52010DC0187

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.4.29.

COM(2010)187 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A KUTATÁSI KERETPROGRAMOK VÉGREHAJTÁSÁNAK EGYSZERŰSÍTÉSE

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. A már végrehajtott egyszerűsítési intézkedések 4

3. További lehetőségek a szabályok és eljárások egyszerűsítésére 5

3.1. 1. irányvonal: Ésszerűsítési javaslat és támogatáskezelés a meglévő szabályok szerint 5

3.2. 2. irányvonal: A jelenlegi költségalapú rendszer szabályainak kiigazítása 7

3.3 3. irányvonal: A költségalapú finanszírozás felváltása eredményalapú finanszírozással 10

4. Az EU kutatás- és innovációfinanszírozási rendszerének felülvizsgálata 11

5. További teendők 12

6. Következtetés 13

1. Bevezetés

A Bizottság „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”[1] elnevezésű kezdeményezésének középpontjában a kutatás és innováció áll. A stratégia főbb elemeinek az Európai Tanács tavaszi ülésén történt jóváhagyását követően jelenleg konkrét intézkedésnek folynak az „Európa 2020” főbb kezdeményezéseinek kidolgozása érdekében. Az „Európai kutatási és innovációs terv” és az „Innovatív Unió” zászlóshajó-kezdeményezések prioritásokat és irányokat határoznak meg Európa kutatási keretfeltételeinek, valamint kreatív és innovációs kapacitásainak javítása érdekében. Ennek megvalósításához a korábbiaknál határozottabb partnerségben kell együttműködni, figyelembe véve a tudásért, és annak olyan innovatív termékekké, folyamatokká és szolgáltatásokká alakításáért folytatott világszintű küzdelmet, amelyek munkahelyeket teremtenek és serkentik a növekedést.

A 2020-as stratégia célkitűzéseinek az Európai Tanács által szorgalmazott közös felelősségvállalással történő megvalósítása érdekében a kutatási és innovációs kezdeményezések regionális, nemzeti és európai szintű közfinanszírozásának a lehető leghatékonyabbnak kell lennie a legmagasabb szintű kutatások előmozdítása érdekében. Az elérhető legnagyobb hatás érdekében az ilyen európai szintű kezdeményezéseket rendkívül vonzóvá és elérhetővé kell tenni a világ legjobb kutatói, az európai ipar és vállalkozók, az egyetemek és más, a kutatásban és innovációban tevékenykedő szereplők számára.

A vonzerő és hozzáférhetőség előfeltétele többek között a célok és eszközök egyértelműsége; a résztvevők tájékoztatása a kezdeményezésekről és azok megvalósításáról; következetesség és a szabályok és feltételek állandósága; valamint az igazgatási eljárások és folyamatok egyszerűsége és gyorsasága a jelentkezéstől a jelentéstételen keresztül az ellenőrzésig.

Ez a közlemény megvizsgálja, hogy Európa jelenlegi fő kutatási és technológiafejlesztési közfinanszírozási kezdeményezése, a hetedik keretprogram jelenleg hogyan értékelhető ebből a szempontból. A Tanáccsal és a Parlamenttel folytatott megbeszélések, az EKT struktúráinak és mechanizmusainak független felülvizsgálata[2] és az érintettekkel a közelmúltban folytatott nyilvános konzultáció[3] nyomán sok minden történt és jelenleg is sok minden történik az egyszerűsítés érdekében. A dokumentum bemutatja a jelenlegi jogi keretek hatálya alatt sürgősen végrehajtandó további konkrét egyszerűsítési intézkedéseket.

Mi egyebet és mi többet lehetne és kellene tenni a küszöbön álló „Innovatív Unió” zászlóshajó-kezdeményezést megelőzően? A közlemény radikálisabb egyszerűsítésre vonatkozó lehetséges irányvonalakat is meghatároz. Ezeket az irányvonalakat később konkrét intézkedések követhetik, vagy a jelenlegi keretek között, vagy új jogalkotási javaslatok formájában. A tárgyalt irányvonalak közül van néhány, amely a bizalomra és elszámoltathatóságra vonatkozóan új politikai egyensúlyi helyzetet igényel, és valószínűleg a kutatás és innováció területén egyéb európai finanszírozási fellépésre, mint például a Versenyképességi és Innovációs Programra és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetre is kiterjeszthető lenne. Az irányvonalak bemutatásának célja az „Innovatív Unió” zászlóshajó-javaslatok keretében folytatott intézményközi vita elősegítése.

Az egyszerűsítés ugyanakkor a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálatára vonatkozó jövőbeni bizottsági javaslat fő célja is. A Bizottság meg szeretné ragadni ezt az alkalmat a költségvetés végrehajtási mechanizmusainak felülvizsgálatára és a következő pénzügyi keret pénzügyi szabályainak meghatározására. Mivel a költségvetési rendelet biztosítja az EU költségvetése végrehajtásának általános keretét, beleértve a kutatási kiadásokat is, annak sikeres felülvizsgálata további egyszerűsítést tehet lehetővé a kutatás területén, többek között a kutatásra vonatkozó ágazati jogszabályok formájában. Ezért az egyszerűsítés kulcsfontosságú elem lesz a jövőbeni kutatási és technológiafejlesztési keretprogramok (nyolcadik keretprogram) előkészítésében.

2. A már végrehajtott egyszerűsítési intézkedések

Az elődjeihez képest a hetedik keretprogram számos, széles körben elismert egyszerűsítést valósított meg. Ezek közül néhány a hetedik keretprogram jogalapjából[4] származik, míg mások a Bizottságnak a végrehajtási szabályok és folyamatok javítására irányuló folyamatos erőfeszítésein alapulnak. A hetedik keretprogram főbb eredményei a következők:

- Az előzetes ellenőrzések lényeges csökkentése és a pénzügyi szempontból gyenge résztvevőkkel kapcsolatos védelmi intézkedések felülvizsgálata a kkv-k és a csúcstechnológiával foglalkozó induló vállalkozások részvételének megkönnyítése érdekében. A hetedik keretprogram résztvevőinek 80%-a kapott mentességet a pénzügyi kapacitás előzetes ellenőrzése alól.

- Az időszakos költségtérítési igényekkel benyújtandó pénzügyi kimutatásokkal kapcsolatos igazolások számának lényeges csökkentése. A hetedik keretprogram résztvevőinek 75%-a kapott mentességet az ilyen igazolások benyújtása alól.

- Egyedi nyilvántartó rendszer bevezetése, így elkerülhetővé vált ugyanazon információk többszöri bekérése.

- A visszatérő résztvevők számviteli módszereinek előzetes tanúsítására vonatkozó lehetőség bevezetése (jelenleg csak korlátozott feltételek mellett).

- A projekttel kapcsolatos jelentéstételi követelmények ésszerűsítése.

- Elmozdulás az optimalizált informatikai eszközök használata felé („e-FP7”) a kapcsolattartás racionalizálása érdekében.

- A jelentkezőknek nyújtott szolgáltatások és útmutató dokumentumok javítása.

Ezek a konkrét intézkedések már most csökkentették a támogatások odaítélésének átfutási idejét és a projektek irányításával kapcsolatos igazgatási erőfeszítéseket. Az érintettekkel folytatott konzultációk alkalmával kapott visszajelzések azonban azt mutatják, hogy a programokhoz való hozzáférés és a javaslatok előkészítése még mindig túl bonyolult, különösen a új résztvevők számára, valamint a projektekhez kapcsolódó igazgatási és számviteli terhek túl nagynak tűnnek, és továbbra is túl hosszú a támogatások odaítélésének és folyósításának az átfutási ideje. Ezen túlmenően az utólagos ellenőrzések során, különösen a személyi és közvetett költségek terén észlelt hibák aránya még mindig meghaladja a Számvevőszék által meghatározott lényegességi küszöböt. Ez is alátámasztja a szabályok további egyszerűsítésének igényét.

3. TOVÁBBI LEHETőSÉGEK A SZABÁLYOK ÉS ELJÁRÁSOK EGYSZERűSÍTÉSÉRE

A további egyszerűsítésre szolgáló alább bemutatott lehetőségek három fő irányvonalba sorolhatók: az első irányvonal azokat a javításokat és egyszerűsítéseket tartalmazza, amelyeket a Bizottság a jelenlegi jogi és szabályozási keretek között (rövid távon) valósít meg, a második irányvonalban módosulnak a szabályok, de továbbra is a jelenlegi költségalapú modell marad fenn, míg a harmadik irányvonal nagyobb számú változtatást irányoz elő egy átalányösszegeket alkalmazó, eredményalapú finanszírozási rendszer kialakítása felé.

Az első irányvonal a folyamatok és eszközök olyan gyakorlati szempontú javítását mutatja be, amelyek végrehajtását a Bizottság már megkezdte. Ezek a fejlesztések tovább rövidítik majd a támogatások odaítélésének és folyósításának az átfutási idejét.

A második irányvonal meglévő szabályok olyan módon történő módosításával foglalkozik, amely lehetővé tenné a szokásos számviteli gyakorlat szélesebb körű elfogadását (beleértve az átlagos személyi költségeket), a speciális feltételek számának csökkentését, a kkv-k tulajdonos-ügyvezetőire vonatkozó rendelkezések bevezetését, valamint a támogatott pályázatok kiválasztási folyamatának megváltoztatását. Ezek a lehetőségek – a folyamatok felgyorsításán túl – hozzájárulnának a költségalapú megközelítés hibaarányának csökkentéséhez.

A harmadik irányvonal olyan lehetőségeket mutat be, amelyek szélesebb körű jövőbeni változtatásokat vetítenek előre egy olyan eredményalapú megközelítés bevezetésével, amely lényeges elmozdulást jelentene a pénzügyi ellenőrzéstől a tudományos-műszaki ellenőrzés felé. Ez a megközelítés minimalizálná a számvitellel kapcsolatos igazgatási terheket, valamint az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzés szükségességét.

3.1. 1. irányvonal: Ésszerűsítési javaslat és támogatáskezelés a meglévő szabályok szerint

A hetedik keretprogram a világ egyik legnagyobb kutatási köztámogatási programja, költségvetése minden évben folyamatosan nő, és 2013-ben eléri a 10 milliárd eurót. A támogatásokat a kutatási kiválóság alapján osztják ki, a beérkező mintegy 30 000 pályázatból 6 000 számára nyújtanak támogatást, és a több mint 36 000 résztvevő számára minden évben 10 000 kifizetést teljesítenek. Ezt megfelelő elszámoltathatóság biztosítása mellett kell elvégezni. Ezért a Bizottság komplex, folyamatosan továbbfejlesztett ügyviteli folyamatot hozott létre, amelynek megfelelően illeszkedő erőforrásokra, irányítási struktúrákra és készségekre van szüksége. A Bizottság a végrehajtó ügynökségek támogatásával optimalizált végrehajtásra törekszik, és az adott szabályozási keretek között a legkevesebb teherrel járó, legkevésbé bonyolult és leggyorsabb pályázati és támogatáskezelési rendszert kívánja kiépíteni.

(1) Felhasználók támogatása, útmutatás, átláthatóság, informatikai eszközök és folyamatok

A könnyen érthető dokumentumok, professzionális segítségnyújtási szolgáltatások, hatékony informatikai eszközök és optimalizált üzleti folyamatok több hónappal is képesek megrövidíteni a támogatások odaítélésének és folyósításának az átfutási idejét . A Bizottság továbbra is folytatni fogja a hatékony és felhasználóbarát, informatikai eszközökkel támogatott támogatáskezelési folyamatok nyújtásával kapcsolatos erőfeszítéseit. A kutatási programokban résztvevők számára készítendő Research Participant Portal fog egyedüli platformként szolgálni a kedvezményezettekkel történő kapcsolattartásra. 2010 végéig minden támogatáskezelési folyamatot, valamint az értékelést végző szakértők által használt rendszert is ebbe a szolgáltatásba fogják integrálni. A pályázatok benyújtásának és értékelésének az integrációja 2011–2012 során történik meg. Az elektronikus formátumú dokumentumokkal párhuzamosan kezelt papíralapú dokumentáció az elektronikus aláírásnak a 2010. évi pénzügyi kimutatásokkal történő bevezetésével együtt, ahol csak lehet, meg fog szűnni. A munkafolyamat támogatását és az online segítségnyújtást informatikai rendszerek fogják végezni. 2011 végéig üzembe fogják helyezni a webalapú dokumentumtárat, valamint a pályázatok és támogatások igazgatásával kapcsolatos tranzakciók nyomon követésére szolgáló rendszert, így a résztvevők minden tranzakció állapotáról visszajelzést kaphatnak, és minden, a pályázatukhoz vagy támogatásukhoz kapcsolódó dokumentumhoz hozzáférhetnek.

A jelentéstételre szolgáló új informatikai rendszer lehetővé fogja tenni a közzétehető jelentéseknek és a projektek eredményeinek automatikus közzétételét és terjesztését.

A kutatási keretprogram egyes informatikai szolgáltatásait a versenyképességi és innovációs program is használja. A Bizottság mélyebben megvizsgálja annak lehetőségét, hogy egyedibb informatikai eszközöket bocsásson a közösségi kutatási, oktatási és innovációs programok rendelkezésére.

A Bizottság az útmutató dokumentumok és szolgáltatások egyértelműségének és hozzáférhetőségének javításán fog dolgozni, amibe beletartozik az útmutatók ésszerűsítése, a szükségtelen szakkifejezések mellőzése és következetes terminológiahasználat, így csökkenthetők az újonnan résztvevők, különösen a kkv-k előtt álló belépési korlátok.

(2) Egységes szabályalkalmazás

Az érintettekkel folytatott konzultációk feltárták, hogy a kedvezményezetteket kényelmetlenül érinti a szabályok eltérő értelmezése és alkalmazása, valamint a vizsgálatok tervezésével kapcsolatban folytatott koordináció hiánya a Bizottság különböző szolgálatainál, és ez a Bizottság hitelességét is megkérdőjelezi. A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy szervezeti felépítése a vonatkozó jogi keretek határai között a szabályok és eljárások egységes értelmezését és alkalmazását biztosítsa. Ezenkívül a Bizottság az egységes ellenőrzési megközelítéssel összhangban álló, következetes pénzügyi ellenőrzési programozást fog végezni.

(3) Az ajánlattételi felhívások szerkezetének és időzítésének optimalizálása

A felhívások és a témakörök ütemezésének követése bizonyos esetekben bonyolult a potenciális pályázók számára. Különösen a kkv-k részesítenék előnyben a szélesebb témaköröket felölelő felhívásokat, vagy akár a meghatározott részhatáridőkkel rendelkező nyílt pályázatokat is, hogy rövidebb idő teljen el a következő benyújtható finanszírozási kérelemig. A Bizottság a pályázati felhívások bonyolításával kapcsolatban szerzett tapasztalatai alapján dönt arról, hogy kiterjeszthető-e ez a megközelítés. Ez összhangban állna a kétlépcsős benyújtási és értékelési folyamattal, mivel valószínűleg megoldaná a túljelentkezés és a pályázatok előkészítésére fordított túlzott erőfeszítések problémáját.

A pályázók jelezték, hogy hosszabb időre lenne szükségük a konzorciumok alakítására és a pályázatok előkészítésére is. Amennyiben ez a logisztikai és költségvetési korlátok között lehetséges, a Bizottság a szokásos három hónapon túl meg fogja hosszabbítani a pályázati felhívások közzététele és a benyújtási határidő között eltelt időt. Ha elkerülhetetlen a három hónapos határidők alkalmazása, azok nem fognak a fontosabb munkaszüneti időszakokra esni.

(4) A konzorciumok méreteinek az igényekhez történő igazítása

A jövőbeni munkaprogramokban a Bizottság ügyelni fog a projektek várható méreteinek az adott terület igényeihez történő igazítására, és ahol erre lehetőség van, kisebb konzorciumokat is engedélyezni fog. A kisebb konzorciumok egyszerűbb irányítása egyúttal megrövidítheti a támogatások odaítélésének és folyósításának az átfutási idejét.

(5) Díjak kiterjedtebb használata

A költségvetési rendelet és a hetedik keretprogram részvételi szabályai rendelkeznek a díjak odaítéléséről. A pályadíjak a versenyben induló munkákért megítélt jutalmak. A díjak alkalmazásának előnye – azon kívül, hogy igazgatási szempontból kezelésük egyszerűbb – a multiplikátorhatás, azaz a díjat csak a győztes kapja, így a díj megszerzéséért kifejtett összes kutatási erőfeszítés a díj összegének többszöröse is lehet[5]. Ezen túlmenően a díjak tudományos-műszaki célokat tűznek ki a megvalósításukhoz vezető út és az érintett tudományos diszciplínák meghatározása nélkül, ezáltal segítik elő a hagyományostól eltérő megoldásokat és a multidiszciplinaritást.

A Bizottság a hetedik keretprogram hatálya alatt kísérleti intézkedést fog kezdeményezni.

3.2. 2. irányvonal: A jelenlegi költségalapú rendszer szabályainak kiigazítása

(1) A szokásos számviteli gyakorlat szélesebb körű elfogadása

A Bizottság szükségesnek tartja a támogatható tényleges költség koncepciójának tisztázását a részvételi szabályzatban, oly módon, hogy azok támogathatók legyenek, ha azokat a kedvezményezett könyvelésében a vonatkozó számviteli és könyvvizsgálati előírásoknak megfelelő, szokásos számviteli gyakorlatnak megfelelően szerepeltetik. Ez a megközelítés szükségtelenné teszi, hogy a kedvezményezettek a támogatás könyvelésére külön számviteli rendszert hozzanak létre, nagyobb jogbiztonságot nyújt a kedvezményezetteknek, és csökkenti a hibák előfordulásának kockázatát.

(2) Átlagos személyi költségek

A tényleges költségek elve alóli kivételként a részvételi szabályok úgy rendelkeznek, hogy az átlagos személyi költségek akkor támogathatók, ha nem térnek el „lényegesen” a tényleges költségektől. Az elfogadhatósági kritériumokról jelenleg egy 2009. júniusi bizottsági határozat[6] rendelkezik. Az eltérési határt az Európai Számvevőszék által a hibákra vonatkozóan meghatározott lényegességi küszöb figyelembevételével állapították meg. A jelenlegi elfogadhatósági kritériumoknak a kedvezményezetteknek csak nagyon kis része tesz eleget[7], és ezáltal az átlagos költségek elfogadásának szándékolt egyszerűsítési hatása csak korlátozottan érvényesül.

Ebből az okból kifolyólag a Bizottság úgy véli, hogy bármilyen, szokásos számviteli gyakorlatként alkalmazott, az átlagos személyi költségek meghatározására szolgáló módszertan elfogadható, amennyiben az a könyvelésben nyilvántartott tényleges személyi költségeken alapul, és ki van zárva a más költségcsoportba tartozó költségek esetleges kettős finanszírozása. Ez a lehetőség igen nagymértékű egyszerűsítési hatással járhat. A kedvezményezettek minden esetben szokásos számviteli gyakorlatukat alkalmazhatnák továbbra is, azzal az egyetlen feltétellel, hogy az a kötelezően vezetendő könyvelésben szereplő bérköltségeken alapul. Ez a megközelítés a módszerek többségére kiterjedne, beleértve a „költségközpont–alapúakat" is. Ezzel a megközelítéssel eleve elfogadhatóvá válna az igénylésben szereplő és a tényleges költségek közötti eltérés, az eltérés méretétől és természetétől függetlenül. A nagyobb fokú biztonság érdekében előírható lenne, hogy az átlagos költségek kiszámítására vonatkozó módszertannak nemzeti kutatási közprogramokban elfogadottnak kell lennie, vagy azt nemzeti közhatóságoknak kell tanúsítaniuk.

Ez a javaslat összhangban áll a 2007. évre vonatkozó mentesítési határozattal[8], amelyben az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy tegye a hetedik keretprogramot az általános üzleti gyakorlattal összeegyeztethetővé.

A jelenlegi elfogadhatósági kritériumok kiszélesítése növelné a potenciális felhasználók számát, de az eltérésre vonatkozó szélesebb határok nem terjednének ki egyes széles körben elterjedt gyakorlatokra, mint például a „költségközpont-alapú” megközelítésre.

(3) A szabályok számának csökkentése

Ahogy említettük, az a tendencia, hogy különleges rendelkezések születnek az egyre növekvő számú tevékenységre (pl. kutatás, demonstráció, irányítás) és többféle típusú résztvevőre (pl. kutatóintézmények, egyetemek, nonprofit szervezetek) vonatkozóan, tovább bonyolítja az eljárást. Ennek következében a jogi aktusok, útmutató dokumentumok, előzetes ellenőrzések és a kapcsolódó informatikai rendszerek egyre bonyolultabbak lesznek, ami összezavarja a résztvevőket, további iránymutatásokat tesz szükségessé és tovább lassítja a folyamatokat. A tendencia megfordítása érdekében indokoltnak tűnik a közös alapelvekhez történő visszatérés a „személyre szabott” megoldások helyett , feltéve, hogy ezzel továbbra is teljesülnek a szakpolitikai célkitűzések.

A Bizottság különösen két lehetőséget javasolt, amelyek mindegyike lényegesen csökkentené a bonyolultságot és akár több héttel is megrövidíthetné a támogatások odaítélésének és folyósításának az átfutási idejét:

- A finanszírozási arányok, szervezettípusok és tevékenységtípusok kombinációinak csökkentése. A Bizottság által támogatott lehetőség a minden tevékenységtípusra és szervezetfajtára vonatkozó egységes visszatérítési arány; másik lehetséges megoldás a minden tevékenységtípusra vonatkozó egységes visszatérítési arány, így csak a két legfontosabb szervezetfajta alapján történne differenciálás.

- A közvetett költségek meghatározására szolgáló módszerek számának csökkentése. A Bizottság által támogatott, a legnagyobb mértékű egyszerűsítéssel járó lehetőség a közvetett költségekre vonatkozó egységes átalány bevezetése lenne minden szervezetfajtára és finanszírozási módra vonatkozóan. Ez a megközelítés hozzájárulna az utólagos ellenőrzések során felmerülő hibák arányának csökkentéséhez, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a tényleges költségek könyvelése terén gyakran fordulnak elő hibák. Bár a megoldás bizonyos mértékben gyengítené az egyetemek motivációját az analitikusabb könyvelésre történő átállásra, lehetőséget adna arra, hogy az átmenetet a saját és az országuk nemzeti igényei szerint szervezzék meg. Az egyetemi szervezetektől kapott visszajelzések alapján az analitikus könyvelésre történő áttérés sok esetben az eredetileg tervezettnél több időt vesz igénybe.

(4) Az előfinanszírozás után járó kamat

Az előfinanszírozási kifizetések után járó kamatok kezelésének terén is kínálkoznak egyszerűsítési lehetőségek. Jelenleg a koordinátorok kötelesek kamatozó bankszámlát nyitni, és az összegek után járó kamatokat a Bizottság visszatérítteti. Mivel egyes szervezeteknek nincs lehetősége kamatozó bankszámlát nyitni, a Bizottságnak nyilvántartást kell vezetnie a kivételekről. A kamatozó bankszámlák nyitására vonatkozó kötelezettség eltörlésével a kapcsolódó igazgatási feladatok is megszűnnének.

Még ennél is nagyobb mértékű egyszerűsítést eredményezne az előfinanszírozás után járó kamatok visszatérítési kötelezettségének teljes vagy részleges eltörlése.

(5) A költségátalány szélesebb körű alkalmazása a jelenlegi költségalapú megközelítésben

Az „Emberi erőforrás” elnevezésű programban már széles körben használják a költségátalány-alapú visszatérítést, és más speciális programok bizonyos költségcsoportjai esetén is van lehetőség költségátalány alkalmazására. Az érintettekkel folytatott konzultációk során kapott visszajelzések alapján azonban számos kedvezményezett szerint a költségátalány további költségcsoportokra való kiterjesztése (pl. utazási költségek, személyzetre vonatkozó egységre vetített költségskálák, stb.) csak korlátozott egyszerűsítő hatásokkal járna. A statisztikai elemzésen alapuló, személyzetre vonatkozó egységre vetített költségskálák kidolgozása igen bonyolult feladat lenne, figyelembe véve a személyi költségek országonkénti, régiónkénti és iparágankénti eltéréseit. Mindazonáltal a következő két megoldási lehetőség merül fel:

- A személyi költségek elszámolásában az időnyilvántartást egyes kedvezményezettek különösen megterhelőnek érzékelik. Ezt a követelményt csak akkor lehet megszüntetni, ha az adott kedvezményezett által a projektre előzetesen becsült személyi költségen alapuló, a kedvezményezettre vonatkozó személyiköltség-átalányt a támogatás odaítélésének tárgyalási szakasza során határozzák meg és fogadják el.

- Az olyan kkv-k részvételi feltételeinek javítására szolgáló lehetőségként, ahol a tulajdonos-ügyvezetők maguk végzik el a projekt nagy részét úgy, hogy a könyvelésben ennek ellentételezéséül nem szerepel munkabér, a Bizottság az „Emberi erőforrás” speciális programban meghatározott, egységre vetített költségskálák alapján költségátalány-rendszert vezet be.

A 3.3. fejezetben ennél nagyobb szabású módosítási javaslatok találhatók a tényleges költségeken alapuló elszámolás teljes megszüntetésére és a teljes projektekre érvényes költségátalányok bevezetésére vonatkozóan.

(6) A projektek kiválasztásának felgyorsítása

A hetedik keretprogram jogalapja szerint a tagállamok képviselőiből álló bizottságok véleményezik az egyes projektek kiválasztására vonatkozó döntések többségét. A Bizottság e jogi követelmény hatályon kívül helyezését javasolja a jövőbeni keretprogramokra vonatkozóan. A bizottságok számára rendelkezésre álló átfogó információáramlási rendszerek a jövőben szükségtelenné teszik a folyamatnak ezt a lépését. Ez akár több héttel is megrövidítheti a támogatások odaítélésének az átfutási idejét , és mind a tagállamokban, mind a Bizottság szolgálatainál jelentkező igazgatási terheket csökkentenék.

A jövőbeni keretprogramokra vonatkozóan a Bizottság fontolóra fogja venni, hogy egyes területeken a támogatási megállapodások bizottsági határozatokkal történő felváltása felgyorsíthatná-e a folyamatot.

3.3 3. irányvonal: A költségalapú finanszírozás felváltása eredményalapú finanszírozással

A fenti javaslatok már önmagukban is számos egyszerűsítési lehetőséget kínálnak, de továbbra is megmaradnak a költségek jelentésével és pénzügyi ellenőrzéssel kapcsolatos igazgatási terhek. Nagyobb szabású változás lenne a ráfordításokra épülő költségalapú rendszerről az eredmények előzetes meghatározásán és elfogadásán alapuló finanszírozási rendszerre való áttérés. Ezzel összefüggésben az Európai Számvevőszék[9] számos fontos kérdést tettel fel:

- Lehetséges-e úgy átfogalmazni a programokat, hogy ne a támogatható ráfordításokat, hanem az elfogadható eredményeket határozzák meg úgy, hogy a projektek konkrét célkitűzéseken alapuljanak és a folyósítást az eredmények eléréséhez kössék?

- Amennyiben a kiadási rendszerek továbbra is a ráfordításokon alapulnak, van-e lehetőség a számítások alapjának radikális egyszerűsítésére? Az EU például nem tudná-e nagyobb mértékben alkalmazni az egyösszegű vagy átalányalapú kifizetéseket a ténylegesen felmerült költségek visszatérítése helyett?

A Bizottság ezért az alábbi három lehetőség vizsgálatát javasolja. Mindegyik lehetőség egyösszegű kifizetéseket alkalmazna a teljes projekt során, ami megszüntetné a ténylegesen felmerült költségekre vonatkozó ellenőrzéseket, és az ellenőrzési feladatok hangsúlya a pénzügyi vetületről áthelyeződne a tudományos vetületre. Az egyösszegű kifizetések olyan meghatározott összegű kifizetések, amely egy adott művelet teljes végrehajtási költségét fedezik, így megszüntetik a kedvezményezettek kötelezettségét a kiadásokat alátámasztó bizonylatok bemutatására, ezáltal lényegesen egyszerűsítik a projektek pénzügyi ellenőrzését.

Az eredményalapú megközelítésekhez az egyes projektek szintjén gondosan meg kell határozni a várt eredményeket és körültekintő elemzés során kell meghatározni a projekt megvalósításához szükséges támogatható költségek megbízható becslésén alapuló és eredményes pénzgazdálkodást garantáló átalányösszegeket, ami adott esetben megnövelheti a támogatások odaítélésének átfutási idejét. Ezenkívül megerősített, külső szakértők bevonásával működő tudományos-műszaki felügyeletet kellene kiépíteni a kifizetési döntések meghozatalához. A megvalósítás a jelenlegitől eltérő készségeket és kiigazított projektirányítási megközelítést tenne szükségessé a Bizottságon belül, valamint a külső szakértőkkel folytatott együttműködés kiterjesztését. A támogatások kifizetése teljes mértékben az eredmények értékelésén alapulna.

Az eredményalapú megközelítésekben rejlő lehetőségek és nehézségek jobb vizsgálata érdekében a szélesebb körben történő alkalmazást a kiválasztott területeken végrehajtott kísérleti intézkedéseknek kell megelőzniük.

Az eredményalapú megközelítések vizsgálatához a következő három lehetőséget javasoljuk:

(1) Projektspecifikus költségátalányok bevezetése a támogatási kérelem értékelése és a tárgyalási szakasz során becsült projektköltségekhez történő hozzájárulásként, amelyek kifizetése az elfogadott eredmények alapján történik:

E megközelítésben a projekt teljes támogatható költségének előzetes becslése és a mérhető eredmények meghatározása az értékelési és tárgyalási folyamat része lenne. A projektspecifikus átalányösszeget a becsült teljes támogatható költség alapján határozzák meg. Az átalányösszeget (részben vagy egészben) az előzetesen meghatározott eredmények elfogadása alapján fizetik ki. Ez vonatkozhat az időközi kifizetésekre is.

(2) Projektenként előre meghatározott költségátalányt feltüntető felhívások közzététele egy adott területen, és a megadott költségátalányhoz képest legjobb tudományos eredményt ígérő javaslatok kiválasztása:

Ebben az esetben a javaslatok értékelése odaítélési kritériumot tartalmazna: azt vizsgálnák, hogy a konzorcium az átalányösszegen túlmenően önerőből mennyi erőforrást lenne hajlandó beruházni. Ez a megközelítés elősegítené az EU-alapok multiplikátorhatásának növelését.

(3) Projektenként előre meghatározott költségátalány kifizetéséből álló, a bizalom magas szintjére épülő megközelítés, a Bizottság általi további ellenőrzés nélkül:

A kedvezményezettek kiválasztása egy fokozottan versenyszemléletű folyamaton alapulna. A kiválasztás után a finanszírozás költségátalány kifizetéséből állna, amelyet nem követne további pénzügyi vagy tudományos ellenőrzés a Bizottság részéről. Ez a bizalom magas fokán alapuló, nagy kockázatú megközelítés. Az, hogy a Bizottság nem végez ellenőrzést, nem jelentené azonban az ellenőrzések teljes hiányát. A megközelítés önellenőrzésen alapulna, a tudományos közösség saját motivációja és ösztönző struktúrái alapján. Ahhoz, hogy ez a motivációs és ösztönző struktúra működni tudjon, a kedvezményezettek kötelesek lennének az átláthatóság maximális fokát biztosítaniuk a finanszírozás felhasználására és az elért eredményekre vonatkozóan mind a tudományos közösség többi tagja, mind a közvélemény irányában. A visszaélés kockázata fennmarad, de a helytelen magatartás súlyos kockázattal járna a kedvezményezett további tudományos karrierjére nézve. Ez a forgatókönyv azokon a területeken tűnik leginkább helyénvalónak, ahol az említett ösztönző mechanizmusok a legerősebben működnek, különösen például az Európai Kutatási Tanácsban. A megközelítés előnyei egyértelműek: szükségtelenné válna a költségek ellenőrzése, minimálisra csökkenne az igazgatási ráfordítás, és felgyorsulna a folyamat.

4. Az EU kutatási és innovációs finanszírozási rendszerének felülvizsgálata

A hetedik keretprogram által támogatott nemzetközi kutatási együttműködés természetéből adódóan komplex tevékenység, mivel a nemzeti jogi rendszerek, számviteli gyakorlatok és vezetői kultúrák eltérnek egymástól.

A jelenlegi keretprogram számos célkitűzésről, speciális szabályokat alkalmazó intervenciós mechanizmusokról, széles tartományban mozgó visszatérítési arányokról és bizonyos típusú szervezetekre vonatkozóan különleges feltételekről rendelkezik. Ez a sokszínű megközelítés is a rendszer komplexitását tükrözi.

Ha közös alapelvek kerülnének meghatározása a jelenlegi sokszínű megközelítés helyett, az kétségkívül a szabályok, folyamatok és informatikai rendszerek lényeges ésszerűsítéséhez és egyszerűsítéséhez vezetne. Részletes elemzésre van szükség annak megállapításához, hogy ezt milyen mértékig lehet megvalósítani, és csak akkor alkalmazhatók testre szabott megközelítések, ha azokat szakpolitikai célok indokolják.

A hetedik keretprogram hatálya alatt megnőtt az intervenciós mechanizmusok száma, mivel az EU részt vesz a több tagállam által közösen végzett programokban és a közös technológiai kezdeményezések létrehozásában. Mivel a hetedik keretprogram részvételi szabályzata nem vonatkozik ezekre az intervenciós mechanizmusokra, mindegyikre saját szabályok vonatkoznak, figyelembe véve azok egyedi működési igényeit. Ezek a szabályok lényegesen eltérhetnek a hetedik keretprogram részvételi szabályaiban foglaltaktól.

Az Európai Parlament 2007. évre vonatkozó mentesítési határozatában[10] rámutatott a sokszínűség ilyetén módon történő növekedésére, és felszólított a kedvezményezettek oldalán ezzel kapcsolatban felmerülő problémák, egyebek mellett az átláthatóság hiányának vizsgálatára.

Ezzel összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy az EU kutatásfinanszírozási rendszerében rejlő komplexitás csökkentése szintén fontos forrása lehet az egyszerűsítésnek. Az elkövetkező keretprogramokra való felkészülés során különösen a következő két témakörre kell kiemelt figyelmet fordítani:

- Az említett intervenciós mechanizmusok fenntarthatósága és szükségessége a kitűzött célok eléréséhez;

- Annak igénye vagy szükségessége, hogy a vonatkozó finanszírozási szabályok, vagy azoknak legalább egy része megegyezzen.

A köz-magán társulásokra (PPP-k) vonatkozóan, beleértve a közös technológiai kezdeményezéseket és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tudományos és innovációs társulásait, a lehetséges legjobb intézményi felépítést kell megtalálni, amely lehetővé tenné ezeknek a testületeknek, hogy célkitűzéseiket hatékony és eredményes módon tudják elérni (azaz „ideális helyszínei” legyenek a jövőbeni közös technológiai kezdeményezéseknek). Ezzel kapcsolatban fontosak lehetnek a közös technológiai kezdeményezések Sherpa-csoportja által készített jelentés[11] ajánlásai.

5. További teendők

A második és harmadik irányvonalban javasolt lehetőségek a szabályok módosítását igénylik, ezért azokat a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálata, és ez alapján a kutatási politika szabályozási kereteinek jövőbeni felülvizsgálatával összefüggésben fogják fontolóra venni.

A közleményben szereplő konkrét intézkedések fogadtatásától függően azonban a Bizottság az időközi értékelést követően módosításokat nyújthat be a hetedik keretprogrammal kapcsolatban. A hetedik keretprogram szabályainak közeljövőben történő módosítása különösen a 3.2. fejezetben bemutatott átlagos személyi költségekre vonatkozó szabályok terén várható.

A hetedik keretprogram ilyetén történő módosításának figyelembe kell vennie az alábbi lényeges szempontokat.

Bármilyen egyszerűsítésnek ellensúlyoznia kell annak megvalósítási költségeiket, mivel a meglévő szabályok stabilitását a keretprogram minden felhasználója nagyon fontosnak értékeli, és előnyben részesíti a csak kis mértékű egyszerűsítéssel szemben. Az alapvető jogi aktusok módosítása rendes jogalkotási eljárását („együttdöntést”) igényel, amelynek átfutási ideje legalább egy év. Ebből a következik, hogy a vonatkozó módosítások csak a hetedik keretprogram pályázati felhívásainak utolsó hullámára vonatkoznának. Ebben az esetben két párhuzamos szabályrendszert, folyamatokat és informatikai rendszert kellene irányítani. A kedvezményezetteknél és a Bizottság szolgálatainál emiatt jelentkező további bonyodalmakat szintén figyelembe kell venni.

Az egyszerűsítés ezen túlmenően szorosan kapcsolódik az EU kutatási politikája végrehajtásának alapjául szolgáló elszámoltathatósági paraméterekhez is. A Bizottság egy átfogó ellenőrzési stratégiára támaszkodik, amely a projektek igen nagy számú helyszíni vizsgálatára, valamint a túlfizetések behajtására is kiterjed, ezzel nyújtva megfelelő biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a kifizetések a szabályok szerint történnek. A Bizottság akkor kap erre vonatkozóan megerősítő nyilatkozatot az Európai Számvevőszéktől, amennyiben a hibák szintje nem éri el a 2%-ot. Az ellenőrzési stratégia végrehajtása tovább növelte az EU kutatási pályázataival kapcsolatos bonyolultságérzetet, ami eltántoríthatja a kutatókat és az ipart a közösségi kutatásfinanszírozási programokban való részvételtől. Amíg nem lépnek hatályba lényegesen egyszerűbb kutatásfinanszírozási szabályok, az elfogadható kutatás-specifikus hibakockázat bevezetése lehetővé tenné a Bizottság számára az ellenőrzési stratégia felülvizsgálatát. E koncepció célja, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson az ellenőrzések és a szakpolitikai hatékonyság között. A kutatási kiadásokkal kapcsolatos elfogadható hibakockázatra vonatkozó konkrét javaslatot a Bizottság a 2010 májusában kiadni tervezett közleményében mutatja be, amely a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági javaslatot kíséri. A koncepciónak az Európai Parlament és a Tanács általi, a kutatásra vonatkozóan történő elfogadása lehetővé tenné a Bizottság számára jelenlegi ellenőrzési stratégiájának felülvizsgálatát úgy, hogy közben fenntartja az eredményes pénzgazdálkodást. Különösen az ellenőrzések terjedelmét (a vizsgálatok által lefedett területek és az ezt követő korrekciók) lehetne módosítani az ellenőrzési teher csökkentése érdekében. Egy ilyen felülvizsgált ellenőrzési stratégia hangsúlyosabban összpontosíthatna a célzott, kockázatelemzésen alapuló és csalás elleni ellenőrzésekre, figyelembe véve a Bizottság csalás elleni szolgálatainak operatív tapasztalatait. Mindezek alapján szilárd elszámoltathatósági keretek biztosíthatók, ugyanakkor megfelelő elrettentő intézkedések is fenntarthatók az EU kutatási alapjainak szabálytalan felhasználása ellen.

Végezetül az ezt követő, az egyszerűsítésre irányuló jogalkotási javaslatokra vonatkozóan az átfogó előzetes hatásvizsgálat részeként alapos kockázatelemzést végeznek, és kiértékelik azok csalásbiztosságát.

6. KÖVETKEZTETÉS

Ez a közlemény az EU kutatásfinanszírozásának egyszerűsítésére szolgáló intézkedéseket és lehetőségeket mutatja be annak érdekében, hogy az EU kutatásfinanszírozása a legmagasabb szintű kutatásokhoz vezethessen. A Bizottság a közeljövőben javaslatot fog benyújtani a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálatára vonatkozóan, a közleményben javasolt egyszerűsítési ötletek jogalkotási javaslatba foglalásával. Az egyszerűsítésre vonatkozó további lehetőségeket a hetedik keretprogram 2010 októberében esedékes időközi értékelésének keretében mutatunk be.

Csak más uniós intézmények, különösen a Tanács és az Európai Parlament teljes elkötelezettségének és politikai támogatásának birtokában lehet további egyszerűsítést elérni. Nehéz kompromisszumokat kell kötni a bizalom és az irányítás, valamint a kockázatvállalás és kockázatkerülés közötti jobb egyensúly eléréséhez, ugyanakkor az eredményes pénzgazdálkodást is szavatolni kell. Az elfogadható kutatás-specifikus hibakockázattal kapcsolatos vita lehetőséget nyújt erre.

A Bizottság az uniós adófizetők pénzének gondnokaként minden körülmények között biztosítja az eredményes pénzgazdálkodást szavatoló feltételeket, beleértve az átfogó kockázatelemzés alapján hozott megfelelő csalásmegelőző intézkedéseket, valamint az egyes irányvonalakat figyelembe vevő stratégia létrejöttét. Az egyszerűsítés és az elfogadható hibakockázat nem szoríthatja háttérbe ezt az alapkövetelményt.

A Bizottság felkéri a többi uniós intézményt, hogy járuljanak hozzá a vitához és adjanak visszajelzést az EU kutatásfinanszírozásának jövőjére vonatkozó, a közleményben felvázolt lehetőségekkel kapcsolatban.

A vita eredményeit figyelembe vesszük majd az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű zászlóshajó-kezdeményezésére vonatkozó javaslat elkészítése, valamint a következő keretprogramok kialakítása során.

A közleményben szereplő konkrét intézkedések fogadtatásától függően a Bizottság az időközi értékelést követően módosításokat nyújthat be a hetedik keretprogrammal kapcsolatban.

[1] COM(2010) 2020, 2010. 03. 03.

[2] Az EKT struktúráit és mechanizmusait felülvizsgáló független szakértői csoport 2009. július 23-i jelentése, és a Bizottság 2009. október 22-i COM(2009) 552 közleménye.

[3] Az EU KTF-keretprogramjai megvalósításának egyszerűsítésére vonatkozó ötletekkel kapcsolatos, 2009. július 24. és 2009. szeptember 30. között lezajlott konzultáció, http://ec.europa.eu/research/consultations/fp-simplification/consultation_en.htm ; A költségvetési rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos, 2009. október 19. és 2009. december 18. között lezajlott konzultáció http://ec.europa.eu/budget/consultations/FRconsult2009_en.htm.

[4] HL L 412., 2006.12.30., 1. o.; HL L 391., 2006.12.30., 1. o.; HL L 400., 2006.12.30., 1. o.

[5] Példa: Az X Prize alapítvány (http://www.xprize.org) által kereskedelmi űrjármű kifejlesztéséért adott 10 millió USD értékű díj több mint 100 millió USD összegű K+F magánberuházást eredményezett.

[6] C(2009) 4705.

[7] A jelenlegi kritériumoknak a szokásos számviteli gyakorlatuk részeként átlagos személyi költséget elszámoló tíz szervezet közül körülbelül kilenc nem felel meg. 2010 márciusáig a Bizottság mindössze 12, átlagos költségeket elszámoló szervezet tanúsított módszertanát fogadta el.

[8] HL L 255., 2009.9.26., 24. o.

[9] Az Európai Számvevőszék válasza az „A költségvetés reformja, változások Európában” című bizottsági közleményre.

[10] HL L 255., 2009.9.26., 24. o.

[11] „Designing together the 'ideal house' for public-private partnerships in European Research” [A köz-magán partnerségek ideális helyszínének közös kialakítása az európai kutatás területén], a közös technológiai kezdeményezések Sherpa-csoportjának végleges jelentése, 2010. január.