52008PC0614

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.10.2008

COM(2008) 614 végleges

2008/0196 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a fogyasztók jogairól

{SEC(2008) 2544}{SEC(2008) 2545}{SEC(2008) 2547}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE |

110 | A javaslat háttere és célkitűzései A javaslat a számos fogyasztóvédelmi irányelvet tartalmazó fogyasztóvédelmi joganyag felülvizsgálatának eredménye. A felülvizsgálat 2004-ben kezdődött, a meglévő szabályozási keret egyszerűsítésének és kiegészítésének céljából. Az átvilágítás átfogó célja olyan valódi fogyasztói belső piac kialakítása, amely megfelelő egyensúlyt teremt a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások versenyképessége között, a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása mellett. Az átvilágítás tárgyát képező irányelvek minimális harmonizációs záradékokat tartalmaznak, vagyis a tagállamok szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el. A tagállamok széles körben élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek az eredménye a Közösségen belüli széttagolt szabályozás, amely a határokon átnyúló kereskedelmet folytatni kívánó vállalkozások számára a szabályok betartására fordított jelentős költségeket okoz. Az olyan kollíziós szabályok, amelyeket a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló rendelet (Róma I.) is tartalmaz, nem oldják meg ezt a problémát. A Róma I. rendelet szerint azok a fogyasztók, akik külföldi kereskedővel szerződnek, nem foszthatók meg az országuk kötelező szabályai által biztosított védelemtől. A széttagoltság belső piacra vonatkozó következménye, hogy a vállalkozások idegenkednek a határokon túli értékesítéstől, ami viszont csökkenti a fogyasztók jólétét. Ha a fogyasztók nem jutnak versenyképes határon túli ajánlatokhoz, akkor nem tudják teljes mértékben kihasználni a belső piac nagyobb választékban és kedvezőbb árakban megnyilvánuló előnyeit. A fogyasztók bizalmatlanoky a határon túli vásárlásokat illetően. A jelenség egyik oka a fogyasztóvédelmi joganyag széttagoltsága. A fogyasztóvédelem széttagoltsága és eltérő szintje miatt nehéz egész Európára kiterjedő felvilágosító kampányt folytatni a fogyasztói jogokról, illetve alternatív vitarendezési mechanizmusokat alkalmazni. A javaslat célja a belső fogyasztói piac jobb működéséhez való hozzájárulás a fogyasztók belső piacba vetett bizalmának növelésével és a vállalkozások határon túli értékesítéstőlvaló idegenkedésének csökkentésével. Ezt az általános célkitűzést a széttagoltság csökkentése, a szabályozási keret megerősítése, valamint a fogyasztók részére biztosított általánosan magas szintű védelem, és a jogaikról illetve a jogaik gyakorlásának módjáról történő tájékoztatás révén lehet elérni. Ezért az Európai Bizottság eljárást dolgoz ki annak érdekében, hogy a fogyasztókat az értékesítés helyén a lehető leghatékonyabban tájékoztassák az alapvető jogaikról.. |

120 | Általános összefüggések A vállalkozások számára jelentős költségekkel jár a töredezett fogyasztóvédelmi joganyag betartása. A felmérések szerint a kereskedők nagy része számára az ilyen, a szabályok betartására irányuló költségek jelentős akadályt jelentenek a határon átnyúló kereskedelem szempontjából, ami csökkenti az ösztönzésüket a határon túli értékesítésre főleg a kis tagállamok fogyasztói számára. Amennyiben nem kerül sor közösségi szintű jogalkotási intézkedések meghozatalára, az ilyen költségeket továbbra is a fogyasztókra hárítják magasabb árak formájában, vagy rosszabb esetben, a vállalkozások továbbra is elutasítják a határon túli értékesítést, illetve földrajzi alapon történő diszkriminációt alkalmaznak a fogyasztók tartózkodási országa függvényében. Az Európai Parlament a 2007. július 16-i állásfoglalásában, jogszabályok meghozatalát javasolta, és kifejtette, hogy teljes körű, célzott harmonizáción alapuló horizontális irányelv formáját öltő jogi aktust tartana célszerűnek. „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című 2007. november 20-i közleményében a Bizottság kijelentette, hogy az egységes piacnak jobb eredményeket és kézzelfogható előnyöket kell eredményeznie a fogyasztók és kkv-k számára. |

130 | A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések A javaslat célja az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szóló 85/577/EGK irányelv, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv, a távollevők között kötött szerződésekről szóló 97/7/EK irányelv, a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló 1999/44/EK irányelv felülvizsgálata. Ez a négy irányelv szerződéses jogokat biztosít a fogyasztók számára. A javaslat ezt a négy irányelvet egyetlen horizontális jogi aktusba foglalja, a közös vonatkozásokat rendszerezett formában szabályozza, a meglévő szabályok egyszerűsítése és aktualizálása, az ellentmondások feloldása, valamint a hiányosságok felszámolása révén. A javaslat eltávolodik a négy irányelvnél alkalmazott minimális harmonizációra vonatkozó megközelítéstől (a tagállamok az irányelvben előírtaknál szigorúbb nemzeti szabályokat tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el), hogy a teljes harmonizációra vonatkozó megközelítésre törekedjen (a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy fogadhatnak az irányelvben előírt rendelkezéstől eltérő rendelkezéseket). |

140 | Összhang az Unió többi szakpolitikájával és célkitűzésével A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv néhány alapvető tájékoztatásra vonatkozó előírást tartalmaz, amelynek a kereskedőknek a szerződés megkötése előtt eleget kell tenniük. A 85/577/EGK, a 97/7/EK és a 99/44/EGK irányelv is tartalmaz tájékoztatási kötelezettséget A szabályozás javítására vonatkozó célkitűzéssel összhangban a javaslat biztosítja ezek között az eltérő irányelvek közötti összhangot, valamint szabályozza az említett kötelezettségek megszegésének jogi következményeit. A javaslat magas szintű fogyasztóvédelmet ér el a fogyasztói szerződések területén. Ezért a javaslat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, különös tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikkét. A javaslat többek között az EK-Szerződés alábbi alapelveit is tiszteletben tartja: az áruk szabad mozgása, a szolgáltatásnyújtás szabadsága, amelyet nem korlátoznak szigorúbb nemzeti szabályokkal az irányelv által összehangolt területeken, kivéve azokat a szükséges és arányos intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi vagy környezetvédelemi okokból hozhatnak a közösségi szabályokkal összhangban. |

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT |

Konzultáció az érdekeltekkel |

211 | A konzultáció módszerei, a legfontosabb célterületek, valamint a válaszadók általános jellemzői A Bizottság 2007. február 8-án fogadta el a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyvet, amelyben összefoglalják a Bizottság eredeti megállapításait és az átvilágítandó irányelvek főbb általános kérdéseit (horizontális kérdések) előtérbe helyező nyilvános konzultációt kezdenek. A zöld könyvhöz az érdekelt felek széles skálájából érkeztek hozzászólások: például vállalkozások, fogyasztók, az Európai Parlament, a tagállamok, egyetemi és jogász szakemberek részéről. A Bizottság két konzultációs dokumentumot is közzétett a 97/7/EK irányelvvel és a 85/577/EGK irányelvvel kapcsolatban, az említett irányelvekben szereplő egyedi (azaz vertikális) kérdésekre összpontosítva. Valamennyi érdekelt felet felkérték, hogy válaszaikat 2006. november 21-ig, illetve 2007. december 4-ig juttassák el a Bizottsághoz. A Bizottság 84, illetve 62 választ kapott valamennyi jelentős érdekelt féltől. E két konkrét konzultáció eredménye elérhető a következő honlapon: http://ec.europa.eu/consumers/rights/gen_rights_en.htm A Bizottság 2007. november 14-én egész napos konferenciát tartott az érdekelt felek részvételével . 2007. december 20-án a Bizottság által megbízott vállalkozó két kérdőívet küldött ki az érdekelt feleknek (egyet a vállalkozóknak, egyet a fogyasztóknak). A jelenlegi problémák és a tervezett jogszabályi változások különböző lehetőségeit vitatták meg a vállalkozók és a fogyasztók, akiket az egyes lehetőségek valószínű hatásaira vonatkozó kérdések megválaszolására hívtak meg a 2008. februárban tartott munkaértekezletekre. |

212 | A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja A zöld könyvre válaszolók nagy része a belföldi és határon túli ügyleteke alkalmazható, teljeskörű, célzott harmonizáción alapuló horizontális jogi aktus elfogadását szorgalmazta; vagyis olyant, amely a vállalkozások előtt álló és/vagy a fogyasztókat a határon túli vásárlásoktól elriasztó lényeges akadályokat célozza meg. A válaszadók nagy részének véleménye alapján a horizontális jogi aktus meghozatalával egyidejűleg felül kellene vizsgálni a meglévő ágazati irányelveket (például az időben megosztott használatról és a szervezett utazási formákról szóló irányelvek felülvizsgálata). Határozottan támogatták a fogyasztóvédelmi joganyag szigorítását és rendszerezését, a fogyasztók/kereskedők, és a teljesítés egységes meghatározásának, a tájékoztatásra és az elállásra vonatkozó összehangolt szabályoknak , valamint – a jelenlegi, pusztán tájékoztató jellegű lista helyett – a tisztességtelen szerződési feltételek uniós szintű feketelistájának (vagyis az egyértelműen tiltott feltételeknek), valamint az e feltételek szürke (vagyis a vélelmezetten tisztességtelen feltételeket) listájának a közösségi szinten történő bevezetését. |

213 | A mostani zöld könyv interneten lezajlott konzultációjára, 2007. február 8. és május 15. között került sor. A Bizottsághoz 307 hozzászólás érkezett. Az eredmények az alábbi internetes oldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/consumers/rights/cons_acquis_en.htm. |

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása |

229 | Nem volt szükség külső szakértők bevonására. |

230 | Hatásvizsgálat Hat lehetőség hatásvizsgálatára került sor. Valamennyi szakpolitikai lehetőség kiindulópontjaként a nemrég elfogadott Róma I rendeletet vették figyelembe. Az 1. számú szakpolitikai lehetőség a jelenlegi status quo, amely a fogyasztóvédelmi joganyag minimális harmonizációjának fenntartását jelenti. Ennek a lehetőségnek a gazdaságra gyakorolt hatása kedvezőtlen. A szabályozási keret széttagoltságának alapvető problémája továbbra is fennállna. A 2. számú szakpolitikai lehetőség közösségi támogatásból megvalósuló figyelemfelkeltő kampányokból, valamint önszabályozásból álló lehetőség, amely nem jár jogalkotással. Önmagában lévő csomagként nem lenne semmilyen kedvező hatása mivel a széttagoltság alapvető problémája továbbra is fennmaradna, kivéve ha a magatartási kódexek a legmagasabb közös normákon alapulnának és a Közösség teljes területére kiterjednének. A 3. számú szakpolitikai lehetőség összesen 4, teljes harmonizáción alapuló jogalkotási javaslatot tartalmaz, amelyek beleilleszthetők egy horizontális jogi aktusba. Ez a lehetőség a közösségi jogszabályok néhány ellentmondására összpontosít. Az egyértelműbb és aktualizált fogalommeghatározások egyszerűsítik a jogszabályokat, de a belső piac jobb működésére, a vállalkozások terheinek enyhítésére és a fogyasztók bizalmának erősítésére gyakorolt hatásuk nagyon korlátozott. A 4. szakpolitikai lehetőség 16, teljes harmonizáción alapuló jogszabályi változást tartalmaz, a 3. szakpolitikai lehetőségnél javasolt négy jogszabályi változással együttesen. Ez a lehetőség valamennyi olyan jelentős fogyasztóvédelmi kérdésre kiterjed, amelyet a kereskedőknek figyelembe kell venniük a marketing anyaguk tervezésekor, az általános szerződési feltételek összeállításakor, illetve a vállakozásuk fogyasztók viszonylatában történő működtetésekor. Az említett kérdések teljes harmonizációja jelentősen csökkentené a határon túli távolsági és közvetlen kereskedelmi értékesítés adminisztratív költségeit, és kedvező hatással lenne a belső piac működésére. Az ilyen jogszabályi változások jelentősek a határon túli vásárlásba vetett fogyasztói bizalom szempontjából. Továbbá ez a szakpolitikai lehetőség magában foglalja a jogszabályok új piaci jelenségekhez való igazítását. Kedvező gazdasági hatásai vannak, növeli a fogyasztói bizalmat és javítja a jogszabályok minőségét. Az 5. szakpolitikai lehetőség három, teljes harmonizáción alapuló és új fogyasztói jogokat biztosító jogszabályi javaslatot tartalmaz a 3. és 4. szakpolitikai lehetőség keretében javasolt 20 jogszabályi változáson kívül. A vállalkozások által viselendő költségek kedvezőtlen hatását és a belső piac jobb működéséhez való csekély hozzájárulását nem látszik ellensúlyozni az az előnyt, amelyet a fogyasztók számára nyújtana. A 6. szakpolitikai lehetőség a 3. és 4. szakpolitikai lehetőségnél tárgyalt jogszabályi javaslatokat, valamint a nem teljesen harmonizált területekre vonatkozó belső piaci rendelkezést tartalmaz. A belső piacra vonatkozó rendelkezés lehetővé tenné a szerződő felek számára, hogy a rendelkezés által szabályozott területekre vonatkozóan bármely tagállam jogát válasszák, még abban az esetben is, ha a szóban forgó jog alacsonyabb szintű fogyasztóvédelmet biztosít, mint annak az országnak a joga, ahol a fogyasztó tartózkodási helye van. A Róma I rendelet 6. cikkével való kollízió miatt egy ilyen rendelkezés jogszabályi módosítást okozhatna és jelentős szakpolitikai változást feltételezne néhány hónappal a felülvizsgálati záradékot tartalmazó Róma I rendelet elfogadása után (a felülvizsgálatnak 2013-ig le kell zárulnia). Továbbá ezt a szakpolitikai lehetőséget ugyan a vállalkozások támogatták, de a tagállamok nagy többsége és valamennyi fogyasztóvédelmi szervezet elvetette a zöld könyvre adott válaszában. Ugyan ez a lehetőség a belső piac szabályozásból adódó korlátait megszüntetné, valamint a vállalkozások terheinek jelentős csökkenését eredményezné, a jogbizonytalanság problémáját a fogyasztókra hárítaná, ami kedvezőtlenül hatna a fogyasztói bizalomra; a nemzeti bíróságoknál és a végrehajtó szerveknél is problémákat okozna, mivel külföldi jogot kellene alkalmazniuk. |

231 | A Bizottság elvégezte a munkaprogramban előírt hatásvizsgálatot. Az erről szóló jelentés a következő internetcímen érhető el: http://ec.europa.eu/consumers/rights/cons_acquis_en.htm. |

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI |

305 | A javasolt fellépés összefoglalása A javaslat célja a fogyasztói belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulás, valamint magasszintű fogyasztóvédelem megvalósítása a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jog alapvető, a belső piac szempontjából jelentős elemeinek harmonizációjával. |

310 | Jogalap A Szerződés 95. cikke |

320 | A szubszidiaritás elve A szubszidiaritás elve alkalmazandó, mivel a javaslatot illetően a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. |

A javaslat céljait tagállami szinten a következő okok miatt nem lehet kielégítően megvalósítani. |

321 | A jogi széttagoltság problémáját a tagállamok egyénileg nem tudják megoldani mivel a probléma gyökere abban rejlik, hogy a meglévő irányelvekben lévő, minimális harmonizációs záradékokat a tagállamok eltérő módon alkalmazzák. Hasonlóképpen az új piaci fejlemények, a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás hiányosságainak és ellentmondásainak összehangolatlan kezelése további széttagoltságot eredményez és súlyosbítja a problémát. Csak az összehangolt közösségi beavatkozás képes hozzájárulni a belső piac megvalósításához ennek a problémának a megoldása révén. |

323 | A tagállamok összehangolatlan, önálló fellépése nem tenné lehetővé azt, hogy a belső piac eredményeket hozzon a vállalkozások, legfőképpen a kkv-k és a fogyasztók számára. Valójában egy ilyen összehangolatlan fellépés nem aknázná ki a fogyasztói piacban rejlő lehetőségeket, különösen a határontúli távértékesítések növekedésének nagy lehetőségeit, amelynek a KKV-k közvetlen hasznonélvezői lehetnének. Továbbá megfosztaná a fogyasztókat attól, hogy hozzájussanak a belső piac azon előnyeihez, amelyeket a nagyobb választék és kedvezőbb árakat kínáló határon túli ajánlatok jelentenek. Végül korlátozná versenyképes vállalatok fejlődését, különösen a tevékenységüket a Közösség egészére kiterjeszteni szándékozó kis- és középvállalkozásokét. |

A javaslat célkitűzéseit közösségi fellépéssel jobban meg lehet valósítani a következő okok miatt. |

324 | A javaslat a fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jog teljes harmonizációján alapul. A javaslat kiskereskedelmi piacra gyakorolt kedvező hatása jelentős lenne. A hatásvizsgálati jelentés kimutatása szerint a vállalatokra nehezedő adminisztrációs terhek terén történő megtakarítások jelentősek lennének a határon túl értékesíteni szándékozó vállalkozások számára. A javaslat egyetlen szabályrendszert alkotna, amely egységesen magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítana a Közösség teljes területén és lehetővé tenné a kereskedők számára, hogy a 27 tagállamban a hazaihoz hasonló feltételekkel – például ugyanazokkal az általános szerződési feltételekkel és ugyanazokkal a tájékoztató anyagokkal – értékesítsenek a fogyasztók számára,. A javaslat ezáltal jelentősen lecsökkentené a kereskedők szabályok betartására irányuló kiadásait, ugyanakkor a fogyasztóknak magas szintű védelmet nyújtana. A további növekedés nagy lehetőségeivel kecsegtető világhálón keresztüli értékesítés terén igen jelentős az eltérés a belföldi és határontúli eladások növekedése között. Ezért ez a javaslat lehetne a belső fogyasztói piac egyik legfontosabb kézzelfogható eredménye. |

325 | A fogyasztóvédelmi joganyag mind a 27 tagállamban történő végrehajtásának összehasonlító jogi elemzése rávilágított a jogi széttagoltságra, amely abból adódik, hogy a tagállamok alkalmazzák – a felülvizsgálat tárgyát képező – irányelvekben szereplő minimális harmonizációs záradékokat. Ezt az elemzést az alábbi honlapon tették közzé: http://ec.europa.eu/consumers/rights/cons_acquis_en.htm#comp A 2008-as Eurobarométer felmérés eredménye szerint ez a jogi széttagoltság jelentős akadálya a határon átnyúló kereskedelemnek. |

327 | A javaslat hatálya a kereskedők és fogyasztók között létrejött szerződésekben szereplő fogyasztóvédelmi szabályokra korlátozódik. A javaslat teljes mértékben harmonizálja a határon átnyúló kereskedelem szempontjából jelentős, valamennyi fogyasztóvédelmi aspektust, vagyis az általános szerződési feltételek összeállításakor és az információs anyagok megtervezésekor a kereskedők számára alapvető fontosságú kérdéseket, valamint azokat, amelyek vállalkozásaik működése szempontjából alapvető fontosságúak (pl. a távértékesítés vagy közvetlen eladások során visszaküldött anyagok kezelése). |

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. A Bizottság elismeri, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló fogyasztóvédelmi irányelvben sikeresen alkalmazott teljes harmonizáción alapuló megközelítés új alapokra helyezi a fogyasztók szerződések jogait. Ezért megfelelő kommunikációs stratégiára van szükség a javaslat hatásának és előnyeinek ismertetésére. A Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott intézményközi párbeszéden felül a Bizottság az elkövetkező hónapokban tevékenyen együtt kíván működnivalamennyi érdekelt féllel a különböző tagállamokban. |

Az arányosság elve A javaslat az alábbi okokból megfelel az arányosság elvének. |

331 | A javaslat csak a fogyasztói szerződések jogának alapvető elemeit szabályozza, és nem foglalkozik olyan általános kötelmi jogi fogalmakkal, mint a jogügyleti képesség vagy a kártérítés megítélése. A zöld könyv eredményével összhangban a javaslat belföldi és határon átnyúló szerződésekre egyaránt vonatkozik. A belföldi ügyleteknek a javaslat hatálya alá történő bevonása arányban van a közösségi szabályozás egyszerűsítésének céljával, mivel elkerülhetővé válik a kettős szabályozás, amely további széttagoltsághoz, valamint a kizárólag belföldön kereskedő, illetve a belföldön és határontúl egyaránt kereskedő vállalkozások közötti versenyhelyzet torzulásához vezetett volna. |

332 | A hatóságok adminisztratív terhe elhanyagolható lenne, mivel az kizárólag a Bizottság komitológiai eljárás keretében történő értesítéséből állna a tisztességtelen szerződéses feltételekkel kapcsolatos nemzeti ítélkezési gyakorlatról. Azok a közösségi kereskedők, akik a vállalkozásukat a határon túlra szándékozzák kiterjeszteni, a teljes harmonizációnak köszönhetően jelentősen lecsökkentenék az adminisztratív költségeiket. Néhány kizárólag belföldön kereskedő vállalat, amely nem szándékozik kihasználni a belső piac előnyeit, kis mértékben veszítene a szabályozás változásaihoz való igazodás egyszeri költsége miatt. A közvetlen értékesítéssel foglalkozók esetében kisebb kiegészítő terhek várhatók az olyan egyedi típusú közvetlen vállalkozások számára, mint például a fogyasztók közötti közvetítőként eljáró használttermék- üzletek. Amennyiben a javaslat a sokasodó határon átnyúló ajánlatok révén elősegíti a fogyasztóvédelmet és növeli a versenyt a kiskereskedelmi piacon, akkor a fogyasztók nagyobb választékot, jobb minőséget és alacsonyabb árakat nyernek. |

Az eszközök megválasztása |

341 | Javasolt eszköz: irányelv. |

342 | Más eszköz a következő okok miatt nem felel meg: A közösségi szabályozási keret széttagoltságának problémáját közösségi szinten csak jogszabályi kezdeményezéssel lehet megoldani. Az önszabályozás illetve az együttszabályozás nem oldaná meg a jogi töredezettség problémáját. Az irányelv kedvezőbb a rendelethez képest, mivel az átültetése lehetővé tenné a közösségi jog akadálymentesebb alkalmazását a meglévő nemzeti kötelmi jogban, illetve fogyasztóvédelmi kódexekben. A tagállamoknak elegendő mérlegelési jogkört biztosítana a nemzeti jogi fogalmak és a nemzeti kötelmi jog azon alapelveinek fenntartására, amelyek megfelelnek a közösségi jogalkotási javaslat céljainak. A rendelettől eltérően az irányelv alkalmazása egységes és koherens jogi szabályozást eredményezhet nemzeti szinten, amelyet a kereskedők számára könnyebb lenne alkalmazni és értelmezni, a hatóságok számára pedig könnyebb lenne végrehajtani, illetve jobban megfelelne a szubszidiaritás elvének. |

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZAT |

401 | A komitológiai eljárás támogatására a tisztességtelen feltételekkel foglalkozó jövőbeli bizottság költsége tartalmazza egy tisztviselő 117 000 euróra becsült illetményét. A költségvetési vonzat egy plenáris ülés költségét is magába foglalja, a 27 tagállam egy-egy résztvevőjével és évente három, egyenként 20 000 eurós költségűre becsült értekezlettel számolva. |

5. KIEGÉSZÍTő ADATOK |

510 | Egyszerűsítés |

511 | A javaslat a jogszabályok egyszerűsítésére törekszik. |

512 | A javaslat jelentősen egyszerűsíti a fogyasztóvédelmi joganyagot. A négy irányelv összevonásával rendszerezett formában szabályozza a közös vonatkozásokat, valamint megszünteti az átfedéseket és a következetlenségeket. Például a javaslat következetesen szabályozza az olyan közös vonatkozásokat, mint a közös fogalommeghatározások, a szerződéskötést megelőző lényegi tájékoztatás és az értékesítés szerződéses vonatkozásának szabályai, amelyek jelenleg különböző irányelvekben széttagolva találhatóak. |

515 | A javaslat a Bizottságnak a közösségi vívmányok frissítését és egyszerűsítését szolgáló gördülő programja részét, valamint a 2008/SANCO/001 hivatkozási számú munka- és jogalkotási programja részét képezi. |

520 | Hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezése A javaslat elfogadása esetén a jelenlegi jogszabályok hatályukat vesztik. |

Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési záradék |

531 | A javaslat felülvizsgálati záradékot tartalmaz. |

550 | Megfelelési táblázat A tagállamok kötelesek eljuttatni a Bizottsághoz az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot. |

560 | Európai Gazdasági Térség A javasolt jogi aktus EGT-vonatkozású, ezért ki kell terjednie az Európai Gazdasági Térségre. |

570 | A javaslat részletes magyarázata Az I. fejezet olyan fogalmak egységes fogalommeghatározását tartalmazza, mint a „fogyasztó” és „kereskedő”, valamint megállapítja a teljes harmonizáció elvét. A II. fejezet azokat a lényegi információkat tartalmazza, amelyeket a kereskedő köteles közölni valamennyi fogyasztói szerződés megkötése előtt, valamint a fogyasztók nevében szerződést kötő közvetítők tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeit. A III. fejezet, amely csak a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik, konkrét tájékoztatási kötelezettségeket ír elő, valamint az elálláshoz való jogot szabályozza (időtartama, gyakorlása és hatása) következetes módon. A fejezet az I. melléklet (B) részében található szabvány elállási nyilatkozatra is utal. A IV. fejezet egyértelművé teszi a 99/44/EK irányelv rendelkezéseit. Fenntartja azt az elvet, miszerint a kereskedő két éves időtartamon keresztül felelős a fogyasztó felé, amennyiben az áruk nem felelnek meg a szerződésnek. Olyan új szabályt vezet be, amely alapján a fogyasztóra csak akkor száll át az árukkal kapcsolatos kárveszély, ha a fogyasztó vagy az általa kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy – az árut átveszi. Az V. fejezet részletesen taglalja a 93/13/EGK irányelv rendelkezését. Az olyan tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozik, amelyeket egyedileg nem tárgyaltak meg, mint például az általános szerződési feltételek. Tisztességtelen feltételnek az olyan feltételek minősülnek, amelyek jelentős egyensúlytalanságot okoznak a fogyasztók és kereskedők jogaiban és kötelességeiben, és nem kötelelezőek a fogyasztóra nézve. A jogbiztonság érdekében, az irányelv két listát tartalmaz a tisztességtelen feltételekről. A II. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. A III. melléklet az olyan feltételek listáját tartalmazza, amelyeket a kereskedő ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.. Valamennyi tagállamban ugyanazok a listák érvényesek és módosításuk csak az irányelvben előírt komitológiai eljárással lehetséges. |

2008/0196 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a fogyasztók jogairól

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

a Szerződés 251. cikkében[3] megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1) Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv[4], a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 15-i 93/13/EGK tanácsi irányelv[5], a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[6], a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 20-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[7] számos szerződéses jogot állapít meg a fogyasztók részére.

(2) Az alkalmazandó szabályok egyszerűsítésének és aktualizálásának, az ellentmondásos szabályok megszüntetésének és a hiányosságok felszámolásának céljából a fenti irányelvek, tapasztalatok fényében történő átvilágítására került sor. Az említett átvilágítás kimutatta, hogy az említett négy irányelvet helyénvaló felváltani ezzel az egyetlen irányelvvel. Ennek megfelelően ez az irányelv a közös vonatkozások tekintetében egységes szabályokat állapít meg, valamint eltér a korábbi irányelvekben található minimális harmonizációs megközelítésől, amelynek értelmében a tagállamok szigorúbb nemzeti szabályokat tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el.–.

(3) A Szerződés 153. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a Közösség a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(4) A Szerződés 14. cikke (2) bekezdésével összhangban a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A fogyasztói szerződések joga bizonyos aspektusainak harmonizációja szükséges az olyan valódi fogyasztói belső piac előmozdításához, amely megfelelő egyensúlyt teremt a magas szintű fogyasztóvédelem, illetve a vállalkozások versenyképessége között, a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása mellett.

(5) A fogyasztók nem használják ki teljes mértékben a távértékesítés határon átnyúló lehetőségeit, amely pedig a belső piac egyik legkézzelfoghatóbb eredménye lehetne. A távollevők közötti belföldi értékesítések utóbbi években tapasztalható jelentős növekedésével összehasonlítva korlátozott mértékben növekedett a határon átnyúló távértékesítés. Az eltérés különösen jelentős a világhálón keresztüli értékesítés esetében, ahol a további növekedés lehetősége jelentős. A határon túli üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben (közvetlen értékesítés) rejlő lehetőségeket számos tényező korlátozza, egyebek között az ágazatot szabályozó eltérő nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok. A közvetlen értékesítés utóbbi években tapasztalt belföldi növekedéséhez képest, különösen a szolgáltatási ágazatban (pl. közüzemi szolgáltatások), a határon túli vásárlás e módját választó fogyasztók száma továbbra is alacsony maradt. Sok tagállamban a megnövekedett üzleti lehetőségekre válaszul a kis- és középvállalkozásoknak (köztük az egyéni vállalkozóknak) illetve a közvetlen értékesítéssel foglalkozó vállalatok ügynökeinek nagyobb hajlandóságot kellene mutatniuk arra, hogy felkutassák a más tagállamokban, különösen a határmenti térségekben található üzleti lehetőségeket. Ezért a fogyasztó tájékoztatásának és az elállási jogának teljes harmonizációja a távértékesítési és az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre vonatkozóan hozzájárul a fogyasztói piac jobb működéséhez.

(6) A tagállamok fogyasztói szerződésekről szóló jogszabályai feltűnő eltéréseket mutatnak, ami a verseny jelentős torzulását eredményezheti, és akadályozhatja a belső piac megfelelő működését. A távollevők közötti vagy az üzlethelyiségén kívül történő szerződés megkötéséről, a fogyasztási cikkekről és a jótállásról, valamint a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló jelenlegi közösségi jogszabályok minimális szabályokat határoznak meg a jogharmonizációra vonatkozóan, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy a területükön magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be. Továbbá az irányelvek sok kérdést egymáshoz képest is következetlenül szabályoznak, vagy pedig nyitva hagyják őket. Ezeket a kérdéseket a tagállamok eltérő módon próbálták megoldani. Ennek az lett az eredménye, hogy a fogyasztói szerződések jogáról szóló irányelveket végrehajtó nemzeti rendelkezések jelentősen eltérnek.

(7) Ezek az eltérések a vállalkozásokat és fogyasztókat érintő jelentős belső piaci akadályokat eredményeznek. Megnövelik az áruk határon átnyúló kereskedelmében vagy szolgáltatások nyújtásában részt venni szándékozó vállalkozások szabályok betartására irányuló költségeit.. A széttagoltság a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát is aláássa. A fogyasztók bizalmára gyakorolt kedvezőtlen hatást súlyosbítja a fogyasztóvédelem eltérő szintje a Közösség területén. Ez a probléma az új piaci fejlemények tükrében válik különösen égetővé.

(8) Néhány alapvető szabályozási elem teljes harmonizációja jelentősen növelné a fogyasztók és a vállalkozások jogbiztonságát. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások egyértelműen meghatározott jogi fogalmakon alapuló, a fogyasztói szerződések bizonyos vonatkozásait a Közösség egész területére kiterjedő egységes szabályozásra támaszkodhatnak. Ennek hatásaként a szabályok széttagoltságából adódó akadályok eltűnnek és megvalósul a belső piac ezen a területen. Ezeket az akadályokat csak a közösségi szinten meghatározott egységes szabályokkal lehet megszüntetni. Továbbá a fogyasztók magas szintű védelemben részesülnek a Közösség egész területén.

(9) Ezen irányelv által harmonizált terület kiterjed a vállalkozások és fogyasztók között létrejött szerződés bizonyos vonatkozásaira. Ezek az alábbiak: a szerződés megkötése előtt, a szerződés végrehajtása során nyújtandó tájékoztatás, a távollévők közötti és az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésektől való elállási szabályok, az adásvételi szerződésekre jellemző sajátos fogyasztói jogok, valamint a fogyasztói szerződésekben előforduló tisztességtelen szerződéses feltételek.

(10) Az irányelv rendelkezései nem sérthetik a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (Róma I.) [8].

(11) A fogyasztói pénzügyi szolgáltatási szerződések jelenlegi közösségi szabályozása számos fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaz. Ezért az irányelv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan csak annyi rendelkezést tartalmaz, amennyire a szabályozás hiányosságainak pótlására szükség van.

(12) A távollevők közötti szerződés új fogalommeghatározásának valamennyi olyan esetetre vonatkoznia kell, amelynél az adásvételi és szolgáltatási szerződéseket kizárólag egy vagy több távközlési eszköz használatával kötnek meg (mint például postai megrendelés, internet, telefon és fax). Ez egyenlő versenyhelyzetet teremt valamennyi távértékesítéssel foglalkozó kereskedő számára. A jogbiztonságot is javítani fogja jelenlegi fogalommeghatározáshoz képest, amely előírja a kereskedő által a szerződés megkötésének időpontjáig működtetett szervezett távértékesítési rendszer meglétét is..

(13) Az ajánlattétel, vagy a szerződés tárgyalásának sajátos körülményei nem bírnak jelentőséggel a távollévők között kötött szerződés fogalommeghatározása tekintetében. Amennyiben kereskedő alkalmi távértékesítő, vagy egy harmadik fél által működtetett szervezett rendszert, pl. online értékesítési felületet, használ, ez nem foszthatja meg a fogyasztókat az őket megillető védelemtől. Hasonlóképpen, a kereskedő és fogyasztó által személyesen, az üzlethelyiségen kívül tárgyalt ügylet távollevők közötti szerződésnek minősül, ha a szerződést végül egy távközlő eszköz, mint például az internet vagy telefon kizárólagos használatával kötötték meg. A távollevők közötti szerződés egyszerűbb fogalommeghatározása a kereskedők számára is javítja a jogbiztonságot és védi őket a tisztességtelen versenytől.

(14) Az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződést olyan szerződésként kell meghatározni, amelyet a kereskedő és fogyasztó egyidejű jelenlétében, az üzlethelyiségtől távol, például a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötnek meg. Az üzlethelyiségen kívüli helyzetben a fogyasztók pszichológiai nyomásnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy ők kérték-e a kereskedő látogatását vagy sem. Továbbá a szabályok kijátszását elkerülendő, amikor a fogyasztókat az üzlethelyiségen kívül keresik fel, a szerződést például a fogyasztó otthonában tárgyalják, de egy üzletben kötik meg, akkor azt üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek kell tekinteni.

(15) Üzlethelyiségnek minősül bármely olyan helyszín, (mint például boltok vagy teherautók), amely a kereskedő tevékenységének állandó helyszínéül szolgál. Piaci elárusítóhelyeket és vásári standokat üzlethelyiségeknek kell tekinteni, még akkor is ha a kereskedő esetleg ideiglenes jelleggel használja őket. Más, csak rövid ideig bérelt helyiségeket, amennyiben az nem a kereskedő telephelye (például hotelek, éttermek, konferenciaközpontok, olyan kereskedők által bérelt mozik, akiknek a telephelye nem ott található) nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni. Hasonlóképpen a köztereket, beleértve a tömegközlekedést vagy nyilvános létesítményeket, valamint a magánházakat illetve a munkahelyeket nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni.

(16) A tartós adathordozó meghatározásába konkrétan beletartoznak a papírdokumentumok, az USB kulcsok, a CD-ROM-ok, a DVD-k, a memóriakártyák és a számítógép merevlemeze, amelyen az elektronikus levelezést illetve a pdf file-okat tárolják.

(17) A fogyasztóknak joguk van tájékoztatást kapni a szerződés megkötése előtt. Ugyanakkor a kereskedőknek nem kell arról tájékoztatást nyújtaniuk ami az összefüggésből egyértelműen kiderül. Például egy üzlethelyiségben lezajló ügylet során a termék főbb jellemzői, a kereskedő kiléte és a szállításra vonatkozó megállapodások kiderülhetnek az összefüggésből. A távollevők közötti és üzlethelyiségen kívüli ügyleteknél a kereskedőnek minden esetben tájékoztatnia kell a fizetésről, szállításről, teljesítésről és a panaszok elbírálásának módjáról, mivel azok esetleg nem derülnek ki a körülményekből.

(18) A kereskedők kötelesek tájékoztatni a fogyasztót bármilyen olyan megállapodás előtt, amelynek eredményeként a fogyasztó letétet fizet a kereskedőnek, beleértve az olyan megállapodást is, amelynek során a fogyasztó hitel vagy betéti kártyáján valamely összeget zárolnak.

(19) A nyilvános árverések esetében, az értékesítési módszer természete és hagyománya következtében az árverező az eladó – akinek az áruját értékesíti – postai címének és személyazonosságának közlése helyett a saját elérhetőségeit adja meg.

(20) A fogyasztónak tudnia kell, hogy kereskedővel szerződik-e vagy egy másik fogyasztó nevében eljáró közvetítővel, mivel az utóbbi esetben a fogyasztó esetleg nem részesül védelemben ezen irányelv értelmében. Ezért a közvetítő köteles tájékoztatni erről a tényről és annak következményeiről. A közvetítő fogalma nem terjed ki az online kereskedési felületekre amelyek nem egy másik fél nevében vagy érdekében kötik meg a szerződést.

(21) A távolsági szerződések esetén a tájékoztatási követelményeket bizonyos eszközök technikai korlátainak figyelembevételével kell módosítani, mint például a karakterek számának korlátozását bizonyos mobiltelefonok képernyőjén vagy a televíziós hirdetések időkorlátját. Ebben az esetben a kereskedőnek eleget kell tenie a minimális tájékoztatás követelményeinek, és a fogyasztót más információs forráshoz irányítani, például díjmentesen hívható telefonszám, közvetlenül és könnyen hozzáférhető, a kereskedő lényeges információt tartalmazó honlapjához vezető internetes hivatkozás biztosításával.

(22) Mivel a távollevők közötti értékesítés esetén a fogyasztó nem tekintheti meg az árut a szerződés megkötése előtt, ezért joga van az elállásra, amely lehetővé teszi számára, hogy meggyőződjön az áruk természetéről és működéséről.

(23) Az elállási időszakok jelenleg tagállamonként és a távértékesítési és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések között is eltérő hossza jogbizonytalanságot és a szabályok betartására irányuló költségeket okoznak. Azonos elállási időszakot kell alkalmazni valamennyi távollevők közötti szerződés esetében.

(24) A jogbiztonság biztosításának céljából az ebben az irányelvben szereplő időtartamok kiszámítására helyénvaló az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet alkalmazni. Ezért az ebben az irányelvben tartalmazott valamennyi időszakot naptári napokban kifejezve kell érteni.

(25) A távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó szabályok nem sérthetik a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 9. és 11. cikkének az elektronikus szerződéskötésre és az elektronikus ajánlattételre vonatkozó rendelkezéseit.

(26) Amikor a fogyasztó egynél több árut vásárol ugyanattól a kereskedőtől, a fogyasztó minden egyes áru tekintetében jogosult az elállási jog gyakorlására. Ha az áruk szállítása külön-külön történik, az elállási időszak akkor kezdődik amikor a fogyasztó az árukat egyenként átveszi. Amennyiben egy árut több tételben vagy darabban szállítanak, az elállási időszak akkor kezdődik, amikor a fogyasztó vagy a fogyasztó által megjelölt harmadik személy átveszi az utolsó tételt vagy darabot.

(27) Ha a távollévők közötti vagy az üzlethelyiségen kívüli szerződés kötését megelőzően a kereskedő nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogról, akkor az elállási időszakot meg kell hosszabbítani. A jogbiztonság fenntartása érdekében azonban három hónapos objektív határidőt kell bevezetni, feltéve, hogy a kereskedő maradéktalanul teljesíti a szerződési kötelezettségeinek. A kereskedő maradéktalanul teljesíti kötelezettségeit amikor leszállította az árukat vagy maradéktalanul elvégezte a fogyasztó által rendelt szolgáltatásokat.

(28) A tagállamokban alkalmazott elállási jog gyakorlásának különbségei költségeket okoztak a határokon túl értékesítő vállalkozások számára. A fogyasztó által használható, összehangolt, szabványos elállási nyilatkozat bevezetése egyszerűsíti az elállási folyamatot és jogbiztonságot teremt. Ezen okok miatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell a Közösség szabványos nyilatkozatával kapcsolatos formai előírások bővítésétől, például a betűméretre vonatkozóan.

(29) A tapasztalat azt mutatja, hogy sok fogyasztó és kereskedő jobban szeret a kereskedő honlapján keresztül érintkezni, ahol a kereskedőnek lehetősége van a fogyasztó számára biztosítani az elektronikus elállási nyilatkozat kitöltésének lehetőségét. Ebben az esetben a kereskedőnek gondoskodnia kell az átvétel azonnali visszaigazolásáról e-mailben.

(30) Elállás esetén a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztótól kapott valamennyi befizetést, a kereskedőnek, az áruk fogyasztóhoz történő eljuttatásának költségeit is.

(31) Néhány fogyasztó azután él az elállási jogával, hogy az árut hosszabb ideig használta annál, mint ami természetének és működésének megismeréséhez szükséges . Ebben az esetben a fogyasztó felelős az áruk értékcsökkenéséért. Az áruk természetének és működésének megismerésére a fogyasztónak az árut ugyanúgy kellene kezelnie és kipróbálnia, ahogyan azt az üzletben engedélyeznék a számára. Például a fogyasztó csak felpróbálhatja az adott ruhadarabot, de nem hordhatja azt. A szolgáltatási szerződésekre vonatkozó elállási jog hatékonyságának biztosítása céljából, különösen a nem sürgős felújítási munkák esetében, ahol a fogyasztókat erőszakos eladási módszereknek vetik alá az otthonukban, amit a szolgáltatás – elállási időszak lejárta előtti – azonnali végrehajtása követ, a fogyasztó nem köteles viselni az ilyen szolgáltatás költségeit.

(32) Annak elkerülésére, hogy a kereskedő olyan fogyasztónak térítsen vissza, aki nem juttatta vissza az árukat, a fogyasztó 14 napon belül köteles visszaküldeni az árukat miután a kereskedőt értesítette az elállásról szóló döntéséről.

(33) Az elállási jog hatálya alól bizonyos kivételek előfordulhatnak, például olyan esetekben amikor az elállás a termék természete miatt nem lenne helyénvaló. Ez érvényes például a spekulatív célú szerződések megkötése után jóval később szállított borokra, ahol az érték a piac ingadozásainak függvénye ( primőr borok ).

(34) Mindazonáltal a szolgáltatás nyújtására vonatkozó távollevők közötti szerződések esetében, amelyeknél a teljesítés az elállási időszakon belül kezdődik (pl. a fogyasztó adatfile-okat tölt le abban az időszakban), nem lenne méltányos megengedni a fogyasztónak, hogy elálljon, miután a fogyasztó a szolgáltatást teljes mértékben vagy részben igénybe vette. A fogyasztó ezért elveszíti az elállásra vonatkozó jogát, amikor a teljesítés a fogyasztó előzetesen kifejezett egyetértésével megkezdődik.

(35) A Bizottság néhány alapvető fogyasztói problémával szembesült a lakásfelújítási ágazatban, ahol a fogyasztó nagy nyomásnak van kitéve, hogy költséges felújítási munkákat rendeljen. A tájékoztatás terjedelmét és az elállási szabályokat egyértelművé kell tenni, valamint kiterjeszteni az ilyen típusú szerződésekre. Csak az ingatlan átruházással kapcsolatos szerződéseket kell kizárni a távollévők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó tájékoztatásról és elállási jogokról szóló szabályok hatálya alól.

(36) Előfordulhat, hogy az elállási jog alkalmazása bizonyos szállodai, közlekedési, és szabadidős szolgáltatások vonatkozásában sem helyénvaló. A megfelelő szerződések megkötése olyan kapacitás lekötését jelenti, amelyet – az elállási jog bevezetése esetén – a kereskedőnek nehéz lenne kihasználnia. Ezért ezekre a távollévők közötti szerződésekre nem vonatkoznak a fogyasztó tájékoztatására és az elállási jogra vonatkozó rendelkezések.

(37) Az egyszerűsítés és a jogbiztonság céljából az elállásra vonatkozó jog valamennyi, üzlethelyiségen kívül kötött szerződésre vonatkozik, kivéve olyan szigorúan meghatározott körülmények esetén, amelyek fennállása könnyen bizonyítható. Ezért az elállásra vonatkozó jog nem vonatkozik a fogyasztó otthonában elvégzett sürgős javításokra, amelyeknél az ilyen elállási jog összeegyezhetetlen lenne a rendkívüli helyzettel, valamint a nagyáruházak házhozszállítási szolgáltatásaira, amelyek lehetővé teszik a fogyasztóknak az étel, ital és más, a mindennapi háztartási fogyasztásra szánt áruk kiválasztását az áruház honlapján és azok otthonaikba történő kiszállíttatását. Ezek nem nagy értékű és a fogyasztók mindennapi fogyasztására vagy háztartási felhasználására rendszeresen vásárolt áruk, ezért nem tartoznak az elállásra vonatkozó jog hatálya alá. A fogyasztók által tapasztalt legfőbb nehézségek és a kereskedőkkel folytatott viták legfőbb forrása az áruk leszállítása, beleértve az elveszett, vagy a szállítás során megsérült árukat és a késedelmes vagy részleges szállítást. Ezért célszerű egyértelművé tenni és harmonizálni a teljesítésre és a kárveszély átszállására vonatkozó nemzeti szabályokat.

(38) A fogyasztói értékesítés során az áruk leszállítása többféle módon történhet. Csak az olyan szabály, amelytől szabadon el lehet térni teszi lehetővé az említett változatosság figyelembevételéhez szükséges rugalmasságot. A fogyasztót védeni kell az áruk kereskedő által megszervezett vagy végrehajtott szállítása közben történő bármilyen veszteség és kár kockázata ellen. A kárveszély átszállásáról bevezetett szabály nem alkalmazható amennyiben a fogyasztó szükségtelenül késlelteti az átvételt (például amikor a fogyasztó nem veszi át a postahivataltól az árut az utóbbi által kijelölt határidőn belül). Ilyen esetben a kereskedővel megállapodott leszállítási időpont után a fogyasztó viseli a veszteség vagy megrongálódás kockázatát.

(39) A kereskedő felelősséggel tartozik a fogyasztó felé, amennyiben az áru nem szerződésszerű. Az áru szerződésszerűségét vélelmezni kell, amennyiben az számos, főként az áruk minőségére vonatkozó feltételt teljesít. A minőség és a teljesítmény amelyet a fogyasztók jogosan elvárhatnak egyebek közt attól függ, hogy az áruk újak vagy használtak, illetve az áruk várható élettartamától.

(40) Ha az áru nem szerződésszerű, a fogyasztónak lehetőséget kell biztosítani, hogy követelhesse a kereskedőtől az áru kijavítását vagy a kereskedő választása szerint annak kicserélését, kivéve ha a kereskedő bizonyítja, hogy az orvoslás jogellenes, lehetetlen vagy a kereskedő részéről aránytalan erőfeszítéssel járna. A kereskedő erőfeszítését objektíven kell megítélni, figyelembe véve a kereskedőnek a hiba orvoslása közben felmerült költségeit, az áru értékét és a hiba jelentőségét. Az alkatrészek hiánya nem minősül jogos indoknak, ha a kereskedő – ésszerű időn belül illetve aránytalan erőfeszítés nélkül – elmulasztja a hiba orvoslását.

(41) A fogyasztónak nem kell viselni a hiba orvoslásának költségeit, főleg ami a postázás, munkadíj és anyagköltségeket illeti. Továbbá a fogyasztó nem tartozik kártalanítani a kereskedőt a hibás áruk használatáért .

(42) Amikor a kereskedő elutasítja vagy egynél többször elmulasztja a hiba orvoslását, a fogyasztó szabadon választhat bármelyik rendelkezésre álló jogorvoslat közül. A kereskedő elutasítása lehet kifejezett vagy hallgatólagos, ez utóbbi esetben azt jelenti, hogy a kereskedő nem válaszol vagy nem vesz tudomást a fogyasztónak a hiba orvoslására vonatkozó követeléséről.

(43) Az 1999/44/EK irányelv lehetővé tette a tagállamoknak, hogy legalább két hónapos határidőt állapítsanak meg, amelyen belül a fogyasztó tájékoztatni köteles a kereskedőt bármilyen hibáról. Az átültetésre vonatkozó eltérő jogszabályok a kereskedelem akadályait hozták létre. Ezért ennek a szabályozási lehetőségnek a mellőzésére és a jogbiztonság növelésére van szükség, azáltal, hogy a fogyasztót arra kötelezik, hogy az észlelés időpontjától számított két hónapon belül tájékoztassa a kereskedőt a hibáról

(44) Néhány kereskedő illetve gyártó jótállást nyújt a fogyasztóknak. A fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében, a jótállásnak meghatározott információkat kell tartalmaznia, beleértve az időtartamát, a területi hatályát és egy olyan nyilatkozatot, amely szerint a jótállás nem érinti a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait.

(45) Nincs szükség a fogyasztók védelmére azokkal a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben, amelyekről nem egyedileg tárgyaltak, mint például az általános szerződési feltételek. A tisztességtelen feltételekre vonatkozó szabályokat azokra a feltételekre nem kell alkalmazni, amelyekről a fogyasztó tárgyalást követően állapodott meg. A kereskedő vagy a kereskedő érdekében eljáró harmadik fél által szerkesztett különböző szerződési feltételek közötti választás lehetőségének biztosítását nem lehet tárgyalásnak tekinteni.

(46) A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló rendelkezéseket nem kell alkalmazni az olyan szerződési feltételekre, amelyek közvetlenül vagy közvetve tükrözik a tagállamok közösségi joggal összhangban lévő kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseit. Hasonlóképpen a Közösség vagy a tagállamok által aláírt nemzetközi egyezmények elveit és rendelkezéseit tükröző feltételeket – különösen ami a szállítási területet illeti – nem kell vizsgálni atisztességtelenséget.

(47) A fogyasztói szerződéseknek világosnak, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük. A kereskedők megválaszthatják a betűtípust és betűméretet, amelyeket a szerződési feltételek összeállításához használnak. A fogyasztónak lehetőséget kell biztosítani a feltételek elolvasására még a szerződés megkötése előtt. Ezt az alkalmat biztosítani lehet a fogyasztónak a feltételek kérésre történő rendelkezésre bocsátásával (az üzlethelyiségben kötött szerződések esetében) vagy a szóban forgó feltételek más módon történő elérhetővé tételével (pl. a kereskedő honlapján a távollévők közötti szerződések vonatkozásában). Bármilyen a kereskedő fő szerződéses kötelezettségének díjazásán felüli bármely fizetésre vonatkozóan a kereskedőnek meg kell szereznie a fogyasztó kifejezett hozzájárulását. Tilos a hozzájárulás feltételezése hallgatólagos beleegyezésre épülő rendszerek használata révén, mint például az online előre kipipált négyzetek.

(48) A jóhiszeműség megítélésében különös figyelmet fordítanak a szerződő felek alkupozíciójának erősségére, arra, hogy befolyásolták-e valamilyen módon a fogyasztót a feltétel elfogadására, és hogy az árut vagy szolgáltatást a fogyasztó külön megrendelésére értékesítették vagy bocsátották a fogyasztó rendelkezésére. A kereskedő akkor felel meg a jóhiszeműség követelményének, ha tisztességesen és méltányosan jár el a másik féllel szemben, akinek a jogos érdekeit figyelembe veszi.

(49) Ezen irányelv alkalmazásában, sem a szerződés tárgyát megállapító feltételek tisztességességét, sem a rendelkezésre bocsátott áru vagy szolgáltatás ár/minőség arányát nem lehet értékelni hacsak azok a feltételek nem teljesítették az átláthatóságra vonatkozó követelményeket A szerződés tárgyát és az ár/minőség arányát viszont figyelembe kell venni a többi feltétel tisztességességének vizsgálatakor. Például a biztosítási szerződésekben a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülíró feltételek nem vethetők alá ilyen megítélésnek, mivel ezeket a korlátozásokat a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál figyelembe veszik.

(50) A jogbiztonság és a belső piac működésének javítására az irányelv a tisztességtelen feltételek két listáját tartalmazza. A II. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. A III. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek a kereskedő ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülnek. Valamennyi tagállamban ugyanazokat a listákat kell alkalmazni.

(51) Ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[9] összhangban kell elfogadni.

(52) A Bizottságott különösen fel kell hatalmazni a tisztességtelennek tekintendő vagy vélelmezetten tisztességtelen szerződéses feltételekről szóló II. és III. melléklet módosítására. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(53) A Bizottság jogosultsága a II. és III. mellékletek módosítására irányuló jogát a tisztességtelen feltételekre vonatkozó szabályok következetes végrehajtásának biztosítására kell használni, azoknak a mellékleteknek a szerződési feltételekkel történő kiegészítésével, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek, illetve azokat amelyek a kereskedő ellenkező bizonyításáig minősülnek tisztességtelennek.

(54) A tagállamok a nemzeti kötelmi jog bármelyik fogalmát felhasználhatják, amely teljesíti azt az előírt célkitűzést, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel nem kötelező a fogyasztóra nézve.

(55) A tagállamoknak gondoskodnak arról, hogy bíróságaik és közigazgatási szerveik megfelelő és hatékony eszközökkel rendelkezzenek annak megelőzésére, hogy továbbra is tisztességtelen feltételeket alkalmazzanak a fogyasztókkal kötött szerződésekben.

(56) A Szerződéssel összhangban az irányelv magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít. Az irányelv nem akadályozza meg a kereskedőt abban, hogy a fogyasztóknak olyan szerződési feltételeket ajánljanak, amelyek meghaladják az ebben az irányelvben nyújtott védelmet.

(57) A nemzeti jog értelmében az ügyben a fogyasztók szerződéses jogainak védelmében jogosan érdekeltnek tekintendő személyeknek vagy szervezeteknek jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani annak érdekében, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására vagy megfelelő bírósági eljárások kezdeményezésére.

(58) Szükséges, hogy a tagállamok meghatározzák az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítsák azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(59) A fogyasztót nem foszthatják meg a számára ezen irányelv által biztosított védelemtől. Amennyiben a szerződésre alkalmazandó jog egy harmadik ország joga, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet kell alkalmazni annak megállapítására, hogy a fogyasztó jogosult-e ezen irányelv által biztosított védelemre.

(60) Az Európai Bizottság megtalálja a legmegfelelőbb módot annak biztosítására, hogy az értékesítés helyén valamennyi fogyasztó tájékoztatást kapjon a jogairól.

(61) Mivel a nem kért értékesítés, amely fogyasztó számára, a fogyasztó kérése nélküli szolgáltatásnyújtásból és áruszállításából áll, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005/29/EK irányelv ("Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról")[10] értelmében tilos, de az irányelv nem biztosítja a szerződéses jogorvoslatot, ezért szükséges ebbe az irányelvbe belefoglalni a szerződéses jogorvoslatot, amely az ilyen kéretlen szállítás esetében mentesíti a fogyasztót minden ellenszolgáltatás alól.

(62) A 2002/58/EK irányelv már szabályozza a nem kívánt tájékoztatást és magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít. A 97/7/EK irányelv 10. cikkének, ugyanerre a kérdésre vonatkozó rendelkezéseit el kell hagyni.

(63) A belső piacot gátló akadályok észlelése esetén az irányelvet felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat a Bizottságnak az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatát eredményezheti, amely magában foglalhatja egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályok módosítását is, azoknak a kötelezettségeknek megfelelően, amelyeket a Bizottság a fogyasztóvédelmi politikai stratégiában a meglévő közösségi vívmányok felülvizsgálatára vonatkozóan vállalt, a magas szintű közösségi fogyasztóvédelem megvalósítása elérése érdekében.

(64) A 85/577/EGK, a 93/13/EGK és a 97/7/EK, valamint a 1999/44/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(65) Mivel ennek az irányelvnek a céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság – ugyanezen cikkben megfogalmazott – elvével összhangban ez az irányelv nem lépheti túl a belső piaci korlátok felszámolásához és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének eléréséhez szükséges mértéket.

(66) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Tárgy, fogalommeghatározások és hatály

1. cikk A rendelet tárgya

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a tagállamok fogyasztók és kereskedők között megkötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásainak közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.

2. cikk Fogalommeghatározások

Fogalommeghatározások ezen irányelv alkalmazásában:

(1) „fogyasztó”: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

(2) „kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

(3) „adásvételi szerződés”: áruknak a kereskedő által a fogyasztó számára történő értékesítésére vonatkozó szerződés, amely a többcélú, árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket is magába foglalja;

(4) „áru” bármilyen ingó dolog (tárgy), kivéve:

a) a végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített árukat,

b) a viz és a gáz, feltéve, hogy nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben ajánlják fel értékesítésre,

c) villamos energia;

(5) „szolgáltatási szerződés” bármilyen az adásvételi szerződéstől eltérő szerződés, amely alapján a kereskedő a fogyasztó részére szolgáltatást nyújt;

(6) „távollévők között kötött szerződés” olyan adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, amelynél a kereskedő kizárólag valamilyen távközlő eszközt vesz igénybe a szerződés létrehozása érdekében;

(7) „távközlő eszköz” bármely eszköz, amelyet a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte nélkül vehetnek igénybe az e felek közötti szerződés megkötése céljából;

(8) „üzlethelyiségen kívül kötött szerződés”:

a) bármely, az üzlethelyiségen kívül, a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében megkötött adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, vagy bármely olyan adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, amelyre vonatkozóan a fogyasztó tett ajánlatot ugyanazon körülmények között, vagy

b) bármely, a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében üzlethelyiségben megkötött, de az üzlethelyiségen kívül tárgyalt adásvételi vagy szolgáltatási szerződés.

(9) „üzlethelyiség”:

a) bármely akár ingó, akár ingatlan kiskereskedelmi üzlethelyiség, ideértve az átmeneti kiskereskedelmi üzlethelyiségeket , ahol a kereskedő a tevékenységét állandó jelleggel folytatja, vagy

b) piaci elárusítóhelyek és vásári standok, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres vagy ideiglenes jelleggel folytatja;

(10) „tartós adathordozó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a kereskedő számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

(11) „megrendelőlap” a szerződési feltételeket tartalmazó olyan eszköz, amelyet a fogyasztó az üzlethelyiségen kívül kötendő szerződés megkötése céljából ír alá;

(12) „termék”: bármely áru vagy szolgáltatás, az ingatlantulajdont, jogokat és kötelezettségeket is beleértve;

(13) „pénzügyi szolgáltatás”: bármely banki, hitel-, biztosítási, magán-nyugdíjpénztári, befektetési vagy fizetéssel kapcsolatos szolgáltatás;

(14) „szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében;

(15) „árverés”: olyan értékesítési módszer, amelynek során az árukat és szolgáltatásokat a kereskedő kompetitív licitálási eljárás eljárás keretében kínálja, amely magában foglalhatja a távközlő eszközök használatát, és ahol a legmagasabb ajánlatot tevő köteles megvásárolni az árut vagy szolgáltatást. Az az ügylet, amelyet rögzített áru ajánlat alapján kötöttek meg, nem minősül árverésnek, még akkor sem, ha a fogyasztónak felkínálták a lehetőséget, hogy az ügyletet ajánlattételi eljárás keretében kösse meg;

(16) „nyilvános árverés” olyan értékesítési módszer, ahol a kereskedő az árukat fogyasztóknak kínálja, akik résztvesznek vagy lehetőséget kapnak az árverésen való személyes részvételre a kompetitív licitálási eljárás keretében, amelyet az árverező vezet le, és ahol a legmagasabb ajánlatot tevő köteles megvásárolni az árut;

(17) „gyártó”: az áru gyártója, a fogyasztási cikket a Közösség területére behozó importőr, vagy bármely olyan személy, aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel;

(18) „jótállás”: a kereskedő vagy a gyártó („a jótállásra kötelezett”) kötelezettségvállalása a fogyasztóval szemben, amely alapján a jótállási nyilatkozatban vagy a vonatkozó reklámban feltüntetett tulajdonságoknak nem megfelelő áru vételárát visszatéríti, vagy az ilyen fogyasztási cikket kicseréli vagy kijavítja;

(19) „a közvetítő”: olyan kereskedő, aki a fogyasztó nevében vagy javára köt szerződést;

(20) „kiegészítő szerződés”: olyan szerződés amelynek révén a fogyasztó hozzájut egy adott távollevők közötti szerződéshez, vagy üzlethelyiségen kívül megkötött szerződéshez kapcsolódó árukhoz illetve szolgáltatásokhoz, amelyeket a kereskedő vagy valamely harmadik személy nyújt a számára a harmadik személy és a kereskedő közötti megállapodás alapján.

3. cikk Hatály

1. Ezt az irányelvet a kereskedő és a fogyasztó között megkötött adásvételi és szolgáltatási szerződésekre kell alkalmazni, az irányelv feltételei szerint és az irányelv rendelkezéseiben meghatározott mértékben.

2. Ezt az irányelvet a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan csak bizonyos üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre a 8–20. cikkben megállapítottak szerint, a tisztességtelen szerződéses feltételek tekintetében a 30–39. cikkben megállapítottak szerint és az általános rendelkezések tekintetében a 40–46. cikkben megállapítottak szerint alkalmazandó, illetve a teljes harmonizációról szóló 4. cikkel összefüggésben olvasandó.

3. Csak a teljes harmonizációról szóló 4. cikkel összefüggésben olvasandó a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó fogyasztói jogokról szóló 30–39. cikket vonatkozik azokra a szerződésekre, amelyek a 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[11], valamint a 90/314/EGK tanácsi rányelv[12] hatálya alá tartoznak.

4. Az 5., 7., 9. és 11. cikk nem érinti a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[13], valamint a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[14] előírt tájékoztatási kötelezettséget.

4. cikk Teljes harmonizáció

A tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be a nemzeti jogaikba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú előírásokat.

II. fejezet

A fogyasztók tájékoztatása

5. cikk Általános tájékoztatási követelmények

1. Bármely adásvételi vagy szolgáltatási szerződés megkötését megelőzően a kereskedő tájékoztatja a vevőt az alábbi információkról, amennyiben azok a körülmények alapján nem nyilvánvalóak:

a) a termék lényeges tulajdonságai, a tájékoztatási eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;

b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint cég neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és személyazonossága, akinek a nevében eljár;

c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;

d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;

e) adott esetben, az elállási jog megléte;

f) az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei;

g) adott esetben a szerződés időtartalma, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól, a szerződés felbontásának feltételei;

h) adott esetben a fogyasztó kötelezettségeinek szerződés szerinti legrövidebb időtartama;

i) a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi garancia megléte és feltételei.

2. Nyilvános árverés esetén az (1) bekezdés b) pontjában szereplő információ helyébe az árverező postai címe és személyazonossága léphet.

3. Az (1) bekezdésben említett információ az adásvételi szerződés vagy a szolgáltatási szerződés elválaszthatatlan részét képezi.

6. cikk A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása

1. Amennyiben a kereskedő nem teljesítette tájékoztatási kötelezettségét az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett kiegészítő költségekre vonatkozóan, a fogyasztó nem köteles kifizetni ezeket a kiegészítő költségeket.

2. A 7. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk és a 42. cikk sérelme nélkül, az 5. cikk bármely megsértésének következményeit a hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban kell meghatározni. Az 5. cikk bármely megsértése esetén a tagállamok hatékony, kötelmi jogi jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak a nemzeti jogszabályokban.

7. cikk A közvetítőkre vonatkozó külön tájékoztatási kötelezettségek

1. A szerződés megkötését megelőzően a közvetítő köteles tájékoztatni a fogyasztót, hogy a közvetítő egy másik fogyasztó nevébenvagy javára jár el, és hogy az így megkötött szerződés nem kereskedő és fogyasztó között létrejött szerződésnek, hanem két fogyasztó között létrejött szerződésnek minősül, és mint ilyen nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

2. Azt a közvetítőt, aki nem teljesíti az (1) bekezdésben tartalmazott kötelezettséget, úgy kell tekinteni, mintha a szerződést a saját nevében kötötte volna.

3. Ez a cikk nem vonatkozik a nyilvános árverésekre.

III. fejezet

A fogyasztók tájékoztatása és az elállás joga a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén

8. cikk Hatály

Ez a fejezet a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik.

9. cikk Tájékoztatási kötelezettség a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében

A távollevők és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a kereskedőnek az alábbi, a szerződés elválaszthatatlan részét képező információkat kell közölnie:

a) az 5. és 7. cikkben említett információk, valamint az 5. cikk (1) bekezdésének d) pontjától eltérően a fizetés, szállítási és teljesítési feltételeket valamennyi esetben;

b) amennyiben az elállási jog alkalmazható, az elállási jog I. melléklettel összhangban történő gyakorlásának feltételei és eljárásai;

c) ha a postai címétől eltérő, a kereskedő telephelyének postai címe (és adott esetben annak a kereskedőnek a postai címe akinek a javára eljár) ahova a fogyasztó bármely panaszát címezheti;

d) a magatartási kódexek megléte és ahol ilyen létezik, a beszerzés módja;

e) ahol ilyen létezik, a viták megegyezéses úton történő rendezésének lehetősége;

f) hogy a szerződést egy kereskedővel kötik meg, és ennek eredményeként a fogyasztó részesül az ezen irányelv által biztosított védelemben.

10. cikk Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések formai követelményei

1. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában, a 9. cikkben előírt információkat kell közölni a megrendelőlapon, világosan, közérthető nyelven megfogalmazott nyelven, és olvashatóan. A megrendelőlapnak az I. melléklet B. részében szereplő szabvány elállási nyilatkozatot is tartalmaznia kell.

2. Az üzlethelyiségen kívül lévő szerződés csak akkor érvényes, amennyiben a fogyasztó aláírja megrendelőlapot és amennyibena megrendelőlap nem papír alapú, egy másik tartós adathordozón megkapja a megrendelőlap másolatát.

3. A tagállamok nem tesznek kötelezővé az (1) és (2) bekezdésekben előírtaktól eltérő formai követelményeket.

11. cikk A távollevők közötti szerződések formai követelményei

1. A távollevők közötti szerződések vonatkozásában a 9. cikk a) pontjában előírt világosan, közérthető nyelven megfogalmazott, és olvasható információkat a fogyasztóknak át kell adni, vagy a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani a szerződés megkötése előtt az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelően.

2. Ha a kereskedő telefonon hívja a fogyasztót távollévők közötti szerződés megkötésének céljából, a telefonbeszélgetés elején a kereskedő felfedi a fogyasztó előtt a személyazonosságát és a telefonhívás kereskedelmi célját.

3. Ha a szerződést egy olyan adathordozón kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely és/vagy idő áll rendelkezésre, az ilyen szerződés megkötése előtt a kereskedő az alkalmazott adathordozón megadja legalább a termék lényeges tulajdonságait és az 5. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett teljes árat. Az 5. és 7. cikkekben említett további információkat a kereskedő megfelelő módon, az (1) bekezdéssel összhangban biztosítja a fogyasztó számára.

4. A fogyasztó bármely távollevők közötti szerződés megkötését követően – ésszerű időn belül, de legkésőbb az áruk szállításának időpontjában vagy a szolgáltatás teljesítésének megkezdésekor – tartós adathordozón megerősítést kap a 9. cikk a)–f) pontjában említett információról, ,kivéve, ha már a távollevők közötti szerződés megkötése előtt megkapta az információkat tartós adathordozón.

5. A tagállamok nem tesznek kötelezővé az (1)–(4) bekezdésekben előírtaktól eltérő formai követelményeket.

12. cikk Az elállási időszak hossza és kezdete

1. A fogyasztó tizennégy napon belül indoklás nélkül elállhat a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül megkötött szerződéstől.

2. Az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződések esetében az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amikor a fogyasztó aláírja a megrendelőlapot, vagy azokban az esetekben, amikor a megrendelőlap nem papír alapú, amikor a fogyasztó a megrendelőlap egy példányát egy másik tartós adathordozón megkapja.

Az áruk értékesítésére vonatkozó, távollevők közötti szerződések esetén az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amelytől a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi a megrendelt árukat.

A szolgáltatások nyújtására vonatkozó, távollevők közötti szerződések esetében az elállási időszak a szerződés megkötésének napjától kezdődik.

3. Az (1) bekezdésben említett határidő teljesül, amennyiben az elállási jog gyakorlására vonatkozó értesítést a fogyasztó az említett határidő előtt elküldi.

4. A tagállamok nem tilthatják meg, hogy az elállási időszak alatt a felek teljesítsék szerződésből adódó kötelezettségeiket.

13. cikk Az elállási jogra vonatkozó tájékoztatás elmulasztása

Ha kereskedő a 9. cikk b) pontját, a 10. cikk (1) bekezdését és a 11. cikk (4) bekezdését megsértve nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogáról, az elállási időszak három hónappal azután jár le, hogy a kereskedő maradéktalanul teljesítette szerződéses kötelezettségeit.

14. cikk Az elállási jog gyakorlása

1. A fogyasztó tájékoztatja a kereskedőt elállási szándékáról egy tartós adathordozón vagy egy a kereskedőhöz címzett, saját szavaival megírt nyilatkozatban, vagy az I. melléklet B. részében található szabvány elállási nyilatkozaton.

Erre a szabvány elállási nyilatkozatra vonatkozóan a tagállamok nem állapíthatnak meg további formai követelményeket.

2. Az interneten megkötött, távollevők közötti szerződések esetén a kereskedő az (1) bekezdésben említett lehetőségeken kívül, biztosíthatja a fogyasztó számára a szabvány elállási nyilatkozat elektronikus formában történő kitöltését a kereskedő honlapján. Ebben az esetben a kereskedő e-mail-ben, késedelem nélkül visszaigazolja a fogyasztónak az elállás kézhezvételét.

15. cikk Az elállás hatásai

Az elállási jog gyakorlása megszünteti a felek kötelezettségeit:

a) a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződés teljesítésére vonatkozóan, vagy

b) az üzlethelyiségen kívüli szerződés megkötésére vonatkozóan, amennyiben a fogyasztó tette az ajánlatot.

16. cikk A kereskedő kötelezettségei elállás esetén

1. Az elállásra vonatkozó nyilatkozat kézhez vételétől számított harminc napon belül a kereskedő visszatéríti a fogyasztó bármilyen befizetését.

2. Az adásvételi szerződéseknél a kereskedő visszatarthatja a visszatérítést addig, amíg vissza nem kapta az árukat, vagy a fogyasztó bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az árukat visszaküldte, a kettő közül a korábbi időpontot kell figyelembe venni.

17. cikk A fogyasztó kötelezettségei elállás esetén

1. Azon adásvételi szerződések esetében, amelyeknél az árukat a fogyasztó vagy a fogyasztó kérésére egy harmadik személy az elállási időszak lejárta előtt átveszi, a fogyasztó – attól az időponttól számított 14 napon belül, amikor értesítette a kereskedőt az elállásról – visszaküldi az árukat vagy átadja azokat a kereskedőnek vagy a kereskedő által az átvételre felhatalmazott személynek, kivéve ha a kereskedő maga ajánlja fel az áruért történő kiszállást.

A fogyasztó csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségeit viseli, kivéve ha a kereskedő beleegyezik ennek a költségeknek a viselésébe.

2. A fogyasztó csak az áruk természetének és működésének felméréséhez szükséges kezelésből adódó értékcsökkenést meghaladó értékcsökkenésért felel. A fogyasztó nem felel az értékcsökkenésért, amennyiben a kereskedő az elállási jogról való értesítést a 9. cikk b) pontjával összhangban elmulasztotta. Az elállási jog hatálya alá tartozó szolgáltatási szerződéseknél a fogyasztó nem viseli az elállási időszakban teljesített szolgáltatás teljes vagy részleges költségeit.

18. cikk Az elállási jog gyakorlásának joghatásai a kiegészítő szerződésekre vonatkozóan

1. A 2008/48/EK irányelv 15. cikkének sérelme nélkül, ha a fogyasztó a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől való elállási jogát a 12. és 17. cikkel összhangban gyakorolja, az adott kiegészítő szerződés automatikusan megszűnik a fogyasztó bármilyen költségviselése nélkül.

2. A tagállamok részletes szabályokat állapítanak meg az ilyen szerződések felbontására vonatkozóan.

19. cikk Az elállási jog alóli kivételek

1. A távollevők közötti szerződések vonatkozásában az elállási jog a következők tekintetében nem alkalmazható:

a) az olyan szolgáltatások esetében, ahol a teljesítés a 12. cikkben említett tizennégy napos időszak vége előtt megkezdődött a fogyasztó kifejezett beleegyezésével;

b) áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében, ha az ár a kereskedő által nem befolyásolható módon a pénzügyi piacok ingadozásaitól függ;

c) a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelő, vagy egyértelműen a fogyasztó személyéhez kötött, vagy a gyorsan romló vagy rövid szavatossági idejű árukra vonatkozó áruszállítás esetében;

d) a borszállítás, amelynek áráról az adásvételi szerződés megkötése idején állapodtak meg, amelynek a szállítására csak a 22. cikk (1) bekezdésében említett határidőn túl kerülhet sor és amelynek a tényleges értéke a kereskedő által nem befolyásolható módon a pénzügyi piacok ingadozásaitól függ;

e) a lezárt csomagolásban lévő hang-, illetve képfelvétel, valamint számítástechnikai szoftver szállítása esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta;

f) hírlapok, folyóiratok és magazinok szállítása esetében;

g) szerencsejáték- és lottójáték-szolgáltatás esetében;

h) árverésen kötött szerződés esetében.

2. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában az elállási jog az alábbiak tekintetében nem alkalmazható:

a) a fogyasztó által távközlő eszközök segítségével előzetesen kiválasztott élelmiszerek, italok és más egyéb, a háztartásban mindennapi fogyasztásra szolgáló áruk – az általában a saját üzlethelyiségében értékesítő – kereskedő által a fogyasztó lakhelyére, tartózkodási helyére vagy munkahelyére történő szállítására irányuló szerződés esetében;

b) az olyan szerződés esetében, amelynek azonnali teljesítésére a fogyasztó – egy azonnali sürgős helyzetre válaszul – megkérte a kereskedőt; ha ez alkalommal a kereskedő a fogyasztó azonnali sürgős helyzetének megoldásához elengedhetetlenül szükséges árukon vagy szolgáltatásokon kívül további szolgáltatásokat vagy árukat szállít, illetve ad el, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállási jog;

c) azok a szerződések, amelyeknél a fogyasztó távközlő eszközök segítségével kifejezetten kérte a kereskedőt a lakása felkeresésére a tulajdonán történő javítási és fenntartási munkák elvégzésére; ha ez alkalommal a kereskedő a fogyasztó által kifejezetten kért szolgáltatásokon és a fenntartás vagy javítás elvégzéséhez felhasznált csere alkatrészeken felül kínál szolgáltatásokat vagy árukat, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállás joga.

3. A felek megállapodhatnak arról, hogy az (1) és (2) bekezdéseket nem alkalmazzák.

20. cikk Az alkalmazási körön kívül eső távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések

1. A 8–19. cikk nem vonatkozik a távollevők és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre:

a) ingatlan értékesítésére, illetve más, ingatlannal kapcsolatos jogokra vonatkozó szerződések, a bérleti szerződések és az ingatlanra vonatkozó munkálatok kivételével,

b) árusító automatából vagy automatizált üzlethelyiségből történő értékesítés;

c) távközlési üzemeltetőkkel kötött szerződések az erre a célra létesített nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele útján;

d) élelmiszerek vagy italok kereskedő által történő szállítása a kereskedő üzlethelyiségének szomszédságában végzett gyakori és rendszeres kiszállítási tevékenység alkalmával.

2. A 8–19. cikk nem vonatkozik az üzlethelyiségen kívül kötött, alábbiakra vonatkozó szerződésekre:

a) biztosítás,

b) olyan pénzügyi szolgáltatások, amelyek ára a pénzpiac olyan ingadozásaitól függ, amelyekre a kereskedő nincs befolyással, ugyanakkor ilyen ingadozások az elállási időszak alatt előfordulhatnak a 2002/65/EK irányelv[15] 6. cikkének (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározással összhangban, valamint

c) a 2008/48/EK irányelv hatálya alá tartozó hitel.

3. A 8–19. cikk nem vonatkozik a távollevők közötti szállodai, szállítási, autókölcsönzési, vendéglátói, illetve szabadidős szolgáltatói tevékenységekre, az adott időpontra vagy teljesítési időszakra vonatkozó szerződések vonatkozásában.

IV. fejezet

Egyéb az adásvételi szerződésre jellemző fogyasztói jogok

21. cikk Hatály

1. Ezt a fejezetet az adásvételi szerződésekre kell alkalmazni. A 24. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, ahol a szerződés többcélú szerződés, amelynek tárgya áruk és szolgáltatások egyaránt, ez a fejezet csak az árukra vonatkozik.

2. Ez a fejezet az előállítandó vagy legyártandó áruk szállítására irányuló szerződésekre is vonatkozik.

3. Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni a kereskedő által kicserélt alkatrészekre, amikor a 26. cikk értelmében az áruk hibáját a kereskedő javítással orvosolta.

4. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a használt áruk nyilvános árverésére ezt a fejezetet nem alkalmazzák.

22. cikk Szállítás

1. A felek eltérő megállapodásának hiányában, a kereskedő a szerződés megkötésétől számított legkésőbb 30 napon belül szállítja – vagyis a fogyasztónak, vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik félnek átadja – az árukat.

2. Amennyiben a kereskedő elmulasztja a szállítási kötelezettségének teljesítését, a fogyasztó jogosult az addig befizetett összeg visszatérítésére az (1) bekezdésben meghatározott szállítási időponttól számított hét napon belül.

23. cikk A kárveszély átszállása

1. Az áruk elvesztésének vagy sérülésének kockázata akkor száll át a fogyasztóra, amikor a fogyasztó vagy a fogyasztó vagy az általa kijelölt, a szállítótól eltérőharmadik fél átveszi az árukat.

2. Az (1) bekezdésben említett kárveszély a felek által elfogadott szállítási időpontban száll át a fogyasztóra, ha a fogyasztó vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik fél nem tette meg az áruk átvételéhez szükséges, megfelelő lépéseket.

24. cikk Szerződésszerűség

1. A kereskedő az adásvételi szerződésnek megfelelően állítja az árut.

2. A leszállított áruk szerződésszerűgét kell vélelmezni, amennyiben teljesítik az alábbi feltételeket:

a) megfelelnek a kereskedő által adott leírásnak, és rendelkeznek a kereskedő eladó által a fogyasztónak bemutatott próba vagy minta tulajdonságaival;

b) alkalmasak a fogyasztó által meghatározott sajátos célra, amelyet a fogyasztó a szerződéskötéskor a kereskedő tudomására hozott, és a kereskedő elfogadott;

c) alkalmasak minden olyan célra, amelyre az azonos fajtájú árukat szokásosan használják, vagy

d) felmutatják az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos minőséget és teljesítményt, amelyet a fogyasztó ésszerűen elvárhat, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét, és ha van ilyen, a kereskedő, a gyártó vagy annak képviselője által a fogyasztási cikk konkrét tulajdonságai tekintetében különösen a reklámozás során tett vagy a címkén megjelenő nyilvános kijelentéseket.

3. E cikk alapján nem minősül hibának, ha a szerződés megkötésének időpontjában a fogyasztó a hibáról tudott vagy arról ésszerűen eljárva tudnia kellett, illetve ha a hibát a fogyasztó által rendelkezésre bocsátott anyag okozta.

4. A kereskedőt nem kötik a (2) bekezdés d) pontjában említett nyilvános kijelentések, ha bizonyítja, hogy az alábbi helyzetek közül valamelyik fennállt:

a) a kijelentésről nem tudott és arról ésszerűen eljárva nem is tudhatott;

b) a szerződéskötés megkötésének időpontjáig a kijelentést helyesbítették;

c) az áru megvételére vonatkozó elhatározást a kijelentés nem befolyásolhatta.

5. Az áru szakszerűtlen összeszereléséből eredő hiba az áru hibájának minősül, ha az összeszerelés az adásvételi szerződés részét képezi, és azt a kereskedő végezte vagy az ő felelősségével végezték. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a fogyasztó által összeszerelendő árukat a fogyasztó szerelte össze, és a szakszerűtlen összeszerelés a szerelési utasítások hibájára vezethető vissza.

25. cikk Jogszabály által biztosított jogok – A hiba miatti felelősség

A kereskedő felel a fogyasztóval szemben a kárveszély fogyasztóra történő átszállás időpontjában meglévő minden hibáért.

26. cikk Az áru hibájának orvoslása

1. A (2)–(5) bekezdések rendelkezései szerint, amennyiben az áruk nem szerződésszerűek a fogyasztó jogosult:

a) a hiba orvoslására javítás vagy csere útján,

b) az ár csökkentésére,

c) a szerződés felmondására.

2. A kereskedő a választása szerint javítás vagy csere útján orvosolja a hibát.

3. Amennyiben a kereskedő bebizonyítja, hogy a hiba orvoslása javítás vagy csere útján jogellenes, lehetetlen vagy a kereskedő számára aránytalan erőfeszítéssel járna, a fogyasztó választhat az árengedmény illetve a szerződés felmondása között. A kereskedő erőfeszítése aránytalan, ha az árengedmény vagy a szerződés felmondásához képest túlságosan magas költségeket jelent a számára, figyelembe véve az áruk hibátlan állapotbeli értékét és a hiba jelentőségét.

A fogyasztó csak akkor mondhatja fel a szerződést, ha a hiba nem jelentéktelen.

4. A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti bármelyik orvosláshoz folyamodhat, amennyiben az alábbi helyzetek valamelyike fennáll:

a) a kereskedő kifejezetten vagy hallgatólagosan visszautasította a hiba orvoslását;

b) a kereskedő ésszerű időn belül elmulasztotta a megfelelés hiba orvoslását;

c) a kereskedő megpróbálta orvosolni a hibát, jelentős kényelmetlenséget okozva ezzel a fogyasztónak;

d) ugyanaz a hiba rövid időn belül többször előfordult.

5. A fogyasztó számára okozott jelentős kényelmetlenség és a kereskedő számára a hiba orvoslásáhozszükséges ésszerű idő vizsgálatára az áruk természetének illetve a 24. cikk (2) bekezdés b) pontjánek rendelkezése szerint a fogyasztó által szánt rendeltetés figyelembe vételével kerül sor.

27. cikk Költségek és károk

1. A fogyasztó jogosult a hiba költségmentesen történő orvoslására.

2. E fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a fogyasztó jogosult a 26. cikkel összhangban nem orvosolt veszteség miatti kártérítésre.

28. cikk Határidők és bizonyítási teher

1. A kereskedő a 25. cikk szerint akkor felel, ha a hiba a kárveszély átszállásától számított két éven belül nyilvánvalóvá válik.

2. Amennyiben a kereskedő csere útján orvosolta a hibát, a 25. cikk értelmében felel, ha a hiba két éven belül nyilvánvalóvá válik attól az időponttól számítva, hogy a fogyasztó vagy a fogyasztó által kijelölt harmadik személy átvette a kicserélt árut.

3. A használt áruk esetében a kereskedő és a fogyasztó rövidebb felelősségi időtartamban is megállapodhat, amely azonban egy évnél nem lehet rövidebb.

4. Azért, hogy a 25. cikk szerinti jogait gyakorolhassa, a fogyasztó a hibáról annak észlelésétől számított két hónapon belül tájékoztatja a kereskedőt.

5. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a kárveszély átszállásától számított hat hónapon belül megnyilvánult hiba már az átadás időpontjában létezett, kivéve, ha ez a vélelem nem egyeztethető össze az áruk természetével vagy a hiba jellegével.

29. cikk Jótállás

1. A jótállás a jótállási nyilatkozatban meghatározott feltételekkel köti a kereskedőt. Jótállási nyilatkozat hiányában a vonatkozó reklámban foglalt feltételekkel terheli annak vállalóját.

2. A jótállási nyilatkozatnak világosnak, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lennie. A jótállási nyilatkozat az alábbiakat tartalmazza:

a) a fogyasztó jogszabályból eredő jogait a 26. cikk rendelkezése szerint és egyértelmű nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy ezeket a jogokat a jótállás nem érinti,

b) a kereskedelmi jótállás tartalmának és a belőle eredő jogok érvényesítésének feltételeit nevezetesen a jótállás időtartamát és területi hatályát, valamint a jótállás kötelezettjének nevét és címét,

c) a 32. és 35. cikk, valamint a III. melléklet (1) része j) pontjának sérelme nélkül, annak kikötését – ahol ez alkalmazható – hogy a kereskedelmi jótállást nem lehet átruházni a következő vásárlóra.

3. A fogyasztó kérésére a kereskedő a jótállási nyilatkozatot egy tartós adathordozón is rendelkezésre bocsátja.

4. A (2) és (3) bekezdések be nem tartása nem érinti a jótállás érvényességét.

V. fejezet

A fogyasztók szerződési feltételekre vonatkozó jogai

30. cikk Hatály

1. Ez fejezet azokra a kereskedő által előre megszövegezett szerződési feltételekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztó elfogadott, anélkül, hogy lehetősége lett volna azok tartalmának befolyásolására, különösen amennyiben ezek a szerződési feltételek egy előre kidolgozott szabványos szerződés részei.

2. A tény, hogy a fogyasztónak lehetősége volt egy adott szerződési vagy egyedi feltétel bizonyos vonatkozásainak tartalmi befolyásolására, nem zárja ki e fejezet alkalmazását a szerződést alkotó többi szerződési feltétel vonatkozásában.

3. Ez a fejezet nem vonatkozik azokra szerződési feltételekre, amelyek a közösségi joggal összhangban lévő, kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei.

31. cikk A szerződési feltételek átláthatóságának követelménye

1. A szerződési feltételeknek világosan, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük.

2. A szerződési feltételeket a fogyasztó rendelkezésére bocsátják oly módon, amely valódi lehetőséget biztosít a feltételek szerződéskötés előtti megismerésére, kellően figyelembe véve az alkalmazott távközlő eszközöket.

3. Bármely a kereskedő fő szerződéses kötelezettségének előre látható díjazásán felüli kifizetésre vonatkozóan a kereskedő a fogyasztó kifejezett hozzájárulását kéri. Ha a kereskedő nem kapta meg a fogyasztó kifejezett hozzájárulását, azonban a fogyasztó hallgatólagos beleegyezésére épülő alapértelmezés szerint mégis feltételezte azt, a fogyasztó jogosult az ilyen fizetés visszatérítésére.

4. A tagállamok tartózkodnak bármely formai követelmény előírásától a szerződési feltételek kifejezésmódját és azoknak a fogyasztó rendelkezésére bocsátásának módját illetően.

32. cikk Általános elvek

1. Amennyiben egy szerződési feltétel nem szerepel a II. illetve III. mellékletben, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy tisztességtelen feltételnek minősüljön, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

2. A 34. és 38. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon termékek természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményre, amely szerepet játszott annak megkötésében, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy olyan más szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. Egy szerződési feltétel tisztességességének megítélésekor az illetékes nemzeti hatóság a 31. cikkel összhangban figyelembe veszi a szerződés kereskedő által történő megszövegezésének és a fogyasztóval való közlésének módját.

3. Az (1) és (2) bekezdés nem vonatkozik a szerződés elsődleges tárgyának illetve a kereskedő fő szerződéses kötelezettsége előre látható díjazásának megítélésére, feltéve ha a kereskedő maradéktalan teljesíti a 31. cikket.

33. cikk Bizonyítási teher

Amennyiben a kereskedő azt állítja, hogy egy szerződési feltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása a kereskedőt terheli.

34. cikk A minden körülmények között tisztességtelennek minősülő feltételek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a II. melléklet listájában meghatározott szerződési feltételeket minden körülmények között tisztességtelennek tekintik. A szerződési feltételek említett jegyzékét valamennyi tagállamban alkalmazni kell és azt csak a 39. cikk (2) bekezdésével és a 40. cikkel összhangban lehet módosítani.

35. cikk A tisztességtelennek vélelmezett feltételek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a III. melléklet 1. pontjában meghatározott szerződési feltételek, tisztességtelennek minősüljenek, kivéve ha a kereskedő bebizonyítja, hogy az ilyen szerződési feltételek a 32. cikkel összhangban tisztességesnek minősülnek. A szerződési feltételek említett jegyzékét valamennyi tagállamban alkalmazni kell és azt csak a 39. cikk (2) bekezdésével és a 40. cikkel összhangban lehet módosítani.

36. cikk A feltételek értelmezése

1. Ha egy feltétel jelentésére vonatkozóan kétség merül fel, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.

2. Ez a cikk nem alkalmazandó a 38. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában.

37. cikk A tisztességtelen szerződéses feltételek joghatása

A tisztességtelen szerződéses feltételek nem kötik a fogyasztót A szerződés továbbra is köti a feleket, ha a szerződés hatályban maradhat a tisztességtelen feltételek nélkül.

38. cikk Végrehajtás a tisztességtelen szerződési feltételek vonatkozásában

1. A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a kereskedők fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek további alkalmazását.

2. Elsősorban az olyan személyek vagy szervezetek, akiknek a nemzeti joga szerint jogos érdeke fűződik a fogyasztók védelméhez, eljárást kezdeményezhetnek bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt annak eldöntésére, hogy az általános használatra szánt kidolgozott szerződési feltétel tisztességtelen-e.

3. A tagállamok felhatalmazzák a bíróságokat vagy közigazgatási hatóságokat, hogy megfelelő és hatékony eszközöket alkalmazzanak a tisztességtelennek ítélt feltételek kereskedők általi alkalmazásának megakadályozására.

4. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (2) és (3) bekezdésben említett jogi eljárások megindíthatók legyenek a nemzeti eljárásjogtól függően külön-külön vagy együttesen az azonos gazdasági ágazatban tevékenykedő olyan kereskedőkkel vagy kereskedők olyan egyesületeivel szemben; akik vagy amelyek ugyanazokat az általános szerződési feltételeket vagy hasonló feltételeket alkalmazzák, illetve ajánlják.

39. cikk A 2. és 3. melléklet felülvizsgálata

1. A tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a feltételekről, amelyeket az illetékes hatóságok tisztességtelennek és ezen irányelv módosításának céljából lényegesnek találtak a (2) bekezdés rendelkezése alapján.

2. Az (1) bekezdés értelmében beérkező értesítések függvényében a Bizottság módosítja a II. és a III. mellékletet. Ezek az intézkedések ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, ezért a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell őket elfogadni.

VI. fejezet

Általános rendelkezések

40. cikk A bizottság

1. A bizottság munkáját a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeivel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: „bizottság”) segíti.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat[16] 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel e határozat 8. cikkének rendelkezéseire

41. cikk Végrehajtás

1. A tagállamok gondoskodnak az irányelv betartását biztosító megfelelő és hatékony eszközökről.

2. Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő, a nemzeti jogszabályok által meghatározott egy vagy több testület a nemzeti joga szerint eljárást kezdeményezhessen bíróság vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság előtt az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásáért:

a) köztestületek vagy képviselőik;

b) fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c) jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

42. cikk Szankciók

1. A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján meghozott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek végrehajtásuk érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

2. A tagállamok legkésőbb a 46. cikkben meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezésekről, valamint haladéktalanul értesítik a Bizottságot az ezeket érintő bármilyen későbbi módosításról.

43. cikk Az irányelv kötelező jellege

Ha a szerződésre alkalmazandó jog a tagállam joga, a fogyasztó nem mondhat le azokról a jogairól, amelyek ennek az irányelvnek a révén meg illetik.

44. cikk Tájékoztatás

A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az ezen irányelvet a belső jogukba átültető nemzeti rendelkezésekről, és adott esetben arra ösztönzik a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat magatartási kódexeikről.

45. cikk Nem kért értékesítés

Egy adott termék kéretlen szállítása esetében a fogyasztó mentesül minden ellenszolgáltatási kötelezettség alól a 2005/29/EK irányelv 5. cikke (5) bekezdésében és I. mellékletének 29. pontjában szereplő tilalom értelmében. A fogyasztói válasz hiánya egy ilyen kéretlen szállítást követően nem jelent beleegyezést.

46. cikk Nemzeti jogba való átültetés

1. A tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a hatálybalépést követő 18 hónap elteltével] megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket a rendelkezéseket [a hatálybalépést követő 2 év] után alkalmazzák.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

VII. fejezet Záró rendelkezések

47. cikk Hatályon kívül helyezés

A IV. mellékletben felsorolt irányelvekkel módosított 85/577/EGK, a 93/13/EGK és a 97/7/EK, valamint a 1999/44/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és az V. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni.

48. cikk Felülvizsgálat

A Bizottság felülvizsgálja ezt az irányelvet és legkésőbb [a 46. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő dátum+ 5 év beillesztése]-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára.

A Bizottság szükség esetén javaslatokat tesz az irányelvnek az ezen a területen bekövetkezett fejleményekhez történő hozzáigazítására. A Bizottság tájékoztatást kérhet a tagállamoktól.

49. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

50. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, .

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET AZ ELÁLLÁSI JOG GYAKORLÁSÁRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK A. Az elállási nyilatkozaton feltüntetendő információk

1. A kereskedő neve, postai címe és e-mail címe, akinek az elállási nyilatkozatot el kell küldeni.

2. Nyilatkozat arról, hogy a fogyasztónak joga van elállni a szerződéstől és ezt a jogot az alábbi elállási nyilatkozat az (1) bekezdésben említett kereskedőnek tartós adathordozón történő elküldésével gyakorolhatja:

a) az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a megrendelőlap aláírását követő tizennégy napon belül;

b) a távollevők közötti adásvételi szerződések esetében az áruk fogyasztó – vagy egy a szállítótól eltérő harmadik személy – általi átvételét követő tizennégy napon belül;

c) a távollevők közötti szolgáltatási szerződések esetében:

- a szerződés megkötését követő tizennégy napon belül, amennyiben a fogyasztó nem adta kifejezett, előzetes beleegyezését a szerződés teljesítésének megkezdésére ennek a tizennégy napos időszaknak a lejárta előtt;

- a szerződés teljesítésének megkezdésekor lezáruló időszakon belül, amennyiben a fogyasztó kifejezett, előzetes beleegyezését adta a szerződés végrehajtásának megkezdésére a tizennégy napos időszak lejárta előtt.

3. Valamennyi adásvételi szerződés esetén a fogyasztó nyilatkozatban történő tájékoztatása az áruk kereskedőhöz történő visszaküldés határidejéről és módjáról, valamint a 16. cikk és 17. cikk (2) bekezdésével összhangban történő visszatérítés feltételeiről.

4. Az interneten kötött, távollevők közötti szerződések esetében egy nyilatkozat arról, hogy a fogyasztó elektronikusan kitöltheti és kereskedő honlapján eljuttathatja az szabványos elállási nyilatkozatot, és arról, hogy a szóbanforgó elállási nyilatkozat kézhezvételéről a kereskedő haladéktalanul értesíti e-mailben.

5. Egy nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó használhatja a B. részben meghatározott elállási nyilatkozatot.

B. Elállási nyilatkozat minta

(csak a szerződéstől való elállási szándék esetén töltse ki is juttassa vissza)

- Címzett:

- Alulírott/ak* kijelenti/k, hogy alulírott/ak* eláll/nak az alábbi áruk adásvételétől/az alábbi szolgáltatás igénybevételétől*

- Megrendelés időpontja*/átvétel időpontja*

- Fogyasztó(k) neve

- Fogyasztó(k) címe

- A fogyasztó(k) aláírása (kizárólag nyomtatványon történő értesítés esetén)

- Kelt

*A nem kívánt rész törlendő.

II. MELLÉKLET MINDEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT TISZTESSÉGTELENNEK MINŐSÜLŐ SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK

Minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek azok a szerződési feltételek amelyek tárgya vagy hatása az alábbi:

a) a kereskedő felelősségének kizárása vagy korlátozása a kereskedőnek a fogyasztó halálát vagy sérülését okozó cselekedete vagy mulasztása miatt;

b) a kereskedő felelősségének korlátozása a nevében eljáró képviselők által vállalt kötelezettségek vonatkozásában, illetve a kereskedő kötelezettségeinek teljesítését egy olyan egyedi feltételnek rendelik alá, amely kizárólag a kereskedőtől függ;

c) a fogyasztó jogai érvényesítésének kizárása vagy akadályozása bíróság előtti jogorvoslati eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen azzal, ha a fogyasztót arra kötelezik, hogy kizárólag jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz forduljon;

d) a rendelkezésére álló bizonyítékok korlátozása, vagy olyan bizonyítási teher fogyasztóra rovása, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie;

e) a kereskedő feljogosítása annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások szerződésszerűek-e, illetve a szerződés bármely feltételének értelmezésére vonatkozó kizárólagos jog megadása a számára.

III. MELLÉKLET A TISZTESSÉGTELENNEK VÉLELMEZETT SZERZŐDÉSES FELTÉTELEK

1. Vélelemezetten tisztességtelenek azok a szerződési feltételek amelyek tárgya vagy hatása az alábbi,:

a) a fogyasztó jogszabályok biztosította jogainak kizárása vagy korlátozása a kereskedővel vagy egy harmadik személlyel szemben a kereskedő szerződéses kötelezettségeinek teljes vagy részleges, illetve nem megfelelő teljesítése esetén, ideértve a fogyasztónak azt a jogát, hogy kereskedő felé fennálló tartozásába beszámítsa a kereskedővel szemben fennálló követelését;

b) annak engedélyezése a kereskedő számára, hogy megtartsa a fogyasztó által megfizetett összeget, amennyiben utóbbi elmulasztja megkötni vagy teljesíteni a szerződést, anélkül, hogy a fogyasztónak jogot biztosítana ugyanolyan összegű kártalanításra, ha a kereskedő mulasztja el megkötni vagy teljesíteni a szerződést;

c) a kötelezettségének teljesítését elmulasztó fogyasztótól a kereskedő által elszenvedett kárt jelentősen meghaladó kártérítés követelése;

d) a szerződés saját belátása szerinti felmondásának lehetővé tétele a kereskedő részére, amikor a fogyasztó nem kapja meg ugyanazt a jogot;

e) a határozatlan időre szóló szerződés ésszerű időn túli felmondásának megengedése a kereskedő számára, kivéve ha a fogyasztó jelentősen szerződésszegést követett el;

f) a fogyasztó ellentétes tartalmú nyilatkozatának hiányában a határozott időre kötött szerződés automatikus meghosszabbítása, , illetve a fogyasztó esetében – az egyes megújítási időszakok végén – a szerződés felmondásától annak megszűnéséig előírt túlzottan hosszú idő;

g) annak engedélyezése a kereskedő számára, hogy a fogyasztóval megállapodott árat megemelje, ha a szerződést a fogyasztónak a szerződés felbontására vonatkozó jogának biztosítása nélkül kötötték;

h) a fogyasztó kötelezése, hogy akkor is teljesítse valamennyi kötelezettségét, ha a kereskedő elmulasztotta valamennyi kötelezettségének teljesítését;

i) annak biztosítása a kereskedő számára, hogy a szerződésből adódó kötelezettségeit a fogyasztó beleegyezése nélkül átruházza;

j) a fogyasztó jogának az áruk eladására vonatkozó korlátozása a kereskedő által biztosított jótállás átruházásának korlátozásával;

k) a kereskedő feljogosítása a szerződés feltételeinek – ideértve a termék vagy szolgáltatás jellemzőit is – egyoldalú módosítására;

l) a fogyasztóval tartós adathordozón közölt szerződéses feltételek egyoldalú módosítása olyan on-line szerződési feltételek révén, amelyekre a fogyasztó nem adta hozzájárulását.

2. Az 1. pont e) alpontja nem vonatkozik azokra a feltételekre, amelyek esetében a pénzügyi szolgáltatás nyújtója fenntartja a jogát határozatlan időre kötött szerződés felmondási idő nélküli, egyoldalú felmondására, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket haladéktalanul értesíteni.

3. Az 1. pont g) alpontját nem kell alkalmazni a következőkre:

a) olyan tranzakciók, amelyek olyan átruházható értékpapírokra, pénzügyi eszközökre és más termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek ára értéktőzsdei árfolyamjegyzéshez vagyindexhez, vagy pénzpiaci árfolyam-ingadozásokhoz kapcsolódik, amelyek alakulására a kereskedő nem képes befolyást gyakorolni;

b) külföldi fizetőeszköz, utazási csekk vagy külföldi fizetőeszközben kiállított nemzetközi postautalvány vételére vagy eladására irányuló szerződések;

c) az árindexálási záradékok alkalmazására, amennyiben azok megengedettek és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre.

4. Az 1. pont k) alpontját nem kell alkalmazni a következőkre:

a) azokra a feltételekre, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb, vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani;

b) olyan tranzakciók, amelyek olyan átruházható értékpapírokra, pénzügyi eszközökre és más termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek ára értéktőzsdei árfolyamjegyzéshez vagy árindexhez, vagy pénzpiaci árfolyam-ingadozásokhoz kapcsolódik, amelyek alakulására a kereskedő nem képes befolyást gyakorolni;

c) külföldi fizetőeszköz, utazási csekk vagy külföldi fizetőeszközben kiállított nemzetközi postautalvány vételére vagy eladására irányuló szerződések;

d) azokra a feltételekre, amelyek esetében a kereskedő fenntartja a jogát határozatlan időre kötött szerződés feltételeinek egyoldalú módosítására, azzal a kikötéssel, hogy a kereskedő köteles erről a fogyasztót ésszerű időn belül értesíteni, és ez utóbbi jogosult a szerződést felmondani.

IV. MELLÉKLET A hatályon kívül helyezett irányelvek és egymást követő módosításaik (a 47. cikkben említettek szerint)

A Tanács irányelve (1985. december 20.) az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről | HL L 372., 1985.12.31., 31. o. |

A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről | HL L 95., 1993.4.21., 29. o. |

Az Európai Parlament és a Tanács 97/7/EK irányelve Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 2007/64/EK irányelve | HL L 144., 1997.6.4., 19. o. HL L 271., 2002.10.9., 16. o. HL L 149., 2005.6.11., 29. o. HL L 319., 2007.12.5., 1. o. |

Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve | HL L 171., 1999.7.7., 12. o. |

V. MELLÉKLET MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

1. cikk[17] |

1. cikk (1) bekezdés[18] |

1. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 30. cikk (3) bekezdés |

1. cikk[19] |

1. cikk (1) bekezdés[20] |

1. cikk (2) bekezdés a) pont (helyettesítve) | 2. cikk 1. pont |

1. cikk (2) bekezdés b) pont[21] | 2. cikk 4. pont |

21. cikk (3) bekezdés |

1. cikk (2) bekezdés c) ponta | 2. cikk 2. pont |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

1. cikk (2) bekezdésének d) pontja | 2. cikk 18. pont |

1. cikk (2) bekezdésének e) pontja (helyettesítve) | 2. cikk 19. pont |

1. cikk (2) bekezdés f) pont | Törölve |

1. cikk (3) bekezdés(helyettesítve) | 21. cikk (4) bekezdés |

1. cikk (4) bekezdés | 21. cikk (2) bekezdés |

2. cikk (helyettesítve) | 2. cikk 1. pont |

2. cikk 2. pont |

2. cikk a) pont | Törölve |

2. cikk b) pont (helyettesítve) | 2. cikk 1. pont |

2. cikk c) pont (helyettesítve) | 2. cikk 2. pont |

2. cikk (1) bekezdés (helyettesítve) | 2. cikk 6. pont |

2. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 2. cikk 1. pont |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

2. cikk (3) bekezdés (helyettesítve) | 2. cikk 2. pont |

2. cikk (4) bekezdés, első mondat (helyettesítve) | 2. cikk 7. pont |

2. cikk (4) bekezdés, második mondat | Törölve |

2. cikk (5) bekezdés | Törölve |

2. cikk (1) bekezdés | 24. cikk (1) bekezdés |

22. cikk |

2. cikk (2) bekezdés | 24. cikk (2) bekezdés |

2. cikk (3) bekezdés | 24. cikk (3) bekezdés |

2. cikk (4) bekezdés | 24. cikk (4) bekezdés |

2. cikk (5) bekezdés | 24. cikk (5) bekezdés |

3. cikk (1) bekezdés | Törölve |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

3. cikk (2) bekezdés a) pont (helyettesítve) | 20. cikk (1) bekezdés a) pont |

3. cikk (2) bekezdés b) pont(helyettesítve) | 20. cikk (1) bekezdés d) pont |

3. cikk (2) bekezdés c) pont(helyettesítve) | 12. cikk (2) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés d) pont | 20. cikk (2) bekezdés a) pont |

3. cikk (2) bekezdés e) pont | 20. cikk (2) bekezdés b) pont |

3. cikk (3) bekezdés[22] |

3. cikk (1) bekezdés | 32. cikk (1) bekezdés[23] |

3. cikk (2) bekezdés első albekezdés (helyettesítve) | 30. cikk (1) bekezdés |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

3. cikk (2) bekezdés második albekezdés | 30. cikk (2) bekezdés |

3. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés | 33. cikk |

3. cikk (3) bekezdés (helyettesítve) | 34. cikk |

35. cikk |

(Korábbi) 3. cikk 1. bekezdés, első francia bekezdés | 3. cikk (2) bekezdés |

3. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés | 20. cikk (1) bekezdés b) pont |

3. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés (helyettesítve) | 20. cikk (1) bekezdés c) pont |

3. cikk (1) bekezdés negyedik francia bekezdés (helyettesítve) | 20. cikk (1) bekezdés a) pont |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

3. cikk[24] (1) bekezdés ötödik francia bekezdés (helyettesítve) |

3. cikk (2) bekezdés első francia bekezdés (helyettesítve) | 20. cikk (1) bekezdés d) pont |

3. cikk (2) bekezdés második francia bekezdés (helyettesítve) | 20. cikk (3) bekezdés |

3. cikk (1) bekezdés (helyettesítve) | 25. cikk |

23. cikk |

3. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 26. cikk (1) bekezdés |

( 4. cikk első mondat (helyettesítve) | 9. cikk |

4. cikk második mondat (helyettesítve) | 10. cikk |

4. cikk (1) bekezdés | 32. cikk (2) bekezdés |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

4. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 32. cikk (3) bekezdés |

4. cikk (1) bekezdés a) pont (helyettesítve) | 5. cikk (1) bekezdés b) pont |

4. cikk (1) bekezdés b) pont (helyettesítve) | 5. cikk (1) bekezdés a) pont |

4. cikk (1) bekezdés c) pont (helyettesítve) | 5. cikk (1) bekezdés c) pont |

4. cikk (1) bekezdés d) pont (helyettesítve) | 5. cikk (1) bekezdés c) pont |

4. cikk (1) bekezdés e) pont (helyettesítve) | 9. cikk (1) bekezdés a) pont |

5. cikk (1) bekezdés (helyettesítve) | 12. cikk |

14. cikk |

5. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 15. cikk |

16. cikk |

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993/13/EGK irányelv korábbi számozása | A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv korábbi számozása. | A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999/44/EK irányelv korábbi számozása | Új számozás ebben az irányelvben |

17. cikk |

5. cikk első mondat (helyettesítve) | 31. cikk |

Az 5. cikk második és harmadik mondata | 36. cikk |

6. cikk (helyettesítve) | 43. cikk |

6. cikk (1) bekezdés | 37. cikk |

6. cikk (2) bekezdés | Törölve |

7. cikk[25] |

7. cikk (1) bekezdés | 38. cikk (1) bekezdés |

7. cikk (2) bekezdés (helyettesítve) | 38. cikk (2) bekezdés |

A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2006/2004/EK rendelet mellékletének korábbi számozása | Az alábbi jogi aktusra való hivatkozásként kell értelmezni: |

(2), (6), (8) és (11) bekezdés | Ez az irányelv |

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1. A JAVASLAT CÍME:

Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslata a fogyasztók szerződéses jogairól

2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ IRÁNYÍTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET

Fogyasztóügyi politika

3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK

3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek (korábban: B.A-tételek)), beleértve a következő megnevezéseket:

XX0101: a tisztviselők kifizetésére

XX010211: a bizottsági költségek kifizetésére

3.2. A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama:

2011-től (azaz n. év= 2011) az időtartam nincs meghatározva

E költségvetés célja, hogy fedezze a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeivel foglalkozó jövőbeni bizottság költségeit, melyet az ebben az irányelvben meghatározottak szerint hoznak létre azt követően, hogy az irányelvet a Parlament és a Tanács elfogadja.

Egy teljes munkaidős tisztviselő kijelölése (117 000 EUR a meghatározott iránymutatások alapján) a komitológiai folyamat támogatására.

A plenáris ülések költsége, a 27 tagállamból egy-egy képviselő részvételével. Évente 3 tervezett ülés, melyek költsége egyenként 20 000 EUR. Az ülések tényleges költsége és rendszeressége felülvizsgálatot igényelhet az irányelv végső formájának függvényében, miután azt a Tanács és a Parlament elfogadta, valamint a szükséges komitológiai eljárások függvényében.

3.3. Költségvetési jellemzők:

Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Csatlakozni kívánó országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete |

XX 0101 | Kötelező | Nem diff.[26] | NEM | NEM | NEM | 5 |

XX 010211 | Nem kötelező | Nem diff.[27] | NEM | NEM | NEM | 5 |

4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE

4.1. Pénzügyi források

4.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése

millió EUR (három tizedesjegyig)

Kiadás típusa | Szakasz száma | n. év (2011) | n + 1 (2012) | n + 2 (2013) | n + 3 (2014) | n + 4 (2015) | n + 5. és későbbb (2016 és azt követően) | Összesen |

Működési kiadások[28] |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1. | a |

Kifizetési előirányzatok | b |

A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[29] |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE) | 8.2.4. | c |

TELJES REFERENCIAÖSSZEG |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c |

Kifizetési előirányzatok | b+c |

A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások[30] |

Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5. | d | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.702 |

A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások, a személyi és kapcsolódó költségek kivételével (NDE) | 8.2.6. | e | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.360 |

A fellépés indikatív összköltsége |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 1.062 |

TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 0.177 | 0.177 | 0.177 | 0.177 | 0.177 | 0.177 | 1.062 |

A társfinanszírozás részletezése: nem alkalmazható

Ha a javaslat tagállamok vagy más szervek (kérjük, nevezze meg) által biztosított társfinanszírozást tartalmaz, az alábbi táblázatban adja meg a társfinanszírozás becsült szintjét (a táblázat további sorokkal bővíthető, ha a társfinanszírozást várhatóan több szerv nyújtja):

millió EUR (három tizedesjegyig)

Társfinanszírozó szerv | n. év | n + 1 | n + 2 | n + 3 | n + 4 | n + 5. és későbbb | Összesen |

…………………… | f |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT társfinanszírozással együtt | a+c+d+e+f |

4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség

( A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással.

( A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[31] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi terv módosítására).

4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás

( A javaslatnak nincs kihatása a bevételre

( A javaslatnak van pénzügyi kihatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

millió EUR (egy tizedesjegyig)

A fellépést megelőző év [n–1. év] | A fellépés után |

A személyi állomány teljes létszáma | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |

5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

5.1. A megvalósításra rövid vagy hosszú távon van-e szükség

Nem alkalmazható.

5.2. A közösségi részvétel által képviselt hozzáadott érték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

Nem alkalmazandó.

5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, illetve az azzal összefüggő mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében

Nem alkalmazható.

5.4. Végrehajtási módszer (indikatív)

( Centralizált irányítás

( közvetlenül a Bizottság által

( közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

( végrehajtó ügynökségek

( a Közösségek által létrehozott, a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek

( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

( Megosztott vagy decentralizált irányítás

( a tagállamokkal

( harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Megjegyzések:

6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS

6.1. Felügyeleti rendszer

A bizottsági ülések rendszeres jelentéseit biztosítják és továbbítják a tagállamoknak és a Bizottság szolgálatainak.

6.2. Értékelés

6.2.1. Előzetes értékelés

Nem alkalmazható.

6.2.2. Időközi/utólagos értékelés nyomán hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága)

Nem alkalmazható.

6.2.3. A jövőbeni értékelések feltételei és gyakorisága

A bizottság működésének értékelésére öt év múlva kerül sor.

7. CSALÁS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

Nem alkalmazható.

8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE

8.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

n. év (2011) | n+1. év (2012) | n+2. év (2013) | n+3. év (2014) | n+4. év (2015) | n+5. év (2016) |

Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[34] (XX 01 01.) | A*/AD | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |

B*, C*/AST |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott állomány[35] |

A(z) XX 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[36] |

ÖSSZESEN |

8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása

Az ezen irányelv 39. cikkével összhangban létrehozott új komitológiai bizottság (a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeivel foglalkozó bizottság) és működtetése, amely az irányelv végrehajtásán dolgozik

A plenáris ülések költsége, a 27 tagállamból egy-egy képviselő részvételével. Évente 3 tervezett ülés, melyek költsége egyenként 20 000 EUR. Az ülések tényleges költsége és rendszeressége felülvizsgálatot igényelhet az irányelv végső formájának függvényében, miután azt a Tanács és a Parlament elfogadta.

A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi.

8.2.3. A – jogszabályban meghatározott – állomány eredete

( A felváltandó vagy meghosszabbítandó program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek

( Az n. évre vonatkozó éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek

( A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának a keretében igénylendő álláshelyek

( Az érintett szolgálat állományán belül átcsoportosítandó álláshelyek (belső átcsoportosítás)

( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben nem előirányozott álláshelyek

8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások)

millió EUR (három tizedesjegyig)

Költségvetési tétel (szám és megnevezés) | n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és később | ÖSSZESEN |

Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás |

- belső |

- külső |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás összesen |

8.2.5. A referenciaösszegbe nem beletartozó személyi és kapcsolódó költségek

millió EUR (három tizedesjegyig)

A személyi állomány típusa | n. év (2011) | n+1. év (2012) | n+2. év (2013) | n+3. év (2014) | n+4. év (2015) | n+5. év és később (2016 és azt követően) |

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 01 01.) | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 | 0.117 |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (nevezze meg a költségvetési tételt) |

Személyi és kapcsolódó - a referenciaösszegbe bele NEM tartozó - költségek összesen |

Számítás - Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak |

A költségvetési iránymutatásoknak megfelelően 117 000 EUR/alkalmazott a költségek számszerűsítésére. |

Számítás – A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány |

[…] |

8.2.6. A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások

millió EUR (három tizedesjegyig) |

n. év (2011) | n+1. év (2012) | n+2. év (2013) | n+3. év (2014) | n+4. év (2015) | n+5. év és később (2016 és azt követően) | ÖSSZESEN |

XX 01 02 11 01 – Kiküldetések |

XX 01 02 11 02 – Ülések és konferenciák |

XX 01 02 11 03 – Bizottságok | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.360 |

XX 01 02 11 04 – Tanulmányok és konzultációk |

XX 01 02 11 05 - Információs rendszerek |

Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11.) | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.360 |

3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) |

A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe bele NEM tartozó – igazgatási kiadások összesen | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.060 | 0.360 |

Számítás - A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások |

[…] |

A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi.

[1] HL C […]., […]., […]. o.

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] HL C […]., […]., […]. o.

[4] HL L 372., 1985.12.31., 31. o.

[5] HL L 95., 1993.4.21., 29. o.

[6] HL L 144., 1997.6.4., 19. o. A legutóbb a 2007/64/EK irányelvvel (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 171., 1999.7.7., 12. o.

[8] HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

[9] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[10] HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

[11] HL L 280., 1994.10.29., 83. o.

[12] HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

[13] HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

[14] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

[15] HL L 271., 2002.10.09., 16. o.

[16] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[17] E cikk heelyébe, tartalmát tekintve a 2. cikk 8. pontjával összefüggésben olvasandó 3. és 8. cikk lép.

[18] E cikk helyébe , tartalmát tekintve az 1. cikk lép.

[19] E cikk helyébe, tartalmát tekintve az 1. cikk lép.

[20] E cikk helyébe, tartalmát tekintve az 1. cikk lép.

[21] E cikk helyébe, tartalmát tekintve a 21. cikk (4) bekezdése lép.

[22] E cikk helyébe, tartalmát tekintve a 2. cikk 8. pontjával összefüggésben olvasandó 3. és 8. cikk lép.

[23] A 30. cikk (1) bekezdéssel összefüggésben olvasandó

[24] E cikk helyébe részben a 19. cikk (1) bekezdésének h) pontja lép

[25] E cikk helyébe, tartalmát tekintve az 16. és 17. cikk lép.

[26] Nem differenciált előirányzatok, a továbbiakban: NDE.

[27] Nem differenciált előirányzatok, a továbbiakban: NDE.

[28] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx. cím xx 01. alcíme alá.

[29] A(z) xx cím xx 01 04. jogcímcsoportja alá tartozó kiadások.

[30] A(z) xx 01. alcím alá tartozó, a(z) xx 01 04. és a(z) xx 01 05. jogcímcsoporton kívüli kiadások.

[31] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[32] Szükség esetén, ha a fellépés időtartama hat évnél hosszabb, a táblázat további oszlopokkal bővíthető.

[33] Az 5.3. szakaszban leírtak szerint.

[34] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg

[35] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg

[36] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg.

[37] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó ügynökség(ek)re vonatkozó pénzügyi kimutatásra.