52010DC0487

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.24.

COM(2010) 487 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

AZ EURÓPAI MOZIK LEHETŐSÉGEI ÉS KIHÍVÁSAI A DIGITÁLIS KORSZAKBAN

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

AZ EURÓPAI MOZIK LEHETŐSÉGEI ÉS KIHÍVÁSAI A DIGITÁLIS KORSZAKBAN

1 . BEVEZETÉS

Az európai filmművészet fontos szerepet játszik az európai identitás alakításában, amely központi szerepet tölt be az európai kulturális menetrendben. Az audiovizuális környezet világszerte rohamosan változik, és ez számtalan lehetőséget kínál az európai filmipar és audiovizuális ágazat számára, ha sikerül megbirkózniuk a berendezésekbe, képzésbe és az új modellekbe való beruházásban rejlő kihívásokkal. A digitális technológiák segítségével az európai audiovizuális alkotások már most hozzáférhetőbbekké váltak származási országukon kívül, köszönhetően az audiovizuális tartalom továbbítására szolgáló új lehetőségeknek (mint például lekérhető videofilmek, megállítható élő tv-műsor). Európában az audiovizuális tartalom ágazatának versenyképessége nagyban fog függni az új technológiáknak a forgalmazás szakaszában való alkalmazásától.

Az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésre irányuló új Európa 2020 stratégia[1] keretében az európai digitális menetrend[2] (amely egyike a stratégia hét legjelentősebb kezdeményezésének) célja, hogy egységes digitális piacot hozzon létre, amely lehetővé teszi a kereskedelmi és kulturális tartalmak és szolgáltatások határokon átívelő áramlását, és azt, hogy az európai polgárok teljes mértékben élvezhessék a digitális korszak előnyeit. Az ikt-eszközök egyik előnye Európa számára, hogy a kulturális és kreatív tartalmak szélesebb körű és kevésbé költséges terjesztését teszik lehetővé.

Emellett, ahogyan azt a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló zöld könyv[3] is említi, a kulturális tartalmak kulcsfontosságú szerepet játszanak az információs társadalom fejlődésében, ösztönzik a széles sávú infrastruktúrákba és szolgáltatásokba, a digitális technológiákba, valamint az új fogyasztói elektronikus és távközlési eszközökbe történő beruházásokat. A GDP-hez való közvetlen hozzájárulásukon túlmenően a kreatív és kulturális iparágak számos más ágazatban is fontos motorjai a gazdasági és társadalmi innovációnak.

Az érintett szakpolitikai kérdéseket tekintve a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény[4], melyet az Európai Unió 2006-ban ratifikált, szintén szerepet játszik annak meghatározásában, szükség van-e uniós fellépésre a mozik digitalizációja terén.

A digitális forradalomnak az európai filmre és mozikra gyakorolt hatása nyomán felmerülő szakpolitikai kérdések minden szintet (regionális, nemzeti és európai) érintenek. Két szempont különösen jelentőségteljes:

- Az európai alkotások versenyképessége és terjesztése;

- A pluralizmus, valamint a nyelvi és kulturális sokféleség.

A tagállamok támogató intézkedései általában a filmkészítés létrehozási és gyártási szakaszára irányulnak. A filmeknek ma már digitális mesterkópiákra és digitális filmvászonra van szükségük ahhoz, hogy levetítsék őket, és eljussanak potenciális közönségükhöz. A gyorsan változó piacon a versenyképesség megőrzésének kulcsát a digitális berendezésekhez és digitális mesterkópiákhoz való hozzáférés fogja jelenteni.

Az európai alkotások terjesztésének és annak biztosítása, hogy a nézők számára az európai alkotások széles spektruma hozzáférhető legyen, a terület számos szereplőjének (forgalmazók és moziüzemeltetők) bevonását igényli. Az egyik kihívást az fogja jelenteni, hogy a digitális berendezés magas költségei jelentette belépési korlátok – amelyek számos európai mozi létét fenyegetik – ellenére a mozikat fenn lehessen tartani.

Ez a közlemény felhasználja azt az előzetes munkát, amelyet az Európai Bizottság és a tagállamok e területen végeztek. Az Európai Bizottság már 2008 tavaszán létrehozta a digitális mozival foglalkozó szakértői csoportot . Ez a csoport, amely forgalmazókból, moziüzemeltetőktől, valamint a digitalizációs programokon dolgozó filmes ügynökségek képviselőiből állt, feltérképezte, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a filmek és mozik sokféleségének fenntartásához a jövő digitális Európájában. A tárgyalások rávilágítottak a meglévő virtuáliskópia-díj (VPF) modelljének alternatívája iránti igényre, valamint az uniós és tagállami támogatás jelentőségére egyes mozik digitalizációjának megvalósítása kapcsán.

Ezeket a kérdéseket az Európai Bizottság által 2009. október 16-án az európai mozi előtt a digitális korszakban álló lehetőségekről és kihívásokról indított nyilvános konzultáció [5] tovább vizsgálta. A konzultáció keretében több mint 300 válasz érkezett moziüzemeltetőktől, forgalmazóktól, producerektől, értékesítési ügynököktől és más érdekelt felektől, mint például filmügynökségek, szakmai ügynökségek és digitális szolgáltató vállalatok. A válaszok hasznos információkat szolgáltattak e dokumentumhoz.

Az említett időszak során több tagállam is megvizsgálta, hogyan biztosítható a mozik digitális vetítésre történő átállása és az ebből származó előnyök kiaknázása. Ezeket a lehetőségeket a közlemény készítésekor szintén megvizsgálták.

Egyértelmű, hogy az Európai Bizottság fontos szerepet játszhat a mozik digitális átállásában, különösen azáltal, hogy hozzájárul az átállásra szolgáló keret létrehozásához, amelybe a következő elemek tartoznának:

- szabványosítás;

- a digitális formátumú filmek gyűjtése és megőrzése;

- regionális támogatás a digitalizációhoz (beleértve az EU kohéziós politikáját);

- összhang a Szerződés szabályaival;

- támogatás az európai filmeket vetítő moziüzemeltetőknek (MEDIA program);

- hozzáférés finanszírozáshoz (Európai Beruházási Bank és a MEDIA).

2. AZ EURÓPAI MOZIK

Az Egyesült Államokkal összehasonlítva (ahol a filmipar nagy része vertikálisan integrált, és a belföld filmek piaci részesedése 95 %), az európai filmpiacot a töredezettség, a különböző nyelvi zónák és a piaci szereplők széles skálája jellemzi, ezért nehezebb globális megállapodásokat kötni, vagy átfogó nemzeti programokat végrehajtani.

Az európai mozik mintegy 10 %-a multiplex mozi, míg ez az arány az Egyesült Államokban 35 %[6]. Ráadásul az európai mozik 31 %-a egytermes mozi. Ez lassítani fogja a digitális terjeszkedést, mivel a korlátozottabb mértékű tevékenység nem teszi lehetővé, hogy a költséges digitális berendezések beszerzése nyereségessé váljon.

Ez a probléma az újabb tagállamokban még fokozottabban van jelen, mivel itt az egytermes mozik aránya 60 %, sőt egyes országokban 80 % feletti. Hasonló különbségek mutatkoznak, ha a lakosság és a filmvásznak arányát nézzük: míg Nyugat-Európában 2007-ben egy mozivászonra 15 977 lakos jutott, a közép- és kelet-európai tagállamokban átlagosan 50 926 lakosra jut egy mozivászon[7].

Az európai mozik többsége 2–7 filmvászonnal rendelkezik. Itt tapinthatók ki az európai filmvetítésben mutatkozó nagy különbségek: a helyi kéttermes moziktól kezdve, ahol elsősorban nemzeti és amerikai filmeket vetítenek, a nagyvárosi, többtermes mozikig, melyekben elsőbbséget élveznek az európai filmművészet alkotásai, a filmvetítéssel foglalkozó létesítmények és vállalatok olyan széles skálája van jelen a területen, hogy lehetetlen egyetlen olyan megoldást találni, amely minden érintett szereplőnek megfelelne.

Egyes európai moziüzemeltetők továbbra is haboznak, hogy beruházzanak-e a digitális berendezésekbe, mivel az utóbbi 15 évben jelentős összegeket fordítottak létesítményeik korszerűsítésére és miniplexek/multiplexek létrehozására. 2008-ban a MEDIA programban részt vevő országokban a multiplex mozikban volt található a mozivásznak 37 %-a, míg 1994-ben ez a szám mindössze 9,4 %-ot ért el; az arány 2000 és 2008 között több mint kétszeresére nőtt.

A digitális filmforgalmazás forradalma ezért két lényeges kérdést vet fel:

- A digitális berendezésbe való beruházás jelentős költségeit a moziüzemeltetők viselik, de a megtakarítás a forgalmazóké (a digitális kópiák alacsonyabb költségei miatt).

- A digitális berendezés költségeit a moziláncok és multiplexek állni tudják, de egyes kisebb, független (gyakran művész-) mozik számára ez többnyire nem megvalósítható.

Ez ahhoz vezethet, hogy kettősség alakul ki a filmvetítés és filmforgalmazás piacán, ahol csak a multiplexek és a nyereséges kommersz filmek tudnák kihasználni a mozi digitális forradalmát. A kulturális sokféleség és az új tehetségek lehetőséghez juttatása azonban Európa egyedülálló mozihálózatának fenntartásán múlik.

Egy ebből adódó fontos következmény, hogy a digitális átállásnak szociális kihatása is lesz (amely a vetítőkben és laborokban dolgozó alkalmazottak elbocsátásában nyilvánul meg), ezenkívül képzési igényeknek is eleget kell majd tenni. Az átállás időszakában ezért gondos irányításra lesz szükség, és figyelembe kell venni az audiovizuális ágazat egyes lépcsőin álló különböző érdekelt felekre gyakorolt hatásokat.

3. SZABVÁNYOSÍTÁS

A digitális mozira irányuló kezdeményezést (Digital Cinema Initiative, DCI) 2002-ben indította a hat legfőbb amerikai stúdió, hogy meghatározza a digitális filmforgalmazás műszaki követelményeit. E követelményeket 2005 júliusában tették közzé, majd a Society of Motion Picture and Television Engineers (SMPTE) szabványosította őket. A szabvány követelményeihez tartozik a 2048x1080 felbontás (más néven 2k; 4096x2160 vagy 4k a 15 m-nél nagyobb átmérőjű vásznak esetében) és a JPEG 2000 tömörítési formátum, amely segítségével a digitális mozi tökéletesebb élményt kínál a nézőknek, mint a hamarosan elérhetővé váló technológiák (HDTV, Blu-Ray, lekérhető videofilmek). E követelmények közé biztonsági paraméterek is tartoznak (a berendezés költségeinek jelentős részét alkotva). A genfi Nemzetközi Szabványügyi Testület (ISO) jelenleg mérlegeli ezek önkéntes nemzetközi szabványként történő elfogadását.

Ugyanakkor e követelmények költségekkel járnak: a 2k/ 4k jelentős befektetést igényel[8] a mozik számára, melyek többsége jelenleg anyagi nehézségekkel küzd. Nem minden európai mozi gondolja úgy, hogy e befektetés megtérülne rövid távon (esetleg a 3D-ben vetítő létesítmények képeznek kivételt), vagy akár hosszú távon előnyökkel járna (mivel a digitális projektorok élettartama rövidebb a 35 mm-es filmet vetítő berendezésekénél, ezért gyakrabban és magasabb költségekkel kell cserélni).

Meg kell jegyezni, hogy a 3D digitális vetítés esetében nem létezik szabvány. A 3D filmek iránti nézői érdeklődés azonban lehetővé teszi a moziknak, hogy e vetítésekre magasabb jegyárat állapítsanak meg, legalábbis rövid távon. Ez arra ösztönözte a kommersz mozikat, hogy 3D-kompatibilis digitális vetítőberendezésekbe ruházzanak be. Az alternatív tartalmak (koncertek, operaelőadások és sportesemények élő közvetítése) tekintetében az ilyen tartalmak forgalmazói mindeddig meglehetősen korlátozott minimumkövetelményeket állapítottak meg.

A technológia gyorsan változik. Fontos, hogy a szabványok megfeleljenek az európai mozik szükségleteinek. Már léteznek olyan, nagy termekben használható digitális vetítőberendezések, amelyek jelentősen olcsóbbak, mint a 2k DCI-kompatibilis projektorok, de képfelbontásuk 1920x1080. Ezek némelyikének profilja hasonlít a DCI-előírásokéhoz, és léteznek 3D vetítésére is alkalmas verziók is. Ezek a kompakt projektorok könnyen beszerelhetők a meglévő fülkékbe, és legalábbis rövid távon párhuzamosan működtethetők a 35 mm-es vetítővel, ami lehetővé teszi a 35 mm-ről a digitális vetítésre történő zökkenőmentes átállást.

Európában a vásznak több mint 80 %-a 10 m-nél keskenyebb. Az 1920x1080 felbontással vetített film minősége az ilyen méretű vásznakon több mint megfelelő, és a 2k szabványhoz viszonyítva a különbség a nézőknek és a mozitulajdonosoknak egyaránt elfogadható. Ez egyértelműen működőképes alternatívát jelentene az európai mozik nagy többsége számára. Emellett pedig jelentős megtakarítással is járna a digitális vetítésre való átálláshoz szükséges magán- és állami beruházások tekintetében. Ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogy minden forgalmazó hozzájárulna-e ahhoz, hogy filmjeit e feltételek mellett vetítsék.

Az Európai Unió tovább fogja vizsgálni, hogyan ragadhatók meg a szabványosítási eljárással kínálkozó lehetőségek. A cél annak biztosítása, hogy megfelelő rugalmasságot garantáljanak, lehetővé téve az életképes európai mozik számára a digitális vetítést.

4. A digitális mozi előtt álló kihívások a filmes örökség terén

Amint azt a filmes örökségről szóló ajánlás végrehajtásáról szóló második jelentés is hangsúlyozza, a digitális mozira való átállás azt a veszélyt rejti magában, hogy a jövő generációi nem tudnak majd hozzáférni a digitális filmekhez. A digitálisan gyártott vagy digitalizált filmek filmes örökségi intézményekben vagy specializált örökségvédelmi filmszínházakban való gyűjtése tekintetében aktualizálni kell a filmek jogszerű vagy kötelező tárolását előíró jogi eszközöket annak érdekében, hogy azok a média egészében gyártott filmekre vonatkozzanak. Szintén lényeges olyan európai szintű szabványok létrehozása, amelyek meghatározzák, hogy mely feltételek vonatkozzanak a filmek archívumba való benyújtására és a filmek megőrzésére.

Ugyanakkor, mivel számos kérdés még lezáratlan a digitális anyagok tárolását és hosszú távú megőrzését illetően, meg kell vizsgálni a digitális filmek megőrzésének valamennyi lehetőségét, és mérlegelni kell a teljesítményértékelés bevezetését mind a tagállamok között, mind pedig egyéb ágazatok tekintetében. Rendkívül fontos a kutatásba, a berendezésekbe és a szakmai képzésbe való beruházás e téren. Végezetül pedig a filmes örökségi intézményeket vagy a specializálódott örökségvédelmi filmszínházakat fel kell szerelni a digitális vetítéshez szükséges berendezésekkel, és bele kell foglalni a mozik felszerelésével foglalkozó tagállami stratégiákba. Emellett meg kell határozni a filmes örökségbe tartozó alkotások digitális vetítésére vonatkozó szabványokat is.

5. a digitális mozira való átállás finanszírozása

5.1 . Kereskedelmi modellek

A VPF-típusú finanszírozási modell szerint a forgalmazók (eredetileg a hat legnagyobb amerikai stúdió) hosszú távú megállapodást írnak alá a közvetítőkkel (integrátorok). Az integrátorok[9] finanszírozzák a digitális filmvetítő berendezések beszerzését, a forgalmazóktól pedig hozzájárulást szednek be, így (részben) visszatérítve a moziüzemeltetők megbízásából az integrátorok által finanszírozott berendezés költségeit.

Az e modell mögötti elgondolás szerint az első alkalommal, amikor a forgalmazó bemutatja a digitális filmet a VPF-megállapodás alapján felszerelt moziban, díjat fizet (virtuáliskópia-díj, VPF) az integrátornak a kezdeti beruházás költségének visszatérítése érdekében.

A jelenlegi kereskedelmi finanszírozási modellek elsősorban VPF-kifizetésekre támaszkodnak. Valamennyi nagy amerikai filmstúdió aláírta a forgalmazási megállapodásokat; mások most kezdték meg a megállapodások megkötését. Elképzelhető, hogy a VPF-modell nem biztosít megfelelő jövedelemforrást az európai alkotásokat játszó kisebb és művészmozik számára. Ez befolyásolhatja, hogy a mozik milyen típusú filmeket vesznek fel műsorprogramjukba.

5.2 . Nemzeti, regionális és helyi szintű állami fellépések

Mivel a VPF szerinti finanszírozási modell a hagyományos forgalmazási modellre épül, a hagyományosan nem premierfilmeket játszó (úgynevezett „second-, third- vagy fourth-run” mozik) számára ezért nem lenne megfelelő a VPF-modell, hiszen az azon alapul, hogy a mozik átlagosan meddig tartanak műsoron egy-egy premierfilmet.

A mozik fontos társadalmi és kulturális szerepet játszanak a településeken és vidéki területeken, mivel gyakran a kultúrához való hozzáférés egyetlen csatornáját jelentik a közösség számára. Sok európai mozi (különösen az egytermesek) önkormányzati tulajdonban van.

A tagállamok/régiók az Európai Unió strukturális alapjait vehetnék igénybe a digitalizációs projektek és képzési kezdeményezések – mint az innováció, valamint a kulturális sokféleség és a regionális fejlődés tényezői – társfinanszírozásához, feltéve, hogy ezek a projektek és kezdeményezések összhangban vannak az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal. Ebben az összefüggésben a finanszírozás többféle projekttípus szerint lehetne nyújtható, beleértve a kulturális szempontokat, a hely vonzerejéhez kapcsolódva: városrehabilitáció, vidékfejlesztés, kulturális turizmus, innovatív tevékenységek, az információs társadalom és humán tőke[10]. Mivel e strukturális alapokat a tagállamok/régiók maguk kezelik, rajtuk múlik, hogy a digitalizációt lehetséges finanszírozási területnek minősítik-e nemzeti stratégiai referenciakeretükben és operatív programjaikban[11]. A siker érdekében a digitalizációs projekteket integrált fejlesztési stratégiákba kell beilleszteni regionális vagy városi szinten, partnerségben a különböző szakpolitikai területeket képviselő hatóságokkal, valamint a civil társadalom megfelelő képviselőivel.

Lengyelország Malopolska régiója már használt fel az európai strukturális alapokból származó támogatást, hogy a régió kulturális vonzerejének erősítése érdekében digitalizálja az önkormányzati tulajdonban lévő művészmozik egy kisebb hálózatát. Portugáliában hamarosan befejeződik az a régióközi program, amely az észak-portugáliai, közép-portugáliai és az Alentejo régióbeli (elsősorban önkormányzati tulajdonban lévő) mozik digitalizációját tűzte ki célul, és finanszírozásban részesült az ERFA-ból[12] a „kulturális létesítmények” tételen keresztül. Niedersachsen (Alsó-Szászország) német tartomány és egyes francia régiók is ERFA-forrásokat felhasználását tervezik a mozik digitalizációjához.

Az EGT-államokban eltérő politikai, szociális és gazdasági körülmények uralkodnak. Éppen ezért a különböző országok számára különféle megközelítési lehetőségeket vizsgáltak meg, beleértve kollektív átállási programokat például Franciaországban és Németországban (ezek végül abbamaradtak):

- Kísérleti projektek: Az Egyesült Királyság indított elsőként kísérleti programot a Digital Screen Networkön keresztül (240 filmvászon „specializálódott” filmek számára). Hasonló kísérleti programok valósultak meg Írországban (Cultural Cinema Consortium) és Svédországban (a Svéd Filmintézeten keresztül).

- Célzott nemzeti programok: Finnország; Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia elsősorban az önkormányzati tulajdonú mozikra koncentrál;

- Adó- és hitelkönnyítések: Spanyolország (kedvezményes kamatozású kölcsönök) és Olaszország (adójóváírás)[13].

- Egyéb programok: Norvégia (folyamatban) és Hollandia (kidolgozás alatt).

Kiegészítő jelleg

Az olyan területeken, ahol elérhetők piaci megoldások/VPF-szerződések, ezekhez számos mozi hozzáférhet (multiplexek, moziláncok, többtermes mozik, ahol gyakran cserélődnek a premierfilmek). Amennyiben teljesülnek az uniós versenyjogi szabályok, a digitális berendezést beszerezni kívánó kisebb mozik, melyek jellemzően hosszabb ideig tartanak műsoron egy-egy filmet, bizonyos esetekben csoportot alkotva megoszthatják költségeiket, hogy hozzáférjenek VPF-szerződésekhez (vagy az európai regionális alapokhoz). További lehetőség a nemzeti szolidaritási alapok igénybe vétele.

A kiegészítő jelleg annál is inkább szükséges, mivel bizonyos értelmezések szerint az állami támogatás befolyásolhatja a moziüzemeltető által beszerzett berendezés költségeinek visszatérítésére fizetett VPF értékét.

Habár egyes országok a digitális technológia országos szintű kiterjesztését részesítik előnyben a közönség számára egyenlő hozzáférés biztosítása és a gyorsabb átállás érdekében, mások úgy vélik, hogy az állami támogatásnak mindenekelőtt azokra a filmszínházakra kellene irányulnia, amelyek nem férnek hozzá piaci megoldásokhoz vagy szolidaritási alapokhoz, ezért állami beavatkozás nélkül nem engedhetik meg maguknak a berendezések beszerzését: ilyenek az egytermes mozik, a részidőben moziként működő létesítmények, az utazó mozik… Egy másik lehetséges megközelítés a mozik digitalizációjának támogatása, melynek fejében a mozik kötelezettséget vállalnak arra, hogy európai filmeket tűznek műsorra.

Az állami támogatásra és a versenyre vonatkozó uniós joggal való összeegyeztethetőség

Az Európai Bizottságnak a mozik digitalizációjára nyújtott állami támogatásra vonatkozó aktuális álláspontja értelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja[14] alapján jóváhagyják a meghatározott arányban európai vagy művészfilmeket bemutató moziknak nyújtott támogatásokat. A kisebb moziknak és a távoli területeken működő moziknak nyújtott támogatást az EMSz 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja[15] alapján hagyják jóvá. A de minimis rendelet[16] feltételeit teljesítő, kisebb összegű állami támogatást nem tekintik úgy, hogy befolyásolhatja a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet, ezért az intézkedéseket nem kell előzetesen bejelenteni a Bizottságnak.

A jelenlegi mentességek nem terjednek ki azokra a nagyobb mozikra/multiplexekre, amelyek nem mutatnak be minimális arányban európai /művészfilmeket, és amelyek átlépik a de minimis küszöböt.

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a vagy az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében, vagy pedig az EUMSz 107. cikke (3) bekezdése d) pontjában szereplő kulturális eltérés értelmében a digitális mozira nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét. Mindkettő esetében szükséges, hogy a Bizottság megvizsgálja a támogatás szükségességét, arányosságát és megfelelőségét.

A Bizottság megjegyzi, hogy a 3D digitális vetítések kereskedelmileg életképessé teszik a digitális vetítőberendezésekbe történő befektetéseket. Ezért úgy tűnik, hogy e költségek tekintetében nincs szükség állami segítségre. Emellett a következő feltételek vonatkoznak a digitális vetítőberendezésekre irányuló állami támogatási programokra:

- nem gyorsíthatják fel a nagy arányban művészfilmeket játszó mozik bezárását;

- a technológiai semlegesség elvét kell követniük, vagyis:

- bármely típusú támogatásnak rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy finanszírozza olyan digitális vetítőberendezés beszerzését, amelyet a moziüzemeltető alkalmasnak tart a nézőtér és a közönség szempontjából; valamint

- a támogatott berendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy többféle digitális forrásból származó tartalmat levetítsen.

A Bizottság mindig el fogja ismerni a filmipar kettős (kulturális és gazdasági) jellegét, összhangban a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény vezérelveivel.

A digitális vetítőberendezésre irányuló támogatási programok kidolgozása során a tagállamoknak kerülni kell azokat a modelleket, amelyekkel kapcsolatban versenyjogi kérdések merülnek fel, például azokat, amelyek kollektív megegyezésekkel járnak a forgalmazók többsége között. A Bizottság biztosítani fogja, hogy az analóg moziról a digitális filmvetítésre történő átállás megfeleljen az európai uniós versenyjogi szabályoknak, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkében foglalt, a korlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom tekintetében.

6. Európai szintű állami beavatkozás

Ha a digitális vetítésre történő átállás nyomán mozik kényszerülnek bezárásra, az egyértelműen veszélybe sodorhatja a kulturális sokféleséget. Az Európa Unió elkötelezett a kulturális sokféleség megőrzése és támogatása mellett, összhangban az alábbi rendelkezésekkel:

- A Szerződés 167. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Közösség a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során a kulturális szempontokat is figyelembe veszi, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében;

- A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény hangsúlyozza a kulturális javak és szolgáltatások[17] (amelyekbe beletartoznak az audiovizuális alkotások) kettős (kulturális és gazdasági) jellegét.

Az Európai Bizottság cselekvési tervének célkitűzése, hogy kedvező környezetet hozzon létre az európai filmek digitális vetítésére. Különböző kezdeményezések indultak és fognak indulni az új digitális technológiák átvétele és az azokba való beruházás támogatására. Az európai strukturális alapok és az új MEDIA program segítségével a Bizottság végső célkitűzései közé tartozik az is, hogy elősegítse az európai polgárok hozzáférését a digitális mozihoz.

A MEDIA 2007 program

A digitális forradalom kihívást jelent a MEDIA globális célkitűzései (kulturális sokféleség, az európai alkotások fokozott terjesztése és az audiovizuális ágazat megerősített versenyképessége) számára[18].

A MEDIA 2007 program elkötelezte magát amellett, hogy támogatást nyújtson az európai moziknak a digitális korszakban. A fő célkitűzések közé tartozik „az európai kulturális és nyelvi sokszínűség […] megőrzése és bővítése, valamint […] annak elérhetővé tétele a közönség számára…” .

Először is a digitális átállást a szakmabelieknek szóló képzésnek kell kísérnie. Ebben az összefüggésben a MEDIA 2007-ről szóló határozat 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja képzést ír elő az alábbiak tekintetében: már a gyártás kezdeti szakaszában digitális technológiák bevezetése az európai audiovizuális programok gyártása, gyártás utáni szakasza, forgalmazása, értékesítése és archiválása során . Ennek értelmében a képzési kezdeményezések – beleértve a 3D-készítésről szóló és a moziüzemeltetők számára tartott képzéseket – támogatásban részesültek[19]. Másodsorban a MEDIA 2007-ről szóló határozat 5. cikke a forgalmazás és terjesztés terén a következő célkitűzéseket határozza meg:

„d) az európai audiovizuális alkotások digitalizálásának és egy versenyképes digitális piac kialakításának az ösztönzése;

e) a filmszínházak ösztönzése a digitális forgalmazás kínálta lehetőségek kihasználására.”

A d) pont keretében a MEDIA program európai tartalmak digitalizációjához járult hozzá olyan kísérleti projekteken keresztül, mint például a „Europe's Finest”[20] (Európa legkiválóbbjai – európai klasszikus filmek digitalizációja) és a D-platform[21] (közös eszköz az európai filmek digitális konverziójához és forgalmazásához). A lekérhető videókra vonatkozó programon keresztül a MEDIA közvetetten támogatja az európai programok digitalizációját is.

Az e) pont keretében a Bizottság a MEDIA különböző programjain keresztül már számos kezdeményezést támogatott: többek között az új technológiákra vonatkozó kísérleti projekteket (mint például a CinemaNet Europe-ot, amely dokumentumfilmeket vetítő, digitálisan felszerelt filmszínházak hálózata), az európai filmek forgalmazása digitális költségeinek társfinanszírozását, valamint európai filmek digitális vetítésére irányuló, az Europa Cinemas által irányított speciális támogatási programot.

A következő lépés egy új MEDIA program kialakítása az európai mozik digitális átállásának támogatására. A szubszidiaritás elvével és a program célkitűzéseivel összhangban a támogatás azokra a filmszínházakra összpontosít majd, amelyek nagy arányban vetítenek a közelmúltban készült európai filmeket. Ez a feltétel alkotja majd a támogatás odaítélésének legfontosabb kritériumát a támogatást kérelmező mozik számára.

Ugyanezen kritérium alapján került sor az Europa Cinemas mozihálózat létrehozására, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az európai filmek vetítése terén[22], és amelyet a MEDIA program már 15 éve támogat. A hálózatnak mára 770 mozi a tagja: ez a szám a MEDIA programban részt vevő országokból összesen 1945 filmvásznat és 443 várost jelent.

Az új digitalizációs program közvetlenül nyújt majd támogatást a moziknak, átalányösszeggel társfinanszírozást biztosítva a digitális berendezések egyértelműen meghatározott költségeihez. A MEDIA programból származó támogatás összevonható nemzeti támogatással; a prioritást ugyanakkor azok a mozik/országok élvezik majd, amelyek nem részesülhetnek VPF-szerződésekből vagy a digitális átállásra irányuló nemzeti támogatási programokból. Az ilyen országokban működő mozik különös figyelemben fognak részesülni, a MEDIA 2007 program prioritásaival összhangban[23].

Annak érdekében, hogy átalányösszegű finanszírozás formájában megvalósuló támogatást lehessen nyújtani, tanulmányt rendeltek meg a digitális berendezésekkel kapcsolatos változó költségekről az egységköltségek skálájának meghatározására. A programot 2010 végén fogják véglegesíteni és beindítani az e tanulmányból származó megállapítások alapján.

Egy másik, megvizsgálásra érdemes opció a moziüzemeltetők hitelhez való hozzáférésének megkönnyítése vagy finanszírozási költségeinek támogatása. A hitelválság idején egy ilyen intézkedés bizonyulhatna a megfelelő lépésnek egyes filmszínházak számára, mivel nem járna számottevő költségekkel, ugyanakkor nagy multiplikátorhatással rendelkezik, enyhítené a forgalmazóktól/stúdióktól való függést, és valószínűleg sokkal kisebb lenne a piactorzító hatása. Ezért vizsgálják a MEDIA program gyártásigarancia-alapja moziüzemeltetők számára történő megnyitásának lehetőségét, és/vagy nekik szóló új i2i projekt létrehozását.

Az Európai Beruházási Bank szintén szerepet vállalhat a digitális átállásban azáltal, hogy segíti a nemzeti alapokat/ digitalizációs terveket a kereskedelmi hitelekhez való hozzáférésben. Mindeddig az EIB az egyik integrátor cégnek, az XDC-nek odaítélt 100 millió EUR összegű, az európai mozik digitális átállására fordítandó hitelkeret nyújtásában működött közre.

7. Következtetések

Az Európai Bizottság tudatában van annak, hogy a digitális filmvetítésre történő átállásban számos kockázat rejlik, melyekre megoldást kell találni annak érdekében, hogy az európai filmszínházak ki tudják használni az átállás kínálta lehetőségeket. E célkitűzés megvalósítására a következőket kell biztosítani:

- rugalmasság és átláthatóság a szabványosítási folyamatban annak érdekében, hogy a digitális filmvetítés szabványai megfeleljenek az európai mozik különféle igényeinek;

- jogbiztonság a mozik digitalizációjára irányuló állami támogatások terén egyértelmű értékelési kritériumok formájában, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy ennek megfelelően dolgozzák ki programjaikat;

- uniós pénzügyi támogatás olyan mozik digitális átállásához, amelyek európai filmeket vetítenek, vagy hatással vannak a regionális fejlődésre.

A Bizottság ezért az európai mozik digitális filmvetítésre való átállására irányuló cselekvési terv keretében a következő intézkedések megvalósítását tervezi:

INTÉZKEDÉS | ÜTEMTERV |

A Bizottság a digitális filmvetítési szabványok elfogadása terén elért haladásról jelentést fog elkészíteni annak biztosítása érdekében, hogy ez tükrözze az európai mozik igényeit, biztosítva továbbá, hogy a 2k berendezést nem igénylő vagy ahhoz hozzá nem férő mozik számára feltérképezzék az alternatívákat. | 2010 |

A Bizottság tanulmányt fog készíteni a digitális berendezések költségeiről, hogy az EU egészéből lényeges adatokat biztosítson. | 2010 |

A Bizottság új MEDIA támogatási programot indít a jelentős hányadban európai (nem nemzeti) filmeket vetítő filmszínházak digitalizációja érdekében. | 2010 |

A Bizottság megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy a MEDIA program gyártásigarancia-alapját kiterjeszti a moziüzemeltetőkre, vagy hasonló lehetőséget alakít ki számukra a hitelhez való hozzáférés megkönnyítésére. | 2011 |

A Bizottság ajánlást fog elfogadni az európai filmszínházak digitalizációjának elősegítéséről. | 2011 |

A Bizottság figyelemmel kíséri a digitális átállást, és áttekinti az azzal összefüggő különféle szempontokat az audiovizuális lánc egészében (képzés, digitális mesterkópiák, programozás stb.). | 2012 |

A Bizottság a filmszínházakról szóló közleményben megfelelő kritériumokat dolgoz ki a digitális vetítésre irányuló állami támogatás értékelésére. | 2012 |

[1] Lásd: http://ec.europa.eu/eu2020/index_en.htm

[2] Lásd a 2010.5.19-i COM(2010) 245 közleményt a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/information_society/digital-agenda/index_en.htm, különösen a 31-32. oldalt.

[3] Lásd: COM(2010) 183, 2010.4.27., http://ec.europa.eu/culture/our-policy-development/doc2577_en.htm

[4] Lásd http://ec.europa.eu/culture/portal/action/diversity/unesco_en.htm

[5] Lásd a nyilvános konzultáció háttérdokumentumát:http://ec.europa.eu/culture/media/programme/overview/consultations/docs/background_digital_cinema_en.pdf

[6] 2007-ben (forrás: Media Salles).

[7] Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet, 2008-as évkönyv, 3. kötet, 18. o.

[8] Vásznanként 60 000 EUR (vetítőberendezés és szerver) + beszerelési költségek + járulékos költségek (a gépészfülke átalakítása, kábelezés, légkondicionálás, lámpák…) + fenntartási költségek (melyek magasabbak, mint a 35 mm-es film esetében).

[9] Csak a következő négy integrátor aktív egynél több európai országban: az Arts Alliance Media, az XDC, az Ymagis és a Sony a 4k berendezés esetében.

[10] A kohéziós politika keretében a régiókban 2007–2013 között beruházandó 347 milliárd EUR-ból 5,9 milliárd EUR-t fordítanak a kultúrára, 10 milliárdot a város- és vidékrehabilitációs projektekre, 15,2 milliárd EUR-t pedig a digitális infrastruktúrák fejlesztésére. A strukturális alapok által támogatott kulturális projektek tekintetében lásd a következő weboldalt: http://ec.europa.eu/regional_policy/themes/culture/index_en.htm

[11] A strukturális alapok támogatásában részesülő programok részletes irányításáért a tagállamok viselnek felelősséget. A tagállamok az egyes programok vonatkozásában irányító hatóságot jelölnek ki (nemzeti, regionális vagy más szinten), amely tájékoztatja a potenciális kedvezményezetteket, kiválasztja a projekteket, és ellenőrzi végrehajtásukat. A felelős hatóság tekintetében keresse fel az alábbi webhelyet: http://ec.europa.eu/regional_policy/manage/authority/authority_en.cfm

[12] Európai Regionális Fejlesztési Alap

[13] A Bizottság 2009 júliusában indított állami támogatásra vonatkozó vizsgálatot.

[14] 477/04. sz. állami támogatás – Egyesült Királyság, UK Film Council Distribution and Exhibition Initiatives - Digital Screen Network: a 107. cikk (3) bekezdésének d) pontja hivatkozik a következőkre: „a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben.” Az egyesült királyságbeli Digital Screen Network esetében az ezen eltérés értelmében megadott támogatás (teljes mértékű) finanszírozását jóváhagyták az olyan filmszínházak esetében, amelyek digitális vetítőberendezést használva nagy arányban játszanak „specializálódott” filmeket.

[15] 70/2006. sz. állami támogatás – támogatási program a finnországi moziknak: A 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja hivatkozik a következőkre: „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”. A Bizottság ennek alapján jóváhagyta a finnországi moziknak e támogatási program keretében nyújtott támogatást. A támogatás az elsősorban kis- és közepes nagyságú településeken működő művészmozik és 1-3 termes mozik berendezése beszerzésének és korszerűsítésének részleges finanszírozására irányult. A támogatásban nem részesültek a multiplex mozik és a főváros közelében (ideértve a közepes nagyságú településeket, kivéve korlátozott gazdasági körülmények esetében), nagyobb moziláncok részeként működő filmszínházak.

[16] A de minimis szabály kihasználása érdekében a támogatásnak a következő kritériumoknak kell megfelelnie:- A küszöbérték a de minimis szabály alá tartozó támogatás esetében általában 200 000 EUR (a pénzbeli támogatástartalom), három pénzügyi év időszakára az egyes kedvezményezett vállalkozások számára. A vonatkozó, hároméves időszak mozgó jellegű, úgyhogy minden egyes új de minimis támogatásnál a három, egymást követő pénzügyi évben nyújtott de minimis támogatás teljes összegét kell meghatározni (a folyó pénzügyi évvel együtt).- A küszöbérték az egyes kedvezményezett vállalkozásoknak nyújtott állami támogatás összértékére vonatkozik, ami de minimis támogatásnak tekintendő. Ez nincs hatással arra, hogy a kedvezményezett más állami támogatásban részesülhessen a Bizottság által jóváhagyott projektek keretében;- A küszöbérték mindenfajta támogatásra vonatkozik, annak formájától és célkitűzésétől függetlenül. Az exporttámogatás az egyetlen olyan támogatásfajta, amelyre a de minimis szabály nem alkalmazható;- A rendelet csak a támogatás „átlátható” formáira vonatkozik, ami olyan támogatást jelent, amelyre előre meg lehet határozni a bruttó támogatástartalmat, anélkül, hogy a kockázat felmérését el kellene végezni. Ez bizonyos számú korlátozást tesz szükségessé a támogatás egyes formáinál, például a garanciáknál.- A Bizottság a jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel átmeneti időszakra meghatározott feltételek teljesülése esetén versenyképesnek tekinti a vállalkozásonként legfeljebb 500 000 EUR összegű állami támogatást. A legfeljebb 1,5 millió EUR összegű hitelgarancia lehetősége szintén de minimisnek tekinthető.

[17] Lásd különösen a preambulum (18) preambulumbekezdését és az 1. cikk g) pontját.

[18] A MEDIA 2007-ről szóló határozat 1. cikkének (2) bekezdése meghatározza a program globális célkitűzéseit:

a) az európai kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint az európai filmművészeti és audiovizuális örökség megőrzése és bővítése, annak elérhetővé tétele a közönség számára, illetve a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása;

b) az európai audiovizuális alkotások forgalmának és közönségének bővítése az Európai Unión belül és kívül, többek között a piaci szereplők fokozott együttműködése révén;

c) az európai audiovizuális ágazat versenyképességének javítása olyan nyitott és versenyképes európai piac keretében, amely – többek között az audiovizuális szakemberek közötti kapcsolatok előmozdításával – a foglalkoztatásnak kedvező feltételeket teremt.

[19] Lásd: Hol, milyen képzéseket tartanak Európában? („Where to be trained in Europe”), 2010-es kiadás, különösen az 59–71. oldal: http://ec.europa.eu/culture/media/programme/training/guide/docs/guide2010v2_en.pdf

[20] http://www.finest-film.com/en/index.html

[21] Jelenlegi neve: European Digital Cinema Library (Európai Digitális Filmkönyvtár, EDCL). Lásd: http://www.cnfilms.fr/soutien.html

[22] 2009-ben a vetített filmek 36 %-át és a mozijegyek 34 %-át európai, nem nemzeti film tette ki, míg az Európai Unió egészében ez az arány átlagosan kevesebb mint 10 %.

[23] A MEDIA 2007-ről szóló határozat 1. cikke (4) bekezdésének c) pontjában szereplő egyik prioritás: „az európai audiovizuális piacon az egyenlőtlenségek csökkentése a nagy audiovizuális gyártási kapacitású országok és azon országok vagy régiók között, amelyek kis audiovizuális gyártási kapacitással és/vagy korlátozott földrajzi és nyelvi területtel rendelkeznek”