25.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 76/51

A.

mivel a 2007. február 14-i állásfoglalása összesen 46 részletes ajánlást címzett a tagállamoknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak,

B.

mivel a 2007. február 14-i állásfoglalásának elfogadása óta számos fejlemény történt a tagországokban, köztük:

C.

mivel az igazságügy, szabadság és biztonság ügyeiért felelős biztos 2009. február 3-án kijelentette a Parlamentben, hogy számos lépést kezdeményezett a parlamenti ajánlások végrehajtására, többek között írásban felkérték a lengyel és román hatóságokat, hogy teljes mértékben tisztázzák álláspontjukat a területükön lévő titkos börtönök állítólagos létezéséről, valamint közleményben új intézkedésekre tettek javaslatot a polgári repülés terén,

D.

mivel a rendkívüli kiadatás és a titkos fogva tartás ellentétes a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, a kínzás elleni ENSZ-egyezménnyel, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel és az Európai Unió Alapjogi Chartával, és mivel az Egyesült Államok hatóságai jelenleg felülvizsgálják e gyakorlatokat,

E.

mivel a rendkívüli kiadatási program keretében egyes tagállamokban elraboltakat az Egyesült Államok hatóságai az EU területén átrepülő katonai vagy CIA-járatokon szállíttatták Guantánamóra vagy más államokba és néhány esetben ezek meg is álltak bizonyos tagállamokban; mivel a harmadik országokba szállítottakat a helyi börtönökben megkínozták,

F.

mivel néhány tagállam felkérte az Egyesült Államok hatóságait azon személyek szabadon bocsátására és hazatelepítésére, akiket rendkívüli kiadatási eljárásnak vetettek alá és az adott ország állampolgárai voltak vagy tartózkodási helyük korábban területükön volt; mivel néhány tagállam tisztviselőinek volt hozzáférése a guantánamói vagy más fogolytáborokban tartott foglyokhoz, és ki is hallgatták őket az Egyesült Államok hatóságai által a foglyok ellen emelt vádak ellenőrzése érdekében, ezáltal legitimálva az ilyen fogva tartási létesítmények létét,

G.

mivel 2007. február 14-i állásfoglalásában megállapította és a későbbi események megerősítették, hogy számos tagállam érintett, illetve aktívan vagy passzívan együttműködött az Egyesült Államok hatóságaival a CIA és az Egyesült Államok katonasága általi törvénytelen fogolyszállításban és/vagy fogva tartásukban Guantánamón és a Bush elnök által elismert „titkos börtönökben” – amint azt a közelmúltban feltárt, az amerikai átrepülési kérelmekre a kormányok által kiadott engedélyek és a titkos börtönökről szóló kormányinformációk bizonyítják –, és hogy részben a tagállamokat terheli a politikai, erkölcsi és jogi felelősség a Guantánamón és a titkos fogva tartási létesítményekben fogva tartottak szállításáért és fogva tartásáért,

H.

mivel az Egyesült Államok szenátusa megerősítette a kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló EU–USA megállapodást, amelyet Olaszország kivételével valamennyi tagállam megerősített,

I.

mivel az Obama elnök által 2009. január 22-én kiadott elnöki rendeletek jelentős előrelépést jelentenek, ám úgy tűnik, nem kezelik hiánytalanul a titkos fogva tartás és elrablás, illetve a kínzás alkalmazásának kérdéseit,

1.

elítéli, hogy a tagállamok és a Tanács mindeddig nem tettek lépéseket a rendkívüli kiadatási programmal kapcsolatos igazság feltárása és az Európai Parlament ajánlásainak végrehajtása érdekében; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács nem tudott kielégítő választ adni a Parlamentnek 2009. február 3-án;

2.

felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2007. február 14-i állásfoglalásában szereplő ajánlásokat, és segítsenek kideríteni az igazságot azáltal, hogy vizsgálatokat indítanak vagy együttműködnek az illetékes hatóságokkal, nyilvánosságra hoznak és biztosítanak minden vonatkozó információt, továbbá biztosítják a titkosszolgálatok tevékenységének hatékony parlamenti ellenőrzését; felkéri a Tanácsot, hogy tegyen közzé minden olyan információt, amely foglyok szállítására és illegális fogva tartására vonatkozik, akár a nemzetközi jogi munkacsoport (COJUR) keretében is; felkéri a tagállamokat és az EU-intézményeket, hogy működjenek együtt minden illetékes nemzetközi testülettel, ideértve az ENSZ és az Európa Tanács testületeit is, valamint továbbítsanak a Parlamentnek minden vonatkozó információt, parlamenti vizsgálóbizottsági jelentést vagy ítéletet;

3.

felhívja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy a nemzetközi együttműködés keretében fokozzák a transzatlanti párbeszédet a terrorizmus megfékezését illetően alkalmazandó új közös megközelítésről, amely a demokrácia, a jogállamiság és a nemzetközi emberi jogok tiszteletben tartásának közös értékein alapul;

4.

úgy véli, hogy a kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló EU-USA megállapodások megfelelő eszközt jelentenek a jogi szempontból megfelelő bűnüldözés és igazságügyi együttműködés biztosításához a terrorizmus elleni küzdelem során; ezért üdvözli a tényt, hogy az amerikai szenátus ratifikálta azokat, és felhívja Olaszországot, hogy a lehető legrövidebb időn belül cselekedjen hasonlóképpen;

5.

üdvözli Obama elnök három elnöki rendeletét a guantánamói fogolytábor bezárására, a katonai bizottságok eljárásainak leállítására, valamint a kínzás alkalmazásának megszüntetésére és a külföldi titkos börtönök felszámolására vonatkozóan;

6.

hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is merülnek fel kétségek néhány kiadatási rendszer és titkos fogva tartási létesítmények további korlátozott alkalmazását illetően, ám bizakodó a tekintetben, hogy pontosabb képet kap majd az Egyesült Államok hatóságai által az Egyesült Államok területén vagy külföldön közvetve vagy közvetlenül működtetett valamennyi titkos fogvatartási létesítmény bezárásával vagy betiltásával kapcsolatosan; emlékeztet arra, hogy a titkos fogva tartás önmagában is súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat;

7.

megerősíti, hogy – a kínzás elleni ENSZ-egyezmény 14. cikke értelmében – a kínzás valamennyi áldozata érvényesíthető jogorvoslathoz, valamint méltányos és megfelelő kártérítéshez való joggal rendelkezik;

8.

üdvözli az igazságügy, szabadság és biztonság ügyeiért felelős uniós biztos, a cseh elnökség és az EU terrorizmusellenes koordinátorának közelgő, 2009. március 16–17-i látogatását az Egyesült Államokba, és felhívja az uniós képviselőket, hogy vessék fel a rendkívüli kiadatás és a titkos fogva tartási létesítmények ügyét, mivel ezek súlyosan sértik a nemzetközi és európai emberi jogi törvényeket; felkéri a Bel- és Igazságügyi Tanácsot, hogy 2009. február 26-i ülésén alakítson ki határozott álláspontot e kérdésben, valamint a Parlament 2009. február 4-i, e tárgyban elfogadott állásfoglalásának kellő figyelembe vételével vitassa meg a guantánamói fogolytábor bezárásának és a foglyok újbóli letelepedésének ügyét;

9.

felszólítja az Európai Uniót, a tagállamokat és az Egyesült Államok hatóságait, hogy vizsgálják ki és tisztázzák az emberi jogokat és alapvető szabadságokat garantáló, illetve a kínzást és embertelen bánásmódot, valamint az erőszakos eltüntetéseket tiltó, a tisztességes tárgyaláshoz való jogot előíró nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak a „terrorizmus elleni háború” jegyében történt megsértését, hogy megállapítsák a felelősséget viselők kilétét a titkos fogva tartási létesítmények – ideértve Guantánamót is – és a rendkívüli kiadatási programok vonatkozásában, és garantálják, hogy a jövőben ne történjen több ilyen jogsértés, a terrorizmus elleni harc pedig az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett folytatódjék;

10.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a terrorizmusellenes EU koordinátort, hogy az uniós küldöttség Egyesült Államokban tett látogatását követően tegyenek jelentést a Parlamentnek a kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodások alkalmazásáról és a terrorizmus elleni küzdelem területén az emberi jogok teljes tiszteletben tartása mellett folytatott EU-USA együttműködésről, hogy az illetékes bizottság ezekkel a kérdésekkel egy jelentés keretében foglalkozhasson, amely többek között a 2007. február 14-i állásfoglalásának (232) bekezdésén alapul;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a terrorizmusellenes EU koordinátornak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának és elnökének, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és az Amerikai Egyesült Államok elnökének és Kongresszusának.