11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/29

—

hangsúlyozza, hogy az új európai iparpolitika sikere a gazdasági feltételek és irányítás, a versenyképesség, a befektetések és a pénzügyi szektor struktúrája, az innováció és a kutatás, az energia és az erőforrások, a digitális menetrend, az új készségek és munkahelyek stb. területén folytatott hatékony politikáktól függ;

—

hangsúlyozza, hogy az európai ipar átalakulása során nagyobb rugalmasságot kell adni a vállalkozásoknak foglalkoztatási stratégiáik terén, cserébe azért a megfelelő védelemért, amelyet a jövedelem biztonsága jelent az esetlegesen érintett ágazatokban dolgozó munkavállalók számára, és lehetőséget kell adni az átcsoportosításra, az átképzésre és az önfoglalkoztatás támogatására. Az egész életen át tartó tanulás a foglalkoztatás során kulcsfontosságú a munkavállalók magas szintű foglalkoztathatóságának biztosításához, a munkanélküliségben töltött idő minimálisra csökkentéséhez, valamint a vállalkozások új kompetenciaforrásokkal való ellátásához a piaci változásokhoz való gyors alkalmazkodásuk érdekében. A helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepük van ezeknek a cselekvéseknek a koordinálásában. Ezen túlmenően nagyobb mértékben ki kell használni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) nyújtotta lehetőségeket;

—

kéri, hogy az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai jussanak nagyobb szerephez az Európa 2020 stratégia megtervezésében és végrehajtásában, valamint a közlemény célkitűzéseinek elérésében. Ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak az iparpolitika és a gazdasági fejlődés fellendítésében betöltött kulcsszerepére, amely a polgárokhoz való közelségében, valamint a helyi iparszerkezetnek és a vállalatokat érintő problémáknak az ismeretében gyökerezik;

—

kéri a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kössenek nemzeti szintű területi paktumokat a nemzeti reformprogramok együttműködésben történő kidolgozására és végrehajtására, valamint eredményeik közös értékelésére, azzal a céllal, hogy erőfeszítéseiket és politikai menetrendjeiket összehangolják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit tartva szem előtt, ami kétségkívül döntően hozzájárul majd ezek eléréséhez.

Előadó

Patxi LÓPEZ (ES/PES), a baszk regionális kormány vezetője

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása

COM(2010) 614 végleges

1.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét, hogy a gazdaság fellendítése érdekében– az „Európa 2020 stratégia” hét kiemelt kezdeményezésének egyikében, az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című közleményben (1) megfogalmazottak szerint – erős, versenyképes és a fenntartható fejlődés irányába mutató európai ipart kíván teremteni;

2.

hangsúlyozza, hogy az új európai iparpolitika sikere a gazdasági feltételek és irányítás, a versenyképesség, a befektetések és a pénzügyi szektor struktúrája, az innováció és a kutatás, az energia és az erőforrások, a digitális menetrend, az új készségek és munkahelyek stb. területén folytatott hatékony politikáktól függ;

3.

ezért kéri az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek jobb integrációját és koordinációját;

4.

sajnálja, hogy amikor az Európai Bizottság javaslatot tett erre a hét kiemelt kezdeményezésre, nem vette figyelembe költségvetési vonzatukat és azt, hogy mi szükséges a végrehajtásukhoz;

5.

kiemeli, mennyire fontos kihasználni az abban rejlő hozzáadott értéket, hogy az erőfeszítéseket és a szinergiákat koordinált politikai megközelítésben egyesítve uniós szinten lépjünk fel a globális kihívások leküzdése és az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében;

6.

jelzi, hogy a világban jelentkező strukturális változások bebizonyították, hogy vannak globális jellegű kihívások és problémák, amelyek gyorsan terjednek és a nagyobb nyitottság és kölcsönös függőség miatt egyformán érintik az államokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat. Mindez azt mutatja, hogy gyors és összehangolt válaszadásra alkalmas, stratégiai és technológiai perspektívával rendelkező eszközöket kell életbe léptetni;

7.

emlékeztet arra, hogy az új versenyképességi paraméterek megkérdőjelezték az Európai Unió gazdaságának globális szerepét, és határozott lendületet kell adni az Európa 2020 stratégiának ahhoz, hogy az uniós gazdaság visszaszerezze a pozícióját. Ebben az iparnak mint a növekedés motorjának kulcsszerepet kell játszania;

8.

támogatja a gazdasági, társadalmi és környezeti változókat kiegyensúlyozott módon magában foglaló átfogó fenntarthatóság elképzelését. A környezet védelme és helyreállítása, az energia és az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás, valamint az öregedéssel és az eltartott személyek ellátásával kapcsolatos szociális szükségletek komoly gazdaságdinamizáló potenciált rejtenek. A globális szinten versenyképes ipar ösztönzésének összeegyeztethetőnek kell lennie a környezetet kímélő gazdasági és társadalmi fejlődéssel;

9.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a fejlődés különböző szintjeire és az EU-n belül még mindig fennálló egyenlőtlenségek kiigazítására; ennek egyik eszköze az iparpolitika. A tagállamoknak, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésével kapcsolatos helyzete jelentősen eltér, és a válság különböző intenzitással hat rájuk;

10.

hangsúlyozza, hogy az európai ipar átalakulása során nagyobb rugalmasságot kell adni a vállalkozásoknak foglalkoztatási stratégiáik terén, cserébe azért a megfelelő védelemért, amelyet a jövedelem biztonsága jelent az esetlegesen érintett ágazatokban dolgozó munkavállalók számára, és lehetőséget kell adni az átcsoportosításra, az átképzésre és az önfoglalkoztatás támogatására. Az egész életen át tartó tanulás a foglalkoztatás során kulcsfontosságú a munkavállalók magas szintű foglalkoztathatóságának biztosításához, a munkanélküliségben töltött idő minimálisra csökkentéséhez, valamint a vállalkozások új kompetenciaforrásokkal való ellátásához a piaci változásokhoz való gyors alkalmazkodásuk érdekében. A helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepük van ezeknek a cselekvéseknek a koordinálásában. Ezen túlmenően nagyobb mértékben ki kell használni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) nyújtotta lehetőségeket;

11.

kéri, hogy az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai jussanak nagyobb szerephez az Európa 2020 stratégia megtervezésében és végrehajtásában, valamint a közlemény célkitűzéseinek elérésében. Vannak olyan helyi és regionális önkormányzatok, amelyek kiterjedt hatáskörrel és bizonyított tapasztalattal rendelkeznek a gazdasági és ipari fejlesztés, illetve más, a versenyképességgel közvetlenül összefüggésben lévő politikák terén. Az, hogy közel állnak a gazdasági élet döntéshozóihoz és főszereplőihez, nagyobb hatékonyságot biztosít számukra a közpolitikák irányításában;

12.

ezért támogatja, hogy a régiók és a tagállamok területi paktumokat kössenek, melyekben kötelezettséget vállalnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására. A iparpolitikai célok, közös stratégiák és finanszírozás összeegyeztetése egyértelműen hozzásegít a nagyobb gazdasági növekedés eléréséhez;

13.

elismeri, hogy a régiók és városok gazdaságát támogató szereplők (2) fellendítik az ipari tevékenységet. Munkájuk alapvető ahhoz, hogy sikerüljön jobban bevonni a vállalkozásokat, a szociális szereplőket, valamint magukat a polgárokat is az uniós iparpolitika alakításába;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közleményben megnevezett minden egyes prioritáshoz határozzon meg konkrét menetrendet, annak érdekében, hogy könnyebb legyen felügyelni az új iparpolitika alkalmazását;

15.

javasolja, hogy az Európai Bizottság, a Régiók Bizottságával együttműködve, léptessen életbe nyomonkövetési és rendszeres értékelési eljárást az iparpolitika megvalósításának előrehaladásáról, annak érdekében, hogy szinergiákat teremtsenek és a közös célkitűzés érdekében megosszák az erőforrásokat; ezzel kapcsolatban kéri az iparpolitika fejlődését mérő olyan minőségi és mennyiségi mutatók kidolgozását, amelyek többek közt olyan szempontokat is figyelembe vesznek, mint a munkahelyteremtés, a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és az innováció fejlődése;

16.

üdvözli, hogy a kezdeményezés az új európai növekedési modellben kulcsszerepet ad az iparnak, mivel meghatározó gazdasági ágról van szó, amely jelentős mértékben képes a többi gazdasági tevékenység húzóerejeként működni;

17.

jelzi, hogy maga az ipar fogalma is fejlődött, és olyan gazdasági szakaszba lépett, amelyben az új, úgynevezett „diffúz ipar” vezető szerepet játszik, és a fejlődéséhez magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat is igénybe vesz;

18.

megjegyzi, hogy az iparpolitikának, az ágazati szemléleten felülemelkedve olyan versenyképességi politikává kell válnia, amely átfogóbb szemlélettel aktívan támogatja a vállalkozásokat, amire az ipari átalakulás által jellemzett új környezetben szükség van;

19.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak a legnagyobb társadalmi-gazdasági potenciállal rendelkező területekre kellene összpontosítania a befektetéseit, és kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a tudásalapú gazdaság intelligens fejlődésére az EU-ban, valamint a stratégiai K+F-beruházásokra, a tudományos és technológiai képzésre, a nem technológiai innovációra stb.;

20.

megjegyzi, hogy az EU ipara jelentős mértékben függ az egyre drágább és nehezebben hozzáférhető, valamint a nemzetközi politikai helyzettől függő nyersanyagoktól és energiaforrásoktól;

21.

megismétli, hogy egyik fő célként a gazdasági növekedés és a fokozott erőforrás-felhasználás szétválasztását kell kitűzni;

22.

ezért úgy véli, hogy az EU iparpolitikája előtt álló stratégiai kihívások a követezők: olyan eljárások kialakítása, melyek segítségével hatékonyabban lehet gazdálkodni a fenti erőforrásokkal, a nyersanyagok helyettesítése, valamint a megújuló energiák helyzetének megszilárdítása és felhasználásának növelése;

23.

emlékeztet arra, hogy a demográfiai változásokkal új fogyasztási minták is megjelennek. A fejlett országok lakosságának elöregedése új igényeket teremt majd a szociális ellátás terén, ugyanakkor lehetőségek forrása is lesz az ipar és a szolgáltatások számára. A feltörekvő országok középosztályának növekedése ugyancsak a lehetőségek potenciális forrása lesz a fejlődés és az innováció szempontjából;

24.

elismeri a feltörekvő országoknak az új, most formálódó geoökonómiai térképen betöltött szerepét. A feltörekvő országok nemcsak azért jutnak új szerephez, mert vonzó, gyorsan növekedő piacoknak minősülnek, hanem azért is, mert részt vesznek a közvetlen befektetések új hullámában, és egyre növekvő technológia- és K+F-igényt képviselnek;

25.

ezért egyetért azzal, hogy sürgős strukturális reformokra van szükség a vállalkozói környezetet érintő gyökeres változások láttán, amelyek egy olyan új, globális szintű versenyparadigma elfogadását feltételezik, amelyben az új feltörekvő országok mellett a technológia és az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) kapcsolódó kompetenciák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés meghatározó szerepet fognak betölteni;

26.

kéri a vállalkozások növekedését akadályozó terhek felszámolását, valamint a vállalkozások közötti együttműködési és társulási megoldások és modellek keresését. A nemzetközivé váláshoz, az innovációhoz és a fenntarthatósághoz kapcsolódó kihívásokat nem lehet elszigetelten vagy külön-külön kezelni;

27.

hangsúlyozza, hogy egyes speciális piaci résekben lehetőségeket kell teremteni arra, hogy a vállalatok hatékony méretet érjenek el. Így lehetővé válik, hogy az EU piaci résekre specializált multinacionális kkv-kkal rendelkezzék. A szakosodás ugyanis a vállalkozások versenyképességét meghatározó stratégiai tényezők egyike, és a vállalkozásoknak szükségszerűen igényesebb termékeket és szolgáltatásokat kell kifejleszteniük, olyan egyedibb piaci szegmensek felé orientálódva, amelyek nagyobb hozzáadott értéket nyújtanak;

28.

kiemeli, hogy sürgősen szükség van a tudásalapú iparban való munkára alkalmas munkavállalók képzésére és az ehhez kedvező és vonzó feltételek megteremtésére, tekintettel arra, hogy olyan, a jövő szempontjából stratégiai jelentőségű területeken, mint a kutatás és a tudomány, a mérnöki tudományok, az egészségügy vagy a matematika, problémák vannak a munkahelyek betöltése terén. Hasonlóképpen fontos a munkavállalók készségeinek, képességeinek és tudásának folyamatos fejlesztése és az új ágazatok és technológiák támasztotta igényekhez való igazodás az ipar, valamint az állásukat elvesztő munkavállalók érdekében, hogy gyorsan alkalmazkodhassanak az új ágazatokhoz és az új technológiákhoz;

29.

megjegyzi továbbá, hogy az ipar szükségleteihez való jobb alkalmazkodás érdekében fontos, hogy a munkavállalók képesek legyenek sokféle feladatot ellátni és több területen is jártasak legyenek, és különös hangsúlyt kell fektetni az olyan személyes kompetenciák fejlesztésére, mint a csapatmunkára való alkalmasság vagy a változásra való nyitottság;

30.

szükségesnek tartja, hogy iparágainkban egyfajta „globalizációs reflex” alakuljon ki, alkalmazkodva az új versenykörnyezethez, amely amellett, hogy nemzetközi, természeténél fogva folyamatosan változik. A globalizáció felerősítette a versenyt, mivel megnyitotta a piacokat az új versenytársak előtt, akik a mozgás és az információszerzés területén új lehetőségekkel élhetnek;

31.

megjegyzi, hogy a nemzetközivé válás nemcsak a vállalkozások, hanem az egész társadalom számára kihívást jelent. Ahhoz, hogy az európai vállalkozások határozottan elkötelezzék magukat a nemzetközivé válás mellett, és nemzetközileg versenyképesek legyenek, az is fontos, hogy a magánszemélyek, az egyetemek, a képzési központok és a tudományos-technológiai rendszer a stratégiáik részévé tegyék a nemzetközi kultúrát és szemléletet;

32.

hangsúlyozza, hogy az értéklánc töredezetté vált, ami rávilágított az egyes területek sajátosságain alapuló lokalizáció előnyeire egy termék gyártása vagy egy szolgáltatás nyújtása során végzett különböző feladatok tekintetében;

33.

kéri a hitelhez való hozzáférésnek és a hitel rendelkezésre állásának a javítását, támogatja a kkv-k finanszírozási fórumainak kibontakozását, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények felelősségteljesen és átlátható módon lássák el közvetítői feladataikat, biztosítva, hogy szorosabb kapcsolat legyen a pénzügyi gazdaság és a reálgazdaság között;

34.

kéri továbbá a pénzügyi piacok működésének javítását célzó hatékony intézkedések bevezetését, illetve az EU által a pénzügyi piacok megfelelő szabályozására megkezdett munka folytatását, amelyekkel így fel lehet venni a küzdelmet a spekuláció és a bankrendszerek sebezhetősége ellen, a rendszeralapú kockázatokkal való szembenézés céljából, javítva az egyensúlyt és a stabilitást, valamint növelve a bizalmat egy egészséges üzleti környezet kialakulása érdekében;

35.

szót emel az Európai Beruházási Bank, illetve az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai közötti szorosabb együttműködés mellett annak érdekében, hogy javuljon a helyi és regionális szintű K+F- és innovációs beruházások támogatása;

36.

javasolja egy uniós szintű versenyképességi terv meghatározását és elindítását, amelyben megfogalmaznák az iparpolitikával kapcsolatos uniós keretfeltételeket;

37.

megismétli, hogy a versenyképesség nemcsak a vállalkozói szféra, hanem az egész társadalom és a gazdasági életben részt vevő valamennyi rendszer számára kihívást jelent. A versenyképesség az átlagembereket, az egyetemeket, a technológiai központokat, az egészségügyi szolgálatokat stb. ugyanúgy érinti, mint az összes termelőágazatot és –tevékenységet;

38.

ezért olyan rendszerszerű iparpolitikai megközelítés kialakítását támogatja, amely a versenyképességhez hozzájáruló különböző politikákat foglal magában. Erre nemzeti, regionális és helyi szinten is szükség van. Ahhoz, hogy javuljon az európai ipar hatékonysága és termelékenysége, az EU közlekedéssel, a szociális és fogyasztóvédelemmel, a pénzügyi közvetítéssel, az energiával, a környezettel, az egységes piaccal és a kereskedelmi politikákkal kapcsolatos álláspontjának is javulnia kell, és ezeket összehangoltan, egy „versenyképességi lánc” részeiként kell kezelnünk;

39.

ezért úgy véli, hogy az új iparpolitikának ágazatközi megközelítést kell támogatnia. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek az olyan modellek, amelyek klaszter- vagy klaszterközi projektek révén ösztönzik a vállalkozások együttműködését. Az ilyen projektek egyik fő célja az, hogy az értéklánc valamennyi elemét egyetlen típusú kezdeményezésben csoportosítsák és illesszék össze. Az ilyen kezdeményezéseket pedig olyan hatékony keretnek kell tekinteni a teljes értékláncban, amely nem okoz zavart a vállalati döntésekben. Ezenkívül tekintettel arra, hogy a klasztereket szoros szálak fűzik ahhoz a területhez, ahol működnek, fontos, hogy az új iparpolitika kialakításakor figyelembe vegyék a klaszterek határozott regionális dimenzióját;

40.

újfent hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés élénkítése nagymértékben a gyáripar és különösen a vállalkozásokkal kapcsolatos szolgáltatások termelékenységének javulásától fog függeni;

41.

hangsúlyozza, hogy az EU-ban nagy szerepe van a kkv-knak, amelyek az ipari munkahelyek kétharmadát adják. Ezért van az, hogy az Európai Unió közpolitikáit a „gondolkozz először kicsiben” elv felől kell megközelíteni azért, hogy kifejezetten figyelembe lehessen venni a kkv-k – mint a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés szempontjából alapvető gazdasági szereplők – szükségleteit. Csak akkor lehetünk versenyképesek, ha kkv-ink is azok;

42.

kéri ezért, hogy a közleményben kapjon nagyobb hangsúlyt a helyi és regionális önkormányzatok gazdaságát támogató szereplők kulcsszerepe, akik egyedi és önmagukban csekély, mégis alapvető szolgáltatásokkal támogatják a kkv-k versenyképességét és eredményességét;

43.

javasolja a kisvállalkozói intézkedéscsomag hatékony alkalmazását garantáló eszközök használatát, és hangsúlyozza, hogy az intézkedéscsomag legutóbbi felülvizsgálata nagyon helyesen kiemelten kezeli a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését és az intelligens szabályozást;

44.

egyetért azzal, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a vállalkozások a lehető legjobb szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, ami nagymértékben meghatározza termékeik és szolgáltatásaik minőségét, és ezáltal versenyképességüket. Előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a képességek javításához és fokozzák a vállalkozásokat kiszolgáló szolgáltatók közötti versenyt;

45.

támogatja olyan intézkedések bevezetését, amelyek elősegítik az innováció fejlesztését valamint a vállalatok, különösen a kkv-k irányításának egyszerűsítését, csökkentve a vállalkozások versenyképességét befolyásoló adminisztratív és szabályozási terheket, előrelépést téve például az állapotfelméréseknek az iparpolitika területére történő kiterjesztése terén, továbbá bővítve és általánossá téve ezek alkalmazását az iparpolitikához kapcsolódó más területeken is;

46.

hangsúlyozza, hogy az európai iparpolitika hatásait és területi dimenzióját figyelembe kell venni ahhoz, hogy annak célkitűzéseit a különböző kiindulási feltételekhez igazítsák, mivel ez alapvető a kiegyensúlyozott és egységes fejlődéshez, továbbá felhívja a figyelmet az itt tárgyalt közlemény, valamint Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika  (3)„ és Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika  (4)”; c. közleményben foglalt iránymutatások közötti koherencia fontosságára;

47.

egyetért azzal, hogy az ipari szerkezet versenyképességének fejlesztése érdekében fokozni kell az intelligens szakosodást, és szót emel amellett, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogassák saját innovációs szegmenseiket; Az intelligens szakosodás az összekötő kapocs az iparpolitikáról szóló közlemény és az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés között;

48.

úgy véli, hogy támogatni kell az európai uniós klaszterek létrehozását ösztönöző eszközök integrálását, olyan, a növekedésre és a versenyképességre összpontosító, egységes megközelítést alakítva ki, amely a tapasztalatcserén kívül közös és az együttműködésre épülő, konkrét projekteket támogat. Az Európai Unió kulcsfontosságú tényezőként jelenik meg a transznacionális együttműködés megerősítésében, amely elősegíti a globális klaszterek létrehozását;

49.

kinyilvánítja, hogy a továbbiakban is szükség van EU-szintű stratégiai projektek kidolgozására egyes meghatározott területeken, amelyek a technológiaátadás és a szinergiák teremtése tekintetében igen nagy fellendítő hatással bírnak. Ilyenek például a „környezetbarát autók”, az „energiahatékony épületek” és a „jövő gyárai”. Az ilyen típusú kezdeményezéseket – melyekben megmutatkozik az Európai Unió hozzáadott értéke – távlati tervezéssel folytatni és fejleszteni kell;

50.

úgy véli, hogy az innovatív közbeszerzés révén a közigazgatás is jelentős ösztönző erőt gyakorolhat a vállalkozások versenyképességére. Ily módon – az innovatív és fenntartható termékek és szolgáltatások előnyben részesítésével – a nyílt közbeszerzési eljárás kritériumai innovációra ösztönöznék a részt vevő vállalkozásokat, ami javítaná a közszolgáltatások minőségét és elérhetőségét. Ennek során mindazonáltal el kell kerülni a további adminisztratív terheket, mivel másképp pont a kis- és középvállalkozások számára nem lesz többé vonzó a közbeszerzési eljárásokban való részvétel;

51.

arra biztatja a tagállamokat és az illetékes regionális és helyi önkormányzatokat, hogy mozdítsák elő a vállalkozói kultúra fejlődését az európai társadalomban és különösen a fiatalok körében. Az oktatási rendszereknek olyan képzési programokat kellene kialakítaniuk, amelyek a vállalkozói szellemet, a kockázatvállalást, a vezetési képességet és a kreativitást a személyes kulcskompetenciák közé emelnék;

52.

jelzi, hogy milyen fontos a globalizációhoz illő profil kialakításának előmozdítása, amelyben kiemelkedő szerepet játszik az idegennyelv-ismeret, a munkavállalási célú nemzetközi mobilitásra való hajlandóság, vagy a nyitottság a különböző kulturális hátterű emberekkel való kapcsolatteremtésre;

53.

javasolja, hogy a közleményben kapjanak nagyobb szerepet a technológiai és a nemzetközivé válásra vonatkozó stratégiák. Az innováció, a technológia és a nemzetközivé válás három olyan fogalom, amelyek szükségképpen erősítik egymást és kölcsönösen összefüggnek egymással – törekedni kellene tehát az ezeket egybefogó közös politikák meghatározására;

54.

kéri a kellő ambíciót és konkrétságot a kkv-k nemzetközivé válását támogató stratégia küszöbönálló elkészítése során. E stratégiának kiemelt figyelmet kell fordítania a vállalkozások közötti együttműködés előmozdítására és a kapcsolatok kialakítására, valamint az ágazatok közötti összeköttetések megteremtésére;

55.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság ténylegesen léptesse életbe a Kereskedelem, növekedés és globális ügyek. A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme c. közleményében (5) foglalt intézkedéseket, különös tekintettel a nemzetközi intézmények tárgyalásainak menetrendjére, illetve a stratégiai partnerségek elmélyítésére. Ebben az esetben az uniós szintű fellépés elengedhetetlen ahhoz, hogy növelni lehessen az európai ipar globális befolyását;

56.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a versenypolitikának stratégiai szerepe van az EU iparának versenyképessége és a torzulásoktól mentes belső piaci verseny szempontjából. Az egyenlő feltételeknek kedvező igazságos versenykörülmények arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy a versenyt szem előtt tartva fejlesztéseket végezzenek, emellett fejlesztik a magánkezdeményezéseket. Ezért garantálni kell az érvényesülésüket, illetve a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok részéről a megfelelő kezelésüket;

57.

újólag hangsúlyozza ugyanakkor a közszféra új szerepét, amelynek a köz- és a magánszféra együttműködésének modelljeit kell keresnie a stratégiai infrastruktúrák és a nagy horderejű termelő beruházások finanszírozása érdekében. A köz- és magánszféra partnerségét (PPP) az iparpolitika fejlesztéséhez is igénybe kell venni, törekedve az érdekek közelítésére és konkrét európai szintű projektek elindítására, ami növeli a hatékonyságot a közkiadások terén. Ezenfelül a kormányzat és a közintézmények különböző szintjei között megvalósuló (közszféra-közszféra közötti) együttműködési modellek hozzá fognak járulni a politikák jobb koordinációjához és a hatékonyság fokozásához;

58.

üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia az innovációt központi tényezőnek tekinti, és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés révén stratégiai pozícióba helyezi. Az intelligens növekedés prioritása, amely az Európai Unió jövőbeli gazdasági növekedése három pillérének egyike, igen helyesen a tudás- és innovációalapú növekedésre fókuszál;

59.

megjegyzi, hogy az innováció fogalmát ki kell bővíteni és el kell mélyíteni. hangsúlyozva, hogy az iparnak ötvöznie kell a saját tapasztalatokon alapuló DUI (Doing, Using and Interacting) típusú innovációt az explicit és tudományos-technológiai tudáson alapuló STI (Science, Technology and Innovation) típusú innovációval;

60.

sajnálja, hogy a közleményben nem kapott nagyobb szerepet a nem technológiai innováció mint a versenyelőny egyik forrása. A valódi vállalati átalakulások gyakran a vállalkozás- és szervezetirányításban megvalósuló innovációhoz kötődnek olyan területeken, mint a stratégia, a folyamatok, a marketing, az iparági szervezés vagy a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok. A nem technológiai innováció támogatása révén számos régió és terület versenyképessége ugrásszerűen javult;

61.

ezért azt javasolja, hogy az iparpolitika értékelésekor alkalmazzanak a nem technológiai innovációra vonatkozó mutatókat is;

62.

kinyilvánítja, hogy az innováció alapja a tudás és a kreativitás, és hogy a vállalkozásoknak a tudást és a kreativitást szisztematikusan be kell építeniük összes tevékenységükbe, és megfelelően kell gazdálkodniuk vele;

63.

sajnálattal állapítja meg, hogy a közlemény nem tér ki az embereknek az új iparpolitikában betöltött meghatározó szerepére, ami pedig elengedhetetlen a hosszú távú kiegyensúlyozott növekedés valódi alapjainak megteremtéséhez. A tudásalapú iparban az emberek a változások aktív szereplői, és ők biztosítanak versenyelőnyt a vállalkozások számára;

64.

úgy véli, hogy az egyetemeken és a technológiai és kutatóközpontokban folyó kutatásnak az elméleti kutatási tevékenységek mellett nyitottabbnak kell lennie, és jobban szem előtt kell tartania a piaci szükségleteket, valamint a kutatási eredmények gyakorlati hasznát;

65.

megítélése szerint nagyobb koordinációra van szükség a kutatás és az ipar között annak érdekében, hogy a régiók előrelépjenek az intelligens szakosodás terén az olyan kulcsfontosságú alaptechnológiákat illetően, mint a nanotechnológia, a mikro- és nanoelektronika, az ipari biotechnológia, a fotonika, a fejlett anyagok és gyártási technológiák, illetve támogatni lehessen transznacionális hálózatok létrejöttét és meg lehessen erősíteni az együttműködést regionális, nemzeti és nemzetközi szinten;

66.

hangsúlyozza, hogy az innováció- és tudásalapú európai ipar fejlesztésének szükségszerűen az európai vállalkozások által megszerzett szabadalmak számának növekedéséhez kell vezetnie. Ehhez különösen fontos, hogy a vállalkozások és az alkotók rendelkezésre álljon egy olyan, hatékony rendszer a szellemi tulajdonjogok védelmére, amely olcsóbban hozzáférhető és nagyobb jogi védelmet nyújt a hamisítás és a kalózkodás ellen. Ehhez elengedhetetlen a szabadalmazási eljárás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele, valamint az, hogy az egységes európai szabadalomra vonatkozó javaslatnak megfelelően valamennyi tagállam automatikusan elismerje a szabadalmakat;

67.

jelzi, hogy az információs és kommunikációs technológiák meghatározó tényezővé váltak a vállalkozások termelékenységének javításában, és ezért egyetért azzal, hogy elengedhetetlen azok használatának támogatása a kkv-k körében. Az ikt-k adaptálása és alkalmazása versenyelőnyt jelent majd az európai vállalkozások számára a harmadik országokbeli versenytársakkal szemben. Ezek a technológiák előmozdítják az együttműködésen alapuló munkát, az információk és az ötletek kezelését és megosztását, valamint a közvetlenebb hozzáférést a piacokhoz és az ügyfelekhez;

68.

hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a különböző szereplők közötti kapcsolat javítása és a „regionális innovációs ökoszisztémák” fogalmának a regionális fejlesztési stratégiákba való beépítése. A „regionális innovációs ökoszisztémák” hálózatok és tudáscsere-folyamatok, a helyi környezethez erős szálakkal kötődő vállalkozások és rugalmas szervezeti modellek kialakítását jelentik;

69.

javasolja, hogy az Európai Unió következő kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramja iránymutatásainak meghatározásakor jobban vegyék figyelembe a kkv-k szükségleteit, elősegítve ezzel a közös európai projektekben való részvételüket;

70.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a keretprogramot és a CIP programot magában foglaló közös kutatási és fejlesztési stratégiai keret meghatározásakor tulajdonítson nagyobb jelentőséget a regionális dimenziónak, és az európai régiók kutatási potenciáljának transznacionális klaszterek révén történő megerősítése érdekében biztosítsa a „Tudásrégiók” kísérleti kezdeményezés folytonosságát;

71.

ismét rámutat arra, hogy kedvező környezetet kell kialakítani a magántőke számára, hogy nagyobb részt vállaljon az innovációval és K+F-fel kapcsolatos termelési beruházásokban. Ehhez olyan pénzügyi modelleket kell kialakítani, mint a kockázati tőke vagy az „üzleti angyalok”;

72.

kéri ugyanakkor a mutatók és célkitűzések pontosabb rendszerének kialakítását, amely a vállalkozások részéről a K+F-re fordított kiadások arányán túl a versenyképesség és termelékenység javulásával kapcsolatos szempontokra is kiterjed, vagyis amely a K+F eredményeinek mérésére irányul;

73.

úgy véli, hogy az EU-nak ki kell használnia azokat az előnyöket, amelyeket az európai ipar versenyképességének szolgálatában fejlesztett ki: jelentős technológiai, tudományos bázissal, színvonalas egyetemekkel, valamint szakképzett és szakosodott munkaerővel rendelkezünk; olyan egységes piacot alakítottunk ki, amely megszünteti a kereskedelem és a munkavállalók szabad mozgása útjában álló akadályokat; valamint nagy teljesítményű klaszterek és együttműködési hálózatok jöttek létre, és az EU úttörő szerepet játszott a zöld megoldások megvalósításában;

74.

megjegyzi, hogy az egységes piac létrehozása óta elért eredmények ellenére még mindig nem sikerült kiaknázni az általa a fenntartható és inkluzív növekedés tekintetében kínált összes lehetőséget. Az egységes piac az Unió gazdasági motorja, és teljes kiépítése alapvető a növekedés és az uniós ipar versenyképességének előmozdításához;

75.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az egységes piac növekedési potenciálját visszafogó akadályokat és hiányosságokat. Ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a szolgáltatási irányelv lehetővé tette néhány olyan akadály felszámolását, amelyek az egységes piacon gátolják a más tagállamban történő szolgáltatásnyújtást és letelepedést. Az Európai Bizottságnak ebben az irányban kell tovább haladnia, bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel azok központi szereplők a szolgáltatások piacán;

76.

úgy véli, hogy a népesség elöregedése, az éghajlatváltozás és a környezet megóvása az elkövetkező években az Európai Unió előtt álló legfontosabb kihívások között van;

77.

ezért jelzi, hogy a fenntarthatóságot az európai ipar jövője szempontjából kulcsfontosságú lehetőségnek kell felfogni, mivel kétségtelenül hozzá fog járulni több új, markánsan innovatív és versenyképes munkahely és vállalkozás megteremtéséhez;

78.

üdvözli az Európai Bizottság szándékát, hogy szorosabb kapcsolatot és összhangot ösztönözzön a környezetvédelmi követelmények és az iparpolitikai célkitűzések között, átmenetet biztosítva az ipar egésze számára a hatékonyabb erőforrás-gazdálkodás felé. A stratégiai energiaforrások és nyersanyagok szűkössége és drágulása arra kényszeríti az ipart, hogy ezeket racionálisabban használja fel; ezt hatékony fogyasztással, újrahasznosítással és az alternatív anyagokra való átállással lehet elérni;

79.

ismét rámutat arra, hogy meg kell erősíteni a „zöld gazdaságot”, ami az energiafelhasználás hatékonyságának szükségszerűsége mellett főként a nagyobb mértékű ökoinnovációra való törekvésből fakad. Így az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság támogatásának keretében innovatív (megújuló energiákkal, új anyagokkal stb. kapcsolatos) gazdasági tevékenységek fognak kialakulni;

80.

szükségesnek tartja ugyanakkor, hogy a tagállamok és az illetékes helyi és regionális önkormányzatok is felelős fogyasztókká váljanak, akik az etikus és szelektív fogyasztás elvét követik, és a minőség, a tájékoztatás és átláthatóság tekintetében nagyobb elvárásokat támasztanak a vállalkozásokkal szemben. A fogyasztóknak így fontos szerepük van abban, hogy a vállalkozásokat a versenyben való jobb helytállásra, a döntéshozókat pedig felelős politikák kialakítására ösztönözzék;

81.

üdvözli, hogy a közlemény kiemeli a vállalatok társadalmi felelősségét mint olyan fontos tényezőt, amely szintén hozzájárul az ipar versenyképességéhez és nemzetközi szintű vezető pozíciójához;

82.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ismerik a konkrét helyi viszonyokat, és rendelkeznek az új értékek terjesztéséhez, illetve a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának előmozdításához szükséges kompetenciákkal. Az Európai Bizottságnak továbbra is támogatnia kell ezt a koncepciót, és ebben a helyi és regionális önkormányzatokra kell támaszkodnia, melyeknek feladata a vállalatok társadalmi felelősségének helyi szintű előmozdítása. E szempontból alapvető a szubszidiaritás elvének alkalmazása és a politikáknak a leghatékonyabb és az állampolgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintről történő irányítása;

83.

szót emel új vállalatirányítási modellek bevezetése mellett, amelyekben a munkavállalók részvétele megnő és kulcsszerephez jut az összes ipari folyamat hatékonyságának és ezáltal a versenyképességnek a javításában, illetve a munkafeltételek romlásának megakadályozását is szolgálja az ipari átalakulás folyamán;

84.

jelzi, hogy ugyanakkor az ipar belső rugalmasságát is elő kell mozdítani. A különböző érdekcsoportoknak reagálniuk kell a változó gazdasági környezetre és alkalmazkodniuk kell hozzá, ami azzal jár, hogy a termelésszervezést a kereslet ingadozásához és a technológiai fejlődéshez kell igazítani;

85.

ezért kéri, hogy a tagállami munkaerőpiacok legyenek rugalmasabbak, mégpedig a szociális partnerek közti párbeszédre alapozva, amely mellett szilárd szociális védelmi rendszerekre is szükség van, amelyek több és jobb munkahely teremtésével hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz. A munkaerőpiacok szabályozásakor biztosítani kell a váltást a munkanélküliség és az alkalmazotti lét között, garanciákat nyújtva az anyagi biztonságra, valamint képzési és pályaorientációs lehetőségeket biztosítva a foglalkoztathatóság javítása érdekében;

86.

ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak az iparpolitika és a gazdasági fejlődés fellendítésében betöltött kulcsszerepére, amely a polgárokhoz való közelségében, valamint a helyi iparszerkezetnek és a vállalatokat érintő problémáknak az ismeretében gyökerezik;

87.

kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok – a helyi és regionális önkormányzatokkal együtt – fűzzék szorosabbra együttműködésüket és hangolják össze elképzeléseiket egy olyan ambiciózus és a versenyképességre fókuszáló iparpolitikának a megtervezése során, amely kihasználja az Európa 2020 stratégiában foglalt többi kiemelt kezdeményezéssel meglévő szinergiákat;

88.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy javítsa az iparpolitika feltételeit és irányítását, nagyobb szerephez juttatva az európai helyi és regionális önkormányzatokat az iparpolitika megtervezése és végrehajtása során. Az, hogy közelről ismerik a vállalkozások valós helyzetét, és hogy az iparpolitika területén jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek, a gazdasági fejlődés kulcsszereplőivé teszi őket; ezért ez a szint a legmegfelelőbb arra, hogy közelebb kerüljünk az „alulról felfelé történő” (bottom-up) megközelítéshez;

89.

kéri a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kössenek nemzeti szintű területi paktumokat a nemzeti reformprogramok együttműködésben történő kidolgozására és végrehajtására, valamint eredményeik közös értékelésére, azzal a céllal, hogy erőfeszítéseiket és politikai menetrendjeiket összehangolják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit tartva szem előtt, ami kétségkívül döntően hozzájárul majd ezek eléréséhez;

90.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepe van a területi kohézió erősítésében és a gazdasági és szociális különbségek csökkentésében, mivel kulcsszerepet játszanak annak a kapilláris megközelítésnek a kialakításában, amely hozzájárul az európai területi iparpolitika megszilárdulásához.