This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52010DC0356
Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the interim report on the state of development of roaming services within the European Union (Text with EEA relevance)
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Időközi jelentés az Európai Unión belüli barangolási szolgáltatások fejlődéséről (EGT-vonatkozású szöveg)
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Időközi jelentés az Európai Unión belüli barangolási szolgáltatások fejlődéséről (EGT-vonatkozású szöveg)
/* COM/2010/0356 végleges */
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Időközi jelentés az Európai Unión belüli barangolási szolgáltatások fejlődéséről (EGT-vonatkozású szöveg) /* COM/2010/0356 végleges */
[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG | Brüsszel, 2010.6.29. COM(2010)356 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Időközi jelentés az Európai Unión belüli barangolási szolgáltatások fejlődéséről(EGT-vonatkozású szöveg) TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 3 2. Háttér 3 2.1. A jelenleg hatályos rendelet 4 3. A legfontosabb tendenciák a barangolási szolgáltatások területén 5 3.1. A barangolási szolgáltatások árának alakulása 5 3.2. A forgalom alakulása 11 3.3. Átláthatósági intézkedések 13 4. Eredmények a rendelet célkitűzéseinek megvalósításában 14 5. Összegzés 15 1. BEVEZETÉS A Bizottság által a közelmúltban kijelölt politikai prioritások közé tartozik a barangolási szolgáltatások belső piacának kialakítása és a korábbi túlzott díjak kiküszöbölése. A belső piac zökkenőmentes működésének előmozdítása és ezzel párhuzamosan a fogyasztók magas szintű védelme, a verseny élénkítése és a piac áttekinthetőbbé tétele céljából a jogalkotó 2007 júniusában elfogadta a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról szóló első rendeletet[1] (a továbbiakban: rendelet). A rendelet annak a helyzetnek a megváltoztatását célozta, amelyben a határokon átnyúló gazdasági tevékenység (a barangolás) az egyes tagállamokon belül végzett gazdasági tevékenységhez (a belföldi mobiltelefon-használathoz) képest kifejezetten hátrányt szenvedett.[2] A Bizottság elvégezte a rendelet első felülvizsgálatát, és ennek során kimutatta, hogy a piac működése továbbra sem megfelelő. Ezért a Bizottság javaslatokat terjesztett elő a rendelet módosítására. Ezeket a módosításokat, amelyek egyebek mellett meghosszabbítják a rendelet időbeli hatályát, tárgyi hatályát pedig kiterjesztik a barangolásos SMS- és adatátviteli szolgáltatásokra is, az Európai Parlament és a Tanács 2009 júniusában fogadta el.[3] A módosított rendelet 2012. június 30-ig lesz hatályban. A Bizottságnak eközben figyelemmel kell kísérnie a rendelet hatályosulását, és erről be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottságnak a rendelet hatályosulásáról legkésőbb 2011. június 30-ig értékelést kell készítenie. A Bizottság emellett köteles legkésőbb 2010. június 30-ig időközi jelentést összeállítani a barangolással kapcsolatos nyomonkövetési tevékenységeiről. A módosított rendeletben előírt ilyen tárgyú időközi jelentést ez a közlemény tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy a módosító rendelet csak 2009 júniusában lépett hatályba, ez az időközi jelentés a barangolás területén tapasztalt legújabb fejleményeket foglalja össze, és előzetes értékelést ad a rendelet célkitűzéseinek teljesülése tekintetében elért eredményekről. 2. Háttér A Bizottság a rendelet végrehajtásának és a barangolási szolgáltatások fejlődésének nyomon követése érdekében a módosító rendelet elfogadása óta is szorosan együttműködik az Európai Szabályozók Csoportjával (ERG), illetőleg annak utódjával, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületével (BEREC). A BEREC kiterjedt adatgyűjtést folytat, és ennek alapján úgynevezett összehasonlító jelentéseket (Benchmark Data Reports) ad ki. A legutóbbi ilyen jelentés 2010 áprilisában látott napvilágot, és fontos kiindulási adatokat tartalmazott e közlemény elkészítéséhez. Ugyancsak hasznos adatokat szolgáltatott e közlemény elkészítéséhez a BEREC két további, 2010. márciusi jelentése is, amelyek közül az egyik a kiskereskedelmi beszédhívások és SMS- és adatátviteli szolgáltatások alternatív díjtételeivel, a másik a barangolási szolgáltatásokra vonatkozó követelmények teljesülésével foglalkozik.[4] A Bizottság a barangolási szolgáltatásokról 2010. március 24-re műhelytalálkozót szervezett, amelyen az ágazat, a fogyasztói szervezetek, a nemzeti szabályozó hatóságok és a tagállami minisztériumok egyaránt képviseltették magukat. A Bizottság e jelentés elkészítése során a műhelytalálkozón megfogalmazott észrevételeket is figyelembe vette.[5] 2.1. A jelenleg hatályos rendelet A rendelet szabályozza a barangolásos beszédhívások nagy- és kiskereskedelmi díjtételeit, és intézkedéseket tartalmaz az átláthatóság növelésére. A rendelet a nagykereskedelmi díjtételeket évente csökkenő összegben korlátozza: a árkorlát 2009 júliusa óta 0,26 EUR, és 2010. július 1-jével 0,22 EUR-ra csökken. Hasonló maximálár érvényesül a kiskereskedelmi díjtételek szintjén is: a rendelet bevezette az úgynevezett eurotarifát, amelyet minden szolgáltatónak kínálnia kell, és amelynek megengedett legnagyobb összege ugyancsak évente csökken. Ezt az eurotarifát minden olyan fogyasztó esetében alkalmazni kell, aki 2007-ben kifejezetten nem kért más díjszabást; maximális összege jelenleg a kezdeményezett hívások esetében 0,43 EUR/perc, a fogadott hívások esetében 0,19 EUR/perc, 2010. július 1-jétől pedig tovább csökken 0,39 EUR/perc, illetőleg 0,15 EUR/perc értékre. A rendelet módosítása értelmében ezeket a maximálárakat másodpercalapú díjszámítás alapján kell számlázni, de – nagykereskedelmi szinten, valamint a kezdeményezett hívások esetében kiskereskedelmi szinten is – alkalmazható egy legfeljebb 30 másodperces minimális elszámolt időtartam. Míg a szolgáltatóknak a barangolásos beszédhívások esetében továbbra is kötelezően kínálniuk kell az eurotarifát, alternatív kiskereskedelmi díjrendszereiket szabadon alakíthatják ki. Fontos rendelkezés, hogy a szolgáltatók 2010. július 1-jétől nem számíthatnak fel díjat ügyfeleiknek a barangolás közben fogadott hangposta-üzenetekért. Az SMS-szolgáltatás esetében a szabályozás 0,04 EUR-ban maximálja a nagykereskedelmi díjtételt, a kiskereskedelmi díjtételek esetében pedig bevezeti a maximum 0,11 EUR összegű úgynevezett euro-SMS tarifát, amelyet a szolgáltatóknak kötelezően kínálniuk kell ügyfeleik felé (a beszédhívások esetéhez hasonlóan a szolgáltatók az SMS vonatkozásában is kínálhatnak alternatív díjrendszereket). A barangolásos adatátviteli szolgáltatásoknak szintén évről évre csökkenő maximálára jelenleg 1 EUR, 2010. júliusától pedig 0,80 EUR megabájtonként (MB). A módosító rendelet olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek növelik a fogyasztók számára az alkalmazott díjrendszerek átláthatóságát. A szolgáltatók kötelesek megfelelően informálni ügyfeleiket minden olyan alkalommal, amikor azok másik tagállam területére lépnek, és tájékoztatniuk kell őket arról is, hogy a beutazás szerinti tagállamban is ingyenesen hívhatják a „112” segélyhívószámot. További átláthatósági követelmény a barangolásos adatátviteli szolgáltatások esetében az úgynevezett „számlasokk” kiküszöbölésére alkalmazott összegkorlátozás kötelezővé tétele. Az összegkorlátozás lehetőségével a fogyasztók 2010. március 1-jétől élhetnek, 2010. július 1-jétől pedig minden olyan ügyfél esetében 50 EUR összegű összegkorlátozást kell alkalmazni, aki addig nem jelzi, hogy más összegű korlátozásra tart igényt. 3. A legfontosabb tendenciák a barangolási szolgáltatások területén 3.1. A barangolási szolgáltatások árának alakulása Beszédhívások A legfontosabb megállapítások: - Ma a kezdeményezett beszédhívásokért mintegy 46%-kal, a fogadottakért mintegy 55%-kal kell kevesebbet fizetni, mint az eredeti rendelet hatálybalépése előtt. - A szolgáltatók által átlagosan felszámított eurotarifa-árak és alternatív díjtétek a szabályozott maximálárak körül összpontosulnak. - A szabályozott és a nem szabályozott (azaz az eurotarifa szerinti és az alternatív) díjtételek között kicsi a különbség. Az egyes tagállamok között jelentősek az eltérések. - A másodpercalapú díjszámítást bevezető új számlázási előírások következtében a korábbi díjszámítási rendszerek velejárója, a rejtett túlszámlázás a kezdeményezett hívások esetében 63%-kal csökkent, a fogadott hívások esetében pedig teljes mértékben megszűnt. Az új maximálárak és az új számlázási előírások alkalmazása általában véve kielégítő. A fogyasztóknak az új rendelkezéseknek köszönhetően egyre kevesebbet kell fizetniük barangolásaik alkalmával: kezdeményezett hívásaik körülbelül 46%-kal, fogadott hívásaik mintegy 55%-kal kerülnek kevesebbe az eredeti rendelet hatálybalépése előtti helyzethez képest. A fogyasztók a másodpercalapú díjszámítás előnyeit is élvezik, így mára a kezdeményezett hívások esetében több mint a felével mérséklődött az előző díjszámítási rendszerek velejárója, a rejtett túlszámlázás. Az árak azonban mind a nagy-, mind a kiskereskedelemben a maximálár környékén koncentrálódnak (1. ábra). Az átlagos percenkénti nagykereskedelmi ár 2009 végén 0,23 EUR volt. Ugyancsak 2009 végén a szolgáltatók által kínált eurotarifa keretében érvényesülő átlagos percenkénti kiskereskedelmi ár a kezdeményezett hívások esetében 0,38 EUR, a fogadott hívások esetében 0,17 EUR volt. A szabályozott maximálár csökkenéséhez igazodva ezek az átlagos árak csökkenő tendenciát mutatnak. [pic] 1. ábra (forrás: BEREC) Mind a kezdeményezett, mind a fogadott hívások esetében állnak rendelkezésre alternatív díjrendszerek; az ezekben foglalt díjtételek bizonyos esetekben alacsonyabbak, mint a szolgáltatók által kínált eurotarifa szerintiek, miközben jelentős eltérések mutathatók ki az egyes tagállamok között. Az alternatív díjrendszerek alapján kezdeményezett hívások átlagos ára 2009 második felében nőtt, és ma csaknem ugyanazon a szinten van, mint az eurotarifa szerinti átlagos percenkénti ár (1. ábra). Ami a fogadott hívásokat illeti, az alternatív díjtételek általában alacsonyabbak voltak a szolgáltatók által kínált eurotarifa szerintieknél, a maximálár 2009. júliusi csökkenése következtében azonban a kétféle átlagos ár mára majdnem kiegyenlítődött. A beszédhívások esetében a másodpercalapú díjszámítás bevezetésére azért volt szükség, hogy kiküszöbölhetők legyenek azok a rejtett díjtételek, amelyek a percalapú díjszámítás következtében a fogyasztókra hárultak, és az ügyfeleknek végső soron az igénybe vett szolgáltatással arányosan kelljen fizetniük. Az összegyűjtött adatok azt jelzik, hogy az új szabályozásnak köszönhetően jelentősen csökkent a rejtett túlszámlázás.[6] A nemzeti szabályozó hatóságok jelezték, hogy voltak olyan szolgáltatók, amelyek ezeket a rendelkezéseket nem voltak képesek időben alkalmazni, de ezeknek is szándékában állt mihamarabb megfelelni az új szabályozásnak, miközben az esetleges veszteségekért késznek mutatkoztak ellentételezni fogyasztóikat. A kiskereskedelemben a korábbi számlázási rendszerek miatti rejtett túlszámlázás összesen körülbelül 24%-kal növelte a kezdeményezett hívások árát, amely mára több mint a felével, 10%-ra csökkent. A fogadott hívások esetében a korábbi percalapú díjszámítás becslések szerint mintegy 19%-kal növelte a hívások árát a fogyasztók számára. Mivel ma már tisztán másodpercalapú számlázás érvényesül, ennek a rejtett túlszámlázásnak elvben meg kellett szűnnie. A nemzeti szabályozó hatóságok folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy a szolgáltatók helyesen alkalmazzák-e ezeket a rendelkezéseket. SMS A legfontosabb megállapítások: - Az SMS-árak átlagosan mintegy 60%-kal csökkentek. - A nagykereskedelmi árak és a szolgáltatók által átlagosan felszámított euro-SMS-árak a szabályozott maximálárak körül összpontosulnak. - Az alternatív SMS-díjtételekből adódó átlagos ár magasabb a szabályozott maximálárnál (0,14 EUR az euro-SMS tarifán kívül, 0,10 EUR az euro-SMS tarifa szerint). A szolgáltatók euro-SMS-díjrendszerei jelenleg általában a legjobb választási lehetőséget jelentik a fogyasztók számára. Az SMS területén bevezetett maximálárak mind a nagy-, mind a kiskereskedelmi árak szintjén kielégítően érvényesülnek, és a fogyasztók ma jelentősen olcsóbban SMS-ezhetnek barangolásaik során, mint a módosító rendelet hatálybalépése előtt. Az árak azonban a maximálárak környezetében összpontosulnak, és egyelőre még nem jelentek meg versenyképes alternatív díjrendszerek. [pic] 2. ábra (forrás: BEREC) Nagykereskedelmi szinten jelentős mértékben, a módosító rendelet 2009. végi hatálybalépése előtti 0,13 EUR-ról 0,04 EUR-ra csökkent az átlagos SMS-ár. Ez a csökkenés egyelőre nem eredményezett fokozottabb versenyt a kiskereskedelem szintjén. A szolgáltatók által kínált euro-SMS tarifa szerinti átlagos ár 2009 végén 0,10 EUR volt, míg a szabályozott maximálár 0,11 EUR. A szóban forgó rendelkezések hatálybalépése előtti 0,24 EUR összegű átlagos árral összevetve ez mintegy 60%-os árcsökkenést jelent. A szolgáltatók ez esetben is kínálhatnak ügyfeleiknek alternatív díjrendszereket, az alternatív SMS-díjrendszerek területén azonban eddig sehol az EU-ban nem tapasztalhattunk komoly innovációt. Az alternatív díjrendszerekben érvényesülő árak nagy változatosságot mutatnak, és ezekben a rendszerekben 2009 végén a szabályozott maximálárnál jóval nagyobb, 0,14 EUR volt az egy SMS-ért átlagosan felszámított díj. Nagyon kevés olyan tagállam van, amelyben a szolgáltatók az euro-SMS tarifáiknál vonzóbb alternatív díjrendszereket kínálnak. Sok tagállamban ezek az alternatív díjrendszerek a maximálár környezetében vannak, míg egyes tagállamokban annál is jelentősen magasabb, esetenként még a 0,20 EUR-t is meghaladó SMS-enkénti árakat eredményeznek. Mindebből az következik, hogy az esetek többségében a fogyasztók számára az euro-SMS tarifa jelenti a legkedvezőbb választási lehetőséget. Adatátvitel A legfontosabb megállapítások: - Az adatátviteli szolgáltatások nagykereskedelmi ára jelentősen csökkent (megabájtonként 1,2 EUR-ról 0,55 EUR-ra); az átalagos ár ma jelentősen alatta van a maximálárnak. - A kiskereskedelmi árak csökkenő tendenciát mutatnak, de a nagykereskedelmi árak csökkenése egyelőre nem jelenik meg bennük maradéktalanul. - Továbbra is vet fel aggályokat a „számlasokk” problémaköre. A módosító rendelet a barangolásos adatátviteli szolgáltatások területén nagykereskedelmi szintű maximálárat vezetett be, melynek összege jelenleg 1 EUR/MB, és melyet kilobájtonként (kB) kell elszámolni. Kiskereskedelmi szinten a fogyasztók 2010. március 1-jétől fogva élhetnek az összegkorlátozás lehetőségével. Míg a nagykereskedelmi maximálár bevezetésének köszönhetően jelentősen visszaestek az átlagos nagykereskedelmi árak, és az átlagos kiskereskedelmi árak is mérséklődtek, a fogyasztók egyelőre még nem élvezhetik teljes mértékben a nagykereskedelmi szintű árcsökkenés előnyeit, és az egyes tagállamok között is nagyok az eltérések. A tapasztalatok szerint a szolgáltatók kielégítő módon alkalmazzák a nagykereskedelmi maximálárat, és jelentős mértékben mérséklődtek az átlagos nagykereskedelmi díjtételek. A 2009. év végén az átlagos ár 0,55 EUR/MB volt, ami sokkal kisebb a maximálárnál. A módosító rendelet hatálybalépése előtt az átlagos nagykereskedelmi ár 1,2 EUR/MB volt, tehát ehhez képest mintegy 50%-os csökkenés következett be. [pic] 3. ábra (forrás: BEREC) Mint a 3. ábrán látható, az adatátvitelért felszámított átlagos kiskereskedelmi árak is csökkenő tendenciát mutatnak, ugyanakkor azonban nem egyértelmű, hogy a nagykereskedelmi árak csökkenése minden esetben megjelenik-e bennük. A 2009. év végén az átlagos kiskereskedelmi ár 2,66 EUR/MB volt, ami sokkal kisebb a 2009. eleji 3,62 EUR/MB-nál. A nagykereskedelmi árak visszaesése ugyanakkor a szolgáltatók egyébként sem csekély hasznát növeli, hiszen a kiskereskedelmi árak nem csökkentek hasonló ütemben. Emellett az egyes tagállamok között is jelentősek az eltérések: egyes tagállamokban az átlagos kiskereskedelmi árak 4 EUR/MB körül, sőt, 6 EUR/MB közelében vannak. Említést érdemel még az is, hogy a szolgáltatók listaárai magasabbak, mint a fent említett átlagos árak. A listaár megabájtonként 2 EUR és 5 EUR között van, de esetenként a 7 EUR-t is meghaladja. Az adatátviteli szolgáltatások átlagos kiskereskedelmi árának csökkenése tehát az átalánydíjas és a csomagban értékesített szolgáltatások térnyerésének tudható be, valamint annak, hogy a fogyasztók hatékonyabban használják ki lehetőségeiket. A szolgáltatók megtartották azt a gyakorlatukat, hogy különleges időalapú (elsősorban napi és havi alapú) csomagokat kínálnak. Ez azt jelenti, hogy a nagy adatforgalmat bonyolító előfizetők nagymértékben kedvezményes megabájtonkénti árat fizetnek, míg a kis adatforgalmúak a legtöbb esetben végső soron többet fizetnek, mint amennyit fogyasztásuk indokolna. A nagykereskedelem szintjén a szolgáltatók ma kB-alapon elszámolt maximálár mellett működnek; e rendszer bevezetésével a jogalkotó a beszédhívások esetében az elszámolás alapja kapcsán megfigyelt kedvezőtlen jelenségeknek kívánta elejét venni. A szolgáltatók ugyanakkor nem mindig a tényleges adatforgalom alapján, azaz kB-onként számláznak ügyfeleik felé: gyakran fordul elő, hogy az elszámolás alapja 10 kB vagy 100 kB. A továbbra is magas árak és a számlázás alapjául választott adatmennyiség bizonyos esetekben továbbra is előidéz „számlasokkot” a fogyasztónál. A várakozások szerint az összegkorlátozás 2010. július 1-jei teljes körű bevezetése segíteni fog az ilyen kellemetlen helyzetek megelőzésében. 3.2. A forgalom alakulása A legfontosabb megállapítások: - Tovább nő a beszédhívások (ezen belül is elsősorban a fogadott hívások) és az SMS-forgalom volumene. - A barangolásos adatátviteli szolgáltatások volumene 2009-ben 40%-kal nőtt. A forgalom alakulásának elemzése szempontjából fontos, hogy minden évben azonos időszakot tekintsünk, így válik ugyanis lehetővé az utazások évszakok szerinti eloszlásának figyelembevétele. A forgalom volumenének alakulását általában véve befolyásolja a gazdasági recesszió és az emiatt EU-szerte lecsökkent utazási kedv. A rendeletnek a forgalom volumenére kifejtett hatása emiatt nem különíthető el megbízhatóan az általános gazdasági helyzet következményeitől. A 4. ábra tanúsága szerint a gazdaság alakulása ellenére a fogyasztók továbbra is igénybe veszik a barangolási szolgáltatásokat. Ez a fogyasztók bizalmát és a rendelet kedvező hatásait tükrözi, különösképpen azt is figyelembe véve, hogy a gazdasági problémák következtében jelentős mértékben visszaesett mind az idegenforgalom, mind az üzleti célú utazások száma.[7] Az elmúlt két évben általában véve nőtt a fogadott beszédhívások és a barangolásos SMS-szolgáltatások volumene; e szolgáltatások legfokozottabb igénybevétele minden évben a harmadik negyedévben tapasztalható. A kezdeményezett hívások volumene az elmúlt évben állandó szinten maradt, és az év második negyedévében még enyhén csökkent is. [pic] 4. ábra (forrás: BEREC) Az SMS-maximálárat bevezető módosító rendelet hatálybalépése után az SMS-szolgáltatás igénybevételének volumene jelentősen megnőtt. A 2009. év harmadik negyedévében az SMS-szolgáltatás igénybevételének volumene 20%-kal haladta meg a 2008. év azonos időszakában tapasztaltat, ami azt jelzi, hogy az árcsökkenés és a jobb átláthatóság a fogyasztás bővülését eredményezte. Az 5. ábra tanúsága szerint a barangolásos adatátviteli szolgáltatások volumene jelentős mértékben (2009-ben több mint 40%-kal) nőtt. Mivel a mobil adattovábbítási szolgáltatások fellendülőben vannak, várhatóan a közeljövőben is ugyanez lesz a tendencia. [pic] 5. ábra (forrás: BEREC) 3.3. Átláthatósági intézkedések Annak érdekében, hogy a fogyasztók jobban tisztában legyenek a barangolási szolgáltatások árával, a rendelet több átláthatósági intézkedést is tartalmaz. Amellett, hogy a barangolásos beszédhívásokra és SMS-ekre alkalmazandó díjakról értesítést kell küldenie ügyfeleinek, a hazai szolgáltatónak az is kötelessége, hogy barangolást végző ügyfelét tájékoztassa a barangolásos adattovábbítási szolgáltatások igénybevételének díjairól. Bár az ügyfél egyszerre több üzenetet is kap, ily módon hasznos információkhoz jut a barangolási szolgáltatások árairól. A fogyasztó emellett kérheti szolgáltatójától, hogy a jövőben ne kapjon ilyen SMS-eket. Egyes szolgáltatók sajátos helyzetükből adódóan nem voltak képesek 2009. július 1-jén rögtön teljesíteni a módosított rendelet valamennyi követelményét, de ezek a kezdeti problémák jobbára sikeresen megoldódtak. A még fennmaradó esetekben, melyek elsősorban a 2009. július 1. óta megjelent új piaci szereplőket érintik, a nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a jogszabályi követelmények teljesülését. A barangolásos adatátviteli szolgáltatásokhoz kapcsolódó „számlasokk” eseteinek megelőzése érdekében a módosított rendelet bevezeti az összegkorlátozás intézményét. Ennek keretében a szolgáltatóknak 2010. március 1-jétől fogva lehetővé kell tenniük ügyfeleik számára annak előzetes megadását, hogy külföldi tartózkodásuk során legfeljebb mennyit kívánnak adattovábbítási szolgáltatások igénybevételére költeni. A fogyasztó a megadott összeghatár 80%-ának elérésekor figyelmeztető üzenetet kap, ha pedig túllépte az összeghatárt, eldöntheti, hogy kíván-e vagy sem további adattovábbítási szolgáltatásokat igénybe venni. 2010. július 1-jétől külön kérés nélkül 50 EUR összegkorlátozást kell alkalmazni minden olyan ügyfél esetében, aki nem ad meg más összeghatárt. Ezt a rendelkezést a szolgáltatók 2010. március 1-jén kielégítő módon ültették át a gyakorlatba: kezdetben voltak ugyan problémák, de ezek mára a jelek szerint megoldódtak. A nemzeti hatóságoknak a jogszabályi követelmények teljesülése érdekében több esetben is be kellett avatkozniuk, míg egy bizonyos szolgáltató úgy döntött, hogy feltöltőkártyás ügyfelei esetében mindaddig letiltja a barangolásos adattovábbítási szolgáltatások igénybevételének lehetőségét, amíg rendszereit teljes mértékben át nem alakította úgy, hogy azok kezelni tudják az összegkorlátozást. Az összegkorlátozást minden olyan – akár feltöltőkártyás, akár előfizetéses – ügyfél számára lehetővé kell tenni, aki barangolásos adattovábbítási szolgáltatásokat vesz igénybe.[8] Az összegkorlátozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok szorosan figyelemmel kísérik e rendelkezések végrehajtását, különös figyelemmel 2010. július 1-jére, amikortól fogva az összegkorlátozást minden fogyasztó esetében alkalmazni kell. Mivel az összegkorlátozás lehetőségével az azt kifejezetten kérő ügyfelek csak 2010. március 1-jétől fogva élhetnek, alkalmazását és fogyasztói fogadtatását csak a Bizottság által 2011-ben elvégzendő értékelés keretében lesz mód részletesebben elemezni. 4. Eredmények a rendelet célkitűzéseinek megvalósításában A rendelet megalkotásának fő célja a verseny előmozdítása és a belső piac megszilárdítása volt, valamint annak biztosítása, hogy az országhatárokat átlépő fogyasztóknak ne kelljen a belföldi árakhoz képest aránytalanul sokat fizetniük. A rendelet megteremti az élénk piaci verseny feltételeit, és a Bizottság várakozásai szerint a szolgáltatók ezzel a lehetőséggel élve egymással versengő ajánlatokkal fognak előállni a barangolási szolgáltatások területén. A rendelet kellő védelmet nyújtott a fogyasztóknak, és sikeresen járult hozzá a belső piac megszilárdításához. Mindez elsősorban a maximálárak bevezetésének köszönhető. Az árak alakulása és az ajánlatok sokrétűsége jól jelzi a verseny fokozódásának mértékét. Ebben a vonatkozásban megemlítendő, hogy a beszédhívások és az SMS-ek esetében a piaci verseny szintjének egyik fontos mutatója az, hogy a szolgáltatók milyen mértékben kínálnak a szabályozott maximálárnál kisebb árakat. A beszédhívások és az SMS-ek esetében mindazonáltal a barangolási szolgáltatások árai egyelőre a maximálárak közelében összpontosulnak. A beszédhívások területén a szabályozott nagy- és kiskereskedelmi maximálárak közötti különbség megnövelésével a módosító rendelet elő kívánta mozdítani a verseny kialakulását a kiskereskedelem szintjén, különösen pedig az alternatív szolgáltatók számára; ez az intézkedés azonban egyelőre nem eredményezett fokozottabb árversenyt. A szabályozott eurotarifa és euro-SMS tarifa alternatívái terén nagy változatosság mutatkozik. A beszédhívások esetében az alternatív díjrendszerek különböző árképzési megfontolásokat tartalmaznak (időkorlátozás, havi előfizetés, kapcsolási díj, percalapú elszámolás). Az alternatív díjrendszerekben az átlagos SMS-ár nagyobb a szolgáltatók által kínált euro-SMS tarifa szerinti árnál. Bizonyos tagállamokban a barangolásos SMS-szolgáltatás alternatív díjtételei jelentősen magasabbak, mint a szabályozott maximálár. A barangolásos adattovábbítási szolgáltatások esetében egyelőre nem világos, hogy a nagykereskedelmi díjak csökkenése meghozza-e a kívánt versenyt a kiskereskedelmi piacon. Mivel a szolgáltatók listaárai továbbra is magasak, annak megítélése szempontjából, hogy a szolgáltatók a nagykereskedelmi árakban jelentkező előnyöket megjelenítik-e a kiskereskedelmi árakban, fontos szerepe van annak, hogy a fogyasztók mennyire járnak jól a különböző megtakarítási lehetőségeket kínáló speciális csomagokkal. Miközben a barangolásos adattovábbítási szolgáltatások átlagos árai csökkenőben vannak, az átlagos kis- és nagykereskedelmi árak között még mindig jelentős a különbség. Nincs jele annak, hogy a szolgáltatók listaárai csökkentek volna, ami minden bizonnyal azt jelenti, hogy az átlagos árak mérséklődése inkább annak tudható be, hogy a fogyasztók egyre gyakrabban és egyre hatékonyabban élnek a meglévő ajánlatok nyújtotta lehetőségekkel. A rendelkezésre álló adatok szerint a barangolási szolgáltatások díjai még mindig meghaladják a belföldi mobilszolgáltatások díjait; a belföldi mobilszolgáltatások ára általában véve csökken, és egyre nagyobb teret hódítanak az átalánydíjas és a csomagban értékesített szolgáltatások. A BEREC a 2011-ben esedékes értékelés céljából elvégzendő teljes körű elemzés előkészítéseképpen jelenleg vizsgálja a barangolási szolgáltatások és a belföldi mobilszolgáltatások árainak tendenciáit. A fentiekből következik, hogy a barangolási szolgáltatások struktúrája egyelőre nem tanúskodik elegendő versenydinamikáról. A barangolási piac továbbra is strukturális problémákkal küzd, részint azért, mert a kínálati oldalon nincsenek meg azok a tényezők, amelyek kikényszerítenék a kívánt versenyt, részint pedig a kereslet jellemzői miatt. Ebben a tekintetben ki kell emelni azt a körülményt, hogy a barangolási piac olyan sajátos határokon átívelő jellemzőkkel rendelkezik, amelyek mindeddig megakadályozták a tényleges verseny kialakulását, és amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok mindeddig nem tudtak érdemben befolyásolni. Bár a fogyasztóvédelem és a belső piac előmozdítása tekintetében nem bizonyult eredménytelennek, a maximálárak jelenlegi rendszere az említett problémákat nem volt képes kellőképpen megoldani. A nagykereskedelem szintjén, ahol a forgalom az egyes mobilszolgáltatók között kiegyensúlyozott módon oszlik meg, valószínűleg nincs kellő késztetés olyan nagykereskedelmi díjak megállapítására, amelyek valós versenyt eredményezhetnének. A vállalatcsoportok közötti nagykereskedelmi forgalom átlagos árai a maximálárak közelében vannak, ami azt jelzi, hogy egyelőre még nem érvényesül kellően erőteljes versenydinamika. Fontos szempont az is, hogy a kiskereskedelmi végfelhasználó a barangolási szolgáltatásokat nem önmagukban, hanem a hazai szolgáltatások mintegy velejárójaként vásárolja meg. A technológiák fejlődése és/vagy a barangolási szolgáltatások alternatíváinak megjelenése nyomán, így például az internetalapú beszédhívások (VoIP) vagy a WiFi térnyerésével fokozódhat a verseny az európai uniós barangolási piacon. Míg ezeket az alternatívákat – és különösen a VoIP-szolgáltatásokat – a fogyasztók egyre elterjedtebben veszik igénybe, barangolásos használatuk nem nőtt jelentősen. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a barangolási szolgáltatások jól működő piacának elválaszthatatlan velejárója a valós verseny. Ennek a fajta versenynek a kialakulását az jelezné, ha az átlagos árak nem a szabályozott maximálárak környezetében összpontosulnának, és innovációról, versenydinamikáról tanúskodó alternatív ajánlatok lennének jelen a piacon. 5. Összegzés Általában véve elmondható, hogy a módosító rendelet végrehajtása akadálymentesnek bizonyult: a szolgáltatóknak sikerült eleget tenniük az új követelményeknek, míg a nemzeti szabályozó hatóságok gondoskodnak arról, hogy ez a jövőben is így maradjon. A fogyasztók hasznát látják mind a barangolásos beszédhívások és SMS-szolgáltatások áraiban bekövetkezett csökkenésnek, mind az átláthatóság növekedésének. Az árak a barangolásos adattovábbítási szolgáltatások esetében is csökkentek, de a nagykereskedelmi szinten bekövetkezett árvisszaesés egyelőre még nem jelenik meg kellő mértékben a fogyasztói számlákon. A barangolási szolgáltatások piacán nem fejlődött még ki elegendő mértékben a verseny, és strukturális problémák is vannak. Az összegkorlátozás alkalmazására vonatkozó követelményt teljes körűen 2010. július 1-jétől kell alkalmazni. Ugyanezen a napon ismét csökkennek a maximálárak, és ugyancsak ekkortól a szolgáltatók többé nem számíthatnak fel díjat a fogyasztók felé a barangolás közben fogadott hangposta-üzenetekért. A Bizottság 2011. június 30-ig teljes körű értékelést készít a rendelet hatályosulásáról. Ebben az értékelésben azt fogja vizsgálni, hogy megvalósultak-e a rendelet céljai. Ennek érdekében a Bizottság áttekinti a nagy- és a kiskereskedelmi díjak alakulását, a barangolási szolgáltatások területén tapasztalható verseny mértékét és a szolgáltatások minőségét. Emellett: - elemzi az országhatárokon belüli mobilszolgáltatások területén bekövetkezett fejleményeket, - a technológia fejlődésének tükrében megvizsgálja a barangolási szolgáltatások alternatíváinak rendelkezésre állását és minőségét, - megvizsgálja, hogy az árszabályozáson kívül van-e más olyan módszer, amely alkalmas a barangolási szolgáltatások piacán meglévő strukturális problémák kezelésére, és hozzájárulhat a versenyalapú belső piac kialakításához. A 2011. évi értékelésben tehát a Bizottság végső soron azt fogja vizsgálni, hogy – akár árszabályozás formájában, akár hosszú távú eszközrendszer felhasználásával – szükséges-e a barangolási szolgáltatások további szabályozása, vagy pedig a rendelet hatálya 2012-ben megszűnhet, és elegendő, ha a barangolási szolgáltatásokat a piaci erők maguk szabályozzák. Bármi lesz is a megoldás, arról feltétlenül gondoskodni kell, hogy ne vesszenek kárba az eddig elért eredmények. [1] Az Európai Parlament és a Tanács 717/2007/EK rendelete (2007. június 27.) a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming), HL L 171., 2007.6.29., 32. o. [2] Lásd az Európai Bíróság főtanácsnokának a C-58/08. sz. ügyre vonatkozó indítványát, 20. pont. [3] Az Európai Parlament és a Tanács 544/2009/EK rendelete (2009. június 18.) a 717/2007/EK rendelet módosításáról, HL L 167., 2009.6.29., 12. o. [4] Az ERG/BEREC jelentései a következő internetcímen olvashatók: http://www.erg.eu.int/documents/index_en.htm [5] A műhelytalálkozóról bővebben: http://ec.europa.eu/information_society/activities/roaming/workshop/index_en.htm [6] A rejtett túlszámlázás a felszámított ár és a szolgáltatásarányos ár különbözete. [7] Az Eurostat becslése szerint az utazások 12%-kal csökkentek. [8] Lásd még a nemzetközi barangolás szolgáltatásokra vonatkozó szabályozáshoz az ERG által kiadott iránymutatás átdolgozott szövegének 27. pontját: http://www.erg.eu.int/doc/publications/erg_09_24_final_roaming_regulation_erg_guidelines.pdf.