52009DC0215

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.5.2009

COM(2009) 215 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Fejlemények a méltányos kereskedelem terén 1999 óta 4

3. Az alkalmazott fenntarthatósági kritériumok 5

4. Szakpolitikai megfontolások 7

4.1. Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez 7

4.2. A fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek és a WTO 8

4.3. Közbeszerzés 9

4.4. Uniós támogatás 10

5. Következtetések: A hatóságok és a gazdasági szereplők szerepe a méltányos kereskedelemmel és a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerekkel kapcsolatban 11

I. MELLÉKLET 13

II. MELLÉKLET 14

III. MELLÉKLET 15

IV. MELLÉKLET 17

V. MELLÉKLET 18

1. Bevezetés

E közlemény a méltányos kereskedelem (fair trade) és más, a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati (vagyis magán) kereskedelmi rendszerek jelenlegi helyzetét vizsgálja. A Bizottság már jó ideje felismerte, hogy a fogyasztók vásárlási döntéseikkel támogathatják a fenntartható fejlődési célkitűzéseket. E közlemény arra az egyre növekvő érdeklődésre reagál, amely nemcsak politikai síkon nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az uniós fogyasztók egyre több ilyen terméket vásárolnak. Ami a politikai vetületet illeti, az Európai Parlament 2006-ban elfogadta a „Méltányos kereskedelem és fejlődés” című jelentését[1]. A jelentés rámutat arra, hogy fokozni kell a fogyasztók tudatosságát, és megállapítja: fennáll a visszaélés veszélye ott, ahol bejuthatnak a méltányos kereskedelem piacára a tanúsítási kritériumoknak meg nem felelő vállalatok. Emellett felismeri, hogy a méltányos kereskedelem lényegében önkéntes, magánszférabeli jelenség, így a túlzottan szigorú szabályozási keretek inkább kárt okoznának, mint hasznot.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSzB) 2005. évi feltáró véleménye a fogyasztóigarancia-rendszereket vizsgálta. Legfőbb megállapítása az volt, hogy szükség van a fogyasztóigarancia-rendszerek hiteles minőségértékelésére, illetve központi definíciókat rögzített. 2006 júniusában az Európai Tanács elfogadta megújított fenntartható fejlődési stratégiáját és felkérte a tagállamokat, hogy támogassák a fenntartható, ideértve a méltányos kereskedelmi termékeket[2].

Az uniós fogyasztók évente mintegy 1,5 milliárd EUR értékben vásárolnak méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott termékeket; ez hetvenszerese az 1999-es értéknek – a Bizottság ebben az évben fogadott el közleményt a témáról. E siker is hangsúlyozza, hogy a fogyasztók, a hatóságok és más érdekelt felek – ideértve a fejlődő országok termelői szervezeteit is – számára fontos a méltányos kereskedelem valós hatásának mérése.

E közleményben a „méltányos kereskedelem” kifejezés az ISEAL-tag[3] nemzetközi szabványügyi és megfelelőségértékelő szervezetek által felállított szabványoknak és a méltányos kereskedelmi szervezetek által alkalmazottnak megfelelően használatos. A „fenntarthatóságot garantáló más magánrendszerek” kifejezés olyan más címkézési rendszereket jelent, amelyek célja a fogyasztók tájékoztatása a termék előállításának fenntartható jellegéről. (Az I. melléklet rövid függeléket tartalmaz a kifejezések és szervezetek áttekintésével.)

E közleménynek a méltányos kereskedelemről szóló 1999. évi bizottsági közlemény[4] óta bekövetkezett fejleményeket mutatja be, és előzetes megfontolásra javasolja a hatóságok és az érdekelt felek szerepét a méltányos kereskedelemmel és a fenntarthatóságot garantáló más magánrendszerekkel kapcsolatban. A tárgyalandó témák számos uniós szakpolitikai területet ölelnek fel, pl. fogyasztóvédelem, gazdasági és társadalmi fejlődés, kereskedelem, vállalati szociális felelősség, környezet és az EU belső piaca. E közleményt adott esetben egy vagy több szakpolitikai területen több célzott kezdeményezés követheti.

Ez a közlemény nem terjed ki a hatóságok által létrehozott fenntarthatósági és címkézési rendszerekre (mint pl. az uniós ökocímke).

2. Fejlemények a méltányos kereskedelem terén 1999 óta

1999 óta a legátütőbb fejleményekre azokon a nemzeti piacokon került sor, ahol a méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott termékek már jelen voltak. Az egységes címkét és a független vizsgálat és ellenőrzés szükségességét sürgető 1999-es közleményre válaszul ezeken a piacokon sikeresen meghonosították a méltányos kereskedelmi védjegyet („Fairtrade Certification Mark”)[5].

A méltányos kereskedelmi védjegy fogyasztók általi ismertségének szintje az Egyesült Királyságban[6] 2008-ban 70% fölött volt (szemben a 2000-es 12%-kal), Franciaországban pedig 2005-ben 74% (2000-ben 9%)[7]. A méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott áruk eladásainak értéke világszinten 2007 végére meghaladta a 2,3 milliárd EUR-t,[8] (ám továbbra is nagyságrendekkel van lemaradva a bioélelmiszer-eladások mögött, és a kereskedelem összértékének még mindig csak 1%-át teszi ki[9]). Európa ugyanakkor a méltányos kereskedelem hazája: világviszonylatban az eladások 60–70%-ára itt kerül sor; a leggyorsabban növekvő piacok, mint Svédország, és az újabb tagállamok között, ahol ez a fogalom még meglehetősen új keletűnek számít, az arányok azonban igen változóak.

A méltányos kereskedelem úttörő szerepet játszott a felelősség és a szolidaritás kérdéseinek megvilágításában, ami a többi szereplőre is hatással volt, és elősegítette más fenntarthatósági rendszerek létrejöttét. A kereskedelemmel kapcsolatos – számban és piaci részesedésben egyaránt növekvő – magán fenntarthatósági kezdeményezések különböző szociális vagy környezeti ellenőrzési szabványokat alkalmaznak[10]. A legelterjedtebb szociális szabvány talán az SA8000, amelyet 1997-ben a Social Accountability International (SAI) kezdeményezett[11]. Általánosabb témákra kiterjedő garancia, amely szociális és környezeti kritériumokat is magukban foglalnak, például a Utz Certified vagy a Rainforest Alliance (RA).

A több vállalatot felölelő fenntartható kereskedelmi kezdeményezések Európa különböző részein a szociális ellenőrzések eredményeinek összegyűjtésére irányuló nemzeti rendelkezésektől a bizonyos kormányzati támogatást élvező transznacionális kezdeményezésekig terjednek; ilyen pl. az Ethical Trading Initiative (ETI, etikus kereskedelmi kezdeményezés)[12]. A gazdasági szereplők által a szabványoknak való megfelelés és ennek ellenőrzése céljából végzett háttérmunkának nem kell a fogyasztók számára látható tanúsítvány vagy címke formájában megvalósulnia. A szabványoknak való megfelelés és ennek ellenőrzése tekinthető egy vállalat által a vállalati szociális felelősség érdekében tett olyan erőfeszítésnek[13], amelyet nem feltétlenül jelölnek magán a terméken. A vállalati szociális felelősséggel kapcsolatos tevékenységeket egy vállalat úgy is erősítheti, hogy elkötelezi magát elismert kritériumok vagy célkitűzések mellett, pl. az ENSZ Globális Megállapodása (Global Compact)[14] révén.

A következő magán címkézési piacok léteznek:

1. maga a méltányos kereskedelem (Fairtrade);

2. más, szűk piaci szegmenst képviselő, védjeggyel ellátott termékek, amelyek hivatalosan nem képezik a méltányos kereskedelem részét, de a fenntarthatóság kérdésivel kapcsolatban tudatos fogyasztókat céloznak (Rainforest Alliance, Utz Certified);

3. az alapvető normákat teljesítő termékek, amelyeket az egész iparágra ki akarnak terjeszteni (pl. Common Code for the Coffe Community [4C, a kávétermelők közösségének közös kódexe]; Ethical Tea Partnership [teatermelők etikus partnersége]);

4. egyéb („márkanév nélküli” áruk).

Egyetlen termelő akár mind a négyfajta kategóriát értékesítheti. A fogyasztó számára nehézséget okozhat a különböző fenntarthatósági rendszerek jelentőségének megítélése. A politikai és intézményi fejleményeket e komplex és folyamatosan alakuló háttér tudatában kell értékelni.

3. Az alkalmazott fenntarthatósági kritériumok

A fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek számos kritériumot használnak a termékek fenntarthatóságának értékelése és/vagy szavatolása érdekében. E kritériumok gyakran a fenntartható fejlődés három pillérének egyikére vagy közülük többre épülnek; e három pillér a gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődés, amelyek olykor nemzetközi szabványokhoz és megállapodásokhoz is kapcsolódnak. Egyes rendszerek egy meghatározott témára és célkitűzésre összpontosítanak (pl. a szénlábnyom az éghajlatváltozás enyhítése érdekében), míg mások a fenntartható fejlődés tágabb kontextusára vonatkozó kritériumokat alkalmaznak.

E szakasz a fent említett első kategóriát, a méltányos kereskedelmet írja le[15], amely jelentős fogyasztói ismertségre tett szert azokon a piacokon, ahol jelen van. A közismertség pedig együtt jár a méltányos kereskedelem által támogatott ügyek fokozott megértésével. A méltányos kereskedelem által alkalmazott kritériumok és szabványok a legátfogóbbak és ambiciózusabbak között vannak, amennyiben nagy számú olyan kérdéskört és feltételeket ölelnek fel, amelyek hatással vannak a fejlődő országok termelőire, beleértve különösen a termelőnek fizetendő minimum árat és a termelő közösségének fizetett hasznot.

A méltányos kereskedelem kritériumai:

A méltányos kereskedelmi mozgalom által meghatározott és a 2006-os európai parlamenti jelentésben leírt kritériumok a következők:

- olyan, tisztességes bért garantáló tisztességes termelői ár , amely fedezi a fenntartható termelés és a megélhetés költségeit. Ennek az árnak legalább olyan magasnak kell lennie, mint a méltányos kereskedelem nemzetközi szervezetei által meghatározott méltányos kereskedelmi minimum ár és haszon;

- a kifizetések egy részének előre teljesítése a termelő kívánsága esetén;

- hosszú távú, stabil kapcsolatok a termelőkkel és a termelők bevonása a méltányos kereskedelem szabványainak megállapításába,

- a beszállítási lánc átláthatósága és nyomon követhetősége , a megfelelő fogyasztói tájékoztatás garantálása céljából;

- olyan termelési feltételek, amely megfelelnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc alapegyezményének ;

- a környezet tiszteletben tartása, az emberi jogok – különösen a nők és gyermekek jogainak – védelme, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést elősegítő, hagyományos termelési módok tiszteletben tartása;

- kapacitás-fejlesztés és a felelősség átruházása a termelőkre, különösen a fejlődő országok kistermelőire, marginalizált termelőire és munkavállalóira, és ezek szervezeteire valamint kapcsolódó közösségeire a méltányos kereskedelem fenntarthatóságának biztosítása érdekében;

- a termelői szervezetek támogatása a termelésben és a piacra jutásban ;

- a méltányos kereskedelemmel, a kereskedelmi kapcsolatokkal, a méltányos kereskedelem küldetésével és céljával, valamint a nemzetközi kereskedelmi szabályok terén uralkodó igazságtalansággal kapcsolatos tudatosságot növelő tevékenységek fokozása;

- a jelen kritériumoknak való megfelelés folyamatos megfigyelése és ellenőrzése , amiben a déli szervezeteknek nagyobb szerepet kell játszaniuk, ami kisebb költségeket és a tanúsítási folyamatban való helyi részvétel növekedését eredményezi;

- a méltányos kereskedelmi tevékenységek rendszeres hatásvizsgálata .

4. SZAKPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK

4.1. Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez

A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló más magánrendszerek egyik sajátos jellemzője, hogy alapvetően önkéntes, dinamikus mechanizmus alapján működnek, amely a társadalom és a fogyasztók tudatosságával és igényeivel párhuzamosan fejlődik. Ahogyan a társadalom egyre jobban megérti a fenntarthatóság kihívásait, úgy követik ezt a fejlődést a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek; egyes esetekben éppen e rendszerek az ügy éllovasai; fokozzák a tudatosságot, a fogyasztói érdeklődést és megértést pedig az új és kialakulóban lévő fenntartható fejlődési kihívások felé terelik. A szűk piaci szegmensek és rendszerek befolyásolhatják a mainstream gazdaságot és a kormányzati politikaalkotást.

A Bizottság úgy véli, hogy nem feladata a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerekkel kapcsolatos kritériumok rangsorolása vagy szabályozása, és a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel kapcsolatos jelentőségük meghatározása. A kritériumok és szabványok szabályozása korlátozná az e téren megvalósuló magán kezdeményezések dinamizmusát, továbbá útjában állna a méltányos kereskedelem és más magánrendszerek és szabványaik további fejlődésének.

A fenntartható fejlődést szolgálhatják azok a rendszerek, amelyek környezeti, társadalmi vagy gazdasági összetevőknek szánnak kiemelt szerepet. A jó piaci működés szempontjából fontos, hogy a fogyasztók és a termelők megbízható információkkal rendelkezzenek a rendszerekről. E ponton kitérhetünk néhány, a helyes gyakorlat értékelése szempontjából fontos összetevőre, amelyeket a gazdasági szereplőknek a Bizottság szerint magukévá kellene tenniük:

A szabványoknak és a kritériumoknak objektívnek és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük azért, hogy elkerülhető legyen az elsősorban a fejlődő országok termelőire gyakorolt bármely (akár nem szándékos) negatív hatás. A Bizottság üdvözli az olyan folyamatban lévő erőfeszítéseket, amelyek a fogalommeghatározások pontosabbá tételére irányulnak, mint pl. a méltányos kereskedelmi charta közzététele. Ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozottan hozhassanak döntéseket, a szabványokat és a kritériumokat átlátható módon kell alkalmazni. Ahhoz, hogy a fogyasztók és a termelők megőrizzék a piacba vetett bizalmukat, többek között arra az információra is szükségük lehet, hogy a felárnak mekkora része jut el a termelőkhöz[16].

Optimális esetben független ellenőrzésnek kellene működnie annak biztosítása érdekében, hogy a termékek olyan gyakorlat eredményeként jönnek létre, amely megfelel az ökológiai, gazdasági és szociális megfontolásokra kiegyensúlyozottan tekintettel lévő meghatározott kritériumrendszernek. Az ellenőrzési folyamat jellegét és eredményeit vizsgálat céljából elérhetővé kellene tenni[17]. A Bizottság ezért arra ösztönzi az érdekelt feleket: javítsák értékelési módszereiket, hogy a fogyasztók jól tájékozottan választhassanak.

Világosabbá és jobban érthetővé kell tenni a magán fenntarthatósági rendszereknek a fejlődő országok termelőire és tágabb értelemben a környezetükre gyakorolt tényleges hatását. A fogyasztóknak optimális esetben a rendszerek hatásának objektív értékelésére alkalmas szempontot kellene rendelkezésükre bocsátani. E téren a Bizottság fejlődést vár, tekintettel a már folyó munkára, és várakozással tekint az előrehaladás elébe, amely további politikai megfontolások alapját képezheti[18].

A IV. mellékletben található az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a fogyasztóigarancia-rendszerekkel kapcsolatban meghatározott operatív kérdések felsorolása. A Bizottság ösztönzi az azzal kapcsolatos közös álláspont további kidolgozását, hogy a rendszerektől milyen alapvető folyamat-előírásokat lehet ésszerűen elvárni, miközben továbbra is kerülendő a megfelelő fenntarthatósági szabványok meghatározása a magánrendszerek számára.

A fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek hatásmaximalizálásának elvei; A magánrendszerek nem kormányzati jellegének fenntartása az EU-ban. Szinergiák teremtése a különböző rendszerek között és az egyértelműség fokozása a fogyasztók és a termelők számára. Közös álláspont kialakítása az alapvető folyamatokra vonatkozó ésszerű előírásokról. Objektív tények megállapítása a fenntarthatóságot garantáló különböző magán kereskedelmi rendszerek relatív hatásáról. |

- 4.2. A fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek és a WTO

A kereskedelem liberalizációja magában rejti a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés lehetőségeit. A fejlődés és a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok – integrálása a globális gazdaságba a WTO és az EU kereskedelempolitikájának kulcsfontosságú célkitűzései.

A WTO rendszerén keresztül megvalósuló többoldalú kereskedelmi liberalizáció a leghatékonyabb módja a világkereskedelem kiterjesztésének és irányításának, és segíthet lehetőségeket teremteni a gazdasági növekedésre és a fenntartható fejlődésre. A kereskedelem liberalizációja azonban nem elegendő; a kereskedelempolitika a növekedésre, fejlődésre és fenntarthatóságra gyakorolt hatását részben olyan más területek széles körére vonatkozó szabályozás és politikák fogják keretek közé, amelyek hatással vannak a növekedésre és a fenntartható fejlődésre.

Az alapvetően önkéntes részvétellel működő magán kezdeményezések összhangban vannak a megkülönböztetésmentes többoldalú kereskedelmi rendszerrel. Bármely, az ilyen címkézési rendszerekre vonatkozó kormányzati beavatkozásnak vagy szabályozási mechanizmusnak – még ha önmagában nem is jelent problémát – tekintetbe kell vennie a WTO-kötelezettségeket, elsősorban azok átlátható és megkülönböztetésmentes működésének biztosítása érdekében.

A WTO-val kapcsolatos elv; Biztosítani kell a címkézési rendszerek átlátható és megkülönböztetésmentes működését. |

- 4.3. Közbeszerzés

Fontos fejlemények mentek végbe a közbeszerzés területén. A hatóságok az EU GDP 16%-ának megfelelő összeget költenek, így kulcsfontosságú stratégiai piacot jelentenek.

Az ajánlatkérőknek iránymutatásra van szükségük a fenntartható közbeszerzés végrehajtására vonatkozóan, ezért a Bizottság nemrégiben elfogadta a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzésről szóló közleményét[19] (amely kiegészíti a Bizottság zöld közbeszerzési útmutatóját) és jelenleg egy párhuzamos útmutató közzétételén dolgozik a szociális tárgyú közbeszerzésekről. Ezek a dokumentumok együtt átfogó útmutatást nyújtanak a fenntartható közbeszerzésre vonatkozóan.

Ajánlattételi felhívásaiban közbeszerzési politikája részeként sok hatóság megköveteli a fenntartható vagy a méltányos kereskedelem elveinek megfelelő célkitűzéseket. Vannak tagállamok, amelyek ezen is túlmutatva konkrétan „méltányos kereskedelmet tanúsító címkét vagy annak megfelelőjét” írnak elő. Az európai közbeszerzési szabályok értelmében a méltányos kereskedelmi árukat beszerezni kívánó ajánlatkérők nem írhatnak elő meghatározott címkéket, mivel ez korlátozná az olyan termékek hozzáférését a szerződéshez, amelyek bár nincsenek ilyesfajta védjeggyel ellátva, mégis eleget tesznek hasonló méltányos kereskedelmi szabványoknak.

Amennyiben egy ajánlatkérő méltányos kereskedelmi terméket kíván beszerezni, az áruk műszaki előírásában meghatározhatja a vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat, amelyeknek kapcsolódniuk kell a szerződés tárgyához, és meg kell felelniük a más vonatkozó uniós közbeszerzési szabályoknak, ideértve az egyenlő bánásmód és az átláthatóság alapkövetelményeit is. E kritériumoknak a termék teljesítményjellemzőire (pl. újrafeldolgozott anyagból készült üveg) vagy a termék előállítási folyamatára (pl. biotermesztés) kell vonatkozniuk.

A fenntarthatóságot garantáló árut beszerezni kívánó ajánlatkérő nem írhat elő egy konkrét címkét beszerzései műszaki előírásaiban. Ehelyett meg kell vizsgálnia a pl. a méltányos kereskedelmi címkére feljogosító alkritériumokat, és ezek közül csak azokat kell felhasználnia, amelyek beszerzése tárgyához kapcsolódnak. Az ajánlatkérőnek mindig lehetővé kell tennie az ajánlattevők számára, hogy – méltányos kereskedelmi címkék vagy más bizonyító eszközök használatával – bizonyítsák, hogy megfelelnek az adott szabványoknak.

A teljesítési záradékokba be lehet emelni környezeti és szociális kritériumokat is, feltéve, ha e kritériumok kapcsolódnak az adott szerződés teljesítéséhez (pl. a szerződés teljesítésében érintett munkavállalók minimálbére), továbbá ha értelemszerűen megfelelnek a műszaki előírásokkal kapcsolatban fent említett egyéb követelményeknek.

A közbeszerzési határozatoknak a fenntartható fejlődéshez való lehetséges hozzájárulását elősegítő elvek: Biztosítani kell, hogy megfelelő útmutatás álljon rendelkezésre a fenntartható közbeszerzés megvalósításának mikéntjéről |

- 4.4. Uniós támogatás

A Bizottság elsősorban fejlesztési együttműködési eszközei (19. költségvetési fejezet) révén nyújtott pénzügyi támogatást a méltányos kereskedelemnek és más fenntartható kereskedelmi tevékenységeknek, nem kormányzati szervezetek fellépéseinek társfinanszírozásával. 2007 és 2008 között 19,466 millió EUR-t irányoztak elő nem kormányzati szervezetek által végrehajtott és társfinanszírozott fellépésekre. E fellépések többsége az Európai Unión belüli figyelemfelkeltés területén valósult meg.

A többéves országos stratégiai dokumentumok és indikatív programok keretében finanszírozott fellépések – melyek kiterjednek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési ágazatra – magukban foglalnak a méltányos kereskedelem megkönnyítéséhez hozzájáruló tevékenységeket. A hagyományos AKCS-banánszállítók számára létrehozott különleges segítségnyújtási keret és a cukorról szóló jegyzőkönyvet kísérő intézkedések is segítették a gazdálkodókat abban, hogy a méltányos kereskedelem szűk piaci szegmensében értékesítsenek. Az ellátási lánc másik felén a kereskedelmet és a magánszektor fejlődését támogató projektek ugyancsak hozzájárulhatnak a kereskedelmi tevékenységek – ideértve a méltányos kereskedelmet – megkönnyítéséhez.

A 2008. és 2009. költségvetési évben a kereskedelemre szánt költségvetési keretösszegekből (20. fejezet) évi 1 millió EUR kiegészítő keretösszeget különítettek el kifejezetten a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos fellépésekre. E keretösszegeket a fejlesztési eszközök keretében történő finanszírozás kiegészítésére fogják használni[20].

Az Európai Bizottság – főként keresletalapú – támogatást nyújtott „méltányos kereskedelemmel kapcsolatos projektekhez; fellépések társfinanszírozására irányuló vonatkozó támogatási kérelmek nem kormányzati szervezetektől érkeztek, többségükben az Unión belüli figyelemfelkeltéssel kapcsolatban. Az Európai Bizottság nagyobb figyelmet kíván fordítani a hatásvizsgálatok, a piaci átláthatósági erőfeszítések és a rendszerek végrehajtásával, valamint a védjegyek megszerzésével kapcsolatos nehézségek felmérésének támogatására. Ezt támogathatják az uniós tagállamoknak a méltányos kereskedelem hatástanulmányainak finanszírozását célzó hasonló intézkedései.

A Bizottság kezdeményezett egy olyan projektet, végrehajtását pedig az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) vállalta, amelynek célja a rendszereknek a fenntarthatóságot igazoló érveit összegyűjtő internetes portál létrehozása. A projekt célja, hogy összehasonlítható információt nyújtson a meglévő összes rendszer tartalmáról és folyamatairól a fogyasztók és a termelők számára egyaránt. A cél az átláthatóság növelése azzal kapcsolatban, hogy a különböző rendszerek hogyan kezelik a különböző vonatkozó kritériumokat, és hogy az érdekelt felek közötti, e témával kapcsolatos információcserét lehetővé tegyék.

Elvek, amelyek segítik az EU-t a rendszereknek nyújtott közvetlen támogatások optimális felhasználásában: A jelenleg érvényes költségvetési előirányzatok által lefedett célterületek azonosítása, pl. a különböző rendszerek hatásait megvilágító tanulmányok, a piaci átláthatóságra irányuló törekvések támogatása és a nyújtott támogatás költség-haszon elemzései. |

- 5. Következtetések: A hatóságok és a gazdasági szereplők szerepe a méltányos kereskedelemmel és a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerekkel kapcsolatban

A méltányos kereskedelemnek és a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszereknek a fenntartható fejlődéshez való lehetséges hozzájárulására tekintettel a Bizottság továbbra is elkötelezett kíván maradni az ilyen rendszerek támogatása mellett. E közleményt adott esetben egy vagy több szakpolitikai területen további kezdeményezés követheti. E szakaszban a Bizottság:

- Hangsúlyozza a méltányos kereskedelem és más hasonló, a fenntarthatóságot garantáló rendszerek nem kormányzati jellege fenntartásának fontosságát EU-szerte. A központi szabályozás útjában állhatna a dinamikus magánrendszerek működésének.

- Megállapítja , hogy a méltányos kereskedelem az uniós piac nagy részén jelentős mértékben képviselteti magát, valamint hogy számottevő ismertségre tett szert a fogyasztók körében, ami a rendszer alapjául szolgáló szabványok és alapelvek kidolgozásával és átláthatóságával magyarázható.

- Megállapítja , hogy a sok különféle magánrendszer hozzájárulhat a fenntarthatósági célkitűzések eléréséhez, ugyanakkor sokféleségük magában hordozza a fogyasztók összezavarásának kockázatát. A Bizottság szerint tovább lehet gondolni a fenntarthatóságot garantáló magán kereskedelmi rendszerek hatásának maximalizálását szolgáló elveket, ám el kell kerülni a magánrendszerek által követendő megfelelő fenntarthatósági szabványok meghatározását. Ez azonban nem sértheti a hatóságok által elrendelt, a fenntarthatósággal kapcsolatos vonatkozó szabványoknak és jogszabályoknak való megfelelést.

E tekintetben a Bizottság:

- Emlékeztet arra , hogy a magán fenntarthatósági rendszerekre vonatkozó szabványokról a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás átláthatósága és megfelelősége kulcsfontosságú, és hogy előny származhat abból, ha sikerül közös álláspontra jutni az ésszerűen elvárható alapvető folyamat-előírásokkal kapcsolatban, mint pl. a független ellenőrzés.

- Emlékeztet arra , hogy a magán fenntarthatósági rendszerek további hatásvizsgálata jelentős előrelépés lenne.

- Határozott szándéka kiaknázni a különböző magán címkézési rendszerek közötti párbeszéd, együttműködés és adott esetben a konvergencia lehetőségeit a potenciális szinergiák támogatása és a fogyasztók számára az egyértelműség fokozása érdekében.

A közbeszerzés vonatkozásában a Bizottság:

- Kiemeli a közbeszerzéssel foglalkozó hatóságoknak nyújtott iránymutatás fontosságát annak érdekében, hogy segítsék őket döntéseikkel a fenntartható fejlődéshez a lehető legteljesebb mértékben hozzájárulni.

- Kiemeli , hogy a fenntarthatóságot garantáló árut beszerezni kívánó ajánlatkérőnek csak a közbeszerzés tárgyához tartozó kritériumokat szabad használnia, és be kell tartania a további vonatkozó uniós közbeszerzési szabályokat. Az ajánlatkérőnek mindig lehetővé kell tennie az ajánlattevők számára, hogy – méltányos kereskedelmi címkék vagy más bizonyító eszközök használatával – bizonyítsák, hogy megfelelnek az adott szabványoknak.

A finanszírozás vonatkozásában a Bizottság:

- Folytatni kívánja a releváns méltányos kereskedelmi és egyéb fenntartható kereskedelmi tevékenységek finanszírozását, összhangban jelenlegi gyakorlatával. Ez nem zárja ki a meghatározott prioritásokat szolgáló célzottabb fellépések finanszírozásának lehetőségét.

- Emlékeztet arra, hogy a fenntarthatóságot garantáló magánrendszerek által a fenntartható fejlődés paramétereire gyakorolt hatás elemzéseinek eredményét értékelni kell, beleértve a gazdasági, szociális és fejlődési kritériumok következményeit a termelő országokban. Mivel a fenntarthatóságot garantáló magánrendszerek a fejlődő országbeli termelők munka- és életkörülményeire összpontosítanak, a Bizottság szerint e szempontokra különös figyelmet kell fordítani. Az elemzéseknek össze kellene vetniük a különböző magánrendszerek hatását azért, hogy alapot adjanak az e téren megvalósuló további kezdeményezéseknek.

I. MELLÉKLET

A MÉLTÁNYOS KERESKEDELEM MEGHATÁROZÁSA

A méltányos kereskedelem szabványai az érdekelt felek és a szakértők konzultációjának eredményei, és azokat a Nemzetközi Szociális és Környezeti Akkreditációs és Címkézési Szövetség (ISEAL) előírásaival összhangban határozták meg. A szövetség a vezető nemzetközi szabványügyi és megfelelőségértékelő szervezetek hivatalos együttműködése, amely a szociális és a környezeti kérdésekre összpontosít.

A világ méltányos kereskedelmi szervezeteit az ISEAL elveivel összhangban két nemzetközi méltányos kereskedelmi szabványügyi szerv tanúsítja: a Fairtrade Labelling Organizations (FLO) és a World Fair Trade Organization (WFTO) (korábban International Fair Trade Association, IFAT). A WFTO az ISEAL társult tagja. E két szabványügyi szervezet létrehozta a méltányos kereskedelem elveinek chartáját.

A méltányos kereskedelem elveinek chartájával (2009. január) összhangban a méltányos kereskedelem meghatározása a következő (a 2001-es FINE meghatározás alapján):

„A méltányos kereskedelem az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbeszéden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntartható fejlődéshez azzal, hogy a hátrányos helyzetű termelők és munkavállalók számára jobb kereskedelmi feltételeket kínál, és biztosítja alapvető jogaikat, különösen délen. A fogyasztók által támogatott méltányos kereskedelmi szervezetek tevékenyen részt vesznek a termelők támogatásában, a tudatosság növelésében és a hagyományos nemzetközi kereskedelem szabályai és gyakorlata megváltoztatásáért folyó kampányban.”

E közleményben a fenti meghatározás használatos. .

A Fairtrade Labelling Organizations (FLO) 23 tagszervezetből, kereskedőkből és külső szakértőkből álló szövetség. A szervezet méltányos kereskedelmi szabványokat dolgoz ki és vizsgál felül, valamint támogatást nyújt a méltányos kereskedelmi védjegyre jogosult termelőknek az ilyen tanúsítványok megszerzésében és megtartásában, valamint a piaci lehetőségek tőkésítésében. Így például a Fairtrade Labelling Organisation (FLO) meghatározza a szabványokat, egy másik nemzetközi tanúsító társaság – az FLO-CERT – pedig rendszeresen vizsgálatokat végez és tanúsítja a termelők e szabványoknak való megfelelését, valamint ellenőrzi a termelők és az importőrök közötti áruforgalmat.

A World Fair Trade Organization (WFTO) ezen kívül független harmadik fél általi tanúsítási rendszert is kialakított: a fenntartható méltányos kereskedelmi irányítási rendszert.

Nem könnyű különbséget tenni a nem kormányzati kezdeményezésű célorientált műveletek, amelyek elsődleges célkitűzése a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás, illetve az úgynevezett mainstream kezdeményezések között, amelyek elsődlegesen üzlet-orientáltak, de a fenntarthatósági célkitűzésekhez is hozzá kívánnak járulni. Például a szupermarketek saját méltányos kereskedelmi márkáikat együtt kínálják a más, méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott termékekkel.

II. MELLÉKLET

A MÉLTÁNYOS KERESKEDELEMRŐL SZÓLÓ 1999-ES KÖZLEMÉNY

A Bizottság 1999-es közleményében meghatározott kérdésekkel különböző szinteken foglalkoztak. Európai szinten az Európai Parlament 2006-os jelentése, a „Schmidt-jelentés”, illetve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSzB) 2005. évi feltáró véleménye (jelentéstevő: Richard Adams) előterjesztett, a méltányos kereskedelemmel és a fenntarthatóságot biztosító hasonló magánrendszerekkel kapcsolatos megfontolásokat. 2006 júniusában az Európai Tanács elfogadta megújított fenntartható fejlődési stratégiáját, és a méltányos kereskedelmi termékeket beemelte a tagállamoknak szóló, a fenntartható termékek támogatására irányuló felkérésébe[21].

Számos bizottsági szakpolitikai dokumentum tárgyalt a fenntarthatóságot tanúsító címkék odaítélésével kapcsolatos kérdéseket is: így például a Communication on Agricultural Commodity chains, poverty and dependence (a mezőgazdasági áruforgalmi láncokról, a szegénységről és a függőségről szóló közlemény); az EU Afrikával kapcsolatos politikája; a gyapotágazatra vonatkozó cselekvési terv; a Tanács által 2007 októberében elfogadott kereskedelemtámogatási stratégia és a Bizottság 2008. októberi zöld könyve a mezőgazdasági termékek minőségéről[22]. Mindezzel együtt a Bizottságnak az akkoriban „méltányos kereskedelemnek” nevezett fogalommal kapcsolatos álláspontjáról a legátfogóbb nyilatkozat a méltányos kereskedelemről szóló 1999-es bizottsági közlemény.

A közlemény három kulcsfontosságú kérdést emelt ki: i. a méltányos és az „etikus” kereskedelem fejlődését koherens módon kell kezelni; ii. a méltányos kereskedelemnek önkéntes részvétel alapján kell hozzájárulnia a fenntartható fejlődéshez, és az Európai Közösség beavatkozásakor figyelembe kell venni a WTO-kötelezettségeket; továbbá iii. a rendszereknek ki kell elégíteniük a fejlődő országok termelőinek igényeit, és lehetővé kell tenniük a fogyasztók számára, hogy jól tájékozottan hozzanak döntéseket.

III. MELLÉKLET

A HELYES MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÜZLETI GYAKORLATTAL KAPCSOLATOS, ILLETVE A SZOCIÁLIS ÉS KÖRNYEZETI KRITÉRIUMOK

E rész a közlemény harmadik szakaszára vonatkozik, és példákat mutat be a fogyasztók a fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatos tudatosságát célzó, védjeggyel ellátott termékekre.

A tanúsítási rendszerek általában a helyes mezőgazdasági és üzleti gyakorlattal kapcsolatos, illetve szociális és környezeti kritériumokat foglalnak magukban. A Utz Certified magatartási kódexe (amely jelenleg a kávéra vonatkozik, és ki fogják terjeszteni a kakaóra, teára és a pálmaolajra) olyan elemeket foglal magában, mint a nyilvántartás-vezetési szabványok, a mezőgazdasági vegyszerek minimalizált és dokumentált növényvédelmi célú használata, a munkavállalói jogok védelme, valamint az alkalmazottak és családjuk hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz. Szociális téren a munkavállalók védelme a nemzeti jogszabályokon és az ILO-egyezményeken alapszik, de kiterjed a lakhatásra, a tiszta ivóvízre és a munkavállalók képzésére is. A környezeti kritériumok a talajerózió megelőzésével, a vízhasználattal, az energiahasználattal, a fenntartható energiaforrásokkal és az erdőirtással kapcsolatosak.

Más magánrendszerek még inkább előtérbe helyezik a környezetvédelmet: nevéből is egyértelmű, hogy a Rainforest Alliance („esőerdő szövetség”) közéjük tartozik, ám a gyakorlatban az RA tanúsítási rendszere ötvözi a környezeti és a szociális megfontolásokat:

- szociális és környezeti irányítási rendszer

- az ökoszisztéma megőrzése

- természetvédelem

- vízvédelem

- méltányos bánásmód és jó munkakörülmények a munkavállalóknak

- munkaegészségügy és -biztonság

- közösségi kapcsolatok

- integrált növényvédelem

- talajkezelés és -védelem

- integrált hulladékgazdálkodás

A jelentés harmadik szakaszában felsorolt harmadik típus olyan szabvány, amelyet a teljes iparágra való kiterjesztés szándékával hoztak létre, nem pedig a megkülönböztetett fogyasztók szűk piaci szegmensének ellátására. Erre példa a kávétermelők közösségének közös kódexe, amely az elmúlt öt évben a fenntartható fejlődés alapjainak a mainstream kávéágazaton belüli lefektetésén dolgozott. A kávétermelők közös kódexe az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzésein alapul, és kizárja a szociális, környezeti és gazdasági gyakorlatok legrosszabb formáit a termelés, a betakarítás utáni feldolgozás és a zöldkávé-kereskedelem terén. A meghatározások alapvetően az ENSZ emberi jogi nyilatkozatán alapulnak, illetve hatályos ENSZ-egyezményeken és szabványokon, valamint rendszerint a nemzeti jogszabályokon. Amint a tíz legrosszabb gyakorlatot kiiktatták, a résztvevőknek tovább kell dolgozniuk a kódexben szereplő többi paraméter finomításán.

IV. MELLÉKLET

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a fogyasztóigarancia-rendszerekkel kapcsolatban meghatározott operatív kérdések sora a) A rendszer irányítása Hol kell a rendszert végső fokon ellenőrizni? b) A rendszer céljai Világosan meg vannak határozva a célok? c) A rendszer alkalmazási köre A rendszer a „problémát" kezeli, annak rendes meghatározása értelmében? d) A rendszer szabványai vagy feltételei A rendszer által meghatározott és ellenőrzött szabványok kifejezik a célokat? e) Hatásvizsgálat Hihető a rendszernek a célokra gyakorolt hatásáról szóló vizsgálat? f) Független felülvizsgálat Sor került a rendszer működésének független felülvizsgálatára? g) Költség-haszon elemzés Van olyan folyamat, amellyel nyomon követhető és értékelhető a rendszernek a beszállítók, a kereskedők és a fogyasztók által viselt költsége a célok elérése terén elért előrehaladással összehasonlítva? h) Nyilvános nyilatkozatok A tanúsítvánnyal rendelkező vállalatok vagy beszállítók által tett nyilatkozatok megfelelnek a rendszer céljainak, szabványainak és eredményeinek? |

V. MELLÉKLET

„TÁRSFINANSZÍROZÁS EURÓPAI NEM KORMÁNYZATI SZERVEZETEKKEL” ÉS „NEM ÁLLAMI SZEREPLŐK ÉS HELYI HATÓSÁGOK A FEJLŐDÉSBEN" TEMATIKUS PROGRAMOK |

2007. és 2008. évi projektek, amelyek céljai és/vagy tevékenységei között szerepel a méltányos kereskedelem támogatása |

Szerződés éve | Megnevezés | Szerződő fél | Ország | Költségvetés | DAC-kód |

2008 | ESTRATEGIA PARA EL FORTALECIMIENTO DE INICIATIVAS COMUNITARIAS PRODUCTIVAS ACORDES CON EL DESARROLLO SUSTENTABLE | FUNDACION TIERRA VIVA | Venezuela | 49968 | 15150 |

2008 | COMPETITIVIDAD PRODUCTIVA Y COMERCIAL DE LA RED DEPARTAMENTAL DE PEQUEÑOS PRODUCTORES DE HABA CONVENCIONAL Y ORGÁNICA (ASOHABA) EN EL MERCADO COMUNITARIO Y DE COMERCIO JUSTO | CREDI FUTURO ASOCIACION | 380000 | 43040 |

2008 | Cafe amigable con la naturaleza Santa Cruz - Bolivia | ASOCIACION CENTRO DE PROMOCION AGROPECUARIA CAMPESINA | Bolivia | 515267 | 43040 |

2008 | OntunLan, N''do Botor - Turismo Socialmente responsavel no sector de Quinhamel | INSTITUTO MARQUES DE VALLE FLOR FUNDACAO | Portugal | 496389,32 | 33210 |

2008 | Espaço por um Comércio Justo: alternativas em rede | CENTRO DE INFORMACAO E DOCUMENTACAOAMILCAR CABRAL ASSOCIACAO | Consortium | 370011,99 | 15150 |

2008 | Decent Life - decent work. Enhancing international strategies and policies of trade unions | SUDWIND DIE AGENTUR FUR SUD NORD BILDUNGS UND OFFENTLICHKEITSARBEIT GMBH | Consortium | 662264 | 99820 |

2008 | Mobilizing for a sector dialogue for the improvement of working conditions in the globalized toy industry | SUDWIND DIE AGENTUR FUR SUD NORD BILDUNGS UND OFFENTLICHKEITSARBEIT GMBH | Consortium | 929043 | 99820 |

2008 | F.R.A.M.E. (Fair and Responsible Action in MEditerranean area ) | CONSORZIO CTM-ALTROMERCATO SOCIETACOOPERATIVA | Consortium | 494821 | 99820 |

2008 | Network Sustainable Consumption | SUDWIND DIE AGENTUR FUR SUD NORD BILDUNGS UND OFFENTLICHKEITSARBEIT GMBH | Consortium | 647023 | 99820 |

2008 | Creating Coherence. Trade for Development: Development Aid for Trade | MOVIMENTO PER L AUTOSVILUPPOL INTERSCAMBIO E LA SOLIDARIETA | Consortium | 968233 | 99820 |

2008 | A NETWORK FOR THE DEVELOPMENT | PROVINCE OF PESARO AND URBINO | Consortium | 115621 | 99820 |

2008 | Frauen und Globalisierung: Decent work for ALL! – Informations- und Mobilisierungskampagne für menschenwürdige Arbeit für Frauen in der globalen Exportindustrie am Beispiel Bekleidung | CHRISTLICHE INITIATIVE ROMERO EV | Consortium | 720446 | 99820 |

2008 | Verantwortliche Öffentliche Beschaffung und Menschenwürdige Arbeit JETZT!– Öffentlichkeits-, Bewusstseins- und Lobbykampagne zur Durchsetzung sozialer und ökologischer Beschaffung von Öffentlicher Hand und privaten Institutionen | CHRISTLICHE INITIATIVE ROMERO EV | Consortium | 701163 | 99820 |

2008 | Local capacity building for Fairtrade in Sweden, Finland and Estonia | FORENINGEN FOR RATTVISEMARKT SVERIGE | Consortium | 823148 | 99820 |

2008 | Network of Schools and Local Communities contributing to the achievement of the MDGs | POLSKA AKCJA HUMANITARNA | Consortium | 999000 | 99820 |

2008 | Fair Flowers - a gift to all involved. Raising the awareness of local authorities, consumers and traders on the production of cut flowers in developing countries | FIAN FOODFIRST INFORMATIONS & AKTIONS NETWERK SEKTION DER BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND EV | Consortium | 669087 | 99820 |

2008 | A case for poverty reduction: Consumer awareness and action in 6 EU member states | CONSUMERS INTERNATIONAL LBG | Consortium | 857713 | 99820 |

2008 | Introducing the MADE-BY label for sustainable fashion in the United Kingdom | STICHTING INTERKERKELIJKE AKTIE VOOR LATIJNS AMERIKA SOLIDARIDAD | Consortium | 770000 | 99820 |

2008 | La sensibilisation sur les interdépendances entre Nord et Sud : un enjeu pour la mobilisation des citoyens européens en faveur du développement. | ASSOCIATION FRERES DES HOMMES | France | 789205,5 | 99820 |

2007 | Export Trade from Kenya – Enabling the poor to share the fruits. | AFRICA NOW LBG | Royaume-Uni | 408000 | 31191 |

2007 | Appui aux familles vulnérables dans deux zones cotonnières du Mali | ASSOCIATION VETERINAIRES SANS FRONTIERES - CENTRE INTERNATIONAL DE COOPERATION POUR LE DEVELOPPEMENT AGRICOLE VSF CICDA | France | 740614,53 | 43040 |

2007 | Empowering Emerging Farmers through fair trade development in South Africa | STICHTING INTERKERKELIJKE AKTIE VOOR LATIJNS AMERIKA SOLIDARIDAD | Pays-Bas | 1000000 | 33120 |

2007 | PUBLIC AFFAIRS - Mobilising action for Fair Trade Public Procurement | STICHTING EUROPEAN FAIR TRADE ASSOCIATION | The Netherlands | 568200 | 99820 |

2007 | Campaign for sustainable purchasing of computers: Making public purchasing in Europe work for development by raising awareness ot the working conditions and environmental issues in the global supply chain of computers. | WELTWIRTSCHAFT, OKOLOGIE & ENTWICKLUNG - WEED EV | Germany | 1038334,5 | 99820 |

2007 | Enlarging FAIR | PANGEA - NIENTE TROPPO SOCIETA COOPERATIVA SOCIALE SCSARL | Italy | 448198,2 | 99820 |

2007 | Expanding Fair Trade Awareness in Slovakia and the Czech Republic | NADACIA INTEGRA | Slovakia | 202779 | 99820 |

2007 | Fair consumption | MAGOSFA KORNYEZETI NEVELESI ES OKOTURISZTIKAI ALAPITVANY | 99880,26 | 99820 |

2007 | Supermarkets, supply chains and poverty reduction | WAR ON WANT | United Kingdom | 360000 | 99820 |

2007 | Decent work, trade and development: raising awareness among trade unions and women´s groups of the employment implications of international trade relations | WAR ON WANT | United Kingdom | 720000 | 99820 |

2007 | Education for Global Sustainability, Responsible Consumption and Fair Trade | UUSI TUULI RY | 496579,78 | 99820 |

2007 | FEEDING AND FUELLING EUROPE | MAGYAR TERMESZETVEDOK SZOVETSEGE | Hungary | 1078521,66 | 99820 |

2007 | Médiatiser la face invisible du développement | ASSOCIATION COMITE FRANCAIS POUR LASOLIDARITE INTERNATIONALE | France | 346591,06 | 99820 |

19 466 102,80 |

.

[1] Európai parlamenti jelentés: Méltányos kereskedelem és fejlődés (2005/2245(INI) a „Schmidt-jelentés”.

[2] „A tagállamoknak támogatniuk kell a biogazdálkodásból és a tisztességes kereskedelemből származó termékek, valamint a környezetvédelmi szempontból nem káros termékek[et]”..http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/06/st10/st10117.hu06.pdf 13. o.

[3] ISEAL: Nemzetközi Szociális és Környezeti Akkreditációs és Címkézési Szövetség

[4] COM(1999) 619., 1999.11.29. Az 1999-es bizottsági közleményről szóló tájékoztatás a II. mellékletben szerepel.

[5] A fogalommeghatározásokkal kapcsolatos további információt ld. az I. mellékletben.

[6] Fairtrade Foundation, 2008.

[7] OECD, 47. sz. kereskedelempolitikai munkadokumentum 1. rész, 2007.1.10.

[8] Fairtrade Labelling Organizations International, 2008.

[9] Land, P. & Andersen, M, "What is the world market for certified products", Commodities and Trade Technical Paper, OECD.

[10] Ld. még az ellátási lánc felelős irányításának (Responsible Supply-Chain Management) portálját, amelyet a vállalati szociális felelősséggel foglalkozó európai szövetség (European Alliance on CSR) részeként hoztak létre; www.csr-supplychain.org.

[11] A SAI szerint „a 175 milliárd USD éves eladást meghaladó kiskereskedők, márkacégek és más munkáltatók világszerte az SA8000-at használják.” www.sa-intl.org.

[12] Más kezdeményezések e tárgykörben, amelyeket meg kell említeni: a Business Social Compliance Initiative (http://www.bsci-eu.com/), és a Global Social Compliance Programme (http://www.ciesnet.com/2-wwedo/2.2-programmes/2.2.gscp.background.asp).

[13] 2006. március 22-i 136. közlemény: „Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén”.

[14] www.unglobalcompact.org.

[15] A III. melléklet függelékében megtalálható az e szakaszban említett további magán fenntarthatósági rendszerek bemutatása.

[16] Az Egyesült Királyság alsóháza a méltányos kereskedelemről és a fejlődésről szóló 2007. júniusi jelentésében („Fair Trade and Development”) azt javasolta, hogy vezessenek be egy címkét, amelyen feltüntetik, mekkora százalékát kapja az árnak a termelő.

[17] A IV. mellékletben található az EGSzB által meghatározott, a fogyasztói garancia-rendszerekkel kapcsolatos kérdések jegyzéke.

[18] AZ ISEAL Szövetség olyan projektet indított, amely leírja a szabványok és a tanúsítás hatásának mérésére vonatkozó helyes gyakorlatot.

[19] A Bizottság közleménye: Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés, COM(2008) 400, 2008.7.16.

[20] Az V. mellékletben olvashatók példák a jelenlegi finanszírozásra.

[21] http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/06/st10/st10117.hu06.pdf 13. o.

[22] A Bizottság a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló 2008. októberi zöld könyve a méltányos kereskedelem kérdését az élelmiszerminőség-tanúsítási rendszerek összefüggésében tárgyalja. A tervek szerint ugyanerről a témáról újabb bizottsági közlemény készül. Zöld könyv a mezőgazdasági termékek minőségéről: termékszabványok, gazdálkodással kapcsolatos követelmények és minőségi rendszerek, COM (2008) 641 végleges, 2008.10.15.