52009PC0553

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2009.10.16.

COM(2009)553 végleges

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2010. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere |

A javaslat okai és céljai A közös halászati politikán belül az éves halászati lehetőségekről szóló rendelet képezi a halállományok megőrzésére irányuló politika fő eszközét. Tartalmazza a helyreállítási és a hosszú távú tervek keretében bevezetett fogási és halászati erőkifejtési korlátozásokat és kiterjed (lásd az 5. szakaszt) az ideiglenes intézkedésekre és a más jogszabályoktól (mint például a technikai intézkedésekre vonatkozó rendelet, a mélytengeri fajok halászatának korlátozására vonatkozó rendelet stb.) való eltérésekre is. A javaslat hátterét a COM(2009) 224 végleges jelzetű bizottsági közlemény vázolja fel. A szakvélemények több halállomány tekintetében a halászat teljes betiltását vagy a lehető legkisebb szintre való csökkentését javasolják. Számos állomány kívül esik a biztonságos biológiai határértékeken. A közös halászati politika keretében bevezetett védelmi intézkedések ellenére a sérülékeny halállományok száma nem csökken. Az elemzés megerősíti, hogy az intenzíven halászott halállományok esetében elengedhetetlenek a fokozott védelmi intézkedések. Az ICES és a HTMGB 2010-re vonatkozó szakvéleményében ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a közösségi vizeken számos halászati erőforrás állapota aggasztó. A legtöbb állományt a legnagyobb fenntartható hozamot meghaladó mértékben aknázzák ki. Számos halállomány kiaknázásának mértéke túllépi az elővigyázatossági szinteket, több kulcsfontosságú állomány – a tőkehalállományok többségét ideértve – halászata pedig az állomány reprodukciós képességét rendkívüli mértékben veszélyezteti. A 2371/2002/EK tanácsi rendelet előírja a Bizottság számára, hogy a közösségi halászatok ökológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságának biztosítása érdekében évente tegyen javaslatot a fogási és halászati erőkifejtési korlátozásokra. |

Háttér-információk A halászati erőforrások kiaknázása gyakran túlzott mértéket ölt. Bár a Tanács minden évben megállapítja a fogási korlátozásokat, a fogások tényleges mértéke – sok esetben – továbbra is meghaladja a fenntartható hozamok szintjét. Ennek oka az, hogy egyes esetekben a fogási korlátozások megállapított szintje meghaladja a fenntarthatóság biztosítása érdekében szükséges mértéket, illetve hogy sok esetben a fogási korlátozások végrehajtása nem megfelelő. Az utóbbi években egyes halászatokban a fogási korlátozások szigorítására erőkifejtési korlátozásokat vezettek be, egyes állományok tekintetében pedig az éves fogási korlátozások megállapításához keretet adó többéves helyreállítási terveket léptettek életbe annak érdekében, hogy a halállományok halászattal előidézett pusztulásának fokozatos csökkentése révén megvalósuljon a fenntarthatóság. A fogások és a halászati erőkifejtés hatékony ellenőrzése nélkül a halászati erőforrások további csökkenése várható. A halászati erőforrások csökkenése pedig nem felel meg a közös halászati politika fenntartható közösségi halászat kialakítására irányuló célkitűzésének. |

Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A javaslat által érintett területen meglévő rendelkezések – a 2010. január 31-ig alkalmazható egyes erőkifejtési korlátozások kivételével – 2009. december 31-ig alkalmazhatók. |

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és azok összeegyeztethetők a Közösség fenntartható fejlődési politikájával. |

2. Konzultáció az érdekeltekkel; hatásvizsgálat |

Konzultáció az érdekeltekkel |

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre A javaslat figyelembe veszi a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottsággal (ACFA, amely a termelői ágazatot, a feldolgozóipart, a halászati és akvakultúra-termékek kereskedelmi szervezeteit képviselő szakmai szervezetek, valamint a fogyasztói érdekeket és a környezetvédelmi, illetve fejlesztési szempontokat képviselő nem szakmai szervezetek küldötteiből áll) és a javaslat által érintett halászati tevékenységekben érdekelt regionális tanácsadó testületekkel folytatott konzultációkat. Az említett konzultációk alapja egyrészt a Bizottságnak a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett közleménye (COM(2006) 246 végleges) volt, amely meghatározza a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozó alapelveket, másrészt a Bizottságnak a 2010. évi halászati lehetőségekről szóló, a Tanácsnak címzett közleménye (COM(2009) 224 végleges), amely ismerteti a Bizottság álláspontját és szándékait a halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatával kapcsolatban az állományok állapotáról szóló 2010-es tudományos szakvélemény elkészüléséig. |

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése A regionális tanácsadó testületek fontosnak tartják kiemelni, hogy az éves teljes kifogható mennyiségek és kvóták bármilyen módosítását a gazdasági tevékenység rövid távú zavarainak minimalizálása érdekében csak fokozatosan lehet elvégezni. Az alábbi részletes ismertetésből kiderül, hogy a javaslat figyelembe veszi a halászati lehetőségek fokozatos kiigazítására és éves változásainak korlátozására irányuló alapelvet, amennyiben az nem vezet a sérülékeny erőforrások állapotának romlásához. |

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása |

Érintett tudományterületek/szakterületek Halászatbiológia és halászat-gazdaságtan. |

Alkalmazott módszerek Konzultáció egy független nemzetközi tudományos testülettel (ICES), valamint a halászati, tudományos, műszaki és gazdasági bizottság plenáris ülésének megszervezése. |

A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők - Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES). - halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB). |

A beérkezett és felhasznált vélemények összefoglalása Említésre került a visszafordíthatatlan káros következményekkel járó komoly kockázatok lehetősége. Teljes körű egyetértés volt a tekintetben, hogy számolni kell ilyen következményekkel. |

A HTMGB megerősíti – és esetenként kiegészíti – az ICES által előterjesztett szakvéleményt. |

A szakértői vélemények nyilvánosságának biztosítása Valamennyi HTMGB-jelentés hozzáférhetővé válik a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság honlapján azt követően, hogy a Bizottság hivatalosan elfogadta azokat. |

Hatásvizsgálat A 2371/2002/EK tanácsi rendelet 20. cikke előírja, hogy a hatóságoknak a fogások és a halászati erőkifejtés korlátozására irányuló intézkedéseket kell elfogadniuk. A javasolt intézkedések – végrehajtásuk esetén – a közösségi hajók halászati lehetőségeinek általános csökkenését fogják eredményezni. A javaslat nem kizárólag rövid távú döntéseket fogalmaz meg, hanem beleilleszkedik a halászat mértékének fokozatosan hosszú távon fenntartható szintekre való csökkentését célzó, hosszabb távú megközelítésbe. A javaslatban alkalmazott megközelítés rövid távon a teljes kifogható mennyiségek csökkenését fogja eredményezni, azonban a túlhalászott állományok állapotának javulásával a fogási lehetőségek bővülése várható. A megközelítés közép- és hosszú távú következményei előreláthatólag a következők: a halászati erőkifejtés csökkenésének köszönhetően enyhül a környezetre gyakorolt hatás, csökken a halászati ágazatban tevékenykedő hajók száma és/vagy a hajónkénti átlagos halászati erőkifejtés, valamint a kirakodások száma változatlan marad vagy növekszik. |

3. A javaslat jogi elemei |

A javaslat összefoglalása Annak érdekében, hogy megvalósuljon a közös halászati politikának a halászatok biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható szintű kiaknázására irányuló célkitűzése, a javaslat a közösségi, valamint a közösségi halászhajók részvételével zajló nemzetközi halászatok vonatkozásában megállapítja az alkalmazandó fogási és erőkifejtési korlátozásokat. |

Jogalap A 2371/2002/EK rendelet 20. cikke |

A szubszidiaritás elve A javaslat a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható. |

Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő okok miatt. |

A közös halászati politika közös politika, ennélfogva tanácsi rendeletekkel kell végrehajtani. A szóban forgó tanácsi rendelet a tagállamok között elosztja a halászati lehetőségeket, a tagállamok azonban saját belátásuk szerint teljesen szabadon dönthetnek e lehetőségek régiók vagy szereplők közötti elosztásáról, tehát a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az általuk választott, az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásával kapcsolatos társadalmi/gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában. |

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak. |

A jogi aktus típusának megválasztása |

Javasolt aktus: rendelet. |

Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt: Ezt a halászati gazdálkodásra vonatkozó javaslatot a 2371/2002/EK tanácsi rendelet értelmében évről évre minősített többséggel meghozott tanácsi rendelettel kell végrehajtani. |

4. Költségvetési vonzatok |

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai. |

5. Kiegészítő információk |

Egyszerűsítés |

A javaslat a (közösségi vagy nemzeti szintű) hatóságok közigazgatási eljárásainak egyszerűsítéséről rendelkezik, különös tekintettel az erőkifejtés-szabályozás alkalmazásával összefüggő adatküldési követelményekre. |

Felülvizsgálatra/módosításra/megszüntetésre vonatkozó rendelkezés |

A javaslat egy 2010-re vonatkozó rendeletre irányul, ennélfogva nem tartalmaz felülvizsgálati záradékot. |

A javaslat részletes magyarázata Az előző évekhez képest a javaslat korlátozottabb hatályú és már nem tartalmazza a halászati lehetőségek felhasználása szempontjából lényeges, de azzal funkcionálisan össze nem függő, úgynevezett „kapcsolódó feltételeket”. Ez azért lényeges, mert előfordulhat, hogy a Lisszaboni Szerződés azt megelőzően hatályba lép, hogy a javaslatot a Tanács decemberben elfogadhatná. A Lisszaboni Szerződés a KHP-hoz kapcsolódó ügyek tekintetében az együttdöntési eljárást jelöli meg rendes döntéshozatali eljárásként. A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor kivételről rendelkezik „a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan”. Ezeket az intézkedéseket a Bizottság javaslata alapján a Tanács fogadja el a Parlament bevonása nélkül. Ezért lényeges világosan megkülönböztetni a halászati lehetőségek meghatározásával és elosztásával funkcionálisan összefüggő intézkedéseket azoktól az intézkedésektől, amelyeket az együttdöntési eljárás keretében kell elfogadni. A fogási korlátozások és a halászati erőkifejtés szabályozása tekintetében a javaslat összhangban áll a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményben (COM(2006) 246 végleges), illetve – az állományok 2010-es állapotáról szóló tudományos szakvélemények elkészüléséig a Bizottságnak a halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatával kapcsolatos álláspontját és szándékait ismertető – a 2009. évi halászati lehetőségekről szóló, a Tanácsnak címzett bizottsági közleményben (COM(2009) 224 végleges) a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozóan meghatározott alapelvekkel. Az említett közleménnyel összhangban a halászati lehetőségek egyre több állomány – például a közönséges tőkehal, a szürke tőkehal, a nyelvhalak, a sima lepényhal és a norvég homár – esetében a vonatkozó hosszú távú tervek alapján kerültek meghatározásra. Azon állományok esetében, amelyek vonatkozásában új hosszú távú tervet javasoltak (fattyúmakréla nyugati állománya, északi szürketőkehal), illetve azon állományok esetében, amelyek vonatkozásában a Tanács és a Bizottság a 2008. decemberi csúcson elfogadott nyilatkozattal kötelezettséget vállalt (a Kelta-tengerben élő hering és az Vb és VIa területen élő foltos tőkehal), a javaslat az azokban foglalt szabályokat követi. A döntések előrehozatalának folyamatával összhangban az év során konzultációkat folytattak az érintett felekkel és a tagállamokkal, különösen az érintettek (a regionális tanácsadó testületek és az ACFA) és a tagállamok július 23-án tartott együttes ülésén, illetve a kizárólag az érintettek (a regionális tanácsadó testületek és az ACFA) részvételével megtartott, 2009. szeptember 29-i ülésen. A javaslat összhangban áll továbbá az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleménnyel (COM(2006) 360 végleges), abban az értelemben, hogy nem eredményezi a halászat okozta állománypusztulás mértékének növekedését. A halászat okozta állománypusztulás mértékének növekedése ugyanis nem volna összeegyeztethető a Közösség és a tagállamok által a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi csúcstalálkozón vállalt azon kötelezettséggel, hogy az állományokat a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten tartják vagy erre a szintre állítják helyre, az említett célokat pedig a kimerített állományok esetében a lehető leghamarabb, de lehetőség szerint legkésőbb 2015-ig meg kell valósítani. A tőkehal halászata vonatkozásában a kilowattnapon alapuló erőkifejtés-szabályozási rendszert 2008-ban hozták létre (1342/2008/EK rendelet). A rendszert 2009-ben már alkalmazták, ezt 2010-ben is folytatni kívánják. A La Manche csatorna nyugati részén élő nyelvhalállomány, illetve a déli szürketőkehal- és a norvéghomár-állomány vonatkozásában az erőkifejtés szabályozása – az e fajokra vonatkozó fogási teljesítményt nyilvántartó hajótípusok által a tengeren töltött napok számán alapuló szabályozási rendszer alkalmazásával – 2010-ben is folytatódik, de a javasolt rendelet továbbra is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kilowattnapon alapuló rendszert alkalmazzanak a halászati lehetőségek hatékonyabb felhasználása, illetve annak érdekében, hogy a halászati ágazattal egyetértésben ösztönzést kapjanak a szóban forgó fajok védelmére irányuló gyakorlatok. A javaslat magában foglalja azokat a fogási korlátozásokat, amelyek vonatkozásában egyes regionális halászati irányítószervezetek keretében sikerült megállapodásra jutni. A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO), a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPFO), a Déli Kékúszójú Tonhal Védelmére Létrehozott Bizottság (CCSBT), az Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (IATTC), az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmére Létrehozott Bizottság (CCAMLR), az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) fogási korlátozásokra vonatkozó javaslatai és egyéb ajánlásai a szóban forgó szervezetek 2009 novemberében és decemberében esedékes éves ülésein kerülnek megtárgyalásra. A 2009. novemberi és decemberi konzultációk befejezéséig a grönlandi vizekben előforduló, valamint a Norvégiával megosztott állományokra vonatkozóan még nem állapítottak meg teljes kifogható mennyiségeket. Következésképpen ezek a teljes kifogható mennyiségek p. m. (pro memoria) formában vannak feltüntetve. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a bizonyos halállományok – többek között a tőkehalállományok – helyreállításának összefüggésében a hajók halászati erőkifejtésének korlátozásairól szóló II. mellékletben a legnagyobb engedélyezhető halászati erőkifejtés, amely vagy az egy hajó által a tengeren tölthető napok számában vagy az erőkifejtési csoportonkénti kilowattnapok számában van kifejezve, jelenleg szintén pro memoria (p. m.) formában szerepel, mivel a Bizottság még elemzi a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) adatait és szakvéleményét a 2007-re és az azt megelőző időszakra vonatkozó erőkifejtési és halfogási tendenciákról. A HTMGB 2009 novemberében tartja plenáris ülését, amelyet követően a végleges jelentés elérhető lesz a bizottság internetes oldalán. A IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizein folytatott homokiangolna-halászatban alkalmazható halászati erőkifejtés végleges értékének meghatározására vonatkozó módszer elemzése egyelőre ugyancsak folyamatban van. A mélytengeri állományokra vonatkozó erőkifejtés-szabályozás keretében a Tanács 2006 decemberében a 2005-ös szinthez képest 10 %-kal csökkentette az említett fajokra irányuló erőkifejtés mértékét. Ez a csökkentés azonban elmarad az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által megkövetelt 35 %-tól. Az említett referenciaszinthez képest további 10 %-os csökkentésről döntöttek a 2008-as és a 2009-es évre vonatkozóan. A 2010-es év vonatkozásában nem kerül sor további erőkifejtés-csökkentésre. Ugyanakkor a legnagyobb erőkifejtés a 2009-es szinten marad, azaz a 2003-ban érintett tagállamok hajói által végzett átlagos éves erőkifejtés 65%-ának fog megfelelni. Az erőkifejtési korlátozás rendszerének fenntartása szükséges egyrészt a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése, másrészt pedig azon állományok védelme érdekében, amelyek – ahogy azt az ICES már több éve megállapította – rendkívül sérülékenyek és szélsőségesen alacsony szaporodási képességük miatt haladéktalanul védelemre szorulnak. Az éven belüli gazdálkodási rendszerek érvényben maradnak az olyan rövid élettartamú fajok védelme érdekében, mint például a homoki angolna, a norvég tőkehal és a spratt északi-tengeri állományai. Ezekben az esetekben a 2010 eleje vonatkozásában javasolt halászati lehetőségek az év folyamán a frissített tudományos szakvélemények alapján bizottsági rendeletekkel felülvizsgálhatók, ami lehetővé teszi a tervezett gazdálkodási intézkedések gyors végrehajtását. A homoki angolnára vonatkozó teljes kifogható mennyiség év folyamán végzett felülvizsgálatához megfelelő értékek kiszámításának módszerét jelenleg vizsgálják felül. Az új módszert az ősz folyamán valószínűleg Norvégia is elfogadja, ennek megfelelően pedig számítani lehet arra, hogy a IID. melléklet jelentősen módosulni fog. A Vizcayai-öbölben élő szardella vonatkozásában a rendelet mostantól nem tartalmaz éven belüli gazdálkodási tervet, mivel az állománnyal kapcsolatos gazdálkodás ezentúl várhatóan az egyelőre javaslat formájában létező, a Vizcayai-öbölben élő szardella állomány kezelésére és halászatára vonatkozó hosszú távú terv keretében zajlik (COM(2009) 339 végleges). A tervben szereplő alternatív rendszerben az említett állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és a kvótákat közvetlenül a hosszú távú tervben határozzák meg, amelyet minden év júniusában a Bizottság a legfrissebb tudományos szakvélemények alapján jóváhagy. |

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2010. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 20. cikkére,

tekintettel a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendeletre[2] és különösen annak 2. cikkére,

tekintettel a Kantábriai-tenger és az Ibériai-félsziget nyugati részének déli szürketőkehal- és norvéghomár-állományának helyreállítását célzó intézkedésekről szóló, 2005. december 20-i 2166/2005/EK tanácsi rendeletre[3] és különösen annak 4. és 8. cikkére,

tekintettel a Biscay-öböl nyelvhalállományának fenntartható kiaknázására vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló, 2006. február 23-i 388/2006/EK tanácsi rendeletre[4] és különösen annak 4. cikkére,

tekintettel a La Manche csatorna nyugati része nyelvhalállományának fenntartható kiaknázására vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló, 2007. május 7-i 509/2007/EK tanácsi rendeletre[5] és különösen annak 3. és 5. cikkére,

tekintettel az Északi-tengerben élő sima lepényhal és közönséges nyelvhal halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló, 2007. június 11-i 676/2007/EK tanácsi rendeletre[6] és különösen annak 6. és 9. cikkére,

tekintettel a Skóciától nyugatra fekvő területen élő heringállományra és az állomány halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló, 2008. december 18-i 1300/2008/EK tanácsi rendeletre[7] és különösen annak 4. cikkére,

tekintettel a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról szóló, 2008. december 18-i 1342/2008/EK tanácsi rendeletre[8] és különösen annak 7., 8., 9.,11. és 12. cikkére,

tekintettel a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről, a 43/2009/EK rendelet módosításáról és az 1559/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 6-i 302/2009/EK tanácsi rendeletre[9] és különösen annak 9. cikke (3), (4), (5), (7), (8), (9) és (10) bekezdésére,

[tekintettel a kelta-tengeri tőkehalállományra és az ezen állomány halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról szóló […]/2009/EK tanácsi rendeletre[10] és különösen annak 4. cikkére,]

[tekintettel az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervről szóló […]/2009/EK tanácsi rendeletre[11] és különösen annak 5. cikkére,]

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1) A 2371/2002/EK rendelet 4. cikke előírja a Tanács számára a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférésnek és a halászati tevékenységek fenntartható folytatásának biztosításához szükséges intézkedések elfogadását a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények és különösen a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített jelentés figyelembevételével.

(2) A 2371/2002/EK tanácsi rendelet 20. cikke értelmében a Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként meghatározza a teljes kifogható mennyiségeket (TAC). A halászati lehetőségeket az említett rendelet 20. cikkében előírt kritériumoknak megfelelően és a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendelet 2. cikkében meghatározott célkitűzéseit kellően figyelembe véve kell elosztani a tagállamok és a harmadik országok között. Ezen túlmenően meg kell határozni bizonyos, a halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket annak érdekében, hogy a halászati lehetőségek optimálisak és hatékonyan alkalmazhatók legyenek.

(3) A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, valamint a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot. Ebben az összefüggésben szükséges figyelembe venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság (ACFA), az érintett regionális tanácsadó testületek és a tagállamok részvételével megtartott 2009. július 23-i ülésen, illetve az ACFA és az érintett regionális tanácsadó testületek 2009. szeptember 29-i ülésén elhangzottakra.

(4) A többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a teljes kifogható mennyiségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni. Ennek megfelelően a szürke tőkehal, a norvég homár, a Vizcayai-öbölben, a La Manche csatorna nyugati részén és az Északi-tengerben található nyelvhalak, az Északi-tengerben található sima lepényhal, a Skóciától nyugatra fekvő területen található hering, a Kattegatban, az Északi-tengerben, a Skagerrakban, a La Manche csatorna keleti részén, a Skóciától nyugatra fekvő területen, valamint az Ír-tengeren és a Kelta-tengeren található közönséges tőkehal állományai, valamint az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állománya esetében a teljes kifogható mennyiségeket a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1300/2008/EK, az 1342/2008/EK, a 302/2009/EK, a(z) [...]/2009/EK ( a Kelta-tengeren található közönséges tőkehal ) és a(z) [...]/2009/EK ( fattyúmakréla ) rendelettel összhangban indokolt meghatározni.

(5) A 847/96/EK rendelet 2. cikkével összhangban meg kell határozni a fenti cikkben említett intézkedések hatálya alá tartozó állományokat.

(6) A 2166/2005/EK rendelet 8. cikkével, az 509/2007/EK rendelet 5. cikkével, a 676/2007/EK rendelet 9. cikkével, az 1342/2008/EK rendelet 11. és 12. cikkével, valamint a 302/2009/EK rendelet 5. és 9. cikkével összhangban meg kell határozni a 2010. évre vonatkozó megengedett legnagyobb erőkifejtés felső határait, figyelembe véve az egyes hajócsoportoknak az 1342/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt erőkifejtési rendszerből történő kizárásáról szóló 754/2009/EK tanácsi rendeletet[12] is.

(7) Az ICES szakvéleményét követve fenn kell tartani és felül kell vizsgálni a homokiangolna-félékre vonatkozó halászati erőkifejtés szabályozási rendszerét az ICES IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizein.

(8) Figyelembe véve az ICES által kibocsátott legutóbbi tudományos szakvéleményt és összhangban az északkelet-atlanti halászatról szóló egyezmény (NEAFC) keretében létrejött nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, egyes mélytengeri fajok esetében korlátozni kell a halászati erőkifejtést.

(9) A halászati lehetőségeket a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban kell felhasználni, különös tekintettel a tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendeletre[13], a halászhajók jellemzőinek meghatározásáról szóló, 1986. szeptember 22-i 2930/86/EGK tanácsi rendeletre[14], a halászhajók jelzésére és okmányaira vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1987. május 20-i 1381/87/EGK bizottsági rendeletre[15], az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 1991. december 17-i 3880/91/EGK tanácsi rendeletre[16], a különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendeletre[17], a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának feltételeiről szóló, 1998. június 29-i 1434/98/EK tanács rendeletre[18], a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendeletre[19], az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendeletre[20], a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 2003. december 18-i 2244/2003/EK bizottsági rendeletre[21], az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról szóló, 2004. március 22-i 601/2004/EK tanácsi rendeletre[22], a grönlandi laposhalra vonatkozó helyreállítási tervnek az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet keretében történő létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2115/2005/EK tanácsi rendeletre[23], a 2166/2005/EK rendeletre, a 388/2006/EK rendeletre, a halászati tevékenységekre vonatkozó információ elektronikus rögzítéséről és jelentéséről, valamint a távérzékelés eszközeiről szóló, 2006. december 21-i 1966/2006/EK tanácsi rendeletre[24], a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendeletre[25], az 509/2007/EK rendeletre, a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak védelmét célzó technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2007. május 7-i 520/2007/EK tanács rendeletre[26], a 676/2007/EK rendeletre, az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedések megállapításáról szóló, 2007. október 22-i 1386/2007/EK tanácsi rendeletre[27], a halászati tevékenységekre vonatkozó információ elektronikus rögzítéséről és jelentéséről, valamint a távérzékelés eszközeiről szóló 1966/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és az 1566/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 3-i 1077/2008/EK bizottsági rendeletre[28], a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre[29], a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendeletre[30], az 1300/2008/EK rendeletre, az 1342/2008/EK rendeletre, a 302/2009/EK rendeletre, az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról szóló […]/2009/EK tanácsi rendeletre[31], a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló […]/2009/EK tanácsi rendeletre[32], a(z) [...]/2009/EK rendeletre (a Kelta-tengeren található közönséges tőkehal) , a(z) [...]/2009/EK rendeletre (fattyúmakréla) , valamint a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló […]/2009/EK tanácsi rendeletre[33].

(10) A halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásokban vagy jegyzőkönyvekben előírt eljárásokkal összhangban a Közösség a halászati jogokról konzultációkat tartott Norvégiával[34], a Feröer szigetekkel[35] és Grönlanddal[36].

(11) A Közösség számos halászati szervezet szerződő fele, más szervezetekben pedig együttműködő nem szerződő félként vesz részt. Ezen túlmenően, a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről szóló okmány értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően Lengyelország korábbi halászati megállapodásainak – így a Bering-tenger középső részén előforduló sávos tőkehalat érintő állománymegőrzésről és gazdálkodásról szóló egyezménynek – az igazgatását a Közösség látja el. E halászati szervezetek 2010-re néhány intézkedés bevezetését, többek között a közösségi hajók halászati lehetőségeinek meghatározását javasolták. E halászati lehetőségeket a Közösségnek kell végrehajtania.

(12) [Az Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (IATTC) 2009-ben tartott éves ülésén nem fogadott el fogási korlátozásokat a sárgaúszójú tonhalra, a nagyszemű tonhalra és a bonitóra vonatkozóan, ezért – jóllehet a Közösség nem tagja az IATTC-nek – szabályozni kell az említett szervezet hatáskörébe tartozó erőforrásokra vonatkozó halászati lehetőségeket az erőforrások fenntartható kezelésének biztosítása érdekében.]

(13) [A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) 2009-es éves ülésén fogási korlátozásokat fogadott el két további, a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen előforduló halállományra. Ezeket a fogási korlátozásokat a közösségi jogban végre kell hajtani.]

(14) [A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Szervezet (SPFO) létrehozására irányuló, 2007 májusában megtartott harmadik nemzetközi találkozó során a résztvevők ideiglenes intézkedéseket, köztük halászati lehetőségeket fogadtak el a Csendes-óceán déli részén a nyílt tengeren és a tengerfenéken folytatott halászati tevékenységek szabályozására. Ezeket a halászati lehetőségeket a közösségi jogban végre kell hajtani.]

(15) A közösségi halászok megélhetésének biztosítása érdekében, valamint a halászati erőforrások veszélyeztetésének és a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendelet[37] elévülése kapcsán felmerülő lehetséges nehézségeknek az elkerülése érdekében elengedhetetlen e halászterületek 2010. január 1-jei megnyitása. Az ügy sürgősségére való tekintettel haladéktalanul kivételt kell biztosítani az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv I. címének 3. cikkében említett hathetes időszak alól,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM H atály és fogalommeghatározások

1. cikk Tárgy

Ez a rendelet a következő halászati lehetőségeket, illetve az e halászati lehetőségek felhasználásával funkcionálisan összefüggő feltételeket határozza meg:

- a 2010. évre vonatkozóan bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségek, valamint

- a 2011. évre vonatkozóan bizonyos erőkifejtési korlátozások, illetve egyes antarktiszi állományok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségek a II. cím III. fejezetének 2. szakaszában és az IE. és az V. mellékletben meghatározott időszakokra.

2. cikk Hatály

Eltérő rendelkezés hiányában ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

a) közösségi halászhajók (a továbbiakban: közösségi hajók); és

b) a harmadik országok lobogója alatt a közösségi vizeken (EK-vizek) közlekedő, harmadik országokban lajstromozott halászhajók (a továbbiakban: harmadik országbeli hajók).

3. cikk Fogalommeghatározások

A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően, e rendelet alkalmazásában:

a) „teljes kifogható mennyiség” (TAC): az egyes állományokból évente kifogható és kirakodható mennyiség;

b) „kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek a Közösség, a tagállamok vagy harmadik országok részére kiosztott hányada;

c) „nemzetközi vizek”: az egyes államok felségterületén vagy joghatóságán kívüli vizek;

d) „szembőség”: a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a halászhálók szembőségének meghatározására és fonalvastagságának vizsgálatára irányadó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2008. június 10-i 517/2008/EK bizottsági rendelettel[38] összhangban megállapított szembőség.

4. cikk Halászati övezetek

E rendelet alkalmazásában:

a) „ICES-övezetek” (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 3880/91/EGK rendelet meghatározása szerinti övezetek;

b) „Skagerrak”: a nyugaton a Hanstholm világítótoronytól a Lindesnes világítótoronyig, délen a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig húzódó vonallal határolt terület;

c) „Kattegat”: északon a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig, és délen Hasenøretől Gnibens Spidsig, Korshage-től Spodsbjergig és Gilbjerg Hovedtől Kullenig húzódó vonallal határolt terület;

d) „Cádizi-öböl”: az ICES IXa övezetnek a nyugati hosszúság 7°23’48”-től keletre eső része;

f) „CECAF-övezetek” (CECAF, Kelet-közép-atlanti-óceán, azaz a FAO 34. fő halászati övezete): az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 1995. október 23-i 2597/95/EK tanácsi rendelet[39] meghatározása szerinti övezetek;

g) „NAFO-övezetek” (NAFO, Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet): az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikájának benyújtásáról szóló, 1993. június 30-i 2018/93/EGK tanácsi rendelet[40] meghatározása szerinti övezetek;

h) „SEAFO-övezetek” (SEAFO, Délkelet-atlanti Halászati Szervezet): az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2002. július 22-i 2002/738/EK tanácsi határozat[41] meghatározása szerinti övezetek;

i) „ICCAT-övezet” (ICCAT, az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság): a Közösségnek az 1984. július 10-én Párizsban aláírt, az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény részes államai meghatalmazottai konferenciájának záróokmányához csatolt jegyzőkönyvvel módosított egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1986. június 9-i 86/238/EGK tanácsi határozat[42] meghatározása szerinti övezet;

j) „CCAMLR-övezetek” (CCAMLR, az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény): a 601/2004/EK rendelet meghatározása szerinti övezetek;

k) „IATTC-övezet” (IATTC, az Amerika-közi trópusi tonhalról szóló egyezmény): az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság megerősítéséről szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2006. május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozat[43] meghatározása szerinti övezet;

l) „IOTC-övezet” (IOTC, Indiai-óceáni Tonhalbizottság): a Közösségnek az Indiai-óceáni Tonhal Bizottság létrehozásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló, 1995. szeptember 18-i 95/399/EK tanácsi határozat[44] meghatározása szerinti övezet;

m) „SPFO-terület” (SPFO, Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet): az Egyenlítőtől délre, a CCAMRL-egyezmény hatálya alá tartozó területtől északra, az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló, 2006. július 6-i 2006/496/EK tanácsi határozat[45] meghatározása szerinti, a SIOFA-egyezmény hatálya alá tartozó területtől keletre, valamint a dél-amerikai államok halászati joghatóságától nyugatra eső nyílt tengeri terület;

n) „WCPFC-övezet” (WCPFC, a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében folytatott halászatokról szóló egyezmény): a Közösségnek a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2004. április 26-i 2005/75/EK tanácsi határozat[46] meghatározása szerinti övezet;

o) „a Bering-tenger nyílt tengeri része”: a Bering-tenger nyílt tengeri területe, amely kívül esik a Bering-tenger partján fekvő államok parti tengerei szélességének méréséhez használt alapvonalaktól számított 200 tengeri mérföldes sávon.

II. CÍM A közösségi hajók halászati lehetőségei

I. fejezet

Általános rendelkezések

5. cikk Fogási korlátozások és a kifogható mennyiségek elosztása

(1) A közösségi vizeken vagy bizonyos nem közösségi vizeken tartózkodó közösségi hajókra vonatkozó fogási korlátozásokat, a kifogható mennyiségek tagállamok közötti elosztását, valamint a 847/96/EK rendelet 2. cikke szerinti kiegészítő feltételeket az I. melléklet határozza meg.

(2) A közösségi hajók számára engedélyezett a halászat a Feröer szigetek, Grönland, Izland és Norvégia halászati joghatósága alá tartozó vizeken, valamint a Jan Mayen körüli halászati övezetben az I. mellékletben megállapított kvóta keretein belül, az e rendelet 12. cikkében és III. mellékletében, valamint az 1006/2008/EK rendeletben és annak végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott feltételekre is figyelemmel.

(3) A Bizottság a IID. melléklet 6. pontjában megállapított szabályok szerint meghatározza a homokiangolna-félék halászatára vonatkozó fogási korlátozásokat az ICES IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizei tekintetében.

(4) A Bizottság az ICES V és XIV övezet grönlandi vizei tekintetében a kapelánra vonatkozó közösségi fogási korlátozásokat a teljes kifogható kapelánmennyiség 7,7 %-ában rögzíti, amint a teljes kifogható mennyiséget megállapították.

(5) A 2010 első felében begyűjtött tudományos adatok alapján a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően felülvizsgálhatja az ICES IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizei tekintetében a norvég tőkehalállományra, valamint az ICES IIa és IV övezet közösségi vizei tekintetében a sprattállományra vonatkozó fogási korlátozásokat.

(6) A norvégtőkehal-állomány (5) bekezdés szerinti felülvizsgálatának következményeként, a norvég tőkehal ipari járulékos fogásainak figyelembevétele érdekében a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően felülvizsgálhatja az ICES IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizeiben található vékonybajszú tőkehalállományra, valamint az ICES IIa, III és IV övezet közösségi vizeiben található foltos tőkehalállományra vonatkozó fogási korlátozásokat.

6. cikk Tilalom hatálya alá tartozó fajok

[A közösségi halászhajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten való tartása, átrakodása és kirakodása:

a) óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa ( Carcharodon carcharias ) a közösségi és a nem közösségi vizek mindegyikén;

b) angyalcápa (Squatina squatina) a közösségi vizek mindegyikén;

c) közönséges rája (Dipturus batus) a IIa, III, IV, VI, VII, VIII, IX és X övezet közösségi vizein, valamint

d) cifra rája (Raja undulate) és fehér rája (Rostroraja alba) a VI, VII, VIII, IX és X övezet közösségi vizein.]

7. cikk Az elosztásra vonatkozó különös rendelkezések

(1) A halászati lehetőségeknek az I. mellékletben előírt, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a) a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b) a(z) [...]/2009/EK rendelet (az ellenőrzésről szóló rendelet) [...]. cikke alapján, vagy az 1006/2008/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások;

c) a 847/96/EK rendelet 3. cikke szerint engedélyezett további kirakodások;

d) a 847/96/EK rendelet 4. cikkével összhangban visszatartott mennyiségek;

e) a(z) [...]/2009/EK rendelet (az ellenőrzésről szóló rendelet) [...]. cikke alapján végrehajtott levonások].

(2) A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése az elővigyázatossági vagy analitikai TAC hatálya alá tartozó valamennyi állomány esetében alkalmazandó.

(3) A 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke az analitikai TAC hatálya alá tartozó valamennyi állomány esetében alkalmazandó, kivéve ha az I. melléklet másként rendelkezik.

(4) A (2) és a (3) bekezdés a(z) [...]/2009/EK rendelet (az ellenőrzésről szóló rendelet) [...]. cikkének sérelme nélkül alkalmazandó.

8. cikk A halászati erőkifejtés korlátozásai

A halászati erőkifejtési korlátozásokat 2010. február 1-jétől 2011. január 31-ig a következők szerint kell alkalmazni:

a) a IIA. melléklet a Kattegat, a Skagerrak, és az ICES IIIa övezetnek a Skagerrakon és a Kattegaton kívüli részén, az ICES IV, VIa, VIIa, VIId övezetben, valamint az ICES IIa és Vb övezet közösségi vizeiben előforduló egyes állományokkal való gazdálkodásra vonatkozik;

b) a IIB. melléklet az ICES VIIIc és IXa övezetben – a Cádizi-öböl kivételével – előforduló szürke tőkehal és a norvég homár állományainak helyreállítására vonatkozik;

c) a IIC. melléklet az ICES VIIe övezetben előforduló nyelvhalállományokkal való gazdálkodásra vonatkozik;

d) a IID. melléklet az ICES IIa, IIIa és IV övezet közösségi vizeiben előforduló homoki angolnafélék állományaival való gazdálkodásra vonatkozik.

9. cikk A mélytengeri halászatra vonatkozó fogási és erőkifejtési korlátozások

(1) A közösségi halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2009. és 2010. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. november 28-i 1359/2008/EK rendeletben [47] meghatározott fogási korlátozásokon túlmenően tilos a mélytengeri fajokból és a grönlandi laposhalból hajóutanként 100 kg-nál nagyobb összmennyiséget kifogni és a fedélzeten tárolni, átrakodni vagy kirakodni, ha az adott hajó nem rendelkezik a 2347/2002/EK rendelet 3. cikkével összhangban kibocsátott mélytengeri halászati engedéllyel.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy mélytengeri halászati engedélyhez kössék a lobogójuk alatt közlekedő és a területükön lajstromozott hajók által végzett azon halászati tevékenységeket, amelyek naptári évenként 10 tonnát meghaladó tömegű mélytengeri faj és grönlandi laposhal kifogását és fedélzeten való tárolását eredményezik.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy 2010-ben a kikötőn kívül töltött kilowattnapban mért halászati erőkifejtés szintjei a mélytengeri halászati engedéllyel rendelkező hajók esetében ne haladják meg az érintett tagállam hajói által 2003-ban olyan utak során végzett átlagos éves halászati erőkifejtés 65%-át, amikor a hajók mélytengeri halászati engedéllyel rendelkeztek, és/vagy a 2347/2002/EK rendelet I. és II. mellékletében felsorolt mélytengeri fajokat fogtak ki. Ezt a bekezdést kizárólag azokra a halászati utakra kell alkalmazni, amelyek során 100 kg-ot meghaladó tömegű, aranylazactól eltérő mélytengeri fajhoz tartozó zsákmányt fogtak ki.

10. cikk A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

(1) A fogási korlátozások hatálya alá tartozó állományokból származó halak csak akkor tárolhatók a fedélzeten, illetve csak akkor rakodhatók ki, ha:

a) a fogásokat kvótával rendelkező tagállam hajói ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b) a fogások olyan közösségi kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és a szóban forgó közösségi kvóta még nincs kimerítve.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a következő halfélék akkor is a fedélzeten tárolhatók vagy kirakodhatók, ha az adott tagállam nem rendelkezik kvótával, vagy ha a kvótákat vagy részesedéseket kimerítették:

a) a hering és a makréla kivételével azok a fajok, amelyeket

i. más fajokkal vegyesen zsákmányolnak olyan hálókkal, amelyek szembősége a(z) […]/2009/EK rendelet (a technikai intézkedésekről szóló rendelet) […]. cikkével összhangban 32 mm-nél kisebb; valamint

ii. sem a fedélzeten, sem a kirakodás során nem válogatnak szét;

vagy

b) makréla, amennyiben

i. fattyúmakrélával és szardíniával vegyesen fogják ki;

ii. a fogások tömege nem haladja meg a fedélzeten tárolt makréla, fattyúmakréla és szardínia össztömegének 10 %-át; és

iii. a fogásokat sem a fedélzeten, sem a kirakodás során nem válogatják szét.

(3) Minden fogást bele kell számítani a kvótába vagy – amennyiben a közösségi kvótát nem osztották fel kvótákra a tagállamok között – a közösségi kvótába, a (2) bekezdés rendelkezései szerint végrehajtott fogások kivételével.

(4) A járulékos fogások százalékos arányának meghatározása és azok visszajuttatása a(z) […]/2009/EK rendelet (a technikai intézkedésekről szóló rendelet) […]. cikkével összhangban történik.

11. cikk Az ICES IIIa, IV és VIId övezetben, valamint az ICES IIa övezet közösségi vizeiben ejtett, szétválogatás nélkül kirakodott fogások

(1) Amennyiben egy tagállamnak az ICES IIIa, IV és VIId övezet, valamint az ICES IIa övezet közösségi vizei tekintetében kimerülnek a heringre vonatkozó fogási lehetőségei, tilos a szétválogatás nélküli, heringet tartalmazó fogások kirakodása a vonatkozó fogási korlátozások hatálya alá tartozó halászterületeken halászó, az adott tagállam lobogója alatt közlekedő, a Közösségben lajstromozott hajók számára.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ICES IIIa, IV és VIId övezetben, valamint az ICES IIa övezet közösségi vizein zsákmányolt fajok, szétválogatás nélkül kirakodott fogásainak hatékony ellenőrzésére megfelelő mintavételi program kerüljön végrehajtásra.

(3) Az ICES IIIa, IV és VIId övezetben, valamint az ICES IIa övezet közösségi vizein ejtett, szétválogatás nélküli fogások csak olyan kikötőben vagy kirakodóhelyen szállíthatók partra, ahol a (2) bekezdésben említett mintavételi programot alkalmazzák.

12. cikk Adatküldés

Amikor a tagállamok a(z) [...]/2009/EK rendelet (az ellenőrzésről szóló rendelet) [...]. cikke alapján a Bizottságnak megküldik a fogott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet I. mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

II. fejezet

Harmadik országok vizeire vonatkozó halászati engedély

13. cikk Halászati engedélyek

(1) A harmadik országok vizein halászó közösségi hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a III. melléklet határozza meg.

(2) Ha a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján valamelyik tagállam a III. mellékletben meghatározott halászterületek vonatkozásában átadja kvótáját egy másik tagállamnak (kvótacsere), átadáskor a halászati engedélyeket is megfelelő módon át kell adni, és erről értesíteni kell a Bizottságot. Az egyes halászterületek vonatkozásában rendelkezésre álló halászati engedélyeknek a III. mellékletben meghatározott teljes számát azonban nem lehet túllépni.

III. fejezet

Halászati lehetőségek a regionális halászati irányító szervezetek vizein

1. Szakasz

ICCAT-TERÜLET

14. CIKK A kékúszójú tonhalra irányuló halászatra jogosult hajók számának korlátozása

A következő típusba tartozó hajók maximális számát a IV. melléklet határozza meg:

- a 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű kékúszójú tonhalnak (Thunnus thynnus) az Atlanti-óceán keleti részén csalival és pergetett horogsorral folytatott aktív halászatára jogosult közösségi hajók;

- a 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű kékúszójú tonhalnak a Földközi-tengeren part menti kisüzemi tevékenység keretében folytatott aktív halászatára jogosult közösségi hajók;

- a 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű kékúszójú tonhalnak az Adriai-tengeren tenyésztés céljából folytatott aktív halászatára jogosult közösségi hajók.

2. Szakasz

CCAMLR-TERÜLET

15. CIKK Tilalmak és fogási korlátozások

(1) Az V. melléklet A. részében meghatározott fajok célzott halászata az említett mellékletben feltüntetett övezetekben és időszakokban tilos.

(2) Az új és felderítő halászat tekintetében az V. melléklet B. részében meghatározott fogási, illetve járulékos fogási korlátozások alkalmazandók az említett részben feltüntetett alterületeken.

16. cikk Felderítő halászat

(1) Az egyes tagállamok lobogója alatt közlekedő és az azokban lajstromozott halászhajók, amelyekről a CCAMLR-t a 601/2004/EK rendelet 7. és 7a. cikke rendelkezéseinek megfelelően értesítették, részt vehetnek a Dissostichus spp. horogsoros felderítő halászatában a FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1 és 58.4.2 körzetben, illetve az 58.4.3(b) körzet nemzeti joghatóságon kívüli területein.

(2) Az 58.4.3(b) körzetben egyidejűleg csak egy hajó halászhat.

(3) A teljes fogási és járulékos fogási korlátozásokat a FAO 88.1 és 88.2 alterület, valamint az 58.4.1, 58.4.2 és 58.4.3(b) körzet vonatkozásában, és ezek mindegyikének kisléptékű kutatási egységenkénti felosztását az V. melléklet B. része határozza meg. A halászatot bármely kisléptékű kutatási egység területén berekesztik, ha a bejelentett fogás mértéke eléri a meghatározott fogási határértéket, és az említett kisléptékű kutatási egységet az idény hátralévő részére lezárják a halászat elől.

(4) A halászatot földrajzilag és tengermélység-tartomány szempontjából a lehető legkiterjedtebb területen kell végezni, a halászati potenciál meghatározásához szükséges információk megszerzése és a fogás és halászati erőkifejtés túlzott koncentrációjának elkerülése érdekében. Azonban a FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, 58.4.2 és 58.4.3(b) körzetben tilos a halászat 550 méternél kisebb mélységben.

17. cikk Krillhalászat a 2010/2011-es halászati idényben

(1) A 2010/2011-es halászati idényben kizárólag azon tagállamok folytathatnak krillhalászatot a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, amelyek tagjai a CCAMLR-bizottságnak. Amennyiben e tagállamok a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen krillre (Euphasia superba) irányuló halászatban kívánnak részt venni, a 601/2004/EK rendelet 5a. cikkének megfelelően legkésőbb 2010. június 1-ig értesítik a CCAMLR titkárságát és a Bizottságot:

a) a krillhalászatban való részvételi szándékukról az V. melléklet C. része szerinti formanyomtatványon;

b) a halászhálók kialakításáról az V. melléklet D. része szerinti formanyomtatványon.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítés magában foglalja a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat valamennyi olyan halászhajó tekintetében, amely számára a tagállam engedélyezi a krillhalászatban való részvételt.

(3) A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területeken krillhalászatban részt venni szándékozó tagállam kizárólag az értesítés időpontjában a lobogója alatt közlekedő és engedéllyel rendelkező halászhajókról küld értesítést.

(4) A tagállamoknak jogukban áll a krillhalászatban való részvételt olyan hajó számára is engedélyezni, amely nem szerepel a CCAMLR-nek az (1)–(3) bekezdés szerint küldött értesítésben, amennyiben egy engedéllyel rendelkező hajó alapos operatív indokok vagy vis maior következtében nem vehet részt a halászatban. Ilyen esetben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a CCAMLR titkárságát és a Bizottságot és megadja az alábbiakat:

a) a (2) bekezdésben említett, helyettesítésre szánt hajó(k) részletes adatait, beleértve a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében meghatározott információkat is;

b) a helyettesítést indokoló okok részletes leírását, valamint a vonatkozó bizonyítékokat és igazolásokat.

(5) A tagállamok a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajókról készített bármely CCAMLR-jegyzékben szereplő halászhajók számára nem engedélyezhetik a krillhalászatban való részvételt.

3. Szakasz

IOTC-TERÜLET

18. CIKK Az IOTC területén halászó hajók halászati kapacitásának korlátozása

(1) Az IOTC területén trópusi tonhalfélékre halászó közösségi hajók maximális számát és azok bruttó űrtartalomban (BT) mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 1. pontja határozza meg.

(2) Az IOTC területén kardhalra (Xiphias gladius) és germonra (Thunnus alalunga) halászó közösségi hajók maximális számát és azok BT-ben mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 2. pontja határozza meg.

(3) A tagállamok megváltoztathatják az (1) és (2) bekezdésben említett hajók halászeszköz-csoportonkénti számát, ha a Bizottságnak bizonyítani tudják, hogy a változtatás nem fokozza az érintett állományokra irányuló halászati erőkifejtést.

(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben flottájuk kapacitásbővítésére tesznek javaslatot, a flottába felveendő hajók szerepeljenek az IOTC hajólajstromában vagy egy másik regionális tonhalhalászati szervezet hajólajstromában. A bármely regionális halászati gazdálkodási szervezet által összeállított listán szereplő, jogellenes halászatot folytató hajók nem vehetők fel a flottába.

(5) Az IOTC-nek benyújtott fejlesztési tervek végrehajtásának figyelembevétele érdekében – az említett fejlesztési tervekben meghatározott határokon belül – a tagállamok csak szigoríthatják a halászati kapacitás e cikk szerinti korlátozásait.

4. Szakasz

SFPO-TERÜLET

19. CIKK Fenékhalászat

Az SPFO-területen a tagállamok a fenékhalászati erőkifejtést és a halfogás mértékét a halászhajók számának, valamint egyéb, a halfogás mértékét, a halászati erőkifejtést és a halászati kapacitást tükröző paramétereknek a tekintetében a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti éves szintek átlagára, illetőleg az SFPO-területnek kizárólag azon részeire korlátozzák, ahol az előző halászati idényben folyt fenékhalászat.

5. Szakasz

IATTC-TERÜLET

20. CIKK Erszényes kerítőhálós halászat

(1) A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares) , a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálós hajóval folytatott halászata tilos:

a) 2010. július 29-től szeptember 28-ig vagy 2010. november 10-től 2011. január 18-ig a következő vonalak által határolt területen:

- Észak- és Dél-Amerika csendes-óceáni partvonala,

- ny. h. 150°,

- é. sz. 40°,

- d. sz. 40°.

b) 2010. szeptember 29-től október 29-ig a következő vonalak által határolt területen:

- ny. h. 94°,

- ny. h. 110°,

- é. sz. 3°,

- d. sz. 5°.

(2) Az érintett tagállamok az (1) bekezdés a) pontjában említett halászati tilalomra kiválasztott időszakról 2010. április 1-je előtt értesítik a Bizottságot. A kiválasztott időszakban az érintett tagállamok összes erszényes kerítőhálós hajójának be kell szüntetnie az erszényes kerítőhálós halászatot a meghatározott területen.

(3) Az IATTC szabályozási területén tonhalhalászatot folytató erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tárolniuk, majd ezt követően ki kell rakodniuk az összes kifogott nagyszemű tonhalat, bonitót és sárgaúszójú tonhalat, kivéve ha a hal – a méretével nem összefüggő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan. Kivételt e tekintetben egyedül a hajóút utolsó szakasza képezhet abban az esetben, ha már nem lenne elegendő élőhal-tartálytér az adott fogásból származó összes tonhal elhelyezésére.

6. Szakasz

SEAFO-TERÜLET

21. CIKK A mélytengeri cápák védelmére vonatkozó intézkedések

A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos a mélytengeri cápák célzott halászata.

7. Szakasz

WCPFC-TERÜLET

22. CIKK A nagyszemű tonhalra, a sárgaúszójú tonhalra, a bonitóra és a Csendes-óceán déli részén élő germonra irányuló halászati erőkifejtés korlátozása

A tagállamok biztosítják, hogy a WCPFC-területen a nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus) , a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) , a bonitóra (Katsuwonus pelamis) és Csendes-óceán déli részén élő germonra (Thunnus alalunga) irányuló teljes halászati erőkifejtés a Közösség és a térség part menti államai között létrejött halászati partnerségi megállapodásokban előírt erőkifejtésre korlátozódik.

23. cikk A halak csoportosulását előidéző eszközök használatával történő halászat elől elzárt terület

(1) A WCPFC-területnek az é. sz. 20°-a és a d. sz. 20°-a közötti részén 2010. augusztus 1-jén 00.00-től 2010. szeptember 30-án 24.00-ig tilos a halak csoportosulását előidéző eszközöket használó erszényes kerítőhálós hajókkal folytatott halászati tevékenység. Erszényes kerítőhálós hajók ezen időszak alatt kizárólag akkor folytathatnak halászati tevékenységet a WCPFC-terület említett részén, ha a fedélzetükön tartózkodó megfigyelő igazolja, hogy a hajó egyetlen alkalommal sem

- telepített vagy alkalmazott a halak csoportosulását előidéző eszközöket vagy azokhoz kapcsolódó elektronikus eszközöket,

- halászott halrajokra a halak csoportosulását előidéző eszközökkel együttesen.

(2) A WCPFC-területnek az (1) bekezdés első mondatában említett részén halászó erszényes kerítőhálós hajók fedélzetükön tartanak és ki- vagy átrakodnak minden kifogott nagyszemű tonhalat, sárgaúszójú tonhalat és bonitót.

(3) A (2) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a) a hajóút utolsó szakaszában, ha nincs elegendő élőhal-tartálytér valamennyi hal elhelyezésére,

b) ha a hal – a méretével nem összefüggő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan, vagy

c) ha a fagyasztóberendezés súlyosan meghibásodik.

24. cikk A kardhalra irányuló halászatra jogosult hajók számának korlátozása

A WCPFC-területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén kardhalra (Xiphias gladius) irányuló halászatra jogosult közösségi hajók maximális számát a VII. melléklet határozza meg.

8. Szakasz

BERING-TENGER

25. CIKK A Bering-tenger nyílt tengeri részén folytatott halászat tilalma

A Bering-tenger nyílt tengeri részén tilos a sávos tőkehal (Theragra chalcogramma) halászata.

III. CÍM

Halászati lehetőségek harmadik országok hajói számára közösségi vizeken

26. cikk Fogási korlátozások

A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók számára az I. mellékletben meghatározott fogási korlátozások keretein belül engedélyezett a közösségi vizeken folytatott halászat, az 1006/2008/EK rendelet III. fejezetében, valamint az e címben előírt feltételekre is figyelemmel.

27. cikk Halászati engedélyek

(1) A közösségi vizeken halászó harmadik országbeli hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a VIII. melléklet határozza meg.

(2) A fogási korlátozások hatálya alá tartozó állományokból származó halakat nem lehet a hajón tartani vagy kirakodni, kivéve, ha a fogást egy kvótával rendelkező harmadik ország hajója ejtette, és az említett kvóta még nem merült ki.

28. cikk Tilalom hatálya alá tartozó fajok

[Harmadik országok hajói számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten való tartása, átrakodása és kirakodása:

a) óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa (Carcharodon carcharias) a közösségi vizek mindegyikén;

b) angyalcápa (Squatina squatina) a közösségi vizek mindegyikén;

c) közönséges rája (Dipturus batis) a IIa, III, IV, VI, VII, VIII, IX és X övezet közösségi vizein, valamint

d) cifra rája (Raja undulata) és fehér rája (Rostroraja alba) a VI, VII, VIII, IX és X övezet közösségi vizein.]

IV. CÍM

Záró rendelkezések

29. cikk Az 1359/2008/EK rendelet módosítása

Az 1359/2008/EK rendelet mellékletének 2. részében a III övezet közösségi vizein és a harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizein található gránátoshalra vonatkozó bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:

„Faj: | Gránátoshal Coryphaernoides rupestris | Övezet: | A III övezet közösségi vizei és a harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizei (1) (RNG/03-) |

Év | 2009 | 2010 |

Dánia | 804 | 804 |

Németország | 5 | 5 |

Svédország | 41 | 41 |

EK | 850 | 850 |

(1) Az Európai Közösség és Norvégia közötti konzultációk lezárultáig az ICES IIIa övezetben nem folytatható a gránátoshal célzott halászata.” |

30. cikk Záró rendelkezés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Rendelkezéseit 2010. január 1-jétől kell alkalmazni.

Amennyiben a CCAMLR-területre vonatkozó halászati lehetőségeket 2010. január 1-je előtt kezdődő időszakokra határozták meg, a II. cím III. fejezetének 2. szakaszát és az IE. és V. mellékletet a szóban forgó halászati lehetőségek vonatkozó alkalmazási időszakának kezdetétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[2] HL L 115., 1996.5.9., 3. o.

[3] HL L 345., 2005.12.28., 5. o.

[4] HL L 65., 2006.3.7., 1. o.

[5] HL L 122., 2007.5.11., 7. o.

[6] HL L 157., 2007.6.19., 1. o.

[7] HL L 344., 2008.12.20., 6. o.

[8] HL L 348., 2008.12.24., 20. o.

[9] HL L 96., 2009.4.15., 1. o.

[10] HL L […], […], […] o.

[11] HL L […], […], […] o.

[12] HL L 214., 2009.8.19., 16. o.

[13] HL L 276., 1983.10.10., 1. o.

[14] HL L 274., 1986.9.25., 1. o.

[15] HL L 132., 1987.5.21., 9. o.

[16] HL L 365., 1991.12.31., 1. o.

[17] HL L 171., 1994.7.6., 7. o.

[18] HL L 191., 1998.7.7., 10. o.

[19] HL L 351., 2002.12.28., 6. o.

[20] HL L 289., 2003.11.7., 1. o.

[21] HL L 333., 2003.12.20., 17. o.

[22] HL L 97., 2004.4.1., 16. o.

[23] HL L 340., 2005.12.23., 3. o.

[24] HL L 409., 2006.12.30., 1. o.

[25] HL L 36., 2007.2.8., 6. o.

[26] HL L 123., 2007.5.12., 3. o.

[27] HL L 318., 2007.12.5., 1. o.

[28] HL L 295., 2008.11.4., 3. o.

[29] HL L 286., 2008.10.29., 1. o.

[30] HL L 286., 2008.10.29., 33. o.

[31] HL L […], […], […] o.

[32] HL L […], […], […] o.

[33] HL L […], […], […] o.

[34] HL L 226., 1980.8.29., 48. o.

[35] HL L 226., 1980.8.29., 12. o.

[36] HL L 172., 2007.6.30., 1. o.

[37] HL L 22., 2009.1.26., 1. o.

[38] HL L 151., 2008.6.11., 5. o.

[39] HL L 270., 1995.11.13., 1. o.

[40] HL L 186., 1993.7.28., 1. o.

[41] HL L 234., 2002.8.31., 39. o.

[42] HL L 162., 1986.6.18., 33. o.

[43] HL L 224., 2006.8.16., 22. o.

[44] HL L 236., 1995.10.5., 24. o.

[45] HL L 196., 2006.7.18., 14. o.

[46] HL L 32., 2005.2.4., 1. o.

[47] HL L 352., 1. o.