2.4.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 104/21

—

üdvözli a programok szabályainak adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítéséről szóló intézményközi vita elősegítésére irányuló szándékot;

—

megjegyzi, hogy a komplexitás önmagában is számos hiba és anomália forrása;

—

elismeri, hogy fontos különbséget tenni a hiba és a csalás között, és az integritás és a bizalom kultúrájának megteremtésére kell törekedni;

—

támogatja az Európai Parlament által javasolt „tudományos és technológiai” vagy „tudományos és innovációs” alapú megközelítést, amely szilárd tudományos/műszaki minőségi kritériumokon alapul, realisztikus vezetési gyakorlatokra támaszkodik és elismeri a tudomány, a technológiai fejlesztés és a piaci terjesztés közös pontjait és különbségeit;

—

hangsúlyozza, hogy a hatékonyság megítélésekor nemcsak a kutatási tevékenységek terén elért kiválóságot kellene alapul venni, hanem tekintettel kell lenni a kutatási kapacitás kiépítésére és arra is, hogy a területi kohézió elvével összhangban az EU összes térsége részesülhessen támogatásban;

—

fontosnak tartja a kapacitási programon belül a „konvergenciarégiók kutatási potenciálja” programot;

—

azt javasolja, hogy a következő keretprogram bővítse tovább az ilyen programokat, és tartalmazzon egy olyan rendszert, amelynek keretében a kutatás terén lemaradó régiókból érkező, hozzáértő partnerek széles köre vehet részt az általuk ismert kiváló szaktekintélyek vezette projektekben és programokban, mentori rendszerben vagy egyéb módon; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a helyi és regionális szereplők alkalmasak lehetnének arra, hogy „kiválósági központokhoz” kapcsolódó „szakértői csomópontok” fejlesztését támogassák.

Előadó

:

Fiona O'LOUGHLIN (IE/ALDE), Kildare megye tanácsának és az írországi közép-keleti régió önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése

COM(2010) 187 végleges

1.

üdvözli az Európai Bizottság A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése c. közleményben kifejezett szándékát, hogy elősegítse a programok szabályainak adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítéséről szóló intézményközi vitát;

2.

elismeri, hogy a hetedik keretprogramban már számos egyszerűsítést bevezettek, amelyek javulást eredményeztek, és elfogadja, hogy időbe telik, amíg némelyik intézkedés érdemi hatást fejt ki, ugyanakkor rámutat arra, hogy a hetedik keretprogram továbbra is nagyon összetett program, melynek irányítási modelljét túlzott bürokrácia, alacsony kockázattűrés, gyenge hatékonyság és indokolatlan késések jellemzik;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy közvetlen összefüggés fedezhető fel a keretprogramra vonatkozó szabályok és eljárások, a keretprogramnak a potenciális résztvevők számára vonzó tulajdonságai, valamint az elvégzett kutatás minősége között. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítésnek a végfelhasználó, azaz a kedvezményezett érdekeit kell szolgálnia, és a belőle származó előnyöknek felül kell múlniuk a megvalósítás költségeit;

4.

úgy véli, hogy fontos a változtatások/egyszerűsítések időzítése és sorrendje, mivel a projektszervezőknek biztonságra és állandóságra van szükségük a szabályokat és alkalmazásukat illetően. Úgy véli továbbá, hogy a folytonosság elengedhetetlen a hetedik és a nyolcadik keretprogram közti zökkenőmentes átmenethez és annak biztosításához, hogy a keretprogramok céljai megvalósuljanak;

5.

tudomásul veszi, hogy sokak szerint a hetedik keretprogram és a hozzá kapcsolódó eszközök között nincs kapcsolat; elismeri ugyanakkor, hogy holisztikusabb irányítási módszer alkalmazásával rendet kell tenni az uniós, tagállami és szubnacionális szinteken meglévő számtalan különböző K+F-politikai struktúra között;

6.

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepét, hogy eredményesebben tudják szolgálni a keretprogram potenciális résztvevőit és jobb koordinációt biztosíthassanak annak regionális szintű végrehajtóival; emellett úgy ítéli meg, hogy az előrelépések ellenére vannak még olyan negatív nézetek, amelyek feloldásában a nemzeti kapcsolattartó pontok segíteni tudnának;

7.

elismeri, hogy a hetedik keretprogram egyszerűsítésével együtt számos más intézkedés is tervbe van véve, illetve erre szükség lenne – ilyen például a költségvetési rendelet háromévente esedékes felülvizsgálata;

8.

megjegyzi, hogy a komplexitás önmagában is számos hiba és anomália forrása; sürgeti, hogy egyszerűsítsék a projektekben való részvételhez szükséges dokumentumokat, továbbá csökkentsék a szükséges adatok mennyiségét, valamint a hivatalos dokumentumok számát és terjedelmét, mindeközben ügyelve arra, hogy a projektek tartalma és minősége ne szenvedjen kárt; azt is szorgalmazza, hogy optimalizálják a felügyeleti és ellenőrzési folyamatokat, a könyvvizsgálatok számát korlátozva, egységes kritériumokat alkalmazva és elkerülve olyan dokumentumok bekérését, melyeket az adott szervezet már benyújtott;

9.

úgy véli, hogy a kkv-k viszonylag alacsony részvételi aránya a program bonyolultságának a következménye, és meg van győződve arról, hogy a hetedik és a nyolcadik keretprogram közti átmenet során a szabályokat úgy kell megváltoztatni, hogy azok ösztönözzék a kkv-k nagyobb arányú részvételét;

10.

kéri, hogy közelítsék vagy harmonizálják a párhuzamosan létező intervenciós szabályokat, és egyszerűsítsék a támogatási feltételeket. Ezt egy egységes útmutató kidolgozása és online támogatási mechanizmusok rendelkezésre bocsátása révén lehetne elérni;

11.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden érdekelt egybehangzó és egyértelmű magyarázatot és tájékoztatást kapjon a szabályok, rendeletek és fogalommeghatározások jelentéséről;

12.

hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a szabályokat egységesen alkalmazzák, és az Európai Bizottság különböző szolgálatai által elvégzett ellenőrzések összehangoltan történjenek;

13.

aggodalmát fejezi ki az alábbiakkal kapcsolatban: a tájékoztatás és az útmutatás kézhezvételéig eltelt idő hossza, a projektvezetők tárgyalási mandátumának önkényes értelmezése, a szabályok vagy szabályértelmezések visszamenő hatállyal történő alkalmazása;

14.

javasolja, hogy vezessenek be új mechanizmusokat az elutasított pályázóknak szóló konstruktív visszajelzések hatékony eljuttatására, a hetedik keretprogram által finanszírozott projektek eredményeinek terjesztésére, valamint annak megkönnyítésére, hogy a kkv-k átvegyék és felhasználják az eredményeket;

15.

úgy véli, hogy a kutatás hatékonyságát javítani kellene olyan új fejlesztési mechanizmusok bevezetésével, amelyek arra alapulnak, hogy többletfinanszírozást nyújtanak a projekteknek az eredmények közzétételére és új hasznosítási célokra való alkalmazására, eközben egyrészt előmozdítva a projektekből származó szellemi tulajdon védelmét, másrészt pedig a kutatás, az innováció és az üzleti élet közötti kapcsolat megerősítése révén maximalizálva a közforrások fellendítő hatását;

16.

az együttműködésen alapuló projektek esetében támogatja egy kétlépcsős értékelési folyamat bevezetését a részletesen kidolgozott, majd elutasított ajánlatok elkészítésére feleslegesen fordított jelentős energia és költségek – a jelenlegi értékelési rendszer jelentős, de láthatatlan költségei – elkerülésére;

17.

javasolja, hogy vezessenek be fix határidőket (pl. 60 napot) a pályázatok értékelésére, valamint a szerződési tárgyalások lezárására (további 60 napot); megjegyzi, hogy ezzel csökkenhetnének a kisebb helyi és regionális szereplők részvétele előtt álló akadályok;

18.

támogatja azt a javaslatot, hogy a kisebb konzorciumoknak is részvételi lehetőséget kellene adni, ami sokkal nagyobb rugalmasságot és az egyszerűbb irányításnak köszönhetően jobb hatékonyságot biztosítana, illetve vonzaná a célcsoportbeli partnereket, például a kkv-kat;

19.

üdvözli a finanszírozási arányok, szervezettípusok és tevékenységtípusok kombinációinak egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, ugyanakkor óva int a minden szervezetfajtára vonatkozó egységes visszatérítési arány bevezetésétől;

20.

aggodalmát fejezi ki a miatt a javaslat miatt, hogy – a támogatások odaítéléséhez szükséges átfutási idő lerövidítésére törekedve – a projektek kiválasztásakor tekintsenek el a tagállami szakértőkkel való konzultációtól, ezáltal ugyanis a tagállamokban és régiókban jellemző kutatási körülmények értékes ismerete veszne el a folyamatból. Ehelyett azt javasolja, hogy találjanak hatékonyabb megoldást arra, hogy ezt az információt figyelembe vegyék a kiválasztási folyamatban;

21.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy egyedibb informatikai eszközöket bocsásson a közösségi kutatási, oktatási és innovációs programok rendelkezésére; kéri az e-adminisztráció szélesebb körben történő alkalmazását – internetes rendszerek használatát a pályázati, tárgyalási és jelentéstételi folyamatokhoz –, valamint a Kutatási Főigazgatóságon belüli és a főigazgatóságok közötti jobb koordinációt;

22.

kéri, hogy minden számítástechnikával kapcsolatos rendszer kezelése, így a jelentéstétel is a kutatási programokban részt vevők számára készítendő Research Participant Portalon keresztül történjen, amely nyilvános, átlátható rendszert biztosít ahhoz, hogy mindenki (a kedvezményezettek és az Európai Bizottság személyzete is) hozzáférhessen az útmutatáshoz, az értelmezésekhez és a kapcsolódó információkhoz. Ez elősegítené a szabályok következetes alkalmazását, és hatékony irányítást biztosítana;

23.

figyelmeztet arra, hogy a díjak odaítélésének egyik lehetséges mellékhatása az, hogy a támogatást néhány kiváltságos, nagyobb ajánlattevő kapja majd; megjegyzi, hogy a díjak nem helyettesíthetik a strukturált finanszírozást, ellenben az új tehetségek és ígéretes ötletek felfedezésének ösztönzését szolgálhatnák;

24.

úgy véli, hogy a hetedik keretprogram jelenlegi irányítási rendszere és gyakorlata túlzottan ellenőrzésorientált, és támogatja a kutatásfinanszírozásnak a bizalom magas fokán alapuló és kockázattűrő megközelítésére való áttérést, és ezért üdvözli a közleményben foglalt erre irányuló számos javaslatot;

25.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi irányítás és ellenőrzés a projektszervezők/kutatók aránytalanul sok idejét rabolja el, és forrásokat von el a projekt és a kutatás eredményes megvalósításától;

26.

üdvözli az Európai Bizottság 2010. májusi, Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között c. közleményét, (1) amely kutatásspecifikus elfogadható hibakockázat bevezetését javasolja a kutatásfinanszírozási szabályokhoz;

27.

támogatja, hogy a kutatáshoz magasabb elfogadható hibakockázatot hagyjanak jóvá, biztosítva a megfelelő egyensúlyt az eredményes pénzgazdálkodás és a megfelelő ellenőrzések között;

28.

kéri a szokásos (a nemzeti számviteli és könyvvizsgálati előírásoknak megfelelő) számviteli szabályok és gyakorlat szélesebb körű elfogadását, különösen a fajlagos személyi költségek meghatározására szolgáló módszertanokhoz;

29.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság elemezze az auditok költség-haszon arányát, és alkosson pontosabb, következetesebb és átláthatóbb szabályokat az ellenőrzési eljárásokra; figyelmeztet arra, hogy a célzott, kockázatelemzésen alapuló ellenőrzések során észlelt hibák aránya magasabb lehet, mint a kiadások szúrópróbaszerű ellenőrzése során találtaké;

30.

elismeri, hogy fontos különbséget tenni a hiba és a csalás között, és az integritás és a bizalom kultúrájának megteremtésére kell törekedni;

31.

felveti, hogy a hetedik keretprogram kockázatkerülő megközelítésének vizsgálata során a személyes felelősség tekintetében újra át kell gondolni az uniós tisztviselők személyzeti szabályzatát. Ezenkívül az Európai Bizottság projektekért felelős tisztviselői és ellenőrei számára folyamatos képzési programot javasol (különösen a szerződéskezelés témájában), és azt ajánlja, hogy a következetesség javítása érdekében a személyzet összes tagjának nyújtsanak közös iránymutatást a keretprogram végrehajtásával kapcsolatban;

32.

elismeri, hogy az eredményalapú finanszírozási mechanizmusra való áttérésre vonatkozó javaslatot jó szándék vezérli, azonban számos egyéb nem szándékolt következménye is lehet. Kockázatkerülő (vagy legalábbis alacsonyabb kockázatvállalási hajlandóságú) megközelítést eredményezhet például a kutatással szemben, csökkentve a kedvet a lehetőségek határainak felfedezésére és így aláásva a kiválóság fontosságát; a pályázati szakaszban ugyanakkor növelheti a potenciális kedvezményezettre nehezedő nyomást, és a támogatások odaítéléséhez szükséges átfutási idő meghosszabbodásához vezethet;

33.

ezért még nincs meggyőződve az eredményalapú kutatásra való áttérés helyességéről, de örömmel fogadja az ennek tesztelésére irányuló kísérleti intézkedést, mivel az RB úgy véli, hogy az irányított és a nem irányított kutatás kombinációja alkalmasabb lehet a kutatással kapcsolatban felmerülő jövőbeli kihívások megválaszolására;

34.

olyan új mechanizmusok kidolgozását sürgeti, amelyek révén pénzügyi támogatás adható a helyi és regionális önkormányzatoknak, amelyből az innovatív regionális fejlesztéshez szükséges szaktudás iránti szükséglet kielégítése érdekében megvehetnék a már lezárult kutatási projektekből származó hasznos eredményeket. Azt is szorgalmazza, hogy fokozzák és ösztönözzék az európai kkv-kat a projektek eredményeinek átvételére és felhasználására;

35.

támogatja az Európai Parlament által javasolt „tudományos és technológiai” vagy „tudományos és innovációs” alapú megközelítést, (2) amely szilárd tudományos/műszaki minőségi kritériumokon alapul, realisztikus vezetési gyakorlatokra támaszkodik és elismeri a tudomány, a technológiai fejlesztés és a piaci terjesztés közös pontjait és különbségeit;

36.

hangsúlyozza, hogy a hatékonyság megítélésekor nemcsak a kutatási tevékenységek terén elért kiválóságot kellene alapul venni, hanem tekintettel kell lenni a kutatási kapacitás kiépítésére és arra is, hogy a területi kohézió elvével összhangban az EU összes térsége részesülhessen támogatásban. Az európai kutatásnak nemcsak arról kellene szólnia, hogy nemzetközi mintaprojekteket hozzon létre, hogy néhány régió vezető szerepe megerősödjön a kutatás területén, vagy hogy a kulcsfontosságú alaptechnológiák terén biztosítsa az európai ipar versenyképességét, hanem arról is, hogy kiegyensúlyozott részvételt valósítson meg a kiválóság elvének veszélyeztetése nélkül;

37.

fontosnak tartja a kapacitási programon belül a „konvergenciarégiók kutatási potenciálja” programot, mivel az fejleszti a regionális kapacitásokat és elősegíti, hogy ezek a régiók is részt vehessenek a K+F-tevékenységben; úgy véli még, hogy a „tudásrégiók” intézkedésnek némileg sikerült ösztönöznie a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy a projektfejlesztés és a helyi és regionális K+F-stratégiák kidolgozása terén működjenek együtt az egyetemekkel és kutatóközpontokkal;

38.

azt javasolja, hogy a következő keretprogram bővítse tovább az ilyen programokat, és tartalmazzon egy olyan rendszert, amelynek keretében a kutatás terén lemaradó régiókból érkező, hozzáértő partnerek széles köre vehet részt az általuk ismert kiváló szaktekintélyek vezette projektekben és programokban, mentori rendszerben vagy egyéb módon; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a helyi és regionális szereplők alkalmasak lehetnének arra, hogy „kiválósági központokhoz” kapcsolódó „szakértői csomópontok” fejlesztését támogassák;

39.

azt javasolja, hogy e programok keretében a jelenlegi évi egy helyett gyakrabban kerüljön sor ajánlattételi felhívásra;

40.

támogatja a strukturális alapok és a keretprogramok közti koordinációra irányuló jelenlegi erőfeszítéseket, (3) ugyanakkor megjegyzi, hogy szükség van következetes szabályok, eljárások és gyakorlatok jobb kidolgozására és az ajánlattételi felhívások összehangolására; ide tartozik annak a lehetősége is, hogy a kutatási keretprogram pénzeszközeivel támogatott projekteket a strukturális alapokból társfinanszírozzák;

41.

hangsúlyozza azonban, hogy az uniós regionális politikát a Szerződésben előírt célokra, azaz a kohézió előmozdítására kell alkalmazni, valamint azt, hogy el kell kerülni, hogy az a felfogás alakuljon ki, hogy az olyan másodosztályú projektek, amelyek a kutatási programban nem nyernek támogatást, kiskapuk révén elérhetik, hogy a strukturális alapokból finanszírozáshoz jussanak;

42.

nagyra értékeli, hogy van lehetőség a keretprogram és a többi uniós program közötti átjárhatóság megteremtésére, és így a strukturális alapokból finanszírozhatók olyan projektek, amelyek a keretprogramon belüli értékelés során valamennyi kiválósági kritériumnak megfeleltek. Azt javasolja továbbá, hogy ez az átjárhatóság kétirányú legyen, úgy, hogy például a területi együttműködési program keretében kidolgozott projektek könnyebben hozzáférhessenek a keretprogram egyedi programjaihoz;

43.

azt javasolja, hogy a kutatási programok összehangolásakor egyszerűsítsék és bővítsék ki az ERA-NET kezdeményezést, illetve ösztönözzék a regionális szintű szervezetek részvételét, mivel a régiók túl korlátozó jellegűnek találták azt; meggyőződése, hogy a régióknak lehetőséget kell adni arra, hogy a közös programozás keretében a központi kormányzatoknak felkínált kezdeményezésekhez hasonló kezdeményezéseket indíthassanak.