52008PC0704

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.11.2008

COM(2008) 704 végleges

2008/0217 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelminősítő intézetekről

{SEC(2008) 2745}{SEC(2008) 2746}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

1.1. Általános összefüggések, a javaslat indokai és célkitűzései

A hitelminősítő intézetek független véleményt adnak ki a vállalatok és kormányok általi nemteljesítés valószínűségéről vagy azok várható veszteségeiről, valamint a pénzügyi eszközök széles köréről. Ezeket a „hitelminősítéseket” befektetők, hitelfelvevők, kibocsátók és kormányok használják, így azok fontos szerepet töltenek be a pénzügyi piacokon.

2006-ban a Bizottság felvázolta a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szabályozási megközelítését[1] és kijelentette, hogy e terület fejleményeit nagy odafigyeléssel követi majd nyomon. Az EU-ban működő hitelminősítő intézetekre elsősorban az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) magatartási kódexe az irányadó[2], amelynek betartása önkéntes alapon történik, továbbá az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR) az intézetekről éves értékelést készít[3]. A Bizottság kijelentette, hogy új javaslatokat vesz fontolóra, amennyiben a jelenlegi uniós szabályok vagy az IOSCO kódexének betartása egyértelműen elégtelennek bizonyulna, avagy új körülmények adódnának — ideértve a piac csődjével kapcsolatos komoly problémákat.

Általános az egyetértés abban, hogy a hitelminősítő cégek nagyban hozzájárultak a jelenlegi piaci zavarokhoz azzal, hogy alábecsülték a strukturált hiteltermékek hitelkockázatát. A másodlagos termékek túlnyomó többsége a legmagasabb minősítést kapta, így az ezekkel az értékpapírokkal járó fő kockázatokat alábecsülték. Emellett a piaci feltételek romlásakor az intézetek nem korrigálták azonnal a minősítéseket.

A mostani válság rámutatott arra, hogy a hitelminősítő intézetek által alkalmazott módszereknek és modelleknek gyenge pontjai vannak. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a hitelminősítő intézetek egy olyan oligopol piacon működnek, amely kevéssé ösztönzi, hogy a verseny a kiadott minősítések minőségében is megnyilvánuljon. A strukturált pénzügyi eszközök olykor gyenge színvonalú minősítése jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi válsághoz. Ezenfelül nyilvánvalóvá vált, hogy az intézetek és a minősítések felhasználói közötti kommunikáció hiányosságokkal küszködik. Ennek eredményeképp megrendült a piaci szereplők bizalma a hitelminősítő intézetek teljesítménye és a minősítések megbízhatósága iránt.

2007 októberében az EU pénzügyminiszterei egyezségre jutottak a válsággal kapcsolatos néhány következtetést illetően (az „Ecofin ütemterv”)[4], amelynek keretében javaslat született a hitelminősítő intézetek szerepének értékelésére és a lényeges hiányosságok orvoslására. Konkrétan a Bizottságot felkérték, hogy vizsgálja meg a minősítési folyamatban fennálló lehetséges összeférhetetlenségeket, a minősítési módszerek átláthatóságát, a minősítések újraértékelésének késedelmeit és a felügyeletek engedélyezési eljárásait.

Az intézetek szerepének tisztázása és a szabályozási intézkedések szükségességének felmérése érdekében 2007 őszén a Bizottság a CESR és az európai értékpapír-piaci szakértői csoport (ESME)[5] tanácsát kérte. Ezzel nagyjából egy időben más országok szintén reformokat kezdeményeztek ezen a területen (USA, Japán), és azóta a kérdéssel az IOSCO[6], a Pénzügyi Stabilitási Fórum[7] és a globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottság (CGFS)[8] fontos jelentései is foglalkoztak. Eközben maguk a hitelminősítő intézetek is körvonalaztak néhány reformot, amelyet készen állnak végrehajtani[9].

Úgy tűnik, az IOSCO kódexének önkéntes betartásán alapuló önszabályozás nem nyújt megfelelő és megbízható megoldást az üzletág strukturális hiányosságaira. Noha az ágazat számos önszabályozási rendszerrel előállt, ezek többsége nem volt elég erőteljes, illetve szigorú ahhoz, hogy kezelhesse a súlyos problémákat és visszaállítsa a piacokba vetett bizalmat. Mi több, az egyes hitelminősítő intézetek egyedi megközelítései nem érnék el az egész piacra kiterjedő ahhoz szükséges hatást, hogy EU-szerte és lehetőség szerint az egész világon kiegyensúlyozott játéktér jöjjön létre. Ami a tartalmi követelményeket illeti, a Bizottság az IOSCO átdolgozott magatartási kódexét tartja az általános mércének. A kódexnek azonban vannak bizonyos korlátai, amelyeket kezelni kell ahhoz, hogy szabályai teljesen működőképesek legyenek. Az IOSCO néhány szabálya meglehetősen elvont és általános; konkréttá és egyes esetekben egységessé kell tenni azokat, hogy a gyakorlatban könnyebben alkalmazhatóvá és hatékonyabbá váljanak. Ami a legfontosabb, a kódex nem nyújt semmilyen végrehajtási mechanizmust, csupán azt várja el a hitelminősítő intézetektől, hogy indokolják meg, ha nem tartják be azt („alkalmazd vagy magyarázd” megközelítés). Maga a kódex alkalmas arra, hogy végrehajtható szabályokkal egészüljön ki. Határozottan kimondja, hogy a hitelminősítő intézeteknek be kell tartaniuk a működésükre irányadó joghatóság törvényeit és rendelkezéseit, és hogy ezek a törvények kiterjedhetnek a hitelminősítő intézetek olyan közvetlen szabályozására, amely magában foglalja a kódex egyes elemeit.

Az USA-ban – ahol az EU-ban jelentős tevékenységet folytató hitelminősítő intézetek anyavállalatainak többsége található – a hitelminősítő intézetek szabályozására és felügyeletére 2007 nyara óta kerül sor[10]. Tekintettel a minősítési ágazat világméretű jellegére, fontos az EU és az USA közötti játéktér kiegyenlítése; ehhez az EU-ban egy olyan szabályozási keretet kell létrehozni, amely összevethető az USA-ban alkalmazottal és ugyanazokon az elveken alapszik.

A fenti megfontolásokra figyelemmel e rendeleti javaslat a hitelminősítések kibocsátási folyamatának javítására vonatkozóan négy átfogó célkitűzést fogalmaz meg:

- elsőként, biztosítani kell, hogy a hitelminősítő intézetek elkerüljék a minősítési folyamatban fennálló összeférhetetlenségeket, de legalábbis megfelelően kezeljék azokat;

- másodszor, javítani kell a hitelminősítő intézetek által alkalmazott módszerek minőségét és a minősítések színvonalát;

- harmadszor, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó közzétételi kötelezettségek előírásával növelni kell az átláthatóságot;

- negyedszer, hatékony nyilvántartási és felügyeleti keretet kell biztosítani, amellyel elkerülhető az ún. „forum shopping” (a legkedvezőbb jog kiválasztása) és az EU joghatóságai közötti szabályozási arbitrázs.

A Bizottságnak szándékában áll kidolgozni a hitelminősítések kibocsátásának szabályozási keretét, ezzel biztosítva a befektetők bizalmának és a fogyasztók védelmének magas szintjét.

1.2. A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések

A közösségi jog a hitelminősítésnek csupán két konkrét szempontjával foglalkozik:

- Noha a hitelminősítések a piaci visszaélésekről szóló irányelv[11] végrehajtásáról szóló 2003/125/EK irányelv[12] értelmében nem minősülnek ajánlásnak, a 2003/125/EK irányelv (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy a hitelminősítő intézeteknek megfontolás tárgyává kell tenniük olyan belső politikák és eljárások elfogadását, amelyek biztosítják, hogy az általuk kiadott hitelminősítéseket tisztességesen ismertessék, és azok megfelelő módon tartalmazzanak minden lényeges érdekeltséget, illetve összeférhetetlenséget azon pénzügyi eszközöket vagy kibocsátókat illetően, amelyekre a hitelminősítésük vonatkozik.

- A tőkekövetelmény-irányelv[13] (2006/48/EK) rendelkezik a külső hitelminősítéseknek a bankok vagy befektetési vállalkozások kitettségeihez rendelt kockázati súlyok és az ez alapján kiszámított tőkekövetelmény meghatározása céljából történő használatáról. Külső hitelminősítés erre a célra csak abban az esetben használható, ha a kockázatértékelést adó külső hitelminősítő intézményt az illetékes hatóságok elismerték. Az elismerési mechanizmust a tőkekövetelmény-irányelv VI. mellékletének 2. része ismerteti. Az illetékes nemzeti hatóságok csak abban az esetben ismerhetik el a külső hitelminősítő intézményt, ha az utóbbi megfelel a tárgyilagossággal, a függetlenséggel, a folyamatos felülvizsgálattal, a hitelességgel és az átláthatósággal kapcsolatos követelményeknek. Az egységesség előmozdítása érdekében az európai bankfelügyelők bizottsága (CEBS) iránymutatásokat adott ki a külső hitelminősítő intézmények elismeréséről[14].

1.3. Konzultáció az érdekelt felekkel és hatásvizsgálat

Ahogy azt az 1.1. szakasz ismertette, 2007 őszén a Bizottság felkérte az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (CESR) és az európai értékpapír-piaci szakértői csoportot (ESME), hogy adjon tájékoztatást a hitelminősítő intézetek tevékenységének és a pénzügyi piacokon, különösen a strukturált finanszírozásban betöltött szerepének különböző aspektusairól. Mindkét csoport széles körű konzultációt folytatott az érdekelt felekkel, így nagyobb rálátást és több adatot nyújtottak a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézetek a másodlagos piac zavarával összefüggésben milyen szerepet játszanak a strukturált finanszírozásban.

Amellett, hogy szoros figyelemmel követte a CESR és az ESME munkájának fejleményeit, a Bizottság megbeszéléseket folytatott a hitelminősítő intézetekkel, és kikérte az egyéb érdekelt felek, ideértve a biztosítási, az értékpapír- és a bankszektor ágazati szövetségeinek, valamint az adatszolgáltatók véleményét. Az interneten 2008. július 31. és 2008. szeptember 5. között nyilvános konzultációt tartottak[15]. A felmérésre adott válaszokban a hitelminősítő intézetek, bankok, befektetési vállalkozások, biztosítók, alapkezelők, felügyeleti és szabályozó hatóságok, pénzügyminisztériumok, központi bankok és más érdekelt felek adtak hangot véleményüknek egyéni vagy csoportos válaszok formájában[16].

1.4. Hatásvizsgálat

A „jobb szabályozás” politikájával összhangban a Bizottság elvégezte a politikai alternatívák hatásának vizsgálatát. Négy lehetőséget vettek figyelembe:

- 1. lehetőség: a korábbi állapot fenntartása (az IOSCO kódexén alapuló önszabályozási megközelítés, kiegészítve a hitelminősítő intézetek egyéni kezdeményezéseivel);

- 2. lehetőség: európai magatartási kódex kidolgozása és egy testület felállítása, amely azt ellenőrizné, hogy a hitelminősítő intézetek betartják-e a kódexet, végrehajtási hatásköre azonban nem lenne;

- 3. lehetőség: (nem kötelező érvényű) bizottsági ajánlás kiadása;

- 4. lehetőség: a hitelminősítő intézetek nyilvántartási és felügyeleti keretének létrehozása a jogalkotás eszközével.

Mind a négy politikai lehetőséget négy szempont alapján értékelték: hatékonyság[17], bizonyosság[18], közös keret[19] és rugalmasság[20]. A jogalkotási lehetőség egyértelmű előnyökkel mutatott fel a többi politikai lehetőséggel szemben, különösen hatékonyságát és bizonyosságát illetően, mivel a többi lehetőség (önszabályozási megközelítések vagy ajánlás) nem szolgál jogilag kötelező érvényű szabályokkal és végrehajtási mechanizmussal. Ezen túlmenően egy jogszabály a legjobb lehetőség arra, hogy az egész EU-ban egy közös keret és – az egyéb jelentős joghatóságokkal, nevezetesen az USA joghatóságával szemben – hatékony ellensúly legyen biztosítható.

2. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

2.1. Jogalap

A javaslat alapja az EK-Szerződés 95. cikke.

2.2. Szubszidiaritás és arányosság

A Bizottságnak a hitelminősítő intézetek szabályozására vonatkozó javaslata összhangban áll az EK-Szerződés 5. cikkének (2) bekezdésében megállapított szubszidiaritás elvével, amely előírja, hogy a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. A hitelminősítő intézetek üzletága világméretű. Egy adott tagállamban működő hitelminősítő intézet minősítéseit az egész EU piaci szereplői felhasználják, illetve azokra hagyatkoznak. Ha egy tagállamban hibás vagy nem létezik a hitelminősítő intézetek szabályozási kerete, az az egész EU-ban hátrányosan befolyásolhatja a piaci szereplőket és a pénzügyi piacokat. A befektetőknek és a piacoknak az esetleges hiányosságokkal szembeni védelme érdekében ezért EU-szerte alkalmazandó, megbízható szabályozási előírásokra van szükség.

Meg kell állapítani a pénzügyi intézmények – amelyekre a Közösségben összehangolt szabályok vonatkoznak – által használt hitelminősítések minőségével kapcsolatos szabályok közös keretét. Enélkül fennállna annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten eltérő intézkedéseket hoznak, ami közvetlen negatív hatást gyakorolna a belső piac megfelelő működésére, illetve akadályozná azt, mivel a Közösség pénzügyi intézményei által felhasznált hitelminősítéseket kiadó hitelminősítő intézetekre a különböző tagállamokban különböző szabályok vonatkoznának.

Végül, tekintve a minősítő üzletág globális jellegét és világszerte érezhető befolyását, fontos a hitelminősítések kiadására irányadó szabályok világszintű összhangja, amelynek révén a befektetők bizalmának és a fogyasztók védelmének magas szintje egyaránt biztosítható. Az EU-ban érvényes nemzeti szabályozások különbözősége megnehezítené ezt az összehangolási folyamatot és más fontos szabályozási rendszerekhez képest meggyengítené az EU pozícióját.

A javasolt rendelet arányos is, ahogy azt az EK-Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése megköveteli. Nem minden hitelminősítő intézetet céloz meg, hanem csak azokat, amelyek minősítéseit a pénzügyi intézmények szabályozási célokból használják fel, azaz amelyek potenciálisan erős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi rendszerre. Számos tartalmi rendelkezését az IOSCO kódexe ihlette. Ez jelentősen csökkenti az igazodással járó költségeket, mivel sok hitelminősítő intézet már jelenleg is önkéntesen betartja a kódexet. A javaslat figyelembe veszi az EU-ban tagsággal nem rendelkező fontosabb országok hatályos szabályozását, hogy igazodjon a világméretű tevékenységet folytató hitelminősítő intézetek üzleti modelljéhez, ugyanakkor tekintettel van a kevésbé összetett üzleti modellt követő kisebb intézetekre is[21].

2.3. Az eszközök megválasztása

Az uniós jogalkotás tűnik az egyetlen olyan megoldásnak, amely kellő védelmet nyújthat a befektetők és az európai pénzügyi piacok számára a hitelminősítő intézetek jogellenes gyakorlatának kockázatával szemben. Egységes megközelítésre van szükség egy olyan keret létrehozásához, amelynek révén a tagállamok illetékes hatóságai biztosíthatják, hogy a hitelminősítő intézetek az egész Közösségben következetesen alkalmazzák az új követelményeket. Közvetlen hatása miatt a rendelet a legjobb eszköz arra, hogy egy következetes és egységes megközelítés az egész Európai Unióban biztosítható legyen.

Jelenleg egy tagállam sem rendelkezik a hitelminősítések kiadásának átfogó nyilvántartási és felügyeleti szabályozásával. Ezért az irányelv, amely némi rugalmasságot nyújt a tagállamoknak annak eldöntésében, hogy hogyan igazítsák nemzeti jogrendjüket az új kerethez, nem hatékony megoldás.

Mivel a tagállamok általi átültetésére nincs szükség, egy rendelet azonnal életbe léptetheti a piac hitelminősítési tevékenységbe vetett bizalmának gyors helyreállításához szükséges egységes keretet. Ugyanakkor az ágazatra is kevesebb terhet ró, mivel az egész Európai Unióban egységes közösségi szabályok lesznek alkalmazandók.

2.4. Komitológia

A javaslat a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó Lámfalussy-folyamaton alapul. A javasolt rendelet fő része bevezet néhány elvet annak biztosítása érdekében, hogy i. a hitelminősítések kiadásában ne legyen összeférhetetlenség, ii. hogy a kiadott hitelminősítések magas színvonalúak legyenek, és iii. hogy a hitelminősítő intézetek átlátható módon járjanak el.

A rendelet elveinek közelebbi meghatározásához szükséges technikai részleteket a rendelet I. és II. melléklete állapítja meg. Annak érdekében, hogy a rendeletet a minősítő tevékenységet érintő új fejlemények nyomán gyorsan ki lehessen igazítani, a mellékletekben foglalt technikai rendelkezéseket a Bizottság az 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[22] összhangban módosíthatja. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és a rendelet nem lényegi elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

2.5. A javaslat tartalma

2.5.1. Hatály (2. cikk)

A javaslat azon hitelminősítő intézetek vonatkozásában vezet be jogilag kötelező érvényű nyilvántartási és felügyeleti szabályozást, amelyek hitelminősítéseit főként hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nem-élet- és viszontbiztosítók, kollektív befektetési vállalkozások és nyugdíjalapok szabályozási céllal használják.

2.5.2. Függetlenség és az összeférhetetlenségek elkerülése (5–6. cikk és az I. melléklet A., B. és C. szakasza)

Ha a hitelminősítő intézetek vissza akarják szerezni a piac bizalmát, akkor elengedhetetlen a szervezeti követelmények és az összeférhetetlenség kezelésének további javítása. Ehhez belső irányítási struktúrájuk reformjára van szükség, megbízható belső ellenőrzés és megbízható beszámolási mechanizmusok bevezetésével, valamint a minősítő tevékenységnek az üzleti ösztönzőktől való egyértelmű elválasztásával. A külső felügyeletet a belső fegyelem erősíti oly módon, hogy a hitelminősítő intézet igazgatási tanácsa vagy felügyelő bizottsága független, nem ügyvezetői posztot betöltő tagjainak a hatékony ellenőrzést biztosító, meghatározott feladatokat kell ellátniuk (5. cikk és az I. melléklet A. szakaszának 2. pontja).

A minősítések függetlenségének biztosításához a hitelminősítő intézeteknek meg kell előzniük az összeférhetetlenségeket és/vagy megfelelően kell kezelniük ezeket, ha azok elkerülhetetlenek. Az összeférhetetlenséget teljes körűen, időben, világosan, tömören, meghatározott és megfelelő módon közzé kell tenniük, a minősítő intézet vagy annak a hitelminősítési folyamatban érintett alkalmazottai függetlenségét fenyegető minden jelentős veszélyt nyilván kell tartaniuk az ilyen veszélyek mérséklésére alkalmazott biztosítékokkal együtt. Tevékenységüket a hitelminősítésre és az azzal kapcsolatos műveletekre kell korlátozniuk, konzultációs és tanácsadási szolgáltatásokat nem nyújthatnak (5. cikk és az I. melléklet B. szakasza).

Az intézeteknek a hitelminősítésben részt vevő alkalmazottak összeférhetetlenséggel szembeni védelme érdekében megfelelő belső politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek minden esetben biztosítják a minősítési és felülvizsgálati folyamat színvonalát, feddhetetlenségét és alaposságát. Ezzel összefüggésben az intézeteknek elegendő számú, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező alkalmazottat kell kijelölniük hitelminősítő tevékenységük folytatására, továbbá gondoskodniuk kell az elemzők, valamint a hitelminősítéseket jóváhagyó alkalmazottak megfelelő rotációjáról(6. cikk és az I. melléklet C. szakasza).

A minősítési folyamatban részt vevő alkalmazottak díjazásának szabályait elsősorban munkájuk minősége, pontossága, alapossága és feddhetetlensége alapján kell meghatározni (6. cikk (6) bekezdése).

2.5.3. A minősítések minősége (7. cikk)

A hitelminősítés célja, hogy a rendelkezésre álló információk és gazdasági elemzés alapján hiteles és megbízható elemzést nyújtson egy hitelfelvevő vagy kibocsátó hitelkockázatáról. Számos befektető hagyatkozik a hitelminősítő intézetekre, mert nem rendelkezik szaktudással és/vagy (időbeli és pénzbeli) erőforrásokkal ahhoz, hogy a hitelkockázatot saját maga elemezze. Emellett a hitelminősítő intézetek sokszor olyan információk birtokában vannak, amelyek nem széles körben elérhetők a piaci szereplők számára. Elméletileg tehát a hitelminősítő intézetek által kiadott minősítések hatékony eszközök a befektetők számára ahhoz, hogy mérhessék és kezelhessék a hitelkockázatot, de csakis akkor, ha megbízhatóak és jó minőségűek. A javasolt rendelet célja, hogy javítsa a hitelminősítések színvonalát, nem mentesíti azonban a befektetőket annak szüksége alól, hogy befektetési döntéseik meghozatala során a minősítésekre csak mérlegelés és átvilágítási eljárás után hagyatkozzanak; a javaslat nem veszélyezteti a minősítési folyamatnak vagy maguknak a minősítéseknek a függetlenségét sem, amelyekért a hitelminősítő intézet teljes felelősséggel tartozik.

Ahhoz, hogy a tapasztalt piaci szereplők (bankok és egyéb intézményi befektetők) meggyőződhessenek az alkalmazott módszer megbízhatóságáról és ellenőrizhessék a hitelminősítő intézet által kiadott minősítést, és emellett a piaci fegyelem is növekedjen, a hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük a minősítési folyamatban általuk alkalmazott módszereket, modelleket és fő feltevéseket. A módszereket naprakészen kell tartani és felül kell vizsgálni. Ha az intézet megváltoztatja minősítési módszerét, haladéktalanul közzé kell tennie, hogy a változás várhatóan mely minősítéseket érinti, majd ezeket azonnal újra kell minősítenie. A hitelminősítő intézeteknek továbbá folyamatosan felül kell vizsgálniuk a minősítéseket. Ez azért fontos, hogy a minősítések aktuálisak és a pénzügyi feltételekben bekövetkező változásokhoz igazíthatóak legyenek. Ez a rendelkezés meggátolja a hitelminősítő intézeteket abban, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat csak aminősítések létrehozására összpontosítsák, és elhanyagolják azok utólagos nyomon követését, ami hátrányosan befolyásolhatja a minősítések állandó színvonalát.

2.5.4. Közzétételi és átláthatósági kötelezettségek (8–11. cikk és az I. melléklet B., D. és E. szakasza)

A jelenlegi válság gyenge pontokat tárt fel egyfelől az intézetek által a strukturált pénzügyi eszközök – amelyeket pénzügyileg úgy alakítottak ki, hogy a befektetők nagy fokú bizalmát élvezzék – minősítéséhez alkalmazott módszerek és modellek, másfelől az intézetek és a piacok, illetve a befektetők közötti, mind a strukturált pénzügyi eszközök minősítésének jellemzőire és korlátaira, mind a kritikus modellfeltevésekre vonatkozó kommunikációtekintetében.

A javaslat arra kötelezi a hitelminősítő intézeteket, hogy amennyiben a minősítést nem kizárólag jegyzés útján terjesztik, úgy a minősítéseket válogatás nélkül és időben tegyék közzé,. Az a célja, hogy a befektetők számára lehetővé tegye a strukturált termékek és a hagyományos termékek (vállalati és állampapírok) minősítései közötti különbségtételt oly módon, hogy a strukturált pénzügyi eszközök esetében eltérő minősítési kategória használatát vagy kockázati jellemzőikről további információk nyújtását írja elő. A nem kezdeményezett hitelminősítésekre külön közzétételi követelmények vonatkoznak (8. cikk).

Annak biztosítása érdekében, hogy a belső folyamatok és eljárások kellőképp átláthatók legyenek, a hitelminősítő intézeteknek nyilvánosságra kell hozniuk néhány fontos információt, pl. az összeférhetetlenséggel, a módszerekkel és a fő minősítési feltevésekkel, valamint kártalanítási politikájuk általános jellegével kapcsolatban. Bizonyos időközönként a minősítési kategóriákon belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó adatokat is közzé kell tenniük, bizonyos adatokat pedig az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk, úgymint a bevétel szerinti húsz legnagyobb ügyfél listáját (9. cikk és az I. melléklet E. szakasza).

Annak biztosítására, hogy a hitelminősítő intézetek teljesítményéről lényeges és egységes formátumú adatok álljanak rendelkezésre, és így a piaci szereplők az egész ágazaton belül összehasonlíthassák az adatokat, a CESR létrehozza az ilyen adatok nyilvánosan hozzáférhető központi adatbázisát (9. cikk (2) bekezdése).

A minősítési ágazat iránti befektetői bizalom helyreállításához a hitelminősítő intézeteknek éves átláthatósági jelentést kell közzétenniük (10. cikk és az I. melléklet E. szakaszának III. része), és tevékenységeikről nyilvántartást kell vezetniük (5–7. cikk és az I. melléklet B. szakaszának 7–9. pontja).

2.5.5. Nyilvántartás (12–17. cikk) és felügyelet (19–31. cikk)

Azoknak a hitelminősítő intézeteknek a tevékenységét, amelyek hitelminősítéseit a pénzügyi intézmények a közösségi jogszabályoknak való megfelelés érdekében szabályozási célból használják, előzetesen nyilvántartásba kell venni. A javaslat megállapítja a nyilvántartásba vétel engedélyezésének és visszavonásának feltételeit és az azzal kapcsolatos eljárásokat (12–17. cikk).

Az Európai Unióban működő hitelminősítő intézet által folytatott hitelminősítési tevékenység az EU valamennyi piacára nézve következményekkel jár, ezért az Európai Unió minden szabályozóját be kell vonni a nyilvántartási folyamatba. A javaslat a nyilvántartásba vétel céljából egyetlen belépési pontnak a CESR-t jelöli ki, amely a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy biztosítsa a kérelmek egyablakos intézését és központi pontként szolgáljon az EU valamennyi nemzeti szabályozójának tájékoztatásához és koordinációjához. A hitelminősítő intézetek nyilvántartásáért és felügyeletéért a felelősséget a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága viseli, azaz azé, ahol a hitelminősítő intézet létesítő okirat szerinti székhelye található. A fizikai jelenlét szempontjából ez az illetékes hatóság van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a hitelminősítő intézetet szigorúan felügyelje. A javaslat szerint külön rendelkezések vonatkoznak a hitelminősítő intézetek csoportjaira is; a hitelminősítő intézetek csoportjai által benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelem elbírálásakor az érintett illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a csoport felépítését és meg kell egyezniük egy szervező személyében, aki a nyilvántartásba vételi folyamat koordinációjáért felel (14. cikk).

Ahhoz, hogy egyetlen belépési pontként működhessen, a CESR-nek a kezdetektől fogva aktívan részt kell vennie a nyilvántartási folyamatban és fel kell jogosítani arra, hogy a nyilvántartás engedélyezésével vagy visszavonásával kapcsolatban tanácsot adhasson a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának, és hogy kérhesse a határozattervezetek újbóli vizsgálatát (17. cikk). A nyilvántartásba vétel azt követően lesz érvényes, hogy azt a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdette (14. cikk). A Bizottság rendszeresen közzéteszi a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek aktuális listáját.

A javaslat létrehoz egy mechanizmust, amely biztosítja a rendelet hatékony végrehajtását. Az illetékes hatóságokat felruházza azokkal a hatáskörökkel, amelyek révén biztosítható, hogy a hitelminősítő intézetek az egész Közösségben betartsák a rendeletet. Feladataik végzése során az illetékes hatóságok a hitelminősítések tartalmát nem vizsgálhatják(20. cikk (1) bekezdés). A hatékony felügyelet biztosítása érdekében a javaslat a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés meghatározott formáit kívánja meg, így előmozdítható a közös felügyeleti kultúra. A hitelminősítő intézetek csoportjai esetében fokozott együttműködést ír elő, ami a felügyeleti tevékenységek szervező általi koordinációja révén valósul meg (25. cikk). Tekintettel a hitelminősítő üzletág nemzetközi léptékére, szükséges az EU-ban tagsággal nem rendelkező országokkal folytatott információcseréről is rendelkezni (29. cikk).

2.6. Költségvetési vonzatok

A javaslatnak nincs hatása a közösségi költségvetésre.

2008/0217 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelminősítő intézetekről (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[23],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[24],

mivel:

(1) A hitelminősítő intézetek fontos szerepet játszanak a globális értékpapír- és bankpiacokon, mivel minősítéseiket befektetők, hitelfelvevők, kibocsátók és kormányok használják, hogy körültekintő befektetési és finanszírozási döntéseket hozhassanak. A hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nem-élet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények ezeket a minősítéseket tőkekövetelményüknek a fizetőképesség biztosítása céljából történő kiszámításához vagy befektetési tevékenységük kockázatainak kiszámításához referenciaként használhatják. Következésképp a hitelminősítések jelentősen befolyásolják a befektetők és fogyasztók bizalmát. Alapvető fontosságú tehát, hogy a Közösségben használt hitelminősítések függetlenek, tárgyilagosak és a lehető legjobb minőségűek legyenek.

(2) Jelenleg a legtöbb hitelminősítő intézet székhelye a Közösségen kívül található. A tagállamok többsége nem szabályozza a hitelminősítő intézetek tevékenységét vagy a hitelminősítések kiadásának feltételeit. Annak ellenére, hogy a pénzügyi piacok működése szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak, a hitelminősítő intézetekre csak korlátozott mértékben vonatkoznak közösségi jogszabályok, nevezetesen a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[25]. Ezenfelül a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[26] vonatkozik a hitelminősítő intézetekre. Ezért fontos olyan szabályokat megállapítani, amelyek biztosítják, hogy a közösségi jogszabályok hatálya alá tartozó pénzügyi intézmények által használt minősítések jó minőségűek legyenek, és hogy olyan hitelminősítő intézetek adják ki azokat, amelyekre szigorú követelmények vonatkoznak. A hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok konvergenciájának biztosítása érdekében a Bizottság továbbra is együttműködik nemzetközi partnereivel.

(3) A hitelminősítő intézetek önkéntes alapon alkalmazhatják az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó magatartási alapkódexet (a továbbiakban: IOSCO-kódex). 2006-ban a hitelminősítő intézetekről szóló bizottsági közlemény[27] felkérte az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (a továbbiakban: CESR), hogy kövesse nyomon az IOSCO-kódex betartását és erről évente tegyen jelentést a Bizottságnak.

(4) Az Európai Tanács a 2008. március 13-i és 14-i ülésén kidolgozott következtetésekben keresett választ a pénzügyi rendszer feltárt fő gyengeségeire. Az egyik célkitűzés az volt, hogy javuljon a piac működése és javuljanak az ösztönző struktúrák, ideértve a hitelminősítő intézetek szerepét.

(5) A megítélés szerint a hitelminősítő intézetek hitelminősítései nem tükrözték elég korán a piaci feltételek romlását. Ezt a mulasztást leginkább az összeférhetetlenséggel, a hitelminősítések minőségével, a hitelminősítő intézetek és belső irányításuk átláthatóságával és a hitelminősítő intézetek tevékenységeinek felügyeletével kapcsolatos intézkedések segítségével lehet korrigálni. A hitelminősítések felhasználóinak nem szabad vakon megbízniuk a hitelminősítésekben. Nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy saját elemzéseket és átvilágítási eljárást is végezzenek, ha hitelminősítésekre hagyatkoznak.

(6) Meg kell állapítani a pénzügyi intézmények – amelyekre a Közösségben összehangolt szabályok vonatkoznak – által használt hitelminősítések minőségével kapcsolatos szabályok közös keretét. Máskülönben fennállna annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten eltérő intézkedéseket hoznak. Ez közvetlen negatív hatást gyakorolna a belső piac megfelelő működésére, illetve akadályozná azt, mivel a Közösség pénzügyi intézményei által felhasznált hitelminősítéseket kiadó hitelminősítő intézetekre a különböző tagállamokban különböző szabályok vonatkoznának. Emellett, ha a hitelminősítésekre vonatkozó minőségi követelmények eltérőek, akkor a befektetők és fogyasztók védelmének szintje is eltérhet.

(7) Az esetleges összeférhetetlenségek elkerülése érdekében a hitelminősítő intézetnek tevékenységét a hitelminősítések kiadására kell korlátoznia. A hitelminősítő intézet számára nem megengedett, hogy konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtson . A hitelminősítő intézet mindenekelőtt nem tehet javaslatokat vagy ajánlásokat egy strukturált pénzügyi eszköz konstrukciójára vonatkozóan. Lehetővé kell tenni azonban, hogy a hitelminősítő intézet kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson, amennyiben ez nem vezet esetleges összeférhetetlenségekhez a hitelminősítések kiadásában.

(8) A hitelminősítő intézetnek megfelelő belső politikákat és eljárásokat kell kialakítania a hitelminősítési folyamatban részt vevő alkalmazottakra vonatkozóan, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget és minden esetben biztosítsa a minősítési és felülvizsgálati folyamat színvonalát, feddhetetlenségét és alaposságát.

(9) A hitelminősítő intézetnek kerülnie kell az összeférhetetlenséget előidéző helyzeteket, és függetlensége biztosítása érdekében megfelelő módon kell kezelnie azokat, amennyiben elkerülhetetlenek. A hitelminősítő intézetnek az összeférhetetlenségeket időben közzé kell tennie. Ugyanakkor nyilván kell tartania a hitelminősítő intézet és a hitelminősítési folyamatban érintett alkalmazottainak függetlenségét fenyegető minden jelentős veszélyt, csakúgy, mint az ilyen veszélyek csökkentése érdekében alkalmazott óvintézkedéseket.

(10) A hitelminősítési folyamatnak a hitelminősítő intézet mint vállalkozás üzleti érdekétől való függetlensége érdekében a hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy az igazgatási tanácsnak vagy a felügyelő bizottságnak legalább három, nem ügyvezetői posztot betöltő tagja legyen, akiknek a jegyzett társaságok nem ügyvezetői igazgatói, illetve felügyelő bizottsági tagjai szerepéről, és az igazgatóság (felügyelő bizottság) által létrehozott bizottságokról szóló 2005/162/EK bizottsági ajánlás[28] III. szakaszának 13. pontjában foglaltak szerint függetlennek kell lenniük. Emellett szükséges, hogy az igazgatási tanács vagy a felügyelő bizottság tagjainak többsége, ideértve valamennyi független tagot, kellő szakértelemmel rendelkezzen a pénzügyi szolgáltatások terén.

(11) Az összeférhetetlenség elkerülése érdekében az igazgatási tanács vagy a felügyelő bizottság független tagjainak díjazása nem függhet az intézet üzleti teljesítményétől.

(12) A hitelminősítő intézetnek elegendő, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező alkalmazottat kell kijelölnie hitelminősítő tevékenysége folytatására. A hitelminősítő intézetnek különösen azt kell biztosítania, hogy megfelelő humánerőforrás és pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a hitelminősítések kiadására és azok nyomon követésére, illetve aktualizálására.

(13) Az ugyanazokkal a minősített szervezetekkel vagy azokkal kapcsolatban álló harmadik felekkel hosszú ideje fenntartott kapcsolat veszélyeztetheti az elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét. Ezért a szóban forgó elemzőkre és személyekre vonatkozóan rotációs mechanizmust kell bevezetni.

(14) A hitelminősítő intézetnek szigorú, szisztematikus, állandó és olyan minősítéseket eredményező minősítési módszereket kell használnia, amelyeket a korábbi tapasztalatok megerősítenek. A hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelminősítések meghatározásához használt módszerek, modellek és fő minősítési feltevések megfelelően karban legyenek tartva és naprakészek legyenek, és hogy meghatározott időközönként átfogó felülvizsgálatnak legyenek alávetve. Azokban az esetekben, ahol a megbízható adatok hiánya vagy egy új típusú eszköz, különösen a strukturált pénzügyi eszközök konstrukciójának összetettsége jelentős kétségekre ad okot arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézet képes-e megbízható hitelminősítést adni, a hitelminősítő intézetnek nem szabad hitelminősítést kiadnia vagy vissza kell vonnia a már meglévőt.

(15) A minősítések minőségének garantálása érdekében a hitelminősítő intézetnek intézkedéseket kell életbe léptetnie annak biztosítására, hogy a minősítés kibocsátásához általa felhasznált információk megbízhatók legyenek. Ebből a célból a hitelminősítő intézet egyéb elemek mellett hagyatkozhat független könyvvizsgáló által auditált pénzügyi kimutatásokra és nyilvános beszámolókra; jó hírű harmadik felek által nyújtott szolgáltatások keretében végzett ellenőrzésekre; a kapott információknak a hitelminősítő intézet általi véletlenszerű mintavétellel történő vizsgálatára; vagy olyan szerződéses rendelkezésekre, amelyek egyértelműen a minősített szervezetet, illetve az azzal kapcsolatban álló harmadik feleket teszik felelőssé, ha a szerződés értelmében nyújtott információ szándékosan hamis vagy félrevezető, vagy ha a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek nem végzik el az átvilágítási eljárást az információ helytállóságát illetően, ahogy azt a szerződés feltételei meghatározzák.

(16) Szükség van a hitelminősítő intézet által alkalmazott módszerek, modellek és fő minősítési feltevések rendszeres felülvizsgálatára, hogy az alapul szolgáló eszközök piacainak változó feltételei megfelelően figyelembe vehetők legyenek. Az átláthatóság biztosítása céljából a hitelminősítő intézet által alkalmazott módszerek, gyakorlatok, eljárások és folyamatok lényeges változtatásait érvénybe lépésük előtt közzé kell tenni, kivéve, ha szélsőséges piaci feltételek a hitelminősítés azonnali megváltoztatását teszik szükségessé.

(17) A hitelminősítő intézetnek minden megfelelő kockázati figyelmeztetést közölnie kell, ideértve a vonatkozó feltevések érzékenységi elemzését. Az elemzésben ki kell fejteni, hogy a modellbe épített paramétereket meghatározó különböző piaci fejlemények hogyan befolyásolhatják a hitelminősítések változásait (pl. volatilitás). A hitelminősítő intézetnek biztosítania kell, hogy a minősítési kategóriáján belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó információk ellenőrizhetők és számszerűsíthetők legyenek és kielégítő alapot nyújtsanak az érdekelt feleknek ahhoz, hogy megértsék minden egyes minősítési kategória eddigi teljesítményét, valamint azt, hogy megváltoztak-e, illetve hogyan változtak a minősítési kategóriák. Ha a minősítési kategória jellege vagy más körülmények következtében egy átlagos nemteljesítési arány helytelenné, statisztikailag érvénytelenné vagy egyéb módon valószínűsíthetően a minősítés felhasználói számára félrevezetővé válik, erről a hitelminősítő intézetnek megfelelő felvilágosítást kell adnia. Az ilyen információnak, amennyire lehetséges, összevethetőnek kell lennie a meglévő ágazati sémával, hogy segítse a befektetőket a különböző hitelminősítő intézetek teljesítményének összehasonlításában.

(18) Bizonyos körülmények között a strukturált pénzügyi eszközök olyan hatásokat válthatnak ki, amelyek különböznek a hagyományos vállalati, hitelviszonyt megtestesítő eszközökétől. A befektetők számára félrevezető lehet, ha mindkét típusú instrumentum esetében ugyanazt a minősítési kategóriát alkalmazzák, minden további magyarázat nélkül. A hitelminősítő intézeteknek fontos szerepet kell betölteniük abban, hogy felhívják a minősítések felhasználóinak figyelmét a strukturált pénzügyi eszközöknek a hagyományos termékektől eltérő sajátosságaira. A hitelminősítő intézeteknek ezért a strukturált pénzügyi eszközök minősítésekor vagy eltérő minősítési kategóriát kell alkalmazniuk, vagy további tájékoztatást kell adniuk e termékek eltérő kockázati jellemzőiről.

(19) A hitelminősítő intézeteknek intézkedéseket kell bevezetniük az olyan helyzetek elkerülése érdekében, ahol a kibocsátók egy adott strukturált pénzügyi eszköz esetében több hitelminősítő intézettől is előzetes minősítési értékelést kérnek azzal a céllal, hogy a javasolt konstrukció legjobb hitelminősítését adó intézetet válasszák ki. Az ilyen gyakorlatok alkalmazását a kibocsátóknak is kerülniük kell.

(20) A hitelminősítő intézetnek a változásokat rendszeresen nyomon követve nyilván kell tartania a minősítések meghatározására alkalmazott módszereket, továbbá nyilvántartást kell vezetnie az elemző és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek közötti kommunikáció lényeges elemeiről.

(21) A belső piacba vetett befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének biztosítása érdekében nyilvántartásba kell venni azokat a hitelminősítő intézeteket, amelyek hitelminősítéseit a Közösség pénzügyi intézményei szabályozási céllal használják. Ezért meg kell állapítani az ilyen nyilvántartás engedélyezésének, felfüggesztésének és visszavonásának feltételeit és az azzal kapcsolatos eljárásokat.

(22) Az érintett tagállam illetékes hatósága által nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet számára engedélyezni kell, hogy az egész Közösségben kiadhasson hitelminősítéseket. Szükség van ezért a hitelminősítő intézetek egységes nyilvántartásának létrehozására, amely az egész Közösségben érvényes.

(23) Egyes hitelminősítő intézetek több jogi személyből állnak, amelyek együttesen a hitelminősítő intézetek egy csoportját alkotják. Az ilyen csoport részét képező egyes hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételekor az érintett tagállam illetékes hatóságainak az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek által benyújtott kérelmek elbírálását össze kell hangolniuk.

(24) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek benyújtásához egyetlen kapcsolattartó pontot kell létrehozni. A CESR-nek fogadnia kell a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket és érdemben tájékoztatnia kell minden tagállam illetékes hatóságait. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek elbírálását ettől függetlenül az érintett illetékes hatóságnak kell nemzeti szinten elvégezni. A hitelminősítő intézetek eredményes kezelése érdekében a CESR-ben részt vevő illetékes hatóságoknak létre kell hozniuk egy hatékony informatikai infrastruktúrával támogatott operatív hálózatot, valamint hitelminősítésekre szakosodott albizottságot kell felállítaniuk a hitelminősítő intézetek által minősített minden egyes eszközosztály esetében.

(25) A Bizottság 2008 novemberében magas szintű csoportot hozott létre a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai felügyeleti rendszer jövőjének feltérképezésére, ideértve a CESR szerepét is.

(26) A hitelminősítő intézet felügyeletét a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága végzi, illetve a hitelminősítő intézetek csoportja esetében azt a többi érintett tagállam illetékes hatóságaival együttműködésben és a CESR koordinációja mellett látja el.

(27) A befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének fenntartása és a Közösség pénzügyi intézményei által felhasznált hitelminősítések folyamatos ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében azoknak a hitelminősítő intézeteknek, amelyek székhelye a Közösségen kívül található, leányvállalatot kell alapítaniuk a Közösségben, hogy a Közösségben folytatott tevékenységeik hatékony felügyelete megvalósítható legyen.

(28) A rendelet rendelkezéseinek hatékony végrehajtása érdekében célszerű kialakítani egy mechanizmust. A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell azokkal a szükséges eszközökkel, amelyekkel biztosítható, hogy a Közösségben felhasznált minősítéseket e rendeletnek megfelelően adják ki. Mivel a hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítések kiadásában fennálló elemzési függetlenségét meg kell őrizni, az illetékes hatóságok a hitelminősítések és a hitelminősítő intézetek által a hitelminősítés meghatározására alkalmazott módszerek tartalmát nem vizsgálhatják.

(29) A felügyelet hatékonysága és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük.

(30) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nem teszi meg a hitelminősítő intézet által elkövetett szabálytalanságok megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket, lehetővé kell tenni, hogy a többi tagállam illetékes hatóságai közbeléphessenek és megtegyék a megfelelő intézkedéseket.

(31) Az illetékes hatóságokra ruházott hatásköröket egységesebbé kell tenni, hogy a belső piacon a végrehajtás azonos intenzitással valósuljon meg.

(32) A CESR-nek gondoskodnia kell a rendelet alkalmazásának egységességéről. Fokoznia és segítenie kell az illetékes hatóságok között a felügyeleti tevékenységek terén folytatott együttműködést, és koordináló szerepet kell vállalnia a mindennapi felügyeleti gyakorlatban. A CESR-nek ezért egy közvetítői mechanizmust kell létrehoznia az illetékes hatóságok egységes megközelítésének előmozdítása érdekében.

(33) A tagállamoknak meg kell állapítaniuk a rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(34) Az illetékes hatóságok, más hatóságok, szervek vagy személyek közötti információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak, ahogy azt a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[29] megállapítja.

(35) A hitelminősítő intézetek működésére vonatkozó szigorúbb és egyértelműbb jogi keretnek adott esetben a hitelminősítő intézetekkel szembeni polgári eljárások megindítását is lehetővé kell tennie, az adott tagállam felelősségi szabályaival összhangban.

(36) A rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak[30] megfelelően kell elfogadni.

(37) A Bizottságot különösen arra kell felhatalmazni, hogy módosíthassa a rendelet I. és II. mellékletét, amelyek annak értékelésére vonatkozóan állapítanak meg konkrét kritériumokat, hogy a hitelminősítő intézetek eleget tesznek-e a belső szervezeti, működési szabályokkal, és az alkalmazottakra, a hitelminősítések formájára és a közzétételre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos feladataiknak. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és a rendelet nem lényegi elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(38) Mivel a tervezett intézkedés céljait – nevezetesen a fogyasztók és befektetők magas fokú védelmének biztosítása egy, a belső piacon működő pénzügyi intézmények által felhasznált hitelminősítések színvonalára vonatkozó közös keret megállapításával – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani – tekintettel a nemzeti jogszabályok jelenlegi hiányára és arra a tényre, hogy a meglévő hitelminősítő intézetek többsége a Közösségen kívüli székhellyel rendelkezik –, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1 cikk

Tárgy

Ez a rendelet bevezet egy közös megközelítést, amely a Közösségben felhasznált hitelminősítések magas színvonalának biztosítására irányul, és így hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is megvalósítja. A rendelet megállapítja a hitelminősítések kiadásának feltételeit és szabályokat hoz a hitelminősítő intézetek szervezetével és magatartásával kapcsolatban, hogy a gyakorlatban biztosítható legyen azok függetlensége és az összeférhetetlenségek elkerülése.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet azokra a hitelminősítésekre kell alkalmazni, amelyeket a 2006/48/EK irányelv szerinti hitelintézetek, a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[31] szerinti befektetési vállalkozások, a 73/239/EGK tanácsi irányelv[32] hatálya alá tartozó biztosítótársaságok, a 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[33] szerinti biztosítóintézetek, a 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[34] szerinti viszontbiztosítók, a [2009/XX/EK irányelv[35]] szerinti, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) vagy a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[36] szerinti, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények általi, szabályozási vagy egyéb célú felhasználásra szántak, és amelyeket a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzétesznek vagy előfizetés útján terjesztenek.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó a személyes célokat szolgáló hitelminősítésekre. Nem vonatkozik az olyan közjogi szervek által kiadott hitelminősítésekre, amelyek hitelminősítéseit nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzé, és amelyekért a minősített szervezet nem fizet.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

a) „hitelminősítés”: egy szervezet hitelképességéről, hitelkötelezettségről, hitelviszonyt megtestesítő vagy ahhoz hasonló pénzügyi eszközről vagy az ilyen kötelezettségek kibocsátójáról kiadott vélemény, amelyet a minősítési kategóriák elfogadott és meghatározott besorolási rendszerének felhasználásával alakítanak ki;

b) „hitelminősítő intézet”: az a jogi személy, amelynek rendszeres és fő tevékenysége a hitelminősítések kiadása;

c) „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a hitelminősítő intézet létesítő okirat szerinti székhelye található;

d) „elemző”: az a személy, aki a hitelminősítés kiadásához szükséges elemzői feladatokat ellátja;

e) „minősített szervezet”: az a jogi személy, amelynek hitelképességét a hitelminősítés kifejezetten vagy burkoltan minősíti, függetlenül attól, hogy az kezdeményezte-e az adott hitelminősítést vagy sem, és hogy nyújtott-e ahhoz információkat;

f) „minősítési kategória”: minősítési szimbólum, amelyet az egyes hitelminősítési osztályok különböző hitelminősítéseinek azonosításához használnak azzal a céllal, hogy megkülönböztessék a minősített szervezetek, kibocsátók és pénzügyi eszközök különböző típusainak különböző kockázati jellemzőit;

g) „kapcsolatban álló harmadik fél”: az a kezdeményező, koordinátor, szponzor, szolgáltató vagy bármilyen más olyan fél, amely a minősített szervezet nevében kapcsolatba lép egy hitelminősítő intézettel, ideértve az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személyeket;

h) „ellenőrzés”: az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat, ahogy azt a 83/349/EGK tanácsi irányelv[37] 1. cikke meghatározza, vagy egy ehhez hasonló viszony egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

i) „pénzügyi eszköz”: a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök;

j) „strukturált pénzügyi eszköz”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 36. pontjában említett értékpapírosítási ügyletből vagy rendszerből származó eszközök;

k) „hitelminősítő intézetek csoportja”: olyan vállalkozások csoportja, amelyet a 83/349/EGK irányelv[38] 1. és 2. cikke szerinti anyavállalat és annak leányvállalatai alkotnak, valamint a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban álló vállalkozások, és amelyek rendszeres és fő tevékenysége a hitelminősítések kiadása.

(2) Az (1) bekezdés a) alpontjának alkalmazásában a hitelminősítések nem minősülnek a 2003/125/EK bizottsági irányelv[39] 1. cikkének (3) bekezdése szerinti ajánlásnak.

4. cikk

A hitelminősítések felhasználása

A 2. cikkben említett hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nem-élet- és viszontbiztosítók, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények szabályozási célra kizárólag a Közösségben székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítéseket használhatják.

A 2004/39/EK irányelv 1. cikkében említett befektetési vállalkozások és hitelintézetek nem hajthatnak végre megbízásokat ügyfeleik képviseletében olyan pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, amelyeknek van minősítése, kivéve ha a hitelminősítést egy ezen rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet adta ki.

II. CÍM

A HITELMINŐSÍTÉSEK KIADÁSA

5. cikk

Függetlenség és az összeférhetetlenségek elkerülése

(1) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítés kiadását ne befolyásolja a hitelminősítést kiadó hitelminősítő intézetet, annak vezetőit, alkalmazottait vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személyeket érintő fennálló vagy lehetséges összeférhetetlenség vagy üzleti kapcsolat.

(2) Az (1) bekezdésnek való megfelelés biztosítása érdekében a hitelminősítő intézetnek teljesítenie kell az I. melléklet A. és B. szakaszában megállapított követelményeket.

6. cikk

Alkalmazottak

(1) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezzenek a kijelölt feladatok elvégzéséhez.

(2) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak a minősített szervezettel, azzal kapcsolatban álló harmadik féllel vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személlyel ne kezdeményezhessenek tárgyalásokat a díjakról vagy térítésekről, illetve ne vehessenek részt azokban.

(3) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak megfeleljenek az I. melléklet C. szakaszában megállapított követelményeknek.

(4) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy az elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek az ugyanannak a minősített szervezetnek vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési szolgáltatásokban négy évet meghaladó időtartamon keresztül ne vegyenek részt. Ebből a célból létrehoz egy a szóban forgó elemzőkre és személyekre vonatkozó rotációs mechanizmust.

Az az időtartam, amelynek lejártát követően az elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek az első albekezdésben említett minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési szolgáltatásokban részt vehetnek, nem lehet rövidebb két évnél.

(5) A 4. bekezdést nem kell alkalmazni arra a hitelminősítő intézetre, amely 50 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztat és a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik felek viszonylatában intézkedéseket tesz az elemzők tárgyilagosságának biztosítására.

(6) Az elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek díjazása és teljesítményértékelése nem függhet a hitelminősítő intézetnek az azoktól a minősített szervezetektől vagy azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől származó bevételének összegétől, amelyek részére az elemzők vagy a hitelminősítést jóváhagyó személyek szolgáltatást nyújtanak.

7. cikk

Minősítési módszerek

(1) A hitelminősítő intézet közzéteszi a minősítési folyamatban általa alkalmazott módszereket, modelleket és fő minősítési feltevéseket.

(2) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy az általa készített és terjesztett hitelminősítések a minősítési módszerei szempontjából lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ elemzésén alapuljanak. Minden ahhoz szükséges intézkedést megtesz, hogy az általa egy hitelminősítés kibocsátásához felhasznált információk megfelelő minőségűek legyenek és megbízható forrásokból származzanak.

(3) Ha a hitelminősítő intézet egy másik hitelminősítő intézet által az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan készített, meglévő hitelminősítést vagy hitelminősítéseket használ fel, nem utasíthatja vissza egy szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelminősítésének kiadását azzal az indokkal, hogy a szervezet vagy a pénzügyi eszköz egy részét egy másik hitelminősítő intézet már korábban minősítette.

A hitelminősítő intézet minden olyan esetet nyilvántart, ahol a hitelminősítési folyamat során az egy másik hitelminősítő intézet által az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan készített hitelminősítéseket leminősíti, továbbá indokolja a leminősítést.

(4) A hitelminősítő intézet nyomon követi a hitelminősítéseket és szükség esetén felülvizsgálja hitelminősítéseit. A hitelminősítő intézet a makrogazdasági vagy a pénzügyi piaci feltételekben bekövetkező változások hitelminősítésekre gyakorolt hatásának nyomon követése céljából belső szabályokat állapít meg.

(5) A minősítési módszerek és modellek vagy a fő minősítési feltevések megváltozása esetén a hitelminősítő intézet:

a) az érintett hitelminősítések terjesztésére alkalmazott kommunikációs eszköz használatával haladéktalanul közzéteszi a változás által feltehetően érintett hitelminősítések körét;

b) amilyen gyorsan csak lehetséges, de legfeljebb a változás bekövetkeztét követő 6 hónapon belül felülvizsgálja az érintett hitelminősítéseket, és ezalatt megfigyelés alá helyezi a szóban forgó minősítéseket;

c) újraminősíti a kérdéses módszereken, modelleken vagy feltevéseken alapuló hitelminősítéseket.

8. cikk

Közzététel és a hitelminősítések formája

(1) A hitelminősítő intézet válogatás nélkül és időben közzétesz minden hitelminősítést, valamint a hitelminősítések nyomon követésének megszüntetésére vonatkozó döntéseket.

Az első albekezdést nem kell alkalmazni az előfizetés útján terjesztett hitelminősítésekre.

(2) A hitelminősítéseket az I. melléklet D. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően kell kiadni.

(3) A strukturált pénzügyi eszközök minősítésének kiadásakor a hitelminősítő intézet:

a) vagy biztosítja a strukturált pénzügyi eszközökhöz rendelhető hitelminősítési kategóriák világosan elkülönülését a minősített szervezetek vagy pénzügyi eszközök egyéb típusainak minősítéséhez használható minősítési kategóriáktól;

b) vagy közzétesz egy olyan jelentést, amely részletes leírását adja a hitelminősítés meghatározásához használt minősítési módszereknek és kifejti, hogy az mennyiben különbözik a minősített szervezetek vagy pénzügyi eszközök egyéb típusai minősítésének meghatározásától, valamint hogy a strukturált pénzügyi eszközök hitelkockázati jellemzői miben térnek el a minősített szervezetek vagy pénzügyi eszközök egyéb típusaihoz kapcsolódó kockázatoktól.

(4) A hitelminősítő intézet közzéteszi a nem kezdeményezett hitelminősítésekkel kapcsolatos politikáit és eljárásait.

(5) Nem kezdeményezett hitelminősítés kiadásakor a hitelminősítő intézet a hitelminősítésben megjegyzi, hogy a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél nem vett részt a hitelminősítési folyamatban, és hogy a hitelminősítő intézet nem fért hozzá a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél elszámolásaihoz és egyéb lényeges dokumentumaihoz.

A nem kezdeményezett hitelminősítéseket eltérő hitelminősítési kategóriával kell jelölni.

9. cikk

Általános és időszakos közzétételek

(1) A hitelminősítő intézet teljes körűen és nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzéteszi és haladéktalanul aktualizálja az I. melléklet E. szakaszának I. részében meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.

(2) A hitelminősítő intézetek a CESR által létrehozott központi adatbázisban elérhetővé teszik a korábbi teljesítményi adataikkal és eddigi hitelminősítő tevékenységeikkel kapcsolatos információkat. Az adatbázis a nyilvánosság számára hozzáférhető.

(3) A hitelminősítő intézet a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára évente rendelkezésre bocsátja az I. melléklet E. szakasza II. részének 2. pontjában meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat. A székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai ezeket az információkat nem hozzák nyilvánosságra.

10. cikk

Átláthatósági jelentés

A hitelminősítő intézet évente közzéteszi az átláthatósági jelentést, amely magában foglalja az I. melléklet E. szakaszának III. részében meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat. A hitelminősítő intézet az éves jelentést legkésőbb három hónappal a pénzügyi év végét követően teszi közzé, és biztosítja, hogy az az intézet weboldalán legalább öt évig hozzáférhető maradjon.

11. cikk

A nyilvános közzététel díjai

A hitelminősítő intézet nem számíthat fel díjat a 7. és 10. cikknek megfelelően nyújtott információkért.

III. CÍMA HITELMINŐSÍTÉSI TEVÉKENYSÉG FELÜGYELETE

I. FEJEZET NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELI ELJÁRÁS

12. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1) A hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét kérheti annak érdekében, hogy hitelminősítéseit a 2. cikkben említett hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nem-élet- és viszontbiztosítók, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények szabályozási célra felhasználhassák, feltéve, hogy az intézet a Közösségben székhellyel rendelkező jogi személy.

(2) A nyilvántartás az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 15. cikk (3) bekezdésével összhangban történő kihirdetést követően a Közösség egész területén érvényes.

(3) A nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet mindenkor megfelel az első nyilvántartásba vétel feltételeinek.

A hitelminősítő intézetek a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát az első nyilvántartásba vétel feltételeiben bekövetkezett minden lényeges változásról értesítik.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba veszi a hitelminősítő intézetet, ha az teljesíti a hitelminősítések kiadásának ebben a rendeletben meghatározott feltételeit.

(5) Az illetékes hatóságok a nyilvántartásba vétel feltételeként nem írhatnak elő olyan további követelményeket, amelyek nem szerepelnek ebben a rendeletben.

13. cikk

Nyilvántartásba vétel iránti kérelem

(1) A hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a CESR-hez nyújtja be. A kérelemnek tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.

(2) Nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a hitelminősítő intézetek csoportja is benyújthat. Ebben az esetben a csoport tagjai megbízzák a csoport egyik tagját, hogy a csoport nevében nyújtsa be a CESR-hez a kérelmet. A megbízott hitelminősítő intézet minden egyes csoporttag esetében rendelkezésre bocsátja a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.

(3) A kérelem kézhezvételét követő 10 napon belül a CESR továbbítja a kérelmet a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához, és a többi tagállam illetékes hatóságait tájékoztatja a továbbításról.

14. cikk

A kérelem illetékes hatóságok általi elbírálása

(1) A nyilvántartásba vétel iránti kérelem kézhezvételét követő 10 napon belül a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága ellenőrzi, hogy a kérelem hiánytalan-e.

Ha a kérelem nem hiánytalan, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megállapítja azt a határidőt, amelyen belül a hitelminősítő intézetnek további információkat kell szolgáltatnia.

(2) A hiánytalan kérelem kézhezvételekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága továbbítja a kérelmet a többi tagállam illetékes hatóságaihoz és a CESR-hez.

(3) Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézetek csoportja nyújtja be, az érintett székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek a nyilvántartásba vételi folyamat során. Egy szervezőt választanak maguk közül, a következő szempontok figyelembevételével:

(a) a hely, ahol a hitelminősítő intézetek csoportja a Közösségen belül a hitelminősítési tevékenységének legfontosabb részét végzi, illetve ahol azt végezni kívánja;

(b) a hely, ahol a hitelminősítő intézetek csoportja bevételének fő részét szerzi, illetve várhatóan szerezni fogja.

(4) A szervező koordinálja a hitelminősítő intézetek csoportja által benyújtott kérelem elbírálását és biztosítja, hogy az illetékes hatóságok a kérelem elbírálásához szükséges minden információt megosszanak egymás között.

(5) Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézet nyújtja be, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elbírálja a kérelmet és véleményt készít a nyilvántartásba vétel engedélyezésére vagy elutasítására vonatkozóan.

Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézetek csoportja nyújtja be, az érintett székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai közösen bírálják el a kérelmet és megegyezésre jutnak a nyilvántartásba vétel engedélyezéséről vagy elutasításáról.

15. cikk

A hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételéről hozott határozat

(1) A hiánytalan kérelem kézhezvételét követő 40 napon belül és a nyilvántartásba vétel előtt a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága közli a CESR-rel a nyilvántartásba vételről szóló, indokolással ellátott határozattervezetet vagy az elutasításról szóló határozattervezetet. A hitelminősítő intézetek csoportja által benyújtott kérelem esetén a szervező a közös értékelés eredményét közli a CESR-rel.

A szóban forgó közlés kézhezvételét követő 15 napon belül a CESR véleményt mond a kérelemről. A CESR felkérheti az érintett székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, hogy vizsgálja felül a nyilvántartásba vételről szóló határozattervezetet, ha úgy véli, hogy a nyilvántartásba vételhez szükséges, a II. címben meghatározott feltételek nem teljesülnek, vagy fordított esetben felkérheti, hogy vizsgálja felül az elutasításról szóló határozattervezetet, ha úgy ítéli meg, hogy a nyilvántartásba vételhez szükséges, e rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a CESR véleményének kézhezvételét követő 15 napon belül meghozza határozatát. Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága eltér a CESR véleményében megfogalmazottaktól, e döntését meg kell indokolnia. Ha nem kap kézhez ilyen véleményt, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága attól számítva 30 napon belül hozza meg határozatát, hogy a nyilvántartásba vételről szóló határozattervezetet az (1) bekezdésben említett módon közölték a CESR-rel. Amennyiben hitelminősítő intézetek csoportjáról van szó, az egyes székhely szerinti tagállamok illetékes hatósága a 14. cikk (5) bekezdésében említett közös értékelés eredménye alapján hozza meg határozatát.

A nyilvántartásba vételről vagy annak elutasításáról szóló határozat elfogadását követő 10 napon belül az érintett hitelminősítő intézeteket tájékoztatják arról, hogy nyilvántartásba vették-e vagy sem. Ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elutasítja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét, az érintett hitelminősítő intézet számára a határozatban az elutasítást meg kell indokolnia.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága értesíti az Európai Bizottságot, a CESR-t és a többi illetékes hatóságot az általa elvégzett nyilvántartásba vételről.

Az Európai Bizottság a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának értesítését követő 30 napon belül az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek naprakész listáját.

16. cikk

A nyilvántartásba vétel díja

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba vételi díjat számíthat fel a hitelminősítő intézetnek. A nyilvántartásba vételi díjnak arányban kell állnia az adott tagállamban folytatott eljárások költségével.

17. cikk

A nyilvántartás visszavonása

(1) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a hitelminősítő intézet nyilvántartását visszavonhatja, ha a hitelminősítő intézet:

a) kifejezetten lemond a nyilvántartásról vagy az elmúlt hat hónap során nem adott ki hitelminősítést;

b) a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon szerezte meg;

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett nyilvántartásba vételére sor került;

d) megsértette e rendeletnek a hitelminősítő intézetek működési feltételeire vonatkozó rendelkezéseit.

(2) Csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek esetében a székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek egymással. Ennek során a szervező koordinálásával közös értékelést végeznek. Megállapodásra jutnak arra vonatkozóan, hogy szükség van-e a nyilvántartás visszavonására. Az egyes székhely szerinti tagállamok illetékes hatósága a megállapodás alapján hozza meg határozatát.

(3) A CESR vagy egy másik tagállam – ahol az adott hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítéseket felhasználják – illetékes hatósága felkérheti a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, hogy vizsgálja meg, hogy fennállnak-e a nyilvántartás visszavonásának feltételei. Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága úgy dönt, hogy nem vonja vissza az érintett hitelminősítő intézet nyilvántartását, e döntését meg kell indokolnia.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága értesíti az Európai Bizottságot, a CESR-t és a többi illetékes hatóságot a nyilvántartás visszavonásáról, amely az egész Közösségben azonnal érvénybe lép.

Az Európai Bizottság a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának értesítését követő 30 napon belül az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi azoknak a hitelminősítő intézeteknek a naprakész listáját, amelyek nyilvántartását visszavonták.

II. FEJEZET

A CESR ÉS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK

18. cikk

Az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága

(1) A CESR az ebben a rendeletben meghatározott esetekben tanácsot ad az illetékes hatóságoknak. Az illetékes hatóságok a tanácsot mérlegelik, mielőtt e rendelet értelmében bármilyen végleges határozatot hoznának.

(2) [Az e rendelet hatálybalépését követő egy éven belül] a CESR útmutatást ad ki a következőkre vonatkozóan:

(a) a nyilvántartásba vételi folyamat, valamint az illetékes hatóságok egymás közötti, és a CESR-rel folytatott koordinációjára vonatkozó intézkedések;

(b) az illetékes hatóságok végrehajtási gyakorlatai és tevékenységei;

(c) a hitelminősítő intézetek által a 9. cikk (2) bekezdésével és az I. melléklet E. szakasza II. részének 1. pontjával összhangban közzéteendő információk bemutatására vonatkozó közös követelmények.

(3) A CESR [e rendelet hatálybalépését követő egy éven belül] majd azt követően évente közzéteszi a rendelet alkalmazásáról szóló jelentést.

(4) A CESR adott esetben együttműködik a 2004/5/EK bizottsági határozattal[40] létrehozott, európai bankfelügyelők bizottságával és a 2004/6/EK bizottsági határozattal[41] létrehozott, a biztosítás és a foglalkoztatási nyugdíjak európai felügyeleti bizottságával.

19. cikk

Illetékes hatóságok

(1) Minden tagállam kijelöli az e rendelet alkalmazásában illetékes hatóságát.

(2) Az illetékes hatóságok elegendő alkalmazottal rendelkeznek ahhoz, hogy e rendeletet alkalmazni tudják.

20. cikk

Az illetékes hatóságok hatáskörei

(1) Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során a tagállamok illetékes hatóságai a hitelminősítések tartalmát nem vizsgálhatják.

(2) Feladataik teljesítése érdekében az illetékes hatóságok rendelkeznek minden olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel, amely feladatuk végrehajtásához szükséges. Hatáskörüket a következőképp gyakorolják:

(a) közvetlenül;

(b) más hatóságokkal együttműködésben; vagy

(c) az illetékes igazságügyi szervek megkeresésével.

(3) A tagállamok illetékes hatóságai a következő hatáskörökkel rendelkeznek:

(a) hozzáférhetnek minden dokumentumhoz azok formájától függetlenül, és azokról másolatot kaphatnak vagy készíthetnek;

(b) bármely személytől információt kérhetnek, és ha szükséges, információszerzés céljából beidézhetnek és kihallgathatnak személyeket;

(c) előre bejelentett vagy bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek;

(d) kérhetik a telefon- és adatforgalom nyilvántartásait.

21. cikk

Felügyeleti intézkedések

(1) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a következő intézkedéseket hozhatja:

(a) a 17. cikknek megfelelően visszavonhatja a nyilvántartást;

(b) elrendelheti a hitelminősítések kiadásának ideiglenes tilalmát az egész Közösségben érvényes hatállyal;

(c) elrendelheti a hitelminősítések használatának felfüggesztését az egész Közösségben érvényes hatállyal;

(d) megfelelő intézkedéseket hozhat annak biztosítására, hogy a hitelminősítő intézetek továbbra is teljesítsék a jogi követelményeket;

(e) nyilvános közleményt adhat ki, ha egy hitelminősítő intézet megszegi az ebben a rendeletben meghatározott kötelezettségeket;

(f) az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az illetékes bírósági joghatóság elé terjesztheti.

(2) Az illetékes hatóságok nem gyakorolják az (1) bekezdésben és a 22. cikkben meghatározott hatásköröket anélkül, hogy indokolással ellátott határozattervezetet küldenének a CESR-nek. A CESR a határozattervezetet a közlés kézhezvételét követő 15 napon belül véleményezi.

Az első albekezdést nem kell alkalmazni sürgős esetekben, különösen a pénzügyi piacok szabályos működését veszélyeztető helyzetben. Ebben az esetben az illetékes hatóság haladéktalanul tájékoztatja a CESR-t a meghozott határozatról.

22. cikk

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságától eltérő illetékes hatóságok intézkedései

Ha egy tagállam illetékes hatósága okkal feltételezi, hogy egy a területén működő, nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet megszegi az ebből a rendeletből eredő kötelezettségeit, tájékoztatja a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát.

Ha az érintett illetékes hatóságokkal folytatott megbeszélést követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nem hajlandó intézkedni vagy nem tud célravezető intézkedéseket hozni, vagy ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által hozott intézkedések alkalmatlannak bizonyulnak az érintett tagállam befektetői érdekeinek vagy a piacok szabályos működésének védelmére, az adott tagállam illetékes hatósága – miután tájékoztatta a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát – a 21. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett intézkedéseken kívül bármely megfelelő intézkedést megtehet. Az intézkedések elfogadását megelőzően konzultálni kell a CESR-rel.

III. FEJEZET

EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK KÖZÖTT

23. cikk

Együttműködési kötelezettség

A tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek, ahol ezt a rendelet célja szükségessé teszi, ideértve azokat az eseteket is, ahol a vizsgált magatartás nem jár az érintett tagállam hatályos jogszabályainak megszegésével.

24. cikk

Együttműködés helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat iránti megkeresés esetén

(1) Egy tagállam illetékes hatósága segítséget kérhet egy másik tagállam illetékes hatóságától helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzése céljából.

Az illetékes hatóság tájékoztatja a CESR-t az első albekezdésben említett megkeresésekről. Határokon átnyúló vizsgálat vagy ellenőrzés esetén a CESR átveheti a vizsgálat vagy ellenőrzés koordinációját.

(2) Ha egy illetékes hatóság helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzése iránti megkeresést kap egy másik tagállam illetékes hatóságától, a következő lépéseket teheti:

a) saját maga elvégzi a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b) lehetővé teszi a megkeresést benyújtó illetékes hatóság számára, hogy részt vegyen a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban;

c) lehetővé teszi a megkeresést benyújtó illetékes hatóság számára, hogy saját maga elvégezze a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

d) ellenőröket vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzésére;

(e) a felügyeleti tevékenység bizonyos feladatait megosztja a másik illetékes hatósággal.

25. cikk

Együttműködés az illetékes hatóságok között a hitelminősítő intézetek csoportja esetében

(1) A 14. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítő intézetek csoportja esetében az érintett székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai konzultálnak egymással, mielőtt e rendelettel összhangban intézkedéseket hoznának.

(2) A 14. cikk (3) bekezdésében említett szervező megtervezi és koordinálja az érintett székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságainak fellépéseit.

(3) A szervező és az érintett tagállamok illetékes hatóságai a következő kérdésekkel kapcsolatban megállapítják a koordináció szabályait:

a) az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b) azok az esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

c) azok az esetek, amikor az illetékes hatóságok a felügyeleti feladatokat a 24. cikknek megfelelően átruházzák.

26. cikk

A feladatok átruházása az illetékes hatóságok között

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága átruházhatja feladatait egy másik tagállam illetékes hatóságára az utóbbi hatóság egyetértése mellett. A feladatok átruházása nem érinti a kijelölt illetékes hatóság felelősségét.

27. cikk

Közvetítés

(1) A CESR közvetítési mechanizmust hoz létre, hogy segítse az érintett illetékes hatóságokat a közös álláspont kialakításában.

(2) A tagállamok illetékes hatóságai között az e rendelet szerinti értékeléssel vagy intézkedéssel kapcsolatos nézeteltérés esetén az illetékes hatóságok az ügyet közvetítés céljából a CESR elé terjesztik. Az illetékes hatóságok figyelembe veszik a CESR véleményét.

28. cikk

Szakmai titoktartás

(1) A szakmai titoktartás kötelezettségét minden olyan személyre alkalmazni kell, aki az illetékes hatóságnak vagy más olyan hatóságnak vagy személynek dolgozik vagy dolgozott, amelyre vagy akire az illetékes hatóság feladatokat átruházott, ideértve az illetékes hatóság által megbízott ellenőröket és szakértőket is. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk nem hozhatók más személyek vagy hatóságok tudomására, kivéve ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.

(2) Az e rendelet alapján az illetékes hatóságok között kicserélt információk bizalmasnak minősülnek, kivéve ha azok közlésekor az illetékes hatóság kijelenti, hogy az információk továbbadhatók, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.

IV. FEJEZET

EGYÜTTMŰKÖDÉS HARMADIK ORSZÁGOKKAL

29. cikk

Megállapodás az információk cseréjéről

Az illetékes hatóságok az információk cseréjéről harmadik országokkal csak abban az esetben köthetnek együttműködési megállapodást, ha a közölt információk tekintetében olyan szakmai titoktartási garanciák vannak érvényben, amelyek legalább a 28. cikkben meghatározott garanciákkal egyenértékűek. Az információcserének a kérdéses illetékes hatóságok feladatainak elvégzését kell szolgálnia.

A személyes adatok harmadik országoknak történő továbbításakor a tagállamok a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.

30. cikk

Információk továbbadása

Egy tagállam illetékes hatósága egy másik tagállam illetékes hatóságától vagy harmadik országok illetékes hatóságaitól kapott információt csak abban az esetben adhat tovább, ha az érintett tagállam illetékes hatósága ehhez megszerezte az információt átadó illetékes hatóság kifejezett hozzájárulását és, adott esetben, az információt kizárólag olyan célra továbbítja, amelyhez az adott illetékes hatóság hozzájárult.

IV. CÍM

SZANKCIÓK, BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS, JELENTÉSTÉTEL, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Szankciók, bizottsági eljárás és jelentéstétel

31. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és megteszik az ezek végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedéseket. A szankcióknak a súlyos szakmai kötelességszegésre és az átvilágítási eljárás hiányára mindenképpen ki kell terjedniük. A szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A tagállamok ezekről a rendelkezésekről legkésőbb [az e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül] – a rendelkezések későbbi módosításairól pedig haladéktalanul – értesítik a Bizottságot.

32. cikk

A mellékletek módosítása

A Bizottság a mellékleteket módosíthatja annak érdekében, hogy figyelembe vegye a pénzügyi piacokon bekövetkező fejleményeket, különösen az új pénzügyi eszközök és a felügyeleti gyakorlatok összehangolása tekintetében.

A rendelet nem lényegi elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

33. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal[42] létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

34. cikk

Jelentés

[Az e rendelet hatálybalépését követő három éven belül] a Bizottság értékelést készít e rendelet alkalmazásáról, ideértve a hitelminősítések Közösségben történő felhasználásának értékelését és a hitelminősítő intézet minősített szervezet által fizetett javadalmazásának megfelelőségét („a kibocsátó fizet modell”), és jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és az Európai Unió Tanácsához.

II. FEJEZET

Átmeneti és záró rendelkezések

35. cikk

Átmeneti rendelkezés

Az [e rendelet hatálybalépése] előtt a Közösségben működő hitelminősítő intézetek meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek a rendeletnek megfeleljenek, és a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet [e rendelet hatálybalépését követő hat hónap] előtt benyújtják.

Az első albekezdésben említett hitelminősítő intézetek a nyilvántartásba vétel elutasítása esetén a továbbiakban nem adnak ki hitelminősítést.

36. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet [pontos dátum beszúrása; a hatálybalépést követő hatodik hónap]-tól/től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

FÜGGETLENSÉG ÉS AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGEK ELKERÜLÉSE

A. szakasz

Szervezeti követelmények

1. A hitelminősítő intézet igazgatási tanácsa vagy felügyelő bizottsága felel a következők biztosításáért:

a) a minősítési folyamat függetlensége;

b) az összeférhetetlenségek megfelelő feltárása, kezelése és közzététele;

c) a hitelminősítő intézet megfelelése e rendelet további követelményeinek.

2. A hitelminősítő intézetet úgy kell megszervezni, hogy biztosítható legyen, hogy a vállalat üzleti érdeke ne befolyásolja hátrányosan a minősítési folyamat függetlenségét és hitelességét.

A hitelminősítő intézet 2006/73/EK bizottsági irányelv[43] 2. cikkének 9. pontja szerinti felső vezetésének jó hírnévnek kell örvendenie, kellő szaktudással és tapasztalattal kell rendelkeznie, valamint biztosítania kell a hitelminősítő intézet megfelelő és körültekintő irányítását.

A hitelminősítő intézet igazgatási tanácsának vagy felügyelő bizottságának legalább három, nem ügyvezetői posztot betöltő független taggal kell rendelkeznie. Az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független tagjainak díjazása nem függhet a hitelminősítő intézet üzleti teljesítményétől, továbbá azt úgy kell kialakítani, hogy véleményeik függetlensége biztosított legyen. Az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független tagjainak megbízatása előre megállapított határozott időre szól, amely nem lehet több öt évnél és nem megújítható. Az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független tagjainak elbocsátására csak súlyos hivatali mulasztás vagy nem megfelelő szakmai teljesítmény esetén kerülhet sor.

Az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság tagjai többségének, ideértve minden független tagját, kellő szakértelemmel kell rendelkeznie a pénzügyi szolgáltatások terén. A tanács vagy bizottság legalább egy független tagjának alapos felső vezetői tudással és tapasztalattal kell rendelkeznie a strukturált és értékpapírosított hitelek piacaival kapcsolatban.

A tanács vagy bizottság általános felelőssége mellett az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független tagjainak külön feladata, hogy figyelemmel kövessék a hitelminősítési politika alakulását, az összeférhetetlenség elkerülésének biztosítása céljából a hitelminősítő intézet által a hitelminősítési folyamatra alkalmazott belső minőség-ellenőrzési rendszer hatékonyságát, valamint a megfelelőségi és irányítási folyamatokat, ideértve az e szakasz 7. pontjában említett felülvizsgálati egység hatékonyságát. A független igazgatók által ezekre a kérdésekre vonatkozóan kiadott véleményeket időközönként be kell mutatni a tanácsnak vagy a bizottságnak és az illetékes hatóság kérésére azokat mindenkor ez utóbbi rendelkezésére kell bocsátani.

3. A hitelminősítő intézet kialakítja az e rendeletnek való megfelelést biztosító politikákat és eljárásokat.

4. A hitelminősítő intézet hatékony és eredményes adminisztratív és számviteli eljárásokkal, belső ellenőrzési mechanizmusokkal, célravezető kockázatelemzési eljárásokkal és az információfeldolgozási rendszerek hatékony ellenőrzési és védelmi szabályozásával rendelkezik.

5. A hitelminősítő intézet kidolgozza azokat a szervezeti és adminisztratív szabályokat, amelyek a B. szakasz 1. pontjában említett összeférhetetlenségek feltárását, megelőzését és kezelését szolgálják. Az intézet és a hitelminősítési folyamatban részt vevő alkalmazottai függetlenségét fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, valamint az ilyen veszélyek csökkentésére alkalmazott óvintézkedésekről nyilvántartást vezet.

6. A hitelminősítő intézet megfelelő rendszereket alkalmaz, amelyek biztosítják a hitelminősítési tevékenységek teljesítésének folyamatosságát és szabályosságát.

7. A hitelminősítő intézet létrehoz egy felülvizsgálati egységet, amely a módszereknek és modelleknek, továbbá az intézet által alkalmazott módszerek és modellek jelentős változásainak, illetve annak időszakos felülvizsgálatáért felelős, hogy az említett módszerek és modellek megfelelőek-e új pénzügyi eszközök értékelésére.

Ez a felülvizsgálati egység független a hitelminősítési tevékenységekért felelős szervezeti egységektől, és az e szakasz 2. pontjában említett igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság tagjainak tartozik elszámolással.

8. A hitelminősítő intézet ellenőrzi és értékeli az ezzel a rendelettel összhangban létrehozott rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és szabályozása megfelelőségét és hatékonyságát, és megfelelő intézkedéseket hoz az esetleges hiányosságok kezelésére.

B. szakasz

Működési követelmények

1. A hitelminősítő intézet feltárja és kiküszöböli vagy – adott esetben – kezeli és közzéteszi azokat a tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségeket, amelyek befolyásolhatják a hitelminősítés meghatározásában részt vevő elemzői és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek elemzéseit és véleményeit.

2. A hitelminősítő intézet nyilvánosságra hozza azoknak a minősített szervezeteknek vagy kapcsolatban álló harmadik feleknek a nevét, amelyektől éves bevételének több mint 5%-a származik.

3. A hitelminősítő intézet nem ad ki hitelminősítést vagy meglévő hitelminősítését visszavonja az alábbi esetekben:

(a) a hitelminősítő intézet, a hitelminősítés meghatározásában részt vevő elemző vagy a hitelminősítéseket jóváhagyó személy közvetlenül vagy közvetve birtokolja a minősített szervezet vagy valamely kapcsolatban álló harmadik fél pénzügyi eszközeit vagy bármely más, közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik az adott szervezetben vagy félben;

(b) a hitelminősítést olyan minősített szervezet vagy kapcsolatban álló harmadik félre vonatkozóan adták ki, amely ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódik a hitelminősítő intézethez;

(c) a hitelminősítés meghatározásában részt vevő elemző vagy a hitelminősítéseket jóváhagyó személy a minősített szervezet vagy kapcsolatban álló harmadik fél igazgatási, igazgatói vagy felügyelő testületének tagja.

4. A hitelminősítő intézet nem nyújt konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat a minősített szervezet vagy kapcsolatban álló harmadik fél részére a minősített szervezet vagy kapcsolatban álló harmadik fél vállalati felépítésével vagy jogi formájával, eszközeivel és forrásaival vagy tevékenységeivel kapcsolatban.

A hitelminősítő intézet a hitelminősítések kiadásától eltérő szolgáltatásokat is nyújthat (a továbbiakban: kiegészítő szolgáltatások). A hitelminősítő intézet meghatározza, hogy mit tekint kiegészítő szolgáltatásnak. Biztosítja, hogy a kiegészítő szolgáltatások nyújtása nem áll összeférhetetlenségben a hitelminősítési tevékenységével.

5. A hitelminősítő intézet gondoskodik arról, hogy az elemzők ne tegyenek, akár hivatalos, akár nem hivatalos, javaslatokat vagy ajánlásokat az olyan strukturált pénzügyi eszközök kialakítására vonatkozóan, amelyekről a hitelminősítő intézetnek hitelminősítést kell kiadnia.

6. A hitelminősítő intézet úgy tervezi meg függelmi kapcsolatait és kommunikációs csatornáit, hogy biztosítsa, az elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenek legyenek a hitelminősítő intézet üzleti érdekeit képviselő egyéb részlegeitől.

7. A hitelminősítő intézet nyilvántartást vezet és ellenőrzési nyomvonalat tart fenn valamennyi tevékenységéről, ideértve a hitelminősítő intézet és a minősített szervezet vagy kapcsolatban álló harmadik fél közötti megállapodások nyilvántartását, valamint a minősített szervezettel és az azzal kapcsolatban álló harmadik felekkel folytatott kommunikáció lényeges elemeinek nyilvántartásait, csakúgy, mint az 5., 6. és 7. cikkben meghatározott kötelezettségekkel kapcsolatos nyilvántartásokat.

8. A 7. pontban említett nyilvántartásokat és ellenőrzési nyomvonalakat a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet telephelyein legalább öt évig meg kell őrizni, és kérésre az érintett tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére kell bocsátani.

Amennyiben a hitelminősítő intézet nyilvántartását visszavonják, a nyilvántartásokat legalább három évig meg kell őrizni.

9. A hitelminősítő intézet és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek között szolgáltatások nyújtására létrejött megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket meghatározó nyilvántartásokat legalább az adott minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel fennálló jogviszony időtartamának végéig meg kell őrizni.

C. szakasz

Az alkalmazottakra vonatkozó szabályok

1. A hitelminősítő elemzők és a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő egyéb alkalmazottak, valamint a velük a 2004/72/EK bizottsági irányelv[44] 1. cikke (2) bekezdése a)–d) pontjának felsorolása szerint szoros kapcsolatban álló személyek nem vásárolhatnak vagy adhatnak el az elemző elsődleges elemzési feladatkörébe tartozó minősített intézet által kibocsátott, garantált vagy más módon támogatott pénzügyi eszközt, illetve nem vehetnek részt az azokkal végrehajtott ügyletekben, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések kivételével.

2. Az alkalmazott egy adott minősített szervezet hitelminősítésének meghatározásában nem vehet részt, illetve azt egyéb módon nem befolyásolhatja, ha ő maga vagy a vele a 2004/72/EK bizottsági irányelv 1. cikke (2) bekezdése a)–d) pontjának felsorolása szerint szoros kapcsolatban álló személy:

a) a minősített szervezet valamely pénzügyi eszközének birtokosa, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések kivételével;

b) a minősített szervezettel kapcsolatban álló szervezet valamely pénzügyi eszközének birtokosa, amelynek birtoklása összeférhetetlenséget okozhat vagy általában összeférhetetlenséget okozónak tekinthető, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések kivételével;

c) nemrég a minősített szervezetnél állt alkalmazásban vagy azzal egyéb üzleti kapcsolatban vagy bármely egyéb olyan kapcsolatban állt, amely összeférhetetlenséget okozhat vagy általában összeférhetetlenséget okozónak tekinthető.

3. A hitelminősítő intézetek biztosítják, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak:

a) minden ésszerű intézkedést megtegyenek ahhoz, hogy a hitelminősítő intézet tulajdonát és a birtokában lévő nyilvántartásokat megvédjék a csalással, lopással vagy a visszaéléssel szemben;

b) a minősített szervezeten vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félen kívül ne hozzák mások tudomására a hitelminősítő intézet hitelminősítéseivel vagy jövőbeli esetleges hitelminősítéseivel kapcsolatos információkat;

c) a hitelminősítő intézetre bízott bizalmas információkat ne osszák meg az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személy alkalmazottaival;

d) a bizalmas információkat ne használják fel vagy osszák meg pénzügyi eszközök kereskedelme céljából vagy egyéb, a hitelminősítő intézet üzletvitelétől eltérő célból.

4. A hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazott nem kérhet vagy nem fogadhat el pénzt, ajándékot vagy szívességet olyan személytől, akivel a hitelminősítő intézet üzleti kapcsolatban áll.

5. Amennyiben a hitelminősítő intézet alkalmazottja tudomást szerez arról, hogy a hitelminősítő intézet egy másik alkalmazottja jogellenesen jár vagy járt el, ezt az információt haladéktalanul jelenti annak a személynek, aki a hitelminősítő intézetben azért felelős, hogy megfeleljenek ennek a rendeletnek.

6. Abban az esetben, ha egy elemző megszünteti munkaviszonyát és olyan minősített szervezetnél kerül alkalmazásba, amelynek minősítésében részt vett, vagy olyan pénzügyi vállalkozáshoz kerül, amellyel a hitelminősítő intézetnél végzett feladatai részeként kapcsolatban állt, a hitelminősítő intézet a kilépést megelőző két évre visszamenőleg megvizsgálja az elemző idevágó tevékenységét.

7. A hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak a hitelminősítést követő 6 hónapon belül nem tölthetnek be vezetői kulcspozíciót a minősített szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.

D. szakasz

A hitelminősítések bemutatására vonatkozó szabályok

I. Általános kötelezettségek

1. A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítés egyértelműen és jól láthatóan feltüntesse annak a vezető elemzőnek a nevét és beosztását, aki elsődlegesen felelt a hitelminősítés elkészítéséért.

2. A hitelminősítő intézet biztosítja legalább azt, hogy:

a) a hitelminősítés elkészítéséhez felhasznált minden alapvetően lényeges forrást feltüntessenek, ideértve a minősített szervezetet vagy, adott esetben, az azzal kapcsolatban álló harmadik felet is, azzal a ténnyel együtt, hogy a hitelminősítést közölték-e a kérdéses minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel és módosították-e a közlést követően, mielőtt kiadására sor került;

b) a minősítés meghatározásához alkalmazott fő módszert vagy módszerváltozatot egyértelműen feltüntessék, utalással annak átfogó leírására; ha a minősítés több módszeren alapul, vagy ha azáltal, hogy a minősítés kizárólag a fő módszert említi, a befektetők figyelmét elkerülhetik a minősítés egyéb fontos szempontjai – ideértve a jelentős kiigazításokat és eltéréseket –, a hitelminősítő intézetnek ezt a tényt a hitelminősítésben meg kell magyaráznia és jeleznie kell, hogy a különböző módszereket vagy az egyéb szempontokat hogyan vették figyelembe a hitelminősítésben;

c) az egyes minősítési kategóriákat és a nemteljesítés vagy beszedés fogalmait megmagyarázzák, valamint hogy a megfelelő kockázati figyelmeztetést, ideértve a vonatkozó feltevések érzékenységi elemzését, a legkedvezőtlenebb esetre és a legkedvezőbb esetre vonatkozó minősítésekkel kiegészítve közöljék;

d) a hitelminősítés terjesztése céljából, első alkalommal történő kiadásának dátumát és utolsó frissítésének dátumát világosan és jól láthatóan feltüntessék.

3. A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy minden hitelminősítés világosan és jól láthatóan feltüntesse a hitelminősítés jellemzőit és korlátait. A hitelminősítő intézetnek hitelminősítéseiben különösen azt kell jól láthatóan jeleznie, hogy a minősített szervezetről rendelkezésére álló információk minőségét kielégítőnek találja-e, és hogy milyen mértékben ellenőrizte a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél által rendelkezésére bocsátott információkat. Ha a hitelminősítés olyan szervezetre vagy pénzügyi eszközre vonatkozik, amelyről korlátozottan állnak rendelkezésre korábbi adatok, a hitelminősítő intézet a hitelminősítés korlátait jól látható helyen egyértelművé teszi.

Abban az esetben, ha hiányoznak a szükséges adatok vagy ha egy új típusú eszköz struktúrája túl összetett vagy ha a rendelkezésre álló információ nem kielégítő vagy komoly kétséget kelt az iránt, hogy a hitelminősítő intézet képes-e megbízható hitelminősítés kiadására, akkor a hitelminősítő intézetnek tartózkodnia kell a hitelminősítés kiadásától vagy vissza kell vonnia a már létező hitelminősítést.

4. A hitelminősítés megjelentetésekor a hitelminősítő intézet sajtóközleményeiben vagy jelentéseiben bemutatja a hitelminősítés alapjául szolgáló fő elemeket.

Ha az 1., 2. és 3. pontban meghatározott információk aránytalannak bizonyulnának a kiadott hitelminősítés terjedelméhez képest, magában a hitelminősítésben is elegendő egyértelműen és jól láthatóan arra a helyre hivatkozni, ahol ezek az információk közvetlenül és könnyen elérhetők, ideértve a hitelminősítő intézetnek az információkat tartalmazó megfelelő weboldalára irányító közvetlen webhivatkozást.

II. A strukturált pénzügyi eszközök hitelminősítéseivel kapcsolatos további kötelezettségek

1. A strukturált pénzügyi eszköz minősítésekor a hitelminősítő intézet a hitelminősítésben információkat nyújt az általa végzett veszteség- és pénzforgalmi elemzésről.

2. A hitelminősítő intézetnek ki kell fejtenie, hogy milyen mélységben értékelte a strukturált pénzügyi eszközök alapul szolgáló eszközeinek szintjén végzett átvilágítási folyamatokat. A hitelminősítő intézet közli, hogy értékelte-e az átvilágítási folyamatokat vagy harmadik fél értékelésére hagyatkozott, feltüntetve, hogy az értékelés eredménye hogyan befolyásolja a minősítést.

E. szakasz

Közzétételek

I. Általános közzétételek

A hitelminősítő intézet általános jelleggel a következő információkat teszi közzé:

1. A B. szakasz 1. pontjában említett tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségek;

2. Annak meghatározása, hogy a hitelminősítő intézet mit tekint vagy mit nem tekint a minősítési alaptevékenységét kiegészítő szolgáltatásnak;

3. A hitelminősítő intézetnek a hitelminősítések nyilvánosságra hozatalára és az egyéb kapcsolódó közlésekre vonatkozó politikája;

4. Kártérítési szabályozásának általános jellege;

5. Módszerek, modellek és fő minősítési feltevések, valamint ezek érdemi változásai;

6. A gyakorlatában, eljárásaiban és folyamataiban végrehajtott lényeges változtatások.

II. Időszakos közzétételek

A hitelminősítő intézet időszakosan közzéteszi az alábbi információkat:

1. Hathavonta a minősítési kategóriáin belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó adatok, és hogy ezen kategóriák nemteljesítési arányai változtak-e időközben;

2. Évente a következő információkat:

a) a hitelminősítő intézet bevétel szerinti 20 legnagyobb ügyfelének listája;

b) a hitelminősítő intézet azon ügyfeleinek listája, amelyek hozzájárulása a hitelminősítő intézet bevételeinek növekedési üteméhez az előző pénzügyi évben több mint másfélszeresével meghaladta a hitelminősítő intézet ugyanazon évi összbevételének növekedési ütemét; az egyes ilyen ügyfeleket csak akkor kell a listán feltüntetni, ha az adott évben a hitelminősítő intézet egész világon befolyó összbevételének több mint 0,25%-a tőlük származik.

A 2. pont első albekezdésének alkalmazásában az „ügyfél” az a vállalat, illetve annak leányvállalatai és azon kapcsolt vállalkozásai, amelyben a vállalat több mint 20%-os részesedéssel rendelkezik, valamint minden olyan egyéb szervezet, amelynek tekintetében egy ügyfél képviseletében kötvénykibocsátás strukturálását kezdeményeztek és a hitelminősítő intézet részére közvetlen vagy közvetett módon díjat fizettek az adott kötvénykibocsátás minősítéséért.

III. Átláthatósági jelentés

A hitelminősítő intézet évente rendelkezésre bocsátja a következő információkat:

1. Részletes információk a hitelminősítő intézet jogi felépítéséről és tulajdonosi összetételéről, ideértve a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[45] 9. és 10. cikke szerinti állományokra vonatkozó információt;

2. A belső minőség-ellenőrzési rendszer bemutatása;

3. Statisztikai adatok arra vonatkozóan, hogy az alkalmazottak hogyan oszlanak meg az alábbi feladatkörök szerint: új hitelminősítések, a hitelminősítések felülvizsgálata, a módszerek vagy modellek értékelése és irányítás;

4. A hitelminősítések nyilvántartási politikájának bemutatása;

5. A függetlenségi kritériumoknak való megfelelés éves belső felülvizsgálatának eredménye;

6. A vezetői és elemzői rotációra vonatkozó politika bemutatása;

7. Pénzügyi információk az intézet bevételéről a hitelminősítési szolgáltatásokból származó díjak és a nem hitelminősítési szolgáltatásokból származó díjak szerinti bontásban, az egyes szolgáltatások átfogó ismertetésével;

8. A 78/660/EGK tanácsi irányelv[46] 46a. cikkének (1) bekezdése szerinti vállalatirányítási nyilatkozat; a nyilatkozat alkalmazásában a szóban forgó irányelv 46a. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett információt a hitelminősítő intézetnek attól függetlenül rendelkezésre kell bocsátania, hogy vonatkozik-e rá a 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[47].

II. MELLÉKLET

A nyilvántartásba vétel iránti kérelemben feltüntetendő információk

1. a hitelminősítő intézet teljes neve, a Közösségben található, létesítő okirat szerinti székhelyének címe;

2. kapcsolattartó személy neve és elérhetőségi adatai;

3. jogi forma;

4. azok a hitelminősítési osztályok, amelyekre vonatkozóan a hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vételt kéri;

5. a hitelminősítések kiadása és fenntartása során alkalmazott eljárások és módszerek ismertetése;

6. az összeférhetetlenségek feltárását és kezelését szolgáló politikák és eljárások;

7. az alkalmazottakra vonatkozó információk;

8. kártérítési szabályok;

9. kiegészítő szolgáltatások;

10. működési program, többek között annak feltüntetésével, hogy a fő üzleti tevékenységeket várhatóan hol folytatják, valamint az üzleti tevékenység típusának meghatározásával.

[1] A Bizottság közleménye a hitelminősítő ügynökségekről, HL C 59., 2006.3.11, 2. o. (http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:059:0002:0006:HU:PDF).

[2] A hitelminősítő intézetek magatartási alapkódexe (2008 májusában módosították)http://www.iosco.org/library/pubdocs/pdf/IOSCOPD271.pdf.

[3] A CESR az Európai Bizottságot segítő független tanácsadó testület, amely az EU értékpapírpiacainak nemzeti felügyeleteiből áll; lásd az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának létrehozásáról szóló, 2001. június 6-i 2001/527/EK bizottsági határozatot, (HL L 191., 2001.7.13., 43. o.). A CESR feladata, hogy javítsa a koordinációt az értékpapír-piaci szabályozók között, tanácsot adjon az Európai Bizottságnak és biztosítsa, hogy a közösségi jogszabályokat a tagállamokban napi szinten következetesebben és még inkább időben végrehajtsák.

[4] http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ecofin/96375.pdf.

[5] A Bizottság által 2006 áprilisában felállított európai értékpapír-piaci szakértői csoport (ESME) a Bizottság tanácsadó testülete, amelynek tagjai értékpapír-piaci szakemberek és szakértők, és amelyre az EU értékpapírokról szóló irányelveinek alkalmazását illető jogi és gazdasági szakvélemény biztosítása érdekében az európai értékpapírpiaci szakértői csoport létrehozásáról szóló, 2006. március 30-i 2006/288/EK bizottsági határozat vonatkozik (HL L 106., 2006.4.19., 14. o.).

[6] A hitelminősítő intézetek magatartási alapkódexe (2008 májusában módosították)http://www.iosco.org/library/pubdocs/pdf/IOSCOPD271.pdf.

[7] Report of the FSF on Enhancing Market and Institutional Resilience (A Pénzügyi Stabilitási Fórum jelentése a piaci és intézményi rugalmasság javításáról) , 2008. április 7.http://www.fsforum.org/publications/r_0804.pdf.

[8] CGFS-tanulmányok, 32. szám: Ratings in structured finance: What went wrong and what can be done to address short comings? (Minősítések a strukturált finanszírozásban: Hol rontottuk el és mit tehetünk a hiányosságok kiküszöbölése érdekében?) 2008. július,http://www.bis.org/publ/cgfs32.pdf?noframes=1.

[9] A Standards and Poor’s például kidolgozott egy olyan intézkedéseket tartalmazó reformtervet, mint például az érdekelt feleket képviselő ombudsman kinevezése, az irányítási folyamatok nyilvános éves felülvizsgálata egy független cég által, valamint az elemzők ügyfeleinek rotációja. A Moody’s lépéseket tett a minősítési folyamatban felhasznált adatok minőségének javítására. A Fitch a minősítésen kívüli üzletágait külön részlegbe csoportosította és olyan változtatásokat vezetett be strukturált finanszírozási műveleteiben, amelyek támogatják a minősítések felülvizsgálati folyamatának tárgyilagosságát és következetességét.

[10] Az USA hitelminősítő intézetek reformjáról szóló 2006. évi törvénye (US Credit Rating Agency Reform Act), amely létrehozta a nemzetileg elismert statisztikai minősítő szervezetek (Nationally Recognized Statistical Rating Organizations, NRSRO) nyilvántartásának jogi keretét, 2007. június 27-én lépett hatályba.

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (HL L 96., 2003.4.12., 16. o.)

[12] A Bizottság 2003. december 22-i 2003/125/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési ajánlások tisztességes ismertetése és az összeférhetetlenség közzététele tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 339., 2003.12.24., 73. o.).

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg) (HL L 177., 2006.6.30. 1. o.).

[14] 2006. január 20-i iránymutatások a külső hitelminősítő intézmények elismeréséről (GL07), http://www.c-ebs.org/formupload/41/413b2513-5084-4293-a386-16385b80411d.pdf.

[15] http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2008/securities_agencies_en.htm.

[16] Összesen 82 válasz érkezett. A válaszokat a következő címen közzétették:http://circa.europa.eu/Public/irc/markt/markt_consultations/library?l=/financial_services/credit_agencies&vm=detailed&sb=Title.

[17] Az, hogy milyen mértékben valósítják meg az intézkedések az 1.1. szakaszban említett célokat.

[18] Az érdekelt feleknek a szabályokba vetett bizalma.

[19] Az, hogy a hitelminősítő intézetek működési keretét milyen mértékben szabályozzák ugyanazok a követelmények valamennyi tagállamban.

[20] Az, hogy az adott politikai lehetőség milyen mértékben segíti elő a hitelminősítő intézetek működését a tagállamokban. A rugalmasság a hitelminősítő intézetek költségeit is érinti.

[21] Lásd a 6. cikk (5) bekezdését.

[22] A 2006. július 17-i 2006/512/EK tanácsi határozattal (HL L 200., 2006.7.22. 11. o.) módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

[23] HL C ., , . o.

[24] HL C ., , . o.

[25] HL L 96., 2003.4.12., 16. o.

[26] HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

[27] HL C 59., 2006.3.11., 2. o.

[28] HL L 52., 2005.2.25., 51. o.

[29] HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[30] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[31] HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[32] HL L 228., 1973.8.16., 3. o.

[33] HL L 345., 2002.12.19., 1. o.

[34] HL L 323., 2005.12.9., 1. o.

[35] [ átdolgozott szöveg]

[36] HL L 235., 2003.9.23., 10. o.

[37] HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

[38] HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

[39] HL L 339., 2003.12.24., 73. o.

[40] HL L 3., 2004.1.7., 28. o.

[41] HL L 3., 2004.1.7., 30. o.

[42] HL L 191., 2001.7.13., 45. o.

[43] HL L 241., 2006.9.2., 26. o.

[44] HL L 162., 2004.4.30., 70. o.

[45] HL L 390., 2004.12.31., 38. o.

[46] HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

[47] HL L 142., 2004.4.30., 12. o.