2010. november 23., kedd
P7_TC1-COD(2009)0057

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. november 23-án került elfogadásra az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és az állomány halászatára vonatkozó többéves tervről szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A 2002-ben Johannesburgban tartott, a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-világcsúcson elfogadott végrehajtási tervre tekintettel az Európai Unió többek között köteles a halállományokat a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten tartani, vagy arra visszaállítani, szem előtt tartva azt, hogy a megcsappant állományok esetében ezt a célt sürgősen, lehetőség szerint 2015-ig el kell érni. A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (3) 2. cikke értelmében a közös halászati politika az élő vízi erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket teremtő kiaknázásának biztosítását célozza.

(2)

A nyugati állományról rendelkezésre álló biológiai adatok nem elegendőek egy olyan teljes állományfelméréshez, amely alapján meg lehetne határozni a legnagyobb fenntartható hozamot lehetővé tévő halászati állománypusztulási célt, és amely a teljes kifogható mennyiségeket tudományos előrejelzésekre alapozná. Az 1977 óta háromévente végzett nemzetközi ikrafelmérések adatai viszont használhatóak az állomány állapotának biológiai mutatójaként.

(3)	A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) szakvéleménye szerint az utolsó három ikrafelmérés során megállapított ikramennyiségek alakulását alapul vevő lehalászást korlátozó szabály fenntartható állománykezelést biztosítana.

(4)

Az elővigyázatosság elvén alapuló tudományos szakvélemények 2003 óta többször is jelezték, hogy a fattyúmakréla nyugati állományából évente kifogható mennyiségnek 150 000 tonnánál kevesebbnek kellene lennie, ami vélhetően fenntartható kiaknázást biztosítana, még akkor is, ha az állomány megújulásában nem jelentkezik kiugróan jó szaporulat. A lehalászást korlátozó szabályt egyfelől az elővigyázatosság elvén alapuló ilyen szakvélemény, másfelől az ikratermelés alakulását tükröző tényezővel folyamatosan kiigazított teljes kifogható mennyiség alapján kell megállapítani.

(5)	Mivel az állomány bárminemű csökkenése releváns, a lehalászást korlátozó szabályoknak figyelembe kell venniük a visszadobott vagy visszaengedett halmennyiségeket. ▐

(6)	Az állomány nagyrészt uniós és norvég felségvizekben él. Norvégia is érdekelt a fattyúmakréla nyugati állományának kiaknázásában. Az állomány azonban még nem áll közös gazdálkodás alatt.

(7)

A nyugati állomány gazdasági értelemben az uniós vizekben élő legjelentősebb fattyúmakréla-állomány. Az állományt különböző flották halásszák: ipari flották, amelyek célja a feldolgozás és a külkereskedelem, valamint kisüzemi halászhajók, amelyek célja a lakosság jó minőségű, friss hallal történő ellátása.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedéseknek való megfelelés biztosítása érdekében a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletben  (4), és a heringre, makrélára és fattyúmakrélára vonatkozó kirakodási és mérlegelési eljárásokról szóló, 2007. december 20-i 1542/2007/EK bizottsági rendeletben (5) foglaltakon túl egyedi ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket kell hozni. Ezen intézkedéseknek különösen a területek és fajok tekintetében valótlan jelentések ellen kell irányulniuk.

(9)	Gondoskodni kell a terv rendszeres időközönkénti értékeléséről, és ha ezen értékelés arra enged következtetni, hogy a lehalászást korlátozó szabályok már nem biztosítják az elővigyázatos megközelítést az állománykezelés tekintetében, biztosítani kell a terv kiigazítását.

(10)

Az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet (6) 21. cikke a) pontjának i. és iv. alpontja alkalmazásában a tervet a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni, ha az ívásra képes állomány az 1982. évi (kivételesen magas szaporulatot biztosító) szint 130 %-ánál kisebb, és gazdálkodási tervnek kell tekinteni minden egyéb esetben. Az 1982. évi szint 130 %-ával megegyező ívásra képes állomány felel meg az elővigyázatossági biomassza-szintnek.

(11)

A halászati lehetőségeknek a közös halászati politikában való megállapítása és a tagállamok közötti elosztása ▐ közvetlenül kihat a tagállamok halászflottáinak társadalmi-gazdasági helyzetére, ezért különösen figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt friss halnak a halászattól nagymértékben függő part menti kisüzemi halászathoz kötődő kisipari parti flotta általi értékesítését. .

(12)

A lehalászási szabályok részét képező biológiai referenciaértékeknek és paramétereknek a legfrissebb tudományos szakvéleményeket kellene követniük. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a lehalászási szabályokba a mellékletben foglaltaknak megfelelően beépített bizonyos biológiai referenciaértékek és paraméterek módosítása tekintetében, annak érdekében, hogy gyorsan lehessen reagálni a tudományos szakvélemények magasabb szintű ismeretekből vagy módszerekből eredő változásaira. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a fattyúmakréla nyugati állományának megőrzésére és kezelésére vonatkozó hosszú távú tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre.

2. cikk

Hatály

A terv az ICES IIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIa, b, c, e, f, g, h, j, k, VIIIa, b, c, d és e körzetének uniós és nemzetközi vizeiben élő fattyúmakréla-állományra alkalmazandó.

A part menti flotta esetében a gazdálkodási körzetek e tervből eredő megszervezését a flotta e része történelmi jogainak tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

a)   „ICES”: a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács, az „ICES-körzet” pedig az e szervezet által statisztikai célból megállapított halászati terület;

b)   „a fattyúmakréla nyugati állománya”: a 2. cikkben említett fattyúmakréla-állomány;

c)   „teljes kifogható mennyiség (TAC)”: a fattyúmakréla nyugati állományából évente kifogható és kirakodható mennyiség;

d)   „teljes eltávolított mennyiség”: a tengerből kifogott fattyúmakrélák mennyisége, amely figyelembe veszi a vonatkozó teljes kifogható mennyiséget és a visszadobott becsült halmennyiséget, és amelyet az adott évre vonatkozóan e rendelet rendelkezéseivel összhangban számítanak ki;

e)   „ikrafelmérési mutató”: a háromévente elvégzett nemzetközi ikrafelmérés során becsült atlanti fattyúmakréla-ikraszám 1015-d része;

f)   „visszaengedett halmennyiség”: a hálóba került, de a fedélzetre való kihúzás nélkül a tengerbe visszaeresztett halak mennyisége.

II.   FEJEZET

A HOSSZÚ TÁVÚ KEZELÉS CÉLJA

4. cikk

A terv célja

A terv célja olyan szinten tartani a fattyúmakréla nyugati állományának biomasszáját, ami biztosítja fenntartható kiaknázását és legmagasabb hosszú távú hozamát. Ezért a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a szokásos állomány-megújulás mellett javasolható elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kerülnek rögzítésre, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének alakulását.

III.   FEJEZET

LEHALÁSZÁSI SZABÁLYOK

5. cikk

A teljes kifogható mennyiség meghatározására vonatkozó eljárás

(1)   A 4. cikkben kitűzött cél elérése érdekében a Tanács az EUMSz. 43. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárással összhangban és a HTMGB-vel folytatott konzultációt követően minden évben meghatározza a fattyúmakréla nyugati állományából a következő évben kifogható teljes mennyiséget.

(2)     A nyugati fattyúmakréla e rendeletben meghatározott teljes kifogható mennyiségének körzetekre való felosztása figyelembe veszi a –feldolgozásra és külkereskedelemre, illetve a lakosság jó minőségű, friss hallal történő ellátására szánt – ipari vagy kisüzemi halászatot végző flották jellegzetességeit és céljait.

(3)   A teljes kifogható mennyiséget e fejezettel összhangban kell megállapítani.

6. cikk

A teljes kifogható mennyiség kiszámítása

(1)   A teljes kifogható mennyiség kiszámításához a 7. és 8. cikkel összhangban kiszámított teljes eltávolított mennyiségből ki kell vonni a legutóbbi tudományos vizsgálatot megelőző évben a HTMGB becslése szerint visszadobott és visszaengedett halmennyiséget.

(2)   Ha a HTMGB nem tudja megbecsülni a legutóbbi tudományos vizsgálatot megelőző évben visszadobott és visszaengedett halmennyiséget, a kivonandó mennyiség az elmúlt 15 év során visszadobott és visszaengedett halmennyiség tudományosan becsült átlagának felel meg ▐.

(3)   Ha a teljes kifogható mennyiséget a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban egy ideiglenesen alkalmazandó teljes eltávolított mennyiség alapján számítják ki, még alkalmazásának évében az eltávolított mennyiség végleges értékéhez képest ki kell igazítani.

7. cikk

A teljes eltávolított mennyiségnek az ikrafelmérést követő évre vonatkozó kiszámítása

(1)   Ha a teljes kifogható mennyiséget az ikrafelmérést követő év tekintetében kell meghatározni, a teljes eltávolított mennyiséget a következő tényezők alapján kell kiszámítani:

a)

1,07 értékű konstans szorzó, amely a matematikai szimulációs modelleknek megfelelően a teljes eltávolított mennyiség azon végleges növekedését tükrözi, amely az éves hozam maximalizálását célozza azon célkitűzés veszélyeztetése nélkül, hogy az állomány csökkenésének kockázata a lehető legkisebb legyen;

b)	az ikrafelmérés évében alkalmazandó teljes kifogható mennyiség, a továbbiakban: referenciaérték;

c)	a melléklettel összhangban megállapított súlyozó tényező, amely az állomány méretének alakulását az ikrafelmérések eredményeképpen kapott mutatók alapján tükrözi;

d)	70 000 és 80 000 tonna közötti minimális eltávolított mennyiség, beleértve a visszadobásokat. A minimális eltávolított mennyiséget a Tanács határozza meg a teljes kifogható mennyiség e fejezetnek megfelelően történő meghatározásakor.

(2)   Az (1) bekezdésben említett teljes eltávolított mennyiséget a következő képlet szerint kell kiszámítani:

1,07 * ( minimális eltávolított mennyiség + (referenciamennyiség * súlyozó tényező) / 2)

(3)   Ha a legfrissebb ikrafelmérési mutató még csak ideiglenes, a teljes eltávolított mennyiséget az (1) és (2) bekezdéssel összhangban e mutató alapján kell kiszámítani, és azt a vonatkozó teljes kifogható mennyiség alkalmazásának évében az ikrafelmérés végleges eredményéhez képest ki kell igazítani.

8. cikk

A teljes eltávolított mennyiségnek a további évekre vonatkozó kiszámítása

(1)   Ha a teljes kifogható mennyiséget nem az ikrafelmérést követő év tekintetében kell meghatározni, a teljes eltávolított mennyiség az előző év tekintetében kiszámított mennyiségnek felel meg.

(2)   Azonban abban az esetben, ha a legutóbbi ikrafelmérésre a teljes kifogható mennyiség alkalmazási évétől számítva több mint három éve került sor, a teljes eltávolított mennyiséget 15 %-kal csökkenteni kell, kivéve ha a HTMGB szerint e csökkentés nem megfelelő, amely esetben a teljes eltávolított mennyiség a HTMGB szakvéleménye alapján vagy az előző teljes eltávolított mennyiségnek felel meg, vagy azt kisebb mértékű csökkentést alkalmazva kell kiszámítani.

9. cikk

A teljes kifogható mennyiség kiszámítására vonatkozó átmeneti szabály

Ha az első ízben a 6. és 7. cikk szerinti kiszámítandó teljes kifogható mennyiség valamely, nem az ikrafelmérést követő évre vonatkozik, a teljes kifogható mennyiséget az említett cikkek alapján úgy kell kiszámítani, mintha a legutóbbi ikrafelmérésre az előző évben került volna sor.

▐

10. cikk

Az intézkedések kiigazítása

Abban az esetben, ha a HTMGB a halállomány ismeretének bővülése vagy az állományfelmérés fejlettebb módszere alapján azt javasolja, hogy a mellékletben meghatározott súlyozó tényezőt vagy az ikramennyiség alakulását jelző mutatót másképpen kell meghatározni vagy kiszámolni, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a 11. cikknek megfelelően és a 12. és 13. cikkekben foglalt feltételek alapján módosíthatja a mellékletet, annak érdekében, hogy a paramétereket az új tudományos szakvéleményhez igazítsa .

11. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)     A Bizottság …  (7) napjától számított hároméves időtartamra felhatalmazást kap a 10. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a hároméves időtartam lejárta előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a felhatalmazást a 12. cikknek megfelelően, akkor az automatikusan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(2)     A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)     A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 12. és 13. cikk határozza meg.

12. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)     Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikkben említett felhatalmazást.

(2)     A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról és milyen lehetséges indokok alapján kíván határozni.

(3)     A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

13. cikk

Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

(1)     Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(2)     Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a időtartam letelte előtt hatályba léphet.

(3)     Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett időtartamon belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

IV.   FEJEZET

MEGFIGYELÉS ÉS FELÜGYELET

14. cikk

▐ Halászati engedély

(1)   A fattyúmakréla nyugati állományának halászatához használt hajóknak az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kibocsátott tottászati engedéllyel kell rendelkezniük.

(2)   Az (1) bekezdésben említett halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajók nem foghatnak ki és nem tárolhatnak a fedélzeten fattyúmakrélát, mialatt a 2. cikkben említett ICES-körzetek bármelyikét érintő halászúton vannak.

(3)     A (2) bekezdéstől eltérően a halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajó parancsnoka abban az esetben tárolhat fattyúmakrélát a fedélzeten és léphet be a 2. cikkben említett területre, ha a halászeszközöket az 1224/2009/EK rendelet 47. cikkében foglalt előírások és az ezen cikk (4) bekezdésben megállapított feltételek szerint rögzítik és rendezik el.

(4)     Az 1224/2009/EK rendelet 14. cikkében foglalt előírásokon kívül a halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajó parancsnoka az ezen rendelet 2. cikkében említett területre történő belépést megelőzően bejegyzést tesz a hajónaplóba, amely tartalmazza a legutóbbi halászati művelet befejezésének pontos időpontját és megjelöli a tervezett kirakodási kikötőt. Amennyiben a hajóra az 1224/2009/EK rendelet 15. cikkének előírásai vonatkoznak, az információkat a cikknek megfelelően továbbítják. A hajó fedélzetén található és a hajónaplóban nem rögzített fattyúmakréla-mennyiséget a területen fogottnak kell tekinteni.

(5)   Minden tagállam összeállítja és vezeti a halászati engedéllyel rendelkező hajók listáját, és azt a hivatalos honlapján elérhetővé teszi a Bizottság és más tagállamok számára. A tagállamok e listát belefoglalják az 1224/2009/EK rendelet 114. cikkének értelmében létrehozott hivatalos honlap biztonságos részébe.

(6)     A közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet (8) III. fejezetének sérelme nélkül az ezen cikk (1)–(4) bekezdése harmadik országok olyan halászhajóira is alkalmazandó, amelyek uniós vizeken kívánnak nyugati fattyúmakrélára halászni.

15. cikk

Keresztellenőrzések

(1)    A nyugati fattyúmakrélára vonatkozó adatok 1224/2009/EK rendelet 109. cikkének megfelelően elvégzett ellenőrzésekor különös hangsúlyt kell fektetni a fattyúmakrélától eltérő, kisméretű nyílt tengeri fajok fattyúmakrélaként való jelentésének vagy a fattyúmakréla egyéb fajként való jelentésének lehetőségére.

(2)   ▐ Különös hangsúlyt kell fektetni azon területek tevékenységi adatainak koherenciájára is , ahol a fattyúmakréla-állományok elterjedési határai húzódnak, vagyis az ICES VIIIc és IXa körzetében, IVa és IVb körzetében, valamint VIIe és VIId körzetében.

▐

V.   FEJEZET

NYOMON KÖVETÉS

16. cikk

A terv értékelése

A Bizottság a HTMGB szakvéleménye alapján és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó csoporttal folytatott konzultációt követően legkésőbb e rendelet alkalmazásának hatodik évében, azt követően pedig minden hatodik évben értékeli a fattyúmakréla nyugati állományának kezelésére vonatkozó tervnek az állományra és az azt kiaknázó halászflottákra gyakorolt hatását, és szükség esetén a terv kiigazítását célzó intézkedéseket javasol.

VI.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

Támogatás az Európai Halászati Alap keretében

(1)   Azokban az években, amikor az ívásra képes állomány nagysága tudományos becslések szerint eléri vagy meghaladja az 1982. évi szint 130 %-át, a tervet kezelési tervnek kell tekinteni a 2371/2002/EK rendelet 6. cikke értelmében, valamint az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának iv. alpontja alkalmazásában.

(2)   Azokban az években, amikor az ívásra képes állomány nagysága tudományos becslések szerint nem éri el az 1982. évi szint 130 %-át, a tervet helyreállítási tervnek kell tekinteni a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke értelmében, valamint az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának iv. alpontja alkalmazásában.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 14. cikk az 1224/2009/EK rendelet 7. és 14. cikke alkalmazásának időpontjától kezdve alkalmazandó.

---

(1)  HL C 354., 2010.12.28., 68. o.

(2)  Az Európai Parlament 2010. november 23-i álláspontja.

(3)  HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(4)   HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(5)  HL L 337., 2007.12.21., 56. o.

(6)  HL L 223., 2006.8.15., 1. o.

(7)   A rendelet hatálybalépésének napja.

(8)   HL L 286., 2008.10.29., 33. o.