004. március 22-i 2004/338/EK, Euratom határozata a Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról (HL L 106., 2004.4.15., 22. o.).

[20] http://subsidiarity.cor.europa.eu

[21] Az Unión belüli egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésével, valamint és az ivóvízről szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban.

[22] HL L 6., 2010.1.9., 14. o.

[23] A 717/2007/EK rendeletre vonatkozó C-58/08. sz., Vodafone Ltd, Telefónica O2 Europe plc, T-Mobile International AG, Orange Personal Communications Services Ltd kontra Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform ügy

[24] COM(2009) 217.

[25] 2010. március 1-jei, 20100301IPR69737 hivatkozási számú sajtóközlemény.

[26] 2009. december 18-i, PRES/09/373 hivatkozási számú sajtóközlemény.

[27] Az EP álláspontja, első olvasat, hivatkozás: P6_TA(2009)0278

[28] A Tanács 8989/09 sz. dokumentuma.

[29] COM(2008) 426.

[30] A Jogi Bizottság véleménye (2009.2.13.) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére a személyek közötti, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól független egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló tanácsi irányelvjavaslatra vonatkozóan.

[31] COM(2006) 232.

[32] A Tanács 15181/09 sz. dokumentuma.

[33] COM(2007) 551.

[34] EP jogalkotási figyelő, hivatkozás: INI/2008/2041

[35] Drucksache 745/09 (Beschluss)

[36] Fenntartható európai városok lipcsei chartája, valamint az Európai Unió területfejlesztési menetrendje

[37] COM(2009) 490.

[38] Tájékoztató feljegyzés TEN/414 - CESE 36/2010

[39] A városi mobilitás cselekvési tervére vonatkozó vélemény, COTER-V-003

[40] A Tanács következtetései a városi mobilitás cselekvési tervéről; a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács 3024. ülése, Luxembourg, 2010. június 24.

[41] 2010. március 17-i, 20100317IPR70798 hivatkozási számú sajtóközlemény.

[42] 2010. május 25-i, MEMO/01/212 hivatkozási számú sajtóközlemény.

[43] 2010. március 15-i, SPEECH/10/91 hivatkozási számú sajtóközlemény.

[44] 2010 júniusáig a Bizottság 19 javaslatot továbbított a nemzeti parlamenteknek, és négy indokolással ellátott vélemény érkezett be hozzá.