25.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 270/8

(1)

A pénzügyi világválság jelentősen fokozódott, és immár az EU bankágazatát is súlyosan érinti. A különösen az Egyesült Államok jelzáloghitel-piacát és a jelzálog-fedezetű eszközöket érintő vagy az egyes bankok túlságosan kockázatos stratégiáiból eredő veszteségekből adódó sajátos problémákon túl az elmúlt hetek során általános bizalomvesztés volt tapasztalható a bankágazaton belül. Az egyes pénzintézetek hitelkockázatával kapcsolatos széles körű bizonytalanság miatt a bankközi hitelezés piacának forrásai elapadtak, és ennek következtében a likviditáshoz való hozzáférés általában véve egyre nehezebbé vált a pénzintézetek számára.

(2)

A jelenlegi helyzet egyes pénzintézetek létét fenyegeti: ezek problémái a sajátságos üzleti modelljükre vagy üzleti gyakorlataikra vezethetők vissza, amelyek sebezhetőségét a pénzpiaci válság még inkább felszínre hozza és fokozza. Ahhoz, hogy ezen pénzintézeteknek a felszámolás helyett hosszú távú életképességet lehessen biztosítani, műveleteik tekintetében gyökeres szerkezetátalakítás végrehajtására van szükség. Az adott körülmények között a válság egyenlőképpen érinti azon pénzintézeteket is, amelyek helyzete alapvetően stabil és a nehézségeik kizárólag a likviditáshoz való hozzáférést szigorúan korlátozó általános piaci helyzetnek tudhatók be. Ezen intézmények hosszú távú életképessége kevésbé jelentős szerkezetátalakítást tesz szükségessé. Azonban a tagállam által a nemzeti pénzpiaca (bizonyos) pénzintézeteinek támogatására tett lépések minden esetben előnyökhöz juttathatják ezen intézményeket más – az adott tagállamban vagy más tagállamokban működő – pénzintézetekkel szemben.

(3)

Az ECOFIN-Tanács 2008. október 7-én következtetéseket fogadott el, amelyekben kötelezettséget vállal a bankrendszer megbízhatóságának és stabilitásának javításához szükséges valamennyi intézkedés megtételére a bizalom helyreállításának, illetve a pénzügyi ágazat megfelelő működésének biztosítása érdekében. Többek között a rendszer szempontjából fontos veszélyeztetett pénzintézetek feltőkésítését tekintik a betétesek érdekeinek és a rendszer stabilitásának megfelelő védelmét biztosító egyik módszernek. Továbbá megállapodás született abban is, hogy az állami beavatkozásról nemzeti szinten, de összehangolt kereten belül és közös uniós elvek alapján kell dönteni (1). A Bizottság egyúttal felajánlotta, hogy rövidesen iránymutatást bocsát ki, amelyben meghatározza azt az átfogó keretet, amelyen belül gyorsan értékelni lehet az feltőkésítési és a kezességvállalási rendszereknek, valamint ezen rendszerek alkalmazása eseteinek az állami támogatásokkal való összeegyeztethetőségét.

(4)

Tekintettel az immár az alapvetően stabil bankokat is veszélyeztető válság mértékére, az európai pénzpiacok magas szintű integrációjára és kölcsönös függésére, valamint a rendszer szempontjából fontos pénzintézetek esetleges csődjének drasztikus hatására, amely a válságot tovább fokozná, a Bizottság elismeri, hogy a tagállamok joggal tarthatják szükségesnek, hogy pénzügyi rendszerük megóvása érdekében megfelelő intézkedéseket hajtsanak végre. A pénzügyi ágazatot jelenleg sújtó problémák különös jellegéből adódóan ezen intézkedéseknek esetleg túl kell mutatniuk az egyes pénzintézetek stabilizációján, és kiterjedhetnek általános rendszerekre is.

(5)

Mivel a jelenlegi rendkívüli körülményeket megfelelően figyelembe kell venni az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzpiacokat érintő válság kezelését célzó intézkedésekkel összefüggésben történő alkalmazásakor, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezen intézkedések ne idézzenek elő szükségtelen versenytorzulást a piacon jelen lévő pénzintézetek között, illetve ne legyenek negatív továbbgyűrűző hatásaik a többi tagországra nézve. E dokumentum célja, hogy iránymutatással szolgáljon az általános rendszereknek, valamint e rendszerek és a rendszer szempontjából fontos ad hoc esetek egyedi alkalmazási eseteinek az EK-Szerződéssel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kritériumokról. E kritériumoknak a tagállami intézkedések vonatkozásában történő alkalmazásakor a Bizottság kellő gyorsasággal fog eljárni a jogbiztonság biztosítása és a pénzpiacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében.

(6)

A nehéz helyzetben lévő egyedi vállalkozások számára nyújtott állami támogatások értékelése rendszerint az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja, valamint a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (2) (a továbbiakban: a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás) szerint történik, amelyben a Bizottság kifejtette, hogy az ilyen jellegű támogatások vonatkozásában miként értelmezi az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontját. Ezen iránymutatás általánosan alkalmazandó, de tartalmaz bizonyos, a pénzügyi ágazatra vonatkozó sajátos kritériumokat is.

(7)

Emellett az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a Bizottság engedélyezheti az állami támogatást „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” is.

(8)

A Bizottság újólag megerősíti, hogy az ítélkezési gyakorlattal (3) összhangban az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja korlátozó értelmezést tesz szükségessé arra vonatkozóan, hogy mi minősülhet egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavarnak.

(9)

Tekintettel a jelenlegi pénzpiaci válság aggasztó mértékére és a tagállamok általános gazdaságára gyakorolt lehetséges hatásaira, a Bizottság úgy véli, hogy jelen körülmények között az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja jogalapot képezhet mindazon támogatási intézkedések esetében, amelyek e rendszerszintű válság megoldását szolgálják. Ez különösen az olyan támogatásokra érvényes, amelyeket egy adott tagállamban több vagy valamennyi pénzintézet rendelkezésére álló általános támogatási program útján nyújtanak. Amennyiben egy tagállam pénzügyi stabilitásért felelős hatóságai kijelentik a Bizottságnak, hogy fennáll a gazdaságában bekövetkező komoly zavar veszélye, ezt a Bizottság az értékelésnél különösen figyelembe veszi.

(10)

Nem kizártak a tagállamok ad hoc intézkedései az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett kritériumoknak megfelelő körülmények esetén. A támogatási programok és ad hoc intézkedések esetében egyaránt, miközben a támogatás értékelésének a EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint elfogadott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás általános elveivel összhangban kell történnie, az adott körülmények lehetővé teszik kivételes intézkedések jóváhagyását is, így például a strukturális sürgősségi beavatkozásokat, a harmadik felek – pl. hitelezők – jogvédelmét és a hat hónapot esetlegesen meghaladó mentőintézkedéseket.

(11)

Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy fenti szempontokból következően az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja nem tekinthető főszabálynak válsághelyzetek esetében más ágazatokban, ha nem áll fenn annak hasonló kockázata, hogy azok a tagállam gazdaságára összességében azonnali hatást gyakorolnak. Ami a pénzügyi ágazatot illeti, kizárólag merőben kivételes körülmények között – amikor a pénzpiacok teljes működése forog veszélyben – lehet erre a rendelkezésre hivatkozni.

(12)

Amennyiben egy tagállam gazdaságában komoly zavar következett be a fent említettek szerint, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja akkor sem alkalmazható határozatlan időre, hanem mindössze addig, amíg a válsághelyzet azt indokolja.

(13)

Következésképpen valamennyi általános támogatási programot ilyen alapon kell kidolgozni, pl. kezességvállalási vagy feltőkésítési program formájában, rendszeres időközönként felül kell vizsgálni őket, és amint az adott tagállam gazdasági helyzete lehetővé teszi, a támogatást meg kell szüntetni. Elismerve, hogy egyelőre nem látható előre a pénzpiacot jelenleg sújtó rendkívüli nehézségek várható időtartama, és a bizalom helyreállítása érdekében esetleg elengedhetetlen jelezni,, hogy valamely intézkedés mindaddig életben marad, amíg a válsághelyzet fennáll, a Bizottság bármely általános támogatási program összeegyeztethetősége szempontjából lényeges elemnek tekinti, hogy a tagállam legalább hathavonta vizsgálja felül a programot, és a vizsgálati eredményről a Bizottságot tájékoztassa.

(14)

Továbbá a Bizottság álláspontja szerint az illikvid, de egyébiránt alapvetően stabil pénzintézeteket – amennyiben nem állnának fenn a jelenlegi kivételes körülmények – más szempontok alapján kellene értékelni, mint a belső nehézségekkel küzdő pénzintézeteket. Az első esetben ugyanis az életképességgel kapcsolatos problémák a jellegüknél fogva a külső tényezőkhöz kötődnek, és azokat sokkal inkább a pénzpiac jelenlegi rendkívüli helyzete idézte elő, mintsem a hatékonyság hiánya vagy a túlzott kockázatvállalás. Ennek eredményeképpen az ilyen intézetek életképességének támogatását célzó programokkal járó versenytorzulás általában korlátozottabb, és kisebb mértékű szerkezetátalakítást tesz szükségessé. Ezzel szemben más pénzintézetek, amelyeket feltehetőleg különösen érzékenyen érintenek a – például a hatékonyság hiányából, a gyenge eszköz-forráskezelésből vagy a kockázatos stratégiákból eredő – veszteségek, illeszkedhetnek a megmentési támogatás általános keretébe, és különösen gyökeres szerkezetátalakításra, illetve a versenytorzulást mérséklő kompenzációs intézkedésekre van szükségük (4). Azonban megfelelő biztosítékok hiányában a kezességvállalási vagy feltőkésítési programok végrehajtása minden esetben lényeges versenytorzuláshoz vezethet, mivel azok a kedvezményezetteket a versenytársaik kárára jogosulatlan előnyökhöz juttatják, vagy fokozhatják a más tagországokban működő pénzintézetek likviditási nehézségeit.

(15)

Ezenfelül az EK-Szerződés állami támogatásokról szóló szabályainak alapját képező általános elvekkel összhangban, miszerint a nyújtott támogatás nem haladhatja meg a jogszerű célja eléréséhez feltétlenül szükséges szintet, és a versenytorzulást el kell kerülni vagy a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni, és kellő figyelemmel a jelenlegi körülményekre, valamennyi általános támogatási intézkedésnek meg kell felelnie az alábbi kritériumoknak:

(16)

A belső piac megfelelő működésének megőrzése érdekében szükséges, hogy az intézkedések – az EK-Szerződésben rögzített, állami támogatásokról szóló szabályokkal és az alapvető szabadságokkal, például a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összhangban – megfeleljenek e kritériumoknak. A Bizottság az értékelése során a következő szempontokat veszi figyelembe az alább felsorolt állami támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének megállapításához.

(17)

A fenti elvek alapján a kötelezettségek védelmét szolgáló, nyilatkozat, jogszabály vagy szerződéses rendszer útján történő kezességvállalási programokkal kapcsolatban a következőket kell megfontolni – azzal a kitétellel, hogy ezen értelmezések általános jellegűek, és azokat hozzá kell igazítani minden egyes eset különleges körülményeihez.

(18)

Jelentős versenytorzulás következhet be, ha bizonyos piaci szereplőket kizárnak abból a körből, amely kezességvállalásban részesülhet. Azokat a feltételeket, amelyek mellett a pénzintézetek ilyen garanciában részesülhetnek, objektíven – megfelelően számításba véve az érintett pénzintézet szerepét az adott bankrendszeren belül és a gazdaság egészében – és megkülönböztetéstől mentesen kell meghatározni, hogy ily módon kiküszöbölhető legyen az intézkedésnek a szomszédos piacokra és a belső piac egészére gyakorolt indokolatlan versenytorzító hatása. Az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával a programnak ki kell terjednie az érintett tagországban működő valamennyi intézményre – ide értve a leányvállalatokat is –, amely az adott tagországban jelentős tevékenységet folytat.

(19)

A mostani rendkívüli körülmények között szükséges lehet a pénzintézetek betéteseinek újbóli megnyugtatása afelől, hogy nem fognak veszteségeket elszenvedni, így csökkenteni lehet a bankok kivét céljából történő megrohanását és az indokolatlan továbbgyűrűző negatív hatásokat a stabil helyzetű bankokra vonatkozóan. Tehát a rendszerválság fényében a lakossági betétek (és az egyéni ügyfelek tartozásainak) védelme elvileg a hatóságok válaszlépésének egyik legális alkotóelemét képezheti.

(20)

Ami a lakossági betéteken túli garanciákat illeti, a fedezendő tartozás- és kötelezettségtípusok körének lehetőség szerint a probléma konkrét forrását kell célba vennie és azt a mostani pénzügyi válság adott területen gyakorolt hatásaival szembeni fellépés érdekében szükségesnek tartott szintre kell korlátozni, ellenkező esetben a garanciák késleltethetik a szükséges alkalmazkodási folyamatot, és esetleg károsan befolyásolhatnák az ágazat morálját (5).

(21)

Ezen elv alkalmazásában a bankközi hitelezésnek a pénzintézetek közötti bizalomvesztés miatt bekövetkezett elapadása szintén indokolhatja a kezességvállalást bizonyos bankközi betéttípusok, sőt akár a rövid és közepes futamidejű adósságeszközökre, feltéve, hogy e kötelezettségek még nem rendelkeznek létező befektetői megállapodások vagy más eszközök által biztosított megfelelő védelemmel (6).

(22)

Minden olyan kezességvállalás esetében, amelynek fedezetét kiterjesztik az említett viszonylag széles alkalmazási körön kívül eső további adósságtípusokra, az indokoltság tekintetében alapos vizsgálatot kell végezni.

(23)

Az ilyen garanciák elvileg nem foglalhatnak magukban alárendelt kölcsönt (2. szintű tőke) vagy az összes kötelezettségre egyöntetűen kiterjedő fedezetet, mivel ez inkább a részvényesek és más kockázatitőke-befektetők érdekeinek védelmét szolgálná. Az ilyen adósság fedezése esetén ugyanis tőkenövelésre, és következésképpen hiteltevékenységre nyílna lehetőség, ami különleges korlátozásokat tehet szükségessé.

(24)

A lakossági betétekre vonatkozó kezességvállalási programokon túli bármely egyéb kezességvállalási programot a minimálisan szükséges időtartamra kell korlátozni. A fenti általános elvekkel összhangban, valamint figyelembe véve, hogy egyelőre nem látható előre a pénzpiac alapvető működési zavarainak várható időtartama, a Bizottság véleménye szerint minden általános támogatási program összeegyeztethetőségének szükséges elemét képezi, hogy az adott tagország hat havonta elvégezze a program felülvizsgálatát, amely során áttekinti a program további alkalmazásának indokoltságát és a pénzpiacok helyzetének alakulására tekintettel elvégzendő esetleges kiigazításokat. E vizsgálat eredményeit be kell nyújtani a Bizottság számára. Amennyiben a tagország a vizsgálatot rendszeres időközönként elvégzi, a Bizottság a programot hat hónapnál hosszabb – elvileg két évig terjedő – időtartamra is jóváhagyhatja. Mindaddig, amíg a pénzpiaci válság megköveteli, a Bizottság jóváhagyásával lehetőség van a program további kiterjesztésére is. Ha a program lehetőséget biztosít arra, hogy a garanciák a program tervezett kibocsátási időtartamának lejártát követően egy adott határidőig továbbra is fedezetet nyújtsanak az érintett adósságra, a túlzott versenytorzulás elkerülése érdekében további védintézkedésekre lehet szükség. Ezen intézkedések magukban foglalhatják többek között a jelen közlemény által elvileg engedélyezettnél rövidebb kibocsátási időtartamot, az elrettentő hatású árfeltételeket, valamint a fedezett adósság megfelelő mennyiségi korlátozását.

(25)

Az állami támogatásokra vonatkozó általános elv alkalmazásában, miszerint a támogatás összegét és intenzitását a minimális szintre kell korlátozni, a tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a kedvezményezettek és/vagy az ágazat jelentősen hozzájáruljon a kezességvállalás költségeihez – és adott esetben az állami beavatkozás költségeihez, amennyiben a kezességvállaláshoz erre sor került.

(26)

Az ilyen hozzájárulás pontos kiszámítása és összetétele az adott körülmények függvénye. A Bizottság szerint a következő összetevők (7) némelyikének vagy összességének megfelelő kombinációja elégíti ki a támogatás minimális szinten tartásának követelményét:

(27)

Mivel minden kezességvállalási program magában hordozza annak kockázatát, hogy negatív hatást gyakorol a nem kedvezményezett bankokra – ideértve a más tagállamokban működő bankokat is –, a programba megfelelő mechanizmusokat kell beépíteni annak érdekében, hogy az ilyen torzulások a minimálisra csökkenjenek, illetve ki lehessen küszöbölni a kedvezményezettek állami kezességvállalásból adódó előnyös helyzetével kapcsolatos esetleges visszaéléseket. Ezek az ágazat moráljára gyakorolt káros hatás kockázatának elkerülése szempontjából szintúgy fontos védintézkedések közé tartozhat a következő összetevők némelyikének vagy összességének megfelelő kombinációja (9):

(28)

A Bizottság véleménye szerint annak érdekében, hogy a versenytorzulás veszélye a lehető legbiztosabban elkerülhető legyen, az általános kezességvállalási programokat olyan átmeneti sürgősségi intézkedésnek kell tekinteni, amelynek célja a jelenlegi pénzpiaci válság heveny tüneteinek orvoslása. Az ilyen intézkedések értelemszerűen nem adhatnak teljes körű választ a pénzpiaci szervezet működésében tapasztalható strukturális zavarok okozta válság legmélyebb okaira vagy az egyes pénzintézetek sajátos problémáira, illetve a két tényező kombinációjára.

(29)

Következésképpen egy adott kezességvállalási programot kellő időben végrehajtott és az ágazat egésze számára szükséges kiigazító intézkedéseknek és/vagy az egyes kedvezményezettek szerkezetátalakításának vagy felszámolásának kell kísérniük, különös tekintettel azon kedvezményezettekre, amelyek esetében kezességvállalásra van szükség.

(30)

Amikor a kezességvállalási programot egyes pénzintézetek javára kell igénybe venni, elengedhetetlen, hogy ezt a – valamely fizetésképtelen intézmény felszínen tartását célzó, a program általános bevezetéséből adódó versenytorzuláson túl további torzulást előidéző – sürgősségi megmentési intézkedést, amint a pénzpiacok helyzete lehetővé teszi, kövessék a megfelelő lépések a kedvezményezett szerkezetátalakítására vagy felszámolására. Ez az intézkedés felveti egy, a kezességvállalás keretében történő kifizetések címzettjeire vonatkozó szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervről szóló értesítés szükségességét, amelyet a Bizottság az állami támogatásokról szóló szabályokkal való összeegyeztethetőség tekintetében külön értékel majd (12).

(31)

A szerkezetátalakítási terv értékelésekor a Bizottság a következő követelményeket tartja szem előtt:

(32)

A Bizottság az értékelését az állami támogatásokról szóló szabályok pénzintézetekre vonatkozó alkalmazását illető múltbeli tapasztalataira alapozhatja, tekintetbe véve az aggasztó méreteket öltő és a tagállamok gazdaságában komoly zavarokat okozó válság sajátos jellegét.

(33)

A Bizottság szintén ügyel arra, hogy különbséget tegyen az olyan támogatási intézkedések között, amelyek kizárólag a likviditáshoz való hozzáférést illető jelenlegi szűk keresztmetszet következtében váltak szükségessé egy más szempontból alapvetően stabil pénzintézet esetében, illetve az olyan kedvezményezettnek nyújtott intézkedések között, amely ezenfelül például a sajátos üzleti modelljével vagy befektetési stratégiájával összefüggő strukturális fizetőképességi problémákkal is küzd. A kedvezményezettek ez utóbbi kategóriájának nyújtott támogatás elvileg nagyobb aggodalomra adhat okot.

(34)

A folyamatban lévő pénzügyi válságra válaszul adható másik, rendszerszintű intézkedés egy feltőkésítési program bevezetése lenne, amelyet az alapvetően stabil, de a rendkívüli pénzpiaci helyzet következtében esetleg kényszerhelyzetbe került pénzintézetek támogatására lehetne felhasználni. E program célja az lenne, hogy állami pénzeszközöket biztosítson a pénzintézetek tőkealapjának erősítéséhez, akár közvetlenül, akár a magántőke-injekció más módon történő megkönnyítése révén, a rendszerszintű továbbgyűrűző negatív hatások elkerülése érdekében.

(35)

Az általános kezességvállalási programokkal kapcsolatosan fentebb említett szempontok értelemszerűen a feltőkésítési programokra is alkalmazandók. Ez nevezetesen az alábbiak vonatkozásában igaz:

(36)

A feltőkésítési intézkedés sajátos jellege a következő szempontokat veti fel.

(37)

A támogathatóságnak objektív feltételrendszeren kell alapulnia, így például a fizetőképességi követelmények figyelembevételével olyan megfelelő tőkésítési szintet kell biztosítani, amely nem vezet indokolatlan hátrányos megkülönböztetéshez. Kívánatos lenne, ha a pénzügyi felügyeleti hatóságok értékelnék a támogatás szükségességét.

(38)

A tőkeinjekciót a minimálisan szükséges legalacsonyabb szintre kell korlátozni, és nem szabad lehetővé tenni a kedvezményezett számára, hogy agresszív üzleti stratégiákat folytasson vagy a tevékenységét kiterjessze, illetve bármely más olyan célkitűzést valósítson meg, ami indokolatlan versenytorzulást idézne elő. Ezzel összefüggésben pozitívan értékelnék a szigorúbb minimális fizetőképességi követelmények fenntartását és/vagy a pénzintézet mérlegfőösszegét. A jelenlegi válság fényében a kedvezményezettek saját forrásból történő hozzájárulásának a lehető legnagyobb mértékűnek kell lennie, beleértve a magánrészesedést is (14).

(39)

A pénzintézetek javára történő tőkebeavatkozásokat oly módon kell végrehajtani, hogy a támogatás összege a lehető legkevesebb legyen. A választott pénzeszköztől (pl. részesedés, opciószelvény, alárendelt tőke stb.) függően az érintett tagállamnak elvben a feltőkésítéshez biztosított állami hozzájárulás értékét tükröző jogokat kellene szereznie. Az új részesedések kibocsátási árát piacorientált értékelés alapján kell rögzíteni. Annak biztosítása érdekében, hogy az állami támogatást kizárólag kellő ellentételezés ellenében nyújtsák, a megfelelő díjazású elsőbbségi részvényekhez hasonló pénzeszközök pozitív elbírálás alá esnek. Másik lehetőségként a visszakövetelési mechanizmusok vagy jobb megtérülést biztosító záradékok bevezetését szintén meg kell fontolni.

(40)

Hasonló szempontok vonatkoznak emellett más olyan intézkedésekre és programokra is, amelyek a probléma megoldását a pénzintézet eszközoldaláról közelítik meg. Különösen amennyiben egy adott tagállam vásárlás vagy swapügylet útján eszközöket szerez, ezt úgy kell lebonyolítani, hogy az értékelés tükrözze a bennük rejlő kockázatot anélkül, hogy az eladó felet bármilyen indokolatlan hátrányos megkülönböztetés érné.

(41)

A támogatási program jóváhagyása nem mentesíti a tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy a Bizottságnak hathavonta jelentést küldjön a támogatás felhasználásáról, illetve a beavatkozás időpontját követő hat hónapon belül egyedi terveket nyújtson be a kedvezményezett vállalkozásokra vonatkozóan (15).

(42)

Csakúgy, mint a kezességvállalási programok esetében, de tekintetbe véve a feltőkésítési intézkedések természetüknél fogva visszafordíthatatlan jellegét, a Bizottság e tervek értékelését olyan módon fogja elvégezni, hogy biztosítsa a program keretén belül végrehajtott feltőkésítés végeredményének és az ilyen programon kívül végrehajtott feltőkésítés végeredményének koherenciáját a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás elveivel összhangban, figyelemmel a pénzpiacok rendszer szintű válságának sajátosságaira.

(43)

A jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben valamely tagállam szintén kívánatosnak tarthatja a joghatósága alá eső egyes pénzintézetek ellenőrzött felszámolását. Ilyen ellenőrzött felszámolás, amelyre esetleg állami pénzeszközök bevonásával kerül sor, egyedi esetekben alkalmazható, akár második lépésként – valamely egyedi pénzintézetnek nyújtott megmentési támogatást követően, ha nyilvánvalóvá válik, hogy utóbbi sikeres szerkezetátalakítása nem elérhető –, akár egyszeri intézkedésként. Az ellenőrzött felszámolás egy általános kezességvállalási program elemét is képezheti, pl. ha valamely tagállam kezdeményezi azon pénzintézetek felszámolását, amelyek számára a kezességvállalási programot aktiválni kell.

(44)

Az ilyen program és a programon keretén belül végrehajtandó egyedi felszámolási intézkedések értékelése értelemszerűen a kezességvállalási programok tekintetében fentebb leírtak mintájára történik.

(45)

A felszámolási intézkedés sajátos jellege a következő szempontokat veti fel.

(46)

A felszámolás során különös figyelmet kell fordítani a morális kockázat minimálisra csökkentésére, nevezetesen azáltal, hogy a részvényeseket és esetleg a hitelezők bizonyos kategóriáit kizárják abból a körből, amely az ellenőrzött felszámolás keretében bármilyen támogatásban részesülhet.

(47)

Az indokolatlan versenytorzulás elkerülése érdekében a felszámolási szakaszt a felszámolás megfelelő lefolytatásához feltétlenül szükséges időtartamra kell korlátozni. Mindaddig, amíg a kedvezményezett pénzintézet működik, új tevékenységbe nem kezdhet, hanem csak a már folyamatban lévőket viheti tovább. A bankkoncessziót a lehető leghamarabb vissza kell vonni.

(48)

Annak biztosítása mellett, hogy a támogatás összege ne haladja meg a cél eléréséhez feltétlenül szükséges minimumot, szem előtt kell tartani azt is, hogy a jelenlegi pénzügyi zavarok között a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében szükséges lehet a felszámolt bank egyes hitelezőinek támogatási intézkedéseken keresztül történő kiegyenlítése. Az ilyen célú különféle kötelezettségtípusokra vonatkozó feltételek megválasztásánál ugyanazon szabályokat kell alkalmazni, mint a kezességvállalási programok által fedezett kötelezettségek esetében.

(49)

Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzintézet egészének vagy részeinek vásárlói, illetve maguk az értékesített vállalkozások támogatásban ne részesülhessenek, igen fontos bizonyos értékesítési feltételek tiszteletben tartása. A Bizottság a következő feltételeket veszi figyelembe annak megállapításakor, hogy megvalósul-e támogatás:

(50)

Ha ezen feltételek alkalmazása során fény derül rá, hogy a vásárlók vagy az értékesített vállalkozások javára támogatást nyújtottak, e támogatás összeegyeztethetőségét külön kell értékelni.

(51)

Amikor a tagállamok egyes pénzintézetek heveny likviditási nehézségeit igyekeznek orvosolni, kívánatosnak tarthatják, hogy a kezességvállalási vagy feltőkésítési programokat más formában nyújtott, állami forrásból származó likviditási támogatással egészítsék ki (ideértve a központi bank forrásait is). A Bizottság már világosan kifejtette, hogy amennyiben egy tagállam/központi bank nem az egyedi bankokat szolgáló szelektív intézkedésekkel reagál egy bankválságra, hanem olyan általános intézkedéseket hoz, amelyek valamennyi hasonló piaci szereplő számára nyitottak (azaz az egész piac számára egyenlő feltételekkel biztosít kölcsönt), az ilyen általános intézkedések gyakran kívül esnek az állami támogatásokról szóló szabályok hatályán, és nem szükséges azokat bejelenteni a Bizottság felé. A Bizottság véleménye szerint például a központi bankok monetáris politikával kapcsolatos tevékenységei – így a nyíltpiaci műveletek és a jegybanki rendelkezésre állás – nem tartoznak az állami támogatásokról szóló szabályok hatálya alá. Bizonyos sajátságos esetekben egy adott pénzintézetnek szánt célzott támogatás sem feltétlenül minősül állami támogatásnak. A Bizottság álláspontja szerint (16) a pénzintézet számára központi banki források nyújtása ilyen esetben bizonyos feltételek megléte esetén nem minősül támogatásnak, ezek például:

(52)

A Bizottság véleménye szerint a jelenlegi rendkívüli helyzetben egy állami forrásból történő (ideértve a központi bankot) likviditási segítségnyújtás – ha az támogatást képez – összeegyeztethetőnek tekinthető a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló iránymutatás elvei értelmében. Feltéve, hogy az ilyen likviditási programot hathavonta rendszeresen felülvizsgálják (17), a Bizottság a programot hat hónapnál hosszabb – elvileg két évig terjedő – időtartamra is jóváhagyhatja. Amennyiben pénzpiaci válság megköveteli, a Bizottság jóváhagyásával lehetőség van a program további kiterjesztésére is.

(53)

Amikor a Bizottság a jelen Közleményben szereplő intézkedésekre vonatkozóan oly módon alkalmazza az állami támogatásokról szóló szabályokat, hogy az figyelembe vegye a pénzpiacok aktuális helyzetét, a tagállamokkal együttműködve biztosítania kell, hogy ezen intézkedések egyrészt elérjék a céljukat, másrészt hogy a tagállamokon belül és azok között okozott esetleg versenytorzulás a minimális szinten maradjon. Ezen együttműködés megkönnyítésére, illetve annak érdekében, hogy a tagállamok és a harmadik felek számára biztosítsák a szükséges jogbiztonságot a végrehajtott intézkedések Szerződéssel való összeegyeztethetősége tekintetében (ami fontos tényező a pénzpiac iránti bizalom helyreállítása szempontjából), rendkívül lényeges, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb és legteljesebb formában – és mindenképpen az intézkedés végrehajtása előtt – tájékoztassák a Bizottságot szándékukról, és a támogatási terveiket bejelentsék számára. A Bizottság megtette a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy a hiánytalan bejelentést követően gyorsan, szükség esetén akár 24 órán belül és hétvégén is sor kerülhessen a határozatok elfogadására.

—

a beavatkozásoknak kellő időben kell történniük, és a támogatásoknak elvileg átmeneti jellegűnek kell lenniük,

—

a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az adófizetők érdekeit,

—

a részvényeseknek viselniük kell a beavatkozás megfelelő következményeit,

—

a tagállamoknak képeseknek kell lenniük a vezetés megváltoztatására,

—

a vezetés nem őrizhet meg jogalap nélküli előnyöket – a kormányok hatáskörrel rendelkezhetnek többek között a javadalmazásba való beavatkozásra,

—

védeni kell a versenytársak jogos érdekeit, különösen az állami támogatásra vonatkozó szabályok révén,

—

kerülni kell a továbbgyűrűző negatív hatásokat.